Görögország, Athén
1999. július 27 – 7. nap
Kedd – Délelőtt, dél és délután
A telefonhívást megközelítőleg azonnal felveszik egy kíváncsi
Ilithya /Angol/ Szia! – kuncognak – Hiányoztam? – idézhet fel e szó egy korábbi beszélgetést (valaki mással) – Jelentsen Sárkány Ügynök! – jókedvű, aki mindenről tudni akar
Kokuryu a döntését, hogy hallgat, felülbírálja, hiszen köti az ígéret Ilithya felé. A zavarát viszont próbálja leplezni.
/Angol/ Persze, hogy hiányoztál, ez nem is kérdés. – úgy fest, túl sok lány hiányzik neki, ha nincs velük – Estig kicsit pihenek, aztán megalkuszok. Sikerült… előteremtenem a pénzt, amit szívességgel kiegészítve két új életre költhetek.
Ilithya /Angol/ Örülök neki! – hogy hiányzott – Jó érzés tudni, hogy gondolnak rád, még ha épp nincsenek is veled! – jókedve töretlen – Hm, az sok pénz lehetett! – de nem kérdez rá az összegre – Hogy van Makarios? – kérdezi őszinte érdeklődéssel
/Angol/ A medálom volt az ára, így gondolhatod, nem kevés. Makarios? Ma még nem beszéltünk. Meglepetésnek szánom. Nem akarom, hogy tudja mibe került ez az egész. Ne érezze senki úgy, adósom, nem azért teszem, amit.
Mióta a lelkén a sötét bilincs szorítása enyhébb sokkal tisztább a ködös érzés, hogy jót nem számításból kell tenni, hanem mert ezt akarjuk.
Ilithya /Angol/ Tudom, hogy nem azért teszed–tetted! – nagyon büszke rád, s ezt te is észreveszed – Nagy áldozatot hoztál! – átérzi, hogy milyen nehéz volt a döntés – Nekem is lesz egy meglepetésem, ha végeztél éjjel az alkudozással! Ami azt illeti… hm, találkozzunk majd a kikötőben! – izgatott, de a boldogság egy percre sem hagyja el
/Angol/ Ó, imádom a meglepetéseket. De ne mászkálj egyedül a kikötőben este! Elég gázos környéknek tűnt. A kivilágított, civilizált mólónál még rendben van, de beljebb nem. – nem kommentálja az áldozatot, de jól esik neki kifejezetten a lány büszkesége.
Ilithya /Angol/ Rendben Sárkány ügynök! – kuncog, úgy tűnik, hogy új becenevet talált neked, ahogy tette körülbelül mindenkivel – Vigyázz magadra! – búcsúszik, ha nincs más, a köszönésbe még némi kutyaugatás szűrődött be, de az is csak tompán
/Angol/ Te is! – búcsúzik, és teszi le a telefont. Macskaetetés, és a meló után megy is a dolgára.
A beszélgetés után egyenesen a Leviathan–hoz sietsz, mely ezúttal is a helyén ring fenséges szörnyűségében. A szokásos posztján egy Accalu, aki ezúttal egy ásványvizes palackot szorongat és nem messze tőle akad egy könyv is, amelynek még a borítóját sem tudod elolvasni, ellenben elég vaskosnak tetszik.
Accalu /Angol/ Üdvözöllek Axel! – köszönt ő is kedélyesen, mintha csak barátot vagy harcostársat fogadna, adott esetben kezet is fog, ha akad ilyen szándékod
Kokuryu vidáman lekezel a "Nagy Emberrel" majd úgy dönt, kicsit el is időzik a társaságában. Úgy sem volt különösebb módja a látogatásának, egyszerűen kedveli a hajó lakóit. Még Manakelt is a maga nemében. Újabb bolondos teóriája van; ha Caraval ismerték egymást, akkor valószínűleg Manakellel is, elvégre a két lány… illetve bukott, ha valóban az Neko-chan is, közel áll egymáshoz.
/Görög/ Szia Accalu. Mit olvas te?
Accalu /Görög/ Egy történet, ami Afrika szívéből ered – aztán persze helyesen is összerakod a szavakat, de érdemben a vaskos könyv puszta súlya is elég lenne egy karizom edzésre. S elég régiesnek is tűnik – Örökség. Ősök története. – de nem fejti ki jobban – S hogy vagy te és a kis védenceid? – érdeklődik
/Görög/ Ha lesz időnk, taníthatnál te kultúrádból… -ról engem. Jól vagyunk, egy akadályt leküzdve. Vagy te éhes, hozzak valamit büfé?
Accalu /Görög/ Hm, attól tartok nem sok szabadidőd lesz Axel. – de nem zárkózott el a dolog elől – Szóval jó hírek! – ezt örömmel hallja – Nem köszönöm, már ettem! – de látod rajta, hogy értékeli a kérdést – Szeretnél felmenni? – kérdezi, hogy jelezze e az érkezésedet
/Görög/ Van mindig feladat, de reméljük lesz majd idő is. Igen, szeretnék, köszönöm. Remélem egyszer megismer te jobban.
Accalu /Görög/ Biztosan úgy lesz! – búcsúzik egy tőle szokásos vállon veregetéssel, amitől neked általában legalább egy kis lila folt a jussod. Ezt követően motyog valamit lehajtott fejjel egy olyan nyelven, amit te nem ismersz fel, valószínűleg az anyanyelve lehet, majd felpillant – Az Úrnő vár rád, de neked kell megtalálnod őt azért, ha kérdezni akarsz – nem tűnik rémesnek a helyzet, legalábbis Accalu elég nyugodtnak tetszik – Sok sikert Axel! – búcsúzik és beenged a kapun
Kokuryu vigyorogva megy felfelé a váll sajgás ellenére is. Manakel tanítgatja, érdekes játéknak fest. Figyel, hátha érzi azt a fura bizsergő érzést. Kezdetnek a medence felé veszi az irányt felfedezésében. Ha ott nem jár sikerrel, az edzőterem felé veszi az irányt. Van ideje bebarangolni az egész hajót, ha kell.
Ami az idődet illeti, az most alaposan ki lesz használva. A medence kellemes emlékeket idéz, akár még nadrágtájékon is okozhat érzéseket, ha eléggé tetszett amit láttál, az biztos, hogy a kisugárzás mély nyomot hagyott benned. Mintha egy nőstényoroszlán sétált volna a szavannán ahol tudja, hogy ő az úrnő és nincs aki el merné bitorolni ezt tőle. De sajnos nincs itt. Ami azt illeti, idefelé úton sem láttad, de még akkor sem, amikor edzőterem felé igyekszel vagy épp belépésnél. Az edzőterem után az egyik sarkon mintha kígyófarkat láttál volna eltűnni, de olyan gyors volt, hogy nem mernél rá megesküdni. Időnként bizonytalan érzés fog el, olyan, amiről tudod, hogy Kokuryu érzékeit cirógatja, de nem tudod sem azt hogy miért érzed sem azt, hogy miképp. A kevés amit tudsz nem más, mint hogy valószínűleg egy gazella vagy, akire épp vadásznak. Ezt viszont Axel érzékei árulják el neked. A hajó maga csendes, csak a kinti zajok szűrődnek be tompán, idebent még egy légy sem mer zümmögni. S mégis, biztos vagy benne, hogy nem te vagy az egyetlen aki folyamatosan mozog
Kicsit megáll töprengeni a srác. Szóval folyamatosan figyelik, és szemmel tartják. Egy fogócska, és bújócska kombinációja. Nem használhatja itt az erejét, ezt világosan megmondták, így Axel képességeiből merít. Ő is oson, próbál kikerülni a radarból. Ha a vadász szem elől téveszti a prédát, talán hibázik, és észrevehető. Próbál olyan nyílt terület felé eljutni így, ahol kevesebb a fedezék, könnyebben kiszúrhatja, honnan figyelik. Eljátssza a prédát, de valójában próbálja "csapdába" csalni a ragadozót.
Axel öröksége igen hatékonynak bizonyul, de ő most nem mással, mint egy Ősi Csúcsragadozóval próbálja felvenni a versenyt! Alapvetően azonban az alapok erőseknek tűnnek, olyannak, amire lehet építkezni a későbbiekben. Tudod, hogy egy–két pillanatnál szinte már bevált a csel, de aztán valahogy mindig éppen csak lemaradtál arról, hogy a szerepek felcserélődjenek. Sajnos a folyosók és kabinok között nincs olyan hely, ahol igazán jól el lehetne bújni, igaz ez legalább mindenkire igaz! Az egyetlen megfelelő hely talán a fedélzet lehetne, de ilyen egyértelmű helyre biztos nem tudnád Manakel-t kicsalni. Vagy igen? Aztán épp mikor besettenkedsz egy sarkon amiről úgy véled elhozza a győzelmet, a karmaid közé egy meglepett és felkiáltó Anima–t teperhettél le, akinek a mozdulatoktól a ruhája picit félrecsúszott, felfedve szép hosszú combjait. Tágra nyílt tekintettel pillog, érzed, ahogy szíve picit hevesebben ver a kezed alatt, amivel azt hitted Manakelt fogod megragadni. A váratlan körülmények okán a helyzeti előny nálad van.
Meglepődik a bukott, de csak kicsit jön zavarba, jól rászedték. Lemászik a lányról, nyújtja a kezét, hogy felsegítse. Azért közben figyel, Manakel simán levadászná ebben a helyzetben, ha lankad a figyelem. Persze próbál azért úgy tenni, mintha valóban lankadna.
/Görög/ Pardon Mademoiselle, azt hittem más érkezik. Nem sérültél meg?
A meglepetés erős, így a felsegítés és a szavak is csak lassabban érik utol Animát, aki a "merci beaucoup" válasz után enyhe (és nagyon igazi) pírral igazgatja el a ruháját. Az ében szépség valóban kellemes jelenség, de valahogy nem tudod elképzelni, hogy olyan veszedelmes harcos lenne, mint Manakel. Valami más szerepe lehet itt, de még nem fejtetted meg, hogy mi. Igaz, nem is nagyon beszélgetettek! Sajnos ez a helyzet elég kiszolgáltatottá tesz és mint ilyen tudod, hogy vesztettél. Elmúlt az érzés amely korábban magával ragadott és most csak Anima közelsége, az ő finom illata bombázza az érzékeidet. Úgy tűnik, hogy a csapda bezárult és téged levadásztak.
Anima /Francia/ Est–ce que tout va bien? – amit a hangsúlyból úgy tippelsz, hogy aggódó kérdés lehetett, tehát a jól vagy e vagy valami hasonlónak kell lennie
/Angol/ Köszönöm, semmi bajom. Angolul, vagy japánul beszélsz esetleg? – kicsit félre billentett fejjel figyeli a kedves és szép lányt. Aranyos, beugrik, mikor Carat kergette. Milyen cukik voltak. És erről eszébe jut egy csapda, amivel nyertessé fordítja majd így, vagy úgy a meccsét Manakellel. Ha Animával kibeszélgette magát, komótosan elmegy majd Cara szobájához. Mivel a macskalány büntiben van, Manakel vagy megállítja Kokuryut, és így elkapható, vagy pedig láthatja Neko-chant a bukott. Nem veszíthet.
Anima /Franciangol/ Angol, Un peu. – mutatja két ujját elég közel egymáshoz – Te vagy… Axel! – próbálkozik a nyelvvel, majd a kérdés – Te Úrnőt, Vous cherchez? – akármi is legyen az, de amikor kezét a szeméhez emeli és úgy tesz mint aki körülnéz…
Erről meg az jut eszébe, mennyit segített neki, hogy Makarios Görögül beszélt lassan hozzá.
/Angol/ Én Axel vagyok, és te Anima. –bólint kedves mosollyal – Igen, az Úrnőt próbálom elkapni, de ügyes – némileg elszólta magát, még nem adta fel. Persze nem volt teljesen véletlen, jelezni akarja az ellenfélnek, nem futamodik meg ilyen könnyen.
Anima /Franicangol/ Úrnő… – keresi a szavakat – Noble sauvage – mondja pici áhítattal és tisztelettel – van ő… van, szépséges vad! – igazít picit a haján, jobban hasonlítson a viselete Manakelre – Un prédateur passionné – kihúzza magát de a kezein az ujjait picit karmokká görbíti – majd érzékien néz rád, amitől lehet egy pillanatra elhiszed tényleg neked szól. – Te… van… enfant – simogatja meg a fejed tetejét ahogy anyák teszik – de kedves – őszinte mosoly a jussod
A fejsimire sandán néz, de nem sértődik meg. Picit a büszkeségét piszkálja, de a gőgből sokat megtanult elengedni. Végül csak mosolyogva bólint.
/Angol/ Igen, úgy van. De mint minden kezdő, én is tanulni próbálok. Ha az úrnő volt olyan jófej, kihívott erre a játékra hülye lennék nem részt venni benne. Élvezem én is. Teljesen más szinten vagyunk persze, ezt érzem.
Anima /Franciangol/ Van Axel… más van bon – nem biztos, hogy követned kell azt, ami előtted áll, de aztán bólint és – Bonne chance! – után picit pukedlizik és menne ara, amerre eredetileg akart volna.
Míg te is folytatod a játékot, így Neko–chan szobája felé indulsz, hogy kicsald a vadászt, de rá kell döbbenj, hogy az ötlet bár elég jó volt, van aki régebb óta stratéga, mert bizony ott nincs senki! Ez persze felvet néhány kérdést, mint rögtön a hol lehet akkor vagy lejárt e a büntetés (s még amit felteszel magadban), de ha akarod, legalább alaposabban körül tudsz nézni!
Kifogyott a trükkökből Axel. Vajon Neko–chan merre van? Hiányzik neki a kis lüke. Körültekint a szobába, ahol vendégül látták. Ami furcsa, hogy sehol sem látja a kis fekete babacicát sem, akit hozott Manakelnek. Úgy dönt végül, hogy felfedezi kicsit a hajót. Végezetül Manakel szobája felé veszi az irányt.
A trükk tökéletes volt, csak épp nem úgy vált be ahogy te szeretted volna. A következő pillanatban bizony hátra–zuhansz, pont rögtön azután mikor már teljesen megfordultál mert egy valaki, kis lüke elsodort! Korábban Anima volt hasonló helyzetben, csak épp most fordult a kocka és Axel helyén egy Neko–chan van! A másik dolog ami eljut az érzékeidhez egy kis miákolás, olyan kölyöknyi hangerővel. A cicalány úgy rajtad, mintha aki elfogta azt akire már egy ideje vadászott. Látszik rajta, hogy büszke arra amit tett és nem volt egyedül! Perccel később, ha kissé ügyetlenül is, de a kis fekete pamacs is feljut a takarón és kicsit ügyetlenül de lelkesen odaugrál Neko chan mellé, hogy aztán ő is lemancsoljon téged – tűnik inkább aranyos érintésnek
/Angol/ Cara! Hát szia! Szép fogás. – meg is ölelgeti kicsit a lányt – Ó, itt van a kis haverod? – böki meg finoman a babacicát ujjal, hogy játsszon vele. – Nálam is lakik három cica képzeld.
A cicalány könnyedén kikerülhetné az ölelést, de igazából jobban érdekli a kis fekete pamacs harci képessége, mint az, hogy a karjaidból szabaduljon. A kis fekete bestia pedig lelkesen támad és úgy érzed a nyimmogás mögött valami félelmetes bömbölést kéne elképzelned! Miközben élvezheted Cara közelségét, akit bizony valami finom illat vesz körül - a kis bundás kíméletlenül elbánik veled! Cara, végül előre hajol és ahogy a mamacica szokta a kölyköket, szája közé kapva elkapja a kis harcicát és átemeli a mellkasodra, ahol leteszi. Itt megszagolgatja, vagy nózival simogatja? majd tisztogatni kezdi, hogy végül némi köhögés legyen a végeredmény. Nem hiába no, az emberi test nem erre van kitalálva. Az ujjad így bár szabadon maradt, de a kis vakarcs arra is rákapott, ha sokáig incselkedtél! S Cara mit szólt ahhoz, hogy van három cicád? Láthatóan nem igazán fogta fel - vagy nem érdekli, de az annál inkább, hogy amint a kis vakarcs begömbölyödik, Cara azonnal követi a példáját
Kokoryu gondolkozik kicsit, majd átvált görögre.
/Görög/ Nem vagyok benne biztos, te ért én mit mond, de örülök neki, te és macskagyerek vagytok jól.
Közben a kiscicát, aki olyan bújós volt legutóbb kicsit állon vakargatja. Igazából a két alvásra gömbölyödő macskát nézi. Picit vár, míg elalszanak, majd csendesen távozik, had pihenjenek akkor. Ő nem macska, ilyen sok pihenésre nincs szüksége.
Nem egy könnyű művelet Cara alól kikecmeregni, főleg, hogy még egy apróság is hozzád bújva alszik. Úgy tűnik mindketten élvezik a melegséget ami a testedből árad és persze a cicák szeretik a társaságot. Legalábbis ez a kettő bizonyosan! Amikor mozgolódsz, mindketten felemelik a buksijukat és úgy néznek rád, hogy attól egy gyengébb idegzetű valaki már dermedten feküdne bocsánatkéréseket motyogva. De mivel te mindenképp fel szeretnél kelni, így kissé sértődött tekintetek össztüzében megteheted és végül két összebújó cica a végeredmény a szabadságodon túl. A kis fekete szépen odabújt a Cara kebléhez, picit olyan, mintha enni akarna, amit Cara annyira nem bánna, ha lenne cicateje…
Míg végül távozol, odakint üres folyosó a társad-jussod. S persze továbbra is úgy tűnik, hogy szabad bejárásod van az egész hajón…
A felháborodó cicatekintetekre egy-egy simogatással felel. Szóval Caranak nehéz, nem adhat életet macskáknak. Most van kölke. Csendesen jár egyet a hajón. Nagyon fura, legutóbb tökön rúgta Manakel, de még is… valamiért elfogadta. Idáig csak meghatározott útvonalakat használhatott. Igazából mindenkit meglátogatott "Rionán" kívül. Még megnézi a hajó szélénél a nőt, hátha a tengerben gyönyörködik, de ha ott sem találja, akkor távozóra fogja. Nem érzi otthonának a hajót, nem áll itt neki edzeni, vagy dolgozni.
Miután odakint a folyosón a korábbi tekintet és gondolat már a múlté, azon tűnődsz, hogy miért teheted meg azt, hogy oda mész ahova akarsz. Az egy dolog, hogy bebarangoltál nem egy folyosót, de a kabinok nagy részébe igazából nem volt időd alaposan körülnézni (vagy be egyáltalán), így azért ez a hely még rejteget titkokat bőven. Most is elindultál a fedélzet felé, de valójában az első elágazásnál az az érzésed, hogy megint préda vagy és az érzés egészen addig nem múlik, míg meg nem próbálod elhagyni a hajót. Sajnos nem találtad, de nem is bukkant fel vagy cserkészett be, így szabadon elhagyhatod a hajót, ha kedved úgy tartja. Ha esetleg szeretnél még valamit Accalu-tól, ő a szokásos helyén és ki is enged, amikor már elég közel értél. Ellenben még csak kora délután van, igaz már középre hajlik, de még akad némi időd az esti találkozás előtt
A bukott körbe járja a kikötőt, illetve a térkép alapján a fontosabb tájékozódási pontokat a városban. A memóriáját próbálja használni, hogy a tudatába vésse a várost, jobban tudjon tájékozódni. Ezzel mulatja az időt az esti találkozásig. Egy kis kikapcsolódás kell az elmének.
A kikötőben zajlik az élet, munkások és gépek teszik a dolgukat éjt-nappallá téve, hogy megkeressék a betevőre valót. A város ezen része nem igazán, vagy nem sokban különbözik Japántól. Itt azért van mit bejárni, ha taktikai szempontból érdekel a környék, órákat is igénybe vehet, ami viszont könnyebben hozza el a naplementét, mint hogy időd lenne a város főbb pontjaira is eljutni. Persze ezt is megteheted, de akkor már bőven este lesz, mire visszaérsz a kikötőbe, a telihold is fenn ragyog akár a csillagok, csak a város fényszennyezése miatt talán nem oly szép, mint mondjuk a tengeren vagy a vadonban, esetleg fenn, a magasban.
