Hazafelé:

[Az Ezüst Utazó]

Leanthil herceg:

Az a fény egyenlőre nem akar eljönni inkább egyre jobban beborít a sötétség. Atolla továbbra is csendben van. Szinte már hiányzik, de csak szinte az állandó kiabálása egészen addig míg mellé nem lovagolsz. Meglátod hogy az apró vágás helyén egy kis piros csík halad felfelé, az a kard okozhatta ami rozsdás volt ki tudja hol járhatott előtte. Nem fájdalmas de halálos ha nincs kiégetve és fertőtlenítve. Tűz kellene, kés valamilyen égetett szesz, mintha láttál volna Atollánál a hátizsákjában azt a hazai piáját. De elsősorban hozzá kellene szólni, ezzel befejezve a csendkirályost.

[Haldirien]

Leanthil

Szép csendben lovagoltunk, ez jó időt biztosított a gondolkodásra is... Emellett azonban rossz érzéssel is töltött el az egész. Végül is úgy határoztam, befejezem ezt a némasági rivalizálást, így a lábammal megkocogtattam Árnydal oldalát, és beértem az előttem lovagló nőt.
Jobbra pillantva mértem fel Atollát, és szemet szúrt a sebhely körüli vérmérgezés.
Körbenéztem, hogy merre van a legközelebbi épület (ház, vagy a város, amit elhagytunk, lényegtelen, valamelyik), és visszapillantok Atollára.
- Gyere gyorsan. Fedelet kell keresnünk magunk felé. - kezemmel a sebhely fele mutatok. - Nem mehetünk tovább.

[Az Ezüst Utazó]

Hrissi Al Shrad:

Okka viszont nem oda megy ahová gondolod hanem az általad egyik annyira gyűlölt helyre az istállóba. Néhány perc múlva már jön ki se ló se szekér.
-Nem kellett varázslat semmi, az ezüsttől jól megeredt a nyelve. Meg itt a falnak is füle van főleg ha ilyen öregek.A fiú azt mondta északról jöttek, a lány ájult vagy aludt volt, de a férfi nagyon ráripakodott, vigyázzon a lovára! Azonnal patkókat kellett rajtuk cserélni, azt nem mondta miért azt viszont igen,  hogy hosszú négy napos út vár rájuk, bírni kel a lovaknak.
Okka észak felé mutat majd dél felé.
-Északra az első város egy nap lóval futva is. Délre négy nap lóval, de fene tudja ahogy ezeket ismerem valami úgyis megállítja őket.
Okka vág, egy hátraarcot elindul dél felé aztán egy napig semmi nem történik. Okka sokat kérdez semmit nem tudott rólad, elmondása szerint. Ki vagy mi vagy honnan jöttél mit csináltál azelőtt. Nem unja meg. De ha mégis a dolgozó parasztokat nézi. Kellemes az este se eső se villámok csak csillagok, Okka rámutat egy félreeső szénakazalra, hogy ott fogtok aludni.
Nem fogsz ellenkezni mert belekezd egy nótába, szép kellemes és  mire befejezi te már úgy alszol mint a tej. Szépen beleesel a szénakazalba, rád teríti az icognot, majd alszik ő is.
Másnap se nagyon történik semmi egy darabig, aztán mégis. Lódobogás, Okka csak alig pislant hátra.
-Itt vannak.
Gyorsan magára kapja az incognot.
Nézi őket veled együtt. Csak akkor szólal meg mikor már messze járnak.
-Valami nagyon nagy baj van! Nem tudom mit művelt már megint Leanthil de most annyira kihúzta a gyufát Atollánnál, hogy annyira dühös nem is kiabál vele. Csak hallgat de a szemében az volt nem viccelek, kinyírlak Leanthil! Várjuk ki a végét, gyorsítsunk a tempón.
Az esti újabb fejleményekre viszont ti se számítottatok. Olyan közel surrantok amilyen közel csak lehet. Okkán látszik most legszívesebben orrba vágná a herceget. Erre utal hogy, az öklét a tenyerébe verdesi.
-Minek szállás? Ráér később! Égesd már ki! Meghal! Odamegyek, nem nem mehetek!-Ilyennek még tényleg nem láttad.


 

[Dierol]

Hrissi Al Shrad

Okka magyarázatára Hrissi bólogat, nem akarja megszakítani. A déli irány akár jó is lehet, kivéve, ha északra mennek négy napon át  meg-meg pihenve a településeken. De a herceg valahol lovag is, és azok nem hazudoznak - mert valami gerincességben vagy miben hisznek.
Ahogy Okka elindul délre, Hrissi megvonja a vállát. Úgy tűnik, hogy a kobzos már eldöntötte, hogy merre kell menni - így nem is akadékoskodik. Hrissi alapvetően szereti a csendet, de Okkának nem csak hogy be nem áll a szája, még holmi beszélgetést - sőt! faggatózást is erőltet. Hrissi rövid kézjelekkel válaszolgat, és igazán rácsodálkozik, amikor Okka arról faggatná, hogy mit is csinált régebben. Bár legtöbbször elég fegyelmezett, most mégis van némi kisértés, hogy azt jelelje válaszul - a templomi kórus szopránjaként dicsőítette Domvikot Gorvikban. De inkább csak vidáman rámosolyog Okkára, s azt jeleli
-Embereket öltem, mert megfizették a klánomnak - árulja el az igazat, s nem is szégyenli vagy zavarja. Számára nem az a fontos, hogy kit hogyan és miért kell megölni - hanem az, hogy akikkel nem kell végezni - azokkal hogy tud együtt élni. A szénakazal Hrissi számára pont megfelelőnek tűnik - nagy és kényelmes. Sokszor volt már része jóval kényelmetlenebb éjszakai szállásban.
Másnap úgy tűnik, hogy a herceg beéri őket. Hrissi is a fejére húzza az incognot, s lehúzódva az útról hagyja elvágtatni őket. Okka okfejtésére Hrissi megvonja a vállát.
-Ha összevesznek, mennek haza - jeleli - Ha pedig nagyon összevesznek, a herceg majd keres egy másik arát - véli. Bármi is legyen majd a végkimenetel, nem igazán hatja meg a cifra uraság nyomora. Elvégre olyan magasan hordja az orrát, hogy beleesik az eső!
 Estére sikerül beérni őket - és Okka elég idegesnek tűnik. Hrissi nem teljesen érti a dolgot - nekik a herceg a fontos, nem az a szédült tyúk. Ha meghal egy gonddal kevesebb. S akkor  kisebb az esélye, hogy elvegye feleségül. Bár az északiaknál erre nem venne mérget. Az északiak bolondok. Ennél már csak az északi nemesek gyanúsabbak, mert azok lehet, bolondok és perverzek is!
-A feladat a hercegre szól - jeleli Hrissi, megerősítve Okka vélekedését, hogy semmi keresnivalója ott. Ha a kobzos mégis oda akarna menni, akkor Hrissi ártatlanul mosolyogva inkább leüti a túlbuzgó rokont, s kicsit odébb húzza, hogy újra megbeszéljék a feladat részleteit.

[Az Ezüst Utazó]

Hrissi Al Shard:

Okka megveregeti a vállad.
-Szívesen nézném, ahogy vered a kis hercegünket de sajnos az én küldetésem mindkettőjükre szól. Innen nézve nincs a helyzete magaslatán. Foglald  le, üsd  csak nyugodtan, én meg addig igyekszem életet verni a lányba. De ha most nem indulunk késő lesz!
És már megy is.

[Az Ezüst Utazó]

Leanthil herceg+Hrissi Al Shard:

Sehol semmi, sehol senki, csak hosszú földek szántók. Ha mégis élnek itt emberek azok úgy elrejtőznek az útonállóktól, hogy még egy apró gyertyalángot se látsz felvillanni. Ti a dupla hold a csillagok, és  a lovaitok. Atolla viszont kezd vészesen rossz állapotba kerülni, megint...! Előrebukik a lován, hogy most ájult vagy alszik azt nehéz lenne eldönteni. Inkább ájult.  magához tér pár percre, lemászik a lováról, de inkább csak csúszik. Aztán a feketeségből megjelenik egy alak, azt állítja gyógyító és éppen erre járt látta nagy bajban vagyok ezért segít. Ez így persze hihetetlen de Okkánál alapmágia. Ha hasznossá akarod tenni maga menjél el még fáért. De gyalog, nincs messze sisak nélkül! Nem tudod miért kellett ezt lattal közölnie de mész hiszen ezt monda.
Eközben Okka már tüzet rakott belekortyolt a Kaskelloni  húzóba, "ütős pia" megállapításra jutott. Majd megitatva vele Atollát nem tudván mit okoz nála az enyhébb alkohol, nemhogy a durvább. Aki ezután előadta a szokásos repertoárját. Addig Okka szépen a kését forrósítja, ez a kép és és hangzavar fogad.
-A mágia csak pár percig tart, éppen elég hogy utána menj. Remélem jó szemed van mert a toroni acél rettentő kemény ha rossz helyre ütsz eltöri a kezed. -Majd arrafelé mutat merre kóválygott el a herceg. Ezután továbbra Atolla életmentésén fáradozik. Egy hatalmas sikoly hallatszik. most égethették ki a sebet. Amúgy meg mit törődsz te azzal a zakkant némberrel, de ez biztos fájhatott.

[Haldirien]

Leanthil herceg

Ha hamarabb lovagol előre, még világosban látták volna, merre vannak az épületek, így sokkal könnyedebben találhatott volna szállást, ahol kiégethette volna a sebet, és tudott volna lábadozni a nő, azonban a vaksötétben csupán a körülöttük húzódó szántókat látta. Elmormolt egy átkozódást, majd odaporoszkált Vidal mellé, és a hónalja alatt átnyúlva megfogta a nőt, nehogy leessen a nyeregből. Mivel közel tizenkét éve lovagolta meg először Árnydalt, nem kéne gondot okoznia számára, hogy kantár nélkül vezesse (Lovaglás próbát dobok, ha szükséges)
"Kell lennie valahol valami szállásnak"
Ekkor a sötétből egy hang szól, majd amikor megállítom a lovakat, látom, hogy egy alak körvonalazódik ki.
Gyógyítónak vallja magát, és segíteni szeretne.
Megnyugtatom a lovakat, majd odalovaglok az alakhoz, és előtte egy lábbal szállok le a nyeregből, majd még közelebb lépek hozzá.
- Micsoda véletlen. Pont erre jár egy gyógyító... Micsoda ördöngös szerencse. - fonom össze a karjaimat, majd a kardom markolatára helyezem a kezemet. - Nagyon érdekel, mit keres egy gyógyító itt a mezőn, alig pár lépésre tőlünk, de segíthetsz. Hol van a legközelebbi épület?

[Az Ezüst Utazó]

Leanthil:

A vándor gyógyító vagyis akit te annak vélsz, egy a földre teszi Atollát, ügyelve hogy a feje és a sérült karja hozzá se érjen a parlaghoz. A jó modorral mit sem törődve. Mindent kidobál a hátizsákjából. Talán egy alsónemű vagy ki tudja miből formál gombócot arra teszi rá a fejét, a másikra a karját.
Közben folyton a homlokára teszi tenyerét, cicceg.
-Láza van, sebláz!
Tüzet rakott nem túl nagyot. Elővesz egy tőrt majd a tüzet egy jobban megrakja, és kicsit megküldi némi olajjal ami az egyik lámpásba kell. Atolla hátizsákjában végül megtalálja a védőitalt! Az olajtól úgy ég a tűz mint a veszedelem a kés meg két két apró kő közé van állítva hogy forró legyen. A vándor belekortyol a kulacsba.
-Azta! Mindjárt négyen leszünk!
Folyamatosan itatja Atollát, de azt azért ő se gondolta volna hogy ilyen gyorsan beüt. Kezdi is a szokásos Kaskelloni nemzeti himnusszal a vándor gyógyító magára hagyja énekelni. Eléggé bántja az ember fülét de nem törődik vele. Végre hajlandó veled is szóba állni.
-Nagyuram szívesen beszélgetnék önnel bármiről de előbb a kisasszony életét menteném ha nem probléma. Amúgy nem véletlenül vagyok itt.
Megint megnézi a tőrt persze hozzáéri nem mer.
-Még nem elég forró. Elég barbár módszer de itt a puszta közepén nincs más. Ide északra két napi járásra volt egy boszorkány azt kellett elintéznem. A legtöbb szere hatástalan vizezett gaz. De találtam egy mákföldet amit erdősávokkal próbált eltakarni. A mák veszélyes, főleg ha még friss. Felégettem az egészet.
Elővesz egy lantot fel se tűnt hogy van nála, valami butuska kis dalocskát kezd játszani meg énekelni rajta. Mélyen a szemedbe néz és elkezd beszélni te meg figyelsz mert muszáj!
-Néééz a szemembe csak a szemembe sehová máshová csak a szemembe nééz és lááás néééz és lááás! Most fogod magad megfordulsz éés elmész fáért arra amerre az ujjam mutat. Nem kell a sisakod. Menj!
És te mész, amerre ő mutatta. mert muszáj!

[Haldirien]

Leanthil

Bizalmatlanul felügyelem az idegen cselekedeteit, végül szóvá is teszem a gondolataimat.
- Túl kicsi a valószínűsége, hogy egy gyógyító jön velünk szembe. Talán csak arra vársz, hogy elforduljak, és megölhesd. Ha nem vagy gyógyító, vagy gonosz célok vezérelnek a lánnyal kapcsolatban, akkor még MOST távozhatsz szabadon. Ha kitartasz amellett, hogy gyógyító vagy és a szándékaid nemesek, velünk tartasz. Ha meggyógyul, aranyba borítalak, ha pedig megöleted, akkor azt fogod kívánni, hogy bárcsak vízbe fojtottak volna születésed után. Mit felelsz, "gyógyító"? - kérdeztem a gyanús idegent.
"Szinte biztos vagyok benne, hogy nem egy egyszerű gyógyító, azonban eddig úgy tűnik, érti a dolgát. Bár a legjobb orgyilkosokat is jól felkészítik a támadás előtt."
A válaszára várva a pislákoló lángokba néztem, és észrevettem, hogy a tüzet a közeljövőben majd táplálni kell, hogy a kést tovább lehessen hevíteni.
Körbenéztem a sötétben, valami közeli ágat keresve, majd miután válaszolt, és magát továbbra is orvosnak adja ki, ismét megszólalok.
- Hozok fát, fél szemmel figyellek, gyógyító. - majd felkapok egy kevésbé lángoló fát a tűzből, és elindulok valami közeli fakerítés vagy erdőség felé, de úgy fordulva, hogy ne telljen el úgy húsz szívdobbanásnyi idő, hogy ne nézzek a tűz felé.

Amennyiben elsomfordál, akkor magam veszem kezelésbe a lányt.

[Dierol]

Hrissi Al Shard

Hrissi kissé komoran mered Okkára, amikor kiderül, hogy a flúgos nőt meg kell menteni. Pedig már azt találgatta, hogy vajon a lovag mennyi idő alatt ássa meg neki a gödröt. De így... Érdeklődve figyeli, hogy Okka mire megy a morcos herceggel. Ha a herceg meg akarja ölni, akkor meg kell-e védenie Okkát, vagy megvédheti-e? S ha igen, akkor a Herceg mennyire sérülhet meg közben? Persze a herceg puffoghat, de Okkának tényleg most kéne távoznia - elvégre kobzos és nem felcser. Azért a herceg helyzetét valamennyire átérzi Hrissi - mert amikor a boszorkányról hadovált Okka, nem lepődött volna meg, ha a herceg biztos ami biztos lecsapja a fejét. De a herceget már ismeri annyira, hogy tudja - nem az eszéért szeretik, hanem talán a naaaagy hm... egójáért? fegyveréért? - de ezt  a holtversenyt most nem sikerült feloldania, hanem inkább a követ megragadva lassan, halkan, ráérősen a talpa  elé nézve közelíti meg a herceget. Nem is nagyon néz rá, mert tudja jól, hogy azt megérzik. De amikor a herceg forgolódik, hogy szemmel tartsa Okkát, egy hirtelen mozdulattal tarkón csapja a kővel. Inkább nagyot üt, mint a toronyóra - minthogy esélyt adjon a hercegnek. Ha meg komolyan megsérül, itt van Okka a "gyógyító" - oldja meg ezt is. Ha pedig meghal a Herceg? Attól még akár egy egész légiót is vezethet - mondjuk a sápadtat...

[Az Ezüst Utazó]

Hrissi Al Shard és Leanthil herceg:

Okka: A herceget sikerült aránylag könnyen eltüntetni, mert még itt volt csak kérdezősködött osztotta az észt vagyis feltartott. Atolla nyávogása amiket jobb helyeken éneknek neveznek nem zavar rosszabb alakokkal is volt már dolgom, akiket inkább leszúrni kellett volna inkább. A végén az a "Szeretlek Szőke!" többszöri ismétlése és a levegő ölelgetése még nekem is érdekes, de a durva alkohol mindenkiből mást hoz ki. Legalább elhallgat és alszik. Kerítek egy kemény pici fadarabot, amivel hosszában ki tudom pöckölni a száját inkább arra harapjon mint a fogaira.
A tőr megfelelő forróságú, ez a néhány olyan "nem fűlik hozzá a fogam" munka amit egyszerű dalolászással nem lehet megoldani. És egy kettő három! Már az egy és félnél elkaptam a tőrt, mielőtt még agyonégetném Atollát,  piros csík gyorsan megy vissza oda ahonnan jött. Tökéletes munka!
-Mocskos gazember! Ez fáááááááj!-Üvölt egy női hang, És egy hatalmas pofon! Jó gyorsan kijózanodott, még mindig morcos ábrázattal hagyja, hogy ellássam. Közben mindig a hátam mögé néz.
-Ott meg mi a történet? Okka ugye, így hívnak? Volt szerencsétlenségem egyszer a hercegi palotában járni mint cseléd Diana néven és találkoztam a titkos szövetség néhány tagjával is. Rólad csak hallottam de mindegy, ez a mi drága hercegünk eljegyzésén. Látszott rajta majd megeszi a fene, az "Ő" drága Victoriája az övé lehessen!-Rád kacsint, és megereszt egy félmosolyt a kitörni készülő vagy vihogást vagy röhögést a feltörő emlékek...!
Az ott meg mi a történet kérdésre konkrét választ tudok adni, de inkább felteszem mi lenne ha inkább néznénk. Egyetért velem Atolla, amit már Hrissinek is kifejtettem korábban a toroni acél kőkemény jobb ha kitér előle. A szám elé teszem a kezem innentől kezdve minden mondandó csak halkan, vagy jelbeszéddel, már ha Atolla ismeri. Atolla bólogat igennel.
-Kinek szurkolunk? Mert nem tudom ki a herceg ellenfele. Most éppen nem vagyunk jóban de ez átmeneti. -Kérdi tőled jelbeszéddel.
-Mindkettőnek meg egyiknek se? Csak nézzük mi lesz?-Nekem meg nyúlik az arcom ez a nő nem kispályás!
-Ő Hrissi Al Shard, déli bérgyilkos a néma testvérektől! Már nagyon, nagyon, nagyon, szeretné jól elverni a herceg urat!-Háromszor is nyomatékosítottam azt a "nagyont"!
Eközben már nagyban folyt a verekedés. A herceg úrról is leszállt a pár perces mágia. Az elején úgy tűnt mindketten egyformán pocsékul állnak. Talán a herceg kicsit rosszabbul nem igazán érti miféle paraszt bunyóba keveredett, Hrissinek sikerül annyit elérni, hogy lekerüljön a hercegi sisak, jó messzire repül. ott aztán ütni lehet agyba főbe fejbe...de előtte még megérzi a már olyan sokszor emlegetett toroni acél társaságát. Annak a k..va hercegnek nem is kell elővenni a kardját, azzal a kesztyűvel meg védőruhával ami szintén nem fából van akkorákat tud ütni lökni...! Hogy is van a mondás? Legjobb védekezés a támadás! Tehát fordítva! Egy nagy Há-betű a homlokára? Naa, előtte talán nyerni kell!
Leanthil már majdnem nyert de csak majdnem! Pont az lassított le amire a legbüszkébb vagy, a páncélod. Mert hiába az erő ügyesség, ami sajnos elfogyott, van még némi ügyesség de az nem elég...! A valaki  "a kivárás" taktikáját alkalmazta, ami amúgy nem is rossz és számodra se ismeretlen. És most úgy úgy veri a fejed egy gonosz vigyor keretében mint a az éjjel fekete démona. Az utolsó ütést már nem sikerül bevinni mert Okka megjelenik. Erősen tartva Hrissi kezét.
-Most van a vége! Na tűnés, később utánad megyek!-El is hessegettem Hrissit a biztonság kedvéért. A herceget visszarángatom alapállapotba, dög nehéz meg kicsit fel is fel is van dagadva itt ott. Még nem tudom magánál van e vagy nem. Szerintem nincs. Atolla a vállát rángatja a kötését cseréli.
-Gyógyító mindent bele!
 
 

[Haldirien]

Leanthil

Éppen azon gondolkodtam, amikor lehajoltam egy fadarabért, hogy érdemes volt-e egyáltalán esélyt adni ennek a gyanús figurának, de nem akartam eldobni magamtól az egyetlen lehetőséget arra, ami itt helyben talán megoldhatja Atolla fertőzését. Nem láttam a közelben semmilyen épületet, ahová bekéreszkedve el tudtam volna látni, és egy kicsit a parazsa a reménynek él bennem, hogy mégis tévedek, és nem akar szívem hölgyének rosszat ez a gyanús "gyógyító". Ahogy felé pillantok, hogy megnézzem, mit csinál, hirtelen valami erős ütés ér, amitől megtántorodom. Valami hátulról egy hatalmasat csapott a fejemre.

"Mi a krán folyik itt?" - egy fájdalmas nyögés kíséretében megfordulok, hogy szembenézzek a támadómmal, de nem sok mindent látok, egy kő tűnik elő a sötétből, és ismét lecsapva, meghorpasztva a sisakomat, eldobom az eddig összegyűjtött tüzifát, aztán láttam, hogy a kő ahelyett, hogy a földre zuhant volna, eltűnik ismét a sötétben.

- Mi a pestis ez... - hátrálok, majd amikor ismét látom közelíteni a követ, félre söpröm, és az éjszakába döfök az öklömmel, és érzem, hogy valamit sikerült eltalálnom.  Hátrálok továbbra is, azonban az a kő ismét eltalál és a sisakom lerepül a fejemről. Eleget vártam, elkezdtem az ellenfelem vélt helyzete felé ütni egymás után, néhányszor a levegőbe, néhányszor pedig halk dobbanás jelezte, hogy az acélos kesztyű a támadóm testébe fúródott.

Szívesen megmondanám a magamét a támadómnak, de mint harcedzett férfi tudom, hogy az ütközetekben csak a bolond jártatja a száját.
"Éreztem, hogy az a gyógyító gyanús, belefutottam a csapdába. Le kellett volna döfnöm azt a férget, ahelyett, hogy átadom neki Atollát!" Keserves harc vette kezdetét, azonban éreztem, hogy az ellenfelem is megérzi az ütéseimet. Lassan a vér elkezdett összegyűlni a számban, amit aztán kiköpök, mielőtt ismét lesújtana rám a kő.

Lassan éreztem, ahogy elgémberednek az izmaim. Az ütéseim esetlenebbekké váltak, és hamarosan már csak kaptam a csapásokat.
"Tharr! Fogadd magadba a kiömlött vérem, és bosszulj meg!" - ez volt az utolsó gondolatom, mielőtt a földre zuhantam volna.

[Dierol]

Hrissi Al Shard

A lökött liba vernyákolását hallgatva Hrissi azon tűnődik, hogy ha egy hagymát gyömöszölnének a nő szájába, jelentősen csökkenne a zavaró zaj hangereje, és arra úgy haraphat rá, ahogy akar. Csakhogy miközben a herceg becserkészésével van elfoglalva, még hangosabbá válik mögötte.
Az incogno védelmében két kézzel fejbe csapja a kővel a herceget, hogy csak úgy csattan a sisak. Ám ez nem állítja meg a nagydarab lovagot, legfeljebb felbosszantotta! Így a támadóját kereső harcost újra fejbe vágja a kővel, de meg sem kottyan neki! Bezzeg ha szabad kezet kapna! Akkor nem ezzel kezdte volna az ismerkedést, hanem hátulról a térdhajlatba döfte volna a tőrét, vagy esetleg szemből áll alatt szúrta volna meg. Sajnos a kő nem biztosít kellő távolságot, így a levegőbe hadonászó herceg kezeinek hatósugarán belül kell tevékenykednie. Aminek meg is lesz az eredménye, mert szinte kiszalad a szusz Hrissiből, amikor az együk ütés eltalálja oldalról a derekát. Kezdi belátni, hogy a herceg jelentette problémát minél előbb meg kell oldania, mert ha beleténfereg az egyik ilyen ütésbe, az akár ki is fektetheti! Így picit próbál a herceg oldalába kerülni, és újfent fejbe somja a kővel. Itt bosszulja meg magát az, hogy a herceg nem rögzítette megfelelően a fején, mert végre lerepül onnan valahova a sötétbe. A válaszcsapások nem is késnek, és néhány igencsak fájdalmas módon el is találja Hrissit - aki most hálás lehet annak, hogy nem tud felkiáltani. Igencsak kellemetlenül elhúzódó adok-kapok alakul ki - ami annak is köszönhető, hogy Hrissi nem mer most is akkorát odasomni a hercegnek, mint amikor sisak volt rajta. Elvégre legyen akármennyire is keményfejű - nem betörni akarja a fejét, hanem csak leütni.
Végül csak sikerül, és Hrissi még azon tűnődik hogy mennyire menjen biztosra - egy-két plusz ütés csak jót tesz - de Okka leállítja. Hrissi kissé sértődve hagyja abba - de a herceg skalpsérüléseit elnézve nem csodálja, hogy Okka aggódni kezdet. Elvégre elég látványos tud lenni, még ha nem is veszélyes. Búcsúzóul még finoman megpaskolja a herceg arcát - afféle "jól van kis csillag" stílusban, aztán odébb lép. Miután Okka elhessegette, kiderül hogy a herceget Okka hurcibálni akarja, de ebben Hrissi nem vesz részt. Az a nagydarab nemes talpig vasban nem az a súlykategória, amit szívesen emelgetne - főleg hogy esetleg még magához is térhet! Így aztán inkább tényleg megfogadja Okka tanácsát, és kényelmes sétával elindul. Bő óra múlva megáll, és megvizsgálja a sérüléseit, aztán ráérősen tovább folytatja az útját.

[Az Ezüst Utazó]

Hrissi Al Shard:

Miután Okka oly méltatlanul félbeszakított pedig már olyan jól belejöttél...! Lelépsz, kicsit azért bosszúsan de benned van a tudat "végül is jól lecsaptam a vaskonervbe bújt lovagocskát" elér az elégedettség!
Negyed órán vagy még hamarabb valaki megütögeti a vállad! Nem sokan ismerik fel az icognot.-Éppen, hogy utolértelek, nem volt szél nem kavarta fel a lábnyomaidat. Na hadd nézzelek! -Okka az, majd minden további magyarázkodás nélkül kivetkőztet egészen ingig azt is felhúzza. Cicceg ez már olyan szokása, hogy nem lehet tudni jót vagy rosszat takar. Még végig is nyomkod derék tájt. Némelynél azért kérdi fáj e 1-és 10.-között határozd meg. Végeredmény részéről.
-Egész jól jártál ha úgy vesszem, vesszük! Törést mármint borda törés nincs, és ez jó,nagyon jó! Van lesz, néhány kék, lila, zöld, barna, a színe idővel változik. De lényeges szervet nem ért, pl máj, vese, férfiasság! Anili is kinyírna az Úrnővel együtt, azért itt van ez!-Átad egy jó nagy tarsolyt, amiben azt hihetnéd pénz van de egy kis üveg  van venne tele krémmel.
-Ezt kend magadra, ha már elég távol leszel, fájdalomcsillapító és gyógyítókrém van benne. de trükkös a teteje! Magunk fejlesztettük ki! -Kiveszi a tarsolyból.
-Megfogod az alját és a tetejét enyhén felfelé elforgatod jobbra, csavaros mondhatom úgy
 is. -Megcsinálja egyszer kétszer, oda vissza. Tudja, hogy okos vagy inkább a türelem a gyenge oldalad, muszáj lesz használnod ha már nagyon fáj, beleteszi a tarsolyba és egy nagy sóhajjal távozik.

[Az Ezüst Utazó]

Leanthil herceg:

Okka hiába erőlködik se az egy két háromra se másra nem megy neki a herceg se hurcolása se rángatása.
A bérgyilkos meg lelépett, Cicceg! Ránéz a fejére kinyitja a száját.
-Felhasad a szája de úgy látom meg van az összes foga még csak nem is mozognak. Páncélban nem tudom megnézni, Kisasszony fél kézzel legalább egy részét le tudná varázsolni róla?-Okka olyan szépen néz hogy annak lehetetlen ellenállni.
-Ebből itatok belőle, egy keveset ez máklé kicsit úgy érzi majd, hogy repül vagy nem tudom, mindjárt jövök!-Azonnal távozik is.  Atolla a karját fájlalva persze de először a vasakat szíjazza le. Majd a többit. Eközben Leanhilt közben vigyorogva  boldog...! Atolla nem először csinálja, de még a munka harmadánál se tart sűrű káromkodásokat " te hülye hülye hülye!" beiktatva (rúgásokkal vegyítve) ami neki jobban fáj, még több káromkodást okozva magának.
Okka vidor hangulatban ér vissza, de nem meri megkérdezni azt: hogy haladunk? Csendesen munkához lát és így már perceken belül lenn van a védőruházat.
-Majd fogom a lábát!-Nem kell messze menni Okka így eléggé beleizzad a cipekedésbe. Majd visszamegy a páncél darabjaiért.
-Sajnálom, hogy nem hívhattam valamelyik lovat, de úgy vannak idomítva csak a gazdájukat tűrjék meg a hátukon. Akad kivétel de ritka, Én nem is merek ráülni a herceg lovára nagyon ijesztő, az enyémen egyszer ült Leanthil, igaz én rajta voltam. Félő ha most hívtam volna Vidalt kirohant volna vele ki tudja hová?!-Véli Atolla nagyon komolyan. Toron Szép Hercege már vagy egykori vagy valós szeretőjéről nótázik..."Adjál csókot szép cseléd Diáána!" Valentííína Valentíííína Adjál csókot szép cseléd Diááána!"
Egész jó hangja van.
-Szerintem magáról énekel!-Mire nem képes egy kis máklé!
Atolla olyan vörös mint aki leégett egy forró nyári napon.
-Ööö izééé! Háát lehet?! Nem tudom!-Okka innentől persze más felé tereli a beszélgetést. Elmondja mi a teendő ha a herceg magához tér. Gyötri a erős fejfájás, hányinger, hányás, nem kell aggódni csak némi agyrázkódás de kemény ember! Túléli nem lesz baj! Ja és a máklé? Elmúlik az is.