Hazafelé:

[Az Ezüst Utazó]

Hrissi Al Shard:

Egy hosszú álomtalan éjjel. Éjjel? Tényleg hagyott Anili egész éjjel aludni? Igen...Mert valami durván belevilágít a szemedbe mikor ébredezel... a felkelő nap. Anili most tér vissza valahonnan. Derűs mosolygós kedvében van biztos jó híreket hoz, ami már rád is fér.
-Ha a Hercegnek van némi esze kikerüli mindkét városállamot. De így előbb nyugatnak és csak azután tud délnek fordulni az amazonok miatt. De te az incognoban alapból mehetsz délnek, így rengeteg időt nyersz. Kérdezősködtem is, van egy kis tanyaközpont nem olyan messze Atollát meg muszáj, hogy is mondjam "egyenesbe tenni"? valahogy úgy. Ott biztos ellesznek pár napot. A fogadó neve Fekete Macska. Kérdésed van? Mert ha nincs akkor megyek. Vigyázz magadra!-Anili mint jó feleség be van e kötve a cipőfűződ van e nálad elég étel, nem e koszos a ruhád mert hogy nézel ki! megnyálazza az arcod és ha van rajta egy kis milliméternyi piszok azonnal letakarítja. Ezt persze utálod és bár tűnne el de mégis jó hogy csinálja mert ki? Ha, Ő nem! Ha egyszer hazajutsz tényleg büszke lehetsz rá.
Kivéve mikor verekszik. Mondjuk abban is jó.

[Haldirien]

Leanthil herceg

Úgy tűnik, Atolla sokkal komolyabb sérülést szenvedett, mint ahogyan azt el mertem képzelni korábban. Úgy tűnik, semmi baja sincsen, azonban valami történhetett, mert a beszéde és viselkedésmódja gyökeres változáson ment keresztül az elmúlt pár perc alatt. Talán a sérülés velejárója lehet.
Amikor rugdosódni kezd, tehát a lába állapota is már javult valamelyest.
- Hát ha maradni akarsz itt a semmi közepén, senki sem tart vissza. - vonom fel a vállamat, majd amikor lesiet az istállóba, meglepődött tekintettel, és felvont szemöldökkel folytatom az elemzést.

"Ez aztán remek. Szeszélyesebb lett, mint egy toroni dáma." - amikor a szoba ablakából látom, hogy a nagy igyekezetében eloldozta a lovát, akkor összepakolok, és leballagok én is fogadóhoz, majd elhagyom azt, az istállósfiú, ha a környéken kap, és nem fedezek fel semmi hibát a lovakban, akkor egy ezüstpénzzel gazdagodik, azonban, ha nincs a környéken, akkor szerencsétlenségére nem tudom kifizetni. Ezért a lovak szénájába dobom be azt az egy rezet, majd megtalálja a lovak aljazása közben. "Az adott szó kötelez."

A katonák közt hallottam már olyan esetet, aki hasonló sérülés után megkergült, és a tesztelésként a gyógyítók kivallatták a viselt dolgairól, így én is teszek vele egy próbát.
- Ki vagy? - kérdezem meg tőle, mikor a lovammal együtt kijövök az istállóból, és megállok mellette. - Hogy kerültél ide? Hány esztendeje születtél?
A választól függetlenül, utána közelebb lépek hozzá, átkarolom a kulccsontjánál, és megcsókolom.
- És én ki vagyok?
Ha ezekre a kérdésekre választ kapok tőle, akkor magánál van bizonyára, csak valami átmeneti dolog történhetett vele.

[Az Ezüst Utazó]

Leanthil:

Atolla rád néz miután felszállt a lovára. A kérdéseidre először csak a szemét forgatja, mint akinek esze ágában sincs válaszolni. Végül mégis megszólal.
-Leanthil Toron hercege  attól tartok mégis napszúrást kaptál ha már a nevemre se emlékszel.De ha ennyire érdekel néhány hét múlva betöltöm a huszonegyet. Atolla vagyok Kaskelloni Atolla Valentina. Az amazonokkal jöttem vagyis elraboltak. Ide északra.Leráztuk őket rosszul lettem.-Atolla felnéz a fogadó tetejére, megpróbálja elolvasni mi lehet a neve, sikertelenül.
-Viszont azt nem tudom, hogyan kerültem ebbe a eke..ekem.. na tehát ide. -A csókban viszont nincs benne, eltol magától. Leszáll a lováról és nagyon szúrós tekintettel néz rád. Meg is bök.
-Hogy ki vagy te szerintem elég jól elmondtam ha kihagytam valamit csak szólj! Viszont kivagy te nekem? Számomra? Mert az egy dolog, hogy mit füllentettünk annak a parasztembernek de ha Kaskellonba érünk lehet hogy végleg szétválnak az útjaink attól függ mit válaszolsz.-Atolla felugrik a lovára és előre lovagol. Tényleg ideje lenne elgondolkodni ezen.

[Dierol]

Hrissi Al Shard

Hrissi arra ébred, hogy hasára süt a nap, ráadásul magától! A nap kellemesen melengeti - úgy érzi, meg tudná szokni. Lustán nyújtózkodik egyet, majd hirtelen felül, ahogy eszébe jut - neki a lökött herceg nyomban kéne lennie! Aki lehet, hogy már olyan messze jár, mint a madár! Sietősen körülnéz, amikor meglátja, hogy Anili közeledik, és nem tűnik sem idegesnek, sem mérgesnek, sőt - látszólag jó hangulatban van! Ettől Hrissi kissé megnyugszik és ellazul, mert azt jelenti, hogy a hercegék nem szeleltek el.
Anili meglátására, hogy a hercegnek van némi sütnivalója, arra csak lemondóan legyint. Az északiak bolondok, és a herceg északi. Ráadásul még nemes is, ami tovább csökkenti az ésszerű viselkedés lehetőségét. Továbbá toroni, ami büszkévé, csökönyössé és különösen beképzeltté teszi - azaz arra, hogy a herceg ésszerűen döntsön, annyi az esély, mint a féllábú borostás Toddnak a hat város hölgyeit lekörözve megnyerni a szépségversenyt. Azaz vajmi kevés...
A javaslatra, hogy ő ne legyen olyan óvatos, és ne kerüljön, hanem vágjon át az amazonok területén meglepetten pislog Anilire. Városi népek esetén ez nem lenne nehéz, de a falun meg a vidéken élők jobban követik a nyomokat, igazodnak el az erdőben és használnak vadászebeket. Ami ha nincs szerencséje, sok bonyodalommal és futással járhat...
Azért arra, hogy a herceg hogy teszi egyenesbe Atollát, Hrissi elvigyorodik. Az uticélja most elég egyértelmű - a Fekete Macska környéke, aztán ha a hercegék elindulnak, ő rövidíthet délnek - majd reménykedhet benne, hogy a hercegék tényleg arrafele veszik az irányt...
Kicsit kelletlenül húzza a száját, amikor Anili pesztrálja, de inkább tűri és nem teszi kézjellé, mert akkor oda Anili jókedve és persze a békesség is. Végül csak elindulhat a Fekete macska fele.

[Haldirien]

Leanthil

Atollát meglephette a kérdésem, mert mindenre hibátlanul válaszolt, amikre tudtam, mit kellene. Megelégszem a válaszaival, nem történt semmi baja, csak valami miatt nagyon bepörgött.
A válaszaira bólintással válaszolok.
- Akkor nem történt semmi komoly baj. - válaszolok a megjegyzéseire, a csók rövid ideig tartott, és el is tol magától, majd visszatér újra a régi meséhez.
És már pattan is fel a lovára. Közben elkezdem a válaszadást, amíg el nem lovagol.
- Majd ha lenyugodtál egy köszönöm szépen, hogy megmentettélt elfogadnék! - majd kesztyűmet hozzávágom a fa oldalfalnak, ami fémes koppanással esik le a földre. Már messze lovagolt, de bennem továbbra is maradt szó, és szemem forgatva mondom magamnak.
- Ki vagy te nekem? Egy örömlányért vagy szeretőért biztos ellovagoltam volna Ynev másik felére, csak hogy egy tucat amazon szajhától visszaszerezzem. És egy hálás köszönet helyett lelép. -kiköpök, majd eloldozom a lovamat. - Ezt nem hiszem el. - Egy ágymelegítő szajha miatt biztosan megsértettem volna a rokonomat, Victoriát, és összekaptam volna a Császárral. Aki emiatt akár ki is tagadhatott volna... Elegem van ebből. - a kantáron kivezetem a lovat. - Oh, köszönöm szépen, hogy megmentettél azok közül a harcosok közül, akik jogosan vittek el! - folytatom cinikus női hangon. - És visszaviszel a becstelen apámhoz, akinek annyi gerince se volt, hogy legalább betartsa az adott szavát. Rosanna de Lamar páncélfödte seggére!- felveszem a kesztyűmet, majd nyeregbe üllök. - De nem, nem, mi az amazont játszuk aki képtelen eldönteni, mikor jött el a hálalkozás ideje.. - majd kilovaglok magam is az istállóból.
Megnézem, merre indult el Atolla. Majd azon jár a fejem, hogy váljanak szét az utaink, és menjünk haza külön, vagy lovagoljak utána. Lassú bizonytalan lépésekkel halad előre a lovam.
"Ha már idáig eljöttem nem fogok külön visszamenni. Ha még elrabolják, az nem vetne túl szép fényt rám nézve."
Elindulok utána, de továbbra is az idegbaj kerülget.

[Az Ezüst Utazó]

Hrissi Al Shard:

Egy napos gyors séta vagy kényelmes gyaloglás után eléred a fogadót. Mivel közel s távol nincs más csak tanyák szántók és néhány erdősáv, csakis ez lehet az. Néhány betű már hiányzik a többi is kopottas de csakis ez lehet a Fekete Macska. Még ha belátni nem is lehet mert az ablakot ki tudja mikor súrolták utoljára az istállóban díszelgő agyonvasalt fekete ló mellette meg a fehér arról árulkodik itt a herceg "meg a babája" . A incognot nem árt még most felvenni. Várni míg nem jön ki valaki, lehet hogy fél napig is ácsoroghattál volna ott de éppen, kijön valaki és egy ajtónyitással beléphetsz. Senki se figyel rád, mindenki "a pénzes  vendégről" beszél. Ki lehet?
-Egy tünde! elég nagy a füle! meg hótt fehér a bőre!
-Hülye vagy te, azok ződbe járnak!
-Ellopta!
-Dehogy lopta!
-Valami kóbor lovag?
-Dezertált!
-Úgy is van!
-Ennyi marhát egy rakáson! Ez egy toroni! Valami herceg gróf vagy ilyesmi!
Mindenki a most megszólalóra néz. Egy féllábú öregember, aki a pipáját szívja.
-Harcoltam a zászlósháborúban felismertem a páncélját, akkor hagytam ott a lábam.
Mindenki vállat von majd újra az idegen izgatja őket. Az öreg féllábú "amikor azászlósháborúbanegytamalábam" történetet mindenki kívülről fújja. Legalább kaptak mellé még valamit.
A herceget egyenlőre nem látni a fogadó egyetlen szobájában lehet, most még

[Az Ezüst Utazó]

Leanthil herceg:

"Akkor higgyél nőnek ha ló legel a sírján". Ezt mondogatta mindig az egyik öregebb katonád mikor még míg fiatalabb voltál de azt gondoltad, de mivel folyton piált csak az alkohol beszélt belőle. Csak nemrég tudtad meg hogy négy felesége volt és egyiket se ő tette el láb alól. A pia neki gyógyszer volt asszonyi hisztéria mellett és ellen.
Ez a nő végigcipelt fél északon hegyen völgyön megsüketített folyton Idiótának titulált, most meg még beteg is lett. Te ápoltad alvás nélkül, abban a világvégi fogadóban, és még neki áll feljebb!
Kezded már érteni miről beszélt az öreg katonád. Most első dühödben már ásnád is Atolla sírját. Vagy ássa meg saját maga. Úgyse találná meg soha senki a lovát eladnád.
Na jó nyugalom! Jól kiüvöltözted magad, de szívesebben mennél 5000 katonával egyenesen az élen a következő zászlósháborúba  mint, hogy szóba kelljen állni vele.
Ahogy kijössz az istállóból Atolla már elégé eltávolodott de egyenlőre áll a karja véres vele szemben egy rossz kinézetű fiatal suttyó karddal a kezében.
Ez nem igaz, két percig nem figyelsz oda és máris bajban van.
Atolla lassan leszáll a lováról, odaadja a kantárt az idegennek. Itt valami nem stimmel. Vidal nem enged senkit a hátára csoda, hogy téged nem dobott le. A lótolvaj felszáll Atolla furcsán fütyül Vidal ugrat és ezt addig csinálja míg a tolvaj le nem esik.
-Bossszooooorkááááánylóóóóóóóó!-Kiabálja a lótolvaj és sántikálva igyekszik tovább állni. Atolla leginkább a karcolásával van elfoglalva. Nem pedig azzal hogy minek nevezték az ő imádott lovát.
-Jobb ha eltűnünk erről a vidékről túl sok itt a babonás marha, lótolvaj meg mindenütt akad.

[Dierol]

Hrissi Al Shard

Hrissi a gyaloglás közben kissé sajnálja, hogy nincs melegebb - de hát északon vagyunk - látja be, így a plusz meleget a köpenyével biztosija magának. Ahogy halad a fogadó fele megpróbálja élvezni a természetet, a tájat és a csendet - és azt, hogy nem beszélnek hozzá. Igaz, Anili kicsit hiányzik neki, de nem aggódik amiatt, hogy túl hosszú ideig hiányolnia kell majd.
A fogadót megpillantva a köpenyt lecseréli az incognóra, majd megközelíti a kopottas intézményt, és elsőnek az istállót nézi meg magának. Túl sok vendég nincsen aki lóval jött, így nem nehéz kiszúrni a két büdös dögöt odabent. Nem is vacakol sokat az istállóban, hanem megfordul, és halkan kióvakodik. A bejárathoz sétál, és türelmesen várakozik, hogy legyen lehetősége besurranni. Felkészült a lehetőségre, hogy lehet, hogy csak egy óra múlva nyílik az ajtó, de kellemes csalódásban van része - és hamar beslisszol a feltáruló ajtón.
A benti eszmecsere alátámasztja az istállóban látottakat - miszerint itt szállt meg a Herceg. Kicsit tépelődik, majd magukra hagyja-e a törzsvendégeket, de még pár percig várakozik, hogy kiderüljön - mit terveznek a pénzes párocskával. Esetleg feladják-e őket? Picit később beljebb oson, hátha a szoba előtt elcsíp néhány mondatot a bent folyó beszélgetésből. Majd a folyosót elhagyva visszalopakodik az ivóba, mert ott több hely van, és könnyebben kerülheti el, hogy beleütközzön az emberekbe.

[Haldirien]

Leanthil herceg

"Úgy tűnik, mégis csak igazat mondott az öreg Clovis." Az ősszakállú katona volt a tábor hivatalos mesemondója, ezernyi történetet mesélt el a kalandozó korából, természetesen ezer meg ezer hazugsággal vegyítve, de az ütközetek előestéjén senkit sem érdekelt az igazság. Mindenkinek az elméje a hőstetteken, győzelmen, ravaszságon, és természetesen a boron és a nőkön járt. Bár az esték moderáltabbak voltak a herceg jelenlétével az első órákban, a torkokon lefolyó nedű mindig megoldotta a társaság nyelvét.
Azt mondta Clovis, a nők olyanok, mint a hittérítők. Ha nem vagy a pártjukon, mindent megtesznek érted, amikor pedig eldöntöd, hogy velük tartasz, már nem is érdekled őket.
"Úgy tűnik, eddig sosem volt ilyen döntésem,  mert eddig ellenkező állásponton voltam... Úgy tűnik, mégis csak eszesebb volt az öreg, mint mutatta"
Amint kilovaglok az istállóból azonnal észreveszem a jelenetet.
"Remek. Csodálatos." - Atolla éppen leszáll a nyeregből, hogy elintézze az idegent, amikor az megpillantja a lány mögött közeledő lovast, és úgy döntött ez a kötélrevaló, hogy ideje kereket oldania.
Felpattan a lovára, majd hamarosan le is repül a lóról, amikor az felágaskodik.
Odalovaglom a lányhoz, és szemrevételezem a karcolást, majd ha nem igényel azonnali ellátást elindulok a futó lótolvaj után.
"Futhatsz, fiú de nem elég gyorsan." - nem fogom fekete vérével bemocskolni a kardomat, még megsértődne rám az acél hogy ilyeneket etetek vele, inkább futtatom, és ha lassúnak bizonyul, akkor a csataló átnyargal rajta.
Nem feltétlenül öli meg, de leckét biztos tanul.
Miután végeztem, visszatérek a lányhoz.
- Kibírod az utat, vagy menjünk vissza a fogadóba?

Amennyiben azonban a sérülés komolynak tűnik, hagyom a lótolvajt egy ideig futni, és bekötözöm a lány kezét a szövet-aláöltözetemből tépett ronggyal, és ha erősen vérzik, akkor leoldom az alkarvértemet, és annak a szíjával elszorítom a vérző ereket.
- Megbocsáss. - felüllök a lóra, és ha észreveszem a távolban a lótolvajt, akkor elindulok utána. {/off: részletekért lásd a korábbi részletet a lótolvaj üldözéséről}

[Az Ezüst Utazó]

Hrissi Al Shard:

Megtalálod azt a helyet az ivóban ami két személyes. Mindent hallasz de a jelenléted senkinek nem tűnik fel. Tökéletesen rálátsz a szobára viszont a Hetti nevű ki és be jövetelén kívül semmit nem látni. Ami biztos A herceg meg a lány még ott vannak.
Az egyetlen vén öreget aki biztosan tudta ki az a "fizetős vendég" azonnal lehurrogták. Hülye északiak...!
Viszont mint akit akit maga a szél sodort be megjelent egy magas férfi. Oldalán kard hátára viszont egy egy lant van erősítve bőrtokban. A Hetti nevű mindent abbahagyva elé áll. Játsszon már valamit, ki tudja mióta nem járt erre zenész. A lantos megvonja a vállát ezen ne múljék! Előveszi a hangszert. Leveszi a csukját! Ez Okka! EZ OKKA!
Hol lehet Anili? Okka el kezd játszani egy valamilyen dalt.  De úgy teszi, hogy te ne halld, ügyes! Háttal áll még a szájáról se tudsz olvasni. Inkább a következményeket, A Hetti nevű elkezdi hordani a legfinomabb sülteket a legfrissebb kenyeret, kalácsokat, édességet, gyümölcsöket, sajtot, bort, sört, dugig rakva asztalt. A fogadós rá se hederít, a többi vendég se kér belőle.
-Anili jól van, semmi baja csak neki ez nem menne.-Pendít egy két akkordot a lanton.
-Most mindenki törődik a saját dolgával! Nem vagyunk itt! Nem voltunk itt! Éééés Nem is Leszünk itt! -Okka parancsára mágiájára? Mindenki ott folytatja a megkezdett beszélgetést. Tézist? Ahol abbahagyta...Hettinek fél percnyi gondolkodásba meg az apja kiabálásába kerül mire rájön éppen felmosta volna a konyhát. "Kész van már a konyha"! Álomkóros!
Okka leül veled szemben. Közben nekiáll enni.
-Mi a harci helyzet? Nem látni semmit! Itt maradok veled az incognot leveheted már nem kell. Bárhogy mesélsz mindenhogy megértelek, szájról olvasok és kézzel is mutogathatsz. Előtte ha akarod megtáncoltatom őket!
Okka biztos nem normális, de ki tudja jó lenne látni milyen ha nem neked kell órákig ütni hogy, egy-és, két, és hár és négy, most nem te lép, mert nem vagy kislány!

[Az Ezüst Utazó]

Leanthil Herceg:

Azzal viszont mindenki tökéletesen egyetértett, nő nélkül is nehéz, nővel is nehéz az élet. Hogy miért? Erre még egyikük sem tudott rájönni. Ha azt mondja igen azt jelenit nem ha azt mondja nem akkor az igen de! ha azt mondja igen az tényleg igen ha azt mondja nem az tényleg nem! És hol van még a Nemigazán! A nőnemű "lény" valami, amit még a legokosabb tudósoknak se sikerült  évezredek alatt sem megfejteni.
Vajon minden nő ilyen mint ő? 
A katonák ugyanazt gondolták, vagy vették észre az évek alatt, akár józanul akár kissé részegen. A legjobb mégis az ha egy csatát, háborút  túlélnek hazamennek és várja őket a meleg tűzhely néhány rossz kölök, finom étel ami meg a legfontosabb asszony! És hogy éppen milyen hangulatban van? Házisárkány vagy édes kedves? El is felejtették! Örültek hogy végre az ember otthon van!
Bőszen bólogatott mindenki. Ez még igaz is lehet, mert levéve a kesztyűt majd mindegyiknek ott csillogott az az arany karika gyűrű az ujján.
-Jól vagyok, hagyd, apró karcolás nem is vérzik. Ő rosszabbul járt!Eltört néhány bordája Viszont !-Itt szünetet tart és még megjelenik néhány könnycsepp is. Ha egy nő bőg soha nem jó!
-Félek túl jó a hallásom vagy túl hangosan kiabáltál? Nem is tudom, Ajánlom Játszunk Csend Királyt Én kezdem!-Atolla felszáll a lovára és teljes némaságban lovagol dél felé.

[Dierol]

Hrissi Al Shard

Hrissi elégedetten nézelődik az ivóban. Elvégre nem esik, van mit nézni - még ha nem is túl izgalmasak a helyiek - és a hercegék sincsenek túl messze. Amikor valami kobzos érkezik, Hrissi érdeklődve figyel  - elvégre ez most sokkal izgalmasabbnak tűnik, mint a helyiek beszélgetése. S nem is kell csalódnia egész addig, amíg meg nem látja, hogy ki van a csuklya alatt. Ekkor kissé elbizonytalanodik. Ha  mindenki itt van, miért neki kell itt támasztani a falat? Ezt egy szék is meg tudná csinálni! Okka megint el kezd zenélni, és erre Hrissi azt kezdi el nézni, hogy melyik lábassal vagy vödörrel csapja fejbe, hogy szükség szerint elnémítsa - ha már kenyérbél nincs nála.
De most szerencséje van - láthatólag rá nem hatott a dolog - de... Okka honnan a hét pokolból tudta, hogy merre kell neki hátat fordítani? A kihordott ételre  mindössze rácsodálkozik, de hozzá nem nyúlna. Egész addig, amíg Okka nem ad némi magyarázatot. Hrissi hátratolja az incogno csuklyáját, és megvonja a vállát.
-A víz és gyümölcs bőven megfelel - jeleli Okkának, és a fent nevezett dolgokat válogatja ki. A megtáncoltatásra kissé ingatja a fejét - arra biztos, hogy kiszaladna a herceg, és akkor aztán lehetne magyarázkodni...

[Haldirien]

Leanthil herceg

Úgy tűnik, hogy egyre újabb veterán-bölcsességek bizonyosodnak be. A szeszélyes igencsak messze állt a valóságtól, mellyel illette volna a lányt utóbbi időkben. Úgy tűnik, bármit is csinál, egy valamit semmiképp sem fog meghódítani. A megértésük kulcsát.
A katonái meséltek neki erről, meg a háború utáni feledésről, mikor egy családi idillbe térnek haza. Gyermekek, feleség.

Atolla láthatóan nem volt életveszélyes állapotban, a támadó nem tudta megsebezni. Ekkor azonban kitör belőle valami. Hallotta a szavait.
Az arcán megbánással bólintott egyet. Az ütközet veszett volt, felesleg erőltetni, csak rosszabbodna a helyzet.
- Értem. - majd miután ellovagolt, lassan poroszkálva indult utána.
"Leanthil... gyenge elméjű barom. Sejthetted volna, hogy ez a nő ha kilovagol az ajtón, megáll oldalt, és hallgatózik."
Megigazította a pengéjét, közben arra gondolt, bár sose ment volna el vadászni.
"Azóta kezdődött el minden gyötrelem ebben az egész kapcsolatban. Kapcsolat. Igen, egy ideig legalább még az, aztán elválik, hogy a történtek után meggondolja-e magát a vöröshajú lány, ha igen... akkor el kell fogadnia. Hazakísérem, aztán kiderül, hogy mit fog gondolni."
Némán lovagol lemaradva a nőtől, nem akarja zavarni a "csend királyoskodásban", főleg, hogy sosem volt jó ebben, ahogy sosem lenne jó uralkodó.
- Vajon vár-e még fény reánk? - mondta magának halkan. Közben állandóan pásztázta a környéket lovasokat keresve.

[Az Ezüst Utazó]

Hrissi Al Shard:

Okka sokáig nem tud egy helyben maradni. Míg eszik addig talán, azt viszont sokat főleg húst kenyeret meg süteményt sajtot. Kisebb kihagyásokkal mikor az ajtót lesi. Figyelmeztet vízzel és gyümölccsel  nem lehet végig gyalogolni négy napot visszafelé ott ahol már tényleg élnek emberek. Legfeljebb akad néhány gémeskút de ki tudja azzal nem próbálkozna, vagy ki vannak száradva vagy mérgezettek. A háború alatt történt.
Végre kijön a herceg a szobából és ezzel az ajtónyitással meg incognóval Okka már be is megy. A Hetti nevű kiszolgáló bemegy és kisvártatva kijön vele Okka.
Még hallja ahogy a herceg vitatkozik a szoba áráról.
-A lánynak nincs komoly baja beütötte a fejét ha jól tudom. Kialussza és jobb lesz mint újkorában!-Veti oda két falat között.
-Mi gyalog vagyunk ők meg lóháton, az egyetlen út vagy észak vagy dél, abban viszont biztos vagyok...-Végre abba hagyta az evést, vagy csak míg beszél.
-Semmi kedve visszamenni északra ahogy a beszámolókból hallottam, és akár te is megerősítheted. Egyél, aztán indulunk előbb utóbb úgyis beérnek.

[Dierol]

Hrissi Al Shard

Okka úgy gondolja, hogy egy pár napos sétához süteményre is szükség van, de Hrissi ezzel nem igazán ért egyet. Szerinte elegendő a gyümölcsök, kenyér, tej, és a sajt - lehetőleg minél kevesebb fűszerrel - mert ez utóbbi az állatok számára érződik a bőrön is. Így főképp a hátizsákját eteti inkább - hogy az úton legyen mit enni. Az a hír viszont kellemetlenül éri, hogy folyóvízről ne is álmodjon - azaz több vizes tömlőt kell magával vinnie majd, mint amennyit szokott.
Épp pakolgatja el az ételt, mikor a herceg úgy dönt, hogy megtiszteli az ivó népét azzal, hogy megjelenik köztük. Mellesleg épp időben, mert Hrissi már kezdte volna unni magát. De úgy tűnik, hogy Okka is erre várhatott, mert hamarjában eltűnik Hrissi asztala mellől, hogy aztán pár perc múlva frissebb hírekkel térjen vissza. A buggyant nőszemély állapota nem igazán izgatja - ha a herceget nem veszélyezteti, tőle fel is fordulhat. Éppen ezért csak vállat von, és nem is jelel semmit rá. Az viszont már érdekesebbnek tetszik, hogy észak fele akarnak menni, Valahol ugyan van kockázata, hogy előre sietnek - de ha valóban igaz, az amit Okka mondott, valóban logikusabb szert tenni egy kis átmeneti előnyre. Így nem is vitatkozik, hanem még a szájába tömi a tányérjáról a maradékot, aztán már áll is fel az asztaltól. Magához veszi a kitömött hátizsákot, no meg több tömlő vizet a kocsmáros utólagos tudtával - és már indul is az ajtó fele. Kilépve alaposan körbekémlel, majd ráérősen elindul az észak fele  vezető úton.