Szerző Téma: Első Fejezet - Az Ismeretlen Múlt  (Megtekintve 8992 alkalommal)

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Első Fejezet - Az Ismeretlen Múlt
« Válasz #45 Dátum: 2017. Június 13. 21:26:02 »
Corvus Latsonn

Zirni a cselekvésvágyat úgy tűnik, hogy örökölte az anyjától - no meg némi türelmetlenséget. Ám végül belátta, hogy vagy igazodik hozzám, vagy még jobban feltart, és még ennyire sem haladunk. a kart közösen toljuk a helyére - és ígéretes kezdet után kisebb visszaesés következik be. Én ezzel is elégedett vagyok - elvégre egy lépéssel közelebb kerültünk a jó megoldáshoz. Zirni azonban mintha csalódott lenne. Más technikusok sokkal hosszabban és arcpirítóbb módon szokták kifejezni a véleményüket - függetlenül attól, hogy milyen létformához tartoznak. Node Zirni még Kölyök - de majd felnő a cifrább káromkodáshoz.
Engem nem különösebben zavar, hogy ismét alapállapoton van a berendezés - ennél sokkal rosszabb forgatókönyvet is el tudnék képzelni. Így ráérősen nézzük újra végig a lehetőségeket.
Aminek a végén már én is alig várom, hogy újra nekifussunk a dolognak - mert nem szeretnék itt éjszakázni, vagy nappalozni, vagy milyen időpont van. Ha még pár órát elszöszölünk, az a leharcolt mosdó is igencsak csábítóvá válik - a zárt ajtók mögött.

Azért az reménnyel tölt el, hogy módszeresen dolgozik-dolgoztat, és nem csak összevissza nyomkodjuk a gombokat. Vagy legalábbis nagyon hozzáértőnek tűnik, s végül de nem utolsó sorban bebizonyítja az igazát. Ennek többszörösen is örülök - végre kezd normalizálódni a környezet, és látom már a fényt a terem végén. No meg a lehetőséget, hogy nemsokára levehetem a védőruhát. A szikrák és a hang hallatán azért felmerül bennem a lehetőség, hogy még túl korán örültem, és ezt egy
O-oo - val jelzem is, hogy még szerintem is van még mit javítani a rendszeren. A szikrákat látván azért örülök, hogy még rajtunk van a védőruha, és amíg nem késő - tenni kéne valamit. A kölyök is így gondolhatja, mert mielőtt valami nagyobb durranás keretében megtudnánk, hogy pontosan mivel is van a gond, gyorsan sikerül normalizálnia a helyzetet.
A végén a kijelzőn derengő szám igencsak tetszetős

Az öt százalék messze több, mint amire feltehetőleg szükségünk lehet.
/Basic/ Jó ezt látni - nézek a kijelzőre - az édesanyád büszke lehet rád! - dicsérem meg, és elindulok a kijárat fele
/Basic/ Menjünk vissza, nézzük meg még egyszer a vezérlőpultot, majd ha minden rendben próbáljuk meg kinyitni az ajtót. Remélem a liftek és az ajtók működnek. Jó lenne tiszta vizet és élelmet találni -  osztom meg a Kölyökkel a terveimet.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Első Fejezet - Az Ismeretlen Múlt
« Válasz #46 Dátum: 2017. Június 21. 17:22:55 »
Corvus Latsonn

A kölyök, nos még csak egy kölyök, bár a tudásában véleményed szerint akár több technikus ismerősöddel is felvehetné a versenyt – ami a szerelést, javítást illeti. Úgy tűnik, hogy gyerekjátékok helyett is hidrokulccsal és más hasonló szerszámmal játszott vagy csak csendesen ülhetett, amíg az apja – mert az anyja nem tűnt nagy tehetségnek műszaki téren – mindenféle berendezéssel bíbelődhetett. Más lehetőségek is vannak, de talán ez a legvalószínűbb.

Hosszú órák alapos testmozgásának és többszöri elemzésének eredményét látod kékesen-halványan izzani, mely tudatja veled, hogy mennyire kevés energiát termelnek, illetve termel az egyik berendezés. Kérdés az, hogy kell e a másik, használták e egyáltalán vagy az lenne a tartalék? Illetve, mi történne ha többszörösét termelné a mostaninak? Az biztos, hogy sokat segítene, ha valaki beszélné, de legalábbis olvasná-értené azt a macskakaparást.

Az O-oo kivált valamit amit eddig még sosem hallottál ezért nehéz is beazonosítani, leginkább kuncogásnak vélnéd. Úgy tűnik, hogy a kis bundás nincs kétségbeesve pár villanó apróság okán, sokkal inkább tovább jelez, hogy van még mit megnézni, elemezni és kikövetkeztetni, hogy a dolgok simábban menjenek. Amikor később szóvá teszed, hogy mennyire jó látni azt amit már te is értesz, tagadó mancslendítés kerül a látóteredbe, ami mintha azt sugallná, hogy ez bizony elég kevés.

Azonban nincs akadálya, hogy visszatérjetek a korábbi helyiségbe – ami azért elég „kényelmes” gyalogtúra – de végül kizsilipelés után és egy védőöltözettel kevesebbel már a vezérlőpultnál lehet matatni. Megosztva a terveket nem érkezik ellenvetés, így tovább lehet tervezgetni és tapicskolni a megannyi gomb között. Egyenlőre az ajtó nem akarja megadni magát és nem kevés fény még a kellemetlenebb színben tündököl, de mintha lassan minden kezdene felébredni hosszú álmából.

A kölyök most a vezérlőpulton ücsörög és megint hosszas farkas-szemezést folytat a felülettel, úgy tűnik ez is elég alapos és megfontolt lesz, ahogy korábban is. Akad néhány óra, amiben azt tehetsz amit csak szeretnél, mint eltűnődni a finom falatokon, azon, hogy milyen jó lenne inni valamit és persze a tényen, hogy még mindig nem gyógyult meg a bokád. Aggódhatsz egy keveset a Lady miatt ha úgy érzed, de teheted ezt azért is, mert nagyon nem sikerül előrébb jutni még a végtelenség fogalmát karcolgató várakozásod alatt sem.

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Első Fejezet - Az Ismeretlen Múlt
« Válasz #47 Dátum: 2017. Június 23. 20:28:26 »
Corvus Latsonn

El kell ismernem, a kölyökkel nagy szerencsém van - a Ladyvel lehet, hogy csak a ventilátorrendszeren  át jutottunk volna előrébb, nem a gépeknél. Hozzáértés ide vagy oda, de így is igencsak hosszúra nyúlik a generátorok működésének megfejtése, melyért leginkább a nyelvi korlátok felelősek.
Habár vannak azért egyértelmű dolgok is, amiknek a megértése nem igényli a tökéletes nyelvismeretet. Mint például a pirosan villogó lámpák, vagy a kölyök kuncogása. Zirni amilyen kicsi, annyira nagyra törő - a kis mohó nem tartja számottevőnek azt a csinos öt százalékot pedig én igencsak elégedett vagyok vele.
A zsilipben elégedett sóhajjal veszem le a védőruhát - habár szeretnék normálisan felöltözni, de ez elég messze állt az általam kényelmesnek vélt daraboktól. A vezérlőpult mellett látszik csak igazán, hogy ez mennyire komplex rendszer - s hogy még bőven van mit végigbogarászni a sikerhez. No meg az ajtó kinyitásához, mert az bizony még mindig ellenáll. Egy ideig a pult mellett állva nézelődök, hátha elönt a tudás, de csak a fáradtság no meg a bokám jelentkezik. Így szék hiányában inkább kicsit odébb leülök a földre, ahonnan még belátom a pulton zajló események jó részét, és onnan bambulok.
A korábbi sétálgatás eléggé kifárasztott, ráadásul az éhség is kezdi éreztetni a hatását. Eddig sem voltam a legjobb formámban, de érzem, hogy egyre nehezebben megy logikusan gondolkozni és figyelni arra, amit Zirni csinál. Pláne amikor van elég egyéb inger, ami eltereli a figyelmemet. Mint a szomjúság, éhség, lüktető boka, fáradtság és alacsony komfortérzet és lassan múló idő. Amely néha mintha nem is telne, olyan lassan vánszorog. Ha fitt lennék, biztos gyártanám az elméleteket hogy hol is vagyunk, és hogy a vezérlőpult egyes gombjait hogy lehetne letesztelni. Ám jelenleg főképp azon tűnődöm, hogy egy ilyen helyen biztos van konyha ahol egy rántottát össze lehetne dobni. A különféle ételízesítőkről - mint a tejszínhab vagy csokoládé öntet le is mondok - egyrészt a koruk miatt, másrészt ha mondjuk a Ladyvel akarnám elfogyasztani - akkor nem biztos hogy ki tudnám enni a bundájából ha bekenném vele. Abban biztos vagyok, hogy a fény mellett nem tud a fenekén ülni - hanem feltehetőleg már a folyosó felfedezésével tölti az idejét. Talán talált már vizesblokkot... Azért jobban érezném magam, ha itt lenne, noha feltehetőleg ő sem tudna érdemben hozzászólni a vezérlőpult kérdéséhez - de azért a társasága igencsak hiányzik. Igazából azt sem tudom, hogy Zirninek mit is kéne mondanom az anyjával való kapcsolatomról - aztán úgy döntök, hogy semmit - ezt majd a Lady elrendezi. A várakozás unalmas, kényelmetlen és unalmas. Nem kizárt, hogy bebóbiskolok miközben a Kölyök próbál meg kiigazodni a gombok erdején.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Első Fejezet - Az Ismeretlen Múlt
« Válasz #48 Dátum: 2017. Július 04. 17:16:21 »
Corvus Latsonn

Úgy véled, hogy a Lady sok tehetsége közül egyik sem lett volna elegendő egy olyan technikai kihívás leküzdéséhez, mint amit a kölyke úgy tűnik elég jól áthidalt-leküzdött. Ugyanakkor ki tudja, hogy a bundás-nőstény milyen rejtett helyeket fedezett volna fel és mennyire élvezte volna a levegőszűrők mögött húzódó kúszhatóan széles „folyosó” vagy „cső”rendszert. Amennyiben ott is annyit tisztítottak mint a Bázis többi részén… de most a kis kuncogás, a mérgelődés és mindenféle érzelmi kitörés vagy kifejezés szép színmintákat eredményez a bundáján. Ez utóbbi főleg akkor szembetűnő, amikor már túl vagytok a zsiliprendszeren és persze megszabadultatok a védőruhától.

A vezérlőpult egy bitang valami, mert nehezen adja a titkait. Annyira, hogy el is unod magad és szépen leülsz a földre, majd álmosan eldőlve átadod magad az édes pihenésnek. Ez mindenképp hasznos, hiszen előtte az álmodozás, a számtalan feltevés elemezgetése és persze maga a helyzet értékelése eléggé sokat kivett a mentális fittségedből, így nem csoda, hogy olyan mélyen alszol, hogy nem ébredsz fel… semmire. Mélyen alszol, álomtalan álommal, kimerülten és lassan töltődve újra, így a pihenésed igen csak elhúzódik, főleg, hogy most már a saját tartalékaidhoz kell nyúlnod…

Még elalvásnál gondoltál arra, hogy a Lady nem lesz az ajtó túloldalán, de ezt már csak akkor tudhatod meg, ha végre sikerül kijutni innen, az ajtó végre meggondolja magát és újra hajlandó titeket átengedni. Nem lenne rossz odabújni a bundás barátnőhöz, talán még a buta viccei is hiányoznak, de talán leginkább a társaság, a beszélgetések és az illata… arra ébredsz, hogy finoman mancsolnak rajtad. Az arcod leginkább, majd amint megmozdulsz, érzed, hogy az eddig mellkasodon lévő kis súly is eltűnik. Ébredésedet az alapfények és egy villanó – de sajnos csak kölyöknyi – szempár fogadja, illetve egy integető mancs, ami felfelé kalimpál.

Igen, a ventilátorok mögötti kusza kavalkádra, oda, ahonnan jónéhány órával (?) ezelőtt a kis szőrmók érkezett…

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Első Fejezet - Az Ismeretlen Múlt
« Válasz #49 Dátum: 2017. Július 10. 19:17:24 »
Corvus Latsonn

Azért érdekes látni, hogy a Kölyök inkább a bundája színeivel kommunikál, mint hanggal. S az is érdekes, hogy ez a képesség ha jól vettem észre teljességgel eltűnik, vagy annyira háttérbe szorul a felnőtteknél, hogy én nem vettem észre a Lady esetében. Azért most jó, hogy a Kölyök van itt, és nem a Lady, mert akkor bizony már elég morcos lenne a sok bundájába ragadó kosztól. Igaz, vele osztozni a védőruhán viszont sokkal érdekesebb lett volna...

Az ébredés némi reménnyel, majd futó csalódással indul - ahogy rájövök, hogy nem a Lady kelteget. De cserébe pihentem valamennyit, és kissé még kótyagosan pislogok a jelzett irányba.

/Basic/ No mi van kiskomám? Arra akarsz tovább menni? - kérdezem ásítva. Ha bólint tovább faggatom
/Basic/ A ventilátor lapátokat le tudod kapcsolni, vagy én állítsam le? - kérdezem tőle. Ha rám hagyja a dolgot, akkor elsétálok a zsilipig, és a lyukas védőruhával térek vissza, hogy azt dobva a lapátok közé megakasszam a berendezést. Utána Zirnit fogom meg, és felnyújtom a megállt lapátokhoz, hogy át tudjon mászni köztük. Utána jön az, hogy kitaláljam - én hogy másznék utána olyan magasra - vagy hogy egyáltalán utána kell-e másznom?
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Első Fejezet - Az Ismeretlen Múlt
« Válasz #50 Dátum: 2017. Augusztus 13. 08:27:13 »
Corvus Latsonn

Egy újabb… ki tudja hányadik napod itt a bolygón, melyet hol egyedül, máskor a Ladyvel és most épp a Kölyökkel töltesz el. Ez utóbbi éppen finoman ébresztget, s mikor úgy tűnik, hogy végre sikerült némi életet mancsolnia beléd, csak addig vár ki míg a tekinteted elég tiszta és figyelmed az övé nem lett. Ekkor mutogatni kezd, míg meg nem érted és szóvá nem teszed, hogy bizony egyre gondoltok és ez egyáltalán nem lesz egyszerű!

A bólintás egyértelmű válasz, de azért kiegészíti annyival, hogy a Vezérlőpulton ülve tanakodó arccal néz lefelé, majd fel rád és megvonja a kis vállait, tagadó fejrázást követően újra felmutat is bólint igenlően. Tehát, nem tudja mi a helyzet vagy innen nem tudja megoldani. Akármelyik változat az igaz, mindenképp tovább kell menni, ami nem kevés energiába fog kerülni és cserében még fárasztó is lesz, de piszkosul. Ő sincs elájulva a dologtól, de végül lenyom egy gombot, ami lekapcsolja a ventilátort.

Ezt követően az ujjait kezdi el lassan felemelni és végül ötször mutogatja végig az összest a mellső mancsán, a ventilátor megint elindul, hogy egy ideig várjanak míg ezt megemészted, majd emelik az ujjacskát, hogy megint lecsapjon a gombra, amint készen állsz. Őt feldobni meglehetősen könnyű esemény, főleg, hogy nem kell, egyszerűen csak felemeled és már át is mászott. A másik feladat te leszel, aki bár fel tud ugrani, megkapaszkodik és felhúzza magát, de…

Szóval lehet gyakorolni meg gombot nyomogatni, meg ugrani és próbálkozni… elsőre nem. Másodikra majdnem sikerült, de megcsúszott az ujjad, így inkább visszaengedted magad. Ezt jól tetted, mert ki tudja mit tenne veled a ventilátor, ha útjában lennél. A harmadiknál már lehet ideges vagy izzadt, esetleg más vagy ezek kombinációja, de nem megy. S végül a negyedik az, ami segített, hogy magad is megold a kihívás nyújtotta feladványt…

S most jön a neheze…

Ami könnyebb, mint gondoltad! A feljutás a szellőzőaknába nehezebb volt, mint maga a felfelé mászás! Megtalálod a megfelelő módját, talán a hajószerelésből szerzett tapasztalatok vagy a fiatal bohó éveid okán, de meglepően könnyedén mászol a „sállal” a nyakadban, akinek mindez tudod, hogy sokkal nehezebb lenne. Hosszú méterek várnak rád, legalább annyi, amennyit a létrán jöttetek lefelé. Ez a gondolat lehet, hogy megizzaszt, de a távolság biztos. Azonban tökéletes az összhang, a pici nem mozdul, te pedig nem veszted el az egyensúlyodat…

Szerencsédre egy idő után van lehetőséged pihenni, van egy vízszintes – igaz meglehetősen rövid – szakasz. Rád is fér a pihenés, mert megizzadtál nem kicsit, a kezeid és lábad leginkább sajog rendesen és persze teljesen kitikkadtál. Nem ilyesmihez vagy szokva és ez most megszedi a vámját. Alapvetően itt még az sem kizárt, hogy pár órás csendes pihenő lesz az egészből és izomlázra ébredsz. No meg a világítórúd fényére, ahol Zirni épp azt mutogatja, hogy sajnos még csak félúton vagytok.

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Első Fejezet - Az Ismeretlen Múlt
« Válasz #51 Dátum: 2017. Augusztus 13. 19:44:40 »
Corvus Latsonn

Amikor a Kölyök leállítja a ventilátort, elégedetten bólintok, hogy ez az! Kissé értetlenül figyelem, hogy mit akar mutogatni, hogy mintha számolna, de minek? Aztán amikor újra megindulnak a lapátok, kissé elkomorulok. Az egyetlen jó hír, hogy a Kölyöknek nem csak két ujja van egy mancsán... Durcásan nézek az újfent suhogó ventilátorra, és körül nézek hogy mit tolhatnék alá, hogy könnyebben másszak fel, de be kell látnom, hogy ilyen bizony nem nagyon van.
/Basic/ Ennyi idő akkor lenne elég, ha lépcsőn kéne felmennem oda - morgolódom. Így, hogy fáj a kezem, a lábam, a hátam, éhes vagyok, és kedvetlen, sokkal nagyobb kihívásnak tűnik a dolog.
Az első fele a dolognak szépen megy - már ami Zirnit illeti. De nekem, ahogy vártam nem sikerült még csak normálisan belekapaszkodnom sem a szerkezetbe. Másodjára már sikeresebben indult a dolog, de a kényelmetlen fogás, és a finom porréteg megtette a magáét - így amikor érzem, hogy csúsznak az ujjaim, inkább úgy döntöttem - majd újra nekifutok. Harmadjára már azon tanakodok, hogy lehet, ki kéne mégiscsak ékelnem a lapátokat, nehogy idő előtt elinduljanak, vagy ha véletlenül visszacsúsznék - ne daráljon be minket. De azért újra nekifutok, és ismét sikertelenül. Ezek után úgy döntök, hogy kicsit sétálok, és összeszedem magam, mert egyre kevesebb erőm marad a következő mutatványra. Hogy teljen az idő, azért megkérdem a Kölyköt - nem mintha tudna válaszolni

/Basic/ S ha ez az ajtó nem nyílt ki, akkor a többi miért működne? - érdeklődöm tőle, mert nem akarok még egyszer csak azért visszavergődni ide, mert kiderült, hogy elfelejtett megnyomni egy gombot. Aztán újra nekifutok a feladatnak, amit egyre inkább valószínűsítek, hogy nem nekem találtak ki. Éppen ezért amikor sikerül átjutnom a ventilátoron, magam is csodálkozok. Ahogy azon is, hogy csak felfele vezet az út, és nem oldal irányba, amerre menni akartam. Sóhajtok egyet, aztán megindulok az egy szem lehetőséget úton felfelé. Kis idő múlva mér erős a gyanúm, hogy ez az akna legalább olyan mély lehet, mint a lifté, de aztán gyorsan megvigasztalom magam - a liftakna mélyebb. Ennek ellenére nem tudok örülni a felismerésnek, mivel tudom, hogy egy idő múlva biztos, hogy meg kell állnom valahol pihenni. Ami el is érkezik, egy rövidke egyenes képében. Ha nem lennék ennyire fáradt, biztos izgatná a fantáziámat, hogy mi késztette készítőket, hogy ezt a törést beletegyék. Ám így csak örülök neki, és amennyire lehet, kinyújtózva próbálom meg kimozgatni az ujjaimból és a lábamból a lassan beleálló görcsöt, és fájdalmat. A tervezett öt perces pihenő sokkal jobban elhúzódott - nem tudom, hogy mennyi idő telt el, de olyan érzés, mintha a hullamerevség állt volna be. Nehezen mozdulnak az izmok, és akkor is csak fájdalmasan. Utólag jövök rá, hogy nem lett volna szabad  ennyi ideig pihenni, mert most még szomjasabban, fáradtabban vághatunk neki a következő szakasznak. Zirni mutogatása sem tölt el nagy örömmel - amely ha jól értem azt takarná, hogy még ugyanennyi hátra van a végéig. Ahol pedig mi várhat? Újabb ventilátor? Így némileg lelombozódva tápászkodom fel, és Zirnivel felszerelkezve indulok neki a következő etapnak.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Első Fejezet - Az Ismeretlen Múlt
« Válasz #52 Dátum: 2017. Október 05. 17:17:21 »
Corvus Latsonn

A morgolódásra csak valami kuncogás féle hang a válasz, szerinted az lehetett, majd együtt érző – biztos, hogy az – tekintet után feldobtad, no nem a hangulatot, de a kis bundást, hogy aztán mutassa neked a mancsát, számoljon! Négy, négyszer kellett megpróbálnod, ami jelzi mennyire nehéz a dolog és, ez inkább az oka, elgyengültél a növekvő éhségtől és szomjúságtól. A kis séta, mintha segített volna ellazítani az izmaidat és az újabb próbálkozás előtt még kérdezel, amire, ha jól láttad egy bizonytalan vállvonás a válasz, de kiegészítették azzal, hogy felfelé mutattak. úgy tűnik, hogy ennél jobb módja a dolgoknak nincs…

A liftakna sokkal mélyebb. Ez lehet kedvező hatással van rád, de azért így is alaposan elzsibbadsz, mire felmászol és az izmaid is remegve várják a pihenést, hogy azon idő alatt amíg levegőér küzdesz csúnyán elgémberedjenek. Aztán ahogy a világítórúd fénye egyre messzebbre jut és szaggatja szét a sötétséget, rádöbbensz, hogy ez a rövid szakasz nem is annyira rövid mint elsőre hitted, csak te láttál már fekete foltokat. Látod, hogy egészen hosszan nyúlik előre, de nem látsz se fényforrást se mást, de még csak levegőmozgást sem érzékelsz. Ami azt illeti, ha a lenti karantén a teljes bázisra hatott…

Zirni tévedett. Ami azt illeti nem keveset. De szerencsére, mikor már úgy érezted, hogy teljesen elfáradtál és nincs tovább, mindig érkezett egy ilyen vízszintes rész, amin megpihenhettél. Ugyan egyre gyengébb és egyre fáradtabb lettél minden alkalommal és úgy érezted, hogy sosem lesz vége, hogy itt fogsz meghalni… arra ébredsz, hogy egy kötelet tekernek a derekadra és jól meghúzzák, majd nem kevés kocsmai nyelvezetet követően, amiben a Lady hangját véled felismerni, elindulsz felfelé. Talán próbálsz is segíteni, de annyi erőd is alig van, hogy levegőt vegyél…

Nem tudod mennyi idő telt el, csak azt érzed, hogy nedvesség csurog le a torkodon amit mohón nyelnél, de valami halk suttogást követően megfosztanak tőle és csak nagyon lassan kapsz abból, amire már annyira vágytál. Érzed, hogy a szád teljesen kiszáradt, hogy mindened fáj és szédülsz, hogy annyira gyenge vagy, hogy a szemedet sem tudod nyitva tartani. Igazából szerinted kész csoda, hogy még életben vagy és leginkább az, hogy van annyi erőd, hogy ilyen értelmes gondolatokkal szórakoztasd magad. De végül mint minden jó dolog, ez is elmúlik és magához ölel a sötétség.

Először csak hívogatott, csalfán játszadozott veled, de végül durván magával ragadott olyan undorító ízt hagyva maga után…

Mikor magadhoz térsz, érzed, hogy lebegsz. Azt, hogy valami van az arcod előtt, hogy még mindig érzed azt az ízt, hogy már jobban érzed magad és meg is tudsz mozdulni. Képes vagy rá és ha akarod meg is teheted! Például kinyithatod a szemedet, hogy lásd és idővel megértsd, egy bacta-tartályban vagy, ami ki tudja mennyi ideje harcol érted, hogy visszahozzon téged a feledés homályának határáról, hogy mindazon túl, még olyan apróságokkal is törődjön, mint a bokád! Ugyanis, egyáltalán nem fáj és ha megpróbálod mozgatni, akkor úgy véled, hogy jobb, mint valaha volt.

S odakint… a tartályon túl azt látod, hogy a Lady és a Kölyke mélyen alszanak szorosan összebújva.

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Első Fejezet - Az Ismeretlen Múlt
« Válasz #53 Dátum: 2017. Október 08. 17:25:59 »
Corvus Latsonn

Az, hogy Zirni mulat rajtam, több okból nem igazán érdekel - túl fáradt vagyok ahhoz, hogy megsértődjek, és túl fiatal, hogy komolyan vegyem.
Miután sikerült felküzdenem magam a szellőzőbe, még hosszabb út vár rám felfele. Minden egyes elért pihenőnél azt várom, hogy végre megpillantom a végtelennek tűnő szellőző végét, de újra és újra ugyanazt a "folyosót" pillantom meg, amelyet ki tudja mennyivel lejjebb. A monotónia, és a látszólagos eredménytelenség lassan kiöli az elszántságot, a távolság pedig a sérüléseimmel együtt a maradék erőmtől foszt meg. A pihenők nyúlnak, egyre nehezebb újra és újra nekivágni a távnak. Végül úgy érzem, hogy még szükségem van egy nagyobb pihenőre, ha nem akarok út közben lezuhanni. Igaz, valami ott susog a háttérben, hogy ha megállok, többé már nem indulok el. De nem érdekel - annyira elfáradtam... aludnom kell...

Mintha arra ébrednék, hogy kötelet kötnek körém - a Kölyök túl optimista... Valami mégis történik, mert búcsút mondhatok az otthonos padlónak, és lehet, hogy a Ladyt is hallom? Egy dolog biztos - a padlón sokkal jobban éreztem magam.

/Basic/ Hagyjatok - sóhajtom, majd újra elvesztem a fonalat...

A folyadék az, amely újra magamhoz térít kissé, amiért megéri küzdeni! Amely fontosabb a levegőnél is - és fuldoklásig vagy azon túl is kész vagyok inni belőle. Amely valamiért elapadt - szinte csak lassan csorgó cseppekben adva azt, amiből egy tenger is kevés lenne! Sajnos a vízzel együtt az érzékeim is felbukkantak - és lehangoló fizikai állapotokról mesélnek. Szerencse, hogy nem látom magam... biztos reménytelennek tűnne... Aztán feltűnik, hogy van némi utóíze a víznek, mint amilyen a folyosói ivókúté lehet, de szerencsére nem sokáig tűnődhetek rajta...

Furcsa dolog a lebegés - eleinte nem is tudom, hogy mire utal - meghaltam, vagy csak olyan ósdi űreszköz fedélzetén vagyok, amin nincs gravitációs mező? Az első lehetőség mellett szólna az, hogy nem fáj semmi - ám akkor mi van az arcomon? Egy apró próba - úgy tűnik, hogy meg tudom mozdítani az ujjamat, már ha még van ujjam. Ezen felbátorodva a világra nyitom a szemem, és egészen furcsa látvány fogad. Aztán feltűnik, hogy holmi akváriumban, sőt - tartályban lebegek. Pici nézelődés árán immár határozott elképzelésem van, hogy hol lehetek - egy bacta tartályban! S a bokám sem fáj - ami talán köszönhető a terhelés hiányának? De nem, mert némi mozgatás után sem nyilal bele az a kellemetlenül nyilaló-lüktető érzés, amely az utóbbi napok velejárója volt.

A tartály túloldalán pedig megpillantom a választ, hogy miért is vagyok itt. Nekik köszönhetem, hogy nem a szellőzőben, vagy valahol még korábban ért a vég. A cuki kiskölyöknek, és vérforralóan tüzes anyjának. Mosolyogva figyelem, ahogy alszanak. Azt hiszem, bármit megtennék értük. Most például nyugton maradok, és hagyom, hogy kialudják magukat. Amíg várok, a tartály mélyéről körülnézek, és próbálom beazonosítani, hol is lehetünk. Azon kívül, hogy egy orvosi részlegen.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Első Fejezet - Az Ismeretlen Múlt
« Válasz #54 Dátum: 2017. Október 24. 12:53:28 »
Corvus Latsonn

Rádöbbensz, hogy az utóíz, amit korábban a víznek tulajdonítottál, valójában a bacta íze. Legalábbis annak több értelme van, hiszen folyamatosan érzed és ami azt illeti nem ez a legfinomabb dolog amit valaha kóstoltál. Nem tudod, hogy mióta vagy itt, de azt igen, hogy valószínűleg nem csak egy-két órája lehet, mert az alultápláltság és a már kibírhatatlan szomjúság teljesen a múlté, ahogyan a kimerültség is lassan a feledés homályába vész.

A folyadék amiben lebegsz színtelen így elég jól ki tudod venni a környezetedet, ha nem is teljes élességgel. Ez utóbbit a saját mozdulataid keltette hullámok és a légzésed buborékjai okozzák, de idővel elég jól hozzászoksz a dologhoz, hogy lásd, ez bizony a korábbi hely, az, ahol sikerült kizárnod a hátizsákodat! S most, hogy ez egyértelmű, rádöbbensz, hogy a kötélről szóló emlékeid is igazak voltak és bizony úgy tűnik, hogy a Ladyék mellett azt látod, amit korábban elhagytál!

Ezután hosszú és igen unalmas órák várnak rád, mire a kezelőfelületen néhány lámpa villogni nem kezd és hallod, ahogy a bizonyos mechanizmusok beindulnak. Ezek egy része ismeretlen műveleteket hajt végre, de a másik fele igencsak egyértelmű, hiszen előbb a folyadékszint kezd csökkeni, majd a maszk pattan le az arcodról sziszegve, hogy visszahúzódjon míg végül maga az üvegajtó nyílik ki, hogy szabad kijárást biztosítson

Az alvó páros felé…

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Első Fejezet - Az Ismeretlen Múlt
« Válasz #55 Dátum: 2017. Október 29. 16:57:32 »
Corvus Latsonn

Az érzés olyan, mintha kicseréltek volna. Nem csak hogy nem fáj a lábam - de nem is vagyok olyan végtelenül fáradt, mint mikor legutóbb magamnál voltam. Igaz, ennek az az ára, amit a számban is érzek, de ez nem számít, hiszen itt van a Lady és a Kölyke alig pár méterre!
A terem látványa valahol ismerős, s végül beugrik, hogy honnan. A perspektíva kicsit más, de nincs kétségem afelől, hogy abban a teremben vagyunk, ahova legelőször érkeztünk. S nini! Megvan a hátizsákom is? Eszerint lehet élelmünk, ha a menza még zárva lenne, s ami a fontosabb - ott van a pakli kártyám, és a zsebtücsök, amely megadja azt a magabiztosságot, amire egy civilizált helyen szükség lehet.


A várakozás ideje elég hosszúra nyúlik, pláne, hogy nagyon nincs látnivaló - legfeljebb a Lady az, akin rendszeresen megakad a szemem. Egyedül a tervezgetés az egyetlen, ami lefoglal még egy kis ideig - ám ez is kimerül abban, hogy majd a szabadulásom után jól esne egy frissítő zuhany, egy borotválkozás, és egy tiszta ruha. No meg egy, a karomban doromboló Lady.
Végül a tétlenséget pár kifejezetten izgalmasan villogó lámpa töri meg, és az eddigi unalom helyét végre érdekes események sora váltja. Néhány zörejre csak tippelhetnék, de amikor elkezd csökkenni a folyadék szintje, világossá válik - a gép is megunta a pátyolgatásomat, és most utamra fog engedni! A maszk lepattanása után veszek néhány nagy levegőt, és óvatosan próbálom megtartani a súlyomat. Elvégre ki tudja, hogy mennyire szoktam el ettől a terheléstől? S végre kinyílik a tárolóm ajtaja, és elindulhatok Zirniék fele. Szokatlan érzés, hogy nem fáj a bokám, nem kell sántikálnom, hogy kíméljem - sőt, még lábujjhegyen is tudok haladni, nehogy túl nagy zajt csapjak! Szívesen felébreszteném őket, a Ladyt akár futó csókkal is, de gondolom elég fáradtak - így inkább próbálok minél kevesebb zajt csapva a hátizsákomhoz jutni, hogy a maradék rongyaim közül egy-kettőt megtaláljak azért, amíg fel nem derítem a fürdő helyét.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Első Fejezet - Az Ismeretlen Múlt
« Válasz #56 Dátum: 2017. Október 29. 18:46:43 »
Corvus Latsonn

Kicsi árat kellett fizetned az egészségedért. Úgy tűnik, hogy alapvetően nem is te, hanem a Macskacsalád volt az, aki nagyobb árat fizetett, ha már ragaszkodunk ehhez a kifejezéshez, hiszen ha emlékeid nem csalnak, akkor ők hoztak ide és tettek, üzemelték be az egészet – ez utóbbi valószínűleg a Kölyöknek köszönhető. Elfáradtak, valószínűleg a Kölykön kívül a Lady is igen kimerült lehet testileg és szellemileg egyaránt. Hosszú napok vannak mögöttetek, de most már a dolgok mintha kezdenének végre szerencsének alakulni…

Miután sikerült kikecmeregni a tartályból – egy kissé megcsúszva és rögtön kapaszkodó után nyúlva rádöbbensz, hogy nem kevés időt tölthettél el odabent. Most, hogy újra megtanulsz járni – ami azért szerencsére minden múló perccel egyre jobban megy – már eljuthatsz a hátizsákig vagy akár az alvó párosig is döntésed után szabadon. A korábbi gondolatokat bármikor tettek válthatják fel, de persze a zuhany is csábító lehet eltekintve attól, hogy nem tudod merre lehet. No meg egyedül…?

Szerencsére előre gondoltál arra, hogy talán nem lesz könnyű mozgás, de azért nem bánnád ha picit gyorsabban térne vissza a mindennapi ügyességed. Természetesen így sem lehet nagyon okod panaszra, de nem is tudod voltál e valaha ilyen hosszan orvosi ellátás alatt. Egy dolog biztos, hogy nem véletlenül drága ez, hiszen egy tartálynyi ebből csak a holtakon nem tud segíteni. Végül kellő bemelegítés után képes vagy megtartani az egyensúlyod, ami lehetővé teszi, hogy zajtalanul próbálj meg kutakodni.

Az első dolog amire rádöbbensz, ha van is valahol egy fürdő helyiség, az nem itt van. Ez itt kifejezetten a diagnosztikai és ellátó része ennek a helyiségnek, de ahogy korábban odalent, itt is akadnak ugye még ajtók. Olyanok is, amik most bár zárva vannak, de legalább a kellő világítás okán képes vagy felmérni a helyiséget. Elég nagy és nem egy konzol kelt életre ténykedésetek okán, de ami azt illeti a legénységi szállás valahol máshol lesz.

Kicsit huzatos a dolog, de rájössz, hogy ez azért lehet így, mert nincs rajtad egy rongydarab sem. Minden ott hever a táskánál amihez ha odamész, akkor könnyedén begyűjtheted a korábbi viseletedet. Ekkor ér valami merénylet, amit nem tudsz hova tenni. Valami selyemeen kezd el felkúszni a lábadon és ha csak nem ugrasz el – aminek egy hatalmas és fájdalmas nyimm a vége, akkor egy olyan farkincát fedezhetsz fel ami bár kígyószerűen tekeredett a lábadra, de hamarost valami más is követi.

Egy Lady…

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Első Fejezet - Az Ismeretlen Múlt
« Válasz #57 Dátum: 2017. Október 31. 20:39:59 »
Corvus Latsonn

Úgy gondolom, hogy igencsak hálás lehetek Zirninek meg vérforraló anyjának. Elvégre nélkülük nem hogy itt tartanék, hanem már valamelyik gödör alján rothadnék csöndesen. Hogy a Lady mit látott bennem ilyen szakadtan, összetörten, azt nem tudnám megmondani - de talán egyszer majd elmeséli. Most a jól megérdemelt pihenésüket nem akarom megzavarni, hanem csendben és óvatosan próbálom meg elhagyni a tartályt.
Ez utóbbi nem megy szépen, sőt majdnem hanyatt is vágom magam! Ha  szerencsém van, csak egy újabb zúzódás, ami miatt fordulhatok is vissza az ajtóból - de ha nincs szerencsém, akkor groteszk módon a bacta tartály küszöbén töröm ki a nyakam! De aztán sikerül megmenekülni a megalázó helyzettől, és kissé esetlenül a hátizsák fele veszem az irányt.

Rá kell döbbennem arra a tényre, hogy vannak még dolgok, amikkel hadilábon állok. Mint a saját lábam és egyensúlyom - márpedig ez komoly nehézség elé állít, már ami a hátizsák elérését illeti. Azért javul a helyzet, és azt sem tartom kizárnak, hogy pár óra múlva már el is felejtem ezt az egészet - de azt még meg is kell élni. Ami pedig a későbbi tusolást illeti - a gond az, hogy sehol nincs kiírva civilizált nyelven az, hogy merre is lehet a pihenő részleg. Remélem a Lady megmutatja.

De előbb talán fel is öltözhetnék - már ami megmaradt a ruhatáramból. Egy pár cipő, zokni, alsó és az a piros póló, ami jó, hogy ha a folyamatos rövidítések miatt takarná a mellbimbóimat. Ez utóbbi komoly dilemmát vet fel - miszerint fel akarom venni én ezt a pólót?

Ezt szakítja meg az az érzés, hogy a huzat megérinti a lábamat, majd kúszik felfelé?! Legszívesebben elugranék, de az első amit ezen a bolygón megtanultam hogy Ne ess pánikba! Így csak lepillantok, és megkönnyebbülve felismerem  azt, amit harmadjára tanultam meg - megismerni a Lady bármely porcikáját.
S a Lady sincs messze - ahogy megérzem a hátam mögött, megfordulok. Egyik kezemben a ruhákat tartom magam előtt, a másikat pedig a derekára helyezem, és a szemébe nézek

/Basic/ Azt hittem, hogy soha többé nem láthatom ezt a ragyogó szempárt! - árulom el
/Basic/ Nem tudom eléggé meghálálni, hogy megmentettetek, de amennyire tőlem telik, igyekezni fogok! - ígérem, s folytatom
/Basic/ A Kölyködre meg büszke lehetsz, nagyon talpraesett! - dicsérem kicsit Zirnit no meg a Lady anyai büszkeségét. A Ladytől egyébként tartok távolságot, még ha az illetlenül közelinek is számít. No nem mintha nem esne jól beletúrni a bundájába, vagy hozzá simulni - de a Kölyök sem lehet messze, illetve tekintettel vagyok a bundájára is. Hiszen ha összemancsolom a Bacta maradékával, azt nem fogja megköszönni.
/Basic/ Mondd, cicám - van valahol egy fürdő? - érdeklődőm, miután túlestünk az üdvözlésen.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Első Fejezet - Az Ismeretlen Múlt
« Válasz #58 Dátum: 2017. Október 31. 22:08:42 »
Corvus Latsonn

Valószínűleg hasonló gondolatai lehetnek a pihegő párosnak is, ha épp nem erről álmodnak, hiszen hosszú napok, ha nem hetek óta vagy itt. A föld alatt az ember hamar elveszti az időérzékét. De akárhogyan is nézzük, neked is nagy szereped volt abban, hogy eljutottatok idáig és mindezt tettétek anélkül, hogy bárkinek komolyabb baja esett volna. Ha esetleg még is megtörtént a baj, akkor azt ügyesen rejtegette mindenki! Valószínűleg nem csak azért, hogy ne hagyják hátra, hanem mert nem akart gyengének tűnni, nem akarta, hogy a másik miatta ragadjon a sötétségben…

Talán így volt.

Most azonban a tény, hogy ezen bárki is elgondolkodhat anélkül, hogy bármilyen megbánás vagy ki tudja milyen érzés marcangolná belülről, mutatja, hogy jó csapat voltatok. Akármilyen felállást is adott a sors, az Erő vagy ki tudja micsoda vagy kicsoda, ti mindig ügyesen vettétek az akadályokat és közben még a románc is oldotta a feszült hangulatot, melyet a baj, a vész és nehézségek okozhattak. A kis Kölyök is felettébb barátságos volt, segítőkész és a maga módján bizonyította rátermettségét, így a jövőt könnyen lehet reménytelinek látni.

Azon kérdésedre pedig, hogy mit láttak benned… egyszer apád mesélte, hogy a szerelmet nem lehet megindokolni vagy megmagyarázni sem biológiai, de még pszichológiai módon sem. Az egész nyitja az, hogy – szerinte – hogy egyszerűen nem akarod elemezni vagy definíciók közé szorítani, egyszerűen csak átadod magad neki. A bizalom egy oly magassága ez, ahova kevesek képesek eljutni és talán csak azok érzik át a mélységeit igazán, akik előtte már megjárták mindkét utat.

Olyasmit is mondott, hogy a szerelem helyenként vak, hogy ez természetes és nem biztos, hogy azonnal ráérzünk, nem lehetünk soha elégedettek, hiszen a szerelem is mint minden, folyamatosan változik. De mindez nem annyira fontos, illetve ideillő mint a legfontosabb megállapítása, hogy a külső nem minden. Igen, sokaknak fontos és még többek függnek tőle, de ha valaki akkor szerelmes beléd amikor a legrosszabbnak érzed magad, akkor biztos lehetsz benne, hogy azért szeret aki vagy!

A Lady azonban nem ember, így pici kétely talán maradhatott…

Szerencsére nem történt semmi baj, elérted a kívánt célt, ami most a hátizsák volt és felvehetted a motyódat, a ruhákat amikbe belebújni szándékoztál… hogy merénylet érjen. Eddig nem nagyon mozdult a levegő, de most… sem az. Hamar megérzed a meleg testet, a dús idomokat a hátadnak simulni, ahogy átölelnek és nem engednek, ahogy odabuksiznak és megnyalintanak… mind-mind annyi érzést közvetít, hogy még te is tisztán látod: az aggodalmat, a törődést és nem utolsósorban a megkönnyebbülést.

A vágyat érzed, perzsel a tarkódon, de hogy ennél több is van e, azt már nem tudnád teljesen biztosra mondani. Azt sem, hogy a pólóddal mi legyen, de úgy tűnik, hogy nagyon nem is lesz rá szükséged! Aztán mocorogsz, mire elengednek és megfordulhatsz, de az a farkinca csak nem enged (messzire). Szemeztek és látod a tekintetét, a szemeinek izzását, a lángokat, az életigenlést és valamit amit még sosem láttál, talán csak anyád szemében, amikor apádra nézett.

Lady /Basic/ Kishitű. – dicsérnek meg azonnal, majd – Kezdhetnéd is! – dorombolják megannyi emléket felidézve, de most érzel benne valamit, valami mást, ami nem a szenvedély, hanem csak játékosság, mert a pillanat sokkal több annál, hogy holmi tűzzel hamuvá égjen – Igen, nagyon talpraesett. – nevetnek fel szabadon és lehet a jókedv rád is átragad (ha már a bactából ragadt rá és nem zavarja) – Prr. Prr. Megmutatom neked! – de nem vagy biztos benne, hogy a fürdőre értette

Miután kiélvezte a közelségedet – nem teljeset, de mégis olyan érzéssel eltöltőt – megragadja a kezed és elhúz az elülső ajtó felé, amelyik immáron nyitva áll. A világítás is hellyel-közzel működik, de a Bázis igazi újjászületésére még várni kell. Előre vezet, végig egy hosszabb folyosón, majd megáll a Liftnél. Annak kell lennie, aztán be is igazolódik a gyanúd. Ugyanakkor kissé gyanús lehet, hogy ennyi idő után még mennyire működőképes, de erre már kár gondolni amikor berántanak és rácsapnak az ajtózáró gombra

Lady /Basic/ Úgy vélem, hogy megérdemeljük a legjobb szállást, amit e hely nyújtani tud. Ez pedig lehetne e más, mint a…? – kíváncsi kitalálod e kié

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Első Fejezet - Az Ismeretlen Múlt
« Válasz #59 Dátum: 2017. November 03. 20:30:53 »
Corvus Latsonn

Szó se róla, az elmúlt hét számomra igencsak eseménydúsnak számított, és megtanított arra, hogy nem csak hogy sokra értékeljem a társaságukat, de oly módon bízzak bennük, amelyre az akadémia óta nem volt példa. Csakhogy ami ott egy évet vett igénybe - arra itt pár nap elég volt, és bőven meg is haladta!
A tartály nyugalmában ébredtem rá, hogy nem bajtársként tekintek a Ladyre és a Kölykére, hanem mint a családomra. Igaz, furcsa egy érzés, és nem tudom, hogy a Lady  vagy Zirni mit szólna, ha megtudná, vagy hogy a kultúrájukban ez mit jelentene, vagy mennyire elfogadott.
Ahogy a Lady hozzám simul és átölel, érzem, hogy a legjobb helyen vagyok. Szívesen elvesznék ebben a puha melegségben. Így amikor hozzám buksizik, megcirógatom a fejét, arcát és élvezettel szívom be az illatát, élvezem a közelségét.


Ahogy megfordulok, a tekintetében elveszve olyasmit pillantok meg, amire a dorombolását meghallva csak annyit suttoghatok neki halkan
/Basic/ Szeretlek! - árulom el azt, amit különben még jó ideig titkoltam volna, hogy aztán oldandó a zavaromat, én is vele nevessek, amikor Zirniről esik szó.

Hagyom, hogy elrángasson a lift fele, amely  ki tudja hogy mióta harcol az enyészettel - eddig sikerrel. Remélem, hogy nem most fogja feladni, de aztán ez teljesen költői kérdéssé válik, ahogy a Lady beránt a fülképbe, és rácsap a gombra. Egy találós kérdéssel indít, már ami a szállást illeti, de rajtam egy ilyen kérdés nem foghat ki, mert pontosan tudom a választ.

/Basic/ ... kormányzói rezidencia szintje - árulom el, aztán érdeklődöm
/Basic/ Zirni pár perce még a teremben volt - hova lett? - kérdezem az anyját
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"