KJK - A kaland

[Nasirius]

Itt a mese!

[Nasirius]

Nekiindulsz a nagyvilágba kalandokat látni. Jó kiképzést kaptál, erős harcosnak bizonyulsz, ezért nem félsz kipróbálni magad, alig várod, hogy valami izgalmas történjen veled. Első utad Salamonis városába vezet. A Nagy Törpe – milyen jó előjel! - egyike a Salamonis legjobb vendéglőinek. Finom ételeiről, és ritka italairól híres. A korsók nagyok, a tányérjai mindig roskadoznak a finom és egzotikus falatoktól. Ideális hely kalandozóknak, akik itt akarja elkölteni nehezen szerzett aranytallérjaikat. Betérsz hát a fogadóba, és leülsz egy asztalhoz, hogy egyél valamit, és leöblítsd az út porát. Hamarosan egy fiatal, pelyhedző állú felszolgálólegény jön az asztalodhoz, és barátságosan megkérdezi, hogy mit kérsz, és egyébként mi járatban vagy erre.

[Con Angilo Guerdo]

Thorin

Mikor beérkezek Salamonis városába és meglátom a Nagy Törpét elmosolyodom, biztatóan hat magamra. Közbe ránézek elég karcsú erszényemre, de bizakodó vagyok a várossal kapcsolatosan, hogy szán nekem némi munkát, amiből vagy tovább tudok menni, vagy letelepedni egy időre. Ezen gondolkodva be is térek a vendéglőbe és körbe nézek. Látván egy üres helyet, el is foglalom az engem megillető helyet. Mikor oda jön a pincér szóba elegyedek vele:

 Te legény! Hozz nékem valami ser italt, meg ennék is valami sültet, ha van. Majd mond, mit hallani errefele? Akad-e munka jó kardforgató embernek? - kérdezem érdeklődően.

[Nasirius]

Kényelmesen elhelyezkedsz, és rendelsz a felszolgáló legénytől egy jó sört, és valami ennivalót.

- Kiváló barnasörünk van, törpe uram, nagyon tudom ajánlani. A malac pedig most sült, friss cipóval hozok is belőle. Á, kardforgató az úr, afféle kalandkereső. Elő-előfordul nálunk az ilyen, és általában akad is számukra valami érdekesség. Hol kincsek felkutatása, hol testőrködés, vagy kíséret egy karaván mellé. Most, hogy mondod, uram, bizonyosan találsz valami munkát hamarost. Látod amott azt a csuhást, aki a szomszéd asztal mellett áll, és az ott ülők fülébe súgdos? Úgy hallottam, Telak papja, és valami különleges feladatra keres embert. Hamarosan Téged is meg fog találni, mert azokat a zsoldosokat, akiket megszólított, ismerem, és tudom, hogy már más megbízásuk van.

Azzal otthagyja az asztalt, és megy a rendelt italért, ételért.

[Con Angilo Guerdo]

Thorin

Fel lelkesülök a pincér legény mondanivalóján. Mosolyt ejtek meg arcomon, majd megköszönöm:

- Köszönöm fiú az információt, és kérlek, hozd, azt amit az imént ajánlottál. Kíváncsian várom, biztos finom lesz.

Majd tovább várok. Ha az étel-ital megjön, elkezdem a lakomát és várom, hogy a csuhás mikor talál meg. Közben eljátszok a gondolattal:

<<... Hm... Kincsvadászat lenne a legjobb, abból lehetne a legjobban profitálni, de bárminemű munka is megfelel számomra, hiszen már alig akad pár tallérom, így eklézsia híján elég keserű élet várna rám...>>

[Nasirius]

Miközben merengsz, és várod, hátha odajön hozzád is az említett pap valami jó ajánlattal, a pincér térül-fordul, és már hozza is a jóféle étket és itókát. Szomjas voltál és éhes, így a sör és a sült hamar lecsúszik. Éppen a hasadat simogatod a kiadós evés után, amikor végre odalép hozzád a pap, bizalmaskodó, kissé titkolózó képpel a következőt mondja:

- Nemes törpe harcos. Jól gondolom, hogy kalandor-féle vagy? Nagy szüksége lenne Egyházamnak a magadfajtára. Telak beavatottja vagyok, a harcosok és a bátrak uráé. Komoly ajánlatunk van számodra, ha érdekel, elkísérlek a szentélyünkben. Eddig még egy rátermett hős sem akadt, aki ajánlkozott volna a feladatra, pedig főpapunk nem lesz hálátlan a vállalkozó kedvűekkel.

[Con Angilo Guerdo]

Thorin

<<....Hmmmm... elég jó volt ez a sült, no meg ez a ser ital is nagyon oltja a szomjamat... No de már, hogy így be is fejeztem, jöhetne ide is az a csuhás vagy megszólítsam?....>>

Gondolom magamban, miután befejeztem az evés ivást. Döntenem nem is kell nagyon, hiszen épp, hogy csak a gondolat menet végére érek, jön felém a csuhás és leszólít. Végig hallgatom a mondandóját és kicsit gondolkodok is rajta.

- Igen kalandor vagyok, és szeretem a kihívásokat. Pont fogytán van a pénzem, így nem lenne rossz, ha a főpap busásan megtudna jutalmazni, de kérlek előbb mesélj a feladatról, miközben elindulunk a szentélybe.

Ezzel a mozdulattal kifizetem az ételt italt és összeszedem a cókmókomat és megindulok a pappal.

[Nasirius]

A pap elmosolyodik örömében, ahogy rögtön igent mondasz a felkérésre. Közben rendezed a számlát, és elindultok, követed a csuhást. Közben azt mondja:

- Sajnos magam nem vagyok felhatalmazva, hogy a küldetésről szót ejtsek, azt majd megteszik Urunk főpapja, csakis ő jogosult erre.

Konstatálod, hogy belőle nem fogsz tudni részleteket kihúzni, ezért csöndesen, semmitmondó dolgokról beszélgetve haladtok a városban a főtemplom felé. Néhány perc gyaloglás után meg is érkeztek. Hatalmas díszes templom áll egy főtéren, Telak temploma. Kísérődtől közben megtudod, hogy A Mennyei Udvar egyik fő istene Telak, a bátorság és vitézség istene. Fia Fourgának. Telak minden harcos, és zsoldos védelmezője. A jó oldalán áll, nevét szerte a Titánon jól ismerik. Majdnem minden településen vagy környékén található egy szentély, amit neki szenteltek, így bármikor lehet áldozni, vagy felajánlást tenni az istenségnek.

A templomban a főpap elé vezetnek. 50 köröli, ősz hajú férfi, fehér köntösben. Fejet hajt, üdvözöl. Láthatóan ő is örül, hogy ilyen rövid időn belül sikerült valami rátermett embert szerezni. Rögtön bele is vág:

- Üdv, nemes harcos. Roppant öröm, hogy ily hamar sikerült egy megfelelő kalandort találnunk. Nem is köntörfalazok, a lényeggel kezdem. Van egy szentélyünk Salamonistól nem messze a Holdkő Dombok felé vezető úton. A szentélyt nemrég - pár órája - kifosztották, de egyik ottani papunk életbe maradt, ki azonnal szaladt, és elhozta nekem a szörnyű hírt. Ez szentségtörés rettenetesen, főképpen azért, mert a
templomban volt elrejtve Telak egyik fontos ereklyéje, a Vitézség Pengéje. Ez a fegyver soha nem kerülhet a sötét erők kezébe. 50 aranyat kapsz most, és 50-et később, ha azonnal elindulsz és kideríted, mi történt, illetve épségben elhozod ide a szent fegyvert.

[Con Angilo Guerdo]

Thorin

Magamban nem tetszésemet fejezem ki, mikor nemleges választ kapok, de hamar túlteszek rajta és követem. Érdeklődve hallgatom, ki is valójában Telak és csak hallgatok. Mikor meglátom a templomot grandiózusán csak ámulok. Mikor belépünk a templomba a főpapot végig mérem. Mondandóját kíváncsian hallgatom, s mikor meghallom mi is a feladat, illetve a díjazást, felcsillan a szemem a szép summa hallatán. Kedvemre való, és abból a 100 aranyból sok mindenre tellene. Egyből válaszolok:

- Méltóságos uram! Kérem alássan, vállalom a feladatot. Levágom a gazokat, akik ezt a gyalázatot tették, és visszahozom a szent ereklyét!

[Nasirius]

- Remek. - Mosolyodik el a pap. - Az Úr megjutalmazza majd bátorságodat! Hogy ne egyedül menj, mellédadom a sokat próbált Durn testvérünket, aki ismeri az utat a szentélyig és segítségedre lesz. Jó lenne, ha azonnal el is indulnátok, ne vesztegessük az időt!

Azzal int, és mögüle a templom homályából előlép egy középkorú ember férfi. Pap létére erős testalkatú, és csuhája övén egy buzogány lóg. Ő Durn testvér, aki indulásra készen mellédlép.

[Con Angilo Guerdo]

Thorin

Miután a főpap befejezte a mondandóját és siettetésre biztat minket, nem is késlekedek tovább. Durn ahogy előlép végig mérem, s megjegyzem magamban, hogy jó segítő társ lesz, hasznos embernek tűnik.

- Szervusz Thorin vagyok a törp. Menjünk ne késlekedjünk, minél hamarabb túl vagyunk a feladaton annál jobban élvezhetjük majd hős tettünk dicsőségét.  - mondom neki. Majd megindulok. - Mesélj magadról, hogy kerültél a csuhások közé?

[Nasirius]

Thorin:

Durn barátságosan bólint, és megszorítja az alkarodat,majd szelíden így szól miközben elhagyjátok a templomot.
- Üdvözöllek, törp testvérem, örömömre szolgálhat, hogy elkísérhetlek hősies küldetéseden, remélem hasznos segítségedre leszek majd. Én magam katonaként, zsoldosként szolgáltam sokáig a hercegi seregben, de aztán egy csata után - ahol majdnem meghaltam - valami megtört bennem, magamba fordultam, és feladtam régi életem. Aztán Telak megszólított, így a követője lettem,és beálltam a rendjébe. Ez hát rövid történetem.

Majd hirtelen megmerevedik beszéd közben, előremered, majd lehunyja szemét pár másodperce. Csodálkozva figyeled, hogy mi baja lehet, amikor ismét megszólal:
- Főpapunk üzent. Várjunk még pár percet, van még bátor kalandor, aki elkísér minket.


Lavanyr:

Hosszú évek tanulása után végre elérkezett az ideje, hogy kipróbáld tudásodat a nagyvilágban, így kalandozni indulsz. Első utad Salamonis nyüzsgő városába vezet. Hosszú órák kóborlása során nem győzöl csodálkozni egy igazi nagyváros különlegességein és újdonságain. Végül elfáradsz, ezért valami szálláshely és élelem után nézel. Megakad a szemed egy cégéren: a Nagy Törpéhez. Miközben vizslatod a táblát, egy arra járó harcos-féle, a cégér felé bök, és barátságosan azt mondja: - Csak ajánlani tudom, elf uram, kiváló ételek és italok. Hiszel neki, és betérsz. A fogadós, egy idősödő bőrkötényes férfi azonnal az asztalhoz siet, ahol helyet foglaltál. - Miben lehetek szolgálatára, nagyuram?

[Bahamooth]

Szikraszem Lavanyr



Amikor elhagytam szülőföldemet, azt az erdőt melynek minden fáját ismerem, majdhogynem névről, még nem tudtam mi vár rám. Sokat hallottam ugyan az emberek városainak nagyságáról, zsúfoltságáról, de meg kell valljam ezeket a mende-mondákat hittem is és nem is. Talán nem is meglepő hát, hogy amikor végtére is be érkezem Salamonis városába, egyik ámulatból a másikba esek. Népem tagjaihoz méltán, a legritkább esetben zökkenek ki nyugalmamból, ám ezen hely sokszínűsége engem is magával ragad. Nem is tűnik fel mennyi idő telik el a sétával, ám az hogy népem legendás könnyű lépteit már nem is érzem annyira könnyűnek, azt jelzik ideje végre megpihenni kissé. Körül pillantok hát , s szerencsémre meg pillantok egy cégért nem messze tájékozódási pontomtól.

~A Nagy Törpéhez...~
 Mosolyodom el az elnevezés ellentmondásosságán. Talán tovább is derülnék még ezen, ám egy harcos forma fickó, biztatásnak szánt hanggal belépésre noszogat.
~Nem veszíthetek sokat~
 Gondolattal zárom le nézelődésemet, majd a harcos felé biccentve köszönet képpen, belépek a fogadóba. Éppen csak leülök egy asztalhoz, a kevéske úti holmimat gondosan magam mellé helyezve, a fogadós már is ott terem előttem.
Felém intézett kérdése egyértelmű, s bár az étkezés gondolata már is beindítja gyomrom működését, ismerve erszényem tartalmát, óvatosan fogalmazok.
-Neked is jó napot Fogadós uram.- köszöntöm közös nyelven -Megpihennék itt egy szusszanásnyit, valamint ennék pár falatot, és a szomjamat is oltanám, ha lenne mivel. Úgy hallottam, jóféle étkek, és italok fogadják az ide betérőket, s miként azt hallottam nem is drágán.- Próbálom finoman jelezni anyagi lehetőségeim véges mivoltját.
-Ha tudnál hozni nekem valami könnyű ebédet, meg valamiféle italt mintegy öt ezüst tallér értékben, azt megköszönném.-
Majd mint aki jól végezte dolgát, kényelmesen elhelyezkedek, s várom a remdelést.

[Nasirius]

Lavanyr:

A fogadós tisztelettudóan bólint.
- Természetesen, uram. Kitelik belőle egy jó ebéd, hamarost hozom is.
Azzal elsietne... Majd hirtelen visszafordul.
- Jut eszembe. Netán kalandor-féle az úr? Mert meghagyta itt nekem egy csuhás, aki nemrég távozott egy jókötésű törpe úrral, hogy segítsem már a munkáját, és továbbítsam az érdeklődő, kalandkeresőknek, hogy rátermett embereket toborozna valami munkához.

[Con Angilo Guerdo]

Thorin

Mikor épp, hogy bemelegedne a beszélgetés Durnnal, hirtelen megtorpan és valamiféle égi üzenetről beszél és hogy várjunk. Ezt nem igen értem és ennek hangot is adok:

- Ezt nem értem. Honnan tudja, hogy van még egy kalandor? Hogyan üzent a főpap? Ezt most nem igazán értem. Most mit tegyünk? - nézek kérdően Durnra.