Rina Az első és legfontosabb dolog amit meg kell tennem, hogy bezárom az ajtót, miután mindenki megjelent. Ezt követte a felolvasás, a véleményezés és aztán a hüledezés és miegymás. Ez a része annyira nem érdekelt, de amikor az Átlagos belekezdett a pofázásba közelebb léptem hozzá, de csak úgy, hogy rúgástávolságon kívül legyek. Értem én, hogy le van kötözve, de láttam már meggyfán pókot, így inkább főztem a biztonságot.
Szóval amikor mindenki jelen van, akkor a kölyköt a dokihoz tereltem, de mivel Mia inkább a fenekét kényezteti, mint engem így hagyom tegye azt amihez épp kedve van, hiszen lesz ez még így sem. Ami azt illeti hagyom, hogy kifakadjanak, kiadják magukból a dolgokat, de mint mondottam volt, végül ott vagyok ahol és olyan kis őrült mosollyal nézegetem magamnak a pofázunk és végünk sorállományt. Sok ilyen önjelölt hőst láttam már, aki azt hitte, hogy sebezhetetlen vagy vele nem történhet semmi
Go shiAztán amikor végre mindenki elkussolt:
/Angol/
Tudod Joe, szerintem tanítani kéne, ahogyan elő tudod adni magad. De akkor annyi Buhn Dahn" lenne, hogy minden magától összeomlana. Ezért találta fel valaki ezt a bizonyos szintet, meg határt és efféléket, hogy még a magadfajta is megértse, mikor elég bármiből is amiből épp már régen sok – a fegyvert visszacsúsztatom a helyére és előhúzok egy pengét, mellyel az Átlagos szemébe villantok –
Nem moralizálok, mert az képmutató lenne, de mikor már olyan szinten bebuktál, hogy nincs az fél-őrülten dilis aki higgyen neked, akkor a helyedben én kussolnék.Itt elpillantok Black-re, aki feladta, aki megértette, hogy a korábbi szavaim már a végjáték kezdete
/Angol/
Nem kell, hogy játszd a hülyét Joe, így is teljesen hiteles vagy – sóhajtok, majd körmömet kezdem piszkálni a pengével –
Nem zavart volna sok dolog amit megtehettél volna, mint ahogy néhányba magam rángattalak, de te akkor nagyon rábasztál, amikor velem úgy terveztél, hogy eladsz szolgálnak. Akkor szívem, úgy rábasztál, hogy még mindig nem tudod felfogni. Pedig kaptál belőle ízelítőt, nagyot kattant ha rémlik.Azzal közelebb araszolok és szépen lassan végigvágok a combján. De csak lassan és kicsit mélyen, hogy fájjon, meg vérezzen, de azért ne legyen komoly baj. Aztán belenyomom az ujjamat, hagyom énekelje csak ki a fájdalmat, miközben vidám arccal nézek rá. Idővel persze megunom – vagy talán nem is üvölt – és elveszem a kezemet. Aztán ugyanezt megteszem a másik combján is, majd a vállakat veszem célba. Azonban ott, mielőtt megvágnám, még hozzá kell tennem valamit a korábbiakhoz
/Angol/
Mei-mei, ha volnál kedves és hoznál egy vödör vizet és egy rongyot. Ha még valaki segíteni szeretne, a konyhában talál sót, örömmel venném – toldom meg, majd visszanézek és még kedvesebben mosolygok –
Neki egészen más hiányzik, olyasmi, amit te sosem fogsz tudni megadni – vonom meg a vállaimat, majd megvágom az egyiket, mondjuk a balt és megint énekelnie kell –
Az a baj, hogy neked nincs jövőd Joe. Nem lehet veled beszélni és persze az efféle örömjátékokra sem hajlanál meg. Nem nézek Black-re, szerintem ott nagyon egyszerű esetünk lesz, de rám cáfolnak, hiszen kioktatják a drága Mei-Meit, minek következtében akkora pofon a jutalom, hogy vagy csillagokat lát – mert kinéz az ablakon – vagy vért köp, de ezt már Black szájára bízom, melyik a szimpatikusabb neki. Ekkor nézek csak rá, de azzal a kedves és imádnivalón szeretetteljes pillantással, amitől olyan ártatlannak, ártatlanul őrültnek tűnhetek.
/Angol/
Korábbiakat kellett volna tartanod és kussolni, ha már megbuktál, mint félresikerült önjelölt hős – ebben akad megvetés nem kevés, majd –
több sebből vérzik minden ami mögötted van és ebből az álszentsége és őképmutatósága csak a felszín. Szóval javaslom, hogy ha még halvány esélyt akarsz az életre, akkor kussolsz vagy engedélyt kérsz pofázni. Nem mellesleg Mei-Meinek csak szépeket mondjál, mert nagyon megbántottad. Igazából egy őszinte bocsánatkéréssel biztos beérné… kezdetnek.Aztán visszanézek Joe-ra, de szavak helyett csak a másik vállát is megvágom, majd a sót itt bevárom. A víz is érkezhet, a rongy meg effélék, hiszen lesz mit takarítani. Főleg azért, mert időközben az öklömbe harapó Joe már kezdhet picit szédülni. Érdekel, hogy ennyi után még mindig izgatott e, hogy tényleg azt hiszi sebezhetetlen meg efféle ökörségek vagy felismerte már, hogy nagy a baj? A sztrájk dolog volt az egyetlen, amire picit kelletlenül de bólintottam, ugyanakkor korábban már kifejtettem az álláspontom a lényegi dolgokban.
/Angol/
Megnyugtatlak Joe, sosem tartoztál sehova. Örök magányos farkas vagy a végsőkig és ezért döglesz meg egyedül. Viszont van egy jó hírem is. Nem leszel kizsilipezve…De a mosolyomból ítélve úgy jobban járt volna, aztán hagyom kicsit megint beszélni, amin jót kuncogok, mert azért lássuk be, Blacknek szánt szavai tényleg viccesek
/Angol/
Ebben igaza van Joe-nak. Blackben annyi életöröm van, mint egy döglött hintalóban. S lehet picit túloztam, de csak azért, mert a Szöszi kedveli. – kacsintok, majd jöhet a többiek köre, de azért a sótartóval játszani kezdek, hiszen használni is akarom –
A barátság túlértékelt, láthatod mi lett belőle. – majd közbepofáznak, de ehhez nem kommentelek csak vigyorgok, hogy igen, lett volna más módja – d
e értékelem ezt a zárszót Joe és ettől csak még nehezebb megtennem, amit meg kell tenni.Elpillantok a Szöszi felé, majd egy adag só a combon képzett helyére kerül, aztán két vállnál fogjam meg sós kézzel a „barátunkat” és mélyen a szemébe nézzek. Végül lassan elhúzódom és elveszem a pisztolyt, amit Joe homlokának közepére, a nem létező harmadik szemébe nyomok. Picit félrebillentem a buksimat, hogy jól lássam miképp reagál amikor felhúzom a kakast, immáron alig van esélye, hiszen kettőt már „ellőttem”.
Nincs mit hozzáfűznöm a Szöszi beszólásait illetően, elvégre csak a lényeget és az igazat mondja helyettem is. Azért vigyorgok egy sort, amikor a Szöszi helyre vágja Black-et aztán a kölyköt teszi zsebre, elvégre ez olyan terület ahol ő van otthon. Nincs mit hozzáfűznöm ezen tényekhez sem, de a szándékom egyértelmű. Ha valaki nem mondd valami nagyon okosat akkor a Szöszi takarít. Az arcomon derű, kedvesség és báj honol, csak a tekintetem lángolhat árulkodóan, hogy mennyire élvezem az egészet, hogy milyen jó érzés lesz meghúzni a ravaszt…
Igazából nincs több mondanivalóm, szóval elértünk a végéhez. Nem akarom Black-et megölni, benne még van annyi, hogy négyen figyelünk rá, akkor még életképes lehet, de ez legyen a többiek dolga. Személy szerint lelőném, öltem kevesebbért is, de az ő élete függjön más hóbortjától. Mivel a Szöszi nem akar lőni, még elpillantok Miára, szeretné e megtiszteltetést, de ha nem, akkor szimplán hasba lövöm az Átlagost, mert az fáj, mert sokáig tart amíg megdöglik és mert piszkosul jó lesz nézni ahogy megérti, a kalandja itt véget ért.
/Angol/
Megéheztem. Black, össze tudnál dobni valamit? – teszem el a fegyvert (ami lehet nem elsőre sült el) és veszem elő a pengét, hogy előbb ráijesszek, de valójában elengedjem –
valami édességet szeretnék, mit gondolsz, menni fog? Ha szeretnéd, zuhanyozz le előtte! – vetem fel –
ha még túl kába vagy, a Doki segíthet – toldom meg somolyogva
Részemről leülök Joe-val szemben és felteszem a lábam a pultra, onnan nézem ahogy lassan kivérzik. Minden percet élvezni fogok, de leginkább az utolsót…
