RinaA hit veszélyes dolog! Sokan sok félét hittek és a vége mindig az lett, hogy valaki csúnyán megsérült. Így vagy úgy, de érvényt kellett szerezni az „egy” igaznak és ennek a legjobb módja az, hogy valamilyen módon segítesz az egyet nem értőnek eljutnia az általa vélt legforróbb vagy más gorram verte helyre, ahol sokáig nagyon kellemetlenül fogja érezni magát. A rövid verziója ennek a hosszas megfogalmazásnak néhány szóban pedig az lenne, hogy:
qu si esetleg
chiu se tetszés szerint.
Miközben épp ez a veszélyes elhitted e bizalom bolondság foglalkoztat, felfedezem, hogy Joe képes olyan arcát megmutatni, ami akár még érdekesnek is mondható, de legalábbis lehet vele kezdeni valamit. Biztató amit látok, de már annyit csalódtam, hogy nem kapkodhat az ember lánya, ha ilyesmibe botlik, kivéve ha mégis! Szóval miközben minden idegszálam élvezi a helyzetet, mindazt amit ez magába foglal, rá kell jöjjek, hogy átlagos Joe-t akár meg is ölhetném.
/Angol/
Ha úgy akarom, minden fegyver elsül a kezemben – búgom, miközben kihívóan pillogok
A kattanásnál egy pillanatra lehunyom a szemem, talán picit még meg is borzongok. Gyönyörű hang és az azt követő érzés felér egy jó borostyán itókával! Huhh… talán még picit ki is pirultam! A meglepetés már csak olyan utóíz, ami a cseresznye egy habos nyalánkságon, de mit ad a sors, egy puszit megérdemel tőlem! Kegyes vagyok, de az is lehet, hogy a pillanat heve vagy éppen mert úgy döntöttem így akarok tenni. Nem igazán érdekel melyik, bármelyik megfelel.
/Angol/
Tudtam, hogy nem bírnád sokáig – incselkedem csábító hangszínnel –
Na, na, na! Hess! – terelem el a kezét a csípőről –
a vesztesnek nem jár más, csak… a szája! – kuncogok és…
Szóval egy idő után leesik neki, hogy utaltam, információt közöltem vele amire figyelnie kellene – és nem csak a pisztolyára. Enyhén ringó csípővel – de csak mert tudom, hogy így még jobban akar – mutatom neki az utat – igaz, hogy a nagy mordály a hátamon ronthat az picit összképen. Aztán úgy dönt, hogy ha már rájött mire utaltam, akkor akár rá is kérdezhet, míg odaérünk a helyi rend őrének tákolmányához, amit: üresen találunk! Kiváló! Körülnézek akad e egy sheriff csillag amit el lehet tulajdonítani, illetve lőszer és akad e valami rendes itóka.
/Angol/
Nagyon kis vadító párducnak tűnt. Ellenben nem volt hozzászokva, hogy valaki elé áll közli vele „akarlak” – ez utóbbit szó szerint és hangsúlyosan idézve
Mivel a terv ezen része – ami amúgy is képlékeny volt – nem vált be, így az eredeti elképzelés szerint az helyi felcser-t keressük fel, szinte már sámánnak nevezném, mert csoda, ha itt bármire képes a Magvilágok technológiáját nélkülözve. Akárhogyan is, de látva, hogy komorodik, úgy döntök, hogy egy kis tükörjáték az megfelelő ebben a helyzetben és szépen elkomorodom magam is. Ami azt illeti a sétánk volt – és nem szóbeli – válasz a „merre?” kérdésére, amit úgy tűnik jól kezelt.
/Angol/
Sajnálom Joe – együtt érzek vele, hiszen egy ilyen Liz kincs elvesztése nagy csapás lehetett
Elkísérem és magam is szemrevételezem még egyszer a szépséges leányzót meg a balfék mázlis, de nem eléggé pasiját. A nem túl halk, de annál őszintébb szavaira csak bólintani tudok, míg a temetés témakörnél úgy nézek a dokira, mint egy piranha egy vérző tehénre. Nem szép látvány, nekem elhihetitek! Ugyanakkor az új nem tudom a pasim e kipengeti a kért szép summát, míg a számla valahogy nem készül el. Meg tudom érteni a dolgot, nem is erőlködöm rajta. Nem úgy azon, amikor hazugságon kapom a jó Doktort.
Megvárom amíg Joe kilép és ekkor… azonnal csatlakozom hozzá azon tűnődve, hogy itt bizony tehetnék valamit, olyasmit, ami leginkább nekem tetszene, de cserében még élvezném is. Épp tovább gondolnám a dolgot, amikor rákérdeznek, hogy utaznék e ha már úgy alakult, hogy lett hely. Az idegessége nem izgat fel, bár érhető a morcosság, továbbra is azon tűnődőm, hogy nekem miképp lenne ez az egész a legjobb vagy még annál is mámorítóbb.
Itt épp jelezném, hogy technikai szünet kell, de úgy dönt, hogy kiejt néhány mágikus szót, mint „húsz” és „százalék” és máris azon tűnődöm, hogy ez bizony még lehet több is! Ajánlatot tett tehát, ami elég jól hangzik, főleg, hogy útközben még megannyi játékos lehetőség bukkanhat fel, természetesen csak úgy, magától! Nos, jó… tőlem. Mielőtt megindulna, kénytelen vagyok lelassítani őt, ám ezúttal beérem egy váll területére elhelyezett egyujjas kocogtatással
/Angol/
Előkerítettem az embereidet, mindjárt szereztem neked egy dögös csajt, aki igencsak megnyerő és mindemellett még igen kreatív és persze segít ahol tud. Mi több! Elintézek számodra egy hajóorvost is izibe, mondjuk egy óra alatt, amiért te, ennek a csodálatos teremtésnek huszonöt százalékot fizetsz. No, hagylak, hogy megrágd a dolgot, de most szavad ne feledd! – emelem fel a bal kezem, a mutatóujjat –
valamit még meg kell kérdeznem a dokitól!Besietnék, keresnék, de nem sokáig, mert úgy döntöttem, hogy nem érek rá sokat molyolni. Szóval, ha ez a köpönyegforgató valamiért nem lenne azonnal látómezőben, akkor elkurjantom magam – elég hangosan – utána érdeklődve. Abban az esetben, ha még látható közelségben volt, akkor csak odalibbenek szelíd mosollyal, de ha meg kellett erőltetnem a torkom, akkor biz' megvárom, hogy ő jöjjön oda hozzám, igaz hasonló mosollyal fogadnám a kis
Yi Da Dwei Bun Chou Roh-t.
/Angol/ *w*
Mondd csak doki, mennyit ér meg neked az, hogy a meglehetősen dühös barátom ne akarjon visszajönni azzal a feltett szándékkal, hogy átrendezze az arcod, mert valójában mégis csak rejtegetsz egy kis szöszi dokinőt? – suttogom sejtelmes-vidáman, miközben azért pici fenyegetés árnyéka is rezdül a szavak zöngéiben
