Rina
A hasonlóság lehetne alapja egy kapcsolatnak, ha azok az alapokban rejlenek. Át lehet hidalni néhány apróságot, amiben különböznének, de ha már az alapvető eltérések vannak, akkor az egész – idővel mindenképp – halálra van ítélve. Eleget láttam ilyesmit az embereken és tapasztaltam magam is, hogy tudjam… az igazság mindig akkor fedte és fedi fel magát, amikor senki más nem látja! Esetleg amikor azt tévesen azt hisszük, hogy senki más nem láthatja.
Ez a fiatal, de határozott kis Shao Jeh igen hasonlatos Carinához. Meg kellett tanulnia túlélni és mint ilyen kiváló színésznővé válnia egy olyan Verzumban, ahol nincs két őszinte mosoly ugyanattól az embertől… nos, kivéve Kai-t. Miközben látom, hogy miképp válik le az álarc a kis vörös démonról, úgy érzem, hogy ha romantikus kispicsa lennék, akkor rohannék, hogy segítsek neki, hogy megtanítsam arra, amiben hátrányt szenved. De mint mondtam: nem létezik olyan, hogy szerelem első látásra. Valószínűleg sokaidra sem…
A férfiak egyik gyengéje, hogy miképp segítsenek egy gyámoltalan nőn, aki láthatóan az ő védelmükre szorul. S akkor jön a tréfás rész, amikor ki is akarják használni ezt. Kérdés, hogy a kis vörös démon maga is megtanulta e már ezt a leckét, vagy ész nélkül mindenkinél ezt a bolond taktikát választja. Könnyen ki lehet deríteni és úgy vélem, hogy meg is kell tennem. Az ő érdekében! Meg azért, mert mocskosul élvezni fogom!
A kis pattanásos meg… neki még sokat kell tanulnia az életről. Nem tudom mennyire ért a gépekhez, de hogy a valósághoz semennyire az szinte bizonyos. Valószínűleg még szűz és egy darabig az is marad, ha rajta múlik. Szerencsére nem, szóval lehet, hogy hamarosan még egy kis szex-függő fog rohangálni a hajón. Ez mosolyra késztet, de leginkább az, ahogy majd el kívánom ezt érni. Az egyik alapvető problémája pedig a félelme, ami miatt esélytelen, hogy megfelelő ellenlépést tudjon tenni…
A Szöszi itt hagyna válasz nélkül. Engem sajnos tényleg érdekel, hogy mit akar így nem igazán állok el az útjából, sőt, készen arra, hogy tartogat valami meglepetést, úgy állok, hogy időben tudjak reagálni. Nem okoz csalódást, de csak a saját eszközeivel próbálkozik, pedig egy lendülő láb vagy kéz több meglepetést… nem azt nem, de büszkeséget hagyott volna maga után, mint ez a gyerekes hiszti amit produkál. Úgy vélem ezt mindenkinek hallania kell, így az ajtót nem zártam és ha van rá mód, a belső komot is felkapcsolom, hogy a kölyök is hallja ezt, tudja, mire vállalkozik, ha összeszűri a levet a Dokival.
Szóval türelmesen állok az ajtónál és az se érdekel, ha magában akasztófázik, de a választ megvárom. Nincs más dolgom egy jóideig, szóval ráérek, meg addig is bambulhatok arra, hogy mennyire rontottam el vagy már eleve ilyen romlott volt, csak lehetősége nem volt, hogy a felszínre kerüljön. Motyog valamit, meg az anyjáról problémázik, de ezt a süket dumát akkor se hittem volna el, ha nem egy Verzumvégi Papayafaluba ment volna orvosnak. Ennyit a nagy szeretetről…
Elég sokat pofázik, láthatóan ideges, engem ez pedig igencsak szórakoztat. Azért rejtélyes arccal nézelődöm, főleg azért, hogy ki jár erre és a Szöszink tervez e valamit felém reptetni, mert akkor időben tudok cselekedni. A halálra untatás nem lenne rossz stratégia, ha épp valami nagyon fontos dolgom lenne, de így… szóval a sok süketelés között egy dologra figyeltem ami érdekelt is mindabból ami elhangzott amire rá is kérdezek:
/Angol/ Mei-mei, azt mondod tudsz hegedülni? – ez fontos kérdés – Meg más hangszeren játszani? – ez állítólag nagyjából minden okostojással így van, képesek ilyesmikre a munkájuk mellett
Aztán rákezd. Vagy tényleg ilyen borzalmas, vagy azt hiszi, hogy ilyesfélével engem meg lehet vezetni. Akármelyik dolog legyen is, kihagyhatatlan a helyet:
/Angol/ Értem már, hogy végül miért az orvosira mentél – közlöm vele szelíden, vigyorogva
A legszebb dolog amit megtanulsz az utcán, ha nem akarsz minden percben összerezzeni, hogy kizárd azokat a dolgokat amik veszélytelenek. Ilyen a Szöszi is, így tőlem aztán nyekereghet kedvére, de amíg a választ meg nem kapom, addig hagyom főni a levében. Már rég túl lehetnénk az egészen, ha két-három szóval reagált volna. Így viszont legalább nem kérdés, hogy mivel töltsem az elkövetkezendő órákat. Az persze, hogy eközben a kölyök és a vörös démon mit tehet, az már a Doki felelőssége!
Érdekel, hogy meddig bírja és mennyire reked be holnapra. Talán napig-napokig nem tud majd beszélni. Nyugodtan álldogálok, némán és mozdulatlanul, tűnődve, hogy vajon miért szeretik az egyszerű dolgokat feleslegesen bonyolultan. Azon, hogy ha megérkeztünk mit fogunk csinálni, hogy addig mit kéne tennem és persze a két félnótáson, akiket ki kéne lebegtetni. De leginkább a zombi álmon, az Átlagos hallgatásán arról, hogy milyen könnyen nyírnék ki valakit és persze Black képmutató lovagiasságán.
St. Albans-on úgy vélem, hogy a nyom erősen kihűlőben van. Nem tudom Kai hol lehet, de remélem, hogy legalább valami apróságot találok, amin tovább lehet indulni. Ezért pedig hajlandó vagyok betört orrot, töröt kezet és akár ennél durvább eszközöket is bevetni…
