Roxana
Miközben Rina meglátogatja a triumvirátus tagjait a raktérben, neked van időd átgondolni ezt a Roger témát. A vérnyomásmérő felhelyezése alatt azért az felrémlik, hogy ha a srácnak anyja nincs is, de a vöröske lehet, hogy ugyanúgy belepofázna a dolgaiba. De ki tudja? Ellenben egy picivel nagyobb sanszot látsz arra, hogy Ednél egy fokkal tanultabb legyen. Ami mondjuk nem nagy kunszt, de akkor is.
A raktérben Rina nem kommentálja a véleményedet - már ami az életmentést illeti. Mindketten tudjátok, hogy neked erre van "jogosítványod", neki meg az erőszakra. Gyakorlatilag akár úgy is tekintheted, mint az egyik beszállítódat. Rendszeresen áldozatot hoz neked.
Mondjuk most éppen nem - csak fegyvereket, és ahogy kérted bilincset is. Ez utóbbihoz volt már szerencséd a Kapitány kabinjában... Azért az még neked is feltűnik, hogy Rina alaposan kihasználta a kabinjában tett látogatást. Egyrészt rendbe szedte magát a folyosói liezonotok után, sőt, ahogy elnézed, most még sugárzóan dögösebben néz ki mint korábban. Nem nehéz elképzelned, hogy ebben a kisugárzásban a te szereped sem volt teljességgel elhanyagolható.
Megosztod vele az elképzelésedet, hogy a két jómadarat hova is kéne suvasztani, hogy ne okozzon gondot, ám Rina kerek perec kijelenti, hogy neki elég a lány is, meg a két mentálisan rokkant a pilótafülkében.
Nem kezdesz el vitatkozni, hanem rábólintasz, hogy érted te, majd előkészíted a kiolvasztását Miának, aztán pedig a pilótafülkében teszel egy ellenőrző kört, hogy mindenki jól viselkedik-e? A pilótafülkében semmi szokatlan nem fogad - a két delikvens nyugodtan fotoszintetizál az ülésekhez szíjazva. Leellenőrzöd a vérnyomásukat is - az is megvan, és alacsonynak mondhatnád - de mivel nem sok minden miatt izgulnak - ez akár normálisnak is tekinthető.
A kapszulákhoz visszatérve ott is minden rendben fogad. Eddig rutinmeló - és sikerül Miát kiolvasztani, de Rina kissé türelmetlen fajta - s van valami elképzelése a befejezés mikéntjéről. Így megkér, hogy segítsél neki a vöröskét áttenni egy hordágyra, és toljátok el az orvosiba. Rina arra hivatkozva, hogy állapot felmérést kellene rajta végezni, levetkőzteti a még szendergő Miát. Persze amíg te komolyabb sérülések után kutatsz, addig Rina a tízujjú kézi detektorával végigtapogatja-simogatja a szemed láttára. Az érintések egy részét már ismered, hiszen téged is így szokott tűzbe hozni - és nem kizárt, hogy ahogy Rina érintése nyomán a vöröske reagál, élettel és tűzzel telik meg, aprót sóhajt és finoman libabőrözik, téged sem hagy hidegen a látvány és az emlékek, melyek eszedbe jutnak róla...
Azért megállapítod, hogy Miának nincs sok baja - egyedül a bal vállán pillantasz meg egy fél tenyérnyi (teljesen gyógyult) B betűt, amit régebben szó szerint belesütöttek, billogoztak a vállába, ahogy azt a marháknál szokás.
Rinát egy kis idő múlva ugyanúgy felcsigázhatta a látvány, ahogy Miát az érintése, ezért úgy véli, itt az ideje kényelmesebb körülmények közé helyezni Miát a segítségeddel - így újra hordágyra teszitek, hogy Rina kabinjában végre ágyba kerüljön. Nincs sok kétséged, hogy Rina mit tervez, ám talán nem is bánod, mert így legalább nem szól bele, hogy mit csináljál.
Visszamész hát a kapszulákhoz, és szemügyre veszed Rogert is. A helyes ártatlan arc, a ruganyos test talán nem véletlenül nyeri el a tetszésed. Pláne, hogy talán még mindig hat rád a Rina által az előbb bemutatott érzéki cirógatás is. Persze hessentheted odébb a gondolatokat, és magyarázhatod logikusan is a dolgot - azért olvasztod ki a srácot, hogy legyen hely a másik két jómadárnak. Hiszen Ed esetében is bebizonyosodott, hogy ha akarod, könnyedén az ujjad köré tudod csavarni ezeket az édesen tapasztalatlan srácokat. Hisz, ha Rina szórakozhat, akkor te miért ne tehetnéd? Egyébként is, Rogert feltehetőleg könnyebben tudod terelgetni, mint például a Kapitányt...
A percek hol repülnek, hol csigalassúsággal telnek, miközben dolgozol, mire végre félresiklik ennek a kapszulának is a fedele, s már csak pár perc maradt a teljes ébredésig.
Végül nyújtózkodva - ahogy egy kiadós alvás után szokás - ül fel a srác, és csodálkozva néz körül a ládákra, végül rád emelve a tekintetét. Közben kikászálódik, és hallgatja a bemutatkozásodat.
/Angol/ Öööö... Roger. Rogernek hívnak - mutatkozik be, és kissé tanácstalanul nézi a ládatengert, mire végül felderül az arca
/Angol/ Az Ólommadáron vagyunk! - közli az eredményt, aztán a tanácsodat megfogadva innentől már szó nélkül oson utánad a szobádig. Ahol aztán bezsúfolódva valóban rájössz, hogy lehetne tágasabb is - de azért nem vészes. Már ha felhajtanád az asztalt, hogy ne foglaljon el fölöslegesen annyi helyet - igaz, akkor nem állhatnál ilyen közel hozzá anélkül, hogy feltűnő lenne. Mert így néhol valóban szűkös kettőtöknek. Roger és te is az ágy és az asztal közti keskeny részen álltatok meg, és Roger kissé zavarban van
/Angol/ Doktornő... kezd bele kissé bizonytalanul, talán azért is, mert a szűk hely miatt kissé feltorlódtatok - mi történt Lizzel, és a pasijával? Blackkel és Joe-val? Az öregemmel és Miával? - aztán talán a legfontosabb kérdést teszi fel, amire nem biztos, hogy tudod a választ
/Angol/ Miért olvasztott ki? - érdeklődik, miközben sötét meleg szemeivel téged figyel, s közben feltehetőleg észrevette már, hogy elég közel van hozzád - talán tíz-húsz centire - mert aranyos módon elkezd vörösödni a füle.