A történet alakot ölt

[kalidar]

Z'atthrass


A menet élére állnak a pappal. A háttérből a fáklya adja a világosságot, sejtelmes árnyékok táncolnak tőle a falakon.
A hely úgy tűnik nagyon régen elhagyatott lehet,de  azért óvatosságból néha éjszakai látásával előre kémlel a goblin.
Mindeközben a Vándor szinte eszét vesztve lelkendezik az ismeretlen írás láttán.

[közös]-Én sze láttam még ilyentet,remélem a gasszdájuk nincc itthon éssz akkor felőlem bárki kaccolhatta a falba.

Darabidő után elérik a nyirkos folyosó végét ami oly hirtelen szakad meg hogy majdnem bele is sétálnak a tátongó mélységbe.
A szobrot meglátva hátraszól Baltásnak és az udvari orknak:

[közös] -He! Nem essztet a némbert láttuk abban a toronyban? Vajon Laha, a harcossz essztet issz a feje felé tunná emelni? -kérdezi
a megtermett harcostól.

A pap szavaira ő is szemügyre veszi a hatalmas piramist:

[közös]-Én meg asztat remélem hogy amit találunk assz valami éssz nem valaki lesz éssz nem fognak itt hemsszegni a szivatagi
ördögök.

Majd fejével a lépcső felé int,jelezve hogy csak arra vezet az út.

[Sol]

JK: Nusar el Ibara,  Laha, Jaszef ibn Hasszár és Z'atthrass
Helyszín: Elveszve
Időpont: ismeretlen
-------------------------------------------------------------


A pap izgatottsága a falra rótt firkálmány láttán nem ragad rá az udvari orkra. Erős késztetést érez, hogy egy hangos "Mpfpfm!" morgással adjon hangot véleményének, de elnyomja magában ezt az érzést.
Mindenesetre készenlétben tartja csatabárdját, arra az esetre ha kellene ...

Folytatják útjukat az útvesztőben, de szerencsére nem találkoznak senkivel. Mígnem hirtelen elfogy az út a lábuk alól ...

- Hö!

A goblin kérdésére fanyar ábrázattal válaszol.

- Ezt. Laha nem piszkál nőszobor. Nem-nem! Másik szeme világít. Ti lát, emlékezni?

A világító szemű szobor gondolata jégcsapként kúszik fel a harcos gerincén egészen a tarkójáig. Szinte újraéli a pillanatot, amint a mélybe zuhanó szobrot elnyelik a habok és a következő pillanatban megszűnik a tér és idő fogalma és néma üvöltésre nyíló szájjal zuhannak a semmibe, hogy azután ezen a helyen érjenek földet. A szőr is feláll a hátán ettől.

Ezek után nem csoda, ha nem rajong az ötletért, hogy közelebbről vegyék szemügyre a nősténydémon szobrát. Ha a többiek elindulnak lefele a lépcsőn, akkor utolsónak marad és tisztes távolságot tart ettől a kétes "műalkotástól" és ha van más felfedezni való, akkor inkább annak szenteli a figyelmét.

[Quator]

Nusar el Ibara

*Mivel nincs más jelentkező, illetve módszer sem, így segít a dervisnek a sebek bekötözésében. A hálálkodásra csak az orra alatt morog valami "emlékezni fogok rá" félét, de különösebben nem folyik bele cirádás fogadalmakba.
Az elágazásnál azért kissé felhúzza bal szemöldökét Nusar, amikor az Őrült Vándor közli, hogy lövése sincs semmiről, de azért jó ötletnek tartja, hogy kövessenek egy ismeretlen írást, az ismeretlen útvesztő falán. Aztán inkább egy szemforgatással tovább indul a társasággal. Most még nincs itt az ideje a kérdőre vonásnak.
Azonban a keskeny párkányon feltorlódó csapatnál már nem tudja megállni a további érthetetlen karattyolást, illetve a pap újabb látszólag légből kapott tippjét.*

(dzsad) - Azt se tudjuk, hogy nem-e egy titkos városra nézünk éppen. ... Itt a föld alatt, a semmi közepén, ahova csak mágiával támasztott örvények hoznak, eléggé ... titkos ez a piramis.

*Mindezt szintén hallkan, az orra alatt dörmögi, így Jaszef hallhatja csak, hogy mit is mondott a Fayuma. Ettől függetlenül - mivel a többieknek úgy tűnik nincs ellenvetésük a továbbhaladással kapcsolatban - továbbra is támogatja a dervist, a csoport közepén haladva. Leginkább a lábuk alá és a fejük fölé figyel Nusar, mert van egy sejtése, hogy nem csak az Ősi Néptől kell itt tartani, hanem sokkal hétköznapibb csapdák is lesznek egy titkos piramis környékén. ... Szerencsére legalább ketten haladnak előtte, így lesz kivel kipróbálni az álnok masinériákat, avagy mágiát, ha tényleg vannak.*

[Cyrgaan KheaLorn]

Jaszef ibn Hasszár

Az alagútban előre haladva lassacskán javul az állapota. Mintha már a fájdalom is enyhülne, így marad némi energiája a falakon látható ábrákat tanulmányozni, mint azt a társaság vezetője is teszi. Egyszer közelebb is lép, és megtapogatja a falakon látható ábrákat, megpróbálván  visszaemlékezni, látott-e valaha hasonlót. Amióta a bronzbőrűek megszállták a sivatagot, egyre többet kényszerülnek az emberek megtanulni az Ősi Nép kultúrájából.
Csak megvonja a vállát a kraddita szavaira - ha jól emlékszik, akkor az istene a tudást és a tanulást pártolja, kissé kételkedik így a vándor szándékainak létjogosultságában, ha ilyen ismeretek nélkül vágott neki egy efféle küldetésnek "Krad útmutatásai alapján". Egyelőre nem tűnik soknak az esély a sikerre.
A csarnokba érve meglepetten néz körül, és veszi szemügyre a csarnokot, majd a lefelé vezető lépcsőket. A pyarroni magyarázását, majd a másik dzsad reakcióját hallva az idáig őt támogató sivatagira néz, és biccent, jelezve egyetértését.
Egyelőre csak nézelődik, és próbál valami árulkodót keresni, bármit, amihez hasonlót már látott korábban. Egyébként csendben van és óvatosan mozog, mert örül a fájdalom lassú múlásának, és pontosan tudja, hogy nem lenne jó ötlet újfent felszakítani a sebeket, amíg az Istenek adta hatalmát nem érzi újra fáradt elméjében. Közben érdeklődve hallgatja az apróság és a nagydarab harcos beszédét, hátha sikerül belőle kihámoznia, hogyan is kerültek arra a helyre, ahol találkoztak.

[wolftern]

JK: Nusar el Ibara, Laha, Jaszef ibn Hasszár és Z'atthrass
Helyszín: Elveszve
Időpont: ismeretlen
-------------------------------------------------------------

*A zöldbőrű apróság kérdésére Bodin habozik egy ideig, látszik rajta hogy valamin nagyon gondolkozik. Egyszercsak dalra fakad, mintha nem is lennétek elveszve egy ismeretlen helyen.

Imhol jön a rettenthetetlen csapat,
s ha nem vigyázol bizony kinyúvasztanak,
Ám nőstényördög a banda útjában áll,
ki már egyszer elszuggerál,
Verssel a célig, érzem, nem jutok
de a démonnak megfizetek,
ez nem titok.

Sötétség és némaság szövedéke öleli a barlangot, az a fajta melyből a rémmesék születnek. Az erkélyen pillanatnyi időt töltötök csupán, mert pyarroni vezetőtök megszállottan már-már a józan ész határait súrolva, kalauzolja tovább a mélységbe a csapatot. Lépteitek nyomán az ezeredéves por kavarog, mintha legalább 500 éve nem járt volna itt senki. Csaknem a lejárat felénél vagytok, amikor a túloldali nyirkos sziklából egy terasz tűnik elő... túlságosan messze van.  A grádics aljához közeledve a társulatot, a kimerültség és bágyadtság érzése kezdi hatalmába keríteni. Ez nem mágia, és nem is valamiféle méreganyag amit az ismeretlen barlanglakók hagytak volna az utókorra, hanem a hosszú lépcsőzés, a harcok és a sivatagi menetelés gerjesztette fáradtság.
Az alsóbb szintre érkezvén a Vándor szaporán körbe pillant, -jobbra egy fenevadként acsargó árok, balra éles és meredek sziklafal, míg előre a letűnt korok emlékének maradványai láthatóak- és a nagyjából tizenöt lépésnyire lévő kapuhoz siet. Az üreghez szépen megmunkált lépcső vezet fel, melyet két nagy méretű bestia szobra oltalmaz. A szobrok nem tűnnek amund alkotásnak, lévén hogy az eddig, látottak vagy hallottak alapján az Ősi Nép a saját tökéletességét glorifikálja.

- Döbbenetes. -kezdi az őszülő Kradita. Az írás szerint ez Khvalal és Riromeio Refis palotájának őrei. Ő az amund anyaistennő... Érzem hogy jó helyen járunk. -fejezi be végül, s belép a széles barlangszájba.

[kalidar]

Z'atthrass

Válasz helyett Bodin verselésbe kezd,mire Z'atthrass kicsit furcsállóan néz rá:

[közös]-Nyehhh,...ne vedd sszértésznek Bodin koma...jól szikerűlt versszeccke,de remélem ccak egy versszak bukkant elő a kobakod mélyéről...

Megindulnak a hosszú lécsősoron lefelé,de a goblin mér félúton úgy érzi hogy kiköpi a tüdejét.A lábai meg-megrogynak,sípoló tüdővel veszi a levegőt és a nemrég szerzett sebei is veszettül fájnak.Az hogy a varázsörvény a pihenőjük előtt elragadta őket a romos toronyból nem volt éppen szerencsés.
Mire elérik az alját a lépcsőnek láthatóan az egész csapat erősen kifáradt.
A Vándor épp csak egy pillanatig áll meg,amíg szemügyre veszi a szobrokat és máris befele vetné magát
az előttük tátongó barlang sötétjébe:

[dzsad]-Megboccássz atyám hogy isszmét lasszítalak a küldetésszünkben-szól a papra mielőtt belépne a homályba,most szánt szándékkal használva a dzsad nyelvet még ha azt amúgy is erős akcentussal beszéli,de úgy véli most mindenképpen be kell vonnia a két dzsad útitársukat is a döntésbe-assztat hisszem itten ránk férne egy jófféle pihenéssz.Néssz ránk,szinte mindenki szérült valamennyire éssz jó ideje másszkálunk a folyószókon éssz lépccőkön...Jól tudom hogy téged Krad kívánccisszága is hajt előre,de hamarosszan sszorra elhullunk ha így folytattjuk,főleg ha mégisz ccak harccra kerül a szor valami bensszülöttel.

[Sol]

JK: Nusar el Ibara,  Laha, Jaszef ibn Hasszár és Z'atthrass
Helyszín: Elveszve
Időpont: ismeretlen
-------------------------------------------------------------


Egyre elcsigázottabb a társaság, talán csak a pap jelent kivételt ez alól, akit valami láthatatlan belső tűz fűt, hajt előre. Némi büszkeség még szorult a nagydarab harcosba, hogy ne ő hozakodjon elő a pihenő gondolatával. De amint a goblin szóba hozza helyeslően mormog.

[dzsad] - Igaz.

Végignéz a többieken. Jelen állapotukban sokkal inkább hasonlítanak egy szedett-vedett csürhére, mintsem egy igazi bosszúálló alakulatra.

[dzsad] - Kell pihenés. - szögezi le nyomatékosítva.

Ha a többiek is egyetértenek a pihenéssel, akkor fáklyával a kezében körbejár a teremben és meggyőződik róla, hogy csakugyan maguk vannak és nincs közvetlen fenyegetés. Miután mindenki kényelembe helyezte magát és nincs szükség további fényre, eloltja a fényforrást, majd köpenyét a fal mellé terítve ráül, hátát a falnak vetve, ölében csatabárdját nyugtatva. Szemét lehunyva nagyokat lélegzik...

Kisvártatva ütemes horkolás hallatszik az udvari ork felől.

[Quator]

Nusar el Ibara

*A hatalmas barlagban lépcsőzve a társaság egyre elcsigázottabb. Bár Nusar hozzászokott a hosszú, kíméletlen utazásokhoz, azért neki sem árt a pihenés. Nomeg a dervis is kezd eléggé holt súlyra hasonlítani, mégha meg is élénkült kicsit mostanra. Így amikor a láthatóan puhányabb szörnyecskék nyavalyogni kezdenek, a Fayuma is bólint egyetértése jeléül. Illetve azonnal a fal mellé ülteti Jaszef-et, mielőtt az Őrült Vándor ellenkezhetne. Ezzel a részéről le is táboroztak.
Mivel még mindig a hithű földije az egyetlen valamelyest bizalomgerjesztő figura, így az összetartást építendő, ismét segít neki ellenőrizni és ha szükséges, átkötni a sebeit.
Nusaron szerencsére vajmi kevés látható sérülés van. Az Ősi Néppel folytatott küzdelemben inkább zúzódásokat szenvedett. Azt biztosan tudja, hogy a ruha alatt már lila-fekete foltok éktelenkedhetnek testén, de ez kifelé nem látszik. Kivárja, amíg nem figyelik a többiek és áttapogatja, megmozgatja a sérült részeket. Többet nem tesz, hiszen fontos, hogy megőrizze sértetlensége látszatát a szörnyek között.

Az éhezést is hasonlóan jól ismeri a hadzsi, így nem sokat törődik ilyesmivel. Egyszerűen a másik dzsad mellé telepszik a fal tövében és engedi, hogy magával rántsa az álom néhány órára. A csapat méretét és jelenlegi állapotát tekintve, attól nem tart, hogy pihenés helyett valamelyik "társ" megpróbálná kirabolni vagy megölni álmában. Ha pedig rájuk talál valami itt honos rettenet, akkor a könnyebb prédákra fog támadni először vélhetően.

A pihenés ideje hamar elillan. Nusar ugyan olyan hirtelen és csendben tér vissza az álomtalan alvásból, ahogy belemerült. Szemeit résnyire nyitva szoktatja a barlang félhomályos sötétjéhez, illetve többi érzékére hagyatkozva méri fel a helyzetet. Mivel változást nem érzékel, mindenki megvan és nagyjából ott, ahol nyugovóra tértek, így megvárja, amíg magától felébred mindenki.

Amikor Jaszef is mocorogni kezd, illetve ébrenlét jeleit adja, a hadzsi érdeklődve fordul hozzá.*

(dzsad) - Nos, hogy vagy? Kössük át a sebeidet, vagy az úton úgyis elmozdul majd a kötés és inkább majd a következő pihenőnél? ... Egyáltalán hány kötözésre elegendő ruhacsíkod van még?

[wolftern]

JK: Nusar el Ibara, Laha, Jaszef ibn Hasszár és Z'atthrass
Helyszín: Elveszve
Időpont: ismeretlen
-------------------------------------------------------------

*Mivel mindenki egyetért a pihenővel ezért a Vándor is kénytelen szünetet tartani. A társaság külön csoportokba verődik, ha ezt a néhány főt csoportnak lehet hívni. Laha, az udvariork a biztonság kedvéért még egyszer leellenőrzi a területet, ám erőfeszítései hiábavalók a mélységes kráter békésen szunnyad. Bal oldalról pedig, nincs az az élőlény ami ennyire meredek falon meglephetné a táborozókat. Az északi harcos a fal mellé lép, s pillanatok alatt álomba merül. Eközben a hármas trió Bodin, Z'hattras és a vándor, a kőszobrok lábánál alakítanak tábort. A két társulat között, a dzsadok vernek tanyát. Nagyjából öt óra telik el a pihenőből, mikor a goblin lebegni látja a nagydarab orkot. A zöldbőrű apróság elsőként kimerültségének tudja be a groteszk eseményt, azonban mikor érzékeit finomhangolja, számtalan izgő-mozgó halánykék kötél emeli magasabbra társát. Nusar néhány méterrel arrébb, szintén ezekben a pillanatokban ébred, s egy kocsányos inda tapogatózik feléje. A fayuma reflekből társát keresi, akit ekkorra már három vastag csáp fog gúsba.


Jaszef ibn Hasszár
A fájdalom múlásával a dervis érzékei is tisztulni látszanak, ám hiába keresgélsz emlékeid között, nem jártál még efféle helyen. Viszont dzsadként a mondákból kicsivel többet sejtesz a helyről, mint kalandozó társaid. Sőt még azt is megmered kockáztatni, hogy talán még a Vándornál is. A történetet majd hét éve hallottad egy elmeháborodottól, kinek karavánját amundok támadták meg. Azonban ezek többségében nőneműek voltak, s nem egy piramis szentélybe hurcolták a fogloykat -ahogy általában az lenni szokott- hanem rejtélyes földalatti kazmatákba... Pár órával ezelőtt pedig, a csuhás valami több istenhitről makogott. Az isteni jelenlét hiánya alátámasztja megérzésed, miszerint: szent földön vagytok, balszrencsére épp egy amund anyaistennő szentélyében.

[Quator]

Nusar el Ibara

*Az első dolog, amit ébredés után megpillant Nusar, egy felé tapogatózó inda. A veszély szinte azonnal éberré teszi a sivatagi nomádot és egy gyors oldalpillantásnak hála látja, hogy a dervist már körbe is fonták a furcsa csápok.

A fayuma ösztönösen arrébb vetődik, ahol nem tekergőznek indák és igyekszik talpra állni, miközben hangosan elordítja magát.*

(dzsad) - MEGTÁMADTAK! ÉBREDJETEK!

*Ha sikerül előhúznia handzsárját is, akkor igyekszik a felé tapogatózó, illetve esetleg más megélénkülő csápokat kerülgetve, egy jól irányzott csapással elvágni a Jaszef-et tartó indákat. ... Nem mintha annyira önzetlen és segítőkész hangulatban lenne. Viszont egy szabad fegyvertárs jól jöhet, ha nagyaon körülvennék őket. ... A szörnyek meg pusztuljanak csak.*

[kalidar]

Z'atthrass


Az alvás igen jól esik a goblinnak,magától is ébred ami azt mutatja hogy pihentető is volt.Nagyokat pislog,miközben hatalmasat ásít...az álom oszladozó foszlányain keresztül egy foltot lát lebegni a levegőben.
Picit jobban megnézve az udvari ork harcos lebeg a talaj felett....Lebeg?Az meg hogy lehet?Eddig nem vette észre hogy a nagydarab alak valamiféle mágus lenne...
Ekkor az egyik sivataglakó kiáltása töri meg a csendet,erre nyomban kiélesedik az apróság látása is és azonnal észreveszi a tekergőző inda-csápokat amik felfele húzzák a még alvó harcostársát,valamint még több fele is tekergőznek,tapogatóznak.
Egy pillanatra szóhoz sem jut a rémisztő látványtól,de mivel találkozott már jó pár furcsasággal azonnal szinte maguktól lépnek működésbe a hosszú évek alatt begyakorolt reflexek.
Megragadja a mellette heverő vasgolyó láncát és megsuhintva az orkot "lopó" inda-csáp-micsodák felé súlyt remélve hogy elengedik azt...az már csak utólag villan át az agyán hogy inkább nyekkenjen egy nagyot a földön mint hogy elragadják ezek a valamik...Azonban már a golyó lendülése pillanatában látja hogy a csáp-izék túl magasra rángatták az orkot és nem éri el a buzogánnyal.

[közös]-Épressztő!Laha...épredj vagy sszörny lakoma leszzel!-kiáltja el magát ő is a sivataglakó után.
[dzsad]-Éprredjetek mindennyian!

[Sol]

JK: Nusar el Ibara,  Laha, Jaszef ibn Hasszár és Z'atthrass
Helyszín: Elveszve
Időpont: ismeretlen
-------------------------------------------------------------


Éjjeli őrség. Majd alvás helyett csata az amundokkal. "Könnyed" séta félsivatagos terepen. Bejutás a toronyba. Vacsora és pihenés helyett zuhanás a pokol bugyraiba. Újabb harc. Bóklászás egy útvesztőben.
Címszavakban így lehetne összefoglalni Laha elmúlt napját. Nem csoda, ha ezek után szinte azonnal álomba merült az első adandó alkalommal.

Bizonyára továbbra is húzná a lóbőrt, ha előbb a dzsad, majd a goblin nem csapna éktelen zajt. Még az sem igazán zavarta, hogy a teste enyhén ide-oda himbálódzik, mintha egy hajó fedélzetén lenne.
A kiáltásokra azonban egyből magához tér.
[asszisz] - Mi az Orwella fészkes valaga van itt?! Eresszetek! Tegyetek leeee!
Ordibál dühödten. Majd vadul mozgolódni próbál, de a testére tekeredő indák gúzsba kötik. Szerencséjére a kezét ki tudja szabadítani éppen annyira, hogy elérje vele vadászkését. Minden erejét beleadja, hogy elnyiszálja a gonosz kacsokat, amelyek foglyul ejtették őt. Nem megy egykönnyen, de végül csak sikerül - szó szerint - kivágni magát szorult helyzetéből.
Miután nincs már, ami a levegőben tartsa, zuhanva teszi meg a három és fél láb távolságot a padlóig. Minden tapasztalatára és ügyességére szüksége van, hogy elkerülje a csúfos földetérést. Hogy ne úgy emlékezzenek meg róla, mint aki úgy fejezte be ynevi pályafutását, hogy "plaaaccs".
A kemény, néha kegyetlennek tűnő kiképzés és az azóta magára szedett harci tapasztalat most meghozta a gyümölcsét, mintaszerű a találkozása a padlóval, szemet gyönyörködtetően sikerül kigurulnia az esést.
Végződhetett volna rosszabbul is, sokkal rosszabbul.

Fújtat egy nagyot, majd csatabárdját igyekszik magához venni. Ha ezután még szüksége van valakinek a segítségére a csápok ellenében, akkor újult erővel beszáll a "küzdelembe".

[wolftern]

JK: Nusar el Ibara, Laha, Jaszef ibn Hasszár és Z'atthrass
Helyszín: Elveszve
Időpont: ismeretlen
-------------------------------------------------------------

A kalandor lélek ezeket a pillanatokat mulasztaná legszívesebben, ha hatalmában állna. Gyenge, ám annál veszélyesebb ellenféllel kerültök szembe, aki alattomosan és kellemetlenül rontott rátok. Ugyan korántsem aludtatok annyit, mint amire szükség lett volna, azonban így is sikerrel éled a csapat. Csatabárd, pengék és egy buzogány villan a sötétségben, s könnyűszerrel aprítjátok a kékesen pulzáló kocsányt. A dervis és a fayuma taktikusan fordítanak egymásnak hátat, és mikor a félorknak sikerül kiszabadulni a csápok börtönéből, Z'atthrassal csapatot alkotva csatlakoznak a harcolókhoz. Eközben a tapogatók többször rátekerednek a lábakra, s a szörny egyedül Laha alól nem bírja kirántani a talajt. A dzsadok és a goblin az ütközetben többször kerülnek földre, de mindig akad egy bajtárs aki a bajba jutott segítségére siet, vagy a saját képességének hála szaltó, bógó és egyéb mozdulatokkal kicselezi a lényt.
Nagyjából öt percig tart ez a csatározás, amire a csápok száma már megközelíti az ötvenet. Hirtelen mennyezeti magasságban egy émelyítően büdös és hatalmas tüskeszáj ereszkedésének szemtanúi lehettek, amely élve készül felfalni a prédáit, vagyis titeket.

- Erre! Gyorsan! -szólal meg egy ismerős hang, az indafal túloldaláról. Mikor a tekintetek arrafelé merednek, Bodin látjátok aki vadul készíti az utat. A kőfi jó harcosnak számít, de a túlerő lassan az ő képességeit is meghaladja, ahogy ti is elértétek a határt... Bajtársatok az őrszobrok irányából érkezik, ráadásul alig egy kevés idő mardt, mielőtt a barlangi folyondár örökre elnyelné a kavrtettet.

[kalidar]

Z'atthrass


A fránya csápok nem akarnak elfogyni,mindenki erejének megfelelően aprítja őket,de újabb és újabb csap-izék kúsznak elő a mennyezet irányából. Z'atthrassnak többször is kisöprik a lábát a csapkodó,tekergőző indák hiába az ügyes szaltózások,pördülések.Ha nem lenne mellette a nagydarab udvari ork lehet el is lopták volna a kocsonyás izék,szerencsére akárhányszor földre került a goblin a harcos gyorsan lekaszabolta az apróság felé tapogatózókat.
A vagdalkozás és a folytonos ugrálás kezd kimerítővé válni amikor ráadásként egy bűzlő pofadék ereszkedik alá a csápok sűrűjéből.Ekkor Bodin kiáltása harsan fel,miközben bőszen kaszabolja a logó kocsányokat...azonban láthatóan eléggé ő is a végén jár erőtartalékainak.

[dzsad] -Mindenki kövesszen!Eggyüttessz erővel kasszabuljuk át magunkat a ccápokon különben mind itt pussztulunk!-előrántja tőrét és a törpéhez ugrik,pengéjével kezdi ő is nyiszitálni a csápokat hogy minél előbb meg tudjanak tisztítani akkora helyet amin át eliszkolhanak ebből a halálos csapdából.Csak reméli hogy a többiek is eképpen cselekednek,de ideje nincs arra hogy ellenőrizze is saját szemével.

[Sol]

JK: Nusar el Ibara,  Laha, Jaszef ibn Hasszár és Z'atthrass
Helyszín: Elveszve
Időpont: ismeretlen
-------------------------------------------------------------


Az udvari ork gyakorlott szemmel tekinti át a "csatateret". A papnak hűlt helye, vagy elmászkált vagy elragadták az indák... A dzsadok párba rendeződnek, a törpe kicsit arrébb hadonászik, úgyhogy Laha a goblin mellé lép, hogy erejüket egyesítve aprítsák a kékesen derengő csápokat.

Csak úgy záporoznak a csapások, egyik a másik után. Az "ellenfél" mégsem akar elfogyni. Sőt, úgy tűnik, hogy ha egyet levágnak, kettő nő a helyébe.
Emellett nagyon kell ám figyelni, mert ravasz módon rátekerednek a lábakra és megpróbálják kirántani alóluk a talajt. Laha azonban megveti a lábát, megfeszíti izmait, így bárhogy is hurcibálják az alattomos nyúlványok, nem bírnak vele. A többieknek viszont néha-néha elkél a segítség egy-egy földre huppanás után.

Az udvari ork érzékeny orrát kegyetlen bűz csapja meg. Felemeli a fejét és egyenesen belebámul a lassan ereszkedő valami pofájába.

- Mpfpfm!

Sárga szemei összeszűkülnek, ahogy méregeti új ellenfelüket és latolgatja az esélyeiket.
Ideje távozni. Laha kelletlenül bár, de elismeri. Fedezi társai visszavonulását és utoljára még a szörnyre vicsorog.

- Grrrrr!

Csak hogy tudja hol a helye és jelezze, hogy legközelebbi találkozásukkor nem lesz ilyen szerencsés.