Gorviki megbízatás

[Con Angilo Guerdo]

Anotrius Coldeval

<<... Ha a herceg nem öli meg ezt a némbert én fogom lassan... Egyenesen a halálba vezet engem... Jobb lesz mielőbb megszabadulni Tőle....>>
- Jár a fejemben. - <<... Remek még meg is vagyunk béklyózva, mi lesz még itt?... Mintha nagyon tudnánk szökni, hiszen feltűnő jelenség vagyok ezzel a boszorkánnyal az oldalamon itt Gorvikban...>>

Miután egyeztettem a Herceggel és mindent elmondott, amit csak akart, hiszen a kérdéseim megválaszolatlanok maradtak Hélia közjátéka miatt. Nincs más teendőm, mint hogy odasiessek a cuccaimhoz és átnézzem mi van meg, vagy mi az ami nincs meg. elsősorban az aranygyűrűmet keresem és a kőtáblát, utána a fegyvereimet és esetleg a páncélt, majd továbbá a többi cuccom élvezné a pioritást. Ha nincs se a gyűrű és a kőtábla akkor azt szóvá teszem. Ha minden megvan akkor indulásra készen vagyok felöltözöm majd Héliának intek, hogy siessünk.

[wolftern]

Hélia
A boszorkány minden egyes csicsás ruhadarabja meg van, viszont a hatalom italos üvegcséből csupán egyetlen maradt meg. Ami elég furcsa, mert a varázsló zsebében nem fénylettek Hélia varázsitalai, pedig a dzsad nőn kívül, ő az egyetlen aki tudhatja mi lehet az. Lehet hogy az öreg Rubanolló egy csaló? Mindenesetre amikor a felszerelését magához veszi, majd elindul a kijárat felé, ott már egy faládán üldögélve várja a köpcös kísérő. A férfi a dzsadot meglátva mosolyogni kezd, s közben kivillannak rothadt fogai is. Hirtelen ötlettől vezérelve a ládából almát vesz elő, reménykedve hogy Hélia megajándékozza valamivel.


Anotrius Coldeval
A gyűrűre rövid keresgélés után bukkansz rá, s amikor felhúzod azonnal megtalálod uraddal a kapcsolatot. Az elveszett kötelék súlya, lassan kezdte rányomni bélyegét lelkedre, azonban a szent-tárgy kézhez vételével, most leesett ez a kő. Tovább keresgélve, mindent megtalálsz kivétel a tábla. Ezután pillanatok alatt magadra öltöd vérted és felveszed a felszerelésed. Héliát követve megindulsz az ajtó irányába, ahol az alacsony rosszmodorú alak vár, aki épp egy almát hámoz.


Mindenki!
A férfi sebtiben zsebrevágja kését és harap egy jó nagyot az almájából. Gorviki nyelven motyog valamit, amiből krad lovagja érti hogy: indulás! A ládát a tömzsi alak a vállára kapja, és mutatva az utat elindul. Elsőnek egy hosszú és széles lépcsőn vágtáztok lefelé, ami a palota nagy termébe vezet. A terem kihallt, azonban a kintről beszűrődő nappali fények, és a néhány ablakból látható alanti utcák, s ház tetők, arra engednek következtetni hogy valahol a város közepén lehettek. Kilépve a kalózlak ajtaján a vakítóan tűző napsugarak mellett, a fülledt meleggel is meg kell küzdenetek. A vár a hegy tetején található, melyről lankásnak csöppet sem mondható lejtő vezet a kikötőbe. Innen fentről egész jól belátható Arakvar, és a messze lévő móló is. A főkapuban a strázsák áhítozó szemmel követik Hélia idomait és mozgását, de kis csapatotok senki nem meri megállítani. Ahogy haladtok lefelé egyre nagyobb a tömeg, s a házakból boltok, múhelyek vállnak ki. Hol egy fegyverkovács, hol egy halárus, hol pedig egy íjakkal, agancsokkal és bőrökkel teli üzlet látható. A gorviki előttetek bő 5-6 lépéssel töri az utat.

[Az Ezüst Utazó]

Hélia:

Mindenem megvan, kivéve mintha a hatalom italából hiányozna, sőt csak egy üveggel maradt ,pedig több volt.  Antoniusból nem nézem ki hogy elvegye, ahhoz ő túl szent vagy mi. Amúgy is végig velem volt Csakis a vén gyertyatartó lehetett. Na csak érjek vissza azonnal leleplezem.
Kifelé menet sem kapunk szebb kísérőt, úgy tűnik itt csak a herceg a jóképű rajta kívül mindenki ronda. A rohadt fogú  egy almával akar lekenyerezni, vagy "lealmázni". Nem érti amit mondok legfeljebb a hanglejtést. Illetve, hogy rázom a fejem.
-Ugye ezt nem gondoltad komolyan? Az indulás szót nem értem de mivel feláll és elindul utána én majd Antonius. Kár hogy nem tudok szétnézni ebben a palotában, egy rész mert oda kell figyelnem hová lépek, hegynek lefelé együnk. Más rész olyan meleg van itt mint egy kohóban, csak örülhetek hogy lengén vagyok öltözve. Pár perc múlva már nem örülök ennek igazán ezek az őrök úgy bámulnak mintha ezen a helyen nem élnének nők, vagy ha mégis akkor öregek és rondák.
A Lenti városba leérve már tényleg figyelem az utcákat, már amennyire tudom mert folyamatosan megyünk. De nincs időm jobban szétnézni haladni kell az őr után. Antonius viszont örülhet mert csendben vagyok utálja felesleges beszédet.



 

[Con Angilo Guerdo]

Anotrius Coldeval

A nagy keresgélésben hálát mormolok Kradnak, hogy újra személyesebb kapcsolatba kerülhettem Vele, mint egy közönséges hívő. Viszont szomorúan veszem észre a tényt, hogy maga a tábla az nincs meg. Valyon mi lelhette és mi lehet Baloro atyával? Ezen gondolkodom miközben összepakolom minden cuccomat és magamra öltöm vértezetemet és fegyverzetemet. Majd miután ezzel végeztem megindulok Héliát és a rosszarcút követve. Körbe-körbe kémlelem a palotát, a várost és a tömeget ahol keresztül jövünk. Tudatosul bennem, hogy nincs esély a menekvésre, innentől egyenlőre lineáris irányba fog folyni az életem, amely hosszáról csak Krad tud valamit. Viszont az megnyugtat, hogy az ifjú boszorkány nem csinál semmi meggondolatlanságot, mint amennyit csinált szememben ezen röpke idejű ismeretségünk alatt. Azon morfondírozok, lehet jobb lenne barátságossá tenni a viszonyt egymásközt, hiszen egymásra leszünk utalva és ilyenkor jobb a békesség.

[wolftern]

Anotrius Coldeval és Hélia

Körülbelül 10 perc alatt éritek el a kikötőt, ahol megannyi hajó állomásozik. Ez a dokk ugyan nincs akora, mint a Kereskedő Hercegségek béli Eronéé, telítettsége azonban mégis hasonló. A révész célirányosan halad előttetek, miközben a kibírhatatlan szag egyre fokozódik. Többnyire a közeli halpiac szolgáltatja a bűzfelleg alapját, de valószínűleg a móló alatt felhalmozódott iszapos szennyvíz is keseríti az itt élők életét. Az ember azt hinné a tengernél frissebb a levegő, mert a szél meg miegymás üdévé teszi, ellenben van hogy az emberi tevékenységgel az elemek sem képesek bírkózni.
Végig haladtok a macska kövekkel kirakott úton, majd az itt vesztegelő legnagyobb bárka mellett léptek a molóra. A rév deszkái halkan recsegnek lépteitek nyomán. Egyszercsak kísérőtök, egy szkúner előtt áll meg. A férfi a kétárbócos felé biccent, és átadja Anotriusnak a ládáját hozzátéve még, hogy jutassa azt Rithihez. Ezután a kis termetű gorviki távozik, s magatokra maradtok. A mutatott lélekvesztő nem nyújt felemelő látványt, de nem is a mindjárt szétesik kategória. Ránézésre senki nincs a hajón, annak ellenére hogy hamarosan kifut.

[Az Ezüst Utazó]

Hélia:

Nem beszélek feleslegesen, nem zaklatom azzal Antoniust hogy szerintem a kikötőben büdös van. Ez nyilvánvaló inkább szó nélkül előreengedem a szkúnert meglátva amúgy sem találok szavakat. Legfeljebb hogy meg fogunk halni. Egyenlőre úgy tűnik senki nincs a fedélzeten de ahhoz fel kell szállnunk.
-Menj te előre Antonius én hiába kiabálok hogy van e itt valaki az én nyelvemet senki se érti.

[Con Angilo Guerdo]

Anotrius Coldeval

Csöndesen kullogok a gorviki után a városon át a szagos kikötőig. Inkább csak figyelek, mint, hogy fölöslegesen jártassam a számat. Mikor meglátom a szkúnert csak nyelek egy jó nagyot, s arra eszmélek, hogy az alacsony ember a kezembe nyomja a ládát és elmegy, no meg, hogy Hélia mondja nekem a magáét.
[dzsad nyelven] - Rendben van. Megyek előre. - mondom neki.
[gorviki nyelven] - Jó napot! Anotrius és Hélia van itt a Herceg megbízatásából! Van itt valaki? - kérdem. Majd közben azzal nyugtatom magamat, hogy megölni vagy elsüllyedni úgy sem fog ez a kis bárka, mert küldetésünknek mi értelme lenne akkor.

[wolftern]

Anotrius Coldeval és Hélia

A kiabálásra egy gyerekféle rosszarcú férfi, és egy magasabb szakállas bújik elő. Üdvözlik kis kompániátok, majd a hajóra invitálnak bennetek. A gnóm, aki a 140 cm-t is alig éri el Tragold kapitányként mutatkozik be, és a mellette álló társát is bemutatja Cerrano néven. Miután végeztetek a formaságokkal a szobátokat már magatoknak kell megtalálni, hiszen a fura szerzet elmondása alapján nem lehet eltéveszteni. Nagyjából még fertályóra múlik el, mire a szkúner ki fut a tengerre. Az idő a szokottnál is lassabban telik, Arakvar épületei csak sokára tűnnek el a horizontról. A lélekvesztő két fős legénysége nem sieti el a dolgokat, s ha így folytatják soha nem érkeztek meg.
Gortvar erődjét három nap alatt éritek el, szerencsére eseménytelenül telt az út. A kikötőt védő szobrokat elhagyva elétek tárul gorvik bástyája, melyet még soha nem vett be ellenség. Messze húzódó erős és hatalmas falak. A falakon belül kaszárnyák raktárházak, műhelyek és egyéb égig nyújtozó épületek sorakoznak. A tornyok legtöbbjén számos katapult és naftavető vigyázza a város rendjét. A naszád nyugodtan siklik a vizen, amikor a kapitány közli veletek, hogy hamarosan megérkeztek. A sirályok zajos rikácsolása és a helyiek morajlásától zeng a kikötő, melyet néha-néha a város felett húzódó viharfelhők csattogása tör meg. A dagály óvatosan kiköt, amit egy helyi vámszedő meglátván, rögtön megindul a szkúner irányába. A kikötőmester egy deákkal járja a stégeket és szedi a helypénzt a kapitányoktól és mindenkitől aki partra száll. A szakállas tengerész gyorsan kidobja kötelét, s rögzíti a tengerjárót. Ezt követően a pallót engedi ki, kézzel jelezve felétek hogy az út végére értetek. 
[Közös nyelv] -Üdvözlöm önöket Gortvarba. A helypénz fejenként két réz lesz, melyet rögtön itt kell fizetni. Ha több információt szeretnének, a Sós Szigeten találhatnak. köszönt a vámos, és ha nincs kérdés tovább áll, miután kifizettétek az adót.

[Az Ezüst Utazó]

Hélia:

A hely átlagos kikötőváros a a hajósaink rondák de nem teszem szóvá. Magamtól is rájöttem a felesleges beszéddel csak idegesítem a paplovagot.
De most muszáj kérdeznem mert nem értem mit mond a férfi.
-Kérlek Antonius fordítanál?

[Con Angilo Guerdo]

Anotrius Coldeval


Körbe nézve csodálkozom ezen hely nagyságán, mind az erőd nagyságán és bevehetetlenségén, mire tapasztalom, hogy megérkeztünk. Magamhoz térve összepakolok, s mikor Hélia is végzett megindulunk. Illetve indulnánk, ha a vámos engedne. Miután közli, mennyi az annyi, nem röstellem kifizetni Hélia helyett is a két rezet, tehát összesen négy réz pénzt nyújtok át a fickónak. Majd megszólítom:

[gorviki nyelv] - Merre található ez a sósnak nevezett sziget jó uram?

Ha kapok rá választ megköszönöm, majd intek Héliának, hogy jöjjön. Közben mondom, neki:

[dzad nyelv] - Vámot szedtek Tőlünk, de kifizettem a Te részed is. ezt a nyelvet használd, ezt kevesebben értik, mint a shadonit. Most a Sós szigetet kellene megtalálni, ott jutunk némi információhoz.

[wolftern]

Anotrius Coldeval és Hélia

A férfi kicsivel odébb, a raktárak erdejében egy fehér torony irányába mutat. Elmondja, hogy az alsó kikötő részt nevezik Sós Szigetnek. A régi vámház épületében pedig még egy ivó is található, ahol főként coquaval és rúpiával lehet fizetni. Emelett elfogadják a pyarroni sepia-t is, ellenben ha jót akartok magatoknak, nem ajánlatos shadoni tantumomot használni.
Miután a férfi útbaigazította Krad felkentjét lóhalálában távozik, mert kalóz révészeitek fizetés nélkül akarnak bejutni a városba. Egyszercsak megered az eső, mely kellemes lágy hanggal kopog a háztetőkön, utcaköveken és a pyarroni fényes páncélzatán. A mutatott épület csupán néhány száz méterre van, így gyorsan megérkeztek a vámházhoz. A létesítmény egy négyszögletes, három emelet magas monstrum, ami egyedüliként uralkodik a tájon. Belső tere is igazán szemrevaló; vagy ötven láb hosszú, huszönöt széles és majd öt szekér magas. Manapság a csarnokot piacként használják, itt minden megtalálható, ami a Gályák-tengerén innen és túl terem, létezik, készül, van. Mikor a boszorkány és a pap tekintete végigjárta a terem határait, egy félszint pillantható meg, ahol az említett ivó is van.

[Con Angilo Guerdo]

Anotrius Coldeval


Mielőtt elsiet az illető, megköszönöm neki az eligazítást és a figyelmeztetést is. Nem lenne kedvemre való, ha valami összetűzés lenne, gyorsan túl szeretnék lenni ezen az egészen, és hátam mögött hagyni a Kosfejes országát. Még a Kosfejes külön áldásaként értékelem, hogy el kezd esni az eső, és az említett vámházig, monotonan hallgatom, miközben szólok Héliának, hogy kövessen. Ha közelebb érünk mondom neki, mi is a helyzet valójában.

[dzsad nyelven] - Kérlek meg ne szólalj, itt shadoniul, mert kibeleznek itt minket rögtön. Tudunk piaroni pénzzel is fizeni, így nem lesz gond. Itt az említett vámház, ott az ivó ahova megyünk. - mondom neki, majd kifizetem a vámot, és ha nincs gond akkor mehetünk az ivóba.

[Az Ezüst Utazó]

Hélia:

Bólintok közben előre engedem Antoniust bárhová is megyünk és bármit  teszünk.
-Nem probléma. Az én anyanyelvem amúgy is a dzsad nyelv!-Válaszolok Dzsad nyelven.

[wolftern]

Anotrius Coldeval és Hélia

Az árusok a csarnokon keresztül haladókra, mindenféle árut és holmit próbálnak rátukkmálni; olcsó fegyverek, díszes üvegek, kelmék stb. Már majdnem sikerül elérni az ivó lépcsőjét, amikor egy nyájasképű dzsad toppan Hélia és a paplovag közé. A férfi arcáról könnyedén leolvasható, hogy ismeri Anotrius ruháján lévő motívumokat, ezért inkább a földiét szemelte ki, hogy eladja portékáját.
[dzsad nyelv] -Merre tartasz szép hölgyem? Véletlenül nem érdekel egy bájital, aminek egyetlen férfi sem képes ellenállni? Vagy egy szép csecsebecse? kérdezi, s előhúz újjasából egy drágaköves karkötőt, majd rögtön vissza is csúsztatja, nehogy valaki más is megláthassa.

A kocsmát, egy sok lépcsőből álló feljárón keresztül lehet elérni, s aki nincs hozzá szokva, könnyedén kifárad. Az ivó főként gorvikiakkal van tele, azonban néhány sunyi alak is megpillantható a sarokban vagy a pultnál ácsingózva. A grádics épp a söntés elé vezet, és ahogy beljebb haladtok, a kíváncsi tekintetek egyre szorosabban szegeződnek rátok. A pultnál egy magas, göndörhajú markos férfi áll, aki gorviki nyelven szól felétek.
-Mit akartok?
 

[Az Ezüst Utazó]

Hélia:

-Nem veszek semmit, hagyjon békén!-Válaszolok dzsad nyelven. Ki tudja milyen mérget vagy bármi mást akar rám sózni az árus. Inkább Antonius háta mögé megyek a saját nagyon kevés pénzes tarsolyom jó erősen markolva és az övét is szemmel tartva. A nagydarab vörös hajú nem tudom mit mond a fordítást Antoniusra bízom mindig.