Gorviki megbízatás

[wolftern]

Ismeretlen helyen, és időben ébredtek. A lovag és a boszorkány összezárva egy kabinban. A szoba melyben vagytok nem a Tévelygőé, ellenben az idegesítő ringatózás továbbra is megmaradt. Felszerelésetek hiányzik, de éhezni vagy szomjazni biztosan nem fogtok, ugyanis a helység egyetlen asztala, minden jóval megrakodva. Mikor fekhelyetekről felkelltek, egy csípést érztek nyaktájékon, odakapva heges seb tapintható...

[Con Angilo Guerdo]

Anotrius Coldeval

<<...Mi történt? Hol vagyok? Mi ez? Miért?...>> - kérdések törnek fel belőlem, mikor magamhoz térek. Nem vagyok a legfittebb. Jól emlékszem a fájdalomra ájulásom előttről. Sokáig fog ez az emlékkép kísérteni, ez a jelenet azzal az alakkal jól beleégett az agyamban. Feltűnik, hogy nincs itt Balero atya, csak a dzsad hölgy.

<<... Krad kegyelmezzen Balero atyának! Remélem gyors halála volt az öregnek, ha meghalt... Ki vagy miféle szerzet lehetett ez a tetovált arcú ember aki legyőzött?...>>

[Dzsad nyelven] - Mire emlékszel? Mi történt? - kicsit várva - Még mindig tengeren lehetünk... Mutatsd a nyakad, hadd nézzem a sebed.

Ezek után hozzákészülök és imádkozom, hogy isteni hatalmamat visszanyerjem.

[Pyarroniul] "Krad, ki mindent tudsz és oly hatalmas vagy, segíts meg balga és tudatlan szolgád. A tudás hatalom, mellyel Téged szolgállak, mérhetetlen szeretetedet mutatsd meg nekem, had legyek méltó szolgálatodra." - kántálom míg erőm vissza nem tér.

[Az Ezüst Utazó]

Hélia:

A paplovag először nem hozzám beszél addig felállok, és örömmel veszem észre hogy már nem sántítok bár a nyakam nekem is fáj. Az ajtó zárva ablak sehol csak az biztos hogy egy hajón vagyunk, mert ugyanúgy ringatózunk. Még szerencse hogy már hozzászoktam. Azután hozzám szól  mire emlékszem.
-Nagyon semmire, már a támadás elején akkora csapást kaptam, hogy gyorsan kidőltem. De ahogy elnézlek te se vagy jobb állapotban nálam, sőt sokkal rosszabbul nézel ki.-Odaülök az asztalhoz jó távol a paplovagtól hogy ne tudjon azonnal leütni fojtogatni vagy tudom is én mivel támadni.
-Szóóóval a nevem Hélia ha eddig még nem mondtam volna. És köszönöm már nagyon jól vagyok!-Még egy kicsit távolabb ülök tőle. Komolyan hezitálok, hogy elmondjam e neki mi vagyok.
-Boszorkány vagyok Taba-el Ibarából származom az Ezer Fátyol Nővérei Rendből. De nem vagyok, vagyunk gonoszak mint például a Livíniaiak vagy az Alidaxiak.-Megnézem még egyszer elég távol vagyok e és tudok e ugrani ha kell.
-Ellenben nem szeretem ha valaki erőszakkal próbálja kiszedni belőlem mi vagyok ha én azt nem akarom. Mint ahogy azt az öreg paplovag is próbálta, sajnos az északi boszorkányrendeknek nagyon rossz hírük van ez kihat ránk is. Amúgy az istened nyugosztalja szegény öregurat. Ha valaki meghallaná hogy mi vagyok már kapná is elő az első szúró vágó vagy bármilyen fegyverét, hogy megölhessen. Ezért igyekszem titkolni mi vagyok.-Miután befejeztem mi vagyok még távolabb megyek bár most azzal a céllal hogy kicsit hallgatózzak. Odatapasztom a fülem minden oldalhoz hátha meghallok valami olyasmit amiből megtudhatnánk hol vagyunk.

[Con Angilo Guerdo]

Anotrius Coldeval


Számomra furcsa dolog, hogy miért hátrál a boszorkány, egyenlőre eszem ágában sincs, hogy az életére törjek, sőt egyenlőre kénytelenek vagyunk ketten megoldani ezt a helyzetet, ami most körülöttünk kialakult.
Valahogy nem lep meg, hogy boszorkány, de jobban áll köztünk a távolság azt is leszögezhetem, hisz nem igazán sikerült bizalmamba férkőznie.

[dzsad nyelven] - Hát nem örülök, ennek a hírnek, hogy valamelyik banya szektához tartozik.... Hölgyem, Balero atya, csak meg akarta gyógyítani és, ami történt, csak is Önt terheli felelősség. Más már kardélre hányta volna... De hagyjuk is... - kis vártatva - Arra koncentráljunk, hogy ezt a helyzetet kell megoldani. Köszönöm, de remélem Mentorom még él...

[wolftern]

Anotrius Coldeval és Hélia

A paplovag imádsága a semmibe vész, Hélia pedig szintén nem hall semmit. A szobák és Krad is néma maradt. Bő egy óra telik így; magányosan összezárva, amikor a folyosóról léptek zajára lehettek figyelmesek. Egy-két pillanat múlva a kulcs a zárban kattan, majd az ajtó nyikorogva kinyílik. A bejáratban egy köpcös fickó áll, aki unott hangon és gorviki nyelven szól. Mögötte két jól megtermett, és izmos harcos vigyázza testi épségét. Az alacsony baka először a paplovagnak int hogy lépjen közelebb, s a kezében lévő kötél egyértelművé teszi szándékát. Ha az ifjú Anotrius nem működik együtt, a dzsad nőnél próbálkozik, de amennyiben ő sem mutat hajlandóságot, egyetlen fejbólintással jelez a marcónáknak, akik erőszakkal legyűrik az ellenkezőket.
Az ismeretlen lélekvesztő szövevényes folyosói hálózatán haladtok keresztül, majd a fedélzetre lépve egy barlangban találhatjátok magatok. A hajó szinte majdnem kihallt, azonban az árnyékokból a fekete vitorlás vezérhajót vélitek felfedezni. A pocakos gorviki ekkor a csapat élére áll, és a recsegő-zörgő pallón átvezeti a kalandozókat egy otromba kőépületbe. A stégről leginkább a barlang elképesztő mérete a legszembetűnőbb, és amott a parton nyüzsgő tömeg. Mivel messze vannak nem láthatjátok pontosan kik és, mit csinálnak. Ráadásul idő sincs, mert a hátul lévő őr ököllel ösztökéli a bámészkodót, vesén veri azt aki sokat nézelődik. Az erődbe belépve majd fertályorán keresztül keringőztök jobbra, balra, fel a lépcsőn, át a gyilok járón, le a lépcsőn, keresztül egy kupola termen, mire egy 3 méter magas vaskos kétszárnyas faajtó elé érkeztek. A folyosóról egyszerű szövet szőnyeg vezet az ajtó mögé. Ekkor a strázsáitok megállítanak, majd a szószóló hozzátok fordul.
[Gorviki nyelv] -Térdre! mondja egykedvűen, s aki nem engedlmeskedik szavának, azon a katonák mindenféle felszólítás nélkül demonstrálják a szó jelentését.
[Gorviki nyelv] -Itt vagyunk a nagyúr előtt. közli miközben hátatfordít ismét a boszilánynak és a lovagnak. Ezután felvigyázóitok eloldozzák rabláncaitok. Ez alatt a révész nekilendül az ajtónak, ami könnyedén hang nélkül kitárulkozik. Hirtelen odabentről vakító fehérség bontakozik ki...

[Con Angilo Guerdo]

Anotrius Coldeval

Sajnálattal veszem tudomásul, hogy Krad nem fogad kegyelmébe, csendbe marad. Mikor hallom a lépteket, és kattan a zár az ajtó felé fordulok. Mikor felfogom a látottakat kénytelen vagyok elfogadni a rideg valóságot, és meghajtom fejemet akaratuk előtt, nem akarom fölöslegesen összeveretni magamat. Próbálom megjegyezni a helyszínt, valószínűsítem, hogy ez a kalózok főhadiszállása lehet. Sietve követem fogva tartóimat nem kell a verés. Mikor elérkezik a parancsszó térdre ereszkedem. Fordításra nincs idő, mert a fényesség megvakít és kezemet arcom elé teszem, hogy ne bántsa a fény. Gondolataim csak azon járnak, mi lesz most, hisz nem találok kibúvót, hibát a rendszerben, ami esélyt adna a szökésre. Kénytelen vagyok kivárni, mi lesz.

[Az Ezüst Utazó]

Hélia:

Tanulva a hajón történ ellenállás hibájából inkább nyugton maradok. Csak ballagok a paplovag mögött csendben. A barlangban nem nagyon van mit nézni, egy barlang és kész feltehetőleg egy eldugott kalóztanya a világ egyik eldugott csücskében.
-Paplovag bocsáss meg mindenért amit ellened elkövettem gondoltam addig mondom el mielőtt még megölnének vagy eladnának rabszolgának.-Beszélek a paplovaghoz út közben remélve ezzel tisztáztam magam. Meg már úgyis mindegy.
Nem tudom mit akarnak de gyorsan lenyomnak a földre, szóval térdelni kell. De legalább a láncainkat levették. Megint magyaráznak valamit de nincs időm a paplovagot megkérdezni mit mondanak mert kitárul egy ajtó és mintha a sötét éjszakából hirtelen nappal lenne. Vagy még annál is világosabb.

[wolftern]

Anotrius Coldeval és Hélia

Az ajtó kitárul és egy hatalmas könyvtárszobában találjátok magatok. Kísérőtök belép a kupolás helységbe és a terem végében lévő tölgyfaasztal felé, ahonnét egy árny körvonala rajzolódik ki, veszi az irányt. A kalózok talpra állítják a paplovagot és a boszorkányt, majd a már megszokott durvasággal elindítják őket a köpcös után. Ezután senki nem sürgeti a kétszemélyes társaságot, a matrózok az ajtóban várakoznak, ezért van idő nézelődni is. A szoba szinte felfoghatatlan méretekkel rendelkezik, teteje egy 20 méteres átmérőjű üvegkupolával van fedve. Ablakai egyenként is párját ritkítóak, akár a méretei akár a mozaikos üvegjei miatt. Jobb és bal oldalt egy lépcső vezet a felsőbb részekhez, ahol könyves polcok tömkelege látható. Anotrius szeme csak ekkor akad meg a karzatnál álló fickón, aki épp egy könyvet tesz vissza az egyik polcra. A bíborszín csuhát viselő alak megfordul és mikor felismeri Krad felkentjét nyájas mosollyal int hogy tovább mehettek.
Eközben az idegenvezető már az ablak előtt álló ismeretlennel beszélget. Mikor közelebb értek megfordul, s a révészt egy mozdulattal útjára bocsájtja. Természetesen gorviki nyelven folyt a kettejük közötti beszéd.
[Gorviki nyelv] -Tarem, te gerontai Arakvar! Nadrel am gareo callor. kezdi a sármos fickó. Majd mikor látja Hélia értetlenségét közös nyelvvel próbálkozik.
[Közös nyelv] -Legyetek üdvözölve Arakvarban. Én a herceg vagyok. Csak az ifjú Anotrius érti amit a férfi hadovál. Pár pillanattal később a villámszórós egy könyvvel lép a herceg elé, amiben egy gyűrűt mutat neki.

[Con Angilo Guerdo]

Anotrius Coldeval

Tudomásul veszem Hélia bocsánatkérését, és azt fogadom is. Csak egy bólintással nyugtázom, nincs időnk, követni kell fogvatartóinkat. Mikor kinyílik az ajtó és megszokta a szemem a fényt körbe tekintek. Meglepődve tapaszalom s látom, hogy itt a bíbor ruhás anyag, akit utoljára láttam a hajón. Elfog az undor ha ránézek, gyűlölettel tekintek reá... Mikor a herceghez érünk és köszönt minket illedelmesen végig hallgatom, de miután csak bemutatkozott megszólítom.

[közös] - Anotrius Coldeval vagyok. Ha szabad megkérdeznem mit keresünk mi itt és kik maguk? Az öreggel mi történt? - teszem fel a kérdéseimet, miközben a gyűrűt és a könyvet vizslatom.

<<...Mi a céljuk velünk, s kik ezek? Mit akarnak tőlünk, mit keresünk itt?....>> - teszem fel magamban a költői kérdést.

[Az Ezüst Utazó]

Hélia:

Mivel egy szavukat sem értem megrántom a vállam, először csak nézelődöm de hiába a könyvek sajnos nem az én nyelvemen vannak írva, igaz csak pár perce vagyunk itt lehet találnék néhány dzsad vagy shwadoni nyelvűt. A vénember nem érdekel már sokkal rosszabb dolgok is történtek velem életemben mint egy ilyen villámszórás. A helyes fickó annál inkább vajon ki lehet. Később úgyis megtudom.
-Antonius,  mutass be kérlek és azt is elárulhatod nyugodtan, mi vagyok előbb vagy utóbb úgyis megtudnák bár szerintem a villámos vén tata már úgyis tudja. Mágiahasználó ez, nálunk alap felismerni a másik mágiahasználót.-Beszélek először dzsad nyelven.
Azután a shwadonival próbálkozok de a villámos vén tatát kihagyom a mondatból.
A könyvre meg valami gyűrűre mutogatnak, mivel nem értem mit beszélnek kénytelen vagyok a gesztusaikra hagyatkozni.
-Antonius mert, ahogy kihallottam ez a neved! Ugye pont azokat kérdezted meg ami engem is érdekelne? Hol vagyunk! Mit akarnak, és így tovább.-Bökdösöm A paplovagot és kérdezem tőle mindkét nyelven amit ismerek. Azután egy könyvről meg egy abban levő gyűrűről magyaráznak.
A könyvet úgysem tudom elolvasni de sejtésem szerint az csak egy álca ahol el lehet rejteni azt az ékszert.
-Nincs abban a könyvben semmi csak álca a gyűrűnek nem láttál még ilyet Antonius? Kérdezd meg megfoghatom e egy percre szeretném tudni mágikus e, vagy valami mást akarnak vele, elvinni valaki fontos személynek például.-Beszélek most csak dzsad nyelven, hogy az idegenek ne értsék.

[wolftern]

Anotrius Coldeval és Hélia

A kalóz herceg nem Anotrius kérdésére emeli fel tekintetét, sokkal inkább a dzsad nő fecsegése miatt.
[Közös] -Elnézést, hogy nem voltam egyértelmű -szavatkozik a herceg- Gorviki felségterületen vannak, jelenleg foglyok... közli, és közben Héliát méregeti.
[Közös] -Úgy látom társnőjének sok mondani valója akad. Ne aggódjon nem tartom fel sokáig önöket. válaszol, és ezt követően a varázslóhoz fordul.
[Gorviki] -Garem te caqurello. An arani sallu. hadarja a kalóz vezér, s mikor a kopasz varázstudó, helyeslőn bólint átfordítja felétek a könyvet.
[Közös] -Akkor a lényegre térek. Igaz én nem sietek sehová, ellenben ti... harapja el a mondat végét, és shadoni nyelven tesz egy gesztust a boszorkány felé
[Shadoni] -Sajnálatos, hogy ilyen sürgős feladatuk van hölgyem, pedig szívesen körbe vezetném...
[Közös] -Az ajánlatom a következő. Megtenné hogy fordít a hölgynek is!
Maguk a foglyaim. Vagy eladom rabszolgának, vagy jutalomként Ranagolnak áldozom lelküket. Igaz mindkét lehetőség barbári, de ínséges időket élünk. -kaján vigyor ül ki arcára- Vagy! -emeli fel, kissé a hangját- azt hallottam  Rubanollotól, hogy te Anotrius Coldeval és a bájos hölgy 23 emberemet öltétek meg. Erre nem sokan képesek, ezért biztos vagyok benne hogy ezt a gyűrűt megszerezni sem lessz nehéz. -mutat a könyvben lévő képre.
[Közös] -Ha elhozzátok, szabadok vagytok. Ha nem akkor nem lennék a helyetekben. fejezi be frázisát a herceg, s mielőtt bárki megszólalhatna, a mágus tesz pontot az ügy végére.
[Közös] -Bocsánat nagyuram, de elfelejtetted közölni hogy aquilona tartományba kell menni a tárgyért. A kalóz vezér egyetértően biccent, és gonoszul hozzá tesz még egy keveset
[Közös] -És azt is elfelejtettem közölni, hogy csak akkor érvényes az ajánlatom ha mindketten belemennek a játékba... Különben maga -hangjából most már érződik a gúny- Anotrius megy az arénába, a szépséges hölgy pedig az ágyasom lesz.

[Con Angilo Guerdo]

Anotrius Coldeval

<<...Hihetetlen ez a nőszemély.. Ennyit fecsegni sületlenségeket a halál torkában. Lehet jobb lenne itt hagyni az ágyasának, azzal csak nyernék...>> - mérgelődök magamban. Majd csendre intem Héliát felemelem kezem s mutatom a mutató ujjamat. Végighallgatva a herceget, nincs nagyon mérlegelésre való időm, döntenem kell, de előtte fordítok.

[shadoni nyelven] - Hélia. Következő a helyzet. Gorvikban vagyunk. Ő egy amolyan kalóz herceg. Jelenleg rabok vagyunk és most vagy feláldoznak a Kosfejes úrnak, vagy rabszolgák leszünk. Viszont van egy harmadik lehetőségünk. Kaptunk egy feladatot, s ha azt teljesítjük, esély nyílik arra, hogy szabadok lehessünk. Vagy mindketten elvállaljuk ezt a feladatot, vagy megyek az arénába és te az Ő szajhája leszel. Én a helyedben elfogadnám azt a feladatot.

<<...Remélem sikerült kicsit megijesztenem és bevállalja a feladatot. Valahogy nincs kedvem itt lellni halálomat...>>

Majd odafordulok a kalózfőnökhöz és mondom neki:

[gorviki nyelven] - Elnézést a sok fölösleges fecsegésért, tudja milyen a fehérnép.. - mentem a menthetőt. - Részemről inkább élnék a harmadik lehetőséggel, viszont hadd kérdezzem meg, hogy a többiekkel mi történt a hajón? A felszerelésünket, csomagjainkat visszakapjuk? Nem utolsósorban még mit kell tudnunk a ránk rót feladatról?

[Az Ezüst Utazó]

Hélia:

-Akkor mire várunk még? Felőlem indulhatunk. -Beszélek sahdoni nyelven és vonom meg  vállam egykedvűen. Van egy olyan érzésem hogy Antonius nem árulta mi vagyok ezért a fenyegető hangnem. Odasétálok a kalózhoz amíg a paplovag kérdezősködik, megvárom a választ.
-Tartsd melegen az ágyad szép herceg addig míg visszajövök,majd elválik ki kinek lesz a szajhája!-Egy csókot bár nem mágikusat lehelek az arcára és otthagyom. Vigyorgok szegény Antonius majd imádkozhat az istenéhez miattam is mint elkárhozott lélek, nem mintha érdekelne.

[wolftern]

Anotrius Coldeval és Hélia

A kalóz herceg jót derül a lovag és a boszorkány párbeszédén. Legalábbis akkor biztosan, mikor Héliát győzködi az ifjú. Szinte a gorviki figyelmen kívül hagyja Anotrius kérdését, mert a dzsad nő sejtelmesen közelebb húzódik, s a herceg fülébe súg valamit.
[Shadoni nyelv] -Ez jó! Azt hiszed szép hölgyem, nem értettem amit kalmár nyelven beszéltél? válaszolja a kalóz vezér és kezével elutasítóan hátrébb tessékeli a nőt, és ha a boszorkány nem fogad szót, a következő pillanatban a varázsló botja fényesen felizzik, s egy  energianyaláb sercegőn indul feléje. (1k10 fp vesztés)
[Shadoni nyelv] -Szóval! Ott tartottunk, hogy elvállaltátok a feladatot. A Dagály hamarosan kifut. A felszerelésetek ott -mutat tőletek jobbra egy könyvekkel teli asztalra- megtalálható. Mivel Rubanolló mindkettőtökben mágia nyomait fedezte fel, ezért tettünk egy kevéske óvintézkedést... tart egy kis hatás szünetet, s ha valaki közben a mellette állót nézi, a varázslónak álnok vigyor ül arcán. A tarkótokon lévő fájdalmas seb nem sérülés, inkább nevezzük biztosítéknak. Nem nézném jó szemmel, ha szó nélkül lelépnétek vagy megmérgeznétek elmém. Van jobb dolgom is ettől. A lényeg, hogy ti megszerzitek ezt a gyűrűt, -a tetejénél fogva felemeli a könyvet, és újjával a képre bök ismét, hogy mindenki jól lássa mit szeretne- és én cserébe szabadon engedem mindkettőtök. A feladat nagyon egyszerű. Most magatokhoz veszitek a felszerelést, és amilyen gyorsan tudtok eljuttok a kikötőbe. Sietnetek kell, mert nem vár sokáig a karavell. Felszálltok a Dagályra, ami át visz Gortvarba, Ott megkeresitek Rithi-t, aki a továbbiakban segít mindenben. Most pedig menjetek, járjatok sikerrel! fejezi be mondatát a gorviki kalóz, s kezével elbocsátóan int.

[Az Ezüst Utazó]

Hélia:

-Ha nem hát nem!-Beszélek  dzsad nyelven úgyis érti a kalóz akkor meg minek bajlódjak a shadonival. Arrébb megyek az asztalhoz ahol a dolgaim vannak, nézem mindenem megvan e. Onnan hallgatom a részletes beszámolót hová kihez menjünk mit csináljunk. Azon már nem is csodálkozom, hogy a nyakunkon az a heg valamiféle követő akármi és bűbáj elleni tudom is én mi. Nehogy kivarázsoljam az észt a herceg agyából. Nem tenném de ő ezt nem tudja.
Tartom a tisztes távolságot a kalóztól remélem Antonius mindent megjegyzett, szedem a holmim és már az ajtóban állok.