Domvik nyolcadik arca – Árnyak a Hét intés völgyein túl
Mesélő: Filio Mortale
Helyszín: Fogadó a Zarándoklathoz - Csorba Fog éjszakai szállás
Időpont: P.sz. 3693 Berrana – roda Őszközép: Szent Tarantinus hava (Hűs évszak: Morgena hónapjai – Rákok hava)
Esemény: Árnyak a hegyekben
Résztvevők: Tyrus Valles, Aignan bel Verperiodi, Gewin Da Lorre, Rys Dan Quar, Sid Da Verione, Canis Prímusz.Aignan bel Verperiodi és Rys Dan Quar (Fogadó a Zarándoklathoz) :
Miután az inkvizítor mentálisan átvizsgálja a fogadót magukon kívül egyetlen embernél érzékel elmét védő pajzsokat mégpedig a ravasz rókaképű Roddel Zappar elméje körül. A pengét Zappar után küldi aki társaival együtt a kártyázást befejezve az emeleten lévő nagy közös hálóterembe megy és az egyik sarokba bevackolja magát, majd látszólag álomba merül és bő fertályórát követően apró horkantásokat hallatva békésen szuszog.
Rys Dan Quar (Útközben)
Útközben az észrevételeidet Prímusz nem látszólag nem veszi rossz néven ám eléggé szófukar csak apró hümmentések és amolyan „Igaza lehet” morranások hagyják el ajkát a hóban guggolva és térdelve amiben bizonyosságot nyersz az, hogy Prímusz mestere a nyomkeresésnek és ezen túl valami bensőséges viszony fűzi a természethez. A nap folyamán van szerencséd észrevenni a hosszú köpenye alól kivillanó két darab övére akasztott „harci” baltát amelyek mentesek mindenféle cirádától ám az egyszerű megmunkálásuk ellenére letisztultságot és eleganciát sugallnak.
Gewin Da Lorre (Tűzifagyűjtés)
Ajánlkozásodra, hogy segítesz a fagyűjtésben Prímusz csak bólint, majd kilép a szélvédett helyről a makacs ködbe és alkonyati homályba, kint energiatakarékos lépésekkel halad a legközelebb álló fák felé miközben körülöttetek a fel-fel támadó szél megkavarja a ködöt és farkasok vonyítását hozza felétek.
A fák között Prímusz látszólag szárazabb szél és vihar által kidöntött fákat keres, és azoknak esik neki gyakorlott mozdulatokkal a nála lévő egyszerű megmunkálású ám eleganciát sugárzó baltával, a csapások során a baltafej felületén halvány levél és indavonalak fénylenek fel zölden a végükön lévő virágok és termések pedig vörösen majd a csapás végeztével elhalványulnak. Prímusz fáradhatatlanul dolgozik amíg bő két öl fát méteres darabokban fel nem aprít, majd ezt követően a nála lévő széles bőrszíjakkal „rőzsébe” köti két csomagban, a farkasüvöltés egyre közelebbről hallatszik Prímusz szűk szemréssel fürkészi a környezeteteket munka közben és mélyeket szippant a levegőből mintha szaglászna.
Az a érzésed mintha valami figyelne benneteket a ködből a környező fák rejtekében szemed sarkából mintha többször is libbenő árnyakat látnál de lehet, hogy csak a sötétedés űz tréfát veled aztán ott áll előtted Prímusz és szinte a kezedbe nyomja az egyik összekötözött rőzsét.
- Gewin uram, ha megbocsájt mindkettőt nem bírom egymagam és hosszú lesz az éjszaka remélem a toportyánok elkerülnek bennünket.Visszafelé amint a malomhoz tartozó megviselt kőkút mellett haladtok el mintha a kútból kaparászás hangja szűrődne felfelé, a zajra Prímusz is felkapja a fejét és gyanakodva nézi a kutat a farkas vonyítás minden eddigit meghazudtoló magasságokba csap a hátatok mögötti erdőségben.
Rys Dan Quar (Csorba Fog)
A malmot körbejárva megállapítod, hogy a hegyekben található termetes kövekből falazták fel nem az egész torony az alja egy téglalap alapú nagy terem amit ketté osztottak az elejében a „száraz” raktár míg a leválasztott hátsó felében a vízikerék és a malomkövek kaptak helyet szebb időkben, a raktár négyzet alapú területe felé húztak egy emeletet valamint egy „magasított” (derékmagasság felfalazva és arra ácsolva a csúcs) tetőt – padlást.
A külső falakat körbejárva azt tapasztalod, hogy a köveken több helyen erős karmolás nyomokat látsz és érzel, mintha valaki mászó kampókkal emberfeletti erővel karistolta volna a köveket a patak hátul a hó alatt „vígan” csobog és vágja az útját a kemény hegyi kövek között a ki és befolyás zöld moháktól van ölelve mik dacolnak a hideggel és a hóval zölden virítva.
Belülről tényleg csak egy rom a malom a malomtérben csak kő maradt a fa részek teljesen kiégtek valamiféle csata dúlhatott itt. A raktár felett lévő emelete valamikor a molnár és családjának lehetett a lakhelye felborogatott ágyak és ládák miket az idő kikezdett és lángok nyomai, ami most már teljesen szembeötlő a tűzhelyt és a kéményt szándékosan lerombolták, most már értelmet nyer a lenti tűzrakó hely is mit valószínűleg az erre járó utazók a lent lerombolt tűzhely maradványaiból raktak Az ablakkeretekben még most is látszanak karomnyomok mintha valami kívülről bekapaszkodott volna.
A padlástérben a tető jó része a lángok martalékává ám az elválasztó boltozatos tűzfalnak köszönhetően nem égett le az egész tető, ami megmaradt az szélvédett nedves helyet biztosít amiben gombák és mohák tenyésznek valamint a hőmérséklet is mintha melegebb lenne, fent a „magasban” egy denevércsaládot is megpillantasz amint megvetően pillantanak le rád, hogy megzavartad nyugalmukat és biztos fészküket, valószínűleg a kedvező klímának köszönhetően itt szoktak áttelelni.
A kiégett tetőrésznél a „kő mellvéd” felett kipillantva látod amint időközben Gewin lovag és Prímusz visszafelé jönnek két jó ölnyi tűzifával ám a lenti kút mellet elhaladva megtorpannak.
Mindenki:
Kint teljesen beáll az alkonyat a köd egyenlőre nem kíván oszlani a Csorba Fogban az ajtók és keskeny ablakok helyei nyílászárók nélkül vádlóan merednek rátok miközben a farkas vonyítás minden eddigit meghazudtoló magasságokba csap az erdőségben.
