A gólemek némileg gondolkodóba ejtenek (*).
A fogadósnak megvillantok egy ezüstöt, hogy hátha lelkesebb lesz tőle (**), de ha nem, akkor nem forszírozom a dolgot, csak kérek egy helyet az istálló szénapadlásán, meg vacsorát és holnapra valami hideg élelmet az útra. Az ebéddel végezve (nem sietem el) még megkeresem az őrséget, hogy ők tudnak-e valamit a mesteremről (a szokásos csepegtetett információkkal *** és ha kell, plusz egy ezüsttel.)
Ha megemlítik Aramoor nevét, akkor a harmadik ezüstért vezetőt fogadok, ha van ilyen (vagy szekérre, kocsira kéredzkedem fel, stb.), ám ezen már alkudozom.
Végül, ha nem tudják merre ment vagy Aramoor HELYETT más célt mondanak, akkor jön az "újratervezés".
- - - -
(*) Játékosként nem tudom mennyire számítanak elfogadottnak vagy gyakorinak nálad - ha azok, akkor "ennyi", ha nem...
(**) Megnézem van-e pszi pajzsa, ha nincs, akkor Asztrál Szemmel megnézem a felém és a mesterem felé az érzelmeit, esetleg azt, hogy érez-e vágyat arra nézve, hogy jelentsen rólam vagy a mesteremről. A pszi pontokat a leves maradéka felett visszameditálom.
(***) Csak a legszükségesebb információkat osztom meg velük is, azt is csepegtetve, úgymint
- idegen
- ilyen magas, barna hajú, nincs szakálla
- elf
- Tyrlennek nevezi magát
nagyjából ebben a sorrendben.
