Szerző Téma: Jayr "Enethiel" Eisenberg  (Megtekintve 19137 alkalommal)

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #300 Dátum: 2018. Április 18. 20:58:48 »
Enethiel

Olyan érzések kavarognak bennem, amikre egyáltalán nem vágytam. Szomorúság és bánat, a tehetetlenség és veszteség érzése. S ha mindez nem lett volna elég, a súlyuk olyan nyomasztó, hogy mozdulni sem igazán tudok tőlük. Úgy tűnik, mintha minden széthullana, hiába a jó szándék. A legnagyobb ellenfél a hitetlenség, ami miután így hátba szúrt, talán futólag mégis megsegíti majd Thyrát. Segít neki abban, hogy szabadon azt higgye, ami számára a legkönnyebben megérthető. Ami ha jól gondolom, nem én leszek...

Ez most sokkal fájdalmasabbnak tűnik mint régebben. Talán mert ezt a döntést én hoztam, és nem a parancsnak engedelmeskedtem, hogy ne fedjem fel magam. Én hoztam a döntést, vagyis nincs kibúvó -  a következményekért is csak magamat okolhatom. Amik már most szörnyűnek tűnnek, pedig még az elején járok ennek a pokolba vezető útnak... S ha csak én érezném magam rosszul, azt még elfogadnám. De Thyrát is többszörösen megbántottam, és nem is akárhogy! Lehet, hogy "megmentettem" az elhamarkodott döntéstől, de közben úgy megsebeztem, amit feltehetőleg soha nem fog elfelejteni...
A lakás csendjében a zaklatottan száguldozó hangos gondolatok nem hagynak nyugodni. Bekapcsolom a tévét, hátha elnyomja, de a műsorszerkesztő boszorkánykonyhája nem nekem kedvez. A híradások és a drámák csak megerősítik azt, amit eddig is sejtettem - szörnyű a világ. A többin? Mindenki vagy vidám, vagy társaságban van, rávilágítva arra, hogy mit veszítettem. Inkább ki is kapcsolom a tévét, és kicsit pakolászok, hogy ha picit is, de eltereljem a figyelmemet magamról.


Azt gondoltam, hogy az alvás majd segít - de az is nyugtalan, zavaros és keserű volt, akárcsak én. A reggeli tükörképem is hűen mutatja, hogy voltam már jobb formában is. Az eddigi ismereteim szerint egyetlen dologgal tudok kissé frissebb képet varázsolni magamnak - a borotvával. Az eredmény elviselhető, de bizony látszik, hogy azért valami hiányzik. Az az öröm, ami  szebbé tenné a napot...
A korai érkezésnek valamennyire örülök is, mert így nem kell saját magammal foglalkoznom. Halvány mosollyal fogadom Cassiát, futólag viszonozva az ölelést.


/Görög/ Ne aggódj, még jó is, hogy van mire figyelnem! - mondom Cassiának, amikor a kímélésemről esik szó. Aztán az egyik kis cserfes rákérdez Leonidasra. Kissé rácsodálkozok, hisz nemrég még nem tudtak olvasni. Vagy az tavaly-előtt volt?
/Görög/ Hm?... Ja! Ő esett be valamelyik nap azon a csukott ablakon keresztül - válaszolom, de nincs idő kifejteni, mert a következő kérdés telibe talál. Kissé elkomorodom
/Görög/ Azok Thyra kulcsai. Tegnap nagyon megbántottam - válaszolom szomorúan, s inkább témát váltok.
/Görög/ Nem tudom, hogy Petrossal mit csináltak, de úgy gondoltam, hogy elmennénk az állatkertbe - mondom Cassiának - Esetleg a növényházba is, ha van rá idő - vetem fel, mert legutóbb azért sok szép virágos növényt is láttam ott.
/Görög/ Nagyon szívesen pátyolgatom őket! - válaszolom - és miattam nem kell sietni! Amúgy is nagyon remélem, hogy azért elboldogulunk a zavarásod nélkül is! - teszem még hozzá. Végül a búcsúzkodás az, ami ismét felidézi, hogy mit veszítettem, és ez igencsak elrontja a kedvem.Amit persze a két lányka egyből észre és szóvá is tesz.
/Görög/ Azért, mert összevitatkoztam Thyrával és most haragszik rám - válaszolom, s folytatom egy kissé vidámabb témával
/Görög/ Szóval arra gondoltam, hogy kimehetnénk az állatkertbe, megnézni a zsiráfot, és persze a pingvineket! No meg persze hogy megtudjuk - a fóka, vagy a víziló tudja-e tovább visszatartani a lélegzetét? - javaslom nekik
/Görög/ De mielőtt nekivágunk, előbb halljam - reggeliztetek már? Szeretnétek-e inni valamit, vagy kell-e vécére menni indulás előtt? - kérdezem.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #301 Dátum: 2018. Április 19. 17:56:12 »


Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap

Szerda – Reggel




Az egész érzelmi káosz leginkább Morana szomorúságára emlékeztet, ha egyáltalán teret engedsz efféle gondolatoknak. Alapvetően megvan a magad kínzó érzete, olyan, mint amit az Abyssban érezhettél amikor rádöbbentél az emberek szép lassan elfelejtettek, azok, akik egykor oly erősen hittek bennetek, hogy a csodák mindennaposak voltak. Aztán ki tudja mennyi idő telt el és most azzal kellett szembesülnöd, hogy az emberek már nem hisznek, a természetfelettit már csak legendáknak, meséknek és történeteknek tartják. S mindez jó vagy rossz lesz, hogy Thyra miként éli meg…

A Lázadás után új lehetőségek nyíltak meg, olyanok, amik előtte nem létezhettek. S ennek az egyik aspektusa lehetnél te, a Második Esély, aki gyógyírként hatott az egyre véresebbé váló harcokban. Egy igazi őrangyal, valaki, aki érintéssel hozott megnyugvást, de egészen más fajtát, mint tette azt Camael vagy bárki, az Ötödik Házból. Sok efféle gondolat bukkan fel, majd tűnik el amíg próbálsz valamit tenni a fájdalom és kín ellen, miközben a Gyötrelem maró érzésével harcolsz. A legrosszabb mindközül azon emlék, ami alig pár órája történt, de mintha egy élettel ezelőtt lett volna…

A TV is ellened van, démonok rabolnak emberi lelkeket, emberek ölnek embereket és még megannyi erőszakos műsör vagy hír amivel szebmesülsz, de sehol egy Elohim vagy csodával határos esemény nincs, csak kín, szenvedés és fájdalom. Halál.

Túl a vendégek érkezésén azért még ott visszhangzik benned a tegnap és a fájdalom újra és újra elszoríthatja a torkod, marhatja a szemed vagy más módon jelentkezik, hogy napokra megbélyegezzen. De úgy tűnik, hogy van két kis fényfolt, akik ezt nem akarják hagyni és mindenféle cserfes-kedves módon harcolnak az ellen, ami egyre inkább szétgyűrűzik benned, mint a tóba dobott kő keltette hullámok. S ennek csak egyik formája az, hogy már olvasnak neked – tudod, hogy szeretik a mesét, hogy Cassia nem mindig ér rá, de van egy szerető Nagymama…

Isidora /Görög/ Akkor nincs nagy baj! Csak bocsánatot kell kérned! – mondja határozottan
Kallidora /Görög/ Igen, meg csokit venned! – folytatja a gondolatmenetet
Isidora /Görög/ Vagy egy nyakláncot! – talán TVben láthatott ilyesmit
Kallidora /Görög/ Meg ad neki vissza a leejtett kulcsot! – javasolja
Isidora /Görög/ S egy nagy puszit meg ölelést! – böki a mutatóujját a levegőbe
Kallidora /Görög/ Meglepetésből! – teszi hozzá, jó csapattagként
Isidora /Görög/ Mutasd meg neki, hogy milyen nagy hős vagy! – zárná a témát, majd:
Kallidora /Görög/ Leo bácsinak nem lett baja? – érkezik a kérdés
Isidora /Görög/ Az ablakod már meggyógyult! – nézi, hogy annak nincs baja
Kallidora /Görög/ Leo bácsi azt mondja, hogy aranyos hangom van! – néz körül, örvendezve
Isidora /Görög/ Igen, szeretjük a virágokat! – nyilatkozik kettejük nevében
Kallidora /Görög/ Nem akarunk most zsiráfot nézni! – tagadó fejrázás
Isidora /Görög/ Meg fókát se! – úgy tűnik más terveik vannak mint neked
Kallidora /Görög/ Kedves néni van az Abroszban! - jelenti ki
Isidora /Görög/ Azt nem úgy hívják! – hívja fel a tévedésre a figyelmet
Kallidora /Görög/ Nem? Akkor minek? – gondolkozik el
Isidora /Görög/ Abatosz! – próbálkozik
Kallidora /Görög/ Nem-nem, az a fehér madár! – javít
Isidora /Görög/ Akkor konkrétum! – de látszik, hogy nagyon töri a fejecskéjét
Kallidora /Görög/ Igen, de A-val kezdődik! – segít testvérének
Isidora /Görög/ A… a hely ahol sok növény van és sokat kell oda buszozni! – vágja ki magát, mire mindketten nevetésben törnek ki
Isidora & Kallidora /Görög/ Reggeliztünk! Ittunk! – felelik egyszerre

Ők készen állnak a mai napra! A kérdés csupán annyi, hogy te felkészültél e arra ami rád vár.

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #302 Dátum: 2018. Április 22. 19:47:47 »
Enethiel

Igazából nem tudom, hogy minek is örülnék jobban. Ha Thyra többé nem térne vissza, és lehetősége volna normális életet élni abban a hitben, amiben szeretne? Vagy ha bár flúgosnak tart, de még szóba állna velem? Mert azt, hogy esetleg mégiscsak kíváncsi az igazságra, továbbra is a legsúlyosabb döntésnek tartanám. Olyannak, ami után már nincs visszaút...

S ezt a távközlés csodája, a TV sem hagyja, hogy elfeledjem - hűen igazodva hangulatomhoz most csak reménytelenséget sugároz. Amire az érzéseim rezonálva erősödnek, és végül inkább a sötét képernyőt választom, hogy csak saját magammal kelljen megküzdenem.
Oh, igen, a mesék! Ahol a jó elnyeri méltó jutalmát, és minden jó, ha a vége jó! Sajnos a tapasztalataim inkább azt mutatják, hogy többségében a jók a méltó büntetésüket nyerik el. S pont ez lehet az oka, hogy a többség mire felnő, kiábrándul a mesék világából. Szomorkásan hallgatom a két kislány tanácsait

/Görög/ Sajnos ez nem ilyen egyszerű - sóhajtok fel. Elvégre ha újra dönthetnék, valószínűleg ismét megbántanám Thyrát. Mert úgy érzem, hogy helyesen döntöttem, és azt bánom, hogy megbántottam Thyrát, és nem azt, hogy elmondtam neki azt, amit...

A bolhás hogylétére, meg az ablak meggyógyulására, csak kissé rosszkedvű választ adhatok
/Görög/ Igen, az ablak... - mert az én önbecsülésemnek még mindig fáj az eset. Arról nem beszélve, hogy továbbra sem érzem úgy - hogy már nem érzem sértve magam. Ahogy viszont Kallidora megjegyzi, hogy a bolhás szerint szép hangja van, kissé összevonom a szemöldökömet.  Egyrészt, mert lefújom molyirtóval a pofátlan dögjét, ha az ikrek körül sertepertél, másrészt, mert bizony felötlik bennem, hogy a lánykákat én is hallottam valamelyik nap. Érdekes, hogy ők valahogy elérik az Elohimokat. Ha a Leonidas mennyei név lenne, akkor talán még érteném, de mások, például Sybil még azzal sem volt erre képes. Node vajon a bolhás is kihallgatja most a beszélgetést, mint én tettem legutóbb?
Ez nem is derül ki,de az igen, hogy az állatkertet nem ma fogjuk meglátogatni. Helyette ha jól értettem inkább a botanikus kertbe látogatnának el. Azért a beszélgetést hallva futólag elmosolyodom, mert igencsak aranyosak, ahogy próbálják megtalálni a megfelelő szót.

/Görög/ Rendben, akkor meglátogatjuk a botanikus kertet vagy arborétumot vagy üvegházat vagy mit! - mondom nekik. Aztán mielőtt tényleg elindulnánk, és Cassia sincs már itt, megpróbálok pár alapvető szabályt lefektetni
/Görög/ Három dolgot szeretnék kérni! - kezdem, és leguggolok, hogy egy magasságban legyek velük, ne kelljen felnézniük rám
/Görög/ - Az első, hogy egyszerre ne menjetek kétfelé, mert én is csak egy irányba tudok menni! Nem szeretnélek szem elől téveszteni titeket!
- A másik, hogy ha mégis elkeveredtek, akkor az információs pulthoz menjetek, és ott a hölgy hangosbemondón oda tud hívni engem.
Aztán egy tollat fogok, és két cédulára felírom a telefonszámomat, majd a zsebükbe teszem
/Görög/ Vigyázzatok rá! Ez a telefonszámom - ha ezt felhívja egy felnőtt, akkor is oda tud engem hívni ahol vagytok! S a harmadik, az, hogy amit Sybil nagymamánál meséltem, az másoknak ne áruljátok el légy szíves, mert titok! Ahogy az is, hogy asharu vagyok, és az, hogy Enethiel a nevem! Szólítsatok nyugodtan Jayrnak, kivéve ha nagy bajba kerültök! Rendben? - kérdezem tőlük.
/Görög/ De most akkor induljunk, és nézzük meg, hogy milyen színű lesz a legnagyobb virág, amit látni fogunk! S hogy a legillatosabbnak mi lehet a neve! - állok fel.
/Görög/ No akkor induljunk! Most is busszal megyünk oda - világosítom fel őket, de hogy visszafele taxit kell-e hívnom, ha nagyon elfáradnak, azt még nem tudom. Miközben a lakást zárom kulcsra, megkérdezem
/Görög/ No, és melyik virágot szeretitek a leginkább? - érdeklődöm. Út közben no meg a botanikus kertben folyamatosan próbálom rajtuk tartani a szemem, nehogy valami bajuk essen, vagy éppenséggel eltűnjenek valahol. A kertbe érkezünk után kiváltom a jegyeket, és az első amit megnézünk az az információs pult, hogy ha elkevernének, tudják, hogy hova kéne menniük. Utána ismételten felajánlom, hogy beiktathatunk egy vizesblokk látogatást és, evés-ivást a nagy kaland előtt. Majd szépen elkezdjük bejárni a helyet...
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #303 Dátum: 2018. Április 23. 19:43:06 »


Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap

Szerda – Reggel, kora délelőtt




Amennyire emlékeid alapján és személyes tapasztalatokból megismerted Thyrát, nem fog visszatérni. Makacs egy vérvonal és bár könnyen barátkoznak, az árulás szemükben halálos vétség. Az, hogy nem tépte le a micsodádat lehet az egyetlen bizonyítéka annak, hogy tényleg szeret(ett). Nem a kíváncsiság, de az igazságérzetük az erősebb, bár az előbbi is elég erőteljesen jelen van, az utóbbi mindent felülír. S mint ilyen nem kizárt, ha meg is jelenik, akkor lehet, hogy az Abyss ölel magához…

Sötét suttogások álmodban sem halkultak el, de a reggel, a hajnal és új remény fénye azért elűzni látszott ezeket. Épp azon elmélkedsz, hogy mit kéne még tenned, amikor két apróság viharzott be és űzött el mindent, amit rosszkedvnek vagy annak erősebb szinonimájaként nevezett érzést. Nem kell már bölcs szavakban rejlő fakó igazságon tanakodni, itt van előtted az eleven remény és lüktető élet csodája, mindaz, ami egy „Saru”nak kedves lehet. Mint ilyen nem is hagyják annyiban a szomorúság (látszólagos) győzelmét!

Kallidora /Görög/ De az! – csak így, simán
Isidora /Görög/ Azt kell tenni amit mondtunk! S akkor jó lesz! – magabiztos kis kalóztincses
Kallidora /Görög/ Anyu is így tett amikor megtudta, hogy Petros bácsi végigszirénázta velünk a várost! – bólogat
Isidora /Görög/ Gyorsan mentünk! Át a piros lámpákon! – már az emléktől tiszta izgatottak lettek
Kallidora /Görög/ Nem szabad ám sokáig várni! Akkor csak penészes lesz! – emeli a kis mutatóujját
Isidora /Görög/ Nem penészes lesz, elromlik, mint Lena néni gitárja! S akkor nem szól szépen! – biztos Cassie mondhatott ilyesmit
Kallidora /Görög/ Igazából Lena néni nem is olyan vidám mint Thyra néni! – közli gyermeki ártatlansággal
Isidora /Görög/ De szép meséket mondott! – állnak le pro és kontra mód
Kallidora /Görög/ De nem vitt el oda, ahol nagy és erős bácsik emelgettek és dobáltak! – védi meg Thyrát
Isidora /Görög/ De Lena néni segített olvasni tanulni! – birkózza le szavakkal testvérét
Kalliora /Görög/ Na és?! Thyra néni meg megmutatta, hogyan kell egészségesen enni! – folytatja a szájkaratét

S ez így megy tovább ha nem szólsz közbe még pár percig amikor is kijelentik, hogy mindkét néni szép, kedves és aranyos, de most Jayr bácsi, aki nem Jayr bácsi két szép, kedves és aranyos néni nélkül maradt! Nincs több szó Leo-ról, elragadta őket a téma: ami igazából a te életed. Igazából a gyermeki ártatlanság lenne a kulcs? Vagy csak az ikrek maguk különlegesek valahogy, amivel képesek elérni az Elohimokat? A név hatalom és bizony kimondták mindig, mikor az adott Bukott hallotta…

Kalli és Isidora /Görög/ ARBORÉTUM! – a szót amit kerestek és most nagyon örülnek neki, aztán – Azt nem nekünk kéne a Sarutól? – kérdezi kíváncsian, hogy ki is kívánjon hármat, de aztán bólintanak, figyelnek – Nem szoktunk! – lépnek túl az elsőn – Azt sem! – topognak, már mennének – Kizárt, hogy baj legyen!

A cetlivel a zsebükben irány az ajtó! Ott éred utol őket, hogy kissé komolyodjanak kérésedre és egyszerre tegyél a kezüket a szívükre

Kalli és Isidora /Görög/ Megígérjük!
Isidora /Görög/ Miért hívjunk Jayrnak, ha nem az a neved? – nem érti
Kallidora /Görög/ S mikor hívhatunk Enethielnek? – visszhangzik számodra megint picit a neved

Zárt ajtók után busszal mentek, ami több két kíváncsi és végtelen energiájú élet mellett már most igazán fárasztó lehet. Nem számít hova mentek, mindig megfogják a kezed és húznak mindenfelé, szerencsére csak ugyanarra! A bejáratnál sincs másképp, ahol kiderül csak egy felnőtt jegyet kell fizetned, mert az ikrek még ingyen mehetnek be. A kérdésedre (Melyik virágot szeretitek a leginkább?) még ekkor sem kaptál választ, úgy tűnik, hogy nem el mondani, hanem megmondani szeretnék!

Túl az információs pulton – ahol a korábban megismert Sophia mosolygott rátok – haladtok arra, amerre a két lány téged húz. A sűrűbb részek felé közeledve az egyik padnál felismered a férfit aki korábban annyira tisztelettudó volt a maga barátságos módján: Alexandros-t. Az ikrek oda szaladnak – elengedve a kezed – és lehuppannak a padra a férfi két oldalára, aki épp akkor nézett fel amikor körbevették! Elvigyorodik és tesz néhány látványos mozdulatot, majd egy, aztán még egy virágkelyhet varázsol elő valahonnan, amit átnyújt a két apróságnak.

Isidora /Görög/ Húúú!
Kallidora /Görög/ Váóóó!

Ennyivel értékelik azt, hogy teljesen el lettek varázsolva…

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #304 Dátum: 2018. Április 25. 21:42:20 »
Enethiel

Reggel szerencsére betoppantak az ikrek, és az elevenségük mellett nincs idő sajnálkozni! Igaz, ők egy picit egyszerűbben és sokkal optimistábban tekintenek a világra, mint én. Kicsit irigylem őket, de az élménybeszámolójuk tartalmazta azt az aprócska elemet, amely el is tereli a figyelmemet. Ezek szerint Petros autózott velük egyet a városban - de milyen autózás volt az! Biztos minden barátjuk irigykedve hallgatta a történetet - a szülők meg khm...
Közben Thyra megint a téma, no meg Lena, és ez ismét elszomorít. Bájosan fájdalmas, ahogy beszélnek róluk. De most már sejtem, hogy milyen nehéz lehetett Lenának meghozni azt a döntést, hogy annak ellenére elhagy, hogy szeret. Az ikreket nem szakítom félbe - hagyom, hogy fecsegjenek. Néha talán kiszalad a szájukon olyan meglátás is, amit a felnőttek udvariasan elhallgatnak - de ettől még kegyetlenül igaz lehet - és tanulságos.
A három kívánságra megrázom a fejem

/Görög/ Nem vagyok dzsinn - Főképp, hogy annak is elég harmadosztályú lennék. Szerencsére elég könnyedén veszik a feltételeket, de ez ugye gyakorlatban elég hamar ki fog derülni. Az ajtóban viszont olyan kérdéseket szegeznek nekem, ami valahol jogos
/Görög/ Mert mindenki úgy tudja, hogy ez a nevem, és ezt szokták meg. S ha Enethielnek hívtok, akkor nem lesz titok a nevem, igaz? - kérdezek vissza, és még pontosítok egy picit a másik kérdésben
/Görög/ Ha bajba kerültök, és nem vagyok a közelben. Olyan mint a telefon, vagy a csengő - hallani fogom - árulom el.

A buszozás is fárasztó kissé, pedig az még a könnyebbik feladat. A gyaloglástól viszont hiába tartottam, szerencsére kézen fogva tudok menni velük. A jegyet kifizetem, majd belépünk az arborétum területére. Elsőnek ugye az információs pultot keressük fel, ahol Sophiának köszönök, és onnantól hagyom, hogy a lányok arra húzzak, amerre csak akarnak. Szinte egyből megtalálják Alexandrost. Pár pillanatig nem tudom, hogy örül-e a letámadásnak, de aztán látom, hogy nincs gondja a kis eleven vendégekkel. Én is odalépek
/Görög/ Örülök, hogy látlak! - szólítom meg - Engedd meg, hogy bemutassam az unokahúgaimat - Kallidorát és Isidorát! Izy, Kali, köszönjetek Alexandosnak! - kérem őket.
/Görög/ Te aztán tudod, hogy kell elbűvölni őket! - mosolyodom el, miközben Alexandros felé fordulok - kijöttünk kicsit megcsodálni a kert szépségét, s ezt a mutatványt még napokig fogják emlegetni.
Ha a kötelező hogy csináltad kérdéskörön végigszaladtak a gyerkőcök, utána azért Alexandros fele fordulok
/Görög/ De nem akarom jobban zavarni a pihenésedet, mert még amúgy is messze van a munkaidő vége - mondom neki, és nyújtom a kezem az ikrek fele - mintegy jelezve, hogy lassan indulnunk kéne.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #305 Dátum: 2018. Április 26. 17:43:31 »


Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap

Szerda – Kora délelőtt




Kallidora /Görög/ Akkor te most senkinek sem mondasz igazat! – int feléd úgy, ahogyan valószínűleg az anyja szokott neki
Isidora /Görög/ Az pedig nem szép dolog ám! Nagyon nem szép! – csatlakozik a testvéréhez mozdulattal is
Kallidora /Görög/ Nem jó titkolódzni! – jegyzi meg
Isidora /Görög/ Petros bácsi is elszólta magát! – mondja úgy, szinte vallanál
Kallidora /Görög/ Gondolatot is olvasol?! – csodálkozik rá, picit félreérthette
Isidora /Görög/ S mit tudsz csinálni, ha hallod, de nem vagy ott? – érdeklődik, kíváncsi
Kallidora /Görög/ Megígértük, de ha baj van, akkor nem ígérünk! – summázza

Később, egy jó kis buszozás után ahol végig-csivitelték az utat olyan témában, mint kocsikázás és talán autóversenyzők lesznek, majd Minden-Titkok-Felderítői lesznek, hogy végül megérkezve már szép virágokat akarnak ültetni, aminek jó illata van! Egy alkalommal egy anyuka elismerően nézett rád amikor az ikrekkel épp mellettük haladtál el, máshol fiatal, de már nőies lányok tekintete kísér, úgy érzed, hogy vonzónak találják azt, apa vagy és mivel nincs veled a feleséged… Szóval a fizetés és információ után nagyot lehet sétálni, nem lesz gond az éhséggel, ami majd dél körül jelentkezik.

Alexandros /Görög/ Már találkoztunk legutóbb, amikor egy fiatal és szép hölgy – pár szóból Cassia-ra ismersz – kísérte ezt a két kis elevenséget – nevet visszafogottan, majd – Igen, kár, hogy csak ezt az egy trükköt tudom - kel fel a lányok mellől és lép eléd, kezet nyújt – Örülök, hogy újra látlak! Hogy alakult a múltkori kutatás? – úgy tűnik nem felejtette el – Ó, igen! S ez még nem is a legszebb rész! Akad egy-két különlegesen varázslatos, de még nem nyitottuk meg a nagyközönség előtt. – munkálatok lehetnek még vele – Sajnos az ilyesmihez idő kell, pedig tényleg lenyűgöző látvány!

Aztán míg beszélgettetek – lehetett vagy két-három perc – arra leszel figyelmes, hogy a lányok nincsenek sehol! Nem úgy tűnik, hogy baj lenne, mert nem hallod, hogy nevedet kiejtenék, de abban is biztos lehetsz, hogy járatlan utakra léptek, talán valami elcsalhatta őket vagy egyszerűen csak kíváncsiak, ha nem akarod annyira magadra hozni a frászt. Alexandros nem aggódik, de ő még nem is vette észre, hogy a háta mögül eltűnt a két csibész. Ahogy azokkal az izgalmas percekkel ezelőtt még a miért érdekelte őket, most talán valami más, olyasmi, ami izgalmasabb lehet, mint egy bűvésztrükk!

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #306 Dátum: 2018. Április 28. 20:14:10 »
Enethiel

A gyerekek nézőpontja elég sarkos - de jól van ez így. Ennek ellenére azért próbálom megvilágítani picit a kérdés nehézségét
/Görög/ Thyra azért haragszik rám nagyon, mert igazat mondtam - és azt akarta, hogy bizonyítsam be. De én azt mondtam neki, hogy türelmetlen, és majd később. Ha titkolózok, és nem beszélek vele, akkor viszont most nem haragudna - árulom el, hogy miért nehéz kérdés. A felvetésre, hogy gondolatot tudok-e olvasni, vagy hogy mire jó a dolog, megrázom a fejem
/Görög/ Dehogy! A gondolatolvasás nem megy. Nekem is csak két fülem van! - válaszolom, hogy aztán a következő kérdésre is kielégítő választ adjak
/Görög/ Tudok nektek segítséget hívni vagy elindulni segíteni - válaszolom.

Az érdeklődő-dicsérő tekintetek nem foglalkoztatnak. Elvégre most az ikrekkel kell törődnöm, nem pedig magammal. Ami azért sem volna szerencsés, mert igencsak elszomorító, ha a jelenlegi helyzetre gondolok.
/Görög/ Majd megemlítem neki a bókot! - mosolyodom el, amikor Cassiáról esik szó. Kezet fogok vele. A kérdésére, hogy mégis hogy alakul a kutatásom, tömör válasszal kezdek.
/Görög/ Toporog, mert közbejött egy csomó kellemetlenség, ami felforgatta az ütemtervet.
A még alakuló részekkel nem megtekinthetőségét én nem érzem katasztrofálisnak
/Görög/ Legalább van miért máskor is visszajönni - válaszolom neki. Hogy aztán az tűnjön fel, hogy az ikrekből egy darab sincs szem előtt! Ha nem tudnám, hogy nem Petros az apjuk, rá gyanakodnék - ő is ilyen meggondolatlan tud lenni!
/Görög/ Ne haragudj, de a lányok már leléptek - és nem tudom, hogy hova! - nézek körül. Két irányba nem lehetnek - amerre én, és amerre Alexandros nézett. Ezért Cassia meg fog nyúzni, és joggal! Végignézek az út azon szakaszán, amit belátok, de ha nem látom őket, akkor körülnézek, hátha látok olyasmit, ami felkelthette az érdeklődésüket.
/Görög/ Nem láttad, hogy merre tűntek el? - kérdezem Alexandrost. Ha semmit nem látott, akkor elkiáltom magam
/Görög/ Izy, Kali gyertek vissza! - és várok egy kicsit.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #307 Dátum: 2018. Április 29. 20:02:28 »


Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap

Szerda – Kora délelőtt




Kallidora /Görög/ Nem is tudom – érinti meg az ajkát, mintha felnőtt lenne –De ha igazad van, akkor azt meg kell mutatni! – motyogja
Isidora /Görög/ Igen! Meg kell! Különben nem hiszi el! – erősíti meg a dolgot – Petros bácsi is megmutatta Cassia néninek!
Kallidora /Görög/ Igen! Nagyon síkitott és megígértette, hogy többet ilyet nem csinál!
Isidora /Görög/ Pedig szerintem tetszett neki! – kuncog, amihez testvére is társul
Kallidora /Görög/ Ha több lenne akkor tudnál? – kérdez rá, ez fontos!
Isidora /Görög/ Akkor lehet, hogy tudnád, hogy Thyra néni mit akar! – pislog, hogy ez nagy segítség lenne
Kallidora /Görög/ Értem… – picit mintha csalódott lenne, várta, hogy azonnal megjelensz talán?
Isidora /Görög/ Nézd, szép ez a virág! – hívja testvérét, már nem vagy olyan izgalmas

Később:

Alexandros /Görög/ Ez csak tény, de azt hiszem igazad van – nevet halkan – ki vannak rá éhezve! – úgy a nők általánosságban értve – Ember tervez azt mondják – jó hangulata van, talán ragadós – Örömmel látunk bármikor jöttök/jönnél! – őszinte invitálás a részéről, majd kis döbbenet/meglepettség – Nem, itt voltak mögöttem, virágokat néztek – de most megfordulva ő is látja…

Az biztos, hogy az úton nincsenek, se a padnál így két irányban, a másik kettőben ahol fák és egyéb zöld élőlények állnak, lehet az egyetlen megoldás:

Alexandros /Görög/ Megnézem erre – int az egyik irányba – ha elfogadod, akkor te menj a másik felé! – mutat az ellentétesbe mint amerre ő indulna – Úgy gyorsabban megtaláljuk őket! – mosolyog, de a tekintete komoly – Nem lehet semmi bajuk, itt nincs semmi veszélyes! – nyugtat meg – Hamarost meglesznek!

A kiáltásodra nem érkezik válasz és amikor beljebb lépsz a zöld birodalomba sem jársz sikerrel hosszú percek után sem. Minél mélyebbre hatolsz annál inkább az az érzésed, hogy a terület él és lélegzik. Itt a vadon közepén érzed az életet lüktetni, lélegezni és… figyelni. Azonban ezek nem a lányok, nem az a vicces bújócska ami korábban már annyi boldog percet okozott nektek, hanem maga az „erdő”. S minél mélyebbre hatolsz, annál sűrűbb, elevenebb és színesebb! Igen, színesebb! Gyönyörű, bár meg kell küzdened minden méterért. Itt kerülni, ott ugrani máshol hajolni, sőt egyszer kúszni is!

Végül, idővel megunod vagy jobban aggódsz, de hatalmadhoz fordulsz, ami ezúttal nem hagy cserben! Oly sokat tudsz róluk, annyira élénken él az arcuk, a lényük a lelki szemeid előtt, hogy meg tudod határozni az irányt, és azt, hogy percek múlva talán el is éred őket! Talán azért sikerült ilyen messzire jutniuk mert sokkal kisebbek és nem akadályozta őket ennyire az erdő az előrejutásban? Akármi is legyen emögött, az biztos, hogy közeledsz és az is, hogy itt-ott olyan különleges növények mellett haladsz el, amiket nem ismersz fel…

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #308 Dátum: 2018. Április 30. 19:50:02 »
Enethiel

/Görög/ Szerintem nem mindig kell megmutatni, ha igazam van. Anyukád sem lökött fel, hogy bebizonyítsa - ha elesel és beütöd a térded, az fáj. S azért nem bizonyítja ezt be, mert szeret titeket - válaszolom Kallidorának. Szándékosan nem értem meg, hogy ki sikított - pedig szerintem Petros mutathatott valami egeret Cassiának
/Görög/ Petros bácsi sikított? - kérdezem vigyorogva. A fül kérdésre megvonom a vállam
/Görög/ Nem tudom, mert soha nem volt kettőnél több fülem - árulom el sajnálkozva. Isidora véleményével nem szállok szembe - feltehetőleg valóban segítene, ha pontosan tudnám, hogy Thyra mire gondol - de tartok tőle, hogy ő olyan hétköznapi, normális kapcsolatot  szeretne, amilyet hosszú távon nem hinném, hogy meg tudnék adni. Elvégre én is eléggé kilógok az átlagból...

Alexandros barátságos megnyilvánulására hálás mosolyt villantok

/Görög/ Mi köszönjük a vendégszeretet! Próbálunk is majd nem visszaélni vele! - válaszolom, aztán rájövök, hogy az ikerek nevében talán nem is beszélhetek, mert most gyűjtik csokorba a ritka virágokat! A javaslatára rábólintok, és a futó jókedvem is aggodalomba csap át, még ha Alexandros azt is mondja, hogy nem eshet bajuk. Hiszen én vagyok értük a felelős!
/Görög/ Köszönöm! - mondom neki a felajánlásra, hogy megnézi őket a másik irányba, ami pedig a többit illeti, arra csak egy
/Görög/ Nagyon remélem! - a válaszom. Hogy miért nem egy játszóházba vittem őket, ahol csak egy szoba van? Ötlik fel a gondolat egy kicsit későn... A kiáltásomra sem érkezik válasz. Így nem is tudom, hogy ha meglesznek, mit is mondjak majd nekik - mert ami elsőre eszembe jut, azt mégsem kellene. Az erdőbe lépve az a kellemetlen érzésem van, mintha figyelnének, de ahogy Alexandros megnyugtatott, ez feltehetőleg nem igaz. Elvégre nincs itt semmi, ami vadászna, és lesben állna. A környezet nem igazán érdekel - most egy kietlen síkságnak jobban örülnék, mert ott messzebbre láthatnék. Ehelyett akadályoz és elrejt. Fel nem foghatom ésszel, hogy miért erre akartak menni, amikor egyetlen tisztességes ösvény sem vezet erre! Az a pillanat volt az, amikor kúszni kellett - abban a ruhában, amit nem ehhez vettem fel - amikor eldöntöm, hogy mégiscsak le fogom őket szidni amiért nélkülem léptek le! Egyre jobban elbizonytalanodom, hogy tényleg erre mentek volna? Végül csak megpróbálom megtalálni őket a hatalmammal - aminek sikerességében nem vagyok ugyan teljesen meggyőződve - ám most mégis hűen szolgálta az akaratomat. Megerősített abban, hogy jó irányba tartok, és megnyugtatott, hogy hamarosan utolérem őket. A növények nem különösen érdekelnek. Számomra leginkább három csoportja van - a kiszáradt, a szép életerős, és az ehető. Az utóbbi csoport egy részét felismerem, de a második csoport olyan sokrétű, hogy a nagy többségéről azt sem tudom, hogy micsoda. Elvégre földet is általában cserépben szoktam látni. Ezért nem is lep meg, hogy nem ismerem fel a körülöttem növekedő fajtákat.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #309 Dátum: 2018. Május 02. 09:47:35 »


Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap

Szerda – Kora délelőtt




Kallidora /Görög/ Hm. Ez igaz. – tanakodik
Isidora /Görög/ Az gonosz lenne! – nem pedig igaz, néz rád úgy, hogy ha most Thyra lenne ott…
Kallidora /Görög/ Ez is igaz! – fogja meg a ki állát, amiben Cassia tanakodására ismersz
Isidora /Görög/ De ha elmondja, hogy fáj ha elesünk, akkor is szeret minket! – nyújt nyelvet
Kallidora /Görög/ Ez így van! – bólogat
Isiodra /Görög/ Ah – legyint, megint valakitől láthatta – Anyu azért sikított, mert Petros bácsi gyorsan ment!
Kallidora /Görög/ Pontosan! – akár egy középiskolás, olyan komolysággal
Isidora /Görög/ Neeem. Anya! – javít, hogy „nem figyelsz?!”
Kallidora /Görög/ Nem figyel. – mondja felnőttesen
Isidora /Görög/ Igen, de miért nincs ha nem vagy ember? – nem érti, de érdekli
Kallidora /Görög/ Igen, miért? – ismétel, akár egy visszhang most, annyira ugyanúgy beszél
Isidora /Görög/ S lehet több füled? – kíváncsi

Kallidora pedig már valami virág felé igyekszik…

Ami téged illet a gondolat, hogy egy Kiriakidis valami átlagosan normálisra vágyna, nos, az elég nevetséges. Ez magad számára lehet jó indok, de a valóságtól igen messze áll. Valószínűleg az a szex sem lett volna hétköznapi, ahogy az egész kapcsolatotok, de mivel most elűzted, így nem is biztos ki fog derülni. Őt ismerve előbb fagy be a pokol, minthogy visszajöjjön. Sok rossz tulajdonságuk van, de azért akad némi erény is, mint a szavatartó.

Alexandros pedig ilyen: barátságos, nyitott és törődő. Talán pontosan olyan ember, akire a növényeknek szüksége van. Igen, a türelmes és segítőkész férfi talán pontosan olyan. Igaz, e jellemzőkkel bármi másban is kiemelkedő lehetne, de ő itt van. Csak egy hessentő mozdulattal reagál a vendégszeretet kérdéskörében felmerült aggodalomra, hogy aztán mindketten valóban így tegyetek, bár úgy tűnik, hogy a másik férfi azért nyugodtabb, mint most te vagy éppen, sőt, próbál téged is megnyugtatni. Így belegondolva ez igen érdekes lehet, ahogy egy ember pátyolgat egy Elohimot…

Megkésett gondolatok után nekiindulsz és hossz, fáradtságos út alatt van időd azon tűnődni – ha tettél ilyesmit – hogy Cassia miképp büntetne meg téged, ha kiderülne, hogy elvesztetted két gyermekét. Sajnos hiába ordítoztál nem érkezett válasz, de ahogy a vegetációt nézed a hangodat elnyelte minden ami itt él és lüktet, ahol még a szél sem mer suttogni. De az is igaz, hogy ilyen tiszta levegőt is régen szívtál magadba. Illetve Jayr, hiszen neked nem kellett soha azon aggódnod, hogy megfulladhatsz…

Mikor már minden kötél szakadni látszik, azt teszed ami az egyik legalapvetőbb képességed: keresel. Oly könnyedén találod meg őket, hogy talán magad is megleped, de az is igaz, hogy a feltételek is igen adottak voltak ehhez. Nincsenek már messze, de a flóra miatt azért még kell jó pár perc. Miközben kategorizálod a növényeket a saját rendszered szerint eljutva a halottól – ami neked azért szomorú, mert ez is egy élet – az ehetőig, majd rádöbbensz mennyire nem ismered őket, kibukkansz az rengeteből:

Egy tisztásra.

Elég nagy, hogy két ember kényelmesen elférjen, de mégis elég kicsi, hogy ne legyen könnyű megtalálni. Olyan finom és puha a fű, hogy szinte vétek cipővel rálépni. S mint ilyen két pár apró cipőt látsz magad előtt. Egy szikla uralja a helyet, pontosan középen, amit benőtt valami futónövény és olyan puhává tett, hogy meg sem lepődsz valaki épp fekszik rajta. Ahogy innen látod, valami ami szintén növényekkel borított, de határozottan emberi. Mozdulatlan, mégis érzed, hogy élő! A napsugarak pedig pontosan ráesnek, melegítik, cirógatják és ragyogó aurával vonják be.

Kis patak csörgedezik majd öleli körül a sziklát úgy fél méterre tőle, hogy aztán egy kisebb tavat képezzen mögötte, számtalan vízben honos növényi életformának. Hallod a madarak csivitelését, békák is kuruttyolnak ahogyan rovarok zümmögnek olyan virágok kelyhe felett, amit sosem láttál. Illetve… itt-ott mintha apró emlősöket vélnél felfedezni a fűben vagy a fák és a liget-szerűség határán, de nem mernek közelebb jönni, mert két kis apróság, két kis eleven, talán Kiriakidis fertőzésben szenvedő cserfesség egy virágokkal borított indahinta mellett egy furcsa kis életformát vizsgálnak.


Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #310 Dátum: 2018. Május 03. 18:35:24 »
Enethiel

/Görög/ Látjátok, nehéz kérdés ez! De ti is azt mondjátok - van, hogy azért nem bizonyítunk be valamit, mert tudjuk, hogy az rossz lenne. És azokat ilyenkor csak mondjuk, de nem mutatjuk meg, igaz? - kérdezem. Arra a kérdésre, hogy miért nincs kettőnél több fülem, viszont tudom a választ
/Görög/ Mert kettő az optimális mennyiség. Egy harmadikat nem is tudnék hova tenni. Például a homlokomon nagyon furán nézne ki! - válaszolok és mosolyogva a homlokom közepére bökök. Arra, hogy lehetne-e több fülem, elárulom.
/Görög/ Igazi az nem. De barátfülem még lehet! Az egy olyan tészta, ami  háromszög alakú, és lekvárral van töltve - tudatom velük.

Hát igen, fennáll a lehetősége, hogy Thyra nem jön vissza. De a mondás is úgy tartja, hogy ha igazán szeretsz valakit, akkor el kell tudnod engedni - ha az a javát szolgálja. Márpedig az, hogy felfedem előtte az igazságot inkább csak nekem könnyítené meg a helyzetet. De hogy ő tényleg jól járna vele? Egyáltalán nem vagyok benne biztos...

Alexandros kicsit emlékeztet Zoéra  - szerintem jól megértenék egymást. De pont emiatt kedvelem is. A nyugodt optimizmusa tiszteletet érdemlő - és pont ezért szeretnék is hinni neki - hogy nem lesz bajuk a lányoknak. De ez azért nem elég ahhoz, hogy teljesen félre tudjam söpörni az aggodalmat, s hogy nyugodtan el tudjak merülni a környezet szépségében.
Felőlem lehet tiszta a levegő, szép és életerős a környezet - most mindössze akadály, amely lelassít és elválaszt a gyerekektől! Végül csak megpillantom őket, és immár van lehetőségem megszemlélni, hova is jutottunk. A tisztásra nekem sem akaródzik belépni - így a szélén megtorpanva nézek körül. Örömmel és megkönnyebbülten látom, hogy a gyerekeknek nem esett baja. De az kissé megemeli a vérnyomásomat, amikor észreveszem az emberi alakzatot a sziklán heverni. Elsőre szakmai ártalom miatt holttestnek gondolnám, de a többi benyomás miatt ezt szinte azonnal javítom különös alakú virágcserépre, hogy aztán kénytelen-kelletlen belássam - feltehetőleg hozzá tartozik a tisztás! Ezek után már egyáltalán nem akarok a tisztásra lépni - én sem szeretem, ha a privát szférámat megzavarják.
Két dologban biztos vagyok - nem kéne itt lennünk, és ez nem a látogatók részére kialakított terület. Remélem, hogy a gyerekek még nem vették észre az emberi alakot, s hogy komplikáció nélkül tudunk távozni. Igaz, a hely nem tűnik veszélyesnek, de némi nyugtalanság azért van bennem

/Görög/ Izy, Kali! - Szólok hozzájuk halkan - Ne szedjetek le semmit! Gyertek, vissza kell mennünk az útra! Nem lenne szabad itt lennünk! - erősödik meg bennem a gyanú, hiszen ha szabad lenne a bejárás, akkor nem hason kellett volna kúszni idefele jövet...
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #311 Dátum: 2018. Május 03. 20:04:49 »


Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap

Szerda – Délelőtt, dél




Kallidora /Görög/ Tényleg nehéz! – ismeri el
Isidora /Görög/ De ha nem érti? – kérdez rá
Kallidora /Görög/ Akkor bizonyítunk? – kérdez ő is
Isidora /Görög/ Akkor nagyon nem is vagy más, mint mi – tér át a fül témára
Kallidora /Görög/ Pech és Pániknak is csak kettő van! – érvel melletted
Isidora /Görög/ Igen, de lehetne olyan mint egy Gekkónak!
Kallidora /Görög/ Vagy egy hosszú-fülű lénynek! Sok felé ágazó! – szalad el velük a ló
Kali és Izy /Görög/ Kérünk barátfülét! – jelentik ki, úgy tűnik a csapdád működik

E párbeszéd amit még fel tudsz idézni miközben a tisztásra érsz, illetve annak határára. Kicsit olyannak tűnik, mintha most egy Birodalom határán állnál és átlépni nem biztos, hogy jó ötlet. Valahogy olyan, mint a helyzeted Thyrával, miszerint így utólag belegondolva át kellett e volna lépned vagy sem azt a bizonyos részt és egyből eljutni az igazsághoz. Végül úgy véled helyesen döntöttél és már a lányok sem tesznek fel emiatt kényes kérdéseket, igaz, ez lehet csak a vihar előtti csend részükről…

Volt még egy dolog ami egészen idáig kísért: talán bemutathatnád egymásnak a két fiatalt, ha elég bátor tervet szeretnél kitalálni, persze lehet árnyalni meg… sok mindent tehetsz, de az itt és most nem alkalmas erre. Nem akarsz belépni, de a két kis rosszcsont annyira elfoglalt azzal amit találtak, hogy nem is vették észre az érkezésedet és a távolság okán elsőre meg sem hallják a hangodat. Valami repked a növény körül, ők pedig áhítattal nézik akármi is az. Látható, hogy nagyon tetszik nekik itt és nem sietnek el innen. A szavaid után:

Ismeretlen /Görög/ Megkérdezték, mielőtt odamentek – árulja el, nőies hangja van – S maradhatnak még, ha kedvük tartja – említi meg halkan, de azért úgy, hogy te halljad – Olykor meglepő helyekre vezethetnek minket a járatlan ösvények – nem tűnik haragosnak – Csacsogós kis apróságok, amikre vigyázol, Enethiel. – emelkedik fel és megpillantod őt:


/Görög/ Zaira vagyok, Rabisu, a Ninurtu kórusból. – mutatkozik be teljesen, majd elpillant az apróságok felé – Oly nyitottak még, annyira szépségesek – sóhajt, majd visszafordul feléd

Eközben a két rosszaság próbálja megszagolni a különleges virágot.

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #312 Dátum: 2018. Május 05. 17:46:08 »
Enethiel

A kérdésre, hogy ha valaki valamit nem hisz el, akkor azt bizonyítjuk-e?
/Görög/ Csakis akkor, ha az nem fog fájni, vagy kárt okozni! Különben nem! - válaszolom nekik. Ami pedig a barátfülét illeti
/Görög/ Még nem tudom, hogy pontosan honnan, de próbálok majd szerezni, hogy megkóstolhassátok!

Az elkószált lánykák vajon hogy találtak ide? Jártak már erre, vagy pedig idecsalták őket? Az a repkedő valami ez utóbbit sejteti. A szavaimra onnan kaptam választ, ahonnan nem vagyok biztos, hogy szerettem volna. Igaz, a szavai és a hangsúlya elűzik a konfliktusra készülés feszültségét, de azért egy dolog továbbra is fejfájást okoz. Hogy magyarázom majd meg ezt a találkozást az ikreknek?
/Görög/ Nem akartunk zavarni - kérek burkoltan elnézést, miközben kissé engedek az eddigi feszült testtartásomon is.
/Görög/ Inkább járhatatlan - javítom ki az ösvény milyenségét, mert az nem ösvény, amin kúszni kell. Viszont amikor a nevemen szólít, már jobban szemügyre veszem. Ismernem kéne? Nem tűnik ismerősnek. S hiába mondja, hogy az ikrek beszédesek - a nevemet nem hallottam kiejtve az elmúlt órában. Vagy a szomszédos épület lakója pletykált volna? Ezt meg az orvosi titoktartás miatt nem hiszem. Így marad az, hogy valóban ismerjük egymást, csak én nem emlékszem. Ezen a bemutatkozása sem segít. S mivel úgy tűnik hogy ő pontosan tudja, hogy én ki vagyok, nem is tartom fontosnak hogy hasonló módon bemutatkozzam.
/Görög/ Honnan ismerjük egymást? - teszem fel helyette a leglogikusabb kérdést. A Rabisu szóra nem mondhatni, hogy felderülök - mivel a bolhás kellemetlenkedő emléke rémlik  fel előttem - de talán ez a találkozás jobban fog elsülni. Amikor a lánykák fele pillant, egyetértően bólintok
/Görög/ Bár vannak dolgok, amiket nem lesz könnyű megmagyaráznom... - pillantok a "vendéglátónkra". Mert ha a megjelenését elmesélik otthon, vagy bárhol máshol, akkor megnézhetem magam - mivel már így is rezeg a léc.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #313 Dátum: 2018. Május 06. 10:53:07 »


Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap

Szerda – Délelőtt, dél




A múlt mögötted van, és az most a gyerekekkel történt párbeszédre is igaz. Ennél sokkal távolabbi dolgokat amúgy is nehéz felidézni, de azért a Rabisu – aki nőies alakkal rendelkezik – tudod, hogy a Vadonért felel, és ezen belől a Ninurtu-k a Flóráért. Az erdei nimfa – Driád ha úgy tetszik – pedig láthatóan még mindig törődik azzal és végzi feladatát. Az egész apró liget pontosan olyan, mintha sosem zártak volna be. Mindenhol életerős, színpompás növények és apró állatok, mint a béke szigete, még a Lázadás előttről, és annak korai idején, a vér, a gyötrelem és megannyi halál előtt.

Nem pár perc kellett mire ideértél, de a pillanat amibe csöppentél nem arról tanúskodott, hogy sokat beszélgettek volna. Ugyanakkor elhangzott, hogy mégis csak váltottak legalább pár szót. Arra gondolsz, hogy talán úgy csalták őket ide, de amennyire eldugott ez a hely és amennyire magányosan volt itt – mint kiderült Zaira – annyira kicsi ennek a valószínűsége. Aki a napfényt és magányt többre becsüli, mint a vendégeket, az valószínűleg nem tette volna ilyen nehézzé a bejutást, kivéve, ha így válogatja ki az arra érdemeseket…

/Görög/ Tudom, hogy te nem akartál. De olykor nem állhatjuk útját a kíváncsiságnak – nagyon szelíd hangja van, mint amikor a szellő simogat egy sziromlevelet – Most pedig mindkettőnknek olyan titka lett, amit féltve fogunk őrizni – emelkedik fel ültéből, de mire feláll, már nem Zaira van ott, hanem az az ébenbőrű nő, akivel alig pár napja beszéltél Alexandros és Sophia társaságában – Még nem láttak meg. – mondja halkan, picit mintha megkönnyebbülten – azt éreztem volna. – miközben figyeled, ahogy feléd közeledik a paranoia lehet túlcsordul. Ki tudja ki mindenki lehet még Bukott, és te egyáltalán nem érzed őket! – Maradhattok még, nincs ellenemre – mosolyog rád, de most először, közelről, mintha fájdalmat vélnél kiolvasni a tekintetéből

Eközben a gyerekek úgy járnak-kelnek, ahogy a szárnyaló apró lény reppen virágról-virágra. S most látod is, egy kolibri az! Itt nem őshonos, most mégis itt van és úgy tűnik, hogy jól érzi magát. Amennyire meg tudod ítélni persze az ilyesmit, már csak abból is, hogy nincs egyedül! A párja lehet talán, vagy csak egy másik kecses nektárt gyűjtő, de a gyerekek teljesen oda vannak és vissza. A következő pillanatban egy apró madár száll Zaira hajába, valami énekesmadárnak tetsző, de nem tudnád megmondani, és látod, hogy valamit kicsippent, majd tovább is repül.

/Görög/ Itt a fáknak is füle van – kuncog, de aztán bocsánatkérőn pillant rád – Nem emlékszel. – sóhajt, majd elpillant a gyerekek felé – Gumibogyót kerestek először – mosolyodik el. Eközben felidéződik benned, hogy Sophia említette a doktornő megtalált egy elveszett kisfiút akkor – Nagyon sok növény eltűnt, és bár született néhány eddig ismeretlen… – de fájdalmas szembesülni azzal mi történt, amíg bezárva volt – Nem lehet könnyű két ilyen elevenségre vigyázni – úgy tűnik azt hiszi a tieid – Még mindig a keleti gyógyászat érdekel?

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #314 Dátum: 2018. Május 07. 19:55:43 »
Enethiel

A liget rengeteg munkáról, erőfeszítésről tanúskodik. Főleg, ha a korlátozott lehetőségeket is figyelembe vesszük. A teljes arborétumig viszont még annyi munka és idő szükséges, ami könnyedén kioltja a lelkesedést, és az eredménytelen küzdelem érzetét keltheti. De a ligetet elnézve már látszik, hogy valami elkezdődött - hogy miért is érdemes tovább küzdeni! S ha az én "eredményeimmel" vetem össze, akkor az látszik, hogy én még főleg a saját magam okozta károkat próbálom enyhíteni, és még jó ideig nem tudom felmutatni az általam teremtett "béke szigetét". S ez valahol szomorú...
Az megnyugtató, hogy elfogadja az érvelésemet - miszerint eszem ágában sem volt szándékosan ide érkezni. Az pedig főleg nagy megkönnyebbülést jelent, hogy szerinte nem látták meg az ikerek. Ha már Thyra arcába nem akartam belenyomni az igazságot, az övékébe még annyira sem szeretném. Bár lehet, hogy bizonyos dolgokban erősebbek az elfogadásuk révén, de vannak dolgok, amikkel akkor sem szeretném terhelni őket.

Ahogy Zaira helyén a doktornő tűnik fel, kissé meglepődök. Az első találkozásunk közben nem mondtam volna meg, hogy kicsoda-micsoda rejtőzik benne. De ez akár jó hír is lehet számomra - mert ha akarok, elvegyülhetek észrevétlenül az emberek között - amíg nem használom az erőmet. Hogy maradhatunk még

/Görög/ Köszönjük - pillantok az ikerek fele, hogy mikor unják meg a nézelődést - de a parány madár úgy tűnik, hogy túlságosan is lefoglalja őket. Ha nem virágról-virágra rebbenne, feltehetőleg nem ismertem volna fel.
/Görög/ Jól látom? - csodálkozok rá én isfutólag. A felismerésre, hogy nem emlékszem, bólintok
/Görög/ Elég sok mindenre nem - erősítem meg a dolgot. Közben eszembe jut, ahogy a gumibogyóról esik szó, hogy ez a környezet feltehetőleg felfedezésre csábítja a kicsiket, hiszen nem először tűnnek el a felnőttek mellől. Akárcsak a növények...
/Görög/ de vajon azokat is megtalálhatod újra? - teszem fel a kérdést az eltűnt növényekről. De a lánykákról már határozottabb véleményem van
/Görög/ Mint látod, valóban nem megy szépen - mosolyodom el - de csak egy napra merték rám bízni őket, ami talán jó is, mert ha így folytatom szerencsés leszek, ha estére még tudom, hogy hol vannak...
A kérdésére, hogy állok a keleti gyógyászattal, megrázom a fejem.
/Görög/ Érdekelhet, de csak érdeklődéssel nem sokra megyek, ha nincs oktató. Helyette vettem egy nyugati tankönyvet, de mostanában túlságosan is eseménydús, rázós és kiábrándító mindennapokat élek - és ezért csak a párna alatt lapul a könyv, békésebb időkre várva. Pedig kéne - mondom rosszkedvűen. Aztán halkan folytatom, nehogy az ikrek meghallják.
/Görög/ Csak hogy érezd - tegnap például a járványügyi hivatal fogságában töltöttem a napomat. Ha igaz, több száz éve nem látott vírusra bukkantak. Ami szerintem sajnos elég elgondolkoztató egybeesés. Karanténba zárták az egyik ismerősömet, és az egyik ingyenkonyhát, ahol dolgozott - szerintem ma szállják meg. Félnek attól, hogy ha elterjed, Athénnak annyi. Én meg attól tartok, hogy az ismerősömmel előbb végez a vírus, mint hogy elkészítsék az ellenszert. Úgyhogy valahogy be kell jutnom majd hozzá. Nem lenne helyes, ha a nevelt fia újra elárvulna csak azért, mert nem segítettem - mondom neki szomorúan. Aztán hogy kellemesebb témára tereljem a szót
/Görög/ Viszont szólnom illene Alexandrosnak, hogy megvannak a gyerekek! Segítőkészen felajánlotta, hogy segít megkeresni őket, de nem szeretném őt is feleslegesen foglalkoztatni! - húzom elő a telefonomat a zsebemből, hogy kikeressem a számát.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"