Jayr "Enethiel" Eisenberg

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 27. – 7. nap
Kedd – Délután


S mi történik akkor ha felfeded magad? Tudod, illetve inkább valahol ösztönösen érzed, hogy a megjelenésed okozott némi meglepetést és többet, amikor az a kisfiú látott téged. Érezted, hogy megloptad őt, hogy rányitottad a szemét a valóságra, sőt, igazából feltépted és keményen megfogtad a fejét, nehogy másfelé tudjon nézni. Alapvetően megerőszakoltad a lelkét. A kérdés már csak az, hogy lehet e ezt finoman megtenni vagy minden eset ilyen érzést vált ki egy halandóból. S van e más lehetőség, ha igen, mi lenne az? S ha megtalálod vajon rosszabb vagy jobb lesz, mint az amit most ismersz?

Egy dolog amit érzel, a fizikai szükségletek és persze a kaotikus emberinek tetsző dolgok, de ebben annyira gyerek vagy még, mint a Teremtésben. Későn, már a Háború alatt „születtél” és most, ebben az emberi világban is eléggé, hm, fiatalnak számítasz. S akkor még nem beszéltünk az érzésekről, amiket mostanában tapasztaltál, a legerősebb ezek közül a düh volt, a harag és pusztítás utáni vágy, de akadt forró vágy is, birtoklási talán és némi bizalom olyan emberek felé, akit Jayr a családtagjának hívott. Mindezek felett neked, Enethielnek emlékeid szerint sosem volt ilyenje, hiszen egy éteri lény miképp is rendelkezhetne apával? Hacsak nem a Teremtő az…

A Bolhás azóta sem zavart, ahogy az Atyát is csak vasárnap kell meglátogatnod, míg a halandó doktornőt egyáltalán nem, ha rajtad múlik. Ez utóbbi gondolatot nem tartod meg magadnak, de látod a barátod csak fejét ingatja és valami olyasmit motyog, hogy nincs elég bajod, kavarsz még magadnak egy adagot. Mindenesetre a helyzet egyáltalán nem a legjobb és ezen Morana sem segít, aki láthatóan remete élet után vágyakozik, de Cyrus-t hallgatva úgy tűnik a férfit elfogadta afféle csendes társként. A mai napig ha felidézet őt, rádöbbensz, hogy milyen erős nő, milyen tiszta Elohim lehet, ahogy a kezdeti sokkból így talpra állt…

Cyrus /Görög/ Akkor lehetnél a barátja, úgy láttam, hogy becsüli amit érte tettél, már amennyire ezt egy elejtett megjegyzésből meg lehet tippelni – válaszol még Thana dologra annyival kiegészítve – Lehet, hogy nem tudja milyen az, mert sosem volt neki, el kéne csábítanod valami csendes helyre, ahol azért vannak is! – vetik fel, Cyrus nem érzi, hogy méltó lenne a Doktornő kegyeire, neked javasolja, mintha ösztönösen érezne valamit…

Mikor megemlíted a pékséget, egy pillanatra mintha lesápadnának, de aztán csak bólintanak, a bíztató szavak úgy tűnik szükségesek és célt is érnek! Végül sorra kerültök, de legnagyobb csalódásra nem látjátok a fiatal szépséget, hanem csak egy picit duci, de annál kedvesebb lányt, aki kérdésetekre, hogy mi történt a kolléganőjével csak annyit tud mondani, hogy megbetegedett és jópár napig nem dolgozik. Cyrus annyira le van sújtva, hogy étcsokoládés süteménnyel próbálja kárpótolni magát, amiből rögtön kettőt vesz és egyet el is tüntet úgy, hogy kis pocokként néz rád, nagy szomorú szemekkel…

Odakint pedig:

Cyrus /Görög/ Tudod öregem, régen nem voltál ennyire makacs. Itt mindenféle kifogást emelsz valaki ellen, akiről fogalmad sincsen – húzza picit a száját, hogy téged imádnak a nők, őt meg… – Azért mert emlékeztet valakire, nem kéne ítélkezned, mert nem csak amiatt lesz baj, hogy ki tudja mikor kapsz új orvost, ha kapsz egyáltalán, de a megítélésednek sem tesz jót, hogy ilyen gyorsan lecserélnél valakit, akit nem is ismersz!

Ezért is jó barát, mert mindig megmondja amit gondol, ez pont olyan ritka kincs, amit eddig igen kevés embernél tapasztaltál

Cyrus /Görög/ Ha nem mész el, annyival többet kell várnod és az egy két hétből több lesz, akár hónap is! Nem tudom mennyi pénzed van, de kétlem, hogy még egy hónapig kihúznád – vereget vállon együtt érzően – a helyedben elmennék! Jár neki egy második esély, bár azt sem értem az elsőt miért vetted el tőle – de emeli az ujját, megelőzzön, ő bizony nem feszegeti tovább a dolgot… csak még egy dolog – Ha lejelenti, az bekerül a kartonodba… – sóhajt – és amíg betegszabadságon vagy, nem is dolgozhatsz. Kivéve feketén persze, de te… – legyint, szerinte te nem teszel olyat

[Dierol]

Enethiel

Ami a kissárccal történt, azt nem akarom még egyszer megtenni. Sem vele, sem mással. Még akkor sem, ha ezen az itt-maradásom múlik. Vannak árak, amelyeket nem szeretnék megfizetni. S erre feltehetőleg a közeljövőben mind sűrűbben kell majd emlékeztetnem magam. Csak remélni tudom, hogy vannak kíméletesebb megoldások - de amíg meg nem találom, azzal kell gazdálkodnom, amim van.
A rengeteg új benyomás és érzés a Teremtés egy teljesen új és kaotikus aspektusát tárta fel, melyek közül a legerősebbek bizony nem töltöttek el túl nagy elégedettséggel. S az eredményük bizony katasztrofálisnak nevezhető. Ha teret engedek nekik, seperc alatt döntenek romokba mindent ami körbevesz, és szerencsésnek nevezhetem magam, ha a családtagjaimat kevéssé érinti a dolog.

Cyrus elképzelése Moranáról no meg rólam nem teljesen pontos, amit ki is javítok
/Görög/ Érdekes ötlet, de két baj is van vele - mosolyodom el - Az első, hogy van barátnőm. A második pedig az, hogy bár becsülöm Thanát, és kedves meg aranyos, de az a szomorúság, ami benne van - nincs jobb szó rá - nekem sok. Ez nem azt jelenti, hogy nem segítenék neki vagy barátkoznék vele, de hosszú távon sajnos lehangol - válaszolom és egyértelműsítem, hogy miért is nem szeretnék szorosabb kapcsolatot vele.

Az üzletbe lépve kissé fura, hogy Amyntha miért nincs itt, hiszen annyira hozzá tartozik a pékséghez. De ezt a rejtélyt felfedi az a lány, aki elárulja, hogy betegszabin van. Sajnos, hogy mi a baja és hogy mikor jön  ismét dolgozni, sajnos nem derül ki, így amit  Cyrussal távozunk már körvonalazódik egy ötlet.
Ebbe rondít bele Cyrus beszólása a második esélyről.
/Görög/ Ez övön aluli volt - nézek rá rosszkedvűen - de legyen igazad, majd fél év múlva megkapja a második esélyt. Tudod, a doktornőről többet tudtam meg az alatt az egy óra alatt, mint amit szerettem volna - zárom le a kérdést. A másik részével a mondandójának egyet is tudok érteni - valóban korlátozottak az anyagi lehetőségeim, és nem lesz egy sétagalopp.
/Görög/ A kérvényt vagy utasítsák el, vagy hagyják jóvá, de kivárom. Ha pedig kevés a pénz megélhetésre, legfeljebb kifényesítem az egyenruha gombjait, és kis bögrével a kezemben abban koldulok az utcán. Elvégre azt nem tiltja szó szerint a szabályzat - ütöm el vigyorogva a kellemetlen kérdést.
/Görög/ De lássuk az érdekesebb kérdést - mi a baja a kis hölgynek? - húzom elő a telefont, és felhívom Amynthát. Ha felveszi, bele is kezdek
/Görög/ Szia! Ne haragudj, hogy zavarlak, Jayr vagyok, a rendőr srác - mutatkozok be - Az egyik kedves orvos barátommal pont most voltunk a pékségben, és mondta az egyik kolleginád, hogy sajnos lebetegedtél. Reméljük semmi súlyos! De gondoltuk biztos jólesne egy kis jókívánság, hogy minél hamarabb meggyógyulj, és hogy megkérdezzük, hogy tudunk-e esetleg valamiben segíteni? - érdeklődök. Remélem megnyugtat, hogy csak egy enyhe megfázásról van szó, vagy más hasonlóan könnyed kellemetlenségről van szó, és hogy hamarosan újra láthatjuk.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 27. – 7. nap
Kedd – Délután


Egykor nem volt erre szükség. A Hit természetes módon hullámzott a Teremtésben, Enethiel csak ezt ismerte és sosem hitte, hogy egyszer olyan világba tér vissza, ahol minden csepp számít. S most ez a helyzet, nem kétséges, hogy Igaz Valója képes arra, hogy felszabadítsa azt, de ennek ára van. Olyan, amit nem akar újra megfizetni, de most nem tud más utat… még. Az, hogy milyen más lehetőségei vannak pedig éppoly rejtély, mint az, hogy hol lehet az a kisfiú…

Az emberi test önmagában egy rejtély, mert bár az Asharu-k leheltek bele életet, alapvetően a Rabisuk ismerik mindazt, ami lezajlik illetve végbemegy benne. Képes vagy arra, hogy kijavítsd a hibákat amiket az Átkok ejtenek rajtuk, de a legnagyobbat, a Halált nem vagy képes leküzdeni. Egyedül semmiképp sem, ha egyáltalán le akarod. A test, amiben élsz pedig elég sok élménnyel ajándékozott meg, olyasmikkel is, amik már inkább az Ötödik Ház területe. Érzésekkel, amelyek ismeretlenek, de legalábbis eddig nem tapasztaltak voltak…

Cyrus /Görög/ Nem azt mondtam, hogy vedd el, hanem azt, hogy amennyiben tényleg a barátod… most ezt tényleg nekem kell elmagyarázni? – méricskél téged, majd bólint – Igen, de ez a fajta szomorúság nem késztet téged arra, hogy mosolyt csalj az ajkaira? – érdeklődik, hogy nincs benned kalandvágy? Mintha úgy érezné, hogy nem az vagy aki egykor voltál – S milyen alapon választod ki, hogy ki méltó a társaságodra? – tűnődik

Úgy tűnik, hogy a Pékségben sincs minden rendben. Igaz, hogy bemutatkoztál és tisztelettel érdeklődtél, de a mostani műszakban dolgozó Amyntha korabeli lány akkor sem árult el többet – vagy nem tudott – mint, hogy a kolléganője beteg és jó pár napig biztosan nem tud bejönni dolgozni. Eközben egy újabb számodra talán kellemetlen kötelesség hangzik el, ami felhívhatja a figyelmedet arra, hogy bizony feladatod van ami egyetemes, nem pedig kivételező.

Cyrus /Görög/ Hogy mi? – értetlenkedik, majd ő néz rád rosszkedvűen – Nem tudom mi bajod van, mit szedtél be, de azonnal állj le vele! Mi az, hogy majd megkapja? Te vagy az aki állandóan arról beszél, hogy bár a törvénynek teljes szigorával kell lecsapnia, hogy tiszteljék, de módot kell adni a vezeklésre is. Most vagy adsz lehetőséget, esélyt vagy nem. Ennyi erővel mondhatnád azt is, hogy lopni bűn, kivéve ha te csinálod! – láthatóan a mondandód meglepte és nem a jó értelemben – Bajod lesz még ebből, de a te dolgod. Én figyelmeztettelek! – de igaz barátként tiszteletben tartja a végső döntéseidet

Láthatóan abban bízik, hogy a következményekkel is kész vagy szembenézni, de a humorosnak szánt elütés már rég halott volt, nem is reagált rá, rossz viccnek tekinti. Eközben te már a telefonon matatsz ami jelzi és hallod is, hogy elérte célját: kicsöng. Kicsöng és még, míg nem végül épp a hangposta bejelentkezése előtt egy vékony, de vélhetően fiú vagy fiús hang szól bele azután, hogy végighallgatta a monológodat megszakítás nélkül

Fiú /Görög/ Níííta! A szívecskés bácsi keres! – kiáltják, majd némi zajt hallasz, amit pontosan nem tudnál megmondani mi lehet
Amyntha /Görög/ Jayr! Szia! Örü – köhögés – lök, hogy hívtál – közben sustorgás, majd érthetően – Öcskös, van le – köhögés – nt egy kis galaktobureko am – köhögés – i téged akar! – mondják kedves és hallod ahogy elrohannak – Minden re – köhögés – ndben van? – te pedig érzed, hogy ez nem egy kétnapos nátha lesz

[Dierol]

Enethiel

Cyrus Thanával kapcsolatos kérdésére hümmentek
/Görög/ A szavaidból én úgy éreztem, hogy azt várod, hogy én próbálkozzam megismertetni vele az élet örömeit - aminek megkísérléséhez neked talán nincs elég önbizalmad - magyarázom, hogy mit értettem félre - Csak az a baj, hogy amikor megpróbálkoztam felvidítani, nálam tört el mécses - vallom be, hogy kevés voltam a feladathoz.
/Görög/ Tudod, verekedni tudok, de az emberek felvidításában nem vagyok annyira otthon - ismerem be, hogy nekem sem megy minden tökéletesen. De a következő kérdésére csak megrázom a fejem
/Görög/ Nagy tévedésben vagy - ha rajtam múlik, Thana még legalább egy hetet nálam tölt. Ő akart elmenni. Utána meg amikor meglátogattam, akkor sem úgy tűnt, amint aki felhőtlenül örül annak, hogy vele foglalkozom, hanem mintha még szégyellte volna magát miatta. De azt tudja, hogy ha kéri, akkor segítek neki, mert mondtam. De hogy mivel tudnám felvidítani, nem tudom - árulom el Cyrusnak, és ezt a témát ezzel lezárnak tekintem.

Sorbanállás közben Cyrus holmi második esélyről tart előadást. Kellően bekomorulok, mert úgy érzem, mintha arra kérne, hogy egy nemi erőszakért frissen szabadultnak adjak egy újabb esélyt, és engedjem hogy elkísérje a lányomat egy egyhetes túrára. Hiszen megváltozhatott az évek során, no meg már leülte a büntetését! Egy esély jár neki, nem? Van amit nehéz megbocsátani, és ezért újabb esélyt adni.
/Angol/ Most kérlek meg arra, hogy mivel nem ismered a részleteket, ezzel a kérdéssel ne hozakodj elő légy szíves, mert a helyzet kényessége miatt neked sem árulhatom el, hogy mi a gondom a doktornővel. Amúgy sem tudnám bizonyítani... - zárom az egyre kellemetlenebb beszélgetést.

Miután sorra kerültünk a pékségben, sem tudtunk meg sokkal többet. Így a gyors vásárlás után immár az utcán próbálok meg a dolog nyomába eredni, és telefonra kapok.

Örömmel konstatálom, hogy amikor már azt hittem, hogy nem veszik fel, mégis szerencsével járunk és nem a hangpostára fut ki a hívás. A végén ugyan okoz némi meglepetést, hogy nem Amyntha veszi fel a telefont, de úgy hallom,  nem hívtam rossz számot. Rövid időn belül Amynthához kerül a telefon, és lerázza a hírnököt. Amyntha kérdésére őszinte választ adok
/Görög/ Nem úgy tűnik - nem vagy a pékségben, és igencsak aggasztóan hangzik ez a köhögés - árulom el - De mondd csak, orvos látott már? - kérdezem aggódva
/Görög/ Csak mert épp itt unatkozik egy mellettem, és ha kell szívesen segít! - ajánlom fel a lehetőséget, hogy ha eddig nem tette volna, most kivizsgáltathatja magát.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 27. – 7. nap
Kedd – Délután


Cyrus /Görög/ Akkor most ki nem ismer kit? – kérdezik mintegy lecsapva a korábbi kijelentésed, de látod, hogy mosolyog, nem bántódott meg amiért leszóltad – A legszebb dolgok a legveszélyesebbek vagy éppen a legnehezebbek! Egyszerűen meg kell neki mutatni, hogy mi szép az életben! S mivel azt hallottam te voltál az önjelölt őrangyala, így… – von vállat – Szóval feladod? – megint úgy néz rád, mit aki nem ismer, ezúttal tényleg – Nem volt szokásod. Ez a trauma amin átmentél, mindenképp el kell menned a pszichológushoz – toldja meg, de ezt már teljes komolysággal, aztán zárszóként – Akkor Thyra is el fog szomorodni?

Látható, hogy a barátod az őszinte fajta, amiről – Jayr emlékei szerint – elmondható, hogy ritka fajta. Akkor is megmondja neked, hogy mit gondol, ha az neked nem tetszik, de akkor is melletted áll, amikor valószínűleg már mindenki lelépett. A stílusa – ami időnként kellően idegesítő lehet – eléggé egyedi, de ő ettől az, aki. Még amikor eléggé határozottan kiosztod is csak vállon vereget, hogy add ki magadból akármi is az, de azért persze meglesz a saját véleménye is a dolgokról. Mindig megvan és talán ez így van jól. Erős akaratra utal, bár valószínűleg a tudományos háttér miatt, kevésbé hittel teli.

Cyrus /Görög/ Akármi is a gondod, mindig van megoldás. Ha megfutamodsz, azzal csak a vereséget ismered el és azt, hogy nem is próbáltad meg igazán. Így voltam ezzel ebben az esetben – biccent a pult felé – de most már itt vagyok! Ha akarod, elmegyek veled és megvárlak kint, bár amennyire a társad ismerem, már tuti legalább kétszer felajánlotta! Szóval amondó vagyok, hogy hagyd a hisztit és állj a doktornő elé! Mutasd meg neki, hogy milyen erős és határozott jellem vagy, hogy nem ingathatnak meg holmi elmejátékok! S különben is, ki tudja, hogy te mit tudsz meg ez idő alatt? – érvel és barátian megszorítja a vállad

Akármi is volt az oka, hogy nem árultak el neked többet, alapvetően nem számít, hiszen te már korábban kaptál egy telefonszámot, aminek használata közben látod, hogy Cyrus eléggé meg van lepve, de nem kérdez, pedig az arcára van írva: „Honnan van meg neked a telefonszáma?”. A szerencse mindeközben téged is megérintett, Fortuna kegyeltje lehetsz e pillanatban, mert bizony eléred akit szerettél volna, igaz egy harmadik fél által és mint ilyen megtudtad, hogy egy van egy kisfiú a családban.

Amynta /Görög/ Hát igen – köhög, most kicsit gyengébben – Elkaptam valamit – ért egyet, próbál vidám lenni, de a betegség sokat kivesz belőle – Igen, voltam! – nyugtat meg – felírt némi gyógyszert, meg sok pihenést! – köhög – épp próbáltam kiáztatni magamból – majd csend, túl sok információ, szerinted tuti pirul is – Elég volt egy doki is – annyira nincs oda értük – de ha szeretnél meglátogatni, akkor – köhög megint, ez sem szebb – örömmel látlak! Csak, nehogy – köhög – elkapd!

[Dierol]

Enethiel

/Görög/ Elég nehéz az élet vidám oldalát megmutatni valakinek, aki napi sok órát a végén áll és nézi a halott felnőtteket, gyerekeket. Még egy vidám óvódás csoportról is az jut az eszébe, hogy pár éven belül valamelyik ott fog feküdni előttetek a hideg asztalon. S talán emiatt is tart távolságot mindenkitől - hogy ne fájjon annyira az elvesztésük - válaszolom Cyrusnak. A kérdésére, hogy feladom-e megrázom a fejem
/Görög/ Jelenleg a magam problémáimmal sem bírok - és így másokéval is sokkal nehezebb foglalkoznom. Emiatt több idő kell - árulom el, hogy amikor Thyrát is felhozza, arra határozottan bólintsak.
/Görög/ Igen, Thyrának még van egy elég rossz hírem - de remélem ez nem fogja tönkretenni a kapcsoltunkat. S nem, nem szakítás vagy megcsalás a téma.
A pszichológus említésére és a felajánlásra elmosolyodom
/Görög/ El is akarok menni - de még nem kaptam meg az új doki nevét - hogy aztán komolyabbra fordítva  a szót folytassam
/Görög/ Elé is fogok állni - amikor közlöm, hogy kitettem mint macskát szarni - válaszolom Cyrusnak. Ha minden "kezelés" után egy kolléga meghal az őrsön miattam, akkor hamar leürül az állomány, vagy engem csuknak le.
Cyrus meglepett arcára pillantva csak megvonom a vállam - jelenleg sokkal fontosabb az, hogy Amynta hogy van, és hogy teljesíteni tudjam Cyrusnak tett ígéretemet.
Amynta válasza kissé megnyugtató, mármint hogy látta már orvos. A lehetőséget, hogy esetleg elkapok valamit nem tartom valószínűnek - régebben sem volt sok esélye a betegségeknek, és mostanában is csak a vízzel vannak gondjaim. Így ez nem is lenne a részemről akadály. Ami pedig a túl sok részletet illeti, arról udvariasan nem is veszek tudomást. Ránézek Cyrusra, és válaszolok
/Görög/ Azért megnyugtató, hogy már látott orvos! - kezdek bele - De azt tudnod kell, hogy a látogatói csomagban ennek ellenére alapszolgáltatás a doktori jelenlét! - válaszolom - Ahogy az is, hogy ha kell, bevásárolunk - ajánlom fel - Nos? - kérdezem a végén, hogy is döntött.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 27. – 7. nap
Kedd – Délután


Cyrus /Görög/ Igen, ez igaz. De pontosan ezért van szükségük arra, hogy érezzék ők még élnek, és nem csak az érméket helyezik a szemekre Kháron-nak – sóhajt, egyet, majd rövid tűnődés után – Szerintem más oka van – nem tudja mi az, de vannak megérzései – Valahogy olyan megnyugtató amikor látom milyen tisztelettel bánik az elhunytakkal. Igaz, az picit zavar, hogy néha beszél hozzájuk, de sokan vannak egyedül – aztán témaváltás – Neked problémád? Egyedül a dilidokival lehet, mert a többi teszten – merő véletlenségből tudom, hogy – átmentél. De ezzel az útolsóval többet vacakolsz, mint amennyit az egész ér. Állítólag mások problémáit könnyebb észrevenni és megoldani… – nevetnek, majd komolyabban – Rossz hír? Neki? Megcsaltad? – hitetlenkednek, de csak feltételezés, hogy végül a dilidokira – Elég intelligens embernek tartom magam, de téged most nem tudlak megfejteni – de nem piszkál ezzel többet

Amynta /Görög/ Rendben – egyeznek bele némi hezitálás és szuszogás, köhögés után és mondják a címet is, ami, mint kiderül nincs messze tőled – Köszönöm, de nem kell! – a vásárlás, úgy tűnik már megoldotta – Akkor szere – köhög csúnyán – ttel várlak! – fejezi azért be, majd elbúcsúztok

Cyrus /Görög/ Nem hangzott valami biztatóan – érti el a köhögésre, majd várakozóan néz rád, te tudod hova kell menni

Innen sincs messze, alig tíz perc kényelmes séta után már ott álltok a ház előtt, aminek első emeleti lakásába igyekeztek. A hely leginkább Thana élőhelyére emlékeztet, főleg a lapos tető, de itt az nem olyan ritkaság, mint másfelé a világban. Kis lépcső után sétáltok a bejárathoz, majd az előtérben – lift híján – gyalogosan mehettek – függetlenül attól, hogy akartatok e egyáltalán felvonót használni. Nem túl nagy a forduló, de azért feltételez némi belmagasságot, ami annyira jellemző a város ezen részére. Aztán ott álltok…

Cyrus /Görög/ Szerinted szereti a Rockot? – kérdezi, de a választ elnyeli az ajtónál való matatás zaja és a feltáruló ajtó, ahol valószínűleg a telefonban hallott fiatal kisfiú áll nagy kerek szemekkel
Fiú /Görög/ Nííítta! A szívecskés bácsiiii! – kiabál, de már félig se mondta ki, amikor látod a fiatal lányt közeledni, aki sietve tereli magam mögé, majd el a fiút
Amynta /Görög/ Köszönöm, de most menj kérlek a szobába amíg beszélek a bácsikkal – a fiú szófogadó, hamarost eltűnik az említett szobában – Kérlek, fáradjatok beljebb! – invitál beljebb titeket, egy ízléses, de szegénységről árulkodó otthonba, miközben újabb köhögés rázza meg.

Nem vagy orvos, de tudod, hogy ez nem egyszerű nátha…

[Dierol]

Enethiel

Thana kérdést és a dokiét is úgy érzem kiveséztük - mindössze csak Cyrusra sandítok a szemem sarkából, amikor elárulja, hogy figyelemmel kísérte a felmérésemet. Gondolom aggódik - és fordított esetben feltehetőleg én is így tennék.
/Görög/ Megcsalni? Dehogy! A baleset megváltoztatott kissé - és nem biztos, hogy az előnyömre. Szerintem eddig sem lehettem egyszerű eset, de mostanra még makacsabb és keményfejűbb lettem néhány kérdésben. Csak nem tudom, hogy fogja ezt tolerálni... - válaszolom Cyrusnak.

Amyta válasza után elköszönök tőle, aztán Cyrusra nézek
/Görög/ Valóban csúnyán köhög - ami így nyáron elég ritka, nem? - kérdezem Cyrustól, de igazából választ nem várok tőle - az ő páciensei télen sem szoktak megfázásra panaszkodni, nem hogy köhögni. Aztán elárulom a címet, hogy hova megyünk. Amely érkezéskor nem okoz nagy meglepetést - egy régebbi típusú bérház legtöbb vonásával rendelkezik. S amelyet feltehetőleg egyedül a lapos tetővel lehet összehasonlítani azzal a házzal, ahol Thana lakik.
Cyrus kérdése az ajtó előtt kissé meglep - inkább vártam volna valami - hogy nézek ki? vagy hasonló kérdést. A választ amúgy sem tudom, és mellesleg nyílik is az ajtó - ezért inkább csendben maradok. Az ajtóban egy kisfiú áll, s hangosan be is jelent minket. Nagyon nincs is időm beszélgetni vele
/Görög/ Szia! Biztos te lehetsz a ház ura! - köszönök neki, aztán Amynta gyorsan eltereli a kis srácot. Amikor beljebb invitál minket, Cyrust előre engedem, és én zárom a sort. Befele menet azért megjegyzem
/Görög/ Takaros lakás! És nagyobb mint az enyém - lehet, hogy pályát tévesztettem! - próbálom meg picit oldani az esetleges izgulást amiatt, hogy vajon mi mit szólunk a körülményekre, vagy bármi másra. Miután Amynta becsukta az ajtót, és ráér velünk foglalkozni, gyorsan meg is ejtem a bemutatást.
/Görög/ Amynta - ő itt Cyrus, az egyik legjobb barátom! S mint látod, elhivatott orvos, mert még az ebédidejében sem tud megszabadulni a sztetoszkópjától - mutatom be neki Cyrust, hogy aztán folytassam
/Görög/ Cyrus - ő pedig itt Amynta, a pékség legszebb és legkedvesebb hölgye, akiről már meséltem! S jó is hogy itt vagy, mert mint hallod, lehet, hogy a segítségedre van szüksége! - mosolyodom el
/Görög/  Ha nem titok, elárulhatnád, hogy a dokid mit mondott - mert őszintén szólva komolynak tűnik ez a köhögés az olyan laikusoknak, mint én - kérem Amyntát, hogy avasson be minket a részletekbe, majd Cyrusra pillantok, hogy neki mi a véleménye. Vagy esetleg ő is beutalhatná további vizsgálatokra, esetleg ő maga is felállíthatna diagnózist. Futólag ugyanis az is az eszembe jutott, hogy Amynta csak minket akart esetleg megnyugtatni azzal, hogy volt orvosnál, és minden rendben van. Az ő pénzügyi helyzete nem feltétlen engedheti meg, hogy sokáig betegeskedjen, vagy kiváltson minden gyógyszert - de ne legyen igazam.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 27. – 7. nap
Kedd – Délután


Cyrus /Görög/ Örülök, hogy ezt mondod, mert ellenkező esetben úgy eltűnnél, hogy sosem találnánk meg – adja a megértő barátot, majd a továbbiakra – Ezek nem a legjobb jellemvonások, főleg, hogy egy ilyen már van a kapcsolatodban. Nem beszélve arról, hogy tényleg rosszabb lettél – közli baráti szeretettel

Aztán amikor már csak hármasban vagytok Amynta nappalijában rádöbbensz, hogy itt valami másnak kellett történnie, mint az egyszerű megfázás, de nem tudnád megmondani, hogy pontosan micsoda. Ennek hangot is adsz, amire egyetértő hümmögés után egy afféle pillantást kapsz, amit enyhe biccentés követ, tehát finoman arra kértek, hogy hagyd kettesben őket. Függetlenül attól, hogy milyen sietve távozol, még hallod, hogy:

Cyrus /Görög/ Kérlek, emeld fel a pólód – és még láthatod, ahogy emeli a sztetoszkópját – Ez egy picit hűvös lesz! – figyelmeztet, melyet alig megkésve halk sikkantás követ

Te pedig kizártad magad vagy leskelődsz már csak rajtad áll, de akármelyik is legyen idővel arra eszmélsz, hogy nem vagy egyedül! Talán mindeközben még fel sem fogtad, hogy milyen gyorsan kitessékelt a legjobb barátod, hiszen te még szerettél volna picit beszélgetni és bemutatás is épp csak megesett. Mint ilyen, még választ sem igazán kaptál, de sem Amynta sem te nem igazán tehettek panaszt, mert Cyrus tekintete mindent felülírt. Itt komolyabb a baj, mint adott esetben kellene!

[Dierol]

Enethiel

/Görög/ Végre valamiben egyetértünk! - válaszolom vigyorogva, hogy a magamról alkotott jellemrajz talán nem is áll túl messze a valóságtól. Persze most megsértődhetnék, hogy nem épp a pozitív énképemet erősíti, de nem azért kedvelem, mert jól tud és hajlandó hazudni - csak azért, nehogy megsértsen.

Amynta "megfázása" elég komolynak tűnik, de azt nem teljesen értem, hogy ha nekem - és Cyrusra pillantva - egy beeső orvosnak is súlyosnak tűnik, akkor hogy mondhatott rá megfázást egy háziorvos, vagy ki... S valóban érdemesnek tartja Cyrus, hogy jobban utána járjon, mert már küld is ki a szobából. Valahol logikus - elvégre én sem szeretem, amikor a rendelőben olyasvalaki sertepertél, akinek semmi keresnivalója nincs a vizsgálat alatt.
/Görög/ Már itt sem vagyok... - nyugtázom, és távozok azon az ajtón,  amelyiken bejöttem. Bár szívem szerint még dicsértem volna egy kicsit Cyrust, de van, amivel nem vitatkozhatok - mint például Cyrus tekintete. Azt még hallom, hogy Cyrus nem lehelte melegebbre az orvosi fülelő eszközét, s hogy Amynta pedig nincs hozzászokva a hideg sztetoszkópokhoz.

Futó mosollyal csukom be magam mögött az ajtót, s azon  töprengek, hogy vajon Amynta dohányzik-e? Ennek a kérdésnek jobban is utána nézhetnék - amikor ráeszmélek, hogy ezzel még várnom kéne, hiszen nem vagyok egyedül. A kis srácra nézek
/Görög/ Helló fiatalúr! - szólítom meg - Jayr vagyok! S téged hogy hívnak? - kérdezem meg tőle. Várok egy picit hátha válaszol, aztán folytatom.
/Görög/ A barátomat Cyrusnak hívják, és ahogy a ruhája is elárulja - orvos. Megpróbálja megtudni, hogy milyen is ez a megfázása Amyntának. Nem tudod, hogy mikor, mitől fázott meg, vagy hogy hol? - érdeklődök. Talán nem számít, de ha mégis, akkor segíthet Cyrusnak a helyes diagnózisban, vagy akár a kikúrálásában is. Úgyhogy amíg Cyrus bent vizsgálódik, addig én a fiúcskát tartom szóval - ha mást nem, megkérdezem tőle, hogy mit is szeret idehaza csinálni.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 27. – 7. nap
Kedd – Délután


Cyrusban pontosan azok az erények dominálnak amitől kevés barátja van. Őszinte és egy kicsit talán nyers, de megbízható és kellően objektív. Ezek sajnos kevés baráttal ajándékozzák meg, de tény, hogy már maga a munkája miatt is nehéz társat találnia, így inkább a minőség, mint a mennyiség fontos számára. Itt elkalandozhatna az ember a múltja felé, de arról keveset beszélt, sokkal inkább a társasága az, ami miatt a kezdeti köszöngetések előbb hosszasabb párbeszédekké, később együtt „sörözéssé” majd más közös tevékenységgé váltak.

Most pedig itt vagytok és te Ámor szerepében próbálkozol, ami (még) nem az erősséged, de amit lehetett te megtettél, hogy a barátod is társra leljen. Ez az egész lehetetlen helyzet, a beteg lány, a kisfiú, egy barát akinek segítesz, valahogy annyira ismerős és valamilyen megmagyarázhatatlan hiányérzeted támad, ami leginkább a magány szóval jellemezhető, amit eddig csak Thyra jelenléte és lénye tudott enyhíteni, de valahogy ez sem teljesen ugyanaz, mint amire ködös emlékeid alapján emlékszel. Tudod, képes vagy tisztán felidézni, hogy az Elohimok soha nem éreztek – a Bukás, a Börtön előtt – szerelmet.

Nem tudták mi az. De most, most első kézből tapasztalhatják meg…

Kizártad magad, a hangok így pedig már nem szűrődnek ki, ahogyan a gondolataid sem, hogy mit is kéne tenned. Belépve nem láttál és nem éreztél dohányzásra utaló jelet, de amennyire ismered sem tudnád róla elképzelni, főleg most, hogy láttad a kisfiút. Elég kicsi, valószínűleg az ikrekkel lehet egyidős, vagy picikét idősebb. Ellenben ahogy ráeszmélsz a jelenlétére azt is meg kell állapítanod, hogy Amynta családja nem gazdag, de még csak nem is jómodú. S bár a legtöbbet hozták ki a kevésből, talán még te is jobb körülmények között élsz nap mint nap.

Fiú /Görög/ Níta nagyon beteg – osztja meg veled őszintén, aggódva – Sokat köhög és nagyon fáj a torka! – látod, hogy tartja magát, de nehéz neki, nem vagy egy Lammasu, de ez még neked-Jayrnak is feltűnik – Remélem a doktor bácsi tud segíteni – bizakodó

Érkezik a válasz előbb picit bizonytalanul, majd őszintén és sietve, mint akiből nagyon kikívánkozott már ez és a jelenléted, de talán picit Cyrusé jobban, kicsalta belőle. Igaz, hogy nem mutatkozott be, de ahogy az ajtó felé néz és amit mondott, azok alapján érthető talán, hogy nem illetlen, csak most épp másra sem tud gondolni, mint a szeretett családtagjára. A többi kérdésed, hogy miket szokott csinálni, hogy mivel tölti az idejét vagy hova jár iskolába, mind-mind süket fülekre találnak, csak az ajtót szuggerálják, hogy nyílj ki és a doktor bácsi mondjon jó dolgokat! Aztán…

Iason /Görög/ Iason. – mutatkozik be hirtelen, sőt, kezet is nyújt gyermekien esetlen módon – Níta meg fog gyógyulni (?) – mondja több bátorsággal, mint meggyőződéssel, ami csak erősítheti benned, a komoly baj gondolatát.

[Dierol]

Enethiel

Cyrus olyan mint egy érzelmi traktor - nem túl finomkodó, ellenben igencsak megbízható. De aki tudja értékelni, azok mellett elnyűhetetlen. Most is több fontos és jó oldalát próbálom meg kidomborítani, hogy Amynta szintén meglássa benne mindazt amit én, vagy egy kicsit többet is akár. Többszörösen is szurkolhatok Cyrusnak, hogy helytálljon - egyfelől mint doktor, másfelől mint hősszerelmes, aki meggyógyítja leendő kedvesét.
A helyzet furcsa módon ismerős - nem is lennék meglepve, ha régebben is találkoztam volna hasonló helyzettel, de ez most valahogy más - mintha valaki hiányozna innen az eddigi esetekkel szemben. Régebben talán nem egyedül dolgoztam volna? No de vajon kivel? Kicsit zavaró az érzés - főképp, hogy nem tudom pontosan személyhez vagy Elohimhoz kötni. De vajon akarom-e? Hiszen Thyrának kéne a legfontosabbnak lennie - és mégis titkolódzom előtte - pontosabban halogatok - ami miatt kissé kényelmetlenül érzem magam.

Az ajtó előtt állva inkább a mostra kéne koncentrálnom - és igencsak jó jelnek vélem, hogy a lakásban egyáltalán nincs dohányzásra utaló jel. A lakás inkább arra utal, hogy Amynta keményen megdolgozik minden apróságért az életben, és nincs egyszerű dolga. Emiatt pláne becsülendő, hogy általában mégis mennyire vidám tud lenni a nehézségei ellenére.
A fiúcska kórtörténete egy dolgot biztos megerősít - hogy Amynta tényleg valami komolyabb nyavalyát szedett össze. A reménykedésére bólintok, és bátorítólag válaszolok is neki
/Görög/ Cyrus doktor nagyon jó, és ha szüksége van rá, a kórházban további doktorokat tud ám megkérni, hogy segítsenek! - próbálom egy picit megnyugtatni, hogy innentől Amynta már megfelelő kezekben van.

Az ajtót vele együtt szemlélem, bár én sejtem, hogy egy picit még várnunk kell arra, hogy az ajtó kinyíljon.
/Görög/ Ez még egy eltart egy ideig - tudatom a fiúcskával, aki nem sokkal később meglep egy bemutatkozással. Így amint nyújtja a kezét, leguggolok mellé, és úgy fogok vele kezet
/Görög/ Részemről a szerencse! Szép név, büszke lehetsz rá! - mondom közben, aztán a kérdésére határozottan bólintok
/Görög/ Minden bizonnyal! - válaszolom meggyőződve, mert egyrészt bízok Cyrusban és a kórházban, és legrosszabb esetben  - nos - magamban. S mivel úgyis ezzel van elfoglalva, meg is kérdezem Iasont
/Görög/ Amyntának mióta fájhat a torka? - kérdezem, majd utána nem is nagyon zargatom, mert látom, hogy Cyrus ajtóban várása mindennél jobban leköti.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 27. – 7. nap
Kedd – Délután


Ahogy próbálod terelni az eseményeket, ahogy mindent megteszel, hogy megteremtesd a lehetőségeket, hogy két szív egymásra találjon, úgy rajzolódik előtted egy Elohim alakja, akinek a nevét nem, de kedvességét és erejét talán egykor sokra becsülted. Egyre inkább, míg végül ott áll előtted teljes pompájában és ezzel átszakad valami gát, ami eddig emlékeket rejtett: tudod, hogy egy Erődben találkoztatok, hogy olyan volt, mint egy gyermek, annyira ártatlan és szépséges, hogy egy Hatalmasság tekintete követte aggódon és azt, hogy bármerre járt, mosolyt és örömet hagyott maga után.

Szoborszerű, magas szépség, akinek angyali kisugárzása oly intenzív, oly lüketető, annyira pulzáló, szinte áhítatot kelt, finomsággal kényszerít térdre. Kinek hosszú sötét árnyalatú hajzuhataga óceánok mélységének zöldjét idézi. Zafír fülönfüggői kiemelik a titokzatos tekintetét, mely kékesen ragyogó, mint a távoli villámlás fénye, és finoman metszett nemesnek tetsző vonásait, puha és dús, csókra hívogató ajkak teljesítik ki, melyeken bátorító mosoly honol. Nyakában viselt kékes-ezüstlánc kiemeli annak vékony kecses ívét, míg a láncon, csiszolt türkiz veszik telt domborulatok közé.

Kecses karjait maga köré fonja, amiken spirálisan tekeredő kékes-ezüst karkötőket (melyekbe apró jeleket véstek) visel, így hófehér angyalszárnyak szabadon rebbenek szét, melynek árnyalatát kiemelik a teste körül hipnotikus táncot lejtő parány fénypamacsok, melyek auraként övezik törékeny alkatát. A kecses lábujjaknál születő, bokát (bal bokáján vékony kékes-ezüst bokaláncot visel) és hosszú combokat övező apró villámocskák, pillanatok alatt kúsznak végig a csípőig, a derekán tovább villanva a lapos hasára, majd kebleit körülfogva a vállakon a karok felé futnak, hogy kisüljenek a vékony finom ujjbegyeken, szikrázóan-kék hosszú körmökön.

Testének intimitását, ahol felvillan a selymesen puha tapintású, ragyogó alabástrombőr, a tenger kékeszöld árnyalatában játszó puha selyemszalagok takarják. Amikor megszólít, a hangja olyan, mint a gyengéd szerető simogató érintése, mézédes, akár annak csókja, oly tiszta és annyira borzongató, több, mint a legcsodásabb hangszer.

Ártatlan volt. Aztán elérkezett a háború és…

Azt emlék elillan, elveszik a többit rejtő ködben, hogy csak azt a bizonyos hiányérzetet hagyja maga után, tudatva, hogy nem, ez nem pontosan az a múlt, ami neked jelentette a legtöbbet. Ahogyan most Thyra teszi a maga igen szenvedélyesen energikus módján igen mély nyomot hagyva Jayrban, illetve akiről ő nem tud: benned. Minden múló perccel egyre több fájdalmat okozol, hiszen ha kiderülne, ha elmondanád, hogy mikor történt a Változás akkor annyi ideig tartó hazugság végül elveszne az igazság fényében, de az eltelt időt már senki nem adja vissza. A bizalom vajon mennyire rendül meg, mit fog tenni az, akinek oly sokat jelentettél, hogy egy tragédia kellett felismerje az érzéseit, míg drága jó Sybil egy papot kért meg monológod után, hogy törődjön elveszett fia lelkével.

Te pedig itt, Amynta-éval, akiről alig tudsz valamit, de egy bizonyos! Keményen dolgozik és még a legrosszabb időkben is kitartóan harcol azokért a dolgokért amik fontosak neki! Nem engedi meg magának a luxust, hogy dohányozzon vagy más módon kábítsa magát, mikor nagy felelősség nyugszik a vállán! Örökké mosolygó még a vészterhes időkben is, most pedig már azt is tudod, hogy miért! Illetve kiért, hogy egészen pontosak legyünk! Érte, aki most próbál bátornak látszani, de valahol az Esszenciád mélyén érzed, hogy több kellene, mint megnyugtató szavak, több, mint amire képes vagy, hiszen a te feladatod nem ez, hanem a test gyógyítása! Ezt kaptad és ezt végezted el amióta csak létezel! De egykor nem is lázadt fel senki…

Iason /Görög/ Egy doktorra sincs pénzünk – mondja reszkető hangon – de el tudom adni a… - elszalad és egy toldozott-foltozott játékkal tér vissza – Ő itt Diomédész! Hatalmas hős! – sokra tartja a kis bábut szakadt ruhácskáiban – Ha esetleg te megvennéd – remeg a hangja – akkor biztos több doktor bácsi is elégedett lenne – jelenik meg egy könnycsepp, majd még egy és még egy, amit konokul letöröl.

Erős maradt, de reszket és remeg, állán megfeszülnek az izmok és tekintete szinte keresztüllát az ajtón. A pillanat szinte kiált azért, hogy történjen valami, hogy az Ősi Istenek visszatérjenek és mutassák meg hatalmukat! De a pillanat elmúlik, csak egy konok gyermek makacs tekintete szuggerálja az ajtót. Mikor megérinted összerezzen, megzavartad bármerre jártak is a gondolatai, de nem húzódik el. Nevet cseréltetek korábban, de te nem mondhattad el a tied, érzed, hogy valami arra késztet, most már egyre erősebben, hogy ne fedd fel ki vagy!

A Teremtő Parancsa…

Iason /Görög/ Napok óta – feleli, majd tágra nyílik a szeme, amikor az ajtó is hasonlóan tesz.

Cyrus lép ki, igen gondterhelt tekintettel.

[Dierol]

Enethiel

A bevillanó emlékkép meglepően élesen rajzolódik ki, hogy aztán rávilágítson - nem feltétlen én vagyok a legalkalmasabb Elohim Cyrus szerelmi életének egyengetésére. De azt hiszem, most kénytelen lesz mégis velem beérnie. Azt szokták mondani, hogy az idő megszépíti az emlékeket - s ha van benne valamennyi igazság, ez már igencsak rég lehetett. Azóta majd minden csoda nyom nélkül eltűnt.
Vajon, ha most újra találkoznánk, mit látnék? Vajon örömmel töltene-e el, vagy pedig elborzasztana az eonok alatt bekövetkezett változás? Lehet, hogy majd később érdemes lesz felkutatni másokat, de jelenleg nem érzem rá felkészültnek magamat. Meg kell várnom azt az időt, hogy picit rendeződjenek a dolgaim. Hiszen még Thyrával sem sikerült négyszemközt beszélnem, mert mindig közbejött valami "nagyon fontos", vagy egyszerűen nem voltunk kettesben. Kezd ugyan a körmömre égni a dolog, ahogy húzódik, de ez a szándékomon nem változtat - neki még elárulom az igazat.
Ami pedig Amyntát illeti, látszik hogy keményen küzd minden apró sikerért - mert nem tartozik azok közé, akiknek a szerencse az ölükbe hullott. De ez ugye nem jeleneti azt, hogy nem érdemel segítséget - sőt! Elvégre a pénztelenség jócskán megnehezíti a dolgát, és ezért minden segítség jól jöhet számára!
A fiúcska láthatólag nehezen viseli a dolgot. Szívesen mondanám neki azt, hogy nem lesz semmi baj, és hogy varázsütésre meggyógyítom Amyntát - de ez feltehetőleg sok bonyodalmat okozna. Inkább azt szeretném, ha Cyrus meg tudná oldani önállóan a dolgot - vagy esetleg titokban egy kevés segítséggel. Hisz ez hosszabb távon talán jobban meghálálná magát. Kissé rosszul is érzem emiatt magam, mert ahelyett, hogy feltétel nélkül azonnal segítenék - mindenféle okokra hivatkozva halogatom a dolgot. S közben azzal takarózok, hogy én hoztam orvost! Na, szép...

Iason megjegyzésére bólintok, hogy megértettem
/Görög/ Akkor még szerencse, hogy Cyrus doktor nem pénzért van itt - árnyalom egy picit a dolgot Iasonnak. Miután elszalad valamerre, eltöprengek hogy vajon mivel is rukkol elő. Meglátván a játékszert, majd meghallván az ajánlatát, komolyan is válaszolok neki
/Görög/ Ez igen nagy dolog ám tőled! Látszik, hogy nagyon fontos neked Amynta egészsége! S biztos vagyok benne, hogy ő a kedvenc hősöd! Nagyapám szerint Diomédész ott volt Trójánál, s ő ugrott ki elsőnek a faló hasából! A többi kalandjáról nem is beszélve! Csakhogy a hősöket nem szokás eladni - főképp, amikor nagy szükség van rájuk, nem igaz? De szerencsére nem is kell, mert Cyrus dokival meggyógyítjuk Amyntát.
A fiúcska helyzetét igen könnyen át tudom érzeni - a saját otthonában, amelynél meghittebbet nem is ismer, és ami a biztonságot jelenti számára - olyasmivel találta szemközt magát, amivel szemben tehetetlen, és ami teljességgel feldúlja a megszokott rendet. Amynta, aki erőt és önbizalmat ad számára veszélybe került, és ő nem képes elhárítani ezt a veszélyt. Remélem Cyrus bármire is jut, tud megnyugtatóan fogalmazni, mert az ilyen feldúlt lelkiállapot mint már tapasztaltam, hosszú távon ártalmas tud lenni.
Végül nyílik az ajtó, és amint meglátom Cyrus tekintetét, már sejtem, hogy nem fog jó hírekkel szolgálni. Talán súlyos tüdőgyulladás? Azt feltehetőleg ki tudja kúrálni... Nem sürgetem, mert Iason feltehetőleg úgyis megteszi helyettem - én mindössze kíváncsian várom, hogy miután összeszedte a gondolatait, elmondja, hogy milyen hosszú kezelésre van szüksége Amyntának.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 27. – 7. nap
Kedd – Délután


Ahogy megpróbálsz az emlék után kapni, még valahogy sikerül megidézned a semmiből a siető levegőt, szelet, ami még egy pillanatra felfed előtted ha mást nem is, egy nevet, amely egyszerre tölt el csodálattal és talán némi félelemmel: Tannilarn Dühe, vagy Haragja? Hirtelen megint köd borul mindenre és most már makacsul nem ad többet, így azt sem tudod meg, hogy milyen lenne vele találkozni, hogy kint van e már vagy még mindig odalent szenved a Verem fogságában. Ekkor kezd el suttogni egy halk hang, amit korábban már képes voltál elnyomni, illetve annyi minden történt veled, hogy képtelen voltál odafigyelni, de most megint itt van:

„Szabadíts ki, Enethiel!”

Érzed, hogy ez a suttogás idővel erősödhet, de most még képes vagy irányítani, elnyomni. S ezután már tűnődhetsz azon, hogy kikkel hányadán állsz és mit kéne tenned, amik közül az egyik legnehezebb az, hogy megtedd azt, ami egykor nem létezett, az Átkok előtt soha, végre felfedj egy hazugságot, ami már hosszú napok óta égeti az Esszenciádat. Akadnak halk hangok, amik azt mondják, hogy létezik a kegyes hazugság, hogy nem kell mindenkinek tudnia arról ki-mi vagy, hogy miért rombolnál le valamit, ami most kifejezetten jó neked, egy esetleges bizonytalan jövőért…

Az emberke gyakran élnek azzal a közhellyel, hogy az Idő mindent megold. De arról már kevesek beszélnek, hogy ez mennyi és megéri e, hogy a végén esetleg nem jobb, hanem rosszabb lesz minden. Ahogyan a várakozás is legalább annyira idegőrlő lehet, hogy talán valakinek nincs is ereje megtenni: várni. Az emberiség sokat elért a gyógyítás terén és mégis annyira keveset. A betegségek sem léteztek, halál sem volt, de most minden jelen van és makacsul mutogatja neked, hogy a te hibád, a Lázadóké! Ezt erősíti meg az a szörnyű köhögés ami odabentről hallatszik fel újra és újra…

A morális küzdelmedet nem vették észre, nem tudják, hogy egyetlen érintéssel képes lennél minden problémát megszüntetni, hogy egy Gyógyító Elohim orvost hoz azért, hogy az lássa el az ő feladatát. A rossz érzésed egyre erősebb, de még nem olyan Esszenciádba maró, mint a korábbi két esetben ahol beléd marhatott a Sötétség, de érzed, hogy ott van, megint meg akarja tenni. Mintha azt mondaná, hogy ne hagyd szenvedni, érintsd meg és szüntesd meg minden fájdalmát… örökre. Nem szenvedne soha többet, nem lenne beteg és nem aggódnának érte, nem kéne többet kifogásokat keresned…

Iason /Görög/ A Doktorbácsik mindig pénzt akarnak! – közli és (valószínűleg tapasztalat okán) nem igazán hisz a szavaidban, igaz, nagyon szeretne – A Hősök mindig meghozzák az áldozatot, amivel segíthetnek! – nem teljesen érti ez pontosan mit takar, de teljes meggyőződéssel mondja – Igen, Níta nem halhat meg! – közli és most már képtelen visszatartani a könnyeit, sűrűn kezdenek potyogni

Úgy tűnik, hogy a szükséget kicsit másképpen értelmeztétek, hiszen Iason épp azért válna meg tőle, mert szükségét érzi egy ekkora áldozatnak, míg te picit másképp látod, aminek nem egy, de annál több oka lehet. S valahol az egész helyzet afféle tükörként hat, amibe belepillantva pontosan azt látod, ami veled is történt, eltekintve attól, hogy a te otthonod talán már nem is létezik, de Jayré bizony ahogy te látod: meg lett szentségtelenítve! Tökéletesen érzed a tehetetlenség szülte frusztrációt, talán Dühöt is, ami égeti az ember és Elohim lényét egyaránt. S ki tudja hova vezethet Iason esetében, mert a tiedet már tudod…

Cyrus /Görög/ Szia, te kis hős! – köszönti a fiút és odalép, letérdel elé – Cyrus vagyok – nyújt kezet, amit bizonytalanul fogadnak el – Remélem, hogy te tudsz nekem segíteni! – mosolyogna szelíden a fiúra – Nem tudod, hogy a testvéred merre járt az elmúlt néhány napban, mit tett amíg távol volt itthonról? – kíváncsiskodik
Iason /Görög/ Níta nem a nővérkém – közli ösztönösen, majd láthatóan eltűnődik – Néha segít a szegény bácsiknak és néniknek – mondja a könnyei között – Ételt ad nekik meg törődik velük, meghallgatja őket – mondja és úgy tűnik most is ez lehetett a helyzet, mert:
Cyrus /Görög/ Ez nagyon nemes dolog és még nagyobb segítség volt nekem! Most már csak azt kéne tudnom, hogy pontosan merre járhatott, hol szokott segíteni?
Iason /Görög/ A közeli házban, ahova a nálunk szegényebbek járnak – mondja, de úgy tűnik, hogy ő maga még nem járt ott
Cyrus /Görög/ Ezzel most sokat tettél, hogy a te… akkor kid? Szóval, hogy Amynta meggyógyuljon! – nyugtatna
Iason /Görög/ Az anyukám! – mondja kihúzva magát, teljes büszkeséggel, majd most már csak szipogva, de bólint, láthatóan örül, hogy tudott segíteni
Cyrus /Görög/ Értem – bár fogalma sincs, nem ért semmit és nagy szemekkel néz – Jayr bácsi rendőr. Ő most elkíséri az anyukádat és téged a Kórházba, ahol már várnak titeket és segíteni fognak! Kérlek pakolj össze mindent amire szerinted anyukádnak szüksége lehet néhány napig, jó?

Míg Iason előbb kételkedik, majd lassan kezd hinni, úgy szalad el, hogy összepakoljon, addig Cyrus kér szót

Cyrus /Görög/ Nagyon  súlyos az állapota, valószínűleg az egyik hontalan adott át neki valamit, ami a túlterhelt szervezetben megtalálta azt amit keresett. Ez egyre csak romlik ha nem teszünk valamit de nagyon gyorsan! Lehet már így is elkéstünk. Magas láza van, a tüdőben is hallottam ezt-azt, nem beszélve arról, hogy már az is kész csoda, hogy ennyire erősnek tud látszani! Én már rég ágyban feküdnék és haldokolnék – sokra tartja a lányt, aki kivételes akaraterőről tett tanúbizonyságot – El kell mennem oda, a Hajléktalan-szállóra és meg kell tudnom pontosan mivel állunk szemben! Addig kérlek tegyél úgy, ahogy Iason-nak mondtam.

Aztán a döbbent tekintet

Cyrus /Görög/ Az anyukája?