Szerző Téma: Jayr "Enethiel" Eisenberg  (Megtekintve 19139 alkalommal)

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #225 Dátum: 2017. Október 20. 18:27:51 »
Enethiel

A távozásom akárcsak az érkezésem szótlanul történik - ami igencsak megfelel számomra - igaz, igencsak más és más okok miatt. Egy pohár víz után indulok el hazafele, ahol meglepetés vár - lefújhatom az ablakjavítási terveimet! Gyanakodva lépek közelebb, és nem is tudom, hogy miért nem csodálkozom, amikor megpillantom a cetlit az üveg túloldalán. Kis ideig nem is tudom hova tenni a dolgot - hogy ez most mit is jelentene, aztán inkább a könnyebb utat választom, és megvonom a vállam. Ezt akár vehetném bocsánat-kérésnek is - de van néhány alapvető gondom a kivitelezéssel. Először is nem vártam el ilyesmit. Másodszor az a bolhás dög megint megsértette a magánszférám határait - mert ismét járt a lakásomban az engedélyem nélkül. Mit kezdjek ezzel? Nem pisálhatom körbe a fal mentén, hogy ez a barom is megértse - magánterület! Ám végső soron belátom - csinálhat bármit - van sapkája - nincs sapkája - biztos, hogy belekötnék. Inkább nem is foglalkozom vele - mert már tudom, hogy hova vezet...
Így aztán a növénykémnek adok vizet. Végül kikapcsolom és lerakom a telefonomat - a mai napra elegem van a kapcsolatokból. Magamhoz veszem a pénztárcámat és az irataimat, majd úgy döntök - itt az ideje sétálnom egyet, mert az ablak látványa megint rossz útra vihet. A séta fizikai célja Piraeus kerület régi vasútállomása, amit kívülről akarok megnézni. Közben inkább próbálok az elmúlt két nap eseményeivel nem foglalkozni - mert van mit átgondolnom, de egy picit még szeretném pihentetni - beiktatni egy kis csendes szünetet - hogy kellőképpen lehiggadva tudjam átgondolni a dolgokat.


A vasútállomásnál megállva meg kell, hogy állapítsam - nyugodt helyre van szükségem, amit mások nem néznek átjáróháznak. Az új tervek megalkotásához új helyszín is illene - hogy ne folyamatosan ugyan azokat az utcákat koptassam, hogy ne csak körbe-körbe szaladgáljak, mint valami kísérleti egér... Az utca túloldalán található dokkokra nézek, majd hirtelen ötlettől vezérelve elindulok feléjük. Készpénzért jegyet váltok az Egina-Pireas kompra, és felszállok rá.

A szigeten elsétálok a Studios 123...Soleil-ig, és kiveszek  két éjszakára egy egyágyas szobát. Úgy vélem, hogy ennyi idő elég lesz ahhoz, hogy nyugodtan átgondoljam a lehetőségeimet - s döntsek a hogyan-továbbról. De a nyugalom és az üres has nem jár kéz a kézben - ezért miután biztosítottam a lakhatásomat, visszasétálok a parthoz, és az egyik egyszerűbb éttermet kiválasztva megvacsorázok. Nincsenek nagy elvárásaim - átlagos görög házi kosztot szeretnék - amit talán meg is kaphatok. Ráérősen falatozok - miközben a hely nyújtotta látnivalókat nézem. A többi embert, az esetleges kilátást, és persze mindazt, ami felkelti még az érdeklődésemet.
Végül aztán lesétálva a partra végignézem a naplementét, majd a szürkületben elindulok felfele. Átsétálok az aprócska falun, fel a magaslat tetején álló régi romokhoz. Remélem, hogy a turisták már elmentek - és hogy egyedül tudom bejárni a helyet.

"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #226 Dátum: 2017. Október 23. 17:30:08 »
Görögország, Athén
1999. július 25. – 5. nap

Vasárnap – Délután



A séta kifejezetten jól esik most neked – ha sikerült figyelmen kívül hagyni, hogy a teremtés mennyire megváltozott, hogy az emberek mennyire hitetlenek – és a parton, a kikötőben egészen a régi vasútállomásig, ahol igen sok ember fordul meg a nap ennek a szakaszában. Pár suhanc, akik dohányoznak vagy más módon lázadnak a világ ellen, de senki olyan, aki veszélyesnek tetszik vagy más módon fenyegetést jelenthetne, mint a turisták csoportjai akik ki és belépnek kisebb-nagyobb létszámmal a felújított főépületbe.


Az autók unottan hömpölyögnek tovább, a kompok közül pár érkezik, néhány várakozóan áll és akad egy-kettő ami épp elindul, de a zajok alapján nem az emberek és a gépek a leghangosabb, hanem a tenger és annak repülő élővilága, mely éles visítással csap le még a legkisebb élelemnek tetsző dologra is.


Az idő kellemes, a nap mivel már lemenőben van, nincs az a füllesztő hőség, de azért nem kell túlöltözni ahhoz, hogy az ember élvezhesse a lágy szellőt, ami a tenger illatát hozza magával. S a szabadságét, amely egy hajójegy képét ölti magára, egészen pontosan egy Pireas-Egina útvonalra szólóét. Az összeg nem különösebben terheli meg a pénztárcádat, de emlékeztet a kiadás arra, hogy a bevételi forrásod egyetlen helyről érkezik: a Rendőrségtől. Láttál is egy-két kikötői egységet…

Nem sokat kell várni az indulásig, de addig van időd helyet keresni – állót vagy ülőt tetszés szerint – és elmerülni a gondolataidban. Így lehet lemaradni a környezetedben történő (neked nem) fontos eseményeiről és a tényről, hogy az alkonyatba tartó hajón milyen emberek vannak és mi tesznek és-vagy éreznek épp. Te azt, hogy a kiszakadás a megszokott környezetedből valahogy kellemes és békés érzéssel tölt el, otthagyva mindent és mindenkit.

A szél itt a tengeren erősebb, de frissebb is! Igazi illúziója a szabadságnak és a játékosságnak éppúgy, mint a vihar előjeleként érkező erősebb széllökéseknek, melyek aztán tovaszállnak meghagyva a korábbi kellemes hangulatot. A lemenő nap fénye aranyhidat fest és vakítóan csillog a felszínen és minden máson, ami picit is elég huncut, hogy partnere legyen ebben. Az út alatt akár fogyasztasz akár nem vagy épp sétálsz esetleg végig ülsz… senki nem zavar.


Kikötés után a helyi térképen eligazodva hamar megtalálod a keresett szállást, amely külsejében régies, de ha hinni lehet a tájékoztatónak azért elég modern, a kornak megfelelően felszerelt. A szobafoglalással akad némi gond, hiszen elég sokan vannak, de végül találnak egy szabad szobát, igaz nem a legolcsóbbat. Ennek ellenére elégedett lehetsz – amennyiben felmész megnézni akkor azonnal – azzal, amit kaptál és ahonnan visszatérve a vacsorát akár helyben is elköltheted.


Itt aztán akad helyi étel is – amire amennyiben hideg féle lenne – nem kell sokat várni és még olyan asztalt is találtál, ahol nem ül senki és ha te már elfoglaltad valószínűleg nem is fog. A várakozás és étkezés alatt is akad mit nézni, hiszen a természet adta szépség nem csak a szigeté vagy a kilátásé, de akad itt néhány hölgy is, aki szemrevaló lehet. A vacsorád végeztével – ha nem tettél semmi mást – akkor elindulhatsz sétálni, ami a finom étel után még akár jól is eshet.


Az utad – úgy félóra – a közeli templom romhoz vezet, aminek nincs neve, de még eredete is a múlt homályába vész. Ősi rom ez, aminek nagy része már elveszett, de azért próbálták megmenteni mindazt amit lehetett. Mire ideérsz, már biztos vagy benne, hogy a hely nem lesz nyitva, de így az a vágyad is teljesült, hogy turistákból egy darab sem sétál itt kattintgatva vagy épp a szuvenír bolt előtt ácsorogva bizonytalanul.


A hely egyetlen fennmaradt története, a legenda szerint nevét egy nimfáról kapta, akivel Zeusz szerelembe esett és magával vitte a szigetre…

A bejáratnál van némi élet, kis fény és talán egy biztonsági őr, de a kerítésen túl más nem akarja utad állni, ha tényleg sétálnál. A körülbelül kétezer-ötszáz éves romok itt-ott meg vannak világítva, de nagy része azért a jótékony sötétségbe vész. A Hold fénye és a csillagoké azért nem ideális a törvényen-kívüliek számára, de azért ez nem is egy katonai támaszpont…

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #227 Dátum: 2017. Október 23. 18:24:34 »
Enethiel

A séta során csak nézelődöm, és nem keresem a látottak mögötti okokat - egyszerűen csak elfogadom a helyet olyannak amilyen. S ez most valahol elégedettséggel tölt el - hogy végre nem akarok változtatni - hogy kicsit pihenhetek. A kikötő nyüzsgése bőven ad látnivalót - s szerencsére valami más mindig elvonja a figyelmemet mielőtt ráunnék arra, amit addig néztem.

A hajójegy megvásárlása picit visszahúz a valóságba - s kellemetlenül emlékeztet arra, hogy a szabadságnak ára van - melyet szolgálattal érdemeltem ki eddig. De hogy a jövő hogy alakul... pont emiatt kell most elutaznom!
A kompon a jó idő miatt a korlát egy darabját sajátítom ki - ahonnan nagyszerű kilátás van a vízre, és ahol a nyílt vízen felerősödött szél körbeszaladhat kedvére. Nagyon nem mászkálok - a parton már volt rá alkalmam - csak simán élvezem az olvadt arany színeket, és azt, hogy végre semmi nem történik.

Ahogy a parton sem - ráérősen sétálok Athénhoz képest falusias településen a szállásig, és most még az sem tudja elrontani  kedvem, hogy kissé többet kell fizetnem a szállásért. Főleg miután megpillantottam a kilátást az erkélyről. No nem mintha itt akarnám tölteni az időm nagy részét, de ki tudja? Holnap azért a reggelit itt szeretném majd elkölteni. De most még tartom magam az elképzelésemhez - és lesétálok az udvarra, ahol az egyik üres széket s asztalt elfoglalva megvacsorázok. Bár a várakozás és az étkezés közben nézelődök, de inkább a természet, mint az emberek kötik le a figyelmemet. Igaz, nem kizárt, hogy egy-egy futó pillantás után a szebbik nem fele azért figyelmeztetnem kell magam, hogy nem beszélgetni jöttem, hanem átgondolni a dolgaimat.

A vacsora után veszek egy kis adag pisztáciát - amely a sziget egyik jellegzetes haszonnövénye, és elindulok a rom fele. Maga a látvány lélegzet elállító, de a kerítést megpillantva megállapítom, hogy itt sem lehet már szabadon jönni-menni. Másszam át? Próbáljam meg átrepülni? Hogy aztán magyarázkodjak a biztonsági őrnek, hogy mit is keresek odabent? Nem sok kedvem van hozzá. Ezért a biztonsági őr bódéjához sétálok, és bekopogok.
/Görög/ Elnézést! Látom, hogy be vannak már zárva - de van rá mód, hogy akár felár ellenében bemehessek nézelődni? Az a helyzet, hogy szeretném elkerülni a többi turistát és persze a napközbeni meleget - magyarázom az indokot. Kíváncsi vagyok, hogy a kérésem mennyire elfogadható - hiszen igencsak eltér a szabályoktól, meg a nyitvatartási időtől - melyeket nem véletlenül hoztak.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #228 Dátum: 2017. Október 24. 12:35:00 »
Görögország, Athén
1999. július 25. – 5. nap

Vasárnap – Este, kora éjjel



A pisztácia igen finom – sosincs belőle elég – így lehet séta és gondolatok közben hamar a végére érsz – vásárolt mennyiségtől függően és az üres zacskó marad csak a kezedben. Ugyanakkor nem sokkal később meg is érkezel a választott célodhoz, ahol rá kell döbbenj – a legrosszabb talán az – hogy amit lehet az emberek kisajátítanak és már nem nagyon létezik olyan, hogy mindenkié. A Gazdagok mindent maguknak akarnak és a szegények… a világ már rég nem olyan egyenlő, mint egykor volt.

Nincs is béke…

A biztonsági őr biztos, hogy szigetlakó, egy – nálad – idősebb férfi az, látszik, hogy egy időben kétkezi munkával kereste a kenyerét, de valamiért állást váltott. Most kíváncsian lépett ki a bódéból és indult feléd, hogy türelmesen végighallgasson és lássad rajta a hezitálást, a kötelesség és az emberség között, mely utóbbi kerül ki végül győztesen… némileg „Abyssal” fertőzve. Elfogadta, hogy – a személyid átadása után – többszörös árért beléphess. Napközben értelemszerűen a harmadáért – ha esetleg számoltad – mehettél volna be, de mint említette neked:

„Az éjszakai élet drága és a magány privilégium”

Most, hogy a kapun beengedett – és azért még megkért, hogy vigyázz a múlt értékeire – visszatért a bódéba, ahol, ha jól hallod épp valami történelmi dokumentumfilm kommentárjának hangja hallatszik, aztán csend, ahogy becsukják az ajtót. Ősi templom ez, amit áthat az idő és ismeretlenség kettősének érdekes aurája, ahogy a megkopott tárgyi emlékek között megbújik a történet, hogy egykor talán… ha picit eljátszanál a gondolattal, akkor Zeusz mindenképp olyan Elohim lehetett, aki ismerte az Adad-ok hatalmát, vagy talán eleve egy Adad hatalmasság lehetett

S a Múzsa? Ő valószínűleg Isharra volt és ha kettejük szerelmét említi a legenda, akkor valószínűleg ez is olyasmi lesz, amit a Lázadók az emberektől tanultak. Igaz, hogy ihlet és inspiráció ezer arca létezik, így akár lehetett természetesen más kórus tagja az illető, de ahogy emlékeid sejtetni engedik valószínűleg a nőiességhez igazodó alakja okán az emberek történetében női nemet kapott. Miközben elmélkedsz, tisztán rajzolódik ki előtted, hogy az Elohimoknak nincs neme.

S bukkan fel elmédben Camael alakja, aki puszta megjelenésével képes volt embereket inspirálni…

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #229 Dátum: 2017. Október 24. 18:24:16 »
Enethiel

A pisztáciás út igen kellemesre sikeredik - és mikor a zacskó már nem ad számomra többet, akkurátusan összehajtom, és zsebre vágom. A kerítést látván egyértelmű, hogy újabb akadályba ütközök - de ezúttal inkább fizikaiba - ám most inkább választóvonalnak tartom. Jelzésnek, hogy hol végződik a "közös tér" és hol kezdődik a templom területe. Ahova nem is óhajtok csak úgy berontani, mint holmi bolhás Rabisuk. Én inkább vendégségbe érkezem - és így illik is úgy viselkedni.
A biztonsági őr hezitálásába nem szólok bele - neki kell tudnia, hogy mit lehet és mit nem. Azért örülök neki, hogy számomra kedvezően döntött


/Görög/ Köszönöm - mondom neki, amikor átadom neki a személyit és a pénzt. A magasabb árral sem vitatkozom - egyrészt én kértem szívességet, másrészt valahol egyet kell értenem a meglátásával.

A kapun belül ráérősen sétálom végig a tárlat el nem zárt részeit, s kissé eltűnődöm. Az információs táblák előtt állva valahol furcsa olvasni a régmúlt istenekről - mi már sehol nem voltuk, mikor ők előkerültek - már ha igaz, hogy a görög vallás csak háromezer-hatszáz éves múltra tekint vissza... S ma már szintén sehol sincsenek. Kik voltak? Hova tűntek? Ha nem Bukottak voltak, akkor talán a megmaradt Elohimok közül páran? De ha ezért őket is bezárta a Teremtő, akkor miért nem halottunk róluk? Ennek gondolom nagy hírértéke lett volna odalent - vagy csak nem emlékszem? Esetleg másik börtönbe zárták őket? Ezt nem ma fogom megfejteni - jövök rá. Ám, hogy Camael alakja előbukkan a feledés homályából - némi meglepetést okoz - igazából nem pont ezt az eredményt vártam - de azért tudok neki örülni.  Hiába, ugyanez otthon a négy fal között ki tudja, hogy mennyi idő múlva sikerült volna? Pedig valahol ő is olyan, akinek talán valaha szobrot állítottak...

A táblákat kiolvasván egy kellemesen nagy méretű ki-tudja, hogy milyen céllal ide került szikla vagy tetején végigfekszem, és miközben a nap folyamán összegyűjtött hő melegíti a hátamat, töprengve nézem a csillagos égboltot.
Lassan azzal kéne foglalkoznom, hogy mit is kezdek magammal a jövőben! S most is egy példa áll itt előttem, mert hiszen a Láthatatlan Istennő templomának romjait nézem - tapintom.
Igazából a név magáért beszél - és rávilágít a módszerére - amelyet jelen helyzetben talán nekem is követnem kéne. Hisz Morana, a bolhás és a doktornő is azt sugallta, hogy óvatosnak kéne lennem - nem pedig magamutogatónak. Alapvetően külön-külön nem biztos, hogy megfontolnám a dolgot. Ha egy ember állítja, hogy ló vagyok - akkor orrba verem. Ha már a második is azt mondja, hogy ló vagyok, akkor el kell rajta gondolkoznom. De ha már a harmadik is ezt állítja, akkor ideje vennem egy nyerget... Hogy hatásos volt-e az istennő módszere? A válasz itt áll előttem. Az istennő már sehol nincs, de az emléke és a szentélye még mindig megvan. Ezt én sikernek hívnám.

Persze a láthatatlanságnak is vannak fokozatai - tegnap még azon tipródtam, hogy ott hagyjam-e Athént, hogy megvédjem azokat, akik fontosak számomra. Hiszen eléggé szeretem őket ahhoz, hogy az érdekükben el tudjak tőlük szakadni. Ám ma - az a szerencsétlen kimenetelű incidens megmutatta, hogy nem csak gyógyítani tudok, hanem ártani is. S talán a Bukottaknak is! Ez nem olyan fegyver, amit szívesen bevetnék - mert ha belegondolok, már attól kiráz a hideg - de ha nincs más lehetőségem - akkor tudom, hogy élni fogok vele. Szomorú, hogy ilyen szörnyűség az, ami miatt úgy vélem - nem kell feltétlenül eltűnnöm Athénból. Hogy ettől érzem magabiztosabbnak magam...

A töprengés s csillagles végül elhatározással zárul - a jövőben óvatosabb leszek, de Athént nem fogom elhagyni. Kerülni fogom a konfliktust, de ha kell megküzdök az igazamért! A döntéssel, és azzal, hogy tudtam dönteni - elégedetten lekászálódok a szikláról, és amennyiben maradt még nem látott rész, ráérősen bebolyongom a holdfénybe öltöztetett romokat, aztán az őrhöz bekopogva jelzem, hogy végeztem. Átveszem az igazolványomat, és visszasétálok a szállásomra, hogy letusolva eltegyem magam a következő napra.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #230 Dátum: 2017. Október 25. 18:44:18 »
A sétád a romok között magányosan kellemes és bár követelt némi áldozatot, most nyugodtan élvezheted a magány és a tiszta levegő kellemes ízét. Ami azt illeti az utóbbi kifejezetten jól esik és nem kizárt, hogy a puszta gondolat a városi szmogról és bűzről nem a legvonzóbb képek közé tartozik. Hosszú sétát tehettél, nem sok rész volt lezárva és a legtöbb táblát is valamennyire ki tudtad venni, de azért maradt néhány, amely megőrizte előtted titkát.

Az Iskolai tananyag töredékeként tudod, hogy Zeusz nagy nőcsábász volt és valószínűleg Hugh Hefner a patronáltja. Természetesen a tréfát félretéve igen sok Istennőt és más természetfelettit környékezet meg számos alakban. Sok lehetséges magyarázat van arra, hogy miért és miképp maradt fent ez a sok legenda, de az itt és mostban talán az az érdekes, amire nincs semmilyen értelmes válasz. Ki lehetett ez a Nimfa és mit tehetett, hogy Templomot emeltek neki.

De talán a legégetőbb kérdés az, hogy… mikor?

Sok kérdésed van, válaszok nincsenek és nem biztos, hogy azért mert nem emlékszel. Igazából ez a hely és a pillanat ad neked egy emléket, azt, amelyik felfedi előtted, hogy időnként el-eltűntek Bukottak az Abyssból. Sokuk visszatért, de nem mindenki. Ki tudja, hogy ez idő alatt mi történt és milyen nyomott hagyott az emberek emlékezetében. Ilyen lehetett Aphrodithe is, aki a szépség és a szerelem megtestesüléseként maradt fent.

Később – mikor már elfeküdték a választott szikládon – az égboltot bámulod. Az égen megannyi csillag ragyog, számtalan alakzatot rajzolva fel, mint például az Oroszlánt… a kemény kő érzete csal vissza és a tudat, hogy ez a hely még évezredek után is itt van, hogy adott esetben meséljen azoknak, akik meghallják a suttogását. De úgy tűnik, hogy nincs itt és nem is járt senki, aki megértette volna az elsuttogott szavakat, így a hely tovább őrzi titkait.

A megfelelő lépés – úgy véled – az lesz, ha követed a Láthatatlan Istennő ösvényét bármerre is vezessen, hiszen így minden, amit teszel túllép az időn és ott lesz az embereknek, azoknak, akik méltóak arra, hogy elérjenek. Ki tudja mennyi ilyen és ehhez hasonló lehet odakint, rejtett és titkos alkotások amik valami csodát rejtenek. S ha folyamatosan egyre többen szabadulnak ki, akkor az sem kizárt, hogy újak születnek – legyenek azok áldás vagy épp átok az emberiség számára.

Az emberek szerint minden rosszban van valami jó. Talán te is megértetted és magadévá tetted e mondás bölcsességét, mindenesetre az már teljesen bizonyos, hogy visszatérsz a fővárosba. Vissza azokhoz, akik barátként, családtagként és esetleg többként is tekintenek rád rejtett vagy felfedett titkod ellenére. A gondolatok valamivel tisztábbak mint voltak a cél is kirajzolódni látszik a kaotikus örvényből mely korábban magával ragadt.

S mégsem sietsz vissza.

Csak a szállásodig, mely út ezúttal valamivel hosszabb és nem csak azért, mert visszakérted az igazolványodat. De az útközben eléd táruló természeti szépség talán picit segít megérteni, hogy mennyi mindent vett el az ember a Teremtésből, hogy maga formálja, hogy az élőt szürke betonra cserélje és ezzel olyan sebet ejtsen amire a Vadon Elohimjai fájdalmas haraggal képesek csak válaszolni. Ugyanezen gondolatmenet elkísér a fürdőbe is, ahol vegyszerrel kezelt víz hullik rád, mérgezve a Mélységek Elohimjainak otthonát…

Camaelét…


6. nap


Hamar elnyomott az álom, pedig nem voltál teljesen fáradt. Az álmaid a gondolataidnak megfelelően váltakoztak, de az ébredéssel nem tudtál megőrizni egyetlen képet sem, hogy visszaidézd mi zajlott le benned. Pihentebb vagy és ennek megfelelően nyugodtabban látod a világod, amelybe friss és finom reggeli illata kúszott be. Elfogyasztottad az utolsó cseppig és morzsáig, hogy aztán újabb útra indulj és egy Halandó ember életútjának állomását látogatasd meg.

Az utazás és látogatás eseménytelenül telt, de megismerted egy Szent ember életét és munkásságát annak teljes részleteiben, tudva, hogy sosem adta fel, még a leglehetetlenebb helyzetben is alázattal és tisztelettel viseltetett és végül bár az Átok elragadta az élők sorából, olyan nyomott hagyott, amit senki sem képes eltörölni az emberek emlékezetéből. Halála után is embereken segített, meggyógyította őket…

Írott szavai talán még ott visszhangoznak benned mikor az önismeret fontosságáról ír:
Idézet
„Aki nem ismeri önmagát, Istent sem ismeri. És aki nem ismeri Istent, az nem ismerheti meg általában a dolgok igazságát és természetét. Aki pedig nem ismeri a dolgok természetét, az nem is tudja azokat önmagukban megfelelően értékelni, nem tudja az olcsót a drágától, az értéktelent az értékestől megkülönböztetni. Ezért az ilyen ember csak kimeríti önmagát a triviális dolgok hajszolásában, miközben közömbös az örök és legdrágább dolgokkal szemben. Az embernek meg kell ismernie önmagát, Istent és a dolgok természetét, és ezáltal Isten képévé és hasonlatosságává kell válnia. Aki ismeri önmagát, az ismeri kötelességeit is önmagával, Istennel és felebarátaival szemben. Aki ismeri magát, az sohasem fuvalkodik fel, hanem mindenekelőtt tisztában van saját fogyatékosságaival és hibáival, mindig ahhoz az ideális ősképhez móri magát, melynek hasonlatosságára önmagát is kell nevelnie.”

A szív szerepéről pedig ezt mondja:
Idézet
„Az ember nemcsak értelem, hanem szív is. E két, egymást segítő erő teszi az embert tökéletessé, megtanítja arra, amit csupán az értelemmel nem foghatna fel. Az értelem a természetes világról tanít bennünket, a szív pedig a természetfelettiről. Az ember csak akkor lesz tökéletes, ha mind szívét, mind értelmét fejleszti. A szív pedig a kinyilatkoztatott valláson keresztül fejlődik.”

A meggondolatlan aszkézissel szemben e szavakkal figyelmeztet:
Idézet
„Amikor valahol nagyszerű aszkézist látsz, tudd meg, hogy mögötte nagy morális erény is rejtőzik, ami a testi aszkézis támasza. Tudnunk kell, hogy a lélek ereje erősíti, támogatja a testet is küzdelmeiben. Lelki erő nélkül lehetetlen komoly aszkézisbe fogni; ezért, ha a türelmetlen ember ebbe mégis belefog, mielőtt lelkét a morális erények útján megerősítené, bukásra van ítélve.”

Ekkor már a parton álltál, a hullámok nyaldosták talán a lábad, esetleg a homokba fúrtad? Nem számít, hogy épp Helios alatt feküdtél vagy Poszeidón birodalmában úsztál esetleg csak sétáltál a parton, mert a szavak mindenhova elkísértek. Tettek így a csalfa és játékos szellők, a csiklandozó napsugarak és a tenger sós illata mely az orrodba fúrta magát, a sirályok „éneke vagy épp a hullámok hangjai. Kevesen voltak veled ezen órákban, de azért itt már nem voltál egyedül.

Épp, mikor indulnál vacsorázni, hallod meg a közelben a gitár keltette dallamokat és a hangot, mely bár talán nem oly mézédes mint egy csábos hableányé, nem oly buja mint egy Succubusé, de mégis van benne valami zengő, ami képes megérinteni azt, aki odafigyel rá. Egy dalt hallasz, később, ha eléggé megtorpansz és odafigyelsz rádöbbensz, hogy ez egy ima a Láthatatlan Istennőhöz, mely nem kér semmit, csak tisztelettel és alázattal dicsőit azon tettekért, amiket a lény az emberekért tett egykoron…

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #231 Dátum: 2017. Október 25. 21:15:23 »
Enethiel

A séta folyamán a rábukkanok pár félénk táblára is, amely a fénykörön kívül bújt el - és néhányuk nem is osztotta meg velem a tudását. Ugyan próbáltam őket más és más szögből is megkörnyékezni, de hiába - makacsul ragaszkodtak a titkaikhoz. Ezt az apró kellemetlenséget bőven ellensúlyozza az, hogy egyedül lehetek itt, a friss és tiszta levegőn.
Az újonnan felbukkanó emlék viszont legalább annyi kérdést vet fel, mint amennyit megválaszolt. Mert az Abyssból időlegesen kiszökött Bukottak talán magyarázatot adnak arra, hogy maradhatott fent a Görög panteon - ám hogy mi történt azokkal, akik nem tértek vissza - az már megint az ismeretlen homályába vész... Még akár azt is valószínűnek tartom, hogy így egy-egy Bukott akár több istencsalád "tagja" is lehet. S természetesen azok, akik hatása kiemelkedően fontos volt az emberek szerint - azok nyerhették a legtöbb eltávot börtönükből.
Az eget fürkészve eszembe ötlik az oroszlán csillagkép, és arról a Rabisu. A kellemetlen élményt felidézve elhúzom a számat, és gyorsan tovább is hessegetem a látogatóm emlékét.
Bár a döntés megszületett, de a sziget varázsa nem enged olyan könnyen. Úgy érzem, hogy nem rohanhatok el anélkül, hogy ne merülnék el benne - ha csak egy napra is - a nyugalmába, hogy egy darabkáját mint valami szuvenírt majd magammal vihessem. Erre a feltöltődésre nagy szükségem van - hiszen Athén mint már tapasztaltam, hajlamos nehézségeket gördíteni az utamba.

A szállásom fele tartva igencsak szembeötlő, ahogy a természetet egyre több helyen váltják fel az ember által készített dolgok - míg végül olyan túlsúlyba kerül, ami még ebben a kis faluban is zavaróan hat - és akkor még nem is beszéltünk Athénról. A jelek egyértelműek - az embereknek még van mit tanulniuk a természettel való bánásmódról. S tartok tőle, hogy van még más terület is, ahol hiányosság vagy felejtés nyomaira fogok bukkanni. Az egyetlen szerencse az, hogy talán még tudunk rajta változtatni...


6. nap

Az ébredés azért örömtelinek mondható - a reggeli ígérete viszonylag hamar kézzelfoghatóvá válik - melyet a terveimhez hűen az erdőre néző csöpp teraszon fogyasztok el ráérősen. Ezt a napot Szent Nektáriosz életútjának megismerésével és az általa alapított monostor meglátogatásával kezdem. Elvégre kevesebb, mint száz éve halt meg - és ha hinni lehet a történetének, akkor halála utáni gyógyító ereje miatt avatták szentté.
A szavait jelen helyzetemben akár iránymutatásnak is vehetném - vagy akár a döntésem megerősítésének. Jayr régebben viszont csak megvonta volna a vállát - sem megerősítést sem iránymutatást nem keresne ilyen helyen. Legfeljebb elismerőleg bólintana az élettapasztalatra, ami átszűrődik a sorok közt. De mostanra kicsit megváltoztak a dolgok. Összekuszálódtak, és mostanság próbálok meg rendet tenni. Ám a nagy rendrakásban is el lehet ám fáradni - amit én délután a sziget egyik strandján pihenek ki - némi úszással, napozással és nézelődéssel fűszerezve. A kellemesen fárasztó strandolás után a gyomrom jelzi, hogy vele is törődnöm kellene - így elindulok a szállásom fele. Út közben meghallom a gitárhúrok hangját - amely nem is lenne szokatlan, de most valahogy felkelti a figyelmemet. Lelassítok, sőt! a vacsora időpontját is kicsit későbbre tolom - mert meg akarom hallgatni a dalt. Amelyet hallgatva rájövök, hogy miről is szól - s hogy immár a dal forrására is kíváncsi vagyok. Így a hang irányába indulok, s ha meglelem, meg is nézem magamnak. Főképp az érdekel, hogy van-e tokja a gitárnak, ahol esetleg gyűjti az aprót. Ha van, akkor számadást végzek a tervezett költségeimet illetőleg, majd a pénztárcámat elővéve a szabadon felhasználható költőpénzem felét beleteszem - a dal végén. Hiszen az ima címzettje jó eséllyel nem tudná amúgy sem jutalmazni a dalnokot - de valahogy úgy érzem, hogy ennyivel én is hozzá tudok járulni az ügyéhez.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #232 Dátum: 2017. Október 26. 17:34:59 »
Görögország, Athén
1999. július 26. – 6. nap

Hétfő – Délután, kora este



A gitár nem egy drága darab – igaz, nem vagy hangszer szakértő – de az állapota azt sugallja, hogy nagy becsben tartják, de azért nem zárják vitrinbe. Akad rajta karcolás és más jele a folyamatos használatnak, mint amilyen a mostani pillanat is. A hangja szépen szól, fel lehet hangolva – te nem vettél észre hamis hangot – amihez hasonló női hang társul. Nem olyan, mintha egy világsztár videoklipjét hallanád, ellenben eredeti és a maga hibájával együtt tökéletes.

A dal amit énekel, vagy himnusz, dicsőítő-ének… akármi is legyen, picit megkopottnak hangzik, mint amit nem rég találtak meg és leporoltak, ennek megfelelően misztikus és rejtélyes, tele szimbólummal és metaforával. A görög nyelv is mintha sántítana, de aztán rádöbbensz, hogy ez igazából ó-görög. Régies nyelv, de még mindig nem a legrégebbi nyelvek egyike, ugyan idősebb mint a latin, de még sem annyira „elterjedt”.

Közben odaérsz a fiatal lányhoz, aki a húszas éveinek elején jár és megjelenésében legalább annyira érdekes lehet, mint a Láthatatlan Istennő. Nem érzel mindent átölelő áhítatot, de tiszteletet igen, ami elég erős még a te empátiád számára is. Nem tudod, hogy valóban elhiszi e amit énekel, de az biztos, hogy becsben tartja az örökséget. Aztán amikor feléd fordul, rádöbbensz, hogy tévedtél a korát illetően, amely inkább harmincas, csak a fiatalos öltözködés súgott mást.



Nincs nála gitártok, de ha lenne is te lennél valószínűleg az egyetlen aki pénzt dobna bele, hiszen a part ezen része eléggé kihalt.

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #233 Dátum: 2017. Október 26. 18:14:08 »
Enethiel

A dal forrását keresve, majd fellelve szembesülök azzal, hogy a kezdeti feltételezéseim nem felelnek meg a valóságnak. Már ami a hallgatóság számát és a zenélés célját illeti. Mire ráeszmélek, hogy nem túl könnyű elvegyülni egy olyan tömegen ami nincs, ahogy gitártok sem amibe pénzt lehetne tenni - már túl közel értem, hogy ne mutasson igencsak furán az, hogy ha szó nélkül sarkon fordulok. Így pár lépésnyire megvárom a dal végét, amely a régies nyelv miatt igencsak szokatlannak hangzik. Amikor végül felém fordul, rájövök, hogy picit tévedtem az életkorát illetően - nem mintha számítana. Szeret zenélni, de nem ebből élhet. Lehet helyi tanár, vagy valamely múzeum alkalmazottja - tippelek magamban a munkáját illetőleg.
/Görög/ Helló!  Elnézést, csak meghallottam a dalt, és meg szerettem volna kérdezni, hogy hogyan sikerült rábukkanni. Elég figyelemfelkeltő darab - próbálok valamiféle keretet adni a jelenlétemnek - ha már ilyen figyelmetlen módon ennyire a közelébe jöttem, hogy megzavartam.

Próba dobás Translate lore-ra, hogy a dalt minél pontosabban értsem a régies nyelvezet ellenére - és hogy esetleg rábukkanjak benne a névre, hogy kit szólított volna meg. (megjegyzés: a sikertelenség szerintem valószínű)
Man+emp: 3
Próbadobás 3d10: ( 7,6,4 ): Célszám: 6. Eredmény: 2 Siker
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #234 Dátum: 2017. Október 27. 21:39:00 »
Görögország, Athén
1999. július 26. – 6. nap

Hétfő – Délután, kora este



Míg hátulról lépdelsz közelebb lett volna esélyed – talán – anélkül megfordulni, hogy észrevegyenek, de így, hogy a dal – akár egy szirén éneke – magához csábított, már szinte semmi. Az, hogy nincs gitártok sejtet ezt-azt, de ettől eltekintve még ott a magány és az önmaga szórakoztatása, ahogyan a tudás, hogy valaki még vagy beszél az ó nyelven, vagy csak jól megtanulta ezt a dalt. Azt, amelyik érkezésed után nem sokkal véget ért, így most van lehetőséged arra, hogy érdeklődni kezdj:

Nő /Görög/ Szia! – pillant rád, tegez, de érzed, hogy szelíd és kedves gesztus ez – Érdekes kérdés, a legtöbben azt sem tudják mi ez – szomorkás mosoly, de aztán hamar magára talál – a Nagyanyám hagyományozta rám, aki az ő Nagyanyjától és… – int, hogy ez egészen hosszan folytatódik – ha hinni lehet a családi történeteknek! Sőt, állítólag van egy ősi nyelvezetű formája is, de arra már senki sem emlékszik – kuncog, nem igazán hisz ebben – Nagyon szép igaz? Olyan titokzatos, miközben énekled, az az érzésed, hogy azt látod amit akarsz, de ez nem feltétlenül az, ami az igazság – eközben felkelne, hogy – Théa vagyok – mutatkozik be, majd egyenesen rád néz

Ahogy megemlíti, hogy a legtöbben azt sem tudják, hogy mit hallanak, bólintok.
/Görög/ Én is csak azért tudom, mert tegnap voltam a hegyen – ismerem be – De valóban szép dal. Ahogy maga a hagyomány is, hogy tucatnyi nemzedéken át megőriztétek az Istennőnek szóló dalt, és az emléket – ismerem el, aztán a bemutatkozással én sem maradok adós – Elnézést – kérek bocsánatot amiatt, hogy még nem mutatkoztam be korábban – Jayr vagyok. Egyébként jó esélyt látok arra, hogy valóban volt egy régebbi nyelvezete is – árulom el apró mosollyal a véleményemet, de az okát nem.

Théa /Görög/ Turista? – mintha ez picit mulattatná, de aztán komolyabban bólint – Számtalan titok szövi át a Hellén mitológiát és a mienk még csak nem is a legősibb, de sajnos egy sumér vagy arámi dalt sem tudok – de nem is tartja ezt bajnak, úgy tűnik hazafias érzelmekkel viseltet – Szép név! – dicsér meg a bemutatkozás után, végül – Talán nyelvész lennél? – kérdezi érdeklődve

/Görög/ Jelenleg ez a legtalálóbb szó – értek egyet a turistával – Athénból szöktem el egy napra – ismerem be – Ahogy én látom, általában közös gyökere van a mitológiáknak. Csak más helyeken és más korokban vette a nép az ajkára – válaszolom, aztán a nevem dicséretére – Köszönöm szépen! – a nyelvész felvetésre megrázom a fejem – Dehogy! Szabadságolt rendőr vagyok. De talán le tudnám fordíttatni fonetikus szövegre, egy régi nyelvre – ám azt nem tudom, hogy utána egyáltalán kijönnének–e az ütemek vagy rímek – ajánlom fel a lehetőséget

Théa /Görög/ Olykor megéri elhagyni a nagyvárost! Sok szép dolog rejtezik szerte az országban, különösen a kisebb szigeteken! – mint aki tapasztalatból mondja – Lehet, hogy többet kéne elszöknöd – ütögeti meg maga mellett a homokot, ülj csak le – Szerintem ez nem teljesen igaz, de inkább mesélj arról, hogyan tudnád lefordíttatni arra a régi nyelvre, és egyáltalán honnan ismered? – ez igencsak felcsigázta!

/Görög/ Lehet benne valami – bókolok burkoltan a kisebb szigeteken fellelhető szépségekre futó mosollyal, miközben leülök. A kérdésére, hogyan is tudnám megszerezni a fordítást egyszerű a válasz – Ha megkapom leírva, akkor magammal viszem, és lefordíttatom az egyik ismerősömmel. Aztán megkapod levélben – válaszolom – Őt hallottam egyszer beszélni egy olyan nyelven, aminek rácsodálkoztam a szépségére – válaszolom komolyan, majd merengve hozzáteszem – Aztán lehet, hogy csak átvert, és kínaiul mondta nekem azt, hogy "olcsó strandpapucs!" – mosolyodom el, nehogy ezt a végén komolyan vegye

Théa /Görög/ Biztosan tudom – közli határozottan, de lehet, hogy picit elértette amire céloztál, majd – ha le tudnám írni... – sóhajt – szájhagyomány útján maradt fent – árulja el – nem ismerem az írott formáját – sajnálkozik – talán ha értesítenéd e kedves barátodat, akkor felvehetné velem a kapcsolatot és akár meg is látogathatnálak, miközben arra járok – veti fel, ez a legjobb, amit most mondani tud – s jó lenne hallani is, mert mit érek a fordítással, ha nem tudom az eredeti formáját elolvasni? – torpedózzák meg a tervedet – de ha át is vert, legalább megismerek egy új embert – mosolyog, úgy tűnik nyitott nő

Kicsit meglep, hogy nem tudja leírni – de aztán jobban belegondolva ez nem meglepő – elvégre nem verseskötetről beszélünk, hanem egy dalról. Picit belegondolok, hogy Morana mit szólna egy ilyen lerohanáshoz – de az a helyzet, hogy már amúgy is meg akartam kérni, hogy újra tanítson meg a nyelvre.
/Görög/ Megkérdezem – de a kapcsolattartás véget felírhatnád a mobilszámomat – javaslom neki, és lediktálom a számot. Pláne azért, mert az enyém otthon pihen, és itt íróeszköz nélkül vagyok. – Először azt hittem, hogy valamelyik múzeumban vagy iskolában dolgozol – árulom el.

Nem úgy tűnt, hogy észrevette volna a meglepettségedet, de ez lehet a hirtelen jött izgatottság számláján is, hiszen nem mindennap találkozik valakivel az ember, aki elfeledett szövegekkel foglalkozik
Théa /Görög/ Remélem a professzor tud majd rám időt szakítani! – mosolyog és reménykedik, majd beüti a saját kis telefonjába a diktált számokat – S az baj lenne, ha igaz volna? – kérdez vissza, picit, mintha sértődött lenne, de nem vagy biztos benne

A professzor említésére elvigyorodom, mivel Morana elég messze van szerintem a tipikus professzortól.
/Görög/ Már miért volna baj? – kérdezek vissza – Ilyen családi hátérrel úgy gondolom erős lehet a szigethez s a történetéhez fűződő kötelék. Már maga a dal is azt súgta, hogy nem feltétlenül vegyesboltot üzemeltetsz. Inkább hivatásod lehet. Persze simán tévedhetek is – válaszolom

Úgy tűnik, hogy Morana akkor professzor maradt, igaz a teste, Thana valóban doktor. Csak épp nem történész–nyelvész, hanem orvosdoktor. Patológus. De ez a mosoly tetszik a Thénak, viszonozza is
Théa /Görög/ Helyes! Besegítek mindkettőben – de a szigeten valószínűleg csak általános iskola lehet, ha egyáltalán van ilyen itt – Történelmi útikönyvet írok, amely a múlt értékeit mutatja be melyekre már csak az idősek (se) emlékeznek. Rengetek történt, monda és legenda létezik íratlan formában – láthatóan jól esik neki, hogy érdekel téged a téma, s persze a csillogó tekintet is árulkodó

/Görög/ Gondolom akkor a többi szigetet is bejártad már párszor tanulmányutakon – jegyzem meg kissé irigykedve.
A legendák és mondák gyűjtésére különösen felfigyelek. Gyakorlatilag sokkal többet tudhat az elmúlt korok misztikus eseményeiről, mint bárki több mérföldes körzetben. Most persze jó lenne megkérdezni, hogy mivel tartották távol régebben az ártó szellemeket és egyéb lényeket a házaktól, de úgy érzem, ez elég furcsa volna. Így marad az átlagosabb kérdés
/Görög/ Jó dolog, hogy valaki összegyűjti őket. A régi történetek közt néhány bizonyára komoly alapokon nyugodhat – például mint Trójáé. Csak meg kell találnod a megfelelő történetet... – értek egyet a témaválasztással – S mikor szeretnéd publikálni a könyvet? – érdeklődök.

Théa /Görög/ Számtalan sziget van. S rengeteg olyan, aminek már csak töredéke van a felszínen. A kontinensek vándorlásával sok minden megváltozott. Számtalan dolog nem ott van, ahol eredetileg volt és ez minden percben változik… még ha nagyon picit is  – mosolyog – Sok helyen nem jártam még, egyszerűbb lenne, ha tudnék pillanatok alatt nagy távolságokat megtenni – kuncog, lehetetlennek tartja, de nem zavarja – Biztos nem vagyok egyedül, de nem sok segítséget kapok.  – ez sem zavarja, nem adja fel – Trója… nem az a kedvencem – nem is nagyon foglalkozott vele úgy véled – Talán sosem fogom, de ha egyszer lesz, aki tovább vigye, talán ő majd be tudja fejezni  – és még ez sem zavarja!

Valóban minden percben változik a dolgok helye. Akárcsak az enyém – két hete még nem is mertem álmodni, hogy kikerülök odalentről, most meg! – pislantok elégedetten a tenger fele. A gyors utazásról nekem kicsit más tapasztalataim vannak – olyankor összemegy a világ, és a hol kérdése kissé jelentőségét veszti.
/Görög/ A gyors helyváltoztatás kérdése picit olyan lehet, mint a távoli kapcsolat–tartás. Régen levelekkel üzentek egymásnak, és az idő lassan telt. Most, a mobil–telefonok korában felgyorsult az élet. Még otthon sem hagyják békén az embert. A gyors helyváltoztatás képessége érdekes gondolat, de lehet, hogy csak addig lenne öröme benne az embernek, ha csak páran élhetnek vele  – vélem – Ami meg Tróját illeti, nem azért hoztam fel példának, mert nekem az a kedvencem, hanem azért, mert Schliemann hitt a mesék mögött megbúvó igazságban, és a rég elveszett Trója létezésében  – fejtem ki bővebben. Azt, hogy a könyvet nem most fogja kiadni, hanem úgy számol vele, hogy lehet, hogy csak valamelyik (akár szellemi) örököse teszi meg – jól mutatja azt, hogy a családi hagyományok mennyire erősek nála – De játszunk el egy kicsit a lehetőséggel, hogy a dal címzettje valóban létezett – akkor mit kérnél tőle, ha tehetnéd? – teszem fel kíváncsian a következő kérdést. Hisz a dal maga nem tartalmazott konkrét kívánságot, ha jól figyeltem.
 
Théa /Görög/ Igen, ebben igazad van – ért egyet a telekommunikációval – de szerencsére ezek csak gépek és mint ilyen ki lehet kapcsolni  – kuncog, majd minél tovább nézed őt, annál inkább magával ragadhat a benne lobogó tűz és más erényei, amiket eddig nem nagyon láttál más embereknél. Talán csak egy–két ismerősöd rendelkezik ilyesmivel – Nem tudom kiknek kéne élni vele, de igazából nem is biztos, hogy szeretném  – osztja meg – Oda lenne az utazás élménye  – árulja el, majd – Ó, szerintem létezett! Hogy még ma is létezik e, ez a nagy kérdés! Talán a szelleme most is itt van velünk, mint Szent Nektarioszé  – nevet, ezt azért nem gondolta teljesen komolyan – Nehéz hinni valamiben, ami már évezredek, inkább több ideje nincs velünk csak a történetekben! – nehéz, de nem lehetetlen szerinte – Szóval, ha tényleg létezne... most, először kérlek te felelj a saját kérdésedre!  – pislog, kíváncsi a válaszra nagyon

/Görög/ No igen, az utazás élmény feltehetőleg eltűnne, ha csak egy pillanatig tartana – és kisebb esély lenne arra, hogy valami újat vagy érdekeset fedezzünk fel utazás közben  – értek egyet. Kicsit meglep, hogy úgy gondolja – valós alapja lehetett a kultusznak, és jól megvilágítja a jelenlegi hitetlen társadalom problémáját.
/Görög/ Én indulásnak békés jószomszédi viszonyt kérnék, ha lehet. Bármi mást csak utána. Hiszen képzeld el – a múló évek feltehetőleg rajta is nyomot hagynának, és formálnák. S ki tudja milyen irányba? Hiszen rengeteg időről beszélünk – s kérdés, hogy azt mivel vagy hol, milyen körülmények közt töltötte. Ha visszatérne, azt láthatná, hogy a sziget és a világ is alaposan megváltozott. Ám szerencsésnek mondhatná magát, mert van aki ennyi idő elteltével is kitart mellette  – árulom el neki.

Théa /Görög/ Hm. Érdekes választás! Azt hiszem, hogy bennem még nem fogalmazódott meg a tökéletes kérdés – vallja meg, majd csak bólint egyet és félretéve a gitárt közelebb ül – Tudom, hogy milyen ez. Visszatérni sok-sok idő után egy olyan világba ami rohan és oly gyorsan változik, hogy nincs esélyed megérteni. Igazából azt sem tudom, hogy a Láthatatlan Istennő miért volt itt és mit is tett, de a történetek szerint jóságos volt. Szóval a kérdés az, hogy miért volt ennyi ideig távol, milyen helyen volt és voltak e mások vele, hogy mit csinált és... szóval sok dologtól függ, hogy haragra gerjedne vagy... ki tudja? – aztán az "árulkodásod nyomán" – Ki az? hol van? mutasd meg nekem! – néz körül komoly tekintettel

Úgy tűnik, hogy nem kapok választ – pedig érdekelt volna. Ahogy és sem válaszolhatom meg azt, hogy témánk tárgya hol és hogy tölthette el az eltűnés óra eltelt időszakot. Tippem ugyan van, de pont ezt nem hiszem, hogy el kéne árulnom. Pici ellentmondást érzek viszont Théa szavaiban – ha van története, akkor miért nem lehet tudni, hogy mit csinált? Elvégre egy történetnek általában van valamiféle cselekménye...
A kérdésre, hogy ki az, aki még kitart a Láthatatlan Istennő mellett – picit rácsodálkozok
/Görög/ Ha van tükröd, gyorsan néz bele, hogy megpillantsd!  – mulatok rajta nem túl feltűnően. Vajon ennyire nem érzi, hogy amit tesz, az milyen jelentősnek tűnik? – Node, akkor lássunk egy egyszerűbb kérdést – a régi történetek közül melyek azok, amik számodra leginkább tetszenek, vagy az érdeklődésed középpontjában áll?  – firtatom

Mire elhangzanak a szavaid a tükörről, már magad is rájössz, hogy pontosan tudták kire gondolsz és csak jót mosolyognak, talán veled együtt az egészen. Úgy tűnik van némi humorérzék is a szépség és tapasztalat mögött.
Théa /Görög/ Ez picit olyan, mint amikor meg akarod mondani, egy háromezer éve élt költő mire gondolt, amikor a műveit írta. – magyarázza miért nem sejti az igazságot a történetekből – Akadnak persze elképzelések, hogy védelmező volt, hogy elrejtette azt amire még az emberiség nem volt érett és persze állítólag volt egy lány, aki képes volt jósolni az áldása nyomán, de ezekre nincs semmi bizonyíték a történeten túl. – így óvatos, ami a másik kérdést illeti – Sok történet van ami érdekel, ezeken mind dolgozom is – osztja meg – de természetesen a Láthatatlan Istennő leányaként az érdeklődésem középpontja nem is lehet kérdéses – kuncog

Futó mosollyal jutalmazom, hogy kicsit megvezetett. De ez legyen a legnagyobb gondom az elkövetkezendő hetekben.
/Görög/ Én a kortárs írások esetében sem tudom, hogy mire gondolt az alkotó  – árulom el.
Ellenben az, amit Théa elárult – mármint a jóstehetséget illetőleg – eszembe juttatja a doktornőt. Ez elég különleges ismertetőjel, de most nem igazán tudok örülni az esetleges árulkodó nyomnak – miszerint mely Ház tagja lehetne az istennő. Théa érdeklődési köre valóban nem kérdéses, ahogy az sem, hogy kezdek éhes lenni. Közben én is megtudtam mindazt, amire hirtelen kíváncsi voltam. Már csak egyetlen kérdésem maradt
/Görög/ A Láthatatlan Istennő mint név érdekes, de nem maradt fent valami írás vagy történet, ami megemlíti, hogy mi volt az igazi neve, vagy töredéke? – kérdezem.

Théa /Görög/ Így van, mindenki a maga gondolatainak foglya – kuncog, majd arra eszmélsz, hogy téged néznek, de nem tudnád megmondani, hogy mit is gondolnak csak azt, hogy örömteli az arc – Úgy tudom, hogy a Láthatatlanság Istennője metaforikusán és szó szerint s az volt, amennyire megértettem a régi dalokat, de hogy volt e más neve. – itt picit elnéz felfelé, jobbra – nem tűnt fel, ha benne is van, lehet olyan szó, amit én másképp értelmeztem és emiatt nem is tűnt fel. – ezen alaposan elgondolkozik

/Görög/ Gondolj bele – ha valakit ezzel a névvel illetnek, az csak egy tulajdonságát jelöli. Ragadványnév lehet. Mint az istenek és a mindenség királya. Az ég, a viharok és a villámok ura. De ha tömören akarod megszólítani, imát intézel hozzá, akkor Zeusz a helyes megszólítás. Különben honnan tudná, hogy nem egy másik viharisten kegyeit keresed – például Jupiterét? – fejtem ki, hogy miért kéne lennie másik – bensőségesebb nevének is.

Théa /Görög/ Igen, vagy Seth, ha a Viharok Urát szeretnéd – de itt picit megborzong, de aztán vált is – A professzor majd segít! – közli – Korábban is kerestem már, de nem nagyon fogadtak, aki igen, az nem igazán tudott segíteni abban, amit te ajánlottál – reményeit is szinte feladta már – De valószínűleg nem latin vagy görög neve lesz, hanem valami más és emiatt nem találtam meg – te pedig tudod, hogy így van

/Görög/ Hát, ha igazad van, és tényleg régebbi jövevény, akkor miért is cserélte volna le a nevét? De tudod mit? Szívesen meghallgatom még egyszer – már csak a műélvezet kedvért. No meg hátha megüti valami a fülemet  – javaslom.

Théa /Görög/ Az emberi elme feledékeny. Talán nem cserélte le vagy sosem mondta el az igazit! Lehetséges, hogy így védte magát az árulásoktól, ami az emberi lét sajátja. Persze az is lehet, hogy elmondta, csak elvesztek ezek a történetek. Azt sem tudom, hogy a dal teljes e  – de valahogy, annak érezheti, mert nem panaszkodik, hogy hiányosnak érzi – Rendben, meghallgathatod, amikor a professzornak előadom!  – mosolyog, picit mintha sok csalódás érte volna és emiatt nem teljes még a bizalma

Talán van valami abban, amit mond – hiszen bővel elég, ha csak pár kiválasztott tudta a nevét – a többség pedig egyszerűen csak hitt benne. Ahogy elárulja, hogy még abban sem biztos, hogy a dalnak nincsenek további részei – bólintok. Valóban sok a bizonytalan tényező. Amikor elárulja, hogy majd akkor hallhatom újra a dalt, amikor Moranának adja elő, vissza mosolygok.
/Görög/ Rendben. Akkor lassan indulok is, mert a végén itt ragadok – állok fel – Örültem a találkozásnak! A telefonszámom akkor megvan – ahogy a feladatom is!  – fixálom a legfontosabb dolgokat – További szép estét!  – búcsúzom, és elindulok a vacsora reményében a szállásom fele

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #235 Dátum: 2017. Október 30. 19:08:15 »
Igazad lehet az elméletedet illetően, elvégre a Teremtést a Hit mozgatja és a Név, különösen az Igaz Név olyan titok, amit senki nem akar csak úgy kiadni! Te sem emlékszel, hogy valaha megtetted volna, de az emlékeid igen csalókák tudnak lenni. Idővel, biztos eszedbe fog jutni – egy ilyen fontos dolog – bizonyosan. Olyan ez, mint egy himnusz vagy óda, ami valahogy túlélte az évezredeket – ami már önmagában is csoda – de hogy teljes is legyen?

Théa /Görög/ Kétlem, hogy az baj lenne – osztja meg a gondolatot – elvégre néha azt kell tennünk, ami nekünk jó! – egy pici önzőség szerinte egészséges – és ha jól érzed magad itt, akkor akár meghallgatnál egy másik dalt! – veti fel mosolyogva, de ha nemet mondanál, akkor sem sértődik meg, utadra enged jókívánságokkal!

A szállásodat hamar eléred, ahogy a vacsorára sem kell sokat várni – kivéve, ha valami meleget szeretnél, akkor azért az hosszabb időt vesz igénybe, ellenben nem bánod meg. Bárhogyan is döntöttél – az előbbivel akár a szobádba is felmehettél – finom falatokat ehettél és még egy kis pisztácia vagy más helyi finomságból is jut egy tálkányival. Igaz, hogy még korai az idő, hiszen a nap is éppen csak alábukott és még színes az ég alja, de lefeküdhetsz, ha kívánod. Fáradt, az nem igazán vagy, testileg semmiképp, de talán a szellemileg picit kimerültél.


7. nap


Reggel elhagyod a szállást, talán pár falatot még eszel, de ha nem akkor eléred a korábbi kompot, ami egyenesen odavisz, ahonnan idejöttél. Senki sem vár, de ez nem is meglepő, hiszen senki sem tudta hova tűntél és miért vagy éppen mennyi időre. Minden különösebb probléma nélkül hazaérsz, ahol szintén nincs senki, így mikor belépsz… egyedül maradsz. Szinte majdnem teljesen csend van, csak odakintről szűrődik be némi utcazaj, de semmi olyan, ami ne lett volna az elmúlt napokban.

Megöntözöd a kis növényedet, majd ellenőrződ a telefont. Azon bizony akad nem fogadott hívás bőven. Rögtön az utolsó Thyrától, de ha visszanézed akkor van ott Petrostól és Cassia-tól is egy, de még egy üzenet is. Ez utóbbi természetesen a tüzes barátnő irománya és amit ír, abban nincs köszönet. Ha nem akarsz azonnal válaszolni, akkor elkezdheted megírni a kérvényt, hogy egy másik orvost szeretnél amiben továbbra sem zavar senki.

Mikor úgy döntesz, hogy az SMS fontosabb és alaposan átolvasod még egyszer mielőtt felhívnád azt akitől kaptad, akkor szinte azonnal felveszik és legalább egy percig azt hallgathatod heves kifakadással és talán némi aggodalommal, hogy mekkora idióta vagy, hogy ne merészelj még egyszer ilyet tenni és különben is ajánlják, hogy kiengeszteld mert különben olyat kapsz, hogy egy hétig nem tudsz leülni. A a végén valamivel higgadtabban még annyit közölnek veled, hogy nagyon nem javasolják, hogy hasonlót tegyél a jövőben, mert akkor levadásznak és véged!

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #236 Dátum: 2017. Október 31. 22:09:03 »
Enethiel

Természetesen arról álmodni sem mertem, hogy egy ilyen dalban bárkinek is az Igaz Nevére bukkannék. Ahogy én sem adnám ki. Igaz, van aki mégiscsak ismeri - elvégre nem véletlenül vagyok itt. De nagy szerencsével egy mennyei nevet lehet, hogy fellelhetek a sorok között. Egyedül az a kétségem, hogy ha az megtörténne, örülnék-e neki...

Théa apró önzésre buzdít, de ellen kell állnom. Először csak egy picit, aztán még inkább, s a végén újra egy tornateremben állok...

/Görög/ Mostanában túlzásba is vittem - válaszolom kissé komolyabban - de a következő alkalomra is kell tartogatnod valamit! - utasítom vissza finoman a lehetőséget, és rövid búcsú után elindulok a szállodám fele.

A hideg vacsora pont megfelel - a terasz magányából, a jó levegőn fogyaszthatom el, s nézhetem a távozó nap által az égre festett csíkokat melyek picit olyanok, mintha  valaki egy darab májjal mázolta volna oda. Végül aztán korán lefekszem, mivel sejtem, hogy a holnapi naptól ismét teljes pályás letámadás áldozata leszek - még ha nem is teljesen ok nélkül.


7. nap

Reggel némi fejtörést okoz az, hogy hol és hogyan reggelizzek, de nem bírtam ellenállni a lehetőségnek, hogy még a szálláshelyen egyek pár falatot indulás előtt. Ugyan így csak a későbbi kompot értem el, de megreggelizve ez nem igazán zavar. Athénban leszállva egyenesen hazafele indulok meg - azon törve a fejem, hogy vajon kinek tűnt fel a hiányom? Ezt a kérdést hazaérve a mobiltelefonom válaszolja meg. A lakás pont úgy néz ki, ahogy hagytam - senki nem tett látogatást, ha jól látom. Mielőtt azonban belebonyolódnék, előbb a növénykémet öntözöm meg, és csak utána foglalkozom a többi kérdéssel. A telefont a kezembe veszem és átfutom a nem fogadott hívásokat. Cassia, Petros, no meg Thyra. Nini, még egy üzenet is van! Basszus... Nagy levegőt veszek, és elolvasom a levelet. Nem kell csalódnom - amit írt nem teszem zsebre. Ha most egy rövid választ írok, tuti felrobban... Ezért aztán sóhajtva visszahívom, és várom az egyébként részéről teljesen jogos felháborodást. Igazból nem is nagyon tiltakozok, vagy tagadom a helyzetet - hiszen annak ellenére, hogy nem vittem telefont - valóban telefonálhattam volna. Inkább hagyom, hogy kifújja a gőzt, egyetértek vele, bocsánatot kérek, és most már nyugodtan meg tudom neki ígérni, hogy a jövőben nem szándékozok eltűnni.
Miután a legnehezebbnek gondolt híváson túl vagyok, felhívom Cassiát, majd Petros is, hogy tudassam velük sajnálom, hogy eltűntem, és hogy jól vagyok - illetve megérdeklődjem, hogy nekik van-e szükségük valamire?


Ahogy végeztem ezzel a kötelező körrel, leülök, és a megszólítás után elkezdem megírni a kérvényt, melyben megírom, hogy
"Úgy érzem sajnos a kijelölt orvosommal, Doktor Psykhe Vardalossal nem sikerült olyan bizalmi kapcsolatot létesítenem, hogy őszintén tudjak vele beszélni személyesebb kérdésekről, és ez meglátásom szerint belátható időn belül nem is fog változni. Ezért kérem, hogy irányítsanak át egy másik kezelőorvoshoz."
A kérvényen feltüntetem a nevet, születés dátumot és a többi olyan adatot, amely megkönnyítheti az ügyintézés menetét, és a végén aláírom. Picit eltöprengek, aztán elindulok, hogy leadjam a papírt a megfelelő helyen.

Amikor ott végeztem, maradt még egy fontos feladatom - a kórházban meglátogatni a szerencsétlen kollégámat, aki önhibáján kívül, miattam került oda. A kórház fele megállok az egyik virágboltban, és a maradék pénzem egy részéből veszek egy csokor virágot - mert az édességet vagy egyebet lehet, hogy nem engednék meg. Arra az apróságra figyelek, hogy egy-két szál kamilla, bíbor jácint és édes bazsalikom is legyen benne. A kórházban, ahova szállították a recepción utána érdeklődök hogy merre találom meg. Amennyiben megvan a kórterem száma, megyek is, és meglátogatom.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #237 Dátum: 2017. November 03. 13:07:48 »
Görögország, Athén
1999. július 27. – 7. nap

Kedd – Kora délelőtt, délelőtt



Az Igaz Név féltve őrzött titok. Ugyanakkor mint minden titok, a kellő módon ez is mások birtokába juthat. Nem kell hozzá más, csak rengeteg idő és lehetőség. Legalábbis Sybil szerint együtt lakva ismerszik meg az ember, tehát nem kizárt, hogy ez a Bukottaknál is működhet. Természetesen az is lehet, hogy erről szó sincs és senki más nem tudhatja az Igaz neved, csak aki kiparancsolt a Veremből, amelybe ha egy mód van, talán nem kéne visszakerülni.

Ez viszont felveti a kérdést, hogy kijutottál e valaha igazán onnan, vagy az a hely örökre beleitta magát az Esszenciádba? S különben is milyen hely az, ami képes fogva tartani a Teremtés Elohimjait? Nem beszélve arról, ha képes volt megfertőzni a lényed, akkor nem vagy még most is összekötve azzal a hellyel? S mi van akkor, ha emiatt környékez a Sötétség a létezésed minden percében. Talán próbál visszahúzni magához, hogy ezúttal mindörökre elnyeljen?

Eljöttél hát, és most egy másnap reggelén azon tűnődhetsz, hogy vajon az önzés ugyanolyan rossz lett volna, vagy Théa egy másfajta módon próbálta volna elterelni a figyelmed a gondjaidról? Erre nem most fog fény derülni, sőt igazából már sosem, hiszen a pillanat elmúlt, csak egy másik alkotható, teremthető ha tudni akarod a választ. Nem úgy arra, hogy milyen csodás napok voltak ezek a szigeten, még az utolsó éj is varázslatos volt, de most, most már kora délelőtt van…

A reggel elmúlt, ettél is talán szuvenírt is vettél vagy csak némi pisztáciát vagy más helyi finomságot, de otthon, mikor hazaértél már a fémeszköz húz vissza a valóságba. A hívások tegnapiak: előbb Thyra keresett délelőtt, aztán Petros később és Cassia este. Reggel mindhárman kerestek megint, mielőtt még visszaértél volna. Mindeközben körülnézve teljesen biztos, hogy senki nem járt itt, minden úgy van ahogy hagytad mielőtt elutaztál.

Egy növényke is túl van a törődésem, most jöhetnek az emberek. Ez picit Ninurtus volt tőled, de talán azért lehet így, mert számodra minden élet szent? Esetleg mert a növényke helyben van és könnyebb vele dűlőre jutni, mint lesz a Kiriakidis vérrel. Végül elkerülhetetlen a telefon – nem mersz üzenni – és amit kapsz, az heves, robbanékony és impulzív, de rövid. Miután mindent töredelmesen bevallasz és bocsánatot kérsz, elveszik a harag és „rád csapják” a telefont. Érzed, hogy ezzel még koránt sincs vége…

A másik két, könnyebbnek nevezhető telefonból az derült ki, hogy Cassia azért igenis picit aggódott érted – ez valószínűleg azért van, mert értesült arról, hogy másnak sem vetted fel – de végül csak kérdezte, hogy minden rendben van e, tudna e segíteni és persze végül kibökte, hogy hálás lenne, ha egy nap tudnál e vigyázni a gyerekekre, amíg ő egész nap ügyintéz. Petros kissé kimerülten hívott, de szórakozott hangulatban, hogy minden oké e és hogy akarod e, hogy elmenjen veled a kórházba meglátogatni a srácot vagy elkísérjen e a dilidokihoz.

Aztán a beszélgetések után megírod a kérvényt, amit majd beadsz az őrsön, hogy végül összekészülsz, hogy a kórház felé indulj. Amikor kinyitod az ajtót egy férfi – középkora végén, szakállal – áll.


Gabriel atya /Görög/ Üdvözöllek fiam! A nevem Gabriel atya és drága Sybil kérésére érkeztem. – hangja mély, tiszteletet parancsoló és mégis valahogy közvetlen – Alkalmas időpontban zavarlak remélem! – inkább mondja, mint kérdezi, miközben szelíden mosolyog

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #238 Dátum: 2017. November 03. 18:44:52 »
Enethiel

Lehet,hogy Sybilnek igaza van abban, hogy együtt lakva lehet igazán megismerni a másikat - és esetleg Bukottat. Viszont jelenleg azt hiszem - egy Bukottal sem akarok egy fedél alatt lakni. Ha már nagyon össze akarnék költözni valakivel, akkor Thyrát választanám. Pedig még az ő esetében sem lenne zökkenőmentes a dolog. Különösen, hogy vannak olyan dolgaim, amit nem biztos, hogy elsőre megértene.

Lehet, hogy az Abyssal kapcsolatban csak a sötétben tapogatózok, és az néha bele is harap a kezembe, de ez nem azt jeletni, hogy nem kell ellenállnom, tennem ellene valamit, megkisérelni lerázni a hatását magamról...

Hogy mi lett, és mi lehetett volna a szigeten, kár tűnődni - főképp, hogy a jelenlegi emlékekkel is ki vagyok békülve - nem is nagyon vágyhattam többre, mint ami jutott. Egyszerűen csak elégedett vagyok a helyzettel.
Kézzel fogható szuvenírt nem hoztam onnan, de spirituális útravalóval bőségesen kompenzáltam a hiányát - amelyet talán tovább tudok adni, és ezzel másoknak is örömet okozok. Akárcsak reményeim szerint a növénykémnek. Igazából azért is kezdtem vele, mert a hogyléte teljesen tőlem függ - felelősséggel tartozom irányába. Az ismerőseim úgy gondolom kissé önellátóbbak - azaz ki tudják várni a sorukat.
Ezt kissé kétlem azért, miközben Thyrát hallgatom, majd a megszakított vonalat - ám nem ér váratlan meglepetésként a dolog. Akkor jobban aggódnék, ha nem így viselkedne. Így csak kellemetlenül érzem magam.
Cassiát megnyugtatom, hogy sokkal jobban érzem magam, mint egy-két napja, és hogy igen, szívesen vigyázok a gyerekekre. Csak mondja meg a napot, hogy mikor szeretne önállósodni kicsit, és alkalmazkodom hozzá.
Petros esetében pedig kissé csodálkozva kérdezek vissza, hogy nem kéne-e neki dolgoznia? S megnyugtatom, hogy reményeim szerint mindkét helyre eltalálok. Megköszönöm neki a felajánlást, de finoman visszautasítom, mivel a kórházban szeretnék személyesen bocsánatot kérni a sráctól, mert úgy érzem, én is tehetek róla, hogy oda került - és ez nagyobb közönség előtt sokkal nehezebben megy számomra. A dilidokinál meg feleslegesen kéne várnia, amíg végzek.
A kérvény megírása után kinyitom az ajtót, és szembe találkozok egy pappal? Csodálkozva nézek rá, és az a kérdés ugrik be, hogy vajon mióta tipródik az ajtóban? Azért a bemutatkozása ad némi magyarázatot, hogy mit keres itt, és hogy került ide, de nem mondhatnám, hogy jókor érkezett. De ha ez Sybilnek fontos...

/Görög/ Legközelebb nyugodtan nyomja meg a csengőt is, akkor nem kell annyit várnia! - szalad ki a számon a tanács, aztán szélesebbre tárom előtte az ajtót.
/Görög/ Ha már eljött, jöjjön be, és mondja el, hogy miben segíthetek - javaslom neki, és bent leültetem.
/Görög/Teával vagy kávéval tudom megkínálni - ajánlom fel neki a választási lehetőséget. Amennyiben kér valamit, akkor elkezdem elkészíteni, és közben érdeklődve várom, hogy mit akar. Valahogy az az érzésem, hogy lesz mit letagadnom...
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #239 Dátum: 2017. November 04. 16:49:16 »
Görögország, Athén
1999. július 27. – 7. nap

Kedd – Délelőtt



Thyrával összebútorozni egy igazán érdekes történet lenne, főleg, hogy nem hagyná ott a lakását. Ami azt illeti még egyszer sem voltál ott, de nem is nagyon beszéltetek róla, csak annyit tudsz, hogy egy lánnyal élt ott együtt előtted. Az biztos, hogy a kettőtök anyagi helyzete eléggé eltérő, így nem lepődnél meg, ha esetleg olyan otthona lenne, ami ha más nem, de biztos, hogy nagyobb, mint a tied. Ami pedig a Bukott kérdést illeti nem is olyan sok a lehetőség amiből választhatnál: talán Morana?

A többi témát hamar magad mögött tudtad, fontosabb dolgaid vannak és azokra amúgy sem tudsz igazi választ adni, így azzal foglalkozol amire van megoldás. Ilyen az, hogy holnapra lenne szükség rád, mint babysitter, ha nincs ellenedre és reggel akkor oda is mennének, addig is fel tudj készülni a két kislány fogadására! Valamint azzal, hogy Petros ma nem dolgozik, sőt ami azt illeti nem bánná, ha valamelyik este elmennétek bulizni!

Gabriel atya /Görög/ Épp most érkeztem fiam, de köszönöm a figyelmes szavaid! – lép is be ahogy beengeded – Drága Sybil elmondása szerint – tart picit szünetet amíg becsukod az ajtót és beljebb jössz – úgy véled teljes meggyőződéssel, hogy te nem Jayr vagy, hanem valaki más, aki rendelkezik az ő emlékeivel – áll meg veled szemben kérdő tekintettel, majd a felajánlásra – csak egy pohár vizet kérnék – mondja, hogy aztán megvárja míg megkapja és csak utána folytatná aggodalmának kifejezését.