Szerző Téma: Jayr "Enethiel" Eisenberg  (Megtekintve 19128 alkalommal)

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #45 Dátum: 2016. November 17. 21:24:02 »
Enethiel

Lélekcsapda, börtön, menedék... valójában talán az ostromlott erőd vagy sziget a viharos tengeren lenne a legkifejezőbb. Hiszen korlátoz, bezár, de meg is óv a viszontagságoktól. Melyet  azért mértek rám, mert ragaszkodok egy hagyományhoz, mely szerves részem, és úgy nevezik - lázadó hajlam. Ahogy a mellettem helyet foglaló Bukottnak is... de ezen kívül vajmi keveset tudok róla - igaz a legfontosabbal tisztában vagyok - hogy honnan érkezett, és hogy szüksége van egy segítő kézre.  Jelen esetben az enyémre. Ami meglehetősen új érzésekkel áraszt el, és még nem igazán tudok hova tenni.

Hogy Thanának csak ez az érzés segít átvészelni ezt az időszakot, vagy más támaszt is kapott a fizikai megtestesülés mellé, nem tudom. Pont ezért sem hagyhatom magára - mert az olyan lenne, mintha a fuldoklót az ember a csónakba húzná, majd ha megunta a társaságát, visszadobná a vízbe, hiszen eleget pihent már!
A kérésére pont ezért csak egyféle választ adhatok. A választásnak csak illúziója van. Még ha a rossz válasz is az illendő, melyet elvárnak - akkor sem lehet opció. Csak remélni tudom, hogy ez a következetesség a jövőben is megmarad.

Ahogy Zoé befejezi Petros mondatát, elmosolyodom. Nekem, vagyis Jayrnak több hónap után sikerült csak ez a mutatvány. Ha Petros nem vigyázz, mire észbe kap, oda a függetlensége.
A lakásba lépve és felkapcsolva a villanyt végignézek aprócska birodalmamon. A ma látottak fényben picit kopottas, de valójában nem zavar - ettől nem érzem kevesebbnek magam, s úgy érzem, hogy nincs is miért szégyenkeznem miatta. Aztán a tekintetem az ágyra téved. No igen. Mint majdnem mindenből, ágyból is csak egy darabbal rendelkezem. Normál esetben ez az optimális mennyiség egy ilyen apró lakás esetében. De hogy most elég lesz-e? Még nem tudom. Közben Petros is felér - s nem első alkalommal látom, hogy Thanát figyeli érdeklődve. Ám most már látom - nem a szokásos szívtipró módon teszi, hanem inkább aggodalommal telve. Amire meg is lehet minden oka - úgy tűnik, hogy Petros ösztönei egyértelműen jelzik - valami nem stimmel, csak nem tudja, hogy mi. Szerintem azt is látja, hogy valamilyen kapocs van Thana és köztem, még ha nem is érti. Ennek ellenére nem faggatózik, pedig biztos nehéz megállnia. Mivel Thana a fürdőszoba ajtaját maga után becsukta, megvonom a vállam, és bocsánat-kérőleg Zoéra mosolygok

/Görög/ Talán holnap már beszédesebb lesz - mondom neki miközben kísérem ki őket. Végül a búcsúzás után becsukom mögöttük az ajtót, és rám tör a nap minden fáradsága. Sóhajtva sétálok az összekészített csomaghoz, és gondosan a mikróba helyezve elkezdem melegíteni. Közben van alkalmam újra átgondolni a legfontosabb dolgot - mit csináljak az ággyal? Végül az ágyneműmet a kanapéra áthordom magamnak, hogy az ágyon friss ágyneművel beágyazhassak Thanának. A rutinművelet alatt kétségeim támadnak, hogy mégis hogy fest személyiségem és emlékeim jelene, múltja és ami a legfontosabb - jövője. Erre nem elég az a röpke pár perc, amit az ágyneművel töltök, csak irányvonalat tudok kijelölni magamnak - békéljek meg a helyzettel, és törekedjek a jóra. Közben az étel is lassan megmelegszik - éhesen szívom be az illatát. A fürdőszoba felől viszont nem sok zaj érkezik. Felötlik bennem, hogy Thana elaludt a kádban, vagy esetleg a tükröt találta meg? Bármi is legyen az oka, az kellőképpen lefoglalja. Az egyetlen szobanövényhez sétálok,és egy pillantást vetek rá - hogy érzi magát. Megtapogatom a cserép földjét, hogy szüksége van-e vízre, és ha kell, megöntözöm. majd megterítek két személyre. Amint megmelegedett az étel, konyharuhával óvatosan az asztalra teszem. A fürdőszoba ajtajához lépek, és bekopogok.
/Görög/ Kész a vacsora! - szólok be az ajtón keresztül - nem mintha értené, de az illatok sok mindent elárulhatnak. Ha szükséges, ezt még egyszer megismétlem, amennyiben pedig másodjára sem kapok semmilyen választ -benyitok.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #46 Dátum: 2016. December 16. 14:06:10 »
Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Késő délután, kora este



Foglalkoztat e a kérdés, hogy mikor vagy ki-kik voltak az elsők akik szembefordultak a paranccsal? Tényleg a Fényhozó tette volna először vagy… kik és miért csatlakoztak az ügyükhöz, de ami ennél is fontosabb, te miért? Így utólag, az emberi érzésekkel és gondolataidat befolyásoló tapasztalatokkal megérte e és ha igen, mit kell tenned most? S mi lett azokkal akik nem Lázadtak fel, volt e köztük bárki aki „szívednek” kedves volt? Hol lehet ő… egykor volt barátok/ellenségek?

Akárhol legyenek, te Menedékre leltél a Viharok és Börtönök elől, egy olyanra, melynek élete véget ért, hogy azzá váljon aminek neked szükséged van. Ugyanakkor óhatatlanul is felmerül a kérdés, hogy ez az egyetlen tett vajon milyen hatással lesz a környezetre, a történelem további alakulására, létezik e, hogy a szikra tűztengerré váljon, hogy újra az legyél aki voltál, akarsz e az lenni, aki voltál vagy valami egészen mást szeretnél?

Azt tudod, hogy Thana-val, aki most már benne „él” mit kell tenned, így inkább ezzel foglalkozol. Segítesz, teszed amit tenned kell, ami a feladatod és így a Második Esélyen ügyködsz minden percben, amit láthatóan igencsak igényelnek is. Te sok mindent örököltél Jayrtól, vajon Ő, miket kapott Thana-tól? Egyetlen egyről teljes bizonyosságod van, mégpedig arról, hogy halált, a tényt, hogy az ember még mindig embert öl apró ostobaságokért.

S amikor eljön az ideje és ráeszmél, megérti majd, hogy Elohim is embert öl hiába került emberi testbe, hogy mit sem változott a világ, csak eltelt pár év… az, hogy mindezzel kell szembesülnie vajon mivé változtatja majd a most még szelíd, visszahúzódó és ártatlan nőt, azt aki benne kezdhet neki a második esélyének. S vajon kérni fog e a segítségedből azok után is vagy… oly sok minden húzódik a háttérben, hogy végiggondolni is igen zsibbasztó lehet…

Ahogyan egyszerű elmélet volt az, hogy Petros milyen veszélyekkel kell szembenézzen Zoé személyében és mi történhet! Talán tényleg úgy lesz és valaki beköti a makacs agglegény barátod fejét. Jayr valahol remélte – talán a szíve mélyén – hogy idővel a barátja megállapodik és az ikreknek – akikkel igen jól megérti magát – lesz apjuk… mindenkinek vannak álmai. Jayré még valóra válhat, bár nem könnyű a helyzet.

Itthon vagy. Jayréban. Tiedben? Tiedben. Minden ami ő volt megváltozott. Örökké ezt teszi minden. Változik. Most már a tied. Ami volt, ami lehetett volna és ami hozzá tartozik, immáron teljesen és kizárólagosan csak a tied. E kopottas, mégis otthonos lakás, a család amit meglátogattál, a szokások, mint a pékségben vásárolni reggelente vagy éppen a rendőri állás, ahova együtt ment barátjával az akadémiáról és szolgál töretlenül.

Petros… jó ösztönökkel van megáldva. Ösztönösen tudja, hogy Thana… más. Nem csak mint nőt, hanem mint áldozatot látja, akivel történt valami megmagyarázhatatlan az ő olvasatában. Ami azt illeti pontosan olyasmi, mint veled kapcsolatban is. Annak a kérdésnek is idővel majd el kell hangoznia valahogy, ha máskor nem hát a közös piapénteken, ami hamarosan esedékes. Addig is van elég gondod rögtön egy olyan aprósággal, mint az egyetlen ágy ténye.

Ez a barátod esetében olyanfajta szótlanságot kölcsönöz számára, amiben még állának izmai is megfeszülhetnének. Elvégre biztos vannak kérdései, ugratni is akar – ahogy mindig is szokta – de most valamiért mégsem teszi. Talán Thana aurája, ez a végtelen szomorúság és szelídség teszi, amely folyamatosan jelen és hatással van közvetlen környezetére. Nem csak a barátodra, de Zoé-ra és talán még rád is…

Vacsorakészítés közben is van időd elmélkedni-tervezgetni, ami végül úgy véled mindenki számára megfelelő döntés az, ha kanapéra költözöl és átengeded a fekhelyedet a nőnek-Sebettu társadnak. Ez egy picit jó érzéssel tölt el, az, hogy lemondtál valamiről a másik kedvéért, persze nem olyan nagy dolog, de mégis, nyugodtabb tőle a háborgó lelkiismereted?… A lényed. Végeztél mindennel és az étel is felmelegedett, amikor feltűnik a csend.

A szobanövény amit épp vizsgálsz nagyon jól érzi magát! Úgy tűnik, hogy amikor kiengedted az éltető aurádat a kis életforma teljesen magához tért, bár igaz ami igaz, némi vizet el tudna viselni, a föld alatta – annak teteje – mintha kissé száraz lenne. Így gondoskodsz a vízről, amiről valahogy a lágyság érzete, a viharok ereje és elemi vágy sugallata kavarog elő a múlt ködéből, hogy aztán sietve el tűnjön ott ahonnan érkezett.

Két személyre megterítettél és a már kész – megmelegedett ételt – konyharuhával – a terveid szerint – óvatosan az asztalra teszed. Még ekkor sem bukkan fel a vendéged, emiatt úgy döntesz, hogy a fürdőszoba ajtajához lépsz, és halkan bekopogsz. Szavakkal csalnád ki, de egyrészt nem igazán érti, másfelől az illatok nem biztos eljutottak hozzá. Hiába a második próbálkozás, itt bizony drasztikusabb módszer kell a kicsalogatásra: így benyitsz és megpillantod őt, amint valóban a tükör előtt áll, kezeivel-ujjai begyével az arcát érinti amin…

könnyek csillognak, folynak le és hullnak alá.

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #47 Dátum: 2017. Január 19. 19:40:48 »
Enethiel

Kevésre emlékszem, és még kevesebbet tudok - nem csak a történések, de a barátok,  ellenségek is a múlt ködébe vesznek. Időről-időre felsejlik valami részlet, de ezek értelmezése a teljes kép ismerete nélkül nem mindig vezet helyes eredményre. Így marad a várakozás, hogy a köd lassan felszáll, és megismerve helyzetem, eldönthetem, merre tartok tovább.
Könnyű lenne nagy és távoli célokat kitűzni, de nem teszem. Tudomásul kell vennem, hogy lehetőségeim korlátozottak, így ehhez kell alkalmazkodnom. Nem egy csapásra fogom legyőzni a nehézségeket, hanem lépésről-lépésre. Hiszen a mondás is úgy tartja - minden hosszú út egy egyszerű lépéssel kezdődik. S hogy hova vezet? Út közben majd meglátom.
Tartom magam a ki tudja mióta választott ösvényhez - úgy vélem, hogy megbízhatok korábbi választásomban. Ahogy Thana is válaszút elé érkezett. Beleszólni nincs jogom - csak csendben mutatni, hogy én merre tartok. Hogy aztán előle mit rejt a felejtés köde és mit nem - azt nem tudom - de biztos, hogy döntése azon fog alapulni. Én mindössze segítek neki, és remélem a legjobbakat. A feledésnek van egy nagy ajándéka számomra is - az eonok óta felgyülemlett sérelmek nélkül én is kaptam egy második esélyt. Azzá válhatok, akivé akarok - a lehetőségeim most szinte korlátlanok.

A változás maga az élet. Volt alkalmam megtapasztalni, hogy milyen egy látszólag változatlan helyen tölteni az időt - s bár nem tűnnek nagy szavaknak, de igazságuk nem kétséges: nem jó. Persze nem minden változással értek egyet - ami nem is csoda, hiszen nem véletlenül képviselem azt, amit.
Ahogy Petros is nagyszerű mintapéldánya a rendőrnek. Látom, tudom, hogy érzi - valami nem stimmel. Hazudhatnék neki - de előbb-utóbb úgyis megtalálja a történet gyenge pontjait, mivel jobban ismer(te Jayrt), mint én (magamat) A hazugságok falat emelnek, elidegenítenek. Az igazság meg sokszor fáj. Nehéz döntés, de én már meghoztam. Ám nem oszthatom meg vele, mert Zoé és Thana jelenléte valahogy feszélyeztet. Főleg Thanáé. Így maradnak kimondatlanul a szavak, de érzem, hogy nem csak én temetem magamba a közlendőmet.
Később már más kérdések foglalkoztatnak - hogy hol töltsem az éjszakát. Viszonylag hamar döntésre jutok, és igencsak jól esik. Jól esik mert úgy érzem, helyesen cselekedtem, és mert végre egy kérdéssel kevesebb nyomja a vállamat.
A kis szobanövény öntözése közben tűnik fel először, hogy csend van. Se vízzubogás, se más nem hallatszik ki a fürdőszobából, pedig még a szomszédot is hallom, ha fürödni kezd.  Végül aztán a terítés befejeztével döntök úgy, hogy kopogásommal megtöröm. Mivel nem kaptam választ, benyitok. Szerencsére nem zárta be. Ahogy sejtettem ,a tükör előtt pillantom meg. A könnyeket megpillantva többszörösen is átérzem, hogy min mehet keresztül. Gyászolhatja Thanát. Az embereket. Saját magát, és az elpocsékolt időt.

/Görög/ Thana megérdemli, hogy megsirassák - mondom csendesen, és közelebb lépek. Azt most nem teszem hozzá, hogy feltehetőleg tőle függetlenül kihunyt volna élete lángja. Megérintem a vállát.
/Görög/ Kész a vacsora - enned kellene - mondom neki, és egy paprizsebkendőt nyújtok át neki, hogy fel tudja itatni a könnyeit. Ha hagyja, kivezetem a fürdőszobából, és leültetem az egyik teríték mellé. Szedek neki az ételből, majd magamnak is, és példát mutatva óvatosan megfújva elkezdek vacsorázni.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #48 Dátum: 2017. Február 12. 21:22:48 »
Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Kora este, este



Köd előtted, köd utánad? Mit rejt a múlt, mit hozhat a jövő? Létezik oly Sebettu, aki fogságban volt és az őrület ellenére nem vesztette el a múltat, a test, amiben most szabad, nem fojtotta el mindazt amire emlékezni kell. Kell? Nem egy második esély maga a tény, hogy most első kézből lehettek emberek annak minden törékenységével és gyarlóságával? Az ember, akiért fellázadtatok, akit tanítottatok és akik közül most valamilyen formában magatok is egyek vagytok. Azok lennétek? Bármi is legyen, megtetted az első lépést és most újabbak várnak! Akárhova is vezessen utad a választott ösvényen, melyet a Teremtő szabott ki neked, mikor nevet adott és feladatot!

Nincs ez másképp Thana esetében sem, csak ő még az első lépésnél botladozik, amin te már nagy nehezen túljutottál. De, hé! Ki mondta, hogy csak az embereknek van szükségük második esélyre? Lehet ettől függetlenül is segítenél, amiben talán Jayr lenyomata is utat mutatott, de az is lehet, hogy mindig is ilyen voltál. Egy Védelmező, a Remény Bajnoka, hogy még nincs vége. Nincsen még e szomorú „testvéred” számára sem, aki oly tiszta és ártatlan könnyeket hullat, amit csak azok képesek, akik átélték és átérezték már a veszteség és az elmúlás fájdalmát. Éppen úgy, mint a nagyanyád.

A változás még Petros-t is elérheti, őt, aki örök barátod, még az akadémiai évek alatt is, ahol valahogy mindig rá jutott fiatal hölgyek rajongó „szeretetének” kéznehéz súlya. Ám ezen események nem elbátortalanították, hanem még inkább megerősítették elszántságát és kitartását, mellyel végül mindig ő somolyoghatott a végén. Láttad hát rajta a vereség keserű vonásait, a pillanatnyi keserűséget, amit aztán elhatározás és tettek követtek, hogy végül újra mosoly ragyogjon jóképű arcán. Láttad, hogy miképp nézett szembe olyan kihívásokkal amik igencsak próbára tették, hogyan győzte le őket. S egyszer, a közeljövőben élete legnehezebb feladatával kell szembenéznie.

Jayr halálával.

Ugyanakkor nehéz ez számodra is, hiszen miképp mondhatnál el neki az igazságot anélkül, hogy fájdalmat okoznál, ami oly idegen tőled, hogy a puszta gondolattól lúdbőrözöl? Úgy döntesz még nem teheted meg, nem lehet és okot is találsz rá. Rögtön kettőt, de talán még magad sem vagy teljesen tisztában azzal, hogy mindenekfelett talán a Teremtő parancsa dolgozik a legkeményebben benned: „Szeresd az embert, de ne mutatkozz előtte!”. Talán pontosan emiatt nem fedted fel Igaz Alakodat a Jayr, illetve most már a te családod előtt sem, hiszen mindössze ezt a két dolgot kérték az Elohimoktól…

Te most épp azt kéred önmagadtól, hogy lemondj valamiről, olyasmiről amiről ebben a körülményben úgy érzed le kell mondanod. Az igaz, hogy kellemes érzéssel tölt el, de ez oly apróság, ami képtelen elnyomni a frissen szerzett fájdalmat és sötétséget, mely a korábbi tetteidből született. Érzed, hogy az irány jó, de azt is, hogy ez nagyon kevés, ennél sokkal több és őszintébb dologra, dolgokra lesz szükség, ahogyan azt is, hogy az nem teljesen lehetetlen. Ha a döntéseid határozzák meg, hogy elnyel e kínzó sötétség vagy képes vagy felülemelkedni rajta és mindez láthatóan nem egy dolgon múlik, akkor még számodra is vagy remény!

Eközben minden elkészült ahogyan tervezted, sőt, még volt időd a kis zöld életformával is törődni, amely kis élet úgy tűnik megkapta a maga második (?) esélyét, hogy túlélje Jayr-al való együttélést. A kopogásra nem érkezett válasz, így lenyomtad a kilincset, mely engedelmeskedik a gyengéd erőszaknak és érezteti nem zárkózik el attól, hogy beengedjen. Igen, ott áll, ahol sejtetted. S bár némán zokog, mégis tudod-érzed a belőle áradó szomorúságot, mely oly mélységekben érinthet meg, ahogy talán még Jayr sosem érzett és te is talán alig tudod elképzelni mi játszódhat le benne.

Mikor közelebb lépsz, összerezzen, picit el is húzódik talán ösztönösen. Most először mióta találkoztatok. Úgy tűnhet, hogy gyásza még nem ért véget és te megzavartad, de az is lehet, hogy csak nem tud megbirkózni a rá nehezedő érzésekkel és gondolatokkal (amiket megörökölt) vagy egyszerűen csak nem rég értette meg, hogy egy gyilkos keze akarja megérinteni. A szavakat nem, de talán a hangsúlyt érti, mert bár megérinteni továbbra sem hagyja magát, de nem is húzódik el jobban, hanem csak lágy mozdulattal, finom kecsességgel int, hagyd magára. S ha így tennél, akkor:

A papír zsebkendő lehet annak mementója, hogy ott jártál.

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #49 Dátum: 2017. Március 11. 20:39:35 »
Enethiel

Mondhatnám azt is, hogy nem irigylem Petrost, mert nehéz beszélgetés elé néz. De sajnos én is. Szeretném minél előbb letudni ezt a kellemetlen beszélgetést, mert addig folyamatosan a fejem felett lebeg, mint Damoklész kardja, és nem jó érzés. Talán mert tartok a beszélgetéstől. Hogy vajon hogy fogadja? Nem szeretnék fájdalmat okozni neki, de minél tovább húzom, annál fájóbb lehet az igazság. Ahogy még Thyrával is közölnöm kell a hírt - már ha nem ő volt máig az egyetlen, aki talán tudja, vagy legalábbis sejti.
Persze látszólag könnyebb volna meggyőznöm az igazamról őket, ha megmutatnám, hogy most már nem csak a freskók elérhetetlen magasában láthatnak minket, de... De az igazság szemmel látható formája sokkal komolyabb megrázkódtatást hozna az életükbe, mintha "csak" én lennék megzavarodva kissé. Ez utóbbi megoldás szimpatikusabb számomra - elárulhatom nekik az igazat, még ha nem is hiszik el. Valójában lehet, hogy nem is szeretném, ha feltétlenül elhinnék?

Az ágy újrahúzása közben rájövök - vagy inkább ráérzek - sikerült egy apró lépést megtennem a jó irányba abból a hosszú útból, ami előttem áll. Apró mosollyal jutalmazom magam - elvégre ez lehet az első jó dolog a mai nap, amit nem árnyékol be valamilyen baklövésem.
Miután a kopogásra nem érkezett válasz, benyitok. A megrohanó érzések megtorpanásra késztetnek a küszöbön. Alapvetően nehéz napom volt, és ez a mély, már-már zsigeri szomorúság sem teszi könnyebbé. Jó volna segíteni, megvigasztalni - de amikor elhúzódik és elbocsát a kezével - egyértelműen jelzi, hogy egymaga akar megbirkózni az érzéseivel. Együtt érzően sóhajtok, és kissé lelombozva távozok, majd becsukom magam mögött az ajtót. Úgy tűnik, hogy az érzései részben átragadtak rám is. Thana érzéseit ha festményen látnák, bizonyára a nagy hatású művek közt kapna helyet - letakarva, nehogy egy óvatlan pillantás a képre súlyos depresszióba lökje az óvatlan szemlélőt. Csak remélni tudom, hogy a holnapi reggel jobb hangulatban fogja találni. Mindössze egy gyengécske ellenszerével rendelkezem ezen érzések elleni harchoz - a hifitoronyhoz lépve egy vidám salsa számot indítok el halk hangerőn, majd az ablakhoz lépek, és behúzom a sötétítő függönyöket.  Ezzel végeztén leülök a terített asztal mellé, és türelmesen várok.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #50 Dátum: 2017. Március 16. 10:14:48 »
Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Kora este, este



A beszélgetés Petros-al, és ha már itt tartunk talán bárkivel, akinek el kell-akarod mondani az igazat nem lesz egyszerű. Nem kell messzemenő következtetéseket levonni, hiszen ott él Jayrban az emlék arról – egy igen erős emlék – amikor anyja helyett anyja elé állt és elmondta mi is történt pontosan a szüleivel. Az igazságot, azt, ami majdnem teljesen összetörte a leendő rend őrét…

Lehetséges, hogy pontosan emiatt választotta volna ezt a hivatást?

Thana szomorúsága földöntúli, olyan mélynek ható, mint maga az Abyss – ami talán egy a határtalan mélységgel – és épp oly Esszenciába maró is. De mindezen elképzelhetetlen erőteljes érzelmek hullám nem csak pusztít, hanem van benne valami szavakkal megmagyarázhatatlan erő is, olyasféle, amit Jayr akkor érzett, amikor elfogadta, hogy a szülei elvesztése megmásíthatatlan.

Nem beletörődés, hanem a megnyugvás, a hit vagy valamilyen idea által, amiből erőt tudott meríteni.

Ki tudja mennyi idő telik el - de biztos, hogy annál több, mint amennyi ideig az étel meleg marad – arra eszmélsz, hogy azzal a – könnyektől vörös – szomorú tekintettel fürkésznek – amiben bár már nincsenek ónszín cseppek – de még mindig a sírás érzete környékez. A súly, amit hirtelen cselekedetből magadra vettél, a múlt terhei és veszteségei, az, hogy milyen áron lehetsz itt… minden összecsaphat feletted, ha nem vagy elég erős!

Legnagyobb meglepetésedre – valószínűleg bizony arra – odalépnek hozzád. Az egész olyan lehetetlennek tűnik – s számodra mintha az idő kilépett volna a medréből – lassan oda is érnek melléd, ahol előrehajolnak annyira, hogy a tekintetek egyvonalban találkozzanak. Most látod igazán hogy milyen fekete az a szembogár, hogy mégis mennyire kifejező és mintha valamilyen megbocsátás csillanna benne.

Megérintenek benned valamit, olyasmit, amiről talán eddig magad sem tudtál, egy megnevezhetetlen dolgot, amitől oly belső nyugalom száll meg, mintha sosem aggódtál volna egy szemernyit sem, nem féltél volna vagy kínozna olyan maró gyötrelem ami már lehet, hogy sosem hagy magadra. Háttérből susog most is, hogy ne engedj ennek a nyugtató tekintetben honoló békét idéző sugallatnak.

A halk vidám salsa pedig belengi az otthonod (?), miközben:

A pillanat csak egy töredéke a végtelenségnek.
Könnyen tovatűnhet anélkül, hogy bármi történne.
De ott rejlik benne a lehetőség, hogy valamivé váljon.
Esetleg csak kifakuljon és örökre kísértsen, marjon és kínozzon…

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #51 Dátum: 2017. Április 17. 15:29:13 »
Enethiel

Nincs kétségem afelől, hogy nehezen lesz emészthető az igazság. Ha őszinte akarok lenni magamhoz, abban reménykedem, hogy nem fogják elhinni - mivel ez lenne számomra a legkönnyebb út. Meg talán számukra is... Szép lassan megbarátkozhatnak az igazsággal, ahelyett, hogy egyből cáfolhatatlanul rájuk kényszeríteném. Az lenne az igazi sokk. Hiszen teljesen más dolog hinni valamiben, és más tudni. S itt nem apróságról, hanem egy teljes világképről van szó! Mert a beszélgetésünkig aki akar hisz mennyben és pokolban, és aki akar - nem. Viszont ha bebizonyítom, hogy ennek egy része valós és kézzel fogható - egyúttal azt is magával hozza, hogy a történetek többi részében is lehetnek nyugtalanító igazságok. Mint az Abyss feneketlen mélyén.

Thana szomorúsága elemi erővel mossa át a lényemet, és bizony nyomot hagy rajtam. Egyrészt segít megszabadulni az engem mardosó kételyektől, de újfent érzékennyé is tett , mint a napon felégett bőr. Picit egyensúlyba kerültem magammal meg a világgal, de a szomorúság amivel ez jár - olyan ár, amit nem szívesen fizetek meg.
Ennek ellenére most nem küzdök az érzés ellen - szükségem van a megnyugvásra, hogy holnap újult erővel nézhessek szembe a világgal és a problémákkal. Így aztán Thana tekintetébe veszve hagyom hogy ahogy a helyzethez és hangulathoz illik - szép csendben elmúljon a pillanat - hogy aztán szomorkás mosoly-kezdeménnyel a szám sarkában étellel kínáljam.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #52 Dátum: 2017. Április 28. 10:20:02 »
Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Kora este, este



A remény… annyi mindenre képes. Neked most kiutat ajánl, Thana-nak talán… neki nem tudod mit, de azt igen, hogy neki is szüksége lehet rá, ahogy mindenkinek: egy második esélyre. Egy Második Esélyre? Ugyanakkor nem hagy nyugodni a gondolat, hogy a remény pusztító is lehet, ahogy valami, amit oly mélyen vártál nem úgy vagy egyáltalán nem válik valóra. Bizonytalan ez az egész, az, hogy mit kellene tenned, mi is lenne a helyes mikor az emberek hite már annyira megkopott, hogy kétségbe vonnak mindent, ami, nos… szinte mindent.

Így valószínűleg valóra válhat a félelmedből fakadó vágyad és reményed, egy szót sem fognak elhinni az egészből, sőt, lehet a balesettel kapcsolatosan valami traumáról, nem kizárt PTSD-ről fognak beszélni és elkerülhetetlen lesz az, hogy a pszichológiai vizsgálaton esetleg olyan kérdésekkel találkozz, amikre az általad tervezett válaszok eltilthatnak a munkádtól! Az emberi lét, az életük nem könnyű és ezt te most első kézből tapasztalhatod meg, noha nem tudnád teljes bizonyossággal azt állítani, hogy ez jó… vagy rossz.

Amit tenni készülsz azért rejt némi veszélyt magában, hiszen mi lesz akkor ha hisznek neked? Vagy kétkednek, de bizonyítékot akarnak arra, hogy amit mondasz-állítasz az valóban úgy van? S mi lesz akkor ha megértik, te már nem Jayr vagy és akit szerettek már nincs többé a számukra? Nem véletlenül létezik a mondás miszerint a tudatlanság a boldog jelzővel kapcsolják össze. De vajon e kegyes hazugság, ha nem mondanál el vagy nem hinnének neked, idővel mikor lehet, hogy kiderül… nem lenne pusztítóbb?

Thana lénye minden téged mardosó bánatodra gyógyír, de nem tesz ellenállóvá, csak szelíden szembesít a valósággal és annak elfogadása által lelt békére. Ebben a békében Jayr emlékei szerint most ott lett volna egy mindent elsöprő érzés, ahogy csak picit kellett volna közelebb hajolni, hogy a pillanat akarta azt, hogy így tegyél, de te, Enethiel nem engedtél ennek az érzésnek – amiket talán először érzel át igazán – s a pillanat elillant. Talán ezért maradt vissza ez a mély szomorúságérzet.

Nem érti a szavaidat, de a gesztust igen, így helyet foglal és a vacsora a maga kissé fura – salsa – hangulatában telik. Hosszú nap volt ez, így könnyedén elfogyhat minden, de az sem kizárt, hogy az átéltek miatt mindketten csak az ételt piszkáljátok. Érdekes ellentét vagytok ti ketten, mely megannyi formában van jelen. Talán pont emiatt van az, hogy ha te eszel ő nem, esetleg fordítva, csak piszkálod az ételt, míg ő ha óvatosan is, de mindent elfogyaszt.

A végén, mint jó házigazda mindent ott is hagyhatsz, de akár el is mosogathatod a piszkost, míg a döntéstől függetlenül a következő problémával kell szembesülnöd: Thana-nak nincs semmilyen ruhája itt – már azon túl, amit visel, az pedig elég viseltes ugye kezdve a gyilkosságtól…

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #53 Dátum: 2017. Május 07. 15:16:58 »
Enethiel

Nem tűnik egyszerűnek a jó döntés meghozása, már ha egyáltalán létezik olyan. De azért törekedni kell rá. A többség biztos arra fog gondolni, hogy nehezen tudom feldolgozni a történteket, és talán igazuk is van. Talán abban az egyben tévednek, hogy nem csak a történtek, hanem a jelenleg is folyó - számomra szokatlan eseményekhez és helyzetekhez  is nehezen alkalmazkodom még.
Akár hisznek nekem akár nem, a várható reakciók feltehetőleg ismerős mintát fognak követni. Úgymint tagadás, harag, alkudozás, depresszió, és elfogadás. Bár ez ügyben feltehetőleg Thanának több tapasztalata van - de erről még egy ideig biztos nem fogok társalogni vele.  Akiknek meg bizonyíték kell a szavak mellé? Azok úgy érzem, kicsit csalódni fognak, mert most még úgy gondolom - nekik jobb, ha mégsem teszem. Mivel azt szeretném, hogy apránként elfogadják a dolgot, mint hogy hirtelen egyik pillanatról a másikra szembesüljenek a megmásíthatatlan valósággal.

Thana jelenléte új megvilágításba helyezi a kapcsolatomat a világgal. Megmutatja a beletörődés békéjét, mely további - de az emlékek szerint nem pont hangulathoz illő - érzésekhez vezethetett volna. A helyzet amúgy is komplikált, így inkább hagytam elröppenni a pillanatot. Ezt utólag titkon lehet, hogy bánom - de máskor, jobb körülmények közt még újra rátalálhatok.
A vacsora valahogy nem esik jól - pedig Sibyl biztos nagy szeretettel készítette - de a mai nap rányomta bélyegét a hangulatomra és az étvgyamra is. A sok kellemetlen kérdés és helyzet ami még vár rám, és mindaz, ami ma történt kissé megfeküdte a gyomromat - így szinte csak tologatom a tányér egyik feléből a másikba a jobb sorsra érdemes falatokat.


A vacsora után még melegében elmosogatok - egyrészt érdekes tapasztalat a habos vízzel tisztára varázsolni és eltüntetni a foltokat, másrészt nem is szeretem a felfordulás ezen formáját. S ha már foltok - Thana ruhája sem az a patyolat - már csak az a kérdés, hogy oldom meg. Túl sok megoldás nem áll rendelkezésemre - így miután a konyharuha felitta az utolsó cseppeket a kezemről, a ruhásszekrényemhez lépek, és töprengve nyitom ki. Ismeretlen-ismerős ruháimra pislantok, aztán úgy döntök - ebből a nem túl nagy választékból Thana is tud magának választani. Thana ruháján megérintem az egyik oda nem illő foltot, aztán a szekrény fele intek - válogasson csak kedvére - én meg elvonulok a fürdőszoba irányába.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #54 Dátum: 2017. Május 11. 19:28:48 »
Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Este



Az étkezés – a halk salsától eltekintve – teljes némaságban telik, talán még picit kellemetlenül hosszúra is nyúlhat véleményed szerint, de bárhogyan is legyen, az biztatónak tűnik, hogy Thana csipegetett a vacsorából, sőt, mintha ízlett is volna neki! Igaz, te azért láttad mindezt, mert csak tologattad a villával és elmélkedtél, illetve illetlenül az ében-bőrű szépségen felejthetted a tekintetedet. Idővel azonban a csipegetés is megszűnik és te is megunhatod a tányéron sikoltó villahegyek jajveszékelését és inkább leszeded az asztalt. Egy apró biccentést, hálás tekintetet kapsz mindazért amit az elmúlt percekben tettél ami elkísér téged a konyhába, ahol megadhatod magad a megtisztítás rituáléjának. Hiába lázadnak a koszos edények, a rend iránti vágyad erősebb és mint ilyen nem is enged a kaotikusság kuszaságának!

Visszatérve még mindig az asztalnál ülő Thana maga elé bambul azzal a korábban már látott végtelenül szomorú tekintetével és nem is rezzen össze, ha közelebb lépnél hozzá. Nagyon elmerenghetett vagy egyszerűen csak biztonságban érzi magát melletted, aminek illúziója addig ki is tart, míg meg nem akarod érinteni a ruháját. Sietve húzódik el, majd rádöbbensz, hogy pont azt a helyet választottad, ahol a penge érte. Illetve az egyik efféle, vértől mocskos részre. Mikor kitartóan próbálod tudtára adni miért is tettél így, akkor halkan, szinte alig hallhatóan mondd valamit. Akármit is, tudod, hogy a nyelvet már hallottad valahol, hogy ismerned kéne és mégsem tudod felidézni, hogy melyik is az:

/Ismeretlen nyelv/ தயவு செய்து என்னை மன்னித்து

A hangzása azonban átmossa az Esszenciádat. Annyi mindent elárul, oly sok mindent fed fel előtted, hogy szinte tökéletesen érteni véled minden egyes elhangzott hang jelentését. Az egész oly alázatosan hangzik tisztelettudóan és önmagát megkövetően, hogy szinte hallani véled a szót amit kiejtett: „Ne haragudj” vagy „Bocsáss meg”, esetleg ezek oly ősi kifejezését, ami mindezt magába foglalja. Mindenesetre ezek után ő lép közelebb és megvizsgálhatod a sérülést – szerinte ezt szeretnéd, de aztán a szekrény felé tévedő pillantás és az azt követő mozdulat…

Megérintik a kezed, megfogják azt. Két kéz közé szorítják a jobb kezedet és végtelen hálás tekintet után elszakadnak tőled, hogy a szekrénynél nézelődjenek, igaz még mindig eléggé elveszetten. Végül látod – ha aggodalmad okán nem fordultál el – ahogyan az első ruhadarabok a földre kerülnek… míg az összes nem osztozik ezen a padlón pihenő sorson… de ha mégis, akkor vagy elmenekülhettél a tervezett irányba vagy odaléphettél és az első ruhadarabokat, amik a kezedbe kerültek – talán nem is tudod mik azok – a vendégedébe nyomod.

A fürdés olyasmi, amire nem is tudtad, hogy ekkora szükséged van! Nem csak ezen hosszú és kimerítő nap mocskát mossa le rólad, de valamennyire ellazítja az eddig feszült és az ettől megfáradt testedet – ami bizony egy teljesen új élmény számodra – hogy valamennyire felfrissülj! Pici újjászületés ez, egy apró reménysugár melengető érzése, valami, amire Thana-nak legalább annyira – ha nem jobban – szüksége lehet, mint neked! Nem töltöttél el sok időt, bár mi tagadás igen vonzó volt a dolog, az, hogy az izmaidat jobban ellazítsa a forró vízsugár, de a vendéged elsőbbséget élvez és ki tudja, lehet még mindig a szekrény tartalmával szemez.

Kilépve megpillantod azt, ami megkísértené még a pápát is. Előbb a mezítelen lábfejet, majd azt a selymes-tapintású hosszú combot, ami… ekkor találkozol egy ing alsó részével – amit épp kifordítva vettek fel – a kecses karokkal, amik épp a gombokkal harcolnak nem túl sok sikerrel, sőt, egyet korábban már láthatóan sikerült is félregombolni. Pontosan emiatt pedig látod a női test szépségének oly domború és hamvas formáját, amelyet csak ezen a résen át lehet megpillantani. Jöttedre összerezzenek, de most nincs menekülés – lehet, a ruhaváltás tényleg jó ötlet volt – sőt, finoman megérintve a kézfejedet bátorítanak, ha eddigre magadtól nem tennéd…

a gombok harca a tied lehet!

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #55 Dátum: 2017. Május 13. 19:36:05 »
Enethiel

A vacsora különösnek hat még nekem is. A szótlanság különösen bensőséges falat emel kettőnk közé. Miközben azon tűnődöm, hogy neki sem lesz könnyű dolga ebben az új világban jól megszemlélem magamnak szomorú arcát. Én sem érzem magam kifejezetten jól, de Thana még inkább maga alatt lehet. Mielőtt a hangulata teljesen átragadna rám, inkább kihasználom a lehetőséget, hogy miután befejezte az étkezést, asztalbontás ürügyén inkább a konyhai teendők vonják el a figyelmemet.
Befejezve Thana még mindig rágódik valamin - ami eléggé lefoglalja ahhoz, hogy csak akkor vegye észre a jelenlétemet, amikor mutatni, magyarázni szeretnék neki valamit. Az a mozdulat, ahogy bizalmatlanul elhúzódik - fedi fel, hogy nem igen vannak jó tapasztalatai. Hogy ez a mai események hatása, vagy régebbi emlékeké? Visszahúzom hát a kezem, és jóval visszafogottabban próbálom megértetni vele - mire is gondoltam.
Mikor sikerül, a válasza ismeretlen-ismerősen cseng. Úgy érzem, tudatja - nem velem, hanem a világgal van főképp baja. Egy szomorkás félmosoly  és egy apró vállrándítás a válasz - jelezvén, hogy részemről nincs gond.
Ellenben a sérülés valóban felkelti a figyelmem, és azon töprengek, hogy mennyire súlyos, és meg tudnám-e gyógyítani. Ez utóbbi sikerében a mai nap után kétségek gyötörnek - annyi minden félresikerült miközben próbáltam helyesen cselekedni, hogy egy újabb kudarc lehetősége elbátortalanít.
Végül aztán csak elindul felfedezni a szekrény tartalmát. Örülök, hogy végre megértette, mire is utaltam. Ellenben a hálája igencsak zavarba hoz - nem azért csináltam, hogy hálás legyen, hanem mert ez tűnt helyesnek. Viszont a szekrény tartalma láthatólag újabb próba elé állítja - elveszetten ácsorog előtte. Ahogy az első ruhadarab a földhöz simul, a torkomat megköszörülve oda lépek a szekrényhez, és beletúrva egy pár tiszta zoknit, alsót, inget, nadrágot pulóvert veszek ki, és adok a kezébe. Feltehetőleg egyik sem pont a mérete, de tiszták. Utána inkább gyorsan a fürdőszoba fele veszem az irányt - hogy a nehéz nap után belekóstoljak a forró zuhany örömeibe. Bár csábító lenne sokáig a marasztaló vízsugarak alatt maradni, a kissé elveszett vendégemre való tekintettel rövidre fogom a felfrissülést.
Egy fogmosás, meg tiszta póló, alsó felvétele után visszamerészkedek, abban reménykedve, hogy Thana már megküzdött a ruházkodás jelentette kihívással. Ha arra tettem volna, hogy még mindig öltözködik, akkor most nem ért volna meglepetésként, hogy valóban ez a helyzet. Meglepetéssel és csodálkozással teli tekintettel nézek végig rajta, mint aki nem hisz a szemének. Ha más körülmények közt lennénk... de nem vagyunk. A küzdelmet látván felötlik, hogy talán pólót kellett volna neki adnom, de ez akadt a kezembe. A kérésnek eleget téve fentről lefele kezdem el begombolni az inget - ami mivel ki van fordítva nem is olyan egyszerű. A helyzettel egyáltalán nem szándékozom élni - mivel és sem emlékszem az első fél tucat nap eseményeire - így gondolom ő sem fog. Ezért sem volna tisztességes - arról nem beszélve, hogy nem tudok róla semmit, és még Jayr felettese is - még ha nem is közvetlenül. Úgyhogy marad a kissé suta gombolgatás, és utána az ágy fele mutatok, hogy azt szántam neki, én meg a kanapét választva teszem el magam másnapra. A lámpákból mindössze egy kisebbet hagyok égve - hogy ne legyen teljes sötétség a szobában, de azért alvásra ingerlő legyen a félhomály.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #56 Dátum: 2017. Május 21. 19:14:20 »
Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Este, kora éj



Nem nehéz felidézned, hogy mennyire ködös minden arról az időszakról, ami Jayr halála és Enethiel ébredése között gomolyog. Még így, ennyi idő távlatából sem rémlik fel sokkal több, pedig már volt időd picit átgondolni a történteket. Thana-nak, bárki is legyen ő igazából, alig néhány órája történt az a meghatározó pillanat, ami azóta is delejes hatással van rá. Ahogyan rád is annak az emléke ami veled történt, így szinte tökéletesen megérted min megy most keresztül és talán ez is ösztönösen közelebb hozott titeket egymáshoz. Ugyanakkor ez egyértelműen emberi érzésekkel keveredett és mint ilyen bizony elég ijesztő lehet még félelmetesebbé téve az egészet.

Mikor azon tűnődsz, hogy milyen tapasztalatok miatt lehet ilyen bizalmatlan, akkor nem kell sokat tűnődnöd, hiszen jelen voltál amikor „szabad lett”, láttad, hogy miért lehetett az és persze te is tettél arról, hogy rögtön azzal szembesüljön milyen törékeny is minden – különösen az emberek – és mindezek ellenére mennyire pusztítóak. S akkor még nem is idézte-idézhette fel mindazt ami egykor történt, amiről neked is csak ködös emlékeid vannak.

A bukásról.
A börtönről.
A parancsról.
A következményekről.

Sikerül leküzdeni a nyelvi akadályokat és abban is biztos vagy, hogy te ismered azt a különleges és szépségesen kifejező nyelvet, egyszerűen csak… de lehet, ha többet hallanád akkor sikerülne felidézni, hogy miért olyan érzés, ha mindig is így beszéltél volna, nem pedig az emberi nyelvvel küszködnél. De minderről elvonja a figyelmedet a sérülés, illetve mint kiderül annak csak a helye, mert úgy látszik, hogy amikor a Bukott Esszencia kitöltötte az üres porhüvelyt, annak sérüléseit is meggyógyította.

Nehéz egy nap volt.
De nem csak neked.
Érzed még, hogyan szólt
Amikor sötétebb lett a lelked.

A hála akkor is jelen van, ha te nem tartasz rá igényt. Itt van és körülölel, melengeti azt a ridegséget amit korábbi tetted felidézésével hívtál elő újra. Zavartan topogva pont annyi időt veszítesz, hogy lásd a hamvas fekete bőrt, amint a megviselt első ruhadarabok felfedik és ekkor már (talán) picit idegesen sietve kezébe nyomsz néhány ruhadarabot és sietve távozol a fürdő irányába. Visszatérve sem javult a helyzet, Thana még mindig a korábbi kihívással néz kétségbeesetten gombszemet…

Olyannyira csábító forró fürdő kellemes hatásaitól ellazulva a Hős Lovag a bajba jutott hölgy segítségére siethet. Úgy tűnik, hogy korábban az Elohimok nem igazán viseltek efféle öltözéket, sőt, ami azt illeti egészen biztos vagy benne. Úgy tűnik, hogy Thana emlékei még vagy nagyon homályosak, vagy az ében-bőrű nőben megbújt Bukottnak idegen egy idegen anyagot magán viselnie. Ellenben mintha a te jelenléted és persze az öltözéked segített volna számára a helyzet megértésében.

A parány fényforrás úgy tűnik, hogy fontos a lánynak, mert egészen közel fekszik hozzá, de azon a hatalmas ágyon olyan elveszetten gömbölyödik magzati pózba, hogy kevés férfi tud ellenállni az efféle védtelenség látványának. A kérdés csak az, hogy a Dagan mennyire akar egy ilyen pillanatban megtagadni olyan segítséget, ami szavak nélkül is kiáltásként hangzik. Akárhogyan is döntesz, olykor mintha halk szipogás és mélységes bánattal teli sóhajok hangját vélnéd hallani…

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #57 Dátum: 2017. Május 22. 19:09:44 »
Enethiel

Thana megtapasztalhatta azt, hogy bár rengeteg idő telt el nélkülünk - az emberi viselkedés mit sem változott. Továbbra is szükség volna ránk - noha látszólag eddig is eldöcögött valahogy nélkülünk a világ. Hogy az emberek törékenyek, múlandóak - úgy vélem - ha valakinek, hát neki nem jelent újdonságot.  Legfeljebb a helyzet, és a test, amely megóvja attól, hogy újra elnyelje az Abyss. Új élmények és tapasztalatok. Új lehetőség. Szinte második esély. Furcsa érzés - lévén, hogy nincs sok közöm hozzá. Nem úgy ahhoz a nyelvhez - amely zavarba ejtően ismerős - még ha meg sem tudok rajta szólalni. Igaz, Thanán kívül elég kevesen beszélhetik. Vajon van írott alakja? Megkönnyebbülten veszem észre, hogy a penge okozta sérüléssel kevés dolgom akad - úgy néz ki, hogy begyógyult.
A zavar a legjobb szó jelenlegi kapcsolatunkra. A körülmények miatti vonzás és taszítás fura kettőse termti a bizonytalan helyzetet. Így inkább elnézegetem, hogy kifordítva vette fel az inget - mint hogy megpróbáljam kijavítani ezt az apró tévedést - ami ki tudja hova vezetne. Reméltem is, hogy a példám ragadós, és nem akar megszabadulni a szokatlannak tetsző ruhadaraboktól. No meg mivel eddig mindenkin volt ruha akivel találkoztunk, talán joggal remélhetem, hogy ebből leszűri, hogy mi az elfogadott szokás ezen a téren.
Már feküdnék le én is a kanapéra, hogy kipihenjem a mai nap fáradalmait, de elég egy pillantás az ágyon összekucorodó Thanára hogy egyértelművé váljon - számomra még nem jött el a pihenés ideje. Sőt, ahogy elnézem, lehet, hogy reggelig nem is fog. Halk sóhajjal állok fel, és sétálok az ágyig, hogy aztán Thana mellé üljek le az ágy szélén.

/Görög/ Nyugalom, itt most minden rendben van - suttogom, s finoman megérintem a vállát, majd hogy nyugodtan el tudjon aludni, folyamatosan simogatom a hátát vagy vállát. Az, hogy mellé feküdjek, egyáltalán nem jut eszembe, mert akkor feltehetőleg én hamarabb aludnék el - inkább ülök.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #58 Dátum: 2017. Május 25. 17:38:14 »
Úgy tűnik, hogy Thana nem naturalista és a benne lakozó Bukott sem vágyik arra, hogy megmutassa magát. Ennek örömére a kezdeti napokban máskor egyszerűnek tetsző dolgok is most alaposan összekuszálódtak. A legszebb talán az lehet, hogy vajon te mit tettél az alatt a körülbelül egy hét alatt, amíg kitisztult a tudatod? Mindenesetre ez az apró öröm sem hosszú-életű, mert azok a traumák amik nem csak téged, de őt is vagy éppen csak őt érték, oly erősen vannak jelen, hogy sebezhető fiatal szépség összekuporodva reszkető alakjának nincs nemesen dobogó emberi szív ami ellenállna… és talán Bukott Esszencia sem.

Amikor megjelensz mellette ijedten összerezzen, valószínűleg azt hitte, hogy nem vetted észre a bizonytalanságát, a félelmét és szomorúságát mely ott könny-csillog a tekintetében, beharapott ajkaiban és lúdbőrös testén. A hangod azonban gyógyírnek tűnik, az érintésed az orvosság és a jelenléted-közelséged a béke érzete. A gyengéd érintés, a simogatás – ami nem szűnik – lassan megnyugtatja és álomba kíséri, melyből ha nem is egyből, de idővel rettegve ébred, leizzadva, ziháltan és füledben visszatetsző sikollyal. Ez sajnos kelletlen volt, hisz a hosszú nap belőled is kivett és bebóbiskoltál, de úgy nehéz lenne ezt folytatni, hogy épp megfojtanak egy védelemért kiáltó ölelésben…


2. nap




Ekkor bukkan fel a nap a láthatáron, kezdi meg égi útját és vonja hajnali fénybe a két összebújó testet
A feketét és a fehéret,
A férfit és a nőt…
Az életet és a halált.

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Válasz #59 Dátum: 2017. Május 25. 19:57:11 »
Enethiel

No igen, az eltelt egy hét - nem mondhatni, hogy sokra emlékszem, és Petros sem kényeztetett el túl sok részlettel. Egyedül a telefonom árulkodott arról, hogy Thyrával rengeteget beszéltem. De hogy miről, arról fogalmam sincs, de Thana viselkedését elnézve nem lehetett könnyű dolga velem. Az a minimum, hogy megköszönöm, ha eddig nem tettem, s remélem, hogy előbb-utóbb elárulja, hogy miről is szóltak a hosszú órák. Azt hiszem volna mit átbeszélnem vele, és úgy érzem, nem lesz egyszerű dolgom - már csak azért sem, mert neki is el akarom mondani, amit Sybiléknek.
Thana riadalma szerencsére nem tart soká, és a kitartó nyugtatgatás meghozza gyümölcsét, és nehezen, de végre elalszik. Ahogy aztán engem is elnyom az álom és a fáradság - hogy aztán ketten riadjunk fel rémálmának hála. Riadtan nézek körbe, hogy mégis milyen veszély az, ami fenyeget, hogy aztán megvilágosodjon a helyzet.

/Görög/ Ssss... itt semmitől nem kell félni - súgom a fülébe, s átkarolva ringatom egy kicsit - hátha megnyugszik, és elenged. Közben némi bűntudattal gondolok arra, hogy ha nem alszom el, hanem végig simogatom, akkor talán a rémálom elkerülhető lett volna - jelentős izomlázért cserébe.
Amint végre kibontakozhatok az öleléséből, óvatosan felállok, és nyújtózkodva, ásítozva a konyhapult fele veszem az irányt - elvégre az alvásról végleg letehetek. Felteszek főni egy kávét, majd felhúzva a farmeromat eszembe jut valami, ezért telefonra kapok, és felhívom Petrost. Amikor felveszi, bele is kezdek

/Görög/ Szia, túléltük az éjszakát. Viszont tudod, hogy mit fejtettünk el? Váltóruhát, mert az én ruháim nem passzolnak teljesen Thanára... - hagyom, hogy Petros elképzelje a dolgot, és levonja a logikus konklúziót.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"