Jayr "Enethiel" Eisenberg

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 22. – 2. nap
Csütörtök – Reggel

Miközben felidézed a közelmúltat, köztük Thyra és az ő hangja a legerősebb, ahogyan Petros vagy Sybil anyádé, kinek mormolása leginkább imádkozó zöngével bírt. Most, hogy időt áldozol rá, felrémlik Petros barátságosan-aggódó jelenléte, mely számtalan szóval jutott el hozzád. Azonban minden ima és bátorítás elhalványul a barátod testvérének hangjától, aki… elvesztetted a fonalat, elaludtál, ahogy a külvilágot kizártad, a fáradtság súlyos keze hunyta le pilláidat.

Elérkezett a reggel, s mivel a rutin erős rituálé meg is kezdenéd azt. Ezt mindössze annyi képes megszakítani, hogy kollégáddal-barátoddal szeretnél telefonon néhány szót váltani. Miközben megindulsz a készülék felé felbukkannak a hajnal előtti képek, a békés és szelíd nőről aki oly ártatlannak és törékenynek tetszett, hogy már megérintené is szinte bűn és barbarizmus lenne. Talán az is volt, hogy nem folytattad, nem adtál neki több gyengédséget lemondva saját pihenésedről…

Azonban van egy idegen-ismerős érzés, ez már nem hasonló a korábbiakhoz, inkább olyasféle, amit másoknál láttál, de nem mostanában, hanem még egykor, a Bukás előtt. A biztonságot és menedéket adó karok újra és újra óvón fonódnak, hogy magadhoz ölelve suttogj azon a furcsa nyelven miközben lágyan – akár a tavaszi szellő sóhajtotta hullámok tánca – ringatni a törékeny testet, hogy a mozdulattal elűzd a félelmet, érintéssel a fájdalmat és tekintettel a bizonytalanságot.

Régen volt, talán igaz sem volt… most már Thana visszaaludt, így a farmer kutatóexpedíció a megszokottnál hosszabb ideig, de sikeresen zárul, hogy a kávéfőző mellett állva-ásítozva várd a kicsöngést felváltsa a barátod baritonja. Ez idővel meg is történik, amolyan „καλημέρα” módon ami olyan álmos Petrost idéz eléd, ami talán évekkel ezelőtt ha egyszer felbukkant. Valamennyire felfogják mit akartál mondani, de neked meg azt kell, hogy a barátod, most hulla és igazából nem is ért ehhez

Petros /Görög/ Hogy egy ilyen szép ajándékot illik megosztani a barátoddal? – mormogja és hallod, hogy helyezkedik, mert valamit levert, üveget – Tökfej, szerinted az enyémek jók? – hallod amint valami más követi az elsőt, ez most leginkább egy emberi testnek felel meg, talán maga Petros – Ehh… naszóval miért nem hívod fel Thyrát? – közli és a fele elég fojtott hangon szól, mint aki a csak a végére tud megint értelmesen beszélni – A fen… .ár… – hallod ahogy harcol az ágyneművel, majd valami koppanást, fájhatott. – Várj! Mivan? – kattan a kerék majd – Ravasz! De te túl tökfej vagy, hogy visszaélj a helyzettel! Azonban értékelem a próbálkozást! – aztán megszakad a vonal, nem biztos szándékosan

[Dierol]

Enethiel

Az élet ismétli önmagát, és most rajtam volt a sor, hogy megtegyem azokat az ismerős mozdulatokat - melyek eonok óta változatlan koreográfiája régi érzéseket idéz.
Mivel Thana újra elaludt, ügyelve a csendre, keresem a nadrágot s végül azért sikert aratva megkaparintom azt. Utána Petrossal a telefonhívás jelenleg nem túl szórakoztató, de informatív - érdeklődve hallgatom a zörejeket
/Görög/ Te koppantál a földön? - érdeklődőm együttérzően, majd a kérdésére is válaszolok
/Görög/ Nem, nem a te ruháid kellenek - nyugtatom meg
/Görög/ S Thyra nem tudja, hogy hol lakik Thana, de te igen - egyértelműsítem a kérdést, ami a túloldalt csak nem akar összeállni. Ma reggel látszólag fordult a kocka, és több nap óra végre én vagyok frissebb szellemileg - de ez nem tölt el felhőtlen örömmel. Aztán csak leteszi.
/Görög/ Jól van, akkor megoldjuk másképp - teszem félre a telefont. Normális körülmények közt cipőt húznék, és a közeli pékségben megreggelizve meginnám a kávémat, de ez nem az. Így marad az, hogy mielőtt elfelejtem meglocsolom a növénykét pár csepp vízzel, aztán némi hezitálás után körbenézek a hűtőben, hogy vajon tudok-e két fő részére valami vajas pirítóst némi paradicsommal készíteni, vagy erre sem futja a tegnap reggeli tevékenységemnek hála. Bárhogy is legyen, egy regény segítségével ráérősen megvárom, hogy Thana magától felébredjen.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 22. – 2. nap
Csütörtök – Reggel

Petros /Görög/ Nem én voltam, csak a büszkeségem – hallod hol élesebben, hol tompábban – Mi bajod a ruh…mal? – nyeli el valami a hangját egy pillanatra, majd – nyugi Tökfej, nem fogja lecsavarni a micsodádat ha megkéred vigyen át néhány ruhát – nevet, de a nevetésben érzel némi kétkedést, nos, elég nagyot. Aztán egy igazi megértő sóhaj – Legyél őszinte! Az mindig beválik! S ne fel…

Miután a vonal megszakadt percekig nem érkezik másik hívás és úgy döntesz neked ennyi is elég. Sajnos a hűtő azt sugallja, hogy szükség van a reggeli rituáléra, sőt, igazából egy másikra is, ami a takarítással függ össze. Az a hűtő felér egy döglött kutya szagával és ami benne van meg… penicillin alapanyagnak. Ez megkövetel némi időt és öklendezési ingert, de alapvetően sikerül elhárítani a veszélyt, mely azzal fenyegetett, hogy lebomlik még a lakásod is…

A szag azonban, valami olyasmi lehetett, ami nem kegyelmezett és amikor megfordulsz a viráglocsolásból már tudod, hogy nem kell regényt olvasnod, de cserébe remegő cimpát nézhetsz és nagy csillogó tekintetet, mely a jelenlétedre szűnik meg gyanús, könnyes módból szelíd szomorú, a tegnapira jellemzőnek lenni. Mindkettőtök pocija megkordul, jelezvén, hogy hosszú volt a tegnap és a vacsora is leginkább ki-elmaradt.

Ami azt illeti a beszivárgó finom illatok mindenképp el és lecsábítanának, főleg, hogy ma még a nap ragyogó pászmái is beosontak az ablakodon…

[Dierol]

Enethiel

Hát, Petros aztán nem sokat segített. Talán a legutolsó tanácsa ér valamit a jelenlegi helyzetben. A gondjaimat a hűtő sem oldja meg - legfeljebb tetézi azzal, hogy ami tegnap reggel még úgy-ahogy jónak bizonyult, mára az is bundát de legalábbis szagot növesztett.
Még szerencse, hogy a hűtő melletti szemetest már tegnap kiürítettem - így most újult erővel pakolhatom bele mindazt, ami határozottan nem finom. A művelet során megsiratom a frissesség csatájában elesett élelmiszereket már csak a szaguk okán is, de végül sikerült tökéletesen kiürítenem a hűtőmet. Aztán gyorsan kitolom a lakás ajtaja elé a szemetest - ha majd megyünk el, leviszem a tartalmát a kukáig - de addig is ott illatozzon, ne pedig idebent.
A locsolás után még résnyire nyitom az ablakot, hogy majd lassan kiszellőztessek, aztán megfordulok. Úgy tűnik, hogy lehetek akármennyire is csöndben, ha az ember orrába szinte ököllel vágódnak a hűtőből kiszabadult szagok. Hiába, Thana is felkelt, és tapasztaltság ide vagy oda, azt azért sejti, hogy valami nem teljesen van a helyén.
Az ablak résén át beszökő illat azonban ráébreszt arra - igencsak éhes vagyok - és feltehetőleg Thana is szintén szívesen megreggelizne.

/Görög/ Jó reggelt! - köszöntöm - A ma reggeli tervem az, hogy felöltözöl, hogy kimehessünk az utcára, majd elmegyünk hozzád, és ott a saját ruhatáradból felöltözhetsz, majd megyünk enni - bár nem hiszem, hogy érti, azért nem árt, ha szokja a nyelv hangzását. Aztán hogy a nyelvi korlátokat leküzdjem, a pulóverre mutatok, esetleg segítek feladni, ahogy a zoknit, nadrágot is, majd a cipőjét is. Ha ezzel végeztem, újfent telefonra kapok, és kis szünetet tartva egy smst írok Thyrának. A korai időpontra való tekintettel nem hívom - nem akarom felébreszteni:
Szia - a körülményekhez képest rendben van minden, de most én vigyázhatok a tegnap sokkot kapott egyik új felettesemre. Ha felébredtél, majd beszélünk. Puszi
Ezek után néhány rutinos mozdulattal beágyazok, hogy azért valahogy nézzen már ki a lakás.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 22. – 2. nap
Csütörtök – Reggel

Petros olyan barát akire mindig számíthatsz! Esetenként talán nem úgy, ahogy te szeretnéd, de még sohasem hagyott cserben vagy másban, sőt, most is mondott használhatót! Persze ha tudott volna a hűtőről, akkor lehet, hogy megint az ajtón kopogtat, mint a minap és meginvitál egy finom reggelire téged… és persze Thana-t! Szóval a tegnapi események mégsem nem múltak el nyomtalanul és ami azt illeti szagtalanul sem. Mindent szépen eltüntettél, de ki tudja mi minden maradt még a hűtőben, ami egy újabb illatfelhővel örvendeztethet meg…

Egy kukáért kiáltasz, de midőn az nem méltóztatik eléd fáradni neked kell odamenni és elhelyezni a rád pislogó szemetet egyszer s mindenkorra! A szellőztetés egy olyan dolog amitől sokkal jobban érzed magad! Valahogy a betóduló finom szellő olyan, mintha incselkedne veled és hívna magához, „Szárnyalj velem! Szabadon!” De győz benned a kötelesség és minden lázadó hajlamod ellenére egy vendég fontosabb annál, semmint engedj a Teremtés hívó szavának! Sokkal inkább az éhségének ami meglehetősen mély hangon belemorog az egészbe…

/Ismeretlen Nyelv/ காலை சூரியன் கதிர்கள் உங்கள் முகத்தில்! – úgy érzed, mint egy szavakból álló cirógatást az arcodon, bizsergető – அவசரம் வேண்டாம்! இங்கே உட்காருங்கள்... – lágyan hív, kérlel, hogy… valamire! De aztán amikor megérinti maga mellett az ágyat…

Egy szót sem értett ezek szerint és a hangsúlyból sem tudta megfejteni mit szeretnél, de szerinte jobb lenne, ha nem sietnél el sehova, ha volt ilyen terved, hanem csatlakoznál hozzá. Ő már felült, és így megszemlélheted a félrecsúszott inget, a kócos hajat ami itt-ott az arcára tapadt és biz mindketten viselitek a nehéz éjszaka mellett, azt a meghatározhatatlan meghittség érzetének súlytalan köpenyét, ami mindkettőtökre mély hatással volt-van.

Ki tudja, hogy az öltözködésből lesz e valami…

[Dierol]

Enethiel

A hűtő kiürítése az egyetlen dolog, ami biztos sikert garantál, így maradok ennél - csak az ásványvíz az, amit bent hagyok. Ha az elmúlt kétezer évet kibírta a föld alatt, akkor ezt a pár napot igazán kihúzza még az immár üres hűtőben. Abba bele sem merek gondolni, hogy ezt majd fel is kéne tölteni. S az éhség bizony nagyszerű fantáziával áld meg, hogy mivel. Csakhogy ahhoz, hogy elcsitítsam, előbb Thanával kéne zöld ágra vergődnöm - hogy elmehessünk enni valamit.

Szerencsére Thana is felébredt, és a tegnapihoz képest mintha jobb passzban volna. Töprengve hallgatom, és próbálom meg kitalálni, hogy mit is mondhat, de amíg meg nem érinti az ágyat, csak találgatok. Úgy tűnik, hogy neki kicsit más elképzelése van a reggeli rutinról, mint nekem. Viszont Petros kételyekkel teli hangja még ott motoszkál bennem - vajon ha most érkezne meg Thyra, hogy magyaráznám a helyzetet? Így egy futó mosollyal Thanára nézek, és feltartom a mutató ujjamat, hogy kis türelmet kérek, majd elküldöm Thyrának azt az smst, amit már megfogalmaztam magamban.
Ezek után fogom a pulóvert, és Thana mellé lépek. Bátorítólag megérintem a vállát, és a kezébe adom a pulóvert.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 22. – 2. nap
Csütörtök – Reggel

Azért az az egy bizonyos, hogy bármit is tettél az nem lesz elég addig, amíg valami fertőtlenítőszerrel át nem mosod a polcokat, sőt igazából az egész hűtőszekrényt. Lehetséges, hogy nem lenne baj, de biztosat csak a parány életek halálával érhetnél el, úgy őrizhetnéd meg az ételek frissességét! Természetesen ahhoz előbb vásárolni is kellene effélét, ami viszont felveti a következő problémát, hogy egyedül vagy… mert ugye eleddig nagyon nem tudtál elszakadni Thana-tól

A találgatások mellett azért érezted is, hogy mit szeretne. Valahogyan ösztönösen a helyes gondolatok bukkantak fel amikor a szavak értelmét próbáltad megfejteni, igaz, nem tudnád pontosan elmondani senkinek, hogy miért is van így. A reggeli rutinod bővülhet egy pulóveres ében-bőrű szépséggel vagy eltolódhat picit, ha úgy döntenél. Mielőtt bármit is tennél, leginkább engednél a most türelmes, bár picit még mindig megviselt Doktornőnek, elküldöd az üzenetet.

Thana mellé lépsz és finoman megérinted, örömödre nem húzódik el, hanem mintha pici pírt vélnél felfedezni, de azt is csak azért, mert olyan közel állsz hozzá, hogy magadba szívhatod az illatát – amiben azért ott van a nehéz éjszaka aromája is. A pulóvert adnád, amikor egy csippanás jelzi, hogy a művelet sikeres volt. Egy ajtó felől hallatszó pedig azt, hogy a fogadó fél biztos meg is megkapta.

Kopogtatnak.

[Dierol]

Enethiel

A hűtő komoly morális kérdéssé kezd válni. Így inkább becsukom - miután szinte teljesen kiürítettem - ezzel elodázva a döntést. A feltöltése szintén okozhat gondokat - de legrosszabb esetben rendelhetnék telefonon a sarki kis boltból - igaz erre még nem volt példa. Már ha jól emlékszem...
Azért jó lenne, ha nem egyedül kéne megküzdenem az összes feladattal, de fordult a sors kereke és itt az idő, hogy azt a gondoskodást, amiben múlt héten részem volt legalább részben tovább adjam.
Hogy miért is sejtem - mit akar mondani? Talán mert tudat alatt emlékszem a nyelvre, és arra - mi mit jelent, noha szándékosan felidézni képtelen volnék.
Miután elküldtem az üzenetet, immár teljes mértékben figyelhetek vendégemre, és átadhatom neki a pulóvert. A telefonom csippantását tudomásul veszem, de az ajtó felől érkező válaszra kissé rácsodálkozok - no nem sokáig, csak amíg be nem kopogtatnak. Thana kezébe adom a pulóvert, majd megindulok az ajtó fele, és kinyitom. Gondolom Thyra az, és nem valamelyik szomszéd, aki azért keres, mert szerinte megdöglött valami a lakás elé kitett szemetesben.
Amennyiben tényleg ő az, megkönnyebbült mosollyal tárom szélesre az ajtót
/Görög/ Jó hogy itt vagy! Gyere be!

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 22. – 2. nap
Csütörtök – Reggel

Nem rémlik, hogy valaha rendeltél volna, valahogyan mindig megvoltál nélküle… ahogy emlékszel ilyesmire. Miközben erre, illetve ezen is gondolkozol, azért felmerül, hogy nem bánnád ha lenne más is akivel megoszthatnád a terhet, a feladatod, amit most magadra vállaltál azzal, hogy megmentetted őt, Thana-t.

A kérdés már csak az, hogy mégis kivel?

Végül úgy döntesz, hogy meg tudsz és meg is akarsz birkózni a dologgal így újult elhatározással indulsz segíteni a pulóverrel ami mint most már tudjuk nem kerül fel a Bukott testére, mert csipogások és más zörejek elejét vették ennek és bármi ehhez hasonlónak. Csak azért is ugye, mert úgy döntöttél, hogy inkább ajtót nyitsz.

Amikor ajtót nyitsz, egy Zoé áll ott, kezében egy kisebb sporttáskával és szelíd mosollyal az arcán, majd amikor épp eltűnődnél, hogy mit keres nála Thyra telefonja felbukkan a már jól ismert csábítóan fiatalos és vonzó arc, amin egy olyan huncut mosoly honol, hogy azonnal úgy érzed bajban vagy és védekezned kell, még akkor is, ha tudod, hogy nem tettél semmi rosszat!

Z. /Görög/ Jó reggelt! A fiatal hölggyel épp az ajtó előtt találkoztunk! – örül a véletlennek, de visszafogottabb, mint a barátnőd (?)
T /Görög/ Szia Tökfej! – biztos, hogy beszélt a bátyjával! Elmarja a sporttáskát és meglehetősen fürgén perdülve kikerül, majd nem kérdés hova-kihez indul
Z /Görög/ Nem tudom, hogy Petros édesanyja miképp bírt kettejükkel egyszerre! – mosolyog vidáman, de nem lép be
T /Görög/ Ooo! – hallod – Nem beszél görögül! – ezen annyira meglepődött, hogy szóvá is tette

Látod, hogy az új Törvényszéki patológus hölgy igencsak meg van szeppenve és illetődve, de hát mit tehetnél, Thyra ugyanúgy Kiriakidis, mint Petros és az a vérvonal nem a szelídségükről híres! Erről felrémlik valami Spártai őst is emlegettek egy vidámabb éjszaka, de az is lehet, hogy csak téged ugrattak ezzel.

T /Görög/ Te amúgy, valami megdöglött a házad előtt, szólnod kéne a gondoknak!

[Dierol]

Enethiel

Az ajtóban lehökkenten nézek Zoéra - pár másodpercig eltart, míg újra értelmezni tudom, hogy ki is áll az ajtóban. Tekintetem az arcáról a sporttáskára siklik, ahol elvileg Thyra telefonjának kéne lennie, s már kezdeném azt hinni, hogy a véletlen vagy más Elohim játszik velem, mikor Thyra is "képbe" kerül.
A táska felbukkanása jelzés értékű, de majd később foglalkozom vele, mert van ami sokkal inkább elvonja a figyelmemet - és ez most Thyra és Zoé párosa.
/Görög/ Sziasztok! - köszönök nekik, miközben Thyra befele törekszik a táskával. Úgy tűnik, hogy Petros valódi talpas telefonként hatékonyan szállítja a híreket - különben Thyra honnan tudná, hogy mi van a táskában? De most nem jut szembe, hogy haragudjak rá - mert látszólag bizony sokat egyszerűsített a helyzeten.
/Görög/ Gyertek be! - javaslom, bár ez inkább Zoénak szól, mert Thyra ki tudja hol tart már?
/Görög/ A titkot még nekem sem árulta el - válaszolom, miközben csukom be az ajtót Zoe mögött. Thyra rácsodálkozására most nem mondok inkább semmit, hanem inkább én is beljebb sétálok.
/Görög/ Tegnap reggel véletlenül egyszerre minden megromlott a hűtőmben. Is - vonom meg a vállam, mintha ez teljesen normális lenne. Hogy aztán oldjam Thanának Thyra okozta megszeppenését, Thanára mosolygok, és Thyra fele intek -
/Görög/ Thana, ő itt Thyra Kiriakidis. Thyra, ő pedig Thana Cisse - Mutatom be őket egymásnak. Aztán Zoé fele fordulok
/Görög/ Jó látni, hogy valaki előrébb is lát - és gondol ilyesmire - pislantok a táska felé -Én csak ma reggel szembesültem a problémával. De nincs korán a szolgálathoz? Petros is alig esett még ki az ágyból - kérdezem, mert bizony kezd az a gyanúm lenni, hogy Zoé önszorgalomból intézhette ezt a dolgot. Aztán inkább átadom most kicsit a stafétabotot Thyrának és Zoénak - feltehetőleg könnyebben jutnak dűlőre vele divat és öltözködés terén mint én.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 22. – 2. nap
Csütörtök – Reggel

Z /Görög/ Köszönöm! – lép be, majd picit mintha pirulna, de ezt is csak azért látod, mert ott áll közvetlenül melletted – Igazán, otthonos! – dicsérné meg a szerény kis otthonodat – Pedig, ha valaha tervezel gyermeket, gyerekeket mindenképp érdemes volna! – érkezik ebben a pillanatban a visszafogott és finom illat a rendőrnő felől
T /Görög/ De ha nem beszél görögül, akkor, hogy akar Persé helyére lépni? – ez most leakasztotta, emésztgeti
Z /Görög/ Tönkrement a hűtőd? – érdeklődik és érzed a következő szavai valami segítségnyújtásfélék lesznek, ha nem mondasz semmit

Eközben Thana az orráig húzta a takarót, de ettől az ártatlan mozdulattól csak még inkább oltalmazni és szeretnivaló, főleg, hogy Thyra leül mellé és igen energikusan – nem mintha másképp képes lenne rá – felhasítja a táskát (elhúzza a cipzárt) és beletúr a motyókba, hogy valami olyasmit horgásszon elő, amire lehet, hogy te elfordulsz.

T /Görög/ Ez nagyon csinos Zoé! – forgatja meg és magához méri, de végül kuncogva nyújtaná Thana felé, aki leginkább téged figyel, meg a távolságot maga és Thyra között – Ez a tökfej nem volt képes felhívni, hogy női ruhára lenne szükség, mindig ilyen kis félénk fiú volt! – vigyorog, majd felveszi a táskát és a Bukott mellé teszi, hogy ő döntse el bele akar e nézni vagy sem – Bocsáss meg Thana! – motyogja, láthatóan ráeszmélt, hogy picit túl sietős volt a dolog

Thana annyira hirtelennek érzi mindezt, hogy csak szótlan pislog és azt se tudja, hogy elszaladjon vagy engedjen ennek a számtalan csodásan új és idegen ingernek, míg végül az egyik finom kezét látod mozdulni, érted int, hív téged. Ez továbbra is meglepett pillantásokat csal ki Zoéból és mintha féltékenység szörnyének tekintetét Thyrából. Ebben nem vagy annyira biztos, de nem is zárnád ki csak azért, mert nem tudod eldönteni a dolgot.

Z /Görög/ Amikor kérte, hogy ide jöhessen tudtam, hogy szükség lesz rá, mert Petros említette, hogy most épp egyedül vagy… - itt lehallgat és amikor keresed a miértet Thyra tekintete adja a választ, amolyan „ez biztos?” – Szóval úgy gondoltam, hogy mivel Petrost – szerinte – valami kegyetlen vírus döntötte le és emiatt otthon maradt, így… - ugyanakkor abban is biztos vagy, hogy a szolgálati idő nem ily korai időpontban kezdődik

Amikor úgy döntesz te mással foglalkozol – bármi is legyen az – Thyra helyére Zoé ül le, míg a kis energiabomba melletted toppan és átölel, hozzábújik majd az arcodra nyom egy nagy puszit! Nem szól, csak érzed, hogy Thana felé bambul, úgy tűnik, hogy lesznek még itt gondok abból, hogy a Doktornő csak veled érzi magad biztonságban és ez a kis tigrislány pedig…

[Dierol]

Enethiel

Zoe dicsérete a lakásra, hogy otthonos - váratlan volt - ritkán hallani ezt a szót a kicsire. Már éppen köszönném meg, mikor a gyerekekről tesz említést, és hát, valljuk be - az előző dicsérete a lakásra, és az illata együtt teljesen más környezetbe helyezi a mondandóját. Emiatt most önkéntelenül is úgy nézek rá, mint nőre és nem mint kollégára - hogy aztán észrevéve magam kissé zavarba jöjjek - mert be kell látnom - igencsak csinos. Ekkor érkezik Thyra mentő kérdése.
/Görög/ Azt hiszem, a beszélt nyelvet nagyjából értheti - vélem hálásan, de Zoe nem kegyelmez.
/Görög/ Semmi baja. Csak nyitva felejtettem az ajtaját. Mostanában megesik. - válaszolom mosolyogva a hűtő állapotát firtató kérdésre. Talán ez után már jogosnak érzi a Tökfejet. Érdeklődve figyelem azt, ahogy és ami kikerül a táskából, és úgy döntök, hogy én is inkább Zoénak szentelem a figyelmemet.
/Görög/ Ha jól sejtem, ez nem Thana ruhatárából került ki - tételezem fel, de aztán inkább Thanát figyelem, mert az, ahogy a távolságot méregeti nem utal a feltétlen bizalomra. Talán Thyra is megérzi, mert szerencsére visszavesz a lendületből. Kíváncsian figyelem, hogy Thana hogy birkózik meg ezzel a lendületes helyzettel - de úgy tűnik, hogy egyenlőre nem egyedül.
Zoe magyarázatára, hogy Petrost vírus döntötte le, nem mondok semmit, de arra, hogy most egyedül vagyok-e már kissé bővebben reagálok
/Görög/ A balesetig ez ha jól tudom így is volt - válaszolom, majd Thana intésére odalépek, és leguggolok, hogy szemmagasságba kerüljön.
/Görög/ Thana, az öltözködés részhez kevéssé értek - de az aranyszabály, hogy azt vedd fel, ami tetszik. Zoé vagy Thyra biztos jobban eligazodik a divat útvesztőjében - pislantok a kettősre, és engedem át nekik a terepet, és inkább a konyharészen készítek elő egy adag kávét, hogy később majd ne kelljen ezzel veszkődnöm.
Amikor Thyra átölel, a fülébe súgom
/Görög/ Jó hogy itt vagy! Majd beszélnünk kell - olyan az emlékeztem mint a szita - az elmúlt egy hétre alig emlékszem. Jó lenne, ha elmesélnéd, amit tudnom illene - kérem tőle.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 22. – 2. nap
Csütörtök – Reggel

Zoé ártatlannak tűnő megjegyzése meglehetősen felkavar, hiszen eddig mint kolleginára és nem olyan nőre pillantottál, aki akár gyermek-gyermekek anyja is lehetne. Lehetséges, hogy utalt valamire? Vagy csak abbéli vágyakozásának adott hangot, hogy egyszer szeretne gyereket-gyerekeket? Esetleg így képzelte el a jövőjét vagy tényleg csak megdicsérte az otthonod mintegy kedvességképp? Elképzelhető, hogy másról lenne szó és csak te engedtél a pillanatnyi álmaidnak amit Jayr is dédelgetett valahol? Akárhogyan is legyen, a Kiriakidis vér ment meg téged, ami lássuk be igen kíváncsi és cserébe még tüzes is!

Z /Görög/ Tegnap este még átnéztem a megfelelő papírokat és elméletileg kiválóan beszél görögül, így csak arra tudok gondolni, hogy igen erős sokkhatás érte, emiatt olyasféle amnézia alakult ki, aminek okán képtelen megszólalni e tanult nyelven. Emellett beszél franciául, latinul és angolul – teszik hozzá elismerő hangsúllyal, majd a hűtő problémára: Lehet, hogy csak rosszul záródik? – kérdezi, adna mentőkötelet míg Thyra nem kegyelmez
T /Görög/ Így is lehet mondani, hogy béna – kuncog, de a hangjában felfedezed az aggodalmat
Z /Görög/ Nem, annyi időm nem volt, így a sajátjaim közül hoztam néhány darabot, noha valószínűleg nem teljesen azonos a méretünk – mondja kötetlenül, nem feszeng a téma okán

Eközben Thyra teret ad Thanának, aki ettől kissé bátrabban foglalkozik a táskával, de csak óvatosan, mint aki fél attól, hogy mi lehet abban. Azt is tudod, hogy az öltözködés nehéz művelet számára, mint Bukott nem igazán tudja hova tenni az öltözködés folyamatát és ha csak nem akarod, hogy ezzel a többiek is szembesüljenek, akkor bizony lépned kell. Amennyiben a lányokra bíznád, ahogy eddig is tervezted, akkor fel kell készülnöd a fura tekintetekre, lévén a te ágyadban, egy kifordított ingben és kócos hajjal, picit leizzadva…

T /Görög/ Kizárt, hogy Petros valami vírust kapjon el, még soha nem volt beteg! – s valóban amennyire fel tudod idézni, ilyesmi még nem fordult elő, igaz, ilyen vihar sem volt már jóideje, mint ami mára teljesen eltűnt – Szerintem az van, hogy… – elhallgat, mert láthatóan fogalma sincs mi lehet az oka, cserébe némi aggodalom üti fel a fejét, de előbb még – A baleset előtt is volt barátnőd! – közlik picit talán határozottabban, mint azt ez a megállapítás megkövetelt volna, Zoé pedig bölcsen úgy tesz, mint aki nem vette észre

Thana tágra nyílt szemekkel szemléli a körülötte zajló eseményeket, hirtelen törtek be a magánszférájába és mint ilyen ezt nehezen dolgozza fel, látod, hogy legszívesebben felrántaná a feje búbjáig a takarót de ahogy elpillant a fürdő felé, még egy menekülés is szóba jöhet. S bár a szavaid igazak, a te illetve Zoé visszafogott stílusa még rendben van, addig Thyra tüzes szenvedélye meglehetősen sok neki! Még akkor is, ha a Kiriakidis lány divatérzéke valóban kiemelkedő! S ha már róla van szó és ölel is…

T /Görög/ Jó itt lenni! – hagyja, hogy te öleld át őt, elvégre te vagy a férfi – Igen? Akkor sok minden nem változott – incselkedik halkan és amikor felpillant rád, olyan csillogó a tekintete… – Lehet, hogy inkább meg kéne mutatnom! – érinti piszéjével az állad finoman

[Dierol]

Enethiel

Arra, hogy Thana beszéli a görögöt, hümmentek egyet - ezek szerint pár nap alatt újra bele fog rázódni - csak idő kérdése. A latinon kevéssé lepődök meg - az afféle szakmai ártalom számára. De van még egy nyelv, amit szerintem igencsak jól beszél, de kimaradt a felsorolásból. Vajon mi lehet a neve?...
/Görög/ Legalább valaki elismeri ez irányú tehetségemet - válaszolok Thyrának, és inkább ejtem a hűtő témáját. Pláne, hogy kicsivel később megtudom, hogy Zoe nem járt Thana lakásán. Ezek szerint teljes egészében magánakció volt, ami még inkább növeli szememben az elismerést az irányába. Kevesen vannak, akik ennyire segítőkésznek bizonyulnak másokkal szemben, és jó látni, hogy az esszenciámhoz ilyen közel álló emberek mind a mai napig vannak.
De a fura tekinteteket akkor sem úsznám meg, ha én akarnám át és felöltöztetni - így rövid töprengés után azt hiszem, hogy Zoéra bízhatom a dolgot.
Ellenben Thyra picit többet beszél Petros állapotáról - s úgy vélem - Zoe ez alapján hozzám hasonlóan már inkább másnaposságra fog gyanakodni. Én mindenesetre diszkréten hallgatok. Pláne miután Thyra helyesbít barátnő-ügyben, és a megszerzett információt próbálom beilleszteni az emlékek sorba - jelenleg inkább kevesebb, mint több sikerrel.

Thana problémáját magam is átérzem - számomra is vannak homályos foltok arról, hogy ki milyen viselkedést várna el tőlem - s számára ez hatványozottan igaz lehet. Látom a fürdőszoba ajtaja fele kalandozó tekintetét. A kevesebb inger jobb lenne számára.
/Görög/ Zoe, a fürdőszoba nyugalma lehet, hogy jobban esne neki. Igaz, Thana? - nézek a kérdezettre, és a nyugalom szigetét jelentő ajtó fele intek.

/Görög/ Az lehet, hogy majd segítene - értek egyet Thyrával szelíden mosolyogva - Ám mostantól joggal hívhatok majd Tökfejnek Petrossal karöltve, ha elmondom, hogy milyen új tévképzeteim vannak - mondom neki, bár lehet, hogy pont ő az egyetlen, akinek az elmúlt egy hét alatt már említettem, hogy nem egészen Jayr vagyok? Tűnődve nézem Zoe és Thana párosát - vajon én is ennyire el voltam tévedve pár napja, mint Thana? A tervem az, hogy kivárjuk, amíg Thana menetkész nem lesz.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 22. – 2. nap
Csütörtök – Kora délelőtt

Tudod, hogy a Bukás előtt nem létezett ennyi nyelv, hogy mindenki egy és ugyanazon beszélt – és talán írt – és csak valami után – amire sajnos nem emlékszel – változott ez meg, ahol számtalan foglalta el az addig egyetlent. Ezért is tanultad meg azt a Hatalmat, amely lehetővé tette számodra, hogy értsd őket és beszélj velük. Akármi is volt az a nyelv ami a számtalan előtt volt, úgy véled – pont azért, mert máskülönben értenéd – talán – csak az lehet, amin Thana – illetve a Bukott, aki benne él most – megszólalt.

T. /Görög/ Ha akarod díjazza is! – kuncognak rajtad/veled (?)

Úgy tudod, hogy Thana táskája és minden más ami benne-vele volt a bizonyítékraktárba került és csak a nyomozás bizonyos fázisa után kapható vissza. Mivel ez tegnap késő este volt, így érthetően ezek a tárgyak még nem jutottak vissza a gazdájához, hanem bent vannak az őrsön. Emiatt pedig Zoé úgy döntött, hogy elhoz néhány nőies apróságot, amivel kisegíthet szorult helyzetedben. Thyra nem tudni segített e volna, de mivel nem tudta, hogy mi történt, így nem is fog kiderülni már soha.

Az, hogy akadnak segítőkész emberek örvendetes, főleg az, hogy úgy véled, ez önzetlen féle, nem az ami valami viszonzást várna cserébe azért amit amúgy megtehetne anélkül is. Így és mert teljesen biztos vagy ebben, bíznád a Zoéra azt, hogy segítsen Thana-nak eligazodni a ruhadarabok terén, aki csak bólint és nyitja az ajtót, aminél több sem kell az ében-bőrű szépségnek, hogy eltűnjön odabent sietve. Annyira, hogy a takarót is csak egy ideig magával rángatta, majd amikor tudatosult, akkor elengedte és anélkül…

Szerencsére a tegnap kezébe adott ruhákat viselte, amire viszont Thyra tekintete – még az ölelés előtt – úgy ragyogott fel, mint vihar sötétjében a villámlás fénye, hogy aztán oly hamar ki is hunyjon. Kettesben maradva az ölelésben tűnődhetsz azon, hogy mi az amire nem emlékszel Petrossal kapcsolatban, hiszen aki sohasem beteg és még is otthon marad egy ilyen, finoman fogalmazva esetlen kifogással, ott kell lennie valaminek amit nem tudsz teljesen felidézni a legjobb barátoddal kapcsolatban!

T. /Görög/ Igen, tévképzetek? Reggeli közben elmondhatod! Meg azt is, amiért tegnap meg akartál hívni vacsorázni! – pillognak kihívóan – Aztán persze kellően bocsánatot is kérhetsz, ha már magadtól nem jutott eszedbe! – no igen, a Kiriakidis-ek nem a türelmükről híresek