Jayr "Enethiel" Eisenberg

[Dierol]

Enethiel

Alexandros úgy tűnik, hogy jól kijön a gyerkőcökkel - és ha hinni lehet nekik, akkor feltehetőleg Cassiával is. Talán nem is baj, ha Cassia olyan férfiakkal is találkozik, akik néha rajta felejtik a szemüket. Egyedül talán az lehet a kérdés, hogy Alexandros több anyuka szoknyája után szalad, vagy csak Cassiát tüntette ki az érdeklődésével. Bár az, hogy most is itt van a gyerekekkel, inkább az utóbbira utalhat. S egy önálló anyuka esetében bizony jó pontnak számít, ha valaki képes belopni magát a gyerekek szívébe. A vége az lesz, hogy még Sybilnek is bemutatják - mosolyodom el a kósza gondolatra.
A gyerekek mint valami cukormeghajtású örökmozgók ismét felélénkültek, hogy kitárgyaljanak mindenkit pár méteres körön belül. Játszi könnyedséggel fogadják el, s lépnek túl a párkapcsolati válságomon, hogy már a jövőt tervezgessék. De nekem ez bizony nem megy ilyen könnyedén - még akkor sem ha szerintem Thyra talán a legjobb döntést hozta meg. De akkor is fáj. Kali véleményével nehéz vitatkozni - de sem egy jövőbeni szerelem sem pedig holmi piknik nem az, amit most szeretnék. Így mindössze egy
/Görög/ Talán - a válasz. Úgy tűnik, hogy a lánykák utánam egyből Alexandrost vették elő, és egyből ki is kotyogják, hogy bizony nem Zairán akadt meg első sorban a szeme. Talán Cassiának valóban van egy lehetséges udvarlója? Isidora véleményével én sem tudok vitatkozni, bár tudom, hogy számára a valódi egyedüllét - amikor nincs mellette Kallidora sem - még sokkal nehezebben lehet elviselhető.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap
Szerda – Késő délután


Úgy véled, hogy Cassia szép nő, igaz, talán picit elfogult vagy, de az biztos, hogy az anyaság és az ezzel járó felelősség olyan érett nőiesség auráját adja neki, ami könnyen vonzhat magához mindenféle férfiszemet. Ugyanígy elképzelhető, hogy akár más szemeket is, mint például ami a Hajléktalanszálló környékét is szemügyre vette. De talán nem kell aggódni emiatt, hiszen majd’ egy kerülettel arrébb laknak!

Alexandros, egy férfiember. Már te is megtapasztaltad, hogy ez jár alapvető ösztönökkel és miféle vágy képes munkálkodni, ahogyan azt is olykor ez mennyire fáj. Ki tudja, hogy mi Alexandros története, de abból amennyit eddig láttál, olyan embernek tűnt, akiért érdemes volt egykor fellázadni. Ugyanakkor ki tudja, hogy a két felnőtt mit tett, mondott vagy mire jutott korábbi találkozásaik alkalmával.

Erre egyszerű válasz érkezik, a távolban egy ismerős alakot vélsz felfedezni, éppen őt, akire oly sokat gondoltál. Nem vett észre titeket és úgy tűnik őt sem vette észre senki rajtad kívül, de éppen befelé tart, oda, ahol először találkoztál az ikrek új barátjával. Az is tény, hogy ott az információs pult és persze a mindenféle gyógynövény boltocska is, ahol többek között finom teákat is lehet kapni, szóval az érkezésének célja: bármi lehet!

Az ikrek pedig eközben szépen végiggázolnak mindenen, amit egy felnőtt érzékeny vagy óvatos témának ítél, s nem kímélnek sem téged, sem pedig a másik felnőttet.

Kalidora /Görög/ Jayr bácsi, ne legyél szomorú! – néz rád olyan ártatlanul, hogy az már bűn
Isidora /Görög/ Igen Jayr bácsi! – szalad oda és fogja meg a kezed – Ha nem szeretnél piknikezni, akkor nem kell!
Kallidora /Görög/ Jajj de butus vagy! Jayr bácsi nem azért szomorú! – szalad oda ő is, másik kezedet megfogni
Isidora /Görög/ Nem azért? – kérdez vissza bizonytalanul
Kallidora /Görög/ Nem. Olyan mint anyu, amikor apura gondol! – árulja el testvérének a dolgot
Isidora /Görög/ Óóóóhhhhh! – mindent értek arckifejezés után, alaposan megölelgetnek

Alexandros bár próbált kicsit arrébb lépni, távolabb, de valahogy nem tudott annyira elszakadni a hallottaktól, mint illet volna, sőt:

Alexandros /Görög/ Khm. Gyerkőcök! Ideje tovább indulni! – rázná le a hangulatot és indulnátok útnak… merre is?

[Dierol]

Enethiel

Attól annyira nem tartok hogy másik környéken, ilyen népes városban pont Cassián akadjon meg a szeme a kikötőben sejtett bukottnak.  De ugyanígy Alexandros miatt sem aggódom - igaz azért, mert amennyire megismertem, kifejezetten jó véleményem alakult ki róla. Energikus, jó szándékú, kedves, figyelmes. Azt ugyan találgathatom, hogy mi lehet Cassia véleménye róla, de aztán picivel később már úgy hiszem, hogy hamarosan erről többet is meg fogok tudni. Az érkezéséről nem ejtek szót. Ha a gyerekek miatt jött, akkor a telefonszámomat úgyis tudja. Ha pedig Alexandros a látogatás célja - nos, akkor hamarosan vagy a telefon vagy az információs pultnál ülő hölgy fogja elhívni tőlünk.

A gyerekek közben a maguk kegyetlenül őszinte módjukon akaratlanul olyan kérdést vetettek fel, amit majd később lehet hogy megfontolhatnék. Mégpedig azt, hogy talán tényleg egy bukott mellett keressem a boldogságot? Ha Thyrával tényleg vége, és ha már nem fáj annyira. De ez még igencsak távolinak tűnik.
Az apróságok próbálnak felvidítani - és pont a megmosolyogtatóan töretlen optimizmusok miatt ez azért sikerül is.
/Angol/ Ennek igazán örülök - vallom be, hogy nem kötelező piknikeznem. Elvégre a természetből ennyi - amennyit ma látok - úgy érzem, hogy egy időre bőven elég. Kallidora úgy tűnik, hogy elég pontosan ráérez az emberek érzéseire. Ha nem növi ki, akkor később még sok hasznát veheti. A lánykákat visszaölelem, aztán Alexandros nógatására picit eltöprengek. Szó volt itt néhány eredi ösvényről is, amit még érdemes lehet végigjárni. De a bolt is csábító - de tartok tőle, hogy a lánykákat  nem igazán kötné le a sok tégely és szárított növény. Ellenben Alexandros biztos örülne egy találkozásnak Cassiával, ha az ikreknek hinni lehet. Így megpróbálkozom egy köztes megoldással
/Angol/ Szerintem kereshetnénk egy mosdót, aztán nézhetnénk valami finom teát Cassiának - ha tudjátok, hogy melyik a kedvence! - javaslom az ikreknek, miközben feltételezem, hogy Cassia tea ivási szokásiról is megtudunk egyet s mást. Ez talán segíthet majd később Alexandrosnak beszélgetésbe elegyedni vele. Felé fordulok
/Angol/ Mindjárt jövünk, csak teszünk egy kétbetűs kitérőt. Addig nyugodtan menj előre! - intek a recepció és a bolt fele, amerre az előbb láttam eltűnni Cassiát. Így Alexandrosnak is van esélye a cserfes gyerekek nélkül beszélni egy kicsit Cassiával, ha szeretne.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap
Szerda – Késő délután


Úgy véled nincs mitől tartani, ami Cassia és egy másik Bukott találkozását illeti, de ha visszaidézed te sem számítottál egyik találkozásra sem, sőt… ugyanakkor tény, hogy ha eddig sem, akkor talán ezután sem, eltekintve attól, hogy Alexandros és a Dalia… szóval itt is akadnak lehetőségek, de valószínűleg úgy véled, hogy azok ártatlan dolgok.

Ami a férfiak és Cassia kapcsolatát illeti, a párja, a férj, már jó ideje eltávozott, így nem csoda, ha egészséges nő lévén szeretne újabb kapcsolatot akár többet is – vagy éppen annyit, ami most jól esik. S ezt mi sem bizonyíthatná jobban, mint az érkező Cassia, aki hamarost eltűnik a fogadóépületben. Egyértelmű, hogy más nem vette észre, de így legalább neked van lehetőséged helyesen cselekedni.

Thyra… a lányra gondolva pillanatok alatt bukkan fel a korábbi veszekedés, az azt megelőző meghitt pillanat és minden ami romokban utána maradt. Az az őszinte mosoly és pillantás, a pici féltékenység és persze a harcias szépség illata, minden, ami most ezer módon okozhat fájdalmat, megteszi.

S mindez még nem lenne elég, valami sötét az Esszenciád mélyén arra bíztat, azt suttogja, hogy nem kell így lennie, véget vethetsz neki, a kínzó fájdalomnak egyszer és mindenkorra.

Ugyanakkor az a gondolat, hogy talán egy bukott mellett a helyed… nem így volt? S ha igen ki volt az? Mennyire volt erős az a kötelék, hiszen az Elohimokat nem azért teremtették, hogy ily módon szeressék egymást! Nem, amíg a lázadást követően meg nem tanulták ezt az emberektől! Számtalan új érzés és élmény, aminek egy része azért igencsak kelletlen lehet.

Nagy csoportos ölelés és a hihetetlenül erős szeretet megteszi a magáét, elmosolyodsz és viszontölelsz, melynek úgy tűnik neked kell véget vetned. Mintha megérezték volna a belső tusát és annyi szeretetet akartak volna átadni, amennyi csak tőlük telik! S így könnyebb talán a lépés arra, hogy Cassia is átélje ennek egy részét, csak épp most gyerekek nélkül!

Alexandros /Görög/ Ez jó ötlet! Sok féle teánk van, különböző hatással! – mosolyodik el
Kallidora /Görög/ Pisilni kell! – közli, mire testvére is jelentkezik
Isidora /Görög/ Te nem kísérhetsz be minket! – közli veled, mire bólogatás a támogatás
Alexandros /Görög/ Megkérem Sophiát – veti fel azonnal – addig beállok a helyére
Kallidora & Isidora /Görög/ Neked nem kell pisilni? – kérdezik mindkettőtöktől egyszerre, Kali épp tőled
Kallidora /Görög/ Anya csak Kamilla teát szokott inni! – osztja meg
Isidora /Görög/ Amikor beteg! – egészíti ki

Alexandros csak mosolyog ezen, majd bólint feléd és elindul előre, hogy korábbi szavainak eleget tegyen.

[Dierol]

Enethiel

Bár nem ismerem pontosan Dalia és Alexandros viszonyát, de amíg nem győződök meg az ellenkezőjéről - azt kell feltételeznem, hogy Alexandros annak ellenére mit sem sejt Dalia valódi énjéről, hogy mennyire egy hullámhosszon lehetnek.
Talán jobb is így - mert én úgy érzem, nagy árat fizettem azért hogy elmondtam az igazat, és meghagytam neki a lehetőséget hogy abban higgyen, amiben szeretne. Keserű és nehéz dolog volt meghozni ezt a döntést, még ha így visszatekintve is "helyesnek" tűnik. Bár felötlik a gondolat, hogy erővel változtassak Thyra hozzáállásán, de az úgy érzem, hogy tisztességtelen és az eddigi erőfeszítéseim megcsúfolása lenne. Így próbálok nem is tudomást venni róla, még ha nem is könnyű Hiszen bőven van még feladat, amit meg kellene oldanom.
A felvetésre jelenleg nem tudok konkrét válaszokat, még ha azok valahol a tudatom mélyén lapulnak is. Az erősen hézagos emlékek miatt rágódni és bosszankodni felesleges időtöltésnek bizonyulhat - hiszen tapasztalataim szerint néha bevillan valami magától, de addig felesleges erőltetni.
Az aprónép ölelése jól esik. Azt üzeni, hogy elfogadnak úgy ahogy vagyok, és nem kételkednek, ítélkeznek, és hogy együtt éreznek. Sajnos a felnőttek világa egy kicsit komplikáltabb, és a ballépéseim alapján úgy tűnik hogy nem vagyok elég járatos benne. Alexandros válaszára elmosolyodom
/Görög/ Remélem olyan is van, aminek az a fő hatása az, hogy finom! - vetem fel, mint nem elhanyagolható szempont. Valójában úgy vélem, hogy egy teának ez a legfontosabb ismérve. De ennél komplexebb megkülönböztetését továbbra sem vállalnám be.
Az ikrek végül úgy néz ki, hogy valóban élnének a lehetőséggel, amit a mellékhelyiség kínál - de nem várt akadályba ütközök. Egy kissé meglepett
/Görög/ Óóó - a válasz, de aztán Alexandros kisegít
/Görög/ Azt megköszönném - fogadom el a lehetőséget, majd az ikreknek válaszolok
/Görög/ De, nekem is kell. Úgyhogy én is kihasználom az alkalmat. Aztán itt az ajtó előtt megvárlak titeket! - válaszolom, aztán hagyom, hogy Alexandros előre menjen. Megvárom Sophia érkezését
/Görög/ Nagyon kedves, hogy segít! - mondom Sophiának, és így is érzem. Megvárom, hogy a lánykákkal eltűnjön az ajtó mögött, aztán én is sietek elintézni a dolgomat. Utána már valóban az ajtó előtt várom, hogy visszaérjenek a két betűs kitérőről. Alexandros miatt most nem aggódok - a recepció elég központi helyen van ahhoz, hogy véletlenül találkozhasson Cassiával.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap
Szerda – Késő délután


Úgy véled, hogy a Doktornő és Cassia „szerelme” annyira összeillenek, hogy… ez valahogy egyenes útnak tűnik ahhoz, hogy idővel Pártfogoltjává váljon, feltéve, ha a gondolatmeneted helyes. Míg te nem tudod, hogy mi lehetett volna, ha a dolgok másképp alakulnak, de kitartasz amellett, hogy azt tetted, amit kellett és most vállalod e tett következményeit bármennyire is fájdalmas.

Az, hogy miképp változtathatnál Thyra álláspontján, nos, az olyan dolog, ami már nem gondolatokat, hanem cselekvést kíván és azt, hogy lássa, amit látnia kell, hogy tudja, amit tudnia kell. Ezt azonban nem akarod, így a gondolat, ahogy megszületett, úgy el is halt. Nem úgy a gyerekek ölelése, ami egy halk suttogást szül az Esszenciád mélyéről: ha ők elfogadnak és hisznek benned, akkor talán lehetnének ők a pártfogoltjaid és nem lennél ennyire gyenge és tehetetlen, üres.

Alexandros /Görög/ Mind finom, csak megfelelő ízlés kell hozzá – nevet, majd bólint – A gyümölcsteák nagyon finomak! – ajánlja azokat

Eközben a legnagyobb akadály amivel eddig találkoztál, bukkan fel és épp komoly fejtörést okozna, ha nem lenne rá egy igen egyszerű és kézenfekvő megoldás. Ugyanakkor nem kizárt, hogy legközelebb komolyabb gondot okoz, hiszen nem lesz mindig egy Sophie néni, aki segít. Ellenben most – miután a kedves idős hölgy megérkezett – mindenkinek jut ideje nyugodtan engedelmeskedni a természet hívásának, hogy aztán kiérve lásd, te előbb végeztél, mint a lányok.

Sophia /Görög/ Ugyan semmiség volt fiam, két ilyen kedves és illedelmes apróságot már régen láttam! – mosolyog a lányokra, akik pedig viszonozzák – No, de most visszaszáguldok a helyemre, hogy az életerős fiatalember is végezhesse a dolgát – kuncog, hogy aztán búcsúzzon és így is tegyen

Eközben a mosoly kivételével a lányok izgatottan beszélik ki, hogy milyen belülről az illemhely, amely, amennyire ki tudod venni, növényi mintákkal díszített, sőt, élő növénykék is voltak bent, aminek furcsa illata volt, furcsa, de jó! S többek között amíg intézték kis dolgukat, láttak a kis ablakon berepülni egy pillangót, ami rögtön érthetővé tette, miért kellett várnod. Sophia néni távozott, te pedig látod, hogy Cassia valóban a Recepciós pultnál épp Alexandros-t faggatja.

[Dierol]

Enethiel

Felrémlik a lehetőség, hogy a gyerekeket kéne esetleg a szárnyaim alá venni? Mivel a kérdés érdekes, és egyre sürgetőbb problémára tűnik megoldásnak - a mellékhelyiségben picit jobban belegondolok, hogy ez mivel is járna. A veszélye egyértelmű - vajon hogy tudnának megtartani egy ilyen titkot? Cserfes gyerekek lévén nem vagyok teljesen biztos abban, hogy ez sokáig sikerülne. Emellett ha Thyra veszélyben lenne miattam, a gyerekek miért lennének kivételek? Képes lennék csak azért veszélybe sodorni őket, hogy nekem jó legyen? Elvégre ha valaki sarokba akar szorítani, akkor a legegyszerűbb módja az, ha megfosztanak a Hit forrásától... De ha ez nem tántorítana el, akkor mégis hogy csinálnám? Beszéljem rá őket? Amikor arról nem tudnak még felelős döntést hozni, hogy mi szeretne lenni, ha felnő. Pedig az szintén meghatározza a jövőjét. Vagy én döntsek helyette? S akkor hol a szabad akarat? Egy felnőttnek adok lehetőséget, hogy válasszon, náluk meg mondjam azt, hogy így rendeltetett? Szemrehányóan nézek a mosdó feletti tükörben magamra, hogy ide jutottam... Hogy egyáltalán eszembe jutott a kérdés, aztán inkább a kéztörlővel együtt kukázom az ötletet is.

Sophia válaszára elmosolyodom. Biztos vagyok benne hogy lódít picit, de nem igazán zavar. Futólag eltöprengek, hogy Alexandrosnak mi is a dolga, ha az nem, hogy mosolyt csaljon Cassia arcára. Persze lehet, hogy Sophia is erre gondolt. A mellékhelyiség kialakítása igazából engem nem hozott annyira lázba mint őket, de azért néhány keresztkérdést felteszek nekik ezzel kapcsolatban. Például, hogy a lepke a műanyag vagy az igazi virágra akart-e leszállni, és hogy milyen mintája volt? Illetve, hogy a fura illatú növénynek volt-e neve kiírva, vagy csak nevezzük pukisusnyának? Aztán úgy döntök, hogy megpróbálkozok a lehetetlennel: az ikrekkel bemenni a gyógynövény boltba gyümölcsteát venni. S mindezt úgy, hogy a lánykák még ne vegyék észre Cassiát - hogy még kapjon pár lopott percet.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap
Szerda – Késő délután


Gyermekek. Végtelen hittel és nyitottsággal egy olyan világban, ahol a felnőttek láthatóan kiábrándultak és hitehagyottá váltak. De nem kell nagyon messzire tekinteni vagy keresni, hiszen itt vagy te, aki szintén elég kétkedő, te, aki pontosan tudja mennyivel több van égen s földön…

S itt vannak a gyerekek, akik tudják ki vagy annak ellenére, hogy sosem láttak (míg Thyra bizony addig nem hiszi el, amíg nem lát), akik elfogadták, hogy Jayr bácsi már nincs itt és mégis Jayr bácsinak néz ki, az ő hangján szólal meg és ismeri-szereti őket.

Az egykor elképzelhetetlen, most kegyetlen valóság. A Lázadás idejében a Hit szinte érinthető volt a levegőben, most pedig olybá tűnik, hogy szinte teljesen kiveszett, bizonyos kor felett mindenképp. Sorra veszed a közeli családtagokat, barátokat és ismerősöket, nem tudnál az Atyán kívül mást bizonyossággal mondani, talán csak Sybilt.

Ott tartasz tehát, hogy arra felé fordultál, amerről a legtöbb hitet kaptad, de pontosan tudod, hogy ez nem veszélytelen dolog, sőt! de azt is tudod – no meg érzed – hogy erőtlenül még magadon sem tudsz segíteni, nem hogy bárki máson. Nem csak segíteni, de védelmezni is lehetetlen, ha nincs meg a kellő és erős alap.

Egy halk hang az Esszenciád mélyéről folyamatosan suttog mióta a gondolat gyökeret vert, hogy a gyerekek hisznek, a hitük erős, amitől te is erősebbé válsz, ami lehetővé teszi, hogy védelmezz és esélyt adj másoknak, amitől nem fog el újra az az érzés amikor Leo leterített! Lenne mihez fordulnod, hogy kiállj magadért és a szeretteidért…

Lehetséges, hogy meg kell kérdezned egy másik bukottat vagy magad utána járni, a mikénteknek. Tudod például, hogy a Doktornő pártfogolt, tehát teljes mértékben kompetens, illetve több Bukottat is ismersz, talán valaki tud segíteni. Az, hogy ki döntsön erről és mi a következmény… mindkettő érint téged is, de ahogy az a hang suttogja megint:

Thyrát is megfosztottad attól, hogy Szabad Akarata szerint kérhessen, talán a gyerekeknél nem kéne elkövetned ugyanezt a hibát!

Az a szépségesen szenvedélyes nő, aki azóta sem hívott, nem keresett és bizony őt ismerve igen valószínű, hogy már nem is fog. Nehéz lehet azzal a vággyal teli tekintetet, a közelségét és illatát,  hangját vagy huncut mosolyát kiverni a fejedből, mikor minden reggel úgy ébredsz, hogy nem tudtál rendesen hason feküdni.

De visszatérve a gyerekekre. Akármi is a döntés, az biztos, hogy senki nem keresett vagy említette a neved azóta, mióta megtudták, hogy nem Jayr bácsinak kell téged hívni. Akármennyire is gyermekek, bizony nem buták, csak kicsik. Végül bár úgy véled, hogy sikerült dönteni és túlléptél rajta, az a mély hang benned nem hagy nyugodni.

Az, hogy Alexandros mit tehet itt az jó kérdés. Eddigiek alapján egy mindenes férfi, aki ott segít ahol tud, azt teszi amit kell és ezt szívvel-lélekkel. Eközben Sophia a maga kimért módján elindul, hogy visszatérjen a helyére, így hármasban a lányokkal már nyugodtan ki lehet vesézni a virágokat és pillangót, melyekről kiderül, hogy minden igazi és meseszép!

Meg tudtad azt is, hogy bizony virágra szállt, mégpedig Kalidora nevűre, de aztán valamiért Isidora volt a következő, hogy aztán kirepüljön, csodálatos élmény emlékét hagyva maga után. Azt is megtudtad, hogy bár ki volt írva a virág neve, a lányok nem beszélnek azon a furcsa nyelven, ugyanakkor virágosnál is kapni és Sybil néninél is van ilyen.

A pukisusnyás nagy sikert arat, jót nevetnek rajta és már tudod, hogy ez az elnevezés fog mindenhol elhangzani amikor arról mesélnek mit láttak itt. Végül elindultok a teabolt felé, ahol Dalia dolgozik éppen – Sophia már a helyére ért, Alexandros pedig Cassiával beszélget.

Sajnos az imáid azonban nem találnak meghallgatásra, mintegy hetedik érzék, hogy a gyermekek észreveszik az anyjukat és hallod ahogy valamit arról pusmognak, hogy vajon Alex bácsi lesz e az új apukájuk, illetve, hogy talán anyu nem vette észre, hogy ők mindent látnak! Nem néznek rád és nem szólnak, csak iparkodnak a – többek között – tea-bolt felé.

[Dierol]

Enethiel

A gyerekekhez képest lehet hogy én sokkal több mindent tudok, de náluk sokkal csekélyebbek is az elvárásaim. S az oka egyszerű - jóval kevésbé hiszek magamban. Egyszerűen nehéz mindig a jót és a csodát várni - ebben és magamban hinni még nekem is gyakorolnom kell. Hogy ezt Jayrnak, az Abyssnak vagy csak az eddigi tapasztalataimnak köszönhetem azt nem tudom.
De  ebben talán az is közre játszhat, hogy olyan kevesen maradtak, akik még felnőtt fejjel is hisznek valamiben. Egy picivel talán többen vannak azok, akikben látom a lehetőséget. Igaz, ők sincsenek sokan - és bizony mások is felfigyeltek rájuk. Dr. Vardalos már valakinek a pártfogoltja, ahogy Alexandrosra feltehetőleg Dalia vet hamarosan szemet. Théa inkább a Láthatatlan Istennő érdekkörébe tartozik - s még nem tudom hogy létezik-e, de irigykedem rá. Amynta után pedig Cyrus érdeklődik és nem is szeretnék közéjük állni. S végül Zoe, aki még a "burkolt" segítségnyújtást is elutasította. Utánuk következnek a többiek, akik fontosak számomra - de alapvetően nekik inkább már csak a tudtuk nélkül szeretnék segíteni.
De lehet, hogy nem hogy rajtuk - magamon sem fogok tudni segíteni. Ijesztő lehetőség, de ennek nem szabad megakadályozni abban, hogy amíg és amit tudok megteszem - nem gondolva arra, hogy legközelebb mi lesz. Most a leginkább rám szoruló talán Amynta - és az ő sorsától függ Ianson és Cyrus is - úgyhogy nem vallhatok kudarcot! De a célhoz nem a gyerekeken át vezet az út - még akkor sem, ha ezzel a nehezebb lesz a dolgom. A cél nem szentesíti az eszközt!
Persze vannak Bukott ismerőseim, de nem vagyok benne biztos, hogy feltétlen hozzájuk kéne fordulnom. A Doktornő esetében még azt sem tudom, hogy jó ötlet-e elárulni neki, hogy mennyire le vagyok gyengülve. Bár az is igaz, hogy amúgy volna miről beszélnem vele. A bolhás esetében viszont nem a gyanakvás, hanem az önérzet a legnagyobb visszatartó erő. Úgy vélem, hogy egy témában fogom legfeljebb a segítségét kérni - és az Amynta lesz és nem én. Daliát megkérdezhetném - de egy ilyen beszélgetést az ikrek nélkül tudok csak elképzelni. Thana pedig igazából szintén rejtély, hogy hogyan birkózik meg a feladattal - de kissé tartok tőle, hogy számomra nem lenne járható az út.

Ahogy az sem, hogy Thyrát ugyanúgy lerohanjam, mint a doktornőt. Thyrának adtam egy esélyt, hogy átgondolja és helyesen döntsön. Csak remélni tudom, hogy elég erős ahhoz hogy kitartson az elhatározása mellett - és könnyebben lép tovább mint én. Talán ezért nem mozgatja meg igazán a fantáziámat sem Amynta sem pedig Dalia. Vagy csak félnék a doktornőnél megtapasztalt kudarctól?
A lánykáktól megtudtam, hogy a pillangó igencsak barátkozó természetű volt - valamint azt is, hogy a vécében tárolt növény bizony van Sybilnél is. Ez alapján pedig én már tudom hogy hívják - cserepes növénynek! Ennél pontosabban nem is tudom, meg valójában nem is fontos beazonosítani. Főleg hogy a pillangó kérdésköre érdekesebb no meg fontosabb!
Viszont amikor a lánykák arról kezdenek el pusmogni, hogy Alex bácsi kijük lesz, halkan közbe szólok
/Görög/ Ezt ne kérdezzétek meg Alex bácsitól vagy Cassiától ha Alex bácsi is ott van, mert a végén úgy megijed, hogy elszalad! - figyelmeztetem őket.
A teaboltba lépve a gyerekeket a gyümölcsteák fele terelgetem, de azért Daliát is megszólítom közben
/Görög/ Szia! Mindenhol ott vagy, vagy pedig az ikertestvéreddel találkoztam odakint? - érdeklődök. Ugyan volnának egyéb kérdéseim is hozzá, de az ikrek jelenléte miatt ez nem lehetséges. A gyümölcsteáknál felteszem a nagy kérdést a gyerekeknek
/Görög/ S nektek mi a kedvenc gyümölcsötök? - faggatom őket -  hátha van teában is. Közben azért ha emlékszem a gumibogyó szörp összetevőjére, próbálom azt is fellelni a polcokon. Ráérősen válogatunk, majd a kinézett teákat Daliánál kifizetjük, és végül csatlakozunk Cassiához és Alexandroshoz ha eddig nem tűntek el.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap
Szerda – Késő délután


Talán mindenkinek gyereknek kéne maradnia? Vagy a gyerekeknek úgy felnőnie, hogy nem éri egyszerre annyi átok, hogy végül hite-vesztettként váljon felnőtté egy olyan világban, ahol elveszítik a gyerekkori álmaikat? De nem csak az emberek, a Bukottak, a kiszabadult és most emberi testbe zárt Esszenciák, Tudatok is átérzik ennek súlyát, azt, hogy ki tudja hány ezer évig nem voltak itt, hogy segítsenek…

Talán ezért annyira bizonytalan minden és emiatt érezheted azt, hogy leginkább az önmagaddal szemben felállított elvárásaid nem akarnak megfelelni. Talán emiatt nem találsz vagy ha igen, akkor sem mersz nyitni olyan emberek felé, akik nyitottak lehetnének és segíthetnének túllépni a korlátaidon és akadályokon, melyeket a régi és ez az új helyzet állított eléd.

Sorra veszed őket, mint a doktornőt, aki már elfogadta, hogy több van földön és égen, nem zárod ki, hogy Alexandros is talán már védő indák között van vagy legalábbis nem sokára itt lesz, míg Théa egy olyan Bukottat imádhat mélységes hittel, akit még sosem látott! A kérdés az, hogy ez is úgy működik mint régen vagy mint oly sok dolog, ez is megváltozott?

Itt meg kell állnod pillanatra, hiszen Cyrus nagy eséllyel lehetne az aki biztos támaszt nyújt ebben a világban, vagy talán Zoé, esetleg Thyra, bár az utóbbi két nő szeret független lenni és erős személyiséggel bírnak, igaz, a kolléganőd valamivel szelídebb, mint a Kiriakidis vérvonal hölgy tagja. S persze ott van még a legjobb barátod és a család, de őket nem akarod kitenni ennek.

Talán ez az a pont amikor rádöbbensz, hogy milyen kemény fába vágtad a fejszédet, talán egyedül nem is tudod folytatni, de ha mégis akkor talán tovább tart, mint a lehetőségeid engedik. Ott van rögtön a fertőzés, a járványveszély vagy más katasztrófa, de nem kell ilyen messzire menni, segítségnyújtás közben ha megsérülnél, magadra se lenne erőd…

Ráébredsz, hogy te vagy önmagad legnagyobb ellensége, de makacsul ellenállsz a józan észnek és itt sokkal inkább hasonlítasz Thyrá-ra mint amennyire azt adott esetben beismernéd magadnak. Érdekes lehet számodra, hogy te tartasz tükröt saját magadnak és amit látsz, jó eséllyel nem tetszik. S akkor még nem kezdted el tervezni magányosan Amnyta mentőakciót, de ilyen erőtlenül vajon meg szabad e próbálni?

Terelnéd, menekülnél a gyerekekkel folytatott beszélgetés felé, de nem hoz megnyugvást, még akkor sem, ha Alex bácsi féle beszélgetéshez már neked is akad egy-két szavad. Amire mindketten oda is figyelnek és úgy tűnik, hogy megrágják a szavaidat, de aztán egymásra néznek és már tudod, hogy most nem is, de a közeljövőben pengeélre állítják a két felnőttet. Úgy tűnik, s magad is tapasztaltad, hogy a gyerekek szeretik kihívni a felnőtteket és szembeállítani őket a (legnagyobb) félelmeikkel.

A teaboltban is csicseregnek, de te már Zaira-val tréfálkozol, aki elérti a humort és mosollyal jutalmazza azt. A többi kérdést, nem teszed fel, úgy véled az ikrek jelenléte elég ok erre, de mintha csak gondolatot olvastak volna, a két kis kíváncsi a bolt másig végébe sietve kezd mindenféle teafüvet szagolni és persze tüsszenteni, nevetni. Amennyiben követed őket, úgy kérdezhetsz is, de akár maradva más irányú érdeklődéssel is élhetsz. Amennyiben az előbbi, úgy:

Ikrek /Görög/ Gumibogyó! – úgy tűnik ez univerzális, mindenből jó, de aztán némi tanakodás után levesznek – egyszerre nyúlva érte – egy vegyes-gyümölcs feliratú dobozt és azt nyújtják feléd.

 Amikor fizetnél, akkor Zaira finoman eltolja a pénzt, megemlítve, hogy a gyerekeknek ajándék és őszintén reméli, hogy ízleni fog. Nekik pedig csak annyit mondott, hogy kitűnően választottak! Hosszas válogatás eredményeképp arra eszmélsz, hogy Alexandros már itt van, sőt, pakolni kezd, mint aki pontosan ott van és azt teszi, ahol és amit kell.

[Dierol]

Enethiel

Valóban vannak elvárásaim, s bizony nem is nagyon szándékozok ezekből lejjebb adni. Van aki ostobaságnak hívná, de én szeretem elveknek nevezni - bár erősen hátráltatnak. A lehetséges jelöltjeim közül a doktornő volt a leginkább csábító lehetőség. Talán épp ezért esett annyira rosszul, hogy esélyem sincs nála. A második a listán Théa lenne - de alapvetően őt a Láthatatlan Istennőhöz kötöm - és ezért akármennyire nem tetszik, érinthetetlennek tartom. Hiába próbáltam többféle képen magyarázni a dolgot magam előtt, eddig a konklúzió mindig az volt, hogy Ne! De a hiba talán abban volt, hogy eddig mindig úgy tekintettem rá, mint a Láthatatlan Istennő "kedvencére" vagy "tulajdonára" és nem mint önrendelkezésre képes személyre. De amennyiben az utóbbiként veszem figyelembe, akkor a döntést nem nekem vagy más Bukottnak kell meghoznia, hanem saját magának. Ezen gondolatmenet elsőre logikusnak is tűnik, mert nem találok benne hibát. De mielőtt fellelkesülnék rajta, még alszom rá, hátha Théa érkezéséig megtalálom ennek az érvelésnek a gyenge pontját.
De amíg megoldom a hit hiánya okozta nehézségeket, addig sem adhatom alább azt ami a feladatom - segíteni másoknak. Elvégre Jayr is egész jól helytállt ebben a szerepben, pedig neki kevesebb eszköz állt a rendelkezésére, mint nekem. Igaz, azért az óvatosságon még lesz mit javítanom, ha nem akarok hasonlóan kellemetlen helyzetbe kerülni.
Ami Amyntát illeti, nem szabad az esélyeimet mérlegelnem - ésszel, de meg kell próbálnom! Ha a legkisebb esély is van a sikerre, nem ülhetek tétlenül!
Emellett úgy tűnik, hogy a gyerekek kíváncsiságától nem sikerül megóvnom Alexandrost, legfeljebb haladékot kaphatott. Ha nem készül fel, akkor kemény próbatétel elé lesz állítva. De talán Cassia már eléggé ismerheti őket ahhoz, hogy sejtse - előbb-utóbb színt kéne vallnia nagy nyilvánosság előtt...

A boltban meglepve figyelem, ahogy a gyerekek a bolt másik végét szemelték ki arra, hogy lebontsák. Ez valahol kaporra is jön, mert így azért tudok még egy burkolt kérdést feltenni Zaira-nak - amire ha nem akar, nem is kell válaszolnia.
/Görög/ Irigylem, hogy milyen erős hited van! Én még sajnos nem találtam meg a módját, hogy tudnám komoly megrázkódtatás nélkül megismertetni az emberekkel az igazságot - teszem még hozzá miközben a tekintetét kutatom, hogy nem mentem-e túl messzire ezzel a kérdéssel? Miután ezt esetleg megvitattuk, az ikreket figyelem - nehogy tényleg kárt okozzanak, vagy esetleg eltűnjenek. Aztán odamegyek hozzájuk, hogy megtudjam - végül egy vegyes-gyümölcsös ízű teát szeretnének.
/Görög/ S megtaláltátok a dobozán a titkos összetevőt? - tudakolom tőlük, s közben pár lopott pillantással férfiszemmel is megnézem magamnak Zairát. Elvégre a ruhája is inkább kiemeli, mint elrejti a szépségét. Zaira ezek után a kasszánál ismét meglep. Ha mindenkivel ezt csinálná, akkor nem élne meg ebből. Ez az ajándék most inkább a gyerekeknek vagy nekem szánt figyelmesség volt? Tűnődök, és ismét a tekintetét keresem, hogy választ találjak erre a kérdésre.
/Görög/ Köszönjük szépen! - válaszolom neki egy kedves-zavart mosollyal - Majd meghálálom valahogy! - teszem még hozzá. Az tűnik fel, hogy Alexandros már befejezte a beszélgetést Cassiával, mivel itt pakol.
/Görög/ Sziasztok! - búcsúzok - Nem is akarunk ennél jobban feltartani titeket! - indulunk meg a kijárat fele, hogy aztán a bolt előtt körülnézzek, hogy merre is tovább - látni-e Cassiát, vagy még elcsavaroghatok valamerre a gyerekekkel?

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap
Szerda – Késő délután, kora este


Hosszú időt szántál arra, hogy alaposan átgondolj mindent, de valójában alig pár perc telt és ebből az a fajta magány szakít ki, ami nem várt, de talán annál örömtelibb mód talált rád. Még ott visszhangzik a gondolatfoszlány, miszerint Cassia talán maga mondta el a gyerekeknek, hogy ha találkozik egyszer valakivel, aki tetszik neki, akkor az a bácsi lehet, hogy egyben az új apukájuk lesz. S bár korábban Petros is felmerült, úgy tűnik, hogy a szoknyabolond barátod (most legalábbis biztos) nem lesz a sógorod.

Zaira /Görög/ Az irigység a főbűnök egyike! – kuncog, majd bólint – Elég sok mindenre emlékszem, de leginkább arra, hogy nem az emberek tehetnek arról, hogy veszítettünk. Közölünk voltak olyanok, akik megtörték őket, megfosztották őket attól amitől különlegesek voltak. Nem értették ezek a bolondok, hogy magukat gyengítik, minket… mindenkit. Emlékszem még milyen volt, amikor a Hit akár a Napfény, úgy simogatott, de most… most nekünk kell megtennünk mindent, hogy ez megint így legyen. Ezt pedig csak úgy lehet, ha hiszel abban amit teszel, hogy amit kitűztél magad elé az helyes! – elpillant a gyerekek felé majd vissza – A fák, az erdők, már amelyik túlélte az elmúlt pár… sok ezer évet, elárulták, hogy a világon nagyon sok veszély ébredt, mióta odalent szenvedtünk. Egy részét ismerjük, egy másik megváltozott és van ami teljesen új, mint az, hogyan segítsünk, amikor mi  magunk is alig értjük mi történt velünk. Az az igazság, hogy ezt talán valaki, valaki más sokkal jobban el tudná neked mondani. A Negyedik Ház tagja, egy csodálatos pillangó, káoszpillangó, akit… megkérdezek, hogy tudna e rád időt szakítani.

Érzed, hogy itt és most ezekkel a szavakkal ennyit értél el, no meg azt a vegyes-gyümölcs-teát, amit a gyerekek választottak. Elpillantasz Zaira felé, aki láthatóan a semmibe bámulva mereng valami felett, hogy aztán… te visszafordulj a gyerekek felé, majd rádöbbenj, hogy az előbbi lopott pillanat a nőiességnek szólt, a termékenységnek és a szépségnek, nem pedig a Bukottnak. Magatok módján mindketten az életet képviselitek, s mint így, ez egy láthatatlan kapocs, aminek iránya és ereje csak rajtatok áll. Most épp rajtad picit jobban, ha úgy szeretnéd. Kizökkentett: Nem tudod kinek szánta e figyelmességet, de erős a gyanúd, hogy mindkettő elgondolás helyes lehet. Szavaidat csak elhessegetik, érzed, hogy nem várnak el cserébe semmit. Ez idő alatt Alexandros sem zavart meg, ahogy most is csak egy szatyrot adott a végén, majd mosollyal búcsúzik, miközben a lányok kuncogva integetnek vissza és indulnak el veled kifelé, hogy ott megálljanak és rád nézzenek, míg te konstatálod, hogy Cassiát, már nem látod…

[Dierol]

Enethiel

Az irigységre, mint főbűnre futólag elmosolyodom
/Görög/Igyekszem valami kellemesebb testvérére cserélni! - válaszolom.
Zaira saját beszámolójára, hogy sok mindenre emlékszik, én megrázom a fejem
/Görög/ Én alig valamire - jegyzem meg halkan, mert nem akarom félbeszakítani. De amikor a napfényhez hasonlítja a Hitet és a hiányáról tesz említést - futólag, mintegy együttérzően simítok végig a kézfején. Elvégre én is pontosan ebben a cipőben járok, és tudom, hogy milyen nehéz a hiánya... De ő talán már megtalálta a megoldást!
/Görög/ Ha nincs ellenedre, majd valamikor mesélhetnél egy picit bővebben is a kettőnk kapcsolatáról, meg magadról - amikor nincsenek velem a lányok - utalok arra, hogy a tisztáson megállapította, hogy nem emlékszek - Hátha sikerül megint jobban megismernem téged - no meg magamat! - kérem tőle halkan.

Ám amikor szóba kerül a Negyedik Ház tagja, önkéntelenül is a szomszédos  pszichiátria fele pillantok, s megrázom a fejem
/Görög/ Nagyon kedves vagy, de miattam nem kell fáradni! Már így is sokat segítettél! Különben sem hiszem, hogy nálad elbűvölőbb lenne! - Bókolok picit - No meg amíg nem találok magamra, addig nem is szeretnék túl sok további bukottal megismerkedni - vallom be az egyik igazi indokot. Aztán a gyerekek fele pillantva megkérdezem tőle
/Görög/ Lassan alkonyodik. Van olyan mező, ahol esetleg szentjános-bogarak élnek? - tudakolom, visszatérve a hétköznapibb témákhoz.
Miután kiléptünk a lányokkal a boltból, vagy Zaira útmutatásai alapján próbáljuk megtalálni a tisztást, hogy a sötétben megcsodálhassuk az apró bogarak táncát.

Vagy ha nem tudott segíteni - akkor megkérdezzem a lányoktól
/Görög/ No, és most merre? Nézzük meg a parton a vízen tükröződő-táncoló fényeket, vagy esetleg a vidámpark hullámvasútját? Esetleg van más kívánság? - tudakolom meg tőlük a következő úti-célt.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap
Szerda – Késő délután, kora este


Zaira /Görög/ Az Irigység biztos, hogy az egyik Lammasu műve!– kuncog, majd eltéved a tekintete, a semmibe, mintha a múltat kutatná, de hamar visszatér – Nehéz, hogy az embereket büntették azért, amit mi tettünk. Minden ház a maga átkával küzd, de ez ennél sokkal szerteágazóbb. – hessent, nem erről akart beszélni – Inkább cseréld Erényre! Önzetlenség például mindig is erősséged volt. – mosolyog rád, majd együtt-érzővé váló tekintete után – Idő, adj neki időt és egyre több minden fog eszedbe jutni. – az érintésedre nem húzódott el, de nem is biztat, helyette inkább – Amire emlékszem, szívesen megosztom veled, de figyelmeztetlek, az nem sok! – mintha annyira nem is zavarná – de segítek, amiben csak tudok! – aztán a témaváltás után – Esetleg már találkoztatok, ismered? – mert akkor valóban felesleges lenne, de aztán – Oh. Meglepődnél, de tény, hogy a Neberuk érzelemmentessége mindig is olyan… élettelennek mutatta őket. – mondja megértően, de mintha most több lenne mögötte – Nem tudom mi tart vissza, mit érzel és mire gondolsz, de elkerülhetetlen ami ellen küzdesz és minél tovább vársz, annál tovább leszel magányos. – csak egy apró bölcsesség az Erdők Úrnőjétől, de hogy mihez kezdesz vele – Néha jobb veszekedni, mint tudni, nincs kihez szólni. – mintha tapasztalatból beszélne, de végül a témaváltás tökéletes – Igen, akad. A Ligetben élnek. – mosolyog rád, az a hely, egy mini Éden Kert – de úgy vélem a gyerekek inkább pihennének. – biccent feléjük és látod, hogy eléggé álmosan pislogva kapaszkodnak egymásba – Alexandros hazafuvaroz titeket. Nem, nem gond, amúgy is dolga van a városban. – hárítja el az esetleges tiltakozást.

[Dierol]

Enethiel

Úgy tűnik, hogy Zaira is megőrizte azt az idők folyamán, ami szerintem annyira fontos - a jó szándékot. Kifejezetten üdítő vele társalogni, mert nem azért kell küzdenem, hogy elfogadjanak, hogy higgyenek nekem, és nem is olyan szomorú, mint Morana. Sőt, még csak meg sem próbál a földbe döngölni, mint a bolhás. Inkább benne is azt a kedves segítő szándékot vélem felfedezni, mint Zoéban, ami számomra annyira vonzóvá teszi őket! A tanácsra, hogy mely erényt kéne gyakorolnom, elmosolyodom
/Görög/ Azért ezen a téren te sem szégyenkezhetsz! - válaszolom. A véleményére, hogy csak idő kérdése az emlékek visszatérte, bólintok. Ennél jobb módszer eddig nem adatot meg - de a lehetőség, hogy egy picit talán gyorsíthatunk beszélgetéssel, azért felvillanyoz.
/Görög/ Mindenképp szavadon foglak! Hiszen ki tudja, hogy mit fedezhetünk fel együtt? - kérdezek vissza, hiszen egy beszélgetés mindkettőnkben olyan emlékeket idézhet fel, amit  addig elveszettnek hittünk. De ha ezen a téren nem is járunk sikerrel, egy ilyen szelíden gondoskodó bukott megismerése akkor is nagyszerű lehetőség!

Úgy sejtem, hogy a szomszédokat ismeri - de azért még vannak dolgok, amikről nem tud.
/Görög/ Az már bebizonyosodott, hogy ha nem húzom meg magam - amíg valamennyire össze nem szedem magam, nem fogom sokáig húzni. Ezért addig jobb ha minél kevesebben tudnak rólam, akadnak a nyomomra - válaszolom neki őszintén, hogy miért is kerülöm a többi bukottat. Elvégre nem mindegyikük olyan segítőkész, mint ő - és jelen állapotomban könnyű célpont vagyok. A bogarak lakhelyének meghatározása elég pontos volt, de csak egy
/Görög/ Ohh... - ra futotta, mert nem szívesen mennék vissza oda a gyerekekkel - attól tartva, hogy jelenlétünkkel megzavarnánk az idillt. No meg út közben mint tudom, hajlamosak külön utakat találni. Arról nem beszélve, hogy feltehetőleg igaza van a gyerekekkel kapcsolatban.
/Görög/ Azt hiszem nem kérdéses, hogy a felajánlást illik elfogadnom - válaszolom a fuvarra - Kicsit szégyenlem magam, de nagyon  jólesik a gondoskodásod - vallom be,  hogy megfogott a személyisége, miközben hálásan picit megszorítom a kezét, és a tekintetét keresem. Az alakját nem dicsérem, mert duplán felesleges. Egyrészt a többség úgyis azt dicséri, másrészt pedig a néha elkalandozó tekintetem úgyis elárulta.

Végül Alexandrossal és az ikrekkel távozunk. Út közben azért beszélgetésbe elegyedek Alexandrossal, ha a lányok elbóbiskolnának út közben
/Görög/ Ma azért jól feltarthattunk téged! De az egész napos segítségért cserébe ha szeretnéd, válaszolok pár kérdésre Cassiáról - ajánlom fel neki.

Hazaérve megköszönöm Alexandrosnak a fuvart, aztán a lányokkal a lakásba érve ha nagyon fáradtak, akkor a tévé előtti kanapéra ültetem őket, a kért mesecsatornára állítva, én meg elkészítem nekik a gumibogyó szörpjüket.  A várakozás közben elnyomja a lánykákat a buzgóság, elvégre kimerítő nap volt ez számukra. A jó idő miatt úgy vélem nem szükséges betakargatni őket. A pillanatnyi szabadidőt arra használom fel, hogy a fürdőbe húzódok - nehogy felébresszem a gyerekeket. Előhúzom a telefont, és felhívom Théát. A kissé kései időpont miatt nem vagyok benne biztos, hogy felveszi, de ha mégis
/Görög/ Szia! Ne haragudj a kései zavarásért! De volna egy kérésem! Azért zavarlak, mert kézzel fogható bizonyítékom van arra, hogy az általad gyűjtött régi mesék és legendák mesés lényei, istenei valóban léteztek-léteznek. Arra szeretnélek megkérni, hogy a találkozásunkig gondold át - szeretnéd-e látni? Mert teljesen más dolog hinni, és más dolog tudni valamit... - árulom el neki, hogy miért is kerestem. Igazából nem tudom, hogy erre hogy fog reagálni, hiszen annyira abszurdnak hangzik a dolog - de úgy vélem, egy próbát megért.