Jayr "Enethiel" Eisenberg

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 27. – 7. nap
Kedd – Este

Hangulatkeltő zene

Alaposan rázúdítasz mindent Morana-ra, aki csak csendes szomorúsággal viseltetik, és egyszer sem rezdül pedig te nem kíméled. Az elmúlt napok minden fájdalma és keserűsége az újvilág veszélyeinek súlya, minden, de minden kiszakad belőled és a végén talán e frusztráció és annak kifakadása még könnycseppet is csalhat. Akárhogyan is legyen, picit úgy érzed, hogy megkönnyebbültél, hogy megnyugodtál, hogy mindez kiszabadult, kiengedhetted és most megosztottad valakivel. Szomorú is lehetsz, de fellélegezni mindenképp tudtál azután, hogy utat engedtél a benned kavargó érzéseknek-gondolatoknak.

Morana /Görög/ Sajnálom! – mondja, miután kiejted azt, hogy utálod azt, ahol dolgozik – Szeretnél kimenni? – kérdezi, de mikor maradsz, csak azzal a végtelenül szomorú tekintetével figyel rád és még akkor is amikor megvádolod, majd miután végeztél az egész kirohanással – Nem mi vagyunk az elsők, akik kijutottak. – közli ezt úgy, hogy érzed már akkor sem így volt amikor először magadhoz tértél – Nem a te lakásod. – mondja szelíden, hiszen akié volt az meghalt – Patronálni? – kérdezi, ezt nem teljesen érti, de bólint aprót, amikor a félelmeidet ecseteled, majd halkan annyit mondd, amikor színt vallasz – Éreztem. Sajnálom

A következő pillanatban hideget érzel, olyasmit, mint korábban, csak most erősebben. Nem tudnád meghatározni a forrást, de látod, hogy Morana afelé pillant… valamerre a semmibe fókuszál, hogy aztán oly kísérteties hangon szóljon azon az ismeretlen-ismerős nyelven, hogy végigszalad a gerinceden a hideg. S még így is, valahogy megnyugtatóan hat, minden ridegsége ellenére, de érzed benne a halált, az elmúlást és mindazt ami az élet antitézise. Talán meg is ijeszt picit, de akárhogyan legyen is, az biztos, hogy nem Morana volt a forrás, bár nem tudnád megmondani micsoda.

Morana /Görög/ Természetesen Enethiel, segítek az embereknek – mondja lágyan, de valahogy mégis erőteljesen hat, hogy aztán a másik témában – Igen, minden vallás démonként tekint ránk és a hitük a fegyver, mellyel akár elpusztítani is képesek minket – mondja olyan szomorúan, hogy még a válla is megereszkedik. Ekkor megint érzed azt a hűs szellőt, majd egy szelídebb tekintet pillant fel, sóhajjal ajkain – Igaz, nem mindenki akar. Talán ők lehetnek ezek a patronáltak – veti fel és a legutolsó dolog láthatóan elgondolkoztatta. A járvány és annak következménye, hogy mi minden történhet, mert úgy vélekedik – Akkor meg kell akadályozni, hogy tovább terjedjen. El kell menni oda és megkeresni a forrást, hogy ne vesszen el több ártatlan élet – te tudod, hogy kevés az ártatlan élet, láttad mivé váltak és válhatnak.

[Dierol]

Enethiel

Arra, hogy Morana sajnálkozik, csak vállat vonok
/Görög/ Ez nem rajtad múlik. Ez a hely arra emlékeztet, hogy milyen kevés vagyok, hogy nem végzem megfelelően a dolgomat, még ha mindent bele is adok. Hogy mindenki ide fog kerülni, bármit teszek is! - válaszolom, és megrázom a fejem, hogy egyedül nem megyek ki. Ahogy megemlíti, hogy az nem az én lakásom, picit elakad a szavam, de aztán megtalálom
/Görög/ Mivel most én használom, ezért leginkább az enyém. Mint ez a test - mutatok magamra - Amit ha megtámadnak, akkor felháborodok rajta. Ugyanez a lakásra is vonatkozik - magyarázom, de aztán lehet, hogy ő másképp súlyozza a dolgokat.
/Görög/ Igen, patronálni - azaz felfedve a valódi mivoltodat támogatni egy embert, akiről úgy véled, hogy megérdemli.
Azt viszont, hogy érezte, miszerint elbuktam az Abyssal szemben egy fontos csatát, nem igazán értem, de igazából a következmények azok, amik talán számítanak.
/Görög/ Ez mutatta meg, hogy nem tudok megbízni és együtt dolgozni a pszichológussal. No meg kissé félek, hogy a következő alkalom is azzal végződne, hogy bántani akarok valakit. Épp ezért kértem át magam másik orvoshoz.
A hidegre felkapom a fejem, és elsőre a légkondi és hűtőegységek fele pillantok, de aztán ráébredek, hogy valami mással van dolgom. Valamivel, amivel nekem nem kéne közelebbről megismerkednem. Morana is észreveszi, és valami olyasmit mond, amitől feláll a szőr a hátamon. Egyet hátrébb lépek, és kissé gyanakodva nézelődök
/Görög/ Ez mégis mi a frász volt? - kérdezem, de nem vagyok benne biztos, hogy hallani akarom a választ.
Ahogy határozottan úgy dönt, hogy segít, hálásan ránézek
/Görög/ Köszönöm, ez sokat jelent - válaszolom, s ha már itt vagyunk, akkor még hozzáteszem - a fordítást akkor beütemezem.
Ahogy elárulja, hogy bizony a papokkal vigyázni kell - felekezettől függetlenül, csak egy
/Görög/ Csodás - megjegyzésre futja. Ellenben, mikor a fertőzés forrásáról beszél, azért rákérdezek
/Görög/ Valahogy úgy érzem, hogy nem véletlen, hogy a vihar után tűnt fel nem sokkal ez a fertőzés - amire előtte évszázadokig nem volt példa. Áruld el, hogy ha megtaláltuk a forrást, akkor hogy akarod visszarugdosni a börtönbe az akarata ellenére? Főleg úgy, hogy másnak ne essen baja? Mert ha szorul a hurok pikk-pakk végigfertőzheti a kerületet ebolával, csak hogy lerázzon minket... Egyébként a járványügyisek már próbálják csökkenteni a károkat - teszem hozzá. Végezetül, ha ő nem akar egyéb dolgokat megbeszélni, akkor
/Görög/ Már így is feltartottalak - és nekem is mennem kell. Holnap két gyerkőcre kell vigyáznom, de este már lesz időm, hogy megnézzem - be tudok-e jutni a járványügyiekhez valahogy - árulom el a holnapi elképzeléseimet.
/Görög/ Vigyázz magadra! - búcsúzom, és távozok. Jó érzés volt megosztani valakivel ezeket a gondokat, még ha jórészt csak meghallgattak. Hazafele veszem az irányt, és közben azon töprengek, hogy tudok majd Amynta közvetlen közelébe jutni - és ha ez sikerül, hogy magyarázom meg, hogy mi történt - ám kevés sikerrel. Úgy tervezem, hogy miután hazaértem, eszek valami hideget, leellenőrzöm a növénykémet, s végül kicsit rendet vágok, ha már holnap vendégeim érkeznek.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 27. – 7. nap
Kedd – Este, késő este


Csendes szomorú szemlélőként hallgatják a magyarázatodat, végtelen türelemmel és nyugalommal, mígnem szóhoz jut, hogy elmondja amivel úgy véled megnyugtatna és (esetleg) erőt adna:

Morana /Görög/ Nem vagy egyedül és amíg legalább egy Védelmező nem adja fel, addig az emberiségnek is van remény. Idővel többre emlékszel, erősebbé válsz! – egészíti ki, majd szomorú arccal hallgatja miket mondasz a lakásról, a testről és felháborodásról, de nem ad igazat, ahogyan nem is veszi el tőled azt, csak annyit mondd – Megértem. – és míg azt boncolgatod mit éreztél, de nem osztod meg ezen gondolataid, úgy válasz sem érkezik erre, csak a pszichológus témakörre – Ez csak rajtad áll Enethiel, hogy megadod e magad a keserűségnek, a haragnak vagy a gyűlöletnek. – mutat rá szelíden, hogy végül az átkérésre sem érkezik érdemi hozzászólás.

Aztán érkezik az, amire nem találsz magyarázatot, bár először emberi mód reagálsz, berendezések és más földi dolgok felé fordítod a figyelmed, de aztán ráébredsz az igazságra vagy annak árnyékára és kérdezel:

Morana /Görög/ Nem mi, ki. Xanthia. – árulja el, miközben a kislány testére pillant

Akármi is történik ezután, a fordítás témaköre eredménnyel zárult és áttérhettél a fertőzésre, az időpontra, a módra és fajtára, úgy általánosan az egész eseményre, melynek elszenvedője lehet, hogy Morana kezei között végzi. Megosztod a gondolataidat, a meglátásodat és ötleteidet, amire olyan választ kapsz, amire valószínűleg számítottál is:

Morana /Görög/ Nem tudom. – hogyan kéne valakit visszaküldeni – Esetleg egy felszentelt ember segítségével. – hiszen épp most beszéltetek arról milyen veszélyesek is ők – De a Védelmezőkön túl, csak a Vadak Háza képes ilyesmire, és ha azt akarják, hogy elterjedjen, akkor már eleve elkéstünk. – így lehet valami másról van szó, de ezt nem tudná biztosra mondani – Az emberek sokat elértek, de korántsem eleget ahhoz, hogy szembenézzenek egy démon tombolásával. – osztja meg a véleményét és közben rád néz, hogy ez kinek a feladata lesz szerinte

A későbbi terveidre csak bólint, hogy hallotta, de nem szól hozzá. Ez már a te „életed” és a te hétköznapjaid, neki is meglehetnek a saját problémái és gondjai. Nem teszi szóvá feltartottad volna, de a kisugárzása is oly szelíd és nyugodt, hogy nincs olyan érzésed ellenére lett volna a beszélgetés. Elbúcsúzol hát, és hátrahagyva mindenkit hazamész, hogy azon terveidnek adj időt kiforrni, amely közelebb visz Amyntha megmentéséhez. Nem igazán jutsz dűlőre, de szerencsére még van időd – ha nem is sok. S mindeközben hódolhatsz az evés új élményének, nézheted az életteli növénykédet és persze rendet is tehetsz anélkül, hogy ebben bárki megzavarhatna.

[Dierol]

Enethiel

Morana szerint nem vagyok egyedül - mások is tesznek az emberekért. Ami kellemes gondolat, de hogy ez jelenleg Amynthán segít-e, abban bizony picit kételkedem. De remélem, hogy igaza van azzal, hogy idővel erősebbé válok, mert most még inkább az ellenkezőjét tapasztalom.
A tulajdonlásról kifejtett nézeteim viszont láthatólag nem érdeklik, mert elintézte egyetlen szóval - így a jövőben ilyesmivel nem is fogom fárasztani - határozom el. S ahogy nem véleményezi az orvoscserét, úgy én sem erőltetem a témát - mivel még mindig elég érzékeny kérdések kerülhetnek elő.

Morana elég hamar kijavít, hogy mi - pontosabban ki is történik körülöttem. Ez azért nem tölt el megnyugvással, mivel ismét olyan területre tévedtem, amiről már vagy még? nincsenek ismereteim. S bár Morana mellett nem érzem magam veszélyben, de a halálhoz kapcsolódó dolgok továbbra is elég távol állnak tőlem. Nem túl lelkesen bólintok
/Görög/ Azt hiszem sejtem - válaszolom. Végül Morana ötletére, hogy egy hívő ember segítségével űzzünk vissza valakit, már a gondolatba is beleborzongok - annyira rossz ötletnek tartom.
/Görög/ Veszélyes. Ha rájön és rákap a mikéntjére és arra, hogy mire képes - onnantól mi is lehetünk a következők - töprengek el, hogy mi történne, ha egy ilyen ember ráébred az igazságra - és onnantól a démonok elleni harcnak szentelné az életét. Sajnos nem vidít fel a lehetőség, hogy talán már most is késő - és hetek múlva Athénban dühöng majd az elmúlt évszázadok legszörnyűbb járványa. A tekintete súlyára felsóhajtok
/Görög/ Egy emberen talán tudok segíteni - de egy városon nem - ismerem be a korlátaimat. Nem is teszem hozzá, hogy ha elfajulnak a dolgok, akkor igazából övé lesz a munka nagy része. Még akkor is, ha én kész vagyok szembeszállni azzal aki okozta. Utána már mesélhetek az elképzeléseimről, csak hallgat mint a sír. Így egyetlen dolog maradt - a saját fejem után menni, mivel nincs senki, aki objektív tanácsot adott volna.

Hazaérve mindössze egyetlen dolog vár még vacsora közben - üzeneteket küldeni. Elsőnek Thyrának:
Szia! Azt leszámítva hogy hiányzol, velem minden rendben van...
aztán Théának:
Szia! Vállalták a vers fordítását. Ha Athénban jársz, szerét is ejthetjük. (sajnos holnap és holnapután viszont nem lehetséges)

Végül beállítom az órát és lefekszem aludni, mert a holnap igencsak fárasztó napnak ígérkezik...

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 27. – 7. nap
Kedd – Este, késő este


Úgy tűnik Morana mindent elmondott arról, hogy ki-micsoda kihez tartozik és véled, hogy szerinte nincs mit hozzátenni. Igaz ami igaz, kimondta kerek-perec, hogy itt semmi sem a tietek, csak elvettétek, így amennyire őt ismered sejted, hogy emiatt is bűntudata van. Talán egyetlen egy dolog ami miatt nincs, az pedig amennyire érteni véled az, hogy végzi azt ami az ő feladata és ez valamennyire megnyugvással tölti el. Ugyanúgy nincs dolga az orvosoddal és mint törvényszéki patológus lehet, hogy tud valamit amit te nem, de mindenesetre nem kíván konfrontálódni veled a véleménykülönbségek okán. Továbbra is úgy érzed, hogy szívesen lát, hogy örül a jelenlétednek, de ugyanakkor valahogy talpraesettebbnek is tűnik, mint akinek nincs szüksége arra, hogy fogják a kezét, elég, ha ott vannak mellette.

Morana /Görög/ Már léteznek ilyen emberek. Xanthia szerint rosszabbak is, de most már nem kell félnie! – mondja szomorkásan, de tele bizonyossággal – Igaz, hogy nem nekünk kéne elcsábítani egy ilyen személyt, hanem egy… Isharra-nak. Ők mesteri manipulátorok, ahogyan a Bel-ek is. – láthatóan nincs túl jó véleménnyel a két kórusról, de nem is szidalmazza őket

Ki tudja milyen tanácsot kaptál. Lehetséges, hogy nem azt hallottad amit akartál vagy nem úgy ahogyan akartad. Talán nem vetted észre a bölcs szavakat vagy nem akartad, akárhogyan is de csalódottan (?) távozol olyan tervekkel, miszerint többet nem is hozod fel a témát. Sőt, saját gyengeségedről vallottál, de vajon nem minden Szökevény ugyanezt érzi? Rögtön az, aki itt áll veled szemben azzal a szomorú, mégis picit megnyugtató aurával?

Végül a búcsú után hazaérsz minden gond nélkül és ahogy annak lennie kell, üzenetet is küldesz két számodra igen fontos nőnek, amelyből az egyik, amelyiket korábban küldted, pontosan akkor pittyen fel valahol a nappaliban, amikor a másodikat küldöd útnak. Ekkor tűnhet fel az az apróság, hogy a fürdőszoba ajtaja zárva van, de mintha kész gőzfelhő áramlana ki az ajtó szélén megbúvó réseken! Vajon te is hiányoztál valakinek vagy megint valami idegen döntött úgy, hogy ez egy jó hely a napi kosz eltávolítására? Mikor elindulsz és megérintenéd a kilincset:

Elég hangosan jelez a mobilod, hogy az üzenet elküldve…

[Dierol]

Enethiel

Moranának most még egy fokkal egyszerűbb dolga van - ugyanis Thana nemrég érkezett ide, így kevesebb embernek kell hazudnia mint nekem. De ez előbb-utóbb nála is változni fog - mindössze időt kapott. Nagyon remélem, hogy azt már egy fokkal könnyebben tudja majd feldolgozni. Azt azért jó látni, hogy láthatólag jobban van és összeszedettebb, mint pár nappal ezelőtt. Talán azt is mondhatom, hogy sokkal jobban és gyorsabban szokja meg ezt a világot, mint ahogy nekem sikerült.
Xanthia véleményére csak csendben maradok - szívesebben hallottam volna valamivel szebb képet az emberekről, de azzal csak ámítanánk magunkat. Morana vélekedésére csak széttárom a kezem
/Görög/ Igen. Nem nekünk kéne. De kieséses alapon nincs más megoldás - válaszolom, hogy abból kell gazdálkodnunk, amink van. S az bizony borzasztó kevésnek tűnik. Így máris sokkal nagyobb szerepet kap majd a gondos tervezés.
Valahol vicces a dolog - Morana nem kíván nagyon beleszólni a dolgaimba, pedig megosztottam vele. A pszichológus pedig könyékig túrna bennük, és biztos megmondaná, hogy mi nekem a jó - de neki ennek a töredékét sem voltam hajlandó elárulni. Talán ha mindenkitől azt várnám, amiben igazán jó - nem érnének ilyen  meglepetések. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű - mert a bizalmat többre értékelem mint a szakértelmet.
Mégis nekem egy kicsit könnyebb lett, és ki tudja? Talán Moranának is, ha neki is vannak hasonló gondjai - mert az egy fokkal könnyít  a dolgokon, ha tudjuk - nem csak nekünk vannak ilyen jellegű gondjaink.

Otthon a vacsora mellett elküldöm az első üzenetet, amikor arra leszek figyelmes, hogy valami jelez a hátam mögött. Mivel már egy ideje itthon vagyok, kissé meglepetten fordulok a hang irányába, majd feltűnik a fürdőszobaajtó résein kiáramló gőz is. Így már egy kissé árnyaltabb a kép, és tudatja velem, hogy bizony figyelmetlen vagyok!
Elsőre holmi nem kívánt vendéget vizionálok, de aztán meggyőzöm magam - elvégre az előbb küldtem üzenetet, s mivel úgy hallom meg is érkezett - kétségtelen, hogy ki ejtőzik a fürdőszobámban. Felállok, és megindulok a fürdőszoba fele, amikor a mobilom tudatja, hogy a másik üzenet is elment. Ez a kis idő elég volt ahhoz, hogy eszembe jusson - még vár egy igencsak nehéz beszélgetés Thyrával. Ezért inkább visszasétálok a konyhába, és két poharat meg egy kevés italt kerítek, amit a nappaliba, a dohányzóasztalra teszek. Végül leülök a kanapéra és azon gondolkozok, hogy is kéne előadni a dolgot - de arra jutok - nincs jó módszer. Talán ahogy Petrosnak - gyorsan a nyakába zúdítom, aztán lesz ami lesz...
Ezért inkább úgy tervezem, hogy türelmesen megvárom, míg előkerül a fürdőszobából, majd egy futó ölelés után a kanapéhoz terelgetem, hogy szeretnék végre mondani valamit, aztán leültetem.
/Görög/ Először is ne haragudj, de ezt mindenféle képen négyszemközt akartam elmondani, s nem akkor amikor mindenki a környéken lábatlankodott - kezdek bele - A balesetről meg az utóhatásáról szeretnék pár szót mondani. Még akkor is ha elküldesz a fenébe. Számomra elég reálisnak tűnik, neked meg feltehetőleg csak fantazmagóriának. Nem emlékszem, hogy múlt hét előtt mit mondtam így lehet, hogy ismétlek. Szóval elég meredeken hangzik, de abban a sikátorban lelőtték Jayrt és meg is halt. Enethiel a nevem, egyfajta test nélküli esszencia. A helyzetet kihasználva elfoglaltam a porhüvelyt, begyógyítottam a sérüléseket. A tudást, érzelmeket és emlékek nagy részét is megörököltem, bár ezek itt-ott még hiányosak. Ahogy a saját emlékeim is. Szóval ezt akartam annyira elmondani - pislogok rá bűnbánóan. Erre több okom is van, s ebből a legenyhébb az, hogy nem hiszem, hogy ma este pont arra vágyott, hogy bevalljam - enyhén defektes vagyok, de hát ez egy ilyen nap.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 27. – 7. nap
Kedd – Késő este


A kérdés az, hogy hazudik e? Ugyanakkor tagadhatatlan tény, hogy kevesebb – már amennyire tudod – az emberi kapcsolata és nem csak mert most érkezett, hanem mert láthatóan nem is keresi azt. Talán a Lelkek amiket átkísér a Styx-en, pont elég kihívás, semmit szembesülni nap mint nap azzal, hogy egy nap megint találkozik az illetővel, csak egy egészen más módon. Vajon milyen lehet létezni anélkül, hogy valaha is meghalnál, de körülötted lassan minden elenyészik?

Mindenesetre úgy tűnik, hogy nem csak Xanthia az, akinek szüksége van valakire, de talán Morana is így találta meg a maga egyensúlyát, hogy teheti amit tennie kell, hogy van akinek erre szüksége van és… ki tudja még minden játszódhat le benne. Láttad őt védtelennek, de nem tudod mivé vált, hogy mi lehet még és milyen ő valójában, eltekintve attól a furcsa szomorú aurától, ami körülveszi. S vajon ő már felfedezte a sötétség suttogását, vallott kudarcot a hatalma?

Morana /Görög/ Esetleg beszélhetnél a pszichológussal. Vagy azzal a, hogy is mondat? Bundással. Ki tudja, talán ha ők nem is, de valaki, akit ismernek képes arra, amire szükség van. – veti fel, hogy nem kéne olyasmivel foglalkoznod, amihez nem értesz, ki tudja hova vezet

Lehetséges, hogy az, Morana nem akar osztozni a te életeddel, olyan okokon alapszik, amit te nem gondoltál végig, de mint Jayr, a magad nézőpontjából könnyedén igazolhatod magad és a tetteid okát. Sok mindent tehetsz és gondolhatsz anélkül, hogy a másikra tekintettel kéne lenned! S érzed, hogy az Esszenciád mélyén egy sötét hang egyetért! Te vagy aki ennyit vállal, megérdemled, hogy elítélj másokat, hogy olyasmiket gondolj, amire csak rá kéne kérdezni, de helyette te eldöntöd mi a jó! Régen is így volt! Így volt?

A bizalom mint látod kényes dolog, az emberek is óvatosak vele és amennyire tudod, Jayr is így tett, kivéve Petros és a családja esetében, így tehát vannak szempontok amik alapján azért még létezik e dolog és nem tűnt el teljesen az átkok adta sötétségben. Morana is megosztotta veled és most te is vele, de úgy tűnik, hogy több kell vagy több van még, mint ami eddig kialakult, de ahhoz már nem elég az ami eddig történt vagy elhangzott. Ugyanakkor még hosszú az út és bármi megtörténhet!

Otthon…

A csipogásra leszel figyelmes, majd arra, hogy az asztalon heverő készülék nem a tied. Aztán arra, hogy a fürdő is foglalt, de a csend és a gondolataid, a problémák és mindaz ami eddig történt figyelmetlenné tett és bár úgy véled sejted ki lehet odabent, azért nem árt, ha legközelebb figyelmesebb leszel. A fürdő felé indulsz, amikor érkezik a következő csipogás – ezt tuti hallották odabent – de végül nem nyitsz be. Ehelyett mást találtál ki, de alig perc sem telik bele, amikor nyílik az ajtó és kilép rajta az, akit sejtettél.

Ahogy kibontakozik az alakja a vízgőzben, ahogy kilép és pászmákat húz maga után egy emléket idéz fel. Egy gyönyörű nő tett ugyanígy, illetve nem nő, egy Elohim. Szépsége még a fajtársai között is kimagasló volt, olyan éterien álomszerű tünemény volt, hogy emberek pusztán attól, hogy rápillantottak azonnal áhítat és már érzelmek ültek ki az arcukra. Leírhatatlan volt, kimondhatatlan jelenés, amely még legnagyobb haragjában is olyan csábító volt, mintha maga a sötét szenvedély öltött volna alakot…

A kép elillant, emlék visszahullott a múlt ködébe.

Thyra /Görög/ Igazán csatlakozhattál volna! – morcosan pillant rád, miközben testén ott csillog ezernyi csepp, a fény sejtelmesen siklik végig a vonalain – De! Az ital egy jó ötlet! – lép oda és veszi el, majd ajkaihoz emelve kortyol belőle – Nyúzottnak látszol! Gyere! – nyújtja a kezét, invitál a fürdőbe – Segítünk rajta!

[Dierol]

Enethiel

Mora talán az emberek, én meg a többi Bukott társaságát kerülöm. S mindketten látjuk, hogy ezzel mit veszít a másik. Ennek ellenére nehéz változtatni - hiszen nem könnyű olyanokkal barátolni, akik társaságától tartunk valamiért. Titkon azért remélem, hogy neki jobban sikerül beilleszkednie, megtalálnia azt az egyensúlyt, amit én csak keserű tapasztalatok árán ismerek meg. Morana javaslata ésszerű, de fájdalmas.
/Görög/ Mindkettejükkel rosszul sült el az ismerkedés. Pont ezért nehéz dolog az, amit javasolsz, bármily logikusan hangozzék is. Mert félre kell dobnom a büszkeséget, s azoktól kell segítséget kérnem, akiket egyébként messzire elkerülök - válaszolom, és már előre félek a perctől, amikor ezt meg kell majd tennem.
Hogy nem teljesen értem Morana viselkedésének okait, ez igaz. De azt hiszem nem feltétlenül megértenem kell, hanem elfogadnom és tiszteletben tartanom a döntéseit. Ami azért könnyebben megy, mert benne megbízom.

Otthon…

Ahogy Thyra előbukkan a gőzpamacsok közül, régvolt emlékfoszlány tolakszik elő, és villan meg előttem. A nosztalgikus Deja Vu érzéstől kissé lefagyva szemlélem Thyra alakját, amiből a korholása zökkent ki. Az biztos, hogy nem könnyíti meg a dolgomat. Viszont legalább az ital egy pillanatra eltereli a figyelmét, ami alatt van időm kissé összeszedni magam. Ahogy utána nyújtja a kezét, hogy tartsak vele, kissé megrázom a fejem
/Görög/ Jól hangzik, de előbb szeretnék pár szót mondani! - makacsolom meg magam, miközben a kanapé fele intek. Ez gondolom nem fog tetszeni neki, de ha most engedek a csábításnak, akkor még kellemetlenebb lesz ez a beszélgetés...

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 27. – 7. nap
Kedd – Késő este


Morana /Első Nyelv/ பெருமை

Szelíden, de mintha csalódottan ejtette volna ki ezt a szót, amiben benne van minden, ami a büszkeség maga és annak velejárója. Érzed, hogy ez az egy szó, nevezzük szónak, elmondd mindent, rosszat és jót egyaránt arról, ami neked fontos és Morana szerint akadály – talán az, ha jól érted – a tekintetében. Morana távolságtartása nem büszkeség, ezt tudod te is, ő inkább a szomorúság, a fájdalom és elmúlás miatt nem keresi azt ami oly rövid ideig van jelen végtelen létezésében…

A kölcsönös tisztelet és elfogadás erős kötelék lehet, de nem eltéphetetlen. Egy barátság olyan mint az élet: ha nem törődsz vele, idővel magányossá válik és kifakul… a létezésből is. Nem könnyű, de nem lehetetlen, hogy olyan kapcsolatot ápolj valakivel – legyen az ember vagy bukott – ami gazdagabbá tesz egy vagy több módon is. Úgy véled, hogy Morana-nak is élnie kellene, de lehet, hogy nehezebben fogadja el azt, hogy emberi, részben ember lett.

Az biztos, hogy te emberibb vagy, mert a látvány nem hagy hidegen. Igaz, hogy a téma fontos és mindenképp el akarod mondani, de az emberi test tele van ösztönökkel, ami inkább az Ötödik és Hatodik ház territóriuma. S mindezek mellett az az emlék… nem könnyű ellenállni, de valahogy csak sikerül, ami lehet, hogy talán még tetszik is Thyrának, mindenesetre nem mérgesek amiatt, hogy nem ugrottál rá azonnal – igaz, hogy nem is boldog. Segít az ital vagy nem? Nem érzel különbséget, de találhatsz egyet, ha nagyon akarod…

Elindult volna visszafelé, de amikor makacskodsz, akkor azzal büntet vagy csak lusta, hogy úgy ahogy van ledobja magát melléd és szinte azonnal megérzed a ferromonokat, amik kíméletlenül belemásznak az orrodba és pezsdítően hatnak a testedre (talán rád is).

Thyra /Görög/ Remélem tényleg annyira fontos, mert jelenleg nem sok kedvem van beszélgetni – morcos, de még nem dühös

Amikor belekezdesz akkor előbb érdeklődő aztán igen kíváncsivá válik és láthatóan tudni akarja a miértekre a választ. A miért most, eddig miért nem és miért hiszed azt, hogy ez van annyira fontos, mint inkább megünnepelni, hogy éltek és… aztán elérkezik a vallomás, amitől megfagy a levegő. Érzed, hogy Thyra nem úgy tekint rád, mint Jayr-ra. Egyszerűen látod, ahogy megfeszülnek az izmai, szigorúvá válik a tekintete és látod, hogy sértve illetve ki tudja mi mindennek érzi még magát.

Thyra /Görög/ Szóval egy parazita démon vagy aki napok óta hazudik. Akinek felajánlottam a legbecsesebbet és… – nem tudja még minek vegye a visszautasítást, azt, hogy ez most neki jó vagy sem, de nem áll meg – Ha valóban az vagy akinek mondtad magad, akkor mutasd meg, most! Mert ha ez valami hülye poén vagy mégis jobban beverted a fejed mint állítottad, akkor elmegyek Sybil-hez és követelem majd, hogy neveljen meg jobban, mert valami félresiklott!

Ez egy igen kemény ígéret és tudod, hogy ebben az állapotban képes is megtenni. Elmondtad az igazat, talán el is hitték, de ha valóban úgy lesz és Anyád helyett Anyád is így tesz, akkor annak igen súlyos következményei lehetnek. Talán Gabriel atyára gondolsz, de az emlékeid alapján a legrosszabb nem ő lesz. Annál sokkal nagyobb veszélyeknek tetted ki magad és most már nincs visszaút (?) az igazság felszabadít: így vagy úgy.

Mit fog tenni Enethiel, ha elveszti az ikreket, Cassia-t, Thyrát és Sybiléket? Mit fog tenni ha többé nem lesz ott neki az otthon ahol most lakik, ahol szívesen látják és ahol szeretet és béke veszi körbe? Mit fog tenni akkor, ha ellene fordulnak mindazok, akik eddig feltétel nélkül bíztak benne, akik szerették és ápolták, akikre számíthatott? A döntés megszületett, a következmények sem váratnak magukra sokat. Rögtön elhangzott egy követelés, mert kérésnek semmiképp sem nevezhetjük.

[Dierol]

Enethiel

Thyra nem könnyíti meg a dolgomat, az egyszer biztos. Könnyedén elodázhatnám a kellemetlennek ígérkező beszélgetést, hogy helyette sokkal kellemesebben töltsem el Thyrával az időt. Csakhogy pont ez a beszélgetés az, ami a fejem felett lóg, s minél később kerül rá sor, annál nagyobb károkat fog okozni.
Petros jól fogadta - mivel egyszerűen nem hitte el. Sybil már nem annyira, de Gabriel atya felbukkanása azt sugallja, hogy komolyan fontolóra vette az elhangzottakat. Ami ma igencsak rosszul érintett - de az én döntésem volt. Thyra lesz a legnehezebb - hiszen valóban eltelt egy hét, és annak ellenére, hogy már találkoztunk, csak most akarom rázúdítani a dolgot.
Ahogy lehuppan mellém, s megérzem az illatát, felsóhajtok.
/Görög/ Sajnálom, de erre a beszélgetésre sort kellett már keríteni, pedig igencsak félek tőle!  - válaszolom, majd megdörgölöm a halántékomat.
/Görög/ Így is eléggé zavarban érzem magam, hát még ebben a helyzetben! - teszem még hozzá, finoman utalva arra, hogy nem sok minden van rajta.

Ahogy látom a rajta a változást a szavaim hatására, kissé meglepődök - valahogy azt vártam volna, hogy akárcsak Petros, ő sem hiszi el. De talán Thyra jobban ismer, és érzi - ezt most nem viccnek szánom. Hát, az amit kapok tőle, az nem is vicces.
A dühét meg tudom érteni - ha mást nem is, de azt megtanította nekem a pszichológus, hogy milyen érzés, ha csalódsz valakiben. Gyilkos. Ha nem sikerül megenyhíteni, akkor mint a forgószél, mindent felforgat körülöttem, és olyan  károkat képes okozni, amit esélytelen utána helyrehozni. Bár meglepődtem kissé, de (még) nem bánom a dolgot - kerül amibe kerül, de tartottam magam az elhatározásomhoz, és elmondtam az igazat! Az viszont igaz, hogy nem is vagyok boldog, vagy éppenséggel nyugodt a lehetséges kimenetelek miatt. Persze most hazudhatnék valamit, hogy megpróbáljak visszatáncolni, de nem tartom szerencsésnek, mert ennyi erővel jobban jártam volna, ha meg sem szólalok. Ha viszont bekövetkezne a legrosszabb, s minden a darabjaira hullik körülöttem, akkor felmerülhet a kérdés, hogy mi köt még Athénhoz - elvégre akkor se munka, se család - csak fájó emlékek - amiket esetleg jobb, ha magam mögött hagyok - főleg, ha kergetnek.

Thyrát hallgatva igencsak elkomorulok, ahogy az egyik legrosszabb forgatókönyv is felsejlik előttem. A kifakadását csak csendben hallgatom végig, mert ha közbevágok az csak olaj lenne a tűzre. Amikor Sybillel fenyeget meg, most még nem szívesen árulnám el neki, hogy ő már tudja, s hogy igencsak a nevelésemmel van elfoglalva Gabriel atya segítségével. A fájdalmas reggeli tapasztalat emlékének hatására önkéntelenül is tenyerembe rejtem az ujjamat, ami olyan rondán megégett.
/Görög/A megfogalmazás jórészt helytálló - ismerem el szomorúan - Az a helyzet, hogy igencsak fontos vagy, és ezért ebben a kérdésben nem akarok titkolódzni előtted - teszem még hozzá. Aztán meghallom az ultimátumot
/Görög/ Bizonyítsam? - kérdezek vissza. Felsejlik bennem ,hogy legutóbb mikor ezzel próbálkoztam, az sem sült el túl jól. Pedig ott a pszichológus valamennyire immunis volt a hatásra. Vajon Thyra hogy viselné?
/Görög/ Lassíts le egy picit, mielőtt leelőzöd magad! Heves vagy és robbanékony, de kérlek egy picit várjál! - kérlelem -  Egy pillanatra mérjük fel a lehetséges végkimeneteleket, még ha elég abszurd ötlet is!
Ahogy én látom, az egyik lehetőség, hogy nem tudom bebizonyítani - legfeljebb azt, hogy beszélek itt a levegőbe, és van pofám felidegesíteni téged ilyesmivel. Konklúzió - tapló és érzéketlen vagyok, ráadásul nem is százas. Ez elég rosszul hangzik, de ugye előfordulhat.
Szívdobbanásnyi szünetet tartok, és utána folytatom
/Görög/ S most nézzük meg a másik lehetőséget! Félreteszem az aggodalmaimat, hogy viselnéd azt, ha nem "csak" berondítok a dolgokba, hanem elveszem tőled a lehetőséget hogy abban higgyél amiben akarsz, és sikerül meggyőznöm téged, hogy amit elmondtam nem csak az én lázálmom! Hogy alá tudom támasztani a szavaimat! Ez mit is jelentene? - teszem fel a kérdést - Gondolom azt, hogy egyértelműen kiderül - amit eddig tudtál a világról, nem teljesen úgy van, ahogy tanultad... Hogy maga a világ őrült meg és nem én! Mert ha ugye én és a mesém valós, akkor miért ne lehetnének ugyanúgy szellemek, vámpírok, szentek, angyalok és démonok. Hogy létezhetnek unikornisok, tündérek, zombik, múmiák meg a többi voodoo szarság és még ki tudja, hogy milyen egyéb lények? Tovább gondolva felmerülhet a kérdés, hogy vajon akkor a középkori babonákból mi az ami igaz? Kemény csaj vagy, de utána ki mernél menni egyedül az utcára sötétedés után?
Hagyom egy pár másodpercig ülepedni a dolgot. Csakhogy Thyra is keményfejű és makacs.
/Görög/ Mielőtt letéped a fejem, kérlek áruld el! Szerinted melyik lenne a nagyobb baj? Ha nekem van kényszerképzetem, vagy ha az ismert világ fordul ki a sarkaiból? - kérdezem halkan. Tudom hogy most arra várok választ, hogy a két borzasztó közül melyik a rosszabb. Vagy szimplán úgy érezheti - el akarom rémíteni a további kérdezősködéstől? Elvégre Kiriakidis, s ők azért nem a megfontoltságukról híresek.
/Görög/ Összefoglalva, azért aggódom, mert hogy ezt elmondtam, és az, hogy bizonyítom az két külön sokk kategória. Látom, hogy már a beszéd is bőven elég volt ahhoz, hogy teljesen kiakadj - és joggal. Ha be is bizonyítom, az sokkal nagyobb és újabb trauma lenne számodra - aminek most még nem biztos, hogy kitennélek. Ennek fényében talán könnyebben el tudod eldönteni, hogy valójában milyen választ szeretnél tőlem hallani. - adok neki egy lehetőséget, hogy esetleg mérlegeljen. Igazából féltem attól, hogy viselné el azt, ha hit helyett bizonyosságot nyerne.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 27. – 7. nap
Kedd – Késő este


Thyra /Görög/ Ez kifogás…

Nem érdeklik, hanem az, hogy miért beszélgetnie kell, amikor láthatóan szeretett volna veled lenni, illetve Jayr-al és amennyire emlékszel a férfi igen sokat várt, hogy ez megtörténjen. Nem vagy benne biztos, de mintha így lett volna. Az bizonyos, hogy Thyra tényleg picit jobban ismerhet, mint Petros, de valószínűleg nem mindenben. Ebben például valószínűbb, hogy egyikük sem ismer eléggé…

A gyerekek, az ikrek kétség nélkül elhitték minden szavadat, míg Cassia, bizonytalansága és Sybil hite mellett, Petros „hülye vagy” és Thyra „lehet, hogy hülye vagy”-ja mellett elég széles körben ismerted meg az emberek hozzáállását a vallomásodhoz. Mindannyiuk számára fontos vagy, így idegennek egyedül a Doktornő számít. S ott van még Cyrus, Zoé és Théa akik talán valahol a kettő között találhatóak kisebb-nagyobb különbséggel.

Nem táncolsz vissza, nem gondolod meg magad így a következmények sem változnak, helyette egy igen morcosan szexi fiatal szépség néz rád úgy, hogy utolsó lehetőséged van valamire, ami minden csak nem ez. Aztán ez a lehetőség is elillan, ekkor pedig felkel a helyéről és elkezd öltözni, míg te belekezdesz a monológodban. Minden korábbi érzése most egy rideg maszk mögé bújt és fürkésző morcos tekintet az igazság jutalma.

Thyra /Görög/ Hagyd a süketelést Jayr Eisenberg – az mindig baj, ha a teljes neveden szólít – S ne mondd meg mit csináljak! – kezd a morcica dühös macskára emlékeztetni – Ne engem analizáljál, hanem a hülyeségeket amiket összehordtál. Ha nem akarsz vagy szeretsz, akkor ne ilyen baromságokkal etess, hanem mondd meg kerek-perec! – lépnek eléd immáron teljesen felöltözve – Nem érdekel a filozó vagy más fia, csak az, hogy hazudsz e vagy sem. Ez pedig könnyen kideríthető: mutasd magad! – nem kérés, követelés és a ki nem mondott „különben” is talán nagy nyomásként nehezedhet rád – ha meg ilyen keresztény baromságokkal jössz, akkor hagyd meg nekem a szabad akarathoz való jogomat és tedd amire kértelek!

Láthatóan csak hergeli magát és lesz egy pont amikor elpukkan, illetve az ő esetében a Rozsomák torokra megy, de ami azt illeti, az egyszerű életszemlélete, leginkább egy Rabisué: „Az erősebb agyarak győznek”. Igaz, hogy ha valóban a Vadak Házának analógiájával élsz, akkor tudod, hogy ez nem feltétlenül a fizikai agyarakat jelenti. S Thyra kisebb termete ellenére, tényleg olyan mint az a kis fenevad ami akár egy oroszlánnak is képes nekimenni, akinek bundája elég vastag, hogy komolyabb sebesülések nélkül megússzon egy komolyabb harcot…

Thyra /Görög/ A természetfelettiről meg nem beszélnél így, ha igazi hellén lennél! – hiszen a kultúra igen gazdag ezen a téren – Szóval vagy megteszed amire kértelek (amit parancsoltam) vagy segítek csomagolni és majd meglátogatlak naponta a dili-doki után! – úgy érzed megtenné, de legalábbis valamit, aminek nem örülnél

[Dierol]

Enethiel

/Görög/ Ettől függetlenül el kellett mondanom - válaszolom. Nem vagyok boldog, hogy így alakulnak a dolgok, de nem lehet úgy felépíteni egy kapcsolatot, ha az egész egy hazugságra épül. Még ha az igazság is annak tűnik. Az egyértelműen látszik, hogy most annyira haragszik rám, mint talán még soha. Bár megpróbálok "logikusan" érvelni, de ezek az évek bizony csak akkor fogadhatóak el, ha valaki elfogadja az én nézőpontomat is. Erre pedig mint látom nem sok esély van - főképp nem Thyrától. Ez be is bizonyosodik, ahogy végül szóra nyitja a száját, és nem épp dicsérő szavak röppennek ki belőle. Nem teszi sokkal könnyebbé a helyzetet - de remélem az, hogy beolvas nekem - segít neki az indulatok egy részének levezetésében. Rosszkedvűen hallgatom
/Görög/ Túlságosan is fontos vagy és tisztellek ahhoz, hogy eszembe se jutott kihasználni a helyzetet! - válaszolom neki arra, hogy most miért is utasítottam el, s amikor holmi szabad akaratról beszél, bólintok.
/Görög/ Ami pedig a követelésedet illeti, azt szintén tiszteletben tartom, és hajlandó vagyok eleget tenni neki. De nem most! Erre a kérdésre hat nap múlva visszatérhetünk, ha úgy gondolod! Annyi idő alatt higgadtan is át tudod gondolni, hogy mit akarsz. De hirtelen felindulás miatt nem nem hagyom elhamarkodott döntésbe belerángatni magunkat! - válaszolom neki, még ha nem is fog neki tetszeni. A hat napot eleve azért mondtam, mert úgy számolok, hogy ha az ultimátum dátumáról hajlandó alkudozni, akkor hagyom, hogy lefelezze három napra - amit eleve fel akartam neki kínálni. De ha számára csak a most elfogadható - ami egy Kiriakidis esetében elképzelhető - akkor bizony megfeneklik a társalgás.
/Görög/ Egyedül akkor annyit kérek, hogy Sybilt ne rángasd bele ennél jobban, mert aggodalmában ő már ideküldött egy papot. Ha ráborítod az asztalt, az nem használ - és nem is tehet erről az egészről - kérem tőle, hiszen Sybil nem érdemel fejmosást ezért.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 27. – 7. nap
Kedd – Késő este


Az, hogy neked így mennyivel könnyebb, illetve mit jelent az egész, láthatóan elgondolkodtatta Thyrát, de csak egy rövid pillanatra. Míg te azt érzed, hogy ettől az egésztől nem vagy boldog, addig Thyra egyenesen boldogtalan. Megtetted amit úgy vélted helyes, amit meg kellett, de úgy tűnik sajnos nem ért célt. A barátnőd-szerelmed (?) elég egyszerűen látja a kérdést, amire te egyáltalán nem szeretnél most válaszolni, de cserében felajánlottál egy lehetőséget, amivel mint kiderül, csak olajat öntöttél a tűzre:

Thyra /Görög / Tudom, hogy így van, különben nem lennénk együtt! – mondja higgadtabban, de ugye a csak ez után érkezik az ultimátumod – Nem kértem sokat, azt gondoltam, ha valóban igazak a szavaid, akkor ez semmibe nem kerül neked. – változik a haragja jeges nyugalommá – Viszont te azt választottad, hogy mindenbe. Nem érdekel a hat napod, sem az, hogy megint helyettem döntesz. Többet nem kell ezt tenned, de mást sem. Soha többet.

Úgy tűnik, hogy az a fiatal, vidám, életrevaló és szexi nő, aki meg akart lepni és kellemes órákkal elbűvölni, maga lepődött meg, ami annyira… olyan hatással volt rá, hogy… nem tudnád pontosan megmondani milyennel, de az biztos, hogy épp most készülnek faképnél hagyni, de ezúttal kétséges, hogy mindezek után akarsz és egyáltalán van e második esély. Még két dolog történik, mielőtt ezt alaposan átgondolhatnád:

1999. július 28. – 8. nap
Szerda – Első percei

Thyra /Görög/ Nem véletlen, hogy dilidoki és pap is kell hozzád. – repül feléd valami, ha elkapod a lakáskulcs az – Az egészről te tehetsz és minden következmény is a tied lesz. Nem látogatom meg, ez a búcsúajándékom.

A másik pedig, hogy úgy csapják rád az ajtót, hogy a szomszédok napokig erről fognak beszélni.

[Dierol]

Enethiel

Az első pár másodpercig még azt hittem, hogy sikerül valamennyire megértetnem magam. De aztán rájövök, hogy ettől igencsak messze vagyok. Szinte érzem, ahogy Jayr legszívesebben üvöltene velem akárcsak Thyra, hogy mit művelek! A borzasztó az, hogy  olyan válaszút elé kerültem, ahol nincs jó döntés. Egyfelől szívesen engednék Thyrának, de féltem hogy vajon hogy tudna megbirkózni mindazzal, amit az okozna, ha felfedném neki az igaz alakomat. Mindazzal, amit ecseteltem neki, s amit elhallgattam. Képes lenne túllépni Jayr halálán? Mennyire lenne biztonságban mellettem? Biztos, hogy meg tudnám védeni egy következő bolhástól? Vagy akár saját magamtól? Kételkedek magamban, sőt félek, és féltem! Azt szerettem volna, hogy ne zsigerből, impulzívan, hanem átgondoltan döntsön. De sajnos az üzenet nem ért célt, s még rontottam is a helyzeten! Hiába próbáltam időt adni neki, ez nem sikerült! Leforrázva hallgatom, s nem igazán tudom, hogy mit tegyek. További magyarázkodással láthatólag csak tovább vadítanám Thyrát, mert nem találom azt a választ, ami lenyugtatná. Belül egy hang ugyan azt suttogja, hogy tegyem meg amit kér, s dörgöljem az orra alá, hogy én megmondtam miközben próbálja feldolgozni a dolgot! De ezt a hangot gyorsan el is fojtom, mert nem megleckéztetni akarom, hanem minél kevésbé felforgatni a világnézetét. Ami lehet, hogy sikerült, de hogy ezért cserébe olyan vihar dúl benne, amit viszont egyáltalán nem akartam.
A repülő kulcs után nem kapkodok, csak tehetetlenül nézem, ahogy földet érve még pattan párat. Arra már nem is mondok semmit, hogy ez az én hibám, mert valóban az. Ha nem Jayr választom, akkor most nem itt tartanánk. Vagy ha nem ragaszkodok mindenáron ahhoz, hogy elmondjam az igazat. De be kell látnom, hogy nem vagyok rá alkalmas, hogy az utána következő reakciókat helyesen kezeljem le. Annyi mindent szeretnék mondani, elmagyarázni, de egyrészt nincs idő, és olyan nehéz megfogalmazni, egy szóba sűríteni, mindazt, amit közölni szeretnék! S mint látom, nem is érne célt a mondandóm, csak rontanék a helyzeten! Így marad az az elcsépelt szó azon a tökéletlen nyelven, amit Görögnek hívnak
/Görög/ Sajnálom! - de ez nem tükrözi eléggé, azt hogy sajnálom mert ide jutottunk! Hogy sajnálom, hogy félek megtenni amit kér. Hogy félek a következményektől, magamtól és a többi Elohimtól. Hogy időt kértem. S főleg amiért megbántottam, és hogy csalódást okoztam! S hogy nem tudom megfelelően kifejezni magam... Az ajtó csapódása akár egy pofon, végül könnyeket csal a szemembe
/Angol/ Vigyázz magadra! - sóhajtom az ajtónak, és majdhogynem olyan rosszul érzem magam, mint a tornateremben, miután miattam összeesett a kolléga. Tudom, hogy Thyra igencsak heves természetű, de tudom, hogy ez most nem hétköznapi felindulás volt. Fáj látni, hogy mennyire feldúlta mindaz amit mondtam neki,  s hogy nem tudtam kíméletesebben előadni. Egyedül az enyhít picit a dolgon, hogy nem hagytam magam rábeszélni ara, hogy végérvényesen  és visszavonhatatlanul bebizonyítsam - a világ valóban másmilyen, mint ahogy azt tanulta. De vajon megérte? Legutóbb akkor volt része Jayrnak ilyen veszekedésben része, amikor nem akarta otthagyni Lena kérésre a rendőrséget, és Lena emiatt elhagyta. A keserű hasonlóság nem sok jót vetít előre - igaz Lena megfontoltabb, mint Thyra. Nagyon remélem, hogy Thyra pár nap alatt kissé lenyugszik, és tudok vele  beszélni - de ezzel kapcsolatban nem vagyok túl optimista. Örlődve céltalanul téblábolok a lakásban, és nem találom a helyem. Fáj és zavar a veszekedés, és nehéz túllendülni rajta. Feltehetőleg egy ideig nem is fog menni. Most semmi nem tűnik lényegesnek, s nem is igazán tudom, hogy mihez kezdjek magammal.
Végül tétován elteszem az italt és elmosom a poharakat, majd lehangoltan beállítom az órát ma reggelre. Ez a nap is szörnyű volt, ahogy eddig majd mindegyik. Talán majd az ikrek reggel egy kicsit jobb kedvre tudnak deríteni. Fekszem le inkább aludni a kanapéra. Elegem van a mai napból!

8. nap

Reggel az ébredéskor vegyes érzések kavarognak bennem - enyhe izgatottság és félsz az ikrek érkezése miatt - hiszen nagy felelősség rájuk vigyázni! S a szomorúság, ahogy eszembe jutnak a tegnapi események. Thyra, no meg Amynta - akihez majd ma este meg kell próbálnom bejutni! Futó pillantást vetek az üvegre ragasztott cetlire, amely a bolhás mementójaként díszeleg mind a mai napig. Ha nem sikerül Amyntához bejutnom, azt a dögöt kell megtalálnom. A lehetőség nem tölt el örömmel, de ezen nem múlhat Amynta hogyléte! - döntöm el. Rosszkedvűen kikászálódok az ágyból, és a fürdőszobában megborotválkozok, lezuhanyzok, majd felöltözök.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 27. – 7. nap
Kedd – Éjjel

Hangulatkeltő

Alapvetően egyetlen apróság szólt közbe a gondosan megfontolt tervedbe: a Szabad Akarat. Az egyetlen dolog, amiért a Lázadás igazán fellángolt. Emberek ne csak létezzenek, de éljenek igazán! S talán halkan suttogva az Elohimok is. Teremtették mindkettőt, de az egyik csak vegetált, a másik pedig nem tehetett semmit, csak messziről szerethette. Egészen addig a pillanatig, amikor valaki úgy döntött, hogy ezen ideje változtatni…

Most, hogy eldöntötted mi lehet a helyes, hogy kitartasz mellette még akkor is, ha tudod a Kiriakidis vér nem a legtürelmesebb. Nem tudod mi volt a rosszabb, amikor kiabált vagy amikor jeges nyugalommal szólt hozzád, de így utólag már tudod, hogy a második volt az. Egy pillanatra talán átérzed, hogy milyen lehet Morana-nak, aki lehet nem csak a test, de a Lélek halálát is átérzi. Úgy véled, hogy a könnyek azért szöktek ki, mert valahol valami eltört, talán meghalt.

A kulcscsomó, mely korábban a mellkasodnak csapódott, majd onnan leesett és elcsúszott valamerre szintén a bizalom egy szimbóluma volt, amit most visszadobtak. A lehető legrosszabb lehetőségek közül kellett választanod, talán te tetted helyesen még akkor is, ha mindenféle hangok suttogtak vagy maga Thyra sem volt tudatában annak mit is kér, de a végeredményen sajnos ez nem változtat. A te szemszöged, az ő nézőpontja nem metszette egymást. Nem tudta, hiszen ő nem Enethiel-t látta…

Nem akartad elvenni tőle Jayr-t, de nem is mutattad meg neki azt ki is vagy, ez pedig olyan félmegoldás volt, ami lehet bármennyire megfontolt, igaz semmiképp. Ez a világ hitetlen és csak azt fogadják el úgy ahogy, amit látnak. Itt pedig csak azt látták, hogy mivel és miért érkeztek, majd mi lett belőle. Épp mikor bimbózott volna ez a gyönyörű virág, az, amit megörököltél és sosem érezhettél azelőtt. Egy formáját igen, azoktól az emberektől, akiknek hite táplált, de nem így. Így sosem…

Sok érv szólt ellene, több, mint ami mellette, de vajon attól még nem úgy lett volna a helyes? Nem most fogod meglelni a választ, de lehet ha rábukkannál és igazabb tűnne akkor is így döntenél. Úgy véled, hogy így tehetsz érte a legtöbbet, még ha ezzel el is veszíted őt. Ilyen érzés lehet Sybilnek, aki mindent megtenne érted, amiről úgy véli a javadat szolgálja, hogy aztán vezekeljen a döntése következményitől, tőled. A szeretetét azonban ez sosem törné meg…

A legrosszabb az egészben a bizonytalanság. Nem tudod, hogy lesz e még lehetőséged elmondani mindazt amit most még el akartál, amiről tudod, hogy a feléig se jutnál el. Az a bizonyos „pokol” és „út” meg „jószándék”. S mintha mindez nem lenne elég, felrémlik azon hasonló bölcsesség is, hogy „Minden jó tett elnyeri méltó büntetését”. A fájdalom lassan gyűrűzik fel az Esszenciád mélyéről és mélyen beléd mar, ezért nem vagy képes megnyugodni, hiába tudod, hogy mindent megtettél amit csak tudtál.

A szavaidra, illetve arra az egyre még villant egy tekintet és bár nem láttad jól, de mintha az a kemény és határozott nő, most megtört és könnyes tekintettel pillantott volna rád, de az ajtó oly gyorsan csapódott be, hogy a jókívánságod már arról pattant le-vissza. Nem tetted meg, óvtad volna, de ez nem volt elég. S mindezek mellett a magány néma társ, aki veled maradt, a kulcscsomó ami ott hever ahova esett és az illat, ami még hosszan kísér megidézve őt.

Az Exed emléke is kísért, a két dolog úgy erősíti egymást, hogy az már szinte kibírhatatlan, de valahogy azért legyőződ. Nem könnyű, először megtapasztalni efféle érzéseket, amikkel az emberek ki tudja mióta szembesülnek. Ezért voltak annyira népszerűek a Lammasu-k, mert annyira jól megértették az emberi érzéseket? Tudod, hogy egyszer ellátogattál egy Erődbe, a neve… az nincs meg, de fenséges volt és gyönyörű, akárcsak az, aki fogadott. Nem tudod mit is kérdeztél pontosan, de a válasz az volt:

„Az ad nekik erőt, hogy van kiért harcolniuk! Nem annyira értünk, mint azért akit mindennél jobban szeretnek!”

S most úgy érzed, hogy te vagy az az ember, Jayr, aki legalább annyit kiabált volna veled, amennyire lehet, hogy büszke is lenne rád, ha még élne. De most az ő halála is mázsás súlyként nehezedhet rád. A késő éjjel is – vagy kora hajnal – a nap, amikor az ikrek talán némi vidámságot csempésznek az életedbe-létezésedbe. Addig is van dolog és mindennel végzel, de elaludni? Talán el tudtál, de álmodban csak háború borzalmai kísértenek, fájdalom, kín és pusztítás. Halál.

Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap
Szerda – Kora reggel, Reggel

A kanapé nem sugallja azt mit vesztettél… de azért egy picit igen. Ott van még Thyra illata, a lehetőség, ami kifakult és igazából a tegnapi nap emlékeinek súlya bizony rányomja a bélyegét az alaphangulatra. Ugyanakkor tiszta vagy és mi több, frissen borotvált, ami megint olyasmi amit Thyra legalább annyira szeretett benned, mint a borostádat. Merenghetnél, de korán érkezik a csapat, már kintről hallani a cserfes kislányokat és Cassiát aki csendesítené őket.

Csengő szól.

Ajtót nyitva már el is viharzik melletted a két kis elevenség, hogy Cassia bocsánatkérő mosolyát két puszi és egy rövid ölelés kövesse. Két lépéssel bent is van, majd rászól a gyerekekre, amolyan úgy sem hallgatnak rám, de talán ez most nem is baj módon, hogy:

Cassia /Görög/ Kali, Izy! – megtorpanó lábacskák – Kíméljétek kérlek Jayr bácsit!
Isidora /Görög/ Ne aggódj anyu! Ő egy saru, nem lesz baj! – nyugtatna
Kallidora /Görög/ Igen, már járt Hádész bácsinál is! Igazi hős! – csatlakozik
Cassia /Görög/ Ne engedd, hogy túl sok cukrot egyenek, a Te érdekedben! – mosolyog
Isidora /Görög/ Ki az a Leo? – kérdezi hirtelen, épp az ablaknál áll
Kallidora /Görög/ S miért dobtad a földre a kulcsodat? – matat a földön, magához veszi
Cassia /Görög/ Köszönöm, hogy vigyázol rájuk! Sok a dolog, csak késő este jövök! De ha bármi történne, tudod, hogyan érhetsz el! – készül is indulni

Mielőtt azonban távozhatna, még odarohan a két kis megtestesült ártatlanság és szoros ölelés és puszik után engedik csak el egymást. A legrosszabb talán az lehet ebben, hogy benned milyen emlékeket idéz, de végül arra ébredsz, hogy két kis apróság téged bámul egymás mellett állva legalább akkora kíváncsisággal, mint amennyire aggódónak tűnnek. S mindez még nem lenne elég, a kis szemfülesek jól belekérdeznek a dologba.

Isidora /Görög/ Miért vagy szomorú? – kérdezi aggódva
Kallidora /Görög/ Nem tudtad megmenteni Perszefonét? – csatlakozik testvéréhez