Amazonokkal senki se packázzon- Ezüst Utazó kalandja

[Haldirien]

Nem tudod megérteni, hogy miért a falakra sietnek fel, ahellyett hogy a kapun keresztül kövessék a Nimeát hordozó két katonát. Méreg önti el a lelkedet, és az elmédre is vörös köd száll alá, de nem indulsz a toroni lovag ellen, miután szavait elhangoznak, melyek tovább csengenek a fejedben.
- Nem úgy nézel ki, mint aki utasíthat engem arra, hogy eldobjam pengémet.
Haragod tovább erősödik, amikor a lovag végigmér téged tekintetével, hogy aztán elforduljon, és szembekerüljön Lord Erethelllel. Bár nem vagy bizonyos abban, hogy ki számára szólt a lovag későbbi szava, mellyel az erejét vonta kétségbe neked vagy az erigowi uraságnak.
De szavaid mindkettőtök védelmében felkel, ha úgy adódik.
-Lehet hogy gyenge de nem gyáva! - csattantál fel, mire a férfi megtorpan, és hátraveti a válla fölött a fejét.
- A szavak csak üresek, ha tettek nem kísérik, hölgyem.  - majd visszafordulva elindul a nemes ellen, aki közben csataállásba állt.
Mire összeütköztek az acéljaik, már te is kiegyenesedtél. Egy apró hang szólal fel az elmédben, hogy mit mondott, azt nem hallottad túl halk volt, de érzed, hogy azt, amit akartál hallani.
Az erigowi úr pengéje gyorsabban cikázik, mint előtte, így a lovagnak is komoly odafigyelést igényel az, hogy elkerülje azt a különleges pengét. Te magabiztos léptekkel indulsz el a lovag felé, pedig nem is éreztél magadban ehhez elég erőt korábban ahhoz, hogy egyáltalán felállj. Lord Erethel pokoli kardforgatónak tűnik ugyanis a vékonypenge só sosem roppan még a nehéz lovagkard alatt, mindig olyan irányból csap le, hogy eltéritse azt. A lovag egyik válasz csapásra emeli a kezét, miközben előrerendül az erigowi nemes, így a toroni kénytelen kardját maga elé rántani. Ekkor újabb sugalmat hallassz, és válaszolva rá a férfi vállára döföd két kézzel megragadott fegyvered. Az acélsikolyt hamarosan a lovag kiáltása nyomja el, ahogy a penge áthatol aa fémgyűrűkön és a húson keresztülhatolva átüti a csontot is. A sebből kicsapódó vér elszórt cseppek formájában permetezi vörösre az arcodat
A lovag térdre rogyott, hogy aztán a Lord Erethel a lovag elé érve felcsapja a rostélyt és beszúrjon a pengével alá. Amint kihúzod a hálózatból a pengédet, az oldalra fordulva hull a földre, és újra megpillantotta azokat a zöld üveges szemét, asápadt arcot, és az orr alatti vértengerben az orr és az ajkai között a sebhelyet.
Elégedettség érzését tölt el egy pillanatra, és a gyomrod is jóllakottan morajlik fel. Aztán a gondolataid előtérbe helyeződnek.


Alig tudsz hátrálni a holttesttől, már elleptek téged a kintről rohamozó toroni katonák, és a falnak sodortak, hogy a kapun mostmár akadály nélkül akár egy folyó özönlenek be.
Felszaladva a lépcsőkön minden irányba, melletted, előtted is párbajozó katonákat pillantasz meg. de jobboldalon egyszercsak Juni alakjára leszel figyelmes, ahogy a homlokzaton áll, majd leugrik a nyolclábas fal ormáról, követve a rabszolgát. Önkéntelenül is a peremhez hajolsz, és szíved megnyugszik, és újra ellazít, amikor meglátod, hogy semmi bajuk nincsen. Szembe egy erdőség terül el, ahol további alakulatokra vagy figyelmes. És a vár és az erdő közti kiüresedett tisztáson vágnak át a katonák Nimeával a kezük közt.

[Az Ezüst Utazó]

Rosali:

Eddig még nem öltem élő embert csak élőholtat de ez a toroni annyi megsértett hogy az a bizonyos vörös köd leszáll a szemem elé. Anyám felkészített rá, hogy előbb vagy utóbb meg kell történnie ennek. Felkészültem rá már nem érzek semmilyen rokonszenvet, szánalmat semmit a világon a toroni katona iránt. Teljesen hidegen hagy él e vagy hal e. Csak arra kell figyelnem nehogy Lord Erethel eltaláljon mert piszok gyors ezért elismerés jár de csak magamban.
Már csak egy olyan helyen kell eltalálni a toronit ami végzetes. Meg is van, a vállába döföm pont eltalálom azt a pontot ahol nincs vért a többit Lord Erethelre bízom, nem szeretném ha meglátna. Gyorsan eltűnök onnan. Tiszta vér lettem igyekszem a nagyját letörölni magamról.
"Még hogy gyenge meg gyáva Akkor is a pokolra küldtelek, némi segítséggel"
Juniék után igyekszem nem könnyű hol a falhoz szorítanak aztán pedig kerülgetnem kell a párbajozó erigowi és toroni katonákat, próbálom kikerülni őket úgy hogy ne kerüljek megint egy párbajozó kedvű toroni kezei közé. Végre utolérem őket. Szusszanásnyi időnk van csak.
-Na  a csapat egyik fele megvan, Hékás ez a tiéd. Akié volt annak már nem lesz rá szüksége!-Odadobom neki a toroni kardját amit még a halála után pár pillanattal nyúltam le.
-Nimea Hastanir Fehrla és Nuada hiányzik. Ha jól gondolom Hastanir és Fehrla a harcon túl benn a városban rekedt, ők tudnak vigyázni magukra. Lehet hogy együtt harcolnak az Erigowiakkal, Nimea még mindig az a két toroni kezében van, de majd kiszabadítjuk, na és Nuada.-Nagy levegőt veszek.
-Utána kellene mennem még nem lehet olyan messze. Visszahozom még ha lábánál fekve könyörögve centinként is kell visszaráncigálnom Lord Miafrancot. Merre indult?

[Haldirien]

Akár egy művészi szobor által mutatott jelenet, amint átdöfted a vállát a lovagnak, a szabad kezeddel finoman ráfogsz a fegyvertartó kezére és ahogy elengedik az ernyedő ujjak a markolatot, a tenyeredbe esik a kard. A lovag, még mond valamit, és talán fel is állna, ha nem végzi ki pár pillanattal később a nemes.
Amint eldől a lovag, egyszerre igen felgyorsulnak a történések. A hozzá hasonó vértes lovagok megfordulnak és társuk gyilkosai felé indulnak, kivéve egyet, aki miután látta a földön fekvő holttestet, megfordult, és magasra emelte a pengéjét és rohamot vezényelt a városi erők ellen. A többi azonban, három ugyanolyan, mint amelyik most engedte el utolsó életerejét elindultak felétek. Nem vártad meg mi történik, gyorsan belefutsz a tömegbe, és átverekedve magadat rajta a falnál bukkansz fel. Nimea melletti fiúnak a kezébe nyomod az újonnan szerzett fegyvert.
Ezzel a győzelemmel mindenkinek bebizonyítottad, hogy nem voltál gyenge. Esélye sem volt arra, hogy megfékezzen és legyőzzön.
Mégis... harc volt ez, vagy egyszerű orvtámadás? Egy kissé elbizonytalanodtál, ezért gyorsan el is terelted a figyelmedet, körbenézel Junin és a szolgálón, majd megállapítod az újabb hiányosságokat. Ha visszanézel a csatatérre, szintúgy a falon, olyan harminc lábra látod Hastanírt, majd, amennyiben a szemed a tömegbe visszatér, mintha egy pillanatra egy másik elfet láttál volna a tömegben.
Hastanír meglát titeket, aztán felétek siet. Másik oldaladon pedig Deri jelenik meg. Ekkor jut eszedbe, hogy Fehla már a törp városokban leszakadt rólatok.
Végül a tömegből kiválva újra meglátod az elfet, és mostmár be tudod azonosítani Nuadát, aki felhág a lépcsőkön egészen hozzátok.
Nincsen sok vesztegetni a való időtök, mert egyre távolabb viszik Nimeát a várostól, és egyre közelebb érnek a hevenyészett táborig, már a mezőnek a felén átvágtak.

[Az Ezüst Utazó]

Rosali:

Felmászva a jelenlegi apró táborhelyünkre adok magamnak időt végiggondolni mit is tettem az előbb. A Toronit nem akartam megölni az elején és úgy tűnt neki sem ez a szándéka. De azután felgyorsultak az események, a folyamatos sértegetései és Lord Erethel támadása miatt úgy döntöttem nincs kímélet. Anyám azt tanította mindig nézzek a hátam mögé ott is lehet ellenség. A toroni ezt nem tette, gyengének és gyávának tartott, abban a páncélban  úgy vélte nem érheti baj. A támadás nagy részét a Lord végezte el én csak rásegítettem, egy szúrással nem volt halálos seb. Megnyugtattam a lelkem.
Viszont azonnal le kellett lépem mielőtt a másik két toroni kinyírt volna ott helyben.
Lenézve látom hogy nem csak Hastanír Deri és na lám csak Nauda? Legalább nem kell a lábánál fogva visszarángatnom.
-Nem úgy volt, hogy Nauda lelép? Akkor meg mit keres itt?-Magamban persze hálát adok Igerének, hogy itt van. Úgyis mindjárt kiderül, ha feljön a létrán A többiekkel együtt. Közben a toroni katonákat nézem akik Nimeát elvitték hason fekve, és közben öt percnyi pihenőt engedélyezek magamnak, míg a szívverésem leáll a normálisra. Arra viszont nem számítottam, hogy a rengeteg harc és rohangálás miatt már annyira elfáradtam hogy abban a pillanatban előrebukik a fejem és ájultan alszom el.

 

[Haldirien]

Az elméd fogaskerekei tovább csiszolódnak a párbaj során elkövetett gyilkosságon, de mégis érthető, hogy miért fordítottad pengédet ellene, úgy hiszed, hogy az a döntés becsületbeli ügy is volt. Neked már gyermekkorodban megtanították a harc legelső szabályát. Sokkal jobb esélyed van, ha ezer karddal szembenézel, mint hogy egyetlen kardnak hátat fordítasz. Ő ezt a törvényt nem ismerte, és ennek megfelelően bűnhődött meg érte. Az élet kemény tanítómester, és nem szereti ha a leckéit nem veszik komolyan. Ő nem tette.
Ez, és annak a ténye, hogy nem te ölted meg, hanem Lord Erethel azzal a pengével mely saját nyelven beszél.
Végre visszatérnek a gondolataid , amikor a tömegben csak megpillantod az elf harcost, akit a kastélynál hagytatok.
Mogorván teszed fel a kérdésedet, majd a tüdődet teleszívod a hűvös és szagos levegővel, majd kifújod. Egy rövid pihenőt engedélyezel, közben hallod hogy beszél Nauda, Hastanír, Juni és Deri, de a szavaikat nem tudod kivenni. Sípolni kezd a füled, majd sűrűbben kezdesz pislogni, aztán lehajtod a fejedet. Valami távoli koppanást érzel, de egyáltalán nem fáj. Most már jobban hallod a társaid szavát, ahogy Nauda (Vagy Nuada? Már nem is tudod hogyan hívják azt az átkozott tündét) és Deri a neveden szólít.
Sötétség befogadott, és bármerre néztél, csak a fekete szín jelent meg. Aztán egy apró szobát pillantottál meg az azt bevilágító lámpának köszönhetően. Te a sötétségben állsz, és csak oldalról tudsz bepillantani a szobába, mintha annak az egyik fala nem volna és az a feketeségbe, az Ürességbe vezetne. Egy fehérhajú alak állt a szobában, ugyanaz, akivel az álmodban találkoztál, akinek zafírkéken világító szeme volt.
- Üdvözöllek a Sötétség birodalmában, Rosali, a Kék Liliom klánból. Ismerlek, és tudom azt is, hogy mi a célod. El akarod pusztítani az élőholtak seregét, hogy aztán hősként hazatérve átvehesd családod kezéből a törzs irányítását. -  tartja ki a karját a férfi, mintha csak szónokolna. -  Pontosabban azt is látom a szívedben, hogy egyesíteni akarod őket, nem csak egy klánt akarsz uralni, mindegyiket. Egytől... egyig. - Bal kezén az ujjaival számokat mutatott -  Ehhez azonban el kell érned, hogy társaid tiszteljenek tégedet, vagy behódoljanak. Talán végezni is fogsz velük, így egyedül téged fog illetni a dicsőség. - Feléd nyújtja a kezét, és a dicsőség szónál összezárulnak az ujjak, mintha egy távolban lévő dolgot markolt volna meg - Mindenkit otthagytál. - tárja szét a kezét - Otthagytad a klántársadat, szörnyű kínok között, hogy aztán az én birodalmam részévé váljon. Ő bízott benned, az életét is adta volna érted. Talán... oda is adta. Ki ennek a megmondhatója! És azért vágtattál át sebesült társaidon, hogy a szent fogadalmad beteljesítve legyőzz valami démoni hordát... Vagy... milyen ambíció rejlik benned, le a kalappal. - hajtja meg a fejét, miközben a szívére teszi a kezét. - Nem sejtettem, hogy talán nem az a célod, hogy elpusztísd a Szentségtelen Sereget, hanem... - egy lépést tett előre. - irányítsd. Te lennél az Amazonok leghatalmasabbika! Néped aranykorát visszahozhatnád, felszabadíthatnád az egész világ elnyomott népeit. És akárkivel házasságot is köthetnél... Ki merne a Légióddal körülötted ellent mondani neked. - felkacag.
Kihunyt a gyertya fénye, így újra a sötétségben találtad magadat. Egyedül a gondolataiddal, melyek talán merőben cáfolták a férfi által mondottakat.
Mintha az éjnek évadján egy kapu nyílna ki előtted egy pillanatra kitárulnak szempilláid. Magad fölött fákat látsz, és Nauda arcát. Az arc immáron szebb, mint amilyen eddig volt, eltűntek róla a halál bélyegjei, mintha élőbbé vált volna. Beszélt valamit.
- Ne hagyj itt minket. Minden rendben lesz. - hallottad elhaló szavait.
Majd lezárultak a szemeid.
Hirtelen egy szigeten találtad magadat, körbe kövek, fák, a közelben egy mocsár lehetett. egy apró gyalogösvény volt előtted. Egy homályos körvonalú férfi jelent meg. Arcát apró, frissen borotvált arcszőrzet díszítette, szeme vékonyabb volt, mint amilyen a többi emberé, akit láttál. Az ösvényen állt meg előtted.
- Üdvözöllek téged. Rosali. A nevem Valmenyr, és az Első névvel adományoztak meg, mivel én voltam az első, aki a hazátlanok, vagyis a Kalandozók birodalmát választotta a Királyságok és Császárságok helyett. - hajtotta meg a fejét előtted a férfi. - De nem rólam kell beszélnünk. Te nagy tettekre vagy elhivatva, ez immáron bizonyos, és ezek a tettek mértéke csakis a te akaratodtól függenek. Kalandozóként hőssé vállhatsz, hogy megmentsd Északot a pusztító enyészettől, amelyik az utóbbi időkben telepedett meg rajta. Ynev népei mint a hegyi farkaskutyák fognak elesetteik és birodalmaik felett acsarkodni, és azután egymás torkának esni. Ezt már tapasztalhattad, hiszen ott voltál, amikor Toron csapatai megostromolták Erigow fővárosát. De mit is beszélek, nem tudhatom, mennyire ismered önmagad ezeket a területeket. - csapta össze a kezeit, de az semmilyen hangot nem adott -Még emlékezhetsz családot regéire a régi korszakokról. Crantának nevezték, és ez a ti hazátok volt. Miután a partot érő külhoniak sorozatos csapásokat mértek rátok, a varázslóitok a Földanyának hátat fordítva Szentségtelen mágiával mocskolták be lelküket, ezzel alápecsételve sorsukat. Ti kivonultatok az országból még annak összeomlása előtt, hogy aztán megalakítsátok klánjaitokat. Azonban már, jogosan, nem bíztátok a vezetést azokra, akik elárulták a Földanyát. De az idő nem állt meg, sorozatos támadások értek titeket, egészen addig, amig a hódítók császársága fel nem emésztette önmagát, hogy aztán számos utódja közt feloszoljon. Ezek egyike a Toron nevezetű, amelyek a legközelebb állnak a hódítókhoz, és céljuk, hogy a többi állam legyőzésével visszaállítsa a hóditók birodalmát. Ezért a kisebb államok szövetséget kötöttek egymással, hogy megvédelmezzék magukat, ezt azóta az Északi Szövetség néven ismerjük. Talán hallottál valamit Eren, Erigow, Doran, Ilanor földjeiről. A mai napon e két állam konfliktusába estél bele. De nem árt tudnod az igazság tudásához, hogy nem ti voltatok az egyetlenek, akiket megtámadtak.  Emlékezz, az elfeket is megtámadták az élőholtak. A hadmozdulatokat vezető főkapitány szintén a saját maga igazát látta, amikor parancsot adott a város megtámadására, mint a védők, akik pedig városukat védték. A háború, a harc, a halál sosem fekete vagy fehér... - tette karjait keresztbe - Azonban kalandozóként látni fogod, hogy nincsen szürke szín. Igen is van fekete, vagy fehér, de ezt a népek saját vakságuk révén nem látják. Vajon igazságos volt e az, hogy elegendő bizonyíték nélkül, zsoldosokként szivárogtak be a seregek a város alá a messzi partoknál horgonyzó flottáktól, hogy aztán a bűnbakként kikiáltott városra leheljék gyilkos tüzüket? Ekkor tért le az útról az utolsó választott.- a lábaira nézett és megrázta a fejét, majd felkapta rád a pillantását. - Így egyedül maradtál, ezáltal bizonyossá vált, hogy te magadnak kell lenned annak, aki megtöri azt a démoni varázslatot, mely a világra borult. Kövess engem, és én vezetni foglak az ösvényen. Hátat fordított neked, majd elindult az ösvényen. Tetteid egyre jobban mutatják majd az utat, de vigyázz, minél nagyobb az út, annál több akadállyal és gödörrel találkozhatsz, melyeket sikeresen kell kezelned, hogy továbbindulhass.
Az utolsó szavak közepette eltűnt a sziget, és a szemeid ujra kitárultak, egy épületben voltál, és egy agg füvesasszony hajolt föléd.
- Rendben lesz, már kezd visszatérni az ereje.
Újra elhomályosodott minden.
Végül már határozottan tisztában láttál, mostmár a szabad eget láttad magad felett. Megmozdultál volna, de csak a fejedet sikerült elfordítanod, így most Nuada lábait és Hastanírt láttad mögötte.
- Megmozdult. - hallottad Deri hangját, amire egy ismerős gyerekhang válaszolt.
- Végre felkelt! - Nimea hangja olyan hangos volt, hogy megfájdult tőle a fejed. Végre megtudtál mozdulni, és körbenézve a teljes csapatod találtad, még mielőtt a Törpök városában kettészakadott volna. Hastanír, Deri, Juni, Nimea, a "Hékás" és Nauda. Akinek, ahogy korábban láttad, megszépült az arca, élettel telivé lett.

[Az Ezüst Utazó]

Rosali:

Az öt perces pihenő amit magamnak engedélyeztem átcsapott valami másba. Tudom Hogy eredetileg nem akartam megölni a toronit ő sem engem csak Juni és a Lord belekontárkodásával durvult el a helyzet, esélyem se lett volna a páncéljával szemben, csak szerencsém volt hogy ott találtam el ahol éppen nem volt rajta. Nem véltem gyilkosságnak.
Már nem hallom mit mondanak körülöttem nem is látom őket, beszippant egy álom. Egy nagyon rossz álom. A Sötétség Birodalmában vagyok és ezzel a férfival már találkoztam egyszer régebben. Ijesztő alak a világító szemével, csak azt nem tudom miért engem választott hiszen vannak nálam erősebb nagyobb harcosok papnők is. Lehet már halottak.
Igyekszem minden szavát megjegyezni és nem szólok közbe bár nagyon sok mindennel nem értek egyet amit mondott.
Szó nélkül hallgatom végig, de magamban azért elvetem hogy, hős lennék  valószínűleg lázas vagyok ezért álmodok ilyen vad dolgokat.
Már majdnem magamhoz térek látom Naudát a régit kapkodnék a keze után de nem érem el. Megint visszazuhanok egy másik álomba.
Egy Valdemyr nevű férfivel találkozom aki nagyjából arról beszél amit már így is tudok a Toroniakról a támadásokról hogy hőssé fogok válni amit megint nehezen hiszek el, és a végére hagyja a legjavát amitől biztos vagyok benne, hogy ez egy lázálom én törném meg a démoni varázslatot?
Fel akarok kelni!
Biztosít hogy hogy segít a hosszú utamon de arról nem hogy hogyan, beszél összevissza!
Fel akarok kelni!
Lassan sikerül is, mindenki itt van de hol is? Lassan felismerem a Törpök városát Nimea úgy örül hogy kiabál mosolygok hogy újra látom nincs fogságban de fáj a hangjától a fejem.  Sok kérdésem lenne, hogy kerültem ide biztos nem a saját lábamon hogyan szabadult ki Nimea. A szám elé teszem.
-Halkabban Nimea, Jól vagy nincs semmi bajod?-Aztán mindenkihez beszélek.
-Ne hagyjátok hogy újra elaludjak rázzatok vagy pofozzatok fel bármi megengedett!-Kell még fél óra mire fel tudok kelni, járkálni és a normális színem is visszatér. Addigra a többiek látván hogy jól vagyok vagy még ott maradnak vagy eltűnnek.
Körbe járom az ágyat néhányszor és mikor már biztosnak érzem a tartásom Nauda felé nyújtom a kezem.
-Jól nézel ki! Kérlek tarts velem, beszélnünk kell négyszemközt, nagyon fontos,arról amit álmodtam!

[Haldirien]

Végül is nem tudtál megszabadulni az ütközet után felsorakozott gondolatoktól, melyek egytől egyig csak zavarták a tisztánlátásodat. Éppen olyan heves harcot vívtál belül, mint a városban küzdők.
Észrevetted, hogy a többiek halkabban kezdtek beszélni, majd végül már nem is hallottad őket, csak tátogtak, aztán pislogtál egyet, majd újra és újra, majd már nem nyílik ki többé és a földre roskadsz.
Az ismerős alaknak igyekszel minden szavát megjegyezni, érzed, hogy a szavai között a küldetésetek szempontjából kulcsfontosságú dolgokra lelhetsz. "Magadba olvasztottad" szavait, vagy csupán az elmédbe vésted fel őket? Igazat mondott, vagy talán hamisak voltak, amikről beszélt? Mindenki dicsőségben akar visszatérni. Hiszen az a legnagyobb tisztelet a klán és a család részére, ha teljesítik küldetésük és mint hősök térnek haza.
Azután találkozol egy kevésbé különös alakkal, aki Valdemyr néven mutatkozik be. Nem igazán figyelsz már a szavaira, ugyanis csak magadhoz szeretnél térni, semmi mást.
Amikor felpattannak szempilláid, az agg asszonyt látod meg először. Aztán szinte kitör a káosz, Nimea felkiáltása hasít a többiek elhaló szavaiba.
Akárcsak egy anya, amikor rosszul van, és a gyermeke valami bajt vészelt át épségben, beszélsz Nimeának, megkönnyebbülten, mégis erőtlenül.
Egy gondolat villan közben az elmédbe.
Az álomban fel akartál kelni. Erre tisztán emlékszel, amely nem illik egy álomhoz...
Amikor végül összeszedted az erődet, utasítod a társaidat, hogy semmiképp se engedjék meg ugyanezt, és bármit tegyenek meg annak érdekében, hogy felkelj.
- Rosali, próbálták - szólalt fel Hastanír, majd Deri vállára helyezi egy pillanatra a kezét. - Deri és Nauda is megpróbálta, de nem segített. Aztán Nimea is, de rendre kudarcot vallottak.
- Ez igaz, úgy tűnt mintha megbabonáztak volna, vagy ilyesmi, már azt hittük nem fog javulni a helyzeted. - válaszolta Deri, majd Nimea vette át a szót.
- Még a hideg víz sem segített, mintha... - kereste a szavakat, de látszott  rajta, hogy nem fogja megtalálni.
- Mélyálomba került volna. - segített a lánynak Nauda.
Amint, egy félórányi pihenés és sikertelen próbálkozás után végre sikerült lábra állnod, odacsoszogsz Naudához, és megszólítod.
-Jól nézel ki! Kérlek tarts velem, beszélnünk kell négyszemközt, nagyon fontos,arról amit álmodtam!
Nauda megérinti az arcát, majd egy réztükörbe pillant, és onnan visszafordul feléd.
- Szerintem ugyanúgy nézek ki, mint bármikor, de köszönöm szépen, ellenben te már napok óta nem néztél ki ilyen jól. Természetesen, kövess. - megfogja gyengéden a kezedet, a másik kezével pedig átfogja a válladat, és kikísér a sátorból, amelyben eddig voltatok. Egy erdő mellett vagytok, de nem látsz semmiféle árulkodó jelet, amiről beazonosíthatnád. Még négy-öt hasonló méretű sátort pillantasz meg. Valamiféle táborba kerülhettetek. Megkerülve a sátort kicsit az erdőbe veszitek magatokat. Itt aztán megfordul Nauda, és megszólal.
- Mi az amit szeretnél elmondani?

[Az Ezüst Utazó]

Rosali:

Belenézek  a tükörbe de szerintem nincs változás legfeljebb nem vagyok olyan kialvatlan. Nem tudom miket adott be vagy milyen mágiával élt az öreg füvesasszony de jót tett.
-Úgy nézek ki mint bármikor máskor.-Ez a Nauda vak.
Végignézek az egész táboron de elég lesz később is megkérdezni hol vagyunk meg mi ez az egész sátorosdi. Sok kérdésem van, de előbb elmondani ezeket a vad álmokat olyannak aki nem amazon.
Mikor úgy vélem hallótávolságon kívül vagyunk leülök egy fa tövébe ha Nauda nem akar leülni akkor áll, de szerintem leül.
-Az utolsó éber emlékem, hogy még a városban vagyunk azon a tisztáson én fáradt voltam és úgy döntöttem egy öt perces pihenő belefér még ti felértek. Még hallottam a hangodat de azt hogy mit mondtál azt már nem. -Ezután elkezdem mesélni a az elfnek, hogy a tervezett pihenő átváltott egy lázálomba ahol találkoztam a sötétség urával akivel már szerencsétlenségem találkozni.Leírom a kinézetét a szobát  és míg friss az álom sikeresen sikerül mondani szinte szó szerint amiket mondott. Ha kell a mozdulatait is utánozom.
-Nagyon meg voltam ijedve nem mertem közbeszólni, de azt éreztem hogy próbáltok felébreszteni,de visszazuhantam sajnos vagy inkább hála Igerének ha elmondom majd kiderül.-Majd jön a másik álom elbeszélése Valmenyrrel a szigeten való mászkálással és azzal a bejelentéssel amiért  elrángattam a táborból Naudát.
Egyenlőre nem merek ránézni, amúgy is túl mi a jó szó?Elfes? Nagyjából. Semmit nem lehet kiolvasni az arcáról.
-Van itt neked valami, már régóta oda akartam adni.Ha akarod hordod ha nem, nem haragszom érte.-Egy karkötő kerül elő a kisebbik hátizsákomból most csak ezt hoztam. Kék köves, több kőből kirakott (zafír) ezüst karkötő. Éppen ráfér a csuklórája.
-Szeretném ha lenne rólam egy emléked ha már nem leszek. Van kérdésed? Nekem lenne a helyedben.Mi ez a sátor tábor? És hol vagyunk egyáltalán? Én, hogy kerültem ide? Biztos nem a saját lábamon.-Lassan felállok a gyorsan még nem megy. Megkerülöm a nagy fát és leülök a másik oldalára. Hagyom hogy Nauda emésztgesse a hallottakat, de most nem fogom hagyni ha le akar lépni. Hallgatózom ha el kell kapni a lábát.
   

[Haldirien]

Miközben megjegyzést tesznek a kinézetedre, éppen a tükörben nézelődsz, így igen gyorsan le tudod magadat ellenőrizni, de semmi változást nem látsz magadban, és ezt közzé is teszed Nauda részére, illetve emellett még magadban hozzáfűzöd, hogy biztosan vak.
- Valóban? Egy napig egy szekeren utaztál, és nem tudtuk, mennyi ideig bírod még. Ahhoz az állapotodhoz képest már is sokkal jobban nézel ki, hidd el. - paskolja meg a válladat egy baráti mosoly kíséretében.
Bár elözönlenek a kérdések, de végül nem tereled el a figyelmedet, inkább arra koncentrálsz amit mindennek előtt el akarsz mesélni.
Végül egy fának a töve szolgál a trónodul, Nauda pedig egy hosszabb késéssel leül töröküllésbe a fűbe a baloldaladra.
Miközben beszélsz, az elf néha egy-egy rövid megjegyzést fűz hozzá, mellyel jelzi számodra, hogy értette a szavaidat.
Mikor befejezed a sötétség urának a jellemzését, és a vele való találkozás leírását, Nauda mélyen elmered a füvekben egy rövid időre.
- Nem hallottam róla. De nem hiszem, hogy bárki, ilyen testben az ura lenne a sötétségnek... Legalábbis ezt hiszem. Az is lehet, hogy a pszid, a tudatalattid akart valamit jelezni vagy üzenni. Hiszen főképp arról beszél, hogy mit szeretnél, mit akarsz... Lehet, hogy a gondolataid, melyekről elterelte a küldetés a figyelmet most a pihenő elmédben sikerült megszólalniuk. Ha pedig valóban valamiféle mágia folytán valamiféle szerafista mágus vagy nekromanta, akkor jobban oda kell figyelnünk erre az egészre. Egy kérdést megengedsz? Szeretnél kitűnni az amazonok közül, mint egy hős? - teszi fel a kérdést az elf.
Azután továbbmeséled a történetet, melyet azon a furcsa szigeten azzal a férfival, Valmenyrrel.
Ezalatt a történet alatt Nauda folyamatosan szemmel tart, és miután befejezed, megszólal.
- Valmenyr. Ismerős a név. Igen, őt tartják a legelső kalandozónak, ha jól tudom... Érdekes. Ez már azonban kívül eshet a tudatalattid hatáskörén, azt hiszem mindenképp valami felsőbb erő állhat emögött, de milyen, azt nem tudom. Úgy tűnik valami kiválaszthatott téged. Vagy valaki. Többet nem tudok, de úgy hiszem együtt kell működnöd majd vele, mert úgy tűnik lehet az az egyetlen megoldás arra, hogy megtudjuk, mégis mi lehet az, amit láttál. Majd ha lesz egy ehhez hasonló, ne felejts szólni róla.
Azután igyekszel mindent leolvasni Nauda arcáról, amit csak le tudsz.
A meglepődés látszik az elf arcán a leginkább. Úgy tűnik kissé megdöbbentették az utolsó szavaid. Hosszú másodpercekig nézi a felé nyújtott ajándékot, talán azon gondolkodva, hogy miként kezelje a gesztust, végül lassú mozdulattal megfogja az ékszert.
- Köszönöm, de reméljük nem lesz erre szükség. - mondta vérkomolysággal, majd hozzáteszi.- Nagyon kedves tőled, én is adnék szívesen neked, de úgy hiszem még messze van az, hogy búcsúzkodjink kelljen.ugyanis hosszú út áll előttünk.
Azután Nauda csak ül egy darabig, ha beszélni óhajtasz vele, neked kell kezdeményezned a társalgást.
Kezdeményezel és megkérdezedca szekértábor mikéntjét illetve az elmúlt idö alatt történt dolgokat.
- Ez a szekértábor egy kisebb vándorló létközösségé. Szerencsénk volt mert az egyik asszony Erigowban járt akkor amikor mi is, és tanúja volt az összeomlásodnak. Megmentettük, és ő felajánlotta a segítségét. Ismert egy javasasszonyt aki tudna segiteni

[Az Ezüst Utazó]

Rosali:

-Így már érthető miért voltak szalmaszálak a hajamban!-Végignézve Naudán bármennyire tökéletes apajelölt lenne soha nem tudnám rávenni ilyesmire, marad barát. a szalmát azóta is egyfolytában vadászom a hajamból mert zörög és idegesítő. A beszélgetés alatt után igyekszem rendbe tenni a gondolataimat.
-Nem szeretnék kitűnni nem vagyok hős, vagyis azt sem tudom milyenek a hősök. Mi hogy is fogalmazzak csapatban dolgozunk?! Mindenkinek már aki megmaradt vannak jó és rossz tulajdonságai. Senkit nem fogok kiemelni. Az viszont biztos, hogy senkit nem fogok megölni mert nem teszi azt amit mondok. Így is alig maradtunk néhányan. Chrantába vissza akarok menni akár egyedül is hátha maradtak ott még élő társaim ennek kevés az esélye de hátha. Nem a térkapun át inkább lóháton ha vagy kell gyalog. Ha nem akarsz jönni maradj itt. Nem vagyunk összekötve semmilyen módon.
-Azt meg végképp nem tudom mit akart tőlem az a Valmenyr idővel majd kiderül, tudom kiválasztottnak tart de nem tudom miért. Ajándékot pedig nem ilyen komor arccal illendő fogadni és visszaadni sem. Vedd úgy hogy kaptál valami szépet.  -Semmi kedvem a tündével azon vitázni mi a jobb a halandóság vagy a halhatatlanság ami az elfek kiváltsága lehet, kivéve ezekben a háborús időkben.
-Láttam itt a közelben egy lassú folyású vékony patakot, ha valaki kérdezi elmentem fürdeni, és ruhát mosni. Te meg nehogy leskelődj!-Nauda vagy vérkomolyan vagy ijedten néz és hevesen tiltakozik. Én meg vigyorgok
-Csak vicceltem! Gyerünk mosolyogj már!


 

[Haldirien]

Nauda válasza rövid töprengés után érkezik
- Értem szavaidat, és boldog vagyok, hogy így döntöttél, de nem mindig rajtad múlik, hogy ki tűnsz-e a többiek közül. Azt a Sorsod mondja meg, amelyet kilenc pecsét zár le a kíváncsi szemek elől. A Végzet nagy feladatot bízott rád, úgy hiszem, hiszen nem lehetnek ezek az álmok holmi ajzószertől való látomás, legalábbis egyikünk se látta, hogy bármit is bevettél volna. Ahogyan gondoljátok, csak javasolni tudom, hogy hagyjátok el a vidéket, mert keresztbetettek egy nagyhatalmú uralkodónak. Nem akarok halálmadár szerepében tetszelegni, de jobb, ha elmentek ebből a régióból. Én a lóháton való közlekedést javasolnám, azzal sokkal könnyebben utatok céljához értek. - a szemedbe néz mélyen. - Az ajándékot szívesen fogadom. Amennyiben mondtok egy irányt, merre fogtok haladni, akkor beérlek titeket. De nekem még feladatom köt ehhez a városhoz. A húgom napról napra gyengülhet, és létfontosságú, hogy megtaláljam azt az ellenszert. - a szemében látod az örlődést. - Meg kell tennem. De beérlek titeket, még mielőtt odaérkeznétek, és veletek megy majd Hastanír is. - amennyiben az arcodon bármiféle meglepődés, csalódottság vagy akármi villan meg, amit érzékel, akkor folytatja. - Hamar találkozunk majd. Nem kell egyedül szembenézned a Sorsoddal. Itt vagyunk, és itt is leszünk. - megfogja a kezedet. - Köszönöm szépen, az ajándékot.
Azután a fürdés megemlítésekkor az elf leginkább meglepődöttnek tűnik, de természetesen hevesen tiltakozik.
- Nem tudom mért tenném. - mondja kedvesen és ártatlanul, miközben megvonja a vállát. - Nem szokásom ilyen dolgokat figyelni. - húzza már mosolyra a száját. - És, amennyiben mégis megtenném, úgyse látnád meg. De nem fogom.

[Az Ezüst Utazó]

Rosali:

Nauda és az ő szokásos idegesítő szövegelése. Miért nem tud egyszerűen fogalmazni soha nem fogok rájönni, de mire elmond egy mondatot eltelik fél óra. Legalább ő boldog. Én viszont nem.
-Akkor legyél boldog helyettem is, mivel vagy nagyon nem akarok ilyen terhet, vagy még fel sem fogtam mit veszek a nyakamba. Nem vettem be semmit csak öt perc pihenőt akartam engedni magamnak a többire ami utána  nem  emlékszem. De ezt már sokszor megbeszéltük.-Kellet nekem kinyírni azt a Toronit, pedig nem is akartam Nauda szerintem rájuk gondol de nem árt megkérdezni. Pedig szép hely ez kár, hogy itt kell hagyni.
-Ha a Toroniakra gondolsz Igere látja lelkem nem akartam megölni és valamiért úgy éreztem ő sem engem. De attól tartok ha egy másikkal kerülök szembe az az én halálommal végződött volna nagyjából öt perc alatt, az ő páncéljuk számunkra áthatolhatatlan. -Most számon kérhetném hol a fészkes fenében volt, mikor megjelentek a Toroniak de oly mindegy már. A húgáról beszél ideje észhez térni, de hogy lehet valakinek ilyen szép szeme? Egy kicsit elvesztem benne, Na izé! Komoly arc!
-Jó menj ha menned kell és maradj addig ameddig muszáj, vagy akarsz, ne rohanj utánunk hiszen  ott lesz velünk Hastanír. Egyenlőre a többi lánynak nem árulom el ezt a kiválasztott szerepet mert irigységet szülne. Tudom is kinél. Még annyit kérdeznék hol vagyunk mert ez még nem derült ki számomra, merre van nyugat arra él, éltünk és hol találom a legközelebbi lókereskedőt. Akármerre is nézek sehol nem látok lovakat. Vagy ha vannak akkor én nem jártam még jól be a környéket.-Most meg kellene vigasztalnom a húga miatt de egy amazon ilyet nem csinál de egy nő igen akkor most mit csináljak? Jobb ha felállok. Soha nem tudom én vagyok ilyen kicsi vagy ő nőtt ilyen szálfa magasra. Legalább nem látom a szemét, majdnem elfelejtettem mit akartam mondani.
-Majd jobb lesz idővel... vagyis..gondolom. -Enyhén megveregetem a vállát. Megvolt a vigasztalás. Erre senki nem tanított meg minket, hogy kell ezt csinálni már ha ez a jó szó.   
-Szívesen!-Úgy rántanám ki a kezem a kezéből mintha égetne ám egyenlőre ott hagyom lesz ami lesz. Majd a vállamon a törölközővel indulok a patak irányába. Nauda nagyon rossz kedvű, nem akartam kérdezősködni a családi ügyeiről de legalább most nem szó nélkül tűnik el. Némi humorral igyekeztem volna elterelni a témát persze úgy reagált ahogy gondoltam. Legalább mosolygott. Készen lenne a válasz, ennyire csúnyának tart hogy nem érdemes meglesni? De most nincs kedvem újra végigjátszani a tünde tiltakozását és ki tudja milyen válaszait. A fürdésre jobban vágytam. A víz tökéletes, legalább egy félórán át áztatom magam benne. Nauda leskelődik avagy sem egy fikarcnyit sem érdekel. Az eljövendő napok hónapok évek aggasztanak.
Visszatérve az eredeti helyszínre, még kissé vizesen megkeresem a tündét.
-Kellemest a hasznossal. Itt van szappan, ez az olaj pedig a hajadra kell! Ellentmondást nem tűrök! Egyrészt jót tesz neki másrészt könnyebb kifésülni. Fonást nem vállalok mert nem tudok, és fésűm sincs. Tartsd  meg, nekem van még!-A kezébe nyomom a fürdő felszerelést. Nem közlöm vele de jó lenne ha most magamra hagyna.
Persze a tükör előtt ülve olyan biztos vagyok benne, hogy nem kell apajelölt se ő se más. Sietni kell nem álmodozni, összeterelem a többi lányt, a már jól kigondolt tervet Nauda kiegészítésével előadom. Mélyen hallgatok a saját külön küldetésemről.
-Itt nem maradhatunk ezen a területen.Vissza lehet jönni velem Chrantába túlélőket sebesülteket keresni és halottainkat eltemetni. Azért mondtam úgy, hogy lehet mert nem kötelező, bárhová mehettek ahol élőholtak vannak de én magam Chrantába megyek lóháton. Hastanír velünk jön, de azért még egyszer rákérdezek biztosan akar e jönni.  -Egy nagy kört írok le a kezemmel.
-Egy nagyon rövid mondatban mindenki nyilatkozzon hová akar menni ezt a környi területet mindenképpen el kell hagynunk. Naudát már megkérdeztem hol találunk gyors lovakat, merre van nyugat. Menjetek öltözzetek fegyverbe fel,aztán ide vissza a válaszokkal!















 

[Haldirien]

Szavaid közben Nauda arcán árny vonul végig, amikor a boldogságról beszélsz, de nem mond semmit, és majd csak később szólal meg, mikor már bizonyosan befejezted a mondanivalódat.
- Ne aggódj, lehet, hogy valóban egy álom volt csupán. Aki érthetett volna ehhez, az a Törpök városában ragadt, Dúon lehet tudott volna kielégítőbb választ adni. De ő nincs velünk jelenleg. A lovagot valóban nem kellett volna megölnöd, mert befolyásos családhoz tartozott, ezért is jobb, ha elhagyjuk a területet. - bólogat Nauda, miközben beszélsz, majd amikor már a lovakról és az irányról beszélsz, akkor felnéz az égre, az arcán megfeszül pár ideg, látszik hogy valamin nagyon töri a fejét. Körbenézve a táj csendes, ha el tudsz vonatkoztatni a kis táborból ide hallatszó beszéd zajától. A madarak csicsergése szinte lesúlyt rátok a csendben, amely beállt közétek. Az elf egy mély lélegzetet vesz,
- Lovat lehet venni egy faluban, nem messze innen, a többiek tudják, merre van az a település, nem messze abba az irányba - mutat egy nagyobb rengeteg felé.  - Ott láttunk lovakat, egy istálló volt, remélem eladják nekünk a lovakat jutányos árért. Nem gondoltuk úgy, hogy érdemes volna visszatérni csak ezért Erigowba. Hastanír szerint semmiképp sem szabad visszatérnetek. Hogy merre kell majd mennetek. - körülbelül egy negyed fordulatot tesz a keze (90 fok körül) és a folyó irányába mutat.
Azután, hogy a testvérét megemlíti, úgy érzed, hogy valamiféle vigasztalást kellene nyújtanod számára, de nem volt még rá szükséged, és egyébként sem szokás nálatok, így egyszerűen fogalmazod meg a jókívánságodat.
Nauda rád pillant, biccent feléd.
- Köszönöm, bár az idő nagyobb ellenségem mint a démoni horda, jelenleg. - szólal fel. - Jó, hogy nem mélyedtél bele jobban a sajnálkozásba. - arcán már egy apró mosoly jelenik meg.
Azután a beszélgetésből levont gondolatokkal a fejedben indulsz el fürödni. Úgy érzed, újabb csalódás volt a beszélgetés, legalábbis bizonyos szempontokból, ugyanis nem sikerült semmi különösb vallomást kihozni a tündéből. Ami talán rosszabb mint az ha elutasított volna. Talán. Bár amazonként nem nevelték beléd különösebben a csábítás fortélyait, melyről egyszer az egyik vadász mesélt, akinek a rabszolgája mondott valami hasonlót, hogy az amazonok nem igazán fejlettek ezen a téren. Hogy mi történt vele, azt nem tudod pontosan, de Kyrisa sosem szerette, ha valaki lealacsonyítóan bánik velük. Főleg hogy azok a nők akik behódolnak annak a rabszolgának, azok valamiben jobbak lennének nála. A lényeg az, hogy úgy tűnik a próbálkozásaid eddig eseménytelenek maradtak.
Fürdés közben csupán a jövőn gondolokozol. Vajon mit fog hozni? Talán jó volna, ha anyád melletted volna, ugyanis ő tudott a Kék Liliom törzsből egyedül (írj ha nem ők a kék liliom) a jövőbe pillantani. A víz hűvös, csupán egy kevéssel hidegebb, mint amihez hozzászoktál. Egy pillanatra felidézi benned az otthont. Vajon mi történhetett odahaza? Villan át a gondolat az elméden.
Amikor már tisztán, még a folyó vizétől csillámló bőrrel térsz vissza a tündéhez, felkínálod neki a fürdés lehetőségét.
- Köszönöm, - veszi át a felkínált szereket, majd elindul abba az irányba, amerre negyven öt perce te magad mentél.
Utána visszamész a sátorba ahol felkeltél, összeszeded a gondolataidat a tükörbe meredve, majd felszólalsz a többiek felé, bemutatva nekik a tervet.
A reakciók különbözőek voltak, elsőként Hastanír ragadta magához a szót, rögtön azután hogy befejezted, megelőzve Junit, aki így az ajkába harapva várt.
- Való igaz, hogy mennünk kell, ezeken a földeken már nem vár minket semmi, így ideje elindulnunk visszafelé. Természetesen elkísérlek titeket a határotokig. - mondta komoly arccal.
- Ennyi? Itt hagyjuk a csatateret? Meg se szerezzük amiért jöttünk? - mennydörögte Juni.
- Itt hagyjuk Fehlát? - mondta halkan Nimea
- Mégis miért nem megyünk vissza, hogy elrendezzük a dolgainkat azzal a pengés emberrel? - folytatta Juni erőteljes hangon, mellette szinte eltűnt a gyermek hangja.
- Szerintem sincs már itt semmi, ami itt tartana minket. - szólalt fel Deri.
- Rosali... - eléd sétált Nimea, és felnézve rád folytatja. - Fehlával mi lesz?
Hastanír rádpillantott, majd a lányra, aztán bólintott és még mielőtt válaszolhattál volna beszélni kezdett.
- Nimea, a nővéred hatalmas áldozatot hozott értünk, feltartotta a démoni seregeket, hogy elérjük a kapukat. Ne hagyjuk, hogy hiábavaló tett legyen ez. Legalábbis nem ezen az idegen földön.
- Értem....  - Nimea arcán egyetlen egy könnycsepp végigvonul, majd kisiet a sátorból.

[Az Ezüst Utazó]

Rosali:

Nem volt ott nem láthatta, én viszont igen.
-Már nem tudok visszamenni az időben, de az biztos mindent máshogy csináltam volna. Egyszerűen elfutok. Ami szégyen de főleg a toroni fegyverek ellen igen hasznos lett volna. Máshogy történ és hááát...a többit úgyis tudod. Igen lehet, hogy csak egyszerű lázálom volt, ezért nem tudja rajtad kívül senki sem.-Körbenézek a biztonság kedvéért nem e hall minket valaki, főleg Junitól félek. Szívesen átvenné a helyem, gond nélkül megölne, hogy ő legyen a kiválasztott. Legalább megtudtam Dúon a törpék országában van, Nimea örülni fog. Most viszont nem tudja Nauda miért mosolyodtam el, nem is kell tudnia. Ő beszél merre kell menni és mutogat persze, hogy tudom nem vagyok buta, amerre lemegy a nap nyugat felé de olyan jó hallgatni meg nézni azt a gyönyörű kék szemét. Kár hogy hideg mint a jég. Remélem nem vette észre, legfeljebb azt gondolja ez a lázálom utóhatása.
Elismételem nagyjából amiket mondott.
-Akkor a közeli faluban a lovak, pénzünk van! A folyót kell követni Chranta felé.-Mintha nem tudnám.
Fürdés közben másfelé is terelődnek a gondolatok. Ha ez és és remélem, hogy így van csak lázálom volt akkor ideje visszatérni az amazonok írott és íratlan törvényei közé. Mit is mondanak a szerelemről? Anyám erről nem sokat mondott. Semmint ha úgy veszem csak a harcra okított. Hogy is van? Nem tilos inkább erősen nem ajánlott, mert az egyik  vagy mindkét fél biztos sérül. Eddig azt hittem össze lesznek verve. De már tudom hogy ez nem így van. Jobb ha hagyom a fenébe ezt a tündét, vagy mégse? Inkább azon gondolkodom vajon hányan élhetnek odahaza? Hallottam egy harcos nőről és a rabszolgájáról,akinek hasonló próbálkozásai rendszeresen kudarcba fulladtak. Ebből a történetből némi erőt merítek. A legrosszabbra számítok az elutasításra, miután átadom a fürdőszereket és egy rövid szívesen-t mondok, megkérem hogy várjon egy kicsit.
-Azt mondtad az idő a legnagyobb ellenségünk, lehet, hogy nem tűnt fel de én igazán nagyon kedvellek sőt kicsit többet is érzek irántad mint kedvelés, csak nem fogom kimondani az ki van zárva!  Bármikor meghallhatok  legalább is én egy élőholt szúrástól. Gondoltam jobb ha tudod. Csak te legfeljebb úgy tekintesz rám mint egy embernőre egy barbárra. Nem alacsonyodsz le hozzám, én megértem!-Na most kell lelépni de gyorsan, nagyon gyorsan. Nagy levegő! Ez hűűű de hűűű durva volt. De az biztos hogy többet nem szól hozzám, sajnos. Inkább most mondtam el mint hogy soha!
A tükörbe hol átkozódom hol pedig bólogatok. Jól csináltam amit csináltam, vagy mégse? Közben eligazítom az amazonokat ideje készülni mert indulunk Chrantába de előtte lovakat veszünk. Nem mindenkinek tetszik,  Nimea könnyek között fut ki a a sátorból.
-Lord Erethel nem hagyja, hogy a pokoliak megöljék Fehlát, ha ő nem segít már én is halott lennék. Megölt volna az a toroni. Fehla biztonságban van valószínűleg az öreg füves embernél, mind emlékszünk rá. De Juni ha olyan nagyon meg akarod öletni magad eredj! De már most szólok a mi fegyvereink hatástalanok a toroni páncélok pajzsok és kardok ellen, a magam bőrén tapasztaltam.Még csak karcolást se tudnak ejteni rajtuk. Jól gondold meg mit teszel.-Kimegyek és megkeresem Nimeát biztosítom, hogy Fehla jó helyen van, ne aggódjon. És Tudom hol van Dúon, a törpék birodalmában.
-Megyünk lovakat venni!-Szólok vissza a sátorba.
-Ha Fehla él mert tudom, hogy él, megkérdezhet itt bárkit hová mentünk és utánunk jön!-Ezt már gyalogolva közlöm azokkal akik vették a fáradságot, hogy velem tartsanak a közeli faluba.







 

[Haldirien]

Nauda megfogja a válladat, majd eléd áll, és a tekintetét a tiédbe szúrja.
- Nem hiszem, hogy elfutottál volna, és nem is hiszem, hogy sajnálnod kéne azt, ami történt. Legyőzted észak egyik ellenségét, amiért az Északi Államok még meg is jutalmaznának, csakhogy most kiéleződött egy lehetséges háború, amelynek előszeleként, vagy első lépéseként értelmezhető az imént látott ostrom. Minden jelentős személy itt most erre koncentrál, és igyekszik békét teremteni vagy felkészülni a háborúra. Nem kell semmit sem bánnod, remek kardforgató vagy, bebizonyítottad. És legyőzted a Toroni légió egyik vezetőjét, amire büszkének kell lenned, vagy ha nem te is, én helyetted is büszke leszek rád. - húzza széles mosolyra a száját.
- Igen, nem messze, a lovaitok, amiket hoztatok, megpróbálom megszerezni őket, de az ostrom alatt bármi történhetett velük. A biztonság kedvéért vegyetek lovat, és ha történelmileg pontosak szeretnénk lenni, akkor nem Chrantáig, ugyanis jelenleg is annak az ősi birodalomnak a területén vagyunk, hanem Nyugatra, az Anublie tavak és a Doardion hegység felé kell indulnunk.
Fürdés közben a gondolataid messze járnak, és az amazon törvényeken gondolkozol, hogy vajon mit is mondanak neked. Ekkor eszedbe jut Emelia, a törzsetek fegyverkovácsának szavai, aki egyik este, amikor a felnőttéválás ceremóniájáról és valami vonzalomról kérdezték, egy rövid intelmet adott.
- Egyszer járt errefelé egy lovag, és az egyik este a saját hazájáról beszélt, és említette, hogy náluk a szerelem igen fontos egy nő és egy férfi életében, mert lelküket, még ha egy tenger is választja el őket, egybekovácsolja, és megmarad akkor is, ha másokkal kötik össze az életüket. Ez valamiféle mágia lehet, vagy hazugság, de nem tartom jónak, azt mondta arrafelé küzdenek egymással, amikor az egyik a másik kegyeibe akar férkőzni. Ezt nem tartom rossz szokásnak, ugyanis csak a rátermett férfiből lesz elfogadható társ. Mindenféle furmányos módszert mondott, hogyan akarják a nők megkedveltetni magukat a férfiakkal. Nem hiszem el, hogy lennének ilyenek, ezért a biztosan hazug volt az az ember. Annyi biztos, nekünk nincs szükségünk semmiféle fortélyra. Ha már felnőttek vagyunk, akkor ha bebizonyosodik, hogy a másik elég erős ahhoz, hogy amazont nemzzen, akkor nincs semmi akadálya annak, hogy gyermekük szülessen.
 Mikor végeztél is visszaindulsz, úgy döntesz, emelt fővel fogsz távozni, és elmondod a tündének a gondolataidat, érzéseidet. Megérzéseidet szintén. Nauda a szavaidat hallva elmeredten néz, és már formálná a válasz szavait, amikor elsietsz.  Ha esetleg egy röpke pillanatra hátra fordulsz, a keze egy rövid ideig utánad nyúl, bár a több lábas távolságból reménytelen, hogy megfogja azt, amit akart, majd visszahúzza, és a másikkal megfogja. Majd elfordul, és ő is távozik.
Visszatérsz a sátorba, megigazítod magadat, majd hamarosan az amazontársaid gyűrűjében találod magad. Rövid beszélgetés zajlik az útról, majd Nimea indulatos léptekkel lép ki a sátorból.
A távolodó lány már nem hallja a szavaidat, melyeket az erigowi úrról mondasz, illetve Juninak, de a többiek figyelemmel követik.
Deri lesüti a tekintetét, és csípőjére helyezi kezeit, mikor az utolsó szavakat ejted ki. Úgy tűnik nem igazán tetszik neki az, amit mondtál. Juni arcán kihuny minden meleg, és szinte értetlenül néz rád.
- Rosali, tisztellek, azért, ahogyan a csatateren viselkedsz, de azért jöttünk ide, hogy kiderítsük, mégis mi történik odahaza! Igen, majd nem megölt téged az a lovag, de te megölted. Én is ott voltam, láttam az egészet. De amazonként nem fújtál visszavonulót, és egy okos húzással végeztél az ellenfeleddel. Az uraság csak learatta a babérokat, olyan sérülés, amilyet a te pengéd okozott, percek vagy órák kérdése, de elvették volna az életét. Te ölted meg. Az csak a babérokat aratta le.   Nem azért jöttünk, és nem azért történt Fehlával, ami történt. - néz rád, majd Derire, tekintetén látszik, mire gondol. - Ha visszatérünk. Megfutamodunk. Ez is egyfajta harc. Mikor lenne nagyobb esélyünk arra, hogy kiderítsük, mi folyik ott, mint a küzdelem után?
Deri az ajkába harap.
- Annyiban egyetértek Junival, hogy akkor hiába vesztettük el Fehlát... Ha üres kézzel térünk haza. Valami információra szükség volna. Meg a lovaink úgyis ott vannak. De a többiben Rosalinak van igaza, jobb, ha minél hamarabb elhagyjuk ezt a területet.
- A fegyverekre és vértekre visszatérve, te megtaláltad a gyenge pontját, és nem tűnt sebezhetetlennek, amikor térdre rogyott, és a sisakrostélyából fröcsögött a vér.  - válaszolja Juni egy büszke mosollyal, és a válladat megveregeti. - De a következő az enyém lesz! - szólít fel, mutatóujjával feléd mutatva, majd Deri felé.