Helyszín: Boston, Morgan Dunsirn kúriája Időpont: 1999. június 12. Szombat, este 11 Résztvevők: Morgan Dunsirn __________________________________________________
*Álmatlan álomból kelsz, mint megannyi este az elmúlt időszakban. A vér lassan árad szét az ereidben, mozgásra késztetve halott végtagjaidat. A szobád üresen kong a némaságtól, hosszabb távon az épelműségedet veszélyeztetné. De ez természetes. A kúriai felújítás alatt, hamarosan eljön az idő, mikor a mostani állapot csak a múltat hirdeti, a kezdeteket. Szemeid lassan hozzászoknak a sötétséghez, ismét eléd tárul a terebélyes szobád, melyben az egyetlen ágy szinte elveszik. Az órád este 11-et mutat. Jól tudod, hogy a nap még csak nem rég tért nyugovóra, nyáron az éjszakák lerövidülnek, csúfot űzve a halhatatlan szörnyetegből.*
*Kamdynnak hűlt helyét találod a szobájában, valószínűleg éppen a nagy "bevásárlást" intézi. Vagy már túlesett a vadászaton és éppen körömpörköltet készít a gazdájának. Annyi különbséggel, hogy ma sem marha kerül a terítékre... A pincébe leérve elégedettség tölt el. Az ajtó mögül fájdalmas sziszegések, zokogás és apró, kéjes nyögések hallatszódnak ki. Nem tévedtél: Kamdyn visszatért a beszerző körútjáról. Sokak számára az ajtó mögött egy másik világ húzódik, egy beteges, elborult világkép, az őrület melyet rács mögé kell zárni, távol a valóságtól. És nem tévednek. Kitárod az ajtót és két megkínzott férfi alakja tűnik fel a ghoulodéval egyetemben. Kamdyn az egyik - fiatalabb, izmos testfelépítésű - férfi arcán ül meztelenül, kezében egy apró szikével. Szemeit az élvezet átélése érdekében csukva tartja, bal kezével pedig mellbimbóit izgatja, amik immár gyémántvágóként szúrnak előre a levegőben. Nem látod tisztán, de talán a férfi szája ki van peckelve valami szexuális kellékkel, és rá van kényszerítve, hogy a nyelvével gyönyört okozzon a nőnek. A férfi teste csupa vér, penge vékony sebekből csordogál a vitae, melyet a nő precíz "orvosi beavatkozásai" okoztak. A férfi zokog és szaggatottan veszi a levegőt, melyek néha fájdalmas hörgésbe fulladnak, ahogy a hideg acél felsérti a bőrét és belemélyed a húsába. Kamdyn néha megszabadul a szikétől, hogy a férfi ágyéka felé nyúljon, de ott nem talál biztos és kemény fogást, így elkezdi paskolgatva felébreszteni a szunnyadó kígyót. A másik férfi egy asztalhoz van láncolva, ami függőleges pozícióba lett tekerve egy kar segítségével. Teljes rálátása van a történésekre, de van egy olyan sejtésed, hogy nem ilyen helyzetben álmodozott bizonyos házi pornó forgatásáról. Ghoulodban csak akkor tudatosul jelenléted, mikor a bejárati ajtó csengője visszhangot ver a kúriában. Láthatóan meglepődik, de nem esik zavarba. Leszáll a férfiról és elkezdi magára ölteni a ruháit. Tekintete mindössze tanácstalanságot sugároz: most ki nyisson ajtót?*
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Dierol - 2015. Április 28. 21:23:37
Morgan
Az ébredés mint lassú újjászületés jön el Morgan számára. Ám ez csak lopott idő – pirkadatra majd újra meghal egy kicsit, hogy a haldokló nap eltűnése után a következő éjen is feltámadjon egy éjszakára. A szoba üressége torz tükörként emlékezteti a benne rejlő entrópiára – de pont ez a kényelmetlenség az, ami előre hajtja. Pár percig lubickol visszatérő érzékeiben – a hallás, látás, tapintás élményében. Végül felül az ágyon, rápillant az elemes ébresztő órára.
<Tizenegy> jegyzi meg magának, de valójában lényegtelen – a kutatásai nem órákban, hanem évtizedekben mérhetők. Kikászálódik az ágyból, s megindul az ajtó fele. Kilépve a folyosóra az ott elhelyezett szekrényhez lép, s kiemel belőle egy rend ruhát <Anderson szerencsés korba született – a szolgáltatóipar sokat könnyít a feladatain, mint például a mosoda> jut eszébe, miközben a ruhát ellenőrzi. Az eredménnyel elégedetten elvonul a fürdőszobába, és megtisztálkodik. Megújulva lép ki újra a folyosóra, és megindul Kamdyn szobája fele, hogy képbe kerüljön az esetlegesen „átaludt” fontosabb eseményekről. Ám nem találja ott – ami nem is meglepő – Kam nem az a szobájában penészedő típus. Morgan sarkon fordul, s a pince felé veszi az irányt. <ha sikerül megoldani a testek tartósítását, akkor végre rátérhetnék a kutatás fő céljára – a nekromechanikára> Ezt a szót Morgan találta ki, de úgy érzi - teljességgel fedi a reményei szerint új technológiát, mely a nekromanciával mozgásra bírt testekkel vagy testrészekkel történő áramfejlesztés és automatizálást takarja. Ám, hogy ezeket a kísérleteket elkezdhesse, először a testek tartósítását akarja megoldani – a Próbaba projekt keretein belül. A problémával már évtizedek óta foglalkozik – kipróbált majd minden új anyagot, hogy megállítsa a szövetek rothadását, és ugyanolyan állapotban maradjon a test, mint a halál pillanatában – ám még nem lelt rá a megoldásra – mivel vitae-t nem akar a konzervlásra áldozni.
A palacktárolóban beüti a biztonsági ajtónál a kódot, s a feltáruló ajtón át kiszökő zajokra hidegen elmosolyodik. Úgy tűnik, hogy Kam ismét örömét leli a feladatban. Végigsétál a zárkák szegélyezte rövid folyosón, majd kitárja a második ajtót, mely mögött unokája játszótere húzódik. Egy pillantással felméri a helyzetet, mely egy cseppet sem zavarja – az elmúlt évtizedekben bőven volt már hasonlóra példa. A csordogáló vitae illata és látványa az, ami számára is izgatóvá teszi a dolgot. Elégedetten néz végig a két új szerzeményen. Csendben az asztalhoz láncolt férfihoz lép, barátságosan biccent egyet, miközben egyre nagyobb étvággyal nézi a Kam alatt vonagló másik férfi véres testét. A jelenetet a bejárati ajtó csengője zavarja meg. Morgan bosszúsan pillant a mennyezet fele aztán Kamra szegezi a tekintetét. -Várunk valakit, Syd? >:( - kérdezi, s a nő nemleges válaszára feljebb tolja orrán a szemüveget. -Megyek, és nyitok én ajtót – szól Morgan, és a gholujához lép. Megfogja a kezét, mely az érintése nyomán libabőrös lesz, s lenyalja róla a vért -Összemaszatoltad magad – mondja a vért ízlelgetve – Amint szalonképesebb vagy, gyere. Aki ilyen udvariatlan időpontban érkezik, annak nyomós indoka lehet, és nem valószínű, hogy kedvelem >:( <nem mintha túl sok mindenkit kedvelnék> Fordul meg és megindul az ajtó fele -Egyébként jó fogás! - dicséri meg kifele tartva <legközelebb hozhatna valami kínait is ::)> Hirtelen két okot tudna csak, hogy miért van valaki az éjszaka közepén az ajtaja előtt. Az egyik a vacsorajelöltek, de ezt nem tartja valószínűnek – akkor nem csengetnének udvariasan. A másik lehetőség az, hogy valaki ismeri az „időbeosztását” - de ez a lehetőség sem tölti el felhőtlen lelkesedéssel. <Anderson igazán ébren lehetne a nap minden percében> morog magában, miközben sétál felfele a pince lépcsőjén. A bejárati ajtóhoz érve egy pillanatra megtorpan – egy utolsó pillantás a nagy tükörbe, hogy minden rendben van-e? Aztán kitárja az ajtót, hogy lássa – ki az, aki feltehetőleg vele akar találkozni. Úgy tervezi, hogy hamar lerázza, hogy minél előbb megvacsorázhasson.
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Alaric - 2015. Április 29. 13:02:37
Helyszín: Boston, Morgan Dunsirn kúriája Időpont: 1999. június 12. Szombat, este 11 Résztvevők: Morgan Dunsirn __________________________________________________
*Nehéz megállni, hogy ne vesd magad a véres testre. A Fenevad felmordul, a belsődben egy tűzcsóva söpör végig, ami lángra lobbantja rég elásott érzelmeidet és vágyaidat. Az érzékeid kiélesednek egy pillanatra, hallod az összes élő szívének lüktetését, a vér lassított felvételben csorog a szemed előtt és gyűlik össze a vérgyűjtő edényekben. Érzed, hogy a rideg, számító lényedtől száműzött vad én, a vörös köd kezd leereszkedni a szemhéjadra. Azonban a vitae mennyei íze visszaránt a szakadék széléről. A még meleg vörös nedű megmentőként gurul végig a nyelőcsöveden új életre keltve téged. A Fenevad morogva visszahúzódik, de mint éhes ragadozó, ott gubbaszt a rejtekén, várva a kínálkozó alkalmat...*
*A "vendégeid" tekintetéből kihuny a szikra, a remény maradék kis illúziójának maradéka is. Ahogy az első könnycseppek végigcsorognak az elkínzott arcokon, úgy halnak meg belülről. Te nem vagy a Megmentő, a Messiás a számukra. Te vagy az Ördög, és ide nem lát Isten. A gonoszság elvakítja. Rohadt egy világ ez...*
*Kamdyn a kérdésedre csak megrázza nemlegesen a fejét. Nem példátlan eset, hogy a vacsoraalanyok kopogtassanak az ajtón, de nem is valószínű. A nő már tervezi egy gót-kriptaszökevényes-tetőtőltapligfeketébenvagyunk brigád invitálását a kúriába szellemidézés címen. De ezt ünnepi alkalom kell, hogy szülje. És meg kell szervezni a jövőbeli eltűnésük részleteit is. A formaságok ugye. A sör nem alkohol, a nő nem ember, az Inkvizíció nem játék. 8)*
*Az ajtóhoz felérve még egy utolsó pillantást vetsz magadra a tükrön keresztül. A ruházatod, a megjelenésed makulátlan és kifogástalan. Mily ironikus. Az ember csak egy öltönyt húz magára és máris mennyivel civilizáltabb. Bizalomgerjesztőbb, bármennyire is rohadt belülről. Mint a férges alma. Nem hiába találták ki a "görbe tükör" szót, mennyire idevágó. Még egy utolsó simítás a ruházaton és a szemüvegen, majd kinyitod az ajtót. A nyílászáró kitárulására a küszöbön álló forma szembefordul veled.*
*A férfi nem egy szép látvány. Az ilyen fazonoktól szokták óvva inteni az apák a lányaikat, akik sírva rohannának a látvány elől. Ha nő lenne, az ilyen csúfságra mondanák, hogy "kétzacskós eset". Kettőt kellene a fejére húzni, ha az egyik véletlenül kiszakadna... A feje kerekded, az orra kilapított. A koponyájának formája alapján már egy párszor átrendezhették az arcát. A férfi majd' 2 méter magas és láthatólag keménykötésű, van a karjaiban Nesquik. Kopottas farmert visel, a begombolatlan bőrkabát alatt pedig egy barna galléros póló feszít. A kúria előtt egy hasonló öltözködésű férfi cigarettázik egy ócska autónak támaszkodva. A férfi végignéz rajtad majd ír akcentussal szólal meg.*
- Mr. Dunsirn, Mr. Giovanni szeretné ha meglátogatná a Wyndham Boston Beacon Hillben, éjfélkor.
*A szava egy pillanatra elakad és mögéd tekint. Ha megfordulsz látod, hogy Kamdyn felzárkózott mögéd. Az ő öltözéke nem annyira megnyerő mint a tiéd, de a mellei mindig nagy hatást gyakorolnak a farokkal rendelkező egyénekre. A férfi végigméri tetőtől talpig, végül mosolyogva fordul vissza feléd. Mielőtt újra megszólalna egy levelet is átad. A borítékon az álneved áll kézzel írva: "Oz Grey". Jobban megnézve talán egy meghívó az.*
- És Mr. Giovanni kéri, hogy hozza a játékszereit is.
*Még vet egy utolsó pillantást a ghoulodra, megnyalja a szája szélét és sarkon pördül. Amint beszáll az anyósülésre felbömböl a vadállat alatta és elhajtanak. Kamdyn a flörtölésre egy velős, egyujjas gesztussal válaszol, de nincs foganatja. A levélben ez áll cikornyás betűkkel:*
"Mr Grey,
Kérem fogadja meghívásomat a családi torra. Kérem, hogy az embereit is hozza magával, szeretnék mindenkit megismerni személyesen.
Bartolomeo"
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Dierol - 2015. Május 10. 20:35:05
Morgan
Morgan mohón nyeli az éltető vért. Éhsége feltámad, s erőszakosan dörömbölve veri önuralma kapuit. A vérgyűjtő edényeket sietve üríti, s ezzel a kis engedménnyel egy időre lekenyerezi a benne tomboló szörnyeteget. Már-már elégedetten néz végig alkalmi vacsorapartnerein, és a függőlegesen az asztalhoz láncolt férfit gusztálja, mint a második fogást, de a csengő borítja a terveket.
Morgan a tükör előtt futólag elgondolkozik a világ képmutatásán, aztán lélekben vállat von – úgy tűnik, hogy a lopott élet ma egy kissé érzelgősebbé teszi. A kint várakozó alak nem túl szép, de azért felkelti Morgan érdeklődését. Egyrészt mert még mindig éhes, másrészt felötlik benne, hogy az ilyen, régebbről károsodott szövetek vajon gyorsabban bomlanak-e le, mint a test többi része. A mondandójára Morgan leemeli tekintetét az férfi arcáról, és telefonját előhúzva megnézi, hogy mennyi az idő. A karórát, mint elavult technológiát már vagy négy éve nem használja. A látottakra felvonja a szemöldökét. -Szóval siessek... - jegyzi meg, inkább magának, már-már morogva. Hátra pillantva Kamet pillantja meg, az egyetlen családtagját akiben meg tud bízni – és szereti a háta mögött tudni. Végignéz rajta, hogy mit is nézhetett rajta a pasas <Hát ha még élnék, feltehetőleg én is kedvem lelném benne> jut eszébe. A meghívót átveszi, és elolvassa a ráírt nevet <nagyszerű – nem szimpla küldönc, ha tudja ezt a két nevemet ::)> -Hogy lehet erre nemet mondani... -válaszolja, bár ez lehetne költői kérdés is. Amikor a játékszereket is megemlíti, Morgan kíváncsian kérdezz vissza -A hullákat? ??? - Nincs a hangsúlyban semmi fenyegető, egyszerűen érdekli, hogy a másik szerint ő mit tart játékszereknek. A gholulok ismerkedése nem érdekli – amíg nem torkollik erőszakba. A meghívót felnyitva egyértelművé válik, hogy mire is gondoltak. -Ott leszünk – válaszolja, majd a szó szerint elporzó kocsi után néz egy darabig.
-Kam – fordul meg -Változott a program. Gyorsan megvacsorázom, aztán Te, Anderson, és én beugrunk Bartolomeóhoz egy torra. Öltözzetek fel normálisan, de hozz fegyvert. Andersont majd figyelmeztetni kell, hogy legyen nagyon udvarias és fogja be a pofáját. Ezek után visszasiet a pincébe, hogy a két kiláncolt férfiból megvacsorázzon végre. Nem finomkodik, odalép az elsőhöz, és a nyaki vénát felszakítva mohó kortyokban inni kezdi a drága vitaet. Áldozata sikoltozása nem érdekli – az évek folyamán már hozzászokott ehhez a kellemetlen mellékhatáshoz. Végül egy nyalással bezárja a sebet, és ellépve a függőlegesen kikötözött férfitól, a másikhoz lép, és a vérgyűjtő edények tartalmát kezdi elfogyasztani. -Milyen szerencsés, hogy itt már összegyűlt elég vér... - jegyzi meg csevegő hangnemen az asztalon fekvő férfinak. Végül ghoulja segítségével bezárja a számukra rendszeresített cellába a szerencsétleneket, és a pince lezárása után még egyszer leellenőrzi a toaletjét, amíg ghouljai készülődnek. Elkészülve a suv-ba szállva elindulnak Bartolomeo háza fele.
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Alaric - 2015. Június 06. 17:51:59
Helyszín: Boston, Wyndham Boston Beacon Hill Időpont: 1999. június 12. Szombat, éjfél Résztvevők: Morgan Dunsirn __________________________________________________
*Anderson nem tartózkodik a kúriádban, így Kamdyn kénytelen lesz telefonálni. Anderson nem szereti ezt az épületet, szerinte túl lehangoló és ódon, a társadalomban elfoglalt státuszához méltatlan. Az egója a fényűző és pompával elárasztott épületekért rajong. A város szívében, Boston legelegánsabb negyedében, azaz Beacon Hillben tartja fent a saját lakását, ahol kedvére vihet fel az utcáról, szórakozóhelyről, irodából - meg Isten tudja honnan - felszedett spinéket. Valószínűleg most is éppen ketten pörögnek a pöcsén, ha nem hárman. Kamdyn lemondóan sóhajt és megforgatja a szemeit, hogy rá esett a feladat, hogy az ő szavait idézve, ezzel az "öntelt fasszal" beszéljen. Mindenesetre tárcsázza Anderson számát és még a pincébe menet hallod, hogy a nő társalgásba elegyedik. Ami azt jelenti, hogy szerencsére elérte. A többi hangfoszlányt elnyomja táplálékod sikolya...*
*Mire végzel az evéssel, Kamdyn már csatlakozik hozzád és elzárja a férfiakat a cellákba. Természetesen tájékoztat a telefonhívásról, Anderson a helyszínen fog várni. Elég közel lakik a tűzhöz, nektek több idő oda jutni. Ami azt illeti, nem időzhettek sokat, ha időben oda szeretnétek érni. Utoljára ellenőrzöd a ruházatod, amit Kamdyn is megtesz. Szemed sarkában még látod, hogy a combfixébe töm egy kisebb kaliberű fegyvert és egy kést. Egyébként egy testre feszülős lila koktéldresszt vett fel, mely kidomborítja idomait, a szoknya része pedig elrejti a fegyvereket. A derekán egy szalag fut végig, ami mindössze csak díszítő jelleggel lehet a ruhán, mert az biztos, hogy más hasznos funkciója nincsen. Kiegészítésképpen egy méregdrága fekete magassarkút ölt magára, de biztos lehetsz benne, ha beüt a krakk, akkor búcsút mondhatsz a lábbelinek és ablakon kidobott pénz válik belőle.*
*Mivel Anderson nincs jelen, a sofőr szerepét te töltöd be. Nem vagy ügyes sofőr, sok gyakorlatod sincs benne, de legalább mindenféle gond nélkül elérkeztek a célotokhoz. Habár ez a nem tervezett kellemetlenség időt rabolt, így 10 percet késtetek. A Wyndham Boston Beacon Hill (http://www.wyndhambeaconhill.com/photo-gallery.aspx#!prettyPhoto) a város legelőkelőbb hotele, amerikai elnökök és sztárok is gyakorta élvezik a hotel vendégszeretetét. Az épület egyáltalán nem hivalkodó, mégis eleganciáról árulkodik. Leparkolsz a bejáratnál és egy londiner azonnal siet, hogy ajtót nyisson a párosotoknak, míg egy parkolós boy a kulcsok után tartja a kezét tiszteletteljesen. A londiner erélyesen köszönt titeket és kitárja előttetek az ajtót. Tekintélyes csarnokba érkeztek, ahol még ilyen időtájt is vendégek szállingóznak. Anderson is egy kanapén ücsörög, ölében keresztbe tett lábát türelmetlenül rázza. Amint meglát, szinte felpattan az ülőhelyéről és öltönyét megigazítva felétek siet. Az ő öltözéke egy márkás, enyhén csíkozott, sötétszürke öltönyből áll, alatta egy hasonló drága fehér ing virít, aminek a felső gombját hanyagul szabadon hagyta. A fekete lakkcipő visszhangot ver és szinte csillog a teremben, ahogy csökkenti a távolságot. Divatos napszemüvege elengedhetetlen tartozéka a viseletének, amit a szárával az ingének nyakába tűzött.*
- Üdvözletem, Főnök! Kamdyn... - mondja gúnyosan a nőnek, aki szerencsére csak elhúzza a száját és nem állítja a férfi nyakába a bökőt. - Felvilágosítanál mit keresünk itt? Két egzotikus kongói ribancot dobtam ki, remélem nem egy kézrázás miatt...
*Annyi esze van, hogy lehalkítja a hangját, így legalább a környezetet nem hallja az elégedetlenkedőt. És talán a kamerák túloldalán sem értesülnek a beszélgetés részleteiről...*
//A vértartalékod írd át 10-re//
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Dierol - 2015. Június 11. 22:18:52
Morgan
Morgant egyáltalán nem érdekli, hogy Kamdyn nem akar Andersonnal beszéli. Ha nagyon nehezére esik elvégezni a nemszeretem teendőket, akkor hozzon haza valakit, akit megcsinálja helyette – javasolta már neki pár alkalommal Morgan. Kamdyn legutóbb két éve „szerzett be” egy személyi titkárt magának. Miután unokája megzsarolta, megverte, megalázta és megtörte, egész használhatónak tűnt a feladatra Morgan szerint – de három hónap után ráunhatott, mert egyik nap rajta tesztelte az új géppisztolya szórásképét, amikor beleürítette a teljes tárat. A vacsora „maradékának” elzárása közben megemlíti Kamdynnak -Majd a közeljövőben hozhatnál valami keleti kaját is ::) Rég volt utoljára.
A SUV vezetése bár automata váltós, számára azért igencsak nagy odafigyelést kíván. Emlékszik, hogy az első automobil, amit megvett, mennyivel esetlenebb volt, és a végsebessége is alig érte el a 15 mérföld/órát. Pláne, hogy egy zászlós embernek kellett mindig a kocsi előtt sétálnia. Most bezzeg félreugrani sem tudnának, nem hogy előtte sétálni. Viszont ebben van parkolás asszisztens, amit igencsak nagyra értékel – akárcsak a hifit. A késés nem tölti el örömmel – igen udvariatlan dolognak tartja – még ha ő is az aki késik. A kocsiból kiszállva megigazítja a kezén feszülő vékony bőrkesztyűt, amíg azt megkerülve Kamdyn mellé felzárkózik. A kulcsokat biccentve a boy kezébe ejti menet közben, és megindulnak az ajtó fele. A londinernek is biccentve köszöni meg az ajtó nyitását, és a csarnokba lépve körbenéz. Andersont megpillantja. Végigméri a férfit, és feltűnik neki a férfi türelmetlensége. A ruházata rendben lévőnek látszik, így arra nem is pazarol több időt. Kezet, ahogy általában lehetőleg senkivel sem, Andersonnal sem fog. A szemüvegét leveszi, és elkezdi megtörölgetni -Vacsorára hívott minket az informális főnököm, Bartolomeo Giovanni. Pontosabban halotti torra. Szóval vedd elő a legjobb modorodat, hogy ne a te emlékedre kelljen elkölteni – Válaszolja Morgan csendesen, de teljesen közömbös hangon – ha valakit megsértesz, nincs az az isten, hogy meg tudjalak védeni -teszi még hozzá, és újra felteszi a szemüvegét. Ezután elindul a liftek fele, és lehívja az egyiket. Amint leért, Kamdynt udvariasan előre engedi – ahogy majdnem minden ajtónál. Megvárja, amíg Anderson is beszáll, majd megnyomja a megfelelő gombot. Felfele menet kikapcsolja a mobilját, és a többieket is erre utasítja. -Nem lenne jó, ha telefonhívás pofátlanodna a látogatásunkba, ezért kapcsoljátok ki!
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Alaric - 2015. Június 17. 22:03:47
Helyszín: Boston, Wyndham Boston Beacon Hill Időpont: 1999. június 12. Szombat, éjfél után néhány perccel Résztvevők: Morgan Dunsirn __________________________________________________
*Anderson arcából kiszökik a vér és láthatóan elsápad, amint közlöd vele, hogy nem tudod megvédeni, ha ostobaságot csinál. Elsősorban a világi teendőid intézésére van a szolgálatodban, nem került még sor arra, hogy a vértestvérek ügyével foglalkozzon, és még inkább, hogy érintkezzen is velük. Ez a te reszortod, és jobban is szereted a magad módján intézni. Anderson nem szokott hozzá az efféle felállásokhoz, a halandók között ő a nagy kutya, aki a többi felett áll, most pedig úgy néz ki tudatosul benne, hogy nem több, mint egy két lábon járó véres csonk a ragadozók világában. Ajándékcsomagolásban. Azt azért meg kell hagyni, hamar összeszedi magát, vagy legalább is visszatér az élet és az értelem a kifejezésébe. Talán az az átkozott egója néha mégis jól jön és a hasznát veszi.*
- Remek. Akkor kérek egy gyorstalpalót az illemekről, szokásokról. Mit kell tudnom, hogy ne az asztalon kössek ki almával a számban, levágott végtagokkal, megsütve...?
*Kérdezi halál komolyan, most bármit mondasz neki, úgy fogja magába szívni az információt, mint egy szivacs. Kamdyn láthatólag jól szórakozik a helyzeten, a nagy hal vergődése a cápa szájában igazán kedvére való. A nővel nem lesz probléma, eltorzult jellemével nem fog kilógni a degeneráltak és elfajzottak közül. Legalább is remélhetőleg. Egy pszichopatánál sosem lehet tudni.*
*Rendezitek a gondolataitokat, majd elindultok a liftek felé a recepciós pultot jobbról megkerülve. Ahogy átvágtok az előtéren szembe veletek éppen az egyik lift csilingelve érkezik meg a földszintre, amely mögül egy sablon öltönyös, jó felépítésű egyén lép elő. Egyenesen felétek veszi az irányt, közben végig rajtatok tartja a tekintetét. Mikor már-már kereszteznétek egymást útját megáll és elfordul féloldalasan helyet biztosítva nektek. Jobbját kitárja, mint egy útjelzőt tartva, merre kell kövessétek.*
- Mr. Grey, kérem erre kövessenek.
*Elindultok utána, egyenesen beszállva egy liftbe. Utatokat megannyi kamera és néhány biztonsági ember szegélyezi, akikben az éles szeműek felfedezhetik az éberséget és a kiképzés jeleit. A gomb szerint a 10. emeletet célozzátok meg végállomásként, azonban a forma a zakója belső zsebéből egy kulcsot vesz elő, amit a panel melletti kis lyukba csúsztat, majd elfordítja. Ennek hatására a legfelső emeletet jelző csippanás még további három jelzéssel bővül, eljuttatva benneteket a tényleges legfelső emeletre. A folyosó három irányba szalad a lift szájától. Egy-egy út vezet jobbra és balra, melynek végét nem látjátok, mivel az ívelődik. A harmadik út egy kétszárnyú ajtóhoz vezet, ami veletek szembe helyezkedik le. Az öltönyös csóka elsőként lép ki és lépteit az ajtóhoz irányítja. Ott megáll és a fegyvereiteket kéri ha van. Anderson nemlegesen ingat a fejével és segítségképpen még a zakóját is széthúzza. Kamdyn szemrebbenés nélkül fogadja a kérést és úgy tűnik nem áll szándékában értelmezni a szavakat, hacsak rá nem szólsz. A ghoul ezek után kitárja nektek az ajtót, hogy rögtön utána be is zárja.*
*A hotel elegáns éttermében találjátok magatokat. A terem majdnem akkora mint az épület alapterülete, természetesen abból levonva a szomszédos szobák méreteit. Nem tudjátok megszámolni mennyi kerek asztal sorakozik az üvegfal előtt, amely rálátást enged Boston éjszakai látványára. Kintről a távoli fények sárgás mozaikjai színesítik az elétek táruló látványt, belülről a szolid díszítések keltenek bennetek elégedettséget. A teremben bal kéz felől egy hosszú koktélpult húzódik, amik mögött szorgos hangyákként dolgoznak a kiszolgálók. A padlózatot egy hatalmas szőnyeg borítja, így lépteitek tompa zaját elnyomja a szövet. A terem közepén az ablakok előtt össze van tolva legalább tíz négyzet alakú asztal, rajta fehér terítővel, evőeszközökkel, tányérokkal és poharakkal.*
*A teremben nem tartózkodnak sokan a személyzeten kívül, mindössze hat férfi beszélget egymással egy csomóban az asztal közepétől számolva balra. Rajtuk kívül egy sötétbe öltözött egyén néz némán maga elé az asztal végében balról és jöttötökre megemeli kissé fejét, hogy megnézzen magának. Hosszú, fekete, makulátlan állapotú bőrkabát a földig lóg rajta, teljesen kitakarva alakját. Vállig érő hollófekete haja az arcába lóg, de kreol bőre kontrasztot teremt az étterem világosságával. Nem ismered fel kiről lehet szó, nem illik senkire azok közül, akikkel atyád "megismertetett". Annál inkább az idegesen hadonászó és szájából átkokat fröcsögő férfit, aki éppen valakivel telefonál. Háttal áll nektek, de felismered benne Jack Millinert. Magas, nyúlánk figura, a temperamentuma vetekszik a leghevesebb olaszéval is. A beszélgetés alapján éppen egy ígéretet szaval, miszerint még az éjszaka kizsigerel valakit, a beleinél fogva felakasztja, majd rágyújtja a házát. Ha jól érted, akkor 100 dollárért. A kirohanása még néhány percet igénybe vesz, ettől hangos a terem. De senki nem veszi fel, mintha megszokott lenne a jelenet, mintha csak egy kiló kenyeret kérne a boltban, annyira természetes. A harmadik férfi az ablakok előtt áll hátratett kézzel és éppen a városra tekint alá. Az ajtó nyitódásra hátratekint, majd ahogy meglát téged, teljesen meg is fordul. Elegáns, személyre szabott sötétszürke öltönyt visel, fekete nyakkendővel. Vonásai jóképűnek mutatják és ravasznak. Árad belőle a nyugalom és a bizalom, de a kellemes aura mögött egy romlott lélek rejtőzik. Patrick Milliner.*
- Ön bizonyára Morgan Dunsirn. Érdeklődve vártam, kit küldenek megboldogult Valencionk helyére. Tragikus eset...
*Bartolomeo Giovanninak egyelőre nyoma sincs. Ahogy a többi digónak sem. Mégsem késtetek, olaszék nem kapkodják el a dolgokat...*
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Dierol - 2015. Június 26. 22:00:25
Morgan
Morgan pár másodpercig figyeli Anderson arcát, aztán halkan válaszol -Ne sérts meg senkit. Feleslegesen ne dumálj, a szádat csak akkor nyisd ki ha kérdeznek. Legyél nagyon udvarias. Akkor is, ha éppen a segged olajozzák, és futó liezonra készülnek veled, legfeljebb annyit mondj, hogy mily csodás babazsúr! S ne lássák rajtad, ha valamivel nem értesz egyet. Szóval vedd úgy, hogy a társaságban Sydney lesz a legártatlanabb, legkedvesebb és leg jóindulatúbb, s csak az alkalmat lesik, hogy beléd kössenek. Ha pedig felbosszantottál valakit, akkor ne végezz fél munkát – ha dühében valaki letépi a fejedet az nem fáj annyira – paskolja meg Morgan Anderson arcát és elindul a liftekhez.
A liftből kilépő alakot Morgan futólag végigméri, de aztán nem foglalkozik fele, amíg meg nem szólítja. Erre megtorpan egy pillanatra, és újra végignéz a férfin. Aztán biccent egyet, és kezével mutatja – fáradjon előre, mutassa az utat. A nyomában beszállnak a liftbe. Morgan a felfele utat a szemüvege levételével, és megtörölgetésével tölti. Felérve a fegyverek elkérésére Morgan tömören válaszol -A kocsiban hagytam. Vacsorára jöttem, nem lövöldözésre. Ezzel be is lép a terembe. Futólag még felmerül benne, hogy Kamdynt úgy ahogy van, itt kéne hagynia az ajtóban, ha valóban teljesíteni akarná a kérést. Igazából a pisztoly nem számít komoly fegyvernek, a kés pedig inkább családi hagyaték, de a nő veszélyes... Az étterembe lépve Morgan végignéz a maroknyi vendégen. Bár az egy kupacba tömörült „rokonok” látványa sem tölti el felhőtlen örömmel, a külön vendég jelenléte jobban zavarja. A többiek nagy részét ismeri – s tudja mit várhat tőlük, de az ismeretlen olyan tényező, akiről nem tud semmit. S ez teszi igazán veszélyessé. Morgan biccent az ismeretlen bőrkabátos, majd a többiek fele, és megindul a Patrick fele. Jack kirohanása nem zavarja – amíg nem vele üvöltözik, nincs gond. Közben azon töpreng, hogy vajon Patrick mióta várja az ablak előtt, hogy színpadiasan megforduljon. Patrick szavaira Morgan csak bólint -Az vagyok, Mr. Milliner. Valencio nagy veszteség – s remélem, hogy megfelelően tudom majd enyhíteni a hiányát – ott ahol szükséges – válaszolja Morgan -Bár azt, hogy mi történt pontosan még nem osztották meg velem – jegyzi meg a tragikus jelzőre
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Alaric - 2015. Július 17. 11:30:31
Helyszín: Boston, Wyndham Boston Beacon Hill Időpont: 1999. június 12. Szombat, éjfél után néhány perccel Résztvevők: Morgan Dunsirn __________________________________________________
*Anderson elnyög egy halk "Remek"-et, és jól érezhetően rohadtul nem tetszik neki a helyzet. De biztos vagy benne, hogy viselkedni fog.*
*Miután a fegyvereiteket elkérik és nem szólsz Kamdynra, így a nő a teljes fegyverrepertoárral vonul be a terembe, szemrebbenés nélkül. Az igaz, hogy nagy kárt nem okozhat a vértestvéreknek, de a halandók körében szép kis mészárszéket rendezhet ha elgurul a gyógyszere... Magadban imádkozol, hogy a mai nap folyamán már kiélte pszichopata vágyait.*
*Az ismeretlen férfi nem viszonozza a köszönésed, továbbra is szinte szobormerevséggel néz előre. Ennek ellenkezőjéről csak a haja mozgása árulkodik. Azt azért megfigyeled, hogy a halandók jól láthatóan kerülik vele a szemkontaktust és nem nagyon akaródznak az irányába tekinteni.*
*Patrick Milliner leplezetlenül kimutatja undorát, amint Valenciot szóba hozod. Szája fintorra húzódik, a hangjába pedig a megvetés vegyül. A levegő pillanatokon belül lehűl, szinte megfagy. A még tizedmásodperccel ez előtti szívélyes és csevegő hangnem élesen vált.*
- Ne álltassa magát, Mr. Dunsirn. Valencio életében sem volt hasznára a Családnak, éppúgy, mint holtában. Reméljük Maga értékesebb kvalitásokkal rendelkezik. Már ha egyáltalán Magának is lapot osztanak...
*Most érted meg, hogy rejtett cinizmust tartalmazott a Valencio esetére tett megjegyzése. Utolsó mondata pedig baljósan hangzik, már-már szinte fenyegető...*
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Dierol - 2015. Július 28. 21:28:10
Morgan
Anderson kínos helyzete nem érdekli Morgant. Elvégre nagyfiú, majd túlteszi magát rajta. Ha pedig mégis belehalna – nos, az már biztos felkeltené Morgan érdeklődését. De feltehetőleg ez nem az a nap lesz. Azért Kamdyn miatt sem izgul túlságosan. Lehet, hogy pszichopata, de nem hülye, és általában erősen munkál a nőben az élni akarás. Ezek tükrében pár órát csak kibír, még ha fogcsikorgatva is. Legfeljebb otthon majd bosszút áll a vendégein... Azon, hogy az ismeretlen nem köszön, Morgan hamar túlteszi magát. Már megtanulta, hogy nem mindenki olyan udvarias, mint ő. Sőt, egyre több az olyan hátrányos helyzetű, aki még húsos és süteményes villát sem tudja megkülönböztetni. Úgy tűnik, hogy Jacken kívül az ismeretlen is ezt a tábort gyarapítja. Patrick válaszát Morgan csak egy -Oh! -val fogadja. Azon gondolkozik, hogy megossza-e Patrickkal azon véleményét, hogy nem olyan rossz ez a hely, csak sok itt a köcsög... De aztán halvány mosollyal elveti az ötletet, mert sejtené – a végén még megsértődik a beszélgetőtársa, és inkább a következővel rukkol elő -Sajnálom, de én nem szeretek kártyázni – sokkal jobban szeretem nézni, ahogy az asztalnál ülők összevesznek, és egymás torkának ugorva vérbe fojtják egymást – válaszolja kissé kimérten. Hiába, az angol neveltetést nehéz levetkőzni. Magában Patrick kóstolgatásának nem tulajdonít nagy jelentőséget. Első találkozáskor a kinek hosszabb versenyszámban induló helyi durung megtestesítőjét látja Patrickban. Az ilyen kötekedő viselkedés fakadhat önbizalom hiányból vagy kisebbségi komplexusból, és így akarja megtámogatni maga előtt saját renoméját <Nem túl okos, de legalább őszintén rühell> Véli felfedezni Morgan Patric jó tulajdonságát. Azért feltűnik neki, hogy Patrick nem tetszeleg az alfahím szerepében. Lapot osztanak és nem lapot osztok, vagy osztunk... fontos különbség, melyben ott van annak elismerése, hogy messze nem ő irányítja az eseményeket.
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Alaric - 2015. Augusztus 30. 14:43:26
Helyszín: Boston, Wyndham Boston Beacon Hill Időpont: 1999. június 12. Szombat, éjfél után néhány perccel Résztvevők: Morgan Dunsirn __________________________________________________
- Ez örömömre szolgál. Jobban is teszi ha nem ártja bele magát túlságosan az itteni dolgokba. De ne féljen, nem feledkezek majd meg, hogy néha dobjak magának egy kis koloncot és maradékot az asztal mellől. Mint egy jó kutyának. Akinek az a dolga, hogy kövesse a gazdája utasításait.
*Beszédéből egy pillanatra sem próbája leplezni a megvetést és a lenézést, az ellenszenve ami eddig Valenciot célozta, most téged vesz célkeresztbe. Utolsó mondatára egy-egy pillantást vet ghouljaidra is, de arcvonásai és mimikája, melyek érzelmeiről árulkodnak cseppet sem halványulnak. Időközben Jack Milliner is végzett a "formális" telefonbeszélgetéssel és indulattal teli lép Patrick mellé. Szemlátomást nincs elragadtatva a látványtól, amit ti hárman nyújtotok, mint frissen érkezettek.*
- Szóval téged szakajtottak a Felföldről... - cicceg egyet, majd beletörődően folytatja. - Legalább nem angol vagy, pubi.
*Üdv Bostonban, a Millinerek vendégeként!*
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Dierol - 2015. Szeptember 07. 21:06:49
Morgan
Morgan eddigi rezzenéstelen arcán futó félmosoly jelenik meg, ahogy Patrick holmi koncról beszél <csak nehogy lerágja a kezét az a kutya, ha kevésnek ítéli a koncot - barátom> jut eszébe, s egy pillanatra eltöpreng, hogy vajon Kamdyn mit tudna főzni a párosból... -Amíg a napi rutinomat maga miatt nem kell megváltoztatnom, addig nem hinném, hogy kényszert éreznék beleavatkozni a dolgok jelenlegi állásába – válaszolja Morgan diplomatikusan. Patrick ebből azt hall ki amit akar – behódolást, vagy akár fenyegetést is. Hiszen amit mondott, az teljességgel helytálló – magasról tesz arra, hogy Patrick vagy Jack mivel is tölti az idejét – amíg azok nem vonják el a figyelmét sokkal fontosabb dolgokról, mint a kutatása. Ha pedig foglalkoztatják – nos, akkor megkeresi a módját, hogy ismét több ideje legyen a kutatásaira összpontosítani. Akár Jack és Patrick bevonásával is... Jack belépőjére csak bólint – van amihez nem lehet hozzászólni -S ki az, aki az asztalnál várakozik? ::) - teszi fel a kérdést, mely inkább foglalkoztatja.
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Alaric - 2015. Szeptember 13. 12:43:11
Helyszín: Boston, Wyndham Boston Beacon Hill Időpont: 1999. június 12. Szombat, éjfél után néhány perccel Résztvevők: Morgan Dunsirn __________________________________________________
*A kérdésedre Jack az idegen felé kapja a fejét, azonban Patrick továbbra is téged mustrál. Ő odapillantás nélkül is tudja kiről beszélsz. És habár úgy tűnik a kimértebb Milliner nem szándékozna megosztani veled az információit az illetőről, Jack megvetésének megnyilvánulása megelőzi, mely egy bosszús szemöldökrántást eredményez a férfi arcán.*
- A Vajákos? Pff. Ő egy senki, csak egy rothadó, két lábon járó hulla, aki koszos, büdös, szaros bevándorlókkal, aszott zombikkal és múmiákkal üzletel. A gettók és a szeméttelepek ura, pont ott van, ahová való. ÉS HA KI AKAR JÖNNI A SZARFÉSZEKBŐL, AKKOR LETÉPEM A KIBASZOTT FEJÉT!!!
*Üvölti át a férfi a Vajákosnak az asztal fölött, nem kontrollálva indulatait. A megtépázott alak úgy tűnik nem reagál a másik kirohanására, vagy nagy ívből leszarja vagy már megszokta a hasonló jeleneteket ettől a tahótól. A teremben jelen lévők hirtelen abbahagyják a beszélgetést és a hang forrásának irányába néznek. A halandók láthatóan tartanak Jacktől, így mihamarabb folytatják eddigi diszkurzusukat.*
*Kamdyn szemrebbenés nélkül tűri a kibontakozott jelenetet, biztosra veszed hasonló gondolatok fogalmazódnak meg benne a párossal kapcsolatban, mint a tiédben. Az alma nem esett messze a fájától. Nem úgy Anderson, aki kevésbé tekinti természetesnek és helytállónak. Mindenesetre ha Patrick észre is vette rajta a zavarát, nem teszi szóvá.*
*Pillanatokkal később ismét kitárul az ajtó, és felsejlik az olasz maffiafőnök alakja, körülötte megannyi emberrel. Két ismerős arc is feltűnik a kíséret között, azok, akik kézbesítették a levelet. A rosszarcú kiszúrja Kamdynt és olyan pillantást küld felé, amivel fel szeretné falni. A mosolya szintén erről árulkodik. Aztán az érzelmei leapadnak az arcáról a Millinereket megpillantva. Bartholomeo úgy feszít az emberei között, mint egy kiskirály. Hanyagul jár, mint aki nem tart semmitől és senkitől. Hájas teste csak úgy reng járása során, olajos haja megcsillan a csillárok keltette fényben. Borosta nem éktelenkedik az arcán, ma este pedig egy szürke öltönyt visel. Az inge felső gombja nem csatlakozik a nyakán, ujjain számtalan ékszert hord, főleg arany és egyéb drágakő kivitelben. Ahogy a nyakából is csüng egy lánc, valamiféle követ foglalva magába a végén. Egy másodpercre megáll és körbehordozza tekintetét a termen és a jelen lévőkön, majd megindul felétek. Ghouljaidról nem vesz tudomást jelentősebben, egyenesen feléd lépked. Kamdyn és Anderson arrébb húzódik az útjából, mire a dagadt olasz jobbjával kezedért nyúl, baljával pedig szelíden tarkón ragad és a saját arcához húz, hogy rokoni csókkal üdvözöljön az orcádon. Aztán egy pillantást vet Patrickra és szemmel alig észrevehető kárörvendő mosoly villan fel az ajkán egy másodperc töredéke alatt. Az ír neked háttal így nem látod milyen kifejezés lett úrrá vonásain, mindenesetre hallod a távolodó lépteit.*
- Isten hozta köreinkben, Morgan. Érezze otthon magát minálunk. Fabrizio!
*Szól hátra a válla fölött egyik emberének, aki bólint és eltűnik a konyha irányába. Nem sokkal később a kiszolgálószemélyzet szervírkocsikkal jelenik meg, rajtuk rogyásig megpakolva jellegzetes olasz ételekkel, elsősorban bolognaival és milánóival, paradicsomos húsgombócokkal, illetve a nélkülözhetetlen vörös, éltetű nedüvel kristálykancsókban. Itt mindenki válogathat azon ételek és italok között, mi szám szájnak ingere.*
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Dierol - 2015. Szeptember 23. 21:46:48
Morgan
Morgan figyelmét nem kerüli el, hogy Jack és Patrick között nem teljes az összhang. Bár az is igaz, hogy ha megtanulták kezelni ezeket a helyzeteket, nem olyan könnyű éket verni közéjük. Jack őszinteségi rohama több információt tartalmazott, mint amire számított volna – igaz, használt pár olyan hasonlatot, amiről nem tudja pontosan, hogy is kéne értenie. A férfi üvöltözése régi emlékeket idéz Carr nagyapáról, aki hasonló temperamentummal rendelkezett. Morgan a régi szokásokat követi – nem szól közbe, és egyáltalán nem adja jelét, hogy zavarná a dolog. Carr nagyapa ezt a két dolgot gyűlölte, és modortalanabb kuzinokat kivágta a toronyszobája ablakán át. Érdeklődve hallgatja Jack monológját, és annak szereplője fele fordítja futólag a fejét, hogy az mit is szól ehhez a vadparaszthoz. Anderson viszont annak ellenére, hogy ügyvéd - mintha kényelmetlenül érezné magát, ráadásul látszik is rajta. Pedig ő sem az a szégyenélős fajta... Aztán betoppan Bartholomeo az embereivel. Morgan futó elégedettséget érez, hogy a kúria ajtajában jó döntést hozott, és nem inzultálta a ghoulokat. Bartholomeo ghouljait. Elvégre egy megbecsült ghoulnak is lehet annyi befolyása, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Mint ahogy neki is volt. Morgan megnézi magának a közeledő olaszt <Íme Boston valódi ura...> Neki kicsit soknak tűnik az ékszer, úgy is lehet mondani, hogy nem az ő stílusa – de Bartholomeo megjelenéséhez szervesen hozzá tartozik. Morgan enged a szelíd erőszaknak, és fekete, vékony bőrkesztyűs kézzel fog kezet Bartholomeoval, és fogadja a rokoni ölelést. Szinte biztosra veszi, hogy többet az olasz ilyet nem csinál – a legtöbben rosszul viselik, ha Morgan jéghideg testéhez kell, hogy érjenek <Vajon rajtam, vagy Patrickon mulat?> teszi fel magának a kérdést Morgan. Bartholomeo ügyesen játszik – az oszt meg és uralkodj elvén már most megalapozza Patrick ellenszenvét Morgan fele. A barátságos fogadtatást Morgan nem hagyja szó nélkül -Köszönöm uram a meghívást! - biccent Bartholomeonak -Rendelkezzen velünk! - ismeri el a másik vámpír státuszát és jogait. Fabrizio a konyha fele indul, Morgan pedig azt latolgatja magában, hogy most csak egy udvarias meghívásnak tesz eleget, vagy a don akar is valamit tőle? Úgy véli, mindkettő igaz lehet – bár az utóbbiról szívesen lemondott volna. A szervírkocsik láttán elmosolyodik, és ha Bartholomeo még mellette van, meg is jegyzi neki elismerőleg -Igazán gondos vendéglátó, Mr. Bár feltehetőleg Bartholomeot nem érdekli a véleménye, az udvariasság megköveteli, hogy elismerje a szervezést. Mivel itt nem szokás az időjárásról csevegni, a helyi témákat pedig még nem igazán ismeri a kuzin halálán kívül – inkább csendben marad – hacsak nem kérdeznek tőle. Az ételek egyértelműen a ghoulok számára lett feltálalva – a vitea pedig a gazdáiknak. Morgan még nem tölt magának – ha korán tölt, az a mohóság jele, s ha a kezében tartja a poharat, akkor pedig igen hamar beledermed a drága nedű. Így későbbre halasztja a dolgot, csak Kaméknak int – hogy ha gondolják, nézzék meg közelebbről a választékot.
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Alaric - 2015. Október 17. 14:04:08
Helyszín: Boston, Wyndham Boston Beacon Hill Időpont: 1999. június 12. Szombat, éjfél után néhány perccel Résztvevők: Morgan Dunsirn __________________________________________________
*Ahogy jósoltad, az olasz hamar elengedi a kezed, már-már visszakapja, de nem adja jelét annak, hogy kellemetlenül érintené kézfogás. Vagy nem adhatja jelét ennek és jól palástolja. Mindenesetre biztosra veszed, hogy a legközelebbi alkalommal óvatosabban fog feléd közeledni, ami az üdvözlést illeti. Az olasz elmosolyodik illedelmesen a bókokra, aminek hatására hurkák kezdenek el redőzni az arcán. Mint egy kínai harci kutyának, nem egy L'oreal reklám az egyszer biztos.*
- A CSALÁDNAK mindent, mindenekfelett. Ezt jól jegyezd meg. - válaszolja az egyszerű igazságot, külön kiemelve a "család" szót és annak jelentőségét. - Örülök, hogy sikerült eleget tenni egy akaratos vénember kérésének, reméltem, hogy belefér a teendőid közé. Minden szombaton megtartjuk ezt a szokást, összeülünk a családtagokkal, megvitatjuk a közös ügyeket. Számítok a megjelenésetekre a következő alkalommakkor is. - most először veti pillantását a ghouljaid felé is, kiket gyorsan végigmustrál. - Habár megöl a kíváncsiság, a bemutatkozást hagyjuk későbbre, most együnk. Üres hassal nem jó üzletről beszélni. Igaz, amico?
*Teszi fel a kérdést Jacknek, aki egyetértően bólint. Szemlátomást nem tetszik neki ez a felhajtás, meg ez az össznépi majomparádé, de legalább befogja a pofáját. És ez Bartholomeonak is ínyére válik. Lehet direkt szurkálja? Mindegy is, a végszóra a másik ír is továbbáll, hogy elfoglalja helyét a tor kezdetekor, mely az olasz balkeze felől van. A többi jelenlévő is hasonlóképpen tesz, titeket is beleértve. Nektek jobb oldalt szorítanak helyet, pár széknyire Bartholomeotól. Patrick az asztalfő jobb oldalán tartózkodik, így majdnem szemben az unokatestvérével. Közvetlenül Jack és Bartoholomeo között pedig Enrico foglal helyet. A nagydarab, sebhelyes, mogorva olasz eddig nem szólt semmit, csak csöndesen követte ura lépéseit, tisztes távolságot tartva. Úgy tűnik nincs kijezetten rendszer az egyenrangú beosztottak között ki hová ül, nincs ülésrend, mégis a ghoulok úgy foglalnak helyet, hogy valószínűbbnek tartod, a befolyásosabbak közelebb tartózkodnak az asztalfőhöz. Kivéve Devlint, aki úgy tűnik kifejezetten Kamdynnal szemben kíván leülni. Ízes mosolyát nem is próbálja palástolni. Feléd bólint természetesen, és megvárja míg "helyeslően" visszabólintasz. De talán akkor is leülne, ha nem tennéd. Elvégre ő a főnök ghoulja...*
A nő fapofával fogadja, a "mi a szar van" kifejezéssel karöltve a tekintetében. Anderson mintha pedig felfrissült volna, ahogy Patrick elhagyta a közelségeteket, a szín is visszatért az arcába, tartása pedig ismét a jó öreg Andersont idézi. Nem szégyell leemelni magának egy palack bort is a étel mellé, melyből jó adagot kiszedett. Míg Kamdyn csak csipeget, a többi ghoul és halandó rogyásig pakolják a tányérjukat mindenféle finomsággal, majd elkezdenek enni. Nem volt szükség startpisztolyra vagy áldásra, úgy látszik a szervírkocsik felbukkanása egyértelműen jelzi a tor kezdetét.
*Ezzel egy időben vált a hangerősség legalább három fokozatot, az eddigi szolid beszélgetés szinte tivornyába csap. Jó olasz módra, mindenki mutogat, röhög, szinte kiabálnak. A téma mindegy: közös élmények, nők, fegyverek. Általánosságban minden, ami egy bűnöző családban előfordulhat. Devlin is beleszól a pár hellyel arrébb lévő beszélgetésekbe a maga ír akcentusával, és olykor megmutatja nyerítése közepette éppen mit is rág és mi maradt még a szájában. Elsősorban angolul folyik a társalgás, de vegyülnek a mondatokba jócskán olasz szavak is. Egyelőre veled együtt 6 káinita tartózkodik a teremben, ha van más vértestvér is a városban, most nincsenek jelen.*
*Az alaphangot a tányérok csörömpölése és a jelenlévők heves társalgása adja meg. A tor lezajlása nem szokványosan statikus, jó páran ágaskodnak a székekről az asztal túlvégére, hogy elérjenek egy-egy falatot, pohár bort, ételízesítőt. Mégis ebben a kavalkádban, mely mondhatni üde színfoltja ennek az eseménynek, kiszúrsz két alakot, kik meglehetősen nyugodtak, kimért mozdulatok sorát hajtják végre. Az egyik az úgynevezett Vajákos, kinek tekintete gyakran vándorol rád. Talán nem is vetted volna észre, ha a hatodik érzéked nem súgja, valaki figyel és a szőr nem áll föl a tarkódon, mintha egy jeges kéz cirógatott volna végig egészen a fejbúbodig. A férfi a fejét enyhén oldalra billentve figyel, de arckifejezést még mindig nem látsz rajta az arcába hulló hajzuhatag alatt.*
*A másik, szinte alig mozgó alak pedig az idősebb Milliner. Talán nem is lenne szokatlan egy elit seggfejtől, hogy nem veszi át az alacsonyabb rétegek pezsgését és lendületét, mégis feltűnik egy idő után, hogy a pohara érintetlen. Még a többiek fogyasztanak a felszolgált vitae-ből - ki hevesebben, ki mohóbban, ki pedig beosztva, kiélvezve minden cseppjét -, addig a Patricknek szánt nedű dermedten várakozik az asztalon. Ez elég szokatlan családi berkekben. És ennek a szokatlanságnak köszönheted, hogy magára vonzza a tekinteted, mert ebben a pillanatban észreveszed, amint az ír eddigi jellegtelen nézése megtelik élettel. Mindössze pár másodperc. Ennyi idő alatt elkapja valaki tekintetét az asztal túlsó végéről - valakiét a közvetlen környezetedben -, majd újra kihuny a szikra a barna szempárból és helyét a közöny veszi át ismét.*
Próbálod hirtelen megfejteni, mit jelenthet az előbbi mozdulatsor, mikor egy fájdalmas kiáltás szeli ketté a levegőt, megfagyasztva mindenkit az asztal körül és a hangokat mindenki torkán akasztja. Keselyűként fordul a jelenlévő brigád a hang forrásába, szinte egyként mozdul az össze fej és szempár. Devlin rúgja hátra magát ülő helyzetéből, baljával pedig próbálja jobb kézfejéből patakzó vért elszorítani. Aztán fájdalmas tekintete átcsap gyilkos dühbe és mit sem törődve, hogy a sebéből folyamatosan szökő vér összemocskol mindent a környezetében egy kés után nyúl. Dühe egyértelműen Kamdyn felé irányul, aki nyugodt mozdulatokkal emeli ki kezét az asztal alól, melyben egy vértől borított kést szorongat.
Dobj kérlek egy Észlelés + Éberséget 7-es célszámra, ha pedig megvan, akkor egy utána még egyet 9-es célszámra. Ezután folytatom mit vehetsz észre.
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Dierol - 2015. Október 22. 20:34:46
Morgan
Morgan magában elégedett Bartholomeo reakciójával. Nem ő volt az első, aki így reagált, és nem is az utolsó. Az idők folyamán megszokta, mi több megkedvelte, hogy az érintésére a legtöbben beleborzonganak. Amúgy sem szereti a legtöbb ember társaságát – és a hideg segít őket távol tartani, mintha csak valami leprás lenne. Amikor Bartholomeo kiemeli a család szót, Morgan kissé meghajtja a fejét egyetértése jeléül. -Oh, egy ilyen kérésnek nem lehetett nemet mondani – válaszolja Morgan – s a heti rendszeresség nem probléma – egy hétre előre látva össze tudom egyeztetni a napirendemmel – válaszolja a találkozókkal kapcsolatos „utasításra” - és burkoltan utal arra, hogy a mai hirtelen napirendváltozás nem biztos, hogy megnyerte a tetszését... Arra, hogy kíváncsi lenne Bartholomeo a kíséretére – nem igazán hiszi el – a hozzá hasonló vezetők feltehetőleg már az érkezéskor tisztában vannak a területükre érkező rokonok legfontosabb dolgaival – mint például a kíséretük feladatkörével.
Morgannak úgy tűnik, hogy Bartholomeo szándékosan provokálja a Millinereket. Vagy azért, mert próbálja éreztetni, hogy hol a helyük – s ez a saját státusza miatt érzett bizonytalanságából fakad - vagy azért, mert szimplán rosszindulatú, és így torolja meg a sérelmeit. Egyik sem szerencsés. Morgant nem izgatja, hogy hova ültetik – őt sokkal jobban érdekli, hogy a többiek kik lehetnek. Érdeklődve pillant végig asztaltársain. Devin helyezkedésére bólint, s nem is foglalkozik tovább a kérdéssel – őt már ismeri. Kamdyn pedig hamar le tudja törni az érdeklődők kedvét – vagy azzal, hogy nem igazán beszél, vagy azzal, hogy brutális őszinteséggel mesél a szenvedélyeiről. Úgy tűnik, hogy Anderson miatt sem kell aggódnia – kitűnően beillik a sorba. Morgan egy pohár vitaet tart mindössze maga előtt az asztalon, és időnként belekortyol. Nem fogja túl sokáig a poharat, mert tudja – tartalma túlságosan is visszahűlne, és rontaná az élvezetet. Nyugodtan, érdeklődve figyeli az asztal körüli társalgást, és nem igazán szól bele – inkább a jelenlévőket „tanulmányozza” és ízlelgeti a vitaet. Mindössze akkor élénkül meg, ha halálesetek kerülnek szóba – akkor érdeklődik az elhalálozás körülményei, mikéntje után. Morgan mégis inkább a hozzá hasonlóan visszafogott két asztaltárását figyeli – erős a gyanúja, hogy Patrick nem kedveli, és rossz a hangulata. Ami pedig a Vajákost illeti – nos, ő még nem adta tanújelét annak, hogy hova áll, de udvariatlanul kíváncsi, fürkésző tekintetét szinte érzi magán Morgan - s ez némi nyugtalansággal tölti el. A kellemetlen érzést összekötve a névvel: Vajákos – kezd alakot ölteni róla az első baljós első benyomás. Talán Patrick pont ezért utálja. Mert nem érti... Morgan inkább Patrickot kezdi el figyelni – mivel úgy véli – ma még inkább onnan várhatja az érdekesebb megnyilvánulásokat. S nem is kell csalódnia – az érintetlenül álló pohár egyértelmű jelzés. Morgan megigazítja szemüvegét, s közben észreveszi, hogy Patrick „sántikál” valamiben. Morganban felhorgad a kíváncsiság – hogy vajon minek is lehetett tanúja. A szóba jöhető személyekre pillant – hátha okosabb lesz, de a kiáltás Devlinre vonzza a tekintetét. Morgan a ghoul véres kezére pillant, s kissé szemrehányóan Kamdynra, ahogy a kirakós darabjai kezdenek összeállni. Morgan inkább érdeklődve szemléli az eseményeket, s nem úgy mint aki túlságosan bele akarna szólni. Feltételezi, hogy ha Kamdyn Devlin kezébe tudta szúrni a kést, akkor a férfi keze igen illetlen közleségben lehetett az unokájához. A liezon ezen kimenetele valójában egyáltalán nem tűnik számára meglepőnek, de egy kicsit túlzónak tartja Devlintől a kikosarazás miatti tettlegességet. A poharát udvariasan elveszi az útból – hiszen ha Devlin át akarna vetődni az asztal felett, lehet, hogy ne figyelne eléggé, és leverné a drága nedűt. Közben halkan Kamdynhoz szól, és hátradől székében -Ne öld meg – elvégre vendégségben vagyunk... Ennél többet nem tesz - Bartholomeo majd rendet parancsol – ha akar. Morgan ezek után érdeklődve várja a folytatást
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Alaric - 2015. November 10. 21:36:55
Helyszín: Boston, Wyndham Boston Beacon Hill Időpont: 1999. június 12. Szombat, éjfél után néhány perccel Résztvevők: Morgan Dunsirn __________________________________________________
- EZÉRT MEGDÖGLESZ, TE BÜDÖS RIBANC!! - ordítja Devlin eltorzult kifejezéssel, és készül átvetni magát az asztalon, hogy feltrancsírozza a nőt.
*Mintha csak egy startpisztoly dördült volna el, "a család" együttesen emelkedik fel ülő helyzetükből, hogy kiálljanak a férfi mellett. Kin elszántság, kin gúnyos vigyor, kin az erőszak ígérete látszik, egyik sem kecsegtet sok jóval. A káiniták közül mindössze Jack készül tettlegességre, de ez nem meglepő, hiszen ő egy lőporos hordó.*
*Ekkor dördül A hang. Mély, erőteljes és ellentmondást nem tűrő. A parancs lángtengerként söpör végig a termen. Devlint a másodperc töredéke alatt kijózanítja, és mintha korbáccsal csaptak volna végig a hátán, megállásra készteti. A többi tag is visszaereszkedik ültébe, figyelmüket az olaszra tapasztva. Jack dühösen fordul Bartolomeo felé, hogy nem teljesítheti be erőszakos ígéretét.*
- SILENCIO! AZ ENGEDÉLYEM NÉLKÜL ITT SENKI NEM ONTHAT VÉRT!
*Az erő, mely most az olaszból fakad téged is a székhez présel szinte. Valószínűleg már életében is meghatározó jellem volt, amit csak a káinita vér felerősített. A keze ökölbe szorul és nyomatékosan az asztalba ver, amely megrogy az ütés súlya alatt, táncra késztetve a poharakat és tányérokat. Mintha egy földrengés áldozatává vált volna az étkező, szanaszét dől minden.*
- BASTARDI! - köpi ki a két főszereplő felé, majd folytatja temperamentumát nem nyugtatva. - VESZETT, HÁLÁTLAN EBEK! A KEZEMET NYÚJTOM ÉS A KAROM KELL?! ÚGY GONDOLJÁTOK HOGY BÜNTETLENÜL JÁTSZHATTOK A VENDÉGSZERETETEMMEL?!
*Teszi fel Bartolomeo azt a kérdést, amire csak egy választ lehet adni. Devlin csendesen visszaereszkedik a székére, habár tekintetét végig Kamdynon tartja. Nincs kétséged felőle, hogy ennek még folytatása lesz. Viszont a nő szó nélkül, érzelemmentesen fogadja az elhangzottakat és kurvára tesz az írre is, na meg a fenyegetőzéseire. Biztos vagy benne, hogy már a fogáson gondolkodik, mit lehet ebből a "csinos" pofiból kihozni. Bartolomeonak nagy erőfeszítésébe kerül, hogy ne adja fel önuralmát. De végül maga alá temeti a Bestiát, az öntkontrollt kezdi visszanyerni indulatai felett. Végül úgy mondja, mintha csak egy bevásárló listát olvasna fel.*
- Nem. Ezért a véretekkel fizettek. És egy ujjatokkal. Jack! Trancsírozz egy kicsit...
Eddig kételkedtél benne, hogy az élőhalott szívnek is lehet örömet okozni, de a Lámpás arckifejezését megpillantva romba dől ez a feltevésed. Jack Milliner arcán ördögi vigyor terül szét és ha a boldogság most egy emberben testesülne, ő lenne az. Először Devlinhez lép, miközben az asztalról felkanalaz egy kést. A ghoul a bal mutatóujját az asztalra helyezi, ám nem meri nyomon követni hóhérja lépteit. Szinte vágni lehet a levegőt, a tekintetek Devlinre szegeződnek. A férfi rámered az ujjára, mintha csak el akarna köszönni tőle, ekkor villámként csap a kés az ujjba. Halálos pontossággal áll a fegyver az asztalba és olyan erővel, hogy szinte átlyukasztja azt. Az ujj szinte leválik a kézfejről, egy-egy bőrcafat és ín tartja, patakokban folyik a vér a fehér terítőre. Devlin javára legyen mondva, csak egy pillanatnyi nyekkenést hallatott, de visszafojtja a fájdalmát. Jack egy kendővel az elszakadt testrész felé nyúl és aprólékosan elcsomagolja. Majd Kamdynra néz és ismét elmosolyodik.
- Most te jössz, kiscsibém...
*Szinte búgja a nőnek, majd megkerüli az asztalt. Viszont a kést ott hagyja Devlin előtt, a büntetés mementóját. Lelassulnak a másodpercek, a férfi nem kapkodja el. Mikor megáll a ghoulod felett egy leheletnyit kivár, vajon melyik ujjal gyarapíthatja frissen szerzett gyűjteményét. Kamdyn végül felemeli véres jobbját és szó szerint bemutat az írnek. Kivételes eset, de a férfi nem bosszankodik emiatt, ő tudja mi következik. Rendíthetetlen mosollyal nyugtázza a nő véleményét, majd hirtelen rákap szabad kezével az ágaskodó ujjra és fülsiketítő roppanások kíséretében több helyen eltöri azt, megforgatja, végül egy velőtrázó hang keretében kitépi a helyéről. Ennek következtében egy vércsík csap végig az arcodon és több vérpermet is beszennyezi a környezetet. Mindezen fájdalmas jelenet ellenére Kamdyn fapofával tűri a végtagvesztést, és mi több, mielőtt betekerné a kezét, előtte végignyalja a csonkot. Legtöbbek arcán megrökönyödés látszik, mind a jelenetet végignézve, mind Kamdyn reakcióját látva. Azonban Jack arcáról elhalványul a mosoly. Végül dühösen bassza Bartolomeo elé a két ujjat.*
- Nagy ívből szarok rá, hogy a falakon kívül mit tesztek egymással, felőlem ki is zsigerelhetitek egymást. DE amíg a hotelben tartózkodtok húzzátok be a farkatokat, különben elevenen megnyúzlak benneteket. MEGÉRTETTÉTEK?! Mellesleg tetszik a nő, igazán tökös. Kár lenne, ha egy szemetesládában végezné.
*Teszi végül hozzá az olasz, apró betűs megjegyzésként.*
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Dierol - 2015. November 17. 22:46:10
Morgan
Morgan érdeklődő tekintettel, de nyugodtan ülve marad a helyén. A fiatalok civódása nem ismeretlen számára, de a mostani időzítés finoman fogalmazva sem volt megfelelő. Bár ezért pontosan tudja, hogy ki kell okolnia. Bartolomeo végre bemutatkozott – egója elnyomja a teremben éledező erőszakot. Morgan elismerőleg pislant fele <Vajon egy stadionnyi lincsre éhes fáklyás-karós csürhével is menne neki ez a mutatvány?> De legalább tudja, hogy miért is lett ő a főnök. Érdeklődő arckifejezést erőltet az arcára, és úgy hallgatja a dorgálást. Nem hatja meg, de abban igazat kell adnia, hogy ő sem örülne neki, ha valaki nem tud viselkedni az asztal mellett. Ezért nem is fogja meghívni Jack-et. Az, hogy Bartolomeo ennyire felkapta a vizet, érdekesnek tűnik – de az öregek néha a legjelentéktelenebb apróságok felett sem tudnak átsiklani. Ha most egy Brujah-hoz hasonlítaná, biztosra veszi, hogy sikerülne emlékezetesen felhergelnie. De inkább csendben marad - van amit nem éri meg kísérlettel igazolni. Bartolomeo döntésére Devlinre néz. Ha most nagyon akarná, talán tudna enyhíteni a büntetésén, és Patrickot bevádolhatná – ami bizonyítás hiányában nem lenne túl szerencsés. Csakhogy nem kedveli Devlint – akár rokon, akár nem – s nem is tartja valószínűnek, hogy ez a későbbiekben változna. Morgan kissé felélénkülve figyeli, ahogy Devlin megválik az ujjától. Nem maga az esemény érdekli, hanem Jack stílusa – pontosabban annak hiánya. Erőből oldotta meg a feladatot. Kamdyn ujjvesztését is érdeklődve figyeli, és megszületik a diagnózis: Jack szadista, de a megfelelő képzettségek híján. Gholulja ujjvesztése nem zavarja – ha lassan is, de képesek a regenerációra. Az arcára fröccsenő vért szemrehányó pillantással jutalmazza Jack fele – bár sejti, hogy ez nem hatja meg. Kezéről lassan lehámozza a kesztyűjét, majd ujjaival letörli az arcáról az értékes vitaet, és ujjait megnyalva újra felhúzza az imént levetett kesztyűt. Ahogy a többiek arcán megjelenik a megrökönyödés, Morgan magában csodálkozva néz rajtuk végig <Mennyi puhapöcs...> Kamdyn mai bemutatkozásával igazán elégedett – ne felejtse el majd megjutalmazni. Pláne, hogy elvette Jack örömét. Bartolomeo záró monológjára Morgan csak bólint – eszerint Devlin jobban jár, ha a jövőben kerüli a kúriát – mivel főnöke pont az imént szabad prédának jelölte. -Értjük – válaszolja Bartolomeonak - Mellesleg mi nem szoktuk kidobni a hullákat. Nem pazarlunk... - jegyzi meg kissé halkabban. A jelenlévők fantáziájára vagy jólértesültségére bízza, hogy mire is gondolt. Ha kis szerencséje van, most még kevesebben akarnak majd beugrani vacsorára. A helyzettel elégedetten megvárja, hogy kissé normalizálódjon a helyzet, aztán csak megszólítja Devlint -Úgy érzem, hogy talán a kulturális különbségek miatt, de szerintem kissé félreértette a hölgy eddig adott válaszait az ismerkedési szándékára. Mielőtt tévedésből megnyúzatná magukat, elárulom, hogy felénk a kézbe szúrt kés már határozott figyelmeztetésnek számít - hogy hagyja békén -Aztán kissé halkabban folytatja – Nincs magával különösebb bajom. Asztalbontás után szeretnék egy picit simítani az ellentéteken. Remélem ráér pár szóra – zárja Devlin fele a monológját.
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Alaric - 2015. December 06. 16:38:02
Helyszín: Boston, Wyndham Boston Beacon Hill Időpont: 1999. június 12. Szombat, éjfél után néhány perccel Résztvevők: Morgan Dunsirn __________________________________________________
*Jack munkásságát csak a halandók súlyos lélegzetvételei zavarják, de minden szem a hóhérra tapad. Legalább is ezt gondoltad mindaddig, míg ismét nem érzed a tarkódon, hogy mustrálnak. Nem tudod megmondani kinek köszönheted az érdeklődést, de biztosra veszed egy pillanatig sem hagy magadra.*
*A kidobott hullákra tett megjegyzésed elég halk ahhoz, hogy Bartolomeohoz már ne jusson el, de a környezetedben lévők agyába biztos, hogy beleégett. Meglepetésedre viszont, most nem undor és megrökönyödés látható az arcokon, mintsem a közömbösség. Ezek szerint a család tisztában van a vértestvérek hatalmával és különös szokásaival. Az mi kiváltotta belőlük az elborzadást, az Kamdyn ennyire, szinte végletekig eltorzult és beteg jellemének köszönhető.*
*Devlin vérnyomása még mindig az egekben lehet, hiszen az orrlyuka még mindig ki van tágulva és izmai pattanásig feszültek. Kell neki egy pár másodperc, hogy felfogja mondandódat és csak annyira futja tőle, hogy beleegyezően bólint. Lerí róla, hogy szeretné elkerülni a soron következő beszélgetést, de az élet nem kívánságműsor.*
*Pillanatok alatt megszakad a baljós légkör, és mintha mi sem történt volna fordulnak vissza a szereplők az asztal felé. Sejted, hogy a múltban került már sor hasonló regulákra, nem először történik ilyen. Jack pillantását Kamdynen nyugtatja és szeméből gyilkos düht sugároz. Szerencsédre Jack Milliner olyan egyszerű, mint az ék. Kifejezéséből rájössz, hogy mi a terve, még mielőtt ő maga tudná. Szerencsétlenségedre viszont ez az egyszerűség az ami veszélyessé teszi. Jobb lesz figyelni a ghoulodra, annyi egyszer már biztos. És talán magadra is...? Bartolomeo gondosan elmélyeszti a megkaparintott ujjakat egyik belső zsebébe és láthatóan érdektelenné válik a következő pár percben a tor iránt. Nem is telik el sok idő, mikor felszólítja a halandókat, hogy távozzanak, csak a vértestvérek maradhatnak a helyiségben. Mintha ez egy végszó lenne arra, hogy kiüríted a poharad tartalmát. Ekkor észrevétlenül átsuhan valami rajtad. Csak közöl, mégis parancsnak hat erőteljes hangja. Eddigi lenyomott érzéseid most megerősödnek irányába, nem tudsz elmenni a jelensége mellett. Csodálhatod, félheted, rajonghat érte, de nem lehet közömbös. Még nem tudsz róla, de vérkötelékbe verték az elméd...*
*Érdekes-érdektelen módon a Vajákos is asztalt bont, és miközben távozik még megbámul. Mintha mondani akarna valamit, de az érzeted elmúlik nyomban. A kabátos férfi valóban a tápláléklánc alján állhat, ha nem tudhat az itt elhangzottakról. Mikor csak öten maradtok bent, akkor szólal meg ismét az olasz. Elsősorban hozzád intézi kérdését, felmérve mennyire vagy tisztában a helyzetükkel.*
- Mit tud az elmúlt hónapok történéseiről, Morgan?
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Dierol - 2015. December 13. 18:17:18
Morgan
Jack ténykedése úgy tűnik, hogy egyeseknek közel sem olyan érdekes, mint Morgan. A tarkóján érzi, hogy figyelik. Jobban belegondolva ez érthető – Jacket ismerve nem ez lehet az első ilyen eset – de Morgan reakcióit a legtöbben most fogják először látni. S az első benyomás igen fontos – most jó időre be fogják skatulyázni. Ha tippelnie kéne, a vajákos vagy Patrick mellett tenné le a voksát. Esetleg még Bartolomeo kóstolgathatja fű alatt – de nem hinné. Bartolomeo pozícióban régen rossz, ha még egy családtagról sem tudott pontos pszichológiai profilt szerezni. Az asztaltársaság közömbössége a kannibalizmusra valamilyen fokon bosszantja ugyan, de örül is neki – legalább nem kell képmutató módon megjátszaniuk magukat, ha kénytelen velük kapcsolatba lépni. S ha mégiscsak meghív valakit - amire valójában nem sok esélyt lát - nem kell miatta külön főzni. Devlin egyetértő bólintására Morgan biccent egyet, és nem is törődik tovább a ghoullal. Inkább Jack arckifejezését tanulmányozza pár másodpercig. Bár nem szakértője a motivációk felismerésének, azért Jack esetében úgy véli, sikerült kiismernie, már ami a jelenlegi érzéseit illeti. Kamdyn miatt nem aggódik – tud magára vigyázni. Pláne, ha engedélyez neki egy kis „mozgásteret” Inkább Patrick az, akit veszélyesebbnek tart – mivel úgy tűnik, hogy ő irányítja Jacket. Bartolomeo elteszi az ujjakat. Na, ez az ami viszont Morgannak nem tetszik. Ha csak szemetesbe dobták volna, vagy a kutyáknak – nem zavarta volna. De az, hogy a bizalmasa egy darabja Bartolomeo zakójának zsebébe került – nos, az előre megfontolt cselekedetnek és biztosítékszerzésnek tűnik. Parasztosan mondva bizalmatlanságra utal. Vagy személye iránt, vagy pedig Bartolomeo saját tekintélyének erejébe. S aki ellene fegyverkezik egy vacsorán... lehet, hogy nem is Patrick, hanem Bartolomeo rendezte meg ezt a kis jelenetet, hogy bebiztosíthassa magát? A tor lezárásakor felhajtja az italt, s a kételyei megerősödnek. Minél inkább belegondol a helyzetbe, egyre kevésbé tudja elhinni, hogy megbízhat Bartolomeoban. Így végül a város urát is Patrick mellé skatulyázza. A vajákos távozására felvonja a szemöldökét – de nem szól semmit. Van egy olyan érzése, hogy fog még privátban találkozni vele. Bartolomeo kérdésére hátradől a székén, s megerősödött bizalmatlanságától hajtva válaszol - Valencio meghalt vagy eltűnt. S mivel a családnak fontos ez a város, személyemben küldték az utánpótlást az Ön keze alá <s feltehetőleg azért nem valami befolyásosabb vagy tapasztaltabb családtagot, mert sejtik, hogy valamelyik jelenlévő mohó kezecskéje lehet az eltűnés hátterében. És inkább én dögöljek meg, ha a nyomozás rossz fordulatot venne> -Hogy Valencioval mi történt, nem tudom. Az elmúlt időszakban még a saját dolgaimmal voltam elfoglalva – így a várost sem néztem még meg alaposan. <Nem is érdekelt> -Tömören ennyiben tudnám jellemezni, hogy mennyire vagyok képben.
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Alaric - 2016. Január 31. 15:24:57
Helyszín: Boston, Wyndham Boston Beacon Hill Időpont: 1999. június 12. Szombat, éjfél után néhány perccel Résztvevők: Morgan Dunsirn __________________________________________________
*A válaszod tömör és lényegretörő, így nem marad sok idő tanulmányozni az előtted ülő arcokat, mivel már az előtt vége a beszédednek, hogy akár elkezdhetted volna. Így marad a kifejezéstelen tekintet a többiek részéről, mégis láthatóan nincsenek elragadtatva az összefoglalódtól. Vagy csak a személyed ellen szól? Végül Bartolomeo szólal meg.*
- A Keleti-part ostrom alatt van. Az elmúlt hetekben több Kamarilla-ellenőrzés alatt álló várost perzseltek fel a Szabbat ölebei. Aki nem veszett oda a vérontásban, patkány módjára próbálja elhagyni a süllyedő hajót és menedéket lelni anyuci szoknyája mögött vagy bepofátlankodni más városba. Mondanom sem kell, némelyik patkány igencsak jóízű fogásnak tűnik a csürhe szerint, így ha befogadjuk felelőtlenül ezeket a nem kívánatos személyeket ész nélkül, a mi kis kedves városunk is hamar az asztalon találhatja magát főfogásként. Amit természetesen szeretnénk elkerülni. - tart egy apró szünetet, majd hátradől a székében miközben összekulcsolja ujjait. - Mindezek ellenére, kiváltságos helyzetben vagyunk, hiszen a segedelmünkkel jelentős befolyásra tehetünk szert, mellyel sziklaszilárd alapokra helyezhetjük az amerikai fennhatóságunkat és terjeszkedésünket, amit vétek lenne figyelmen kívül hagyni. Gondolom nem kell ecsetelnem milyen fontos ezen fejlemények tükrében felügyelni és irányítani a letelepedést, illetve megvédeni határainkat. A legtöbb gyáva féreg most a tengerentúlról igyekszik visszaférkőzni az itteni érdekeltségei közé. És ezért is bír stratégiai fontossággal a kikötőterület abszolút kontrollálása, melyre eddig drága Valencio felügyelt. Aki - mint mondta - nyomtalanul eltűnt. Valaki beleszart a pofánkba, ami rohadtul nem tetszik. Azt akarom, hogy mihamarabb intézkedjen a kikötő átvételéről és derítse ki, ki vagy mi áll Valencio eltűnésének a hátterében.
*Az olasz utolsó mondatára nem leplezett gyűlölködő és egyet nem értő fintorok jelennek meg mindkét Milliner arcán. Biztos lehetsz benne, hogy a döntés már hamarabb megszületett, ám mindenféle egyetértés nélkül. Vajon ők szerették volna felügyelni a kikötőt? Vagy nyakig benne vannak Valencio eltűnésében?*
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Dierol - 2016. Február 06. 20:50:09
Morgan
Morgan Bartholomeo felé fordítja a fejét, és szó nélkül, mozdulatlanul várja, hogy „felettese” befejezze az eligazítást. Unott arccal hallgatja, mindössze a végén igazítja meg a szemüvegét, amikor Bartholomeo arról beszél, hogy neki kéne Valencio nyomdokaiba lépni. A háta közepére nem kívánja a kikötővel járó nyűgöket és feladatokat – szívesen átengedné a Millinereknek, de ha tényleg alájuk akar vágni, akkor el kell fogadnia. -Természetesen szívesen segítek, mert nem szeretném, ha a mindennapos problémák elvonnák a Millinerek figyelmét a rájuk kiszabott, sokkal fontosabb feladatokról – válaszolja enyhén citromba harapott arccal. -Viszont az ügymenet felgyorsítása érdekében szükségem lenne azokra a nevekre, akik Valencionak dolgoztak, vagy befolyásuk van a kikötőre – jegyzi meg, de ha nem kapja meg a listát az sem zavarná különösebben – indulásnak úgyis le kell cserélnie majdnem minden kulcsembert <Kamdyn imádni fogja...> -Valamint Valencio menedékének címe, kulcsai, esetleg riasztójának kódja is jól jönne – teszi még hozzá – de meglepődne, ha ebből bármit is megkapna. Ezek után Bartholomeo néz, hogy akar-e még a dagadt digó valamit, vagy befejezte. Amennyiben vége az eligazításnak, biccent egyet -Uraim! - áll fel, és távozik.
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Alaric - 2016. Február 08. 21:59:41
Helyszín: Boston, Wyndham Boston Beacon Hill Időpont: 1999. június 12. Szombat, éjfél után néhány perccel Résztvevők: Morgan Dunsirn __________________________________________________
*Patrick Milliner enyhén elmosolyodik, miközben lélekvájó tekintetét lassan felemeli az asztalról, egyenesen a tiédbe vágva. Burkolt sértésedre szintén jéghideg hangon válaszol, melytől általában fel áll az ember szőre.*
- Megtisztel, maga egy valódi lovag. Csak le ne húzza a páncélja súlya a sötétlő mélységbe...
*A Lámpás unokatestvére beszéde közben végig téged mustrál, ujjait pedig ökölbe szorítja, mellyel ropogások sorozatát kelti életre újra és újra. Bartholomeo szemlátomást nem törődik a kis közjátékkal, lomha mozdulattal nyúl zakója belső zsebébe, majd egy félbehajtott papírost és egy gyűrött cetlit ad át Enriconak. A nagydarab olasz kitolja maga alól a széket és pár lépés alatt nálad terem. Azokat átnyújtja neked, majd visszacammog a helyére. Szó szerint cammog, járása inkább hajaz egy medvéjére, mint emberére. Kihajtod a papírost, melyen kézzel írva a következő hat név áll egy-egy rövid magyarázattal:*
"Alan Davenport - CBP vezérigazgató Christian O'Riley - kikötőmester Frank Keefe - kikötőmester Joe Belfort - kikötőmester Steven McDermott - parti őrség kapitány Jessica Holt - rendőrkapitány"
*A kis cetli is hasonló kézzel írott jegyzetnek tűnik, bár ezt már nehézkesebb kiolvasni. Arra azért rögvest rájössz, hogy egy címről van szó. *
"65/85 E India Row, MA 02110, 40. emelet."
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Dierol - 2016. Február 14. 16:56:38
Morgan
Patrick válaszára Morgan hidegen elmosolyodik, és aprót biccent. Nem óhajtja tovább feszíteni a húrt, pedig oly könnyű lenne körbemutatni, s visszakérdezni: Van ennél is lejjebb? Magától a burkolt fenyegetéstől nem ijed meg, de azért számon fogja tartani. Tapasztalata szerint a rosszakarók savban feloldása a hosszú lét egyik titka. Bájos társaság - alig egy órája van itt, és már gyűlnek a jelöltek erre a kezelésre. Az unokatestvér keménykedése sem izgatja fel <Bartholomeo mellett szellenteni sem merne önállóan. Az öreg kiszagolná... Talán ezért is ilyen ideges...> A cetliket átveszi Enricotól - Köszönöm – mondja neki, és egy pillantást vet a tartalmára. Picit hosszabb a lista, mint várta – de így nagyobb az esélye, hogy valahol könnyebben meg tudja vetni a lábát. Úgy tűnik, hogy Bartholomeo azért képes valamennyire előre tervezni. A második cetli tartalmára elsőre a Kelet-indiai társaság jut eszébe, de hamar emlékezteti magát, hogy ez helyi cím lesz. De hogy Valencio miért ilyen helyen lakott, azt nem fogja megérteni. Sokkal nehezebb ilyen helyen feltűnésmentesen hullákkal foglalkozni. A papírt öltönye belső zsebébe teszi, és feláll -Uraim, akkor a jövő héten! - szól, és ha Bartholomeo nem akar még valamit, távozik.
Kint körbenéz, hogy látja-e Devlint. Ha igen, odasétál hozzá, és megszólítja, esetleg kissé félrevonja pár szóra, hogy a beszélgetés köztük maradjon -Mr Devlin! Először is nem neheztelek magára, de megkérem, hogy a jövőben kerülje el a ghouljaimat, mert egyben van szükségem rájuk. Tudom, hogy Bartholomeo nem alkalmaz ostobákat, és hogy nem olyan hülye, hogy önszántából letaperolja az unokámat. A maga helyében átgondolnám, hogy honnan jött ez a „nagyszerű” sugallat, és hogy előtte-közben mit is csinált, kire figyelt. Ki tudja, talán kiderül, hogy valaki csak össze akart minket ugrasztani – a maga felhasználásával – mondja neki halkan. -A viszont látásra – búcsúzik el tőle, és választ sem várva otthagyja. Magához inti gholuljait. -Megyünk haza. Te is átjössz – fordul Anderson fele, és megindul a liftek fele. Otthon eligazítást kell tartania.
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Alaric - 2016. Február 20. 19:39:32
Helyszín: Boston, Wyndham Boston Beacon Hill Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, hajnali egy után Résztvevők: Morgan Dunsirn __________________________________________________
*Mielőtt távoznál még Bartholomeo előrébb dől a székében, tepsinyi tenyereit pedig az asztal tetejére helyezi. Bal mutatóujjával rád bök, jelezve, hogy most rohadtul vésd be az eszedbe amit mondani fog. Az este folyamán kivételesen nem személyed ellen irányul a figyelmeztető mozdulat, mindössze az olasz fölényeskedő természete kerül előtérbe.*
- Rossz szóbeszédek keringenek, hogy az a nyamvadék Andreas felbátorodott Valencio eltűnése óta. Pikkelyes bőrét olyan helyekre csúsztatja, ami hosszú távon nem előnyös ránk nézve. Emlékeztesse hol a helye és kinek a tenyeréből eszik.
*Ha van kérdésed, még most felteheted. Például ki a szar az az Andreas, és hol a picsában találhatod meg. Ha viszont hallgatsz, elbocsájt és érzed a tekinteteket a tarkódon, ahogy kivonulsz a teremből.*
***
*Kint újabb meglepő - már ha meg tudsz még az ilyenek lepődni - látvány fogad: Bartholomeo egyik embere a földön kuporog halk nyüszítéseket szűrve ki a fogai közül, miközben a golyóit próbálja kitapogatni mind megvan-e. Egy másikat pedig épp három társa fogja le és terelik távolabb, aki éppen kedvenc unokádra szeretné támadni. Jobb kezével egy vérrel átázott kendőt tapaszt a füléhez és valami olasz halandzsát és valószínűleg szitokáradatot pörget a nyelvén. Kamdyn a maga módján elegáns testtartással követi nyomon a digót. A maga módján, hiszen egy monokli éktelenkedik az egyik szeme alatt, ami már most elkezdett lilulni, baljával pedig letörli a frissen az ajkára került vér, miközben egy emberi szövetdarabot köp ki a hallra. Anderson mintha magára talált volna a kezdeti kilengése óta, rá jellemző nem törődöm stílussal feszít két férfi között és láthatóan jól szórakoznak. A többi ember egy részét már nem látod, alig páran lebzselnek a hallon és a váróterem közelében. Akik itt maradtak vegyes érzelmeket mutatnak az incidens résztvevője felé. Néhányuknak ez tetszik, néhányukból viszont dühöt vált ki. Egy biztos, ma már nem lesz több aggresszív fellépés tőlük. Devlin még éppen elcsípheted, ahogy a bárpulthoz igyekszik. Mondandód után nem sok ideje marad lereagálni azt, de ha válaszolni is szeretne azt már nem várod meg. De talán el fog gondolkozni rajta...*
*Ghouljaidat magad mellé inted, Anderson pedig lekezel a két fickóval mielőtt felzárkózna hozzád. Kifelé menet nyitják előttetek az ajtókat ahol kell, mindössze pár furcsa pillantást kapsz el, amik Kamdyn csinos pofiját célozzák meg. A kocsidban már a szálloda előtt várva jár a motor, a boy visszaadja a kulcsokat és búcsút int. A hajnal ezen szakaszában egy bő félórás út alatt vissza is értek a kúriába, ahol megtarthatod az eligazítást.*
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Alaric - 2016. Február 20. 20:51:25
Helyszín: Boston, Charlestown, 17-es dokk raktára Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este 10 körül Résztvevők: Prince J. Milliner __________________________________________________
*Bostonban ébredsz, abban a városba, ahol a sötétség világa kitörési lehetőségekkel csábított, gazdagsággal, befolyással és hatalommal. De végül letaszított a mélybe, magadra hagyva a süllyesztőben, hogy majd csak kukacok és a férgek rágják a tested. Legalábbis pár napig ezt hitted, amíg Patrick Milliner rád nem talált újra. Valami lepukkant szarfészekben szívtál szárazra egy csövest, mikor valahonnan mögüled léptek zaját hallottad. Ösztönösen visszahúzódtál az árnyak közé, behajlított térdekkel ugrásra készen. Valaki futott, majd pont előtted állt meg. Egy zilált, fiatal férfi volt, szakadt öltönyben, rongyos és tépázott inggel alatta. Egykoron barna, finom bőrcipője most lyukas volt és fekete a temérdek rátapadt sártól és kosztól. Az arcán apró vágások éktelenkedtek, hajában pedig néhol levelek és ágacskák lógtak alá. A szeme ködös volt, élettelen. Nem láthatott, mégis át a sötét árnyakon egyenesen rád nézett. Mielőtt összeesett holtan végkimerültség okán, még annyit mondott, hogy a Gazdád óhajt veled találkozni a "szokásos" helyen egy hét múlva. Arra még most sem sikerült rájönnöd, hogyan talált rád, de ez nem is érdekelt. Egy újabb lehetőséget kaptál, hogy bebizonyítsd a Családban a helyed.*
*A lebeszélt hely ismerős volt neked, túlságosan is. A 17-es dokk. Régi szép idők. A raktár - habár megőrizte valódi célját, többféle és fajta árut rejtett magában, olajtól a fegyverig mindent, ami eladható a feketepiacon - kitűnő vallató helynek is bizonyult: nem egyszer kellett feltrancsírozni egy-egy eltévelyedett balfaszt a Család kedvéért a raktár mélyén. Charlestownban könnyű volt eligazodnod, vakon is a helyszínre találtál volna. Csak követni kell a hugyízű sörök és a büdös hal szagát, hogy eljuss a kikötőig. Szerencsédre az álcázással sem kellett törődnöd, a kerület híresen neves az aljadék emberektől akik lakják, így egyáltalán nem lógsz ki a feleségverők és a dokkmunkások közül. Elsőre felismered a raktárat, ahonnan halvány fény szűrődik ki az ablakai mögül. Habár ez nem meglepő, végignézve a kikötő területén nem ez az egyetlen hely, ahol még élet van.*
*Patrick Milliner a raktár középén áll, kezeit maga mögött pihentetve. Körülötte négy fegyveres alak, S.W.A.T. felirattal a mellkasunkon. Egykoron te is közéjük tartoztál, giovanni ghoulként. A raktár belseje semmit sem változott, ugyanúgy az erőszak jegyeit viseli magán. Mindössze egy valami új. A betonburkolaton viasszal és alvadt vérrel minták éktelenkednek, némelyik különös szimbólumokat formáz. Az egész körülbelül 3 méter átmérőjű, melynek közepén maga a giovanni áll. Halvány, ördögi mosolyra húzza a száját, szemeivel végig követ. A ghoulokkal ellentétben, akik jöttödre rád szegezik a fegyvereiket, Patrick mozdulatlanul áll. Kifogástalan fekete öltöny visel, egy hozzá illő fekete elegáns kabáttal, mely majdnem a földig ér. Haja most hátra van zselézve, arcán nem éktelenkedik borosta. Makulátlan, szokták volt mondani.*
*Amint besétálsz a pentagrammába, az nyomban felizzik. A levegő elkezd hullámzani az alakok pedig elfolynak, végül pedig kihunynak a fények. A raktár és a tárgyak körvonalai elfehérednek és vibrálni kezdenek, mintha folyamatosan fehér füstöt eregetnének. A giovanni immár szellemszerű alakban jelenik meg előtted áttetszően, beteges halványzöldes árnyalattal. Arca helyén egy koponya honol, melyből tűhegyes fogak merednek elő. Testetekből csápokat idéző darabok lengnek, mintha tépett végű ruhadarabok lennének. Körülöttetek két kísértet lebeg és úgy köröznek, mint a cápák, akik a zsákmányt lesik. Az egyik egy negyvenes férfi, a másik egy öreg nő arcvonásait idézi. Zúg a füled, olyan érzés, mintha a szél fújna, állandó jelleggel sistergést hallasz. A nyárra jellemző hő megszűnt, most csontig hatoló hideg nyaldos. Mikor Patrick megszólal, a hangja földöntúli, halálsikolyhoz hasonlítható.*
- Rég találkoztunk, fiam.
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Quator - 2016. Február 27. 05:48:58
Prince J. Milliner
*Az egy héttel ezelőtti furcsa üzenet után, ma éjszaka visszatér Prince az ismerős környezetbe. A dokkok mit sem változtak. Viszont Prince annál többet. Erre az alkalomra bejáratott sportcipőt, kissé viseltes farmert és egy vadőri egyenruha zubbonyát öltötte magára. Ezzel is jelezve, hogy már nem tartozik az öltönyös gengszterek közé, mint a Patrickhoz hasonló anyaszomorítók általában.
A 17-es raktárát elérve, újdonsült szokásai egyike tör előtérbe: megáll a bejáratnál, még a fal takarásában hallgatózni és szimatolni. Ő maga sem tudja, hogy ez valódi ösztön lenne és a benne keringő vérrel járó átok része... Vagy csupán önámítás és az elméje próbálja ezt a "sztereotip mintát" felvenni. Minden esetre, odabentről nem szűrődik ki pánik vagy erőszak, így nyugodtan besétál.
A S.W.A.T.-os ghoulokra csak egy futó pillantást vet. Kellemetlenek tudnak lenni, de újdonsült képességeivel biztosan felülkerekedne rajtuk. ... Patrick Milliner már más tészta volt. Ő az igazi sátánfajzatok közül való, aki szellemekkel, valódi kísértetekkel paktál és mindezt az elegáns üzletember jelmezében teszi.
Közelebb érve Prince felméri a furcsa rajzolatot és a többi "rituális kelléket", de nem tudná megmondani mire is kellenek ezek. Emlékei szerint, minden rossz tulajdonsága ellenére Patrick nem volt az a pozőr figura, aki sejtelmeskedni akarna csupán a hangulat kedvéért. ...
A körbe lépve viszont rögtön indul a lidércnyomás! A testek - beleérve Prince-ét is - megnyúlnak, hirtelen nagyon is látható szellemek köröznek és Patrick is elővillantja "valódi arcát". ... Prince valódi ösztönei azonnal válaszolnak a fenyegetésre és kihívásra. Térdeit berogyasztva, ugrásra készen megfeszülnek izmai, hogy egy elemi erejű vetődéssel egyaránt elérhesse egykori Mesterét ... vagy a körön kívüli biztonságot. Arcvonásai vadállatias vicsorba torzulnak, agyarai előcsúsznak és az ujjai is kezdenek megnyúlni, hogy átalakuljanak a benne lakozó Bestia embertelen karmaivá.*
- Talán túl rég!
*Szűrődnek elő vadállatias morgásként a szavak Prince "pofájából".*
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Dierol - 2016. Március 05. 17:16:10
Morgan
Bartholomeo intelmét Morgan udvariasan végighallgatja, s a végén visszakérdez - Andreas mégis kicsoda, és miért is tartozna hűséggel felénk? - kérdezi, majd a válasz után az ajtó fele fordul, és távozik. A feladat nem rémiszti meg – úgy véli, a kucsemberek megdolgozása vagy lecserélése az, amivel indulásnak megvetheti a lábát a kikötőben. Valencio menedéke viszont már más kérdés – az több kellemetlen meglepetéssel is szolgálhat...
Kint futó családi perpatvarba botlik. Végignéz a díszes társaságon. Kamdynon meg sem lepődik – de hogy a többiek nem tanulnak semmiből... Devlinhez lépve röviden elmondja neki, amit már vacsora óta akart, majd magához inti ghouljait. Kifele menet még megjegyzi Kamdynnak - Úgy látom, van akit nem az eszéért alkalmaznak – pislant az egyik sérült fele. A furcsa pillantásokat fel sem veszi – ez legyen Bartholomeo problémája – ahogy a félfülű is. A boytól elveszi a kulcsot, és követve a régi hagyományokat, egy ötven dolláros bankjegyet ad neki. Régebben a lovászfiúknak járt a pénz a szolgálataikért – s mára bár megváltozott az utazó eszköz, az alapelv változatlan maradt. A kocsiban nem nagyon beszél – ma még lesz alkalma elmondania, amit akar.
A kúriában a palacktárolóban tartja meg az eligazítást – mivel az már fel van újítva. Megvárja amíg mindkét ghoulja elhelyezkedik, és belefog. - Azt hiszem, a mai bemutatkozásunk megfelelő volt. Anderson látszólag egész jól beilleszkedett. Kamdyn, a sérülésedet majd ez után ellátom. A helyzet az, hogy szándékosan provokálták ki a vacsorai műsort. Feltehetőleg Patrick befolyásolta Devlint. Hogy Bartholomeo engedélyével vagy sem, nem számít – a Millinerek nem a barátaink. Csengő és telefon van, ezért bármelyik Milliner kivégezhető, ha a kerítésen belül előzetes bejelentkezés nélkül megjelenik – tart rövid hatásszünetet, hogy mindketten megértsék az eddigi pár mondatot. - Node az ellenszenv oka feltehetőleg az, hogy megkaptam Valencio hagyatékát – már ha meg tudom szerezni. S Bartholomeo azt akarja, hogy szerezzem is meg. Hogy pontosítsak - a kikötő feletti teljes uralmat kell átvennem. A kucsemberek hatan vannak. Akit lehet, megveszünk, megzsarolunk, vagy szimplán rákényszerítjük, hogy dolgozzon nekünk. Ha valaki komolyan ellenáll, vagy használhatatlan, akkor azt lecseréljük. Szóval holnapra kell pár apróság – néhány molotov, némi készpénz, több injekció és tű, gyors kötöző, fegyver, hullazsák. Szóval a szokásos felszerelés, némi fegyverrel megspékelve. De ezeket szerintem rád hagyhatom – néz Kamdynre. Ami pedig téged illet – fordul Anderson fele – A te feladatod az, hogy holnap napközben minél több helyen látogatást tegyél, és próbálj találkozókat szervezni a következő estékre – vagy legalább derítsd ki, hogy hol lesznek, hogy rá tudjunk beszélni őket az együttműködésre. Esetleg, hogy van-e olyan ambiciózus egyén, aki átvenné a főnöke helyét – ha tehetné. A cetlit Anderson elé teszi. - Ezt most fejből megtanulod. Három kikötőmester, két rendőrfőnök – vízi és parti, valamint egy vezérigazgató az, akit meg kell puhítani. A vezérigazgatót a végére hagyjuk – őt elég nehéz lehet pénzzel megvenni. De mielőtt belelendülünk, holnap átnézem Valencio lakását – hátha találok valami támpontot ezekről az emberekről. - S van még egy fő – Andreas. Ő egy kicsit keményebb dió – de majd úgyis előkerül, addig meg békén hagyjuk. A Millinerek csicskái is felbukkanhatnak – velük bármit lehet tenni, ha nem tudják, hogy hol a helyük. -Kérdés? - adja meg a lehetőséget, hogy az esetleges homályos részleteket tisztázzák. Amennyiben ezen is túlestek, Andersont hazaengedi, unokájának a kezét pedig megvizsgálja, és ha tudja, ellátja, vagy ha kell, meg is műti, hogy minél inkább elősegítse a gyógyulást. Aztán a hajnal közeledtével még ír egy rövid e-mailt Skót gael nyelven atyjának:
Tisztelt Atyám!
Remélem levelemen kívül semmilyen más esemény nem szakítja meg kutatásait! Úgy vélem, ma volna miről beszámolnom Önnek, így billentyűzetet ragadtam, hogy tájékoztassam a fontosabb eseményekről. A mai családi rendezvényre meghívott a bostoni család feje – Bartholomeo. Hirtelen habitusát mi sem bizonyítja jobban, hogy meglehetősen modortalanul az összejövetel előtt egy-két órával kaptuk meg a meghívást – teljességgel felrúgva a napi rutint. Az első találkozás a Millinerekkel igen tanulságos volt. Az egyikük – Jack egy igen udvariatlan és erőszakos – nincs rá jobb szó – tuskó. Testvére, Patrick pedig kellően nagyképű, magabiztos, törtető kígyó. Egyikük sem volt jó véleménnyel Valencioról. Volt még egy meghívott, akit szintén nem sokra tartottak – a Vajákos – ő ugyan a vacsora alatt jelen volt, de az utána következő megbeszélésen már nem. Még nem sokat sikerült megtudnom róla. A vacsora alatt kisebb incidens történt – Bartholomeo egyik ghoulja megfogdosta az unokámat. Jól tudjuk, hogy Kamdyn nem az a szelíd teremtés, aki szó nélkül hagyja, hogy cicázzanak vele. Egy késsel megszúrta az illetlen helyre tévedt kezet. Ezen viszont Bartholomeo látszólag feldühödött – az olasz temperamentumával kifakadt, és szóvá tette a civakodást. Büntetésül a két veszekedőnek egy-egy ujját vetette Jackkel. Sajnos erős a gyanúm, hogy az egészet előre kitervelték. Ugyanis látható volt, hogy Patrick igencsak visszafogottan viselkedik az egész vacsora alatt – nem beszélgetett, és a vitae is érintetlenül dermedt bele a poharába. Egyedül közvetlenül Bartholomeo ghouljának illetlen viselkedése előtt lehetett látni a szemein némi élénkséget. Hogy Bartholomeo tudtával vagy anélkül vette rá a ghoult erre a viselkedésre, azt nem tudom, de az mindenesetre különös tény, hogy az ujjakat nem kidobták, hanem Bartholomeo saját zakójának belső zsebébe tette. Mintha be akarná biztosítani magát. Ha ez így van, akkor Bartholomeoban egyáltalán nem bízhatok meg – hiszen már azelött fegyerkezik ellenem, hogy bármit is tettem volna. A vacsora utáni megbeszélésen Bartholomeo közölte, hogy ki kell derítenem, hogy mi áll Valencio eltűnése mögött, és vissza kell szereznem a kikötő feletti ellenőrzést. Ez a fejlemény láthatólag a két Millinernek nem tetszett. Bartholomeo mintha szándékosan éket verne közénk, hogy egymást marjuk, és ne ellene forduljunk. Segítségképpen megkaptam a kulcsemberek listáját, és Valencio lakcímét – ám erős a gyanúm, hogy ebben az ügyben nem csak a Millinerekkel fog meggyűlni a bajom. Az ügy további fejleményeiről rendszeresen tájékoztatom.
Üdvözlettel: Morgan
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Alaric - 2016. Március 13. 16:11:15
Helyszín: Boston, Charlestown, 17-es dokk raktára Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este 10 körül Résztvevők: Prince J. Milliner __________________________________________________
*Megadod magad az ösztöneidnek és hirtelen vadállatias vonásokat öltesz magadra. Ahogy a szemfogaid kiereszkednek és éj fekete karmaid kinőnek a húsodból, Patrick oldalra billenti a fejét. Olyan mozdulat ez, mint amikor egy tudós az elcseszett kísérletére tekint és azt mondaná: "Érdekes". Fenyegető kinézeted ellenére feltűnően nyugodt marad, fölényessége így is sugárzik tartásából. Mikor megszólal nem tudod eldönteni a hangjáról, hogy csalódott-e vagy megvető. Nehéz kiszűrni az állandó sistergés és eltorzult hangszíne miatt.*
- Amint látom, ez nem vált előnyödre... - aztán hangja megkeményedik, szinte a lelkedig hatol. - Elfelejted kivel beszélsz, hogy kinek köszönheted a léted...
*A két szellem alak némán és fenyegetően közelebb lebeg hozzád, azonban három méterre hozzád mintha egy láthatatlan falba ütköznének és egy helyben levitálnak. Ha átkozott életed első felét nem a giovannik szolgálatában töltötted volna, akkor most nem tudnád, hogy a nekromanta köti gúsba őket, mintegy láncra verve a szabad akaratukat a sajátjával. Habár betekintést nem tapasztaltál az Árnyvilágba, tudod, hogy a Halottak Birodalmában még a leghatalmasabb káiniták is ki vannak szolgáltatva a kísértetek erejének. És nincs kétséged afelől, hogy most az Árnyvilágban jártok...*
- Terveim vannak veled, kár lenne így bevégezned, nem élve a második eséllyel, amit tálcán kínálok...
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Alaric - 2016. Március 13. 17:57:12
Helyszín: Boston, Wyndham Boston Beacon Hill Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, hajnali egy után Résztvevők: Morgan Dunsirn __________________________________________________
- Andreas egy behízelgő modorú, alattomos és szánalmas Szetita, aki csak azért vethette meg a lábát a városomban, mert az import árujának egy jelentős része a giovannik tulajdonát képzik most már. Elsősorban antikvitások a Közel-Keletről. Többségük jelentős értékkel rendelkezik és nem csak a fekete piac mutat érdeklődést irántuk. Szóval ha arra kíváncsi, Morgan, miért is tartozik nekünk hűséggel, úgy juttassa eszébe, hogy nyamvadt élőholt élete kizárólagosan az én nagylelkűségem záloga.
***
*A kúriában a monológodat mindkét ghoulod csöndben hallgatja és biztosra veszed mindketten jól bevésik az elméjükbe az itt elhangzottakat. Kamdynon egy félmosoly villan meg, amint a kivégzéseket említed, és biztosra veszed, hogy nem volt szüksége a te engedélyedre és megerősítésedre, ha ilyen esetre sor kerülne. Anderson keresztbe tett lábbal issza a szavaid, néhol pedig egyetértése és megértése jeléül bólint. Egyedül Anderson szólal fel a kérdésed elhangzása után.*
- És mi a helyzet a hívatlan Devlin-féle talpnyalókkal?- érti Anderson azokra a ghoulokra, akiket Bartholomeo köt a vér erejével.
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Quator - 2016. Március 28. 14:17:35
Prince J. Milliner
*A Gangrel pontosan emlékszik, hogy kinek mit is köszönhet. Felparázslik a harag és a gyűlölet Prince lelkében, amiben kéjesen hempereg a Fenevad. Hiszen pontosan Patrick védelmében esett áldozatául a kegyetlen Sorsnak a volt ghoul. A kísértetek fenyegető közelsége ellenére a Fenevad vad csaholással ösztökéli Prince-t, hogy vesse rá magát egykori gazdájára és tépje szét az Alvilágban, így legalább ott is maradna a vén kurafi, ahonnan eddig még mindig sikerült visszaszöknie. ... A két kísértet meg... nos... ha meggyengül a nekromanta köteléke a támadás folytán, Prince könnyedén el tudná képzelni, hogy nem őt, hanem rabtartójukat rántanák magukkal.
Minden esetre a Giovanni utolsó megjegyzése átszűrődik a belső káoszon és a Fenevad morgásán: Tervek. Második esély. ... Most Prince-en a sor, hogy kicsit engedve megfeszített tartásán, félre billentse fejét. Egyszerre kétkedő és kíváncsi az arckifejezése, bár karmai és agyarai nem szelídülnek még ujjakká és fogakká. Lassan felegyenesedik az ugrásra kész tartásból, de arra figyel, hogy védelmét ne engedje le teljesen.*
- Tervek? Miféle tervek?! ... Ha ez egy második esély, akkor miért van szükség erre a díszletre?!
*Int egyet bestiális karmokban végződő jobbjával a körülöttük nyűglődő Alvilág és annak két jelen lévő lakója felé. Hangja sokkal nyugodtabb. Most nem csendül ki belőle a nyílt kihívás, mint az első szóváltásnál.*
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Dierol - 2016. Március 31. 20:23:55
Morgan
Bartholomeo válaszára Morgan kimérten bólint -Köszönöm a felvilágosítást – válaszolja. Jó tudni, hogy a Szettita műkincskereskedő, és azért rühellik, mert feltehetőleg sok szívességet begyűjtött a mohó Giovanniktól – és feltehetőleg magától Bartholomeótól is...
Anderson kérdésére Morgan leveszi a szemüvegét, akkurátusan megtörölgeti, majd miután újra a helyére került, válaszol Andersonnak. - Bartholomeo egyértelműen közölte, hogy erről mi az álláspontja. Idézem: „Nagy ívből szarok rá, hogy a falakon kívül mit tesztek egymással, felőlem ki is zsigerelhetitek egymást” Viszont én nem óhajtok több fronton is háborút kezdeni, ezért kissé finomítanék hőn szeretett vezérünk adta felhatalmazáson - teszi hozzá - A legközelebbi ilyen látogatónak egyértelműen meg kell mondani, hogy mondja meg a kollégáinak, hogy legközelebb használják a telefont vagy kapucsengőt, és várják meg, míg kimegy hozzájuk valaki – mert különben legközelebb jelentős romlásnak indul az egészségi állapotuk. A második alkalommal, ha úgy tűnik, hogy nem sikerült megjegyezniük a kérést, már nyomatékot lehet adni azzal, hogy ellőjük az elkövető térdét. S még valami... - néz Morgan Andersonra -Ha találkozol olyan személlyel, aki hasznos erőforrás lehet számunkra a jövőben – mindegy, hogy fizikai, szellemi, szociális vagy anyagi szempontból, de érdemes kizsákmányolni, és más még nem "pártfogolja", akkor értesítsél – mert szükség lesz rájuk. Hacsak nem akarsz minden alja, fárasztó, unalmas, vagy veszélyes munkát helyettük elvégezni. - Teszi még hozzá, hogy ezzel is ösztökélje kissé Andersont.
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Alaric - 2016. Április 02. 23:30:50
Helyszín: Boston, Charlestown, 17-es dokk raktára Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este 10 körül Résztvevők: Prince J. Milliner __________________________________________________
- Szükségszerűség. - válaszolja a lehető legtermészetesebb nyugalommal. - A bizalmatlanság elővigyázatosságot szül, az elővigyázatosság pedig szükségszerűséget. Az árnyak, melyek eddig szövetségeseink voltak, mostanra ellenünk fordultak és a titkainkat fürkészik. Roppant csalódott lennék ha beszélgetésünk foszlányai illetéktelenek fülébe jutna...
*A nekromanta az elméjében megrántja a láthatatlan pórázt, ami a két kísértetet tartja kordában, aminek hatására távolabb lebegnek tőled. Tekintetük habár üres, szinte érzed a kín és a szenvedés ígéretét amit magukban hordoznak. A légkör valamelyest oldódott a feszültségből, ám éhes vadként gubbaszt az árnyak között. Csak rajtad áll, mit teremt a találkozásotok: pusztulást vagy életet.*
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Alaric - 2016. Április 03. 00:09:23
Helyszín: Boston, Morgan Dunsirn menedéke Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, hajnali 3 körül Résztvevők: Morgan Dunsirn __________________________________________________
*Kamdynon mintha a csalódottság futna végig a mondandód hatására. Persze a pszcihózisa nem garantálja az elméje tisztaságát minden pillanatban, főleg ha a félfülű, félheréjű "rokonok" is tiszteletüket tennék. Bár valamilyen szinten ők már állást foglaltak kinek az oldalán állnak, nem igaz? Anderson felölti azt a mosolyát, amelyet minden gennyes ügyvéd megejt, ha éppen a vagyonodból forgat ki és még a tetejébe rád is pisál. Ez a fölényesség persze az unokádnak is szól. Igazi szemétláda...*
- Nagy szerencse, hogy szolgálataimat Önnek ajánlottam fel. "Véletlenül" már most tudok említeni két nevet. A két pasas a folyosóról, akikkel társalogtam, mialatt a "hölgy" sebésznek képzelte magát. - Kamdyn erre oldalra billenti a fejét, középső ujjával pedig bemutat, amire Anderson tovább szélesíti mosolyát. - Mint említettem, lenne két jelentkező a tisztségre. Edward Callaway és Jeremiah Sully, alias Teddy mackó és a Tündér. Mindkettő elit körökben mozog, olyan kialakult vevőhálózattal, akiknek rengeteg pénzük van és, mondjuk úgy, meglehetősen különlegesek a szexuális szokásaik és preferanciáik, nem úgy, mint nekik kettejüknek. Az elején még ők is házhoz mentek, de mára ők tartják kézben az escort világ gyeplőjét. Lefogadom, hogy elő tudnának ásni valamit, erről az igazgatóról is... A mai világban már mindenki beteg... Nem utolsó sorban pedig, ahogy ők fogalmaztak, szükségük van egy vérúrra.
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Dierol - 2016. Április 03. 19:16:29
Morgan
Morgan lélekben vállat von arra az eshetőségre, ha Kamdyn véletlenül túlteljesítene a birtok védelmét illetőleg. Kamdyn reakciója alapján erre azért van némi esély, de ez az eshetőség nem érdekli különösebben. Ellenben Anderson mondandója már inkább felkelti a figyelmét. Ugyanis Andersont hallgatva több kérdés is felmerül benne – mert úgy sejti – a vázolt helyzet kissé összetettebb, mint ahogy a ghoul lefesti azt. Például kinézi belőle, hogy sikerdíjat számít fel a két jelölt felé... - Igazán érdekes... Szóval azt akarod beadni, hogy ez a két személy szabad préda – aki eddig senkinek nem kellett? - támaszkodik az asztalra - Azért fantasztikus véletlen, hogy Bartholomeo vendégei közt ilyen alakok vannak – mosolyodik el hidegen Morgan - S az is elég furcsa, hogy ha ők független, a vacsorához meghívott töltelék emberek, akkor honnan a kilenc pokolból tudnak annyit, hogy vérurat keressenek?! Nos? - szegezi neki a kérdést – noha létezik legalább egy olyan válasz, amely a fenti kérdésekre ráillik: Valencio érdekeltségébe tartoztak, és most sürgősen új patrónust keresnek. De ezt inkább Anderson mondja ki – elvégre lehet, hogy másról van szó. Így Morgan érdeklődve várja a választ.
Ha megnyugtató magyarázat érkezik, bólint. -Akkor holnap várom őket ide egy elbeszélgetésre...
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Alaric - 2016. Április 03. 20:04:03
Helyszín: Boston, Morgan Dunsirn menedéke Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, hajnali 3 körül Résztvevők: Morgan Dunsirn __________________________________________________
*A kérdésekkel nem különösebben leped meg Andersont, aki még mindig úgy ül a székében, mint valami kiskirály. Mondhatnánk azt is, hogy a megtestesült nyugalom, de erre a tartásra inkább illik a győztes kifejezés.*
- Az olasz macsó mentalitás nem tolerálja a melegekkel való megjelenést, vagy akár az érintkezést. Bár azt hiszem Edward inkább biszexuális... Bár a lényegen nem változtat. A Millinerek pedig kifejezetten rühellik őket, gondolom a szigorú katolikus neveltetés okán. De sok pénzt hoznak a konyhára, na meg sok kecsegtető információt. Ezáltal sokkal több hasznára vannak a giovanniknak, ha élnek. Szóval a nagy főnök szava megvédi őket, mint a sajátjaikat, de különösebb pártfogó nélkül intézik az ügyeiket. Elmondásuk szerint Valencio néha kegyébe fogadta őket a vérével, de hivatalosan sosem tetté őket a saját ghouljaivá.
*Ha rábólintasz az elhangzottakra, Anderson még megköszörüli a torkát mielőtt bólintana...*
- Természetesen, bár ha őket is be kell iktatnom a holnapi napirendembe, akkor kevesebb időt tudok a kulcsemberekre fordítani. Viszont ha kevesebb időt fordítok rájuk, akkor a figyelmem is tompul. És ha a figyelmem kevesebb, akkor olyan hibákat véthetek, melyek nem előnyösek egyikőnkre sem nézve. Kivéve ha ezeket a hiányosságokat és hibákat megfelelő mennyiségű pénzzel tudom pótolni. Így ezeket az összegeket még azelőtt ráfordíthatom az ügyünkre, mielőtt ténylegesen hibára adnék okot...
*Jobbjával finoman gesztikulál miközben érvel, csak úgy, mintha egy tárgyalóteremben lenne és épp az esküdteket győzködne az igazáról. Nem tévedtél, szemtelen kis ghoulod pofátlanul tartja a markát a jussáért. Nem kétséges, hogy hazudik, biztosra veszed, hogy a kért összeg ellenében is képes lezavarni a találkozásokat és megoldani azokat a feladatokat, amiket rábíztál.*
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Dierol - 2016. Április 15. 20:45:25
Morgan
Anderson fejtegetése arról, hogy mik a „társadalmi normák” s hogy ettől a két jelölt eltér, Morgan számára még érthető. Csakhogy például az ő családja ezekre a normákra magasról tesz, és ő is, ahogy a legtöbb Dunsirn. Hosszú élete folyamán sok emberrel végzett, jó néhányukat el is fogyasztotta, és a vérfertőzés sem állt messze tőle. S az sem zavarja, hogy minderről a rokonok is tudnak. Elvégre kit érdekel? A családban marad. Ezen tetteivel nem büszkélkedik, de nem is csinál belőle titkot. Ennek tükrében a két férfival szembeni elutasítást bár valahol érti, de teljességgel nevetséges álláspontnak tartja. A haszon számít, amit hajtanak, a módszerek teljesen másodlagosak <Ám van egy dolog, amit feltétlenül tisztázni kell velük> jut eszébe Morgannak, ahogy Andersont hallgatja. -Az én ingerküszöböm sokkal magasabban van, mint hogy ilyen apróságok zavarjanak – válaszolja Morgan megvonva a vállát arra, hogy mi a véleménye a melegekről. Anderson érvelésének második részét végighallgatja, és bólint. -Szóval azt mondod, hogy van esély, hogy a rád bízott feladatot tökéletesen elvégezd a jelenlegi forrásokkal? Ennek igazán örülök, s tisztában vagyok vele, hogy valóban kevesebb időd lesz holnap a kulcsemberekre. De szerencsére holnapután ez már nem igaz, s egy kis csúszás feltehetőleg belefér. Vagy ha mégis kiderülne, hogy nem - akkor pedig biztos vagyok benne, hogy ennek az összegnek az előteremtése nem okoz gondot. Pláne, ha a jelöltjeid is pénzzel támogatják meg a munkádat, és nem természetben kérted a viszonzást. Válaszolja Morgan halovány mosollyal az arcán.
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Quator - 2016. Április 17. 16:52:00
Prince J. Milliner
*A hallottakon őszintén meglepődik a Gangrel. Ez egy pillanatra ki is ütközik arcvonásain, de hamar visszatér a gyanakvó kifejezés.*
-Már megbocsáss, de mi lehet olyan ... hatalmas ... , hogy az árnyak inkább neki engedelmeskedjenek?!
*Közben teljesen felenged Prince a harci tartásból. Bár a színpadiasság jegyében nem húzza vissza szépen kinövesztett bestiális karmait, de elgondolkodva beletúr hajába jobb kezével.*
-Ha jól értem az eddigiekből, akkor valami igen fontos és nagyon bizalmas dologban van szükséged a segítségemre. ... Azt hiszem az óvintézkedéseket megtettük és megvolt az első látás "öröme" is. ... Mondd, miről van szó? Mit kellene tennem?
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Alaric - 2016. Április 27. 21:24:39
Helyszín: Boston, Morgan Dunsirn menedéke Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, hajnali 3 körül Résztvevők: Morgan Dunsirn __________________________________________________
- Valóban kivitelezhető, csakhogy a hatékonyság rovására. Márpedig tudtommal azért vagyok alkalmazva, hogy a rám bízott feladatok végrehajtása a lehető leghatékonyabban és leggördülékenyebben történjen. A kecsegtető - ügyvédi szakzsargonnal élve - ad hoc lehetőségek elhalasztása pedig szerfelett hatékonyságát veszti.
*Anderson színpadiasan megszabadul egyik kezével a szinte már hozzánőtt napszemüvegétől - nem mintha veszettül szükség lenne rá most -, másik kezével pedig megmasszírozza orrnyergét. Egy minimális szünet után folytatja, sejtelmes vigyort öltve magára, miközben szemeit csukva tartja.*
- Nem mellesleg biztosra veszem, hogy ez az ügy nem kíván haladékot és muszáj leszek máshonnan előteremtenem a szükséges erőforrásokat, például társalgásunk tárgyaitól. Úgy - értelmezve az előbb elhangzottakat -, szabad kezet kapok ezen összegek beszerzése és alkalmazása felett, mindenféle ellenőrzés nélkül...
*Azt azért nem szabad elfelejteni, hogy bármennyire is szükségük van a két halandónak pártfogóra, mégis csak üzletemberek, tehát amit befektetnek, abból szeretnének hasznot is húzni, különben nehezen tartanák fent a birodalmukat. Ennek hiányában nem éri meg megfizetni azt az árat, hogy fentebb lépjenek a ranglétrán.*
***
*Amint elbocsájtod Andersont, végre sort keríthetsz Kamdyn sebének az ellátására. Az Andersonnal folytatott társalgás közepette a nő valamikor elhagyta a helyiséget, vagy a téma, vagy a férfi látványa nem vonzotta tovább. A nőt az alagsorban találod, az immáron szétvagdalt, megcsonkított fiatal srác holtteste mellett. Kamdyn némán liheg a test fölött, bizonyára sok erőt kivett az esztelen kaszabolás. Amint tudatosul benne a jelenléted, lehajítja az improvizált konyhai kést a földre, majd szótlanul követ a konyhába az elsősegély dobozhoz. A tőled tanult módon összeforrasztotta a sebet, hogy megakadályozza a további vérveszteségeket, így ha meg szeretnéd vizsgálni tüzetesebben, akkor egy szikére is szükséged lesz.*
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Alaric - 2016. Április 27. 21:54:29
Helyszín: Boston, Charlestown, 17-es dokk raktára Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este 10 körül Résztvevők: Prince J. Milliner __________________________________________________
A kérdésedre a csönd felel egy pillanat erejéig, ami tudatja veled, hogy sikerült tőrt döfni a nekromanta szívébe. Kevés dologról nincs tudomása az előtted elő káinitának, úgy tűnik ez köztük van. Valószínűleg nem szokott még hozzá ehhez az érzéshez, és valószínűleg ez rohadtul nincs örömére...
- Inkább elkerülném a találgatásokba bocsátkozást. Ezért is van szükség rád.
Tart egy pillanatnyi hatásszünetet, ám nem mozdul sem előrébb, sem hátrébb. Ha ez a kirakatban díszelgő karmaidnak köszönhető, nem adja jelét annak és nem vet rá egy pillantást sem.
- Valencio Giovanni eltávozott köreinkből ismeretlen okokból, ám nem is a személye az ami fontos, mintsem ami felszívódása mögött állhat. A hátrahagyott jegyzeteiből kiderült, hogy nagy bizonyossággal egy Detroitból menekült nosferatu bújt meg Bostonban, akinek eddig nem sikerült a nyomára bukkanni. Az egyetlen vértestvér aki sejtheti a hollétét, meglehetősen ragaszkodik ehhez az információhoz és sajnálatos módon jelenléte kifizetődőbb, mint eltávolítása a kölcsönös üzletből. Azonban ha egy Kamarilla tag keresi fel...
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Quator - 2016. Május 01. 09:55:20
Prince J. Milliner
*Egyik részről legalább ez a vén vérszopó kurafi is megtapasztalja a kiszolgáltatottságot végre valahára! ... Másrészről viszont eléggé aggasztó, hogy valami olyasmi motoszkál a "környéken", ami még a Giovanni nekromantákat is befosatja, mégha ezt maguknak sem merik beismerni. ... Ebben az esetben pedig: Mi a szart keresünk a Szemfedőn túl!?! Titkos megbeszélést tartunk ott, ahol egy ismeretlen hatalom átvette a parancsnokságot?!?
Ahogy ezek a gondolatok átfutnak Prince agyán, akaratlanul is körbesandít. A körön kívüli mozgó homályt fürkészi egy pillanatig. Valahogy arra számít, hogy testet öltenek a spekulációk és hirtelen valami nagy és igazán Túlvilági ront a kis kvartettjükre.
Mivel ez a "legrosszabb lehetőség" mégsem következik be, visszafordítja teljes figyelmét Patrick-ra. ... Valencio Giovanni... Valencio Giovanni... Hmm, az meg melyik faszkópé lehet?!? ... Mereng magában a Gangrel, miközben pörgeti emlékei diafilmjét a fejében és próbál a névhez arcot és személyt passzítani.*
- Ahh!
*Forgatja szemeit nagyon színpadiasan és hatásvadász módon Prince, amikor kiderül, hogy miért is épp ő a legalkalmasabb erre a feladatra.*
- Hirtelen milyen jól jön, hogy annak idején a dögevő Sabbatok martalékának hagytatok!
*Bár tudja, hogy nem biztos, hogy jót tesz az épp kialakulóban lévő kommunikációnak a haraggal teli megjegyzés, de ezt nem tudja megállni. Mancsai ökölbe szorulnak, már amennyire ezt az éjfekete karmok engedik. Azonban most nem hagyja, hogy a Bestia újra vergődni kezdjen a düh és gyűlölet dagonyájában. Egy nagy fújással ismét ellazítja a kezeit.*
- Mielőtt újra összemérnénk a farkunkat, megjegyzem, hogy értem mit akarsz és azt is, hogy ez fontosabb talán, mint a múltbéli sérelmek. ... Tehát én, mint nagy Kamarillás keressem meg ezt az informátort és szedjem ki belőle, hogy hol az a titokzatos Csatornapatkány. Aztán úgy sejtem, hogy a Nosfival is beszélgessek el Valencio barátunk hol és hogylétéről. ... Esetleg még magát a tékozló bárányt is felkutathatom, aztán visszahozhatom. ... Persze mindezt úgy, hogy az egyes számú mérföldkőnek ne essen baja és ne menjen el a kedve a veletek való üzleteléstől sem. ... Jól értem?
*Ezt az eszmefuttatást már gúny és cinizmus nélkül, a ghoulként is megszokott tárgyilagossággal adja elő. Mint életében, most sem bánja, ha az előre lefektetett szabályok szerint mennek a dolgok és jobban kedveli a direkt megközelítést, mint az intrikát és a politikai manővereket, amit az öregek annyira istenítenek. ... Kis hatásszünet után, azonban összébb szűkülnek a szemei és gyanakvással vizslatja az előtte álló - és/vagy lebegő - Giovannit.*
- Mit nyerek én?!
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Dierol - 2016. Május 01. 21:11:44
Morgan
-A hatékonyság elbírálását nyugodtan bízd rám. Azt viszont nem tartom hatékonynak, ha szó szerint lapátolni kell valamibe a pénzt, hogy normális eredménye legyen. Mint például a felújításba – jegyzi meg Morgan – finoman jelezve, hogy kezd feltűnni neki Anderson túlszámlázása. Reméli, hogy ez kissé letöri a másik pumpolási szándékát. Viszont amikor túlságosan is szabad kezet adna magának, Morgan hidegen csak ennyit mond. -Nem. Ez nem a maffia – itt el kell tudni számolni, ha kell. Másrészt csak annyit szedhetsz el tőlük, amennyiben már előzőleg megállapodtatok. Ha nem volt szó konkrét összegről, akkor semmit. De szólj, ha úgy érzed, ilyen feltételekkel inkább átadod másnak a feladatot – mosolyodik el a végén Morgan. A felajánlást komolyan gondolta – Anderson ha akarja, kihagyhatja ezt a megbízatást – de azzal biztos, hogy nem erősíti meg a pozícióját. - Viszont, hogy lásd, szívemen viselem a jó közérzetedet – ennek jeleként egy napra lízingelek neked a jelöltektől két hölgyet, akiket te választhatsz ki. Egy feltétellel – el akarok majd beszélgetni velük a lakásodon – de ez utóbbi okról a két pártfogolt ne tudjon. Morgan ugyanis úgy véli – nem árt, ha a két jelöltön rajta tartja a szemét – és erre a legjobb lehetőség, ha belsős munkaerőt használ.
Anderson távozása után nekiindul, hogy megkeresse Kamdynt. Az unokájára elég hamar rátalál a pincében – egy hulla mellett. Ez utóbbinak nem örül. No nem annak, hogy meghalt valaki, hanem annak, hogy Kamdyn nem várta meg – és lemaradt a haláláról. Bosszankodva megigazítja kezén a bőrkesztyűt, és azon gondolkozik, hogyan is torolja meg ezt a kilengést. Végül egy kézenfekvő megoldást választ. -Kár, hogy csak egyszer lehet őket megölni... néz végig a szó szerint lemészárolt srác testén. Pedig micsoda fotókat tudott volna készíteni a gyűjteményébe! -Na, gyere! - szól, és a konyha helyett az alagsori műtőbe kíséri a nőt. Leülteti a műtőasztalra, és odahúzza a sebészeti eszközökkel teletömött gurulós kiskocsit. A bőrkesztyűjét műtősre cseréli, majd fertőtlenítés után szemrevételezi Kamdyn kezét. Úgy dönt, hogy az iménti bosszúságért cserébe a mostani műtéthez nem használ fájdalomcsillapítót. Rövid vizsgálódás után kiválasztja a megfelelő szikét, és az első feltáró metszés után nekiáll rendbe rakni mindazt, amit az ostobább Milliner szétbarmolt. Sok szó nem esik, csak néha utasítja Kamdynt, hogy éppen mikor mit adjon. A lehetőségeihez mérten megpróbál minél jobb munkát végezni.
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Alaric - 2016. Június 18. 15:32:00
Helyszín: Boston, Charlestown, 17-es dokk raktára Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este 10 körül Résztvevők: Prince J. Milliner __________________________________________________
*Patrick rezzenéstelen kifejezéssel állja a megrovó hangnemet és a régi sérelmek ellen feltörekvő haragot. A sajnálat és a megbánás hiányzik a nekromanta érzelmi leltárából. Akárcsak sok minden más. A kérdésedre kissé oldalra dönti a fejét és egyenesen rád mered egy pár másodpercig. Mintha azt vizsgálná, hogy ez a fölényes reakció csupán blöff-e a részedről, de belülről áhítozol a visszatérésre. Végül visszabillenti a fejét az eredeti tartásába.*
- Visszakapod a családod, ahová tartozol és elfoglalhatod a méltó helyet mellettem, amire predesztináltattál. Együtt felépítjük a Millinerek birodalmát...
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Alaric - 2016. Június 18. 16:08:35
Helyszín: Boston, Morgan Dunsirn menedéke Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, hajnali 3 körül Résztvevők: Morgan Dunsirn __________________________________________________
*Beszédeddel a kívánt hatást éred el: Anderson hirtelen elnémul és az az idegesítő fölényes vigyor is letörlődik az arcáról. Aztán ahogy folytatod az elkezdett monológodat, arckifejezése meglehetősen bosszússá vált. Úgy látszik még mindig nem szokta meg, hogy portörlőként kezeljék. Egy pillanatra komolyan elgondolkozik a lehetőségein és a váltáson, de a szituáció enyhítésére szolgáló mondatot láthatóan megnyugtatja és kibékíti a belső forrongását. Végül is ez is egyfajta eredmény... Az ostoba vigyor így újra előmerészkedik, majd ghoulod egyetértően bólint. Mindenki jól járt.*
Kamdyn szótlanul követ a műtős helyiségbe, ahol kérésednek megfelelően cselekszik. Ha érzi is a fájdalomcsillapító nélkülözésének eredményét, úgy nem tűnik fel neked. Egy árva pisszenés sem szökik ki a szájából, vagy hihetetlenül magas a fájdalomtűrés küszöbe, vagy gondolatban olyan messze jár, hogy fel sem tűnik neki a sebészi operáció. Türelmed és precizitásod célravezető: mindössze 2 óra alatt helyreállítod a megrongált csonkot, ami a káinita vér segítségével minden gond nélkül fog összeforrni. Azért az elvesztett ujj regenerálódása még el fog tartani legalább egy hétig.*
Helyszín: Boston, Morgan Dunsirn menedéke Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este 10 körül Résztvevők: Morgan Dunsirn __________________________________________________
*Talán az elkövetkező, mozgalmasnak ígérkező esték miatt, de hamarabb kelsz a szokottnál. Az üres falak jelenléte még mindig szokatlan érzéssel töltenek el, mintha minden egyes este egy idegen helyen ébrednél. Ha ghouljaid után kérsz is, nem érkezik válasz, csupán az üresség kong a kúriában. Kamdynt nem találod ha a keresésére indulnál, mindössze egy üzenetet a "vendégszobában". A kis papíros amin a nő gyöngybetűs írása áll, egy tűzőgép segítségével a még megmaradt kísérleti egyed mellkasára van rögzítve. Ha magadhoz veszed a kis cetlit, úgy a leláncolt férfi halkan felnyög a kis fájdalomtól, de ereje hiányában másra nem futja, a szemei is hamar lecsukódnak, véget remélve. Két aprócska vércsepp gördül le a férfi testén, ám hamar elapad a kis és egyáltalán nem mély sebnek köszönhetően.*
"Elmentem bevásárolni. Anderson pedig üzent, hogy megszervezte a találkozót a lakásán.
Kamdyn"
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Dierol - 2016. Június 23. 18:31:23
Morgan
Morgant elégedetten veszi tudomásul, hogy látszólag sikerült minden kiskaput bezárnia Anderson előtt. Úgy véli, hogy a cserébe felajánlott „engesztelő” ajándék sokkal kevesebb kárt okoz, mintha szabad kezet adott volna Andersonnak. Ha pedig visszalép a ghoulja? Nem számított volna. Ugyan veszít némi időt, amíg talál valakit, aki el tudja végezni a feladatot, de utána már csak az volna kérdés, hogy a friss hús más feladat esetében is megfelelően tudná-e pótolni Andersont? Ám ez a kérdés okafogyottá válik, amikor Anderson a nehezített feltételekkel is elvállalja a rá kirótt szerepet. Ekkor Morgan hidegen elmosolyodik – úgy néz ki, Anderson azért érzi, hogy meddig mehet el.
Kamdyn műtése közben Morgan futólag elgondolkozik azon, hogy legközelebb talán más módszert kellene választania ghoulja rendszabályozására. Mivel a jelenleginél komolyabb fizikai fenyítés – mint például a szó szerinti szíj hasítása a hátából, vagy bármelyik másik lehetőség rontja fizikai teljesítő képességét, a jelen helyzetben erősen ellenjavallt. Így elhatározza, hogy legközelebb inkább valamilyen nemszeretem feladattal fogja kifejezni neheztelését. A műtét eredményével már jóval elégedettebb – a vehemensebb Milliner úgy tűnik, hogy igyekezete ellenére mégsem okozott maradandó károsodást.
Az ébredés után Morgannak be kell látnia – jelenlegi ghouljai úgy tűnik nem képesek egyszerre minden fronton helyt állni. A kihalt szobák rávilágítanak arra, hogy szükség lenne egy talpas telefonra, afféle biológiai üzenetrögzítőre, aki rendben tartja a már kész szobákat, és elintézi a mindennapos feladatokat – mint a piacolás, takarítás. Egyszóval cselédre van szükség! Magához veszi az egyik üres aktatáskáját, mely szivaccsal van bélelve a törékeny tárgyak számára. Kicsivel később a pincében végül rálel a leláncolt férfira, aki fizikailag is ellátja az üzenetrögzítő szerepét. -Jó estét uram! - köszön az áldozatnak, majd az udvariatlanságra, hogy nem érkezik válasz, határozott mozdulattal letépi a felrögzített cetlit. Elolvassa, és akkurátusan összehajtva leteszi az egyik asztalra. -Remélem, hogy annyi jólneveltség azért szorult Önbe, hogy nem áll szándékában elhalálozni addig, amíg vissza nem érek! Jegyzi meg távoztában, mert ezektől az amerikaiaktól minden kitelik. Átmegy a műtőbe, és levesz magától két fecskendőnyi vért. Utána lecseréli a fecskendő tűket sterilre, majd az aktatáskába teszi őket, és ezzel felszerelkezve zárja a pincét, s indul meg a garázs fele. A bent hagyott kocsival elindul Andeson lakásához. Út közben azon gondolkozik, hogy milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy tartós cselédnek azon kívül, hogy színes bőrű – hiszen az unokája mellett nem egyszerű megmaradni. Végül arra jut, hogy olyan valaki kell, aki gondolkodás, hezitálás nélkül teljesíti az utasításokat, nem akar kitörni az alárendelt szerepből, és nem árt, ha van gyomra. Hirdetést ugyan nem adhat fel, de az unokája által hazahordott kelyhek között előbb-utóbb rábukkanhat a megfelelő kiindulási paraméterekkel rendelkező alanyra. Pláne, ha szól Kamdynnak, hogy lehetőleg kikkel töltse fel a cellákat. Andersonnál miután leparkolt, az aktatáskával a kezében határozottan megindul az ajtó fele. Az ajtónál megáll, és megnyomja a csengőt – még ha végső soron az ő pénzéből is van finanszírozva a lakás, akkor sem fog csak úgy berontani.
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Alaric - 2016. Június 26. 00:17:21
Helyszín: Boston, Mandarin Oriental, Anderson apartmanja Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este negyed 11 Résztvevők: Morgan Dunsirn __________________________________________________
*Ha vártál is választ a vendégedtől, az elmarad. De abban biztos vagy, hogyha kaptál volna is egyet, akkor inkább hajazott volna valami vulgáris szitokszóra, mintsem egy hajbókoló köszönésre. Már ha nem lenne meggyötörve és megtörve mentálisan... De így ismét meggyőződhetsz az amerikaiakról előzőleg megállapított képről és saját igazadról.*
*A vártnál lassabban érsz Anderson lakására, mert az utcákat elárasztották az amerikai fociért rajongó drukkerek, fiatalok és családok. Valószínűleg valami nagyobb és fontos mérkőzés lehetett a szurkolói számból kiindulva, valamint a jóformán illuminált állapotban lévő egyénekből és dalos kedvű pacsirtákból azt a következtetést vonod le, hogy Boston csapata diadalmaskodott. Legalább van időd elmélkedni a cseléden, hogy milyen tulajdonságokkal kell rendelkezzen, hogy pár napnál többet megéljen a találó tálca kellemesebb felén. Felmerül az ötlet, hogy egy illegális bevándorlót foglalkoztass, biztosítva neki a vízumot, amiért cserébe nem aggályoskodik a rá bízott feladatok miatt. Egyetlen baj, hogy ezek a nők általában a gyermekeikkel vannak összenőve, de talán ha olyat találnál, aki hazaküldi a pénzt a lurkóknak... *
*Negyed 11 körül érkezel meg az apartmanhoz Back Baybe, ami Columbus kerületben található, mélyen a város szívében. Beállsz a külön kiépített parkolóházba, amit egy sorompó választ el az utcafronttól. A sorompó előtt egy érzékelőberendezés van installálva, ami egy kártya leolvasására szolgál és hozza működésbe a sorompó mechanikáját. Anderson már korábban másoltatott neked egy ilyen kártyát - pedig ez szabályba ütköző -, megkönnyítve számodra a bejutást, mely különben csak az itt lakóknak biztosítana szabad átjutást. A parkoló egy szinttel visz a föld alá, így nem kell sokat vezetni a sorompó után, hogy leparkolj. Onnan egy lift vezet felfelé a lakásokhoz, így kikerülöd a portaszolgálatot, ami 0-24 h szolgálatban üzemel. Az épület a Mandarin Oriental (http://www.bostonluxe.com/images/luxe_list/Mandarin-Oriental.jpg) névre hallgat, ami az azonos nevű 5 csillagos hotel ikerpárja, de kifejezetten bostoni elit lakosok számára. Ennek fejében nem olcsó egy-egy lakás, s már a bérlése is borsos árban. Kívülről téglákkal és öntisztító Portland kőelemekkel van kirakva, ami kölcsönöz számára egyfajta stílust és eleganciát, mégis meglátszódik rajta, hogy újonnan lett felhúzva. 11 emeleten 168 szoba oszlik el, a 8. emelet fölött már minden lakás külön erkéllyel rendelkezik.*
Anderson a 9. emeleten található saroklakást bérli, két irányú kilépési lehetőséggel az erkélyekre, mind északi és nyugati irányba. Az északi erkély tökéletes rálátást biztosít a Charles folyóra, ami alig pár száz méterre vonszolja a kikötni vágyó hajókat a hátán. Ez a lakás már inkább penthouse jelleggel bír, mint a lentebbi emeleten található társai, nem hiába sokkalta impozánsabb is. Kifejezetten illik egy nagyképű, agglegény ügyvédhez. A lift pillanatok alatt a kívánt szintre juttat, ahonnan mindössze néhány lépés múlva a lakás ajtaja elé jutsz. Illő módon csöngesz és vársz legalább egy percet, mielőtt ghoulod kitárja előtted az ajtót. Amint résnyire nyílik az ajtó az arcodba csapódik az alkoholtól és illatosítótól terhes levegő és ehhez kapcsolódó zene, amit egy hifi produkál. Ekkor tudatosul benned, hogy a lakások hangszigeteltek a többi lakó nyugalma érdekében, ami előnyös a számotokra is több értelemben. Anderson tekintete már kissé ködös, de nincs elkábult állapotban, tehát számíthatsz még az eszére. Haja csapzott és nyirkos, még ha a fésülködés illúziója meg is látszik rajta, izzadtságtól gyöngyöző felsőtestére pedig csak úgy rátapad a látszólag magára kapott fehér ing. Erre a következtetésre onnan jutsz, hogy egy gombsorral el van csúszva az ing és a szára oldalt kilóg a nadrágjából. Anderson igyekezete, hogy szalonképessé tegye magát dicséretes, de nem sok sikerrel kivitelezett.*
- Jó estét, már nagyon vártuk az érkezését...
*Mondja Anderson miközben beinvitál és próbálja elrejteni az elégedettségét az "áruk" minőségével kapcsolatban. Beljebb lépve az eléd táruló látvány (http://bostonluxe.com/search/idx/mls-71923869-776_boylston_st_unit_e10g_boston_ma_02199) nem hazudtolja meg a bejárati ajtóban alkotott előképet: a luxus apartman tágas nappalijában félhomály uralkodik, szabályozható fényerősség a lámpákon a minimumot rúgja és a kandallóban begyújtott fa is ujjnyi nagyságú lángoknak ad otthont. A kandalló két szélén egy-egy füstölő izzik, ami megpróbálja enyhíteni a pezsgő- és borgőzös levegőt, ami a már megbontott üvegekből tör elő, na meg ami a jelenlévő halandókból árad. A két hölgyemény a bőr kanapék előtt tekereg egymás karjaiban, erotikus táncot lejtve. Az egyik hölgy szőke, míg a másik vörös hajzuhataggal rendelkezik, gyönyörű idomaikon megcsillan egy-egy izzadságcsepp a lángok fényében. Már mindketten tangában vannak, felsőtestüket nem borítja ruházat, mindössze az egymást ölelő testrészek fedik el részben a gömbölyödő kebleiket. A címke alapján egy méregdrága pezsgő nyakát szorongatják és felváltva fogyasztják annak tartalmát. Mikor észrevesznek, hogy beléptél mindketten csábos pillantással végigmérnek, majd szétválnak az ölelkezésből és lassan, kecsesen melléd lépkednek, hogy finoman megcirógassák a kézfejedet, majd a kezedet és a nyakadat.[/i]*
- Nos, mi az óhaj? Édes hármas velünk, édes hármas vele - mutat Andersonra a szöszi és tovább duruzsol. - vagy netalántán édes négyes?
*Emeli meg kérdőn az amúgy is csábítóan gyenge hangszínét, de kihallatszik belőle, hogy részéről minden opció számításba jöhet.*
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Dierol - 2016. Június 26. 16:24:33
Morgan
Morgan a kocsiban ugyan eljátszik az ötlettel, hogy holmi bevándorlót vesz fel, de aztán belátja – ha elrendezi a tartózkodási engedélyét, és mégis eltűnik, akkor az gondot okozhat. Sokkal könnyebben rá találhatnak, mint ha eleve olyan valakit foglalkoztat, akiről nem tudják, hogy köze lehet hozzá... A szurkolók miatt a városban lassabban halad a vártnál – de ez kevéssé zavarja – így legalább van ideje kitalálni a fedősztorit, melyet Andersonnál akar majd előadni. Az Anderson lakásának helyt adó építményt most is megcsodálja, de úgy véli – neki azért jóval nagyobb szabadságfokra van szüksége, mint amit egy ilyen lakás nyújtani tud. Már csak a hullák cipelésénél gondok adódhatnának – de Andersonnak ugye más szempontok voltak fontosak...
A másolt kártya sok kényelmetlenségtől megszabadítja – például a portaszolgálattól, amit szívből utál – amely egy, a komornyikok torz karikatúráját idéző rendszer. Felérve szintre, Anderson a csengetés után pont megfelelő időben nyitott ajtót – sem nem túl korán, sem nem túl későn, hanem a megfelelő, megfontoltságot sugalló időben. Sajnos Anderson megjelenése már nem az eleganciáról mesél, ahogy a lakásból kiszűrődő levegő sem. Morgan biccent Andersonnak, és beljebb lép. Az ajtónál állva megvárja, hogy Anderson bezárja mögötte az ajtót, s közben szemrevételezi a nappalit, és az elé táruló látványt. Az ide-oda vándorló pezsgősüvegre halványan elmosolyodik – sokat segíthet az elfogyasztott szesz a kívánt döntés meghozatalában. -Remélem készségesek a hölgyek – szól Andersonnak, s mikor látja, hogy megindulnak felé, finoman jelez is neki, hogy szerelje le őket – nem volna bölcs dolog ha hagyná, hogy hozzá érjenek. A két közeledő nőt érdeklődve veszi szemügyre – kíváncsi, hogy mit árulnak el Anderson ízléséről. A belsőjében munkákoldó éhség viszont igencsak elégedett a látottakkal, ahogy szinte összefut a nyál a szájában – de majd eszik otthon...
A szöszi kérdése zene Morgan fülének. Végre nem valami egoistával kell küzdenie, hanem olyan valakivel beszél, aki tudja, hogy mit várnak el tőle. Így megenged felé egy kedves mosolyt -Kedves hölgyem, nekem extra igényeim vannak – aminek a díjazását előbb meg kellene beszélnünk – válaszolja, és határozottan megindul az egyik fotel fele. Megvárja, amíg mindenki elhelyezkedik, aztán ő is leül. -Elnézést kell kérnem, mert nem pont azért vagyok itt, mint, amiért bárki más... Engedjék meg, hogy bemutatkozzam! Oz Grey vagyok, a B-Tech corporation egyik vezető kutatója. Ha minden jól megy, a mai nap hosszú távú együttműködés veszi kezdetét Edward Callaway-el és Jeremiah Sully-val, alias Teddy mackóval és a Tündérrel – ettől a két név említésétől azt várja, hogy azért a felismerés szikrája lobban a szemekben. Ha észleli ezt, mintegy magának bólintva folytatja. -Cégünk viszont nem szereti, ha teljesen ki van szolgáltatva a másik fél által közölt információknak, mindenféle kontroll nélkül. Ezért más forrásból is szükségünk lesz információkra. Például a jelenlévőktől – int a két nő fele -Hogy tisztázzuk – nem azt kérjük, hogy törjék fel a számítógépeket, vagy hallgassák le a telefonokat – hanem annyit, hogy továbbra is dolgozzanak a két úrnak, de a megtudott pletykákat, vagy különösebb, szokatlanabb eseményeket továbbítsák Mr. Anderson fele – vesz levegőt, hogy folytassa -Viszonzásul több mindent tudunk felajánlani a szolgáltatásaikért. Mit szeretnének igazán? Pénzt? Befolyást? Bosszút? Vagy szeretnének nagyon hosszú ideig fiatalok és vonzóak maradni? - tart rövid hatásszünetet, hogy hallgatósága ráébredhessen – milyen előnyökkel járhat hosszú ideig fiatalnak maradni. Morgan közben az érdeklődés jeleit kutatja a két nő viselkedésében – úgy véli, hogy viszonylag kevés ember van, akit az iménti felsorolásból semmi nem érdekelne... Aztán, hogy segítsen meghozni a megfelelő döntést, tovább beszél. -Ugyanis cégünk egy olasz konszern leánya, s fő profilunk a fiatalság-megőrzés kutatása és a sejtmegújulás. Bátran állíthatom, hogy a biotechnológia ezen ágában szinte verhetetlennek vagyunk. A termékeink egyáltalán nem publikusak, és csak kiválasztott VIP személyek számára adjuk el – akik bár jókora erőforrások felett rendelkeznek, de még sincsenek reflektorfényben. Ahogy például Mr. Callaway és Mr. Sully - teszi hozzá. -De ami a lényeg, hogy a céghez hűséges, hasznot hozó kollégák megkapják a rendszeres fiatalító kezelést szolgálataikért cserébe. Most mondhatják, hogy ennek átverés szaga van, de hadd mutassuk be a fiatalító szérum leglátványosabb részét, a regeneráló hatását! - Fordul Anderson fele -Lennél szíves hozni egy élesebb kést? - kéri a férfitől. Amíg az a konyhában matat, folytatja -A szerről annyit, hogy rendszeres használata mellett a test öregedése drasztikusan lelassul, de maga az öregedés nem visszafordítható – az eddigi eredmények alapján bátran kijelenthető, hogy ha valaki időben csatlakozik a programhoz, több évtizednyivel tolhatja ki várható élettartamát – mindezt jó egészségben, fiatalon. A szernek nincsenek káros mellékhatásai – húz elő egy fehér zsebkendőt a zsebéből. Aztán a konyhából visszatérő Anderson fele fordul, és kinyújtja a kezét, hogy átvehesse a kést. -Tartsd itt egy kicsit a kezed! - szól neki. -Időről-időre balesetek érhetnek minket – vágja meg Morgan egy mozdulattal Anderson kezét a késsel. Nem túl mélyen, inkább felszíni, egy centi hosszú vágást ejt, hogy a vérzés meginduljon, majd a zsebkendővel felitatja a vért, és elengedi Anderson kezét. -Ha gondolják, nézzék meg közelebbről! - javasolja hallgatóinak, bár meglepődne, ha élnének ezzel a lehetőséggel. -Szóval a szérum segítségével ezeknek a sérüléseknek egy jó részét hamar regenerálja a szervezet, csökkentve a fájdalmat és a gyógyulási időt – int Anderson fele, hogy legyen szíves begyógyítani a sérülését, és mutassa meg, hogy eltűnt a sérülés. Amint ez megtörténik, hátra dől a fotelban. -Szóval az ajánlatom a következő: dolgozzanak Mr. Callawaynak és Mr. Sullynak, de hozzám legyenek lojálisak. Cserébe részt vesznek a fiatalító programban a főnökeik tudta nélkül. S ha elégedet vagyok önökkel, további lehetőségek nyílnak meg... -lebegteti meg Morgan az előrejutás lehetőségét. Végül is, ha megütik Teddy mackó és a Tündér szintjét, biztos, hogy lecseréli a két pasast. Jobban bízik az olyan ghoulokban, akiknek még soha nem volt más „gazdájuk” -Nos, hölgyeim, érdekli önöket a lehetőség? - teszi fel a kérdést.
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Quator - 2016. Július 02. 11:50:44
Prince J. Milliner
*Ez a fajta "tiéd a fele királyság és királylány keze" fizetség eléggé bűzlik. Viszont Prince egyelőre meg kell elégedjen ezzel. Ha nem is lesz itt teljes körű rehabilitáció, azonban tagadhatatlanul egy igen nagy szívességgel fog tartozni a nekromanta mindezért.*
- Rendben van. Felgöngyölítem ezt az ügyet. Mondd, kit kell megkeresnem és kikérdeznem a Kamarilla helyi támogatói közül?
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Alaric - 2016. Július 17. 11:37:15
Helyszín: Boston, Mandarin Oriental, Anderson apartmanja Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este negyed 11 Résztvevők: Morgan Dunsirn __________________________________________________
Anderson megenged magának egy önelégült mosolyt arra a kérdésre, hogy mennyire készségesek a hölgyek, mintha ő törte volna be őket és nem ezért fizetnék őket. Vagy csak szimplán elégedett a szolgáltatással és egy nem is olyan távoli emlék ötlött az elméjébe. A ghoulod előrébb lép és kezeivel átkarolja a két hölgy derekát, majd finoman a kanapé felé tereli őket. A férfi középen helyezkedik el, a szöszi és a vörös pedig elnyújtott mozdulatokkal feltérdelnek mellé, miközben cirógatják és csókolgatják a nyakát.*
*A szöszi a formáit jól láthatóan egy ügyes kéznek köszönheti, de ez cseppet sem veszít az értékéből. A platinaszőke hajfürtök időnként Anderson arcába hullanak, aki olykor finoman visszaigazítja a hölgy fülei mögé. A húszas éveiben járhat, formás hátsója úgy gömbölyödik és feszül, mintha most jött volna a tornateremből.*
*A másik hölgy igazi természetes szépségnek mondható, az idomait nem mesterséges beavatkozás segítségével nyerte. Tűzvörös festett haja a lapockájáig ér, ami nem takarja a testét ékítő ezernyi kis szeplőt. Hasonlóan fiatal, ránézésre pedig egyfajta intellektust is áraszt magából, bár nem tudod, hogy ez csak annak a hatása-e, hogy a társnője éppenséggel szőke.*
*Csábosan tekeregnek, miközben azok az igéző pillantások időnként rád-rád vándorolnak, hogy fokozzák a éhséged és a belsődben gubbasztó Bestiát. A két név hallatán nem érkezik különösebb reakció, de az feltűnik, hogy nem érte őket meglepetésként a munkaadójuk szóba hozatala, márpedig neked ennyi is elég. Egyértelműen az keringhet a fejükben, hogy olyan perverz vagy, aki csak figyelni szeret, de ahogy haladsz előrébb a beszéddel, úgy hagynak alább a színjátékkal és szentelnek több figyelmet neked.*
*Ám a figyelem kölcsönös. A hölgyek nem tudják, de a bűvöletbe ejtő mozdulatsorok felébresztették a lényedben szunnyadó Fenevadat és az lomhán tátja ki a pofáját. Az ösztöneid felerősödnek, vadállati éned kezd előtérbe törni. Hallásod egy fokkal élesebb lesz, már-már hallani véled a pumpáló szívüket, majdhogynem látni véled a selymes bőr alól kiduzzadó ereket. Minden gyakorlatodra szükséged van, hogy kordában tartsd és megfelelően formáld a szavakat. És talán ennek köszönheted, hogy jobban feltűnnek a részletek, amelyek a homályba vesztek volna. A lányok remek színészek, azt mutatják amit az ember látni szeretne. De te nem vagy ember. Észreveszed a megrökönyödést a vér látványától, a szőke szemében csillanó vágyat a pénzre és a szépségre ami örökké tart. És észreveszed a vörös hajú lány szemében a kételkedést, ami mögött megvillan valami más is.. Talán egy kiút...?*
*A kérdésed elhangzott, a vörös pedig a szöszire néz, mintha tanácsot várna. Azonban a szőke habozás és a pillantás viszonzása nélkül válaszol neked.*
- Rendben van, de ha már dúsgazdag 70 éves vén szivarokat kell, hogy leszopjak minden hétvégén, szeretném kiélvezni a két numera között eltöltött időt. Csórónak lenni nagyon szar hosszú évtizedekig.
*Nyitva hagyja a kérdést, miközben már egyáltalán nem folytatja Anderson kényeztetését. A vörös lány alig észrevehetően megforgatja a szemét lesajnálóan, de ő egyelőre nem mond semmit. Várja, hogy mit válaszol a szöszinek.*
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Alaric - 2016. Július 17. 12:27:46
Helyszín: Boston, Charlestown, 17-es dokk raktára Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este 10 körül Résztvevők: Prince J. Milliner __________________________________________________
*A nekromanta finoman elmosolyodik. Ismét megkapta amit akart.*
- Egy szettitát. A neve Andreas. Nincs állandó fészke, de annyi bizonyos, hogy pikkelyes bőrét valahol a külső kikötők területén vedli le. Azon kikötők felügyelete Frank Keefe, kikötőmester alá tartoznak. Halandó. Rajta keresztül megtalálhatod. És még valami. Jelentést kérek, amint sikerült kideríteni bármit. De ne keress személyesen. Kapcsold le a fényeket a raktárban, ez eléggé jelzésértékű.
*Ha szeretnél feltenni több kérdés, ha nem, ismét elkezd vibrálni a levegő és a környezet szó szerint megfolyik, ahogy a valóság szövete visszaránt az Alvilágból. A raktár fényei egy pillanatra elvakítanak a félhomály után, azonban a sistergés végre megszűnik. Patrick Milliner sarkon pördül és a rohamosztagos kísérettel lassan beleveszik az éjszakába. A külső kikötők a Dorchester, a Quincy és a Hingham öblöt takarják, a belső kikötőtől délre húzódnak, majd onnan óramutató járással ellentétesen, azaz keletre sorakoznak. Ebből a legnagyobb a quincy-i kikötő, talán ott érdemes kezdened.*
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Dierol - 2016. Július 19. 20:56:14
Morgan
Anderson mosolyára Morgan biccent egyet. A következő napok nehézségei mellett nem árt, ha a ghoulja is talál némi élvezetet a munkájában. A trió nyomában sétál oda a fotelhoz, s miután elhelyezkedett, alaposan szemre vételezi a csábosan tekergőző meleg testeket, aztán belefog a mondókájába. A feladat korántsem egyszerű – az orra előtt magát kellető kelyhek felébresztik a bensőjében eddig is csak bóbiskoló fenevadat, mely azt követeli, hogy hagyja a fenébe a szavakat, és a tettek mezejére lépve vegye el azt, ami jár! Szinte a nyelvén érzi a kifröccsenő vitae ízét, és hallja a fülében a fájdalom szülte sikolyokat, melyek a kecses torkokból törnének elő. De tartania kell magát, mert ezzel romba döntené saját terveit. Beszéd közben, hogy kissé összeszedje magát, szünetet tartva megigazítja a szemüvegét, s talán Andersonnak is feltűnik, ahogy kissé mélyebbre vált a hangja az elfojtott vér utáni vágytól. Morgan belsőjében ébredező mohóság ráismer a szöszi tekintetében testvérére, mely egyértelművé teszi, hogy az ő esetében jó húrokat pendített meg. Ellenben a vöröske még talány marad – ugyan hajlana az alkura, de őt nem elsősorban a pénz motiválja. Morgan ezzel teljesen egyet tud érteni – a pénz csak eszköz, és nem cél. Ám ezt a szöszi még nem tudja... A hezitálás nélküli válasza azt mutatja, hogy őt sikerül kilóra megvenni. Morgan elégedetten rá mosolyog, miután végighallgatta a választ. Szereti, ha az elképzelései szerint haladnak a dolgok. -Örülök, hogy ilyen készséges, és hajlandó alattunk dolgozni. Elárulom, hogy jó döntést hozott – erősíti meg elhatározásában a szöszit. -A pénz és fiatalság – ez az egyik örök favorit. Garantálom, hogy azt a szót, hogy csóró, nyugodtan elfelejtheti. Az anyagi juttatások mikéntjét még majd megbeszéljük – hogy Mr. Callaway és Mr. Sully ne fogjon gyanút a hirtelen vagyongyarapodás miatt – válaszolja a szöszinek Morgan, aztán a vöröske fele fordul -Viszont van egy olyan érzésem, hogy az ön kegyeit nem pont pénzzel tudnám elnyerni. Ha gondolja, négy szem közt is fojtathatjuk a társalgást, mivel a szemén látom, hogy bár vannak kételyei, azért eszébe jutott egy s más – Ajánlja fel Morgan a lehetőséget. -Elárulom – amíg látok fantáziát a dologban, addig elég kevés dolog van, ami ne válhatna valóra – még ha törvénybe ütközik is – teszi hozzá lágyan Morgan az utolsó fél mondatot, mert ki tudja? Lehet, hogy bosszúra hajt, vagy esetleg befolyásra? Esetleg teljesen más motiválná? Hamarosan megtudja...
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Alaric - 2016. Július 27. 12:00:10
Helyszín: Boston, Mandarin Oriental, Anderson apartmanja Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este negyed 11 Résztvevők: Morgan Dunsirn __________________________________________________
*A szöszi egészen addig marad ülve és kíséri figyelemmel a mondandódat, míg az őt is érinti. Boldogan hátradől az anyagi források megnövekedése hallatán, majd ahogy ezzel a mozdulattal lendületet nyer, máris talpon terem. Nem különösebben érdekli mi fog kettőtök között elhangzani a következő percekben, így Andersont finoman kézen fogja és magával húzza a fürdőszobába. Ahogy illeg a mosdóba, nem rest riszálni sem formás hátsóját, szabad kezével a fehérneműjét húzza fel-alá, hogy még jobban az ujja köré tekerje a ghoulodat. Természetesen a férfinak ez nincs ellenére és önként adja a fejét a játékhoz.*
*A vörös hölgy még egy darabig követi a tekintetével a párost, majd ismét rád figyel. Nem süti le a szemét, nem vélsz felfedezni szégyent vagy félelmet a tekintetében, mindössze megvárja, míg a víz csobogása és az elfojtott nevetés és nyögdécselés keveréke betöltse a hátteret és csak akkor szólal meg.*
- Mr. Grey. Egész eddigi életem két dologról szólt. Arról, hogy az emberek kihasználnak és arról, hogy ezek az emberek elől menekülök. Menekültem az apám elöl, aki 6 éves korom óta éjjelente beosont a szobámba, hogy kielégítse a testi vágyait. Menekültem az anyám elöl, aki megpróbálta a droggal és az alkohollal enyhíteni a bűntudatát, mert tisztában van vele, miket tesz velem az apám és semmit nem tesz ellene. Végül 13 évesen, amikor elvetéltem, elmenekültem a nagybátyámhoz, aki fél év múlva "elvesztett" egy pókerpartin, ami még mindig jobb opció volt, mintha a házat veszítené el a feje fölül, így az utcára kerültem pillangónak. Gondolom ez az élet nagy tréfája, hiszen milyen más "szakmában" helyezkedhetnék el jobban, nem?
*Kérdezi cinikusan, ahogy egy fájdalmas mosoly fut végig a gyönyörű arcán. Egy pillanatra elfordul, hogy belemerüljön Boston kivilágított világába, mintha ezzel a látvánnyal elfeledtetné és semmisé tenné a múltat.*
- Az ember ezek után vagy feladja a küzdelmet, vagy megerősíti a jellemét. Azt hiszem a választás hiánya egy olyan elhatározást alkotott meg bennem, amit nem tudnak lerombolni azzal, hogy a testemet csak eszköznek használják. Ahogy az sem, hogy az utca mocska megpróbált elnyelni. Sikerült mentes maradni a drogok és gyógyszereket hadától, ezáltal a vonásaim sem torzultak. Pár év múlva már Mr. Sullynak és Mr. Callawaynak dolgoztam. Tudom mikor akarnak kihasználni és mikor hazudnak, erre jó lecke volt. Így amikor azt mondja, Mr. Grey, hogy örök fiatalság és boldogság a jutalom a szolgálatért cserébe, akkor én nem hiszem el. Mindig van hátrány, egy apró betűs rész amit megpróbálnak elhallgatni. Viszont lehetőségekről is beszélt. Mindössze már az a kérdés, milyen áron kell ezeket megfizetni?
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Dierol - 2016. Július 29. 20:39:00
Morgan
Miután a szöszivel sikerült megegyezni, az hamar feltalálja magát, hogy mivel is üsse agyon az időt. Bár aztán az is lehet,hogy túlságosan is énközpontú, s nem is érdekli, hogy mások mire alkusznak. Morgant ez nem túlzottan érdekli – neki a végeredmény számít - hogy Andersonnal a nyomában távozik. Elégedetten néz a magát riszáló nőre – kellőképpen energikus, és megdolgozik a pénzéért. Miután a páros eltűnt a fürdőszobában, ismét a vöröske fele fordítja a figyelmét. A vízcsobogásig beálló rövid csöndben türelmesen várja, hogy végre megszólaljon. A történetet hallgatva az nem nagyon hatja meg – de a lényeget azért leszűri.
Morgan pár másodpercig hagyja, hogy a kérdés a levegőben lógjon kettejük közt, aztán válaszol. -Örülök, hogy megfontoltabb – ez az előnyére válik. Először is szögezzük le – boldogságot nem ígértem. Hacsak a felsoroltak valamelyike nem teszi boldoggá. S jól látja, távolról sem vagyunk jótékonysági egylet, senkit nem támogatunk, ha számunkra nem kifizetődő hosszú távon – de ez gondolom nem zárja ki egy esetleges megállapodás sikerét – mosolyodik el haloványan Morgan. -Az apró betűs rész az, hogy továbbra is olyan emberekkel fog találkozni, akik elől eddig menekült. Vén kéjelgőkkel, perverzekkel, és még ki tudja, hogy kikkel. Hiszen ez az üzletág azért nem leányálom – bár mint halljuk, vannak akik ezt is élvezik – tekint futólag Morgan a fürdőszoba fele. -Persze ha karriert szeretne váltani, és kiderülne, hogy Mr. Sully és Mr. Callaway helyén, vagy esetleg máshol is megállná a helyét – azt is tudnánk támogatni. Az ár viszont magas – lojalitást, titoktartást és az érdekeink szem előtt tartását kérjük. S minél magasabbra posztra jut valaki, annál inkább válik hangsúlyossá ez a követelmény. Ráadásul van még egy dolog – rendszeres fiatalság megőrző-kezelésről beszéltem – azaz, ha faképnél hagy minket, újra normál ütemben kezd el öregedni a szérum nélkül. Ennek oka az, hogy ez sem teljes értékű csodaszer. A szervezet lassan feldolgozza a sejtek regenerációjához, és ha elfogyott, akkor vagy pótolni kell, vagy visszazökken minden a megszokott kerékvágásba. Próbáltuk ugyan koncentrálni, és kitolni a hatóidőt, de a kísérletek bebizonyították, hogy a tízszeres dózis már fizikailag megviseli a használóját – bár maradandó károsodást egyik sem szenvedett - ráadásul a hatóidő sem nőtt meg számottevően. Remélem így már árnyaltabb a kép - Fejezi be Morgan, s elhallgat, hogy a vöröske, ha akar újabb kérdésekkel vagy észrevételekkel állhasson elő.
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Quator - 2016. Július 31. 09:30:53
Prince J. Milliner
*A nekromanta szavait egy bólintással nyugtázza Prince. Közben pedig ismét változni kezd a már majdnem "megszokott" alvilági környezet és átadja a helyét a "normálisnak". A hirtelen ingerekre ösztönösen maga elé emeli karmos kezeit a Gangrel, de továbbra sincs szükség a vér erejével átitatott fegyverzetre. Ahogy a Giovanni és kis csapata kimasíroznak a raktárból, Prince is felenged kissé és hagyja visszahúzódni a Bestia karmait. Ez után sóhajt egy nagyot megszokásból és fejét csóválva kisurran ő is a raktárból a kikötői éjszakába. Először még nem tervezi útját, csupán arra figyel, hogy eltávolodjon a raktártól, amennyiben lehetséges úgy, hogy ne kövesse senki, aki esetleg a találkozó helyét figyelte.
Egy bő negyed óra tekergés után már átgondolja a kikötői részek elhelyezkedését és a lehetőségeket. Végül céltudatosan Quincy felé veszi az irányt. Gyerek még az este és vasárnap éjjelén Keefe kikötőmester is biztos gyanútlanul pihenget valahol... hacsak nincs épp szolgálatban. Vagy miben szoktak lenni a kikötőmesterek.
Egyelőre marad az óvatos informálódás, így Prince átgondolja a "régi helyeket", hogy hol is lenne érdemes kezdeni a kérdezősködést. A kikötőmesterek nem az antialkoholista templomba járós fajták szoktak lenni - pontosabban lehet, hogy járnak templomba, de attól még igyekeznek megfelelően sokat vétkezni, hogy a gyónások alkalmával legyen mit elmesélni -, így a kikötői hatóság irodáihoz legközelebbi kocsmában kezdi a nyomozást.
A terv egyszerű és lényegre törő: Bemegy a csehóba, rendel valami alacsony kategóriás sört és rákérdez a csaposnál, hogy járt-e itt mostanában Keefe kikötőmester. ... A többi meg majd menet közben kialakul.*
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Alaric - 2016. Augusztus 02. 16:20:04
Helyszín: Boston, Mandarin Oriental, Anderson apartmanja Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este negyed 11 Résztvevők: Morgan Dunsirn __________________________________________________
- A lojalitás csak akkor működik hosszútávon, ha az kétirányú. Vajon utánam ki fog kémkedni?
*Teszi fel a kérdést, de ahogy elfordítja a szemét, ez inkább arra utal, hogy csak költői jelleggel hangzott el a szájából, ostoba lenne, hogyha valódi választ várna. Önkéntelenül elkezdi pödörni az egyik hajtincsét, míg szótlanul elréved a szoba valamelyik pontjára. Egy tökéletesen faragott szoborra emlékeztet, ami évszázadokon keresztül fogja hipnotizálni az emberiséget. Ennek a tökéletes illúziónak az elrontója csak a mellének gyengéd emelkedése és süllyedése, ahogy lélegzetvételhez jut ütemesen. Mikor visszafordul a szemét lesüti egy pillanatra és egy erőtlen, mentegetőző mosoly tűnik fel az arcán.*
- Ne haragudjon, Mr. Grey, de szükségem lenne egy napra, hogy alaposan át tudjam gondolnom, amit kínál.
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Dierol - 2016. Augusztus 03. 20:28:15
Morgan
Morgan hagyja elúszni a kérdést – ha erre most megpróbálna válaszolni, az úgy tűnne, mintha győzködni akarná – s az visszatetszést, ellenállást kelt a legtöbb emberben. Így csak bólint, mintegy megerősítve az elhangzottakat – hogy egy lojális kapcsolathoz mindként félnek részt kell vállalnia. Ezzel egyet is tud érteni – hiszen ha az ő érdekeltsége alá tartozik valaki, azt azért lehetőségeihez képest védeni és támogatni szokta. Már csak azért is, mert különben nincs sok haszna belőle, ha ellehetetlenítik az embereit.
Szótlanul ül a fotelban, s figyeli az elrévedő nőt – s meglátván benne a tökéletes fotóalanyt, melyet érdemes megörökíteni, zakója belső zsebéből kihúzza a kisméretű digitális fényképező gép tokját, s komótosan elkezdi kicipzározni. Ám feltehetőleg előbb jut döntésre a vöröske, ezzel megtörve a varázst. Morgan ugyanazzal a komótossággal csukja vissza a fényképezőgép tokját, miközben hallgatja a nő döntés-halasztási szándékát. -Semmi gond – akkor aludjon rá egyet, aztán majd tudassa kérem, hogy döntött – válaszolja közömbös hangon, aztán még hozzá teszi – Azért a döntésétől függetlenül remélem bízhatok majd a diszkréciójában – kéri burkoltan, hogy tartsa a száját. Végül felkel a fotelből, s a pezsgősüveghez lép -Még egy kis pezsgőt, hölgyem? - kérdezi, s ha a vöröske rábólint, Anderson italszekrényéből megtölt egy pezsgős poharat, s a nőnek nyújtja. Utána visszaül foteljébe, és hagy egy kis szünetet, hogy a nő ha akar, esetleg újabb kérdéssel álljon elő, de ha ez nem történik meg, Morgan megszólal -Ha akar, csatlakozhat a benti liezonhoz, de ha nincs hozzá kedve, nyugodtan hazamehet – ajánlja fel a lehetőséget. Igazából most már csak a szöszi újbóli előkerülésére vár, hogy beadhassa neki az injekciót, és megalapozza ezzel a vérköteléket.
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Alaric - 2016. Augusztus 14. 16:07:31
Helyszín: North Quincy, The Irish Pub Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este fél 12 körül Résztvevők: Prince J. Milliner __________________________________________________
*A terv kezd kibontakozni. Előtúrod az emlékeid és a városismereted az elmédből, miközben lerázod a nem létező követőidet a sokadik ugyanolyan utcában. Ismereteid szerint a quincy-i kikötőmesteri hatalomgyakorlás eltér a szokványostól: ugyanis a tisztség egyben a Quincy Rendőrkapitányság kötelékébe is tartozik. Egyszóval a tengeri osztag parancsnoka, aki a térség tengeri ellenőrzését felügyeli, terrorelhárító- és mentőszerv működését tartja egyben, a hajók kikötését, papírozását, a hajók fel- és lerakodását, valamint a dokkok törvényes működésének felügyeletét is ellátja. Ha jól emlékszel 3 tiszt segédkezik alatta, nem véletlenül, hiszen ez pont a külső kikötők - Dorchester, Quincy és Hingham - számával megegyező létszám.*
*Baktatásod Charlestown szélére sodor, közel az autópályához. Három lehetőséged van elhagyni a várost és megközelíteni Quincyt. Vezetsz, tömegközlekedés vagy taxi. Mivel nincs autód, lopni meg nem tudsz, ezért az egyes számú opció kiesik. Tömegközlekedéssel már évtizedek óta nem jártál, még ha ki is ismernéd magad a városban, biztosra veszed, hogy órákba telne, mivel már csak éjszakai járatokat tudnál igénybe venni. Így marad a hármas számú opció. Akár telefonálsz, akár leintesz egyet, perceken belül úton lehetsz, mivel ez a része a kerületnek egész forgalmasnak számít nappal, de azért éjszakai is megtalálhatóak viszonylag nagy számmal az ikonikus sárga taxik. Perceken belül rátértek az I-93 dél felé kígyózó szakaszára és szerencsére nem is kell róla letérni egészen Port Norfolkig, amivel az éjszakai belvárosi forgalmat is elkerülitek. Ott letértek a 3A útra, átkeltek a Neponset folyón, ahonnan az utatok csak egyesen visz. Gyors tempóban haladtatok, de így is felemésztett vagy 40 percet az idődből. A sofőr - mint jól tájékozott állatfaj - a Quincy öböl egyik legfontosabb létesítményéhez közeli legnagyobb csomópontjánál lehúzódik, majd elkéri a 32.40 dollárt a fuvarért. A végállomás számodra a North Quincy vasútállomás, ami nincs egy kilométerre a Squantum Yacht Clubtól, mint elit társaságok és tapasztalt tengeri vén medvék gyűjtőhelye. Habár a kikötőmesteri pozíció nagy felelősséggel jár, úgy társulnak hozzá a kiváltságok, lásd örökös tagság a yachtklubba. A fekete sofőr még útbaigazít merre találod a klubbot, plusz grátiszként még a legkeresettebb kocsma megközelíthetőségét is megadja, amit a matrózok és hajósok a legsűrűbben látogatnak. A The Irish Pub mindössze három utcasarokra van, a Billings Road és a Hancock Street találkozásánál. Kényelmes 5-10 perc séta. *
*A kocsma a Billings Road hetedik létesítménye a jobb oldalon, mindössze egy a sok ugyanolyan, lapos tetős épület közül. Nem nehéz felismerni, hiszen a hétből, mindössze kettő van már nyitva, egy pizzázó és a keresett a hely. A többi, mint fodrászat és hajszalon, tánciskola és hitelkölcsönző zárva van az éjnek ilyen tájában. Az utca nem annyira népes mint Boston belvárosa, bár valószínűleg annyira nem is látogatott a turisták által sem. Fény és halk zene szűrődik ki az ablakon, ami felerősödik kissé, amint belépsz. A kocsma (https://www.yelp.com/biz_photos/the-irish-pub-quincy?select=te0hS_I1-fOggdVYP8ozBQ) belülről semmivel sem tér el a többitől. A pult a bejárati ajtótól a bal oldalon húzódik, előtte tíz bárszékkel, amiből kettő most foglalt két vaskos, megviselt ruházatú férfi által. Valószínűleg hajósok, mivel érzékeny orrodat megcsapja a hal jellegzetesen büdös szaga, de csak ahogy elhaladsz mellettük. Egyébiránt a bent rekedt cigarettafüst dominál az egész helységben. Jobb oldalon négy asztal sorakozik, egymástól egy szeparáló box-szal elválasztva. A helyiség végében egy billiárd asztal áll, mellé felállítva a dartsgép is. Az asztalokon szalvéta, só- és borsszóró, illetve egy-egy itallap és menü van kikészítve, ami arra utal, hogy ne csak inni lehet itt, hanem burkolni is. 6 féle sör választék van csapolt formában, illetve a pult mögötti hűtőben üveges kiszerelésben is kaphatóak, természetesen plusz árban. Egy huszonéves lány szolgál ki a legolcsóbb sörből, majd hátramegy a raktárba, mikor a kikötőmester után érdeklődsz, közben hangosan a Mo nevet szólítja. Néhány pillanat múlva előkerül egy tagbaszakadt, kopasz egyén, piros galléros, márka nélküli pólóban, illetve egy koszosabb farmer gatyában. A pasas legalább a két métert üti és száz kiló felett lehet bőnyállal, a kendő szinte eltűnik a tenyerében, ahogy letörli a piszok nagy részét a kezéről. Végignéz rajtad mielőtt megszólalna a dörmögős hangján.*
- Szóval Keefe kikötőmestert keresed. Ki keresi és mi dolgod van vele?
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Alaric - 2016. Augusztus 16. 23:26:47
Helyszín: Boston, Mandarin Oriental, Anderson apartmanja Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este háromnegyed 11 Résztvevők: Morgan Dunsirn __________________________________________________
*A vöröske egy pillanatra megdermed, ahogy megpillantja a tokjából kibontakozó fényképezőgépet, láthatóan nem érti mi volt a terv vele. Ebből neked csak egy morzsányi részlet jön át, túlságosan lefoglal a gép akkurátus elpakolása. Szelíden elmosolyodik és őszintén válaszol a nő.*
- Ez csak természetes, Mr. Grey, kérnie sem kell.
*A következő kérdésedre feltartja a kezét és nyomatékosan még a fejét is megingatja, ám mindezt nem durván és bántón végzi. Az az érzésed támad, hogy a lány egyáltalán nem tartozik ide, már-már túlságosan törékeny és kifinomult, minthogy efféle munkát végezzen.*
- Kérem szólítson Jesse-nek. Habár itt mindenki Amber-ként ismer, mégis jobban szeretem, ha a nevemen szólítanak. Illetve köszönöm a felajánlást, de ez a munkám, és azért fizetnek, hogy elvégezzem azt. Az nem számít én hogy érzek iránta, csak a kliens számít és az ő elégedettsége a szolgáltatással. Nem gondolja?
*Nyitva hagyja a kérdést, talán igazi választ sem vár. Kecsesen kinyomja magát a kanapéból és elringatja a testét a fürdőszoba irányába. Még legalább egy fél órát töltenek bent édes hármasban, és most hogy egyedül maradtál a nappaliban jobban kivehetők a hangok, amik az ajtón keresztül szöknek kifelé. Halk és hangos nyögdécselések váltakozása és az élvezet különféle megnyilvánulásai, a fantáziádra van bízva mi zajlik a tusoló alatt. Amikor ismét csatlakoznak a társaságodhoz, Jesse rutinosan a háttérbe húzódik és kivonja magát a további társalgásból. Anderson úgy vonul végig a nappalin, mint valami kiskirály, biztosra veszed, hogy a farka mellett maradt idő az egojának a polírozására is. A szőke pedig valódi profiként immár a te jelenlétedet és közelségedet keresi, megpróbál még egyszer felcsigázni. Rajtad áll, miként hozod létra a vérköteléket, az irányítás a tiéd.*
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Dierol - 2016. Augusztus 31. 19:45:16
Morgan
A fényképezőgép babrálása közben csak annyi tűnik fel Morgannak, hogy mintha hosszabb lett volna a szünet a társalgásában, de erre nem venne mérget. Az egyetértő megerősítésre bólint. -Köszönöm. Igazán lekötelez – válaszolja.
-Megtisztel – mondja neki Morgan, amikor elárulja a nevét. Jesse munkával kapcsolatos nézeteire megigazítja a szemüvegét -Legalábbis ez az elvárt hozzáállás. Még ha sokaknak nem is tetszik – teszi hozzá, s udvariasan ő is feláll, mivel Jesse „asztalt bontott” Megvárja, amíg eltűnik a fürdőszoba ajtaja mögött, majd újra előveszi a fényképező gépet, s az ablakhoz lépve elhúzza kissé a függönyt, hogy a kilátást megnézze magának. Az érdekesebbnek tűnő részről készít néhány képet, majd a függönyt visszahúzva visszaül a foteljába. A frissen készített képeket visszanézi, majd újra elteszi a berendezést. Ezek után a telefonját veszi elő, s több leosztásnyi passziánsszal üti el az időt.
Amikor a trió besorjázik, Morgan kinyomja a telefont, és szemügyre veszi őket. Még neki is feltűnik Anderson elégedettsége. Vajon pár nap múlva is ilyen elégedett lesz? - töpreng el rajta Morgan. -Anderson, legyen szíves, hozzon egy övet, vagy nyakkendőt! - kéri, miközben a táskájáért nyúl. Megvárja, míg Anderson visszatér a kívánt ruhadarabbal, és mindenki helyet foglal, aztán az asztalra teszi a táskáját, és felnyitja. -Talán nem baj, ha most megkapja az első fiatalság megőrző kezelést – néz a szöszire. -Kérem nyújtsa a karját! - kéri az érintettet, miközben nyúl az Anderson által hozott ruha kiegészítőért, melyet a nő karjára teker. Aztán a táskából kiemeli az egyik fecskendőt. -Ez egy szintetikus vérkészítmény, de nem kell aggódnia – gyakorlatilag a nullás vércsoportúak is használhatják – magyarázza Morgan, miközben leveszi a tűről a kupakot, és rutinosan beadja az injekciót. Utána elmosolyodik, s miközben csomagolja el a kiürült fecskendőt, tovább beszél a szöszihez -Csukja be a szemét, s képzelje el, ahogy a szúrás helye lassan kifakul, s végül eltűnik! - tanácsolja, bár úgy véli, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű. Akár egy negyed órát is foglalkozik vele, hogy a szöszi be tudja gyógyítani a tűszúrás okozta sebet. Amikor ez sikerült, elégedetten hátradől a foteljában. -Mint látja, működik! Isten hozta a cégnél! - ezzel benyúl a zakója zsebébe, és. újfent kiveszi a fényképező gép tokját. A gépet kiveszi belőle. -Kérek egy mosolyt! - szól a szöszihez, és néhány további instrukcióval is ellátja ha szükséges, hogy jó portrét tudjon készíteni. Az elkészült képet megmutatja neki, aztán a gépet ráérősen elteszi. -A fotó a biztonsági főnöknek kell - hogy tudja, magácskát nem kell leráznia mostantól – magyarázza Morgan, s a táskáját fogva feláll a fotelből. -Jut eszembe Anderson, legyél kedves a számláról felvenni majd egy ezrest, hogy indulásnak legyen mit elköltenie a hölgynek a következő találkozásunkig – kéri meg Andersont. -Ami kegyedet illeti, ha holnap meggondolná magát, hívja fel Andersont valamilyen ürüggyel – mint például, hogy itt hagyta a rúzsát, vagy valamit – fordul Jesse fele, aztán ismét a szöszi felé fordítja a figyelmét. -Jó lenne, ha megtanulna alap szinten pókerezni, ha eddig nem tudott – szó szerint kifizetődő. -Nincs más hátra, mint hogy további jó szórakozást kívánjak – mondja Morgan mindhármuknak, majd megindul az ajtó fele és távozik. Leliftezik a garázsba, körbejárja a kocsiját, majd beszállva elindul haza,a kúriája fele. Úgy tervezi, hogy megvacsorázik, átöltözik, s addigra talán megérkezik Teddy mackó és a Tündér, akikkel megfogadva Anderson ajánlását, kölcsönösen kifizetődő kapcsolatot – pontosabban vérköteléket szándékozik kialakítani.
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Quator - 2016. Szeptember 03. 20:49:10
Prince J. Milliner
*Némi túlóvatoskodás után Prince eléri az autópályát és leint egy szabad jelzésű taxit. Bár hosszúra nyúlik az ót a maga majd' háromnegyed órájával, de még mindig rövidebb, mint tömegközlekedni az éjszaka közepén. Illetve veszélytelenebb, mint lopott autóval átszelni a várost az éjszaka közepén. Ráadásul a sofőr is közlékenynek bizonyul a lehetséges helyek elhelyezkedését és kikötői funkcióját tekintve. Így az út végén, a vasútállomásnál kiszállva a Gangrel két kissé gyűrött húszast halászik elő tárcájából és ad át a taxisnak, némi jókívánság kíséretében. Egyelőre a farmeres szafari öltözékkel nem indítana a felső tízezer yachtklubjában. Így egy kényelmes séta végén betér a szerinte "nagyon kreatív" The Irish Pub nevezetű ivóba.
Odabent megcsapja orrát a jellegzetes kikötői halszag. Azt mondjuk a halak javára írja, hogy az esetleges korábban falakba ivódott dohányfüst szagát bőven elnyomják. Ezen halványan elmosolyodik magában a Gangrel, de a benti nem túl felfokozott idegállapotú közönségnek ez inkább tűnhet a betérő mosolyának. Biccent a két vendég felé és hangos Jó Estét!-tel köszönti a csaposlányt. Az olcsó sörrel meghabosítja szája szélét, hogy látszódjon, belekortyolt, de különben csak a pulton forgatja ujjai között a korsót. Nomeg kíváncsian figyeli a hátsó ajtót, hogy vajon ki az a Mo. Kisvártatva elő is kerül a helyi kétajtós szekrény, akinek láttán Princeben azonnal felhorgad a farokösszemérhetnék, de visszafogja állati ösztöneit. A Bestia ma már eleget fürdött a régmúlt gyűlöletében és dühében.*
- Jó Estét Mo. A nevem Prince. ... Igen, tudom. Anyám nevek terén mutatkozó furcsa ízlésének keresztje végigkísérti az életem. Ha kérhetem, ezen emelkedjünk felül. 8) ... Node a kérdésre visszatérve: Igen, Keefe kikötőmestert keresem. Szeretnék vele beszélni, ám remélem megérti, hogy magát a témát vele szeretném megbeszélni.
*Bár kifelé megmarad a nyugodt külső, de lélekben már előre felkészül Prince, hogy bármelyik pillanatban megvesztegesse Mo-t, ha szükségessé válik.*
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Alaric - 2016. Szeptember 07. 18:51:44
Helyszín: Boston, Mandarin Oriental, Anderson apartmanja Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este háromnegyed 11 Résztvevők: Morgan Dunsirn __________________________________________________
*A percek leforgása alatt kialakult röpke egyedüllétet a fényképezőgéped társaságában ütöd el. A penthouse mindössze csak egy irányban határos választófallal, a maradék három irányba nagy ablakos kilátás nyílik a szomszédos épületekre, környezetre. Keleti irányban a hotel belső udvarára van rálátásod, ahol éppen földbe tűzött fáklyákat gyújtanak meg a kígyózó ösvény mellett, mely a bokrokkal és színes virágokkal teli zöld területet szeli ketté. Nyugatról a szomszédos Veterans Memorial Convention Center üveg "bástyája" takarja ki a kilátás a pár száz méterre odébb terpeszkedő Fenway Park hátrányára. Északról az utcafront bontakozik ki az éjszakai forgalomból, ám az épületek fölött a Charles-folyó hömpölyög. A nyár ezen tájékán kezd sötétedni, remek fotografikus összhatást nyújt a világosság és a kibontakozó éjszaka harca, megspékelve a ringatózó hajók kavalkádjával.*
*Joynak - habár eddig nem mutatkozott be, kétségtelenül testre szabott név - hirtelen kisimul az arca és a lelkesedése alábbhagy, már ami a izgalom felcsigázását illeti. Azt addig leszűrhetted, hogy nem szívbajos és szégyellős fajta, a vér gondolatától most megszeppen. Vagy a tűszúrásétól. Ezt nem tudhatod, mindenesetre a vénája körül nincsenek tűnyomok és ha él is a kábítószerek adta lehetőséggel, úgy fest azt nem injekció segítségével adagolja be magának. Anderson egy bőrövvel tér vissza, aminek a kezelését inkább rád bízza, mint "szakértőre". Jesse és a férfi némán szemlélik, ahogyan a véredet befecskendezed a szöszibe, aki a szemét becsukja a procedúra alatt és a fogait is kissé összeszorítja. Nagy megkönnyebbülés, levegővétel és egy könnycsepp elmorzsolása jelzi a vérkötelék kezdetét. Legalább 2 percbe telik, mire a potens véred szétáramlik Joy ereiben és csak utána képes begyógyítani a miniatűr sebet. Érzed, hogy a Bestia megmoccan, de a bőséges fogás ígéretével vissza tudod szorítani a belsődben. A formalitások lezajlása zökkenőmentesen és gyorsan történik: Anderson helyben kifizeti a szolgáltatást - mégis hogy nézne ki ha most még elmenne egy automatához?! -, Joy kicsattanó lelkesedésben távozik, ami pedig Jesset illeti, kedvesen beígéri a következő napi választ és elköszön. Utolsó, Joynak címzett mondatodra a nő csak elmosolyodik, bár szemében egy kis értetlenség csillan.*
- Én csak a vetkőzős pókert ismerem. De ha jól meggondolom, minden milyen lapjaim vannak, a vége mindig ugyanaz.
*Vonja meg a vállát és a vörös tündérrel karba font kézzel távoznak, miután még Anderson hívott egy liftet a számukra. Amennyiben nincs más mondanivalód a ghoulod felé, úgy hamarosan te is lefelé veszed az irányt, egyenesen a kocsidhoz. Anderson pedig biztosít, hogy hamarosan ő is elindul csak szalonképessé teszi magát.*
Helyszín: Boston, Morgan Dunsirn menedéke Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este negyed 12 körül Résztvevők: Morgan Dunsirn __________________________________________________
*Alig fél óra alatt érsz vissza a kúriához, ahol a nehéz, vaskapu gombnyomásra tárul ki előtted. Már kintről feltűnik a falakon belülről kiáradó halvány fénycsóva. A szabályozható kapcsolóval ellátott csillár egy-egy izzója okádja csak magából a világosságot, kellemes félhomályt varázsolva az előtérben. A konyha felől mennyei illatok csapják meg az orrod, Kamdyn a jelek szerint visszatért a beszerző körútjáról. A fogás: párolt zöldségek, szarvasgomba és baconbe tekert szűzérme kelbimbóval tarkítva, emellett egy pesztós szósz is készülőben van. Mondjuk ez csak akkor válik világossá számodra ha belépsz a szentélybe. Kamdyn maga köré egy séfkendőt tekert és magában dúdol egy skót gyermekdalt, amíg elkészül a vacsorával. Jó kedvében lehet, nem sokszor fordul elő az ilyesmi. Amint megpillant egy szokatlan mosolyt is villant.*
- Jó estét! Mire jönnek a vendégek tudok tálalni, de addig is szolgálhatok előétellel? Nem feltétlenül illik ide, de nem felejtettem el. Hoztam egy kis kínait...
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Alaric - 2016. Szeptember 07. 19:12:01
Helyszín: North Quincy, The Irish Pub Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este fél 12 körül Résztvevők: Prince J. Milliner __________________________________________________
*Nos, Mo-ba vagy kevés értelem szorult, hogy felfogja hogyan is kéne felülemelkedni valaki furcsa ízlésének keresztjén, vagy a Jóisten nem volt bőkezű, mikor a humorérzéket osztogatta. Mindenesetre kifejezéstelen arccal, rezzenéstelenül magasodik a pult túl oldalán és nem igazán gördül a szája széle mosolyra. Az egyetlen reakció amit kapsz egyelőre az egy hümmögés, vagy félúton elfojtott kacaj vagy talán egy böfögés szikrája.*
- Akkor rossz helyen keresed... A kapitányságon megtalálod 10 és 2 között. Már ha az irodájában van. Eléggé elfoglalt... Prince...
*Nyomja meg az utolsó szót, érzékeltetve, hogy nem loptad be a szívébe magadat.*
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Dierol - 2016. Szeptember 11. 15:13:09
Morgan
Morgannak azért feltűnik, hogy a szöszinek mintha alább hagyott volna a lelkesedése a fecskendő láttán. Kis ideig eltart neki, hogy rájöjjön, mi lehet a gondja – hiszen neki évtizedek óta olyan ez az eszköz, mint másnak egy kanál – mostanra minden fenyegető és kellemetlen tulajdonságtól mentes és hasznos hétköznapi tárgyként tekint rá. Kis késéssel, de még hozzá teszi -Sajnálom, de tablettás kiszerelésben még nem elérhető – adja be közben az injekciót. Közben a Bestia is érdeklődik – érezhetően nagy kortyokban ízlelné meg az engedelmes szöszi forró vérét, mely mindössze karnyújtásnyira áramlik a feszes bőr alatt. Morgannak ismét emlékeztetnie kell magát, hogy ezt most nem engedheti meg magának – már ha ragaszkodik a terveihez, s ez a haladék később egy étkezésnél jóval több haszonnal és remélhetőleg vérrel kecsegtet. Ahogy Anderson fizet, elégedetten figyeli - úgy véli, hogy ezzel a szöszit sikerült végleg meggyőznie, hogy jól döntött. Jesse esetében már nem ennyire optimista – nem tudja, hogy a nő csak szabadulni akar, vagy tényleg át akarja-e gondolni a dolgot? Valami azért azt súgja, hogy fontolóra fogja venni – csak az a kérdés, hogy eléggé jó lehetőségnek tűnik-e az ajánlata a hőn áhított változásra? Bár az is igaz, hogy nagyon nem lehet más alternatívája. Így annyira nem nyugtalankodik a végkifejlet miatt. Joy válaszával Morgan teljes mértékben egyetért, de most nem erre akart rávilágítani. -Azért nem volna rossz néha nyerni is - nem igaz? - teszi fel a költői kérdést.
Miután távoztak, a táskáját megragadja, s megjegyzi Andersonnak. -Az elkövetkezendő hetekben minőség-ellenőrzést fogsz végrehajtani – ennek keretein belül megismerkedsz a többi hölggyel is. Gondolom nem jelent problémát, ha azokat a légyottokat nem szándékozom megzavarni. Ami pedig a vöröskét illeti – nem az az ostoba liba. Amennyiben holnap kész beállni a sorba, akkor holnap ugyanitt találkozunk. Ha pedig mégis nemet mond, akkor had menjen -vázolja tömören az elképzeléseit.
A kúriánál a kitáruló kapu eszébe juttatja, hogy pár évtizede még maga nyithatta a kaput, ha olyan helyre érkezett, ahol nem volt kapus. Azért mennyivel kényelmesebb így! A bentről kiszűrődő fény tudatja vele – Kamdyn feltehetőleg már hazaért. Belépve a kellemesen árnyas előtérbe az illatok is ezt támasztják alá. Egyből a konyha fele indul meg - ahol megpillantja jókedvű gholulját. A mosolyra futó mosollyal válaszol, s végignézi a kínálatot -Jó illata van – dicséri meg – Biztos sikert fog aratni Az előétel említésére elégedetten villan a szeme -Igazán figyelmes vagy – egy ilyen ajánlatot nem lehet visszautasítani – válaszolja érezhető elégedettséggel a hangjában. A kínai mellett a tegnapi „maradékot” tervezi a fő fogásnak.
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Alaric - 2016. Szeptember 11. 16:55:13
Helyszín: Boston, Meritage Restaurant & Wine Bar Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este fél 11 Résztvevők: Charles Bonano __________________________________________________
*Jobb lábadat könnyedén a bal térdeden nyugtatod, miközben kiélvezed az édes magányt. Jobboddal időnként megforgatod a poharat egy könnyed csuklómozdulattal, hogy szemügyre vedd a borod ablakosságát, majd illatvétel és a száraz kóstolás után a szádban megforgatod a nedűt, hogy apró kortyonként átadd magad az élvezetnek. A minőségi, méregdrága bor minden cseppje kellemes zamatot és elégedettséget kölcsönöz, ahogy szinte végiggördül a nyelőcsöveden keresztül. Annak ellenére, hogy a külön, neves vagy gazdag embereknek kialakított és elkülönített helyiségben minden asztal foglalt, egyáltalán nincs lárma, a módhoz illően lágy beszélgetések foszlányai töltik ki a teret. A szokott exkluzív éttermekkel ellentétben nem csak a kényelem és a luxus kap szerepet, hanem a kilátás is. Az ablakon keresztül a Bostoni Kikötő fedi fel magát, mely a sötétre színezett vizet öleli körbe. A hold fénye ezernyi darabként csillan vissza a víz hátáról, különös táncjátékot idézve. A kivilágított hajók szelíden ringatóznak, egyfajta nyugalmat árasztva magukból. Akárcsak a fával burkolt falak, amik egyfajta otthonosság-érzetet keltenek az átlag emberben. A bejárattól bal kéz felől egy jó két méter hosszú és majdnem ugyanilyen magas szekrény tölti be a bortároló szerepét, üvegfalai pedig nem gátolják az arra tévedő kíváncsiskodó tekinteteket. Körülbelül száz üveg bor sorakozik, hogy elfogyasszák őket, és nem kételkedsz a minőségükben sem. Megérkezésedet követően a séf, bizonyos ... személyesen üdvözölt és terítette eléd a ma esti választékot, külön kiemelve a specialitásokat, hozzátéve egy-egy történetet, ami az elkészítésükhöz kapcsolódik, érdekességeket és ajánlásokat. Miután elbocsájtottad a séfet és kiválasztottad az ízlésednek megfelelő étkeket és italt, a felvételtől számított fél órán belül pedig tálalták is, mindenféle szemet gyönyörködtető stílusban és kompozícióban. Tehát amíg várakozol, addig próbálsz nem gondolni az elmúlt napokra.*
*Tegnap este tértél vissza egy két hetes olaszországi kitérőt követően, ami nem volt nevezhető sem kellemesnek, sem betervezettnek, viszont annál inkább kényszerű. Alessanda atyja, Antonio Giovanni elhalálozása és végtiszteletben búcsúztatása volt az indok, mely egybe kívánta a közelebbi családtagok egyesülését eme "szomorú" alkalomkor. Na nem mintha könnyek hullottak volna a vén faszkalap után, de a tradíció mindig is fontos volt a Családnak, és ha már így alakult, akkor Atyád megpróbálta karmait beléd vájni, olyan értelemben, hogy ismét behálózzon és szorosabbra fűzze a köteléket kettőtök között, ami egy ideje meglazult a távolság hatására. Természetesen az elporladás vitatott körülmények között történt - milyen meglepő fordulat -, így a megtorlás sem váratott magára, melyben te is jelentős szerepet kaptál Alessandra őrült terveiben. Semmi nyílt háború, csak három fontosabbnak nevezhető ghoul és halandó eltüntetése. Az hogy ez mikor fog visszacsapni rád nem valószínűség kérdése, mindössze az időn múlik, hiszen Massimiliano nem felejt...*
*Azonban ismét megszabadultál a vérrokonság kellemetlen közelségéből, ideje visszatérni a megszokott világodba. Ami közelről sem nevezhető álombélinek és megbecsültnek, de még mindig jobb, mint Atyád faszságait hallgatni. Kényelmesen költöd a vacsorádat, mikor az asztalra kitett mobiltelefon hangtalanul megremeg. Majd újra és újra, jelezve, hogy egy hívás érkezik be ebben a pillanatban. Még az étterembe lépés előtt kinyomtad a nem kívánatos csengőhangot, véletlenül se zavarják az egyedülléted. Nem kivételes alkalom, hogy a kijelző csak egy telefonszámot mutat de nem köt nevet hozzá. Tizedik rezgésre és hezitálva nyomod meg csak a hívásfogadó zöld gombot, majd a füledhez emeled a készüléket. Egy férfi hang szólal meg a kapcsolat túloldaláról, a törzsgyökeres bostoni akcentust leszámítva semmi egyedi nincs a hangjában. Csak egy Joe a sarokról.*
- Alias vízvezetékszerelő Kft.? Gondom akadt a vízcsappal, ami eltört és elárasztotta a lakást. Seavers Street 389., Mr. Holloway. Rögtön kéne. Mennyiért vállalja?
*Ha annyira megborult lennél, hogy a megszólításból sem találnád ki miért is telefonáltak neked ezen kései órán, a szavak összeillesztése már félreérthetetlen jelzés a magad fajtának. Eltört vízcsap, azaz van egy hulla. Elárasztott lakás, azaz van egy szétkúrt tetthely is mellé. Mindezt sürgősen, azaz kibebaszott sürgősen. Az említett cím Roxburyben van, a Franklin Parktól nem messze. Jó kerület lenne, ha nem vesszük figyelembe, hogy a crack városi terítésének központja és egy amerikai felmérés szerint 99 pontot ért el a százból. De ezen kívül, csupa szív emberek lakják.*
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Cyrgaan KheaLorn - 2016. Szeptember 11. 22:05:22
Charles Bonano
Szórakozottan forgatja a poharat, és figyeli, ahogy a vörösbor nyomot hagy az egyébként kristálytiszta pohár falán. A háttérben a sötét paláston játszó apró fényfoltok még érdekesebb megvilágításba helyezik a kezében tartott bort, mondhatni a kompozíció varázsa már önmagában megéri a ráfordított energiát. Időről időre a csobbanások hangjai is eljutnak hozzá, még jobban elnyomva az étteremben zajló, szolid mormogásként jelentkező beszélgetés foszlányait, és erősítve ezzel a kellemes magány érzését. Igen, szüksége volt már erre az elmúlt időszak után.
Pár fürkésző pillantást vetett a séfre, aki a ma esti specialitások történetét adta elő, és helyenként úgy beszélt az ételekről, mintha azok saját édes gyermekei volnának. Charles megeresztett egy-egy udvarias mosolyt, ahol a történetek megkívánták, egyébként ujjbegyeit egymásnak támasztva, látszólag figyelmesen hallgatta a férfit. Végül választott, talán valamivel gyorsabban, mint egyébként szokott, de most még ennyire sem vágyott társaságra.
Érdekes napok, vagyis éjszakák voltak, amiket Európában átélt. Nagyjából annyira vágyott rá már az elejétől fogva, mint egy vérparazitára, de vannak bizonyos formaságok, amik alól ugyebár nem húzhatta ki magát. Antonio, az öreg Antonio... Vén fasz... nem is baj, hogy elérte már a Végső Halál, bár a maga szerepét az utána következőkben a pokolba kívánta. Ha még halandó lett volna, megborzongott volna Atyja negédes, gyomorforgató suttogásának még az emlékétől is - az a nő egy kibaszott őrült, még a Malkaviták is kinéznék maguk közül. Természetesen a legnagyobb örömmel maradt volna ki a finoman palástolt gonoszsággal kitervelt és óvatos undoksággal végrehajtott színjátékból, de... nos, olykor nem adatik meg a választás. Természetesen a dolog elsősorban Massimiliano-t zavarta, és a maga otromba módján meg is tette a megfelelő válaszlépéseket illetve "figyelmeztetéseket", és Charles hajlamos volt hinni abban, hogy ez a barom tényleg nem fog elfelejteni semmit. Pedig igazán sok fejfájástól kímélné meg, ha mondjuk elfelejtené, hogy a Nap éget... És a gondolat, hogy esetleg visszatér ez a két seggfej az Államokba... még belegondolni is borzalom. Egy sor kellemetlenséggel járna, nagyjából, mint a fogfájás. És Charles mindenképpen igyekezett elkerülni, hogy fájjon a foga.
Időközben megérkezik a vacsorája, aminek neki is lát. Vannak pillanatok a síron túli létben, amikor pár pillanatra - de tényleg csak néhányra - megkívánja a halandó életet, hogy behatóbban élvezhesse a földi élet apró örömeit, a finom ételt, a jó borokat, és ne kelljen utána visszataszító módon megszabadulni az elfogyasztott vacsorától. Mosolyogva jut eszébe, hogy tulajdonképpen nem is rossz, hogy elszabadult a sok nekrofil fasz közül, még esetleg az a nyugtalanító gondolata támadt volna, hogy az egyetlen módja, hogy ne kelljen többet Atyja faszságaiban részt vennie, az, hogy egy gallon benzinnel nyakon öntve egy csendes nyári estén felgyújtja a nőt. Aztán felfalatja a sok köcsöggel, mint "flambírozott kurvaanyád". Ki tudja, talán még a vágynak az emléke is felébredt volna szívének összecsoffadt maradékában, hogy gyakorlatba ültesse e tervét, és tovább borzolta volna a velencei kedélyeket...
A telefon rezgése rántja vissza a vágyálmok világából a valóságba. Még hogy szórakoztató elektronika, amikor csak akkor szólal meg, amikor nem kellene. Mi ebben a szórakoztató? Egyáltalán, hogy bír a sok hülye halandó ennyi időt rászánni ezekre a ketyerékre, ahelyett, hogy mondjuk ennének, élnének, üzekednének? Vajon a Gyehenna a halandókra számára is özönvízzel fog felérni, bizonyítandó, hogy megértek egy erős szelektálásra? Halk sóhajtás után veszi fel a telefont.
- Halló?
Amíg baljával a füléhez tartja a ketyerét, jobbjának ujjai szolid dobolásba fognak.
- Igen... Értem... Rendben... Nézze, ha tudja ezt a telefonszámot, azt is tudja, hogy a helyszínen állapodunk meg az árban. Ez alapszabály. Huszonöt perc múlva ott vagyok. Viszlát.
Megszakítja a hívást, a készüléket a tányér mellé helyezi, majd ahogy előredől, ujjaival a halántékát masszírozva átgondolja a helyzetet. Magához inti a pincért.
- Meg kell mondjam, rettenetesen sajnálom, de nem áll módomban befejezni a vacsorát. Adja át sajnálatomat és gratulációmat a séfnek. - mosolyog. - Pedig úgy tudom, a pokolban külön bugyrot tartanak fenn azoknak, akik ilyen finom ételeket pazarolnak...
<És remélem, a rothadtlelkű Atyámmal pedig egyszemélyes terápiában egyeznének meg...>
- Megtenné kérem, hogy hozza a számlát? És egyúttal jelezze a boynak, hogy hozza elő az autómat, köszönöm. Most, ha megbocsát.
A mosdók felé indul, hogy az élvezetek után kötelező kellemetlenségeknek eleget tegyen. Miután végzett a dolgával, és kifizette a számláját - a pincér tekintélyes borravalót kap -, autóba ül és elindul a megadott cím felé. Volt már dolga arrafelé. Valamiért kedvet érzett ahhoz, hogy az ajtónyitás pillanatában ennek a "Mr. Holloway-nek" az arcába pancsoljon és közölje vele, hogy merre találja a kurva anyja picsáját, ahova kötelessége lenne elbújni.
- Ehh, de feszült vagyok mostanában... Franc essen a perverz digó hullaimádókba...- mondja hangosan magának, ahogy a kormány felett az utat figyeli.
Persze, szolgáltatás, de mégiscsak felháborító, ahogy az emberek azt hiszik, hogy a világon minden értük van. Mondjuk nem szólhat egy szót sem, ha már ebből él, de ilyenkor a pokolba kívánja az egészet. Az már biztos, hogy a nadrágját is legombolja a faszinak ezért. Egyszer valaki azt mondta, hogy csupa szív emberek laknak errefelé... ő maga egy kicsit másképp emlékszik Roxburyre, de ha már az emberélet apró motorja említésre került az ügyben, talán meg lehetne néhánnyal ismerkedni közelebbről. Egészen közelről. A felesleg nélkül.
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Quator - 2016. Szeptember 12. 19:31:58
Prince J. Milliner
*Ez nem a hosszú és gyümölcsöző barátság kezdete. Arra azonnal rájön Prince, hogy itt nem lesz megvesztegetés. Mo egyszerűen nem érdemli meg, hogy bármennyi pénzt is kapjon.*
- Köszönöm... Mo ... Sokat segített.
*Nyomja meg a másik nevét a vámpír is, ezzel utánozva a nagydarab vendéglátós előbbi gesztusát. Ezt követően felveszi sörét a pultról és látványosan lassan elhelyezkedik az egyik boxban. Ismét megnedvesíti a száját a sörhabbal és elkezdi áttanulmányozni az étellapot. ... Gondosan ügyel, hogy sűrűn kiüljön az "önkéntelen lesajnáló grimasz" az ábrázatára a slampos választék miatt, bármi is legyen a menüben. Egyelőre nem siet a további kutatással, inkább idegesíti a mogorva helyi erőket.*
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Alaric - 2016. Szeptember 16. 17:19:44
Helyszín: Boston, Mandarin Oriental, Anderson apartmanja Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este háromnegyed 11 Résztvevők: Morgan Dunsirn __________________________________________________
- Nem tudom, amikor veszítettem, akkor is kifizettek. De legközelebbi alkalommal megtaníthat, ha ragaszkodik hozzá.
*Feleli nemes egyszerűséggel a szöszi és ami kiviláglik számodra, hogy részéről teljesen érdektelen, hogy tud-e játszani vagy sem. Nem úgy fogja fel a kártyajátékot, mint profitszerzési vagy -teremtési lehetőség, mindössze egy előjáték a sok közül. Engedelmesnek engedelmes, kielégíti az ügyfél igényeit, de a mozgatórugója eléggé lekorlátozódik a könnyű és kényelmes pénzszerzés vonalára, ami nem mellesleg még alkalomadtán élvezhető is a részéről.*
*Kifelé távozóban megpillanthatod Anderson ritka arckifejezésének egyikét, amely az elhivatottság és megfontoltság együttesét képzi, ahogy egy fontosnak tartott feladatra vagy problémára összpontosít. Itt most semmi helye a komolytalanságnak vagy a lezserségnek. Talán sikerült magadhoz láncolni csupán egy falatnyi kényeztetéssel?*
- Minőség-ellenőrzést rajtuk, mennyire tartják magukat a megállapodáshoz, vagy az új lányokon, hogy mennyire válhatnak potenciális ügyfélnek? Esetleg mindkettő?
Helyszín: Boston, Morgan Dunsirn menedéke Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este negyed 12 körül Résztvevők: Morgan Dunsirn __________________________________________________
*A bókod hallatán a mosoly ráfagy az arcára, ami az udvariasság álcájában tündököl, mintsem valódi érzelemként mutatkozna. Gyanítod, hogy ez a sok előkészület inkább neked szól, roppant meglepő lenne, ha ennyi igyekezetet fordítana mások elkápráztatására. Az sem elképzelhetetlen, hogy teljes odafigyelés nélkül dobta össze a fogást, csak kárhozatára még így is jóval meghaladja az átlagos ízvilágot a képességei lévén. Ennek tükrében teljes mértékben érdektelen a visszajelzéseket illetően, már ami a halandókat érinti.*
- Személy szerint valami sokkal... karakteresebbre vágytam, de nem szeretnénk elüldözni rögtön a vendégeket, nem igaz?
*Az elégedettséged látva viszont kivirul jól láthatólag. Utoljára akkor tudtál ilyen könnyen érzelmeket leolvasni - melyekről hajlamos vagy azt képzelni feloldódtak a pszcihózisban -, amikor Andersont hajtottad szolgálatba a véreddel.*
- Az előétel fent van az ágyamhoz kötözve. Kicsit virgonc volt, de nem szívesen fenyítettem volna meg anélkül hogy nem te veszed kezelésbe először, így adtam be neki nyugtatót. Beletelhet pár percbe még magához tér.
*A friss, érintetlen hús és vér gondolatára megmoccan a Fenevad is és ragadozó ösztönöd arra sarkall, hogy Kamdyn hálószobájába vedd az irányt. A "vadászat" keltette izgalom és éhség ködén keresztül alig jut el a tudatodig, hogy a kúria belülről egy takarításon esett át. Hogy mindez azalatt a röpke távollét során történt, még inkább kiemelik az unokád multifunkcionális érdemeit. Mindössze néhány lépcsőfok és egy zárt ajtó választ el a kéjtől, ami a nyaki ütőér árharapásából fakad. Azonban ahogy kitárod az ajtót, korántsem az a kép fogad, amit az unokád vázolt. Az ágy üres, a kerete megtörve, darabokban terül szét a gyűrött lepedőn. Az említett kötelek megrogyaszkodva lógnak alá saját súlyuknak, a test pedig nem esik a látószögedbe. Egészen addig amíg el nem forgatod a fejed, hogy aztán megpillantsd a gyűlölettől eltorzult arc és a lesújtani készülő éjjeli lámpa közeledő alakját...*
Elérkeztünk az első harci jelenethez. Uralmat nem használhatsz, mivel nem tudsz a fickó szemébe nézni, azonban kitérésre még dobhatsz 7-es célszámra a meglepetés miatt. Mindenképpen övé a kezdeményezés.
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Alaric - 2016. Szeptember 16. 18:34:26
Helyszín: Boston, Roxbury, Seavers St. 389. Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este 11 Résztvevők: Charles Bonano __________________________________________________
*Ritkán sajnálod azokat a pillanatokat, amelyek a halhatatlanság eszményképe mögött megbújó múlandóságot szemlélteti - a legtöbb ilyen általában egy ember elhalálozása, de az még halandó életedben sem viselt meg -, azonban ez ide tartozik. Valahogy még a pazar étektől való kényszerű, nem úri körökbe illő megválás is nehezedre vált. Mindez valószínűleg a természetes kilökődés hiányának tudható, az erőltetett hánytatás pedig évtizedek óta csak egy emlékfoszlány. Volt. Rendezed a számlát, a pincér pedig biztost, hogy mire kiérsz az autód indulásra készen fog várni.*
*Nem tévedtél az érkezésed becsült időpontját illetően. Közel 25 perc alatt érsz el az étteremtől a megbeszélt találkozó helyéig. Elindulásod után két perccel már az I-93 délre haladó nyomvonalán tartottál Roxburybe. Az autópályáról kisoroltál a Massachusetts Avenuera, majd balra a Hampden Streetre. Az utca végén balra tartottál és a következő kereszteződésben a Blue Hill Avenuera kanyarodtál. Innentől egészen a Franklin Parkig kellett vezetned, nem térve le az útról. A Seavers Street a legutolsó, merőlegesen húzódó utca volt. A piros lámpának hála volt egy kis időd, hogy eldöntsd melyik irányba is fordulj, hogy a megfelelő házszámhoz érkezz. Végül balra kanyarodtál nagy ívben és elhagyva a Normandy Streetet és a Columbia Roadot leparkoltál a szegély mellé.*
*A ház (https://www.google.co.uk/maps/@42.3038858,-71.0819734,3a,77.6y,190.32h,84.32t/data=!3m6!1e1!3m4!1sUhTMzvs9f4J6lkLAV8_XmQ!2e0!7i13312!8i6656) a környékre jellemző kertvárosi házaitól eltérően kisebb és megviseltebb. Jól látszik, hogy nem annyira karbantartott, a festék kezd lekopni a falakról és az eredeti fehér szín is erősen a bézs felé orientálódik. Míg a legtöbb házon büszkén lebeg az amerikai zászló, addig ez mentes a hazafiasság ilyenfajta megnyilvánulásától. Mivel alapterületre is kisebb, így a szokásos veranda sem kapott helyet, ám a hátsó kert és a második szint itt is elmaradhatatlan kiegészítés. Belülről nem szűrődik ki semmilyen fény, a vastag, fekete függönyök úgy látszik jól sötétítenek. A környék csendes, néhol pislákol egy-egy kékes fény, ami a televízió szakadatlan sugározásából ered. A távolból felugat egy kutya, de pillanatokra később már el is hallgat. A házakra jellemző, hogy minden második szorosan egymás mellé simul és közös kerítéssel választják el a telkeket. Ahol azonban nem érnek össze a telekhatárok, járműközlekedésre alkalmatlan, szűk gyalogutak vannak kialakítva, melyek összekötik a szomszédos utcákat, egyfajta labirintust képezve. A kerítések váltózóak, néhol fából készültek, azonban van olyan is, amelyiket csak drót alkotja. A kapubejárókban parkoló kocsik számából azt a következtetést vonod le, hogy körülbelül mindegyik házat lakják és otthon is vannak az emberek. A 389. szám előtt a tiéden kívül még egy viseltes Ford parkol, illetve egy szürke Cadillac ami a kerítés túl oldalán, a ház mellett várakozik.*
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Alaric - 2016. Szeptember 16. 19:16:53
Helyszín: North Quincy, The Irish Pub Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este fél 12 körül Résztvevők: Prince J. Milliner __________________________________________________
*A kibontakozó aggresszió megüli a levegőt és az idáig beszélgető matrózok is elhallgatnak. Mindkettő megnéz magának, még az egyik szó szerint ki is csavarja magát a látvány kedvéért. Megragadod a sörödet és helyet foglalsz egy boxban, miután Mo nem látott el érdemi információkkal. Még egy darabig követik a lépéseidet, majd visszatérnek a társalgáshoz. A pultos szemlátomást nem veszi jó néven, hogy még mindig a levegőt koptatod, de egy perc után ő is elfordul és visszatér hátra a raktárba. Még valamit dünnyög az orra alatt, de a hang odáig már nem terjed ahol ülsz. A terved, miszerint felbosszantod a helyi közérdekűt úgy tűnik füstbe száll, mindenki szarik rád magasról. Aztán körülbelül három perc múlva kinyílik az ajtó, hogy két fiatal, 20 év körüli srácnak adjon teret. Jókedvűen - és feltűnően eléggé ittasan - társalognak, nem is szarakodnak sokat, hogy egy újabb kört kérjenek maguknak. A csapos lányka meg töltené is meg a korsókat, de a folyamatot Mo hangja szakítja félbe.*
- Sajnálom srácok, zárva vagyunk.
- Hogy érti? Még csak most jöttünk be. Az ajtón az áll nyitva.
- Úgy, hogy zárva vagyunk, nincs piakikérés. Húzzatok máshová vedelni.
*Mind a fiatalok, mind a pultos lány arcára kiül a meglepetés, ám nem szólalnak fel a nagydarab, benga szerzet ellen és távoznak. Még hallod, ahogy kint szitkozódnak és anyáznak, na nem mintha ettől a férfi meghatódna. A matrózok ismét elhallgatnak, hogy aztán egymásra nézve felhajtsák a maradék alkoholt, ami a korsójukban volt. Szegény lány még mindig nem ocsúdott fel, ám Mo nem igazán szándékozik megmagyarázni a döntést.*
- Te is végeztél mára, Tess, innen befejezem.
*A lány egy magyarázatra váró pillantást vet át a pulton, egyenesen rád. Majd leköti magáról a kendőt és hátrasiet. Pár pillanat múlva a blézerével a kezében távozik, láthatólag még arra sem fordította az idejét, hogy normálisan átöltözzön. Nem kell figyelned ahhoz, hogy érezd: egy tekintettel olyan kommunikáció zajlik le hármójuk között, ami nem előnyös ilyenkor a maradék félre. Jelen esetben rád. Mo időközben megkerülte a pultot egy baseballütővel a kezében, megfordítja az ajtón csüngő táblát és leereszti a redőnyöket, ezzel meggátolva a belátást a kocsmába. A két vállas matróz is felhagy ülő pozíciójukkal és fenyegetően feléd merednek. A Bestia felegyenesedik gubbasztásából, ahogy megérzi az erőszak közeledtét. Mára messziről kiszagolod a vérontást.*
- Azt mondtam záróra. Ez rád is vonatkozik. Takarodj a faszba, amíg tudsz járni!
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Alaric - 2016. Szeptember 18. 14:36:23
Helyszín: Boston, Morgan Dunsirn menedéke Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este negyed 12 körül Résztvevők: Morgan Dunsirn __________________________________________________
*Vannak pillanatok az életben, mikor a döntés nem a saját kezünkben van, mikor csak megragadhatjuk a knálkozó alkalmat vagy hagyjuk elsiklani. Nem tudjuk előre a végkifejletet, csak azután jövünk rá jól döntöttünk-e, miután a dolgok már leperegtek. Az, hogy ez a kínai srác jobban ragaszkodott az életéhez másoknál és az éjjeli lámpa után nyúlt... Nos, utólag kurva szar döntésnek bizonyult. A túlélőösztön eltompította a józan ítélőképességét és nem tudatosult benne a hév felszabadulását követően, hogy képtelen a giovanniban komoly kárt tenni. A lámpa fém burkolata kissé eldeformálódott, ahogy a káinita koponyája megakasztotta mindkétszer a pályáját, azonban az emberfeletti szívósság tompította a sérüléseket. A Morgan kezében villanó kést már csak akkor realizálta, mikor az megmártózott a vérében, ahogy egy gyors szúrással átszakította a hasfalat. A hirtelen fájdalom megtántorítja a lendületében és ösztönösen eltávolodik a veszély forrásától. A szemében lobogó tűz helyére a félelem és a kétségbeesés szikrája költözik. Eldobja az eddig kezében tartott fegyveralkalmatosságot, baljával pedig próbálja meggátolni az oldalából előzubogó vér terjedését. Feladja a küzdelmet. A testében szétáramló sokk hatására elveszti egyensúlyát és a földre esik, hátát a szoba falának vetve. Jobbját védekezően feltartja az arca elé, miközben azért könyörög, hogy ne bántsd többé. A kín eltorzítja az arcvonásait és egy könnycsík is végiggördül az arcán. Most tudod csak jobban szemügyre venni az előételedet. A srác elég fiatal, alig üti meg a húszat. Jó kondícióban van, legalább is az izmos, félmeztelen felsőtestet ezt takarja. Jól láthatóan nincs rajta alsónemű és zokni, mindössze egy hirtelen magára kapott farmer nadrág. A csukló körül véres dörzsölések nyoma látható, bizonyára sok erőfeszítésébe került, mire kiszabadulhatott. Talán ha egy kicsivel hamarabb szabadul ki a béklyójából, észrevette volna a párna alá elrejtett megtöltött .38-ast is... Micsoda balszerencse.*
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Quator - 2016. Szeptember 20. 15:30:05
Prince J. Milliner
*Csalódottan veszi tudomásul a Gangrel, hogy mégse lesz olyan jó móka ez a bárban ücsörgés. Alig, hogy leült az egyik boxba látványosan szenvedni, máris figyelmen kívül hagyta mindenki a jelenlétét. Már épp azon van, hogy feláll és távozik, amikor két fiatal srác téved be, ám nekik is hamar záróra. Mo egyébként sem valami szimpatikus figura, de ez a hirtelen ellenségesség a vendégekkel szemben felkelti Prince figyelmét. Azonban gyorsan követik egymást az események. Srácok ki. Mo ismét be. Tess haza. ... éés Mo már jön is a bézbózütőjével, meg a két halas manus is hirtelen milyen aktív lett a háttérben.
Erre már Prince is felemelkedik ültéből, arcán őszinte meglepetéssel. Bár a Bestia már üdvözült vonyítással ugrik neki az akarat ketrecének, de egyelőre még nem lenne jó a direkt erőszak. Kezeit kissé eltartva magától, üres tenyereit mutatva Mo-nak és a mögötte álló két munkásnak, Prince meglepett hangon teszi fel a helyzettel kapcsolatos kérdéseit.*
- Nono, csak lassan. Megyek én akkor is, ha szép szóval kérnek. Mitől van hirtelen hascsikarásotok fiúk?!?
*Persze ahhoz, hogy távozhasson el kell még haladnia Mo és a két pacák mellett, így a boxok mentén nyugodtan oldalaz az ajtó felé. Közben természetesen úgy fordulva, hogy mindhárom jómadarat szemmel tarthassa. Prince gondolatai pedig mindig ugyan oda tévednek vissza eközben: Bárcsak elhozta volna a Colt-ot. Persze, eredendően egy vén nekromanta pöccsel találkozott, ahol vajmi keveset számított volna a csúzli. Most viszont elég feltűnő lesz, ha végül kénytelen saslikká aprítani ezt a három tököt a karmaival. ... Mennyivel egyszerűbb egy lövöldözés. Most már kénytelen lesz több figyelmet fordítani a halandók közötti visszailleszkedésre is.*
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Cyrgaan KheaLorn - 2016. Szeptember 20. 19:08:01
Charles Bonano
Leállítja a motort a házzal szemben, és az órájára pillant. A pontosság és a szavatartóság meglehetősen fontos ebben a szakmában, és az évek során Charles is egyre kényesebb lett erre mind magával, mind másokkal szemben. Nem kedveli ezt a környéket, és a mai estét amúgy sem munkával akarta tölteni - ha valakinek az örökkévalóság áll rendelkezésére, olykor kénytelen kompromisszumokat kötni, mondván holnap is nap lesz. Vagy mi. Nem is beszélve arról, hogy ez a szakma a hírnéven és az ismertségen, az elégedett vásárlóközönségen alapul, és a rossz hír sokkal gyorsabban terjed, mint a jó. Kiszáll az autóból, miután leparkolt az utca másik oldalán, megigazítja a nyakkendőjét és a zakóját, majd nyugodt léptekkel a 389-es házszámmal ellátott házhoz lépdel. Természetesen alaposan szemügyre veszi a hátrébb parkoló Cadillacet, a ház előtt álló kopott Fordot, és nem kerüli el a figyelmét a zászló hiánya sem. Errefelé pedig elég sok a lokálpatrióta, és az ilyesmi feltűnést kelt. Mindenki tudja, hogy "igen, az a furcsa bagázs aki még a zászlót sem rakja ki", és a figyelmük egy része ide irányul - egyszerűen azért, mert a Csorda ilyen, ösztöne az évmilliók evolúciójából fakad. Kinézi, kiveti magából azokat, akik valamiért mások. Mert feketék, mert digók, mert nem teszik ki a zászlót, mert kövérek, vagy bármi. Mielőtt csengetne, körbenéz, hogy a szomszédság jó amerikaiak módjára az elektromos bébiszitter előtt töltik-e az estéjüket, valami ostoba sorozatot vagy filmet bámulva, és nem csalódik. Magasságos ég, milyen kiszámíthatóak. Miután pár percet eltöltött a szemlélődéssel és a látottak gyors kielemzésével, az ajtóhoz lép és kopogtat vagy csenget, attól függően, hogy melyikhez talál megfelelő eszközt.
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Dierol - 2016. Szeptember 24. 21:26:09
Morgan
Morgan megvonja a vállát Joy válaszára - úgy tűnik, hogy a szöszi nem szokott hozzá a több jelentésű beszélgetésekhez. Így marad beletörődés a részéről. -Majd meglátjuk, hogy legközelebb mit tanítok. Addig is a diszkréció legyen a legfontosabb! - kéri a szöszitől.
Anderson kérdésére elgondolkodik egy pillanatra, hogy mit is áruljon el a terveiből. Aztán úgy dönt, hogy egy részét megoszthatja vele. -Most kicsit durván fogok fogalmazni, hogy egyértelmű legyen - azt akarom, hogy a Teddy és Tündér összes hölgyével legalább annyira elmélyítsd a kapcsolatodat, mit ezzel a kettővel. A cél mindössze annyi, hogy Joy és Jesse, valamint esetleg a főnökeik se tudják, hogy rajtuk kívül még esetleg ki dolgozik nekünk. Ha közben rábukkansz valami ígéretesebb darabra, akkor persze szólhatsz - de csak puszta szeszélyből nem szándékozom bővíteni a segítők számát. Ami meg ennek a két pillangónak a szava-tartását illeti, én nem aggódnék - egyre fontosabb lesz nekik, hogy bizonyítsanak - válaszolja Andersonnak.
Morgan látva unokája kiüresedő mosolyát, ismét nem teljesen érti helyzetet - hiszen ő eddig sem evett, és ezután sem fog soha a vitaen kívül mást fogyasztani. Igaz, a kulturált társasági események fontos eleme a gazadagon terített asztal, s ennek elkészítésében Kamdyn igencsak jártasnak mondható. Morgan lélekben vállat von - az étel illata remek - s legközelebb nem tesz említést arról, hogy rajta kívül másnak is tetszhet. Arra a felvetésre, hogy esetleg a vendégek berzenkednének egy kissé a hagyományos Dunsirn konyhától, Morgan hümment egyet -Pedig nagyon ügyesen tudod elkészíteni a családi ételeket. Ha belegondolsz, a fogva tartott kelyheknek nincs komoly kifogásuk - amíg meg nem mutatod nekik a főzőműsorodat - utal Morgan arra a videóra, amin unokája vidáman magyarázza és persze mutatja be a nézőknek, hogy honnan és hogy érdemes a legfinomabb részeit kivágni és elkészíteni egy friss holttestnek. Igaz, ezek után általában több napig nem kérnek enni, de egy idő múlva feladják az elveiket, és szégyenkezve de jóízűen fogyasztják el az elhunytakat - pláne, hogy Kamdyn kifejezetten jó szakács.
Ahogy Kamdyn az előételről beszél, Morgan egyre mohóbban hallgatja - s biztos benne, hogy valami különleges fogás várja, mivel kivételesen nem a pincében van megterítve. A szoba fele menet egyáltalán nem érdekli, hogy ki van-e takarítva, de a változás érzete megfoghatatlanul a tudatába kapaszkodik. Az ajtóhoz érve egy pillanatra megtorpan, aztán határozottan benyit - kíváncsi arra, hogy unokája mit láthatott meg ebben a kehelyben. Egyet belépve ismét megtorpan - mivel úgy tűnik számára, hogy valami nem teljesen stimmel. Nem csak hogy a kelyhet nem látja, hanem az ágy is elég romos állapotban van. Meglepetten hümment egyet, s már nézne körül, amikor észleli a feje felé tartó lámpát, ami tompa csattanással vágja fültövön. Némileg felháborodva a fogadtatáson nem mozdul az ajtóból, hanem azt a tőrt húzza elő, amellyel olyan sok embert küldött már a szemfedőn túlra, és a Bestia is bosszúért mordul. Úgy tervezi, hogy ezért az inzultusért komolyan meg fogja leckéztetni a renitens kelyhet. Mielőtt azonban szúrhatna, a vacsorája ismét fejbe csapja a lámpával. Morgan viszont egyáltalán nem próbál meg kitérni az ütés elől - így igencsak kezd bosszantóvá válni a dolog. Érzi, hogy a következő ütésnél már nem fog tudni uralkodni az őrjöngő Bestián, és a pofátlan vendéget cafatokra fogja marcangolni. Azért egy jól sikerült szúrást megereszt a támadója fele, akinek az oldalát vágja meg nem túl súlyosan, mégis feladja a küzdelmet. Amint az eldobja a lámpát, valamivel magabiztosabbnak érzi magát - de majdnem felrobban a dühtől. Megtapogatja a fejét -Elevenen nyúzom meg, ha továbbra sem tud viselkedni! - csikorogja, s a mellénye zsebéből gyorskötözőket húz elő, és dobja a nyugtató ellenére is túlságosan aktív kehely lábai elé, aki a fal tövében az oldalát tapogatja, és azért könyörög, hogy Morgan ne most belezze ki. -Kötözze össze a lábait a bokájánál fogva, aztán a kezeit csuklónál! Foggal össze tudja majd húzni - utasítja az ajtóban állva. Amint ez megtörtént, még ő is leellenőrzi, hogy nehogy laza legyen. Aztán szó nélkül az ágyhoz sétál, a párna alól előveszi a fegyvert, és a kétajtós szekrény tetejére rakja. Egyáltalán nem zavarja a kínai srác rimánkodása, és helyzete. A kését komótosan megtörölgeti a zsebéből előhúzott hófehér zsebkendőben, majd mindkettőt elteszi. Végül csak megszólal -Ha megint csalódnom kell a jólneveltségében - pislant a lámpa fele - akkor rá fog jönni, hogy az eddigi estéje kellemes időtöltés volt. És azt nem akarjuk, ugye? - kérdezi halkan zakójának ujját igazgatva. Aztán a sráchoz lép, felemeli a földről, és az ágyra löki. Morgan ráül a kínai srácra, belemarkol a hajába, s a fejét kissé hátra feszítve durván belevájja fogait a nyaki artériába. Mohón szívja magába az éltető vitaet, mit sem törődve az esetlegesen alatta sikoltozó halandóval. Végül csak bezárja a sebet egy nyalintással, és lekászálódik a testről. Kamdyn tükrében megigazítja a ruháját, s odalép a kínai sráchoz. Ha kell, előtte magához téríti és felrángatja az ágyról. Aztán az egyik karjánál fogva levezeti, vonszolja a konyhába.
-Picit csípős volt - jegyzi meg Kamdynnak, és mennek tovább a pince fele, mert úgy véli, hogy jobban jár, ha bezárja a "helyére" Amint ez megtörtént, meglátogatja a főfogást - a tegnapi maradékot - ha még életben van, és belőle is táplálkozik. Végül megkeresi az unokáját -Kam, a mostani ügyeink lehet hogy több időt fognak elvinni - s nem ártana, ha ennek ellenére lenne mindig itthon valaki - amíg mi "meggyőzzük" a kulcsembereket - Morgan a meggyőzés alatt azt a módszert érti, hogy az unokájának aktív részvételével meglátogatja őket, és ha nem sikerül megvennie őket, akkor Kamdyn kiélheti rajtuk szadista hajlamát. Több éve nem voltak ilyen közös kiránduláson, pedig az unokája igencsak élvezte őket. - Szóval kellene egy engedelmes cseléd, aki mos, takarít, rendben tartja a házat, nyitja az ajtót. Ugye, már nincsenek cselédek? - kérdezi Morgan, aztán legyint -Mindegy. A lényeg, hogy majd hozz pár kelyhet, akik lehetőleg vagy titkárnők vagy pincérnők - azok már eleve engedelmesebbek. S gondolom nem kell mondanom, hogy színes bőrű legyen - a fehérek lázadozóbb típusok. Aztán a pincében kirostáljuk őket, és be és megtörjük a legalkalmasabbat. Ha pedig véletlenül még mazochista is, az volna a legjobb. Jut eszembe - mondja Morgan, s a fényképezőgépét elővéve megmutatja unokájának Joy portréját. -Ez a lány a két vendégünknek dolgozik, és titokban majd ellát minket általános információkkal. Szóval ha véletlenül találkozol vele, maradjon egyben! - kéri Morgan. -Egyébként azt hiszi, hogy egy cégnek dolgozik, és fiatalság-megőrző szérumot kap, ami valami biológiai kutatás eredménye. Az igazságról semmit nem tud, és amíg lehet, maradjon is így - teszi még hozzá magyarázatnak. Aztán elmegy, hogy szalonképessé varázsolja magát a vendégek érkezéséig.
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Alaric - 2016. November 06. 11:06:54
Helyszín: North Quincy, The Irish Pub Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este fél 12 körül Résztvevők: Prince J. Milliner __________________________________________________
*Mo arcán felszökik egy szemöldök, ahogy felhúzod a fehér zászlót és visszavonulót fújsz magadnak. Aztán a szája először egy győzedelmes vigyorra görbül, melyben a gúnyosság és a lekezelés is elvegyül. A férfi áttekint a másik két férfire, hozzájuk intézi a szavait, mintsem neked.*
- Nézzétek, hirtelen hogy összefosta a bokáját a mi kis hercegünk. Pedig milyen nagy volt a pofája... Már azt vártam mikor szarik a padlóra, hogy felbassza jobban az agyam. Ennyit arról, hogy veszélyes lehet...
*A mondandója végére pedig az arckifejezése átformálódik undorrá. Úgy fordul vissza feléd, mintha a szemei előtt egy két lábon járóm gusztustalan féreg állna. Másik figurával szemben talán a kézfeltartás működik, de Mo szeméből még mindig sugárzik az erőszak. Egyszerűen a zsigerei nem engedik, hogy elmenjen a lehetőség mellett, hogy megtanítson neked egy egyetemes igazságot: Mindig az erősebb kutya baszik. Úgy elindul, hogy a fatestápolót a csontjaidon próbálja ki... Mögötte kissé lemaradva a két fickó is követi a példáját, ujjaikat jó hangosan megropogtatva.*
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Alaric - 2016. November 06. 12:57:01
Helyszín: Boston, Roxbury, Seavers St. 389. Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este 11 Résztvevők: Charles Bonano __________________________________________________
*Ahogy körbenézel a szomszédságon, az utca túloldalán két házszámmal arrébb, egy kisebb fénypászta szökik ki a függöny mögül, ahogy az leheletnyivel meglibben. Nem tévedtél, az ilyen környéken azért még működik a "Neighbourwatch", a biztonság legelső védvonala, ami a jó amerikai állampolgárok szorgos és gyanakvó tekintetéből képződik. Komótosan megnyomod a csengőt, ám a jellegzetes berregő hang elmaradásával arra a következtetésre jutsz, hogy nem működik. Így megjelenésedet a ház előtt kopogtatással tudatod, melyre mozgolódás a válasz. A ház nem tanúskodik jó hangszigetelésről, mert egy beszélgetésfoszlány szűrődik ki hozzád a falakon keresztül.*
- ...majd én beszélek, Joe. Ha nem muszáj, ne beszélj. De ha jobban meggondolom, egy kurva szót se szólj, még ha kérdeznek sem... Világos?...
- Jól van, Frank, majd kussolok...
*A nyikorgó padlón kopogó tompa léptek hamarosan elérnek az ajtóhoz, ahol az résnyire kitárul előtted. Az ajtó túlfelén megcsörrenő lánc jelzi, hogy az be van akasztva, meggátolva a további utat az ajtó számára. Egy barna szempár tűnik fel a résben és gyorsan megvizsgál, majd pár pillanat múlva visszahajtja az ajtót, hogy megszabaduljon a lánctól. Csak annyira tárja ki az ajtót, hogy átférj rajta, majd rögtön a helyére is illeszti a láncot ismét. A férfi középmagas, átlagos testfelépítéssel, kisebb túlsúllyal. A haja rövidre van nyírva, húsosabb arcát pedig borosta borítja. Egy fekete kapucnis pulóvert visel a meleg ellenére, illetőleg egy farmer tartozik a ruhatárához. Ránézésre a harmincas éveiben járhat, de semmiképp sem közelebb a negyvenhez. (http://i.dailymail.co.uk/i/pix/2015/05/19/12/28D6FFC500000578-3086484-First_look_Detective_Wojciech_Braszczok_the_undercover_NYPD_cop_-a-6_1432034610987.jpg) Az előtérben sötét van, mégis szűrődik be annyi holdfény a konyhából keresztül, hogy ki tud venni a helyiségek és a falak sziluettjét. Veled szemben található a konyha, legalább is ezt feltételezed a kisebb kör alakú asztal és a hozzá tartozó székek részleges alakjából. Pár lépésre tőled balra egy lépcső vezet fel az emeletre, tőled jobbra pedig a nappali található. Nem választja el ajtó a közlekedőtől, mindössze az ajtófélfa kerete húzódik a falban. Elég szegényes felszereltségről tesz tanúbizonyságot, csak az alapvető bútorok szerepelnek benne: kanapé. fotel, dohányzóasztal, tévéasztal. Azonban még nem jutsz el addig, hogy ezeket szemügyre vedd, mert belépésedet követően kitakarja a kilátást a másik alak, valószínűleg az a bizonyos Néma Joe. Egy fejjel magasabb társánál és jóval fiatalabb is. Öltözködése hasonló és a haja szintén rövidre van nyírva, viszont az enyhén vöröses színárnyalattal bír. (http://vancouver.mediacoop.ca/sites/mediacoop.ca/files2/mc/imagecache/bigimg/undercover_cops_at_tent_city-3.jpg) Persze ezt nehéz megállapítani ilyen fényviszonylatok között. A cigijét elnyomja amint belépsz és egészen megközelít, szemét végig rajtad tartva. Közben a Frank névre hallgató figura - aki végig mögötted áll - semmi finomkodást nem mellőzve vízszintes helyzetbe löki a karodat, míg áttapogat fegyvert és/vagy lehallgató készüléket keresve. Természetesen, ha hagyod... Úgy tűnik, ezek a fickók csak egy számot kaptak, a hírneved nem ért el hozzájuk.[/i]*
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Quator - 2016. November 07. 16:03:41
Prince J. Milliner
*A vadőrnek álcázott ragadozó kissé megrogyasztja vállait Mo gunyoros kifakadására. Azonban ebben a gesztusban nyoma sincs meghunyászkodásnak. Sokkal inkább és sokkal érezhetőbben a beletörődés a dolgok alakulásába. Ezt még egy gunyoros vigyorral keretezett fejcsóválás is követi.*
- Ejj-Ejj. Ti tudatlan kisgyermekek. Sose tudjátok mikor kell megállni. Egyszerűen nem érzitek hol a határ.
*Tekintetét közben Mo-ra és két hátrébb lévő társára szegezi. Viszont a pillantásban mostmár a gyilkos elhatározás hideg tüze ég. Néhányszor ökölbe szorítja és kinyitja kezeit, miközben közelebb engedi a felszínhez a mai este folyamán immáron másodszor elégedetten üvöltő Bestiát. Egészen annyira, hogy a fekete és vérvörös színekben játszó karmok ismételten átvegyék megnyúló ujjai helyét. Bár nagy a kísértés, hogy átadja magát az önfeledt puszítás mámorának, de ezt mégsem engedheti meg magának Prince, így marad a tudatos tervezés: Felméri, hogy ha mégis megvilágosodik leendő áldozatai valamelyikének, hogy mi következik most, akkor el tudja-e állni a Gangrel a menekülő útját? Minden esetre egy dolog már biztos: Mo nem megy el innen bántatlanul és ha mód adódik rá, igenis énekelni fog, bármiről, amiről csak Prince hallani akar.
Végül a szavak ideje lejárt és a felé induló Mo-ra veti magát a vámpír. A baseball ütőt meg sem próbálja hárítani. Bízik az élőholt test természetfeletti szívósságában, illetve abban, hogy ő lesz a gyorsabb és mire az ütő lecsapna, Mo már a belei visszagyömszkölésével lesz elfoglalva.*
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Cyrgaan KheaLorn - 2016. November 17. 19:21:15
Charles Bonano
Halovány mosollyal nyugtázza a leskelődő szomszédokat. Rebbenő függönyök, gyanakvó, de mégis ostoba kis kurafiak, pletykás vénasszonyok. Nem, mintha tartania kellene valamelyiküktől is, de valahogy gyomrot csiklandozóan mulattató a tudat, hogy figyelik, és miközben valójában nem látnak semmit, tévébámulástól elcsökevényesedett agytekervényeik kétségbeesetten próbálnak valami magyarázatot adni arra, amit felfedezni vélnek. Bőrkesztyűs kezével a hasztalan csengetés után a kopogtatót ragadja meg, mire a bent levők hirtelen megmozdulnak. Arcán a mosoly kissé kiszélesedik, hallván a leendő üzletfelei között lezajló szóváltást. A nyíló ajtón gyorsan belép, és lassan, módszeresen szemügyre vételezi a berendezést, az ingóságokat és természetesen a két díszpintyet is. Az elé álló Joe-ra mosolyog, miközben a mindvégig mögötte maradó másik motozás céljából tapogatni kezdi. A pisztoly persze a kesztyűtartóban maradt, így nem fog találni a fickó semmit, az arcára azonban mégis engedi kiülni a haragot és a helyzet felett érzett rosszallását, és gondolatban felró egy fekete pontot a leendő megbízás mellé. Pondrók - vicces, hogy azt hiszik, szüksége van bármilyen eszközre, hogy ártalmukra legyen. A motozás végeztével beljebb lép, és körülnéz valami olyan alkalmatosság után, amire leülhet. Végül az egyik, közepesen mocskos fotelt nézi ki magának, odalép, majd gondosan leporolja, majd kecses mozdulattal leül. Előbb az egyik, majd a másik fickóra emeli a tekintetét, majd a zakója belső zsebéből egy cigarettatárcát vesz elő, és rágyújt. Egyszerű praktika ez valódi természetének elleplezésére, elvégre ha bagózol, csak ember lehetsz, nem? Kifújja a füstöt, keresztbe teszi a lábát.
- Nem különösebben kedvelem az efféle procedúrát. - címezi a szavait az őt megmotozó fickónak.
- Azt hiszem, uraim, hogy önök eltévesztették a házszámot, ahogy mondani szokás. Megtudhatnám, miként tettek szert az elérhetőségemre?
Hangja kimért, hideg, de modora udvarias - árnyalatnyi fenyegetéssel, és a hatalom biztos tudatával meglapulva a háttérben. Újabb szippantás a cigarettából, a karót nyelt viselkedés változatlan. Kérdő tekintettel fordul hol az egyik, hol a másik férfi felé.
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Alaric - 2016. November 20. 12:45:55
Helyszín: Boston, Mandarin Oriental, Anderson apartmanja Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este háromnegyed 11 Résztvevők: Morgan Dunsirn __________________________________________________
*Anderson szeme megvillan, ahogyan megosztod vele a feladatát. Elégedett félmosoly terül szét az arcán, majd egyértelműen bólint. Talán már azon gondolkodik, mennyi jégkockát kell tartani a frigóban amivel le tudja hűteni a pöcsét a sok aktus után...*
Helyszín: Boston, Morgan Dunsirn menedéke Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este negyed 12 körül Résztvevők: Morgan Dunsirn __________________________________________________
*Kamdyn energiabefektetése, hogy az elvárásaidnak megfeleljen, mindössze a vendégvárás formalitásait jelenti. Az, hogy a vendégek mennyire elégedettek a tálaltakkal, látottakkal, már érdektelen a számára. Így a főfogás is csak egy septiben összedobott menü, mely mellőzi a te preferenciádat. Számodra a fent lekötözött vendég lett szánva. A Dunsirnok hagyományos ízlésvilágának említésére egy pillanatra elgondolkozik, majd egy játékos mosoly húzódik a szája szegletére.*
- Ha gondolod készíthetek egy desszertet, amit neked is érdemes lenne megkóstolnod.
***
*Indulatod ellenére a tekinteted hideg marad és közömbös a srác szenvedése iránt. A véres, összegörnyedt test csak kicsivel később ébred rá, hogy könyörgése semmirevaló. A gyorskötöző előhúzására már a lelke is megtörik, nem csak a teste. Nyelvéről immár kínai szavak és fohászok gördülnek le, legalább is a hanghordozása erre utal. Erőtlenül béklyózza meg magát, melyet személyesen megigazítasz a végére. Durván felhúzod a földről a hajába markolva és durván az ágyra taszítod. Ahogy fölé hajolsz már nem tudsz ellenállni a Bestia hívásának, az agyaraid ösztönösen csúsznak ki a szádból és a tekintetedben fellobban az éhség szikrája. A prédádban pedig a halálfélelem ül ki. Megpróbál ellenállni, de esélytelen veled szemben. Szinte szétmarcangolod a nyaki ütőeret, a srácból pedig egy földöntúli sikoly tör elő. A klánodra jellemző átok meggátolja a mámor terjedését az elméjében, sőt tovább fokozza a fájdalmait. Ordítása egészen addig tart, amíg ez éltető életerőd szívod magadba, amint kielégítetted a Fenevadat és benyalod a sebet nyomban elájul. Az unokád tükrében megigazítod magad és csak most tűnik fel, ahogy véres kezeivel összemaszatolta az öltönyödet ahogy védekezni próbált. Majd felrángatod és leviszed a kamrájába a még mindig kábult kínait. A főfogás még életben van, viszont annyira gyenge, hogy a táplálkozásodba valószínűleg bele fog halni. Legalább az alapanyag garantálva lesz a desszerthez... Kamdyn a takarítószemélyzet említésére hümment ami nála egyet jelent a beleegyezéssel.*
*Felvonulsz a szobádba, hogy a nem várt kellemetlenségek után szalonképessé varázsold magad. A tükörből látottakból a procedúra egy zuhanyt is magába foglal, valamint a teljes ruhaszett lecserélését. Mielőtt megejtenéd mindezt, beütöd a számítógépedet védő jelszót, amivel felvillan a képernyőre háttere. Gyors mozdulatokkal ellenőrzöd az elektronikus üzeneteidet a szokásodhoz híven, és elégedetten látod, hogy Atyád válaszolt a nem régiben írt leveledre. Mosolyt csal az arcodra, hogy milyen erőfeszítéseket kellett tegyél, hogy a vénség megszokja a technikát. A levél hasonló skót gael nyelvezetű, akárcsak a tiéd volt.*
"Gyermekem,
Mindig megdobban halott szívem, ha hallok Felőled, így természetesen kutatásaim eltörpülnek Személyed fontossága mellett.
Szavaidból meglepettséget érzek ki, mely előtt értetlenül állok. A szívélyes fogadtatás, mint hivatalos bemutatkozás Boston hatalmasai előtt mindig is illúzió s hamis ígéret volt, melyet illő lett volna felismerned. Egy látszat, annak biztos tudatában, hogy olyan vértestvér rangját kell Magadhoz ragadnod, ki finoman szólva sem tisztázott körülmények között távozott e pozícióból. Ez gyanakvásra, s elővigyázatosságra ad okot. Remélem a továbbiakban nem kell Téged emlékeztetnem ennek fontosságáról s kiemelnem ennek jelentőségét.
Számítottam arra, hogy a helyzet előbb-utóbb megköveteli a szükségét, hogy az elengedhetetlen háttértudás birtokába kerüljél, igaz, a vártnál jóval hamarabb. A kényes szituációra való tekintettel megsürgettem az erőforrásaimat s kapcsolataimat, bár figyelmeztetlek, a szűkös időintervallumra való tekintettel kezeld ezen információkat kellő kétellyel s óvatossággal. Természetesen olyan kutatásnak is alávetem magam, mely mentes a hirtelenjében összehordott morzsáktól, de magától értetődően, ez a folyamat elnyúlhat. Azon tudás mellett, melynek birtokában jelenleg vagy, a következőket sikerült előásni, az Általad említett "Vajákost" kivéve, akinek kiléte rejtélyt hordoz magában.
Bartholomeo Giovanni önmagában kevésbé egyedülálló s megdönthetetlen, egy a sok olasz közül, kik jellegtelenül pózolnak a hamis hatalmuk árnyékában. Azonban ez a hatalmi tetszelgés - a többivel ellentétben - jelentős erőforrásokkal s kapcsolatokkal párosul, mely felett eltekinteti ostobaság s vétség lenne. Ezen szálak egészen az olaszországi kriptákba is elérnek, s nem kétséges, hogy személyében az Ősök bábjátékosát szemlélhetjük. Így erősen tiltakozom, mondhatni parancsolom, hogy zárkózz mindenféle megnyilvánulás ellen, mi szembe fordítana Bartholomeo törekvéseivel, már csak a családunk érdekében is.
Jack Millinerről nem érdemes értékes gondolatokat, de még szavakat sem vesztegetni. Leírásod javában magába foglalja az összes lényegi s egyben lényegtelen információt, ami személye körül leng. Annyit fűznék hozzá, hogyha úgy döntesz egy urnába helyeznéd porait, úgy menj biztosra Gyermekem, mert a félig végrehajtott cselekvések bizonyosan kudarcra vannak ítélve. Előtted már megpróbálták, s e kísérletek repertoárjába tartozott egy kétszintes ház felgyújtása is, mely - mondanom sem kell - csúfos véget ért a meggondolatlan kísérletező javára.
Ami viszont Patrick Millinert illeti, az aggodalomra ad okot. Pár évtizeddel ezelőttig mindössze egy tehetségként volt számon tartva, amikor is átesett az Ölelésén. Azonban ezen rövid időszak alatt, olyan hatalomra tett szert, mind a fizikai s mind a spirituális világban, melyre elenyésző számú családtag képes csak. Jártassága a nekromancia kétesen gyönyörű tudományában az enyémet is meghaladja. Menetelését rejtély fedi, ami felettébb veszélyessé teszi. LÉGY ÓVATOS A KÖZELÉBEN!
Levelem nem marad el, amint értékes információk birtokába kerülök.
Atyád"
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Alaric - 2016. November 20. 13:34:29
Helyszín: Boston, Roxbury, Seavers St. 389. Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este 11 Résztvevők: Charles Bonano __________________________________________________
*Néma Joe állja a pillantásodat, azonban az feltűnik, hogy ez a pillantás mellőzi az efféle farkasnézésre jellemző kihívást, inkább csak a kötelesség velejárója. Egyszóval kurva ciki lenne félrenézni. A motozás sem professzionális szinten zajlik annyi kiviláglik, bár valószínűleg így is praktikus megoldása lenne a fegyverkeresésnek. Ám ugye azt nem találnak, így szabad az út a kanapé felé. Néma Joe kérdőn és értetlenül Frankra pillant, de végül szótlanul követnek, ahol előadod aggályaidat a két férfi profizmusát illetően. Mily meglepő, de Joe ismét a másikra tekint, és mily meglepő, de kérdőn. Motozós Frank viszont ellentéte társának és az tekintete igenis a kihívás fényével villan. Úgy látszik ő a helyi "bassz szájba" ha eddig nem is esett volna le. Cseppet sem törődik az árnyalatnyi fenyegetéssel, de így van már ez azoknál, kik az alvilágban csak verőembert játszanak. Egy pillanatra elgondolkozik, mit is mondjon, végül a farmerja hátsózsebéből egy sárga borítékot húz elő, amit jól láthatóan felmutat.*
- Egy olyan ember alkalmazná pár órára, aki hajlandó jól megfizetni a szolgáltatását. Ez az előleg, attól függetlenül, hogy elvállalja vagy sem. Viszont ha rábólint, akkor ebből még kettő a markát üti.
*Céloz a fickó a borítékra, amit meglenget, hogy nyomatékosítja a célozgatását. Vagy a reakciódra vár, vagy éppen azon agyal vajon az öledbe hajítsa-e a sárga borítékot, mindenesetre egy pillanat erejéig elhallgat. Végül odalép - egy kissé vonakodva, amire legalább ezer okot lehetne mondani - és átnyújtja a szóban forgó tárgyat. Ha belenézel, úgy nagyjából száz Benjamin Franklin arckép köszön vissza rád, azaz 10.000 dollár hever a boríték rejtekében. Ha nem nézel bele, úgy csak egy sárga borítékot látsz, mely tapintásra sok pénzt foglal magában. Hacsak nem egy dolláros bankjegyekről van szó...*
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Dierol - 2017. Január 03. 20:35:00
Morgan
Morgan a desszert lehetőségén eltűnődik. Tetszik neki az ötlet, így aztán -Eee.. az első alkalommal inkább nem - gondolja meg magát mégis -Nem ismerem őket, így inkább a következő látogatásukig várnék ezzel. Ezek az amerikaiak bármire képesek - még a végén meglepnek valamivel, amire nem számítottam. Szóval majd legközelebb - válaszolja.
A kínai srác fohászai vagy rimánkodásai nem érdeklik Morgant. Sok elődje hasonlóan cselekedett, és az utána érkezők közül is számosan fognak még így viselkedni. Igazán csak két fontos feladata van - hogy táplálja Morgant, és hogy majd meghaljon. S ez a két tulajdonság bár fontos, de nem emeli ki sorstársai közül, hogy másképp tekintsen rá mint - élelemre. A srác félelme feljebb korbácsolja az étvágyát - hogy aztán a Bestia irányítása mellett kielégíthesse azt. Mohón, nagy kortyokban nyeli az értékes vitaet, ahogy a srác alatta sikoltozva hasztalan tiltakozik. Máskor talán elnézést kért volna a szétmarcangolt ütőér miatt - de úgy érzi, hogy aki egy lámpával többször fejbe veri a vendéglátóját - az ne csodálkozzon, ha kisebb kellemetlenségek érik. Így szótlanul kászálódik le az ájult testről. A toalettjének ellenőrzése közben bosszúsan veszi észre, hogy a srác felettébb figyelmetlenül, vagy udvariatlanul - de összevérezte az öltönyét. Két ujjal megigazítja a szemüvegét -Legközelebb azt hiszem, hogy inkább a hátuk mögött fogom megkötözni magukat - közli a véleményét a látottakkal kapcsolatban, majd letörli az állán kövérlő vércseppet, és lenyalja az ujjáról. Ezután lép csak a sráchoz, hogy a pincébe vigye.
Lent meglátogatja a "főfogást" is. Jó estét kívánva lép mellé. -Elnézését kérem, hogy nem teljesen szalonképes az öltönyöm - indítja a Morgan a társalgást -Remélem nem unatkozott nagyon, amíg várt - de sajnos kaptam egy visszautasíthatatlan meghívást. Gondolom Ön is járt már így - beszél tovább, és nem igazán érdekli, ha a pasas nem igazán értékeli. -A jó hír az, hogy teljesen új élményben lesz része és elválnak útjaink, ha minden jól megy - magyarázza Morgan kedélyesen -Ugyanis meg fog halni - teszi hozzá magyarázatképp -Kíván esetleg egy utolsó mondatot megosztani? - érdeklődik, aztán újra nekiáll táplálkozni. Itt már talán kissé visszafogottabban étkezik, s miután befejezte, megvizsgálja a testet. Ha meghalt, akkor megállapítja a halál időpontját, ha pedig még haldoklik, akkor türelmesen és érdeklődve figyel - hátha tapasztal valamit, ami az eddigi több száz eset közül kiemeli, és érdemes megjegyezni.
Odafent Atyja levelét gyorsan elolvassa, és utána megindul tisztálkodni. A forró zuhany alatt van ideje átgondolni, hogy mit is írt általa valóban sokra tartott Atyja. Nem csak nem döntheti meg Bartholomeo hatalmát ha a szükség úgy hozza, de még össze sem veszhet vele. Node a Millinerek fejének felfüstölését és zanzásítását nem ellenzi - ha bár Patrick jártassága kissé új megvilágításba helyezi a dolgokat. Ez alapján a kívánt elhalálozási sorrend bár nem változik, a módszert viszont kétszer is jól meg kell gondolni. Elsőként mindenképpen Patrickról kell majd gondoskodni - mert fordított esetben már a gyanút fogott Patrickkal sokkal nehezebb dolga volna, s talán még az újból elhunyt testvért is kifaggatná, hogy mi is történt. A Vajákos jelenleg ismeretlen tényező - de vele nem kíván összeveszni - nem óhajt több fronton is harcba bocsátkozni. Megszerzi a kikötőt, és ha már megszilárdította kissé a helyzetét, leszámol a Millinerekkel. Azután pedig végre újra azzal foglalkozhat, amivel szeret - a kutatásaival - dönti el a prioritási sorrendet Morgan. Aztán átöltözve, tisztán és üdén megy le a borpincébe - ahova már talán Anderson is megérkezett időközben.
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Alaric - 2017. Február 19. 20:26:08
Helyszín: Boston, Morgan Dunsirn menedéke Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, éjfél Résztvevők: Morgan Dunsirn __________________________________________________
*Miután a kicit-cipősz kínai fiatalembert bezártad a cellájába, a főfogásodra szenteled a figyelmed. Részedről igen modortalanul nem reagál a megjegyzéseidre, a küzdelem az élethez kiveszett belőle. Így a kutatásaid folytatásához remélt átütő élmény és eufória elmarad, egy halk nyögéssel távozik el a túlvilágra a férfi.*
*Körülbelül 20 percet emészt fel az idődből a toaletted helyre igazítása, a gőzölgő zuhany alatt pedig van lehetőséged átgondolni Atyád szavait. Már csak az a kérdés, ha valóban Patrick Milliner generálta a szállodabeli incidenst, vajon nem az volt-e az eredeti szándéka, hogy ellene fegyverkezz...?*
*Éjfél előtt nem sokkal vonulsz le a borospincébe kifogástalan megjelenésben. Számításaid Anderson jelenlétét illetően helytállónak bizonyultak, a férfi az asztalfőtől jobbra, az első széknél foglal helyet keresztbe tett lábbal, összekulcsolt kézzel. Azt, hogy az elhelyezkedése szándékosan sértő lenne-e Kamdynra nézve, nem tudod eldönteni, de valószínűsíthető, hogy mindössze kényelmi szempontok lettek figyelembe véve, ha megvizsgáljuk a tényt, hogy a nő fog tálalni. Mindenesetre ez a fricska bizonyosan üdítő a számára. A terítés tökéletes, minden tekintetben részletes és az illemnek megfelelő. A helyiségben inkább félhomály uralkodik, de csak annyira, hogy ne legyen túl zavaró a szemnek. Hamarosan Kamdyn hangja szűrődik le fentről, miszerint megérkeztek a vendégek. Ezt megerősítve a csengő is jelez két perc múlva, majd pedig beszélgetés foszlányai jutnak el hozzátok, elsősorban Kamdyn kinézetét dicsérik. Éjfél van pontosan.*
*Az unokád levezeti a vendégeket, kezében egy 9 szálból álló sötétkék csillaghagyma bokrétával, valamint egy doboz, elegánsan csomagolt bonbonnal. A virágillemtan egy olyan része az etikettnek, melyet csak kevesen ismernek, ahol mind a színeknek, mind a virág típusának jelentősége van. Míg a sötétkék a hűséget szimbolizálja, a csillaghagymát - eredeti olasz nevén, "Fabiola", babot jelent - párhuzamba lehet vonni az égig érő babbal. Így a kompozíció utalhat egy hosszú és gyümölcsöző kapcsolat kezdetére. Úgy tűnik az urak figyelnek az apróbb részletekre. Kamdyn félrehúzódik az útból, így van lehetősége átadni a vendégek vezetését az időközben asztalt bontott Andersonnak. A férfi kézfogással üdvözli őket, Kamdyn pedig angolosan távozik. Immár Andersont követik a vendégek, aki illedelmesen bemutat titeket.*
*A két vendég közül Jeremiah Sully megy elől, mögötte kissé lemaradva a jóval fiatalabb Edward Callaway. Jeremiah a 40 évei derekán járhat, őszes hajú, meglehetősen sármos vonásokkal. Öltönye jó ízlésről árulkodik, valószínűleg személyre szabott darabról van szó. Átlagos magasságú, jó kiállású férfi, kiejtése pedig jómódú családra enged következtetni. (http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Alaric-K-pei/Jeremiah-Sully.jpg)*
*Edward a 20-as évei közepe-vége felé járhat, viszonylag magas, vékony, szintén jó képű srác. Idősebb társával egyetemben hátra van fésülve a haja és ápolt, borotvált arcszőrzettel rendelkezik, szemüvege pedig intellektust sugároz. Öltönye hasonló kvalitásokkal bír, mint társáé, viszont a szakavatottaknak feltűnik, hogy az artikulált kiejtése nem ösztönös - habár jól begyakorolt -, inkább betanított. Enyhe ír akcentus is vegyül a mondataiba, melyet igyekszik leplezni. (http://rpgenerations.hu/Zen/Alaric-K-pei/Edward-Callaway.png)*
- Üdvözöljük, Mr. Dunsirn, igazán köszönjük, hogy fogadott bennünket. - szólal meg a Tündér, majd hozzáteszi pár leheletnyivel később egy üveg vörösbort nyújtva feléd. - Úgy értesültünk, hogy szereti a finom borokat. Ez egy '94-es évjáratú, Araujo Cabernet Sauvignon a Eisele Pincészettől. Azon évjárat legkedveltebb bora. Úgy gondoltuk, bizonyára érdekesnek fogja találni az amerikai védjegyű termékek fogyasztásának lehetőségét.
- Engedje meg, kérem, igazán ízléses az elrendezés. - bókol a fiatalabb egy meleg mosollyal az arcán.
*Időközben az unokád visszatér a vázával a kezében, benne a pompás csokorral. Miután elhelyezte a virágot az asztalon megkérdezi, hogy találhatja-e a vacsorát, majd felvonul és pillanatokon belül visszatér immár a fogásokkal.*
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Alaric - 2017. Február 21. 17:57:18
Helyszín: North Quincy, The Irish Pub Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este fél 12 körül Résztvevők: Prince J. Milliner __________________________________________________
*Vészjóslóan csúsznak ki a karmok az ujjadból, a fájdalom és a halál ígéretét hordozva magukban. A szavak ideje lejárt. Egyszerre mozdulsz a tagbaszakadt pultossal, aki ösztönösen lendítésre emeli a baseball ütőjét. Eredeti tervét, miszerint szilánkosra zúzza a térdet, megváltoztatja, és célja immár a "kést" tartó kezedet szétzúzni. Támadásotok egy időben talál be, azonban természetfeletti állóképességed felfogja a sebzést, sziklaszilárd tartásodnak köszönhetően, pedig kicsavarodik a pultos kezéből a fatestápoló. Ahogy a félelmetes karmaid átszelik a távolságot és belemarnak Mo mellkasába, a karmolás nyomán a férfi pólója megtépázódik és sűrű vér bugyog elő a sebből. Végigviszed a mozdulatot, de ahogy Moval vagy elfoglalja oldalról két újabb ütést szenvedsz. Az egyik matróz jóvoltából egy sörösüveg robban szét a vállad és a nyakad táján, plusz egy ököl csattan rajtad valahol vese tájékon. Jókora erő lehetett az ütésben, mert még ilyen harci állapotban is érezted.*
*Azonban nem törődsz a másik két alakkal, a Bestia fűti a véred, űz Mo felé, hogy ne hagyd elmenekülni. Gonoszan és éhesen villan a tekinteted, prédád elméjébe pedig felismerés kúszik. Kétségbeesés és félelem tükröződik az arcán, az egyetlen dolog ami átfut az agyán, hogy minél messzebre kerüljön tőled. De tehetetlen. Balosod előre lendül, mintegy összekapcsolva az előző mozdulatot, most alulról törnek a karmok a hús irányába. Mo megpróbál kitérni, de túl lassú hozzád képest, így a karmok belevájnak mélyen a férfi combjába. Az felüvölt a fájdalomtól és összecsuklik, mintha egy marionett bábut vágtak volna le a köteleiről. Ahogy egész testedet belevitted a támadása és a csípőd tovább fordul a lendülettől, a látószögedbe kerül az egyik matróz. A sörösüveg széttörése a válladon az ő nevéhez fűződhet, mert látod, ahogy a jobb markából egy halovány vércsíkocska kígyózik. Azonban ez nem gátolja meg abban, hogy egy bal horgot megindítson az állkapcsod felé ártó szándékkal. Szerencsére ez a találat kevésbé olyan pontos és erős, mint a társáé, így nem hat meg a manővere. Ám alig hogy eléri az arcod, jobbodat a másik félnótás hátracsavarja, baljával pedig átkulcsol a nyakad körül, így próbálva meg leszorítani és mozdulatlanná tenni.*
*Baloddal ráfogsz az alkarjára, majd lefejted magadról a kezét, jobbodat pedig kirántod a vasmarokból. A mögötted álló tehetetlen a te nyers erőddel szemben, ledermedve nézi végig, hogy szinte erőlködés nélkül szabadulsz a béklyóból és szó szerint kibelezed a társát egy jól irányzott csapással. A matróz krumplis-zsákként esik térdre, miközben utolsó erejével megpróbálja visszatartani kiömlő belsőségeit. Mire a mögötted álló elkezd hátrálni kezét feltartva, addigra az élet is kiszökik a keménykedő flótásból. Ahogy esetlenül hátrál először egy székbe ütközik, majd ahogy visszanyeri egyensúlyát eszeveszett futásba kezd a hátsó ajtó felé.*
*Mindössze pár másodperc leforgása alatt végeztél a kemény legényekkel. Az egyik egy szép nagy vértócsát ereszt éppen a padlóburkolatra, míg a másik kettő a kijáratok felé igyekeznek, Mo pontosabb a sántikálás és kúszás között válogat. Istenként tündökölsz a bárban: te döntöd el melyik él és melyik hal.*
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Quator - 2017. Március 04. 12:46:47
Prince J. Milliner
*Amilyen gyorsan kezdődött, olyan gyorsan véget is ér a harc. Ismét a vadász győzedelmeskedett a prédák csordája felett. Ahogy a harc átcsap több-kevesebb lendülettel kivitelezett menekülésbe Mo és a megmaradt matróz részéről, Prince tudatába egy sokkal sötétebb késztetés kúszik, mint a gyilkolás öröme. A kiontott vér szaga és a harc során elhasznált saját vitae hiánya sosem jelent jót. A veséje tájékán érzett tompa lüktetést ösztönösen csillapítja és meg is szünteti még egy kis vitae felhasználásával a vámpír. Miközben két-három hosszú lépéssel beéri az ajtóhoz botladozó Mo-t. ... Ezzel esélyt adva a matróznak a menekülésre. A legjobb rémtörténetek mindig akkor keletkeznek, ha van egy szemtanú, aki túléli és nem csak a nyomokból kell összerakni a sztorit. ... Viszont a legjobb rémtörténetekben csak egy túlélő van. :devil:
Prince rátapos Mo sérült combjára, hogy megállásra kényszerítse a pultost. Ezt követően pedig megragadja karmos mancsával az összetört férfi nyakát, hogy mellé guggolva maga felé fordítsa. A hatás kedvéért nem áll ellen a késztetésnek és hagyja, hogy az egyre töményebb vérszagra előcsússzanak agyarai is a szemfogak helyén.*
- Nos, Mo. Ott tartottunk, hogy Keefe kikötőmestert keresem és nagyon okosan kitaláltad, hogy nem az irodájában szeretnék vele találkozni 10 és 2 között. ... Bár komiszak voltatok a barátaiddal, de adok még egy utolsó esélyt neked.
*Az "utolsó" szót jelentőségteljesen ismét megnyomja Prince, utánozva Mo korábbi hanghordozását, amikor le akarta koptatni őt. Bár úgy véli, hogy erre nyincs igazán szükség, Mo lassan, de biztosan megértette a helyzetét az elmúlt percben.*
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Dierol - 2017. Március 06. 19:59:14
Morgan
Morgan a borospincébe lépve biccent Andersonnak, aztán töprengve tekint végig a polcokon, hogy vajon mivel is lephetné meg leginkább a vendégeiket. Aztán tőle nem meglepő döntést hoz, és leemeli azt azt üveget, amelyet az alkalomhoz illőnek gondol. A csengő hangjára a fali digitális kijelzőre néz - úgy tűnik, hogy nem az olasz rokonok pontatlanságát hozzák. Finoman leteszi az üveget az asztalra, és a fentről érkező zajokat hallgatja, miközben még egyszer végignéz a terítéken, hogy minden a helyén van-e? Mivel úgy tűnik, hogy nincs semmi kivetni való, nyugodtan ácsorogva várja hogy betoppanjanak a vendégek. A csokorra vet egy gyors pillantást - úgy tűnik, hogy igyekeznek megfelelni, és nem amerikai módon rúgták be az ajtót. Morgan képzeletben felír nekik egy piros pontot, bár az is igaz, hogy ez nem mentené meg őket attól, hogy végezzen velük, ha az érdeke azt kívánja. Morgan közben lehúzza a kezéről az amúgy is átfagyott finom bőrkesztyűt, és gyors, határozott kézfogással fogadja a két férfit. -Részünkről a szerencse - válaszolja kimérten. Hogy kissé enyhítsen a formalitáson, még hozzá teszi, amikor a borról esik szó -Oh, igen, pár hete már az amerikai termékeket kóstolgatom - válaszolja. Kamdyn kérdésre biccent, hogy természetesen, ha minden készen áll, és az urak is helyet foglaltak, lehet tálalni. -Node azért úgy gondoltam, hogy a vacsora végén talán Önök is belekóstolnának pár csepp történelembe. Egy, a századfordulón palackozott Vin Mariani (http://24.hu/kultura/2016/02/11/xiii-leo-a-papa-aki-egy-kokainos-bor-reklamarca-lett/) talán megteszi indulásnak - int az asztalon álló üveg fele. - Amíg be nem tiltották, Viktória királynő, Thomas Edison, Grant tábornok, Alexandre Dumas is rendszeresen fogyasztotta, nem beszélve VII. Eduárdról, Alexandra Fjodorovna orosz cárnéről, és XIII. Leó pápáról. S ha hiszik ha nem, még utódja, a később szentté avatott X. Piusz is élt vele - tart egy rövid hatásszünetet - Igazán illusztris társaság, ha engem kérdeznek. Az alapelv egyébként zseniálisan egyszerű - bordeaux-i borba kevertek kokaleveleket. Sajnos azonban '14-ben kivonultak a piacról a túlzott szabályozásnak köszönhetően...
Morgan a vacsora alatt, mivel amúgy sem eszik, még néhány történelmi érdekességgel "untatja" a vendégeket, bár ha lehet, akkor Andersonra hagyja a beszédet - elvégre az ügyvéd korban közelebb áll a vendégekhez, vagyis könnyebben szót érthet velük. Az üzletre csak a bor (és esetleg szivar) fogyasztása közben, mintegy levezetésként tér rá. -Uraim, térjünk rá lassan az üzletre. Mindannyiunknak szükségünk van valamire a másiktól. Önök, ha jól értesültem Andersontól - vet egy pillantást a ghoulja fele - hosszú távra keresnek fix patrónust. Nekem meg szükségem van az önök erőforrásaira - kis szünetet tart, aztán Morgan korrigál kissé - Természetesen messze nem az egészre. Sem kedvem sem időm sem érdekem nem fűződik ahhoz, hogy komoly változásokat eszközöljek - megy elébe egy esetleges tiltakozásnak - A támogatásomért cserébe elsősorban információkra van szükségem, amit az önök hálózata megszerzett, vagy meg tud szerezni. Másodsorban pedig a bevételek jelképes egy százalékára tartanék igényt - mely úgy érzem, nem fogja alapjaiban megváltoztatni egyikünk anyagi helyzetét sem. S persze az üzletmenetbe egyáltalán nem óhajtok beleszólni, mivel az az Önök szakterülete - de nehézség esetén természetesen állok rendelkezésükre, mivel úgy vélem, mindannyian a sikerben vagyunk érdekeltek - zárja a monológját Morgan. Amennyiben rábólintanak, int az unokájának, hogy hozhatja a finoman metszett üvegpoharakat, hogy megpecsételjék a az alkut.
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Cyrgaan KheaLorn - 2017. Március 13. 19:35:36
Charles Bonano
Lehet, hogy érdemes volna ezt a Joe gyereket lehűteni. A másik akarata vagy határozottsága nem több egy cipőtalpra ragadt rágógumiénál - ez a farok viszont tényleg azt hiszi, hogy "az ő seggéből süt a nap", ahogy a britek mondják. Túl okosnak nem tűnik önmagával roppantul elégedett cimborája sem, és az akarat mezején is minden valószínűséggel elvéreznének, ha arról lenne szó. Válasz helyett a Joe nevű egy borítékot vesz elő, és közli a tényállást - szavai megerősítik Charlesban azt a sejtelmet, hogy nem maguktól sikerült kitalálniuk, hogy kérjék meg valami szívességre. Nos, az őszintét megvallva, ez a kisebb meglepetés. A fickó végül rövid gondolkodás után a kezébe nyomja a borítékot.
- Hmhh.
Mosolyodik el a bajusza alatt. Megforgatja a szeme előtt a borítékot, de nem nyúl bele és nem is nyitja ki. Ha előleg, akkor ingyen volt, tehát tökmindegy, mennyi. Kecses mozdulattal süllyeszti a zakója belső zsebébe. Eszébe jut, hogy régen szívott a cigarettából - hiába, a légzés rutinja egy idő után a múlté lészen -, ezért gyorsan beleszippant, és szinte észrevehetetlenül, de összerezzen a felizzó füstrúd-végre pillantva. Kifújja a füstöt, és újfent alaposan szemügyre veszi vendéglátóit.
- Sajnálom, ennyi információ alapján nem áll módomban dönteni.
Legyen Joe. Ő talán válaszol is, és nem csak egy kérdő pillantással a haverja felé. Épp ezért a határozottabbnak tűnő fickóra szegezi a tekintetét.
- Mi volna a feladatom? Gondolom nem véletlen, hogy a titokzatos ember éppen arra kérte magukat, hogy az én telefonszámomat tárcsázzák. Feltételezhetően a tarifámmal és a ... khm... munkámmal is tisztában kellett lennie már régebben. Nos?
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Alaric - 2017. Május 07. 15:40:19
Helyszín: North Quincy, The Irish Pub Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este fél 12 körül Résztvevők: Prince J. Milliner __________________________________________________
*Mo felordít a fájdalomtól, ahogy a felsértett combjára taposol. Az egész helyiség, még az ablakok is beleremegnek az üvöltésbe és nincs kétséged arról, hogy a szomszéd üzleti egységekbe is áthallatszik. Micsoda balszerencse, hogy nincs senki aki meghallhatná... Egy erőteljes mozdulattal átfordítod a tagbaszakadt pultost a hátáról, kényszerítve, hogy farkasszemet nézzen az éhesen izzó tekinteteddel. Ügyetlenül megpróbálja a karmos tenyeredet lefejteni a nyakáról, ám ez a manőver ilyen támaszkodó pozícióban eleve kudarcra van ítélve. Látod, ahogy a pupillája kitágul a rettegéstől, és egyszerűen ledermeszti a kicsusszanó agyaraid látványa. Nem kell túl sokáig győzködni, hogy beszéljen.*
- Nem... nem tudom hol van most... azt nem mondta meg... esküszöm, nem tudom!
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Alaric - 2017. Május 07. 16:35:51
Helyszín: Boston, Morgan Dunsirn menedéke Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, éjfél Résztvevők: Morgan Dunsirn __________________________________________________
*A két bor besorolását tekintve éles kontraszt bontakozik ki, ám ha kellemetlenül is érintené a vendégeidet a tudat, ennek nem adják jelét. Valószínűleg ők is tisztában vannak a ténnyel, hogy ostobaság összehasonlítani a két nedűt, elvégre az amerikai földön termelt áruk még igazán gyerekcipőben járnak az európai termékekhez viszonyítva. Nem hiába, hiszen az Amerikai Egyesült Államok egy igencsak új keletű nemzet, jelentősebb tradíció nélkül. Természetesen eltekintve az őshonos népektől, de a rezervátumok felállítása nem éppen arra enged következtetni, hogy az amerikai ember igyekezne ezen hagyományokat továbbvinni...*
*Mindenesetre örömmel fogadják az ajánlásod, felismerve a hálát, mely annak az eredménye, hogy megtisztelted őket eme remek bor fogyasztásának lehetőségével. És ennek a hálának a kimutatását érzed egész este, akár szóbeli, akár tettbeli kifejezésmódját választják. Érdeklődve hallgatják a történelmi beszámolóidat, és olykor Jeremiah érdekes megjegyzéseket is hozzáfűz, ahol tud. Ezek elsősorban brit történelmi cselekményekre utalnak, feltehetőleg a családja még az Óvilágból származik. Anderson megérti ki nem mondott szavaidat, és olykor átveszi a beszélgetés fonalát. Ekkor elsősorban politikáról és a hatályos törvényekről esik szó, no meg természetesen a kiskapukról. Ezen témákba már Edward is beleszól, bizonyos meglátásival pedig arra enged következtetni értenek az üzlethez, és tudják hogyan maradjanak jogilag tiszták.*
*Mikor elköltötték a vacsorát, illedelmesen megköszönik Kamdynnak és szinte dicshimnuszt zengenek a finom étekről. Szivarral viszont nem élnek, inkább megmaradnak a vörös nedűjük társaságában. Végül rátértek az üzletre, melyet merő figyelemmel követnek és szinte hallod az agykerekek forgását. Nem tudják titkolni a kisebb fajta meglepetést, amit szavaid generálnak. Vetnek egy gyors pillantást egymásra, ám nem kapsz ellenkező hangnemet, úgy tűnik, abszolút kedvükre való az ajánlatod.*
- Igazán hízelgő ajánlat ránk nézne, Mr. Dunsirn, be kell vallanom... más fajta feltételekre számítottunk. Természetesen elfogadjuk, és örömmel állunk a rendelkezésére, mindabban, amiben tudunk. Amennyiben nincs ellenvetése, úgy a hónap végén rendelkezünk az Önnek kijáró részesedéről, hiszen akkor áll módunkban összegezni a költségvetéseket.
*Amennyiben egyetértesz és nincs más hozzáfűzni valód, Kamdyn előhozza a kelyheket, hogy megpecsételjétek az együttműködéseteket. Miután elfogyasztották a vitae-vel kevert bort, átnyújtanak egy-egy névjegykártyát, melyen utol tudod érni őket szükség esetén. Ha csak nincs egyéb mondanivalód vagy kérésed, úgy felvetnék a gondolatot hogy távoznak, további köszönő szavakkal karöltve.*
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Alaric - 2017. Május 07. 16:49:24
Helyszín: Boston, Roxbury, Seavers St. 389. Időpont: 1999. június 13. Vasárnap, este 11 Résztvevők: Charles Bonano __________________________________________________
*Motozós Frank nem sokat szarakodik a válasszal, sem a megfogalmazással. Most már biztos, hogy irodalomtanár a lelkem.*
- Egy hullát kéne eltüntetni nyom nélkül és egy szobát kipucolni.
*Ennyi. Se több, se kevesebb. Ha arra számítottál, hogy a feladat bonyolultságát tekintve vetekszik egy rakéta fellövését megelőző számításokkal, úgy kurvára tévedtél. Frank hangjában ismét felfedezel egy enyhe ellenszenvet ami az irányodba szól és mintha sértené a tudat, hogy ilyenre kell felbérelni téged. Mintha ő nem lenne képes ilyesmire. Úgy tűnik rá nézve igaz a mondás, hogy ezek a mocskos bevándorlók elveszik a munkát a jó állampolgárok elöl. Vagy csak szimplán tahó. Mindenesetre most a te döntésedre vár.*
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Quator - 2017. Május 14. 09:03:57
Prince J. Milliner
*Elgondolkodó arckifejezéssel billenti kissé oldalra a fejét a Gangrel.*
- Hmm... Rendben van Mo. Értelek. ... Ezzel most arra lyukadunk ki, hogy semmivel nem vagy hasznomra. Infód nincs. ráadásul csak a baj volt ma veletek.
*A Bestia örömittasan vergődik a győzelemben. Hiszen ez az igazság: Mo a préda, aki már nem tud többet nyújtani. ... Vagy mégis?!*
- Vagy mégis?! Eszembe jutott, hogyan is segíthetnél nekem Mo!
*Ezzel hirtelen félre fordítja a kocsmáros fejét, hogy hozzáférjen a nyaki artériához és a prédájába mélyeszti agyarait a vadász. Prince élvezettel kortyolja a vért. Addig iszik, amíg újra ereje teljében nem lesz és teljesen feltöltődnek a tartalékai. Ebben Mo szinte biztosan bele fog halni - tekintve az eddigi harc során elszenvedett sérüléseit is -, ám nagyon élvezni fogja ő is. ... Ha mégis elég vér maradna Mo pucájában, akkor Prince nem hagyja tovább szenvedni és egyszerűen eltöri a nyakát.
Felemelkedve a test mellől, körbenéz és felméri a pusztítés mértékét. Összetört székek, két összeszabdalt - pontosabban karmolt - hulla és nagy mennyiségű vér. ... Ez se sikerült valami jól a "titkos nyomozás" szemszögéből nézve. ... Ráadásul most még takaríthat is maga után.
A takarítás részt úgy tervezi elintézni, hogy mindkét hullát bőven lelocsolja a kocsmában rendelkezésre álló tömény alkoholokkal, esetleg tisztítószerekkel. Aztán keres egy öngyújtót vagy gyufát és... néhány pillanat gondolkodási időt ad magának. Nem az eljárás szükségessége vagy szükségtelensége miatt mélázik. Csupán felszívja magát és megnyugtatásképp ismét felméri a raktárba - ezzel a teljesen szabad és biztonságos kijutáshoz - vezető utat. Valahogy a tűz már nem olyan jó barátja, mint halandó korában volt. ...
Ekkor valami szöget üt Prince fejébe. Valahogy mégiscsak beszélhetett Mo a keresett személlyel, ha ilyen hirtelen ennyire tudta, hogy mit is akarnak ők csinálni szegény vendéggel. Ezért gyorsan átkutatja Mo hulláját esetleges mobil vagy más telefonszerű képződmény után. Ha talál ilyesmit, akkor megtörölgeti és elteszi későbbi megnézésre.
... Végül azért összeszedi magát - sőt kicsit korholja is saját fejét, hogy ilyen beszari vérszopó lett - és meggyújtja a két testet. Aztán irány a hátsó ajtó és a szabad levegő.
További tervei még nincsenek. Ez az éjjeli kitérő egyelőre teljesen kielégítette kalandvágyát, így csupán a szokott elővigyázatossággal leír néhány vargabetűt séta közben. ... Nomeg valami félreeső helyen megnézi a ruházatát és kicsit rendbe szedi magát, hogy ne legyen feltűnő az esetleges éjszakai népek szemében, ha összetalálkoznak. Ebbe bele tartozik az is, hogy ha nagyon összevérezte volna vadőr zubbonyát, akkor azt inkább leveszi és miután megtörölte annak foltmentes részeivel arcát, kezeit, inkább egy atlétában vagy akár félmeztelenül közlekedik tovább, mintsem véres göncökben.*
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Dierol - 2017. Május 22. 20:39:31
Morgan
Morgant nem zavarja a két bor közti különbség. A borral csak annyit akart éreztetni, hogy tudják - meg vannak tisztelve. Igaz, ez nem jelent semmit - mert hosszú távon csak kétfajta szolgát ismer - hasznosat és lojálisat - meg a halottat. A két vendége lojalitásában nem teljesen bízik, node pont emiatt próbálta megtenni fülének és szemének a szöszi pillangót. Remélhetőleg lesz annyi esze, hogy megállja és ne beszéljen az egyezségről - valamit, hogy a munka közben megszerzett pletykákat rendszeresen tovább adja. Az este az elvárható módon zajlik - a Tündér és a Teddy látszólag érdeklődve és hálásan hallgatja Morgan történeteit, ahogy Morgan is mutat némi érdeklődést a helyi törvények és jogszabályok iránt. Igaz, ezek miatt nem fáj annyira a feje - az a véleménye, hogy az a törvény ér valamit, amit betartanak. S a rómaiak óta tudható, hogy nincs a törvénynek olyan betűje, amely nem takarható le egy aranypénzzel. Azért Jeremiah beszámolói hatására csak rákérdez, hogy Anglia mely területén éltek és kik voltak az elődei. Ez már sokkal érdekesebb témának tűnik - mert amiről Jeremiah esetleg csak beszél, azt lehet, hogy ő a saját szemével látta.
Arra, hogy két vendége ráharapott az ajánlatra, elégedett mosollyal válaszol. -A lojalitás és a jó kapcsolatok nekem sokkal többet érnek mint a pénz - nyugtázza Morgan. -Ami pedig a pénzt illeti - a hó végi zárást csinálják úgy mint eddig - megtanultam várni - nyugtatja meg őket, hogy nem különösebben van szüksége a pénzre. Miután a Tündér és Teddy elfogyasztotta a borral kevert vitae-t, és megkapja a névjegykártyákat, megnézi azokat. -Köszönöm - mondja, miközben elteszi a papírlapocskákat. Immár jelképesen is a zsebében van a páros. -Uraim, a mostani projektem miatt az alábbi emberek gyengéi, szokásai, fotói érdekelnek, már ha bármelyikük is élvezte esetleg szolgáltatást: Alan Davenport, Christian O'Riley, Frank Keefe, Joe Belfort, Steven McDermott, Jessica Holt - sorolja fel Morgan a neveket. -Ha véletlenül volna bármelyikükről elérhető információ, annak felettébb örülnék - osztja ki az első feladatot nekik, s ha nincs más kérdésük, észrevételük, Andersonnal kikísérteti az urakat. Kis ideig tűnődve ácsorog, aztán unokája fele fordul -Kam, azt a csokrot még ma vizsgáld át poloska után, ahogy azokat részeket is, ahol ez a két alak megfordult. Bár elégedettnek tűntek, de nem szeretnék kellemetlen meglepetést.
Cím: Re:Családban marad - Quod sumus hoc eritis
Írta: Cyrgaan KheaLorn - 2018. Január 09. 15:24:44
Charles Bonano
Hmm... igen, valóban, némi düh az, amit felfedez rég halott szívében, vagy talán csak a dühnek az emléke? Rezzenéstelen tekintettel függeszti a szemét a párosra. Egyre bosszantóbb ez a két féreg, már csak akkor is, ha egy légtérben léteznek vele, de így, hogy még beszélnek is... Ráadásul ez a Frank fiú még előbb vagy utóbb túllő a célon, és megüti a bokáját - ha meg úgyis lelövi valaki, hát akár most is vége lehetne ostoba létének. Hangjában árnyalatnyi fenyegetéssel néz Frank-re.
- Nahát, Einstein!
Elnyomja a cigarettacsikket, majd a zakójából előhúzott apró szelencébe helyezi. Mintegy mellékesen jegyzi meg magának, hogy lassan ki kell ürítenie az apró fémdobozt, mert megtelt. Milyen a helyzethez nem illő gondolatok bukkannak fel néha az emberben!
- Felteszem, azt képzelik, hogy ezzel teljesen egyértelmű lett a helyzet. Hiszen egy hullát kell eltüntetni mindössze, meg egy szobában felmosni, mint egy takarítónéni, semmi komoly!
Még mindig hanyatt dőlve ücsörög a fotelban, beszéd közben hol az egyik, hol a másik fickóra néz. Összeilleszti a ujjai hegyét, lénye, egész tartása némi fenyegetést sugároz, egy pillanatig nem igyekszik titkolni, hogy a páros egyre kevésbé szimpatikus számára.
- Hol van ez a bizonyos holttest? - szegezi nekik a kérdést. - Hogyan távozott az élők sorából? Ott történt e sajnálatos esemény, ahol jelenleg is tartózkodik? Mikor történt mindez? Volna még néhány részlet, ami érdekelne, de kötve hiszem, hogy maguk lennének azok, akik majd meg tudják válaszolni őket.