-
(https://rpgenerations.hu/Zen/cache/Vafthruthnir-K-pei/Greyhawk/Selection_002_w420_h359.jpg)
Dátum: 1215. november 20., késő délután
Helyszín: Wych Cross uradalom, nemesi lak, Gus Leibacher földje
Részvevők: Gus Leibacher, Flynn Douglas, Arild
A nyáron megfogant Magna Carta nem hozta meg a várt békét a bárók, és János király között. Az uralkodó földjei lassanként eltűntek, miközben szövetségeket vásárolt, illetve tartott meg az elvesztett normandiai hadjárat után. Az új okirat lehetővé tette a király leváltását megfelelő körülmények között, annak ellenére, hogy uralkodása istenadta jog, és csak a Pápa volt képes ezt visszavonni. A bárók új szövetségesre leltek Fülöp, a francia király személyében, ki küldetésének érzi, hogy rendet tegyen angolhonban. Lovagjai tanyát vertek Londonban, állítólag fenntartva ezzel a vidék rendjét, de valójában csak fosztogatások, és erőszak követi útjukat. A hermetikusok úgy érzik több áll emögött a belharc mögött, mint holmi királyi jog. Egyre több a támadás elszigetelt településekkel szemben, és több Plantegenet-hű nemes is életét vesztette az elmúlt hónapokban.
Lassan lesüti szemét a nap, miközben a fakeretes, sápadtra meszelt, két emeletes épület felveszi a bíbor vörös, lilás árnyalatát az égnek. Az ágak karcsú árnyékai karmokként nyúlnak a ház udvarát körbevevő kőfalazat irányába.
Az alsó szinten, a szoba egyik végén a tűzhely lángja táncol a sötét szobában. Néha önmagában, néha kicsapva az árnyak felé, ezzel felkérve az ott búsan gomolygó sötétséget egy kis vidámságra.
Néhány hermetikus figyeli ezen mulatságot, vagy amit ők látnak a lángoló, hasított tűzifában. Fölötte fortyog a leves, úgyszólván esti lakoma, de hát későn érkezett vendégnek minden falat arany. A konyhán sürgő-forgó szolga néha-néha benéz az urakhoz, hogy ellenőrizze remekművét. Itt szokta főzni az étket, mert Gus bácsikája így szereti. Kissé gyanakvó a konyhán dolgozókra. Most is inkább csak megszokásból tesz így, mivel Vincent elutazott Londonba, északra. Senki sem tudja, mikor ér haza.
Miközben kezüket melengetik, vagy próbálnak jól lakni a leves illatától, az egyik sarokban az árnyak egyre mélyebbek, és mélyebbek lesznek. Két kéz kapaszkodik meg a szemlátomást lyukká vált falazat peremén, emberi kezek. Majd egy fehér sapka, és egy öreg arc. Ruhája egyszerű, kopottas vászon, barna bőrcsizma, vörös köpeny, hasonlóan pozsgás arc, és egy hátizsák, melyen szemlátomást lóg egy s más. Egy fakorsó, néhány bőrszütyő az övén, illetve egy tőr, enyhén horgas véggel.
- Egyre szűkebbek az utak a Sövényen át, vagy nem kéne olyan nagyokat lakmároznom. - mondja a különös szerzet, miközben zsebéből előveszi pecsétjét, mely egyértelművé teszi, hogy hermetikus ő is, hírvivő.
- A nevem Hreówan. A megtiszteltetés az enyém. - hajol meg, mielőtt bárki egy szót is szólna.
- A ház egyik urát keresem, Gus Leibachert, és ha az időzítésem rendjén van, akkor két másik hermetikusnak is már meg kellett érkeznie. - méri végig a két vendéget, Flynnt, és Arildot.
- No de, amiért jöttem. - leveszi hátizsákját, és a benne lévő káoszból kiemeli a bőrtokot, benne a feltekert, pecsétes tekerccsel. A vörös pecséten az Angol Királyság területén honos hermetikusok tanácsának jele látható, vagyis egy tölgy, lombjai szétágaznak, mely a peremnél egybeolvad a szegéllyel.
Levelét átnyújtja, és összeszedi magát, felszerelését, lassan felkészülve a távozásra.
A levél szövege az alábbi:
"Gus Leibachernek, a Wych Cross földek urának.
Üdvözlet. A nevem Hyrding, a helyi rendi birtok - Ácen Hyll - urának jóbarátja. Tondbert megbízott, hogy ha belátható időn belül nem tér vissza útjáról, úgy földjét, és ingóságait ön, és bizalmasai kezeljék. Kérem, jelenjen meg a Kóborló Kupica fogadóban a földjétől északra, a Lewes felé vezető út mentén, és keresse Wendant, a fogadóst. Bizalmasom, ő elvezeti magukat Ácen Hyllbe.
Óvakodjon a Fekete Rózsától."
A levélhez tartozik egy pergamen, rajta latinul írott szöveg, ami a birtokviszonyokat írja le.
-
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Wolftern-K-pei/Ars-magica/knight-2.jpg)
Gus Leibacher
*A befogadott külhoni nyugodt mozdulattal foglalja el karosszékét, s míg a két jövevény egyaránt megtalálja a maga helyét, Gus gondolatai a szülőföldjén bolyonganak.
"Ha az az nyomurult szentfazék, nem átkozta volna ki a császárt, talán most nem lennék itt... Vajon ez a két idegen milyen meglátással van a Birodalom iránt?" Lábával közelebb húzza magát és székét az asztalhoz, ezt követően megtölti a korsókat, amit nem rég készített be a szolga. A finom gondűzőt még otthonról, németföldről hozta magával, mikor elhagyta azt.
-Szégyenlősen bontakozik ki az édeskés, vaníliás íz, de higgyjenek nekem ez egy nagyon pompás nedü... Megkockáztatom, nem is, inkább kijelentem, hogy a legjobb a Európában -közli és átnyújtja a korsókat Flynnek és Arildnak. Eközben egy váratlan vendég érkezik, aki a német lovagot keresi. Miután a kötelező tisztelet köröket mindketten végigjárták, Gus átveszi a küldeményt, hogy a dolgok végére járjon. A futár távozásával, pedig már nem is törődik.
-Úgy látom, a jövetelük célja is megválaszolódott. -fordul a két idegenhez miután átfutotta a levél tartalmát, majd folytatja- Ezek szerint -emeli magasra a papírosokat- dolgunk van. Acen Hyll ura, azt szeretné ha Tondbert birtokát, a távollétében szemmel tartanánk.
-
Arild:
A szerzeteseknél tébláboltam még nem nem is olyan rég, sokat köszönhetek nekik. Mikor megéreztem a vacsora kellemes illatát. Akár itt is ehetnék de itt folyton valami szent emlékére vagy csak úgy, nem esznek. Nem fogok pálcát törni csináljanak amit akarnak, engem jól kitanítottak ez a lényeg. Akik ismernek tudják nem iszom alkoholt, hogy néz az ki hogy egy lány vedel. Akad pár olyan nő az ősi szakmát űzők közük akik úgy isznak mint a kefekötő, loptam is nekik jó pár üveggel na de hagyjuk.
Olyan gyorsan eszem a vacsorám ahogy csak tudom hogy beérjem Gust.
Nem vagyok az a szószátyár fajta, anyám sokszor elmondta, hogy a nagypofájú lányokra hamar érik a pofon. E mellet viszont nem tudok szó nélkül elmenni.
-Fekete virág? Az ki lehet?
-
Flynn Douglas
A nagy világ politikájához nem nagyon ért Flynn. Belőle annyit vett észre, hogy nagy változások és fennforgások vannak, mióta a Király valamiféle szerződést, papirost aláírtak, aminek hatalmas nagy feneket kerítettek. Ennek hatására idegenek lepték el ezt a földet. Nem igen barátságosak a nép sem szívleli őket Ő sem, hiszen annyi rémhírt hallott róluk...
Figyelve a szolgák sürgés-forgását és a lángok ropogását, arra figyelek fel, hogy Gus úr valamiféle nedűt kínál melyről ódákat zeng. Én nem nagyon értek az italhoz, csak fogyasztom. Fogyasztom s nem is keveset mostanában, hiszen nem tudok felejteni. Nem tudom elfelejteni kedvesemet, ki már egy ideje nincs közöttünk... No de illedelmes vagyok és megköszönöm Gus úrnak a felkínált italt.
- Nagyuram! Köszönöm e nemes nedűt! Igazán hízelgő!
Ez után gyorsan történnek az események, miután a hírvivő megjelent és előadta a mondandóját így konkretizálódik jelenlétünk oka.
- Igen valóban. Mekkora ez a birtok és mit lehet róla tudni? - kérdezem Gust, majd Arild fele fordulva - Nem tudom, ez valami álca lehet, de gondolom hamarosan kiderül...
-
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Wolftern-K-pei/Ars-magica/knight-2.jpg)
Gus Leibacher
*A vacsora folyamán a szőke hölgyemény bizarr viselkedése a legfeltűnőbb, azonban ezt Gus, leginkább az angolok habitusának tulajdonítja.
"Még szép menyecske is lehetne belőle, csakhogy valami kiéhezett farkasként zabál. Ráadásul anélkül beszél badarságokat hogy megkóstolta volna a világ legjobb borát, ez olyan mint ha, London utcáiról vendégül hívtam volna egy elmeroggyantat" -csendben derül fel elméletén a lovag, mikor a másik idegen; Flynn szavai rángatják vissza a jelenhez.
- Igen valóban. Mekkora ez a birtok és mit lehet róla tudni? - kérdezem Gust, majd Arild fele fordulva - Nem tudom, ez valami álca lehet, de gondolom hamarosan kiderül...
*A férfi szavaira felhúzott szemöldökkel, furcsállón néz, majd a szakállas elé veti mindkét papírost amit a futártól kapott.
-Ha Flynn uram ért a betűvetéshez, és megbocsásson ha tévedek, de odahaza minálunk, igen kevesek értik az írástudományt. Ezen a papíroson, Acen Hyll birtok viszonyait taglalják -újjával a latinul írott szövegre mutat, melyből ugyan nem ért egy kukkott sem, ám bürokrata tudományának köszönhetően van egy sejtése mi állhat benne. Mindeközben másik kezével, szájába helyezi a forró gulyáslét.
"Fura ez a két idegen, de biztos tudják miről beszélnek egymásközt"
Későbbiekben a kaja alkalmával Leibacher elmondja, amit a környékről és lakóiról tud, ha Arild és Flynn, nem lenne helyi.
-Továbbá a levél, arra is kitért hogy a Koborló Kupicába kellene mennünk, innen északra -tart egy kis szünet, hátha valakinek mondanivalója akad az elhangzottak kapcsán, majd folytatja- De csak holnap indulunk útnak... legalábbis én. Ha kívánják töltsék a házamban az éjszakát, és meséljenek útjukról vagy magukról.
-
(https://rpgenerations.hu/Zen/cache/Vafthruthnir-K-pei/Greyhawk/Selection_002_w420_h359.jpg)
Dátum: 1215. november 20., késő délután
Helyszín: Wych Cross uradalom, nemesi lak, Gus Leibacher földje
Részvevők: Gus Leibacher, Flynn Douglas, Arild
Nóta! (link) (https://www.youtube.com/watch?v=0SY4KZ3y9f0)
Hreówan befejezi a vászonzsákjába való pakolást, rendezkedést, miközben éppen bontakozik ki a beszélgetés.
- Esetleg ha megkínálnak abból a remek nedűből, talán megered a nyelvem, és tudok egy-két dologra válaszolni. - kacsint Gus irányába, miközben övén lógó fakorsóját finoman megpaskolja.
- Nem vagyok a legnagyobb tudású hermetikus, de ezen a vidéken nőttem fel. Amit el tudok mondani, arra esküdnék, hogy igaz. - közben odabiceg a masszív tölgyfa asztalhoz, majd amennyire magassága engedi, elhelyezi a festetlen, vöröses agyagkancsótól (Gus itala) kényelmesen elérhető távolságba.
- A levelet elképzelhető, hogy félreírták, mert Ácen Hyll ura nem más, mint Tondbert. - elgondolkodik, miközben ősz szakálát végigsimítja.
- Pontosítanék, mivel a pergamen alapján önök az új urai gyanítom, mégha ideiglenesen is, az előbb említett rendi birtoknak, hiszen az öreg varázslónak se híre, se hamva. - mutat diszkréten a bőr pergamenre.
- Bárhogy is, amíg nem érkezik egy magasabb rangú hermetikus, addig az önök felelőssége. - karját összefonja, rátekintve korsójára.
[Amennyiben kap italt, folytatja.]
Megtekinti az üzenetet, hogy jól olvasta-e a "Fekete Rózsa" nevet, majd leül, nagyot kortyol, szinte fenékig kiüríti szácsliját. Megtörli száját ruhaujjába.
- Caitlín. Tondbert féltestvére. Hajdanán jó viszonyt ápoltunk, egyazon mesternél tanultunk. Ahogy teltek az évek, Caitlín megváltozott, ridegebb lett, egyre inkább beleásta magát olyan mesterségekbe, melyeket a hermetikus tanács nyíltan ellenez. Pontos részleteket nem tudok szerencsére, de hallottam, hogy északabbra a holtak gyakrabban "kopogtatnak be" házak ajtaján. - kicsit lejjebb viszi a hangját, mintha olyat szeretne közölni, amit még a falak sem hallhatnak.
Egyszer, mikor a Weald rengetegében jártam, éppen üzenetet vittem, és az egyik faluból csak sikolyokat hallottam, illetve szörnyszerű lények rajzottak mindenhonnan. Egy szerencsém volt, hogy egy bokor alatt pihentem meg, mert valószínűleg otthagytam volna a fogam én is. Régi időkben ilyen nem volt. - csap rá az asztalra hangosan, majd lassan feláll a székből.
- Többet nem tudok mondani. Vannak pletykák amiket nem éri meghallgatni, vagy továbbadni. - lassan visszafűzi övére ivóalkalmatosságát.
Közben benyit a rangindős szolga, Eligan, ki eddig a konyhában sürgött-forgott, hogy rátekintsen a készülő levesre. Középkorú nő, tűzvörös hajjal, aminél csak a temperamentuma tüzesebb. Köténye kissé piszkos, de látszik, hogy csak a mai fogás készültében hagyta nyomát rajta kissé.
- Szűz Mária szerelmére! Azt hittem szellemet látok, Hreówan úr. - egyből a szívéhez kap ijedtében. - A félhomályban fel sem ismertem.
- Ha nem ismerem fel septiben, már kiáltottam volna Haldenért. Egy hajszálon múlt a szűre. - neveti el magát hangosan, miközben rongyát a vállára veti, majd gyorsan rátekint az étekre.
- A teringettét, hát ennyire éhesek voltak?! - teszi derékra kezét, és fordul a vendégsereg irányába. Próbál szigorú képet vágni, de nem sikerül hitelesen.
- Ehető végülis, de nekem kicsit sótlan még. Ha az uraságoknak megfelel így a főztöm, akkor egyedül hagyom magukat. - kötényébe törölgetve kezeit lassan kivonul a szobából.
Kiegészítés: Halden a rangidős ármás (sarjent), ki őrzi többed magával (4 fő) a házat, illetve a Leibacher családot.
A karakterek a beszélgetést nyugodtan folytassák, ez csak ilyen közjáték.
-
"A kiskésit neki!" -Teljesen elszoktam attól, sok emberek vesznek körül. Pedig vissza kellene szoknom rá! Mindig mindent egyedül és gyorsan csinálok, mint az előbbi rohamevést is. Csak az nem látta aki nagyon nem akarta olyan nem volt itt. Csak belepillantok a levélbe, Flynn oldalán vagy háta mögül, amint végeztem az idétlen evéssel. Eszem ágában sincs meghalni, Gus úr még csak nem is feltételezi rólam, ismerem a betűvetést. Előbb az anyanyelvünk kérdeztem ki lehet a fekete virág nem tudom ez jött a nyelvemre. Ő se tudta, É is csak a vállam rángattam.
Lehet, hogy elolvasni nem tudom egyenlőre, de úgy tűnik a hírhozónak nem túl sürgős a menetel. Szólok az egyik cselédnek hogy itassa, persze csak addig amíg azt nem mondja ennyit tud vagy valami ilyesmit. Kell a tudás ha már tekercsekbe nem tudtam belenézni. Én magam se vagyok hozzászokva a helyi ízekhez, de nem vagyok annyira pofátlan, hogy megjegyzéseket tegyek rá. A nagydarab szakácsnő akkora páros nyaklevessel díjazná mint égen a csillag meg amúgy se illik.
-Nagyuram nem tudni én meddig tartani ez mulatság, de jó lenne tudni mi hol alud. Aludni. Kérem megmutatni valaki nekem nekünk fekvőhely? Alvóhely?
-
Flynn Douglass
Gus mikor feléje nyújtja a levelet eltartóan tartja a kezét és megnyugtatja, hogy ő nem ért ilyesmihez, nem olyan nevelést kapott. Beszél három nyelven, de írni s olvasni nem tud. Nem az ő műfaja.
Hallgatva a hermetikust, kissé egyfajta komédiának tűnik, de nyilván nem az. "Tehát mi vagyunk az urai a birtoknak és a felelősei is...Ez nem kis teher, én nem értek az ilyenhez, nekem a főerényem a harc, azt jól tudok..." - az egész gondolatmenetből Adril buzgósága löki ki, hiszen úgy tölt italt az idegennek, mintha otthon lenne már, de mindenesetre tovább mesél a hermetikus míg kap italt. Elég hátborzongató amiket mesél... Ezen misztikus tudományok egyben hogy eredetüket homály fedi egyre félelmetesebb is számomra. Aztán ahogy benyit a rangidős szolga megint csak mintha az elején elkezdődött komédiába csöppentünk volna vissza...
- Gus nagyúr! Én őszinte leszek magával! Nem értek én nagyon máshoz, csak a harchoz, de ha így tudok segíteni az ügyön, állok elébe, s felajánlom szolgálataimat - Fordulok Gushoz.
-
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Wolftern-K-pei/Ars-magica/knight-2.jpg)
Gus Leibacher
*A hírnök kicsinyességét közömbösen fogadja a kékvérű. Modortalansága nem az etikett hiányának, hanem leginkább gyenge nyelvtudásának tulajdonítható mellyel a küldeményt böngészi. Nagybátyja, Vincent jól megtanította angolszász nyelven írni és olvasni, de most az üzenet tartalma mégis leköti minden figyelmét. A német lovag, márcsak a beszélgetés azon részénél eszmél, mikor Hreówan épp távozni készül. Leibacher nem is hátráltatná tovább a hírvivőt, sőt immáron azt tervezi hogy távozásra kéri, midőn Eligan a szakácsnő is előadja saját közjátékát.
-Elég ebből a komédiából! -rival a szakácsra, majd szúrós szemmel a futárt fürkészi- Mindenki menjen a dolgára, kivéve a vendégeim Arild és Flynn! Mikor az érintettek távoztak, Gus újfent a kezébe veszi a papírosokat, s azt átadja a szakállas Flynnek. Ezt az ír illedelmesen visszautasítja, amit a lovag megdöbbenve vesz tudomásul, s ez arcáról is jól olvasható.
"Azt hittem, hogy kihaltak a barbárok"
- Gus nagyúr! Én őszinte leszek magával! Nem értek én nagyon máshoz, csak a harchoz, de ha így tudok segíteni az ügyön, állok elébe, s felajánlom szolgálataimat -szakítja meg Leibacher hüledezését a vörösszörzetű férfi.
Először is, semmi nagyúr, csak Gus! -válaszol erélyesen a kékvérű- Másodjára, a levélben az áll, hogy én és bizalmasaim... vagyis ti nem az alárendeltjeim vagytok, habár ahogy elnézem, az úri dolgokban jobb ha rám hagyatkoztok. Harmadjára, a levél, arra is kitér hogy a Koborló Kupicába kellene mennünk, innen északra -tart egy kis szünet, hátha valakinek mondanivalója akad az elhangzottak kapcsán, majd folytatja- De csak holnap indulunk útnak... legalábbis én. Ha kívánják töltsék a házamban az éjszakát, és meséljenek útjukról vagy magukról.
-Nagyuram nem tudni én meddig tartani ez mulatság, de jó lenne tudni mi hol alud. Aludni. Kérem megmutatni valaki nekem nekünk fekvőhely? Alvóhely? hablatyolja a szőke lány, ami elég szokatlan kérés a beszélgetés közepén, azonban lovag lévén kötelessége erényesen segíteni a nőt. Ezért egy akkorát füttyent a nemes, hogy a szoba is belezendül.
"Remélem nem felejtették el, hogy mit jelent ez a hang. Ha mégis olyat teszek, ami..."
-Azt hittem kedves, velünk tart az este folyamán, de nem akarok tolakodó lenni, ezért inkább szóltam Eligannak, ő majd megmutatja a szobát. Ha az éjszaka folyamán bármire szüksége lesz, csak szóljon az őrnek, aki az ajtaja előtt strázsál majd. -fordul Arildhoz, majd mikor megérkezik a szolga, vele is ismerteti e tervét. Mikor távoznak, újra megtölti Flynn és saját poharát -persze csak akkor ha a vén iszákos nem itta ki a korsóját- majd az írnek szegezi kérdését.
-Ki vagy? Honnan jöttél? Harcoltál már háborúban?
Ha elfogyott a bor, hozat még a szolgával: annak mondja el aki bejön a füttyögésére,
-
Apám sűrűn hangoztatta bárki aki azt mondta "Tudok én magamra vigyázni!" Másnap már a hullaszállító szekerén végezte.
Meg fogom köszönni a jó szándékát de most még nem.
-Sajnálom Csak Gus, de kissé feszélyez ennyi ember összezsúfolva a csendhez vagyok hozzászokva. És a tágas helyekhez. -Jó az előbb úgy beszéltem mint akit leejtettek gyerekkorában, de mindegy.
-Az angolszász nem probléma, megy az olvasás írás ahogy kell, de a latin? Félő, hogy be kell vonni egy csuhást miközben valaki hátulról karddal böködi.-Flynnre nézek, igen rá gondoltam.
-Már ha ez nem áll elvei ellen. Nem tolakodó Gus úr, nem megy a csak Gus, sajnálom. Írnok voltam otthon, az életem tökéletesen unalmas. -Az első hazugság.
--Anyám legnagyobb bánata, hogy vénylány lettem 20 évesen és úgy is fogok meghalni 30 évesen, bár ő még 50 és szívja apám vérét ahogy apám mondaná nem tudom mi lenne a másikkal az egyik nélkül.
-
Flynn Douglass
Kényelmesebben érzem magam, hogy nem kell ragaszkodnom a szokásos megszólítási formulákhoz s amazokat el lehet hagyni. Kicsit még idegen a hely s fura is a szituáció, mert néha úgy tűnik, mintha elbeszélnének egymás mellett. Reggel valóban nekem is fel kell kelni korán, mert nem szeretnék itt maradni. Viszont még szívesen veszem a nedűt és a jó társaságot. A fiatal nő valamit hablatyol, hogy aludni akar vagy ilyesmi, de mikor Gus felteszi a felém szegezett kérdést, mielőtt válaszolhatnék rá, hamar átveszi a szót és valami átlátszó piti hazugsággal próbálkozik. No meg valamibe be akar vonni. Eddig nem tartottam némbertől, de most kezd úgy alakulni, hogy nem árt továbbra is vigyázni ezen fehérnéptől. Olyan, mintha a tébolyodottság mezsgyéjén táncolna...
Kérdően meghökkenve nézek egyet Gusra, majd egy nagyot kortyolok és ha még mondaná a lány akkor is félbeszakítva elkezdem a mondandómat. Felénk nem szoktak a fehérnépek az ember szava közé vágni vagy legalábbis megvárják, míg szólhatnak...
- Jó magam közel 30 évvel ezelőtt láttam meg a napvilágot egy szigeten mely az írek hazája. Igaz belőle nem emlékszek semmire, mivel nem sokkal később átjöttünk ezen sziget északi részére a Felföldre. Különböző urak szolgálatába szegődtem, így bejártam az én kis kutyámmal szinte az egész Skóciát és most itt vagyok. - Közben nagyokat kortyok ha kap még italt. - S Önről, mit lehet megtudni?
-
(https://rpgenerations.hu/Zen/cache/Vafthruthnir-K-pei/Greyhawk/Selection_002_w420_h359.jpg)
Dátum: 1215. november 20., késő délután
Helyszín: Wych Cross uradalom, nemesi lak, Gus Leibacher földje
Részvevők: Gus Leibacher, Flynn Douglas, Arild
Háttérzene (https://www.youtube.com/watch?v=AnMR6SOBa9k)
Eligan asszony látván Leibacher úrnak hirtelen lobbant dühét, úgy dönt, nem folytatja csipkelődését, megszaporázza lépteit a szobából. Kötényébe egyre sebesebben törölgeti kacsóit, majd az ajtónál egy oldalra kinyújtott kézzel, átkaroló jelleggel jelzi a hírnöknek, hogy ennél alkalmasabb idő nincs a távozásra.
Közben Hreówan fehér süvegét leveszi, mellkasához szorítja, s közben meghajol tiszteletteljesen, bár egy könnyed, ravasz mosolyt elejt. Fejfedőjét visszateszi kobakjára, és követi a vörös hajú nőt a folyosó félhomályába.
[Pár perc múlva.]
Füttyszavad hallatára nem más lép be a tűzhely lángjai által vörösesre festett szobába, mint Halden, a sarjent. Egy harminc év fölötti, világos barna, vállig érő hajú, kék szemű dán. Tekintete általában szigorú, nyakát égési sebek tarkítják. Köztudottan nincs jó humorérzéke.
Régóta ismered, együtt szolgáltatok a normandiai hadjáratban, csak ő a szövetséges angol király zászlaja alatt, egy másik nemes bandériumában.
Kieg.: A sarjent egy lovagot kísérő fegyveres szolga, mely megbizhatóbb embernek számít a többinél. Általában az őrség feje, testőrség tagja, stb.
- Leibacher úr, érkezett egy sebesült az imént. - mély hangján izgalomnak nyoma sincs, de arckifejezése alapján egyértelműen feszült.
- Az istállóba vitettem, hogy ne vérezze össze a házat. Eligan asszonyt kiküldtem, hogy vegye kezelésbe. Anfeald, és Deogol szedték össze a kapu előtt. Állításuk szerint a Kóborló Kupicából jött. A története kissé zavaros. - szemöldökét felhúzva teszi hozzá.
Kieg.: Anfeald, és Deogol is fegyveres szolgák.
Halden szemmel láthatóan nem látott el őrszolgálatot, csak egy fehér tunikában, mezítláb nyitott be.
- Nagyúr, a biztonság kedvéért felfegyverezném a szolgálaton kívüli őrséget, ahogy magamat is. - javasolja erélyesen, közben kezével határozottan mutatva az istálló irányába.
A párbeszédet nyugodtan folytassátok. Az előbb leírt esemény történhet a beszélgetés után is.
-
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Wolftern-K-pei/Ars-magica/knight-2.jpg)
Gus Leibacher
*Arild ismételt pálfordulata váratlan ütésként éri a lovagot. Nem képes eldönteni, hogy a nő elmeháborodott vagy csak egyszerűen megszállta az ördög. Ráadásul mindezt egy hazugsággal tetézi, ami a németet különleges óvatosságra ösztönzi.
"Ó Szűz Máriám! Mit tettem, hogy egy boszorkányt küldtél otthonomba?" Ezután egy óvatos mozdulattal, kardjait közelebb, a keze ügyébe veszi. S amikor Flynn és Leibacher tekintete találkozik, a ház ura egy megfontolt fejcsóválással jelez az északinak.
"Ez egy banya, a sátán szolgája. Csak semmi hirtelenkedés."
Az ír szavai néhány pillanatig elterelik, a lovag figyelmét, azonban mikor Leibacher épp válaszolna a leghűségesebb barátja toppan be az ajtón. A hívatlan látogatótól összerezzen, de amint felfedezi a sarjent, a gyomrát szorító érzés hirtelen elmúlik. "Már azt hittem..." -és vesz egy mély levegőt, ám Halden jelentése megzavarja ezt a békét.
-Remek! Szükségünk is lesz rá. -fintorogja a választ Leibacher, majd fel áll székéből s a fattyúkardokkal mutogatva parancsot osztogat. -Halden! Flynnel, menjetek az istállóba, mindjárt csatlakozok én is. -ezután a boszorkányhoz fordul, kardját rászegezve a nőre folytatja- -Gyere velem! Megmutatom a szobád. -ellentmondást nem tűrő hangon szól, s ha amaz mégis ellenkezne az őrségfejét hívja segítségül.
Na most egy érdekes helyzet alakult ki, ezért leírom mi a további tervem.
-ha Arild, nem ellenkezik elkísérem az egyik vendég szobába, és bezárom az ajtót (a kulcsot kívülről benne hagyom, félig elfordítva, ha esetleg megpróbálna saját kulccsal zárat törni). Azután az istállóba megyek, ahol:
- 1. megnézem mi történt
- 2. ha bírom, a sérültet kérdezem
- 3. ha nem, a szolgáimat kérdezem
-ha ellenkezik erőszakot alkalmazznék, az ellenkezéstől függően -gondolom két férfi lebír gyűrni egy nőt- és szintén egy szobába vinném, de ezúttal olyanba ahol alig van ablak és magasan is van, ne bírjon olyan könnyedén szökni.
-
Arild:
Na már csak ez hiányzott! Anyám szólt előre maradjak otthon, Apám biztatott menjek lássak más országokat is. Anyámra kellett volna hallgatnom. Most meg le lettem boszorkányozva, a kiskésit neki! Mi lesz most vízpróba? Vagy rögtön égetnek? De legalább anyám abban tévedett hogy 30 évesen halok meg mert most rögtön 20 évesen. Dehogy akarok én egy megmozdulni, halálra vált arccal rettegek mi lesz most velem. Van valami sérült az istállónál, na ez megakasztotta, a kirohanásban. Ballagok a kijelölt szobába mindenféle ellenállás nélkül, na jó lehet itt nincs várbörtön vagy hasonló. De a lakat kattanását és a félig elfordított kulcsot azonnal felismerem. Lehet hogy csak holnap leszek megégetve? Lehet, mikor sokkal többen látják. Akkor biztos küldenek egy szerzetest, hogy vessek számot az életemmel le fog esni az álla, miket fogok neki elmondani. De ehhez most túl fáradt vagyok. Inkább alszok.
-
Flynn Douglas
Egész kellemes este lenne a mai és még egy jót is tudnánk iszogatni, kicsit felejteni a jelent és csak a mámorban lenni, de nem. Mindent felforgat egy esemény, mely osztódik mint a giliszta, mikor ketté téped. Egy sebesült, mely igen fontos lehet, közben Arild zavarodottsága némi aggodalomra ad okot... Nem várt irányt vesz így a történet, melyet életnek hívnak és jelen esetben főszereplője vagyok. Gus kiadja a parancsokat nem is vagyok tétova magamra kapom a cuccom lehörpintem a maradik italomat és megyek is az istálló fele. Közben bólintásommal jelzem, hogy értettem. Szemem sarkából még talán épp, hogy látom, hogy a némethoni lovag kardot hegyez a hölgy felé. Egy mondás jut eszembe: "Ki mit vet, úgy arat.", majd a feladatomra összpontosítok.
-
Dátum: 1215. november 20., késő délután
Helyszín: Wych Cross uradalom, nemesi lak, Gus Leibacher földje
Résztvevők: Gus Leibacher, Flynn Douglas, Arild
[Flynn]
Haldennel együtt beértek a konyhába. Aprót nyikorog az öreg tölgyfa ajtó, miközben kicsapódik. A helyiségben félhomály honol. Egyetlen fényforrás a falnál levő tűzhely, melynek füstcsóvái a fölötte összefutó falazat, és kémény alját festik feketére. Előtte egy fiatal női sziluett kavargat némi gőzölgő vizet egy fellógatott vasüstben.
- Igyekezz, Geára, mert a jóembert a láz viszi el, ha nem tisztítjuk ki a sebeit. - szól rá Halden a fiatal lányra.
Tekintetét félig a dán felé veti, de nem néz oda.
- Eligan azt mondta, legyen forró a víz, és a gyógynövényeknek is kell némi idő, míg szétáznak. - teszi hozzá kissé szemtelenül.
- Akkor tégy úgy, de igyekezz, és kevesebb pimaszságot a vendég előtt. - förmed rá.
- Eadig, Scand! - kiáltja el magát. - Gyertek a konyhába!
Douglas nagyúr, azon az ajtón keresztül kijut az istállóba. Nekem még hadba kell szednem a többieket. - mutat egy sötétben árválkodó ajtó irányába.
[Gus & Arild]
A kandalló lángjai által skarlátszínre festett szobából a páros kilép a folyosó félhomályába. A fordulón túl dereng a konyha sejtelmes fénye, illetve előtte még a szolgák szobája. A fehérnép számára elkülönített helyiségben jelenleg nem tartózkodik senki.
A szobában aprókat pislákol egy kisebb gyertya, a faablak belsején szarvcsont borítás hagyja átderengeni a lenyugvó nap fényét. Az ágyak a falnál húzódnak végig, nem túl magasan, vagyis hosszabb, széles fadeszkák, melyeknek egy-egy sávja fekvőhelyként lett kipányvázva.
A zár csattanása röviden visszhangzik a falakon.
[Flynn & Gus]
A ház részét képező zárt istállóban elég nagy a sürgés-forgás. Nemcsak az a néhány szolga, hanem a télre beterelt jószágok is feszültek az új jövevény, illetve a vérszag miatt. A fából összetákolt elválasztó kerítés résein a birkák, és néhány nyugodtabbnak tűnő tehén kémleli a fejleményeket, néha fenti, néha lenti deszkaközökben.
Eligan feltűrt ruhaujjal próbálja levágni a sebesült férfiról a vászoningje véres részeit, amik már a szélben kezdtek rádermedni a sebre. Pihenésként egy homloktörléssel tart pár pillanat szünetet. Eád hasonló formán ügyködik az idősebb fehérnép körül, feltűzött hollófekete hajából csak néhány tincs bátorkodik kilépni, ezzel bosszantva a leányzót. Sietsége ellenére Eligan mindig úgy nyúl az újabb vödör víz, vagy vászondarab felé, és veszi el azt, mintha az ifjú szolgáló csak sétálgatna velük.
Az idősebb Anfeald követi az eseményeket, lándzsáját már nekitámasztva az egyik tartóoszlopnak, hátha tud valamiben segíteni.
- Deogol, fiam, eredj vissza a kapuhoz, hátha jönnek még mások is. - mondja hirtelen Anfeald, miután rájön, hogy kint most nincs senki.
Deogol nem válaszol, csak bólint, majd kilép az istálló kétszárnyas kapuján.
Byrden az öreg istállós csak egy szalmaszálat rágcsál, miközben fehér, vászon főkötőjét feljebb tolja, és vakarja homloka szélét, mely hajdanán a hajvonalának a pereme is volt.
- Az állatokhoz értek, de ha rajtam múlna, biztos elvérzett volna a koma, én mondom. - mondja kissé érthetetlenül.
Eligan asszony nem válaszol, de szavak nélkül is érezni, hogy legkevésbé sem érdekli most, ki mihez ért, s mihez nem.
A férfi nagyot kortyol a sörből, amit kap, majd hebegve így szól:
- Peohtasz a becsületes nevem, és Horstedből származom, délről. Észak felé tartottam rokonok miatt, de az esőzések folytán csak a Kupicáig jutottam el. Nyugodt este volt, még de Rue báró, Lewes urának sólymásza is ott volt, aki elég híres a történeteiről. - kortyol hármat-négyet, majd folytatja.
- Kezdett esteledni, és arra eszméltünk, hogy az istállós nagyon jajveszékel. Jól ismertük az öreget, ezért ki is rohantunk mindannyian, hátha valami medve támadta meg. Tudja, hogy segítsünk. - lefelé tekint egy pillanatra, majd folytatja.
- Kiérve egyből csend lett, még a távoli madarak sem mertek dalolni. Aztán hirtelen a fogadós vállába csapódott egy nyílvessző, majd kettő a fal vakolatába. Vártak ránk lesben, de néhány vendég vissza tudott rohanni a fogadóba. Próbáltuk védeni a báró szolgáját, legalább ő élje túl. Én túl távol voltam az ajtótól, így elrohantam segítségért, keresztül a rengetegen, kerülve az utat, hátha ott is lesben állnak. Nem tudom, hányan lehettek, de nem a mi Urunk teremtményei azt bizton állítom. - ujjával felfelé mutat, majd bólint egyet, és kihúzza magát.
-
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Wolftern-K-pei/Ars-magica/knight-2.jpg)
Gus Leibacher
*A ház ura illedelmesen maga elé inti Arildot, aki igencsak gyanús a lovag számára. Azonban hajdanán esküt tett, hogy mindig az igazságot szolgálja, és erős érv hiányában egyetlen ártatlant sem ér veszteség. Leibacher szó nélkül kíséri a szőkeséget, közben a birtok labirintusában kardjával mutatja a vendégszobába vezető utat. Gus feszültsége jól tapintható, amit leginkább a nővel kapcsolatos féleleme táplál. Mégpedig; az hogy Arild valóban az ördöggel diskurál, s a boszorkány megbüvöli, miáltal Izabellel még a halálban sem találkozhat, mivel ő így pokolra kerül. Aggályát pedig az sem csillapítja, hogy a szalmaszín hajú nő engedelmeskedik, hiszen a megszálló démon csak a megfelelő alkalomra vár. Midőn végre megérkeznek a vendéglakhoz, a német mégis elszánja magát, és szenvtelen hangon közli mondandóját.
-Holnap meglátogatjuk Jeanot atyát. Ha a tiszteletes áldását adja rád, velünk jöhetsz. Addig kérlek pihenj, s ha nem akarsz bajt, ne próbálkozz szökéssel!
Miután végzett, bezárja a lány ajtaját, a zár kattanásával pedig egy nehéz kő esik le, a nemesi vállról. Kardjait visszahelyezi helyükre, majd amilyen gyorsan tud, az istálló felé veszi az irányt.
A kutricába érkezvén, Leibachert jó érzéssel tölti el, hogy szolgái ilyen helyzetben is képesek urrá lenni a KÁOSZ-on. Mindenki teszi a dolgát, anélkül hogy ő különösebb utasítást adott volna rá. Közelebb lép a sérülthöz majd kikérdezi azt. Amint elmondta történetét, Gus a Felföldihez lép.
-Mit gondolsz? Ketten elbírunk bánni ezekkel a kísértetekkel? -mély sóhaj- Arild is jön! ...de előtte teszünk egy kis kitérőt. Csak egy pap igazolhatja viselkedését, ha nem kell tartanunk tőle, akkor már hárman leszünk. -ezúttal gőgös nevetéssé változik hangja - Egy nő mégis mit számít a harcban?! Viszont mihamarabb el kellene indulnunk... Izabell, vagyis de Rue bárónak szüksége van ránk.
-
Bólintok egyet. A kard előtt, még egy "Jót vagy egy rendbent" se merek mondani egyenlőre örülök, hogy ennyivel megúsztam. Ki tudja mi vár még rám holnap.
Elég szép szoba és hála az úrnak nem a várbörtön.
-Ne aggódjon eszem ágában sincs szökni Nagyuram!-Attól tartottam álmatlanul fogok vergődni, de győz a fáradság. Elaludtam.
-
(https://rpgenerations.hu/Zen/cache/Vafthruthnir-K-pei/Greyhawk/ist-ll-_ut-n_fogad-_fel-_w434_h580.jpg)
Dátum: 1215. november 20., késő délután
Helyszín: Wych Cross uradalom, nemesi lak, Gus Leibacher földje
Résztvevők: Gus Leibacher, Flynn Douglas (GM), Arild
Háttérzene (link) (https://www.youtube.com/watch?v=AnMR6SOBa9k)
[Flynn]
Ahogy körbetekint a szalmán száradó véren, Peohtasz kétségbeesett arcán, illetve a sürgő-forgó népségen, beléhasít a kötelességtudat, amit még atyja vert belé.
Kardja markolatát kézfeje egyre erőteljesebben kezdi szorítani, már-már fájdalom járja át végtagját, de tudata elnyomja azt. Az istállóban pislákoló fáklya vetette táncoló árnyak arcvonásait zordabbá teszik.
Emlékei egy pillanatra előtörnek, és újra otthon van, Éire csodás földjein. Galway büszke csarnokában, a Douglas klán székhelyén. Látja a kezeit. Véresek. Fájnak. Egy ódon ajtó állja makacsul útját, majd...
[Flynn & Gus]
Gus szavaira feleszmél, majd rátekint szigorúan.
- Bármivel elbírunk. - próbál magára erőltetni egy szegényes mosolyt.
- Angolhonban nincs helye efféle fattyaknak, melyek a békés népeket sanyargatják. Lovagoljunk ki hát, és mutassuk meg ezeknek a bitangoknak, milyen fából is faragták a király szolgáit. - öklét összeszorítja, arcán látszik ennél elszántabb akarva se lehetne.
A beszélgetés közepette beér Halden, a két másik ármással. Láncinge tiszta, bár láthatóan látott már csatát, kardja tokjában várja az idejét, dánfejszéjével parancsolóan lép ki a konyha félhomályából annak ajtaján keresztül.
- Leibacher úr, az ön sarjentjeként nem csak kötelességem, de úgy érzem jogom is magával tartani. Erre esküdtem fel. Ha elesik ma éjjel, haramiák keze által, hogyan magyarázom meg de Rue bárónak, és a királynak, hogy egyik hűbéresét hagytam elveszni. - határozott hangon, de kellő tisztelettel szól.
Közben kint látszik, hogy a tél fagyott, kristályos könnyei nagy pelyhekben kezdenek hullani.
-
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Wolftern-K-pei/Ars-magica/knight-2.jpg)
Gus Leibacher
*A lovag nem csodálkozik a skót bátorságán, valójában ezt várta tőle. Azonban a vakmerőségnek is van határa. A németnek még friss emlékei vannak egy fájó vereségről, melyet az ellenségnek csupán az elbizakodottság és a gőg nyert meg. Annó a császár Breisach mellett kívánta rendezni trónviszályát Frigyessel, viszont nem számolt a szánalmas kisebbség ellenállásával, ezért a sors csúfos kudarccal jutalmazta Ottót. Leibacher nem kíván efféle hibát ejteni, emiatt tiltakozón tartja kezét.
-Csak hidegvér. Bizony! nincs helye szörnyeknek a birodalomban, viszont jómagam még sosem találkoztam ilyen démonokkal. Ha megfontolatlanul ugrunk neki valószínű, hogy rajta vesztünk... -hagy némi időt magának miképp összeszedheti gondolatait, és hogy Flynn se érezze csípésnek az elhangzottak. Ezután a skót vállára teszi jobb kezét és úgy folytatja- habár a kötelesség ezt kívánja, legszívesebben személyem is puszta kézzel végezne velük... de azért ez elég botor elgondolás. Hamarosan indulunk, addig készülj fel! -válaszolja a szakállas skótnak, miközben fegyvertársa épp jól időzítve érkezik.
-Nem. Sajnálom, de rád itthon van szükség. -közli Haldennel, majd arrébb húzza a tömegtől és suttogva folytatja- Odafent a lány nem az akinek látszik. Régen... megfogadtam hogy kardom addig nem sújt le, míg bizonyosságot nem nyer a bűn. Azt szeretném hogy vigyázz Arildra, amíg nem térek vissza, valamiért Izabellre emlékeztet. -mondja kicsit elgondolkozón, azonban elharapja a mondat végét- A nő... nem jöhet ki a zárkából, de semmiképp nem eshet bántódása. Bánj vele tisztességesen, ahogy a ház asszonyával tennéd. -fejezi be a lovag, majd közli Haldennel hogy a birtok összes katonája és aki képes fegyvert ragadni (lovász, vadász) egy óra múlva, álljon a nagykapunál indulásra készen. Eztkövetően szó nélkül hagyja el az istállót, szobája felé veszi az irányt ahol rövid időn belül felölti vértjét, magához veszi holmiját és visszatér a pajtába hogy maga nyergelje lovát.
-
Flynn Douglas
- Rendben van, ha Ön így óhajtja. Valóban nem árt óvakodni efféle bestiáktól, aljas pokolszármazékoktól. - mondom majd keresztet vetek. Rég volt dolgom ilyen aljas népséggel és ez annyira feldühített, hogy egy percig nem tudtam gondolkodni sem. Miután az Uraság és a szolgáló csevejét végig hallgattam, s ki lett adva a parancs, hogy egy jó óra múlva indulunk. Visszamegyek a terembe, ahonnan jöttünk és befejezném az étkezést, majd hadba vágom magam s megfenem fegyvereimet, hogy ne legyen tompa, hanem jó éles legyen... Elgondolkodok azért egy pillanatra, lehet ez a hazudós nőszemély van a legbiztonságosabb helyen per pillanat, s mi a végzetünk felé haladunk, az élet fonalának vége felé... De gyorsan elhessegetem ezeket a pillanatokat.
-
(https://rpgenerations.hu/Zen/cache/Vafthruthnir-K-pei/Greyhawk/ist-ll-_ut-n_fogad-_fel-_w434_h580.jpg)
Dátum: 1215. november 20., késő délután
Helyszín: Wych Cross uradalom, nemesi lak, Gus Leibacher földje; majd Kóborló Kupica
Résztvevők: Gus Leibacher, Flynn Douglas, Arild
Háttérzene (link) (https://www.youtube.com/watch?v=_8lYHa_BtP4)
[Gus]
Halden rátámaszkodik félkézzel fejszéje nyelére, miközben Gus utasítást oszt. Fanyar csalódottság ül ki markáns arcára. Nem igazán a döntés miatt, hisz azt megérti. Pengéje látott régen vért, szemei az ellensége lelkének tükrét, ahogy kihuny belőle a lélek fénye.
Ennek ellenére hamar elfojtja az érzést, mivel sarjentként ő tudja legjobban, hogy mi is a hierarchia. Bólint határozottan Gus felé.
- Úgy lesz. - mondja, majd Anfeald, és Byrden felé fordul.
- Anfeald, menj Deogol után a kapuhoz, ha készen állsz. Byrden, készítsd elő Leibacher úr lovát, és keress magadnak egy gambesont, íjat.
Byrden kissé lesápad, de elindul a lovak irányába.
Halden hangját már csak a konyha felől lehet hallani, ahogy utasításokat oszt a többi házszolgának.
[Flynn]
Belakmározol a sűrű levesből, fatányér helyett cipóba öntik neked, hogy ha úgy kívánod az utolsó falatokat el is tudd vinni. Jól lakottságodat a fakanál koppanása jelzi az asztalon a fehérnépek számára. Geára tekint be sandán, miközben barna fürtjeit igazítja füle mögé, hátha támadt valami óhajod.
Pengéidet nyugodtan fened a szoba tűzhelyénél, annak csendjét csak a fémen súrlódó fenőkő hangja töri meg.
[Arild]
Próbálod álomra hajtani a fejed, miközben hallod a tumultust a konyha felől. Halden hangját hallod főként.
- Ti ketten, kapjátok hadba magatok, aztán irány a kapu! A nyílvesszők újak, szóval egyet se hagyjatok ott.
A beszélgetés idővel alábbhagy, és csak a fehérnépek érthetetlen, halk susmogása hallatszik.
(https://rpgenerations.hu/Zen/cache/Vafthruthnir-K-pei/Greyhawk/map_Kupica_fogad-_t-mad-s_w580_h384.jpg)
[Gus & Flynn]
Az udvar főkapujánál gyülekezik a kis kompánia. Négy ármás, egy istállós, és két nemes vág neki az ösvénynek, mely a fogadó felé kanyarog. A házszolgák előkészítik a fáklyákat.
Megjegyzés: Az ármások gambesonban, illetve két fő íjjal, tőrrel, másik kettő lándzsával, pajzssal vannak felszerelve. A házszolga azon szolga, ki kizárólag fegyveres szolgálatot lát el.
Ahogy közeledtek a földes úton, melyet jelenleg vékony hóréteg takar be, messziről látjátok a Kóborló Kupica hívogató fényeit. A Lewes felé vezető út, illetve a fogadó között van egy kisebb ágas-bogas rész, a király útjáról leágazó, és vele párhuzamos útszakasz nyújtózkodik a bejáratig.
A fák, bokrok már szinte teljesen levetkőzték nyári gúnyájukat, de még rejtőzködéshez, főleg ilyen sötétben több, mint ideális.
A Kupicát egy egyszerű sásos kerítés veszi körbe, legfeljebb egy jól megtermett ember mellkasáig ér. Egyedül a kapu szakítja meg a falazat folytonosságát. Árnyak, sziluettek tűnnek fel, s tűnnek el az épület előtt, mellett, attól függően mennyire lépnek be egy-egy fáklya látómezejébe.
Megjegyzés a képhez: Kék PC jelzés a játékosok érkezési iránya. Vörös számok, az árnyak, melyeket egyelőre felszínesen tudtatok szemügyre venni. Szemben levő ajtó a fogadó bejárata, tőle jobbra levő házközi ösvény az istállóhoz vezet.
-
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Wolftern-K-pei/Ars-magica/knight-2.jpg)
Gus Leibacher
*A kékvérű német nem vesztegeti sokáig az időt, hiszen a felmentő seregnek mihamarabb úton kell lennie. Felölti láncingjét, fölé a gambesont, s csak ekkor döbben rá, hogy igyekezetében valamit elfelejtett. Leibacher a kombinált vállvértet egymaga nem képes felvenni, mert a rákpáncélhoz hasonlatos darabok nagyban akadályozzák az efféle mozgásban. A férfi hangos káromkodások közepette felkapja az asztalon lévő sisakot, s ezt követően a sarjent keresésére indul, mivel a birtokon aligha akad valaki, aki tudná melyik szíjat hová és mennyire feszítse...
A nemest a fekete mén már felszerszámozva várja, aminek ezúton módfelett örül, merthogy Halden keresése és a beöltözés a vártnál több időt kívánt, mint azt Gus számolta. Óvatosan a hátas mellé lép, miközben kesztyűs kezével végig simít a paripán. Időszűkében, -feltételezve- hogy a csapat immáron csak rá vár, lóra pattan, és egészen a kapuig vágtatnak.
A kapunál a szakaszt elképedve mustrálja Leibacher, ő ettől azért többel számolt, remélte, hogy az őrség feje összeverbuvál néhány favágót és segédet.
"Remek... Kiköveztem nekik a halálba vezető utat"
A bejáratnál a lovat megfordítva, a kapunak háttal a lovag felkiált.
- Emberek! Figyeljetek! -közben a tekinteteket keresi. Nem fogok hazudni. Ma este, jómagam sem tudom mire számítsak, vagy hogy mi ellen fogunk harcolni. Peohtasz -bal karját a pajtára emeli- azt állítja nem az Úr teremtményeit látta a Kupicánál. -ezúttal a kékvérű nem hatásszünetet tart, hanem hagyja hogy a csődület kimondja amit egyébként nem mernének soha. Mikor már a szóáradat alábbhagy, folytatja- Tudom! Ez nem segít nekünk, de gondoljatok arra, hogy az ottaniaknak szükségük van ránk. Sőt ha most nem harcolunk ellenük, lehet hogy holnap a nőinket vagy a kölkeinket támadják meg. Ezt akarjátok?
Egyszer... azt hallottam hogy a hit és a cél minden akadályt képes legyőzni. Ezért kérdem én, miben hiszünk? Elsőnek az Urat nevezném meg, és hogy holnap újra felébredek. Mi a célunk? Legyőzni a kárhozottakat, vagy az ördög tudja mit. Amíg szem előtt tartjátok e két alapvető tényt, ez a banda egy rendíthetetlen sereg, megmászhatatlan hegység. Most pedig kövessetek, irány a Kupica!
"Remélem sikerült a lelkükre hatnom. Különben Flynnek és nekem egyedül kell szembeszállni azokkal a démonokkal"
A fogadóba menet, Gus az emlékeire hagyatkozva szedi csokorba gondolatait. Az elmúlt évek baklövéseit veszi számba, mi az amit másképp csinálhatott volna. Ezért a stratégiája abban áll, hogy nincs terve pusztán az improvizálás. A Kupicától néhány száz méterre megállítja csapatát, leszáll a nyeregből, s közli a többiekkel hogy mit eszelt ki útközben. Ezután a kantárszárat Vihar nyergére akasztja, mivel a fekete csődör ha úgy is hazatalál.
-Nos, megérkeztünk. Kettes oszlopba rendeződünk és úgy nyomulunk a bejáratig. Flynn és én elől, mögöttünk az íjjat viselők, aztán a lándzsások. Az alakzatot ne bontsátok meg, ha ellenséget láttok lőhettek és védhetitek magatok, de semmiképp ne bontsátok meg a formációt. Mikor sikerül a kapun átjutni, hacsak másképp nem rendelkezek, amilyen gyorsan lehet az épület falainak vetjük hátunk... Ilyenkor már sorfalat állunk a bejáratnál, a pajzsos-lándzsás katonák a két szélt foglalják el.
-
Flynn Douglas
Ahogy telik az idő és mindenki összekészült az éjszakai kalandra, szép nyugodtan befejezi Flynn is a vacsorát, majd fegyvereit és páncélzatát magára ölti s a találkozó helyre megye, ahol megvárja Gust. Miután mindenki jelen van, aki számít Gus el mond egy beszédet, mely lelkesíteni kívántatott az embereket. Legalábbis erre számítottam, de látván, hogy inkább egy őszinte vallomás a monológ, mely utasításokkal teli, egyre érdekesebbé teszi a történetet. Valóban jó ötlet alakzatba bemenni, csak félő, hogy nem tudjuk majd mi vár ránk. Mi ellen is harcolunk? Lehet maga az ördög lesz bent, melynek fegyver nem árthat... Mire odaérünk lehet ki is derül..
Mire odaértünk és a kissé elterelem a gondolataimat, de maga a terep nem egy túlságosan bizalomgerjesztő hely. Melyet közelebb érve csak tetézi a félhomály amorf alakját felvevő idegenek, melyeknek emberi mivoltukról fogalmunk sincs... Gus, ahogy parancsolta aszerint cselekszem, nincs ellenvetésem, feltehetőleg mi ketten vagyunk a legjobban képzettebbek, bár senkit sem akarok lebecsülni...
-
Persze megígértem nem fogok szökni, mindeközben a mutató és a középső ujjam a hátam mögött keresztebe tettem. Nem vagyok nemes úr engem nem kötelez a kék vér. Aludni akartam, leginkább Gus nagyúr rólam tudomást se véve ez egyenlőre jó jel, nem értem jönnek. Csak a szolganép maradt, és ha holnap Gus nagyúr nem tér vissza engem megégetnek ez nem jó jel. Muszáj szökni, így vagy úgy. Egyszerű lakat és csak félig van zárva, könnyen nyílik, az egyik egyik tolvajkulcsommal. Már csak ki kell jutni, gyorsan és halkan. A leányzók el vannak magukban, egy macska is megirigyelné a fürgeségem. Viszont innen hová?
Nem vagyok biztos magamban, félek utánuk menni, akár haza is futhatnék akkor viszont rajtam ragadna itt a boszorkány cím, a pletyka nagy úr és ki tudja mivé terjedne?
Meg kell emberelnem magam nem lehetek ennyire úri kisasszony. Végigrettegem az utat, remegek mint a kocsonya, nem minta fáznék, kicsit hull a hó de nem zavar. Túl gyorsan beérem őket erre nem számítottam. Nem is futottam, Gus nagyúrt elnézve talpig vasban azon csodálkozom szegény lova, hogy bírja el apám mennyire örülne ennyi acélnak? Meglátjuk mi lesz legfeljebb utánuk megyek vagy nem. Gyáva vagyok, vagy legalább is lány. Azok meg nem szoktak csatázni az a férfiak dolga.
-
Dátum: 1215. november 20., késő délután
Helyszín: Kóborló Kupica fogadó, a király útjától nem messze; Wych Cross uradalom, nemesi lak, Gus Leibacher földje
Résztvevők: Gus Leibacher, Flynn Douglas, Arild
Háttérzene (https://www.youtube.com/watch?v=hnSVmJAhObk)
[Gus & Flynn]
Az elrendelt hadrend szerint közelítitek meg a fogadó udvarkapuját. A szél finoman fütyül a sáskerítésen keresztül. A fák kopasz ágai aprót reccsennek időközönként. A kaput még nem éritek el, de a bent összegyűlt népség közül egy kiszól a kerítésen túlra.
- Ki van ott? Mit kerestek itt? Válaszoljatok tüstént! - dühösen szól hozzátok, majd fejével biccent az egyik csatlósának, aki az istálló mellett áll, és eltűnik ahogy belép abba.
Az udvaron levő csapat emberinek tűnik határozottan, semmi nyoma annak a nem Istentől való ábrázatnak. Fegyverzetük, és öltözékük is teljesen szokványos. A dühösebb férfi a vezetőjüknek tűnik, mivel páncélzata, fegyverzete drágább, minőségibb. Tabardja kék színű, sárga szegéllyel, rajta egy kígyószerű sárkány, lándzsára tekeredve. A csatlósok pajzsa is kék-sárga színű, négy szegmensből álló mintát hordoz, középen kereszttel elválasztva.
(https://rpgenerations.hu/Zen/cache/Vafthruthnir-K-pei/Greyhawk/map_Leibacher_lak_szolga_szoba_w580_h315.jpg)
Megjegyzés: Színekből, illetve a szimbólumból ítélve meg tudjátok állapítani (legalább Gus, mivel helyi), hogy Horsted urának tartoznak hűséggel, ami egy nagyobb uradalom délre.
[Arild]
Kiérve a folyosó félhomályába, egyből megüti füledet, hogy mindkét irányból hangok szürődnek át az ajtókon. Jobbról beszélgetés, a konyha felől. Halk, de monotonnak tűnő.
Balról, a hall felől tányérok apró csörömpölése, megszakítva egy fémkondér halk, de rendszertelen kongásával.
-
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Wolftern-K-pei/Ars-magica/knight-2.jpg)
Gus Leibacher
*A hideg és a regiment körül lappangó sejtelmes lidérc nyomás miatt, Leibacher minden tapasztalata ellenére megborzong. A lovag aggályait különösképp táplálja, hogy a mögötte haladó harcosokban bizonytalan a taktikát illetően, hiszen serege nem más mint csőcselék. Azonban a kötelesség az kötelesség, melyet a Wych Cross-i birtok ura, illetve Acen Hyll újdonsült helytartójaként nem vehet félvállról. Peohtasz története és de Rue báró neve azonnali intézkedést követelt, melyet egy kiküldött őrszem nem orvosolhat. Ezért az események láncolata, most ebben a lehetetlen helyzetben kívánja az ő személyét, melyen Gus megkísérel úrrá lenni.
Az emberi hang hallatán "megálljt" parancsol a katonáknak, és megkönnyebbülten de meglepődve konstatálja a helyzetet.
"A fene! Az a nyavajás és a némber.... Lehet összeesküdtek ellenem?! Dehát a fickó megsérült" -zavartan kezdi mondanivalóját a németföldi, ám ahogy kimondja saját nevét ismét határozottság költözik hangjába.
- A..az....azért jöttünk, mert hírét vettük hogy támadás érte a fogadót. A nevem Salzburgi Gus Leibacher, a Wych Crossi birtok ura, Acen Hyll kinevezett grófja. Nem tartozom senkinek számadással, csak János királynak. Most pedig beszélni akarok a kapitánnyal vagy egy vezetővel!
Miután kiállt a vezető, Leibacher tekintete a skót harcost keresi, -afféle kimondatlan jelzéssel- hogy bizalmasként vele kell tartson. A lovag a száguldózó gondolatait félresöpörve, hamar a lényegre tér.
- Horsted katonái mit keresnek Wych Cross földjein?
- Mi történt itt? Rossz nyelvek azt beszélik, démonok és holtak járnak ezen órákban.
- de Rue báró solymásza és a fogadós hol vannak?
-
Flynn Douglas
Nem tetszik nekem ez az egész, főleg ez a túlvilági dolog, de mikor odaérünk kissé megnyugtat a tudat, hogy látom, amit látok hús vér alakoknak tűnnek. Ismerni nem ismerem a helyi heraldikát így az említett személy neve hidegen hagy. Kissé feszültnek érzem a helyzetet s a fegyveremet markolom, ha hirtelen cselekedni kell. Gussra figyelek, ha tudok segítek neki, most mindenképp ő a főnök. Mást nagyon nem teszek egyenlőre csak külső szemlélődő vagyok ebben a jelenetben, de kész bármelyik pillanatban cselekedni, ha oda kerül a dolog.
Lehet jó lett volna ha harcra kerül a sor megnyújtózkodni, nem szeretem, ha meghúzódnak az izmaim. Legalábbis ez a tapasztalatom az évek során vívott küzdelmekből...
-
Dátum: 1215. november 20., késő délután
Helyszín: Kóborló Kupica fogadó, a király útjától nem messze
Résztvevők: Gus Leibacher, Flynn Douglas
Háttérzene (https://www.youtube.com/watch?v=AnMR6SOBa9k)
[Gus & Flynn]
- A..az....azért jöttünk, mert hírét vettük hogy támadás érte a fogadót. A nevem Salzburgi Gus Leibacher, a Wych Crossi birtok ura, Ácen Hyll kinevezett grófja. Nem tartozom senkinek számadással, csak János királynak. Most pedig beszélni akarok a kapitánnyal vagy egy vezetővel! - mondja Gus.
A fáklyák vetette félhomályban közelebb lép a dühösnek tűnő alak, fazéksisakját nyakánál kicsatolja. Gőzös lehelet áramlik ki a szemrésen. Leveszi, bal kezével oldalához szorítja.
- Én vagyok ezen konsztabulária vezetője, Jean de Payen a becsületes nevem. Horsted urának, Louis de Payennek sarjentje, és testvéröccse. Jelen titulusomban Leafának, de Rue báró sólymászának kísérője. Jöjjenek beljebb! - miközben behív, hallod, hogy az udvarkapun a faretesz félresiklik, két zilált ármás nyitja ki a kaput kétoldalt.
Megjegyzés: Konsztabulária egy 10 fős katonai egység.
[Amennyiben beléptek a kapun.]
- Kérdéseire válaszolván a de Payen ház házszolgái Leafát kísérik hivatalosan északra Brambletye földjére, de valójában az elsődleges oka a látogatásnak egy levél átadása önnek, melynek tartalmáról nincs ismeretem. A sólymász birtokában van, és én csak halála, vagy nagy vész esetén bonthatom fel, és adhatom át az üzenetet. - arca komorabbá válik, miközben folytatja.
- Az eddigi történések alapján azt mondanám, egy csapdába sétáltunk bele. Öt jó emberem meghalt, és nem tudunk elmenekülni ezzel a létszámmal, így várjuk sorsunk beteljesülését. Az ellenség vad volt, szervezetlen. Hordaként törtek a fogadóra. Az őrök közül egy harc nélkül elhunyt, torkát érte halálos seb. Ő vigyázott a lovakra. A maradék négy magával vitt jó pár dögöt, de a saját elesettjeiket magukkal vitték, amikor visszavonultunk a fogadóba. - mondandója végén a házfalnál fekvő holtakra tekint.
Talán egy dög holtteste maradt hátul a tisztáson. Legalábbis egyik emberem vélt látni az istálló padlásáról valamit. Még nem volt időm utánanézni. - teszi hozzá utolsó gondolatként.
Amint a sólymászt megemlíted, a fogadó ajtaja felé mutat. Az amúgy nyugodt körülmények között hívogató, ablakon kiszűrődő lágy fények most lidérces színezetet adnak az épületnek.
Megjegyzés: Az épület kétszintes, zsúptetős, félfavázas szerkezet, köztes részek fehérre meszelve. Istálló hasonló építészeti jegyekkel bír, de nem kapcsolódik a fogadó épületéhez.
-
Sokáig el kellett babrálni a lakattal, és jutással. Teljesen csendben kellett lenni mert mi van ha hátrahagyott valakit az őrzésemmel. A nyakam is belefájdult annyit leskelődtem. Bal oldalra húzódtam onnan jött a mosogatás hangja. Elég nagy zajjal vannak nem veszik észre hogy kisurranok, főleg az a vérmes szakácsnő. A szabadban elgondolkodom miért kellene itt maradni és miért nem. Fától fáig elsurranok a kupicáig ott már igen nagy a szóváltás a bennlévők és a kintiek között. Gus nagyúr még él, és az Ír is. Nem tűnnek ellenségesnek, felteszem ha nem csap le vízözön vagy tűzvihar eme seregnek nevezett felteszem ,bármellyel túléli Gus nagyúrral az élen. Sarkon fordulok és oly csigalassúsággal mint kiszöktem visszaszökök. Lelkileg felkészülök a legrosszabbra ha a Nagyúr talán nem élné túl.
-
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Wolftern-K-pei/Ars-magica/knight-2.jpg)
Gus Leibacher
*Jean de Payen szavára a kékvérű minden kételye szertefoszlik, ezért mielőtt átlépi a Kupica mezsgyéjét, katonáit őrködésre kárhoztatja. A bejárat elé rendeli saját konsztabuláriáját, ahol egyes sorba rendezi harcosait, majd meghagyja számukra, ha mozgást látnak azonnal jelezzenek. Ezt követően társa kíséretében lép be a fogadó területére, s amint megpillantja a parancsnok arcát, az etikett szabályaival megegyezően Leibacher is szabaddá teszi képét. Immáron szemtől-szembe beszélhetnek egymással. A lovag figyelmesen hallgatja a de Payen ház örökösét, majd mikor végzett együtt érzően, néhány pillanatnyi csenddel tiszteleg az elhunytak előtt.
- Nos, azt örömmel hallom hogy Leafa, a sólymász túlélte a támadást. Embereidet sajnálom, és ha módom lesz rá, ígérem meglakolnak ezért a felelősök. Jómagam és Flynn Douglas barátom -széles karmozdulattal mutat az ír felé, s közben kedélyes mosollyal támogatja mondandóját- Acen Hyllbe tartunk, egy darabig ha gondolják elkísérhetjük Horsted katonáit. -ezután Gus megvárja a választ, majd függetlenül attól folytatja. Azonban! ...Akad még egy elintézetlen dolgunk, ami nem tűr halasztást. Ezért legyenek addig a Leibacher ház vendégei! Most pedig, Jean de Payen mutasd az utat ehhez a Leafához, had beszéljek véle! A nemes megvárja, hogy néhány lépésre -hallótávolságon kívülre- távolodjon el a férfi, vagy ha az nem kíséri be őket, akkor csak azután terjeszti elő észrevételeit Flynnek, miután meggyőződött arról hogy kettejükön kívül más nem hallgatózhat.
- Szerintem azok a támadók tudták mit akarnak... Sőt, hogy nyomuk ne maradjon eltüntették a jeleket, nehogy megszülessen itt is az inkvizíció. Azt hiszem, mihamarabb el kell érnünk Tondbert birtokát... viszont van egy sejtésem hogy ehhez Arildnak is köze van. Ezért is bátorkodom rádbízni e titkot és a feladatot. -a németföldi komor arckifejezéssel tájékoztatja újdonsült bizalmasát.
- Arildot megszállta az ördög, vagy pedig boszorkány. Erős a gyanúm, hogy befolyásolta a hermetikusokat és ezáltal bekerült valahogy Hreówan levelébe, mint hűbéres. Mivel egymaga nem lenne képes bejutni Acen Hyllbe, az ügyünket kihasználva, szerzi meg amit akar. Az lenne a feladatod, hogy amíg beszélek a solymásszal és hazatérek, keresd fel a Szent János kápolnában Jeanot atyát. Mondd meg neki hogy halaszthatatlan ügy miatt hívatom. -közli Leibacher az északival, miközben gyűrűsujjáról lehúzza jegyűrűjét, amit Izabellel kölcsönösen egymásnak adtak. -Mutasd fel ezt, ha az atya kételkedne. -átadja Flynnek a gyűrűt, és ha nincs kérdése, vagy mondanivalója belép a Kupicába hogy felkeresse de Rue báró solymászát és a fogadós Wendant.
-
Dátum: 1215. november 20., késő délután
Helyszín: Kóborló Kupica fogadó, a király útjától nem messze / Leibacher lak, Wych Cross uradalom
Résztvevők: Gus Leibacher, Flynn Douglas [GM], Arild
Háttérzene (https://www.youtube.com/watch?v=AnMR6SOBa9k)
[Gus & Flynn]
Gus szavára házszolgái az udvarkapunál komor tekintettel kezdik meg őrködésüket, gyűjtik a bátorságot, hogy szembenézzenek az aznapi borzalmakkal. Bár a helyi erősítés miatt önbizalmuk nő, de félelmüket teljesen nem nyomja el.
Anfeald a jelenleg rangidős ármás rideg, kék szemei próbálják keresztül hasítani a rájuk boruló sötétséget. A fiatalok, Deogol, és Scand íjaik húrjának feszességét tesztelik, igazítják derekukon levő tegezük tartalmát. Eadig, ki általában a hevesebb jelleméről ismert, most meglepő nyugalmat tanúsít. Byrden erősen szorítja fejszéjét, pajzsát.
- Nos, azt örömmel hallom hogy Leafa, a sólymász túlélte a támadást. Embereidet sajnálom, és ha módom lesz rá, ígérem meglakolnak ezért a felelősök. Jómagam és Flynn Douglas barátom -széles karmozdulattal mutat az ír felé, s közben kedélyes mosollyal támogatja mondandóját- Acen Hyllbe tartunk, egy darabig ha gondolják elkísérhetjük Horsted katonáit. - ezután Gus megvárja a választ, majd függetlenül attól folytatja.
- Hálás vagyok érte, jó emberek voltak. A kíséretet köszönjük, de ezzel a létszámmal nem vágunk át a rengetegen, mégha a király útján haladunk is. Azonban egy vámház van innen északra, azt kötelességünk ellenőrizni. Az ő feladatuk ezen út biztonságának fenntartása. Kíváncsi leszek a kifogásra, amivel a céhmester előhozakodik. Ha nem lesz ínyemre a válasza, azonnal jelentem a szolgabírónak. - mondandója vége felé egyre hevesebbé válik.
- Azonban a meghívást köszönjük, a sebesülteket ellátnánk. - teszi hozzá nyugodtabban, majd mutatja az utat a fogadó ajtaja felé.
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Vafthruthnir-K-pei/Greyhawk/map_Kupica_fogad-_belt-r.jpg)
- Szerintem azok a támadók tudták mit akarnak... Sőt, hogy nyomuk ne maradjon eltüntették a jeleket, nehogy megszülessen itt is az inkvizíció. Azt hiszem, mihamarabb el kell érnünk Tondbert birtokát... viszont van egy sejtésem hogy ehhez Arildnak is köze van. Ezért is bátorkodom rádbízni e titkot és a feladatot. - a németföldi komor arckifejezéssel tájékoztatja újdonsült bizalmasát.
- Arildot megszállta az ördög, vagy pedig boszorkány. Erős a gyanúm, hogy befolyásolta a hermetikusokat és ezáltal bekerült valahogy Hreówan levelébe, mint hűbéres. Mivel egymaga nem lenne képes bejutni Acen Hyllbe, az ügyünket kihasználva, szerzi meg amit akar. Az lenne a feladatod, hogy amíg beszélek a solymásszal és hazatérek, keresd fel a Szent János kápolnában Jeanot atyát. Mondd meg neki hogy halaszthatatlan ügy miatt hívatom. - közli Leibacher az északival, miközben gyűrűsujjáról lehúzza jegyűrűjét, amit Izabellel kölcsönösen egymásnak adtak.
- Mutasd fel ezt, ha az atya kételkedne. - átadja Flynnek a gyűrűt, és ha nincs kérdése, vagy mondanivalója belép a Kupicába hogy felkeresse de Rue báró solymászát és a fogadós Wendant.
Flynn komoly tekintettel bólogat, miután ő is némán áldoz a holtak előtt.
- Az hogy az ellenség bajtársait összeszedi, számomra inkább azt sugallja, hogy ezek a vadak valami családi alapon szerveződnek, nem akarták a hozzá közel állókat otthagyni rohadni, vagy az ellenség kezei által megcsonkítva.
- Arild elképzelhető, hogy ördögtől való, de ha ilyen rosszul hazudik, akkor szerintem a hermetikusokat nem tudta megtéveszteni. Dörzsöltebb népek azok. Bízzuk Jeanot atyára, ő meg fogja látni az igazságot a leányzóban. - teszi hozzá az északi.
A gyűrűt elteszi, majd elköszön "Isten óvjon!" szavakkal. Miközben elindulna, Jean megszólítja:
- Douglas úr, vigye a lovam. Úgyis egy helyre megyünk, magának sürgős, én úgyis csak lassan haladhatok a sebesültekkel.
- Legyen úgy, köszönöm! - válaszol Flynn.
A horstedi nemes int az egyik ármásnak, aki az istállóban felnyergeli a lovat, majd ő is betér a fogadóba.
A fogadó ódon tölgyfa ajtaja kinyílik, bent a szem elé tárul annak pillanatnyi helyzete a támadás előtt, melynek összképét néhány sebesült töri meg. Közöttük van Leafa, ki véres, barna vászoningét markolássza, melyet Wendan lánya, Sílwan próbál éppen lehámozni róla, hogy megtisztítsa a sebét.
Wendan nincs jelen, de zajokból ítélve hátul a konyhán matat valami után. A többi vendég, néhány fő, kisebb sérülésekkel megúszták. Fáradtan ülnek az asztaloknál.
Bár a csata alábbhagyott, az itteniek még feszülten várják a továbbiakat. A tűzhelyen a fa finoman ropog, a gyertyák keltette félhomályban az árnyak nagyobbnak, és mélyebbnek tűnnek. A szélbe néha belenyikorog az épület itt-ott, amitől lakói egy pillanatra körbenéznek.
[Arild]
Balra indulsz el a sötét folyosón, majd egy ajtóhoz érsz. Mögötte hallod fém súrlódását, néha apró kongást, motyogás zaját. Az ajtón nincs zár, csak csukva van, könnyen nyitható. Lágy fény szűrődik át a pereménél.
-
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Wolftern-K-pei/Ars-magica/knight-2.jpg)
Gus Leibacher
*A németföldi bajtársi kézfogással búcsúzik Flynntől, s a vaskos tölgyajtó felé haladva szájában, egy megmagyarázhatatlan keserű íz jön keringésbe. Első gondolata, mert társát egy veszélyekkel teli útra rendelte, melyet -a sarjent szavai alapján- más még tíz jól képzett katonával sem vállalna. A másik teóriája az Ír mondatán alapszik, miszerint ha a szőke nő, Arild valóban képes lenne megtéveszteni a hermetikusokat nem bukott volna meg az írnokos kifogásával.
Miközben Leibacher belép a fogadóba képzelete vadul cikázik ezen gondolatok között, s csak a Kupica belsejében rázúduló tekintetektől ocsúdik fel. Kezdetben -céljával ellentétben- a nyugtalanító érzést kívánja csillapítani, ezért a pulthoz baktat és sisakját hangosan a söntésnek koppintja.
- Csapos! ...adj innom! De m'án! -kiáltja remélve, hogy Wendan meghallotta érkezését. Amikor (ha) megérkezik egy kancsó bort rendel, majd ha a Horstedi kapitány még nem intézkedett, Leafához ballag. Természetesen kancsóval a kezében. ;)
- Üdvözletem jó Leafa! A nevem Salzburgi Gus Leibacher, Wych Cross ura és Acen Hyll új grófja. Odakint a veszély elmúlt... egyelőre. Otthonom biztonságosabb lenne most Horsted szülötteinek. -közli a lovag kissé kérdő hangnemben, történetesen azért hogy lehetőséget biztosítson a látszat megőrzésre is.
-
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Vafthruthnir-K-pei/Greyhawk/eb905edef0b66906d1b8eb224b6e933e.jpg)
Dátum: 1215. nov. 20., késő délután
Helyszín: Kóborló Kupica fogadó / Wych Cross - Kóborló Kupica közötti út
Szereplők: Gus Leibacher, Flynn Douglas
[Gus Leibacher]
[Gus] - Csapos! ...adj innom! De m'án! - kiáltja remélve, hogy Wendan meghallotta érkezését.
- Leibacher úr, hála a Teremtőnek! Pont a legjobbkor! Nézze mit hoztak a fejemre ezek az átkozottak. Ha ennek híre megy... - mondandóját már a konyhában elkezdi, majd a söntéshez érve fejezi be pont. Tiszta kötényét éppen akkor köti meg, mikor kilép a konyhából. Alkatát tekintve egy mesékből előlépett törp is lehetne.
- Sajnos, nagyuram, borral nem tudok szolgálni, mert nem árulok. Tudja, túl drága, és az itteni népek nem szívesen fizetnek ennyit érte. A söröm viszont nagyon friss. - mutatóujját feltartja türelmet kérve, majd hátul megcsapol egy friss hordót, tartalmát beleöntve egy mázas agyagkancsóba. A sör kesernyés, testes illata megcsapja az orrod.
Wendan kövér kezeit törölgeti egy rongyba, miközben aggódón tekint a sólymász irányába.
[Gus] - Üdvözletem jó Leafa! A nevem Salzburgi Gus Leibacher, Wych Cross ura és Acen Hyll új grófja. Odakint a veszély elmúlt... egyelőre. Otthonom biztonságosabb lenne most Horsted szülötteinek. - közli a lovag kissé kérdő hangnemben, történetesen azért hogy lehetőséget biztosítson a látszat megőrzésre is.
- Üdvözlet, Leibacher úr. Valóban, egyetértek. Kicsit gyengélkedek, karomat kard nyelve marta, de nem tűnik súlyosnak. Egy hosszú alvás majd teljesen rendbe hoz. - az izgalmaktól kissé lihegve még, de nyugodtan közli mondandóját.
- John de Rue báró, a te hűbérurad levelet küldött, amit kötelességem haladéktalanul átnyújtani. - véres kezével erszényét kibontja, és meglátod benne a tekercs bőrtokját, a de Rue ház viaszos pecsétjével.
- Kérlek, vedd át, nem akarom jobban összevérezni. - teszi hozzá, utalva, hogy nyugodtan kiveheted a bőrerszényből.
[Flynn Douglas]
Jean de Payen pej lovával végig ügetsz a kápolnáig, ahol Jeanot atya tölti az éjszakát. Álmos házak, és az Óhíd óvó tekintete kísér. Megérkezvén a Szt. János kápolna terül szemed elé, tiszafák ölelésében. Apró fény dereng az egyik keskeny ólomüvegen át.
Az öreg épület kőből készült. Falán a kúszónövény, tetején a moha próbál egyre nagyobb teret hódítani magának. Ajtaja előtt kis kert, kerítéssel elválasztva. Inkább a kutyák ellen védi a növényeket, mint az emberek ellen, ami magasságából is látszik.
-
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Wolftern-K-pei/Ars-magica/knight-2.jpg)
Gus Leibacher
*A lovagot Wendan íziben mély haragra gerjeszti, hiszen sose tolerálta mikor valaki sápítozott, különösképp ha az a pórok magvából való. Ugyanis szükségleteiket az Úr is ehhez mérte, s nekik ezért köszönettel senki nem tartozik. Mindezt a kijelentett borhiány még tetézi, s Leibachert ezen pillanatában a fogadós nyűgje érdekli a legkevésbé.
- Az istenfáját! Elhallgass! -rivalltja, és biztosítékként a sisakot a csaposhoz vágja. Mikor kissé már megnyugodott, kelletlenül felkapja a kancsót melyből nagyot kortyol, majd szavait higgadtabban a publikumhoz intézi.
- Bátorkodjon elő, ki ismer bármi jót e földből! -közli megvetőn, ameddig odaslattyog a Lewesihez. A tiszteletadást követően átadja a köcsögöt Leafának, kvázi ezzel lemondva annak tartalmáról.
- Idd ki mind hogy mihamarabb felgyógyulhass nagybecsű Leafa! -válaszolja a kékvérű, miközben a solymász kérésének eleget téve, elveszi a levelet. Ezután sietősen kibontja a küldeményt, s közben azon morfondírozik mily pokoli szerencse, netán sötét együttállás környékezi, hogy két fontos ügyben is az ő személyére szorulnak a nála hatalmasabb urak. Ha ezúttal rámosolyognak az égiek, talán jobbra fordulhat a sorsa...
Az üzenettel döbben csak rá, hogy ez nem szerencse, hanem inkább balsors. A hűbérurak olyan segítséget várnak tőle, amibe várhatóan bele fog halni. Lassú mozdulatokkal lehuppan a solymász mellé, és a fülébe súgja:
- Ki az a Aldred? Láttad te is a lényeket? Miután megkapta a válaszokat, erőt vesz magán feltápászkodik s harsányan kijelenti hogy Wych Cross ura megvédelmezi lakóit. Továbbiakban de Payennel megszervezi a Kupica védelmét.
- Hogyan tovább? Otthonom nyitva Horsted előtt, azonban a kricsmit sem hagyom magára. Ez pedig azzal jár Jean uram, hogy vagy útnak indulsz még most embereiddel, vagy megszervezzük az őrséget.
Javaslom elsőnek hívjunk be minden katonát, mert belülről könnyebb egy területet védeni... reméljük nem gyújtják ránk -teszi hozzá egy fintor kíséretében- és három óránként, három fős váltásokban őrködjünk! Ha jól számítok ez kilenc óra és a tizedik órában még mindig akad egyetlen friss emberünk. Reggel pedig meglátogatjuk ezt a vámházat, s addigra barátom Flynn is visszatérhet.
-
Flynn Douglas
Nem késlekedek, egyből lóra ülök és teljesítem a reám bízott feladatot. Elköszönök újdonsült bajtársaimtól és megindulok a kápolna felé az atyáért. Kis időnyi lovaglás után szemem elé táruló látvány megnyugtat, hogy az atya itthon van legalábbis erről árulkodik az a parányi fény, mely az ablak mögül kiszűrődik. Lovamról leszállva gyalogosan közelítem meg a bejáratot s itt a paripámat le is kötöm valamihez ha tudom.
Nem tétovázom, megköszörülöm torkomat, majd kopogtatok. Ha nem történik semmi újra kopogtatom és az atyát szólítom. Ha érkezik valamiféle válasz, megmondom ki vagyok s mit szeretnék tőle. Ennek bizonyítékául, ha kell a gyűrűt is előveszem, de óva intem, Isten szolgáját, hogy most nem érünk rá a bájcsevejre, sietnünk kell...
-
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Vafthruthnir-K-pei/Greyhawk/eb905edef0b66906d1b8eb224b6e933e.jpg)
Dátum: 1215. nov. 20., késő délután
Helyszín: Kóborló Kupica fogadó, Szt. János Kápolna
Szereplők: Gus Leibacher, Flynn Douglas
[Gus Leibacher]
Wendan a felé hajított sisakot felveszi, majd szégyenlősen, kissé félve Gus után viszi. Persze, tartva a kellő távolságot, nehogy megzavarja a két nemes diskurzusát, illetve ne tűnjön tolakodónak. Kellő időben egy közeli asztalra helyezi.
[Gus] - Ki az az Aldred? Láttad te is a lényeket?
Miközben szomját oltja a solymász, megered a nyelve a történtekről.
- Bevallom őszintén, kissé zavaros az egész. Itt bent voltunk. Már aki. Az őrség tagjai kint látták el feladatuk. Aztán egyszer csak betoppant Peohtasz, akit Wendan már napokkal ezelőtt várt. Szóváltásba keveredtek, majd Peohtasz elviharzott, ki a fogadóból. Wendan tovább szitkozódott, majd bement a konyhába. - beszéde közben nagyot kortyol, majd tenyerével türelmet kérve folytatja.
- Ezután kiáltás, majd kirohantunk mind, akik fegyvert tudtunk fogni. Az istállós, Peohtasz, ill. egy ármás halott volt, majd a kialakult káoszban még négy horstedi fegyveres, illetve két vendég odaveszett. - kancsóval mutatva a bejárat, s ezáltal a holtak irányába.
- Kik lehettek a támadók, azt nem tudom, de ha véreznek, meg is lehet ölni őket. Ennél több nekem nem kell. - határozottan húz még egyet az italból.
- Aldred, igen. A bárónak egy alkimistája volt hajdanán, de idővel elváltak útjaik. Tondbert jó barátja, sokáig élt, és dolgozott vele együtt. A püspök nem igazán szerette, és ez az érzés kölcsönös, biztos vagyok benne. Talán ezért is távozott az udvarból. Nehéz a munkát elvégezni, ha valaki mindig keresztbe tesz az embernek. - megtörli a száját, majd leteszi a kancsót.
[Gus] - Hogyan tovább? Otthonom nyitva Horsted előtt, azonban a kricsmit sem hagyom magára. Ez pedig azzal jár Jean uram, hogy vagy útnak indulsz még most embereiddel, vagy megszervezzük az őrséget.
Javaslom elsőnek hívjunk be minden katonát, mert belülről könnyebb egy területet védeni... reméljük nem gyújtják ránk -teszi hozzá egy fintor kíséretében- és három óránként, három fős váltásokban őrködjünk! Ha jól számítok ez kilenc óra és a tizedik órában még mindig akad egyetlen friss emberünk. Reggel pedig meglátogatjuk ezt a vámházat, s addigra barátom Flynn is visszatérhet.
Jean de Payen elgondolkodik a javaslaton, kezével állát dörzsöli.
- Amit mondasz, az igaz, de én a bitangok helyében egyből felgyújtanám a fogadót, és aki kiszédeleg a füstben, azt lenyilaznám vagy kardélre hánynék. - mondja, mintha hangosan gondolkodna.
Ezt hallva Wendan kissé összerezzen.
- Szerintem egy fogadó miatt ne kockáztassunk. A vendégek, és Wendan átjön velünk Wych Cross-ba, a lovát megpakolja az értékeivel, a többit elzárja, aztán holnap visszatérünk. Vagyis tér az a mihaszna vámos az embereivel, aki ezért kapja a javadalmát a bárótól ugye. - csóválja a fejét keserűen.
[Flynn Douglas]
Ahogy közelebb lépsz a kis körbekerített bejárathoz, lábad alatt finoman ropog a friss hó. Meglököd befelé az ajtót, ami apró nyikorgással válaszol. Résnyire nyitva van, könnyen kicsapódik. A helyiség belseje egyszerű, mondhatni spártai. Padok sorakoznak a szószék irányába, lőrésszerű ablakok adnak némi fényt nappal. Balra, a terem másik végén egy nyitott ajtó tátong, amin túl a szűkös paplak fényei derengenek. Süvítő szél hangját hallod a kis szoba irányából, amit ajtócsapdosás kísér.
-
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Wolftern-K-pei/Ars-magica/knight-2.jpg)
Gus Leibacher
*A kékvérűt töprengésre kényszerítik a sarjent szavai, hiszen eszelős az, ki néhány senkiért veszélyezteti többek életét. Ugyanakkor az imént ígéretet tett, hogy megvédelmezi a fogadó népét. A kimondott szónak azonban súlya van, melyre lovaggá avatásakor a Szent Egyházban is felesküdött.
"Az ember nem születik bölcsnek, azzá válik. Minden tettében s szavában láttasék meg, hogy mit mond, s tesz, nem badar butaság, hanem megfontolt szó vagy cselekedet. Ha teheted, akkor állj ki, gyámolítsd kik rászorulnak, a gyengébbeket, kiket sérelem ér!"
Ezért Leibacher kénytelen-kelletlen belátni hogy Jean de Payennek igaza van, s éjszakára mindenkinek biztonságosabb a Whych Crossi birtok. A fickó megjegyzését, miszerint a vámossal fogja elvégeztetni a visszatérést, már meg sem hallja, mert gondolati más irányba kalandoznak... Helyette az Otthon várakozó Arildra, és az ő tébolyára gondol, s ha érzékei jól működnek, ennyi emberrel friss húst visz, a sátán szolgáinak.
- Rendben. Készülődjön mindenki! -válaszolja a sarjentnek, majd a közeli asztalhoz lép, melyre sisakját helyezték. "Add Uram, hogy Flynn sikerrel járjon, és kiket rámbíztál még sokáig élhessen földi birodalmadban! Ámen." -mormol magában egy imát, miközben felveszi a sisakot. Ezután amíg Horsted katonája indulásra előkészíti a csoportot, harcosai társaságában figyelmesen várakozik a Kupica előtt.
-
Flynn Douglas
Talpam alatt ropogó hóval mit sem törődve belépek az ódon s sötét templomban, mely elég puritán. Ahogy körbe nézek konstatálom a "terem" elrendezését, majd feltűnik a fényt árasztó szoba, az ajtó csapkodás s a süvítő szél hangja. A hang melytől végig fut a hátamon a hideg, s nem jó érzés tölt el. Igazából a legrosszabbtól tartok, hogy a Pádre már nem él, de ne legyen igazam. Visszahelyezem a gyűrűt a dolgaim közé, majd fegyveremet előveszem, igaz itt ezt nem illik, hiszen Isten háza, de nem akarom, hogy fegyvertelenül esetlegesen rám támadjanak. Így most már kész vagyok megvédeni magamat. Lassú s halk léptekkel próbálok a szoba felé közeledni megfelelő figyelemmel. Amikor elérem az ajtót óvatosan belesek s a helyzettől függően reagálok a szituációra.
-
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Vafthruthnir-K-pei/Greyhawk/eb905edef0b66906d1b8eb224b6e933e.jpg)
Dátum: 1215. nov. 20., este
Helyszín: Kóborló Kupica fogadó, Szt. János Kápolna
Szereplők: Gus Leibacher, Flynn Douglas
[Gus Leibacher]
Jean de Payen, és néhány ármása összeszedi magát, megigazítják fegyverzetük. Kissé feszülten, de bevárják azt a néhány vendéget, és Wendant, míg felkészülnek az útra. A fogadós megpakolja szekerét, eléfogatja a szamarat, aztán jelez Jean-nak, és Gus-nak, hogy ő, és a többiek készen állnak az indulásra.
A horstead-i sarjent két legjobb emberét hátulra helyezi el, a két újoncot pedig maga mellé.
- Leibacher úr, legyen itt mellettem, az éjszaka démonait legjobban egy jó beszélgetés űzi el. - mondja mosolyogva újdonsült bajtársának.
Ahogy halad a kompánia a sötétben, fáklyák fényébe burkolózva, lassan feltűnik Gus-nak, hogy ez az út kissé hosszabbra nyúlik, mint kellene. A fák ágai, mintha karmokként nyúlnának feléjük, ahogy a fény megvilágítja őket. Az ösvény Wych Cross-ig eddig is elég szűk volt, több vadcsapással, de most mintha egyre inkább szűkülne. Két ember már alig fér el egymás mellett.
[Flynn Douglas]
Kardod nyelvét kihúzod hüvelyéből, majd halk léptekkel próbálod becserkészni a paplakot. Már félúton haladsz a kiszemelt ajtó irányába, amikor láncinged a vártnál nagyobb zajt csap. Hirtelen kialszanak a fények lakban.
Helyesbítés: A kápolnában nincsenek padok, a helyiségben egy öreg, tölgyfa oltár, illetve előtte egy kopottas, vörös szőnyeg található. Az oltártól balra van a paplak ajtaja.
-
Flynn Douglas
Sajnos nem úgy jött össze, ahogy gondoltam, s óvatlanságom áldozata lettem, tudatosul bennem a gondolat, mikor a zaj hatására elalszanak a fények. Rögvest, ahogy a setét letelepszik a kápolnába, sietve megindulok az ajtó irányába, ahol a fényt véltem másodpercekkel ezelőtt látni. Természetesen itt már nem figyelve a zajra fegyverem a kezembe s felkészülök minden eshetőségre. Igyekszek úgy menni, hogy lehető legnagyobb szélességgel, nehogy az a valaki meglógjon mellettem. Közben felteszem a költői kérdést:
"- Atyám maga az?"
-
(https://rpgenerations.hu/Zen/cache/Vafthruthnir-K-pei/Greyhawk/2_bandit_w472_h580.jpg)
Dátum: 1215. nov. 20., este
Helyszín: Szt. János Kápolna
Szereplők: Flynn Douglas
Odaérsz a paplak öreg ajtajához, majd kinyitod óvatosan, amit a fa nyikorgással viszonoz. Bent egy kisméretű szoba fogad, polcok a falakon, rajta mindenféle tekercsek, egy-két könyv, illetve egy fekvőhely a falnál. Elég szolid kényelem, de ez nem lep meg. Ami viszont annál inkább, hogy a szemközti kijáratnál - a szoba másik végén - egy férfi támasztja az ajtófát.
- Nézzenek oda. Belopakodunk fegyverrel Isten házába? Az atyánál egy elég hosszú gyónásra számíthatsz...vagy tudod mit? Vezekelhetsz nálam is. - modora kissé lekezelő.
Utolsó mondata után balra néz, és biccent egyet. Te pedig egy pillanatra roppanó hó hangját hallod.
-
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Wolftern-K-pei/Ars-magica/knight-2.jpg)
Gus Leibacher
*A Kupica hideg udvarán hosszú és idegörlő várakozásba kényszerül, mostanra pedig módfelett megbánta, hogy hamarabb szólott, mint érdekei azt kívánták volna. A lovag türelmetlensége kezd indulatba fordulni, s a fogadós szekerét látván új sértés körvonalazódik a fejében. Azonban hithű keresztényként -s nem utolsó sorban, hogy észlelte Wendan indulási szándékát- a szent parancsolatnak eleget téve: mások becsületében kárt ne tégy! ezúttal visszafojtja megjegyzését, és egy zord intéssel indulást parancsol embereire. A horstedi ekkor lép melléje, ám a hízelgését szóra nem méltatja, hiszen egy pár órás úton miről is kellene kettejüknek beszélgetnie? Talán a szörnyekről akik nem az Úr teremtményei, de mégis anyaszülte őket vagy esetleg az unalmas Horsted-Wych Crossi útról? Leibacher a felpaprikázott pillanatokban, nem képes megértő és toleráns lenni... ilyenkor mindenki inkább félrehúzódik előle.
Az árnyas éjszakában baktatva kitisztult elméje, lassan felméri hogy eltévedtek, ezért a hazaút jócskán hosszabb, mint kellene. A menet élén haladva megállítja a karavánt, és Anfealdhoz a rangidős emberéhez intézi szavait.
- Valami nincs rendben, már látnunk kellene a Leibacher birtokot. Menj, keress egy ösvényt amin haza jutunk! -suttogja, majd Jean de Payenhez fordul- Kicsit megtévedtem, az emberem jobban ismeri a környéket, mint én... főleg az ilyen démoni éjszakákon.
-próbálkozik tréfálkozással a németföldi, majd mikor talpasa visszatér vállveregetés kíséretében maga mellé állítja, hogy mutassa az utat. A kompánia alig tesz néhány száz lépést, és terjedő füst palástja hálózza be a kékvérű érzékszervét.
- Menet állj! -kiálltja a lovag, közben tekintetével végig pásztázza a fák tetejét és felhőket- Azt hiszem baj van. -szavait ezúttal a sarjentnek intézi- Embereim inkább csatlósok, mint harcosok. Küldj néhány őrszemet arra! -mutat Észak-kelet irányba, ahol feltehetőleg már jól látszódik a pörnye és füst egyvelege.
-
(https://rpgenerations.hu/Zen/cache/Vafthruthnir-K-pei/Greyhawk/3_bandit_w446_h580.jpg)
Dátum: 1215. nov. 20., este
Helyszín: Ashdown Erdeje
Szereplők: Gus Leibacher
[Gus] - Menet állj! - kiálltja a lovag, közben tekintetével végig pásztázza a fák tetejét és felhőket.
- Azt hiszem baj van. - szavait ezúttal a sarjentnek intézi.
- Embereim inkább csatlósok, mint harcosok. Küldj néhány őrszemet arra! - mutat Észak-kelet irányba, ahol feltehetőleg már jól látszódik a pörnye és füst egyvelege.
Szavaid hallatán a vegyes kompánia megáll, egyedül a szekér rövid nyikorgása, és az öszvér szavai törik meg a csendet. Jean bólint egyet, majd két emberére rámutat, illetve az északkeleti irányba. Az ármások tudják a dolguk, bólintanak, majd óvatosan felbaktatnak a domb oldalon, amennyire lehet nesztelenül.
Maeldun és Tael a páros neve. Hamar eltűnnek a tölgyek sora mellett. Pár percre rá kiabálás hangja veri fel az erdőt. Tael, a fiatalabb hangja hasítja keresztül az este nyugalmát. Majd fára lesújtó nehéz tárgyak hangját hallatja a környék, kiáltásokét.
A horsteadi sarjent egyből fáklyáját a domb felé tartja, pajzsát leakasztja hátáról, és oda se néz maradék két ármására, egyből elindul a dombon túlra, és tovább. Két szolgája egyből követi kérdés nélkül, egyikőjük fáklyával a kézben.
Wendan, és vendégei hüledeznek, hogy mi tévők legyenek. A szekéren ülő sólymász keserűen tekint a tölgyek lombjaira, miközben ellátott sebét fogja. Másik keze kardján pihen. Tétovázik, hiszen tudja, hogy kötelessége segíteni, de egészsége miatt sok haszna nem lenne.
-
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Wolftern-K-pei/Ars-magica/knight-2.jpg)
Gus Leibacher
*A csatazaj hallatán, Gus is felkészül a harcra, ám előtte katonái dolgában intézkedik.
- Anfeald! Te itt maradsz velem. Byrden és Deogol tovább viszik a konvojt. - fordul a megmaradt csatlósokhoz, úgy hogy a Kupica népe is jól hallja a történteket. - Igyekezzetek, és meg ne álljatok hazáig. - fejeti ki a parancsokat, majd ellenmondást nem tűrően, hűséges talpasára fordítja tekintetét.
- Ha nem akarjuk elhagyni a fogunk, két oldalról kell közelítenünk - mutat a Horstedi és a katonái után- Jean de Payen esztelenül sétált a csapdába, s magával vitte harcosait is... Mivel nem tudjuk hányan vannak, hol rejtőznek, óvatosnak kell lennünk. Én megyek előre. 10 lépéssel lemaradva és hússzal jobb oldalamon a fák takarásában követsz! Csak akkor lépj színre, ha életem veszély fenyegeti, mert körbevettek, avagy kiálltok! - utasítja a lovag az emberét, majd elindul de Payen után. Leibacher a sűrű növényzetet használva óvakodik előre, miközben megpróbálja felmérni a helyzetet.
-
Flynn Douglas
Hosszú idők csendjét ügyetlenségem azaz az ajtó nyikorgása töri meg. Fel kapva a fejemet szembesülök azzal, a papi élet szerénységével, mivel a pádre élt vagy él. Ahogy körbe tekintek látom a könyveket, polcokat, asztalt, pergameneket, s a fekvőhelyet. Szemem a szembe lévő kijáratnál álló alakon megakad.
- Nézzenek oda. Belopakodunk fegyverrel Isten házába? Az atyánál egy elég hosszú gyónásra számíthatsz...vagy tudod mit? Vezekelhetsz nálam is. - mondja kissé lekezelően.
Már épp válaszolni akarok, mikor hallom a hó reccsenő hangját. Ösztönösen védekező állásba állok s várom mi történik. A helyzettől függően az alak felé intézem a kérdésemet:
- Ki vagy te? S mi keresni valód volt itt? - kérdezem feldühödötten.
-
(https://rpgenerations.hu/Zen/cache/Vafthruthnir-K-pei/Greyhawk/2_bandit_w472_h580.jpg)
Dátum: 1215. nov. 20., este
Helyszín: Ashdown Erdeje / Szt. János Kápolna
Szereplők: Flynn Douglas / Gus Leibacher
[Flynn Douglas]
Miközben védekező állásod felveszed, belédhasít a tudat, hogy a paplak alacsony belmagassága miatt a hosszú kardodat csak másfélkezes technikával tudnád használni, mint egy lándzsát. Szerencsére a lánckesztyűd miatt ennek akadálya nincsen, de a forgás vele már problémásabb lehet, ha hátba támadnának.
- Ki vagy te? S mi keresni valód volt itt? - kérdezi Flynn feldühödötten.
- Nem akarlak megsérteni, de erre az információra a túlvilágon már nem lesz szükséged. - széles, zsivány mosoly jelenik meg bajszos arcán. Képe többi részén a borosta teszi tekintetét ziláltabbá. Bal orcáján csúnya heg tűnik fel.
Kezével balról befelé legyint, és félre áll az ajtóból. Halk koppanás hangját hallod, ahogy egy nyílvessző szára nekiütődik egy íjkarnak.
Megjegyzés: A tárhelyre feltettem egy egyszerű térképet a helyszínről. Ezen a linken tudod szerkeszteni: https://docs.google.com/spreadsheets/d/1ZknC_lRZwQWtZA3LiK12NYA4J2s7f0nPNlSVSbM_usE/edit?usp=sharing
A Kockák témába fogalmazd meg, hogy az adott harci körben a karaktered mit fog cselekedni (pl. hova mozog, kit támad, mivel, stb.).
(https://rpgenerations.hu/Zen/cache/Vafthruthnir-K-pei/Greyhawk/3_bandit_w446_h580.jpg)
[Gus Leibacher]
Óvatosan fellopakodsz a dűlő tetejére, miközben szemed sarkából látod, hogy Anfeald követi utasításod az utolsó betűig.
Felérve egy kisebb magaslaton találod magad, ahol ellátsz egy távolabbi tölgyfáig nagyjából pár perc sétára, aminek lenyúló karjai óvón védelmezik az egyik horsteadi ármást. Ezt csak tabardja színéből tudod megítélni, melyen virít a sárga szegély. Az előőrsből vajon az ifjú Tael vagy Maeldun esett el? Fáklya nem ég a közelében, csak a lombkoronán áttörő holdfény segít kivenni az alakot.
A csata zaja kissé mintha távolodna, Jean de Payen bátorító kiáltása időnként megtöri a harc zaját. A lombok között süvítő szél roppanó fa hangját hordozza a távolból.
-
Flynn Douglas
Nincs mese, most már érzem, csapdába estem, ezen az íjhúr hangja se segít, első teendőm, hogy védekező pozíciót veszek fel s hátrálok egy olyan sarokba, ahol nem tudják a hátamat támadni s kvázi szemben találom az ellenségeimet. Ennek a legmegfelelőbb helyét az ajtótól jobb oldali sarokban találom. Magamban elmormolok egy gyors imát s felkészülten állok a harc elébe.
-
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Wolftern-K-pei/Ars-magica/knight-2.jpg)
Gus Leibacher
*A németföldinek torkán dobog a szíve mialatt a susnyásban sompolyog. Olyanfajta hozzáállás ez mely nem kenyere, hiszen a Leibacherek emberöltők óta a császárt szolgálják. Ezért a szemtől-szembeni küzdelmet preferálják, most pedig aljas kígyó módjára cselvetésre kényszerül, s egy koszos haramiához hasonlóan keresi áldozatát, hogy alkalomadtán hátba-támadja.
Az éj sötétsége, szövetségre lépve a rettegés iszonyatával eleven feszül a kékvérű páncéljának. Azonban Gus nagy szerencséjére a csatateret szépen megvilágítja a Hold. Tekintetét figyelmesen körbehordozza, s az elesett katonát egy lesajnáló pillantásra méltatja csupán.
"Nem az én gondom immár"
A távolodó hangokra Leibacher kicsit fellélegzik, ám mielőtt közelebbről megvizsgálná a harcmezőt, hagy némi időt magának, nehogy csapdába sétáljon. Ezt követően körülnéz, mert talán az ellenség sorai között is akad elesett gyalog.
-
Dátum: 1215. nov. 20., este
Helyszín: Ashdown Erdeje / Szt. János Kápolna
Szereplők: Gus Leibacher / Flynn Douglas
[Gus Leibacher]
Az ódon tölgynél rövid szünetet tartasz, míg körbe tekintesz. A fától nem messze folytatódik a bozótos cseplye, itt-ott letört ágak, némi vér ad tanúbizonyságot az eseményekről.
A melletted fekvő horsteadi nem más, mint Tael. Az ifjabb felderítő. Sebei alapján nem tűnik halottnak, de eszméletlen. Tabardja véres, mely a kék színt kezdi sötétebbre mázolni. Lándzsája sebet mart, vér csorog annak hegyén.
Ahogy tekinteted odébb veted, egy másik porhüvely is feltűnik két bokor között. Első ránézésre az ellenhadat képviseli. Hűvös szél mar az arcodba.
Megjegyzés: Jelenleg Jean, és három ármása harcol az ütközetben.
[Flynn Douglas]
Egy gyors, könnyed mozdulattal a tőled jobbra levő sarokba lépsz, és a jól betanult védekező harcállást veszed fel az öreg kétkezessel.
A melletted lévő ajtó irányából egyre közelebb ér a zaj. Mintha apró léptek neszét hallanád. A veled szemben levő ajtónál fáklya fénye hasítja ketté a paplak sötétjét. Egy kósza nyílvessző csapódik tőled balra egy asztalon levő könyvkupacba, melyből le is ver párat a padlóra.
Megjegyzés: Az első körnek vége. Írd le Kockadobóba, mit fogsz cselekedni a következő körben.
-
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Wolftern-K-pei/Ars-magica/knight-2.jpg)
Gus Leibacher
*Tapasztalat és megérzés, ami ezúttal sem hagyja cserben a lovagot. Ösztöneinek teret engedve követi a szimatot, s a halott ellenség megtalálása számára, egy fél diadalt ér. Halvány önelégültség kúszik Leibacher arcára, különösképp mert az ellen is hús és vérből való. Gyors szemrevételezéssel, s néhány hanyag rúgással győződik meg a támadó haláláról, majd a felderítőhöz visszafordulva Anfealdért kiállt. Mikor megérkezik:
-Segíts a horstedinek, amíg megkeresem de Payent! Ha az Úristen úgyakarja, ma éjszaka otthon alszunk... Megfutottak a gyávák.
Egészíti ki a beszédét, majd a sisakrostélyt felcsapva, -hogy többet lásson- rosszabbik kardját eltéve, a hangok irányába iramodik, hogy a sarjent segítségére legyen, ha eddig nem tette vóna.
-
(https://rpgenerations.hu/Zen/cache/Vafthruthnir-K-pei/Greyhawk/3_bandit_w446_h580.jpg)
Dátum: 1215. nov. 20., este
Helyszín: Ashdown Erdeje
Szereplők: Gus Leibacher
Néhány gyors lépéssel, egy-egy szökkenéssel, félig-meddig készülve, hogy nyugodtan fekvő ellenfeled netán mégsem annyira halott, odalépsz a testhez. Egy-két határozott rúgás a lábába, ami hozzád legközelebb van, majd konstatálod mozdulatlanságából, hogy eggyel kevesebb ördögfatty vére rozsdálja pengéd. A fekvő bitang nyakánál véres a tunikája, bár a sötétben csak a feketés foltot tudod kivenni az aljnövényzet, fák adta árnyék mellett, ami a testre vetül. Ha mégis lenne még benne valamennyi lélek, azt a hideg, s az idő bizonyára kifacsarja belőle.
- Segíts a horstedinek, amíg megkeresem de Payent! Ha az Úristen úgyakarja, ma éjszaka otthon alszunk... Megfutottak a gyávák. - mondja Gus Anfealdnak.
Anfeald harcra készen lép ki a gazosból, kék szemei a holdfényben jeges ridegséggel köszönnek vissza. Látván a helyzetet, hallván a parancsot, egyből odaoson a sebesült Tael-hez, majd megvizsgálja a sebét. Szerencsére a házszolgák mindegyike, ahogy ő is, látott már harcot, s penge marta sebeket is, így egyből meg tudja jósolni, mennyi esélye van szegény ördögnek.
Keresztül haladsz a gyér aljnövényzeten, ami egy idő után egyre sűrűbbé válik, majd tüskés-tövisessé. Egy újabb dűlőn felosonsz, ami után szemed elé tárul egy újabb öreg, vastag törzsű tölgy, ahol a három horsteadi viaskodik nagyjából hét útonállóval. A csatatér hátterében látsz egy kisebb tábort a fák ölelésében.
Megjegyzés: Írd meg Kockákba, hogy a karaktered mit fog cselekedni. A térképen a piros terület nehezebb terepnek minősül a szétszórt tábori cuccok, sátrak miatt.
Térkép a csatához: https://docs.google.com/spreadsheets/d/1eyJl1pW56eFPv5-vft6HYXSMasZNxvgTWYzyP6pD5tg/edit?usp=sharing