JK: Nusar el Ibara, Laha, Jaszef ibn Hasszár és Z'atthrass
Helyszín: Nesire Csarnoka
Időpont: ismeretlen
-------------------------------------------------------------
Mivel nincs túlzott tolongás a csapdaszakértő szerepére a zordabb ábrázatú dzsad magára vállalja ezt a feladatot. Lassú, nagy odafigyelést igénylő "munka" ez, Laha-t kicsit a nyomolvasásra emlékezteti. Valahol az is, hiszen a csapdák nyomait kutatják. Nem könnyíti meg a dolgot, hogy mindent "ezeréves" por borít. Ki tudja mikor járt erre utoljára valaki...
A sokadik lépcső után elérik végre a bejáratot, melyen túl egy sötét oszlopcsarnok fogadja őket.
Alig tesznek meg néhány lépést, amikor az udvari ork fejében egy idegen hang szólal meg.
- Viigyázz!
He?! Tán meglágyult az agyam, hogy hangokat hallok?
Villan át a gondolat az agyán. Azonban ahogy akaratlanul is balra fordítja a fejét megpillantja, hogy mitől is kellene óvakodnia.
[dzsad]- Csontváz! - bömböli az ork harcos, miközben a semmiből újabb és újabb túlvilági kreatúra manifesztálódik.
Nem sokat teketóriázik, két kézre markolja csatabárdját és a csontváz felé lendül. A teremtmény megpróbálja kivédeni a támadást, de esélye sincs a hatalmas erővel leadott ütéssel szemben. Az ork játszi könnyedséggel söpri el ellenfele védelmét, csontszilánkok repülnek szanaszét csapása nyomán. A csontváz lehanyatlik, elszáll belőle a torz életerő.
Azonban újabb két ellenfél ront a harcosra. Az első támadása elől sikerül Laha-nak kitérnie, azonban ezzel rést hagy a védelmén és a második élőhalott mindkét támadásával az udvari ork húsába mar. Laha fájdalmasan felüvölt.
A belényilalló fájdalomtól kénytelen fogást váltani a csatabárdon, amely csupán néhány szívdobbanásnyi késlekedést jelent. Amit az ellenfelei könyörtelenül ki is használnak. Újra védekezni kényszerül... ráadásul ismét hárman veszik körül.
Újabb sebesülésekkel gazdagodik, mire ismét lehetősége nyílik meglendítenie rúnázott fegyverét. Elégedett morgással nyugtázza, hogy ismét csontrepesztő találatot vitt be. Eddig kettőből kettő. Igaz, ez most sovány vigasz, tekintve hogy a vérveszteségtől az ájulás szélére került. Szemhéjai egyre nehezebbek, alig bírja nyitva tartani a szemét. Megrázza a fejét, hátha kitisztul. Hiába. Maga sem tudja hogyan, de érzi, hogy a sötétség lassan kúszik felé. Már nem tart soká. Igazán nem ...
- Csak akarnod kell, és segítek.
Már megint az a hang. Ám ez most más. Mintha kívülről szemlélné önmagát és minden mást beborít a sötétség...
- Ki vagy te? Mi ez a hely? Meghaltam?
Csupa-csupa kérdés. Majd mégegy.
- Mit kérsz a segítségért cserébe?