Deion Testvér
- Hát... - ismét megnézi magának Kiina oldalát, ahol beledöfött a szellemlény, majd elismerően fütyül egyet - Arcantisban sérthetetlen vagy? Ez elég bámulatos.... Még akkor is, ha... - elhúzza az egyik ujját a nyaka előtt. - Mármint, ez egy otromba kérdés, felejtsd el, hogy megkérdeztem. - a zsákját a vállára megveti, és kissé megroskad a súlya alatt, majd lassan továbbindul Kiina után.
~ Rendkívül furcsa, annyiszor viccelődik, hogy az ember már semmit sem hinne el neki, de valami miatt mégis csak olyan... annyira hihetetlen, hogy nem találna ki csak úgy magától ilyeneket.~
A légió történetének mesélésekkor úgy figyel Deion testvér, akár csak egy ötéves gyereknek mesélnének altató történetet, alaposan felvési ezeket a történéseket az elméjébe, s már azon gondolkozik, hogyan faragjon belőle valami kis apróságot.
A történet végén a csípős megjegyzésre felkacag.
- Az egyszer biztos, hogy megjegyeztek maguknak, Rókalány. - mosolyodott el, majd visszapillantott, mintha az üldözőit keresné, és utána tovább baktatott.
- Az üldözőink biztos nem tudnak erre követni minket?
~ A szellem úgy tűnt ismerte, és talán úgy szökött meg a múltkor, hogy megígérte, hogy valakit feláldoz akivel jön? Vagy ez az egész annak a szellemnek a szüleménye volt? Így próbálta feszélyezni a hangulatot, hogy hibát kövessünk el? Igazából el tudnám képzelni a lányról hogy megígéri ezt egy szellemnek csak úgy humorosan... ~
Éppen a mohákat fejti le a csontváz oldaláról, miközben Lan óva inti a világi javak gyűjtésétől. Deion megáll egy pillanatra, Lan felé fordul, majd látja, ahogy Kael elkezdi a kis oltárját szétpakolni, és két bólintás kíséretében fordul a férfi felé.
- Kíváncsi lettem volna pedig, miféle titkokat rejthet ez a csont. Mié lehetett, mit csinált... Valamilyen tudós vagy bűbájos biztosan megtudná mondani, ha látja a csontot. Miféle hatalmas lény lehetett. Talán akkor jött elő ez is, amikor a seregek harcoltak, és szörnyek özönlöttek a világra... És már csak egy hatalmas csont...- kissé elmerül, majd felemeli a kezét. - A csontokról jut eszembe! Ha már itt szépen együtt vagyunk, ha jól emlékszem, nem volt alkalmas idő, hogy megérdeklődjem, hogy kik üldöznek minket. Úgy hiszem, ha megtalálnak, veletek együtt koncolnak fel, így úgy hiszem, jó lenne tudnom róla, hogy ki akar megölni minket. Meg ha nagyon beszédesek vagytok, azt is elárulhatjátok, hogy miért akar valami hatalmasság megölni titeket. Jó sok lovas, izzadtságot nem kímélve akar titeket elkapni.
A beszéde közben a társaság tagjaira pillant, Lanra, Kiinára, Hajnalra, Vaninára, az imádkozó Kaelre, majd vissza Kiinára, viszont ahol megállnak a szavai, a gondolatai tovább szárnyalnak.
~ Vagy csak téged akar elkapni? A társaság közül te tűnsz leginkább ... fontosnak. Meg Lan. De mit tettettek amivel kivívtátok annak a nemesnek a haragját?