RPGenerations
Archívum => Kaland Játék Kockázat => Félbeszakadt mesék => Kalandozások a Titánon => A témát indította: Nasirius - 2016. Október 19. 11:09:29
-
Itt a mese!
-
Nekiindulsz a nagyvilágba kalandokat látni. Jó kiképzést kaptál, erős harcosnak bizonyulsz, ezért nem félsz kipróbálni magad, alig várod, hogy valami izgalmas történjen veled. Első utad Salamonis városába vezet. A Nagy Törpe – milyen jó előjel! - egyike a Salamonis legjobb vendéglőinek. Finom ételeiről, és ritka italairól híres. A korsók nagyok, a tányérjai mindig roskadoznak a finom és egzotikus falatoktól. Ideális hely kalandozóknak, akik itt akarja elkölteni nehezen szerzett aranytallérjaikat. Betérsz hát a fogadóba, és leülsz egy asztalhoz, hogy egyél valamit, és leöblítsd az út porát. Hamarosan egy fiatal, pelyhedző állú felszolgálólegény jön az asztalodhoz, és barátságosan megkérdezi, hogy mit kérsz, és egyébként mi járatban vagy erre.
-
Thorin
Mikor beérkezek Salamonis városába és meglátom a Nagy Törpét elmosolyodom, biztatóan hat magamra. Közbe ránézek elég karcsú erszényemre, de bizakodó vagyok a várossal kapcsolatosan, hogy szán nekem némi munkát, amiből vagy tovább tudok menni, vagy letelepedni egy időre. Ezen gondolkodva be is térek a vendéglőbe és körbe nézek. Látván egy üres helyet, el is foglalom az engem megillető helyet. Mikor oda jön a pincér szóba elegyedek vele:
Te legény! Hozz nékem valami ser italt, meg ennék is valami sültet, ha van. Majd mond, mit hallani errefele? Akad-e munka jó kardforgató embernek? - kérdezem érdeklődően.
-
Kényelmesen elhelyezkedsz, és rendelsz a felszolgáló legénytől egy jó sört, és valami ennivalót.
- Kiváló barnasörünk van, törpe uram, nagyon tudom ajánlani. A malac pedig most sült, friss cipóval hozok is belőle. Á, kardforgató az úr, afféle kalandkereső. Elő-előfordul nálunk az ilyen, és általában akad is számukra valami érdekesség. Hol kincsek felkutatása, hol testőrködés, vagy kíséret egy karaván mellé. Most, hogy mondod, uram, bizonyosan találsz valami munkát hamarost. Látod amott azt a csuhást, aki a szomszéd asztal mellett áll, és az ott ülők fülébe súgdos? Úgy hallottam, Telak papja, és valami különleges feladatra keres embert. Hamarosan Téged is meg fog találni, mert azokat a zsoldosokat, akiket megszólított, ismerem, és tudom, hogy már más megbízásuk van.
Azzal otthagyja az asztalt, és megy a rendelt italért, ételért.
-
Thorin
Fel lelkesülök a pincér legény mondanivalóján. Mosolyt ejtek meg arcomon, majd megköszönöm:
- Köszönöm fiú az információt, és kérlek, hozd, azt amit az imént ajánlottál. Kíváncsian várom, biztos finom lesz.
Majd tovább várok. Ha az étel-ital megjön, elkezdem a lakomát és várom, hogy a csuhás mikor talál meg. Közben eljátszok a gondolattal:
<<... Hm... Kincsvadászat lenne a legjobb, abból lehetne a legjobban profitálni, de bárminemű munka is megfelel számomra, hiszen már alig akad pár tallérom, így eklézsia híján elég keserű élet várna rám...>>
-
Miközben merengsz, és várod, hátha odajön hozzád is az említett pap valami jó ajánlattal, a pincér térül-fordul, és már hozza is a jóféle étket és itókát. Szomjas voltál és éhes, így a sör és a sült hamar lecsúszik. Éppen a hasadat simogatod a kiadós evés után, amikor végre odalép hozzád a pap, bizalmaskodó, kissé titkolózó képpel a következőt mondja:
- Nemes törpe harcos. Jól gondolom, hogy kalandor-féle vagy? Nagy szüksége lenne Egyházamnak a magadfajtára. Telak beavatottja vagyok, a harcosok és a bátrak uráé. Komoly ajánlatunk van számodra, ha érdekel, elkísérlek a szentélyünkben. Eddig még egy rátermett hős sem akadt, aki ajánlkozott volna a feladatra, pedig főpapunk nem lesz hálátlan a vállalkozó kedvűekkel.
-
Thorin
<<....Hmmmm... elég jó volt ez a sült, no meg ez a ser ital is nagyon oltja a szomjamat... No de már, hogy így be is fejeztem, jöhetne ide is az a csuhás vagy megszólítsam?....>>
Gondolom magamban, miután befejeztem az evés ivást. Döntenem nem is kell nagyon, hiszen épp, hogy csak a gondolat menet végére érek, jön felém a csuhás és leszólít. Végig hallgatom a mondandóját és kicsit gondolkodok is rajta.
- Igen kalandor vagyok, és szeretem a kihívásokat. Pont fogytán van a pénzem, így nem lenne rossz, ha a főpap busásan megtudna jutalmazni, de kérlek előbb mesélj a feladatról, miközben elindulunk a szentélybe.
Ezzel a mozdulattal kifizetem az ételt italt és összeszedem a cókmókomat és megindulok a pappal.
-
A pap elmosolyodik örömében, ahogy rögtön igent mondasz a felkérésre. Közben rendezed a számlát, és elindultok, követed a csuhást. Közben azt mondja:
- Sajnos magam nem vagyok felhatalmazva, hogy a küldetésről szót ejtsek, azt majd megteszik Urunk főpapja, csakis ő jogosult erre.
Konstatálod, hogy belőle nem fogsz tudni részleteket kihúzni, ezért csöndesen, semmitmondó dolgokról beszélgetve haladtok a városban a főtemplom felé. Néhány perc gyaloglás után meg is érkeztek. Hatalmas díszes templom áll egy főtéren, Telak temploma. Kísérődtől közben megtudod, hogy A Mennyei Udvar egyik fő istene Telak, a bátorság és vitézség istene. Fia Fourgának. Telak minden harcos, és zsoldos védelmezője. A jó oldalán áll, nevét szerte a Titánon jól ismerik. Majdnem minden településen vagy környékén található egy szentély, amit neki szenteltek, így bármikor lehet áldozni, vagy felajánlást tenni az istenségnek.
A templomban a főpap elé vezetnek. 50 köröli, ősz hajú férfi, fehér köntösben. Fejet hajt, üdvözöl. Láthatóan ő is örül, hogy ilyen rövid időn belül sikerült valami rátermett embert szerezni. Rögtön bele is vág:
- Üdv, nemes harcos. Roppant öröm, hogy ily hamar sikerült egy megfelelő kalandort találnunk. Nem is köntörfalazok, a lényeggel kezdem. Van egy szentélyünk Salamonistól nem messze a Holdkő Dombok felé vezető úton. A szentélyt nemrég - pár órája - kifosztották, de egyik ottani papunk életbe maradt, ki azonnal szaladt, és elhozta nekem a szörnyű hírt. Ez szentségtörés rettenetesen, főképpen azért, mert a
templomban volt elrejtve Telak egyik fontos ereklyéje, a Vitézség Pengéje. Ez a fegyver soha nem kerülhet a sötét erők kezébe. 50 aranyat kapsz most, és 50-et később, ha azonnal elindulsz és kideríted, mi történt, illetve épségben elhozod ide a szent fegyvert.
-
Thorin
Magamban nem tetszésemet fejezem ki, mikor nemleges választ kapok, de hamar túlteszek rajta és követem. Érdeklődve hallgatom, ki is valójában Telak és csak hallgatok. Mikor meglátom a templomot grandiózusán csak ámulok. Mikor belépünk a templomba a főpapot végig mérem. Mondandóját kíváncsian hallgatom, s mikor meghallom mi is a feladat, illetve a díjazást, felcsillan a szemem a szép summa hallatán. Kedvemre való, és abból a 100 aranyból sok mindenre tellene. Egyből válaszolok:
- Méltóságos uram! Kérem alássan, vállalom a feladatot. Levágom a gazokat, akik ezt a gyalázatot tették, és visszahozom a szent ereklyét!
-
- Remek. - Mosolyodik el a pap. - Az Úr megjutalmazza majd bátorságodat! Hogy ne egyedül menj, mellédadom a sokat próbált Durn testvérünket, aki ismeri az utat a szentélyig és segítségedre lesz. Jó lenne, ha azonnal el is indulnátok, ne vesztegessük az időt!
Azzal int, és mögüle a templom homályából előlép egy középkorú ember férfi. Pap létére erős testalkatú, és csuhája övén egy buzogány lóg. Ő Durn testvér, aki indulásra készen mellédlép.
-
Thorin
Miután a főpap befejezte a mondandóját és siettetésre biztat minket, nem is késlekedek tovább. Durn ahogy előlép végig mérem, s megjegyzem magamban, hogy jó segítő társ lesz, hasznos embernek tűnik.
- Szervusz Thorin vagyok a törp. Menjünk ne késlekedjünk, minél hamarabb túl vagyunk a feladaton annál jobban élvezhetjük majd hős tettünk dicsőségét. - mondom neki. Majd megindulok. - Mesélj magadról, hogy kerültél a csuhások közé?
-
Thorin:
Durn barátságosan bólint, és megszorítja az alkarodat,majd szelíden így szól miközben elhagyjátok a templomot.
- Üdvözöllek, törp testvérem, örömömre szolgálhat, hogy elkísérhetlek hősies küldetéseden, remélem hasznos segítségedre leszek majd. Én magam katonaként, zsoldosként szolgáltam sokáig a hercegi seregben, de aztán egy csata után - ahol majdnem meghaltam - valami megtört bennem, magamba fordultam, és feladtam régi életem. Aztán Telak megszólított, így a követője lettem,és beálltam a rendjébe. Ez hát rövid történetem.
Majd hirtelen megmerevedik beszéd közben, előremered, majd lehunyja szemét pár másodperce. Csodálkozva figyeled, hogy mi baja lehet, amikor ismét megszólal:
- Főpapunk üzent. Várjunk még pár percet, van még bátor kalandor, aki elkísér minket.
Lavanyr:
Hosszú évek tanulása után végre elérkezett az ideje, hogy kipróbáld tudásodat a nagyvilágban, így kalandozni indulsz. Első utad Salamonis nyüzsgő városába vezet. Hosszú órák kóborlása során nem győzöl csodálkozni egy igazi nagyváros különlegességein és újdonságain. Végül elfáradsz, ezért valami szálláshely és élelem után nézel. Megakad a szemed egy cégéren: a Nagy Törpéhez. Miközben vizslatod a táblát, egy arra járó harcos-féle, a cégér felé bök, és barátságosan azt mondja: - Csak ajánlani tudom, elf uram, kiváló ételek és italok. Hiszel neki, és betérsz. A fogadós, egy idősödő bőrkötényes férfi azonnal az asztalhoz siet, ahol helyet foglaltál. - Miben lehetek szolgálatára, nagyuram?
-
Szikraszem Lavanyr
Amikor elhagytam szülőföldemet, azt az erdőt melynek minden fáját ismerem, majdhogynem névről, még nem tudtam mi vár rám. Sokat hallottam ugyan az emberek városainak nagyságáról, zsúfoltságáról, de meg kell valljam ezeket a mende-mondákat hittem is és nem is. Talán nem is meglepő hát, hogy amikor végtére is be érkezem Salamonis városába, egyik ámulatból a másikba esek. Népem tagjaihoz méltán, a legritkább esetben zökkenek ki nyugalmamból, ám ezen hely sokszínűsége engem is magával ragad. Nem is tűnik fel mennyi idő telik el a sétával, ám az hogy népem legendás könnyű lépteit már nem is érzem annyira könnyűnek, azt jelzik ideje végre megpihenni kissé. Körül pillantok hát , s szerencsémre meg pillantok egy cégért nem messze tájékozódási pontomtól.
~A Nagy Törpéhez...~
Mosolyodom el az elnevezés ellentmondásosságán. Talán tovább is derülnék még ezen, ám egy harcos forma fickó, biztatásnak szánt hanggal belépésre noszogat.
~Nem veszíthetek sokat~
Gondolattal zárom le nézelődésemet, majd a harcos felé biccentve köszönet képpen, belépek a fogadóba. Éppen csak leülök egy asztalhoz, a kevéske úti holmimat gondosan magam mellé helyezve, a fogadós már is ott terem előttem.
Felém intézett kérdése egyértelmű, s bár az étkezés gondolata már is beindítja gyomrom működését, ismerve erszényem tartalmát, óvatosan fogalmazok.
-Neked is jó napot Fogadós uram.- köszöntöm közös nyelven -Megpihennék itt egy szusszanásnyit, valamint ennék pár falatot, és a szomjamat is oltanám, ha lenne mivel. Úgy hallottam, jóféle étkek, és italok fogadják az ide betérőket, s miként azt hallottam nem is drágán.- Próbálom finoman jelezni anyagi lehetőségeim véges mivoltját.
-Ha tudnál hozni nekem valami könnyű ebédet, meg valamiféle italt mintegy öt ezüst tallér értékben, azt megköszönném.-
Majd mint aki jól végezte dolgát, kényelmesen elhelyezkedek, s várom a remdelést.
-
Lavanyr:
A fogadós tisztelettudóan bólint.
- Természetesen, uram. Kitelik belőle egy jó ebéd, hamarost hozom is.
Azzal elsietne... Majd hirtelen visszafordul.
- Jut eszembe. Netán kalandor-féle az úr? Mert meghagyta itt nekem egy csuhás, aki nemrég távozott egy jókötésű törpe úrral, hogy segítsem már a munkáját, és továbbítsam az érdeklődő, kalandkeresőknek, hogy rátermett embereket toborozna valami munkához.
-
Thorin
Mikor épp, hogy bemelegedne a beszélgetés Durnnal, hirtelen megtorpan és valamiféle égi üzenetről beszél és hogy várjunk. Ezt nem igen értem és ennek hangot is adok:
- Ezt nem értem. Honnan tudja, hogy van még egy kalandor? Hogyan üzent a főpap? Ezt most nem igazán értem. Most mit tegyünk? - nézek kérdően Durnra.
-
Szikraszem Lavanyr
Csendben figyelem a fogadós válaszát, s mikor elindul a konyha irányába a rendelésemmel már már hátra dőlök a székben. Amikor aztán hirtelen visszafordul és egyenesen kimondja mire gondol a mozdulat félbe marad, és elmosolyodom.
-No lám fogadós uram, Te aztán egyenesen a lelkembe látsz-
Dagasztom kicsit a máját.
-Lehet hogy a szerény kötény valamiféle tapasztalt világutazót rejt?-
Hátra dőlök a székben.
-Akárhogy is barátom, igazad van. Valóban kalandorféle vagyok, s bizony nem vetem meg a jóféle kalandokat. Az sem utolsó, ha még fizetnek is érte.-
Hárítólag felemelem a tenyerem mielőtt folytatnám.
-Hozz hát egy kis ételt, italt, s magadnak is egy poharat barátom, majd folytassuk ezt a beszélgetést az étek és az ital társaságában.-
Magam előtt sem tagadhatom, szükségem lenne egy jól fizető feladatra, ez az ebéd, meg a kis italozás minden valószínűség szerint fel fogja emészteni a jelenlegi vagyonom jó részét, így hát bár némi izgalom járja át a testem, nyugodt arccal várom vissza a fogadóst, az ebédemmel, és a további információkkal.
-
Lavanyr:
A fogadós szerénykedve válaszol:
-Nem tagadom, uram, ifjú koromban magam is kacérkodtam a kalandozás gondolatával, és bizony még egy-két kisebb kalandban is volt részem, de aztán rájöttem, hogy inkább ez az élet a nekemvaló. Hozom is hamar a finom étket és italt.
Azzal elrohan, és valóban hamar visszatér valami egyszerű, ám ízletes harapnivalóval és friss itallal. Szabadkozva leül az asztalodhoz, és kedélyesen elbeszélgettek. Beszél magáról, ifjúkoráról, aztán azt is megtudod tőle, hogy Telak isten templomába kell menned, ha valóban érdekel az ígért kaland.
Thorin:
Durn elmosolyodik:
- Várunk egy kicsit. Hogy honnan tudom, és, hogy a főpap honnan tudja. Istenünk megadja lehetőséget, hogy néha ...hm.. a gondolatok útján üzenjünk egymásnak, ha valami fontos történik. Most is erre került sor. Telak hatalmas, és kegyes a hozzá hűekhez!
-
Szikraszem Lavanyr
Az étel egészen kellemes, a fogadós beszéde is segít az ellazulásban. Míg csendesen falatozgatok, időnként mosollyal jelzem alkalmi beszélgető partneremnek, figyelek és érdekel az amit mesél. Persze, érdekel is, megpróbálom ki hallani azokat az információkat amelyek valóban érdekelnek.
iszom egy kortyot a hűs italból majd kérdezem.
-Telak isten, azt mondtad ugye?-
Vissza teszem a poharat az asztalra.
-A hősi harcosok istene, ha jól tudom. -
Az étkezés végén feléje emelem a poharam, majd barátságos hangon folytatom.
-Nos barátom, köszönöm ezt a remek ételt, a frissítő italt, és nem utolsó sorban ezt a nagyszerű beszélgetést. Bizonyára nagy hírű kalandor vált volna belőled, de kóstolva étkedet, én biza hálás vagyok az égieknek, hogy ezt az utat választottad.-
Le teszem a poharat, és felállok az asztal mellöl.
-Most ha megbocsátasz, fel is keresem azt a bizonyos templomot, és megérdeklődöm a feladat részleteit. Nem tudom miféle feladat lesz ami majdan rám vár, de ha visszatérek, bízvást mondom nem feledkezek meg rólad, s fontos szolgálataidról.-
E szavakkal elbúcsúzom a fogadóstól, s zsákomat újra felvéve a székről elindulok az emlegetett templom felé.
-
Thorin
- Érte, értem. Legalábbis azt hiszem. Na mindegy. Akkor várunk. - mondja a törpe. Majd leül a földre addig, minek ácsorogjon. Kíváncsian várja a fejleményeket.
-
Thorin:
Várakoztok, közben pedig Durn kedélyesen mesél korábbi csatáiról, és istenének viselt dolgairól.
Lavanyr:
A fogadós büszkén mosolyog dícséretedre, miközben lassan elkezdi elpakolni előtted az asztalt. Helyeslően bólint a Telakkal kapcsolatos megállapításodra is. Ezután felállsz, és elindulsz, a fogadós természetesen útba igazít, és elmondja, hogy hol található a leendő megbízó papok temploma.
Összeszeded tehát a holmid, fizetsz, majd nyakadba veszed a várost. A templomot könnyű megtalálni, de persze útközben elcsodálkozol a városi építészet, és úgy egyáltalán a város csodáin.
A templom egy kis téren található. Észreveszed, hogy a tér egyik sarkában egy kőpadozaton egy törpe és egy csuhás pap diskurálnak egymással.
Közben besietsz, és az első, utadba térő novíciussal közlöd, hogy egy bizonyos fontos feladat miatt jöttél, remélhetőleg nem későn. Az ifjú mosolyogva bólint, és főpap elé vezet a templom főhajójába.
Az 50 köröli, ősz hajú férfi, fehér köntösben ül egy trónusféleségen. Fejet hajt, üdvözöl. Láthatóan ő is örül, hogy ilyen rövid időn belül sikerült még egy rátermett embert szerezni. Rögtön bele is vág:
- Üdv, nemes elf. Roppant öröm, hogy ily hamar sikerült még egy megfelelő kalandort találnunk, egy jelentkezőnk már akadt, aki Durn testvérünkkel már csak rád vár. Nem is köntörfalazok, a lényeggel kezdem. Van egy szentélyünk Salamonistól nem messze a Holdkő Dombok felé vezető úton. A szentélyt nemrég - pár órája - kifosztották, de egyik ottani papunk életbe maradt, ki azonnal szaladt, és elhozta nekem a szörnyű hírt. Ez szentségtörés rettenetesen, főképpen azért, mert a
templomban volt elrejtve Telak egyik fontos ereklyéje, a Vitézség Pengéje. Ez a fegyver soha nem kerülhet a sötét erők kezébe. 50 aranyat kapsz most, és 50-et később, ha azonnal elindulsz és kideríted, mi történt, illetve épségben elhozod ide a szent fegyvert.
-
Szikraszem Lavanyr
Immár jól lakottan, és pihenten indulok megint neki a város utcáinak. Magam előtt sem tagadhatom, bár a városok kő labirintusai nem épp az én világom , ez e hely még is lenyűgöz. Itt ott még el is bámészkodok talán percek hosszában is. Pár pillanatig még azt is megbámulom, hogy lám a városi élet összekovácsolja a különböző népek tagjait is. Derűvel a szívemben nézem a törpe, és a pap féle ember párosát a kő padon.
~Ki tudja~ fut át rajtam egy gondolat ~Talán még én is barátra lelnék itt...~
A gondolat azonban gyorsan tovalebben, hisz meg érkeztem a templom elé, mely rövid utam célja, s talán egy hosszabb utam kezdete lehet. Az elém érkező ifjúval, úgy vélem valamely alacsonyabb rendű pap lehet, röviden közlöm csak érkezésem célját, s ő értve mit óhajtok nem is húzza az időt rögvest a fő paphoz vezet.
A pap ki maga egy idős ember férfi főhajtását, szerény ám de tisztelet teljes meghajlással viszonzom. Olybá tűnik ebben a városban szeretik az emberek rövidre fogni a mondandójukat, s rögtön a lényegre térnek. Ezt most is örömmel tapasztaltam. Midőn a fő pap előadja történetét megfogalmazódik bennem is néhány kérdés, s bár a szavába nem vágok, ahogy be fejezi a mondandóját fel is teszem azokat.
-Nos, ez valóban kellemetlen esemény lehet. Amilyen gyorsan csak lehet el is kezdem, majdani társammal együtt a feladat végre hajtását, de megbocsáss uram, néhány kérdést azért előbb fel tennék.-
Körül pillantok, mint aki hallgatózó füleket, vagy épp kémlelő szemeket keres.
-Tudnom kellene-folytatom a kérdéssel a beszélgetést-miféle képességekkel bír ez a bizonyos ereklye, hisz nem mindegy mivel kell számoljak, feltéve, hogy az elrablója tudja is majd használni azt.- El gondolkodva, sétálgatva folytatom
-Bár azt hiszem, nem is a tolvaj lesz az aki ezt használni szándékozza, inkább gondolom, hogy valaki más lesz az, aki inkább a háttérben marad majd. Hisz úgy nevezted, a Vitézség pengéje, márpedig-fordulok újra a pap felé-az efféle ereklyék nem tűrik akárki irányítását. A támadás túlélője tudott valamit mondani a rablóról?-
Meg várom a fő pap válaszait, majd ha már nincs további közölni valója biccentek és távozom. A legrövidebb idő alatt meg keresem leendő társamat, hogy neki vághassunk a feladatnak.
-
Lavanyr:
A főpap bólogat, amint feltetted a kérdéseidet.
- Természetesen, barátom tudásom szerint válaszolok a kérdéseidre. A Penge rendünk egyik legszentebb ereklyéje. Színaranyból van, ezért is roppant értékes, de különös képessége, hogy ki tudja űzni a megszálltakból a gonoszt, illetve sikerrel el tudja pusztítani a gonosz teremtményeit. Nem tudjuk sajnos, hogy az értéke, vagy e különös képessége vonzotta oda a támadókat. A támadás túlélője egy ifjú novícius, Xerxes testvér, aki alig 10 telet élt meg. Az mondta közös nyelven beszéltek, legalább öten voltak, és egy sebhelyes férfi vezette őket. Minden papot összefogdostak, megkínoztak és megöltek. Ő egy függöny mögött bújt el, nem vették észre, majd óvatlan pillanatban megszökött, és azonnal ide rohant. Ha nincs más kérdések, akár indulhatsz is. Leendő társaid a templom előtt várnak.
(Ha elindulsz:) meglátod a templom előtt a várakozó papot és a törpét. Minden bizonnyal ők lesznek a társaid.
Thorin:
Nem sokkal később egy magas, hegyes fülü elf, hosszú köpenyben érkezik a templom irányából és felétek tart. Talán őt vártátok.
-
Szikraszem Lavanyr
Elgondolkodva hallgatom a főpap válaszát. Bár magamban sok még megválaszolatlan kérdés fogalmazódik meg, most nem akarom húzni az időt. El köszönök hát egy főhajtással, majd az előleget magamhoz véve, még mindig gondolataimba mélyedve kilépek újra a templom ajtaján.
~Valami nem teljesen tiszta ebben a történetben~morfondírozok magamban~Vajon miért kínozták a papokat, miféle titkokat akartak még kiszedni belőlük, talán a fegyver használatának titkát?~teszem fel magamnak a kérdést.
Azonban e pillanatban nincs sem válaszom, sem pedig időm a további gondolkodásra, leendő társam már vár rám. A félhomályos templomból kilépve a nap fényre, kissé hunyorogva pillantok körül a bejárat előtt, majd mint egyetlen lehetséges úti társra a törpére szegezem a tekintetem. Határozott léptekkel indulok hát feléje, és mikor oda érek jelentőség teljesen meghajlok előtte, illetve előttük.
-Üdvözöllek benneteket Urak!-
Köszöntöm őket magabiztos, erős hangon, arcomon derűs mosollyal.
-Úgy vélem rám vártok, mégpedig azon célból hogy egy súlyos bűnt megfejtsünk, illetve megtoroljunk. A nevem Szikraszem Lavanyr, és rögtön egy apró javaslattal is elő állanék. Midőn utunkra indulunk vegyünk célul egy két árus boltját is, mert biza felszereléseim kiegészítésre szorulnak.-
E pár szavas bemutatkozás után immár várom a törpe válaszát remélve, hogy valóban ő lesz az úti társam és nem egy ártatlan bámészkodót zaklattam épp.
-
Thorin
A nagy várakozás közepette meglátom a hegyes fülű könnyű léptű elfet és Durnra nézek.
- Ő lenne az? - kérdezem kétkedve.Majd miután közelebb lépett és üdvözölt minket válaszolok Neki.
- Jó uram Thorin vagyok a Törpe. Kérdésedre a válasz pedig, igen mi vagyunk azok, akik hivatottak ezt a gaztettet meg fogják torolni, némi papi áldással és ellenszolgáltatással cserében. Jól van nézzük meg mi jót kaphatunk ebben a városban. - válaszolok az újdonsült fegyvertársnak.
-
Mindketten:
Immár túl vagytok a bemutatkozás formaságán. Egyelőre még méregetitek egymást, de végülis kialakul egyfajta kölcsönös szimpátia, mint ahogy ez gyakori a "más" fajok gyermekei között, hiszen a történelemben nemritkán köttettek erős szövetségek elfek és törpök között. Durn mosolyogva bólint, és bemutatkozik Lavanyrnak is. Majd közli: - Rendben, egy gyors vásárlás belefér, de sietnünk kell, hogy a nyomok még ne hűljenek ki, és elkaphassuk a latorokat. Mit akartok vásárolni barátaim? Majd kigondolok egy olyan árust, amelyik útbaesik.
-
Thorin
Gyorsan átgondolom, hogy mire is lenne szükségem. Hiába erőltetem törp agyam, de semmi nem jut eszembe, ami jól jöhetne. Ezt a többiek tudtára is adom.
- Sajnos nekem egyenlőre semmi, hasznos dolog nem jut eszembe, mi is kellhet. De nézzünk be akkor az egyik árushoz, amelyikhez gondoljátok.
-
Szikraszem Lavanyr
-Lássuk csak-
Gondolatban számba veszem a felszerelésemet.
-Hasznos lenne tudnunk, milyen messzire visz innen az utunk, töltünk e szabad ég alatt egy, vagy akár több estét?-
Nézek a kérdéssel egy időben útmutatónk felé.
-Szeretnék találkozni egy íjkészítő mesterrel, mert bár magam nem épp a harcban készülök jeleskedni, egy jóféle íjjal szükség esetén még is be tudok majdan segíteni. Talán jó lenne egy takaró is, sőt akár egy ló is. Persze nem ismerem a város áru kínálatát, még kevésbé az áruk árait, de majd kiderül mire is futja a pénzünkből.-
Még egyszer ellenőrzöm zsákom tartalmát, majd alaposan megkötve annak záró kötelét a vállamra dobom, ezzel a mozdulattal is jelezve, immár készen állok az indulásra.
-
Durn elgondolkodik, majd bólint. Van a közelben egy jó kis "vegyes" kereskedés, ahol fegyverek is vannak, szerintem nézzük meg azt, de gyorsan, mert nincs vesztegetni való időnk. A lóval ne törődjetek, mert a templom istállóját használhatjuk. Azzal előre is indul. Először a templom mögé mentek, ahol kaptok lovakat. Aztán néhány utcát arrébb mentek, ahol betértek egy kis boltba. A bolt tényleg vegyes, van minden. A szárított, tartós ételektől kezdve, a gyógyitalokon át az egyszerű fegyverekig minden.
-
Thorin
A lónak megörülök, mert az azt jelenti kevesebb idő alatt tudjuk megcsinálni a küldetésünket. Viszont elgondolkodom, hogy hogy fogom én megülni azt a lovat, termetemnél fogva. Bizakodok, hogy lesz valami kisebb póni féle lovuk, amit kényelmesen meg tudok ülni. Vegyes kereskedésbe benézve átnézve a dolgaimat még nem döntöttem, hogy veszek-e valamit vagy nem.
-
Szikraszem Lavanyr
Örömmel nyugtázom kísérőnk beleegyezését a vásárlási ötletembe. Megvallom, azt sem bánom, hogy nem kell mindezért bejárnunk az egész várost, hanem egy helyen minden szükséges holmit össze tudunk válogatni. Érdeklődve tekintek hát körbe a bolt kínálatát szemügyre véve, hátha megtalálom magamnak azt a néhány megfelelő holmit amit keresek. Megpróbálok néhány íjat, elsősorban a kecsesebb, hosszú íjak érdekelnek, de szemügyre veszem az egyéb, úti holmikat is. Az egyik, számomra megfelelő íjjal végül a boltos felé fordulok.
-Kereskedő Uram!-szólítom meg barátságos hangon-Mennyit kérsz ezért a fegyverért? Látom, hozzá értő készítette, bizonyára hasznos lenne a számomra, feltéve- mosolyodom el sokat mondóan-hogy meg tudunk egyezni.- Pár pillanatnyi szünet után még hozzá teszem.
-Vedd figyelembe barátom, ha jó árakat tudnál kínálni, bízvást mondhatom nem csak eme fegyver, de még jó pár más dolog is érdekel a boltod kínálatából. Tehát kijelenthetem, nem fogsz rosszul járni velünk.-
Nagyon remélem meg értette mit is szerettem volna neki mondani, s jó kereskedő lévén nem egy tételből akar meggazdagodni, így nem csak az íjra, de más szükséges holmira is futja a pénzemből. Ha így lesz ugyanis szükségem lenne még kulacsra, tűzszerszámra, és még számos, az úton hasznos dologra. Megnézek egy jó tekercsnyi kötelet is, de éppen úgy egy teljesen hétköznapi kést is. Baráti kapcsolatot próbálván létesíteni úti, s majdani bajtársammal, meg akarom lepni egy csomagnyi jobbféle pipa dohánnyal, mert minden bizonnyal pipázik, ha már az övébe tűzve hord egy hosszú szárú füst eregetőt. Nem kapkodón, ám még is igyekezve összeválogatom hát a kiszemelt holmikat, s immár felpakolva várom a kereskedő jó, avagy rossz ajánlatát.
-
Durn és Thorin csendesen nézelődnek a boltban, Thorin egyelőre tanácstalan, hogy vegyen-e valamit.
Lavanyr ellen tudatosan kiválaszt egy szép íjat, és néhány utazáshoz szükséges használati tárgyat, majd megszólítja a boltost, hogy mennyit kér mindezekért.
- Hmm, valóban több mindent vásárolsz, így tudok kedvezményt biztosítani Neked, elf uram. Az egészét 20 aranytallért kérek. Ennék barátibb ajánlatot sehol nem kapsz.
-
Thorin
Thorin csak fülel, hogy mit szeretne vásárolni az újdonsült bajtársa. 20 aranytallér hallatán nagyot nyel és tovább nézelődik. Arra gondol, hogy mennyire sok az a 20 tallér hiszen neki is csak 5 van s erre is úgy vigyázz, mint a szeme fényére.
Mikor megegyeznek a boltossal oda szól a többieknek:
- Uraim mehetünk? Részemről nagyon nincs pénzem semmire, így nem vásárlok. - mondja.
-
Szikraszem Lavanyr
Nem várt eredményt hozott a kereskedő felé intézett barátságos hangnem. Noha mindig is tudtam, a jó szó gyakorta van oly erős eszköz mint egy kard, s olykor döfni is lehet vélük mint egy lándzsával, ez most még is kissé meglepett. Nem mintha bánkódnék rajta. Mosollyal arcomon hát előszedem a gondosan becsomagolt erszényem, s egyesével kiszámolva a kereskedő tenyerébe olvasom az arany tallérokat.
-Remek üzletember vagy barátom-mondom még mellé mint egy zárásul a megkötött üzlet végén. - S ha már ilyen remekül megalkudtunk, itt van még ráadásul kettő tallér, és elvinnék egy tucat vesszőt is az íjhoz.-
Elfordulok mintha már csak indulni készülnék, de mintha csak ekkor jutna eszembe egy gondolat, vissza fordulok a kereskedő felé.
-Jut is eszembe jó uram, útra készülök barátimmal,- intek úti társaim felé -nem e tudnál némi információval szolgálni a környékről, esetleg a közelmúltban történt eseményekről. Kereskedő lévén, nyilván te magad is tudod milyen fontos tudni, vannak e az utak mentén rabló portyázások, vagy bármi ami veszélyt rejthet az utazók biztonságára.-
Miközben beszél, már ha tud nekünk mondani bármi érdekeset, összepakolom a megvásárolt holmikat a zsákomba, az íjat pedig a vállamra kanyarítom. A pipa dohányt átnyújtom Thorinnak, s mintegy jelezve, én magam útra készen állok, oda lépek a kijárathoz.
-
Thorin végül nem vesz semmit, de Lavanyrnak sikerül elég előnyös üzletet kötni a kereskedővel. Lavanyr éppen pakolja be a zsákját - a nyílvesszőket is, amit még utóbb vásárolt -, majd kérdést intéz a kereskedőhöz. A kereskedő csak megvonja a vállát: - Hát, tudja jó uram, rablók mindig akadnak, de hogy mikor, melyik banda,hol ólálkodik, arról nincs tudomásom. Különösebb eseményről sem tudok most. De hát az ilyen jól felszerelt és erős kalandorok bizonyosan meg tudják védeni magukat holmi útonállókkal szemben.
Más egyebet nem tud mondani, így hát elindultok. Durn külön figyelmeztet, hogy eleget időztetek, itt az ideje indulni, méghozzá sietve, ha még forró nyomokat akartok találni a helyszínen. Azzal lóra kaptok, és elhagyjátok a várost. A vágtát Durn vezeti, ti pedig utána a porzó földúton, amely a szentély irányába vezet.
-
Thorin
Az újdonsült elf bajtársam ajándéka meglep, de udvariasan megköszönöm neki és rá is pöffentek. Nem szoktam hozzá az ilyen kedvességhez, eddig egyedül jártam keltem a nagy világban.
- Köszönöm szépen barátom! - köszönöm meg neki. Majd megfogadva Durn tanácsát én is indulóra fognám.
-
Kb. 10 mérföldet haladtok, a végén már vágtában. Durn gyors iramot diktál, közli, hogy most már tényleg nincs vesztegetni való idő, mielőbb a templomhoz kell érni. A lovakat alaposan kihajtjátok. Lassan megpillantotok egy távoli pontot, ahonnan füst szivárog az ég felé. Hamarosan meg is látjátok a füst forrását, magát a templomot. A szentély egy hatalmas kupola, a tetején egy sárkány szoborral. A fő bejáratát egy nagy faajtó zárta el, ami most tárva nyitva áll. Az épület még mindig füstölög, a fa még parázslik. A vágtát ekkor visszafogjátok, óvatosabban közelítetek, hiszen bárki lehet még a környéken, aki veszélyt jelenthet....
-
Thorin
Egész végig az útra koncentrálok és arra, hogy mit fogunk találni ott, vagy mivel fogunk találkozni. Útitársaim iramát felveszem, de nem nagyon kommunikálok velük, inkább magamba mélyedek. Megérkezvén a helyszínhez, hol a fosztogatás zajlott mondom a többieknek:
- Még mielőtt mindannyian csapdába esnénk, váljunk szét s három irányból közelítsük meg a templomot! - vetem fel.
-
Szikraszem Lavanyr
A lovaglás, míg ha ritkán is van benne részem, nem okoz nehézséget. Népem tehetségét én magam is örökölve könnyedén ülöm meg a lovat, még a legvadabb vágta alatt is. Társalgás nélkül vágtatunk a poros úton, ami már csak azért sem meglepő mert még közben elharapnánk a nyelvünket. Végül a vágtát az elénk táruló látvány, a még füstölgő templom képe töri meg. Talán percekig is csendben nézzük, végül Thorin töri meg a csendet javaslatával.
-Talán nem rossz gondolat Thorin barátom-bólintok magam is elgondolkodva, s mintegy ösztönösen körbe is pillantok, a lehetséges bujkáló ellent keresve tekintetemmel.
-Viszont én azt gondolom-folytatom még mindig elgondolkodva-a legtöbb nyomot odabent fogjuk meglelni, tehát én inkább azt javallom, menjünk be. Viszont mivel magam sem szeretném ha a hátunk mögül meglepetés érne bennünket, állítok a bejárathoz, vagy-mosolyodom el-legalább is megpróbálok állítani egy őrszemet. Megakadályozni nem fogja a behatolást, arra nem képes, ám tudatni fogja velem a hívatlan látogató érkeztét.-
Ha a társaságunk tagjai beleegyezésüket adják, az ajtón való belépésünk után varázslatba kezdek, s egy mágikus őrszemet állítok az ajtó elé.