Úgy tűnik, hogy a mindennek ára van egy valakire nem vonatkozik. Neko-chan sosem kért semmit, hacsak nagyon nem akarjuk belemagyarázni a simogatásba azt, hogy ez volt az ára a szeretetének. Ki lehet – ha akarod – csavarni ezt az egészet és persze meg lehet tölteni mindenféle kegyetlen érzéssel és-vagy nem törődéssel, de alapvetően talán egy állat nem érdekből cselekszik és mint ilyen több, mint egy ember vagy… Oni.
A másik férfi valószínűleg helyi. Középkorú, minden jellegzetességgel amit a városi sétáid során felfedeztél a helyiekben. Kaphatott nem keveset, de tekintetében olyan tűz ég, amit nem lehet kioltani sem testi sem lelki kínzással. Olyasmi, amiért még ölni is képes lenne! Úgy tűnik, hogy az Úrnőt ilyesmi nem érdekli, ő csak azt akarja, hogy az erősebb maradjon életben és az szolgálja őt. A gyengének vesznie kell így vagy úgy. Sajnos nincs választás, de te mégis lázadsz és megteszed ami tőled telik…
A következő szavakkal támadnak rád, nem igazán törődve azzal, hogy mit akarsz, senkit nem érdekel, hogy mit gondolsz, mit szeretnél vagy épp tennél, csak az, hogy ne az a másik legyen az, akit megölnek. A támadó technikája nyers, de mégis van benne valami elemi düh, amitől veszélyessé válik. Olyan esetlennek tűnik és mégis annyira eltökélt, hogy ez lehet talán a legnemesebb, amit egy férfi tehet amikor valami olyasmiről van szó, amit kifejezetten csak görögül adnak a tudtodra
Férfi /Görög/ οικογένεια!
A harag nem biztos, hogy neked szól, de te vagy az akadálya annak, hogy a férfi elérje amit akar. S mint ilyen minden alkalommal amikor a férfi valamilyen oknál fogva ütés vagy rúgás áldozata, a földre kerülne vagy falnak vágódna, felpattan és folytatja mint aki fel sem veszi ezeket, pedig hallod a puffanást és minden mást ami fájhatott. De minél több kudarc éri, annál elkeseredettebb és minél elkeseredettebb, annál dühösebb és mint ilyen meggondolatlan, de veszélyesebb talán mint valaha.
Nem úszhattad meg ezt, nem lehettél képes rá, kaptál ütést és rúgást is, fájnak és kínoznak és még egy mélyről jövő suttogás is erőre kap ami azt mondja, hogy jogodban áll kioltani az életét és nem csak azért, mert az Úrnő ezt akarja. A férfi akármiért is harcol, akármit is mondott, az biztos, hogy nem adja olcsón az életét! Még egy állát ért ütés után is talpra kecmereg immáron a hosszú harc nyomaitól terhesen, mint a véres orr és bedagadt, liluló szem…
Végül az egész olyan szürreális, mert valahogy elérte, hogy a földre kerülj! Kirúgta a lábad vagy csak elsodort, mindegy is talán végül melyik miatt kerültél bajba, de most a torkod szorongatja két kézzel és elvakult elementáris dühvel, hogy megtegye amit meg kell tennie. S ekkor ami talán ennél – az ellenfeled örömmámorának hiányánál – sokkal megdöbbentőbb lehet, a könnyei, melyek elkezdenek potyogni… az arcodra hullnak és a szorítás minden egyes cseppel egyre csak gyengül és gyengül…
