Görögország, Athén
1999. július 25. – 5. nap
Vasárnap – Délelőtt
Nem tudnád megmondani, hogy tudja e, de valamiért csak elszaladt, s mikor újra láttad megint nem akart a közeledben lenni, így talán lehetséges, hogy látta. Ha nem, akkor is valami komoly oka lehet, hogy nem néma áhítattal esett térde sírva vagy valami ehhez hasonló módon reagált az elfeledett igazságra. Ugyanakkor itt és most, felemás érzéssel állsz most a Doktornő előtt, aki áhítattal tekintett rád, de valóban, a közelség melegségén túl nem éreztél semmit, semmit, ami felidézné a múltban mily természetes volt, mennyire evidens, hogy a Hit szabadon áramlik a Teremtésben és az Elohimok szinte bármire képesek.
S eddig csak egyszer, abból is csak egy cseppet éreztél, ami most teljes mértékben hiányzik. Elkeserítő lehet, de az biztos, hogy hűen mutatja mennyit változott a világ, hogy a Hit mily érték lett és mennyien elveszíthették azt…
Végig magadon érzed a tekintetét, függetlenül attól, hogy épp a városra pillantasz vagy épp a gyűrűre, esetleg őt nézed. Ott látod a kíváncsi és kutató tekintetet, amit ez előbbi táplál és talán csak ezért lehet annyira zavaró, mert tudni akar. S míg ő valóban talán tudásra tesz szert, addig te parlagon maradsz. Nem teszi szóvá, hogy nem válaszoltál, vagy azt hogy mennyit lát abból ami most benned kavarog, mint egy őrjítő légörvény, csak türelmes és figyelmes. Minden szó, amit végül megvallasz picit mintha könnyebbé tenné a káosz elviselését, melynek egy része valószínűleg Jayr öröksége, amiről korábban már vallottál.
Doktornő /Görög/ Mindannyian képviselünk valamit, ami okod a Sötétségnek, hogy megpróbáljon belénk marni. Valószínűleg még nekem is van rosszakaróm, pusztán a megjelenésem, az anyagi helyzetem vagy más miatt. A világ teljesen kifordult magából és talán most nagyobb szükségünk van rátok, mint bármikor korábban. De titeket is megfertőzött az emberi értékrend és valóban, amit mondasz igaz lehet! Ugyanakkor ki tudja, hogy mit örököltetek és kiből lett valami teljesen más, mint volt a Háború előtt vagy alatt… – pici vállvonás, ehhez ő kicsinek érzi magát – Tudod, szó szerint nincs lelked. Soha nem is volt. Esszencia vagy, egy ősszellem (spirit), valaminek az idealizált, eszmei képe, amivel mi képesek voltunk és vagyunk azonosulni. Nem tettél szívességet, sőt! lázadtál, hiszen azzal, hogy megmutattad magad, újra és újra szembeszegültél a paranccsal, hogy ne tedd.
Itt pici szünetet tart, hogy megértsd, fel tudd fogni-dolgozni mit is mondott, majd folytatja
Doktornő /Görög/ Fiatal lehetsz, mert heves vagy. Esetleg Jayr volt ilyen, ezt nem tudom, de azt igen, hogy ez a megváltozott világ nem kedvez azoknak, akik azonnal és kétség nélkül bíznak. De ebben az esetben nem erről van szó, hiszen itt vagyunk és beszélgetünk, sőt, idővel válaszokat is ígértünk, de ehhez némi türelmet kérünk. – mintha lenne még valami amit itt megemlítenének, de végül csendben hagyják, hogy az ablakhoz sétálj, aztán az okfejtésedre picit kuncognak, és lassan melléd lépnek, hogy amikor már ott állnak – Lehetséges, hogy tudnál segíteni, de kevesen, kevés ember – emeli ki ezt a szót – ismerik annyira az igazságot, mint én. Nagyon kedves, hogy segíteni akarsz, ez örömmel tölt el, de nem azért érzed azt a kínzó hiányérzetet, mert kiégtem, hanem mert már van Pártfogóm és ő megvédi a Lelkem ettől a traumától – nyugtatna meg, majd – S szerintem nincs annál nehezebb és nemesebb feladat mint amit tenni szerettél volna, azt gondolva, hogy elvesztettem a reményt…