Enethiel
/Görög/ Még az elérhető könyvtárak mélyén is rengeteg tudás várja, hogy megismerjem őket - értek vele egyet - a szűk keresztmetszet inkább én vagyok - utalok arra, hogy időbe telik még végigolvasni is őket, nem hogy elsajátítani. De ezt inkább vidáman mondom, hiszen így még több megismerésre méltó ismeretre tehetek szert. A visszakérdezésre egy halovány mosoly a jutalma
/Görög/ Nem tudom, ezt az oldaladat még nem ismerem - válaszolom, hogy még nincs határozott elképzelésem arról, hogy mennyire van hozzászokva az intenzívebb testmozgáshoz. Ahogy viszont a bukottak itteni szerveződését említi, teljesen tanácstalanul pillantok vissza rá. Ez a későbbiekben bizonyára hasznos lehet, de még nem nagyon tudom mihez kapcsolni. Inkább csak további kérdéseket vet fel, mint amennyit megválaszol.
/Görög/ Köszönöm a felvilágosítást - válaszolom, majd gyorsan bepozícionálom magam a piramis legaljára, és ezzel letudtam a rám eső feladatot. A teremtőről szóló válasza már inkább tűnik érdekesnek, de sajnos semmi új ötlettel nem tudott előállni.
Ellenben én úgy látom, hogy megleptem, és talán meg is sértettem volna? Szépen kivárom, hogy megfogalmazza a gondolatait.
/Görög/ Nagyon köszönöm! - válaszolom hálásan arra, hogy legközelebb tekintettel lesz rám - Tudom, hogy a segítő szándék vezérel, és nem engem kívánsz esetenként leszólni! Az bőven elegendő lesz, ha annyit elé füzöl, hogy sajnos az az igazság, vagy hogy tudom, hogy nem szívesen hallod, de... ezzel mintegy akkor is emlékeztetsz arra, hogy nem azért mondod, mert bántani akarnál vele. S ne haragudj, hogy ezzel előhozakodtam, de úgy vélem, hogy ha nem szólok, akkor hosszabb távon csak felelegesen felgyűlő frusztrációhoz vezethet - magyarázom - noha úgy gondolom, hogy ezen a területen ő a szakember.
Amikor az elhúzódásom mögött sértődöttséget vél felfedezni, sóhajtok
/Görög/ Talán nem kell mondanom, hogy nem zavar, ha kinevetsz. Egyszerűen egy kis ideig eltartott, míg rájöttem, hogy mi a vidámság tárgya - vallom be, hogy zavarni nem zavar, csak váratlanul ért - Ami pedig az elhúzódást illeti - nos, ha te egy pillanatra óvatlanná is váltál mellettem, de jelenleg én nem engedhetem meg magamnak ezt a luxust a múltkori eset óta. Mintegy próbáltam tartani a távolságot, mert én nem bízom meg teljesen magamban - világosítom fel, hogy nem holmi sértődöttséget, hanem óvatos önbizalomhiány láthatott.
Ahogy rávilágít arra, hogy a főpapnői kinevezéssel pont hogy a hiearchiát erősítem - nos, kénytelen vagyok elismerni, hogy igaza van.
/Görög/ A kialakult helyzethez kell alkalmazkodnom, akkor is, ha én is hoztam létre - válaszolom. Majd később sejtvén, hogy a nem merted kifejezést nem teljesen úgy értette, ahogy én, megszólalok, hogy enyhítsek a dolgon, mert nem akartam megsérteni vele.
/Görög/ Elnézést, de azt hiszem, hogy nem pont úgy ment át ez a mondat, mint ahogy reméltem! Gondolom én fogalmaztam rosszul, mert nem volt követhető a gondolatmenetem... A csalódottság nem neked szólt, vagy annak, hogy nem teregeted ki az ismerőseid vagy pácienseid dolgait. Hanem annak, hogy én az eddigi futó benyomásaim és információtöredékek alapján a Vörös boszorkányt valamiféle képzeletbeli piedesztálra helyeztem. Eddig azt gondoltam - vagyis inkább reméltem, hogy olyan valakivel találkoztam, aki ha nem is alkalmas számomra tökéletes példaképnek, de majdhogynem vakon megbízhatok benne. Valaki, akin nem hagyott annyia mély nyomokat az Abbys, mint például rajtam. Azt tudom, hogy jó szándékkal vagy felém - még ha nem is feltétlen érdemlem meg. Továbbá úgy gondolom, hogy ha valakiről teljes mértékben jó véleménnyel vagy, hogy annak hajlamos vagy hangot adni. Ahogy az előbb Indirával kapcsolatban messze optimistább voltál számomra teljesen ismeretlen okok miatt, amikor azzal bíztattál, hogy biztos vagy benne, hogy tökéletesen fog alkalmazkodni. Ez csökkentette az aggodalmamat, hogy esetleg felbukkanhat olyan nehézség, amit nem tudok vele megoldani. Ám a Vörös boszorkánnynal kapcsolatos válasznál úgy éreztem, hogy valami oknál fogva nem vagy teljesen meggyőződve arról, hogy nyugodt szívvel azt mondhatod nekem, hogy megbízható. Vagyis nem merted azt mondani, hogy megbízható - de azért, mert nem érzed teljesen megbízhatónak, és nem akarsz tévútra vezetni. Ezen konklúzióra jutva mondtam azt, hogy nem merted azt mondani, hogy teljesen megbízható, hanem helyette inkább megpróbáltad diplomatikusan hárítani a kérdést, amolyan másokról jót vagy semmit alapon - magyarázom egy szuszra, aztán
/Görög/ Egyszóval szeretnék elnézést kérni, ha meggondolatlan szavaimmal megsértettelek - zárom a mondandómat, mert valóban zavar a dolog - főleg hogy nem akartam megsérteni. Nem várom, hogy ez semmissé teszi a dolgot - de talán hosszabb távon könnyebben tudja majd feldolgozni.
Iason végül eldöntötte, hogy akar-e ennni valamit - én pedig nem vitatkozom vele. Elvégre neki kell tudnia.
/Görög/ Rendben van! De ha később változik a helyzet, akkor szólj! - kérem tőle
Az arborétumnál megpillatva Alexandost, elmosolyodom. Madjhogynem mindenki itt van, aki számít. Sophia köhintésére aggodalmasabb pillantást vetek rá, és Alexandros magyarázatára picit összehúzom a szemöldökömet.
/Görög/ Sophia, sokkal jobban kéne vigyáznia magára, mint másoknak! Önből csak egy van! - korholom barátságosan picit, aztán mivel Alexandros is itt van
/Görög/ Ő pedig itt az Arborétum másik szíve, Alexandros - kettejük nélkül megállna itt az élet - mutatom be Alexandrost is Iasonnak.
/Görög/ Remélem jól alakulnak a dolgaid! - mondom Alexandrosnak, hiszen van egy olyan érzésem, hogy a nővéremnek megakadt rajta a szeme.
Hallva azt, hogy Dalia "szokás szerint" valahol kint van a természetben, nem ér különösebb meglepetésként. Így nem marad más, mint hogy rövid üzenetet hagyjak - de előbb még picit zavarban vagyok, amikor Iasonra virágot bíznak.
/Görög/ Köszönjük szépen! - mondom Sophiának, és pillantok Iasonra, hogy kövesse a példámat, ha valamiért nem találná a szavakat.
/Görög/ Milyen helyet kedvel, és milyen időközönkét, és mennyi vizet igényel? - érdeklődök a legfontosabbakról. Aztán amíg Alexandros csomagol, én elnézést kérek, és elsietek mosdó iránt kezet mosni. Közben ha nincs senki a mosdóban, halkan megszólalok
/Görög/ Kedves Zaira! Ne haragudj a zavarásért, de Sophia köhögésén segítenék, ha sem neked, sem Sophiának nem gond! - mondom.
Aztán pozitív válasz esetén visszatérve megkérdezem Sophiától
/Görög/ Volna itt egy privát zúg, ahol válthatnánk pár szót kettesben? - érdeklődök tőle, és amennyiben van, és hajlandó rá - félrevonulok vele.
/Görög/ Kedves Sophia, nagyrabecsülésem jeleként segíthetek elmulasztani a köhögést? - érdeklődöm, és adjon bármilyen választ, azt nyugtázom, és utána még hozzáteszem
/Görög/ Mivel most kissé feszítettebb az időbeosztásunk, sajnos személyesen nem tudom üdvözölni Daliát a kertben. Ám amikor találkozik vele, mindenképp említse meg neki, hogy
találkoztam azzal, akit javasolt. Ráadásul úgy tűnik, hogy sikerült megegyeznünk - és ha Daliának nincs komoly ellenvetése - akkor valószínűleg elfogadom a felkínált munkát.
Utána pedig ha biztos vagyok abban, hogy nem látnak ránk, és kérte a gyógyítást, akkor elmulasztom a köhögését, majd visszatérünk Alexandroshoz és Iasonhoz.
/Görög/ Nem szeretnénk jobban feltartani és kihasználni titeket! - Mondom nekik - Sajnos ma eléggé kötött a programunk, de tudunk valamiben segíteni? - érdeklődök, és Iason felé fordulva - a következő alkalommal bejárhatnánk a kert egy részét! - vetem fel neki. Ha nincs semmi feladat, akkor elköszönünk Sophiától és Alexadrostól, s újra útra kelünk. Út közben még magyarázok Iasonnak.
/Görög/ Tudod, szerintem Alexandrosnak tetszik a nővérem. Amit nem is bánok, mert Alexandros rendes pasas - és a nővérem ikerlányaival is jól kijön - aztán Iasonra pillantok - mint már sejted van két unokahúgom - de nálad picit fiatalabbak - világosítom fel.
/Görög/ Node induljunk el a templom felé, és remélhetőleg Indira út közben valahol csatlakozik hozzánk. Főleg, ha szólunk neki időben... - teszem még hozzá útban a buszmegálló felé. Aztán a mobiltelefont elővéve pár másodpercig szuggerálom, hátha megcsörren - majd végül rövid hezitálás után felhívom Cesariel számát. Ha Cesariel felveszi
/Görög/ Elnézést a zavarásért, de Indirát szeretném utolérni. Most indulunk az arborétumból a templom felé - és a forgalomtól függően érünk oda - mondom neki, és árulom el a templom címét - ha eddig nem tettem volna. A telefonálás után Iasonnal tovább folytatom a beszélgetést
/Görög/ Természetesen a virágról az igényeire odafigyelve kell gondoskodnunk. Pláne, hogy Sophiáék különösen a szívükön viselik a sorsát - említem meg, hogy a növénnyel azért felelősség is jár. Mondjuk emiatt nem aggódom annyira - de azért biztos ami biztos alapon megemlítettem.