I. Fejezet - Epilógus és Bejutás a masgari belsővárosba

[Quator]

Helyszín: Eren hercegség, Masgar városa
Időpon: P.sz. 3693., Alborne terce, az Álmok hava
Résztvevő: Talwin Medredis

*Nem sokkal napnyugta előtt érkeztél Masgarba. Egyik helyi kapcsolatod – egy ereni felhajtó akinek dolgoztál már – szerezte a címet, ahová menni kell.
Állítólag mindent megbeszélt a háziakkal, valami idős nő fegyvereseket keres egy vállalkozáshoz. Hogy pontosan miről van szó, azt nem mondták, de a nő vacsora meghívást adott a kiválasztottaknak, ahol ismertetni fogja, hogy pontosan miről van szó és mennyit fizet.
Ezért vagy most itt. Mivel mostanában igencsak híján vagy a jól fizető megbízásoknak, egy próbát megérhet a dolog.*

[Quator]

Helyszín: Eren hercegség, Masgar városa
Időpon: P.sz. 3693., Alborne terce, az Álmok hava
Résztvevő: Leeonson con Laar, az „Oroszlán”

*Az Oroszlánszív Lovagrend északi rendfőnökének utasítására érkeztél Masgarba. Mellényedben a meghívólevéllel, melyet feladatod ismertetésével egy időben adott át a rendfőnök.
A küldetésről nem mondtak túl sokat. Nem a rend ügye, azonban szívességgel tartoztok ennek a megbízónak, amit most kell visszafizetni. Úgy határozott a rendfőnök, erre a feladatra a Délről érkezett rendtársát küldi el, hogy a helyi belpolitikai viszonyokat ne ingathassa meg a kinevezett személye.
Azt mondták Briana Wynne ma este vacsorát ad, ahová meghívta a vállalkozásra toborzott kalandorokat, hogy saját szemével győződjön meg és választhassa ki őket.
Téged bíztak meg, hogy legjobb tudásod szerint segítsd az Oroszlánszív Lovagrend képviseletében ezt a nőt. Ezzel is biztosítva a jó viszony fennmaradását.*

[Quator]

Helyszín: Eren hercegség, Masgar városa
Időpon: P.sz. 3693., Alborne terce, az Álmok hava
Résztvevő: Geor cwa Kryss

*Régi barátod, Briana meghívására tartózkodsz Eren egyik jelentős városában, Masgarban. Régen nem láttad már Brianát, azonban nagy megbecsüléssel tartozol a hölgynek, aki nemcsak az Északra jutásodban volt segítségedre, hanem egyik rosszul sikerült kártyaested után is kisegített. A helyi alvilág hírhedt alakjai akarták behajtani rajtad az adósságkövetelésüket. Már ott tartott a dolog, hogy nemcsak Te, hanem mindenki életveszélyes fenyegetéseknek volt kitéve, akivel kapcsolatba kerültél.
Aztán jött Briana és elsimította a gondokat… ennek mikéntjéről azóta sem beszéltek, de tudod, hogy nem kis befektetést kellett erre áldozzon.
Brianáról nem sokat tudsz. Egy kereskedelmi képviseletet vezet Masgarban. Ha jól rémlik, akkor bányászati eszközökkel és a kitermelt nyersanyaggal foglalkoznak főként.
Biztosat csak akkor tudsz majd mondani, ha már ott állsz a háza előtt, kezedben a meghívólevéllel, amiben kedvesen meghív magához vacsorára, mert beszélni óhajt veled.*

[Quator]

Helyszín: Eren hercegség, Masgar városa
Időpon: P.sz. 3693., Alborne terce, az Álmok hava
Résztvevő: Talwin Medredis, Leeonson con Laar, Geor cwa Kryss

* Pyarron szerinti 3693-at írunk. Északon még tombolnak a XIV. Zászlóháború lángjai. Bár a fő frontvonalak a Dwyll Unió déli, dél-nyugati és Eren déli részét érintik. A közbiztonság katasztrofális, toroni csatlós szabadcsapatok és zsoldos portyázók járják a vidéket. Felprédálva mindent, amihez erejük van. Azok a földes gazdák, akik nem tudták megszervezni a védelmüket, a városokba húzódtak. A háború miatt az élelmiszerek és a napi fogyasztási cikkek árát ezüstben mérik. A nemesfémek értékvesztése, a pénzromlás, óriási méreteket öltött. Az emberek hajlamosak inkább cserélni, mint pénzzel kufárkodni.

Megérkezvén Masgarba, szobát béreltetek az Öreghegy-fogadóban, nevetségesen alacsony áron, fillérekért. A lakosztálynak is beillő, de egyedül bérelt szoba 3 réz egy napra. A háború nem érte még el Masgart, de sok polgár menti ki családját, vagyonát a városból Haonwellbe, Gianagba, vagy a módosabbak térkapukon más, távoli országok felé, a toroni regimentek elől.
Így aztán az utazó – pláne fizetővendég – meglehetősen ritkaság most errefelé. Többnyire átutaznak az idegenek Masgaron, nem állnak meg itt. Egy kiadós ebéd ára ellenben vérlázító: egy egész ezüstöt elkérnek egy átlagos adagért.
Tekintve, hogy most, a nagy ínség és élelmiszerhiány idején jóllakni három utazónak egy fogadóban, fél vagyonba kerül, Briana vacsorameghívása több mint csábító a feladaton túlmenően is.

Éppen a szóban forgó vacsorára készülődtök, ki-ki a saját szobájában, amikor mindegyik szoba ajtaján halk, de kitartó kopogtatás hallatszik. Ha rákérdeztek vagy ha csupán kinyitjátok az ajtót, egyaránt egyértelművé válik, hogy a kopogtató a fogadó egyik inasa. Tízes évei elején járó, a ház körüli munkának és az erv ősök adottságainak hála stramm fiú álldogál az ajtóban. Fejét udvariasan lehajtja.*

- Elnézését kérem a zavarásért, Uram! A Fogadós Úr küldött, hogy azonnal szóljak Önnek, vendége érkezett. A lenti étkezőből nyíló különtermünkben várja Önt.

*Ezzel ismét tisztelettudóan meghajol és indul is tovább dolgára. Láthatóan kissé zavarban van, mert nem tudja, hogy ki és miért keresheti a fogadó három, még épphogy csak megérkezett vendégét.*

[Quator]

Ami eddig történt...

Cyrgaan KheaLorn
Geor cwa Kryss

Unottan állok fel az ágyról a kopogást hallva, miközben egész idáig háttal fekve azon szórakoztam, hogy a dobótőrömet úgy dobjam fel a gerendáig, hogy épp csak érintse. Nem izgattam magam túl a vacsora miatt, és a készülődést sem vittem túlzásba. Briana ismer, tudja, mennyire tudom értékelni az efféle megjelenési szabályokat meg az etikettet, a többiek meg nem igazán érdekelnek. A ruhám tiszta, szagom nincs - a megjelenésem tehát pont olyan, amilyet szeretnék. Az ábrázatomon így némi érdeklődés tűnik fel a fiú szavait hallva - egy kis meglepetés, egy kis változás fel tudja dobni a napomat.

- Várj, kölyök! - állítom meg egy pillanatra, mielőtt elmenne. Szegény kissé be van tojva, de mindegy. Úgy sem fogom leharapni a fejét. - Te, mondd csak... hogy néz ki ez a bizonyos vendég?

Kíváncsi vagyok, mit akarhat. A fiút útjára bocsájtom, és becsukva magam mögött az ajtót, én is elindulok. A dobótőrt, amivel játszottam, még mindig a kezemben szorongatom - talán ezért is volt ilyen megrettent az inas -, de már nem megyek vissza. Elhelyezem az alkaromra rejtett tokban inkább. Ne adja Arel, hogy szükség legyen rá. Ilyen időkben, amiket e táj megél épp, sosem lehet elég óvatos az ember.
________________________________________
kalidar
Talwin Medredis

Ahogy minél jobban elhúzódik a háború annál nehezebb intéznem némi támogatást a haduraknak,na és persze egy kis jövedelmet magamnak.Ezért kapva kaptam az alkalmon amikor felkérést kaptam jól
fizető munkára.
Masgarba még nem jártam bár hallani már hallottam ezt-azt róla utazásaim során.
A fogadóba nagyon olcsón bérelek jó szobát,de az ételnek förtelmesen magas az ára.De nincs mit tenni,kifizetem.Gondos készülődés előzi meg a vacsorát,nemesi öltözékemet előcsomagolom és kiterítem az
ágyra hogy simuljon.
Ekkor kopogtat az inas,hogy valaki vár odalent rám.Erre kicsit felvonom a szemöldökömet hiszen azon kívül aki meghívott senki nem tudja hogy ide érkeztem.Felveszem a zekémet és felcsatolom a kardomat miközben kiszólok a fiúnak:

-Rendben,köszönöm.Máris lemegyek!-majd várok kicsit óvatosan kikukkantok a folyosóra az ajtónál aztán lemegyek a különterembe.
________________________________________
kyrfattyú


Eren hercegség, Masgar városa, P.sz. 3693., Alborne terce, az Álmok hava

Viadomot maga mögött hagyni nem volt túl nehéz, az utóbbi években az „Oroszlán” amúgy sem töltött túl sok időt a hatalmas várfalak mögött. Jelenleg pedig túl sok dolog sem akadt idehaza, szerencsére mind Krán, mind Gorvik elcsendesült a külvilág felé. Csak a nomádok és a portyázó orkok szokásos támadásai veszélyeztették esetlegesen a Pajzsállamok által meghúzott határokat.
Északon viszont lángolt a határ. Ezen aggasztó hírek nemcsak Pyarronig jutottak el, hanem fel-felbukkantak a déli udvarok beszélgetésinek témái között is.
Így Leeonson úgy döntött, hogy a tétlenség helyett újabb szent küldetést tűz ki maga elé, öregbítve a Rend és Dreinán keresztül az egész pyar egyház hírnevét. Engedélyt kért, és kapott is a Nagymestertől, hogy Északra mehessen térkapukon. Egyébként túl veszélyes lett volna.
A szükséges diplomáciai körök lefutása után a khál lovag, hű csataménjével Pyarronba, majd több térváltást követően az Eren nevű északi Hercegségbe érkezett. 3693-at írtak a krónikások, Alborne terceit.
…
Az utóbbi holdhónapokban, otthonában, Leeonson már kezdte elfeledni, hogy megjelenése milyen hatást vált ki a másfajúakban, de Erenbe érve ezek az emlékei gyorsan visszatértek. Jómaga csendesen és nyugodtan tűrte a szörnyülködés, csodálkozás hangjait, sustorgásait, csak Robosztus volt, aki néha-néha idegesen felhorkant.
-Nyugalom, Pajti…nyugalom.
Illendő köszöntés után útbaigazítást kért a kapuk őreitől, majd hatalmas ménjét kantáron vezetve, gyalogosan közelítette meg a Rendház északi bázisát. A protokollnak és az etikettnek eleget téve jelentkezett hát a rendfőnöknél.
…
A jó lovagnak sokat nem kellett unatkoznia, igazából ki sem tudott csomagolni, mivel már meg is kapta az első küldetését, amelyet végül is szívesen fogadott és teljes mértékben egyetértett az északiak döntésével. Mind az Oroszlánszív Lovagrend tagja, minden további nélkül, teljes mellszélességben tudja a Rendet képviselni és mégsem szólhat senki, hogy egy szívességi feladatot látnak el.
Útra kelt hát Masgarba, a hercegség északnyugati városába, mellényzsebében a meghívólevéllel.
Az út eseménytelenül telt, annak ellenére, hogy érezhető volt a háború hatása. Az emberek még bizalmatlanabbak voltak és minden alá volt vetve a XIV. Zászlóháborúnak nevezett csatározásoknak. Leeonson amit tudott pletykákat, begyűjtött erről a háborúról. Bár a fő frontvonalak a Dwyll Unió déli, dél-nyugati és Eren déli részét érintették jelenleg, azért a közbiztonság katasztrofális volt az ország egyes részein. Toroni csatlós szabadcsapatok és zsoldos portyázók járták a vidéket, felprédálva mindent, amihez erejük volt. Azok a földes gazdák, akik nem tudták megszervezni a védelmüket, a városokba húzódtak hát. A háború miatt az élelmiszerek és a napi fogyasztási cikkek árát ezüstben mérik jelenleg. A nemesfémek értékvesztése, a pénzromlás, óriási méreteket öltött.
Mint a Dúlás idején… - futott át a khál agyán.
…
Megérkezvén Masgarba, a lovagot megint szempárok tucatjai figyelték útja során. És még valószínűleg utána is. Egy hatalmas csataménen érkező, vasakba öltözött, kellően felfegyverzett macskalény – még ha egyedül is van – okozhat bizonyos személyeknek fennakadást.
Leeonson-t viszont nem nagyon érdekelte. Kifelé legalábbis ezt mutatta. Nem kapkodta a fejét, de érzékei pattanásig feszültek. Ösztöne legtöbbször jelezte a reá leselkedő veszélyeket, így hát továbbra is azokra hagyatkozott. Részben. Lelke mélyén pedig Dreinához mormolt imát, hogy tartsa meg erőben, egészségben, hogy a Rendet szolgálni tudja.
A városi őrség útmutatása alapján a khál szobát bérelt az Öreghegy-fogadóban, nevetségesen alacsony áron, fillérekért. A lakosztálynak is beillő, de egyedül bérelt szoba 3 rézbe fájt egy napra. Mivel Leeonson nem tudta, mit hoz a jövő, ezért éppen csak 3 napra fizetett előre. Ménjét saját maga látta el, de meghagyta a megszeppent lovászfiúnak – további rézgarasok átadása mellett – hogy legyen gondja a nehéz harci lóra, ne szenvedjen semmiben hiányt.
Közben azért meg is tudott egy-két dolgot a személyzettől – már amelyek megbékéltek kinézetével. A háború nem érte még el Masgart, de sok polgár mentette ki családját, vagyonát a városból Haonwellbe, Gianagba, vagy a módosabbak térkapukon más, távoli országok felé, a toroni regimentek elől. Az utazó – pláne fizetővendég – meglehetősen ritkaság most errefelé, mivel többnyire átutaznak az idegenek Masgaron, és nem állnak meg hosszabb időre.
A kiadós ebéd ára viszont vérlázító volt. A khálnak is felugrott a szemöldöke, amikor meghallotta az egy ezüst árat. Sosem tiltott meg magától étket, úgy érezte szervezetének megfelelő működéséhez, ahhoz hogy ilyen erős, szívós legyen, mindenből a legjobbat kell, hogy kapja. Persze más ez a csatatéren, de azt is megszokta. Éppen ezek miatt döntött úgy, hogy minden egyes aktuális étkezést annak elfogyasztásakor fizeti meg.
Ellenben a meghívó szerint, a Rendet lekötelező Briana nevű személy vacsorára várja a küldöttet, az az „Oroszlán”-t.
A khál éppen utazóládájából szedegette elő még nem használt, friss ruháit, rendezgette fegyverzetét, amikor a folyosóról lépteket hallott, majd halk, de kitartó kopogtatás hallik fel.
Leeonson vértezetének darabjaitól megszabadulva, majdhogynem puha léptekkel indult az ajtó felé. Azonban a deszkalapok – majd kétmázsás súlya alatt – csak-csak megnyikordultak. A kinyitott ajtóban a fogadó egyik inasa állt.
-Igen?
Az ijedt tekintetű tízéves forma gyerek – hiába volt a ház körüli munkának és az erv ősök adottságainak hála stramm kiállású – eltörpült a 2 és fél láb magas óriás előtt. Udvariasan fejet hajtott és kissé dadogva kezdett bele mondandójába.
-Elnézését kérem a zavarásért, Uram! A Fogadós Úr küldött, hogy azonnal szóljak Önnek, vendége érkezett. A lenti étkezőből nyíló különtermünkben várja Önt.
A lovag kissé meglepődött, mivel pontos érkezése nem volt bejelentve, csak a megbízónak. De úgy is tudta, hogy mindenféle szervezett szokta így vagy úgy követni a mozgását a civilizált vidékeken.
-Köszönöm… – dorombolta a khál – …de nem vártam vendéget. Megtudhatnám, hogy kicsoda érkezett hozzám, Fiam! Kiféle-miféle szerzet?
A választ megvárta, majd intett a suhancnak.
-Távozhatsz, és üzenem a vendégnek, hogy pár perc és érkezem!
Az „Oroszlán” becsukva az ajtót egy pár pillanatig elgondolkodott, majd utazóruháját végigsimította, hű kardját felcsatolta. Ellenőrizte a nyílászárókat, hogy biztonságba tudja értékes fegyverzetét, végül erszényét is magához vette és kilépve a folyosóra bezárta a lakosztálya ajtaját, majd a kulcsot a nyakába akasztotta, a Dreina lánca mellé.
Kimért léptekkel indult el a folyosón, majd a fenti karzatról letekintve mérte végig az ivót. Fülelt egy sort, majd a nyikorgó lépcsőn lemenve a különterem felé vette útját.

________________________________________
Quator
Helyszín: Eren hercegség, Masgar városa
Időpon: P.sz. 3693., Alborne terce, az Álmok hava
Résztvevő: Talwin Medredis, Leeonson con Laar, Geor cwa Kryss

*Az inas mind Geor, mind Leeonson kérdéseire, csupán tanácstalanul vonogatja vállait.*

- Azt én nem tudom megmondani Jóuram. Nem voltam ott az érkezésekor. Engem a konyhából hívott ki a Fogadós Úr, hogy jöjjek és szóljak hármuknak, újonnan érkezetteknek.

*Ha nincs több kérdése a vendégeknek, akkor a fiú megy is dolgára, nem szeretne a kelleténél jobban belefolyni az idegenek dolgaiba.

Több-kevesebb rákészülés után, nagyjából egyszerre értek a különterem ajtajába. Lefelé jövet feltűnik, hogy senki sincs az étkező részben. A konyhából kihallatszanak a vacsorai előkészületek hangjai, de idekint épp nem tartózkodik senki. Amúgy se volt sok vendég rajtatok kívül, amikor megérkeztetek külön-külön, de láthatóan most épp mindenki más saját dolgával foglalkozik valahol máshol. Ennek köszönhetően a fogadósék is saját teendőiket végzik a hátsó helyiségekben.
Egyrészt már az ajtóban is kicsit furcsa a trió találkozása. Azonban ezt még feszélyezettebbé teszi, amint benyittok a különterembe. Ez eredetileg kisebb zárt körű rendezvényekhez, díszvacsorákhoz szolgál helyszínül. Hosszúkás terem, középen egyetlen nagy, inkább hosszú, mint kerekded, de ovális tölgyfaasztal. Körülötte tucatnyi díszesen faragott, támlás szék. A fal mellett több tálalószekrény is áll, különböző garnitúráknak helyet adva. A hosszabbik falon egy sörfőzdei mulatságot ábrázoló faliszőnyeg terül el. A termet két csillár világítja be az estélyek során. Azonban most nem gyújtották meg a csillárok gyertyáit. A különterem sarkai kissé félhomályosak, mert a megvilágítást az asztal közepére állított ötkarú gyertyatartó szolgáltatja. Láthatóan a vendégek nem jelezték teremigényüket előre a házigazdának és kompromisszumként meg is elégednek a sebtében biztosított helyiség lehetőségeivel. ... Érzitek, hogy itt nem bankett lesz.
A teremben két alak fogadja hármatokat.
A komorabb és egy lépéssel társától hátrébb álló, ötvenes évei vége felé jár, de még mindig erőteljes testalkatú. Ruházata egyszerű, puritán és jelenleg teljesen fekete: fekete szövetnadrág, fekete lovaglócsizma, fekete ingén, fekete felöltő. Fekete köpeny terül vállaira, ez takarja az oldalára felcsatolt tollas buzogányt, mely meglepő módon: feketére edzett. Nyakában Kyel szent szimbóluma, az Ikerkör csillog ezüstösen.
Arca a kortól barázdás, szeme azért még élénk fénnyel tekint Rátok. Szemöldöke dűs, haja ősz szálakkal tarkított. Arcvonásai nemes származásról árulkodnak.Vesébe látó tekintete mellett, mosolytalan arca nyomatékosítja közlékenyebb társa szavait.
A másik férfi, aki előzékeny mosoly kíséretében illendően meghajol felétek és beljebb invitál egy karmozdulattal, kortalan középkorúnak látszó alak. Megjelenése impozáns, a legutolsó ereni divat szerinti és csak kiváló minőségű ruhadarabokat visel. A helyi ízléshez képest egy kicsit több díszítéssel kiegészítve azokat. Haja a válláig ér, frissen nyírt. Fekete körszakálla és nemesen metszett orra van, szeme mogyoróbarna. A szájzugában mindig haolvány mosoly játszadozik, kifejezetten kópés benyomást keltve.

Amint besorjáztok a különterembe és becsukjátok magatok után az ajtót, kis köhintéssel töri meg a hosszúra nyúló csendet a fiatalabbik vendégetek, ezzel magához véve a szót.*

- Üdvözletem Uraim! Januus Khelront vagyok, az Északi Szövetség küldötte. ... Társam Haag derMadden inkvizítor, Kyel papja.

*Mondandóját széles kézmozdulatokkal és gazdag mimikával adja elő, ami már-már túl sok lenne, de tőle természetesnek hat ez a kissé túláradó közlékenység. Hangját nem emeli meg, mégis tisztán eljut mindenkihez és megragadja a figyelmet, szavaira - úgy sejtitek - könnyedén vissza tudnátok emlékezni jóval az elhangzásuk után is. Újabb széles karmozdulattal hellyel kínál mindhármatokat, azonban akár leültök, akár nem, ők ketten állva maradnak.*

- Szeretnék Önökkel néhány bizalmas szót váltani, ezért ragaszkodtam a találkozónkhoz. Az Északi Szövetség, mint Önök előtt is ismeretes, háborúban áll, és most olyan kihívással kell szembenéznünk, amit csak egy mobilis, azonban nem közvetlenül a Szövetséghez tartozó csapat tud megoldani. Kérem, amit most megosztok Önökkel, tartsák szigorúan titokban.
Tudomásunk van róla, hogy Briana Wynne Úrhölgyhöz hivatalosak ma estére, vacsorára. Ő nem tud semmit abból, amit most elmondok Önöknek. Kérem, ne is árulják el Neki, hogy mi beszélgettünk.
Elég annyit tudniuk, hogy egy személy megkeresésében érdekelt a hölgy. Ez a bizonyos személy viszont egy olyan tárgy keresése közben tűnt el, amely nagyon nagy hatással lehet a háború kimenetelére. Feltételezzük, hogy nem járt már messze a tárgy megtalálásától. Ez a tárgy nem más, mint egy Kyel ereklye: Kyel Igazsága.

*Az ereklye jelentőségét hangsúlyozandó hagyja pár pillanatig a levegőben lebegni a nevet. Azonban arra nem ad lehetőséget, hogy félbeszakíthassátok mondandóját, mielőtt folytatná.*

- Megjelenése az ellenség, Toron figyelmét is felkeltette, és biztosra vehetjük: Ők is elkezdtek nyomozni utána. Elsődleges fontosságú, hogy mi, az Északi Szövetség szerezzük meg az ereklyét, és erre a feladatra Önök a legalkalmasabbak.
A Szövetség nevében, hatalmamban áll felajánlani a szolgálataikért cserébe akár vagyont, akár földet, akár tudást, akár menedéket. Bármit, amire Önöknek szükségük van, természetesen az ésszerűség határain belül. ... Fogadják el hát Briana Úrhölgy ajánlatát, és álljanak szolgálatába. Ez lesz az Önök fedőtörténete. Hivatalosan Neki dolgoznak.

*Ezzel elhallgat és ujjait maga előtt összefonva nyugodt ábrázattal várja, hogy mi a válaszotok az ajánlatára. Haag derMadden továbbra sem szólal meg. Végig morózusnak, már-már megbántottnak rémlik az információk kiadása miatt. Szinte rezzenéstelen tekintettel pásztázza mindhármatokat, kissé a háttérbe húzódó pozíciójából.*

[Quator]

Cyrgaan KheaLorn
Geor cwa Kryss

- Rendben, fiú. - biccentek az inasnak.
<Hármunknak? Nem is láttam, hogy rajtam kívül bárki szobát vett volna itt ki...> morfondírozok, miközben a különterem felé tartok. Ahogy az ajtóhoz érek, egy pillanatra megtorpanok a másik két érkező láttán. Az egyiket valami északi ficsúrnak nézem - talán erigowi vagy haonwelli fickó lehet, az a fajta, akikből a leggyakrabban széptevők vagy udvaroncok lesznek. A legtöbb, akivel eddig találkoztam, nem volt több furcsamód férfitestbe született bálkirálynőnél.
A másik viszont... hallottam már, hogy létezik egy ősi faj, akiket macskaember néven ismernek a népek, de hogy bármi alapja lett volna e történeteknek, azt sosem gondoltam. Bár Erionban volt egy fickó, akinek valami komája látott egy ilyet az arénában - állítólag úgy dobálta széjjel az ellene küzdőket, mint a pelyvát. A fene se hitte, erre tessék: itt áll az orrom előtt, Masgarban, egy akkora behemót, mint ide Dorian.
Cikázó gondolataimból semmit nem árul el az arcom: egy mosoly kíséretében előre tessékelem a másik két fickót, majd végül magam is belépek, és becsukom magam mögött az ajtót.

A szoba meglehetősen homályos, és sebtében berendezett. Elégszer voltam már hasonló helyzetben, hogy tudjam - most az jön, hogy valami titokzatos fickó valami nagy hatalmasság nevében valami titkos küldetést ajánl, aztán ígér fűt-fát, ha elvállalod. Aztán a legtöbb esetben csak a bőröd viszed a vásárra, és a végén már a fizetség se érdekel, csak érj haza anélkül, hogy szereznél még öt lyukat a valagadra.
Nem ülök le, bár az ifjabbik idegen hellyel kínál - inkább egy szék háttámlájára támaszkodom, és úgy hallgatom a mondandóját. Nem igazán okoz meglepetést, eddig az a történet, amire számítottam. Azt nem gondoltam volna azért, hogy Briana is kapcsolódik valamiféleképpen ehhez az egészhez, azt hittem, csak kihasználják, hogy az ő meghívására idejöttünk, és egészen mást akarnak. Vajon milyen fickóról van szó?
Ha ereklyék után kutatott, nem lehetett zöldfülű novícius valamelyik papi felekezetben...

Hogy miért mi vagyunk a legalkalmasabbak, azt nem tudom, mint ahogy azt sem, Kyel ereklyéje miért érdekelné annyira őket. Ezek a dolgok valamiért mindig így történnek, és kész. Ezt el kell fogadni, nincs rájuk igazából magyarázat.
Miután a fickó befejezte, megszólalok.

- Szóval. Van egy ereklyénk, ami felkeltette a boszorkánymesterek figyelmét is, ráadásul nem tudjuk, hogy hol van. Ha a másik oldal is keresi, számolnunk kell manabűvölőkkel, meg jól képzett fejvadászokkal, persze annyival, amennyi egy tartományi városnak is becsületére válna. A fickó, akit keresünk, gondolom nem véletlen tűnt el, tehát pontosan sejti, aki kapcsolatba került az üggyel, hogy lesznek még próbálkozók.
Összefoglalva, a feladat nehéz, kiszámíthatatlan és veszélyes. - vigyorodom el.

Az ember-macskára nézek, majd a másikra.

- A magam részéről érdekel. - vigyorgok tovább. Épp valami ilyesmire volt már szükségem. Valami olyanra, ahol legalább valami halovány esély van a sikerre, nem egy húszfős csapattal zaklatni a birodalmi fősereget. Ebben legalább több a kihívás, mint az őrültség. Kezd izgalmassá válni ez az ereni kirándulás.
________________________________________
kyrfattyú


Helyszín: Eren hercegség, Masgar városa, Öreghegy-fogadó
Időpon: P.sz. 3693., Alborne terce, az Álmok hava
________________________________________
…
- Értem, Fiam. – biccentett a lovag, busa fejével.
– És ki a másik kettő, akinek szólnod kellett?
…
- Távozhatsz, és üzenem a vendégnek, hogy pár perc és érkezem!
…
A fogadó üres, még a személyzet sem látható. Azonban a khál észleli a másik kettő érkezőt is, a különterem ajtajához így hármasban érkeznek. A lovag megnézi magának a két emberférfit, bár azok ketten jobban rácsodálkoznak. Már megszokta.
- Üdvözletem, Uraim! – köszönti mindkettőjüket erv nyelven, miközben fejet hajt feléjük, bár így is végig látja őket.
- Nevem Leeonson con Laar, az Oroszlánszív Rend lovagja. Önökben kit tisztelhetek?
…
Egyikük egy mosoly kíséretében előre tessékeli Leeonson-t és a másik fickót, majd végül becsukja maga mögött az ajtót.
A benti terem elég tágas, azonban nem sokan vannak bent. Pontosan ketten. Egyikük olyan diplomatafélére hajaz, másikuk – a Kyel szimbólumból, ruházatából és viselkedéséből ítélve – a Teremtés és Pusztítás Atyjának harcos-papja.
- Üdvözletem Uraim! – kezdi a szóvivő mondandójukat, mint tett kint Leeonson is.
- Januus Khelront vagyok, az Északi Szövetség küldötte. ... Társam Haag derMadden inkvizítor, Kyel papja.
Nocsak. Nem sokat tévedtem. – állapítja meg magában a lovag, nyugodtan állva, mivel az emberekre méretezett székek – tapasztalata szerint – nem nagyon szokták elbírni a majd 2 mázsányi súlyát.
- Szép napot, Uraim! – biccent. Nem gondolja, hogy be kellene mutatkozni, hiszen ő az egyikük, akihez érkeztek a „vendégek”. 
Egyelőre nem tudja, hogy nem az északi rendfőnök küldte-e ide ezt a kettőt, így hát várakozó álláspontra helyezkedik és hegyezi füleit.
…
Csak a Januus nevű alak beszél, Kyel papja, szokás szerint hallgat és láthatóan nem is érzi túl jól magát.
És a hallottak alapján a déli is egyre rosszabbul kezdi érezni magát. Sőt, a zavaron túl, harag kezdett gerjedni benne, amit némi halk morgással jelzett a külvilág felé. Valószínű ezt a túloldalt ülök egyelőre nem hallották.
Hazugság…alakoskodás…és fizetség ezért? Még ha Kyel ereklyéjéről van is szó…! Nohát! Hogy gondolják ezek?
- Fogadják el hát Briana Úrhölgy ajánlatát, és álljanak szolgálatába. Ez lesz az Önök fedőtörténete. Hivatalosan Neki dolgoznak.
A beálló csend rövidre sikerül. A hollófekete hajú fickó szólal meg elsőként.
- Szóval. Van egy ereklyénk, ami felkeltette a boszorkánymesterek figyelmét is, ráadásul nem tudjuk, hogy hol van. Ha a másik oldal is keresi, számolnunk kell manabűvölőkkel, meg jól képzett fejvadászokkal, persze annyival, amennyi egy tartományi városnak is becsületére válna. A fickó, akit keresünk, gondolom nem véletlen tűnt el, tehát pontosan sejti, aki kapcsolatba került az üggyel, hogy lesznek még próbálkozók. Összefoglalva, a feladat nehéz, kiszámíthatatlan és veszélyes. – vigyorodik el a végén.
- A magam részéről érdekel.
A khál csak megcsóválja a fejét.
Ostoba kalandor.
- Uraim… – kezdi a lovag – Önök jöttek el értünk ide, így feltételeztem, hogy tudják, kikkel van dolguk. Ha pedig ez így van, akkor engem megsértettek. A sértést pedig nem tűrhetem. Leeonson con Laar vagyok, a hatalmas Viadomo Oroszlánszív Lovagrendjének lovagja. Több lovagi tusa bajnoka. És, mint gondolhatják, nem születés jogán érdemeltem ki ezt a címet, hanem a szív, a lélek és az erő jogán. Így felettébb érdekelne, miért is kérnek tőlem olyat, ami nem tartozik a Rend erkölcsi követelményei közé…
– Vélhetően velem rossz lóra tettek az Urak, mivel nem vagyok kalandor vagy kalandozó! Az északi Rend vezetőjének megbízását hajtom végre azzal, hogy a nevezett Úrhölgy felkérését teljesítem. Ez a Rend és Dreina Istennő érdeke, amit én életem és becsületem árán is teljesítek.
– Sajnálom, tehát… - hajt fejet, majd végigméri a négy férfit.
– Uraim. Örültem! Dreina és … - itt a Haag derMadden néven bemutatott feketeruhás férfira villantja vágott íriszét - … a többi pyar Isten kísérje útjukat. A magam részéről, ha ez Briana Wynne Úrhölgy kérése, akkor megkeresem a szerelmét. Hazug szó viszont nem fogja elhagyni számat. Ha eközben ennek a Toronnak a csahos kutyái akarnak megakadályozni, akkor állok elébük. Ha közben az ereklye megtalálásában segíthetek, akkor, tekintettel Kyel szolgájára, segítek ezen uraknak. – mutat a két idegenre.
________________________________________
kalidar
Talwin Medredis


A lépcsőn leérve két idegenbe botlok a különterem ajtaja előtt...az egyik nem is akármilyen,egy oroszlánember...khal,ha jól emlékszem a legendákra...ahogyan magukat nevezik.Gondoltam hogy
valóban létezhet ez a fenséges faj,de nem gondoltam volna hogy jómagam találkozok majd egyel...
főleg civilizált vidéken.Ráadásul Dreina istenasszony jelképével felcímerezve.Már ennyiből megért
elfogadnom a meghívást.Ráadásként tiszta erv nyelven be is mutatkozik,amit úgy látom jónak hogy viszonozzak:
- Talwin Medredis,szolgálatára lovag uram!-viszonzom a meghajlást is ahogy azt az etikett nagy kódexe
előírja.

A másik,az ember férfi előre enged minket az ajtónál...biccentek megköszönvén majd bemegyek a helységbe ahol félhomály fogad minket és két férfi.
Sor kerül a bemutatkozásra,aminek hallatán kicsit felvonom a szemöldököm...de kíváncsivá tesz ez az
egész dolog,így helyet foglalok az egyik széken...még a két másik meghívott állva marad.
Hallgatom a kutatás közben eltűnt férfi esetét,majd a Kyel Igazságánál nagyot kondul valami az elmém egy rejtett zugában.Biztos vagyok benne hogy régebben hallottam már történetet erről az ereklyéről,
de jobban utána kell ásnom az emlékeim közt...egyenlőre tovább figyelem a beszédet.
Roppant veszélyesnek hangzik az egész megbízás,de ilyen munkát végezni az északi-szövetségnek
és ráadásul szinte bármit megadnak fizetségül..az óvatosabb embereket is elcsábítaná.
Úgy tűnik a harmadik férfi is hasonlóan gondolkozhat,ámbár ahogy az egészet mondja és a vigyor a
végén inkább valamiféle fanatizmusra enged következtetni mint a vagyon utáni vágyra.
Gondolataimból a lovag szavai ráznak fel és egyáltalán nem örülök annak amit hallok.Egy ilyen
legendás és erős lény jelenléte biztos sokat nyomna a latba az oldalunkon,ezért sietve közbeszólok
mielőtt távozóra fogná:

-Hoho,lovag uram...ne vegyük ennyire fekete-fehérnek a dolgokat.Biztosra veszem hogy az urak-mutatot
a két alakra-nem akarják figyelmen kívül hagyni az erényeit és érdemeit.Én úgy tudom...de javítson ki ha ez nem így van...hogy az Ön rendje jó viszonyt ápol az északi-szövetséggel és a pyarroni inkvizícióval egyaránt.Úgy vélem senki nem kérte fel hazugságra,csupán tudomása van olyan eseményekről amiről
kedves hölgy megbízónk nem tud.Ami így is van rendjén...hiszen ha tudomást szerez ezen dolgokról jó eséllyel Ő maga is veszélybe kerülne...tehát eképpen így pont hogy a hölgyet védelmezi.Valamint az ereklye megtalálása vagy visszaszerzése szerintem szintén lovagias tett,hiszen mind a hit,mind a szövetség közös ellenségéről van szó jelen esetben...a boszorkányhadurakról és csatlósaikról.
Mindamellett azzal is egyet érthetünk-nézek ismét a megbízókra-ha rossz kézbe kerül az ereklye
még több ártatlan ember élete bánhatja majd...szóval én úgy látom,bár ez csak az én meglátásom...
...hogy ez igenis erkölcsös,lovagias és bátor tett lenne ami öregbítené a rend  és lovagjainak
elhivatottságának jó hírét az emberek védelmében folytatott küzdelemben.

Szusszanok egyet:

-Az hogy az urak anyagi javakat is felajánlottak jutalomként inkább szólt nekünk,kevésbé erényes
embereknek mint Önnek.Csak remélem hogy szavaim meggyőzik arról, kezelje egy ügyként a két
megbízást és védelmező pengéje segítse a küzdelmünket.Bár tudom amúgy is megtenné,de jobban
örülnék ha tényleg vállvetve tehetnénk ezt.

Befejezem a monológomat és reménykedek hatása is lesz.Jócskán megnőnének a túlélési esélyeim
ha a macskalény szívvel lélekkel mellettünk állna.
________________________________________
Cyrgaan KheaLorn
Geor cwa Kryss

Az ajtóban mindenki bemutatkozik, de minden emberi kapcsolat alapja a bizalom - így a magam részéről udvariasan elfelejtem. Főleg, hogy ezek ketten elpukkedliznek egymással, aztán besorjáznak az ajtón - nem akarom a drága időt rabolni holmi bemutatkozással.

Úgy látszik, a rögtönzött kis monológom nem nyerte meg mindenkinek a tetszését. A khál szavaira az arcom a jobbomba temetem... már megint egy ostoba páncélosbogár, aki nem lát tovább az "elveinél".
<Persze, hogy nem a születés jogán érdemelted ki ezt a címet, pajtás... sőt, gondolom nem az ész és a gyors felfogás jogán sikerült volna...>. Bosszús gondolataim nem kímélik az embermacskát, hamar elkönyvelem olyannak, aki agyilag sem haladja meg egy házimacska szintjét. A másik, aki Talwin Meredis néven mutatkozott be, úgy tűnik, kevésbé esett a feje lágyára. Csak egyetérteni tudok  vele, így amint befejezte, a diplomatához fordulok.

- Másrészről pedig, a szavaikból úgy veszem ki, hogy tisztában vannak vele, hogy Briana ezt a bizonyos férfit keresi, és minket akart segítségül hívni ehhez.

Visszafordulok a macskához.

- Tehát ily módon ugyanazon feladatot végezzük el többeknek, kinek-kinek másért, de érdeke és kívánsága szerint. Hazugságok és becsületbeli dolgok feszegetése nélkül. Talwinnak igaza van. - biccentek az északi felé.

Újfent Khelront felé fordulok.

- Tehát, ki volt ez a fickó, és mi köze egy kereskedő-asszonyhoz? Kyel papja volt tán? - pillantok rövidke időre a háttérbe húzódó inkvizítorra. - Vagy Krad követője? Úgy tudom, ők szoktak érdeklődni minden után, ami ősi és elfeledett.

Legalábbis volt már szerencsém utazni egy ilyen fóliáns-szökevénnyel. Hogy az mennyi felesleges dolgot tudott a "semmi érdekes"-ről, Arel nevére...
Viszont úgy döntöttem, nem hagyom magam egy ostoba lovag csökönyösködése miatt eltéríteni az ötlettől, hogy részt vegyek ebben a kincsvadászatban. Továbbra is érdeklődve várom a válaszokat, és a macska további kötekedéseit nemes egyszerűséggel figyelmen kívül hagyom.
________________________________________
kyrfattyú


Helyszín: Eren hercegség, Masgar városa, Öreghegy-fogadó
Időpon: P.sz. 3693., Alborne terce, az Álmok hava
________________________________________
…
- Üdvözletem, Uraim!
- Talwin Medredis, szolgálatára lovag uram! – viszonozza a köszöntést és bemutatkozást a másik, szőke hajú fickó és megfelelő módon meg is hajol.
A khál egy újabb biccentéssel nyugtázza a megfelelő formulákat.
Egy etikettben jártas egyén. Öröm ezt látni!
…
A „vendégek” szószólója által elmondottak gyorsan felkavarják az állóvizet. A névtelen fickó lelkesedése, majd a lovag ellentmondása után Medredis is gyorsan véleményt nyilvánít, még mielőtt az Oroszlán távozna.
-Hoho, lovag uram...ne vegyük ennyire fekete-fehérnek a dolgokat. Biztosra veszem, hogy az urak nem akarják figyelmen kívül hagyni az erényeit és érdemeit. Én úgy tudom...de javítson ki ha ez nem így van... – kezdi és folytatja mondandóját a szőke.
A viadomói figyelmesen hallgatja, miközben nézi a jelenlevőket.
Hmmm…érdekes. Logikus érvek. De a száraz, logikus érvek legtöbbször hidegek, érzelemmentesek.
A nevenincs arcára van írva, hogy mit gondol a lovagról, és annak „problémáiról”.
Inkább most nem tartok felvilágosítást az erkölcsös viselkedésről…nem idevaló.
- Csak remélem hogy szavaim meggyőzik arról, kezelje egy ügyként a két megbízást és védelmező pengéje segítse a küzdelmünket.Bár tudom amúgy is megtenné,de jobban
örülnék ha tényleg vállvetve tehetnénk ezt.
Amikor emez befejezi, ismét a feketehajú kalandor veszi át a szót, a Szövetség embereihez intézve mondandóját.
- Másrészről pedig, a szavaikból úgy veszem ki, hogy tisztában vannak vele, hogy Briana ezt a bizonyos férfit keresi, és minket akart segítségül hívni ehhez.
Utóbb a macskalényhez fordul.
- Tehát ily módon ugyanazon feladatot végezzük el többeknek, kinek-kinek másért, de érdeke és kívánsága szerint. Hazugságok és becsületbeli dolgok feszegetése nélkül. Talwinnak igaza van. – biccent végül.
Leeonson csak egy pillanatig merengett ezek után.
– Uraim. Megkövetem Önöket. Bocsássák meg meggondolatlanságomat, de ez sajnos fajunk átka. Igen heves a vérmérsékletünk. – hajtja meg fejét a lovag. Magassága, és állva maradása miatt, azonban végig az embereken tartja borostyánszemeit.
– Természetesen nem az isteni ereklye felkutatása és az ellenség előtti megszerzése ellen vagyok. Azonban esküszavam köt, amit az északi Rend vezetőjének tettem.
– Higgyék el, jól tudom, hogy bizonyos dolgok többféleképpen is megközelíthetők. De az Oroszlánszív Lovagrendnek egy erkölcsi iránymutatása van. Így tehát mostani szavaim nem azt jelentik, hogy elfeledtem vagy másképp gondolom, amit korábban mondtam. Tőlem ne várják el a hazugságot vagy a nem hozzánk illő dolgokat. – nyújtja balos mancsát Kyel papja felé.
– Természetesen a Rend és Fehér Páholy engedélyével vagyok itt, akik a Szövetség barátai. – hajtja meg ismét magát a „vendégek” felé.
…
Nevenincs társuk nem nagyon foglalkozik az ilyetén dolgokkal, mivel az elhangzottak után újfent a Khelront nevű északi felé fordul.
- Tehát, ki volt ez a fickó, és mi köze egy kereskedő-asszonyhoz? Kyel papja volt tán? Vagy Krad követője? Úgy tudom, ők szoktak érdeklődni minden után, ami ősi és elfeledett.
A lovag csendesen hozzáfűzi mondandóját.
– Ha nem a pap szülőanyja vagy testvérhúga az Úrhölgy, akkor igen kicsi az seélye, hogy kyelita lett volna a férfi… - mosolyodik el, megvillantva tépőfogait, de kíváncsian fordul a szövetség emberei felé. 

[Quator]

kalidar
Talwin Medredis


Úgy tűnik talán teljes mértékben összeáll a trió.Persze a lovag erkölcsi aggályai megérthetőek de az olyan
fickók mint én nem sokat jelentenek ezek a dolgok.Elhangoznak oda-vissza érvek minek a végén ismét a
lovaghoz szólok:

-Akkor ugyebár egy a célunk,az eltűnt férfi megkeresése és emellett az ereklye visszaszerzése is.
Természetesen a jó lovag uramat is megértjük az aggályai miatt,nem kérjük sem hazugságra sem
erkölcsi szabályainak megszegésére...ahogy egy tanítóm mondotta régebben..."Csak a kimondott
szavak lehetnek hazugok"...-bár ha tudnák hogy nem a szokásos értelembe vett tanító mondta nekem,
a régi kölyökbanda vezére mondta "-Ha elkapnak ki ne nyisd a lepcses szádat,...akkor legalább
nem kapnak hazugságon...érted te kis vakarcs?".Persze azért hasznát is láttam a leckének,mert
amikor elkaptak az őrök besurranás közben nem szóltam egy kukkot se...így csak jól helyben hagytak
és kidobtak az utcára.

Kíváncsian nézek szét valaki akar e még valamit hozzátenni...
________________________________________
Quator
Helyszín: Eren hercegség, Masgar városa
Időpon: P.sz. 3693., Alborne terce, az Álmok hava
Résztvevő: Talwin Medredis, Leeonson con Laar, Geor cwa Kryss

*Az Inkvizítor tekintete megvillan a khál lovag kifakadása hallatán. Már éppen megszólalna, amikor Talwin csitítólag közbeszól. Így visszatér a kőmerev arckifejezés a pap arcára és továbbra is hallgat.
Januus halvány mosollyal arcán hallgatja a kialakuló disputát a megbízással kapcsolatban. Nyugalma megingathatatlan. Csak akkor szólal meg az eddig is használt könnyed, társalgó hangnemben, mikor mindhárom utazó elmondta, amit akart és a jelen lévők figyelme ismét rá irányult.*

- Nos, úgy vélem a döntést meghozták az Urak. Örömünkre szolgál, hogy az Önök segítségével két igen fontos ügyet is megoldhatunk.

*Kis hatásszünetet tart, majd Geor hozzá intézett kérdéseire is válaszol. Bár nem sokat árul el a szóban forgó személyről, azonban mosolya kiszélesedik az általatok elejtett utalások hallatán.*

- Úgy érzem Uraim, hogy önök már most is többet tudnak, mint a Szövetség. … Fickó? Az Úrhölgy szerelme?!? … Csupán annyit mondtam, hogy Briana Wynne egy személy megtalálásában érdekelt, akiről annyit tudunk, hogy Kyel Igazságát kereste. … A titokzatos személy pontos kiléte a Szövetség számára nem bír jelentősséggel. Ezért nem is szolgálhatok róla használható információkkal. Ez ügyben kérem, Briana Úrhölgyhöz forduljanak.

*Újabb hatásszünetet tart. Bár érezhetően ez részéről már a lezárás. Elégedett mosolya ismét derűvé szelídül. Haag derMadden láthatóan továbbra sem fog megszólalni. Bár még mintha az ő arcán is némi enyhülés lenne felfedezhető diplomata társa előző szavai hallatán. Végül ismét Januus szólal meg.*

- Azt hiszem, amit tudtunk megbeszéltünk. Uraim, örültünk a szerencsének. Járjanak sikerrel! … Az Istenek kísérjék Önöket útjukon.

*Széles karmozdulattal az ajtó felé mutat, mintegy előreengedve a távozás terén a triót, mielőtt ők ketten is elhagynák a fogadót.*
________________________________________
Cyrgaan KheaLorn
Geor cwa Kryss

Úgy tűnik, most már egy nevezőre került furcsa triónk - előbb-utóbb várható volt, hogy a khál is megérti azt, amit elsőre nem egészen sikerült. Nem tudom, hogy meglepődjek-e, hogy végül is másodjára ment neki.
Úgy látom, a két idegen inkább szemlélőként vesz részt a társalgásban, legalábbis az inkvizítor mozdulatán kívül nem sokat tesznek hozzá az érvekhez. Januus ráadásul nagyjából úgy tesz, mintha ez az apró közjáték meg sem történt volna. Szavaira felkacagok.

- Nem tudta a Szövetség? Azt mondta, "egy személy megkeresésében érdekelt a hölgy". Most őszintén, tegye a szívére a kezét... melyiket választaná, ha azt mondanám, hogy vagy szerető vagy testvér?

Látszik, hogy nem töltöttek elég időt a kártyaasztalnál. Ott megtanulja az ember, hogy - ahogy egykor Erionban hallottam -: "...a legvalószínűbb dolgok következnek be ebben a világban - pont azért, mert a legvalószínűbbek. Ha például huszonegyezésnél húszad van, hát biztos, hogy a másiknak huszonegyet ad a nyavalyás kártya. Valószínűleg veszítesz, tehát, ostoba fajankó, jobban teszed, ha bele se kezdesz."
Arról nem is szólva, hogy Briana egy szóval sem említette, hogy volna rokona még ezen a földön - meglepődnék hát, ha valamely hozzátartozóját keresné.
Mindenesetre úgy tűnik, a Szövetség ügynökei lezártnak tekintik a beszélgetést, és Januus - nem túl finoman - távozásra szólít fel minket.

- Magukkal is... - harapom el a búcsúzást, majd elindulok kifelé. Odakint bevárom a két újdonsült társat, és megszólalok.

- Úgy hiszem, a jómodor elkerült, amikor először találkoztunk. Geor cwa Kryss vagyok, Chei király felderítője. - nyújtok előbb egyiknek, majd másiknak kezet.

[kalidar]

Talwin Medredis


Úgy néz ki véget ér a beszélgetés,így mindannyian kifáradunk a helyiségből.Harmadik társunk kicsit barátságosabbra veszi a dolgot:

"- Úgy hiszem, a jómodor elkerült, amikor először találkoztunk. Geor cwa Kryss vagyok, Chei király felderítője."-ezzel kezet is nyújt.

A bemutatkozásra csak biccentek,hiszen én magam már túl vagyok azon, majd elfogadom a
kinyújtott jobbot és megrázom.

-Nos,Uraim!Ha már így kiderült hogy ugyan azért érkeztünk ide,nyugodtan mehetünk is együtt az
említett hölgyhöz...beszéljünk meg egy indulási időpontot....és közben esetleg ihatunk valamit a söntésnél.

[kyrfattyú]

Leeonson con Laar, az "Oroszlán"

Helyszín: Eren hercegség, Masgar városa, Öreghegy-fogadó
Időpon: P.sz. 3693., Alborne terce, az Álmok hava
________________________________________
...
A khál lovag szavait egy újabb biccentéssel nyugtázta. Figyelmét azonban nem kerülte el az Inkvizítor arckifejezése és reakciója.
Kár, hogy ez a Januus nevű megelőzte. Érdekelt volna, hogy Haag derMadden mit mondott volna…
Gondolatait ismét az északi diplomata szavai szakították félbe.
- Nos, úgy vélem a döntést meghozták az Urak. Örömünkre szolgál, hogy az Önök segítségével két igen fontos ügyet is megoldhatunk.
…
A további beszélgetés során azonban több szó nem esik az ereklyéről, ezért hát Leeonson még búcsúzóul megkérdezte, amit érdemesnek tartott.
- Bocsássanak meg, Uraim…Lehetséges, hogy ismernem kellene, de mégsem tudok semmi pontos információkat Kyel Igazságáról…Mi ez az ereklye és mit tud? Mire kell vigyáznunk, amint megtaláljuk?
Nem véletlenül tette fel így a kérdést a hatalmas termetű lovag, hiszen biztos volt sikerükben, amit minden bizonnyal a Pyarroni Istenek is így akarnak.     
…
A fogadótermet elhagyva végül a harmadik társuk is bemutatkozott. Chei király felderítőjeként. Az „Oroszlán” kissé oldalra billentette fejét, miközben újfent megnézte magának a férfit.
 Déli– szögezte le magában – Arel híve lenne? Megmagyarázna sok mindent…
Azonban csak röviden válaszolt, megtartotta magának gondolatait.
- Előfordul. 
Talwin szavait hallva viszont többet kívánt szólni és így is tett. 
– Mehetünk valóban akár együtt is, bár vélhetően az Úrhölgynek ez feltűnne. Sajnos az nem derült ki, hogy a Szövetség miért kívánja titokban tartani ezt a megkeresésüket irányunkban, de kifejezték abbéli szándékukat, hogy erről a találkáról a megbízónk ne tudjon. Persze akár magunktól is összetalálkozhattunk és megszólíthattuk egymást, bár… - tekint itt végig magukon.
– A másik dolog, ami azért jobban érdekelne, hogy Kyel felszentelt szolgája vajh miért nem szólalt meg…Talán azért, nehogy hazug szó hagyja el ajkait? Ez kissé jobban nyomaszt.
…
– Beszéljünk akkor… - biccentett a pult felé a déli harcos.
- Jómagam nem iszom erjesztett gyümölcslevet, de az első kört én fizetem, Uraim! – tette mancsait a nyikorgó fakönyöklőre.
– Kocsmáros! Egy kancsó tehéntejet, meg amit a Jóurak kérnek!

[Quator]

Helyszín: Eren hercegség, Masgar városa
Időpon: P.sz. 3693., Alborne terce, az Álmok hava
Résztvevő: Talwin Medredis, Leeonson con Laar, Geor cwa Kryss

*A lovag kérdéseire ismételten Januus válaszol nyugodt, társalkodó hangnemben.*

- Nincs miért szabadkoznia lovag uram. Az ereklye létezéséről csupán maréknyian tudnak. Most már Önök is. Ezért ismételten kérem, erről ne beszéljenek másnak. A valódi hatalma csak Kyel felszentelt papjának kezében mutatkozik meg, így erről nem is áll módomban többet mondani. Ha megtalálták, csak arra vigyázzanak, hogy méltatlan kezekbe ne kerüljön.

*Miután a rövid búcsúzkodás megtörtént, a trió kisorjázik a fogadó közösségi terébe. A fogadós a pult mögött tesz-vesz. A konyhából kiszűrődő illatok alapján a vacsora folyamatosan készül. Már néhány vendég is visszatért napi útjáról vagy lejött a szobájából, hogy társaságban étkezhessen. A furcsa hármasra és beszélgetésükre néhányan feléjük pillantanak, de a khál látványa keltette meglepetésen túlmenően nem nagyon érdeklődnek a téma iránt. A fogadós a lovag rendelésére rosszallóan összehúzza szemöldökét, és önérzetesen válaszol.*

- Uram, ez nem füstös kocsma, hanem jó nevű fogadó. Megkérem, hogy ne sértse se az Öreghegy Fogadó, se családom jó hírét. Azért mert háború dúl, még nem züllött le minden szorongatott országunkban.

*Természetesen a rendelt italokat a közjátéktól függetlenül kiméri, előhozza, és sorban kiteszi a pultra. Ezt követően pedig kicsit arrébb vonul, hogy ne zavarja a további beszélgetést.*

[Cyrgaan KheaLorn]

Geor cwa Kryss

Követem két újdonsült bajtársamat a fogadó pultjához, ahol a rendelést Leon lovag adja le. A fogadós szavaira felszalad a szemöldököm. Találkoztam már gorvikiakkal, de még azok sem ilyen könnyen sértődő népség. Olyan könnyű újonnan az emberek lelkivilágába gyalogolni, alig értem... hogy tudják elviselni a mindennapokat?

- Én egy kupa jó vörösbort kérek. - fordulok a fogadóshoz. Remélem, nem talál semmi kivetnivalót vagy sértőt a szavaimban, mert Arel nevére, hát kontyon legyintem.

Háttal nekidőlök a könyöklőnek, és úgy támaszkodom rá az egyik karommal, miközben a másikban a kupát tartom.

- Kyeliták... - mormogom a bajszom alatt, majd elvigyorodom. - "Bajtársnak különbet sohase kívánhatsz, de ha beszélgetni szeretnél, fogj inkább egy faágat", azt szokták mondani mifelénk. Azt hiszem, lovag uram, ez sehogy sem lesz sétagalopp, de azt hiszem, nem Kyel egy varázserejű tárgya miatt kellene aggódnunk - sokkal inkább azok miatt, akik rajtunk kívül szeretnék megkaparintani.

Remélem, hogy a fent említett csoportban "csak" a Fekete Hadurak szolgái lesznek, nem ősi bestiák meg letűnt korok szörnyei, meg hasonlók. Akkor, azt hiszem, keresztet vethetünk az egészre.
Végigfuttatom a fogadó egyre gyarapodó közönségén a tekintetemet - kik szállnak rajtunk kívül meg egy masgari fogadóban ilyen vészterhes időkben? Inkább csak afféle megszokás, mintsem valami cél vezérel, amikor szemügyre veszem az asztaloknál ücsörgőket. Kortyolok a kupámból, majd visszafordulok a másik kettő felé, hogy akarják e folytatni a beszélgetést.

[kalidar]

Talwin Medredis

A pulthoz érve elmosolyodok amikor a lovag tejet rendel,lelki szemeim előtt egy tejes bajszú kiscica jelenik meg egy tálka mellett lefetyelve,de még véletlenül se sérteném vagy bosszantanám fel Con Laar-t ezért megtartom magamnak a felidézett képet.
Amikor a Geor nevezetű társam bort rendel csatlakozom:

-Fogadós uram,Nekem is egy kupával ugyanabból-mutatok a borra.Amikor megkapjuk és már nincs senki hallótávolságra beszédbe elegyedünk.

-Ahogy mondja barátom,nyilvánvalóan résen kell lennünk...hármónkon kívül jelenleg nem igen bízhatunk senkiben,bárki lehet a fekete hadurak ügynöke.Mindazon által mint ha hallottam volna már Kyel eme ereklyééről de egy kicsit kutakodnom kell az emlékeim közt.-közben kortyolok a borból és kicsit elmélyülök a gondolataimban,kutatva a megfelelő történet után.

/Off/

Spoiler: megjelenítés

Arra lennék kíváncsi a Legendaismeret Mf-al tudok e valamit az említett ereklyéről

[kyrfattyú]

Leeonson con Laar, az "Oroszlán"

Helyszín: Eren hercegség, Masgar városa, Öreghegy-fogadó
Időpon: P.sz. 3693., Alborne terce, az Álmok hava
________________________________________
...
- Bocsássanak meg, Uraim…Lehetséges, hogy ismernem kellene, de mégsem tudok semmi pontos információkat Kyel Igazságáról…
Kezdi a déli lovag, azonban a diplomata továbbra is köntörfalaz, ami egyre jobban kezdi dühíteni a khált.
- Nincs miért szabadkoznia lovag uram. Az ereklye létezéséről csupán maréknyian tudnak. Most már Önök is. Ezért ismételten kérem, erről ne beszéljenek másnak. A valódi hatalma csak Kyel felszentelt papjának kezében mutatkozik meg, így erről nem is áll módomban többet mondani. Ha megtalálták, csak arra vigyázzanak, hogy méltatlan kezekbe ne kerüljön.
A pontatlan válaszra fel is mordul.
- Ez mind szép s jó dolog, Uram, azonban még mindig nem tudom, hogy mi is ez az ereklye....
…
A kocsmáros zsörtölődésére csak félrebillenti a fejét, de kérésétől nem tágít.
Két újdonsült társa a bor mellett maradnak, így az Oroszlán kifizeti a rendelést.
- Az igazság az, hogy a Lobogók háborúiról csak a fő hírek jutnak el mindig is hozzánk Délre, így hát mindenre kíváncsi vagyok, hogy mire és miért kell figyelemmel lennem, nehogy bajt hozzak önön fejünkre!
Majd a ficsúrt kezdi figyelni, belekortyolva a tejébe, hogy miféle információkkal tud előállni az ereklyéről. 

[kalidar]

Talwin Medredis

Kis ideig elmerengve nézem a tükörképemet a boroskupámban,de akárhogy töröm a fejemet nem jut eszembe semmi a szóban forgó ereklyéről.

-Hát,bocsássák meg Nekem hogy fölöslegesen hoztam fel,de végig gondolva semmit nem hallottam még erről a Kyel ereklyéről...pedig majdhogy nem végtelen tárháza áll rendelkezésemre a világ mindenféle legendájáról.Többek közt Kyel égből aláhullott csatapáncéljáról,Kyel pusztító öléről,ami egy szent buzogány...de erről a Kyel igazságáról még nem hallottam.
Van egy olyan érzésem jobb is ha nem tudunk róla többet,az a lényeg hogy vissza kerüljön Kyel egyházához,ők majd tudják mihez kezdjenek vele.

Felhatom a bort és hagyom a többieket szóhoz jutni ha még akarnak társalogni.

[Cyrgaan KheaLorn]

Geor cwa Kryss

Kérdőn pillantok Talwinra, amikor az kutakodni kezd az emlékeiben, hogy hallott-e már valamit az ereklyéről. Krad híve volna? Vagy már efféle legendák tudora, aki még sohasem tett semmit, aminek gyakorlati haszna is lett volna? Az öltözéke alapján valami északi ficsúrnak nézem, viselkedése pedig csak megerősíti, hogy sokat forgott az úgynevezett nemesség körében. Jóllehet a nemesség kissé talán mást jelent az ő értelmezésükben, mint amit délen, a hazámban megszoktam...
Végül sajnálkozva közli, hogy nem tud semmit az ereklyéről. Tehát a fickó vagy úgy tesz, mintha értene az efféléhez, pedig valójában nem, vagy ez tényleg egy istenverte ritkaság, amiről még a legendáriumokban is csak szórványosan tesznek említést.

- Mindegy is. - nézek az északira. - Akár tudjuk, mi az, akár nem, valószínűleg úgysem a mi gyarló kezünknek-szemünknek való.

Kiiszom a bort, majd a macskaember felé fordulok.

- Hát, lovag uram... mindenre figyelemmel kell lennie, ha rám hallgat. Vészterhes idők ezek, árnyakban rejtező lopakodókkal, átkos mana- és hullabűvölőkkel, rengeteg vérrel és halállal. Szerencsére a front délre van tőlünk - ha ide eljutnak a toroniak, akkor megváltjuk hamarost a jegyünk Darton birodalmába.


Koppanva teszem le a kupát az asztalra.

- Nem tudom, hogy vannak vele, de akár indulhatnánk is Briana-hoz. Rég láttam már, és leveléből úgy éreztem, fontos számára az ügy, amiben segítségem kérte...