Bevezetés- Amerre az áramlat sodor

[Con Angilo Guerdo]

Anotrius Coldeval

A nagy hevében elcsúszik a fülem mellett a dzsad nő Orwellát említő mondata. Megpróbálok csak az ütéseimre koncentrálni. Bosszant a dolog, hogy nem tudom a legjobbat nyújtani, csak bénázok.

<<...Krad kegyelmére, tudom, hogy jobb vagyok... Nem bénázhatok, itt most az életünk a tét!...>>

Nincs más esélyem, mint teljes bevetéssel, sérülten, ami már már komolyabban zavar, harcolni a végsőkig. Igaz zúg a fejem a fájdalomtól, a szemembe folyik a vérem, elég szépen kupán suhintottak. Tovább támadok. Kezemben pajzs és buzogány.

[Az Ezüst Utazó]

Hélia:

Először úgy érzem győzni fogok amíg a paplovag az első kalózzal aztán a másodikkal küzd. Segítek neki hisz egyikünk sem akar a kalózok martaléka lenni. A szúrásom betalált. De utána nagy bajba kerülök rajtam már sem Orwella sem a paplovag se tud segíteni. Körbevesznek a kalózok és bár még tudok valamennyire támadni, de egyre jobbak és a szúrásaiktól amik betalálnak elvesztem az erőm. Ezután mi történik csak halványan dereng, csúszok le a földre erőtlenül majd végleg eltűnik minden még a fájdalom is.

[wolftern]

4.kör
Krad felkentje a sérülés ellenére folytatni tudja harcát, viszont korántsem olyan hévvel mint azelőtt. Ez látható a kalózok mozgásából is. A magas pacák úgy püföli a pyarroni pajzsát, mintha az, csak egy darab cölöp lenne amit le kell verni a földbe. Sőt mindkét támadó eléri fegyverével a lovagot, azonban a nehézvas amit az cipel, felfogja a sebesülést.
Egyszercsak Hélia erőtlenül összecsuklik, ebben a pillanatban Anotrius visszatámad, s buzogánya tompán bele mar ellenfele lábába. Ettől a martalóc megrogy, majd a pap beszakítja a fejét.

5.kör
Miután a magas kalóz kidőlt, néhány pillanaton belül a nő ellenfele veszi át helyét. Az orkarikás figura nem hezitál rögtön támad, csapásai nem tévesztenek célt. (5 fp) Ezt követően a maradék két marcóna is megérkezik. Az első támadást a lovag buzogánya sikeresen hárítja, ellenben a félszemű alak szablyája már utat talál a félvért alá. (1 fp) A paplovag hátrébb lép, és alsófogásból indítja meg támadását. Az ellen nagyot visít, mikor a buzogány reccsenő hangok közepette eltöri karját. Anotrius szerencsétlenségére a zsivány még idejében kapcsol és kifarol a felkent újabb támadása elől.

6.kör
-Piro! dek Costas et piro. -nyögi a félszemű, amire egyik rablótársa kézzel löki meg Anotriust, megzavarva őt a követésében. Ezért a fickónak sikerül el menekülni.
Hirtelen, jobb oldalon ismét szúró fájdalom kezdi gyötörni krad papját, a jatagán megint áthatolt a páncélon. (2 fp) Ekkor a pyarroni ösztönösen a szúrás irányába vág, fegyvere nem, de a könyöke sikeresen orbatekeri a piercinges kalózt.

//OFF:

helyzet a 6. kör lejárta után:

Anotrius   
-összesen 8 fp-t vesztettél, amiből már levontam az SFÉ-t.
-az 5.kör legelső találata 2+3 fp, tehát nincs kötelező ÉP vesztésed

Továbbra is érvényes
-Zavaró hátrány
-Mérsékelt fájdalom  //

[wolftern]

7.kör
Az ifjú pap halk susmorgásba kezd, amely Kradnak szól. Ebből a kalózok mit sem értenek, ezért folytatják támadásukat. A Minden Tudás Atyja nemcsak meghallgatja fiatal prófétáját, hanem ténylegesen is közbeavatkozik és elvezeti hívétől a csapásokat.
(2 Ép és 12 Fp-t gyógyulsz, ez 10 Kep)

8.kör
Ezután az orrkarikás fickó egy laza csuklómozdulatot tesz, mellyel sikerül áthatolnia a lovag védelmén, és szablyája éle fájdalmasan a balkarjába mar. (4 fp) Ezen felbátorodva megismétli a cselt, amellyel újra a pyarroni védelme mögé tud kerülni, azonban  a félvért felfogja a vágást. A következő kalóz óvatosabban kezdi támadását, amit Krad felkentje könnyedén hárít. Ellenben a második akrobatikus mozdulat már meglepi az ifjút, ám a páncél ezúttal is kisegíti gazdáját.
Anotrius ezt a pillanatot kihasználva támadásba lendíti fegyverét, ami elől ellenfelének éppencsak nem sikerül félre ugrania. Úgy mellkason vágja a férfit, hogy a tüdejéből a levegőn kívül némi vér is kiiszorul. 

9.kör
Krad híve mostanra kissé elfáradt. Istene hiába gyógyította meg sérülései nagyrészét elméje mégsem kapcsol olyan gyorsan mint ellenségeié. A mellkason ütött fickó szemében tűz gyúl, olyan mint amit egy bosszúangyal szemében lehet látni, mikor megtalálta célpontját. A jatagán serényen keresztül szeli a levegőt, ami az aranykör lovag arcát alighogy elkerüli. Váratlanul a penge visszafordul és fájdalmas vágást húz az egyházfi nyakára. (3 fp) Ekkor a lovag szobájának ajtajában Balero atya is megjelenik, aki hirtelen csap le a féloldalt álló kalózra, ettől a piercinges marcóna liszteszsákként esik össze. A paplovag éppen egy ilyen pillanatra várt, a megmaradt ellenség megingott, ő pedig visszatámad. A buzogány jól arcon üti ellenfelét, ám korántsem annyira hogy az elájuljon. A csapástól sarkonperdül, fegyverét elejti, s amilyen gyorsan bír a lépcső irányába fut.

//OFF

a helyzet a 9.kör lejárta után:

-gyógyultál 2 Ép és 12 Fp
-vesztettél 7 fp (SFÉ levonva már)
-Kegypontjaid száma: 0
-Zavaró hátrány, Gyenge vérzés elmúlt
-Balero atya is jelen van
-Ahhoz hogy a menekülőt eltaláld egy sikeres támadó dobás szükséges (92 felett) és a kalóz összeesik.//

[Con Angilo Guerdo]

Anotrius Coldeval

Testem erősen megfáradt a harcban és ezt a sebek is jól mutatják. Nincs más esélyem, csak az, hogy a kalózt leterítsem. Ha elvétem, nincs menekvés, ki tudja, hogy áll a helyzet odafent. Ez a gondolat jár a fejemben, mikor lesújtok.

//OFF: dobok akkor egy támadást is.

[Con Angilo Guerdo]

Anotrius Coldeval

<<...Hála Kradnak sikerült legyőzni ezeket a gorviki kutyákat...>>

Miután sikeresen végig vittem a támadásomat és nem látok több ellent, szusszanok egy pár másodpercet, majd megnézem a dzsad nőt, hogy él-e még. Testem fáradt és meggyötört. Oda fordulok, Balerohoz.

[közös nyelv] - Atyám! Minden rendben? Nem sérült meg? Hála Mindentudás Atyjának, ezt a harcot túléltük. Gorvikiak voltak, legalábbis azon a nyelven beszéltek. Kérem, hogy gyógyítsa be a sebeimet Krad áldásával, mert félő, hogy még nem végeztünk és még van itt ellenség bőven, akik az életünkre törnek. Láttam egyet elszaladni...

- mondom a papnak és várom, mit tesz.

[wolftern]

Anotrius Coldeval

A lovag a buzogánnyal örökre elhallgattatja a gorvikit. Ezalatt az aggastyán Balero kedvtelenül szemrevételezi a helyszínt.
[Közös nyelv] -Köszönöm aggódalmad...fiam, de most ne velem törődj. Öregember létemre még bírom a kardot. válaszol jóindulatúan, miközben Anotrius már a dzsad nőt vizsgálja. Megállapítható, hogy Hélia eszméletlen, és ugyan kapott egy csúnya sérülést, de a vérzése elállt így egyelőre megmarad. Az ifjú pap lassan végigpásztázza a nő testét, s hirtelen eszébe ötlik, a lány Orwellás felordítása, ami kétségek közé sodorja az aranykörrend tagját. Krad hívét a bizonytalanságból az atya érintése zökkenti ki, mikor öreg kezét a páncél vállvasára helyezi.
[Közös nyelv] -Jól elbántál ezekkel a gorvikiakkal. Viszont készülj fel, hogy most jön a neheze... Krad bölcsessége vezesse kezünk, és az ő tudása juttason minket Shadonba! Anotrius a tábla a legfontosabb, még az életemnél is többet ér. Ígérd meg hogy ha meghalok hazaviszed! mondja Balero atya, s amíg a lovag nem ígéri meg hogy, el viszi a táblát a hit városába, addig nem hajlandó begyógyítani annak sebeit.

"Aki az Atyától született az idő kezdete előtt,
Isten az Istentől, világosság a világosságtól,
Krad, a minden tudás atyja,
Alázatos szolgád kér most segítséget tőled,
Arra kérlek téged gyógyítsd be az ifjú,
Anotrius Coldeval sérülését"

mormogja az aggastyán, aminek hatására a pyarroni összes sebe begyógyul. Ezt követően hosszúkardját ismét kézbefogja, majd a lépcsőhöz indul.
[Közös nyelv] -Segíts megnyerni a csatát fiam, és meglátod estére Krad könyvtárába leszünk! közli még utoljára, majd öreg létére na meg a páncél hiánya miatt is, könnyedén átugorja a lépcső akadályát...

[Con Angilo Guerdo]

Anotrius Coldeval

[közös nyelv] - Atyám az életem árán is véghez viszem küldetésünket! - mondom Balero atyának. Miután begyógyította a sebeimet, betűzöm fegyverövembe a buzogányt. Becsukom a kabin ajtót és kezembe veszem kardomat és pajzsomat. 

<<... Krad mindenható kegyelme most segíts nekem!!!...>>

Mivel páncélban vagyok és így nehézkes lenne feljutnom ezért a romokban lévő lépcsőknél várom be az ellenséget, támadásra felkészülve, ezt jelzem is a papnak:

[közös nyelv] - Derra! Állítsuk meg itt a leszakadt lépcsőnél őket, így kevésbé tudnak mögénk kerülni. Ketten többet érünk, mint külön - külön!

[wolftern]

Anotrius Coldeval

[Közös nyelv] -Igazad van, de szerintem tapasztaltabbak ezek, annál hogy ilyen könnyen belesétáljanak a csapdánkba. Ha ránkgyújtják a hajót, itt veszünk. Sok mindent megéltem már, de hidd el nekem nincs rosszabb a tüzespokolnál. válaszol gyorsan Balero. Az arcán lévő ráncok mozgásából, látható ahogy közben a saját ötletét is mérlegeli. Végül arra az elhatározásra jut hogy meghajlik a nagyobb harcitapasztalattal rendelkező lovag elképzelésének.
[Közös nyelv] -Mostanra a varázserőm felét birtoklom csupán... sóhajt fel, lemondóan az aggastyán. -Ha még nem tetted volna, kérhetek egy kis segítséget Kradtól, azonban tudnod kell hogy ez minden amit tehetek. Öreg vagyok és gyenge, elmúlt felettem az idő. csendesedik el az öreg. A fedélzetről kardcsörgést hallani, s immáron a számtalan kiontott vér a bejáraton folyik lefelé.

"Krad áldása kísérjen,
Krad áldása kísérjen,
Őrizzen meg tégedet,
Világosítsa meg
Az Ő orcáját terajtad,
S könyörüljön terajtad.
Fordítsa mindent látó orcáját rád,
És adjon békét tenéked."

Mormogja az általános szertartást Balero atya, s miután végzett megérinti a lovag kardját, majd mint apa a fiának kedvesen végigsímítja Anotrius tarkóját. Vihar előtti csend következik eltelik egynéhány perc, mire megjelenik két kalóz a grádics tetején.
[Gorviki nyelv] -Gyertek...! Ide...! Itt, vannak még ketten. ordít fel örömében egy rosszarcú fickó. Aki egy szökkenéssel átugorja az akadályt mit sem törődve a lépcsővel, szinte repülve közelít az ifjú felé. Mikor a támadó elég közel ér, a lovag hirtelen féloldalt fordul, kardját pedig az ellenfél hátába döfi. A martalóc élettelenül a falba csapódik. Közben társa az idősebb felkentel viaskodik, Anotrius egy lépéssel közelebb kerül, ekkor pajzsát felhasználva erősen hátbataszítja ellenségét, az viszont egyenesen az agg kardjába szédül. A két papnak nem kell sokáig várnia, hogy ismét dühödt rablókkal találják szembe magukat. Ezúttal hárman érkeztek, egyikük szembeötlően izmosabb társainál. Elsőként a tagbaszakadt alak indul meg, s ő észrevehetően a páncélos hívet szemelte ki magának. Lépései alatt recseg a padlózat, ezenfelül a halászok furcsa eszközét használja. A gorviki egy-kettőre az aranykör tagja mellett terem, és szigonya egy pillanat alatt a páncélnak feszül. Cselekvésétől még a lovag kardjának kolonca sem tántoríthatja, az izomkolosszus ősereje ellen teljesen tehetetlen az ifjú pap. Ezért akaratlanul is hátrálni kezd, abban a pillanatban a mögötte lévő hullában bukik fel, amitől kiejti kezéből a fegyvert. A gorviki szúr, de pyarron fiának lélekjelenléte fáradhatatlan. Pajzsát arca elé emeli és reflexe működésbe lép. Feje automatikusan oldalra fordul, ami nem csoda hiszen az ütés csaknem elemi erővel csattant a közepes pajzson. Ekkor a lovag tekintete a megboldogult jatagánján állapodik meg, amit rögvest megragad és a szigonyos felé vág. A kettősívű penge, kis híján levágja a lábat, a vágás miatt a sípcsont eltörik és a keménykötésű kalóz összeroggy. Anotrius a medve termetű miatt nem láthatja, a második haramia érkezését. A szablya fürgén a magasba lendül, ám  a pap szerencséjére, a fegyver megakad a páncélban. Ez épp elég idő egy támadásra, az ifjú a mellette heverő hosszúkardra cseréli jatagánját és késlekedés nélkül támadója felé szúr. A hosszúkard pályája a kígyó mozgásához hasonló íveket jár be, aminek végén átfúródik a kalóz tüdején. Krad híve adrenalintól feltüzelve osztja a halált, s ez így folytatódik majd egy órán keresztül, amikor egy erőteljes hang töri meg a csatazajt.
[Gorviki nyelv] -Adjátok meg magatok!

[Con Angilo Guerdo]

Anotrius Coldeval

[Közös nyelv] - Krad legyen veled Atyám, köszönöm tanításaidat! - mondom a papnak, mikor imádkozik értem. Az öldöklő harc kezdi kivenni minden erőmet és csak a túlélés ösztöne, hajt na meg az adrenalin. Csurom egy merő vér vagyok, és körülöttem is minden az. Gondolatom nincs csak egy a harc. Túlélni, vagy meghalni. Győzelem vagy halál. Harc hevében néha a Krad felkentjére, mentoromra tekintek, ő hogy bírja harcnak hevét. Lassúnak tűnik az a majd egy óra és még lassabbnak, ahogy fogy az ellen. Az egész átvált egy fajta monotóniává, amit egy feltehetőleg egy gorviki, aki saját nyelvén szólal meg. Erre a mondatra megtorpanok és körbe nézek. Tudom nincs sok időm választani, válaszolni kell.

<<... Uram mi tévő legyek?... Legyek hős, vagy rabszolga, míg élek?... Tudásra szomjazó fiad mit válaszoljon?.... Hogy tudlak jobban szolgálni??...>>

Balero atya felé fordulok és intek a fejemmel a szoba felé, remélem érti, hogy a kőtáblára gondolok. Majd gorvikiul megszólalok, próbálok egy kis időt nyerni.

[Gorviki nyelv] - Mutatsd magad! Mik a lehetőségeink? Illetve mik a feltételek? - próbálok élni a diplomácia adta lehetőségekkel, igaz nem értek hozzá, de egy próbát megér, addig is van idő a pihenésre és a helyzetünk felmérésére.

[wolftern]

Anotrius Coldeval

A paplovag felvetésére nem érkezik válasz, csupán három újabb kalóz. Mindhármuk kezében szablya. Ezek a fickók dörzsöltebbnek látszanak elesett társaiknál. Nem sietnek sehova, megfontoltan ám mégis elővigyázatosan ácsorognak a lépcső tetején. A beszédet és tetteket mellőzve telik az idő, olyan érzésed támad, mintha várnának valakire vagy valamire. A lovag ezt a pillnatot ragadja meg mentora tájékoztatására, azonban Balero atya csak értetlenül mordul a groteszk helyzetben. Mire az ifjú ismét ellenségeire tekint, egy újabb vendég érkezik, s csak annyit lát hogy a férfi tenyeréből nyers energia távozik feléje. Anotrius váratlanul szívbemarkoló fájdalmat érez, majd a világ elsötétül számára is.


//OFF: Bemesélés vége//