Ahogy körbejárom Tapoa birtokát, és látom a különféle használati tárgyakon elhelyezett jeleket, hatatlanul az jut eszembe, ha ezek nem lennének, talán a remete se bírna itt és így élni. A rengeteg testében bárki idegen betolakodó. Talán azonnal vissza próbálná nyerni a jogosnak hitt helyét, és kitúrni onnan minden idegent. Egy részről értem, a magányos de tudós életnek kedvez az ilyen körülmény, mert biztosra veheti, más nem zavarja meg egyedüllétét, vagy csak nehezen, másrészről folyamatos küzdelmet és éberséget igényel. Kivételes és küzdelmes élet lehet ez itt, hiába a látszólag jómódú, nyugodt élet.
Ahogy a környéket pásztázom, és végigveszem, régi jó szokásaim a háttérbe szorultak, továbbá mennyi mindenben változtam, különös sejtés környékez meg. Rendben, belső küzdelmeim eredményeként kivívtam a szabadságomat, nincs uram, nincs úrnőm. Miraclea utáni vágyam jó hajtóerőnek bizonyult, de mi van, ha végül sose jutok el oda? És nem azért,mert beüt a tragédia, és otthagyom valahol a fogam, hanem mert arra jutok, nincs miért visszamennem? Az a Vanina, aki eljött onnét, sohasem térhez vissza. Ez az új, aki lassan nemességet sértően hosszú hajzatot kezd ereszteni, talán nem is való oda. És nem azért, mert nem tudnának velem mit kezdeni - haha, tudnának, egy miracleai nem bonyolítja túl mások megítélését - hanem mert én nem tudnék már a hellyel és rám váró szabályaival mit kezdeni. Töprengőbb lettem, egyéb rétegek és árnyalatok is érdekelnek, mint ami elsőre eszembe jut. Lehet ez rossz szokás, amit a szellemnőzőktől, világjárta ismeretlenektől szedtem fel, de lehet saját belátás is, ami a korral és az élményekkel jár. Ez az új énem egészen más szemmel tekintene ifjúkorom köveire és erdeire, és lehetséges (sőt, valószínű), nem lelné azokat a jeleket, amik miatt Miracleára az otthonomként tekintettem. Nőtt bennem annak lehetősége, hogy ha félretesze a nosztalgiát, az otthonom iránt táplált esendő érzéseket, valójában a változásom közepette elveszítettem, és újat kell helyette találnom, vagy létrehoznom. Ijesztő és izgalmas gondolat. Akinek nincs otthon, annak bárhol lehet.
*
Egyesek szerint ahol már pengét kell rántani, az eleve kudarc, és van is abban valami, amit Lan a pók erőszakmentesebb eltávolítása kapcsán latolgat. Tapoa valamiképp maga hívta meg hajlékába a problémát: aki vadállatokat édesget magához, kellemetlen meglepetésekben részesülhet. A direkt konfrontálódást kerülném, Lan valami mást fontolgat, így amikor elindul kifelé, kissé lemaradva követem. Nem lopakszom, nem osonok, de nem is zavarom, mert ha varázsolni készül - és ő vagy tárgyal. vagy varázsol csak legvégső esetben csap le -, ahhoz tér kell, de egyedül nem hagynám csak úgy. Féltem? Inkább óvatos vagyok. Ez a hely minden napszakban más és más arcát mutatja.
Később számot ad vizsgálódása eredményről. Hümmentek egyet, szívem szerit kettőnek és háromnak is van ott hely. Ez nem nagyobbacska kutya, és hamar ki is szalad a számon:
-
Menjen le oda az, akinek két anyja van!Ezzel kizárt, hogy éjjel lenne a legbölcsebb birokra kelnünk.