John Smith
A jelen körülmények megfelelően alakultak, ha már a kezdetiek nem. Igaz, hogy lett volna időd egy rövid ellenőrzése Wu-n, de ezt nem tetted meg, most pedig már… ki tudja? Lehet, ha időben jelzel a dokinak akkor még lehetett volna valamit tenni. Most már nincs más, mint visszatérni a gépre, ha valóban ennyi lett volna. Ugyanakkor ezt elég nehezen tudod elképzelni, hogy mindössze két ilyen kis dög miatt bevetnek egy elit egységet…
Nos, nem is kell elképzelned, mert a következő pillanatban tökéletesen látod, hogy a garázs túloldalán kivágódik egy személyzetis ajtó és két kis dög sorjázik be rajta préda után kutatva. Leszakadtak vagy erősítés, esetleg előőrse valami nagyobb hullámnak… ki tudja? Egy biztos, a fegyvered már lendül és a hozzád közelebb esőre még azelőtt ráengedsz egy rövid sorozatot, hogy felfognád milyen gyorsak is voltak a reflexeid…
Túl gyorsak. Ez az egy biztos, mert így a fürgeség a célzás rovására ment. Nem úgy az ausztrálé, aki halálos pontossággal végzett ellenfelével, míg a lövéseid a garázs ajtón röppentek be, de elég távol értek falat a kis szürke dögtől. Attól, aki máris tovarohant egészen az első fedezékig, mely a második helyet foglalja el a balról jobbra való besorolásban - a sötétszürke luxus-sedannál. Az is lehetséges, hogy a hibád miatt történhetett meg az, hogy...
Az általad kiválóan észrevett, ám annál rosszabbul célzott ellenség megsebzi a századost! Amennyire láttad elég keményen eltalálták azok a zöld lézer vagy mifene lövedékek ahhoz, hogy elterüljön!
Evan Mallory
Régen volt az a film, talán jól emlékszel, talán nem, de mindez nem is számít. Az a lényeges, hogy szép lövés volt! Tökéletes munka, melyet csak a szinte biztos, hogy elvesztett társ fekvő teste hazudtolhat meg. A kis szürke rohadék, alaposan meglepte a csapatot és ez valószínűleg egy társatok életébe került. Akárhogyan is történt, két kis féreggel kevesebb rontja a levegőt és ezt már az egész csapat jól tudja. Szavaidra – melyet a századoshoz intéztél – hamar érkezik a válasz, a parancs, melyet hűen követsz.
Ami ezúttal teljesen kifizetődő! A doki épp csak elérte a kínai testét, amikor kivágódó ajtó zajára leszel figyelmes, amin két a korábbival teljesen azonos – talán klón – szürkeség ront ki! Most, hogy korábban felfedezted már látod ezek is pontosan ugyanolyan karórát vagy mifenét viselnek, ami azzal a halálos zöld színnel irizál, ami vélhetően végzett a Wu-val. Azonnal mozdul a karod, éveken át csiszolt reflex ez, pillanatok célra áll a fegyver és az ólomdarazsak megkezdik röptüket…
Tökéletes fejlövés! Ez a kis szürke még a célját sem érte el, a fedezéket sem volt képes megközelíteni oly hamar megszenderült. Ahogy az előzőnek - és valószínűleg a másiknak is, amelyik végzett Wu-val - ennek is atomjaira hullik a csuklóján lévő eszköz, bármi is legyen az, önmegsemmisítővel van ellátva ami talán a viselője életjeleit figyeli... Még hallod, ahogy az amerikai is tüzelt, de azt, hogy a társad lövése talált e, nem tudod megmondani.
Csak azt, hogy három reppenő halálsugár eltalálja a dokit, aki elterül...
Calixto
Vége. Vége? Ennyi lenne? Túl szép… nem lehet az, hiszen egy társatok súlyosan megsebesült, lehet, hogy valami annál is rosszabb történt vele. Miközben megközelíted a testét hallod a „mesterlövész” jelentését és félreértelmezhetetlen örömét a halálos találatot követően, amire megkönnyebbülten reagálsz egy mosoly kifejezésével. Ez a röpke öröm azonban rövid életűnek bizonyul, mert alig hogy kiadod a parancsokat – és odaérsz a társad testéhez – zajt hallasz, amire két emelkedő katona alakja és ismerős lövés hangok válaszolnak.
Nem láttad mi történt, de azt igen, hogy a kínai mellett térdelve biztos vagy abban, hogy itt már nem tehetsz semmit. Tehettél e volna, ha időben szólnak, ha odaérsz hosszú másodpercekkel ezelőtt? Lehetséges. Nehéz megmondani, nem láttál még efféle sérülést, de az biztos, hogy ha ez így megy tovább, akkor nem ez lesz az utolsó. A lövések után csend üli meg a környéket, de mint a jó dolgok ez sem tart sokáig: újabb neszezések zajai hallatszódnak…
A következő pillanatban zöld méreg reppen feléd, olyan, ami már kioltott egy életet, de ezúttal sem törne kevesebbre! Beléd mar! Iszonyúan fáj és bár a páncél megóvott a haláltól – bár a földre lökött – a sebesüléseid súlyosak és nem egy nap kell míg felépülsz! Ez a zöld fénysav átégette a páncélt ahol csak megérintette, kellően használhatatlannak tűnik és kizárt, hogy még egy ilyen rövid sorozatot kibírjon. Az öndiagnosztika szerint ezt mielőbb el kell látni... a Bázison!
