XCOM: a Bázis

[Kyra]

Emily Roberts

Már értem miért vagyok fáradt. Elég késő van és múlt éjjel sem aludtam, csak hogy a találka pontra érjek. Figyelem, ahogy az összekötő tiszt egy szabályos hátra arcot csinál és elindul egy mondat után.

* Na most mi van? Most vele kell menni, vagy sem? Vagy csak meglátott minket és köszönt? *

Miközben leengedem a kezem a tisztelgésből (kissé zavartan, hogy sehogy nem viszonozták) Pierotta tekintek ő mit csinál.

* Asszem ez itt hagy minket... Na de legalább annyit mondhatna, hogy kövessenek. Vagy akármi. Na ez vicces lesz. És a tisztelgésre is szoktak valamit reagálni, akármilyen rendfokozatban is van hozzám képest.*

Majd jobbnak látom sietni a döntéssel. Újra az összekötő tisztre nézek, felkapom a zsákom a hátamra és sietős léptekkel követni kezdem.

* Mit is mondott ? Bradford Összekötő tiszt? Akkor elvileg ő mondja el mi ez az egész? Most már éppen ideje lenne. X-com? Valami informatikai izé? Na de azt miért kell egy ilyen hodály hangárral rendelkező barlangba(?) rejteni és minek kellünk mi hozzá? X-com... semmit nem hallottam még róla. Asszem valami nagy dologba csöppentünk. Hosszú este lesz...*

Próbálom utolérni a tisztet. Pörögnek a gondolataim. Miközben a puskám és a zsákom igazgatom a vállamon, hátra lesek Piero-t keresem, hogy jön-e.

[Thyriel]

Emily Roberts

A séta katonás tempót diktál, nem sokkal lemaradva mögötte a francia katona is megindult és most épp felzárkózik melléd, de ellentétben veled az ő arcáról semmit nem lehet leolvasni és nem is szól semmit. Mi járhat a fejében jó kérdés, de talán még jobb, ha Bradfordra pillantasz, mert épp megáll az ajtónál ami halk szisszenéssel nyílik ki. Háttal állnak nektek, de mégis, amikor kellő közelségbe értek, az Összekötő Tiszt pontosan abban a tempóban indul meg, amit magatok is diktáltatok, hogy utolérjétek.

Az ajtón túl egy rövid, de körülbelül öt bordányi hosszúságú folyosót fedeztek fel. Egyhangúan szürke, mindössze egy spirálisan tekeredő sárga-fekete színnel jelölt vastagabb cső halad át itt az ajtó bal oldalán vertikális irányban. Csőnek nézted, de a fáradtság tette csupán, másodikra rádöbbensz, hogy ez az ajtó ívét követi, figyelmeztető jelzés, hogy hol nem biztonságos megállni. Nyugodtan haladtok tovább a következő ajtóig, mely feltárul és azt követően indultok is, hogy:

Rögtön szembetűnik egy hatalmas konzol tele monitorokkal, melyek halvány kékes-fehér fénnyel derengenek. Egyetlen gurulós szék áll előtte üresen. De mielőtt jobban körülnézhetnétek, Bradford azzal a korábbi sietős tempóval halad tovább. Talán még elpillantasz a monitorok felé, akkor felfedezhetsz egy ívben felfelé vezető lépcsőt és megérted, hogy miért előre néz az árnyékod. Megfordítva a fejed mögötted a falon két hatalmas kijelző függ… és már siettek is tovább.

A Hangár után a harmadik állomás egy… lenyűgöző. Hatalmas hologram foglalja el a terem közepét és igazából jó nagy részét. Annyira meglepő lehet, hogy később veszitek észre, egy fémhídon ácsorogtok épp eléggé lemaradva ahhoz, hogy csak futó pillantást vethessetek a hatalmas szoba vagy miez berendezésére, ami számtalan állomást foglal magába. Több katona is monitorok és billentyűzetek előtt tevékenykedik, a legtöbben ülve végeznek valamilyen meghatározhatatlan munkát.

Még mielőtt tovább léptetek volna a következő helyiségbe felfedeztek a terem túl oldalán egy egyenes lépcsőt és egy függő- vagy közlekedőfolyosót. A következő valószínűleg a készenléti terem, ahol a katonák magukra kapkodják a bevetés előtt, amit előzőekben kiosztottak nekik. Látni véltetek szekrényeket, fegyverállványt és egy padot a szekrények előtt, de aztán sietve kell tovahaladni, nincs nagyon idő nézegetni semmit.

Ezután egy rövid T elágazáshoz értek, de a szemben lévő, a T szárát képező ajtó zárva van és ti a szemközti ajtón léptek be. Láttatok nem egy dobozt, amik ráadásul vegyes méretben álltak ott.

Aztán beléptek valami… pihenő félébe. Rögtön szembetűnik a hatalmas biliárdasztal, a kényelmesnek tűnő kanapék és fotelok, illetve pár szék, amik kissé kaotikusan álldogálnak, mintha csak be lettek volna dobálva ebbe a helyiségbe. Sietve haladtok tovább, de még így is látni a lépcsőt, ami felfelé vezet, az ajtó, ami belépés után balra és zárva volt látható, illetve szintén baloldalt, de a helyiség másik végében ital automatákat, hogy aztán az utolsó helyiség következzen?

Nem, szemközt látni még egy kétszárnyú ajtót, de ez már az utolsók közt lehet: ez a szállásotok. Nemes egyszerűséggel egy helyiség, ahol nyolc fekhely látható. Négy van a falba építve alacsonyan, a másik négy pedig felette kapott helyet. Nincs itt senki, de úgy tűnik, hogy nem is túl sűrűn tartózkodik itt bárki. Ez tényleg csak olyan, mint a seregben: van egy priccsed és kész. A négy priccs között az oszlopokon létrafokok vannak kialakítva, ettől eltekintve az ajtón már látott figyelmeztető színek az egyetlenek, amik színesítik a helyet.

/Angol/ Engedélyezett tizenöt perc pihenő, aztán jelentkezzenek az Eligazítóban!

[Kyra]

Emily Roberts

Ahogy hátra nézek a francia katonára, nem veszem észre, hogy a távolság köztem és az összekötő tiszt között vészesen lecsökkent, miután ő megállt az éppen nyíló ajtó elött. Kis szerencsének köszönhető, hogy épp nem ütköztem neki a nekünk háttal álló tisztnek.

*De gáz lett volna.*

Hirtelen összefolynak a dolgok a szemem előtt a fáradtságtól és a folyosót egy sárga-fekete csőnek látom, ahogy az ajtó kinyílik. De ahogy gyorsan pislogok párat már látom hogy csak a folyosó sárfa-fekete jelzésekkel. Gyorsan szedem a lábaimat, nehogy lemaradjak.

A folyosó utáni terem jobban lefoglalna, de szinte körbepillantani sincs időnk. Próbálom kivenni mi lehet a monitorokon, és a hátul elhelyezkedő lépcsőt is megjegyzem, hátha kellhet egyszer.

*Vajon itt Bradford szokott magányosan ücsörögni?*

Ahogy átlépek a következő terembe szinte megtorpanok a hatalmas hologram láttán. Ámulva nézem és ahogy közelebb érek hozzá, megpróbálom megérinteni, majd észbe kapok. Nem vagyok kislány és ez nem a cukorkabolt. Mikor sietve indulok a tiszt után újra, a bakancsom hangja ébreszt rá a híd jelenlétére.

* Atya ég.... mi ez a hely? valaki nagyon sok pénzt öl ebbe a létesítménybe. De vajon mi a célja? De legalább most már biztos, hogy nem 3-an leszünk itt az összekötővel...*

Halvány mosoly fut át az arcomon és tovább követem vezetőnket. A készenléti szoba helyét megjegyzem, bár már lassan most térkép kéne ide. Folyosók, zárt ajtók, majd egy raktár szoba lehet talán és a pihenő... Lépcsők felfelé... El fogok tévedni. A pihenőn is átszaladunk és belépünk egy nagy ajtón a háló terembe.

*Nem lesz külön nő és férfi részleg ezek szerint, nem mintha nem szoktam már volna hozzá, csak ha már ekkora bázis, akkor már igazán futhatta volna még egyre.*

Próbálom felmérni melyik ágy lehet szabad és a mellé letenni a zsákom. Ha nem egyértelmű akkor csak leteszem ahol állok. Ahogy közlik a 15 percet az órámra pillantok hogy mihez képest.

/Angol/ Értettem, de merre található az eligazító?

Tudakolom a tisztet hivatalos tisztelettudó hangon, ha már a rangok nem tisztázódtak még le.

[Thyriel]

Emily Roberts

Időben meg tudtál állni, de lehetséges, hogy nem lett volna túl jó pont Bradfordnál, ha belépsz az intim szférájába. Szerencsére ez nem történt meg, sőt, nagyjából fel tudtátok venni még így, fáradtabban is az általa diktált tempót. Igaz, hogy a francia pihent a gépen, így neki valamivel könnyebb, de az már nem az ő hibája, hogy te nem tudtál hasonlóan tenni. Eléggé kimerült vagy, de tudod, hogy a napnak még nincs vége… sőt, ahogy nézted még csak most kezdődik!

Sajnos pont ezen kimerültség miatt nehezen tudod kivenni mi van a monitorokon, mert az éles kékes fény pislogásra készteti a fáradt szemeidet. Azonban még így is egy gondolat üti fel a fejét, de a válasz teljesen ismeretlen. Nem tudod elképzelni se, hogy Bradford magányosan ücsörög e vagy mást tesz. Ellenben úgy tűnik, hogy idővel bizony meg fogod majd ismerni és akkor talán erre is választ kapsz.

Amikor megtorpansz, lemaradsz. Nem láttál még ilyet és annyira lenyűgözőnek találod, hogy szinte gyermeki kíváncsiság ébred benned. Szeretnéd megérinteni, de mielőtt megtennéd ráébredsz, hogy mire készülsz és inkább sietve indulsz tovább: van lemaradás amit be kell hoznod. Mikor ez sikerül, a francia kérdő pillantásán túl más nem történik, haladtok tovább eredeti célotok felé, mely ama bizonyos hídszerűségen vezet át.

Nem tudod mi ez a hely, de nagyon érdekel. Úgy tűnik komoly anyagi és emberi erőfeszítést tettek azért, hogy valamit a föld alá építsenek és így felszereljék. Azt is látod, hogy bizony még nincs kész, folyamatosan bővítik és fejlesztik. Úgy tűnik nem kevés létszámban vannak jelen és amit ha későn is, már helységekkel később fogsz fel: több nemzetiségre jellemző bőrszínt fedeztél fel ami felvethet… dolgokat.

A helyiségek sorrendjén túl sokat nem kell memorizálni, mert egyenes vonalban haladtok, nincsenek kitérők vagy labirintusszerű folyosók. Végül megérkeztek, úgy tűnik a végállomás. Egyből nyilvánvalóvá válik számodra, hogy ez bizony koedukált szállás és nem is a legkényelmesebb. A katonaéletre ez utóbbi annyira nem jellemző és bár te gondolatban megkifogásolod, egyenlőre még nem tudod, hogy miért alakult így.

Találsz szabad ágyat, sőt, a nevedet is az egyiken, így ezzel nem lesz probléma. Úgy láttad, hogy az összes ágy meg van jelölve, de mielőtt megnézhetnéd a parancs érkezik, melynek elhangzása után az összekötő tiszt távozik. Kettesben maradsz a franciával akire ha kérdően pillantasz csak egy mosolyt fedezel fel ahogy épp elfoglalja az ágyát. Onnan néz fel, láthatóan kényelmesnek találta, nem siet kiszállni belőle

/Angol/ Ez egy alapvető feladat. Tizenöt percünk van, hogy megtaláljuk! – vigyorog, majd megigazítja a párnáját – Ez egy elit egység, úgy tűnik elvárnak némi önállóságot és kezdeményezőkészséget. Gondold végig merről jöttünk, milyen termeken és folyosókon át, szerintem nem lesz nehéz dolgunk! – nem is siet felkelni.

[Kyra]

Emily Roberts

A csomagomat az ágyam mellé helyezem és én is leülök az ágyra. Az órámra pillantok hogy a 15 percből mennyi maradt. Oly csábító gondolat, hogy elfeküdjek az ágyon és csak egy picit becsukjam a szemeim. A fegyvereket lefektetem magam mellé az ágyra és csak hátra csúszom az ágyon a falig, majd neki dőlök. Az órámon beállítok egy 10 perccel későbbi jelzés, majd szemem becsukva nem elaludva próbálok pihenni.

* De jó lenne aludni most egyet, vagy valami energia italt inni, bár van az a határ ami után már az sem segít. De nem baj, 10 perc is több a semminél. Már rég megtanultam, hogy használjunk ki ami adódik. Csak a repülés az, ami alatt nem tudok. 10 perc pihi... utána még van 3 perc megtalálni az eligazítót.*

Csukott szemmel próbálom ellazulni és pihenni felszínesen.

A karórám riaszt szendergésemből. Azonnal kinyílnak a szemeim és nyomom le az órám. Kiülök az ágy szélére és a franciát keresem merre van.

* Fenébe... Hát nem sok.... de ennyi jutott.*

Felkelek, nyújtózom egyet, majd megigazítom az egyenruhám. A pisztolyt a helyére teszem, majd a puskát méregetem, mennyire kellhet egy eligazításra. De itt sem hagyhatom. Vállamra akasztom és megindulok az ajtó felé. Még mindig van idő odaérni.

/Angol/ Szerintem valahol a nagy földgömb környékén kéne legyen. Nem hiszem, hogy a pihenőben lenne. Ráadás a fegyver raktár/ öltöző is ott volt mellette.

Elindulok a hologramos terem felé.

*Bradford valószínűleg ott lesz már. Esetleg az utána lévő kisebb terem lehet még az, de valahogy a hologramos tűnik a logikusnak, nekem... Na meg megnézném azt az izét közelebbről is. *

[seth]

John Smith

Kimerülten rogyok hátra dolgom végeztével. Míg a csatamezőn inkább fizikailag fáradok el, ez az egész életmentés mentálisan szív le. Nem könnyű folyamatosan koncentrálni, pláne nem ezzel a doktorral a kommunikátor másik oldalán, nem is szólva arról, hogy mekkora stressz hogy egy másik ember élete múlik a pontosságomon egy olyan területen, amihez kicsit sem konyítok. És itt illik belegondolni abba is, hogy a Calixtóhoz hasonló emberek napi 24 órában csinálják ezt, sokszor egyszerre több sebesülttel.
Az biztos, hogy aki ezek után azt meri mondani, hogy az orvosok élete könnyű, azt ott helyben szájba verem.
Én egyenlőre ezzel az egy életmentéssel is beérem, és erősen remélem, hogy legalább a közeljövőben nem kerül sor újabbra. Azért még így fáradtan is felcsillan bennem a büszkeség, mégis csak megmentettem egy ember életét. Mesterlövészként eddig soha nem kerültem ilyen helyzetbe, csak a halált osztottam. Ezzel megint értelmet nyer az a régi igazság, hogy pusztítani mindig könnyebb mint építeni, legyen szó bármiről.
Ültömben vetek egy pillantást az ájult Századosra. Be kell vallani, hogy így békésen, majdhogynem szunyókálva egészen szép. Még úgy is hogy én inkább a fehér bőrű nőket nézem meg inkább, meg tudom érteni azokat, akiknek tetszik. Erre már egyből bevillan a gondolat, hogy milyen lenne a Százados és Evan együtt... Komolyabban még nem gondolkoztam ezen, és azt se figyeltem, hogy hogy reagálnak egymásra, attól függetlenül, hogy alig pár órája találkozott szerény csapatunk, és hogy hecceltem ezzel az ausztrált. Viszont így belegondolva kétlem, hogy lenne bármi különbség. Talán annyi, hogy Evan kevesebbet lenne veszélyes helyzetekben, "felsőbb" utasításra.

Ereszkedés közben már azon jár a fejem, hogy vajon hogy lesz ezek után. Először is, ketten kiestek a négy lovas közül, még ha Calixtó csak időlegesen is a sebesülései miatt. Másodszor ő volt a vezetőnk (egy küldetés erejéig), utána pedig emlékeim szerint én jövök a rendfokozat szerint. Be kell vallanom magamnak, hogy egy cseppet sem vagyok vezetőnek való. Jobb szeretek higgadtan átgondolni mindent, és valahogy a folyamatos higgadtság és faarc amivel az égiek megáldottak sem illik bele egy karizmatikus vezető képébe. Márpedig aki a Föld nemzetközi űrlényvédelmi szervezetének első számú csapatát vezeti, annak nem elég a harctéri tapasztalat, annak karizma is kell. Nem csak a harchoz, de az emberekhez is értenie kell egy csöppet, hogyha belharc törne ki (adja ég hogy ez soha ne történjen meg), akkor ott is rendet kell tennie. Mindezekre a kérdésekre azonban csak később jön a válasz.
Eközben az orvosok besorjáznak, és egy botra támaszkodó öreg vezetésével hozzáfognak ahhoz amit én elkezdtem a gépen: megmenteni a Százados életét. Ezután az öreg közli velünk, hogy mennünk kell jelentést tenni. Méghozzá valamilyen Eligazítóban. A rohadt nagy probléma csak az, hogy ötletem sincs merre lehet az, mivel legutóbbi (és első) látogatásunkkor leszálltunk a gépről, Bradford kiosztotta itt a feladatokat, és már mentünk is, úgyhogy Evan és én mindössze a hangárt tudjuk hol van, azt pedig nehéz eltéveszteni mikor benne áll az ember.

/Angol/ Igenis. Meg tudná mondani, hogy merre van az Eligazító? Legutóbb csak a hangárt sikerült megnéznünk. - kérdezem az orvostól, akivel feltehetően a kommunikátoron keresztül beszéltem. Ennél fogva hozzá teszek egy kis mentegetőzést is, hátha ezzel mellőzhetem a felesleges kérdéseket, és egyből, pontosan megmondja, hogy merre is kéne mennünk.

[Thyriel]

Emily Roberts

A beállítás megtörtént, megpróbálhatsz lazítani, elaludni. Az, hogy sikerül e vajon pedig csak azon múlik, hogy egy teljesen idegen szervezet, totálisan ismeretlen Bázisán egy Idegenlégióssal együtt ez menni fog e. Sosem látott egyenruha és fegyverek, eddig nem látott-hallott technológia…

Ha mindezek ellenére sikerül elaludni, akkor a tíz perc eltelte után olyan érzés felkelni, mintha le sem hunytad volna a szemed. Meg mernél rá esküdni ez nem volt tíz perc, talán öt sem. Az ellenben teljesen bizonyos, hogy Pierre nincs itt. Eshetőségek között több dolog is szerepelhet, de valószínűleg ő nem találta elegendőnek a két-három percet egy teljesen ismeretlen bázison.

Magányodban vagy, nincs kihez szólni. Már talpon és igazgatás után a fegyverek is a helyükre kerülnek, de a gépfegyverrel gondban vagy, mi is legyen vele. Az idő sietősen markol bele ezekbe a hezitálásokba, de végül válladra akasztod és elindulsz arra, amerről jöttetek: a Hologram-terem felé. Útközben Bradford hollétének lehetséges tippje is felmerül benned.

Két-három perc alatt nem érsz oda, ezt most már te is tudod. Főleg, hogy belépve nem látod az összekötő tisztet. Indulnál sietve tovább, amikor látod, hogy az egyik lépcsőn áll és valami fura vékony kis eszközt tartanak elé, melyre mutogatva nagy beszélgetés folyik. Egyetlen szerencsédnek az tűnik, hogy feltartották, de már indulni készül: úgy tűnik nagyon fontos lehetett, hogy nem sietett egyből tovább.

A férfit, akivel együtt érkeztél: Pierre-t nem látod, de valószínűleg Ő már ott van, ahol lennie kell. Nem is ez, hanem a besiető orvosi alakulat kelt némi izgalmat, ahogy egy súlyosan megégett? sérült nőt tolnak a lift irányába. Ha nem állnál félre, mert túl kába vagy, esetleg fáradt és lassan reagálsz… bárhogy is, félrelöknek. Egy ember élet van veszélyben!

Amennyiben érdekel merről jöttek, könnyen megtippeled a Hangárt, így bizonyos, hogy egy csapat tért vissza valamilyen bevetésről, ahol igen kemény helyzetbe kerülhettek. Több sebesültet azonban nem látsz, helyette sokkal kevesebb lelkesedéssel egy fekete műanyag zsákot tol be egy fiatal nő és egy idősebb férfi. Mindketten orvosi köpenyt viselnek.

Ha sokat bámészkodtál, az Összekötő Tiszt már felért a lépcsőn és elindult a függőfolyosón…

[Haldirien]

Evan Mallory

Nos, igen, úgy tűnik az orvosi sátorban az amerikai az eredményesebb. Igazából ráhagyom, mégis miért lennék jó szánitéc. Legtöbbször ketten voltunk akción, ha nem egyedül. Olyankor ha észrevesznek és meglőnek, nem igazán van eshetőség a seb kezelésre, föleg hogy a mai fegyverek ha eltalálnak, akkor nagyon eltalálnak, egy géppisztoly sorozatot nem egykönnyű leápolni. Nah mindegy.
Fordulok vissza a kínai felé.

/Angol/ Nem tudom miben hiszel, de akármiben is hisztek, remélem jó helyre kerültél. - súgom a férfi fülébe, közben a vállára teszem a kezemet.

Utána leüllök az egyszerű kis padra, és megnézem újra a fegyveremet.
" Pajtás, ez volt az utolsó együttlétünk? " - kérdezem tőle, utalva arra, hogy lehetöség szerint feloszlatnak minket.
"Az alfa raj nem volt képes, talán egy béta, gamma rajok változást hoznak."
Akkor a gép megállni tűnik, majd gyengéden kileng mint egy mérleg oda-vissza.
"Leszállunk"

/Angol/ John, viszem Wu-t. - mondom miközben az ernyedt testet megemelem.

Szerencsére, bár okoz problémákat, de sikerül felemelnem, és a karomban tartani.
"Megérdemel ennyit."
Majd lenyílik a rámpa. Lennt egy egész orvos hadosztály várja a Századost.
Óvatosam lesétálok a holttesttel, szélen, utat engedve mindenkinek aki a nö életét akarják menteni
Egy másik, pap által vezetett osztaghoz viszem.
Majd az ottlévők segítségével felteszem a hordóágyra. A férfi teste igencsak kihűlt, elvesztett minden testhőt.
Azután kifújom magamat, és megállok a hajónál.

[Thyriel]

Evan Mallory

Az szanitéc és orvos kérdés után Wu-hoz lépsz. A halott kínai már nem tudja neked megadni azokat a válaszokat, amikre adott esetben kíváncsi lettél volna. Egy teljesen idegen és ismeretlen kultúra, mely egy ideig úgy tűnik, hogy az is marad számodra. Egyetlen dologban azonban mindenképp szerencsés vagy. Amikor közel hajoltál a holtesthez olyan szagok csapták meg az orrod, ami kikezdhette az akaraterődet. Akármi is találta el, olyan hatása volt, mintha égő hús szagát éreznéd. Eléggé gyomorkavaró.

A fegyver csendesen fekszik a kezedben, válaszai, ha lennének is biztos, hogy nem nyugtatnának meg. Mindent megtett, hogy engedelmeskedjen az őt tartó karjaidnak, hogy az ujjad mikor megérintette úgy robbanjon ki belőle a lövedék, hogy az halált hozzon ellenségeidre. Végül pedig elhozta neked a küldetés legjobbja elnevezést, hiszen többet leszedtél és van amiben még segédkeztél is! De ebben a feladatban ennél többre nem volt képes.

Elindulsz Wu-val, miközben a századosért egy teljes orvos-csapat érkezett, de miután elviharoznak egy másik csapat érkezik. Egy fiatal nő és egy idősebb férfi. Mindketten orvosi köpenyt viselnek, de tekintetükből látszik – mely komor és sokat látott – hogy a harcostársadért, a kínaiért jötték. Papot nem látsz, de az is elképzelhető, hogy a kínai nem keresztény szertartásban fog részesülni. A kettősnek segítve Wu teste hamar felkerül a hordágyra és egy-egy fakó mosollyal-biccentéssel köszönve a két köpenyes távozik is.

Egyedül maradsz, miután John követi a botra támaszkodó orvost, így eldőlt, hogy az egyesével részt az amerikai elsőként kívánja teljesíten.


John Smith

A művelet sikeres teljesítésével meglátod az orvosi kötelesség, a feladatuk komolyságát, az életmentés minden apróságát és nehézségét, a felelősséget. Ez nem egy egyszerű háziorvos megállapítása a nátháról, hanem egy életmentő feladat tökéletes levezetése volt ami elérte célját! Mi lehetett volna, ha nem sikerül? Talán jobb nem is belegondolni, de egy bizonyos: piszok jó érzés, hogy megtetted! Lehetséges, hogy a sok kudarc ellenére minden egyes megmentett élet ad erőt ezeknek a harctéri szanitéceknek, hogy ezt a hivatást válasszák. Ugyanakkor hihetetlen komoly figyelmet és szervezőkészséget, kreativitást és pontosságot igényel, így teljesen érthető, hogy a százados lett a parancsnok. Sajnos azonban az is bebizonyosodott, hogy a valós harctéri tapasztalatokat ezek a tulajdonságok még helyettesítik.

Könnyedén vetted, hogy egy távcsőbe pillantva csak meghúzód a ravaszt. Feladatot kaptál, nem kérdeztél, teljesítetted. Bumm. Egy fejlövés, ami a biztos halált jelentette annak, aki a célkeresztedbe került. Most egészen más „fegyverrel” harcoltál és nem a fej volt a célpont, mégis helytálltál! Az ilyesmit pedig mindenki elismeri és nagyra tartja. Egy valaki biztosan, ha felépül. A kérdés csak annyi, hogy mennyire keveredik majd a hála és valami, ami annál is erősebb ahogy ilyen esetekben az bizony előfordul. Ugyanitt gondolsz arra, hogy amennyiben Evan és Calixto valamilyen úton módon közös nevezőre jutnának, a százados elkövetné e azt a hibát, hogy Mallory javára döntene, amiért akár az egész osztagot is felfüggeszthetik, ha kiderül.

A doki után sétálva van időd elemezni a helyzetet ami statisztikailag azt jelenti, hogy a csapata negyede elveszett, a másik negyede pedig bizonytalanul hosszú időre kiesett. Ebből két lehetőség adódik, melyek közül az egyik a feloszlatás és elbocsátás vagy átvezénylés. Nem feltétlenül a tiétek, de az se, kizárt, hogy elveszítitek az Alfa státuszt. Jelen körülmények között papíron te lennél a következő egységparancsnok, de nem érzed azt, hogy helytállnál ebben. Lehetséges, hogy ennek ellenére ezt a feladatot kapod, hogy fejlődj ott, ahol gyengének érzed magad. Az is lehet, hogy ez nem így lesz, viszont akkor a kérdés marad: mégis kit neveznek ki? Talán egy újonnan érkezőt?

/Angol/ Fiam, úgy nézek én ki, mint valami interaktív térkép? Elvileg mesterlövész nem? Akkor használja a szemét!

Emeli a botot és mutat egy frissnek tűnő felfestésre, ami a Hangárból indul azon irányba amerre a századost elvitték.

/Angol/ Kövesse a fehér vonalat fiam!

Találsz ott még kéket és narancssárgát is, de House szerint egyszerű ezzel a fehér csíkkal nem lehet eltéveszteni. Amennyiben elindulnál további hezitálás hiányában, az ajtón túl egy rövid, körülbelül öt bordányi hosszúságú folyosót fedezel fel. Egyhangúan szürke az egész, mindössze egy spirálisan tekeredő sárga-fekete színnel jelölt figyelmeztető jelzés töri meg, ami arra utal, hogy hol nem biztonságos megállni. Tovább haladva a következő ajtón át már rögtön szembetűnik egy hatalmas konzol tele monitorokkal, melyek halvány kékes-fehér fénnyel derengenek. Egyetlen gurulós szék áll előtte üresen, de mielőtt jobban körülnézhetnél egy dolog, illetve személy kelti fel a figyelmedet. Egy korlátra támaszkodik és úgy bambul valamerre, ellenben a hosszú combok és formás fenék minden bizonnyal minden valamire való férfi fantáziáját megmozgatja…

[seth]

John Smith

Elgondolkozok azon, hogy milyen lesz a helyzet, ha a Százados felébred. Kétségkívül megmentettem az életét, és az is vitán felül áll, hogy szép nő. Ám mindezek ellenére én nem érzek többet iránta mint bajtársiasságot. Egy oldalon, egy csapatban harcolunk, de semmi több. Egyszer majd talán meghálálja valahogy hogy megmentettem, de kétlem hogy emiatt belém szeretne. AMúgy sem vagyok az a szőke herceg fehér lovon. Én inkább a herceg háta mögött pár száz méterre lévő domb mögött lapuló ember vagyok, aki lelövi a herceg ellenségeit.
Ugyanakkor az már lehetséges, hogy Evan felé érez valamit. Vagy fordítva, és Evannak jön be. Mindkét esetben jól járnak ha azt mondjuk, hogy Evan mentette meg. Bár lehet hogy a harcmezőn megenné a féltés az ausztrált, amikor Calixto az első vonalban küzd, míg ő hátulról fedezi.

A doktor egy igen kreatív válasszal áll elő. Kezdem megkedvelni az embert, a kimondatlan gúnyolódás ellenére is. Azt úgyis csak a bolondok veszik komolyan egy élet-halál harcot vívó titkos csoportban. Pláne, hogy ő is és én is szó szerint élet-halál harcot vívunk, csak amíg én az Ufokkal, addig ő magával a halállal.

Követem a fehér vonalat, amíg el nem érek egy monitorokkal telerakott konzol, előtte egy üres kerekesszékkel. Felmerül bennem, hogy hova, és vajon hogy ment el aki benne ült, de a humorral nem jutok tovább egy pár formás farpofa miatt. És itt nem egy szép kocsira kell gondolni.
A fantáziám előbb indul be, mint ahogy megtekinthetném a hátsó félhez tartozó arcot. Ugyanakkor egy mesterlövésznél alapvető a jó önkontroll és a hidegvér, hogy a harctéren biztos kézzel uralja a fegyverét. Ezért inkább a doktor tanácsát követem: használom a szemem, és megnézem, pontosan ki is támaszkodik a korlátnak. Egyébként is, a szép lábak semmit nem érnek nálam, ha a nő mondjuk hülye. Bár annyi biztos, hogy itt csak a legjobbak vannak, elvégre ez itt a Föld utolsó védelmi vonala.

Miután kicsit szemügyre vettem a hölgyet, megnézem, hogy itt van-e Bradford, és ha nem, hogy merre folytatódik a fehér csík.

[Haldirien]

Evan Mallory

A hullaszagot eltűröm, már idejekorán kiképeztek rá, Igazából az nem ember holtteste volt, de a szag hasonló. De még igy is majdnem elhánytam magamat, a kínai testét a lövedék átégette. Azután a fegyverem veszem elő, a válasza igen komor, de nem vártam másra.

"Persze azért elhiszem szívesen durrogtatnál tovább!" - nézem a fegyvert kiveszem a lőszert, megvizsgálom.

/Angol/ Érdekes.

Nem, valójában nem érdekes de azért jó érzés volt a fegyver golyóit felbecsülni. Valóban sokat segített. Huhu. Ez az adrenalin sokk igen komoly volt, ami megcsapott a harc alatt. Úgy érzem azonban tisztességesnek, hogy az első találatot Wu-nak tulajdonítsam.

"Ha jól láttam az övé csapódott elsőnek bele"
"Attól még remek vagy pajtás!"

Megkopogtatom, majd visszaillesztem a lövedékeket. Azután kezdődik a leszállás, kicipelem Wu-t, mintha csak a saját lábán jönne ki, annyi különbséggel hogy a lába csúszik a talajon.  Miután elvitték, elgondolkozom mit kezdjek magammal. Leülök a gép rámpájára, majd a pilótá(ka)t felkeresem.

 /Angol/ Köszi hogy kihoz(tál/tatok) minket abból a pokolból. - kezet fogok vel(e/ü)k - Sokat segített(tél/etek). Adós vagyok két cigivel. - mondom felé(jük) - a jó üreg Lucky Strike megteszi? Eredeti, ilyet szívtak Normandiában is meg a Csendes-óceánon. - halászok elő egy megviselt cigisdobozt, és feléj(e/ük) nyújtom a szálakat.

[Thyriel]

John Smith

Gondolataidba mélyedve tűnődsz lehetőségekről, amik még nem történtek meg. Úgy véled, hogy minden eshetőség dacára mindössze rokonszenvezel, bajtársi kötődést érzel a Százados iránt. Ettől a lehetőséggel még el lehet játszani, hiszen alig néhány órája pillantottátok meg egymást először és majdnem utoljára, de ismerni… egyáltalán nem ismeritek egymást.

Mindezek ellenére eddig nem volt érkezésed ilyesmivel foglalkozni, most pedig úgy véled, hogy nem is kell. Hazudsz is érte ha úgy adódik, akár Evan javára is. Ez lehet, hogy nem gesztus a férfivel szemben, de vajon ugyanez elmondható a katonanőről is? Mindenesetre a hálának sok formája létezik és így lehet, hogy túl sok perc telt el egy talán be sem következő eshetőség elemzésével.

Mindezen tovatűnő percekben végül eljutsz oda, hogy Ausztrália hódítaná meg Mexikót vagy éppen fordítva és ha ez tényleg bekövetkezik, akkor annak milyen következményei lehetnek. Akadnak még lehetséges végkimenetelek, de azok valahogy nem tűnnek valószínűnek és éppen ezért nem is elemzed őket. Elég a tudat, hogy a féltés esetleg mire vehetné rá valamelyiket, hogy…

A dokitól szinte várná az ember, hogy ezek után rágyújt vagy előhúz egy laposüveget, de nem történik semmi ilyesmi. Ehelyett megindult válaszát követően ő is, hogy kövessen egy vonalat… vagy tudja az utat. Akárhogyan is, a hasonlóság mindenképp elgondolkoztató. No nem a természetetekben vagy a fizikai adottságokban, de a közös harcban mindenképp.

A különbségek valahol elvesznek, mert mindketten emberekért küzdötök, minden egyes lövés és öltés vagy robbanás és beavatkozás egy-egy vagy több életet jelenthet. Elvégre minden megmentett katona akár többet lelket menthet meg az üdvözüléstől, mint ha maguk is csatlakoznának Wu sorsához. Kemény idők járnak. Keményebbek talán, mint valaha is…

A fehér vonal nem kihívás, sőt, talán már túl könnyű így. A dolog, a felfedezés izgalma, a kutatás maga elvesztette a varázsát és jó úton haladsz, hogy hamar Bradford társaságát élvezhesd. Egy gond, akadály… vagy miez a domború kanhergelés előtted, ami felbukkan. A legrosszabb és veszélyesebb kombináció lehet, ha szép és okos is.

Nem mellesleg most, hogy jobban megnézed egy ugyanolyan pisztolyt vélsz felfedezni a combjához rögzítve, mint ami neked is pontosan ott pihen. A ruházata – mivel használod azt a bizonyos érzékszervet – pedig szintén azonos eltekintve a fekete ujjatlan kesztyűtől és egy baseball sapkától amin mintha lenne valami jel vagy embléma, de nem látod innen.

/Angol/ Követed a Fehér Nyulat?

Érdeklődő női hang. Nem csilingelő, de nem is dohányzástól rekedtes. Nem kislányos és nem is öreges. Körülbelül… összehasonlíthatatlanul egyedi. Picit mélyebb csak, de éppen annyira, hogy búgó hangként végigrezonáljon az ember lelkén – már ha az illető fogékony ilyesmire – és nyugalommal töltse el. Azt sugallja, hogy ez az ember tudja mit csinál. Bízhatnak benne!

Lehetséges, hogy félpillantásnyi időd volt még a kérdés előtt és körülnéztél, de ennyi idő alatt nem láttad Bradofordot sehol. A csíkra nem biztos jutott idő emiatt, de ha mégis, akkor egyenesen halad tovább a következő helyiségbe ahonnan folyamatos kékes fények szivárognak, fénylenek át melyek megcsillannak azon a csíkin amit követned kéne…


Evan Mallory

Visszaköszönő emlékek. Utóhatás. Kemény perceket éltetek meg és benned most kezd el ülepedni. Illatok, mert állítólag ezek égnek a legmélyebbre az emlékek között. A holtaké, a hullaszag, mely most is, a gondolatra is hányingert keltően hat rád. Nem engedsz neki. Az akarat legyőzi a vágyat, segítségül a fegyvert, a terelést hívta.

Most, hogy több, mint a fél tárat ellőtted belőle döbbensz rá, hogy ég a vágy benned, tombol, hogy még több zöld vért onts. Wu-ért, a társaidért és talán még önmagadért is. Talán még az emberiségért is, ami azért megszolgálta a szenvedést. Tett érte, de míg a tudósok is a természettől várták a választ, az az Űrből érkezett.

Eltalálták egy egységet ami megsebesült és vérzett. Ami részben meghalt. Ami előtt tisztelegve ítéled az első találatot a halott kínainak, aki már sosem fog mesélni kultúrájáról, az otthonáról vagy családjáról… ha volt neki. A harc pillanatok alatt dőlt el. A százados hezitálása és Wu halála ellenére a csapat azért némi sikerrel vette a „mélyvíz” küldetést.

A töltényt, melyet korábban vettél ki, visszahelyezed, de tudod, hogy nem ez lesz az utolsó amit majd a tárba kell illesztened. A csapat talán kudarcként élte meg a találkozást, de azért vannak előnyei is az akciónak. Akadnak idegen dolgok, testek például amik segíthetnek az idegen elleni harcban. Helyesen tetted, hogy elhoztad őket! Vajon tényleg így van?

Leülve a gép rámpáján nézed ahogy mindenki távozik, nem marad senki, teljes magány telepedik rád. Egyedül vagy és a hajtűművek hűlő hangjain túl néma csend honol a Hangárban. Felkelsz, hogy a pilótákat keresd, de nem találod őket. Nem találsz senkit, csak két karbantartót, aki épp akkor készül valami vastag csövet a madárhoz illeszteni, amikor rámpán leértél és már elkezdted körüljárni a gépet.

[seth]

John Smith

Miután jobban szemügyre veszem a kevésbé feltűnő dolgokat is a nőn, feltűnik pár dolog. Először a pisztoly, majd maga a páncél ami rajta van, ezekből pedig azt szűröm le, hogy közénk való, katona.
Mielőtt feltűnne neki, hogy bámulom, gyorsan körbenézek, hogy vajon merre vezethet tovább a fehér vonal. Mint kiderül, van ezután még egy helyiség, ahova a nyíl visz. Pedig nem lett volna rossz, ha tovább maradhatok a hölgy társaságában.

/Angol/ Követed a Fehér Nyulat?

Arra eszmélek, hogy megszólított. Nehezemre esik bevallani, de ha civilként találkozunk, most oda-vissza ugrálnék az örömtől a helyen ahol lennénk. Így viszont hideg fejjel kell gondolkodnom, tekintve hogy jelenésem Bradfordnál, és kár lenne az első jelentést elcseszni azzal, hogy máson gondolkodok közben.

/Angol/ Nem, engem még nem talált meg a Mátrix. - válaszolom.

Lássuk olyan művelt is-e, mint amilyen szép. A hangja mindenesetre egy szóval leírva tökéletes, hosszabban kifejezve nagy karizmát sugalló. Ha eddig ideges voltam, hát most már egy rezzenéstelen tóhoz lehet hasonlítani engem. Ugyanakkor most, hogy visszanyertem teljesen a hidegvéremet, felmerül bennem, hogy a nő szép, feltehetően jó katona (elvégre itt van), és még karizmatikus is. Jó lesz vigyázni vele.

/Angol/ Látta Bradford tisztet? - mivel nem sikerült észrevenni a rangjelzést rajta, ezért jobb lesz maradni az udvarias magázásnál.

[Thyriel]

John Smith

Minél tovább kutakodsz, annál biztosabb vagy abban, hogy a ’Trinity’ az ellenállás tagja. Nem engedni az Idegeneknek, hogy az embereket olyan tévhitbe ringassák, miszerint nincs értelme annak, hogy ellenálljanak. A behódolás az egyetlen lehetséges és elfogadható választás. Így könnyedén lehet, hogy az XCOM az emberiség utolsó védvonala.

A nyíl bár nem bambuló fiatal nő felé visz, de úgy cserébe még el is terel a közeléből. Igen, ádáz egy fehér csík ez. Elvezet valami igazán szép mellett, de nem engedi, hogy nagyon megállj. Ennek ellenére te mégis megtetted, igaz, már sietnél is tovább, mielőtt felróják neked azt, hogy miért nem jelentél meg azonnal, ahogy lehetőséged volt.

Miként te, talán ő is tisztában van a környezetével és mindazzal ami ebből következik. Nem állt le bájcsevegni sokkal inkább egyszerű érdeklődést mutatott, bajtársiasságot ami abból fakadhat, hogy a felettessel kell találkoznod. Minden katona tudja, hogy az efféle esemény ritkán tartogat kellemes meglepetést…

/Angol/ Könnyű összekeverni a pirulákat.

Bólint a szavai után, megértő hangsúlya együttérzéssel teli. Nem tudod ki ő, semmit nem tudsz róla, de azzal, hogy melléd áll így ismeretlenül oly tett ami azt mutatja tapasztalt katonanő. A természet is úgy alkotta meg az életet, hogy ami szép az veszélyes. Valamire, valahogyan, de mindenképp az. Ezúttal úgy véled, hogy a veled szemben álló – midőn épp megfordul, hogy aztán így támaszkodjon – is ide tartozik.

/Angol/ A harmadik helyiség. Fel a lépcsőn és balra – iránymutató/tájékoztatás röviden és velősen – De a helyedben nem sietnék – említi meg, mikor épp tovább indulnál – Feltartották és még nem végzett a zöldfülűekkel.

[seth]

John Smith

Kétségkívül kulturált is. Újabb pont az előnyökhöz. Kizárt hogy egy ilyen nő pont itt legyen, és leálljon beszélgetni velem. Úgy néz ki Ufó... De félrerakva az iróniát, azért ez elég ritka pillanat, vétek lenne nem kihasználni.

/Angol/ A harmadik helyiség. Fel a lépcsőn és balra. De a helyedben nem sietnék. Feltartották és még nem végzett a zöldfülűekkel.

És még gondolatolvasó is. Vagy jól ismeri a férfiak szívét. Mindenesetre ráhibázott a gondolatomra. Ironikus a sorstól, hogy ezek ellenére sem maradhatok.

/Angol/ Csak a magad nevében beszélj, én még zöldfülű vagyok itt. Egyébként kétlem, hogy más zargatása kifogás lehetne az én késésemre.

Ezzel biccentek felé egy félmosollyal, és távozok a megadott irányba.
Ha megtaláltam Bradfordot, hallótávolságon kívül megállok ha tényleg beszélne valakivel.