XCOM: a Bázis

[Oswin]

Calixto

Gyors eligazítás volt… ha a tájékoztatás a dolga igencsak rövidre fogta, teendőnk valóban sürgető lehet. Jobb szeretem ha kellő információ áll rendelkezésre, de még jobban szeretnék sietve, hatékonyan teljesíteni és végezni az Alfa Raj kötelékeiben… részemről most beérem ennyivel.

/Angol/ - Parancsára, Uram! - újabb rövid szalutálás, majd szabályos félfordulattal az egységre nézek - Vissza a gépre emberek, azonnal felszállunk. Minden további a fedélzeten.

Nyugodtan közlöm velük az újabb parancsot… bár bizonyára bennük is kavarognak a kérdések, ahogy bennem. Útközben lesz időnk megtárgyalni. Ahogy közös kiképzésünk hiányát is illene pótolnunk egy gyors taktikai megbeszéléssel. Úgy néz ki az XCOM tagjai lettünk… bármit is jelent. Ennél jobban aggaszt a városi hadviselés. Nem számítok újoncnak a lakott területeken végrehajtott műveletek terén, de ha nincsenek civilek - evakuálták őket, vagy… - és nemzetközi egység kerül bevetésre… A helyzet egyre komolyabbnak tűnik. Már indulnék a gép felé, de a kíváncsiság nagy úr… és szeretném tudni mivel állunk szemben. Az utalása pedig… tágan értelmezhető. Gyorsan visszafordulok, és udvariasan, határozottan felteszem kérdésem.

/Angol/ - Ha megengedi, Uram… idegenek?

[seth]

John Smith

~What the f...~
Próbálom összefoglalni a gondolataimat, de nincs túl sok időm, kapunk valami rövid felvilágosítást - idegenek, városi bevetés, lehet zúzni - és már uzsgyi is a gép újra. Gyakorlatilag alig léptünk ki a gépből, ülhetünk is vissza. Gyorsan besasszézok, és várom a többieket - a százados visszafordult feltenni a mindannyiunkban felmerült kérdést.
~Idegenek? Nemzetközi Függetlenség Napja?~

[Haldirien]

Evan Mallory

Amikor bemutatkozik, leengedem fegyverem.
Beszéde közben átmeneti sokk kerülget.

"Mi a ****!? Idegenek? Ez mist komoly, elég szar viccnek tűnik, szóval annak kell lennie"

Amint végez az úgynevezett összeköttető tisztecske vagy micsoda, Calixto százados parancsot ad a jól ismert 'Takarodjatok a helyetekre ' általános vezényszó finom és tapintatos formájában.
Smith el is indul, amerikai, a rangja nem ugrik be, de mint a NASA otthonadójának lakosa hátha tud erről valamit. Bár ez egy a millióhoz. Sose szivárogtatnának ki ilyeneket.
Hangos kérdés nélkül, bár sok kérdéssel fordulok meg és veszem a hajó felé az utam.
Ám amikor a százados visszafordul, én is megfordulok.

/Angol/ Uram, ha egy másik kérdést szabad... - várom az engedélyt, legyen biccentés vagy akármi - Nincsenek civilek, tehát a várost evakuálták? - az arcom enyhe zavarodottságot mutat.

"Az arabok már idegenesdit játszanak??"

[kalidar]

Chong Wu

Mint kiderül az összekötő tisztet Bradford-nak hívják. Kitűnő... legalább ennyivel tisztában vagyunk. Elhangzik az első parancs,vissza a gépre aztán irány "idegeneket" ölni.Úgy látom nem csak nekem nem tiszta a kép..."idegenek" mint E.T. a csuparánc de barátságos űrmanó... vagy mint a Nyolcadik utas a halál rémségei?Vagy egyszerűen valami ismeretlen nemzet támadó csapatai? Hozzánk Kínába is eljutnak a mozikba a legújabb filmek,így van lehetőség gondolkozni mik is várhatnak ránk. Nemrég láttam a Men in black-et  valamint az Alien 4. részét... na,ha ilyenekkel akadnánk össze még én is becsinálnék. Volt szovjet barátaink annak idején sok energiát fordítottak hasonló kutatásokra... úgy látszik nem minden alap nélkül. Amint elhangzik a századosunk parancsa sarkon fordulok és elindulok a szállítógép felé,ahogy hallom a százados asszony és az ausztrál még megállnak kérdezősködni. Nekem egykutya... valamiket le kell lőni akkor le kell lőni... civil lakosság nem lesz ott tehát minden más ami ott van célpont. Leülök az előző helyemre,ami még jóformán ki sem hűlt,majd alapos fegyverellenőrzésbe kezdek. Mivel még egyszer sem sütöttük el őket kiveszem a tárat majd üresen párszor hátrahúzom a závárzatot megnézve mennyire működik simán. Majd üres állapotban pár elcsettintés... aztán tár be,majd ki... be és ki... ha nem szorul és nem is jár túl könnyen akkor úgy a jó. Ugyan ezt megismétlem a pisztollyal. Ha minden rendben áttérek a tárakhoz... mivel nem én magam táraztam nem bízhatok benne 100%-an. Így az ölembe rakom a sapkámat és az összes lőszert bele ürítem a tárakból. Újratárazok,megnézem nem akadnak e a rugók. Miután mindezzel végeztem kezdhetek valamiféle agyalásba,ha felszálláskor a százados kapott még valami infót akkor azt is átrágom... közben a kezem az övemre téved megszokásból... de kés helyett csak az övet markolom meg... ezt ne felejtsem majd el... kell kiutaltatnom egy harci kést ha visszaértünk. Közben zajlik a várakozás az úton... ezek a legrosszabbak bevetések előtt.

[Thyriel]

Mindenki

A szállító gép hatalmas törzsébe – mellyel korábban is utaztatok már – feljutni pillanatok kérdése, ahogyan megtalálni a korábbi helyeteket és rálelni egy hasonló „füles”re mint ami az összekötő tiszt visel. Ott vár titeket a vastag biztonsági hevederre akasztva, hogy tetszés szerint használatba vehessétek azokat.

A százados előbb üvölti a szavakat, majd a kérdése egyenesen beleveszik a felzúgó turbina hangjába, mely igen rövid idő alatt elérte a felszálláshoz szükséges fordulatot. Mindezek mellett a Bradfordként bemutatkozott tiszt már el is hátrált, miközben a rámpa már az utolsókkal emelkedik, készül bezáródni. A parancs kiadása utáni perc már az emelkedésé…

A gép függőlegesen száll fel – ahogy érkeztetek, landolt is – tanúbizonyságát adva efféle hatékony képességének. A gyorsulásra sem lehet panasz – aki felmérte, három sugárhajtóművet fedezhetett fel – de az utazás már úgy tűnik több időt fog igénybe venni. Mindazok, akik rögtön felvették a head-set-et Bradford hangját hallhatták a az indulást követő körülbelül harmadik-negyedik percben:

/Angol/ A hadművelet neve: A négy lovas. A brazil hatóságok kérték segítségünket, úti céljuk ezúttal: Fortaleza. Sok szerencsét!

A felvetett kérdésekre, ha valaki megismételné nem érkezik válasz, csak találgatni lehet, hogy miért, de nem kizárt, hogy a legjobbaktól, az etalontól magasabb az elvárás. Ez talán lehet egy ok, amiért kevés – bár lényegre törő – az információ és nem fogadnak el kérdéseket, melyekre – talán rövid – idővel magatok is választ kaptok…

[seth]

John Smith

Valahogy volt egy olyan érzésem, hogy válasz nem sok lesz. Bradford hangját elnyomja a repülőnk, miközben beszállunk. Jó gyorsan felpörögnek a hajtóművek, és már emelkedünk fel is - függőlegesen. Amennyire tudom, az ilyen fajta gépeket jump jeteknek hívják, mert nem kell kilométer hosszúságú leszállópálya nekik, hanem csak egy kis hely a le- és felszálláshoz. Sajnos eddig nem volt szerencsém ilyenen ülni, csak vadászgépekről hallottam, amik képesek voltak ilyesmire, és azokhoz csak a pilóta kell. Gyorsan felkapom a fülest a helyemnél, és bedugom a fülembe, majd meghallgatom, hátha van valakinek mondandója. Mint kiderül, az összekötőnknek van,habár semmi hasznosat nem mond, csak egy hangzatos nevet a kis kalandunknak, illetve hogy hova megyünk (nem mintha tudnám hogy hol van az a Fortaleza). Most, hogy egy "alfa" rajba tartozom, kicsit visszavágyok a hétköznapiak közé, akik azért ennél több információt kaptak, mielőtt egy teljesen lehetetlen szituációba, meg egy ismeretlen városba dobták le volna őket.

[Oswin]

Calixto

Pár pillanatig még tisztelettudóan várok, hátha normális tiszteket kaptunk… de mivel nincs értelme tovább itt szobrozni, az eligazítónk is visszatér fontos feladataihoz, vállat vonva fogom a fegyvert és irány az az átkozottul zajos átkozott gép… A fülhallgatót csak forgatom kezeim között, végül felteszem hogy ezúttal a csapatnak tegyek fel egy kérdést, de Bradford lényegtelen információi csapódnak csak fülembe, fanyar kifejezést csalva az eddig sem nyugodt arcra. Ügyetlenül megpróbálom kizárni a zavaró csatornát. Még hogy támogatás… az én elképzelésem szerint egy elit egység a rendelkezésére álló adatokat is szakszerűen kezeli, nem titkol el semmit… nagyzásból? Vagy ezzel akarnak összerázni minket? Fene tudja… mégis úgy érzem, ennél még a hazai egységem is profibb munkát végez korlátolt erőforrásaival. Nagy sóhajjal végül rákattanok a közös hullámhosszra…

/Angol/ Emberek… nem kívánom holmi szeszélyből ugráltatni magukat, de a hatékony akció érdekében szükségünk lesz egy döntő véleményre, ha úgy tetszik parancsnokra. A rangomat még a katonai kórházban kaptam, nem harctéri érdemeimért… bár eleget tapasztaltam már. Ha valakinek ez problémát jelent vagy úgy érzi megfelelőbben ellátná ezt a feladatot, jelezze… mindenesetre úgy gondolom, hiányos tájékoztatásunk mellett a mi feladatunk kideríteni, milyen ‘idegenekkel’ is állunk szemben pontosan. Óvatosan indulunk, felderítünk, majd ha biztos a terep szétlövünk mindent ami még mozog. Ellenvetés? - csak most nézek szét rajtuk határozott, hideg tekintettel…

Brazília… az ismeretlen idegenek már szinte a szomszédomban kopogtatnak. És ha a brazil sereg segítséget kér, komoly a baj. A srácoknak lesz esélyük bizonyítani, de még mindig jobban örülnék ha ezt is saját CFEM különítményemet támogatva oldhatnánk meg. Pusztán az összeszokottság miatt… de ha az alfa raj tagjai szépen osztják a fejeseket… vagy mire is kellene céloznunk… a legvégén talán mosolyt is csalhatnak az arcomra.

[Haldirien]

Evan Mallory

Evan visszasétál a repülőre, nem sokkal a százados után, ugyanis megállt a repülőnél

/Angol/ Csak utána. - mondja, majd utolsóként felszáll a hajóra.

Ahogy a többiek felveszik a fülhallgatójukat,  vár vele.
"Eddig nem voltak azok ott? Szerintem nem. - egyre több furcsa dolog történik.
Végül utolsóként felveszi a megmaradt fülhallgatót.
Maga elé veszi az újonnan szerzettet, illetve a walkmanjének a fülesét.
Egy pillanatig bizonytalanul néz rájuk, majd elteszi a walkmant, és bedugja az egység fülhallgatóját.
Épp meghallja a fickó mondanivalójának a végét.
Fortaleza? Fortelase? Forte... mindegy! -
Úgyse ismeri, dönti el.
Remek, nincs info, nincs para. Még.
Azután a százados szól a mikrofonjába.
Amint végez,  Evan átállítja a fegyverét gyorstüzelőre.
Nem hiszem el, ez feladat ilyen fegyverrel egy rangernek vagy egy deszantosnak tökéletes, de nem egy mesterlövésznek. Bizonyára agyvérzést kapott a személy aki választgatott és rossz helyre bökött.
Némán áll tovább, majd annyit szól a mikrofonba.

/Angol/ Nekem tökéletesen megfelel.

" Csak tökéletesen használhatatlan leszek" teszem hozzá fejben.
"Mi ez, idegenek... Egy elcseszett Star Wars film és itt jönnek a Vukik meg Darth Vader? Van egy csomó idegenes film... Men in Black, az Alien filmek, szintén az ET... bár ezekről csak hallottam, ahogy unokaöcsém ujjongva mesél a Star Warsról, ahogy a társaim az Alienről beszélnek..."

[Thyriel]

A Négy Lovas

[Thyriel]

Emily Roberts és Pierre Bernard
"A Négy Lovas" hadművelet befejezése után, de még a Skyranger visszaérkezése előtt

Ketten álltok ott, ketten, akik most érkeztetek. Nem többen, csak ti ketten, kik ha szeretnétek még követhetitek tekintetetekkel a különös szállítóegységet, mely oly hamar reppent vissza egyre felhősödő égi óceánra, hogy könnyen úgy vélhető nem is szállt le teljesen. Pedig oly puhán ért földet – mely művelet közben már nyitott a hátsó rámpát amiből szinte semmit nem éreztetek – hihetetlennek tűnt, míg magatok ki nem léptetek, hogy bakancsotok csattanjon a kemény padlón. Rövid út volt, egy amerikai bázis

Az egyenruha mindenkin ugyanazon színben feszül: a homok-színtől az olíva-zöldig terjedő, melyen a páncélzat jelen esetben maga az egyen-öltözet Ez védi a törzset, a vállakat és a könyököt illetve a térdet. A bakancsot lehet még be se tudtátok törni. Mindketten egy-egy azonosítót viseltek a teljesen azonos felszerelésetek mellett: egy kékesen mattot, mely azon szervezet jele, melyhez áthelyeztek benneteket. Egyértelműen valamilyen földi egység jelölése.

Egy másik szimbólumot lehet a másikon felfedezni – annak mindenképp aki másodikként lépett le a gépről – mégpedig a férfi hátán egy kék, fehér és vörös színekből álló függőleges sávút, és a hölgyön, aki minden bizonnyal alacsonyabb a férfinál, egy gyerekrajz piros csillagára emlékeztetőt, mely vörös vonalak között – kettő, a függőleges és vízszintes esetén vastagabban fogott a toll – kék színezés, háromszögek láthatóak.

Az ellenben teljesen biztos, hogy ilyen kézifegyvereket – melyeket felszállás előtt kaptatok – eleddig még nem használtatok, mégis úgy igazodnak hozzátok, mintha mindig is ezek álltak volna rendelkezésre.

A pisztoly, mely a combra szíjazva pihen tokjában, láthatóan nagy átütőerő a jellemző, de ezzel feláldozták a tűzgyorsaságot. A kezetekben nyugvó géppuska alapállásában a rövid sorozatra van kalibrálva. Mindkét lőfegyver a maga nemében egyedi és biztos, hogy ott nincs is párja. Magukba foglalják a hasonló fegyverek minden pozitív tulajdonságait, míg a negatívakat azonban nem.

Úgy tűnik, hogy nem sietnek az üdvözletetekre, de más módon sem értesültök arról, hogy merre kellene jelentkeznetek. Nincs senki más, csak ti és a tudat, hogy egy másik idegen katona áll mellettetek…

[Kyra]

Emily Roberts

Visszafordulva nézem ahogy távozik a szállítóegység. Miközben a lábam mozgatom a bakkancsban ami még zsír új lehet és nagyon nyom itt ott.

* De fura szerkezet.... Még nem láttam ilyet... Viszont a bakkancs fájni fog egy darabig. Na de ilyen már nem egyszer volt a kiképzések alatt.... so ezt is túléljük.... *

Egy gyors rutinszerü egyenruha igazítás és fegyver ellenőrzés ami után a pisztolyt kézbe véve gyorsan megnézem milyen darab ez.... Majd utána a gépuskát is gyorsan szemügyre veszem.

* Mik ezek? Még sosem láttam ilyen fegyvert... hol vagyunk? *

Pierre-re nézek vissza ő mit csinál, majd lassan körbe fordulva felmérem a hangárt vagy mit ahol kittettek minket.

/Angol/ Mit is mondtak a küldetésről?

[Szeráf]

A gép elsuhan a fejünk felett, s mi ott állunk egy új, ismeretlen világ küszöbén. A ruházat, a felszerelés, és nem utolsó sorban a fegyverek amiket kaptunk. Nem semmi, na...

A légió nem kis kihívás, s nem kis kaland volt, de az idő haladtával monotonná válik szinte minden. Vágyjuk az újat, az ismeretlent. Így vagyok én is. Izgatottan állok, s miután csak mi ketten maradtunk Emilyvel, nincs más hátra, csak előre!

A mellettem ácsorgó hölggyel a gépen ismerkedtem meg, ugyanazon célból van itt, mint én. Mondhatni sorstársam. Semmit nem tudok még róla a nevén kivül, s ő is csak annyit tud rólam, hogy a Pierót jobban szeretem hallani Shakespeare nyelvén, mint a Pierret. Meg talán a légiós multam is említettem, de az út többi részében aludtam. Utazás közben mindig elnyom az álom...

- Hogy mit mondtak?! nézek rá tettetett értetlenséggel. - Szinte semmit. A fogadobizottságnak meg nyilván dolga akadt.

[Thyriel]

Emily Roberts és Pierre Bernard
"A Négy Lovas" hadművelet befejezése után, de még a Skyranger visszaérkezése előtt"

Akármit is gondoltok éppen, egy dolog teljesen bizonyos: áthelyezés történt. Nem ti kértétek, nem felajánlották, hanem egyszerűen parancsba adták. A leszerelési papírok helyett is csak behívó, képletesen „áthelyezés” dokumentumai érkeztek. Senkit nem érdekelt a véleményétek, de még csak az óvatos kérdések sem, egyszerűen a hallgatás érkezett válaszul. Fene nagy titkolózás.

Ez volt órákkal ezelőtt, mikor a különleges gép felvett titeket egy elhagyatott leszállóhelyen, ami inkább volt egy kis rét, apró mező, mint valódi leszállópálya. Ehhez persze ide is több órás utazás kellett, amit nem a hadsereg vagy más szervezet oldott meg helyettetek, hanem ti kellett, hogy eljussatok a célig anélkül, hogy bárki más tudomást szerezne arról kik vagytok és hova tartotok.

Végül, némi várakozás – hosszasabb féle – után az ajtó halk szisszenéssel feltárul és egy középkorú, jóképű férfi lép be rajta katonás fegyelemmel és mozdulatokkal, hogy minden bevezetőt félretéve elétek siessen és megálljon rövid terpeszben háta mögött összefogott kezekkel. Nem szól, de tekintetén át a lényéből sugárzik a vezetők egyedi aurája, mely kérlelhetetlenül hűti le az esetleges becsvágy és arrogancia feltörni készülő hangjait.

Egy zöld pulóvert viselve (melynek könyökrészeire sötétebb zöld foltot varrtak), és aminek nyaki részénél egy ing gallérja és egy nyakkendő csomója látható. Az elmaradhatatlan khaki árnyalatú nadrág és fekete bakancs is katonás, ahogyan a rövidre nyírt barna haja. Szív felett ugyanazt az emblémát viseli mint amit is, különbség mindössze annyi, hogy ez zöldes színben látható.

Még mindig szótlanul áll – rangjelzést nem látni rajta – mindössze egy head-set az, ami egyértelműen árulkodhat… valamiről. Egyetlen apró mikrofon ível előre a jobb fülében hordott kommunikációs eszközből, mely most határozottan néma… vagy szimplán olyan halk, hogy nem hallatszik belőle semmi. Akárhogyan is, itt áll előttetek megdöntve néhány teóriát és feltéve vagy tucat más kérdést…

[Kyra]

Emily Roberts

A Hangárt mérem fel, majd a várakozásban ráülök a zsákomra és a ruházatom kis zsebeit keresgélem, hátha találok még valami izgalmas új dolgot.

*Kicsit fáradt vagyok. Nem sokat tudtam aludni a gépen, ellengem Pieroval. Sajnos pont emiatt nem tudtam róla meg sokat, de legalább nem egyedül vagyok itt új.*

Az órámra vagy annak helyére pillantok, hogy mennyi lehet az idő.

* Mi a fene lehet itt, ami ennyire titkos? Ez a hely, ezek a fegyverek? Még a családom és a bajtársaim sem tudják rólam hogy itt vagyok. Őrület... De annál izgalmasabb. Vajon mi lesz a küldetés? Milyen ellenségre fogunk ilyen titkosan vadászni? Ráadás nemzetközi csapattal? Ha jól emlékszem azt még megemlítette hogy Francia légiós. *

Piero-t figyelem újra...

/Angol/ Szerinted mi ez a hely? Láttál már ilyen fegyvert?

Majd ahogy szisszenve kinyílik az ajtó felpattanok és az érkezőt követem a tekintetemmel.

* Nem látok rajta rangjelzést, vajon ki lehet? Azért ha vigyázzba vágom magam az baj nem lehet... Tisztelegjek is? Végül is én vagyok a jövevény. És ahogy elénk állt és a kisugárzása is ezt sugallja nekem. Inkább legyek feleslegesen ennyire formális mint az ellenkezője miatt.*

Ezzel a gondolattal vigyázzba vágom magam és tisztelgek ahogy kell .

[Thyriel]

Emily Roberts

Úgy döntesz, hogy minek állni, ha le is ülhetsz. Ez egy jó ötletnek tűnhetett az adott pillanatban, de a melletted álló nem követi a példádat inkább egyhelyben áll egy kicsit lazább, de félreismerhetetlen pihenj állásban. A Hangár nagy! Vannak árnyékos részei, emellett pedig mintha legalább öt gépet képes lenne befogadni. A természetesnek ható sziklaképződmények igazolhatják a gondolataidat, miszerint az új állomáshely a világ valamely magashegységében található. Ez egy barlang féléből kialakított dolog, melynek közepén egy hatalmas kör alakú mozgatható leszállóhelyet fedezel fel. Nem messze tőletek kissé balra egy teherliftnek látszó szakaszon megtörik a talaj egyenletessége és a távolabb álló dobozok, hordók és ládák is ezt funkciót vélik megerősíteni. Ez a lift közvetlenül kapcsolódik a kör alakú leszálló platformhoz.

Ezután jutsz el oda, hogy átkutasd a ruházatodat, de abban nem találsz semmit, nem hogy izgalmasat, de még szinte levegőt sem. A melletted nyugodtan álldogáló férfire pillantasz, aki szintén érdeklődve néz körül leheletnyi álmélkodással. Itt elszakítod a tekinteted róla és inkább a csuklódon pihenő órára, mely épp 10:30-ra vált. Ezután megint körülpillantasz, tűnődve és izgatott-kíváncsisággal, de nem érkezik válasz a ki nem mondott kérdésre. Még az útitársad is néma, és ahogy te pillanattal ezelőtt, úgy ő is épp a pontos időre kíváncsi. A kérdésedre rád pillant, talán válaszolt is volna, ha az ajtó épp nem nyílik ki és lépne be rajta az a bizonyos férfi.

/Angol/ Üdvözlöm Önöket az XCOM főhadiszálláson!

Köszönt titeket, miután a sorakozó megtörtént. Mindketten egy-egy szigorú pillantásokat kaptok. Ezúttal nem várat titeket soká, alig néhány lélegzetvétel múlva megválaszol néhány kérdést:

/Angol/ Bradford összekötő tiszt vagyok.

Nem viszonozta a tisztelgetést, de egy szabályos hátraarcot követően elindul… valamerre. Arra, amerről érkezett, de a céljáról nincs ötlet ahogyan az is kétséges lehet, hogy: követnetek kéne? Maradni? Megszólítani? Bármit is tesztek úgy tűnik, hogy bár nem siet, de elég határozottan indult el. Az öreg tábornokok érzetét keltheti akik már sokat láttak és oly terhet cipelnek, amit csak kevesek képesek úgy, hogy ne roppanjak össze alatta. Akárhogyan is, ha sokat álldogáltok akkor teljesen biztos, hogy egyedül távozik a Hangárból: már most félút felé közelít!