A négy lovas

[Thyriel]

Evan Mallory

A vér élénkvörös volt, nem a alvadt, sokkal inkább mint amikor az ember megvágja magát… vagy épp meglövik. A tetőre könnyedén jutsz fel, mindössze a fegyveredet kellett hozzá a válladra dobnod, hogy a kiképzésednek megfelelően két kézzel és némi lábmunkával az esőcsatornán át juss fel a tetőre, ahol azonnal leguggoltál az első fedezék, a magasított perem mellett.


Mindenki

A lövést követő csendben csak egy halk miákolást hallani, amint kétségbeesett pici cica felfelé, a tető irányába néz. A nyimmogás meglehetősen keserves és szívszaggató, olyasmi ami bizonyosan jelzi, hogy ott van valami… vagy valaki. Két hátsó lábán áll míg az eresznek a mellsőkkel támaszkodik. Akiben egy csepp együttérzés van, azok most biztos legalább egy sóhajjal fejezik azt ki, de…

… a következő pillanatban két árnyék jelenik meg. Kettő, ami ugyan nem oly félelmetes, mint bármi amit elképzeltetek, de ettől nem kizárt, hogy legalább olyan halálos! Apró termetűek. Szürkék, nagy szemekkel! Kicsi testük meglehetősen izmos. Könnyedén lehetséges, hogy pontosan emiatt szaladnak oly fürgén.

A mozgásuk eléggé humorosnak tűnhet, de valószínűleg senki sem találja viccesnek. A két árnyék immáron szemmel látható fenyegetés, két oly veszély, aminek a csuklóján valami fura fémes-szín szerkezet látható, ami zöldes derengéssel-izzással halványan ragyog. Az egyik a távoli oszlopok egyikét szemeli ki, a másik a méregzöld felhőt eregető idegen tárgyat.

A következő pillanatban újabb lövések hangja töri meg a csendet, ahogy hárman is emelkednek félig-meddig fedezéknek nevezhető dolguk mögül, mint gépjármű vagy tetőperem. Mindhárom fegyver csöve a legfürgébb kis szürkeségre mutat hellyel-közzel és a torkolattüzek a halált köpik erre a fura idegen teremtményre.

Hogy ezután mi történik? Az még igencsak két-, több esélyes…

A fegyverek – a Századosé kivételével – mind egyszerre mozdultak, mind, szinte teljesen egyszerre okádta magából a halálos acélmagokat az idegen életforma, a kis groteszk szürke lény felé. Úgy tűnik, hogy hiába a fürgeség vagy az ellenállónak tetsző testfelépítés, a háromból két igen pontosan leadott rövid sorozat szó szerint kilyuggatja az idegen testet, mely elvágódik amint a töltények elérik azt.

Ekkor egy igen furcsa dolog történik, leginkább a tetőn lapuló ausztrál látja, a többiek csak valami halovány villanást... de Mallory őrmester kifejezetten érdekfeszítőnek, érdekesnek talán meglepőnek találhatja, hogy az idegen csuklóján izzó tárgy trillió apró darabra esik/robban szét, míg a testből valami furcsa sárgás-barnás nedv (vér) fröccsent szét a betonon.

A következő pillanatban válasz is érkezik, három, méregzölden villanó sugárként, mely a lövéshez kiemelkedett kínai katonát találja el aki azonnal a földre rogy. Az amerikai katona, Smith hadnagy igen közelről látta amint a három lövedék szinte majdnem teljesen biztos, hogy végzetes sebet okozott...

A kis szürke szerencsés... vagy nagyon is tudatos és pontos lövése annyira felkavaró, hogy mindannyian az esemény által kiváltott félelemmel is meg kell harcoljatok! Akarat feszül a látottak borzalmának, a horrornak mely egy bajtárs elvesztésével jár. Nem akárki lőtte le, hanem egy "francos űrlény", hírnöke egy új, halálos jövőnek.

Ez a kis apróság mely láthatóan nem fél használni azt a zöld halálsugarat, most a legjobbak legjobbjainak egy tagját fosztott meg ettől az elismeréstől. Ez és talán más körülmények is, de kikezdik az Akaratot. A százados lehúzódik és senki más, csak az amerikai látja, hogy oly tekintettel mered a kínai testére, mint aki lefagyott a harcmezőn...

[Oswin]

Calixto

Olyan hirtelen történt minden… az előbb még a cica nyivákolása hasított lelkembe, legalább ezt az ártatlan túlélőt visszavihetnék a géphez. Nyilván nem díjazná a parancsnokság, de…
Aztán megjelent a két kis… valami… bár ahogy felbukkantak, egyértelmű volt mik ezek, számítottunk rájuk, és mégis… mint egy rossz rémálom, dermedt ijedtség. A testet öltött félelem, a megmutatkozó ismeretlen... Megbénít egy pillanatra, pont amikor minden századmásodperc számít!

Nem tudom milyen parancsot adjak… megfigyelni őket, kiismerni az ellenséget már lehetetlen, oda a meglepetés. Az osztag reakciója szinte azonnali… és üdítően kíméletlen. Lövések dördülnek, megszámlálhatatlan sokaságban, az alfa raj rátermett újoncai már ontják is a betolakodókra a pusztítást! Egy pillanatra katonai (vagy emberi?) büszkeség tölti el, talán mindannyijukat… Sikerülni fog! Mi vagyunk otthon, erősebbek vagyunk, és..

Zöld villanások perzselik fel fényükkel a levegőt… az osztag negyede hang nélkül elvágódik a földön.

Az orvos ösztönösen mozdulna… el kell látnom a sérültet! De egy pillantás elég a… testre. Itt már nincs mit tenni. Nem, ez… ez képtelenség. Lehetetlen! Egyáltalán mi a pokol találta el?
Egy katona, aki nem emberek ellen harcolt, nem szomszédjai életére tört. Átkelt az egész világunkon hogy megvédje azt, és a parancsaimat követte, és én… miattam…

Mexikó is kegyetlen tud lenni. Jártak már egyszerűnek tűnő bevetések komoly veszteségekkel. Nem egy katona halálát kellett végignézem. Volt aki a kezeim között vérzett el, hiába tettem meg mindent… a szemébe nézve láttam kihunyni az élet szikráját, vörösen csöpögő sebére szorított kezeim érezték ahogy… vége…

De sosem vesztettem el parancsnokságom alatt álló katonát. Mostanáig. Ott fekszik, és… talán ha körültekintőbben mérem fel a terepet… ha gyorsabban cselekszünk, jobb fedezéket találok… és ha… ha nem adom le azt az egyetlen átkozott lövést. Talán még most is teljes lenne a létszám…
Nem! Nincs idő se kifogásokra, se indokok keresésére. Majd eljön annak is az ideje. De most van még két katona, akik az életükért küzdenek… és az enyémért is!

Össze kell szedned magad… gyerünk! Ne nézd tovább a hullát! Sikerülnie kell, csak… csak bátran! Túléljük és megmutatjuk nekik mi jár ezért… gyerünk már! Nagylevegő… mégegy… csatlakoznod kell a harchoz… nyugodj már meg!

[seth]

John Smith

Ééééééés most fordultak a dolgok rosszabbra. Ugyan az egyik kicsi izét megöltük, látom, ahogy a kínai összeesik. És ezt tetézve még kedvenc századosunk is magába roskad, és csak bámulni képes - a valószínűleg halott - Wu-t. A helyzetnek láthatóan nincs a magaslatán (ellenben Mallory-val), így parancsot sem oszt, azaz magamra vagyok hagyva jelenleg. Gyors mérlegelést követően inkább nem mozdulok a helyemről, hanem folytatom a lövöldözést a kis girnyó felé.

Spoiler: megjelenítés

Lövés

[Haldirien]

Evan Mallory

Gyorsan felmérem a helyzetem.
"Nem látok rá az ellenfélre, csak az irányát ismerem. A gránát így csak pocsékolás hisz a konkrét helyzetét se ismerem, mekkora mák kéne hogy eltaláljam.

/Angol/ Adjatok neki egy gránátot! - kiáltom közben futok a háztető utcával ellentétes feléhez.

Át akarok futni a garázs másik végébe, majd onnan ugrani.
Mivel a sebességre esik a hangsúly nagyokat lépdelve indulok, reménykedve hogy nem lövik le addig társaimat.

/Angol/ Tartsatok ki, hátulról elkapom!

" I'm a murdering insturment" "I'm infinite"

Spoiler: megjelenítés

Két mozgás előre

[Thyriel]

Evan Mallory

Pontosan a tető garázsajtók felöli oldalának legszélén, a sarkon álltál. Innen engedted útjára a halálos rövid sorozatot, ami valószínűleg végzett a kis szürke rémséggel. Hallottad ugyan, hogy mások is tüzet nyitottak, de biztos vagy benne, hogy te el is találtad azt… az izét. Most, hogy már a fura nedvei tarkítják a betont, a másik cél után kutatsz, mely nem kizárt, hogy végzett a kínaival. Ha túl is élte a zöld halálsugarakat, nem sok ideje lehet hátra.

A tetőn körülpillantva azt fedezed fel, hogy tőled balra és némiképp előrébb, talán úgy három méterre, két ventilátor forog, valószínűleg a garázs szellőzéséről gondoskodnak. Ugyanakkor ezen balra pillantott irányban még távolabb, úgy nyolc, de lehet tíz méterre megint egy ilyen kettős berendezés munkálkodik lusta tempóban. Az első, a közelebbi duó mögött, közel hét-nyolc méterre egy nagyobb fémszekrény áll, mégpedig közel a tető közepén.

A tető peremén – ahol jelenleg te is döntést hozol épp – úgy tizen… talán tizennégy méterre a Garázs logója pihen egy majd négyméteres táblán. Az teljes fedezéket nyújthat, de elég messze van. Ennek ellenére úgy döntesz, hogy a tetőperem mellett szaladva ez lesz a cél, amit két méter híján el is érsz, ott azonban valami fura zaj üti meg a füled. Nem evilági, nem földi hang ez. Legalábbis te még sosem hallottál közel hasonlót sem. A visszhangja alapján az épület akusztikailag legalább egy csarnok lehet!

Mozgás közben felfedeztél még a korábbi fémszekrénnyel azonos tárgyakat, egészen pontosan kettőt és mintha még a ventillátorokból is jutott volna néhány ilyen kettős kiszerelés. A tető teljes terjedelme egy szinten van, egyedül a perem emelkedik ki körbe a szélén. Legalább tizenkét méterre saccolod a másik oldalát, és nem is látod, hogy mi lehet alatta. Az biztos, hogy fedezék itt fent is van, és könnyebben lehet puskacsővégre kapni a dögöket, de egyben ez a legnagyobb hátránya is, hiszen megint csak a felvillanó méregzöld lövedékeket látod…


Calixto

Hosszú másodpercek telnek el mire a hirtelen sokk enyhül annyira, hogy képes legyél cselekedni. Ezúttal nem került emberéletekbe, de ez a szerencse nem tarthat örökké. Eleddig csak hallottál hasonlóról, sosem élted át – ahogyan idegenekkel való találkozást is csak Hollywood produkált – de valószínűleg őszintén reméled, hogy soha nem fogod újra megtapasztalni ezt a bénító páni félelmet. Ott állsz a fedezékben mely megóv téged a szemből jövő támadások ellen…

és szerencsédre nem érkezik máshonnan sem. Chong Wu legalább hét-nyolc méterre van tőled, és bizony az idegen fegyverének csöve előtt kell szaladgálnod, ha oda akarsz menni. Ellenben John Smith-ként bemutatkozott katona nem igazán siet a súlyosan sebesült (talán halott) katonatársa megsegítésére, helyette lehet mint egy haragvó ember tüzet nyit a távolba, vélhetően a kis szürke rémálom irányába, hogy végezzen ezzel a kegyetlen életformával.

Úgy hat méterre előtted van egy oszlop. Az első és második bejárat közötti fedezék ez, ahogyan hozzád közelebb az a fura idegen tárgy is ott ereget, mint egy zöld füstgép mely megóvhat a téged támadó lövések elől. Mögötted továbbra is a gumiállvány van, és amit eddig láttál: járművek, gubók és idegen valamik… majd egy zöld villanás! Lehet, hogy még egy áldozat lesz ennek a küldetésnek? Vagy az, hogy milyen hatással lett a pánik a többiekre és milyen következményei lesznek a pillanatnyi lefagyásnak…

az később fog kiderülni. De most… most feladat vár rád, kötelesség és egy eskü megtartása.


John Smith

Úgy döntesz, hogy a kis dögnek mindenképp pusztulnia kell! Nem mozdulsz és nem teszel mást, mint egy újabb sorozatot engedsz meg a távolabbi barátságtalan ET felé. A szög sajnos nem válik előnyödre, ahogyan az a vaskos oszlop sem, de… nem lehetetlen. Most már nincs mit tenni, meghúztad a ravaszt, de az azt követő lehetőségek úgy néznek ki: előtted egy másik járműhez hasonló személyautó parkol, azon túl egy nagyobb terepjáró, nagyobb fedezékként szolgálhat. A gond a távolság. Megkerülni a kínai testét…

legalább hét-nyolc méter a másik autó, a terepjáró meg legalább kétszer ennyi. A garázs bejárat és közted két kisebb és egy nagyobb fedezéknek tetsző tárgy van. Egy nagy, igen nagy szerelőláda vagy mi, egy minden oldalról zárt kiskocsi féle, illetve a nagyobb fedezék gyanánt az idegen füsteregető egy másik testvére. Az első – a szerelőláda – úgy négy méterre lehet, a második ennek duplája, a nagyobb fedezék pedig legalább tripla távolságra van.

Az első és legközelebbi garázsbehajtó a másodikat elválasztó oszlopával úgy kilenc méterre lehet, ez esik a legközelebb a Dokihoz is. Hogy ő mit tesz az jó kérdés, de a lehetőségek igen tágak, ha úgy érzed felkészültél… de még annyi minden történhet ezen másodpercek alatt, akár még a lövésed is eredményre vezethet, ugyanakkor nem biztos, hogy fogadnál erre. A következő pillanatban úgy tűnik, hogy a dolgok rosszabbak már nem is lehetnének!

Egy válaszlövés érkezik…

[Oswin]

Calixto

Egy csapásra térek magamhoz. A kiképzés, a katonai reflexek, a túlélési ösztön egy nagy adag adrenalin formájában visszarántanak a valóságba… soha nem történt még ilyesmi… sosem vesztettem el önuralmam és öntudatom harc közben. Tisztában vagyok vele, rajtam nem csak a saját túlélésem múlhat, a többiek életéről, haláláról dönthet, milyen gyorsan cselekszem… És még így is beletelik pár kínosan hosszúnak tűnő pillanatba, mire sikerül kitalálnom mit kell tennem.

/spanyol/ ¡Maldita sea!

Mik ezek a zöld villanások? Miféle fegyvert használnak, ami úgy tépi át a testpáncélt mintha kigombolt hétvégi ing lenne… rohadékok! Nincs idő ezen - vagy bármi máson - gondolkodni. Gyors, határozott cselekvésre van szükség! A ‘földi szleng’ kommunikáció talán hatásos volt, de most minden másodperc számít.

A bejáratok közötti oszlopot veszem célba… egy utolsó nagy levegő, ki a takarásból, és gyorsan irány az újabb fedezék. A zöld füst talán előnyösebb volna, de továbbra sem bízom benne… idegen.
Rohanás közben adom ki az újabb parancsokat a kommunikátoron keresztül.

/angol/ Smith, fedezékbe, onnan támadjon!

Elismerem a golyószóró amerikai merész elszántságát, de semmiképp nem veszíthetünk még egy embert... és nekem is bele kell vetnem magam a küzdelembe.

/angol/ Mallory! Figyeljen, ha célt lát, tüzeljen! - ezt az egyet már elintézzük… remélem.

A vastag betonhoz húzódva a továbbra is pumpáló adrenalint összpontosításra használom, egy tizedmásodperc alatt felidézem honnan jött az utolsó zöld villanás, készen rá hogy a következő pillanatban odaforduljak és elintézzem a kis szürke szemétládát!
És így is teszek! Kár hezitálni, eddig is túl sok időt vesztegettem... kihajolok az oszlop mögül, épp csak annyira hogy kényelmesen célba vehessem az idegent... nem épp ideális a rálátás... de majdcsak kidugja a visszataszító kis fejét... türelmesen várok, ujjam készen áll a fegyver elsütésére.

Spoiler: megjelenítés

mozgás és őrködés

[Haldirien]

Evan Mallory

Eszeveszetten sprintelve rohanok az épület túloldala felé.
"Remélem nem egy hadsereg kerti törpével találom magam szembe..."
Hangokat hallok. De a szívem dobogása elnyomja azokat.
Így tovább sprintelek.
"El kell kapni a fickót mielőtt végez mindenkivel."
Útközben egy egy futó pillantást veszek a ventilátorokra, azonban használhatatlanok így megyek tovább...

Spoiler: megjelenítés

Mozgás, Mozgás (előre)

[seth]

John Smith

Összeszorítom az állkapcsom, ahogy lövök. Ugyan nem találom el a mocsadékot, de legalább csinálok valamit. Majd érkezik a parancs a felébredő parancsnokunktól, én pedig követem az utasításait.

/Angol/ Bocs, cimbora. - nézek a kínaira, majd az előre kinézett szerszámos láda felé futok. Onnan, ha van rálátásom az alienre, lövök.

Spoiler: megjelenítés

mozgás, lövés.

[Thyriel]

Evan Mallory

Elrugaszkodsz akár egy futó és egészen a tető túloldaláig futsz. Útközben magad mellett – a jobbodon – hagytad el a hatalmas Lógó táblát, míg végül megint egy sarokban guggolsz, ahonnan egész jól belátod a környéket. Az első dolog amit felfedeztél, hogy közvetlen egy másik épület van melletted, úgy tippeled ott történhet az ügyfélfogadás. Legalább tizenöt méterre saccolod a hosszát és tizennyolcra a szélességét. Az épület túloldalán két méterre – ha leugranál – egy sötétkék pick up gépjármű áll, mögötte úgy négy méterre pedig egy nagy kamion nyúlik el hosszasan. Valaki hosszában párhuzamosan parkolt vele, és úgy van megpakolva, mintha fedezékeket akartak volna építeni. Minden nagy doboz pont úgy van elhelyezve rajta, hogy kényelmes fedezéket – még ha csak részlegeset is – biztosítson a teljes, hat méteres platón. Az épülettől, a saroktól ahol épp guggolsz, látsz egy idegen füstokádó szerkezetet, pontosan negyvenöt fokos szögben, úgy négy méterre tőled.

Az idegeneket azonban nem látod innen.

Őt nem, de azt igen, hogy John felpattan, és az amerikai a nap egyik legrosszabb lövésével baráti tűz alá vett, igaz, úgy véled nem szándékosan. A lövései a fedezékül szolgáló kőperemen vernek végig, lehet, kissé bosszússá-meglepetté (vagy mivé) tesz téged.


John Smith

Minden gond nélkül eléred a szerszámos ládát és bár nem a fedezékek mindenható fémpajzsa, de talán elég, hogy igen csak megnehezítsd a kis rohadék dolgát, ha úgy dönt egy válaszlövést nem talált elégnek. Sőt, egy igazi nem fél akkor sem, ha az esélyek nem mellette szólnak, így újabb lövésre szánod el magad, melyet ezúttal is legalább annyira kihívásnak érzel, mint amennyire… nos az is. A fegyvered újra acélmagos halált köp, a kérdés már csak az, hogy a beton vagy az idegen test lesz e az elszenvedő alanya azoknak a fémmagoknak.

Felbukkansz a fedezéked mögül és sietve megeresztett lövésednél a fegyver eléggé engedetlenül viselkedik, talán a mozdulat volt túl hirtelen vagy nem adtál magadnak elég időt, de az is lehet, hogy csak nem támasztottad ki eléggé és a visszarúgás miatt felfelé húz kissé, aminek a végeredménye az, hogy Evan felé záporozó töltények belemarnak a fedezékéül szolgáló kőperembe. Még látsz némi mozgást ott, ahova eredetileg lőni szerettél volna, de nem tudod kivenni pontosan mi is az ellenség szándéka.

A következő pillanatban kiderül, amikor három a korábban már tapasztalt halált hozó zöld sugarak feléd tapogatóznak, de a szapora pulzuson túl mást nem okoz. Mögötted, az eddig fedezékként használt gépjármű motorjába csapódik igencsak megrongálva azt, mely csatlakozik - igaz, szürke füsttel - az idegen szerkezetekhez. Ettől eltekintve a környékre újra csend és béke ül, melyről mindenki tudja, hogy a látszat azon fajtája ami könnyen végződhet halálosan...


Calixto

Sikerült leküzdeni a zöld halálsugarak és a halálosnak tetsző találat okozta sokkot, páni félelmet. Ezt követően egy oda nem illő, de mégis kifejező szóhasználat hallatszik a rádióban – amit senki nem kommentál – majd a parancsokat osztogatod, amit mindenki teljesít annak ellenére, hogy a pillanatnyi kihagyásod talán nem keltett túl nagy bizodalmat. Azonban profikkal dolgozol, lehet, hogy a fejmosás vagy más érzelmi-értelmi reakció csak a küldetés után érkezik.

Eléred a kiszemelt fedezéket és óvatosan kihajolva felméred a terepet, ha mozgást látsz azonnal tüzet nyithass. Odabent mind a négy emelőn áll egy-egy gépjármű. Sorrendben: egy szürke kombi, egy ezüst szedán, egy bordó kombi és egy narancs pick up. Az elsőnek láthatóan nincs baja, a másodiknak leoperálták az első kerekét, a harmadik fel is emelve, mely hidraulika rácsos elrendezésű rúdjaival kiváló fedezéket nyújthat míg az utolsó még akár kész is lehet. Minden autó kellő fedezéket adhat, de egyik sem teljes biztonságot.

A második és harmadik között az átellenes oldalon egy ajtót látsz, attól balra egy íróasztalt, széket és polcokat, illetve az asztalon egy monitor árválkodik. Egy hatalmas porszívó pihen egy méterre az asztaltól, mely így tőled kilencre lehet. Az első autó négyre, a második háromra, a harmadik nyolcra a negyedik… messze. A következő oszlop öt méterre árválkodik, a harmadik pedig még távolabb, de ez egyben az utolsó is. Azon túl még kissé homályos mi is van, de a kis halálosztó valahol az utolsó oszlop környékéről adta le halálos lövését.

A következő pillanatban valami idegen zajt hallasz. Nem földi eredetű, teljességgel ismeretlen, majd a kis szürke mozdul, hogy meneküljön? visszavonuljon? taktikai manővert hajtson végre? akárhogyan is már lendül a fegyver, de alaposan mellé lősz, az eddig fedezékül szolgáló oszlopot bünteted lövéseddel... A kis szürke eltűnt a rácsos elrendezésű rudak mögött talál új fedezéket, ahonnan megereszt egy lövést egyenesen a legkevésbé védett amerikai felé...

és elhibázza azt.

[Haldirien]

Evan Mallory

Egy pillanatig hezitálok.
"Huuuh, ez magasabb mint amire számítottam... ha ugrok lehet nem élem túl...
Majd egy újabb pillanat mire összeszedem a bátorságom,
"Gyerünk Mallory, ugorj te barom! Nincs idő fosni!
Majd megzavarnak a lövések.
"Ki lőtt rám??"
Aztán még egy pillanat és ugrok.
"Ha meghalok akkor összecsinálom magam!"
Szabadesés közben az villan át az agyamon hogy ha rosszul esek akkor bizony végem van.
Megpróbálok minél jobban esni, feltehetőleg talpra vagy ilyesmi...
"Ha elkapjuk ezt a köcsög-szürke-törpét..."
Miután becsapódtam, egy pillanatig hezitálok, majd felpattanok és futok, közben fegyverem felemelve, kibiztosítom, lecsekkolom hogy automatán van e.
Megpróbálok valahol áttörni a túloldalra, ahol a goblin és a többiek küzdenek. Nem okoz nagy kellemetlenséget, ha esetleg szét kell lőni vagy törni valamit.
Amikor megpillantom a szörnyet, egyből célra tartok, és gondolkodás nélkül egy tárat lövök belé.

Spoiler: megjelenítés

Mozgás, Lövés

[seth]

John Smith

Majdnem a fejem verem a falba. Ha még rosszabbul célzok, Malloryt találtam volna el, abból pedig csak baj lett volna. Így most a vaktában lövöldözés helyett közelebb futok a kis szörnyhöz és a kocsi mögött húzom meg magam, majd figyelek, hogy előbukkan-e a kis szaros.

Spoiler: megjelenítés

mozgás, őrködés

[Oswin]

A viszonylag zárt tér látszólagos nyugalmát semmi sem szakítja meg… túl csendes… a végén még felbátorodik a kis rohadék, pedig most előnyben vagyunk. Ideje összedolgoznunk, kihasználnunk egyetlen előnyünket a hazai pályán kívül: a túlerőt… még ha pillanatnyinak is bizonyul majd. Örülnék ha kilyuggatnánk a szürke bőrét mielőtt újabb sugarat küld felénk. Gyorsan sorolom az utasításokat a kommunikátorba, bár úgy érzem enélkül is egyértelmű a taktika. A fiúk profik... ahogy a kínai is az volt... csak rossz helyen.

/Angol/ - Mallory, siessen tovább! Előttünk van. Be kell kerítenünk. Smith, felváltva tartsuk tűz alatt és közeledjünk… én lövök először. Ha helyben van, szóljon. Csak óvatosan!

Az amerikai egész jól helyezkedik, igaz fedezéke nem a legbiztosabb de remélhetőleg az idegen már nem éli meg hogy ezt kihasználja. Én a következő oszlopot nézem ki magamnak… tovább is kell majd haladnom hogy sikeresen körbevegyük a célpontot, de előbb tüzet nyitok az idegenre, mielőtt az tenne így. A zöld sugarak gondolatától is kiráz a hideg, így igyekszem nem is gondolni rájuk. Koncentrálnom kell... a hazaúton lesz időnk kiakadni...

Kilesek a takarásból, és célbaveszem a fedezékét… nem nagy az esély egy tiszta találatra, de most az a lényeg hogy fenyegetve érezze magát… és egyedül. Lóg még rajtam egy gránát, de elég nagy luxus lenne egyetlen ellenfélre pazarolni, félek később nagyobb szükség lehet rá. Nem lőttem még sokat, a tár majdnem tele, mégsem eresztem bele mindet. Csak olyan sűrűségben hogy Smithnek legyen ideje mozogni. Mallory is lőni kezd! De nem is baj, egyikünk csak eltalálja...

Spoiler: megjelenítés

Lövés

[Thyriel]

Calixto

Parancsok reppenek, hogy engedelmeskednek e neki a korábbiak fényében… de az egység profi… féle. Mindenki egyszerre mozdul, hogy végre pontot tegyetek ennek az átkozott lövöldözésnek a végére. A szavaidat követően mozduló ausztrál úgy tűnik végül megtalálta azt a helyet, ahol kérdés és kétség nélkül lőhet… ölhet.

A fegyver felugat, reppenek a halálos acéldarazsak, a kérdés az, hogy a közelség, az, hogy a kis idegen fedezék nélkül maradt elég lesz e egy végzetes lezáráshoz vagy a profizmus… mármint a szerencse még mindig nem áll az Alfa raj oldalán. Egy dolog biztos, hogy a te szerencséd még nem talált magára a korábbi sokkból és a pontatlan lövésed után…

már te is tudod, hogy inkább mozognod kellett volna és utána lőni, mert így csak az amerikai lövéseinek nem létező sikerét ismételted meg. Mindannyian bátran harcoltatok, de az eddig teljesítményben nem érezni az Alfákra jellemző magabiztosságot, bátorságot és pontosságot. S ez csak kettő olyan kis szürke…

mi lesz, ha valami keményebbel, vagy csak kettőnél többel találkoztok?

Talán e gondolat, esetleg a korábbi félelem lenyomata, de mire végére érsz az elemzésnek, addigra az ausztrál pontot tesz a dolog végére. A rövid sorozat tökéletes, kívánhatni sem lehet szebbet. Az ujjad lassan elveszed a ravaszról és azon tűnődsz...


Evan Mallory

A magasság csalóka, de miután a fegyvert a hátadra lendítetted és átmásztál a kőperemen, ami eddig fedezékként szolgált – közben felfedezed az amerikai rövid sorozatának nyomait – megkapaszkodsz annak szélében és immáron szembenézve az épület falával próbálod enyhíteni az ugrásból fakadó energiákat. Könnyedén érsz talajt, igaz, szinte fél térdre ereszkedtél, hogy kellően tompítsd az érkezésed ami némi zajjal jár. Számodra ebben a felfokozott pillanatban egy brutális robbanás zajával ért fel, de… vajon észrevették?

Egy ajtó elé ugrottál, most épp szemben állsz vele. Balra tőled azok az oszlopok, amikből pontosan hármat számolsz. A második fedezékében látod a latin nőt, míg tőled balra a szemed sarkából épp csak elcsíped a csapat harmadik tagját, aki épp átsietett egy gépjármű mögé. Előtted pedig, bár a zárt ajtó vonzónak tűnik, a kis szürkét felfedezed két oszlop között bepillantva a tőled másodiknak számolt, a felemelt jármű fedezékében.

Alapvetően teljesen védtelen, csak arra vár, hogy lepuffantsd…

A lövés tiszta, olyan, mintha álló céltáblán gyakorolnál. Az acéldarazsak pontosan a szürkeség fejébe csapódnak, azonnal elhozva neki azt, amit a kínainak okozott. Amit eddig nem, de most tisztán láttál, hogy a csuklóján van zöldesen fluoreszkáló eszköz volt, mely a halála pillanatában azonnal megsemmisült. Nem besült vagy ragadt, esetleg elakadt, hanem szinte atomjaira hullott szét anélkül, hogy a kis dög bőrét egyáltalán megkarcolta volna...


John Smith

A korábbi két lövés láttán – melyek igencsak pontatlanok voltak – úgy döntesz ez így nem mehet tovább és inkább jobbra tőled eső jármű jobb első kereke mellé térdelsz, hogy felkészülj a lövésre, ha a kis gyilkos dög kidugná a fejét!

Tőled jobbra a korábban már észrevett libafos-színre emlékeztető pick-up áll, míg tőled balra az a kínai testét takaró szürke személyautó. Szemben kissé balra a korábbi fedezéked, pontosan szembe valami kiskocsiféle melyre akár rá is lehet ülni – úgy tűnik valami gumis felülete van. Közvetlen előtte a korábban már látott zöld emberi gubó, míg szemben a tökéletesen belátható oszlopok és mögöttük veszteglő járművek.

A következő pillanatban – vagy talán veled egyszerre – érkezett a távoli, az oszlopoktól jobbra eső, a Garázs végénél található ajtó elé. A következő pillanatban már a falhoz, hogy némi fedezéket nyerjen, majd tüzet nyit a látszólag teljesen védtelenné vált szürkére, akit te is tökéletesen látsz, de ezúttal inkább biztosabbra mész.

Megelőztek. Immáron teljesen bizonyos és végleges. Az ausztrál diadalmaskodott (Amerikával ellentétben) és kifektette egy kegyetlen pontos rövid sorozattal azt a rohadt kis szürke E.T.! Láttad, hogy a rajparancsnok is mozdult, ujja valószínűleg a ravaszon volt és épp meghúzta volna, de vagy még a korábbi félelem maradéka lassította vagy az ausztrál ennyire gyors...

[Haldirien]

Evan Mallory

Az ugrás utáni leérkezés nem tartozik bele a hivatalos leérkezési pózokba, amiért kicsit átkozom is magam de nincs erre idő. Az Alfa Egység tagjai ostrom alatt állnak, és bármely pillanatba halálba taszíthatja őket a kis Jawa. Hát egyszer annó még '89 ben látta a Star Wars című mozifilmet, abba voltak hasonlók.
Ezek csak villanások az elmémben, melyek azonnal tova is tűnnek, és azon kapom magam hogy célra tartva török át az ajtón, majd megpillantom a kis törpe fedezéktelen szürke seggét. Gondolkodás nélkül meghúzom a ravaszt. Tövig.
Bang, bang... bang.
A kis szürketörpe összeesik, közben a karórája darabokra szakad. Érdekes...
Lehet irányítják valahonnan és ez szünteti azt be? Vagy ott a szívük?
Lényeg a lényeg. Megdöglött.

/Angol/ Aludj egy hosszút Szundi! - vetem oda a tetemnek - Százados! Vigyor képéről letöröltük a mosolyt - mondom a rádióba - A kínai srácról van valami?

Spoiler: megjelenítés

Őrkődés

[Oswin]

Calixto

… azon tűnödöm, vajon ezzel vége? Egyszerűen túl szép lenne… két ilyen kis.. valamiért nem küldenek négy embert. És még a túlerővel szemben is sikerült nekik.… a betonon heverő kínai felé pillantok, de csak akkor indulok meg mikor hallom a kommunikároton keresztül az ausztrál leplezetlen örömét: a célpont elpusztult. Egy röpke pillanatra vele mosolygok, majd…

/Angol/ - Vettem. Szép munka. Kövessenek és fedezzenek, minden irányt tartsunk szemmel.

Lassan tovább indulok, de hagyok időt a szakasz… maradékának hogy felzárkózzon. Az utolsó métereknél mégis felgyorsulnak a lépteim - az orvosi öztönök elnyomják az óvatosságot.
Egy utolsó  - kissé elkapkodott - körbepillantással ellenőrzöm a terepet. Ennél többre viszont nem hagyhatok magamnak időt, így is elég sokat késlekedtem! Bajtársunk… nem úgy néz ki, mint aki még valaha az oldalunkon harcolhatna.
 
Voltam már egy szobában négy szerencsétlennel, akiket hazám kartelei fosztottak meg fejüktől… és még néhány apróságtól… a kínain éktelenkedő seb mégis elborzaszt. A rosszullétet első éves orvostanhallgató koromban legyűrtem, de a döbbenetnek nincs jó ellenszere… mint amikor valaki először lát felduzzadt kígyómarást vagy kegyetlen cápatámadást… idegen… különös… szörnyű.
Nem is igazán tudom hol kezdjem a vizsgálatot… menthetetlennek tűnik… de legrosszabb esetben is tanulmányoznom kell a sérülést. Letérdelek Chong Wu mellé, majd először is az életjelek vizsgálatával kezdem… pulzus, légzés és pupillák.

Spoiler: megjelenítés

Mozgás, Mozgás