RPGenerations

Archívum => XCOM => Félbeszakadt mesék => Ismeretlen ellenség => A témát indította: Thyriel - 2015. Április 27. 17:52:07

Cím: XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2015. Április 27. 17:52:07
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/XCOM/BaseLandscape.jpg)

Valahol a Reserva de la Biosfera La Sepultura és El Triunfo Natural Park között
Chiapas, Mexikó
1999. január 1.
08:00 am (GMT -6 hrs)

A különleges légi szállítójármű hajtóművei nem sokkal korábban csendesedtek el és az így visszamaradó csend meglehetősen zajosnak tetszik az akár öt gépet is befogadni képes hangárban. A gép egy barlang félében landolt – egy hatalmas kör alakú mozgatható leszállóhelyen – amiben természetesnek ható sziklaképződmények igazolhatják egyesek gyanúját, miszerint az új állomáshelyük a világ valamely magashegységében található. Nem messze tőletek kissé balra egy teherliftnek látszó szakaszon megtörik a talaj egyenletessége és a távolabb álló dobozok, hordók és ládák is ezt funkciót vélik megerősíteni. Ez a lift közvetlenül kapcsolódik a kör alakú leszálló platformhoz, melyen az eleddig sosem látott Szállítógép parkol mögöttetek nyitott rámpával…

Négyen érkeztetek alig pár perce.
Hova? Nem tudjátok, de...
ott álltok most ahova leléptetek a gépről.
Három férfi és…
… egy nő.
az első: bal felső sarokban kék alapon fehér csillagok sokaságát és piros-fehér csíkokat visel,
a második: kék alapon hat fehér csillagot, melyek elhelyezkedésükben és alakjukban is különbözőek, illetve a bal felső részén a Brit birodalom jelképe látható
a harmadik: vörös alapon öt aranycsillagot melyből az egyik nagyobb, mint a másik négy,
és az utolsó, a hölgy pedig: zöld, fehér és piros függőleges színekkel, melyből a fehérben valami embléma látható.

Az egyenruha mindenkin ugyanazon színben feszül: a homok-színtől az olíva-zöldig terjedő, melyen: a páncélzat jelen esetben maga az egyen-öltözet, mely védi a törzset, a vállakat és a könyököt illetve a térdet. A bakancsot talán már be tudtátok törni, de az is lehetséges, hogy még ez nem történt meg. Mindannyian két azonosítót viseltek a teljesen azonos felszerelésetek mellett: az egyik egy kékesen matt, és egy másik narancssárgán éktelenkedőt. Míg az első azon szervezet jele, melyhez áthelyeztek benneteket, a másik azon belül elfoglalt helyeteket jelöli. Az első, egyértelműen a földi egységek jelölése, míg a második azt mutatja, hogy a nem túl fantáziadús, de annál többet mondó Alfa raj tagjai vagytok. Az etalon, amihez majd a többi rajnak fel kell zárkóznia.

Az elsők az elsők között!

Az ellenben teljesen biztos, hogy ilyen kézifegyvereket eleddig még nem használtatok, mégis úgy igazodnak hozzátok, mintha mindig is ezek álltak volna rendelkezésre. A pisztoly, mely a combra szíjazva pihen tokjában, láthatóan nagy átütőerő a jellemző, de ezzel feláldozták a tűzgyorsaságot. A kezetekben nyugvó géppuska alapállásában a rövid sorozatra van kalibrálva. Mindkét lőfegyver a maga nemében egyedi és biztos, hogy ott nincs is párja. Magukba foglalják a hasonló fegyverek minden pozitív tulajdonságait, a negatívakat azonban nem.

Úgy tűnik, hogy nem sietnek az üdvözletetekre, de más módon sem értesültök arról, hogy merre kellene jelentkeznetek. Nincs senki más, csak ti és a tudat, hogy másik három idegen katona áll mellettetek…
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Haldirien - 2015. Május 03. 14:36:07
Evan Mallory

/Angol/ Evan Mallory, SAS - mutatkozom be.

Az úton nézem a fegyvereimet, amiket kaptam újonnan, hát egyik se az én stílusom, azt meg kell hagyni. Közben a Walkmanemben szól Eminemtől az Infinite szám, mely az első albumának a része. Ez hároméves, annyira nem idős még.

"Ayo, my pen and paper cause a chain reaction
To get your brain relaxing, a zany acting maniac in action"

Az ütemet halkan dobolom a lábammal, a fülhallgatón keresztül áramlik fülembe a mennyei muzsika. Eddig két album jött ki tőle, most készül egy új, amint kijön meg fogom venni. Zseni az az ember.

"A brainiac in fact son, you mainly lack attraction
You look insanely whack when just a fraction of my tracks run"

Ahh ez a kedvencem tőle.
Közbe nézem a pisztolyt forgatom, keresem a súlypontját.
Na majd kipróbálom... Bár sokkal jobban örülnék egy távcsöves orvlövészpuskához.

"My rhyming skills got you climbing hills"

Hát lehet szükség lesz rá.... - elmélkedek. Még ki se próbáltam.
A gépfegyver határeset, a gránátot túlzásnak találom. Én nem ezek híve vagyok.

"Twist them up, and indulge in the marijuana smog"

Körülnézek a többieken, majd vissza a pisztolyra. Megnézem a tárát, majd feldobom a fegyvert és elkapom. Majd mégegyszer.

"Examination of more cartoons than animation
My lamination of narration
Hit's a snare and bass of track f*cked up rapper interrogation"

Nos, hát nem tudom miért vagyok itt, de megbíztak, jöttem. Bár furcsának tartom hogy ennyire internacionális ez az akció.

"You heard of hell well I was sent from it
I went to it serving a sentence for murderin' instruments"

Felemelem a pisztolyt, célzok vele az ajtóra, majd leteszem. Remélem nem hord félre.
Nos, azt hiszem jók leszünk. A legjobbak legjobbjai duma? Hagyjuk már... I am infinite...

"I'm Infinite"

Mondom magamba a szöveget .
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: kalidar - 2015. Május 06. 10:22:00
Chong Wu

Miután kiszálltunk a szállítógépből alaposabban szemügyre veszem útitársaimat.
Az első egy nő... a tépőzárral feltett jelzése alapján először olasznak tippelem,de aztán jobban megnézve a színek sorrendje nem stimmel és a fehér sávban az állam címere is díszeleg... talán Mexikó... mélázok rajta kicsit. Jobban megnézve a nő is inkább latin amerikai vonásokkal büszkélkedhet mint "digóval"... jelenléte egyáltalán nem zavar... a kínai népi hadseregben több tízezer nő szolgál nagyon jó teljesítménnyel.
Aztán van egy amerikai férfi... sok mindent nem tudok kinézni belőle egyenlőre. Majd ott az ausztrál vagy új-zélandi fickó,nem vagyok teljesen biztos benne... de talán ausztrál mégis.
Még a gépen bemutatkozott... akkor bólintottam felé és én is bemutatkoztam:

/Angol/ Chong Wu - eztán nem sok figyelmet szenteltem neki.

Most a rámpán ácsorgunk és sehol egy teremtett lélek se... alaposan körbenézek, de a furcsa gépmadáron kívül semmi érdekeset nem fedezek fel. Vagy elfeledkeztek rólunk vagy direkt váratják meg az újoncokat.
Mindegy... a holmimat a lábam mellé rakom és a klasszikus "pihenj" állást veszem fel,kis terpesz... kezeim a derekamnál hátul keresztbe. Rezzenéstelen arccal állok,ha váratni akarnak hát várunk... rajtam nem fognak ki vele.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Oswin - 2015. Május 06. 14:13:45
Calixto

Kegyetlenül hosszú az út… az áthelyezés óta minden pillanat ideges türelmetlenséggel telt… nem jó ez így. Hideg fegyelemmel kell szembenéznem a következő próbával.

/Angol/ Calixto százados… legalábbis a CFEM-nél. - Biccentek röviden, megkívánt udvariassággal a többieknek bemutatkozáskor.

A zászlók változatossága világméretű problémára utal. A modern - vagy annak tűnő - fegyverzet pedig kizárja egy békés mentőakció lehetőségét. Ezekkel nem árvízben evezni vagy földrengés romjait takarítani megyünk…

Német, kínai… és talán ausztrál… vagy ez Új-Zéland? nem fogom megkérdezni tőle… de ezek velünk együtt… túl furcsa világháborúnak. És ki lenne az ellenség? Talán végre visszavághatok annak a pofátlan texasi határőrnek, mit képzelt magáról…

- sóhaj -

Olyan közel volt már… pont ilyenkor jön áthelyezés? A saját háborúnkat sincs időnk megnyerni. Nem értem miért engem választottak… mikor lettem ennyire jó?
Bármi történik itt, gyorsan és hatékonyan akarok végezni vele. Utána talán sikerülhet szép Mexikót is megtisztítani… elég már a lövésekből.

A platformot világító fénynél jobban megnézem a különleges osztagomat… valami Alfa rajt emlegettek… mindegyik elég profinak tűnik a maga nemében. Csak maradjanak egyben és haladjunk.
A fogadóbizottság vagy legalább egy eligazító tiszt hiánya szervezetlenséget jelent… vagy mégsem vagyunk annyira különlegesek? Zöldfülű lettem valami nemzetközi hatalmasság osotba katonásdijában és viseljük el a hóbortjait? Na nem…

Kedvem volna kipróbálni a pisztolyt, pár lövéssel jelezni érkezésünket…
De inkább kapnak még pár másodpercet mielőtt kopogni kezdek azon az ajtón. Fő a nyugalom.
Addig is fegyvert vállra, ellenőrzöm miből áll az orvosi felszerelésem.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Haldirien - 2015. Május 10. 09:45:50
Evan Mallory

A ferde-szemű bemutatkozására biccentek, majd visszatérek foglalkozásomhoz. Próbálom felmérni a fegyvert. Mikor a nő mutatkozik be, mosolyogva, mégis keserűen megjegyzem:

/Angol/ Százados? A végén én leszek az egyetlen nem-tiszt...

"Battle a band of phony MC's and stand the lonely one
Imitator, Intimidator, Stimulator, Simulator of data, Eliminator"

Amint megérkezünk és kinyílik a rámpa, felállok.

/Angol/ A hölgyeket előre - szöveg kíséretében engedem előre a nőt. Majd megvárom míg mindenki más is elhalad mellettem.

"Orvlövészek hátra"
Azután lehuppanok a gépről, kiveszem a fülhallgatót.
A Csongvu-ként bemutatkozott fickó felszólal, valami viccet süt el biztos.

/Angol/ Talán. - válaszolom neki.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: kalidar - 2015. Május 11. 09:29:08
Chong Wu

Percek teltek el a leszállás óta, a többiek téblábolnak még én csak álldogálok. Aztán belegondolok... ez nem Kína, lehet hogy itt több hangsúlyt fektetnek az egyéni kezdeményezésre és most arra kíváncsiak hogy hogy oldjuk meg a helyzetet. Vagy esetleg történt valami... bár semmi riadó jelzés vagy hasonló nem észlelhető.

Feladom a passzív várakozást és a többiekhez lépek:

/Angol/ Azt kell mondjam akármelyik országból is jöttünk mindannyiunknak furcsa lehet hogy nem vár minket senki aki eligazítaná az újonnan érkezőket. Elképzelhetőnek tartom hogy mindez csak egy teszt,hogy lássák hogyan oldunk meg önállóan helyzeteket... - kis szünetet tartok - ... de hogy a legrosszabb forgatókönyvet is figyelembe vegyük,azt sem zárhatjuk ki hogy a bázist támadás érte... bár erre utaló jeleket nem látunk és riadójelzés sem működik. Csak javasolnám hogy pilótáink mutassák az utat az eligazítóig vagy a parancsnoki helységig hiszen ők ismerősek a bázison, de legyünk éberek. Amíg nem találkozunk senkivel a bázisról addig a katonai hierarchia szerint Calixto százados a parancsnok. A parancsnoki lánc már egyértelmű, az én rendfokozatom törzsőrmester. Ellenvetés...? Hölgyem, uraim?

Kivárom társaim reakcióját.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Haldirien - 2015. Május 11. 19:31:47
Evan Mallory

Amikor már eltelik pár perc, Csongvu nevű katona megszólal, és tart egy mini kiselőadást.
Amikor megemlíti a vezetőséget, megrántom a vállam
"Amíg engedi hogy azt tegyem amihez értek , egy epilepsziás koala is lehet a parancsnokom..."
Százados, mi? Hát nekem nem nagyon van rangom.

/Angol/ Ehemm... Várjuk a parancsait hölgyem! - kis mókás rájátszás... - Na jó, komolyan veszem a témát. Nos hölgyem?

Közben előveszem a géppuskát, elforgatom, körbevizsgálom, majd átállítom egylövetűre. " Legalább távcsövet adhattak volna."
"Mért nem hordok magamnál távcsövet?"
Körbenézek, biztonság kedvéért kibiztosítom a puskát amit kaptam.
"Remélem nem hord félre..."

/Angol/ Hölgyem, kérem majd vegye számításba hogy hátul érzem magam jól. Orvlövésznek képeztek ki.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2015. Május 17. 14:58:46
John Smith

Az úton jobb híján a fegyvereimet és a repülőt nézegetem. Mindegyik különleges, azt viszont elsőre furcsállom, hogy minden kiképzésem ellenére nem ismerem az előbbieket, sőt, mintha útitársaim is így lennének ezzel. A pisztolyra inkább a sebzés nagysága mint a gyorsaság jellemző, a géppuskát viszont a gyors és rövid sorozatadásra állították, így ezzel sem lehet percekig folyamatosan lőni. Az egyenruha szintén azonos, gyakorlatilag mindenben. Viszont úgy néz ki, hogy mi valamilyen első osztag lennénk, akik majd utat mutatnak a többieknek. Na azt megnézem, hogy ebből mi sül ki. Végül leszállunk, és szép libasorban kibaktatunk a teljesen üres hangárszerűségbe. A többiek szép lassan bemutatkoznak (a nő tényleg felettünk áll századosként), sőt, a kis kínai tart egy kis beszédet, melyben tanúságot tesz Sherlock Holmes-hoz mérhető megfigyelési képességeiről, miszerint nem vár minket senki itt. A brit mintha nem is figyelne oda, inkább kijelenti, hogy ő is a nőt választja parancsnokunknak. Én ezalatt körbejárom a repülőt - nem szakosodtam ilyen téren, de mivel a repülő láthatóan egyedi, ezért érdemes megtekinteni - illetve közben a termet is fürkészem. Mikor körbeérek, én is bemutatkozok.

/Angol/ John Smith hadnagy szolgálatra jelentkezik! - biccentek a hölgy felé.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Oswin - 2015. Május 17. 16:05:39
Calixto

A felszerelés rendben… közben volt időm meghallgatni a nemzetközi egység véleményét helyzetünkről. Hozzá kell majd szoknom az akcentusukhoz. Bár szépen beszélnek angolul, az ausztrál kiejtés különleges, a kínai pedig… egyszerűen furcsa. Legalább az amerikai ismerősen hangzik…

Úgy tűnik annyira kevés infót kaptak az áthelyezés alatt mint én…
Hónapok óta terveztük az akciót, ma esedékes. A bandák óvatosak, de az év utolsó napján ők is az egész országgal ünnepelnek… remélhetőleg a társaknak sikerült kihasználni a pillanatot. Nekem pedig… ideje kiderítenem mit hozott az új év, mi lesz új egységem feladata.

Tőlem várnak parancsokat? Ez új… hozzájuk hasonló katonákat sosem irányítottam, a rang inkább volt orvosi elismerés… és biztosíték, hogy senki ne feleseljen a doktorral. Mindegy is… a parancs az parancs, ha ésszerű és célravezető követni fogják.

Biccentek feléjük, jelezvén megértettem az észrevételeket. Tetszik a kínai felfogás, minden lehetőséggel számolni kell… de csak nem egy elesett bázisra szálltunk le… annyira rossz napunk nem lehet. Mindenesetre…

/Angol/ - Wu. Nézzen utána a pilótának. A többieknek… maguknak pihenj. De nyitott szemmel, a fegyver legyen kéznél.

Addig is megnézem magamnak az ajtót… talán van rajta valami amivel jelzem: itt vagyunk. Ha nincs gomb vagy kar, kellő határozottsággal, de az udvariasság korlátain belül kopogok hármat a fémlemezen.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2015. Május 17. 16:50:49
Mindenki

A százados az ajtó felé indul, amikor az halk szisszenéssel feltárul és egy középkorú, jóképű férfi lép be rajta katonás fegyelemmel és mozdulatokkal, hogy minden bevezetőt félretéve elétek siessen és megálljon rövid terpeszben háta mögött összefogott kezekkel. Nem szól, de tekintetén át a lényéből sugárzik a vezetők egyedi aurája, mely kérlelhetetlenül hűti le az esetleges becsvágy és arrogancia feltörni készülő lángjait.

Egy zöld pulóvert viselve (melynek könyökrészeire sötétebb zöld foltot varrtak), és aminek nyaki részénél egy ing gallérja és egy nyakkendő csomója látható. Az elmaradhatatlan khaki árnyalatú nadrág és fekete bakancs is katonás, ahogyan a rövidre nyírt barna haja. Szív felett ugyanazt az emblémát viseli mint amit is, különbség mindössze annyi, hogy ez zöldes színben látható.

Még mindig szótlanul áll – rangjelzést nem látni rajta – mindössze egy head-set az, ami egyértelműen árulkodhat… valamiről. Egyetlen apró mikrofon ível előre a jobb fülében hordott kommunikációs eszközből, mely most határozottan néma… vagy szimplán olyan halk, hogy nem hallatszik belőle semmi. Akárhogyan is, itt áll előttetek megdöntve néhány teóriát és feltéve vagy tucat más kérdést…
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: kalidar - 2015. Május 19. 09:10:18
Chong Wu

Már indulnék a szállítógép felé amikor feltűnik a helyi tiszt. Visszafordulok majd visszalépek valaki mellé hogy elkezdjem valahol a sorakozót. A fegyvert a vállamra kanyarintom és várom az estleges mondandóját.

Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Oswin - 2015. Május 19. 18:20:00
Calixto

Épp az ajtóhoz lépek, mikor a hirtelen felbukkanó fogadó fél érkezése valamelyest meglepetésként ér, de csak egy pillanatra rezdülök reflexszerűen a fegyver után. Az évek során kiélesedett érzékek hamar felmérik a helyzetet, s a ruháján feszítő jelkép láttán már tudom, nem ellenség… hacsak nem álcázta magát ügyesen. A kínai monológja után már semmiben sem lehetek biztos… de a kisugárzása csak a tapasztalt, magasabb rangú tisztekre jellemző… ellenben hiányzik róla a zászló. Azért rajta tartom a szemem, de mindenek előtt:

/Angol/ - Calixto, Alfa raj, uram! - vágom magam tökéletes vigyázzba, jobb kézzel röviden, keményen szalutálva. Tekintetem egyenesen az övébe fúrom, egyrészt parancsra várva… közben bármilyen árulkodó jel után kutatva.

Egy pillanattal később fejem kissé oldalra fordítva - de tekintetem továbbra is előre szegezve - kellő határozottsággal hátraszólok.

/Angol/ - Sorakozó!

A válogatott kis egység - ha már nem is sokáig - de még az én parancsnokságom alatt áll. Remélem nem hoznak kellemetlen helyzetbe az új vezetőség előtt.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Haldirien - 2015. Május 19. 18:56:02
Evan Mallory

Éppen kibiztosítom a puskát mikor nyílik az ajtó.
És egy ember fárad ki. A fegyvert megemelem, de nem tartom rá.

"Díszes egy kompánia"

A fickó szótlan míg a százados jelent. Amikor sorakozót rendel el, szalutálok.

"Csak nehogy lövöldözni kezdjen ez a fickó"
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2015. Május 22. 08:18:25
John Smith

Legújabb ismerősünk sem egy bőbeszédű alak. Elgondolkozok rajta, hogy vajon tudnunk kéne, hogy mi ez az egész, és azért nem közöl velünk senki semmit, vagy egyszerűen csak nem tartják fontosnak, hogy tudjunk bármiről is. Az álmodozásból a százados parancsa zökkent ki, és mint jó katona, "ugrok" teljesíteni. Gyakorlatban ez annyit tesz, hogy Wu mellé állok - ő előbb reagált az utasításra - és szótlanul haptákba vágom magam.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2015. Május 23. 13:31:06
Mindenki

/Angol/ Üdvözlöm Önöket az XCOM főhadiszálláson.

Köszönt titeket, miután a sorakozó megtörtént. Calixto mindössze egy biccentést, a többiek pedig szigorú pillantásokat kapnak. Ezúttal nem várat titeket soká, alig néhány lélegzetvétel múlva megválaszol néhány kérdést:

/Angol/ Bradford összekötő tiszt vagyok. Kettős szerepem van a projektben; taktikai támogatást adok a harci műveleteinkhez és tájékoztatom a Századost az aktuális helyzetről. Erőfeszítéseim lehetővé teszik, hogy a Hölgy a nagyobb problémákra összpontosíthasson.

Ugyanott áll ahol eddig, hangja pedig határozott és ugyan parancsnok kiosztásához szokott, mégis pont annyi tisztelet van benne, amitől az emberek - akik követik - felnéznek rá és nem megvetik. Rövid ideig tartó pillantásokkal méregeti a csapatot, majd folytatja:

/Angol/ Fogtunk egy helyi adást, ami idegen tevékenységre utal egy nagyobb városi területen. Le kell menniük oda, és felszámolni minden ellenséget.

Kissé hosszabb ideig szentel figyelmet a türelmetlenül fegyverét matató őrmesternek, majd az eligazítást azzal zárja, hogy:

/Angol/ A helyszínen nincsenek civilek, járulékos károk miatt nem kell aggódni.

A következő pillanatban, hallani ahogy, a különleges gép hajtóművei felzúgnak, beindulnak, hogy hamarost felszállásra készen álljon: már csak ti hiányoztok a gépről. Úgy tűnik, hogy a pilóta tudja hova kell mennie…
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Oswin - 2015. Május 24. 16:37:16
Calixto

Gyors eligazítás volt… ha a tájékoztatás a dolga igencsak rövidre fogta, teendőnk valóban sürgető lehet. Jobb szeretem ha kellő információ áll rendelkezésre, de még jobban szeretnék sietve, hatékonyan teljesíteni és végezni az Alfa Raj kötelékeiben… részemről most beérem ennyivel.

/Angol/ - Parancsára, Uram! - újabb rövid szalutálás, majd szabályos félfordulattal az egységre nézek - Vissza a gépre emberek, azonnal felszállunk. Minden további a fedélzeten.

Nyugodtan közlöm velük az újabb parancsot… bár bizonyára bennük is kavarognak a kérdések, ahogy bennem. Útközben lesz időnk megtárgyalni. Ahogy közös kiképzésünk hiányát is illene pótolnunk egy gyors taktikai megbeszéléssel. Úgy néz ki az XCOM tagjai lettünk… bármit is jelent. Ennél jobban aggaszt a városi hadviselés. Nem számítok újoncnak a lakott területeken végrehajtott műveletek terén, de ha nincsenek civilek - evakuálták őket, vagy… - és nemzetközi egység kerül bevetésre… A helyzet egyre komolyabbnak tűnik. Már indulnék a gép felé, de a kíváncsiság nagy úr… és szeretném tudni mivel állunk szemben. Az utalása pedig… tágan értelmezhető. Gyorsan visszafordulok, és udvariasan, határozottan felteszem kérdésem.

/Angol/ - Ha megengedi, Uram… idegenek?
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2015. Május 24. 18:28:41
John Smith

~What the f...~
Próbálom összefoglalni a gondolataimat, de nincs túl sok időm, kapunk valami rövid felvilágosítást - idegenek, városi bevetés, lehet zúzni - és már uzsgyi is a gép újra. Gyakorlatilag alig léptünk ki a gépből, ülhetünk is vissza. Gyorsan besasszézok, és várom a többieket - a százados visszafordult feltenni a mindannyiunkban felmerült kérdést.
~Idegenek? Nemzetközi Függetlenség Napja?~
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Haldirien - 2015. Május 24. 18:40:36
Evan Mallory

Amikor bemutatkozik, leengedem fegyverem.
Beszéde közben átmeneti sokk kerülget.

"Mi a ****!? Idegenek? Ez mist komoly, elég szar viccnek tűnik, szóval annak kell lennie"

Amint végez az úgynevezett összeköttető tisztecske vagy micsoda, Calixto százados parancsot ad a jól ismert 'Takarodjatok a helyetekre ' általános vezényszó finom és tapintatos formájában.
Smith el is indul, amerikai, a rangja nem ugrik be, de mint a NASA otthonadójának lakosa hátha tud erről valamit. Bár ez egy a millióhoz. Sose szivárogtatnának ki ilyeneket.
Hangos kérdés nélkül, bár sok kérdéssel fordulok meg és veszem a hajó felé az utam.
Ám amikor a százados visszafordul, én is megfordulok.

/Angol/ Uram, ha egy másik kérdést szabad... - várom az engedélyt, legyen biccentés vagy akármi - Nincsenek civilek, tehát a várost evakuálták? - az arcom enyhe zavarodottságot mutat.

"Az arabok már idegenesdit játszanak??"
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: kalidar - 2015. Május 26. 09:14:22
Chong Wu

Mint kiderül az összekötő tisztet Bradford-nak hívják. Kitűnő... legalább ennyivel tisztában vagyunk. Elhangzik az első parancs,vissza a gépre aztán irány "idegeneket" ölni.Úgy látom nem csak nekem nem tiszta a kép..."idegenek" mint E.T. a csuparánc de barátságos űrmanó... vagy mint a Nyolcadik utas a halál rémségei?Vagy egyszerűen valami ismeretlen nemzet támadó csapatai? Hozzánk Kínába is eljutnak a mozikba a legújabb filmek,így van lehetőség gondolkozni mik is várhatnak ránk. Nemrég láttam a Men in black-et  valamint az Alien 4. részét... na,ha ilyenekkel akadnánk össze még én is becsinálnék. Volt szovjet barátaink annak idején sok energiát fordítottak hasonló kutatásokra... úgy látszik nem minden alap nélkül. Amint elhangzik a századosunk parancsa sarkon fordulok és elindulok a szállítógép felé,ahogy hallom a százados asszony és az ausztrál még megállnak kérdezősködni. Nekem egykutya... valamiket le kell lőni akkor le kell lőni... civil lakosság nem lesz ott tehát minden más ami ott van célpont. Leülök az előző helyemre,ami még jóformán ki sem hűlt,majd alapos fegyverellenőrzésbe kezdek. Mivel még egyszer sem sütöttük el őket kiveszem a tárat majd üresen párszor hátrahúzom a závárzatot megnézve mennyire működik simán. Majd üres állapotban pár elcsettintés... aztán tár be,majd ki... be és ki... ha nem szorul és nem is jár túl könnyen akkor úgy a jó. Ugyan ezt megismétlem a pisztollyal. Ha minden rendben áttérek a tárakhoz... mivel nem én magam táraztam nem bízhatok benne 100%-an. Így az ölembe rakom a sapkámat és az összes lőszert bele ürítem a tárakból. Újratárazok,megnézem nem akadnak e a rugók. Miután mindezzel végeztem kezdhetek valamiféle agyalásba,ha felszálláskor a százados kapott még valami infót akkor azt is átrágom... közben a kezem az övemre téved megszokásból... de kés helyett csak az övet markolom meg... ezt ne felejtsem majd el... kell kiutaltatnom egy harci kést ha visszaértünk. Közben zajlik a várakozás az úton... ezek a legrosszabbak bevetések előtt.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2015. Május 26. 09:21:22
Mindenki

A szállító gép hatalmas törzsébe – mellyel korábban is utaztatok már – feljutni pillanatok kérdése, ahogyan megtalálni a korábbi helyeteket és rálelni egy hasonló „füles”re mint ami az összekötő tiszt visel. Ott vár titeket a vastag biztonsági hevederre akasztva, hogy tetszés szerint használatba vehessétek azokat.

A százados előbb üvölti a szavakat, majd a kérdése egyenesen beleveszik a felzúgó turbina hangjába, mely igen rövid idő alatt elérte a felszálláshoz szükséges fordulatot. Mindezek mellett a Bradfordként bemutatkozott tiszt már el is hátrált, miközben a rámpa már az utolsókkal emelkedik, készül bezáródni. A parancs kiadása utáni perc már az emelkedésé…

A gép függőlegesen száll fel – ahogy érkeztetek, landolt is – tanúbizonyságát adva efféle hatékony képességének. A gyorsulásra sem lehet panasz – aki felmérte, három sugárhajtóművet fedezhetett fel – de az utazás már úgy tűnik több időt fog igénybe venni. Mindazok, akik rögtön felvették a head-set-et Bradford hangját hallhatták a az indulást követő körülbelül harmadik-negyedik percben:

/Angol/ A hadművelet neve: A négy lovas. A brazil hatóságok kérték segítségünket, úti céljuk ezúttal: Fortaleza. Sok szerencsét!

A felvetett kérdésekre, ha valaki megismételné nem érkezik válasz, csak találgatni lehet, hogy miért, de nem kizárt, hogy a legjobbaktól, az etalontól magasabb az elvárás. Ez talán lehet egy ok, amiért kevés – bár lényegre törő – az információ és nem fogadnak el kérdéseket, melyekre – talán rövid – idővel magatok is választ kaptok…
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2015. Május 26. 10:13:48
John Smith

Valahogy volt egy olyan érzésem, hogy válasz nem sok lesz. Bradford hangját elnyomja a repülőnk, miközben beszállunk. Jó gyorsan felpörögnek a hajtóművek, és már emelkedünk fel is - függőlegesen. Amennyire tudom, az ilyen fajta gépeket jump jeteknek hívják, mert nem kell kilométer hosszúságú leszállópálya nekik, hanem csak egy kis hely a le- és felszálláshoz. Sajnos eddig nem volt szerencsém ilyenen ülni, csak vadászgépekről hallottam, amik képesek voltak ilyesmire, és azokhoz csak a pilóta kell. Gyorsan felkapom a fülest a helyemnél, és bedugom a fülembe, majd meghallgatom, hátha van valakinek mondandója. Mint kiderül, az összekötőnknek van,habár semmi hasznosat nem mond, csak egy hangzatos nevet a kis kalandunknak, illetve hogy hova megyünk (nem mintha tudnám hogy hol van az a Fortaleza). Most, hogy egy "alfa" rajba tartozom, kicsit visszavágyok a hétköznapiak közé, akik azért ennél több információt kaptak, mielőtt egy teljesen lehetetlen szituációba, meg egy ismeretlen városba dobták le volna őket.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Oswin - 2015. Május 26. 11:37:39
Calixto

Pár pillanatig még tisztelettudóan várok, hátha normális tiszteket kaptunk… de mivel nincs értelme tovább itt szobrozni, az eligazítónk is visszatér fontos feladataihoz, vállat vonva fogom a fegyvert és irány az az átkozottul zajos átkozott gép… A fülhallgatót csak forgatom kezeim között, végül felteszem hogy ezúttal a csapatnak tegyek fel egy kérdést, de Bradford lényegtelen információi csapódnak csak fülembe, fanyar kifejezést csalva az eddig sem nyugodt arcra. Ügyetlenül megpróbálom kizárni a zavaró csatornát. Még hogy támogatás… az én elképzelésem szerint egy elit egység a rendelkezésére álló adatokat is szakszerűen kezeli, nem titkol el semmit… nagyzásból? Vagy ezzel akarnak összerázni minket? Fene tudja… mégis úgy érzem, ennél még a hazai egységem is profibb munkát végez korlátolt erőforrásaival. Nagy sóhajjal végül rákattanok a közös hullámhosszra…

/Angol/ Emberek… nem kívánom holmi szeszélyből ugráltatni magukat, de a hatékony akció érdekében szükségünk lesz egy döntő véleményre, ha úgy tetszik parancsnokra. A rangomat még a katonai kórházban kaptam, nem harctéri érdemeimért… bár eleget tapasztaltam már. Ha valakinek ez problémát jelent vagy úgy érzi megfelelőbben ellátná ezt a feladatot, jelezze… mindenesetre úgy gondolom, hiányos tájékoztatásunk mellett a mi feladatunk kideríteni, milyen ‘idegenekkel’ is állunk szemben pontosan. Óvatosan indulunk, felderítünk, majd ha biztos a terep szétlövünk mindent ami még mozog. Ellenvetés? - csak most nézek szét rajtuk határozott, hideg tekintettel…

Brazília… az ismeretlen idegenek már szinte a szomszédomban kopogtatnak. És ha a brazil sereg segítséget kér, komoly a baj. A srácoknak lesz esélyük bizonyítani, de még mindig jobban örülnék ha ezt is saját CFEM különítményemet támogatva oldhatnánk meg. Pusztán az összeszokottság miatt… de ha az alfa raj tagjai szépen osztják a fejeseket… vagy mire is kellene céloznunk… a legvégén talán mosolyt is csalhatnak az arcomra.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Haldirien - 2015. Május 27. 13:10:15
Evan Mallory

Evan visszasétál a repülőre, nem sokkal a százados után, ugyanis megállt a repülőnél

/Angol/ Csak utána. - mondja, majd utolsóként felszáll a hajóra.

Ahogy a többiek felveszik a fülhallgatójukat,  vár vele.
"Eddig nem voltak azok ott? Szerintem nem. - egyre több furcsa dolog történik.
Végül utolsóként felveszi a megmaradt fülhallgatót.
Maga elé veszi az újonnan szerzettet, illetve a walkmanjének a fülesét.
Egy pillanatig bizonytalanul néz rájuk, majd elteszi a walkmant, és bedugja az egység fülhallgatóját.
Épp meghallja a fickó mondanivalójának a végét.
Fortaleza? Fortelase? Forte... mindegy! -
Úgyse ismeri, dönti el.
Remek, nincs info, nincs para. Még.
Azután a százados szól a mikrofonjába.
Amint végez,  Evan átállítja a fegyverét gyorstüzelőre.
Nem hiszem el, ez feladat ilyen fegyverrel egy rangernek vagy egy deszantosnak tökéletes, de nem egy mesterlövésznek. Bizonyára agyvérzést kapott a személy aki választgatott és rossz helyre bökött.
Némán áll tovább, majd annyit szól a mikrofonba.

/Angol/ Nekem tökéletesen megfelel.

" Csak tökéletesen használhatatlan leszek" teszem hozzá fejben.
"Mi ez, idegenek... Egy elcseszett Star Wars film és itt jönnek a Vukik meg Darth Vader? Van egy csomó idegenes film... Men in Black, az Alien filmek, szintén az ET... bár ezekről csak hallottam, ahogy unokaöcsém ujjongva mesél a Star Warsról, ahogy a társaim az Alienről beszélnek..."
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2015. Május 27. 13:12:27
A Négy Lovas (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?topic=22.0)
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2015. Szeptember 15. 19:14:56
Emily Roberts és Pierre Bernard
"A Négy Lovas" hadművelet befejezése után, de még a Skyranger visszaérkezése előtt

Ketten álltok ott, ketten, akik most érkeztetek. Nem többen, csak ti ketten, kik ha szeretnétek még követhetitek tekintetetekkel a különös szállítóegységet, mely oly hamar reppent vissza egyre felhősödő égi óceánra, hogy könnyen úgy vélhető nem is szállt le teljesen. Pedig oly puhán ért földet – mely művelet közben már nyitott a hátsó rámpát amiből szinte semmit nem éreztetek – hihetetlennek tűnt, míg magatok ki nem léptetek, hogy bakancsotok csattanjon a kemény padlón. Rövid út volt, egy amerikai bázis

Az egyenruha mindenkin ugyanazon színben feszül: a homok-színtől az olíva-zöldig terjedő, melyen a páncélzat jelen esetben maga az egyen-öltözet Ez védi a törzset, a vállakat és a könyököt illetve a térdet. A bakancsot lehet még be se tudtátok törni. Mindketten egy-egy azonosítót viseltek a teljesen azonos felszerelésetek mellett: egy kékesen mattot, mely azon szervezet jele, melyhez áthelyeztek benneteket. Egyértelműen valamilyen földi egység jelölése.

Egy másik szimbólumot lehet a másikon felfedezni – annak mindenképp aki másodikként lépett le a gépről – mégpedig a férfi hátán egy kék, fehér és vörös színekből álló függőleges sávút, és a hölgyön, aki minden bizonnyal alacsonyabb a férfinál, egy gyerekrajz piros csillagára emlékeztetőt, mely vörös vonalak között – kettő, a függőleges és vízszintes esetén vastagabban fogott a toll – kék színezés, háromszögek láthatóak.

Az ellenben teljesen biztos, hogy ilyen kézifegyvereket – melyeket felszállás előtt kaptatok – eleddig még nem használtatok, mégis úgy igazodnak hozzátok, mintha mindig is ezek álltak volna rendelkezésre.

A pisztoly, mely a combra szíjazva pihen tokjában, láthatóan nagy átütőerő a jellemző, de ezzel feláldozták a tűzgyorsaságot. A kezetekben nyugvó géppuska alapállásában a rövid sorozatra van kalibrálva. Mindkét lőfegyver a maga nemében egyedi és biztos, hogy ott nincs is párja. Magukba foglalják a hasonló fegyverek minden pozitív tulajdonságait, míg a negatívakat azonban nem.

Úgy tűnik, hogy nem sietnek az üdvözletetekre, de más módon sem értesültök arról, hogy merre kellene jelentkeznetek. Nincs senki más, csak ti és a tudat, hogy egy másik idegen katona áll mellettetek…
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Kyra - 2015. Szeptember 26. 15:51:13
Emily Roberts

Visszafordulva nézem ahogy távozik a szállítóegység. Miközben a lábam mozgatom a bakkancsban ami még zsír új lehet és nagyon nyom itt ott.

* De fura szerkezet.... Még nem láttam ilyet... Viszont a bakkancs fájni fog egy darabig. Na de ilyen már nem egyszer volt a kiképzések alatt.... so ezt is túléljük.... *

Egy gyors rutinszerü egyenruha igazítás és fegyver ellenőrzés ami után a pisztolyt kézbe véve gyorsan megnézem milyen darab ez.... Majd utána a gépuskát is gyorsan szemügyre veszem.

* Mik ezek? Még sosem láttam ilyen fegyvert... hol vagyunk? *

Pierre-re nézek vissza ő mit csinál, majd lassan körbe fordulva felmérem a hangárt vagy mit ahol kittettek minket.

/Angol/  Mit is mondtak a küldetésről?
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Szeráf - 2015. Szeptember 26. 18:36:24
A gép elsuhan a fejünk felett, s mi ott állunk egy új, ismeretlen világ küszöbén. A ruházat, a felszerelés, és nem utolsó sorban a fegyverek amiket kaptunk. Nem semmi, na...

A légió nem kis kihívás, s nem kis kaland volt, de az idő haladtával monotonná válik szinte minden. Vágyjuk az újat, az ismeretlent. Így vagyok én is. Izgatottan állok, s miután csak mi ketten maradtunk Emilyvel, nincs más hátra, csak előre!

A mellettem ácsorgó hölggyel a gépen ismerkedtem meg, ugyanazon célból van itt, mint én. Mondhatni sorstársam. Semmit nem tudok még róla a nevén kivül, s ő is csak annyit tud rólam, hogy a Pierót jobban szeretem hallani Shakespeare nyelvén, mint a Pierret. Meg talán a légiós multam is említettem, de az út többi részében aludtam. Utazás közben mindig elnyom az álom...

- Hogy mit mondtak?! nézek rá tettetett értetlenséggel. - Szinte semmit. A fogadobizottságnak meg nyilván dolga akadt.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2015. Szeptember 27. 15:56:02
Emily Roberts és Pierre Bernard
"A Négy Lovas" hadművelet befejezése után, de még a Skyranger visszaérkezése előtt"

Akármit is gondoltok éppen, egy dolog teljesen bizonyos: áthelyezés történt. Nem ti kértétek, nem felajánlották, hanem egyszerűen parancsba adták. A leszerelési papírok helyett is csak behívó, képletesen „áthelyezés” dokumentumai érkeztek. Senkit nem érdekelt a véleményétek, de még csak az óvatos kérdések sem, egyszerűen a hallgatás érkezett válaszul. Fene nagy titkolózás.

Ez volt órákkal ezelőtt, mikor a különleges gép felvett titeket egy elhagyatott leszállóhelyen, ami inkább volt egy kis rét, apró mező, mint valódi leszállópálya. Ehhez persze ide is több órás utazás kellett, amit nem a hadsereg vagy más szervezet oldott meg helyettetek, hanem ti kellett, hogy eljussatok a célig anélkül, hogy bárki más tudomást szerezne arról kik vagytok és hova tartotok.

Végül, némi várakozás – hosszasabb féle – után az ajtó halk szisszenéssel feltárul és egy középkorú, jóképű férfi lép be rajta katonás fegyelemmel és mozdulatokkal, hogy minden bevezetőt félretéve elétek siessen és megálljon rövid terpeszben háta mögött összefogott kezekkel. Nem szól, de tekintetén át a lényéből sugárzik a vezetők egyedi aurája, mely kérlelhetetlenül hűti le az esetleges becsvágy és arrogancia feltörni készülő hangjait.

Egy zöld pulóvert viselve (melynek könyökrészeire sötétebb zöld foltot varrtak), és aminek nyaki részénél egy ing gallérja és egy nyakkendő csomója látható. Az elmaradhatatlan khaki árnyalatú nadrág és fekete bakancs is katonás, ahogyan a rövidre nyírt barna haja. Szív felett ugyanazt az emblémát viseli mint amit is, különbség mindössze annyi, hogy ez zöldes színben látható.

Még mindig szótlanul áll – rangjelzést nem látni rajta – mindössze egy head-set az, ami egyértelműen árulkodhat… valamiről. Egyetlen apró mikrofon ível előre a jobb fülében hordott kommunikációs eszközből, mely most határozottan néma… vagy szimplán olyan halk, hogy nem hallatszik belőle semmi. Akárhogyan is, itt áll előttetek megdöntve néhány teóriát és feltéve vagy tucat más kérdést…
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Kyra - 2015. Szeptember 28. 21:08:48
Emily Roberts

A Hangárt mérem fel, majd a várakozásban ráülök a zsákomra és a ruházatom kis zsebeit keresgélem, hátha találok még valami izgalmas új dolgot.

*Kicsit fáradt vagyok. Nem sokat tudtam aludni a gépen, ellengem Pieroval. Sajnos pont emiatt nem tudtam róla meg sokat, de legalább nem egyedül vagyok itt új.*

Az órámra vagy annak helyére pillantok, hogy mennyi lehet az idő.

* Mi a fene lehet itt, ami ennyire titkos? Ez a hely, ezek a fegyverek? Még a családom és a bajtársaim sem tudják rólam hogy itt vagyok. Őrület... De annál izgalmasabb. Vajon mi lesz a küldetés? Milyen ellenségre fogunk ilyen titkosan vadászni? Ráadás nemzetközi csapattal? Ha jól emlékszem azt még megemlítette hogy Francia légiós. *

Piero-t figyelem újra...

/Angol/ Szerinted mi ez a hely? Láttál már ilyen fegyvert?

Majd ahogy szisszenve kinyílik az ajtó felpattanok és az érkezőt követem a tekintetemmel.

* Nem látok rajta rangjelzést, vajon ki lehet? Azért ha vigyázzba vágom magam az baj nem lehet... Tisztelegjek is? Végül is én vagyok a jövevény. És ahogy elénk állt és a kisugárzása is ezt sugallja nekem. Inkább legyek feleslegesen ennyire formális mint az ellenkezője miatt.*

Ezzel a gondolattal vigyázzba vágom magam és tisztelgek ahogy kell .
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2015. Október 19. 19:15:21
Emily Roberts

Úgy döntesz, hogy minek állni, ha le is ülhetsz. Ez egy jó ötletnek tűnhetett az adott pillanatban, de a melletted álló nem követi a példádat inkább egyhelyben áll egy kicsit lazább, de félreismerhetetlen pihenj állásban. A Hangár nagy! Vannak árnyékos részei, emellett pedig mintha legalább öt gépet képes lenne befogadni. A természetesnek ható sziklaképződmények igazolhatják a gondolataidat, miszerint az új állomáshely a világ valamely magashegységében található. Ez egy barlang féléből kialakított dolog, melynek közepén egy hatalmas kör alakú mozgatható leszállóhelyet fedezel fel. Nem messze tőletek kissé balra egy teherliftnek látszó szakaszon megtörik a talaj egyenletessége és a távolabb álló dobozok, hordók és ládák is ezt funkciót vélik megerősíteni. Ez a lift közvetlenül kapcsolódik a kör alakú leszálló platformhoz.

Ezután jutsz el oda, hogy átkutasd a ruházatodat, de abban nem találsz semmit, nem hogy izgalmasat, de még szinte levegőt sem. A melletted nyugodtan álldogáló férfire pillantasz, aki szintén érdeklődve néz körül leheletnyi álmélkodással. Itt elszakítod a tekinteted róla és inkább a csuklódon pihenő órára, mely épp 10:30-ra vált. Ezután megint körülpillantasz, tűnődve és izgatott-kíváncsisággal, de nem érkezik válasz a ki nem mondott kérdésre. Még az útitársad is néma, és ahogy te pillanattal ezelőtt, úgy ő is épp a pontos időre kíváncsi. A kérdésedre rád pillant, talán válaszolt is volna, ha az ajtó épp nem nyílik ki és lépne be rajta az a bizonyos férfi.

/Angol/ Üdvözlöm Önöket az XCOM főhadiszálláson!

Köszönt titeket, miután a sorakozó megtörtént. Mindketten egy-egy szigorú pillantásokat kaptok. Ezúttal nem várat titeket soká, alig néhány lélegzetvétel múlva megválaszol néhány kérdést:

/Angol/ Bradford összekötő tiszt vagyok.

Nem viszonozta a tisztelgetést, de egy szabályos hátraarcot követően elindul… valamerre. Arra, amerről érkezett, de a céljáról nincs ötlet ahogyan az is kétséges lehet, hogy: követnetek kéne? Maradni? Megszólítani? Bármit is tesztek úgy tűnik, hogy bár nem siet, de elég határozottan indult el. Az öreg tábornokok érzetét keltheti akik már sokat láttak és oly terhet cipelnek, amit csak kevesek képesek úgy, hogy ne roppanjak össze alatta. Akárhogyan is, ha sokat álldogáltok akkor teljesen biztos, hogy egyedül távozik a Hangárból: már most félút felé közelít!
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Kyra - 2015. Október 20. 14:07:21
Emily Roberts

Már értem miért vagyok fáradt. Elég késő van és múlt éjjel sem aludtam, csak hogy a találka pontra érjek. Figyelem, ahogy az összekötő tiszt egy szabályos hátra arcot csinál és elindul egy mondat után.

* Na most mi van? Most vele kell menni, vagy sem? Vagy csak meglátott minket és köszönt? *

Miközben leengedem a kezem a tisztelgésből (kissé zavartan, hogy sehogy nem viszonozták) Pierotta tekintek ő mit csinál.

* Asszem ez itt hagy minket... Na de legalább annyit mondhatna, hogy kövessenek. Vagy akármi. Na ez vicces lesz. És a tisztelgésre is szoktak valamit reagálni, akármilyen rendfokozatban is van hozzám képest.*

Majd jobbnak látom sietni a döntéssel. Újra az összekötő tisztre nézek, felkapom a zsákom a hátamra és sietős léptekkel követni kezdem.

* Mit is mondott ? Bradford Összekötő tiszt? Akkor elvileg ő mondja el mi ez az egész? Most már éppen ideje lenne. X-com? Valami informatikai izé? Na de azt miért kell egy ilyen hodály hangárral rendelkező barlangba(?) rejteni és minek kellünk mi hozzá? X-com... semmit nem hallottam még róla. Asszem valami nagy dologba csöppentünk. Hosszú este lesz...*

Próbálom utolérni a tisztet. Pörögnek a gondolataim. Miközben a puskám és a zsákom igazgatom a vállamon, hátra lesek Piero-t keresem, hogy jön-e.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2015. Október 21. 20:09:36
Emily Roberts

A séta katonás tempót diktál, nem sokkal lemaradva mögötte a francia katona is megindult és most épp felzárkózik melléd, de ellentétben veled az ő arcáról semmit nem lehet leolvasni és nem is szól semmit. Mi járhat a fejében jó kérdés, de talán még jobb, ha Bradfordra pillantasz, mert épp megáll az ajtónál ami halk szisszenéssel nyílik ki. Háttal állnak nektek, de mégis, amikor kellő közelségbe értek, az Összekötő Tiszt pontosan abban a tempóban indul meg, amit magatok is diktáltatok, hogy utolérjétek.

Az ajtón túl egy rövid, de körülbelül öt bordányi hosszúságú folyosót fedeztek fel. Egyhangúan szürke, mindössze egy spirálisan tekeredő sárga-fekete színnel jelölt vastagabb cső halad át itt az ajtó bal oldalán vertikális irányban. Csőnek nézted, de a fáradtság tette csupán, másodikra rádöbbensz, hogy ez az ajtó ívét követi, figyelmeztető jelzés, hogy hol nem biztonságos megállni. Nyugodtan haladtok tovább a következő ajtóig, mely feltárul és azt követően indultok is, hogy:

Rögtön szembetűnik egy hatalmas konzol tele monitorokkal, melyek halvány kékes-fehér fénnyel derengenek. Egyetlen gurulós szék áll előtte üresen. De mielőtt jobban körülnézhetnétek, Bradford azzal a korábbi sietős tempóval halad tovább. Talán még elpillantasz a monitorok felé, akkor felfedezhetsz egy ívben felfelé vezető lépcsőt és megérted, hogy miért előre néz az árnyékod. Megfordítva a fejed mögötted a falon két hatalmas kijelző függ… és már siettek is tovább.

A Hangár után a harmadik állomás egy… lenyűgöző. Hatalmas hologram foglalja el a terem közepét és igazából jó nagy részét. Annyira meglepő lehet, hogy később veszitek észre, egy fémhídon ácsorogtok épp eléggé lemaradva ahhoz, hogy csak futó pillantást vethessetek a hatalmas szoba vagy miez berendezésére, ami számtalan állomást foglal magába. Több katona is monitorok és billentyűzetek előtt tevékenykedik, a legtöbben ülve végeznek valamilyen meghatározhatatlan munkát.

Még mielőtt tovább léptetek volna a következő helyiségbe felfedeztek a terem túl oldalán egy egyenes lépcsőt és egy függő- vagy közlekedőfolyosót. A következő valószínűleg a készenléti terem, ahol a katonák magukra kapkodják a bevetés előtt, amit előzőekben kiosztottak nekik. Látni véltetek szekrényeket, fegyverállványt és egy padot a szekrények előtt, de aztán sietve kell tovahaladni, nincs nagyon idő nézegetni semmit.

Ezután egy rövid T elágazáshoz értek, de a szemben lévő, a T szárát képező ajtó zárva van és ti a szemközti ajtón léptek be. Láttatok nem egy dobozt, amik ráadásul vegyes méretben álltak ott.

Aztán beléptek valami… pihenő félébe. Rögtön szembetűnik a hatalmas biliárdasztal, a kényelmesnek tűnő kanapék és fotelok, illetve pár szék, amik kissé kaotikusan álldogálnak, mintha csak be lettek volna dobálva ebbe a helyiségbe. Sietve haladtok tovább, de még így is látni a lépcsőt, ami felfelé vezet, az ajtó, ami belépés után balra és zárva volt látható, illetve szintén baloldalt, de a helyiség másik végében ital automatákat, hogy aztán az utolsó helyiség következzen?

Nem, szemközt látni még egy kétszárnyú ajtót, de ez már az utolsók közt lehet: ez a szállásotok. Nemes egyszerűséggel egy helyiség, ahol nyolc fekhely látható. Négy van a falba építve alacsonyan, a másik négy pedig felette kapott helyet. Nincs itt senki, de úgy tűnik, hogy nem is túl sűrűn tartózkodik itt bárki. Ez tényleg csak olyan, mint a seregben: van egy priccsed és kész. A négy priccs között az oszlopokon létrafokok vannak kialakítva, ettől eltekintve az ajtón már látott figyelmeztető színek az egyetlenek, amik színesítik a helyet.

/Angol/ Engedélyezett tizenöt perc pihenő, aztán jelentkezzenek az Eligazítóban!
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Kyra - 2015. Október 22. 12:18:30
Emily Roberts

Ahogy hátra nézek a francia katonára, nem veszem észre, hogy a távolság köztem és az összekötő tiszt között vészesen lecsökkent, miután ő megállt az éppen nyíló ajtó elött. Kis szerencsének köszönhető, hogy épp nem ütköztem neki a nekünk háttal álló tisztnek.

*De gáz lett volna.*

Hirtelen összefolynak a dolgok a szemem előtt a fáradtságtól és a folyosót egy sárga-fekete csőnek látom, ahogy az ajtó kinyílik. De ahogy gyorsan pislogok párat már látom hogy csak a folyosó sárfa-fekete jelzésekkel. Gyorsan szedem a lábaimat, nehogy lemaradjak.

A folyosó utáni terem jobban lefoglalna, de szinte körbepillantani sincs időnk. Próbálom kivenni mi lehet a monitorokon, és a hátul elhelyezkedő lépcsőt is megjegyzem, hátha kellhet egyszer.

*Vajon itt Bradford szokott magányosan ücsörögni?*

Ahogy átlépek a következő terembe szinte megtorpanok a hatalmas hologram láttán. Ámulva nézem és ahogy közelebb érek hozzá, megpróbálom megérinteni, majd észbe kapok. Nem vagyok kislány és ez nem a cukorkabolt. Mikor sietve indulok a tiszt után újra, a bakancsom hangja ébreszt rá a híd jelenlétére.

* Atya ég.... mi ez a hely? valaki nagyon sok pénzt öl ebbe a létesítménybe. De vajon mi a célja? De legalább most már biztos, hogy nem 3-an leszünk itt az összekötővel...*

Halvány mosoly fut át az arcomon és tovább követem vezetőnket. A készenléti szoba helyét megjegyzem, bár már lassan most térkép kéne ide. Folyosók, zárt ajtók, majd egy raktár szoba lehet talán és a pihenő... Lépcsők felfelé... El fogok tévedni. A pihenőn is átszaladunk és belépünk egy nagy ajtón a háló terembe.

*Nem lesz külön nő és férfi részleg ezek szerint, nem mintha nem szoktam már volna hozzá, csak ha már ekkora bázis, akkor már igazán futhatta volna még egyre.*

Próbálom felmérni melyik ágy lehet szabad és a mellé letenni a zsákom. Ha nem egyértelmű akkor csak leteszem ahol állok. Ahogy közlik a 15 percet az órámra pillantok hogy mihez képest.

/Angol/ Értettem, de merre található az eligazító?

Tudakolom a tisztet hivatalos tisztelettudó hangon, ha már a rangok nem tisztázódtak még le.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2015. Október 24. 11:52:07
Emily Roberts

Időben meg tudtál állni, de lehetséges, hogy nem lett volna túl jó pont Bradfordnál, ha belépsz az intim szférájába. Szerencsére ez nem történt meg, sőt, nagyjából fel tudtátok venni még így, fáradtabban is az általa diktált tempót. Igaz, hogy a francia pihent a gépen, így neki valamivel könnyebb, de az már nem az ő hibája, hogy te nem tudtál hasonlóan tenni. Eléggé kimerült vagy, de tudod, hogy a napnak még nincs vége… sőt, ahogy nézted még csak most kezdődik!

Sajnos pont ezen kimerültség miatt nehezen tudod kivenni mi van a monitorokon, mert az éles kékes fény pislogásra készteti a fáradt szemeidet. Azonban még így is egy gondolat üti fel a fejét, de a válasz teljesen ismeretlen. Nem tudod elképzelni se, hogy Bradford magányosan ücsörög e vagy mást tesz. Ellenben úgy tűnik, hogy idővel bizony meg fogod majd ismerni és akkor talán erre is választ kapsz.

Amikor megtorpansz, lemaradsz. Nem láttál még ilyet és annyira lenyűgözőnek találod, hogy szinte gyermeki kíváncsiság ébred benned. Szeretnéd megérinteni, de mielőtt megtennéd ráébredsz, hogy mire készülsz és inkább sietve indulsz tovább: van lemaradás amit be kell hoznod. Mikor ez sikerül, a francia kérdő pillantásán túl más nem történik, haladtok tovább eredeti célotok felé, mely ama bizonyos hídszerűségen vezet át.

Nem tudod mi ez a hely, de nagyon érdekel. Úgy tűnik komoly anyagi és emberi erőfeszítést tettek azért, hogy valamit a föld alá építsenek és így felszereljék. Azt is látod, hogy bizony még nincs kész, folyamatosan bővítik és fejlesztik. Úgy tűnik nem kevés létszámban vannak jelen és amit ha későn is, már helységekkel később fogsz fel: több nemzetiségre jellemző bőrszínt fedeztél fel ami felvethet… dolgokat.

A helyiségek sorrendjén túl sokat nem kell memorizálni, mert egyenes vonalban haladtok, nincsenek kitérők vagy labirintusszerű folyosók. Végül megérkeztek, úgy tűnik a végállomás. Egyből nyilvánvalóvá válik számodra, hogy ez bizony koedukált szállás és nem is a legkényelmesebb. A katonaéletre ez utóbbi annyira nem jellemző és bár te gondolatban megkifogásolod, egyenlőre még nem tudod, hogy miért alakult így.

Találsz szabad ágyat, sőt, a nevedet is az egyiken, így ezzel nem lesz probléma. Úgy láttad, hogy az összes ágy meg van jelölve, de mielőtt megnézhetnéd a parancs érkezik, melynek elhangzása után az összekötő tiszt távozik. Kettesben maradsz a franciával akire ha kérdően pillantasz csak egy mosolyt fedezel fel ahogy épp elfoglalja az ágyát. Onnan néz fel, láthatóan kényelmesnek találta, nem siet kiszállni belőle

/Angol/ Ez egy alapvető feladat. Tizenöt percünk van, hogy megtaláljuk! – vigyorog, majd megigazítja a párnáját – Ez egy elit egység, úgy tűnik elvárnak némi önállóságot és kezdeményezőkészséget. Gondold végig merről jöttünk, milyen termeken és folyosókon át, szerintem nem lesz nehéz dolgunk! – nem is siet felkelni.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Kyra - 2015. Október 26. 14:13:13
Emily Roberts

A csomagomat az ágyam mellé helyezem és én is leülök az ágyra. Az órámra pillantok hogy a 15 percből mennyi maradt. Oly csábító gondolat, hogy elfeküdjek az ágyon és csak egy picit becsukjam a szemeim. A fegyvereket lefektetem magam mellé az ágyra és csak hátra csúszom az ágyon a falig, majd neki dőlök. Az órámon beállítok egy 10 perccel későbbi jelzés, majd szemem becsukva nem elaludva próbálok pihenni.

* De jó lenne aludni most egyet, vagy valami energia italt inni, bár van az a határ ami után már az sem segít. De nem baj, 10 perc is több a semminél. Már rég megtanultam, hogy használjunk ki ami adódik. Csak a repülés az, ami alatt nem tudok. 10 perc pihi... utána még van 3 perc megtalálni az eligazítót.*

Csukott szemmel próbálom ellazulni és pihenni felszínesen.

A karórám riaszt szendergésemből. Azonnal kinyílnak a szemeim és nyomom le az órám. Kiülök az ágy szélére és a franciát keresem merre van.

* Fenébe... Hát nem sok.... de ennyi jutott.*

Felkelek, nyújtózom egyet, majd megigazítom az egyenruhám. A pisztolyt a helyére teszem, majd a puskát méregetem, mennyire kellhet egy eligazításra. De itt sem hagyhatom. Vállamra akasztom és megindulok az ajtó felé. Még mindig van idő odaérni.

/Angol/ Szerintem valahol a nagy földgömb környékén kéne legyen. Nem hiszem, hogy a pihenőben lenne. Ráadás a fegyver raktár/ öltöző is ott volt mellette.

Elindulok a hologramos terem felé.

*Bradford valószínűleg ott lesz már. Esetleg az utána lévő kisebb terem lehet még az, de valahogy a hologramos tűnik a logikusnak, nekem... Na meg megnézném azt az izét közelebbről is. *
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2015. Október 26. 15:27:31
John Smith

Kimerülten rogyok hátra dolgom végeztével. Míg a csatamezőn inkább fizikailag fáradok el, ez az egész életmentés mentálisan szív le. Nem könnyű folyamatosan koncentrálni, pláne nem ezzel a doktorral a kommunikátor másik oldalán, nem is szólva arról, hogy mekkora stressz hogy egy másik ember élete múlik a pontosságomon egy olyan területen, amihez kicsit sem konyítok. És itt illik belegondolni abba is, hogy a Calixtóhoz hasonló emberek napi 24 órában csinálják ezt, sokszor egyszerre több sebesülttel.
Az biztos, hogy aki ezek után azt meri mondani, hogy az orvosok élete könnyű, azt ott helyben szájba verem.
Én egyenlőre ezzel az egy életmentéssel is beérem, és erősen remélem, hogy legalább a közeljövőben nem kerül sor újabbra. Azért még így fáradtan is felcsillan bennem a büszkeség, mégis csak megmentettem egy ember életét. Mesterlövészként eddig soha nem kerültem ilyen helyzetbe, csak a halált osztottam. Ezzel megint értelmet nyer az a régi igazság, hogy pusztítani mindig könnyebb mint építeni, legyen szó bármiről.
Ültömben vetek egy pillantást az ájult Századosra. Be kell vallani, hogy így békésen, majdhogynem szunyókálva egészen szép. Még úgy is hogy én inkább a fehér bőrű nőket nézem meg inkább, meg tudom érteni azokat, akiknek tetszik. Erre már egyből bevillan a gondolat, hogy milyen lenne a Százados és Evan együtt... Komolyabban még nem gondolkoztam ezen, és azt se figyeltem, hogy hogy reagálnak egymásra, attól függetlenül, hogy alig pár órája találkozott szerény csapatunk, és hogy hecceltem ezzel az ausztrált. Viszont így belegondolva kétlem, hogy lenne bármi különbség. Talán annyi, hogy Evan kevesebbet lenne veszélyes helyzetekben, "felsőbb" utasításra.

Ereszkedés közben már azon jár a fejem, hogy vajon hogy lesz ezek után. Először is, ketten kiestek a négy lovas közül, még ha Calixtó csak időlegesen is a sebesülései miatt. Másodszor ő volt a vezetőnk (egy küldetés erejéig), utána pedig emlékeim szerint én jövök a rendfokozat szerint. Be kell vallanom magamnak, hogy egy cseppet sem vagyok vezetőnek való. Jobb szeretek higgadtan átgondolni mindent, és valahogy a folyamatos higgadtság és faarc amivel az égiek megáldottak sem illik bele egy karizmatikus vezető képébe. Márpedig aki a Föld nemzetközi űrlényvédelmi szervezetének első számú csapatát vezeti, annak nem elég a harctéri tapasztalat, annak karizma is kell. Nem csak a harchoz, de az emberekhez is értenie kell egy csöppet, hogyha belharc törne ki (adja ég hogy ez soha ne történjen meg), akkor ott is rendet kell tennie. Mindezekre a kérdésekre azonban csak később jön a válasz.
Eközben az orvosok besorjáznak, és egy botra támaszkodó öreg vezetésével hozzáfognak ahhoz amit én elkezdtem a gépen: megmenteni a Százados életét. Ezután az öreg közli velünk, hogy mennünk kell jelentést tenni. Méghozzá valamilyen Eligazítóban. A rohadt nagy probléma csak az, hogy ötletem sincs merre lehet az, mivel legutóbbi (és első) látogatásunkkor leszálltunk a gépről, Bradford kiosztotta itt a feladatokat, és már mentünk is, úgyhogy Evan és én mindössze a hangárt tudjuk hol van, azt pedig nehéz eltéveszteni mikor benne áll az ember.

/Angol/  Igenis. Meg tudná mondani, hogy merre van az Eligazító? Legutóbb csak a hangárt sikerült megnéznünk. - kérdezem az orvostól, akivel feltehetően a kommunikátoron keresztül beszéltem. Ennél fogva hozzá teszek egy kis mentegetőzést is, hátha ezzel mellőzhetem a felesleges kérdéseket, és egyből, pontosan megmondja, hogy merre is kéne mennünk.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2015. Október 31. 23:17:30
Emily Roberts

A beállítás megtörtént, megpróbálhatsz lazítani, elaludni. Az, hogy sikerül e vajon pedig csak azon múlik, hogy egy teljesen idegen szervezet, totálisan ismeretlen Bázisán egy Idegenlégióssal együtt ez menni fog e. Sosem látott egyenruha és fegyverek, eddig nem látott-hallott technológia…

Ha mindezek ellenére sikerül elaludni, akkor a tíz perc eltelte után olyan érzés felkelni, mintha le sem hunytad volna a szemed. Meg mernél rá esküdni ez nem volt tíz perc, talán öt sem. Az ellenben teljesen bizonyos, hogy Pierre nincs itt. Eshetőségek között több dolog is szerepelhet, de valószínűleg ő nem találta elegendőnek a két-három percet egy teljesen ismeretlen bázison.

Magányodban vagy, nincs kihez szólni. Már talpon és igazgatás után a fegyverek is a helyükre kerülnek, de a gépfegyverrel gondban vagy, mi is legyen vele. Az idő sietősen markol bele ezekbe a hezitálásokba, de végül válladra akasztod és elindulsz arra, amerről jöttetek: a Hologram-terem felé. Útközben Bradford hollétének lehetséges tippje is felmerül benned.

Két-három perc alatt nem érsz oda, ezt most már te is tudod. Főleg, hogy belépve nem látod az összekötő tisztet. Indulnál sietve tovább, amikor látod, hogy az egyik lépcsőn áll és valami fura vékony kis eszközt tartanak elé, melyre mutogatva nagy beszélgetés folyik. Egyetlen szerencsédnek az tűnik, hogy feltartották, de már indulni készül: úgy tűnik nagyon fontos lehetett, hogy nem sietett egyből tovább.

A férfit, akivel együtt érkeztél: Pierre-t nem látod, de valószínűleg Ő már ott van, ahol lennie kell. Nem is ez, hanem a besiető orvosi alakulat kelt némi izgalmat, ahogy egy súlyosan megégett? sérült nőt tolnak a lift irányába. Ha nem állnál félre, mert túl kába vagy, esetleg fáradt és lassan reagálsz… bárhogy is, félrelöknek. Egy ember élet van veszélyben!

Amennyiben érdekel merről jöttek, könnyen megtippeled a Hangárt, így bizonyos, hogy egy csapat tért vissza valamilyen bevetésről, ahol igen kemény helyzetbe kerülhettek. Több sebesültet azonban nem látsz, helyette sokkal kevesebb lelkesedéssel egy fekete műanyag zsákot tol be egy fiatal nő és egy idősebb férfi. Mindketten orvosi köpenyt viselnek.

Ha sokat bámészkodtál, az Összekötő Tiszt már felért a lépcsőn és elindult a függőfolyosón…
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Haldirien - 2015. November 04. 00:47:37
Evan Mallory

Nos, igen, úgy tűnik az orvosi sátorban az amerikai az eredményesebb. Igazából ráhagyom, mégis miért lennék jó szánitéc. Legtöbbször ketten voltunk akción, ha nem egyedül. Olyankor ha észrevesznek és meglőnek, nem igazán van eshetőség a seb kezelésre, föleg hogy a mai fegyverek ha eltalálnak, akkor nagyon eltalálnak, egy géppisztoly sorozatot nem egykönnyű leápolni. Nah mindegy.
Fordulok vissza a kínai felé.

/Angol/ Nem tudom miben hiszel, de akármiben is hisztek, remélem jó helyre kerültél. - súgom a férfi fülébe, közben a vállára teszem a kezemet.

Utána leüllök az egyszerű kis padra, és megnézem újra a fegyveremet.
" Pajtás, ez volt az utolsó együttlétünk? " - kérdezem tőle, utalva arra, hogy lehetöség szerint feloszlatnak minket.
"Az alfa raj nem volt képes, talán egy béta, gamma rajok változást hoznak."
Akkor a gép megállni tűnik, majd gyengéden kileng mint egy mérleg oda-vissza.
"Leszállunk"

/Angol/  John, viszem Wu-t. - mondom miközben az ernyedt testet megemelem.

Szerencsére, bár okoz problémákat, de sikerül felemelnem, és a karomban tartani.
"Megérdemel ennyit."
Majd lenyílik a rámpa. Lennt egy egész orvos hadosztály várja a Századost.
Óvatosam lesétálok a holttesttel, szélen, utat engedve mindenkinek aki a nö életét akarják menteni
Egy másik, pap által vezetett osztaghoz viszem.
Majd az ottlévők segítségével felteszem a hordóágyra. A férfi teste igencsak kihűlt, elvesztett minden testhőt.
Azután kifújom magamat, és megállok a hajónál.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2015. November 07. 11:41:48
Evan Mallory

Az szanitéc és orvos kérdés után Wu-hoz lépsz. A halott kínai már nem tudja neked megadni azokat a válaszokat, amikre adott esetben kíváncsi lettél volna. Egy teljesen idegen és ismeretlen kultúra, mely egy ideig úgy tűnik, hogy az is marad számodra. Egyetlen dologban azonban mindenképp szerencsés vagy. Amikor közel hajoltál a holtesthez olyan szagok csapták meg az orrod, ami kikezdhette az akaraterődet. Akármi is találta el, olyan hatása volt, mintha égő hús szagát éreznéd. Eléggé gyomorkavaró.

A fegyver csendesen fekszik a kezedben, válaszai, ha lennének is biztos, hogy nem nyugtatnának meg. Mindent megtett, hogy engedelmeskedjen az őt tartó karjaidnak, hogy az ujjad mikor megérintette úgy robbanjon ki belőle a lövedék, hogy az halált hozzon ellenségeidre. Végül pedig elhozta neked a küldetés legjobbja elnevezést, hiszen többet leszedtél és van amiben még segédkeztél is! De ebben a feladatban ennél többre nem volt képes.

Elindulsz Wu-val, miközben a századosért egy teljes orvos-csapat érkezett, de miután elviharoznak egy másik csapat érkezik. Egy fiatal nő és egy idősebb férfi. Mindketten orvosi köpenyt viselnek, de tekintetükből látszik – mely komor és sokat látott – hogy a harcostársadért, a kínaiért jötték. Papot nem látsz, de az is elképzelhető, hogy a kínai nem keresztény szertartásban fog részesülni. A kettősnek segítve Wu teste hamar felkerül a hordágyra és egy-egy fakó mosollyal-biccentéssel köszönve a két köpenyes távozik is.

Egyedül maradsz, miután John követi a botra támaszkodó orvost, így eldőlt, hogy az egyesével részt az amerikai elsőként kívánja teljesíten.


John Smith

A művelet sikeres teljesítésével meglátod az orvosi kötelesség, a feladatuk komolyságát, az életmentés minden apróságát és nehézségét, a felelősséget. Ez nem egy egyszerű háziorvos megállapítása a nátháról, hanem egy életmentő feladat tökéletes levezetése volt ami elérte célját! Mi lehetett volna, ha nem sikerül? Talán jobb nem is belegondolni, de egy bizonyos: piszok jó érzés, hogy megtetted! Lehetséges, hogy a sok kudarc ellenére minden egyes megmentett élet ad erőt ezeknek a harctéri szanitéceknek, hogy ezt a hivatást válasszák. Ugyanakkor hihetetlen komoly figyelmet és szervezőkészséget, kreativitást és pontosságot igényel, így teljesen érthető, hogy a százados lett a parancsnok. Sajnos azonban az is bebizonyosodott, hogy a valós harctéri tapasztalatokat ezek a tulajdonságok még helyettesítik.

Könnyedén vetted, hogy egy távcsőbe pillantva csak meghúzód a ravaszt. Feladatot kaptál, nem kérdeztél, teljesítetted. Bumm. Egy fejlövés, ami a biztos halált jelentette annak, aki a célkeresztedbe került. Most egészen más „fegyverrel” harcoltál és nem a fej volt a célpont, mégis helytálltál! Az ilyesmit pedig mindenki elismeri és nagyra tartja. Egy valaki biztosan, ha felépül. A kérdés csak annyi, hogy mennyire keveredik majd a hála és valami, ami annál is erősebb ahogy ilyen esetekben az bizony előfordul. Ugyanitt gondolsz arra, hogy amennyiben Evan és Calixto valamilyen úton módon közös nevezőre jutnának, a százados elkövetné e azt a hibát, hogy Mallory javára döntene, amiért akár az egész osztagot is felfüggeszthetik, ha kiderül.

A doki után sétálva van időd elemezni a helyzetet ami statisztikailag azt jelenti, hogy a csapata negyede elveszett, a másik negyede pedig bizonytalanul hosszú időre kiesett. Ebből két lehetőség adódik, melyek közül az egyik a feloszlatás és elbocsátás vagy átvezénylés. Nem feltétlenül a tiétek, de az se, kizárt, hogy elveszítitek az Alfa státuszt. Jelen körülmények között papíron te lennél a következő egységparancsnok, de nem érzed azt, hogy helytállnál ebben. Lehetséges, hogy ennek ellenére ezt a feladatot kapod, hogy fejlődj ott, ahol gyengének érzed magad. Az is lehet, hogy ez nem így lesz, viszont akkor a kérdés marad: mégis kit neveznek ki? Talán egy újonnan érkezőt?

/Angol/ Fiam, úgy nézek én ki, mint valami interaktív térkép? Elvileg mesterlövész nem? Akkor használja a szemét!

Emeli a botot és mutat egy frissnek tűnő felfestésre, ami a Hangárból indul azon irányba amerre a századost elvitték.

/Angol/ Kövesse a fehér vonalat fiam!

Találsz ott még kéket és narancssárgát is, de House szerint egyszerű ezzel a fehér csíkkal nem lehet eltéveszteni. Amennyiben elindulnál további hezitálás hiányában, az ajtón túl egy rövid, körülbelül öt bordányi hosszúságú folyosót fedezel fel. Egyhangúan szürke az egész, mindössze egy spirálisan tekeredő sárga-fekete színnel jelölt figyelmeztető jelzés töri meg, ami arra utal, hogy hol nem biztonságos megállni. Tovább haladva a következő ajtón át már rögtön szembetűnik egy hatalmas konzol tele monitorokkal, melyek halvány kékes-fehér fénnyel derengenek. Egyetlen gurulós szék áll előtte üresen, de mielőtt jobban körülnézhetnél egy dolog, illetve személy kelti fel a figyelmedet. Egy korlátra támaszkodik és úgy bambul valamerre, ellenben a hosszú combok és formás fenék (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/XCOM/Raven.jpg) minden bizonnyal minden valamire való férfi fantáziáját megmozgatja…
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2015. November 09. 16:37:39
John Smith

Elgondolkozok azon, hogy milyen lesz a helyzet, ha a Százados felébred. Kétségkívül megmentettem az életét, és az is vitán felül áll, hogy szép nő. Ám mindezek ellenére én nem érzek többet iránta mint bajtársiasságot. Egy oldalon, egy csapatban harcolunk, de semmi több. Egyszer majd talán meghálálja valahogy hogy megmentettem, de kétlem hogy emiatt belém szeretne. AMúgy sem vagyok az a szőke herceg fehér lovon. Én inkább a herceg háta mögött pár száz méterre lévő domb mögött lapuló ember vagyok, aki lelövi a herceg ellenségeit.
Ugyanakkor az már lehetséges, hogy Evan felé érez valamit. Vagy fordítva, és Evannak jön be. Mindkét esetben jól járnak ha azt mondjuk, hogy Evan mentette meg. Bár lehet hogy a harcmezőn megenné a féltés az ausztrált, amikor Calixto az első vonalban küzd, míg ő hátulról fedezi.

A doktor egy igen kreatív válasszal áll elő. Kezdem megkedvelni az embert, a kimondatlan gúnyolódás ellenére is. Azt úgyis csak a bolondok veszik komolyan egy élet-halál harcot vívó titkos csoportban. Pláne, hogy ő is és én is szó szerint élet-halál harcot vívunk, csak amíg én az Ufokkal, addig ő magával a halállal.

Követem a fehér vonalat, amíg el nem érek egy monitorokkal telerakott konzol, előtte egy üres kerekesszékkel. Felmerül bennem, hogy hova, és vajon hogy ment el aki benne ült, de a humorral nem jutok tovább egy pár formás farpofa miatt. És itt nem egy szép kocsira kell gondolni.
A fantáziám előbb indul be, mint ahogy megtekinthetném a hátsó félhez tartozó arcot. Ugyanakkor egy mesterlövésznél alapvető a jó önkontroll és a hidegvér, hogy a harctéren biztos kézzel uralja a fegyverét. Ezért inkább a doktor tanácsát követem: használom a szemem, és megnézem, pontosan ki is támaszkodik a korlátnak. Egyébként is, a szép lábak semmit nem érnek nálam, ha a nő mondjuk hülye. Bár annyi biztos, hogy itt csak a legjobbak vannak, elvégre ez itt a Föld utolsó védelmi vonala.

Miután kicsit szemügyre vettem a hölgyet, megnézem, hogy itt van-e Bradford, és ha nem, hogy merre folytatódik a fehér csík.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Haldirien - 2015. November 09. 17:41:58
Evan Mallory

A hullaszagot eltűröm, már idejekorán kiképeztek rá, Igazából az nem ember holtteste volt, de a szag hasonló. De még igy is majdnem elhánytam magamat, a kínai testét a lövedék átégette. Azután a fegyverem veszem elő, a válasza igen komor, de nem vártam másra.

"Persze azért elhiszem szívesen durrogtatnál tovább!" - nézem a fegyvert kiveszem a lőszert, megvizsgálom.

/Angol/  Érdekes.

Nem, valójában nem érdekes de azért jó érzés volt a fegyver golyóit felbecsülni. Valóban sokat segített. Huhu. Ez az adrenalin sokk igen komoly volt, ami megcsapott a harc alatt. Úgy érzem azonban tisztességesnek, hogy az első találatot Wu-nak tulajdonítsam.

"Ha jól láttam az övé csapódott elsőnek bele"
"Attól még remek vagy pajtás!"

Megkopogtatom, majd visszaillesztem a lövedékeket. Azután kezdődik a leszállás, kicipelem Wu-t, mintha csak a saját lábán jönne ki, annyi különbséggel hogy a lába csúszik a talajon.  Miután elvitték, elgondolkozom mit kezdjek magammal. Leülök a gép rámpájára, majd a pilótá(ka)t felkeresem.

 /Angol/ Köszi hogy kihoz(tál/tatok) minket abból a pokolból.  - kezet fogok vel(e/ü)k - Sokat segített(tél/etek). Adós vagyok két cigivel. - mondom felé(jük) - a jó üreg Lucky Strike megteszi? Eredeti, ilyet szívtak Normandiában is meg a Csendes-óceánon. - halászok elő egy megviselt cigisdobozt, és feléj(e/ük) nyújtom a szálakat.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2015. November 10. 18:46:28
John Smith

Gondolataidba mélyedve tűnődsz lehetőségekről, amik még nem történtek meg. Úgy véled, hogy minden eshetőség dacára mindössze rokonszenvezel, bajtársi kötődést érzel a Százados iránt. Ettől a lehetőséggel még el lehet játszani, hiszen alig néhány órája pillantottátok meg egymást először és majdnem utoljára, de ismerni… egyáltalán nem ismeritek egymást.

Mindezek ellenére eddig nem volt érkezésed ilyesmivel foglalkozni, most pedig úgy véled, hogy nem is kell. Hazudsz is érte ha úgy adódik, akár Evan javára is. Ez lehet, hogy nem gesztus a férfivel szemben, de vajon ugyanez elmondható a katonanőről is? Mindenesetre a hálának sok formája létezik és így lehet, hogy túl sok perc telt el egy talán be sem következő eshetőség elemzésével.

Mindezen tovatűnő percekben végül eljutsz oda, hogy Ausztrália hódítaná meg Mexikót vagy éppen fordítva és ha ez tényleg bekövetkezik, akkor annak milyen következményei lehetnek. Akadnak még lehetséges végkimenetelek, de azok valahogy nem tűnnek valószínűnek és éppen ezért nem is elemzed őket. Elég a tudat, hogy a féltés esetleg mire vehetné rá valamelyiket, hogy…

A dokitól szinte várná az ember, hogy ezek után rágyújt vagy előhúz egy laposüveget, de nem történik semmi ilyesmi. Ehelyett megindult válaszát követően ő is, hogy kövessen egy vonalat… vagy tudja az utat. Akárhogyan is, a hasonlóság mindenképp elgondolkoztató. No nem a természetetekben vagy a fizikai adottságokban, de a közös harcban mindenképp.

A különbségek valahol elvesznek, mert mindketten emberekért küzdötök, minden egyes lövés és öltés vagy robbanás és beavatkozás egy-egy vagy több életet jelenthet. Elvégre minden megmentett katona akár többet lelket menthet meg az üdvözüléstől, mint ha maguk is csatlakoznának Wu sorsához. Kemény idők járnak. Keményebbek talán, mint valaha is…

A fehér vonal nem kihívás, sőt, talán már túl könnyű így. A dolog, a felfedezés izgalma, a kutatás maga elvesztette a varázsát és jó úton haladsz, hogy hamar Bradford társaságát élvezhesd. Egy gond, akadály… vagy miez a domború kanhergelés előtted, ami felbukkan. A legrosszabb és veszélyesebb kombináció lehet, ha szép és okos is.

Nem mellesleg most, hogy jobban megnézed egy ugyanolyan pisztolyt vélsz felfedezni a combjához rögzítve, mint ami neked is pontosan ott pihen. A ruházata – mivel használod azt a bizonyos érzékszervet – pedig szintén azonos eltekintve a fekete ujjatlan kesztyűtől és egy baseball sapkától amin mintha lenne valami jel vagy embléma, de nem látod innen.

/Angol/ Követed a Fehér Nyulat?

Érdeklődő női hang. Nem csilingelő, de nem is dohányzástól rekedtes. Nem kislányos és nem is öreges. Körülbelül… összehasonlíthatatlanul egyedi. Picit mélyebb csak, de éppen annyira, hogy búgó hangként végigrezonáljon az ember lelkén – már ha az illető fogékony ilyesmire – és nyugalommal töltse el. Azt sugallja, hogy ez az ember tudja mit csinál. Bízhatnak benne!

Lehetséges, hogy félpillantásnyi időd volt még a kérdés előtt és körülnéztél, de ennyi idő alatt nem láttad Bradofordot sehol. A csíkra nem biztos jutott idő emiatt, de ha mégis, akkor egyenesen halad tovább a következő helyiségbe ahonnan folyamatos kékes fények szivárognak, fénylenek át melyek megcsillannak azon a csíkin amit követned kéne…


Evan Mallory

Visszaköszönő emlékek. Utóhatás. Kemény perceket éltetek meg és benned most kezd el ülepedni. Illatok, mert állítólag ezek égnek a legmélyebbre az emlékek között. A holtaké, a hullaszag, mely most is, a gondolatra is hányingert keltően hat rád. Nem engedsz neki. Az akarat legyőzi a vágyat, segítségül a fegyvert, a terelést hívta.

Most, hogy több, mint a fél tárat ellőtted belőle döbbensz rá, hogy ég a vágy benned, tombol, hogy még több zöld vért onts. Wu-ért, a társaidért és talán még önmagadért is. Talán még az emberiségért is, ami azért megszolgálta a szenvedést. Tett érte, de míg a tudósok is a természettől várták a választ, az az Űrből érkezett.

Eltalálták egy egységet ami megsebesült és vérzett. Ami részben meghalt. Ami előtt tisztelegve ítéled az első találatot a halott kínainak, aki már sosem fog mesélni kultúrájáról, az otthonáról vagy családjáról… ha volt neki. A harc pillanatok alatt dőlt el. A százados hezitálása és Wu halála ellenére a csapat azért némi sikerrel vette a „mélyvíz” küldetést.

A töltényt, melyet korábban vettél ki, visszahelyezed, de tudod, hogy nem ez lesz az utolsó amit majd a tárba kell illesztened. A csapat talán kudarcként élte meg a találkozást, de azért vannak előnyei is az akciónak. Akadnak idegen dolgok, testek például amik segíthetnek az idegen elleni harcban. Helyesen tetted, hogy elhoztad őket! Vajon tényleg így van?

Leülve a gép rámpáján nézed ahogy mindenki távozik, nem marad senki, teljes magány telepedik rád. Egyedül vagy és a hajtűművek hűlő hangjain túl néma csend honol a Hangárban. Felkelsz, hogy a pilótákat keresd, de nem találod őket. Nem találsz senkit, csak két karbantartót, aki épp akkor készül valami vastag csövet a madárhoz illeszteni, amikor rámpán leértél és már elkezdted körüljárni a gépet.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2015. November 10. 19:15:50
John Smith

Miután jobban szemügyre veszem a kevésbé feltűnő dolgokat is a nőn, feltűnik pár dolog. Először a pisztoly, majd maga a páncél ami rajta van, ezekből pedig azt szűröm le, hogy közénk való, katona.
Mielőtt feltűnne neki, hogy bámulom, gyorsan körbenézek, hogy vajon merre vezethet tovább a fehér vonal. Mint kiderül, van ezután még egy helyiség, ahova a nyíl visz. Pedig nem lett volna rossz, ha tovább maradhatok a hölgy társaságában.

Idézet
/Angol/ Követed a Fehér Nyulat?

Arra eszmélek, hogy megszólított. Nehezemre esik bevallani, de ha civilként találkozunk, most oda-vissza ugrálnék az örömtől a helyen ahol lennénk. Így viszont hideg fejjel kell gondolkodnom, tekintve hogy jelenésem Bradfordnál, és kár lenne az első jelentést elcseszni azzal, hogy máson gondolkodok közben.

/Angol/ Nem, engem még nem talált meg a Mátrix. - válaszolom.

Lássuk olyan művelt is-e, mint amilyen szép. A hangja mindenesetre egy szóval leírva tökéletes, hosszabban kifejezve nagy karizmát sugalló. Ha eddig ideges voltam, hát most már egy rezzenéstelen tóhoz lehet hasonlítani engem. Ugyanakkor most, hogy visszanyertem teljesen a hidegvéremet, felmerül bennem, hogy a nő szép, feltehetően jó katona (elvégre itt van), és még karizmatikus is. Jó lesz vigyázni vele.

/Angol/ Látta Bradford tisztet? - mivel nem sikerült észrevenni a rangjelzést rajta, ezért jobb lesz maradni az udvarias magázásnál.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2015. November 11. 20:03:01
John Smith

Minél tovább kutakodsz, annál biztosabb vagy abban, hogy a ’Trinity’ az ellenállás tagja. Nem engedni az Idegeneknek, hogy az embereket olyan tévhitbe ringassák, miszerint nincs értelme annak, hogy ellenálljanak. A behódolás az egyetlen lehetséges és elfogadható választás. Így könnyedén lehet, hogy az XCOM az emberiség utolsó védvonala.

A nyíl bár nem bambuló fiatal nő felé visz, de úgy cserébe még el is terel a közeléből. Igen, ádáz egy fehér csík ez. Elvezet valami igazán szép mellett, de nem engedi, hogy nagyon megállj. Ennek ellenére te mégis megtetted, igaz, már sietnél is tovább, mielőtt felróják neked azt, hogy miért nem jelentél meg azonnal, ahogy lehetőséged volt.

Miként te, talán ő is tisztában van a környezetével és mindazzal ami ebből következik. Nem állt le bájcsevegni sokkal inkább egyszerű érdeklődést mutatott, bajtársiasságot ami abból fakadhat, hogy a felettessel kell találkoznod. Minden katona tudja, hogy az efféle esemény ritkán tartogat kellemes meglepetést…

/Angol/ Könnyű összekeverni a pirulákat.

Bólint a szavai után, megértő hangsúlya együttérzéssel teli. Nem tudod ki ő, semmit nem tudsz róla, de azzal, hogy melléd áll így ismeretlenül oly tett ami azt mutatja tapasztalt katonanő. A természet is úgy alkotta meg az életet, hogy ami szép az veszélyes. Valamire, valahogyan, de mindenképp az. Ezúttal úgy véled, hogy a veled szemben álló – midőn épp megfordul, hogy aztán így támaszkodjon – is ide tartozik.

/Angol/ A harmadik helyiség. Fel a lépcsőn és balra – iránymutató/tájékoztatás röviden és velősen – De a helyedben nem sietnék – említi meg, mikor épp tovább indulnál – Feltartották és még nem végzett a zöldfülűekkel.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2015. November 11. 21:14:59
John Smith

Kétségkívül kulturált is. Újabb pont az előnyökhöz. Kizárt hogy egy ilyen nő pont itt legyen, és leálljon beszélgetni velem. Úgy néz ki Ufó... De félrerakva az iróniát, azért ez elég ritka pillanat, vétek lenne nem kihasználni.

Idézet
/Angol/ A harmadik helyiség. Fel a lépcsőn és balra. De a helyedben nem sietnék. Feltartották és még nem végzett a zöldfülűekkel.

És még gondolatolvasó is. Vagy jól ismeri a férfiak szívét. Mindenesetre ráhibázott a gondolatomra. Ironikus a sorstól, hogy ezek ellenére sem maradhatok.

/Angol/ Csak a magad nevében beszélj, én még zöldfülű vagyok itt. Egyébként kétlem, hogy más zargatása kifogás lehetne az én késésemre.

Ezzel biccentek felé egy félmosollyal, és távozok a megadott irányba.
Ha megtaláltam Bradfordot, hallótávolságon kívül megállok ha tényleg beszélne valakivel.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2015. November 11. 22:18:02
Kizárt. Az gondolod, pedig minden amit látsz, érzel és tapasztalsz ellentmond ennek. Ott áll, támaszkodik… dott! Könnyedén lökte el magát a korláttól és egy párduc kecsességével lépdel közelebb, de megáll két lépésre. Elég közel, hogy ne kelljen hangoskodnotok, de elég távol, hogy adott esetben megvédhesse magát. Úgy érzed, hogy ez az évek rutinja, beégett izommemória és nem azért mert tart tőled.

/Angol/ Alapvetően a Zöldfülűek azok, akik még nem voltak kint a falakon, hogy védjék Zion városát. Te pedig már átestél az első telefonálásodon. Szóval Üdv a Rendszerben!

De ha mindezek ellenére továbbmennél, akkor nem tart vissza. Sietve távozol – talán némi hiányérzettel – hogy átlépj a következő, a Hangár után a harmadik terembe, mely… lenyűgöző. A méretei alapján nem is terem, hiszen egy hatalmas hologram foglalja el a közepét: igazából jó nagy részét.

Ez esetleg annyira meglepő lehet, hogy később veszed észre, egy fémhídon ácsorogsz és pár lépéssel már magad mögött hagytál egy lépcsősort. Tovább sietve csak futó pillantást vetsz a berendezésére, ami jól láthatóan számtalan állomást foglal magába. Több katona is monitorok és billentyűzetek előtt tevékenykedik, a legtöbben ülve végeznek valamilyen meghatározhatatlan munkát.

Fürgén haladsz, de még így is mielőtt átérnél a következő helyiségbe felfedezel a terem túl oldalán egy egyenes lépcsőt és egy függő- vagy közlekedőfolyosót. Ezt követi – valószínűleg – a készenléti terem, ahol a katonák magukra kapkodják bevetés előtt, amit azt megelőzően osztottak ki nekik. Látni véltél szekrényeket, fegyverállványt és egy padot a szekrények előtt, de mivel nincs sok időd nézelődni…

Ezután egy rövid T elágazáshoz érsz, de a szemben lévő, a T szárát képező ajtó zárva van de neked amúgy is a szemközti irányba kell tovább haladnod. Útközben nem egy dobozt láttál, amik vegyes méretben vannak felhalmozva. A következő lépés után valami… pihenő félébe érsz.

Rögtön szembetűnik a hatalmas biliárdasztal, a kényelmesnek tűnő kanapék és fotelok, illetve pár szék, amik kissé kaotikusan álldogálnak, mintha csak be lettek volna dobálva ebbe a helyiségbe. Tovább haladva, megtalálod a lépcsőt ami felfelé vezet, amit eddig kerestél. Felérve és követve a korábbi útmutatást megtalálod Bradford irodáját, melynek ajtaja zárva.

Úgy tűnik tényleg akad még némi idő, mielőtt jelentést tehetnél.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Kyra - 2015. November 12. 15:08:28
Emily Roberts

Az összekötő tisztet a felfelé menő lépcsőn találom meg. Röviden probálom megfigyelni mi lehet a kezükben.

*Majdnem... Az elméletem nem volt rossz, csak nem ez az eligazitó. Akkor már csak követnem kell a tisztet. *

Ahogy indulnék utána, hirtelen egy orvosi csapat lep meg és lök szinte félre. Összeszokva végzi mindenki a dolgát ahogy azt a szegény nőt próbálják megmegnteni. Azonnal helyet adok nekik miután félrelöknek és valami bocsánat kérés félét motyoghatok közben.

*Azt a rohadt... Itt meg mi történt? Hova hoztak?? Szegény nő... Remélem túléli... bár ilyen sérülések mellett eltart egy darabig. *

Majd a hullazsákos különítmény érkezik. Figyelem ahogy elmennek mellettem. Szomorúan nézem, pedig nem is ismertem.

*Remélem legalább hősként bánnak majd vele és megkapja a tisztességes temetést. Bár ha ez egy ilyen szuper titkos valami, akkor ... Remélem... És hol lehet a csapat többi tagja? De ha ezen agyalsz elveszted a tisztet és eltévedsz!*

Elindulok sietve a lépcső felé, majd fel, remélve megtalálom az összekötőt. Ha nem is látom de a léteit még hallhatom. nem vagyok annyival lemaradva követhetem az eligazítóba.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2015. November 12. 17:57:25
John Smith

Távozás közben átgondolom amit mondott, és feltűnik, hogy tud a küldetésünkről. Arról amit alig pár órája fejeztünk be és még jelentést sem tettünk róla. Szép, okos, karizmatikus, kultúrában jártas, és még jól informált is. Egyre inkább megmutatkozik, hogy nem érdemes átverni, és egyben az is hogy pontosan ide való. Ugyanakkor felmerül bennem, hogy ezek szerint mégse mi vagyunk az Alfa csapat, ha nem hozzánk rakták be.

Követem a fehér csíkot, áthaladva egy nagyobb termen, ahol a hatalmas hologram miatt majdnem pofára esek a lépcsőn. Miután visszanyertem egyensúlyomat, megbámulom a Földet 3D-en ábrázoló kivetítőt. Csak azután tűnik fel a többi, kisebb gép és ember. Tovább haladok, és szemem sarkából kiszúrom az öltözőt, ahol a bevetéseken használt felszereléseinket tárolhatjuk.

Ezután, egy T elágazás és a pihenő után megtalálom az említett lépcsőn, azután pedig Bradford szobáját - vélhetőleg üresen, tekintve hogy zárva van. Némán szidom magam, amiért otthagytam a nőt, de most már nincs visszaút. Pontosabban van, de az biztos hogy nem kullogok vissza miután leléptem.

Így amíg összekötő tisztünkre várok, inkább összefoglalom magamban kis kalandunkat, hogy eltereljem gondolataimat.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2015. November 13. 13:57:14
John Smith

A fiatalnak tetsző katonanő mikor megfordult lehetővé tette, hogy arcát, és más jellegzetes vonásokat, domborulatokat is végigmérhess, esetlegesen azon tűnődve mennyi előírást szeghet meg az a mély dekoltázs. Amitől ha el tudod szakítani a tekinteted, akkor felfedezhetsz még egy jellegzetességet: a sapkáját, amin egy fekete holló látható, mely élesen elüt a platinaszőke nem rövidre nyírt, de cserébe legalább vállig érő hajzuhatagtól. Finoman metszett arcvonásai egyszerre ruházzák fel a különleges szépség és egyfajta jeges ridegség kettősével, melytől annyira egzotikusnak hathat. Világos bőrére simuló egyenruha tökéletesen áll rajta. Lehetséges, hogy gondolatban összehasonlítod Calixto századossal, de azt már tisztáztad magadban, hogy a medikus nő nem vonzott ennyire, mint ez a veszélyesnek titulált katonanő.

A gondolat, hogy átverni… miért is? Miért csapna be bárki egy ilyen megtestesült amazont aki pusztán aranyló tekintetével képes megbénítani az „erősebb” nemet? Miért tűnik veszélyesnek, ha egy oldalon harcoltok és ugyanaz a célotok? Az pedig, hogy maga Bradford mondta, hogy ti vagytok az Alfa csapat kétséget sem hagy afelől, hogy valóban így van. Könnyedén lehetséges, hogy az… a nevét sem tudod! de Ő! egy másik, talán a béta csapat tagja, esetleg szakaszparancsnoka. Az sem kizárt, hogy a Bázis személyzetéhez tartozik és a feladatai közé tartozik a csapatok koordinálása vagy efféle. No meg mielőtt idekerült, ki tudja mennyi ideje volt moziba vagy videotékába járni…

A fehér „nyúl” átvezetett néhány helyiségen és most ott állva az összekötő tiszt irodájának zárt ajtaja előtt azon tűnődsz, hogy miért nem hallgattál „A Hollóra” és maradtál vele. Azonban úgy véled, hogy helyesen cselekedtél és bár picit bánod nem engedtél a marasztalásnak, így biztos, hogy elkerültél egy feddést ami a késésből fakadt volna. A másodpercek percekké állnak össze amik maguk is egyre többen vannak, de Bradford csak nem akar feltűnni. Ennek számtalan oka lehet, ha szeretnél eljátszhatsz a lehetőségekkel, hogy az unalmas perceket száműzd valamilyen formában. Ezúttal nem jön erre senki, magadban kell türelmesnek lenned, míg jelentést tehetsz.

Lehetséges, hogy idővel Evan is befut vagy talán az a szépséges nő is az összekötő tisztre vár, csak kellemesebb körülmények között...


Emily Roberts

A távolság nem könnyíti meg a dolgod, nem is tudod pontosan kivenni mi lehet az illető kezében aki most már sietve hagyja magára Bradfordot, de nagyon nézték, így bármi is az, biztos, hogy vizuálisan (is) érzékelhető. Addig koncentrálsz erre, míg az orvosi csapat meg nem lep és ezzel el nem tereli a figyelmed az összekötő tisztről. Itt még nincs vége a „vándorlásnak”, mert az életmentő csapat után érkező kettős is feltart, ők nagy valószínűséggel egy elesett katonát tolhatnak maguk előtt.

 Ennyi és nem több, de elég, hogy mire a lépcső felé indulj már ne lásd Bradfordot. A férfi valamikor lejött azon a lépcsőn és elsietett a dolgára. Mikor körülnézel, rájössz, hogy az a lépcsősor amin állt az egy függőfolyosóra vezet, ami a Hangár irányában kerüli meg a Hologramot, de úgy látszik még előtte véget ér egy másik lépcsőzetes lejáróban. Mikor jobbra kapod a fejed – arra amerről érkeztél – még látod bezárulni a dupla-szárnyú ajtót és mögötte a távozó csapatokat. Nem vagy benne biztos, de mintha Bradford is köztük lett volna…
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Haldirien - 2015. November 13. 22:19:49
Evan Mallory

Nem találok senkit, így hát leülök a gép rámpájára, a e előkotorászok egy kisméretű fémdobozt, kinyitom és kiemelek egy Lucky Strike-ot, majd előveszek egy gyufát, a cigarettát behelyezem a számba, így szabaddá válik a kezem, és a másik kezemmel pedig kinyitom a gyufásdobozt, és az imént felszabadult jobb kezemmel kiemelek egy gyufát, végighasítom a gyufa oldalán hogy belobbanjon, majd a dohány alá teszem. Amint meggyullad a cigaretta várok pár másodpercet és a kezemet rázva eloltom a gyufát.
Jó mélyet szívok, miközben előhalászom a zsebemből a walkmanemet. Beteszem a fülemhez a fejhallgatót és elkezdem folytatni az Eminem albumot az It's okay számmal.

It's a broke day but everything is ok It's ok!
I'm up all night, but everything is alright It's alright!

Nos igaza van, de minden rendben lenne? Wu elvesztése miatt gondolkozom el ezen.

/Angol/  Ki tudja mi lesz...

Közben összeszedem a gondolataimat az akcióval kapcsolatosan. Felállok, lehúzom a törpét a rámpán le a padlózatra, majd elé üllök. Ezek a dögök igen meglepőek voltak.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2015. November 16. 11:42:43
John Smith

Csöndben várakozok, és közben gondolataimba mélyülve várom, hogy teljen az idő, és megérkezzen a tiszt.
Azon gondolkodok, hogy vajon mennyire tűnök engedelmes kiskutyának (kis túlzással).
Lent, ott a nővel egy érdekes döntési helyzetben voltam: vagy helyesen döntök és feljövök ide, hogy véletlenül se lehessen késéssel megvádolni, vagy vele maradok és kihasználom az időt.

Vajon mit árul el rólam az, hogy az előbbi lehetőség mellett döntöttem? Hogy idejöttem, pedig mondták, hogy Bradford nincs itt? Vajon más körülmények közt is a helyes utat választom? Mondjuk ha Evan a harctéren fekszik sebesülten, míg nekünk egy VIP-t kell kivinnünk, de az ausztrálért visszamenni kockázatos? Vajon olyan ember lennék, aki vakon követi a parancsokat, nem törődve a következményekkel és a többi lehetőséggel?

"Vajon rossz ember vagyok?"

Idáig jutok a gondolatmenetben, mikor megunom a várakozást. A személyiségteszt ráér, mellesleg egyetlen döntés alapján aligha lehet meghatározni ilyen mértékben egy ember jellemét.
Visszaindulok az ismert útvonalon, egészen az ismeretlen katonanőig.

/Angol/ Ha már olyan jól informált vagy, el tudsz esetleg vezetni Bradfordhoz? - kérdezem, némi félmosollyal fedve a kis szégyenérzetet, hogy mégiscsak visszakullogtam.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2015. November 16. 20:34:00
John Smith

A percek peregnek, a magányod nem szűnik. Ez idő alatt a gondolataidba mélyedve tűnődsz azon, milyen ember is vagy. Miféle értékeid vannak, mennyire lennél gyarló és lehetnél e hős. Megvan e benned mindaz amitől olyan lennél akire mások felnézek és követnének vagy örökre magányos farkas maradsz. Lehetnének e társaid vagy mindez csak ideiglenes és te egyszer úgy is tovább állsz.

A döntések és következmények mozgatják a világot, melyek hatással vannak másokra, egymásra és önmagadra. Hoztál egyet akkor is, amikor az ismeretlen katonanő szavaival szembe mentél és távoztál, hogy engedelmeskedje valaminek… ami talán nem is érte meg? Azért mert így tettél vajon szolga vagy e? Másoké, az elvárásoké vagy képes vagy felülemelkedni ezen: megteheted e?

Az emberek ítélkeznek. Ezzel nem lehet mit kezdeni. Ez így volt és van… majd lesz is. Eleget láttad már a sajtóban, a médiában és a világban bármerre jártál. Így biztos, hogy megítéltek téged is. Valószínűleg így tett a katonanő és alkotott egy képet ami vagy megfelelt a valóságnak – akár csak részleteiben – vagy valami teljesen hamisat képzelt el, ami nem csak őt, de téged is megfoszt bizonyos lehetőségektől…

Mit tennél, ha harci helyzetben találnád magad és a fontossági sorrend azt mondja Őt kell vinned, mást, mint akit szeretnél? Nem tettél e hűséget, esküt arra, hogy így teszel majd? Nem kértél e bizalmat ezzel, tudva, hogy hasonló helyzetben számíthatsz másokra! Azokra, akik maguk is efféle törvényeket követnek, akik ilyen parancsoknak engedelmeskednek.

Ki dönti el, hogy mi a rossz? Mi alapján? S te vajon az lennél e?

Elvesznél mindebben, így inkább elindulsz visszafelé. Le a lépcsőn, fordulón, lépcsőn és tovább, megfordulsz és nekiindulsz a „Fehér Nyúlnak”, hogy visszatérj az Eligazítóba. Az lenne? Lehetséges, és már túl vagy a T elágazáson, amikor szemben megpillantod Bradfordot. Sietve, de nem rohanva közeledik, tekintetében határozottság és elszánt küzdeni akarás. Ki tudja milyen híreket kapott?

/Angol/ Jöjjön Közlegény! Őszintén érdekel a jelentése! Sok függ tőle és attól, hogyan alakul, formálódik a jövőnk!
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2015. November 16. 21:17:01
John Smith

Nos, a sors úgy rendelkezett, hogy továbbra is viselnem kell döntésemnek a következményét. Innen már nincs visszaút. Pontosabban van, de azt már Bradford oldalán teszem meg.

/Angol/  Sir, jelentem, négy főből kettő ép, Calixto százados súlyosan sérült, Wu törzsőrmester pedig halott. Az ellenség általam ismeretlen technológiát alkalmaz, és nem földi eredetű. Két lénnyel találkoztunk és harcoltunk, mielőtt vissza lettünk rendelve, mind a kettő halott. Halálukkor a mellső végtagjaikon hordozott fegyverük darabjaira esett. Az egyik holttestét elhoztuk a labornak elemzésre, illetve a fegyvere darabjait is. Uram, meg kell kérdeznem, mi lesz ezután az osztagunkkal?

Itt ugrik a macska a vízbe. Ugyan a kérdés, nem tartozik hivatalosan a jelentéshez, és nem kevés merészség volt tőlem feltenni, de meg kellett tennem... valamiért. Már csak azt kéne kitalálnom, hogy pontosan miért is.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2015. November 16. 22:27:28
John Smith

Bradford-al közösen indultok vissza az iroda irányába, de már útközben tájékoztathatod. Úgy vélheted, hogy a kiesett időt akarja így pótolni vagy annyi teendő van, hogy nincs idő tartani a formalitásokat. Mindenesetre még a feléig sem érsz el a szavaidnak, talán épp megfogalmaztad volna, hogy mi történt az osztaggal és mit tapasztaltál a területen, amikor megállít

/Angol/ Ezt mind tudom. Figyelemmel kísértem a műveletet. Nem a nyilvánvalót szeretném hallani, hanem a maga jelentését. Ezt, amit említett bárki össze tudná kaparni aki hallotta mi történt. Engem az érdekel, hogy mi történt? Részletesen! Számoljon be mindenről! Tegye úgy, mintha ettől függene az osztag jövője.

A kérdésedre egyenlőre nem érkezik válasz, hiszen a Tiszt szerint nem tettél eleget a korábbi parancsnak azaz nem jelentettél, hanem csak elmondtad amit az éterből is hallani lehetett, nem beszélve, hogy talán valami van a sisakokban és adott esetben akár végig is nézték a bevetést. Úgy érzed, hogy az apróságok is érdeklik, hogy olyasmit akar hallani ami a Rádióban hangzott el, amit te látni véltél és ami valóban ott volt.

Nem siettet, időt ad arra, hogy összeszedd a gondolataidat és belekezdj majd az irodájában (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?topic=21.msg6774;topicseen#msg6774). Ott, ahol alapvetően nem sok berendezés található. Egy kisebb emelt részen a belépést követő jobb sarokban egy íróasztal, előtte kettő és mögötte egy darab irodai szék, néhány kijelző, egészen pontosan kettő a falon és egy monitor, illetve egy vörös alapon narancsszín szimbólum, ami a te páncélodon is megtalálható.

Felfedezel még baloldalon egy zárt fémszekrényt és egy táskát a földön közel az íróasztalhoz, az irodai szék – Bradfordé – előtt. Amikor szemben megállsz az asztallal – és a Tiszttel – megpillantasz egy méretes páncélszekrényt is, szintén nincs nyitva. Így, ebben a felállásban esik tőled jobb kézre egy  kislámpa ami erős de szűk fénysugarú világosságot ad. Emellett egy fénytest világítja meg az asztalt és környékét, de mintha lenne még két most épp nem működő még.

/Angol/ Ha készen áll, kezdheti!

Ő sem ül le, állva várakozik, türelmesen és nyugodtnak tűnve
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2015. November 16. 22:54:59
John Smith

Nocsak, egy értelmes tiszt. Ehhez nem lehet hozzászokni a normális haderőben, az hemzseg a beképzelt bolondoktól. Bár lassan már felhagyhatnék a meglepődésekkel, elvégre ez mégiscsak a legjobbak gyűjtőhelye. Az irodáig gyűjtögetem a gondolataimat. Azt nagyon is komolyan veszem, hogy az osztag sorsa függ ettől. Remélem Evan is a legjobb formáját nyújtja majd.

/Angol/  A terepen észrevettünk valamilyen zöld gubót, emberi alakkal. Amikor a Százados meglőtte, vérnek tűnő folyadék szivárgott ki. Nem tudom, mit akarhatnak az űrlények tőlünk, de úgy tűnik, értünk jöttek. A lövésre előbukkant két Ufo, az egyiket kapásból leszedtük, a másik azonban megölte Wu-t. Erre a Százados besokkolt egy időre, addig én lefoglaltam a lényt, Evan pedig a háta mögé lopakodott, és onnan lőtte le. Elképzelésem sincs, hogy a tudós főink mit tudnak, de nekem ötletem sincs, hogy mik ezek, vagy hogy milyen technológiát használnak, de messze a miénk felett állnak.

Most mintha a ló túlsó felére esnék, dől belőlem a szó. De remélem ezzel már elégtételt teszek a tiszt "jelentés" alatt értett fogalmának, és megmarad az osztag. Ezúttal nem kérdezek rá a sorsunkra, hagyom, hogy magától kiderüljön. Ha ennyi volt, hát ennyi volt.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2015. November 17. 17:55:37
John Smith

Újra és megint. Azok után amit láttál, talán nem kéne kételkedned. Itt nem arról van szó, hogy kié az olaj vagy milyen területet akar megszerezni. Ez az emberiség első és utolsó védvonala! Itt csak azok kaphatnak helyet, akik bizonyítottak már valamilyen módon, bizonyságát adták profi mivoltuknak.

Az iroda felé és néhány hosszúnak tetsző másodpercig azon tűnődsz, hogy mit és hogyan mondj el, majd mintegy érintésre belekezdesz.  A kezdeteket említed, de nem a legelején kezded, a lényegre törekszel amiben nem hallgatod el Calixto gyengeségét, de Evan taktikai sikerét sem. Szavakba öntöd amit láttál, amit tapasztaltatok és néhány saját gondolatnak, meglátásnak.

/Angol/ Attól tartok nem értettük meg egymást Smith közlegény.

Hangja nyugodt, de úgy véled, ha nem lenne ennyire kiváló tiszt, akkor már ordibálna. Helyette lenyom valamit  az asztalon aminek hatására életre kel az egyik monitor és kérlelhetetlenül szembesülsz a küldetés teljes beszélgetésének rögzített naplójával, melyben másodpercre pontosan vezetve van minden elhangzott szó. Köztük a bizonyos elszólás is, amit akkor ejtettél meg, amikor elfelejtetted kikapcsolni a rádiót.

/Angol/ A benyomásaira vagyok kíváncsi, nem a memóriájára. Minden apró részletre kiterjedően érdekel amit látott, hallott és más módon tapasztalt! Ez mindennél fontosabb! Ezúttal azonban kérem, mellőzze a nyilvánvalót!

Tisztán érzed, hogy számtalan dolog van még, sok olyan téma amit meg kéne vitatni, de a prioritás a profiknál egyértelmű. A latrinapucolás ráér azután is, hogy az ellenfélről minden információt begyűjtöttek. Mit gondolhat nyilvánvalónak? Úgy tűnik mindent amit eddig elmondtál.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2015. November 18. 11:14:11
John Smith

Elnézem beszélgetésünk teljes anyagát, és arra kell gondoljak, hogy ezt vajon hogy rögzítették ilyen pontosan. Vajon valaki ilyen gyorsan gépelte?
Vagy van erre valamilyen program? Ezek szerint akár azt is rögzíthetik amit most mondok? Egyébként mindez mellékes annak fényében, hogy tényleg nem értem Bradford szándékát.
Az mind szép és jó, hogy a benyomásaim részleteiről érdeklődik, de erősen kétlem, hogy azok bármilyen formában elősegítenék az emberiség taktikáját az űrlényekkel szemben vagy hogy egyáltalán beletartoznának a "jelentés" fogalmába. Arról nem is beszélve, hogy mégis mit kéne mondanom? Hogy lövés közben mennyire erősen üt vissza a fegyver?
Ugyanakkor Bradford nem Calixto, világosan látszik, hogy ellentmondani vagy kioktatni elég nagy bal...lépés lenne.

/Angol/ Uram, harc közben az ellenségre fókuszáltam, így más nem nagyon maradt meg bennem, még benyomás formájában sem. Az ellenségről, illetve a találkozás körülményeiről pedig elmondtam amit tudtam.

A vicc az, hogy ez még igaz is. Mégis mire gondolhat, hogy miközben rejtélyes idegenek támadnak meg minket, mi majd nézelődünk?

/Angol/ Ha esetleg valami amire célzottan kíváncsi, örömmel állok rendelkezésére, de így nem hiszem, hogy sokat tudok segíteni.  

Mindezt a lehető legbékésebb hangomon mondom, alázatosan, hogy véletlenül se értse lázadásnak a rangja ellen. Még csak az kéne, hogy egy ilyen félreértés miatt kidobjanak innen.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2015. November 18. 21:51:17
John Smith

A monitor kíméletlenül mutatja az igazságot. Minden szó, minden pontosan úgy, ahogy az akkor és ott elhangzott. Így a szavaid nagy része, hogy mi történt, ott olvasható kékesen irizáló betűkkel. Miként és hogyan? A válasz nem mutatja magát, de az ellenben bizonyos, hogy ez egy Nemzetközi Szervezet, tehát több forrása lehet. A katonaság pedig mindig prioritást élvezett a civilekkel szemben…

A kételkedés, hogy a benyomásaid bármivel kapcsolatban számítanának végül olyan döntést szül, hogy szerinted nincs semmi más amit megemlíthetnél, nincs semmilyen észrevétel amit megosztanál azon túl amit eddig már megtettél. Ugyanakkor parancs hangzott el, hogy pontosan azt mondd el, amiben te kételkedsz. Végül pislogás nélkül fogadják a magyarázatot és további kitérők nélkül:

/Angol/ Az újonc státusztól ezennel megfosztom – másodperc csönd, kettő és… az ötödiknél – Előléptetem Közlegénnyé!

Lép oldalra és megkerülve az asztalt melléd lép, majd nyaki részen lecseréli az eddig ott látható kitűzőt, egy kékesfehér ellipszisbe zárt dupla pontra: a Közlegények rendfokozatának jelzésére. Kicsit ironikusnak tűnhet, mert hasonlít egy az emberek által korábban elképzelt kétszemű UFOfejre.

/Angol/ A képességei révén kiérdemelte. Az ezzel együtt járó felszerelést átveheti a fegyverraktárban.

A következő pillanatban kihúzza magát, mire te kérdés nélkül vágod vigyázzba magad és tisztelegsz, amit Bradford egy határozott mozdulattal azonnal viszonoz. Másodperccel később már leengedi és tehetsz te is így, majd visszasétál az asztala mögé. Egy ideig még a monitort nézi, mintha kutatna keresne valamit, mielőtt feléd fordulna.

/Angol/ A központ döntése volt. Tették mindezt annak ellenére, hogy a következő vétségeket követte el. Cserben hagyta egy csapattársát, katonához nem méltóan viselkedett és megtagadta a közvetlen parancsot.

Ezeket tényszerűen sorolja, nem érzel haragot vagy megvetést a hangjában. Itt ad néhány percet, hogy ha szeretnél tiltakozz vagy megkifogásold az ellened felhozott vádakat. Ha nem tennél/mondanál semmit, akkor bólint egyet, mint aki most értékeli azt, hogy belátod a vádpontok igazát és nem akarod megmagyarázni őket.

/Angol/ Az XCOM nem csupán engedelmes sorkatonákat szeretne a tagjai között látni. Hanem önállóan is ítélni, cselekedni és túlélni képes különlegesen kiképzett katonákat, akik számára csapatmunka is (igen) ismerős fogalom. Ennek ellenére, ha rossz parancsot kap, akkor a Genfi egyezmény szerint jár el! Ezekben az időkben nem veszíthetjük el az emberségünket.

E szavak egyértelműen arra utalnak, hogy Wu-t hátrahagytad a Százados parancsára. Ez egy rossz, téves parancs volt és felül kellett volna bírálnod, hogy előbb a sebesültet viszed ki a tűzvonalból és nem beleveted magad a tűzpárbajba. Nem beszélve arról, hogy maga a Százados is életveszélyes helyzetbe került azáltal, hogy lefagyott.

/Angol/ Továbbra is az Alfa raj tagja marad. Van bármi kérdése közlegény? Amennyiben nincs, úgy keresse meg Mallory újoncot és küldje ide!

Amennyiben valóban ez minden és nem kívánsz hozzáfűzni többet, akkor két parancsot is kaptál, ha ebből az egyik igen árnyaltan is hangzott el. Nem határoztak meg konkrét sorrendet, de lehet, hogy ezzel is csak a korábban elhangzottakat kívánják megerősíteni, azt, ami az önálló gondolkodásról és ítélőképességről szólt.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2015. November 18. 23:20:50
John Smith

Fejemben az előléptetés tényére a következő kép jelenik meg:

Off-Topic: megjelenítés
(http://www.sloganopis.pl/wp-content/uploads/2015/08/JiBdfjcP48I.jpg).


Egy pillanatra, a hatásszünete miatt, kihagy a szívem, és egy pillanatig nem fogom fel, hogy nem kirúgtak, hanem előléptettek. Ugyanakkor lecsillapodva feltűnik, hogy közlegény lettem. Ezek szerint az XCOM-ban külön rendfokozatok vannak. Majd közli, hogy az új felszerelésemet - ami szerintem csak egy új fegyver lesz - átvehetem a fegyverraktárban. Még jó, hogy láttam, merre van. Majd szalutálok, ő pedig kihúzza magát - és közli a hibáimat. Ugyan arra nem emlékszem, hogy melyik parancsot tagadhattam meg (mert ugye még mintákat is hoztunk a labornak, ami Calixto utolsó értelmes parancsa volt), de végül előtte ott van a teljes beszélgetés, valószínűleg jobban tudja. Egyébként némán állok a vádak súlya alatt. Nincsenek kifogások, nincsenek magyarázatok a hibákra. A vezetőség diktál, ha nekik nem tetszik valami, akkor az a mi hibánk.
Ezután elmagyarázza, hogy itt bizony gondolkodnunk kell. Üdítő újdonság.
Genfi egyezmény. Röviden összefoglalva: védd a sebesülteket, a civileket, és óvatosan bánj az elfogottakkal. Bár kétlem, hogy utóbbival most törődni kéne, aligha lesznek foglyaink, nem mennénk velük semmire. Mégis hogyan bírnánk őket beszédre? És ha sikerül, hogy értjük meg?
Kérdésem nincs. Ha lenne se biztos, hogy fel kéne tennem miután a hibáimat a szemembe mondta, még feleselésnek tűnne. Mindenesetre kapom a következő parancsot, miszerint keressem meg Evan-t. Legutóbb a Hangárban láttam, ezért elindulok - újra - visszafele. "...Keresse meg Mallory újoncot..." Ezek szerint az ausztrált nem lépteti elő? Pedig ő még hibát sem vétett.
Ha a titokzatos nő még mindig ugyanott van ahol, akkor odalépek hozzá.

/Angol/ Esetleg ki tudsz segíteni engem a társam hollétét illetően? Úgy tűnik sok mindenről tudsz.

Ha nincs, akkor egyenesen az ausztrálhoz megyek, és szólok neki, hogy Bradford hívatja.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2015. November 19. 17:54:11
John Smith

A teljes beszélgetés anyaga. Oldalakon keresztül, minden egyes elhangzott szó. Az összes, kivétel nélkül. Talán még olyan is szerepel ott, amire te már nem emlékszel. Ilyen lehet ez a bizonyos parancs is, amit szerinted nem szegtél meg. Ugyanakkor az emlékeid között kutatsz, mikor tekinteted óhatatlanul is megakad azon a bekezdésen:

Idézet
HQ < 113006 UTC-6 >
„Alfa raj térjen vissza a bázisra”
A1 < 113008 UTC-6 >
Uram! Tisztelettel, kérek engedélyt Wu hazaszállítására… és bátorkodom javasolni egy idegen minta begyűjtését is, tanulmányozás céljából.
A2 < 113013 UTC-6 >
Azért Ausztrália ez egyszer megverte Amerikát a harctéren. De azért nem ártott volna hamarabb elsütni azokat a jó lövéseinket.

Rádöbbensz, hogy egy közvetlen és egyértelmű parancs hangzott el, amit nem ismételtek meg. Elvárták, hogy teljesítsétek a kiadott parancsot, ami nem történt meg. A szavakat ilyen pontossággal talán nem tudtad felidézni, de a Százados csak engedélyt kért, nem adott parancsot nektek. Engedélyt, amit nem kapott meg. Kezdeményeztetek, de ezúttal az volt a helyes, ha a Központ parancsát követitek.

Úgy érzed, hogy valamit nem tudsz, valami olyasmit, ami miatt meghoztad azon döntésed, hogy Evan-al együtt kisietettek a felszállni kész gépből és mindenfélét gyűjtögettetek beleértve Wu holttestét. Igaz, azt már a csapattársad tette nem te, lehet majd neki róják fel, hogy miért nem engedelmeskedett. Ellenben egy dolog teljesen biztos!

Kaptál egy második esélyt, sőt, engedélyezték, hogy a különleges kiképzésednek megfelelő fegyverzettel harcolj. Kissé teszt jellegűnek tűnhet az első bevetés, ahol valóban elvált az ocsú a búzától. Igen. Ahogy lassan haladsz a Hologram terem felé tudatosul igazán, hogy valóban külön rendfokozatok vannak.

Ez még érdekes is lehet, de akár azt is jelentheti, hogy lefokoztak, ha ki nem rúgtak. Volt időszak amikor a parancsmegtagadásért főbelövés járt. Szerencsére (?) már nem ezeket az időket élitek. Ha gondolod megállhatsz a fegyverraktárnál, de ha egyből tovább sietnél… mivel már több meglepetés ért, lehet ezúttal is tévedsz.

Talán nem azért a te hibád, mert nem vagy tagja a vezetőségnek. Hanem mert tényleg hibáztál. Mindenesetre valószínűleg nem, hogy az ellenfélre – mivel az űrből érkezett – nem vonatkozik az Egyezmény. Se a Hágai, se a Genfi vagy bármelyik másik. Sőt, azt sem tudod, hogyan kéne kommunikálnod velük, de mivel erre parancsot vagy engedélyt sem kaptál…

A Hangár felé jársz félúton, talán azon is túl már amikor azon rágódsz, Mallory miért nem közlegény. Hogyan lehet újonc úgy, hogy szerinted nem követett el hibát. Eltekintve talán attól, amivel magad is szembesültél. Ilyen alapon viszont lehet, hogy mást is tett vagy éppen nem, de míg te a bevetéssel voltál elfoglalva nem vetted ezt/ezeket észre. Nem úgy, mint a titokzatos nőt aki még mindig – illetve megint – ott áll a korlátnál.

/Angol/ Szia! Igen, a Hangárban találod.

Honnan tudja? Miért tudja? Ki ez a nő? Tényleg rád mosolygott? Mosoly volt? Kész talány, de most már látod, hogy az ő nyakán is ott az a kis ufófej, amit te is kaptál. Eddig nem tűnt fel, nem tulajdonítottál neki nagy jelentőséget, de most, hogy már érted mi is az, pontosan tisztában vagy azzal, hogy veled egyenrangú katona. Azt azonban nem tudnád megmondani, hogy milyen kiképzést kapott.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2015. November 19. 18:53:46
John Smith

Végül a monitorra vetett gyors pillantás meghozza a megvilágosodást: nem jöttünk vissza azonnal.
Az biztos, hogy a legjobb (értve itt a legjobb vezetőséget) alatt dolgozni egyben a legnagyobb kihívás is. Pontosan az előbb mondta Bradford, hogy legyünk megfontolt katonák, és ha van jobb lehetőség mint amit parancsba adtak, teljesítsük. Én pedig úgy döntöttem, hogy a Bázis parancsát is teljesítjük, és a Százados kérésének is eleget teszünk részben. Igaz én útban a gép felé közben össze tudtam szedni szegény Wu-t, Evannak viszont előbb be kellett cipelnie az ájult Calixtot, és utána még kimenni a mintákért, de ő az én parancsomra cselekedett, így a felelősség az enyém. Ugyanakkor továbbra sem érzem úgy, hogy rossz döntést hoztam mikor utasítottam az ausztrált, hogy ne egyből a gépre szálljon, hanem gyűjtsön mintát. Calixto így is, úgy is megmenekül, így viszont még szuvenírt is hoztunk. Arról nem is beszélve, hogy rohamtempóban kell fejlődnünk technológiailag ha nem akarunk napokon belül hullaként végezni.
Az Egyezmény ugyanakkor más tészta. Wu halála ugyan nem hagy nyugodni, de kétlem, hogy ha azonnal a gépre cipelem - ami akkor még rég ki volt kapcsolva - akkor megmenekül. Viszont a jövőben nem kétséges, hogy eszerint kell eljárni, legyen bármilyen kicsi a sebesült esélye. Az űrlény-hadifoglyok sorsa pedig nem aggaszt, ha vonatkozik is rájuk bármi, aligha lesz élő példa erre.
Hála égnek a nő még mindig ott van, így tudok rá figyelni, ahelyett hogy saját, vélt vagy valós hibáimon töprengenék.

/Angol/ És nem lenne kedved elkísérni? Vagy fontos támasztani azt a korlátot?

Nem tudom mosolygott-e vagy csak én képzeltem, de én mindenesetre megeresztek egy félmosolyt, béna viccem mellé. Ennél rosszabb hívást még ember nem mondott. De lehet hogy űrlény se. Az mindenesetre biztos, hogy velem egyenrangú - helyi rendfokozatok alapján - de azt nem tudom, hogy az XCOM előtt ki volt és hol, így egyenlőre nem bolygatom ezt a témát, hátha magától megnyílik.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2015. November 19. 19:35:09
John Smith

Úgy véled, hogy a megértést, a megvilágosodást követően is neked volt igazad. Könnyen elképzelhető, hogy ez így van, de az is ami már korábban eszedbe jutott, hogy esetleg te nem tudsz valamit, olyasmit, amit most sem közöltek veled és emiatt a Főhadiszállás parancsa sokkal fontosabb volt, mint az, hogy szerinted mit kellett volna tenni. Ez lehet kissé ellentmondásos azon bizonyos információk nélkül, de az is igaz, hogy elmondhatták volna, ha már felelősségre vonnak miatta. Kivéve, ha pontosan azt akarták tudni, hogy miként reagálsz ilyen és hasonló helyzetekre. Akkor érthető, hogy miért nem rúgtak ki, miért léptettek elő (?) és maradhatsz a raj tagja.

Útközben azon tűnődsz, hogy Wu meghalt. Akármit is tettél, kevés lett volna és mire a gép ideér… igen, de a Századosnál is pontosan ez történt és mégis életben marad. Valószínűleg. Ugyanakkor lehet mindenkinek igaza van, de mégis azért létezik a parancsnoki lánc, hogy bizonyos döntéseket a tisztek hozzanak meg. Bradford azonban rámutatott, hogy még egy tiszt is lehet hülye, így a parancsai is ostobák, de alapvetően ha olyan parancs érkezik ami egyértelmű és nincs mit gondolkodni rajta, akkor még is inkább teljesíteni kéne, mint ellentmondani. A puszta feltételezés azonban magában hordozza azt a gondolatot is, hogy esetleg idegen erők közeledtek.

Könnyen lehet, hogy ezért volt az azonnali parancs…

/Angol/ Lehetséges. Alakulhat így, ha előtte válaszolsz egy kérdésre – veti fel és csak akkor folytatja, ha rábólintasz – Késtetek. Valaki vagy többen nem engedelmeskedett a Visszahívásnak… igaz? – de látszik biztos a dolgában, csak tőled akarja hallani – Ha ez megnyugtat, a béta raj is belefutott ebbe az akadályba.

A válasza könnyed, közvetlen és… lehengerlő? Úgy tűnik a korlát nem tetszik neki annyira, de az sem kizárt, hogy örömmel segít egy sorstárson esetleg szimplán unatkozik. Akárhogyan is, de miután vallottál besorol melléd és együtt értek a Hangárba, ahol a dohányzó ausztrálra találtok aki épp magányosan elmélkedik. Ha a közös séta alatt a nőre pillantasz, mindig viszonozza, nem néz félre és az a talányos arckifejezése is mindig megörvendeztet. Lehet, hogy valójában értékelte a gyenge viccet, de az is lehet, hogy elengedte a füle mellett és egyszerűen adott egy újabb esélyt.

/Angol/ A rajtársad épp most bővíti a „Milyen rossz fát tettem a tűzre?” listáját.

Kuncog halkan, majd kissé lemaradva megáll, hogy nyugodtan beszélhess Mallory újonccal.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2015. November 19. 20:07:20
John Smith

Így belegondolva az is lehetséges, hogy valamit nem tudok - és nem is akarják hogy tudjam. Vagy hogy ez is egy teszt. Utóbbi esetben elég bun*ók, hogy ilyenekkel tesztelgetnek, úgyhogy maradjunk az előbbinél. Enélkül az információ nélkül nehéz lesz eldönteni, hogy melyik parancs mennyire megtagadható. Azt hiszem, lesznek még itt lefokozások.
"Holló" - ahogy magamban elneveztem a nőt a sapkája után - beleegyezik a sétába, feltéve hogy válaszolok a kérdésére. Bólintok, jelezve (tágabb értelemben) hogy ennyi bőven belefér ha eljön.

Idézet
/Angol/ Késtetek. Valaki vagy többen nem engedelmeskedett a Visszahívásnak… igaz? Ha ez megnyugtat, a béta raj is belefutott ebbe az akadályba.

/Angol/ A Századosunk megsebesült és elájult, illetve Wu, az egyik társunk meghalt harc közben, őt is hazahoztuk. Valamint, ugyan nem lett engedélyezve, de hoztunk mintát a labornak. - ezután elindulunk Evan felé - Te is megválaszolnál egy-két kérdést? Honnan tudsz mindenről? És, nem utolsó sorban, hogy hívnak? - kérdezem tőle, a második kérdésnél újra felvillantva egy halovány félmosolyt.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2015. November 19. 21:19:25
John Smith

Gondolatban olyan ítélet születik benned bizonyos lehetőségek gondolatára, amiről még te is tudod, hogy nem kéne neki hangot adni, sőt, igazából erre gondolni is csak pillanatra és nagy körültekintéssel. Szerencsére a mentális magány még mindenkinek rendelkezésére áll, nem kell attól aggódni, hogy valaki belepillant az elmédbe és kiolvassa a legféltettebb titkaidat.

/Angol/ Igen, tudom. Itt tartózkodtam a Hadműveleti teremben a „Négy Lovas” küldetés alatt. Éppen ezért tűnik úgy, hogy megtagadtátok az evakuációs parancsot. Illetve… egyszerű visszahívó parancsról volt szó. A Béta rajban is voltak, akik úgy gondolták, hogy ők nem csak katonák, de tudósok is egyben. Tudják, hogy mit kell összegyűjteni és addig magukra hagyhatják a társaikat, illetve trófeát gyűjthetnek. Számtalan taktikai hibát vétettek ezzel és egyszerűen szerencséjük volt, hogy nem érkezett több Szürke…

Nem helyesli, hogy voltak akik nem engedelmeskedtek a parancsnak, mert úgy véli ezzel veszélybe sodorták a csapat többi tagját, sőt, a pilótákat is! Szerinte helytelen dolog volt visszalépni egy olyan harci zónába, amit egyáltalán nem ismernek, ami éppoly veszélyes, mint az „Utálom a négereket!” táblával Brooklynban mászkálni.

/Angol/ A nevem… szólíts Raven-nek!

Mosolyodik el sejtelmesen, mintha azt sugallná, hogy a nevéhez bizony több kell egy ártatlan tréfánál vagy egy félmosolynál. nem az a típus aki könnyű préda, inkább olyan, mint aki másokat prédál fel. Egy ragadozó, ami egyben oltalmaz is, hiszen az emberiségnek most nagy szüksége van olyan katonákra, mint ez a nő melletted.

A szavai épp csak elhalnak, amikor már csak pár lépés választ el Evan-tól. A nő megállt, de te ha szeretnél, akkor tovább sétálhatsz, egészen az ausztrálig. Úgy tűnik, hogy a kísérőd megvárja az üzenet átadását és így téged is. Ha rápillantasz akkor csillogó tekintetében csak biztatást vélsz felfedezni, illetve egy biccentést, afféle finom unszolást, hogy „nosza” vagy „csak rajta!”
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2015. November 19. 21:38:36
John Smith

Nos, ezzel mindent megmagyarázott. Az viszont továbbra is kérdéses - a nevén kívül - hogy melyik rajhoz tartozik ha tartozik valahova. Ezzel viszont várnom kell, mert elértünk Evanhez.

/Angol/ Bradford hívat. A fehér vonalt követve eltalálsz hozzá. Sok sikert.

Mutatok rá az említett vonalra, majd megpaskolom a vállát. Majd, mintha nem történt volna semmi különös, visszasétálok Ravenhez.

/Angol/ A következő megálló a fegyverraktár.

Ha továbbra is velem tart - amit erősen remélek - folytatom a kérdezősködést.

/Angol/ És te melyik rajban vagy? És szerinted nem éri meg a kockázat, ha cserébe felzárkózhatunk technológiailag? Itt nem csak egy-két ember életéről van szó, hanem az egész emberiségről. Ha mondjuk az én életembe kerülne a fajunk fennmaradása, akkor meghalnék ezért.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Haldirien - 2015. November 19. 21:50:43
Evan Mallory

Éppen a jelentésemet dolgozom kifelé, miközben a fülembe a már megkezdett album megy.

Tonight, Tonight,

Közben számba veszem a Lucky Strike ot, erősen beleszívok, majd kifújom.
"Űrlények. Basszus, "mellettem ott hever a minta* amire senkinek semmi szüksége nincs. " Nos hú baszki. Ez durvább mintha a legkeményebb drogot lőtték volna be. gyorsan megnézem az alkaromat, közben feltárva az alkaromra tetovált gázmaszkos, MP-40es német géppisztollyal és Krumplinyomó csúfnevű gránátokat az erszényében hordó kengurut.
"Nincs, nincs tűnyom. Akkor ez valóság? "

travel in packs and ravel in facts and gravel in cracks
To find babbling Max, gaffling tracks
I grapple an axe for them baffling acts
The mysterious stab in the backs who dabble in wax

"Huh basszus, ez komoly.... Törpe." bokszolom meg a tetem arcát csak szórakozva. "Ezek szerint itt vagy... Vagy tényleg valami nagyon durva dolog hatása alatt állok.."
Újabbat szívok a cigarettába, majd leirányítom azt a tüdőmbe, onnan pedig kilehelem a külvilágba, majd újra a számhoz emelem.

We don't wanna fight, we don't want no one feeling uptight
Cause we came here to do this tonight
Till the morning light hope that everyone's feeling alright

Ayo, biters are like tarantulas, vandealous
Living as scandalous as a television evangelist

Hangokat hallok a hátam mögülről, a cigarettát épen most szívtam meg, levezetem a légutamba majd vissza kiokádom a füstöt. A következő hangsort halkan éneklem én is.

/Angol/  When I stumbled upon this resolution
By using a special fusion of chemical solution for this resolution

Felállok majd leveszem a fejemről a hallgatót és amerikai társamat vélem felfedezni. Egy szép hölgy társaságában. Egy pár pillanatra átvizsgálom tekintetemmel a nőt, de még nem láttam korábban.

/Angol/ Nos, látom végeztél és még jutalmat is kaptál... most akkor én jövök? - von fel a szemöldökömet.

Majd válaszol az amerikai.

Idézet
/Angol/ Bradford hívat. A fehér vonalt követve eltalálsz hozzá. Sok sikert.

Biccentek felé.
"Remek. Mehetek jelenteni. Mindenki bolondnak fog engem tartani. Mit mondana erre Clara?
- Szóval hol jártál?
- Amerikába mentem földönkívüliektől védtem meg a Földet.
Igen, bolondnak fog tartani mindenki."
Elmegyek John mellett, egy pillanatra megállok a nő előtt.

/Angol/ Evan Mallory, szolgálatára.

Majd elhaladok mellette, sietős léptekkel megyek a fehér csíkot követve, közben valamennyire összeszedem a gondolataimat.
"Nem lesz ez így jó... De hazudni sem fogok. Elmondom amit gondolok."
Amikor meglátom Bradfordot, habtákba állok, és felszólalok.

/Angol/  Uram, jelenteni szeretnék!
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2015. November 20. 18:00:11
John Smith

Röviden és velősen. Így lehet jellemezni a nem túl hosszú monológot amit az ausztrál hallhatott. Olykor a kevesebb több elvén ez talán pont elég is volt, hogy mindent elmondj amit tudsz. Rövid fizikai kontaktus, egy megerősítő mozdulat melyben rámutatsz a megfelelő vonalra, a „Fehér Nyúlra”, mely mellett több más szín is felfedezhető, de alapvetően neked és Mallory újoncnak is csak ez kell

/Angol/ Vörös csík.

Közli veled, melyiket kell nézned, de ettől függetlenül te már úgy véled, hogy pontosan tudod hol találod. Nyugodtan indulhattok el – akár Mallory újonccal együtt – a megfelelő irányba, ami valóban arra vezet, amerre szerinted a Fegyverraktár található. A kérdést követően picit megfeszül az álla, de más jelét a feszültségének nem látod. A válasszal együtt azonban te is jobban megérteni vélhetsz dolgokat

/Angol/ Voltam. A Delta. Nem, nem éri meg. Éppen három kiváló katonát veszítettünk el emiatt. A delta raj katonáit. Azt hitték jobban tudják! Mit nekik központi parancs, ők is azt hitték, hogy van idejük, hogy nincs közvetlen veszély…

Nem fűzi tovább a dolgot, eleget mondott és úgy tűnik haragszik azokra akik emiatt elesetek, de a holtakról több rosszat nem akar mondani. Szerinte ez teljesen jól példázza, hogy mikor kell a Főhadiszállásra és mikor másra, magunkra figyelni. Ha egy egyértelmű és határozott parancs érkezik, akkor annak oka van. Mindegy mi az, azt kell tenni amit mondtak.

/Angol/ A béta az egyetlen raj, amely teljes létszámban túlélte a találkozást. Ott akadnak sérültek, de csak az egyik komoly. Ellenben így kiesett két raj, tehát bizonyos, hogy változtatások lesznek… – többet nem tud, ti pedig egyre közelebb kerültök a Fegyverraktárhoz – Neked mi a hívójeled?


Evan Mallory

Számtalan gondolat között a legfontosabb talán, hogy miért nem kell senkinek a minta. Miért nem jönnek érte, miért nem viszik már el, hiszen ezért siettél ki felszállás előtt! Érthetetlen számodra, mint az, hogy ha ez a valóság, akkor miért érzed úgy, mintha begyógyszereztek volna valami hallucinogén anyaggal.

Ezen elméleteket még az általad választott zenei anyag sem képes elnyomni vagy az éppen csak meggyújtott cigaretta amelyből mélyen beleszívsz egy slukkot, hogy aztán majd az egész magad körül lebegjen mielőtt a tekintetek elől elveszve oszlana el. Lepillantva a kis szürke testre ér az inger és emiatt fizikai kontaktust létesítesz vele, hogy érezd ez az egész tényleg valóság.

A cigaretta füst szép lassan ivódik bele a ruhádba, a hajadba és „illatosítja a környékedet” miközben két szívás között halkan énekelgetsz, szórakoztatod magad azon a hangon ami más körülmények között akár egy tehetségkutató műsorban is megállná (?) a helyét. Épp véget ért a dal és levetted a fejhallgatót, amikor két embert látsz közeledni: Az ausztrált és egy idegen, de felettébb vonzó katonanőt.

Szavaid egy gyors, tömör és eléggé informatív válasz követi, mely talán csak azért más, mint ahogy a társad eddig beszélt veled, mert épp olyan kerekded formák mellett álldogál, amitől a vér átrendeződött a testében. De az is lehet, hogy a jelentéstétele alatt történt valami ami felett még nem sikerült napirendre térnie. Egy biztos, az ismeretlen katonanő mikor melléjük lépsz ösztönösen fintorogni kezd, úgy tűnik nem szívleli a dohányosokat.

/Angol/ Evan, kérlek szólíts Raven-nek.

A hangja vibráló, mintha nem is hozzád, hanem a lényedhez szólna, benned visszhangzik, olyan amit nem felejtesz el egyhamar, azért nem tudod nem észrevenni a tekintetében ragyogó enyhe rosszallást, amit bár nem tesz szóvá, azért zavarja. Több, mint valószínű, hogy azért nem teszi, mert nem az Ő dolga és megadja a kellő tiszteletet katonatársának akkor is, ha az olyan szokással él, amit ő nem tud teljes mértékben tolerálni.

Az ajtón túl egy rövid, de körülbelül öt bordányi hosszúságú folyosót fedezel fel. Egyhangúan szürke, mindössze egy spirálisan tekeredő sárga-fekete színnel jelölt az ajtó ívét követi, figyelmeztető jelzés töri meg, hogy hol nem biztonságos megállni. Nyugodtan haladsz tovább a következő ajtóig, mely feltárul és azt követően indulsz is, hogy:

hogy átlépj a következő, a Hangár után a harmadik terembe, mely… lenyűgöző. A méretei alapján nem is terem, hiszen egy hatalmas hologram foglalja el a közepét: igazából jó nagy részét. Ez esetleg annyira meglepő lehet, hogy később veszed észre, egy fémhídon ácsorogsz és pár lépéssel már magad mögött hagytál egy lépcsősort.

Tovább sietve csak futó pillantást vetsz a berendezésére, ami jól láthatóan számtalan állomást foglal magába. Több katona is monitorok és billentyűzetek előtt tevékenykedik, a legtöbben ülve végeznek valamilyen meghatározhatatlan munkát.Fürgén haladsz, de még így is mielőtt átérnél a következő helyiségbe felfedezel a terem túl oldalán egy egyenes lépcsőt és egy függő- vagy közlekedőfolyosót.

Ezt követi – valószínűleg – a készenléti vagy milyen terem, ahol a katonák magukra kapkodják bevetés előtt, amit azt megelőzően osztottak ki nekik. Látni véltél szekrényeket, fegyverállványt és egy padot a szekrények előtt, de mivel nincs sok időd nézelődni így itt sem állsz meg, hanem…

Egy egy rövid T elágazáshoz érsz, de a szemben lévő, a T szárát képező ajtó zárva van, de neked amúgy is a szemközti irányba kell tovább haladnod. Útközben nem egy dobozt láttál, amik vegyes méretben vannak felhalmozva. A következő lépés után valami… pihenő félébe érsz.

Rögtön szembetűnik a hatalmas biliárdasztal, a kényelmesnek tűnő kanapék és fotelok, illetve pár szék, amik kissé kaotikusan álldogálnak, mintha csak be lettek volna dobálva ebbe a helyiségbe. Tovább haladva, megtalálod a lépcsőt, ami felfelé vezet, amit eddig kerestél. Felérve és követve a fehér vonalat megtalálod Bradford irodáját.

Besietsz, majd a Tiszttel szemben vigyázz állásban tisztelegve teszel eleget a parancsnak: jelentkezel, hogy jelentést tegyél. Bradford, aki eddig nyugdotan ült a székében, előbb felpillant, majd feláll és viszonozza a tisztelgést. Úgy tűnik, hogy valóban megadja mindenkinek a tiszteletet, de azért elvár bizonyos katonai fegyelmet.

/Angol/ Mallory újonc, pihenj! Kezdje el!

Hangzik a rövid parancs, de semmi más. Most rajtad a sor, elmondhatod amit tapasztaltál és amilyen gondolataid ezekhez fűződnek…
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Haldirien - 2015. November 21. 18:35:37
Evan Mallory

"Nem igazán értem meg hogy miért nem kell nekik ez a dög, Szundi, ahogy magamban elneveztem" - mert olyan törpe és ronda, aki emberekre pályázik.
Sehogy sem sikerül elfogadnom a tényt, hogy ilyen szürke törpék ellen harcoltam az előbb. Ez igencsak lehetetlennek tűnik.
Azután megérkezik John, és röviden megvitatjuk a dolgokat, ki merre menjen. A lány reakciója nem lehet titkolt előttem. Igen sokszor láttam már.
"A lány úgy tűnik nem bírja a cigarettát. Nálunk majd' hozzászoktatták az újoncot..."

/Angol/ Akkor további jó szórakozást, Miss Raven.

biccentek felé majd megyek a kijelölt utamra. Azonban nem állhatom meg hogy egy lopott pillantást visszavessek rá, amikor már a hátát mutatja. "A man gotta do what a man gotta do" - ezt mondta ilyenkor unokafivérem
Nekem ideje jelentést tennem, így hát el is indulok a számomra kijelölt folyosón, végig, csak röpke pillantásokat vetve az épület termeire, meg a különböző dolgokra.
"A felfedezés ráér, a jelentés az nem." - súgja az S.A.S.- es énem.
Így hát minél hamarabb igyekszem elérni a fehér csíkot követve Bradford parancsnokot, ami egészen az irodájába vezet.

/Angol/ Uram, jelenteni szeretnék!

Miután habtákba állok, ő viszont-tiszteleg.

Idézet
/Angol/ Mallory újonc, pihenj! Kezdje el!

A lábamat megrogyasztom, de továbbra is magamat kihúzva állok. Veszek egy mély levegőt, majd egy újabbat, rendezem a gondolataimat.

/Angol/ Igen uram, nos azt hiszem az első pillanatoknál kellene kezdenem, amikor beérkeztünk a leszállóhelyre, egy üres várost láttunk csupán. Két dolog egyből felkeltette a figyelmünket, az egyik egy... azt hiszem leginkább egy pók áldozatára hasonlító gumó volt, csak sokkal nagyobb annál. A másik egy zöld füstöt magából kiengedő valami, ez utóbbit már nem tudtuk megvizsgálni, de visszagondolva azt hiszem a gép leszállásának a pozícióját jelezhette csupán, így barátinak számítható. Callixto százados úgy döntött kivizsgálja mi lehet az a gumó, amely során én fedeztem, míg a többiek hátramaradtak. A százados végül belelőtt a gumóba amiből valamiféle vörös folyadék folyt kifelé, talán vér, de ezt sem tudtuk megvizsgálni. Ezek után döbbent rá a raj hogy mennyire sebezhető helyen vagyunk, és hogy legyen távlati nézetünk, parancsba kaptam hogy másszak fel az egyik épület tetejére. Természetesen ekkor már kódolt nyelven folytak a kommunikációk, nem tudtuk kik ellen állunk, és hogy azok mit érthetnek a beszédünkből. A szerencse és a sors áldása... vagy épp az átka? Nem tudom pontosan, de sikerült időben felmásznom a tetejére. Azután alig tíz- tizenöt másodperccel már ránk is rontottak... ezek... a... az ellenfeleink. Egyszerre kaptuk fel fegyvereinket, de én ha jól láttam Wu lőtt először, így a mi találataink csupán a tetembe csapódtak. A másik, azonban a holt teremben volt, sehogy sem tudtam hozzáférkőzni, így elhatároztam hogy végigfutok a tetőn, és a hátába kerülök az ellennek, hiszen a csőn való lemászás öngyilkosság lett volna, és hátulról meglephetem azt. Ekkor már nem hallottam mi folyik a raj többi tagjával, lövéseket hallottam, az egyik gépfegyver sorozat majdnem eltalált engem. Azt hiszem, ott is a szerencse segített. Végül is sikerült az ellenség hátába kerülnöm, nem számított rá, így igazán egyszerűen likvidálhattam. Akkor már nem láttam Wu-t, szóval azt hiszem korábban lelőtték. Azután további ellenség tört ránk de sikerült őket hatástalanítani, de az egyikük meglőtte Callixto századost. Felsegítettem a gépre, majd visszamentem az egyik ellenségért. Azután a hajón próbálta meg John kadét ellátni a századost, azonban kiképzésünknek nem szerves része az orvostan, így szükségünk volt egy irányító kézre, amelyet meg is kaptunk.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Kyra - 2015. November 22. 21:26:30
Emily Roberts

Döbbenten kapkodom a fejem kissé összezavarodva attól, hogy elvesztettem a tisztet szem elől... Határozott léptekkel indulok meg és lépek az első embert aki ott ül vagy áll vagy csinál valamit, és odalépek hozzá.

* Nem jó kezdés elkésni, de már ez van. Fenébe.... De akkor megkérdezem. Remélem nem küld el a halálba, vagy puffant le mert hozzá szóltam. Kéne osztaniuk még a hangárba térképeket, mint a vidámparkokban, vagy állatkertekben. Ha lenne ilyen remélem nem lenne ráírva, hogy " A gép előtt ülőket kérjük ne etessék, és nem szóljanak hozzájuk!" *

A legudvariasabb hangomat elővéve, némi bocsánatkérést belecsempészve, de határozottan szólítom meg.

/Angol/ Elnézést meg tudná nekem mondani merre találom az Eligazítót? Alig vagyok itt fél órája és asszem eltévedtem...

Próbálom az arcomon egy mosollyal enyhíteni a dolgot, hiszen megzavartam a munkájában és elég cinkes, hogy elkések.

* De talán ez az egyszerűbb mint itt keringeni, mint egy hülye és még jobban elkésni. Mert nem lett volna egyszerűbb előre megmondani, de mind1. Nem jó belépő... nem kellett volna elszenderedni... Na de most már ez van. Max kihajítanak, és mehetek vissza a csapatomhoz.*

Tisztelettel várom a választ, és ha kapok akkor kocogva indulok meg az utasításokat követve a megfelelő irányba, hogy legalább az igyekezettet lássák.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2015. November 23. 12:37:54
John Smith

/Angol/ Ohh... Bocs a kérdésért.

Természetesen más kijelenteni, hogy én bizony meghalnék a bolygómért, és más önhittségből megtenni. Persze a Delta tagjai egy kicsit túlzásba vitték, ezzel intő példát mutatva, hogy ha parancsot kapunk, akkor azt illik betartani.

/Angol/ Még nincs hívójelem, majd kitalálunk valamit. Neked van? - közben a fegyverraktárban beszerzem a mesterlövész puskámat - És mit gondolsz, milyen változások lesznek?
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2015. November 24. 19:35:27
John Smith

Raven arca kifürkészhetetlenné válik, de mielőtt tekintete a távolba révedne még apró fintorral fogadta a bocsánatkérést. Ebbe bizony belemásztál rendesen. Egy négyfős osztagból egyedül visszatérni egy olyan dolog miatt ami teljesen elkerülhető lett volna bizony igen megterhelhető lehet. Ugyanakkor a nőből mégsem a veszteség érzete vagy a rideg elhidegülés sugárzik, inkább némi bosszankodás, mikor a jégmaszk megolvad, majd eltűnik teljesen. Mikor rád pillant, megint ott honol egy halovány sejtelmes mosoly, tekintetében pedig újra az élet iránti vágy tüze lobog.

/Angol/ Raven.

Válaszol vidáman a hívójel kérdésére, miközben a sapkájára mutat, ahol az említett állatka látható. Ezt követően beleegyezően bólint azon kijelentésedre, hogy majd kitaláltok egy hívójelet neked. Miközben a Hadműveleti Központban sétáltok egy fiatal nőt pillantotok meg, aki igencsak elveszetten álldogál ott. Vállig érő szőke haját kékesre-ezüstösre festi a hologram színe, bájos arcán fáradtság tükröződik, míg lejjebb pillantva felfedezitek, hogy ő is ugyanazt az egyenruhát és fegyvereket viseli. Éppen távolabbról szemez egy hozzá közelebb eső konzolnál – neki háttal – ülő férfivel, valószínűnek tűnhet, hogy oda akar majd lépni…

/Angol/ A tradíciókat követve akkor majd a csapattól kapsz egy hozzád illőt – feleli még, majd a kérdésedre röviden válaszol – Valószínűleg áthelyeznek az alfa rajhoz és legalább egy Zöldfülűvel ki fogtok egészülni. Úgy vélem, hogy Calixto nem fog felépülni a következő bevetésig.

De ezen lehetőségekkel talán magad is számoltál, esetleg mással, de bármire is gondoltál, mindenképp változással jár, így Raven semmiképp sem tévedett abban, hogy a dolgok így nem maradhatnak. A dolgok, melyek állása szerint két Zöldfülű érkezett nem is oly rég, és minél tovább esetleg tűnődsz az elveszett katonanőn nyugtatva tekinteted, annál biztosabb vagy abban, hogy ő az egyik. Ha másért nem is, de azért biztos, mert pontosan azokat a tanácstalan pillantásokat véled felfedezni rajta, amiket magadban is éreztél miután visszaérkezett a gép Mexikóból.


Evan Mallory

A gondolataid a kis rákfene, a törpe rohadék körül jár, akörül a lény körül aki megfosztott egy bajtárstól, aki idepofátlankodott a Földre és veszélyezteti az Otthonodat. Ez a kis… nem is érted, hogy miért nem sietnek hozzád, hogy elvigyék és felszabdalják vagy mifenét tegyenek vele, de itt semmiképp sem kéne maradnia. Tovább elemeznéd a helyzetet, de érkeztek hozzád és bár a nőt nem ismered, de John-al kettesben épp kiradíroztatok pár ilyen kis dögöt az Élet Könyvéből.

Egy rajt… ha ők is követik ezt a mágikus négyes számot, de ez egyáltalán nem biztos. nem tudni semmit arról, hogy honnan jöttek és mit akarnak, hacsak nem arra következtet az ember, amit Hollywood emleget fel minden esetben: rabszolga vagy nyersanyag, esetleg nem „vagy” hanem „és”, a legrosszabb esetben az emberiség pusztulását. Akárhogyan is a amerikai és a nő, akinek nem látod a kis zászlót a hátán így nem is nagyon tudod megtippelni (azon túl, hogy enyhén napbarnított bőre van), honnan érkezhetett.

/Angol/ Raven. Csak Raven.

Jegyzi meg kedvesen, majd mindketten félreállnak utadból, hogy követhesd azt a fehér vonalat, ami elvezet majd célodhoz. Sajnos nem teszi meg sem John, sem a Raven azt a kedvességet, hogy hátat fordít neked. Igaz, legalább annyit megtett a kedvedért, hogy féloldalasan áll, de így továbbra sem látod azt, ami a nemzetiségéről árulkodna, de ez nem is tart vissza attól, hogy bizonyos gondolatok támadjanak benned a személyét illetően. Olyan, férfias… dolgok.

A Hadműveleti Központon sietsz át, ahol egy fiatal nőt pillantsz meg, aki igencsak elveszetten álldogál ott. Vállig érő szőke haját kékesre-ezüstösre festi a hologram színe, bájos arcán fáradtság tükröződik, míg lejjebb pillantva felfedezitek, hogy ő is ugyanazt az egyenruhát és fegyvereket viseli, mint te. Elindult valamerre, de most megtorpant, bizonytalanul állt meg és elveszetten néz körbe. Magad döntöttél úgy, hogy nem érsz rá, hogy ama bizonyos körülpillantásnak még nem jött el az ideje, hogy tovább is rohansz.

A formalitásokon túljutva belekezdesz és egészen a legelejétől a legvégéig elmondod mi történt, hogy mire gondolsz és milyen következtetéseket vontál le bizonyos dolgokból, illetve azt, hogy mi is történhetett. Nem szűkölködsz az őszinteségből és úgy tűnik a Tiszt értékeli is ezt, mert nem szakított félbe egyszer sem. Amikor a végére érsz, egy darabig rágja az elhangzottakat, majd felpillant a monitorra, amin valami szöveg van, olyan napló féle.

/Angol/ A küldetés alatt elhangzottakat rögzítettük. Ez így lesz minden esetben, mert pontosabb, mint az emlékezet és mert ebből magunk is levonhatunk bizonyos konzekvenciát. Mindössze néhány kérdésem van, melyre szeretném, ha hasonló részletességgel és őszinteséggel válaszolna, mint a Jelentésében tette: mégpedig az, hogy miért nem engedelmeskedett egy közvetlen parancsnak? Miért próbált meg kiképzésétől eltérően oly műveletet kezdeni, amihez se képesítése se tapasztalata. Az elsősegély amit nyújtott több kárt okozott, mint amennyit segített.

Nem vádol, inkább tényként felsorolja a hibáidat, legyenek azok véltek vagy valósak szerinted, de akárhogyan is, az biztos, hogy nem váltott ki senkiből mosolyt, azt a ragyogóbb, örömtelibb fajtát. Úgy tűnik van még mit mondania, de egyenlőre hagyja, hogy kiállj magadért, szavakba öntsd kérdéseire a válaszodat és megindokold a döntést, amit senki nem adott parancsba, de cserébe ti döntöttek úgy, hogy mindent figyelmen kívül hagyva elhagyjátok a felszállásra kész különös gépet. Azonban mielőtt válaszolhatnál egy-két dolog még a helyére kerül… úgy-ahogy.

/Angol/ A Zöld füst már ártalmatlanabb, mint az ami előtte távozott belőle, de nem a gép helyzetét jelzi, hanem egy visszafogott szivárgásról van szó, ami az idegenek eszközéből maradt vissza. Keresik a válaszokat erre, ahogyan számtalan más dologra is. Ebben a pillanatban az Ön által behozott test már a Laboratóriumban van.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2015. November 24. 20:05:03
John Smith

Úgy tűnik, hogy az előbbi kérdésemmel tényleg messzire mentem, de mintha lenyugodna, és újra a boldogabbik felével nézné a világot. Majd rámutat a kis hollóra a sapkáján, én meg gondolatban fejbe csapom magam. Mégis mi más lenne a hívójele, ha nem a szőke haja miatt szinte világító kis madár?

Idézet
/Angol/ A tradíciókat követve akkor majd a csapattól kapsz egy hozzád illőt. Valószínűleg áthelyeznek az alfa rajhoz és legalább egy Zöldfülűvel ki fogtok egészülni. Úgy vélem, hogy Calixto nem fog felépülni a következő bevetésig.

Erről tudnék mesélni, tekintve, hogy - ugyan a doki útmutatásával, de - én foltoztam össze a Századost, hogy kibírja a hazautat.
Közben megpillantok egy, ebben hozzám nagyon is hasonlító, tanácstalan nőt, aki - a jelekből ítélve - nemsokára odalép az egyik konzolos ürgéhez. Ezt összerakva azzal, hogy tanácstalanul álldogál jelenleg, azt a tippet mondanám, hogy el van tévedve. Már majdnem rákérdeznék Ravennél, hogy segítsünk-e neki, de megfontolandó, hogy vajon mennyire kérjem ki a véleményét. Elvégre mégiscsak önálló férfi katona lennék (vagy kéne lennem), ugyanakkor ha nem kérdezem meg, az meg b*nkóság. Egye fene, inkább legyek a szemében puhány, mint goromba.

/Angol/ Mit gondolsz, merre mehet? - intek a nő felé.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Haldirien - 2015. November 24. 21:14:21
Evan Mallory

Szótlanul, némán olvasom el a monitoron lévő szövegrészleteket, és nem felejtem el, hogy ez tényleg így történt.
"A k*rva életbe... ezt megszívtam. Callixto parancsot adott nekem, de a parancsa nem volt a felső vezetés által engedélyezve. John tette a dolgát, visszavitte Wu-t ami kegyeleti szempontból fontos... Én azonban felvittem Callixto századost, majd utána a felső vezetés parancsának nyíltan szembeszegültem, és veszélyeztettem az egész osztagot."
Magam is érzem, ez alól nincsen mentség, vállalom a felelősséget, hiszen vállalnom kell.
Azután a parancsnok kifejti az álláspontját, mit vár el tőlem a továbbiakban.

Idézet
/Angol/ A küldetés alatt elhangzottakat rögzítettük. Ez így lesz minden esetben, mert pontosabb, mint az emlékezet és mert ebből magunk is levonhatunk bizonyos konzekvenciát. Mindössze néhány kérdésem van, melyre szeretném, ha hasonló részletességgel és őszinteséggel válaszolna, mint a Jelentésében tette: mégpedig az, hogy miért nem engedelmeskedett egy közvetlen parancsnak? Miért próbált meg kiképzésétől eltérően oly műveletet kezdeni, amihez se képesítése se tapasztalata. Az elsősegély amit nyújtott több kárt okozott, mint amennyit segített.

"Úristen, még kárt is okoztam benne? A k*rva életbe! Még egy vádpont, és ez ellen sincsen mentség."
Szinte hallom édesapám hangját.
" - Fiam, ezt elb*sztad."
Mély levegőt veszek, majd kifújom azt.

/Angol/ Uram, nincs mentségem. Calixto százados parancsot adott nekem, amely nem lett megerősítve a vezérkar által. Ellenszegültem a parancsnak. Nincsen mentségem rá. És a másik...

"Uram, irgalmazz."

/Angol/... a másikra sincsen, uram. Tisztában vagyok vele, hogy mindkét tettem legalább az egyik bajtársam halálát okozhatta volna. Az első az egész szakaszét, és a pilótáét, a második pedig a feljebbvalómét, Callixto századosét. Uram, nincs mentségem ezekre.

"És tudom mi lesz a vége. Hadbíróság. Ennyit... az alfa rajban lévő Evan Malloryról."
A fegyvereimet a kezembe veszem, és kitartom magam elé.

/Angol/ Uram, azzal is tisztában vagyok, hogy a tetteimért Hadbíróságon kell felelnem.

"Bár hogy milyenen.... azt aztán nem. Ennyit erről..."
"It's a broke day but everything is ok"
"Igen, ez az, de azt hiszem nincs minden rendben"

Idézet
/Angol/ A Zöld füst már ártalmatlanabb, mint az ami előtte távozott belőle, de nem a gép helyzetét jelzi, hanem egy visszafogott szivárgásról van szó, ami az idegenek eszközéből maradt vissza. Keresik a válaszokat erre, ahogyan számtalan más dologra is. Ebben a pillanatban az Ön által behozott test már a Laboratóriumban van.

"Legalább lett haszna, legalábbis kezdtek vele valamit."
Csupán, bólintok, és megjegyzem.

/Angol/ Értem, uram.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2015. November 26. 10:32:03
John Smith

Lehetséges, hogy a bevetést követően most kezd teljes súlyával lecsapni rád a fáradtság, az ami nem csak a város utcáin kerülgetett, de még a gépen is ott ólálkodott, miközben a százados életéért küzdöttél. Azóta már túl vagy a jelentéstételen no meg egy előléptetésen és persze ne felejtsük el azt, hogy milyen hibákat említettek, melyre legközelebb mindenképp figyelned kell. Ezek közül a legfontosabb mindenképp a társaid védelme.

A történet, mely a Négy Lovas küldetéséről szól, nem említed meg, de egy pillanatra kísértést érzel, hogy így tegyél. Ugyanakkor Raven végighallgatta az egészet, így csak olyasmiről tudnál beszélni, ami nem szóban hangzott el. Azt is tudhatja, hogy életet mentettél, hiszen az egész művelet szintén az éteren át adott utasítások alapján történt. Míg ezen gondolkoztál átértetek a Hadművelet Központba, ahol megpillantottad azt a nőt…

/Angol/ Bradfordot keresi. Az egyik Zöldfülű.

Hangja szelíd és nyugodt, tekintete kíváncsian fürkészett téged. Végül mintha kissé csalódott lenne, de nem mozdul mellőled, mert mire egy lépést is tehetne az ismeretlen katonanő odalép az egyik konzolhoz és valamit kérdez/mondd az ott ülő katonától, akinek rövid válasza lehet, mert hamarost visszafordul a monitora felé. Ezután a tanácstalanság kissé halványul, majd a fiatal katonanő elindul felétek, hogy valószínűsíthetően kövesse a „Fehér Nyulat”.

/Angol/ Már az Irodában kéne lennie.

Picit mintha sajnálná a lányt, majd ha nincs más elindulhattok a készenléti- és fegyverraktár felé. Ez a helyiség most jobban körülnézve, meglehetősen hatékony módon van kialakítva. Felfedezed az állványokat és más tároló alkalmatosságokat, melyeken azok a bizonyos fura, de igen hatékony fegyverek pihennek. Ahogy közelebb léptek, látod, hogy hívójelek vagy nevek szerepelnek rajtuk, köztük a tied is, mely azt mutatja, hogy hiányzik két fegyver. Amiért jöttél ott vár, szépséges darab, láthatóan elég új. Egyetlen "hibája" talán, hogy csak szabvány távcső van rajta.

/Angol/ Küklopsz… – kuncog, hiszen amikor belenézel akkor egyik szemed lehunyod – de lehetnél Csipás is – jókedvűen nevetgél


Emily Roberts

Miután már minden tájékozódási pont, és leginkább az Összekötő Tiszt alakját elvesztetted, úgy döntesz, hogy talán az egyik konzolnál ülő férfi segíthet neked. A legközelebbi biztosan, hogy ehhez a nemhez tartozik. Ami még teljesen biztos, hogy igen elfoglaltnak tűnik, mert az előtte lévő monitoron rengeteg adatszerű valami hömpölyög és ez nem kevés koncentrációt igényelhet tőle. Mikor közelebb lépsz épp megmozdul, az egyik majd másik vállát mozgatja meg, nyílván kissé beállt szegénynek.

Innen már látod, hogy a hátán az a kis nemzeti szín bizony kék-fehér sávokat ábrázol, melyek egymást váltják illetve a bal felső sarokban egy kék alapon fehér kereszt látható. Szinte még fel sem fogtad milyen nemzeti lobogót látsz, megszólítod. Először valami érthetetlen nyelven motyog valamit, majd mikor folytatod a szavaid árját, akkor szusszan és megfordul. Kedvesen rád mosolyog, majd picit végigmér mielőtt a következőt válaszolná, már érthetőbben kis akcentussal

/Angol/ Eligazító? Oh, igen. Kezdetben ez volt a neve, de most Hadműveleti Központ – rád mosolyog, majd körbeint – Ez az. – világosít fel – Új vagy itt, lássuk csak: Bradford azért volt itt az előbb, hogy… szóval ha őt keresed, akkor fel a lépcsőn – mutat a kis fémhíd felé – és kövesd a fehér vonalat és a végénél biztos megtalálod. Kissé bolondok háza van, de már rendeződik – szusszan, tényleg komoly dolgok lehetnek


Evan Mallory

A történelem már írott formája. Azt nézed éppen, az első bevetés naplóját, azt, ami hűen bizonyítja, hogy te és a raj többi része szintén nem engedelmeskedett, tehát mindannyian vagytok a… bajban. Ugyanakkor John már volt itt és nem úgy tűnt mint aki nagyon kétségbeesett lenne, pedig szent meggyőződésed is lehet akár, hogy akár te, ő is látta ezt. Mindenesetre te kissé kiakadsz és bár hajlasz arra az amerikai nem hibázott, mégis ha szigorúan nézed a parancsot, akkor neki sem volt engedélyezve semmi. Amikor valószínűleg ledöbbent a tény, hogy az elsősegély tudásod vagy épp a hirtelenség, amivel cselekedtél nem volt épp hathatós…

/Angol/ Smith közlegény megelőzte, ezúttal nem történt baj. Legközelebb azonban kérjen segítséget egy hozzáértő személytől vagy kérdezzen! Örülök, hogy egyetért, azonban minden hibájától függetlenül a központ úgy döntött, hogy megszüntetni az újonc státuszát… – kikapcsolja a monitort – és közlegényként emeli az XCOM soraiba.

Az, hogy vajon Bradford mit gondol és vajon sor kerül e Hadbíróságra azt nem most fogod megtudni. Számtalan ok lehet ellene és mellette is, hogy a Katonai Rendészet jöjjön érted vagy mivel Háború van odakint, egyszerűen csak főbe lőjjenek, de semmi ilyesmi nem történik. A fegyvereidet nem veszik el, csak kifürkészhetetlen tekintettel állnak veled szemben várva arra, hogy végre eltedd azokat a vasakat amikkel halált osztottál a bevetés alatt azokra az átkozott E.T.-kre.

/Angol/ Kiváló képességekről tett tanúbizonyságot, ahogyan azt el is vártuk. Ezt a fegyvert adja le a raktárban és vegye fel a Kiképzése alatt tökéletesen elsajátított eszközt. Ne feledje azonban, hogy ez nem magányos hadjárat, hanem egy raj tagja és felelős annak minden tagjáért! Az alfa raj tagja marad. Van kérdése? – amennyiben nincs – Oszolj!
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2015. November 26. 14:51:25
John Smith

/Angol/ Ő még biztos keresi a pirulákat. - válaszolom, felidézve korábbi beszélgetésünket.

Úgy tűnik valamiért csalódott bennem. Talán mert nem segítettem rögtön az ismeretlen újoncnak? Lehet tényleg meg kellett volna tennem. Mikor elmegyünk az ismeretlen katonanő mellett, biccentek neki.

/Angol/ Kolléga.

Majd megyek tovább, egyenesen a fegyverraktárba. Végül is mesterlövész vagyok, nem segítésre képeztek ki, hanem arra, hogy minél nagyobb sebet lőjek. Ugyan ez a gondolkodásmód nem nagyon segít a szociális életben, de hát ez van, halálunkig tanulunk. ÉS ez jó lecke volt nekem. A raktár lenyűgöző. Névre vagy épp hívójelre kiállított fegyverek vannak, ami azt jelenti, hogy nem épp hadsereget toboroznak itt, hanem csakis az elitet hívják. Mint minket. Ugyan arra még nem sikerült rájönnöm, hogy miért mi lennénk az elit, hiszen az első, próba bevetésünkön is már vesztettünk egy embert, és a vezetőnk súlyos sebet kapott.

~ Ha mi lennénk a legjobbak, akár fel is adhatjuk. ~ gondolom magamban némi cinizmussal. Természetesen az lenne az utolsó, hogy feladjam. Előbb halok meg, minthogy valami űrből jött idegen faj megkapja az otthonomat.

/Angol/ Csipás mi? Akkor Evannel megalapítjuk a Csipa osztagot, Madárka - ha jól emlékszem, az ausztrál azt mondta, mesterlövésznek képezték ki.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Kyra - 2015. November 26. 19:48:40
Emily Roberts

Egy pillanatra a fáradságon és a zavaromon áttör némi lelkiismeret furdalás, hogy megzavartam szegényt a munkájában. Biztos nem könnyű itt ülni a monitor előtt egész nap és azt a sok villogó izét nézni. Felteszem elküldött melegebb éghajlatra az anyanyelvén, de mégis kedvesen válaszol. Ahogy megemlíti a fehér vonalat a szememmel azonnal megkeresem.

/Angol/ Nagyon szépen köszönöm. És sajnálom, hogy megzavartam. 30 perce se vagyok még itt, de már gondban vagyok... Emily vagyok. Köszönöm és bocsánat még egyszer.

Tényleg bocsánatkérően rámosolygok, majd futva indulok a megfelelő irányba.

* So itt kellett volna találkozni és lekéstem. Elaludtam.... Nagyszerű.. Fenébe... Amatőr, piti hiba. Ilyet nem engedhetek meg magamnak többet! Soha!*

Egy katona rám biccent miközben elhaladok mellette, és valamit ide mond, de nem értem. Arra összpontosítok, hogy ne lökjem fel, és mást se ahogy próbálok sietni. Megpróbálok vissza biccenteni.

*Lehet nem sikerült úgy, ahogy akartam ez a biccentés. De most az fontosabb, hogy megtaláljam végre Bradford-ot. Fenébe is... *

Végig a függő folyosón és végig a fehér vonalon... Szedem a lábaim ahogy csak tudom. Ha tudok szaladok, legalább az igyekezetet lássák.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Haldirien - 2015. November 26. 22:14:15
Evan Mallory
 
Az ajkamba harapok amikor az amerikai tetteit dicsőiti a parancsnok.
"Igaza van. Én mást se csináltam, csak veszélynek tettem ki a többieket, ő nem szegett parancsot. És nem is ölte meg majdnem, hanem megmentette az elöljáróját. Evan! Te bolond!"
Azután nem értek semmit. "Még ki is tüntet? Ez valami megalázási ceremónia? Már nem értek semmit."

/Angol/ Uram, nem értem. Elvégre többszörös veszélynek tettem ki az egész rajt, akár még mondhatjuk azt is hogy az én lomhaságomon múlt az egyik társunk élete. És előléptetnek? Uram, ezt nem tudom mire vélni. Ezt nem fogadhatom el.

Szólalok meg teljes őszinteséggel.
"Ha nem vagyok fenn vagy gyorsabb vagyok nem lenne veszteség."
Hátul összekulcsolom az ujjaimat, és közben egyesével feszítem azokat vissza.
"Ostoba, még egy koala is jobban megoldotta volna...."
Azután Bradford a felszerelésről mond egy pár szót. Hogy egy új fegyver vár rám a raktárban.
"Remek van eg, újabb esélyed Evan, el ne szurd"

/Angol/ Értem, uram! Ígyekszem teljes mértékben megfelelni az továbbiakban!

Majd kilépek az irodából, megyek pár métert, visszafelé, majd a fejemet megfogom, és a falhoz állok majd kezeim leengednek, és ökölbe szorulnak. Legszivesebben belevágnám az öklöm a saját arcomba.
Végül elindulok visszafelé a hangárba, ha találok valakit, odalépek hozzá.

/Angol/ Elnézést, tudna segíteni? A raktárat keresem.

Majd ha megtudom merre akkor elmegyek arra, amerre tanácsolták, ha nem látok senkit leüllök a hajó rámpájára, és fejemet a kezeimbe temetem.
"Mallory újonc, te közveszélyes bolond...,"
Az valamennyire jól esett az önbecslésemnek, hogy elutasítottam az előléptetést. "John megérdemli, én... Nem"
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2015. November 27. 15:07:03
John Smith

/Angol/ Igen, valószínűleg a felé nyújtott tenyérre pillantva azon tűnődik, hogy: ez most a valóság?

Mosolyogva sétál melletted, megáll a fegyverállványoknál és türelmesen várja, hogy körülnézz, megnézd mi vár rád a neved alatt. Míg ő ezt teszi, te rájössz, hogy mi lehet a baj, miért tört meg a mosolya egy pillanatra és úgy véled, hogy mint férfitől elvárta volna azt, amit végül nem tettél meg.

Szerencsére Raven nem gondolatolvasó, de úgy tűnt azért így is elég jól kiismeri az embereket, mindenesetre végül nem teszi szóvá, hogy mit gondolhat arról, mi lehet most az arcodra írva. A tűnődésed arról, hogy mi is vagy és mire nem kaptál képzést, hogy miként közeledj dolgokhoz…

Talán ezért voltál eddig magányos. Most azonban, amikor sokadjára döbbensz rá, hogy ide tényleg csak a legjobbak kerülnek, sokan lehetnek még olyanok mint te. No nem csak a képzésre értendően, de a természetükre. Könnyedén el tudod képzelni, hogy jó páran választották a nem megfelelő bogyót csak azért, hogy abban a világban maradhassanak, ami a komfortzónájukba esik.

/Angol/ Ahhoz szükséged lenne még két szemkötősre. Argh Argh

Kuncog, kissé kalózosan, de ennek a vibráló hangnak is megvannak a maga korlátai. Ezután csendesen szemlél és mikor gondolatban eljutsz a feladásig, egy sóhajt hallasz felőle, majd odalép a saját fegyveréhez, ami legnagyobb meglepetésedre… nem, nem egy csipás, hanem egy shotgun. Az a bizonyos pumpálós fajta, ami éles ellentéte a te fegyverednek.

/Angol/ Remélem tényleg jól bánsz azzal a teleszkóppal, mert adott esetben te fedezed az én popsimat!


Emily Roberts

A fehér vonalat innen nem látod. Ellenben látod a kis fém függőhidat, illetve tőle két oldalra egy-egy lépcsőt, majd a gondolataid már el is ragadnak, hogy azon tűnődj milyen rossz lehet itt ülni. Sokak azt hiszik egyszerű munka ez, de ki tudja, hogy valójában amikor terepre kell menned, milyen kis monitoron találták meg amit neked meg kell semmisítened? Együtt érzőbben tekintesz rá, ő pedig…

/Angol/ Nem érdekes, tényleg, már amúgy is ideje lenne a váltásnak, nem is tudom hol késlekedik

Ami nem érkezik, neked pedig dolgod van, ezért mosolyogva ugyan, de bocsánatkérések közepette távozol, hogy menet közben jól összeszidd magad, ami bár ösztönös, sokat nem javít a helyzeteden. De még az sem, hogy biccentenek neked, hogy mondanak valamit amit fáradt fejjel nem is értesz, de nem is számít most, hiszen már így is elkéstél. Viszonzod a gesztust, majd sietsz tovább

Percek ólomlassússággal telnek, de végül odaérsz épp akkor, amikor egy fiatal, jóképű férfi lép ki gondterhelt arccal és indulna lefelé a lépcsőn, ahol alapvetően össze is fogtok találkozni. Úgy tűnik Bradford nem dicsérte meg vagy más rossz hírt közöltek vele, de az arca leginkább úgy néz ki, mint egy kisfiúé akinek az apja most mondta meg, hogy elütötték a kutyáját…


Evan Mallory

Ajkad nem tolerálja a harapdálást, fájdalomérzettel válaszol, ami kissé kitisztítja a fejed. Nem történt dicsőítés, mindössze az érdemeket ismerték el. Biztos vagy benne, hogy a többieket sem dicsérték meg azért, mert nem engedelmeskedtek a parancsnak vagy épp ott hagyták Wu-t a tűzpárbaj alatt.

/Angol/ A százados taktikai érzéke, hogy felküldte helyes döntés volt, ahogyan az is, hogy az ellenfél mögé került, de sok időbe telt. Dolgozzon ezen közlegény.

Nem bántóak a szavai, egyszerűen elemezték a helyzetet és bár a megfelelő döntés született, az időtényezőn még van mit csiszolni. Nem hordott le és nem is ostoroz téged tovább, mintha csak látná, hogy megteszed ezt te magad. A tekinteted sokat elárulhat, így amikor vissza akarod utasítani a „kitüntetést” elég komor arccal válaszol

/Angol/ Ez nem kitüntetés. Ez közel halálos ítélet fiam. Egy olyan elit egység tagja lesz, ami első sorból üdvözli az Idegeneket!

Közli nyugodt hangon, majd azt is, hogy ezután hova kell menned. Úgy tűnik mindent elmondott amit akart, mert egyszerűen kilép az asztal mögül és leveszi az eddigi rangjelzést, hogy lecserélje egy másikra. Végül elbocsátott téged, te tisztelgés és szabályos hátraarc után pedig elindulsz, hogy megkeresd a raktárat.

Odakint még engedsz egy kicsit a keserűségnek, mielőtt tovább mennél, de aztán győz a józan ész, hiszen ha soká maradsz, még Bradford épp ki talál jönni és már csak az kéne, hogy még ezt is meglássa. Vagy valami ennél is rosszabb történjen. Épp elindulsz lefelé a lépcsőn, amikor szemben látod teljes felszerelésben érkezni azt a nőt, akit korábban a Hadműveleti Központban épp csak futólag megpillantottál.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Haldirien - 2015. November 28. 08:20:42
Evan Mallory

Jól esik valamennyire a fájdalom. Mindig kitisztítja a fejet.

Idézet
/Angol/ A százados taktikai érzéke, hogy felküldte helyes döntés volt, ahogyan az is, hogy az ellenfél mögé került, de sok időbe telt. Dolgozzon ezen közlegény.

Nyelek egyet, mielőtt válaszolnék.

/Angol/ Igen, uram, igen.

Mondom határozottan

Idézet
/Angol/ Ez nem kitüntetés. Ez közel halálos ítélet fiam. Egy olyan elit egység tagja lesz, ami első sorból üdvözli az Idegeneket!

Csak nem sikerül elérni hogy ne léptessenek elő." Meg nem érdemelt jelvény ez. Egy dísz, mely csupán álca, egy dísz amely mást kéne ékesítenie. Egy hazugság."
Csak kihúzom magam, és valamennyire kelletlenül szólalok meg.

/Angol/ Köszönöm, uram!

"Bár nem értem egy jelvény miben segítene... amit nem érdemeltem meg... Semmiben, attól tartok. Persze ha elég magas akkor halálos ítélet a tisztvadászokat tekintve..."
Kihúzom magam, majd a szalutáció után lelépek.
Velem szembe jön ekkor a hölgy, sietősen... elállok az útjából. Úgy tűnik már tudja merre menjen.

/Angol/ Sok sikert.

Gondolom egy ilyen sejtelmes közlés megengedett jelen esetben." Sok sikert neki megtalálni amit akar, vagy ha már megvan, sok sikert vele."
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2015. November 30. 00:08:12
John Smith

Mivel mára még nem volt elég a meglepetésekből, ezért kapok egy újabbat: Raven és a sörétese. Valamiért nem ezzel képzeltem el, inkább valamilyen támogatóbb jellemre számítottam. Akinek shotgunja van, az semmiképp sem a szelídségéről híres.

/Angol/ Majd próbálok az idegenekre figyelni miközben fedezem a popsidat. - eresztek meg vigyorogva egy kissé perverz vicceb burkolt bókot, miközben a shotgunt nézem.

Úgy tűnik, ideje egy kicsit jobban megismerni a hölgyet, elvégre nem kizárt, hogy ugyanabban a rajban leszünk. És ha előléptetik - amit nem kétlek -, Evan is valószínűleg ide fog befutni, így ő is csatlakozhat a társalgáshoz. Abban ugyan nem vagyok biztos, hogy véglegesen hányan leszünk a csapatban, de egyedül hagyni két mesterlövészt és egy shotgunost nem tűnik jó ötletlenek. Első hallásra ugyan nincs baj vele, hiszen mi, a "Csipások" már távolról le tudunk szedni szinte bárkit, de ha rajtunk ütnek, nem érünk sokat, és így magára hagyjuk a "közelharcot" vívó Ravent. Ebből eredően úgy gondolom, hogy lesz egy negyedik tárunk is, és lehet, hogy őt is ide irányítják, ha most kapja meg a fegyverét.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2015. December 01. 18:56:45
John Smith

Raven és a fegyver. Raven a fegyver. Úgy tűnik, hogy valamiféle rohamcsapat tagja lehetett, esetleg egy gyorsreagálású egységnél lehetett. Akárhogyan is, szakszerűen meglepően gyors mozdulatokkal ellenőrzi a fegyvert, mielőtt visszatenné azt a helyére. Felpillant, a tekinteted keresi, majd mosolyogva bólint

/Angol/ Nem szeretek órákig ücsörögni egy lehetséges célpontra várva miközben azon tűnődöm, hogy a Hírszerzés megfelelő információkkal dolgozik e

Közli vidáman, hogy ő inkább beleveti magát a sűrűjébe. Úgy véled helyesen gondolod a szelídség/vadság kérdését, és a tekintetében is olyan tűz lángnyelvei lobognak, amelyek elhamvasztják azt akire ily hevesen pillant. De ez a tűz nem biztos mindig ott volt vagy ilyen intenzíven, de most úgy véled, hogy jajj annak a kis szürkének, akire Raven a tekintetét… a fegyverét emeli.

/Angol/ Hm… is?

Kuncog, hogy ki vagy épp mi kap prioritást, de természetesen ez csak tréfás évődés, mert nem tudod róla elképzelni, hogy úgy készüljön fel egy bevetésre ne venné azt teljesen komolyan. A kérdésed leginkább az, hogy Raven hozzátok csapódik e, vagy mint túlélő kap egy rajt, hogy betörje a forrófejű elitet, az igencsak zöldfülűeket, kik még nem látták azt, amivel a küldetésetek alatt találkoztatok.

Nem kétséges, hogy kell valaki Wu és a Százados helyére, sőt, az sem, hogy negyedikként a kieső latin nő helyére egy új katona/nő kerül, de most még mindez puszta találgatás. Igaz, hogy jó végiggondolni és még igazad is lehet, de egyenlőre még az is kérdéses, hogy mi lesz akkor ha teljes a csapat. S mi van ha előbb érkezik egy riasztás? Ketten mentek Evannal… vagy kaptok támogatást?

/Angol/ Miután mindenki visszatért… terveztem, hogy meglátogatom az edzőtermet. Te elég nyúzottnak tűnsz, lehet pihenned kéne.

Igazából Raven is fáradtnak tűnik, de nem úgy látszik, mint aki pihenni akar majd. Sokkal inkább látni rajta azt, hogy keresi a helyét, azt, hogyan foglalja el magát, terelje el a gondolatait. Mindeközben energikus kisugárzása könnyedén átlendíthet téged is a fáradtságon és magával ragadva rabolja el tőled a pihenés gondolatát is…
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2015. December 01. 22:33:45
John Smith

/Angol/ Kettőt nem tudok egyszerre nézni, a Küklopszoknak csak egy szemük van. - csukom be fél szemem célzást imitálva.

Csak közben jövök rá, hogy ez kacsintásnak is elmenne, de ez van. A pihenésről szó sem lesz. Ravennek kettőnk helyett is van energiája és lelkesedése, így ezzel aligha lesz gond. De ha nem is lenne ilyen jó hatása, akkor is mennék, elvégre vele lehetek...

/Angol/ Annyira nem súlyos a helyzet, ha nem gond, elkísérlek.

Aztán, ha tényleg nincs kifogása, elkísérem. Egyenlőre nem tervezek edzést, de ez változhat.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2015. December 03. 10:53:28
Evan Mallory

Az előléptetés. Ekörül zajonganak a gondolataid, ami alapvetően nem az és mégis. Hiszen csak annyi történt, hogy hivatalosan is a Szervezethez, annak állományába kerültél. Közlegényként. Mindenki így kezdte/kezdi, így ebben semmi meglepő nincs. Ami azonban talán érthetetlen, hogy miért fosztottak meg a régi rangodtól? Lehetséges, hogy ez volt a büntetés a hibákért, de egyben egy új esélyt is kaptál?

Akárki is ez a kis hölgy akit már korábban láttál, most is csak biccent feléd és sietve elviharzik melletted teljes menetfelszerelésben. Nem lökött meg, még véletlenül sem, bár ilyen közelről azért felfedezted a kimerültség jeleit. Céltudatosan halad, így már nem csak ő de te is biztos vagy abban, hogy hova is siet: Bradfordhoz.

Azt mondják az éles szemed, az fogja egyszer a veszted okozni. A szavaiddal kívánsz neki sikert és sokat, de a korábbi biccentésen túl nem érkezett több válasz. Valljuk be ez valahol teljesen érthető, hiszen alig áll a lábán. Az olyan mélységeket amiket pedig te csempésztél az egyszerű jókívánságba, kevés eséllyel gondolhatja végig, de azért az sem kizárt, hogy mégis felfedezte a többszintű jelentést. Akárhogyan is, te leérsz a lépcsőn, hogy az üres pihenőben ácsoroghass…


John Smith

/Angol/ Akkor mindig csak a fél popsimat nézed?

Érdeklődik somolyogva, mint aki értékeli azt, hogy milyen ügyesen leplezted a célzás utánzásával a flörtölés egy olyan egyetemes jelét, mint például a kacsintás. Mindenesetre nem lassít, így hamar elhagyjátok az eddig megismert folyosókat és idővel eljuttok a konditeremig, ahol elsőre rögtön a futó- és nyomópadok illetve súlyzó-készletek tűnnek fel.

/Angol/ Mivel elkísértél, csatlakozhatsz… kivéve persze, ha a fél popsimat akarod nézni

Tekint rád ártatlanul és az üres futópadok közül választva a középsőhöz lép. A hely most kihalt teljesen, nem zavar titeket a kutya sem, mely olyan érzést sugall, hogy a Bázis még új, számtalan üres hely vár még rád. Eközben Raven fellép a padra és lassú majd fokozódó végül igen intenzív ütemet diktál magának. Mi tagadás kellemes látvány…

/Angol/ a Béta négy tagja: Raptor, de vigyázz, az nő olyan gyors és halálos, hogy még Bradford is csak pislogott. Aztán láttam Rock-ot, egy nagydarab néger srác, akkora csúzlit hordoz magával, mint ő maga és imádja babusgatni a rakétavetőjét is. Ott van még Scalpel, vérbeli harci doki és persze a csapat csipása: Kuksi.

Nem hagyott ki a légzése és nem kapkodja a levegőt, legalább egy maratonistával van dolgod. Könnyedén beszél, úgy választva meg az ütemét, ami igazodik a futáséhoz. A Delta csapatról nem beszél, egyedül ő maradt, a holtakról pedig nem szól. A bázis egyéb legénységéről sem tesz említést, így te csak Bradfordot és Dr. House-t ismerted meg.

Raven olykor rád pillant, hogy csatlakozol e, de nem erőlteti. Úgy tűnik annyit és oly gyorsan fut, hogy helyetted is égeti akalóriákat. Talán ezért olyan vonzó minden porcikája…
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2015. December 03. 19:57:12
John Smith

/Angol/ És azt is csak távcsövön át. - somolygok vissza én is.

Később az edzőteremben:

/Angol/ Hmm, nehéz döntés, át kell gondolnom...

hagyom hadd kezdje el az edzést, miközben nézem, és látványosan azon töprengek, hogy bámuljam, vagy edzek én is.

/Angol/ Melletted öregembernek érzem magam, de mégis csak szégyen ha te itt lefutsz egy maratont, én meg csak a popsidat bámulom.

ezzel beállok a tőle jobbra esőbe, és én is nekiállok futni. Ugyan erőltetni nem erőltetem, elvégre - legyen bármilyen áldásos Raven kisugárzása - most jöttem vissza bevetésről, ezért csak amolyan levezető futást tartok.

/Angol/ Ennél rosszabb neveket még nem hallottam. Ki nevezte el őket így, és miért nem tudta használni a képzelőerejét? Kuksi... Szégyen név egy csipásnak.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2015. December 04. 08:52:58
John Smith

/Angol/ Akkor ez egy távkapcsolat lesz

Közli és legközelebb már csak akkor szólal meg amikor csatlakoztál hozzá a mellette lévő futópadon. Nem úgy tűnik, mint akit zavar, hogy esetleg csak bámulni szeretnél, könnyedén lehetséges, hogy megszokta már vagy egyszerűen tényleg nem érdekli. Van persze rosszabb lehetőség, de azt most valahogy nem találod helyénvalónak.

A megjegyzésre az öregségről mindössze egy mosollyal válaszol, majd picit szaporázza a lépteit, míg intenzív futása a létező leghatékonyabb kardio-program nem lesz. A levezető futás talán valahol hasznos és elégeti a felgyülemlett feszültség egy részét is, melytől mintha nyugodtabbá válnál.

/Angol/ Talán nem tetszenek a nevek amiket kitaláltam?

Néz rád úgy, amitől olyan érzésed van mintha most sétáltál volna be üvegcserepekkel teleszórt aknamezőre lábujjhegyen egy tojást egyensúlyozva. Ajkát lebiggyeszti, nagy szemei kissé morcosan villannak. Előbb lassít, majd megáll – a legrosszabb az egészben, hogy alig izzadt meg és nem is liheg – hogy derekára tegye a kezét és…

/Angol/ Akkor mondj találóbbat!
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Haldirien - 2015. December 04. 21:25:18
Evan Mallory

"Előléptetés. Megtiszteltetés."
Villan át a gondolatomon amikor kilépek a hivatalból.
Hamarosan meglátom a folyosón végigsiető nőt, biccentek felé, sok szerencsét kivánok neki.
Azután a hangár felé veszem utamat, és az első embert akit látok útközben illetve ott ahhoz hozzálépek és megszólítom
Végül, mivel nem találom meg az utamat a Raktár felé, így előveszem a walkmanemet, és folytatom ott ahol abbahagytam a zenét.

But I can handle this, I'm the rhyme biter crime fighter
Caped crusader, taking care of undeserving lime lighters
 
Közben előhalászok egy újabb cigarettát. "Űrlények basszus. És még csodálkoznak hogy rágyújtok. A nagy háború idején is ezerszámra szivták a cigiket pedig emberek ellen küzdöttek... Űrlények. Basszus."
A számba teszem, majd előveszek egy gyufásdobozt, kiveszek belőle egy kis gyufát, és meggyújtom vele a cigarettát.

Talking that junk like you went black, guarded your back
Come battle me and you get smacked as hard as you act

Megint tisztelettel adózok ennek az ifjúnak, már most igen erős támogatottságra tett szert, pedig nem természetes közegben él.
Majd hirtelen eszembe jut, hogy nekünk van egy nagyon hasznos kis találmányunk, a neve személyes rádió.
Gyorsan be is kapcsolom, és hívom az egyetlent, aki fogadni tudja az Alfa raj hullámhosszát, Johnt.

/Angol/ John, merre van a raktár? Leköteleznél.

Majd ha válaszol, akkor elmegyek a megadott irányba, ha nem akkor kikapcsolom a rádiót, és szidom a kedves emberi teremtést, aki életet adott neki.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2015. December 07. 17:15:27
John Smith

Na igen, ez most elég nagy baki volt. Ugyanakkor nem tudom elképzelni, hogy egy olyan nő, mint Raven olyan becenevet adna valakinek, hogy Kuksi. Hála égnek Evan ment meg, amikor váratlanul - annyira, hogy majdnem elesek a futógépen - megszólal a kommunikátorban. El is felejtettem hogy rajtam van, azt meg pláne, hogy be van kapcsolva. Bakker, végig be volt kapcsolva? Bárki aki belehallgatott a frekvenciába hallhatta minden szavamat? Jó ég.

/Angol/ A hologramos teremből nyílik.

Ezután, ha Evan nem mond semmit (a köszönömön, és társain kívül), akkor kikapcsolom a kommunikátort és újra a maratonista felé fordulok.

/Angol/ Nem is tudom. Szegény sniper odakint harcol az űrlények ellen, az életét kockáztatja az ismerősei, a hazája, a bolygója védelme érdekében, és mikor visszatér a bázisra, egy olyan név várja hogy Kuksi. Akkor már inkább Csipásnak kéne hívni, vagy valami felnőttesebbnek.

Mondom mosolyogva, mellőzve minden gúnyt, de belecsempészve némi csipkelődő hangnemet, hogy lássa/hallja, eszemben sem volt sértegetni, csak egy csöppet gyerekesnek találom ezt a nevet egy olyan ember számára, aki élet-halál harcot vív, és védi a bolygót, az utolsó (és ezek szerint egyetlen) védelmi vonal részeként. A popsizás még elmegy, de azért mégis csak felnőttek vagyunk, nem gyerekek.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Kyra - 2015. December 07. 20:37:35
Emily Roberts

Sietős léptekkel szedem kettesével a lépcsőt, és nagyon hálás vagyok, hogy az éppen szembe jövő katona félreáll az utamból. Csak sietőse3n nézek rajta végig, de a gondterhelt arca megmarad. Neki sem lehetett jó napja az ábrázatából ítélve. Onnan jött ki ahova én tartok, ha jól láttam, És még sok sikert is kíván. Gyomrom hirtelen görcsbe rándul.... Valahogy ez balsejtelmes volt. Semmi jót nem ígérhet.

* Mit fogok én kapni a hülyeségem miatt... te jó ég... Még csak egy órája.... áá... *

Biccentek felé, majd még gyorsabban szedem a lábam a célom felé. Szinte szaladok. Megállok a helység ajtajában ahova a fehér csík vezet. Egy mély levegő veszek, hogy a zihálásom megpróbáljam vissza folytatni és a gyomromban lévő csomóról is megtudjak feledkezni. Mint egy iskolás felelés előtt. Ráadás még el is késtem.

Kopogok az ajtón, vagy az ajtófélfán, ha az ajtó nyitva lenne. Belépve az összekötőtisztet keresem a tekintetemmel és refelexből tisztelegve vigyázba vágom magam, ahogy tanultam. Várom, hogy a tiszte megszólítson, ahogy azt illik. Csak remélni tudom hogy ez az apró malőr miatt nem repülök egyből haza.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Haldirien - 2015. December 15. 17:04:08
Evan Mallory

Amint meghallom az instrukciókat, közben hallom hogy verdes kifelé John szíve.
"Vajon miért? A nő miatt felteszem." jegyzem meg kevés gúnnyal.

/Angol/ Köszi, sok sikert!

Válaszolom neki, ahogy abbahagyta az idegenvezetést.
Azután elindulok és meglesem mi a meglepetésem.
A raktárban csak akkor adom le a gépfegyvert, ha erre külön utasítanak.
Kezdett szívemhez nőni a "Királynő" vagyis Queen mert ugyebár már lassan kiirtja mind a hét törpét - ezt még a harcok során találtam ki neki.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2015. December 16. 19:11:27
Emily Roberts

Felérve a lépcsőn és elsietve a katona mellett egyenesen az Összekötő Tiszt irodája elé érsz. Mielőtt belépnél még felvillan előtted az ismeretlen katona gondterhelt arca, mely bekísér téged egészen addig, míg Bradford alakja ki nem tölti előtted a teret. Az irodában alapvetően nem sok berendezés található. Egy kisebb emelt részen a belépést követő jobb sarokban egy íróasztal, előtte kettő és mögötte egy darab irodai szék, néhány kijelző, egészen pontosan kettő a falon és egy monitor, illetve egy vörös alapon narancsszín szimbólum, ami a te páncélodon is megtalálható.

Felfedezel még baloldalon egy zárt fémszekrényt és egy táskát a földön közel az íróasztalhoz, az irodai szék – Bradfordé – előtt. Amikor szemben megállsz az asztallal – és a Tiszttel – megpillantasz egy méretes páncélszekrényt is, szintén nincs nyitva. Így, ebben a felállásban esik tőled jobb kézre egy  kislámpa ami erős de szűk fénysugarú világosságot ad. Emellett egy fénytest világítja meg az asztalt és környékét, de mintha lenne még két most épp nem működő még. Egy tőle/neki balra eső monitor mely eddig kékesen derengett, most feketébe öltözik.

/Angol/ Üdvözlöm Roberts újonc az XCOM főhadiszállásán! Bradford Összekötő Tiszt vagyok! Pihenj!

Miután eleget tettél a parancsnak, maga is így tesz. Tekintetek találkoznak, a tied, melyben ki tudja mennyi érzés kavarog és Bradfordé, mely higgadt, nyugodt és talán kissé hideg, melytől a férfi eléggé távolságtartónak tűnik/tűnhet. A másodpercek homokszemei peregnek anélkül, hogy bármi történne, míg végül

/Angol/ Kap öt percet, hogy meglátogassa a Barakkot, majd kétszer ennyit, hogy összehívja az Alfa raj tagjait: Mallory és Smith Közlegényt. Illetve tájékoztassa Raven közlegényt, hogy további parancsig várjon a Díszteremben. Kérdés? Leléphet újonc!

Ha volt is kérdésed, a határozott tekintet beléd forrasztotta azt/azokat így egyetlen helyes válasz a vigyázzállás, tisztelgés és távozás egy szabályos hátraarcot követően. Indulhatsz…
akármerre.


John Smith

A gondolataidból melyben a kényes-kelletlen helyzetből való kiutat keresed, a társad ad segítséget tudtán kívül a hívásával. Úgy tűnik, hogy a kommunikátorral nem törődtél, de talán picit nyugtat a tudat, hogy valószínűleg Evan sem. Miután tájékoztattad a csapatod ászát arról, hogy találja meg újdonsült játékszerét, ugyanott vagy ahol előtte, vagyis egy kérdő tekintetű szépség halálos tekintetének középpontjában.

/Angol/ Korai az ítélet Smith ügynök… közlegény

Halovány mosoly mely igen rövid ideig tartott újra komoly-komor tekintettel pillant rád, mely miatt talán már most sajnálatot érzel a kis szürkék iránt, ha azok kerülnek e tüzes pillantás elé. Szavaid bár óvatosak, láthatóan nem lágyították meg Raven szívét, aki másodpercnyi vidámság után hosszú percekre kifürkészhetetlenné vált. Végül:

/Angol/ Kuksi… egy olyan férfi, akit bármikor megpillantasz, azt látod, hogy úgy bambul a levegőbe, mintha lenne ott valami. Olyasmi, amit csak Ő lát, ami képes órákra, alapvetően minden percre lekötni a figyelmét. Egy helyben ül vagy épp áll és csak… kuksol. Talán elvesztett valakit… ezért elneveztem annak, aminek.

Magyarázza, értelmezi neked az egyszerű szó, címke vagy épp becenév mögött meghúzódó okot, azt amiért a katonatárs eme módon lett illetve. Ezekből már könnyedén tippelhetsz a többi név eredetére és bár Raven nem mondja ki, de halk szavaiból szinte kihallani a helytelenítést, amiért anélkül ítélkeztél, hogy ismerted volna az események, illetve esetükben a név eredetének történetét: okát.

/Angol/ Raptor… gyors és halálos. A csapat olyan tagja, aki mindig onnan támad, ahonnan a legkevésbé várod és mindig biztos a dolgában. A béta raj ásza, mind a négy kis csomagot amit találtak az ő fegyvere terített le.

Magyarázza azért a többit, bár érezhetően más tervei voltak eredetileg, talán pont az, hogy hagyja magad ismerd és tapasztald meg, milyen ha belefutsz a béta raj tagjaiba. Ellenben mivel becsmérelted az elnevezéseit, úgy tűnik kissé megbántottad, amitől Ravennek mindenképp meg kell osztania a másik két katona nevének eredetét is

/Angol/ Rock egy hatalmas afro-amerikai férfi, aki önmagában az éji Sziklás hegység látványát idézi, de azzal a batár nagy csúzlival és rakétáival, pontosan olyan mint egy hatalmas szikla, akit még a legnagyobb szélvihar is sietve kikerül. Scalpel pedig egyszerűen az aminek hangzik. Egy szike, ami sebészi pontossággal támogatja a csapat minden törekvését. Kiválóan kezeli a különböző támogatófegyvereket és biztos vagyok abban, hogy ha ő lát el, akkor a következő bevetésen is ott leszek!

Ezután tovább siet, szalad a futópadon immár a mozgásra koncentrálva. Adott némi gondolkozni valót, de persze hogy tényleg így teszel e az bizony csak rajtad múlik. Lehetséges, talán azért ilyen önfeledten könnyed és talán kissé gyermeki olykor Raven viselkedése, hogy ellensúlyozza azt… hogy egyedül ő maradt életben.

Nem kizárt, hogy így dolgozza fel a többiek elvesztését, hogy gyermekies énjéhez menekült. Ahhoz ami nem haragszik sokáig, mert idővel újra megjelenik a halovány mosoly ajkain és ezúttal nem fakulnak ki, hanem átnyúlva a te gépedre kissé feljebb veszi a fokozatot, hogy neked is rendesen szedned kelljen a lábad…


Evan Mallory

Távozva Bradford irodájából – és elengedve a veled szemben felsiető katonanőt – indulsz el a Hangárba vezető úton, hogy a magad tempójában haladj. Kényelmes így, senki nem zavar meg, lépteid adnak ütemet gondolataid zümmögéséhez, melyeket idővel elnyom a walkman adta dallamok árja. Útközben a hangár felé megtalálod azt is amit kerestél. Annyira gondolataidba merültél, hogy tovább is haladtál, miközben rágyújtasz egy koporsószögre. Téged nem zavar, nyugodtan szívsz mélyeket és lehet magad örömére még karikákat is útjukra lehelsz. Talán ez katalizált és rövid érintések után már alfa raj másik tagját, John-t szólítod meg az éteren keresztül miközben szemezhetsz a Föld hatalmas hologramjával.

A válasz nem késik soká, de gyanúsan nagy siettségre utaló a légzése, nem mesterlövészekre jellemzően irányított, hanem mint aki… akármit is tesz éppen, könnyedén ütheti fel egy olyan érzés a buksiját, amit úgy hívnak: irigység, esetleg féltékenység. Mindenesetre megköszönöd az útbaigazítást és tényleg percen belül már az új fegyvered előtt állsz, ami csak téged várt.  Ez a helyiség most jobban körülnézve, meglehetősen hatékony módon van kialakítva. Felfedezed az állványokat és más tároló alkalmatosságokat, melyeken azok a bizonyos fura, de igen hatékony fegyverek pihennek.

Ahogy közelebb lépsz, látod, hogy hívójelek vagy nevek szerepelnek rajtuk, köztük a tied is, mely azt mutatja, hogy hiányzik két fegyver. Amiért jöttél ott vár, szépséges darab, láthatóan elég új. Egyetlen "hibája" talán, hogy csak szabvány távcső van rajta. A hiányzó hely egyértelműen a gépfegyver és a pisztolyé, de az is igaz, hogy nem szólítottak fel arra, hogy bármelyiket is leadd. Ugyanakkor az egyenruha és a páncél kialakításából egyértelműnek tűnik az, hogy a pisztolynak van, a gépfegyvernek már nincs helye, ha lecseréled a királynőt a félszeműek császárára. A döntés a tied, az bizonyos, hogy ez a méretes kézi-ágyú most már a tied…
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Haldirien - 2015. December 16. 22:33:03
Evan Mallory

Lassan lépkedek a borús folyosókon, majd a walkman ütemei nyomják el a kétségeimet.
Később ütemre baktattam tovább a Hangár felé.
Rágyújtok a számba biggyesztett bagóra.
"Mindenkinek szüksége van rá. Ez segíti a katonáknak, az embereknek túlélniük a háború borzalmait ép ésszel. Többé kevésbé ép ésszel."
Azután az amerikai lihegő hangjából elméleteket kezdek gyártani...
Ami egyáltalán nem segít nekem abban, hogy tiszta fejjel lássak.
A raktárba érve szomorúan veszem észre, hogy bár megvan a puskám, amely egy igazán remeknek kinéző darab, de nem igazán tudnék egyszerre vele és a "Királynő"-vel felszerelni magamat.  Elátkozom magamat, majd magam elé veszem a géppuskát, másik kezemmel a lövészpuskát érintem meg, és emelem fel a magosba.
 "Nem szabad az embert ilyen döntés elé állítani, hogy szabaduljon meg a jó öreg társától, hogy a már ismert barátjához érhessen."
Végül döntök, nem válok meg egyiktől sem, legalábbis nem hagyom a raktárban, mert ki tudja, ha közelharcra kerül sor, ami az előbbi akció során kiderült, hogy igen valószínű, akkor inkább küzdenék egy gyorstüzelésűvel, mint egy távcsövessel vagy pisztollyal.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2015. December 17. 16:29:57
John Smith

Úgy tűnik, most előbújt a komorabb Raven. Véletlen kritikám - mely lássuk be, jó nagy baki volt - rosszul érintette, főleg hogy semmilyen alapom nem volt rá. Jó, a Kuksin kívül a többi még jó is személyleírással. De a Kuksi...

/Angol/ Rendben, bocsánat, nem kell szemmel verni. - kérek elnézést bűnbánó arccal és hangnemben, ami könnyű, ha hozzá vesszük hogy komolyan is gondolom.

Félig-meddig a kezemet is felemelem, megadásképp - így csaknem a padlón kötök ki, mikor feljebb állítja a futógépet. Ha így folytatom előbb-utóbb tényleg el fogok esni.
Miközben visszaáll az egyensúlyom, felötlik bennem Raven gyerekessége. Vajon miért lett ilyen? Ilyen volt, vagy csak a társai halálát igyekszik feldolgozni? Itt kapok észbe, hogy én mégsem vagyok pszichológus, így még ha el is kezdem faggatni, válaszokat nem fogok kapni. Amelyik kérdésre pedig nem kaphatsz választ, azt felejtsd el. De ettől még ügyelni kell majd erre, hogy ne borítsam fel a lelki egyensúlyát. Épp ezért nem ragaszkodok ahhoz, hogy a Kuksi név mégiscsak túlzás, és gyerekes... Bár ha a gyerekességet nézzük, akkor nem csodálom, hogy ez lett.

/Angol/  No és akkor engem minek neveznél el, eltekintve a Csipástól és a Küklopsztól?
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2015. December 18. 15:23:02
John Smith

Úgy véled azon hibád, mely szerint korai ítélkezéssel illetted Raven megjegyzését, már nem az első botlásod. Lehetséges, hogy a fáradtság teszi és ahelyett itt futkározol, inkább le kéne pihenned, hogy újult erővel nézhess szembe az előtted álló kihívásokkal. Ezt könnyedén megtehetnéd, de úgy is dönthetsz, hogy inkább a nő társaságát választod (és az esetleges további hibákét).

/Angol/ Nem vagyok boszorkány

Utal a szemmel-verésre, de azért némi mosoly átüt a komorság falán, majd láthatóan lassít és végül megáll. Látni rajta, hogy tényleg intenzíven futott, amelynek már látványa elég ahhoz, hogy egy számítógépes okostojás heti kómába essen. Mégis könnyedén lép le a gépről és lazít picit

/Angol/ De még lehetek!

Kuncog, mely már igencsak arra utal, hogy legyőzte komorságát, azt, amitől a hangulata pillanatra sötétebbé vált. Úgy tűnik a tekinteted, a hangod és annak színe és lehet, hogy leginkább az őszinteséged oly erővel hatott rá, hogy elűzte az ’átkot’ és csak mosolyt hagyott maga után. Mindenesetre a Kuksiva nem vagy kibékülve, de ezt már nem nagyon emlegeted neki, helyette inkább más kérdéssel fordulsz felé.

/Angol/ Küklopsz akkor illene hozzád, ha végre elkészülnének a következő generációs fegyverek. Addig a Csipás legalább olyan jó, mint bármelyik másik ami hirtelen eszembe jut. Nem ismerlek még eléggé, a klasszikus Sólyomszem és társai pedig túl sablonosak lennének. Talán neked van ötleted… és engem, hogyan neveznél?

Úgy tűnik visszakérdezett, mert kíváncsi a fiatal hölgy, tudni szeretné te mit gondolsz róla, miként vélekedsz. Nem zavarta, hogy majdnem elestél, úgy tűnik bízott a reflexeidben és abban, hogy bármilyen fáradt vagy, mégis csak az elit tagja vagy. S lám nem kellett csalódnia, a futógép sebességváltoztatása nem fogott ki rajtad.

Gyerekesnek látod, de lehet tévedsz. Másfelől igazad is lehet, azonban lehet, hogy ilyen rövid idő alatt korai lenne megint hamar ítélkezni. Ez a hiba egyszer már kelletlenné tette a pillanatot, lehet nem kéne megismételni. Ugyanakkor nem vagy pszichológus, mégis a testbeszéd, a hangszín és oly sok más minden még számodra is olykor egyértelmű és érthető.

A kérdések közül talán a legfontosabb, ha rendelkezel némi empátiával, hogyan kezeled te Wu halálát? A százados halál közeli állapotát és a tényt, a raj minden sikere ellenére szinte megfeleződött. S ha ezt tovább gondolod, milyen érzés lehet egyetlen túlélőnek lenni? Látni a társaid értelmetlen halálát, a tehetetlenség érzete amikor szavaid elvesznek a tetteid pedig kevesek…

Talán a harag egy finomabb formája ez a gyermeki durcásság, ami ha belegondolsz még mindig jobb, mint ha te lennél a boxzsák vagy más módon egy olyan nő haragja akit csalódottság legalább annyira éget, mint a halál közelsége és túlélők bűntudata. Könnyedén lehetséges, hogy sokkal jobban kezeli, mint azt bárki gondolná. Lehet, hogy a bázison akad pszichológus…?


Evan Mallory

Útközben a zenei ütemére, a dallamokra és a szövegre, bár ez utóbbira talán kevéssé figyelve lépdelsz a Hadműveleti-ből a Raktár felé. Úgy véled, hogy igazoltad magad előtt a dohányzás jogosságát és másoknak is engedélyezed, hogy így tegyenek. A kérdés talán annyi lehet, hogy vajon a Bázison lehet e? Vajon Bradford is így gondolja e vagy csak némi önkényeskedésnek lehetünk tanui?

Később, az amerikai adta válasz birtokában – és túl az elméleteken – még mindig ott honolhat némi irigység, mert az a lihegés sok mindent jelenthetett, de csak kevés igazán reális gondolatot nevezett meg, a hölgytársaság végett. Sajnos az első dolog, ami esetleg eszedbe juthatott, azt nem a bajtársiasság neve fémjelzi, ha csak nem az osztozkodásra gondolsz…

A raktárba érsz. Nem tetszik amit látsz, de úgy tűnik egyszerre csak két fegyver lehet nálad. Erre magyarázatot adhat az eszközök egyedisége és persze az, hogy nem hosszú távú bevetésekre küldenek, hanem városi, esetleg attól eltérő környezetbe, ahol a sok motyó csak akadályozna. Azok a micsodák amúgy is rohadt fürgék…

A fegyver – amit épp felemelsz – nem épp könnyű, könnyedén lehúzhat a váratlan súly, de azt is látni rajta egyből, hogy ez bizony nagyobbat durrant, mint a „Királynő”. Sőt, ahogy így elnézed, a kalibert is úgy ítéled meg, hogy bizony képes fejfájást okozni bárminek, amit megérint. Ha nem tetted le a géppuskát, akkor éppen úgy állsz, mint gyerek az édességboltban: mindkettőt nem lehet arccal

Ekkor lépnek be. Négyen vannak, nyugodtan és magabiztosan haladnak. Egy nő vezeti őket, rövid szőke tincsei vannak, a többiekétől eltérően fekete egyenruhája és olyan tekintete, amit még a Terminátor filmek gépezetei is megirigyelhetnének. Nem tudod kik ők, de úgy tippeled valamelyik másik raj lesz. A nőt három férfi követi.

A második férfi egy megtermett színes-bőrű férfi, legalább egy fejjel magasodik mindenki fölé. A puszta látványa tömegverekedéseknek vethetne véget, de az biztos, hogy Bud Spencer lengőpofonja se repítené messzire. Akárki is ez a férfi, nem lepődnél meg, ha böszme nagy csúzlit dédelgetne.

A gyémánt alakzat harmadik tagja – tőled távolabbi – egy kaukázusi férfi, bozontos szakállal és olyan tekintettel, mint aki a távoli messzeséget fürkészi, aki nincs jelen, de mégis valahogyan tisztában van a környezetével. Nem igazán van támpont arra, hogy milyen egységben szolgálhatott, nem úgy, mint az utolsó Vikingnél!

Ez a férfi bizony úgy néz körül, mintha épp most lépett volna Britannia földjére, hogy feldúlja és kifossza azt. Szakáll és sisak – még itt a bázison is – és egy védőszemüveg a jellemző viselete, valamint egy nagy vöröskereszt a jobb vállán – ami épp feléd néz. Úgy tűnik tudják hová mennek, pedig az ösztöneid azt súgják, sokkal többet ők sem tudnak. A „hegyomlás” szavait hallod és a „doki” válaszol:

/Angol/ Nagyon szomorú, ami velük történt.
/Angol/ Igen, valószínű, hogy méltóképp búcsúzunk tőlük.

S ezen két mondat ideje alatt, át is szelték a Raktár nagy részét. Ha szeretnél valami, sietned kell… csak mit tegyél ennyi fegyverrel, amikor ott a névre szóló rekesz nekik?
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2015. December 18. 16:50:59
John Smith

Raven abbahagyja a futást - hála égnek, lassan rossz volt nézni ahogy maratonokat ver rám - és lazítani kezd. Most inkább kihagyom a lehetőséget az... előnyei szemlélésére, és én is pihenek egy csöppet.

/Angol/ Azt hittem már van neved, Raven. - válaszolom félig vigyorogva, félig mosolyogva. - Egyébként nem tudom... Nem láttalak még akció közben. Nincs itt valahol egy gyakorlóterem, ahol nem csak az izmokat lehet fejleszteni? Ha van, megmutathatnád mit tudsz, én pedig kitalálok valami nevet neked - próbálom kivágni magam az újabb szorult helyzetből, mivel tényleg nem tudok semmit róla.

Közben folynak tovább a gondolatok róla, és magamról is. Az események pörgése mellett nem nagyon gondoltam eddig első, nem túl jól sikerült küldetésünkre. A visszaúton a Százados életéért küzdöttem, itt meg egyből jelentés Bradfordnak, fegyvercsere, közben pedig Raven... Most azonban belegondolok, mi is történt itt alig pár óra alatt. Istenem, hiszen űrlények támadtak ránk! És ezek a kis szürke izék olyan technológiával rendelkeznek, amiről mi álmodni se merünk. Olyan halálos fegyverekkel, amik máris a legjobbak életét követelték. Wu, a Delta három tagja... És ki tudja még kik, hiszen csak egy ember van aki mindent tud a csapatokról, és az Bradford, aki nem mond semmit parancsokon kívül. Mintha nem érdemelnénk meg az igazságot, amiért vérrel és verítékkel fizetünk, amiért MI küzdünk a csatatéren. Amiért a mi társaink halnak meg.

Nem. ~ állítom le magam. Nem a jó irányba gondolkodok. Bradford parancsnok (jó, összekötő tiszt, de vajon kivel köt össze?). Azoknak akik sok embert irányítanak, máshogy kell gondolkodniuk, nem úgy ahogy a "köz"katonáknak. Egy tisztnek nem a rövid kimenetelű csatát kell néznie, hanem a hosszú távú háborút. Nem emberéletekben gondolkodik elsősorban, hanem állományban, pénzben, időben, morálban és franc tudja még miben. Számukra egy halott egy üres hely, nem egy elesett társ, barát. És talán jó is ez így. Ha meg akarunk nyerni egy olyan háborút, amiben erősen hátrányos helyzetben vagyunk, akkor talán nem egy szentimentális vezetőre van szükségünk. Egy olyan minden elesett embernél keseregne - ahogy most én - és nem lenne képes vezetni minket egy idő után. Talán.

És igen, Raven messze jobban tudja feldolgozni a társai halálát mint én. Már ha amiatt gyerekes. És az is biztos, hogy van a bázison pszichológus. Egy ekkora bázison, ahol minden egyes katona fontos, kell lennie egynek, hogyha valami baki üt ki az egyikünkkel, akkor kéznél legyen. Nem tudom, komor gondolataimból mennyi ült ki az arcomra, miközben mindezt átgondoltam gyorsan, de az biztos, hogy a hangulatomon nem javított.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Haldirien - 2015. December 20. 20:11:36
Evan Mallory

Már most is túlgondoltam John és a Raven nevű hölgy körülötti dolgot.
"Mivel nem vagyok egy perverz állat, jómagam is kikapcsolom a saját mikrofonomat, és elterelem gondolataimat, lehet nehéz, de sikerül igen hamar. Főleg hogy egy új játékot kell beszereznem."
Öles léptekkel haladok tovább a folyosókon.
"I'm a murdering insturment..." - villan át az agyamon, és egymás után lejátszom a kisvárosban történteket, a kiindulástól a végéig. Keresem a hibákat, amiket talán elsőre nem vettem észre, reménykedve hogy most sikerülni fog.
A raktárba érve egy ördögi választás elé állítanak. Melyiket használjam... "Pokolba!"
Aztán hirtelen kinyílt az ajtó és belépett rajta egy aranyszín hajú nő, mögötte egy... fekete tank, minden rasszizmust félretéve, mögötte meg két másik férfi lép be.
Gyorsan visszateszem a polcra a mesterlövészt és hozzájuk szólok fennhangon.

/Angol/ Salute! Evan Mallory közlegény. Maguk a... Béta raj lennének? - tisztelgek nekik a megkívánt módon.

Közben alaposan, mesterlövész szemmel vizsgálom körbe őket. "Van egy szanitécük, kíváncsi vagyok lekörözné-e a latin amerikai nőt. Van egy gránátvetőjük... illetve a nő és a harmadik férfi. Teljesen máshogy vannak össze-verbuválva mint ahogy mi voltunk."
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2015. December 20. 21:41:54
John Smith

A pihenés édes… vagy az ajkai… vagy… jobb, ha inkább azon tűnődsz, hogy milyen fitt, mint azon… min is? Jah igen, jó futó! Ez még hasznos lehet, ha hozzávesszük, hogy az elsősorban harcol. Annyi, de annyi mindent lehetne másképp gondolni, mint ahogy most teszed, hogy az könnyen elég lehet némi vérnyomás ingadozáshoz. Azonban – ha szeretnél – te ennél erősebb vagy!

/Angol/ Igen, ez így van. De attól még érdekelhet a véleményed

S úgy tűnhet a mosolyod viszonzásra lelt, majd egy biccentés vagy inkább bólintás követi ami szavaidat illeti. Nem láttad még őt bevetés közben, ahogy forró szenvedéllyel veti magát a harcba, ahogy haja ádáz csápokként örvénylik az arca körül, ahogy a bőre csillog az erőfeszítéstől – mint most – és éppen felhúzza a fegyvert, hogy elsüsse azt…

Jó dolog élni, túlélni. A bűntudat egy érdekes dolog, de kevésbé, mint azok az idegen lények, amikkel a Föld háborúban áll. A kérdésedet egy újabb követi, amire kérdően tekint rád, majd rövid tűnődés után épp válaszolni készül, amikor… nem történik semmi. Tényleg válaszol azzal a segítőkész módon, ahogy tette korábban

/Angol/ A rendszer minden percben kihívást jelent az elmédnek

Utalva továbbra is ama kultikus alkotásra, amiből már korábban is szemezgettetek. Egy darabig, hosszas ideig pillog rád, mint aki épp eldönti, hogy a birkózás is izommunka, így arról le kell tenni, a lőgyakorlat pedig nem teljesen fair, hiszen a te csúzlit messzebbre lő, de aztán úgy tűnik feltalálja magát

/Angol/ Pisztoly. Közepes lőtávolság. Aki többet talál egy tárból, az ki kell szolgálja a másikat annyi napig, amennyi a különbség!

Néz rád kihívóan, egy izgalmas verseny lehetőségét vetette fel. Az, hogy eközben mi mindent lehet és mit nem, talán csak rajtad múlik, de legalábbis az első lépés: elvégre te vagy a férfi vagy mifene. Persze mindezek mellett lehet csak egy kellemes versengés egy alfa és ex-deltás között, aki épp adott a leendő hangulatnak.

Könnyedén merülhetett feledésbe mindaz amin eredetileg gondolkodni szerettél volna. Azonban ha makacsul kitartott, akkor el is bambulhatsz! Azt pedig ki tudja hogy venné ez a harcias amazon?! Mindenesetre a Százados életért folytatott harcban te győzedelmeskedtél, beinthettél a halálnak. A korábbi testi és lelki fáradtság Raven mellett pedig…

Bradford egy nagyon érdekes tiszt. Összeköt… dolgokat és/vagy személyeket, meg még ki tudja mi mindent. Talán rajokat, küldetéseket és mindazt ami parancsban érkezik odafentről. Valahonnan. Akárhonnan. De tény, hogy vannak valakik, akik kellő befektetésnek tekintik az emberiség megmentését! Áldoznak rá, és ahogy láttad minimum öt-hat ország biztos, hogy támogatja!

A kis szürkéktől lehet libabőrös leszel. Attól, amit mindez jelent, amit képviselnek és amit akarhatnak. Egy pár sor rémlik fel ami úgy szól: „S elhulltanak a legjobbjaink, a hosszú harc alatt”. Ki tudja kik haltak még a bevetéseken? Talán volt egy epszilon, fi vagy ki tudja még milyen raj! Az is lehet, hogy nem ez az egyetlen bázis! De ezek már csak merő találgatások.

Az igazság mi is? Mit érdemeltek? Elindultál egy irányban, de úgy véled az helytelen volt és egy másik irányt választottál ami sokkal inkább közel állhat a valósághoz. A tisztek felelőssége, hogy miképpen használják mindazt ami rendelkezésükre áll. S most épp nem a legjobb helyzetben igen kevéssel kell beérni. Kevéssel? Egy egész Bázis épült – még mindig – itt, ami csak azért jött létre, hogy felvegye a kesztyűt.

A gondolatok hamar magukkal ragadnak és elsodornak, alaposan kivesézed immár a dolgot és könnyedén eszmélhetsz arra, hogy elég közelről, talán zavaróan közelről pillantasz Raven ragyogó szemeinek lángoló mélységébe. Nem tudod megszólított e vagy csak azért lépett így, ilyen közel, mert kíváncsi volt arra mikor veszed észre…

/Angol/ Deja vu?

Kérdezi halkan, szinte simogató a hangja, mikor ily halkan beszél, olyan, mint egy kiscica dorombolása, ösztönösen… érintésért kiált. Néma jelzés ez, de könnyedén ébredhet fel a védelmező ösztön, holott a nő puszta jelenléte ellentmond ennek a késztetésnek. te még ott tartottál éppen, hogy vajon egy kemény tiszt aki higgadt és tiszta fejjel gondolkodik a jobb vagy egy olyan, aki a katonái élén rohan (adott esetben) a végzetébe?

A döntés: szilárd és rideg. De helyénvalónak tűnik. Aki képes több pofon után is felállni, az talán tovább küzd, mint az, aki kesereg az őt ért ütés miatt. De vajon nincs arany középút? Épp csak kifakulni kezdett ez az történet párhuzamosan Raven-ről szőttel együtt, amikor a kérdés talán végérvényesen magával ragadt a valóságba vagy hova…

/Angol/ Igen… van. Mint minden különleges egységnél vagy akár rendfenntartó szervnél. A legtöbb ehhez hasonló erőszakon végzetteknek mindig is kötelező volt átesni egy ilyen értékelésen és rendszeres ellenőrzésen.

Tehát azok a ragyogó ikercsillagok, amiknek izzó fénye vetül rád…


Evan Mallory

Raven és John kettősét mihamarabb ki kell verned a… mármint el kell felejtened, így minden lehetséges forrást el kell zárni! A mikrofonnal kezded, amit a tudat próbál követni. Idővel talán sikerül, leginkább a fegyverválasztásának súlyos dilemmája. Ez utóbbiért igencsak neheztelsz arra, aki kitalálta ezt a lehetetlen helyzetet. Ha tudnád…

Észre sem veszed talán, de dúdolod is azt a pár szót? Vagy hangosan kimondat? Gondolataidból átrezegtek a levegőbe vagy mindössze a történtek ragadtak magukkal, a múlt, amin megint rágódsz. Igaz, ez a közelmúlt, de akkor is már megtörtént: megmásíthatatlanul. Most, itt pedig azon tűnődsz tehettél e, tehettetek e volna bármit másképp.

Talán. Lehet igen, lehet nem. Nem tanultál tisztek által elsajátított taktikát és a csapatmunka is kellően új neked. Nagyon úgy tűnik, hogy ezeket menetközben kell megtanulni. Nincs idő kiképzésre, gyakorlásra és más effélére, ha az Idegenek épp városokat támadnak meg, embereket rabolnak el és csak úgy általában pánikot keltenek.

Ezen tűnődsz vagy a fegyver dilemma foglal le, de a négy idegen elég kelletlenül törhet be a magányodba. Te épp egy igen fontos problémát oldalnál meg, ők meg csak úgy besétálnak. Az helyiségbe, a dilemmádba és az életedbe. Az utolsó, a Viking harcos szavai épp csak elhalnak, amikor már mind a négyet végigmérted. Szavakkal illeted őket, akik egyszerre lendítenek kart és tisztelegnek viszont.

Az egész olyan olajozott, hogy már-már parádén érzed magad. A teljes négyfős csapat ezután leengedi a kezét, míg az utolsó – a doki – leszakad, a többiek pedig mennek tovább a dolgukra akármi is legyen az. A skandináv férfi még ki sem lépett szinte az alakzatból, máris új formációt vettek fel. Azt, ami három katonához a leghatékonyabb.

/Angol/ Üdvözöllek harcos a Ragnarok idején! Armauer ’Scalpel’ Hansen közlegény, a norvég Forsvarets Spesialkommando-tól. A kérdésedre pedig a válasz: Igen. Mi vagyunk a Béta raj. Raptor, Rock, Kuksi és persze szerény személyem!

Majd kíváncsian pillant rád…
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2015. December 21. 22:30:51
John Smith

/Angol/ Mit szólsz a Maratonhoz? Ahogy elnéztem, párszor lefutottad. - ennél jobb most tényleg nem jut eszembe. Mit is tudok róla? Remekül fut, ismeri a Mátrixot, elvesztette a csapatát, ismeri a Bázist, és tökéletes az alakja. Ennél többet eddig nem sikerült megtudnom róla. Gyönyörűségnek, vagy valami hasonlónak pedig otrombaság lenne hívni. Egyenlőre. Esetleg ha jobban megismerkedünk, elsüthetem ezt a bókot.

Közben ő mond valamit. Amit már nem hallok meg, agyam elraktározza későbbre, míg én a vezetésen töprengek. Még valamilyen versrészlet is eszembe jut, de ha lelőnek se emlékszek, hogy honnan. A főnökség és a Bázis pedig... nos arról (is) megvan a magam véleménye. Bárki is pénzeljen és irányítson minket, nem mutatja meg magát. A bázist pedig ideje lenne felújítani. Nem hiszem, hogy az alatt a pár nap alatt épült volna, ami az Ufok támadása óta eltelt. Nem lehet olyan gyorsan kiásni és beépíteni ezt, még ha a munkások legjobbjai is gyűlik össze. Vagyis ez csak úgy általánosságban épült, nem pedig konkrétan a létező fenyegetés ellen. Ebből ez szűrhető le: az emberiség legjobb Bázisa - de akkor is csak emberi szemmel. Az idegen faj technológiája továbbra is messze lehagy minket, és Bázis ide, legjobb katonák oda, vesztésre állunk.

Arra kell eszméljek, hogy miközben pihenésképp támaszkodok - nem mozogtam annyit, hogy külön nyújtanom kéne -, elbambultam, és Raven határozottan közelről bámul rám. Itt már hiába bármennyi önuralom, kicsit gyorsabban kezd verni a szívem. Nem tagadom, el fog a kísértést hogy itt helyben a karjaimba kapjam, de leállítom magam, miközben szemeim újra ráfókuszálnak a nagy semmi (vagy ami épp ott van...) helyett.

Idézet
/Angol/ Deja vu?

/Angol/ Csak egy zavar a rendszerben. - Na jó. Ennél nagyobb baromsággal nem tudtam volna válaszolni. De nem tehetem meg ami eszembe jutott, és ez már biztos meglátszik egy kicsit szomorú hangnem képében. Közben igyekszek előhívni memóriámból, hogy hol is maradtam le. Verseny. Pisztoly. Egy tár. A vesztes engedelmeskedik a másiknak. Nem vészes.

/Angol/ Benne vagyok a fogadásban, de egy kis módosítással: ha én nyerek, te annyiszor randizol velem, amennyi a különbség. - kis improvizációmnak hála visszatér a régi, "humoros" stílusom, és még egy vigyort is magamra húzok. Egy úriember nem használja ki a helyzetét. Én csak félig.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2015. December 27. 12:43:05
John Smith

/Angol/ Hellén Fúria lennék? Egy amazon hercegnő?

Úgy tűnt, mintha elpirult volna, de lehet, hogy csak a fények játéka. Akárhogyan is volt, a gondolataid a Bázis körül járnak, azokon, akik nem fáradnak és komoly erőforrásokat mozgatnak meg azért, hogy ez a dolog működjön. Ugyanakkor egy dolog azonnal ellentmondásba kerül, még pedig az, hogy ez a hely régi lenne. Sok helyen láttál nem rég érkezett ládákat, olyanokat, amiket még ki sem bontottak! Alig készült el néhány helyiség, igaz, azok elég jól felszereltek még ha elég lehangolóan szürkék is ellentétben azokkal a mocskos kis törpékkel, amik olykor zöld fényeket okádnak felétek…

/Angol/ Fáradtnak tűnsz, majd frissen és éberen…

Nyugtat meg a nő, aki képes lenne legalább kétszer körbefutni egy olyan kis izét, mielőtt az felfogná, hogy három oldalról négy lövést kapott. Ilyen társ mellett valahogy minden olyan reményteljesnek tűnik. Olyasminek, amit a látottak alapján nem biztos, hogy magadénak tudhattál. Raven szavainak súlya akkor nehezedik rád igazán, amikor rádöbbensz, hogy támaszkodsz, mert így kényelmesebb, kevéssé megterhelőbb. Sőt, igazából ekkor tudatodul benned, hogy milyen közel álltok egymáshoz, hogy egy igen kíváncsi szempár fürkészi az arcod…

Visszhangként még ott zümmögnek a korábbi gondolatok, hogy a Legfelső Vezetés rejtőzik, hogy ennek talán okai lehetnek, hogy az emberiséget ismerve netalán tán vannak olyan őrültek, akik szabotálnának valamilyen módon egy ilyen nemzetközi összefogással megalakult és igen sok pénzt, rengeteg pénzt avagy tengernyi pénzt… mert ugye ez a három dolog kell a háborúhoz. Nyílván a Főhadiszállás nem pár nap alatt épült, de biztos, hogy nem is tartott hónapokig, mint egyes országokban. Minden bizonnyal különleges hangsúlyt, elsődleges prioritást kapott ez a tervezet.

A gondolat pedig, hogy vesztésre állunk… talán a remény ellensúlyozza azt. Vannak, akik tehetősek, akiknek elég hatalmuk van és most az egyszer jóra akarják használni. De elkalandoztál…

A katonanő közelsége lehetővé teszi, hogy észrevedd a szeme színét mely nem tiszta zöld, hanem apró barna koronát visel aranyló szegéllyel. Hevesebben dobogó szívvel figyeled, majd pontosan azért, hogy elkerüld eme félreérthető helyzetből fakadó problémákat, inkább másfelé próbálod fordítani a figyelmed. Ehhez némi szavakat is társítasz, hogy így törd meg végleg az esetlegesen bensőségesnek gondolható pillanatot. Kitérsz a kérdésére, a fogadásra és talán picit „pofátlanul”, de lehet, hogy csak bátran megkéred áldozzon rád a szabadidejéből, de ne szolga, hanem partnerként.

/Angol/ Talán… elmondhatnád… van időnk.

Halk, gyengéd és törődő. Biztat és bátorít.

/Angol/ Hm. Keményen alkuszol. Elfogadom, de ez esetben neked Kuksit kell szóra bírnod. Ki kell derítened, hogy miért ilyen… miért kuksol állandóan!
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Haldirien - 2015. December 27. 22:50:59
Evan Mallory

Egy idő után elterelődik Johnról... mármint nem róla a fegyverek közti választás dilemmájára a figyelmem. Nem tudom helyesen felmérni a terepet, ki tudja, mikor lesz szükség komolyabb tűzerőre mint a pisztoly, ha már a lövészpuska hatástalanná válik... és van már egy lövész a csapatban, John személyében, mégis valamiért úgy érzem, hiba lenne, hiszen lövésznek képeztek ki, nem rohamkatonának.
"I'm a murdering insturment..."
Halkan mormogom a szavakat, majd hirtelen nyílik az ajtó és beront rajta egy könnyű felépítésű nő, egy szikla méretű fekete férfi, és két szakállas férfi. Tökéletes katonai alakzatban sétálnak be, majd amikor leszakad az utolsó, a trió egy háromfős alakzatba csap át.
Valamennyire lenyűgöz engem a teljesítményük és fegyelmük, ahogy tökéletesen végiglépkednek a raktár folyosóján.
Szavaimra a leszakadt ember felel, aki elég furcsa hangnemben szólal meg.

Idézet
/Angol/ Üdvözöllek harcos a Ragnarok idején! Armauer ’Scalpel’ Hansen közlegény, a norvég Forsvarets Spesialkommando-tól. A kérdésedre pedig a válasz: Igen. Mi vagyunk a Béta raj. Raptor, Rock, Kuksi és persze szerény személyem!

"Mivan, most ez a férfi mit is mondott?" nem tudom leplezni a meglepődésemet és a mosolyomat. "Mi a kénköves pokol... ezek a nevek... basszus... A raptor teljesen jó, tetszik, úgy igazából látszik a nőn hogy találó a nevének használt kifejezés, igazából nem tudom hogy képes valaki Kuksinak elneveznie magát"
Sajnálatos módon nem tudom megállni, hogy ne nevessek némán, magam alá nézve.

/Angol/ Elnézését kérem, sosem akartam tiszteletlen lenni... csak arh.. hagyja, örülök hogy találkozhattunk, mint mondtam Evan Mallory, a Special Air Services lövésze vagyok, alfa-raj tagja volnék.

Közben a kezemet a férfi felé nyújtom.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2015. December 29. 14:39:54
Evan Mallory

A furcsa talán nem is a hangnem, sokkal inkább a nyelvezet, melyet alig értesz. Sokak azt mondják, hogy az angol az csak angol, de három különböző kontinensen beszélik háromféleképpen. Nem egy szó létezik, amit csak egyik vagy másik nemzet használ és akkor még nem beszéltünk azon igeidőről, amit leginkább a művészek használnak csak. Mint ez a Viking sámán… orvos… szóval Scalpel.

A szavaira elmosolyodsz, mi tagadás, talán pontosan ez volt a szándéka, mert az ő arcán is pontosan olyan vidámságot vélsz felfedezni, mint ami most ébredt benned. A dilemmát is félretetted, annyira meglepett és elgondolkodtatott mindaz amit hallottál, illetve inkább az, ahogy hallottad.

/Angol/ Nem történt baj Mallory fia Evan! Idővel megérted, hogy kinek miért adták azt a nevet amit. Idővel az alfa raj is így fog tenni.

Elfogadja a felé nyújtott jobbot (balt) és határozottan megszorítja pont kellő ideig. Ezután elpillant a fegyverállványok felé, majd vissza rád és halovány mosollyal nyugtázza a döntésképtelenségedet. Nem ítélkezik feletted, talán még meg is érti milyen nagy problémával néztél/nézel szembe. Ezután a következő szavakkal szól hozzád már kevésbé örömteli hangon:

/Angol/ Sajnálom az elesett harcostársat. A Lelke most már a Valholl-ban van, a legszebb és harciasabb Valkűr kísérte a Csarnokba és most már Odin mellett folytatja a harcát Fenrir ocsmány fajzatai ellen!

Együttérzése őszinte, de ő nem a végső elmúlást látja a halálban, hanem egy lehetőséget, hogy egy másik síkon harcoljon/harcoljanak tovább. Szerinte eljött a Ragnarok akármi is az (persze akár eszedbe is juthat) és ez azt jelentheti az ő esetében, hogy Odin és serege is csatába indul.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Haldirien - 2016. Január 01. 15:16:30
Evan Mallory

Igazán lehidalok ettől a figurától, a szavainak az egy részét megértettem, de hogy mit jelenthet a Ragnerock azt nem tudom, nem valószínű hogy egy zenei irányzat, inkább valami mást tudnék elképzelni neki, de lehet hogy egy norvég zenei irányzat, így hát kissé zavartan, de főképp szélesen mosolyogva válaszolok neki, ami úgy tűnik kedvére való.
Aztán újra megszólal, ez már érthetőbb, hiszen nem használ idegen szavakat amiket nem értek, bár az akcentusa miatt nehézkesen értem meg, de annyit tökéletesen, hogy azt hiszi Mallory az apám. És hogy mi is el fogjuk nevezni magunkat.

/Angol/  Valóban? Miért tennénk olyat? Már elnézést de a Scalpelt nem lehet gyorsabban kiejteni, mint a Hansent, főleg hogyha azt csak Hanra rövidítik. Persze ha valaki mást Emanuel de Galezzianonak hivnának, vagy valami kellő hosszú névvel, akkor logikus lenne hogy összetartásból mindenkinek egyéni neve lenne... de nem tudom, van ilyen? - kérdezek rá elég széles mosollyal. - Egyébként csupán a "Kuksi" név az, amelyik.. - torokköszörülés - Nem igazán egy komoly név.

Addig szorítom a kezét, ameddig ő is, majd a téma komorabbá vált, és a kínai katona elesése iránti együttérzését fejezi ki a férfi.

/Angol/ Bár nem tudom mi az a Ragnerock, de azt hiszem a Valkűrökről már hallottam, szintúgy Odinról és Fenrirről, köszönöm az együttérzését, lehet alkalmam lett volna megmentenem, ha hamarabb kerülöm hátba azt a törpét.

Majd hirtelen bevillan egy ötlet, és gyors távozásra buzdít.

/Angol/ Nem tudja esetleg hol van az Orvosi? A századosunk súlyos sebeket szerzett, illő volna megnézni hogy van.

Ha megmondja az útvonalat, követem és megkeresem Callixto századost.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2016. Január 01. 20:09:58
John Smith

/Angol/ Na, ez jó név. Amazon - mosolygok a nőre. Ugyan túl sokat nem tudok a harcos nők klánjáról, de az a kicsi amit tudok, ráillik Ravenre.

Idézet
/Angol/ Talán… elmondhatnád… van időnk.

/Angol/ Csak eszembe jutott mindaz, amit nem lehet megtenni - magyarázom szomorkás mosolyra váltva, miközben a falat (vagy ami a közelben van) támasztom.

A baj ezzel a helyzettel, hogy tényleg nem tehetem meg ami eszembe jutott, még ha nem is valami perverzióról van szó. Egyszerűen csak romantikus, és egyben tradicionális beidegződésem miatt (amit mások sokszor csak félősségnek tekintenek) nem szokásom ilyen hamar bármi... többet kezdeni a nekem tetsző nőkkel.

/Angol/ Rendben, akkor először kipihenem magam, aztán meglátjuk ki céloz jobban. Már csak az lenne a kérdés, hogy merre vannak a hálókörletek, és hogy elkísérsz-e - nevetek.

Ha kipihentem magam és túlestünk a versenyen is, akkor majd arra is megkérem, hogy egyből vezessen is körbe a Bázison. Ezután ha elkísér, akkor vele, ha nem akkor egymagamban elmegyek a nevezett helyre, és megkeresem az ágyam. Ha már a fegyvereket is felcímkézték, akkor az ágyakkal is hasonlóan tehettek. Ha mégsem, hát befekszek egy üres szobába, és álomba ringatom magam legújabb ismeretségemnek örülve.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2016. Január 02. 17:39:41
Evan Mallory

Legalább annyira értetlen vagy, mint amennyire örömteli a pillanat. Szórakoztató a férfi és bár nem teljesen érthető amit mond ez nem teljesen biztos, hogy az ő hibája. Az élet más és más ösvényeken vezetett titeket, így mindenkinek némileg eltér az értékrendje és hite vagy épp motivációs erejének forrása. Akárhogyan is, kitűnően beszéli az angolt, legalábbis nem több akcentussal mint te magad, inkább a mondanivalója lehet kissé idegen… meg a kultúrája.

/Angol/ E neveknek nem a gyors kiejtés a lényege. Ha így közelíted Mallory fia Evan, akkor téves ösvényen jársz. E neveknek jelentése van, erőt hordoznak és nem utolsósorban jellemeznek! De a sereg valószínűleg úgy tekint rá, mint hívójel vagy kódnév. Ami pedig ezt a Han-t illeti, úgy vélem, hogy végül ő sem Solo-ban harcolt.

Mosolyodik el, barátságosan vállon lapogat, amitől úgy érzed, hogy az mindjárt leszakad, de legalábbis elzsibbadt. Van ereje a dokinak, lehet, hogy ’csak orvos’, de olyan aki nem mulasztott el egyetlen erőnléti edzést sem. Lássuk be ez nem meglepő, elvégre harctéri szanitéc, akinek olykor valószínűleg testet kell cipelnie, sebesültet vagy épp eszméletlent, esetleg kómában levőt. A Kuksi névre csak bólint, de nem fejti ki miért az, ehelyett hagyja korábbi szavai beszéljenek helyette.

/Angol/ A Ragnarok Mallory fia Evan nem más, mint a világ végén vívott csata.

Mint kiderült tehát, nem egy zenei irányzat, hanem afféle Apokalipszis. S mint ilyen magában hordozza a teljes pusztulást. Együttérzése őszinte, úgy véled tudja, hogy milyen elveszíteni egy harcostársat. Kézfogása is csak ezt erősítette, mely nem tartott soká, de kellően határozott volt. Miután sajnálkozásodat fejez ki, azt, hogy képtelen voltál időben segíteni csak egy oly pillantás követi, mint aki pontosan tudja mi megy benned végbe. Egyesek azt mondják a túlélők bűntudata. Mások pedig…

/Angol/ Természetesen segítek neked Mallory fia Evan! Nem kell mást tenned, mint követed a világoskék csíkot! De, ha úgy könnyebb, akkor csak indulj a Barakkok felé, a T elágazásnál pedig fordulj balra. A lifttel egy szintet lejjebb mész és közvetlenül a Gyengélkedőbe jutsz!

Szavai, vagy a csík alapján könnyedén megtalálod a helyet és az alvó Századost. Mielőtt beléphettél volna, mozgásérzékelővel találkoztál, mely időben nyitotta szét az ajtókat, hogy belépve egy igen tágas helyre juss. Több ágyat látsz – ezek kerülnek a látóteredbe azonnal – kettőt balra és hatot jobbra, üresek egy kivételtől. Ez az egy jobbra van. Balra még a falon az ajtó mellett egy konzolt láttál (és egy veszélyre figyelmeztető narancsszín plakátféleséget).

Élesebb fénnyel az ágyak felett kékes-fehéren izzó világítótesteket látsz, miközben megindulsz az alvó nő felé. Mindenhol diagnosztikai és más eszközöket látsz, amiket nem ismersz fel. A terem közepén jársz amikor két másik ajtót fedezel fel, hasonlóakat, mint amik a hangártól vezettek a Hadműveleti Központ felé. Valami még van jobbra, de azt innen nem látod és nem is azért jöttél, hanem hogy lásd, a(z alvó és tiszta, finom illatú) nőt, akinek az egész mellkasa be van kötözve és bár az életjelek stabilak, ugyanakkor elég gyengék…

Bip… bip… bip…


John Smith

/Angol/ A Fúria még elfogadható lett volna.

Kuncog, de hagyja, hogy elszakadva tőle valóban pihenni térhess. Kimerültél testileg és lelkileg. Igaz, hogy a jelenléte újult erővel töltött el, de ez csak ideiglenes volt és most talán még jobban érzed, hogy mibe került élve visszatérni. Szavaidat némi értetlenkedő tekintet követte, úgy tűnik nem teljesen értették mit is szerettél volna azzal, hogy „nem lehet megtenni”. A fal erősebb, így könnyedén megtart, fémesen csillan, míg a tekinteted kellő fáradtsággal. Határozott, míg te kifogásokat keresel, hogy miért nem veszed el, amit úgy vélsz megkaphatsz.

/Angol/ Pihend ki magad, megérdemled.

A kérésedre csak elmosolyodik és int, hogy csak utánad. Ellenben amint kiértek az edzőteremből, Raven áll az élre és egy könnyedén megjegyezhető útvonalon indul meg veled a Barakkok felé. Az út nem tart sokáig, ez idő alatt nem zavar meg szavakkal, hagyja, hogy testben és lélekben is a pihenésre hangolódj, mintha tudna valamit amit te nem. Kit tudja, lehet, hogy nem sokára megint bevetés és így minden perc amit feltöltődéssel tölthetsz valóban igazi kincs!

Igazad volt, jól tippeltél, nem csak a fegyverek, de a Hálókörlet ágyai is megfelelő jelzéssel vannak ellátva. Ami még azonnal feltűnik, hogy két raj kapott egy szállást, ugyanis nyolc ágy van. Igaz, csak négy van egymás mellett, de mind „emeletes”. Szinte azonnal rálelsz a tiedre miközben Raven az ajtóból figyel téged. Elsőnek a Százados ágyát találtad, majd a tied volt a második, de biztos vagy benne, hogy a harmadik Evané, a negyedik… talán Wué volt.

Hamar elnyom az álom és ki tudja meddig alszol, de még lecsukódó pilláid közül láttál két formás formát kecsesen távozni majd ahogy az ajtó lezárult, úgy szűnt meg számodra is a külvilág és adtad át magad a megérdemelt pihenésnek…
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Kyra - 2016. Január 07. 20:54:16
Emily Roberts

Az eligazító gyors felmérése gyors. Bár ez nem hiszem hogy az eligazító lenne. Ez már inkább tűnik az ő irodájának. Sivár mint minden a katonaságban. Nagy szekrények, sok monitor/kijelző. Itt már ez meg sem lepő. Utána Bradfordot mérem fel. Olyan hűvös távolságtartó... De felteszem nem egyszerű a munkája és azt tökéletesen elvégzi.

Miután bemutatkozott és engedélyt adott rá enyhe terpeszbe, azaz pihenj állásba helyezkedek. A kötelező hatásszünet után Röviden és tömören kiadja a parancsot, amire még időt sem nagyon kapok. Kérdezési lehetőséget meg csak formalitásból...

Vigyázzba várom magam , egy tökéletes hátra arc után távozom az irodájából.

* Barakk 5 perc, Összehívni Alfa rajt (Mallory, Smith). Raven várjon a díszteremben. *

Ezt kántálgatva magamban sietek le a lépcsőn és elindulok vissza a barakk felé. De miért kéne nekem a barakkba menni? Vagy ott lehet az Alfa raj? Szinte kocogok, persze erősen figyelve arra is, hogy ne lökjek fel senkit és semmit. Közben esetleg ha látom azt a férfit, aki az nem sokkal korábban olyan rendes volt és segített akkor odalépnék hozzá. De sajnos nincs szerencsém, így irány a barakk. Továbbra is mondogatom a neveket, hogy el ne felejtsem. A barakk előtt, a pihenőben megállok és ott kérdeznék meg valakit, de nincs itt senki.  Egy perce még itt nyüzsgött "mindenki". Belépek végül, majd gyorsan halkítok magamon, ahogy meglátom hogy valaki alszik (?) bent. 

* Remélem felébred. Nem lenne szívem felkelteni. Bár ki tudja. Lehet őt keresem.*

Végül úgy döntök - miután az illető nem akar felébredni - hogy valószínűleg nem ő az akit keresk, így ahelyett, hogy felébreszteném inkább halkan távozom.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Haldirien - 2016. Január 15. 06:59:22
Evan Mallory

Hamar rádöbbenek, hogy ő sem beszéli a nyelvet több akcentussal mint jómagam. Érdeklődve figyelem az előadását a nevekről, bár az tény hogy nem igazán hiszem el a nevek mágikus erejéről szóló gondolatai, illetve arról sincs fogalmam honnan vette Han Solo nevét. Harrison Ford... Nagyon jó játék volt tőle, mondják az emberek, én csak egy filmet láttam ezek közül, de az hírlik hogy hamarosan újabb film jelenik meg, legalábbis nekem még azt mondta Johnson, az otthoni barátom, aki teljességgel rajong ezekért a filmekért. Megígértette velem hogy elmegyünk majd közösen mikor már otthon vagyok. Mondanivalója befejeztével vállon vereget de olyan erővel, hogy három négy másodpercig csak azt érzem és a szememen kívül minden más érzékszervem hirtelen inaktívvá vált, legalábbis csak a sípoló hangját a csattanásnak  érzem. Bólintok egy egyszerű válaszként majd hozzáteszem

/Angol/ Lehet igaza van, de én nem tapasztaltam ahhoz hasonlót.

Majd kifejti végre, hogy micsoda az a Ragnarok. "Persze tudhattam volna, hiszen ez gyakorlatilag az Ítéletnap, Apokalipszis, igazat megvallva az emberek közt elterjedt hogy valamikor mostanába lesz a világvége. Ha nem láttam volna ezeket a törpéket sosem hittem volna nekik. De ezek az... Az idegenek? Sok mindenen változnak.

/Angol/ Így már világos... Azt hiszem akkor ez az az idő... Amikor az Istenek kiállnak Asgard és a Világ védelmére mindenféle szörny, holtak meg miegymás mellett akik... Olvastam valahol, azt hiszem Loki szövetségesei.

Eszembe jut Wu, és elönt a bűntudat. Tudtam volna tenni valamit érte? Majd eszembe jut Callixto, és  azonnal utána is érdeklődök a gyengélkedő hollétének, és.mikor válaszol, sietős lépéssel indulok útnak, miután kezet fogtam a szanitéccel.

/Angol/ Köszönöm a segítségedet!

Majd gyorsan lekapom a Nagy Vadászt, és már indulok is.Hamar sikerül megtalálnom a gyengélkedőt, végiglegeltetem a szememet balról jobbra, majd hamar megtalálom Callixto-t ha az ő, hiszen csak egy ágy nem üres. Odasétálok mellé a műszereken megnézem a státuszát, majd elemezem a századost, szemügyre veszem a bekötözött mellkasú nőt, bár inkább csak mint orvlövész tudom ezt. A lélegzete lassú, de egyenletes, úgy tűnik a mellkasa ritmusos emelkedéséből. Tehát a szíve sem akadozik, és szintén nem ver túl gyorsan sem, így azt hiszem nem lesz komoly gond.,  majd benyúlok a mellvértem alá, és kihúzok egy apró, szép keresztes olvasót,  vagy éppen rózsafüzért, pontosan nem tudom melyik a kettő közül, és a kezembe veszem, majd suttogom az alábbi szavakat.

/Angol/ Uram! Oltalmazd meg a századost! Calixto százados bár katona, még se kérdd el lelkét, hiszen a te mesterművedért harcolt a Sátán teremtményei ellen! Tartsd meg őt itt a Földön! Ámen.

Majd a rózsafüzért óvatosan a nő nyakára helyezem.
"Meg van szentelve, remélem megvédi hordozóját"
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2016. Január 25. 20:22:06
Evan Mallory

A hitetlenség. Egykor keresztre feszítették az ilyeneket, máskor meg ateistaként hivatkoztak rájuk. A korok változtak, ahogyan a megközelítése ugyanazon dolgoknak. Lehetne elmélkedni arról, hogy az igaz ateista a legnagyobb hívő, hiszen oly erősen nem hinni valamiben… de a lényeg az, hogy számodra nem bír jelentőséggel az, ami úgy tűnik a felcsernek nagy értéket képvisel.

A hitvilágot egy történetre cserélték oly hirtelen, hogy nem is tudtad követni. Azonban a mozgókép és mindaz amit mostanában a vászonra vittek legalább olyan félelmetes, mint a tény, hogy ezekből most van ami valóra vált. A kis szürkék és Roswel legalább annyira valóságosnak tűnik, mint az, hogy létezett réges-rég, egy messzi-messzi galaxis…

Egy terv, nem több, mint baráttal elmenni a következő kalandra egy olyan világban ahol létezik egy misztikus energia, egy különleges féle, ami az életből ered, amit arra érzékenyek képesek irányítani. Olyanok ők – ezek a Lovagok – mint a varázslók, akik az igazságért harcolnak egy olyan világban, ahol minden pillanat harc a túlélésért. Most éppen egy gyengéd baráti gesztus okán…

Egyedül haladsz, amikor minden részlet a helyére kerül a korábbi beszélgetésből. A világvége most valós, mindegy hogyan hívjuk ott ólálkodik minden ember gondolatainak peremén és makacsul nem akar eltűnni onnan. Ez könnyedén vezethet oda, hogy egy valaki hirtelen megriad és a tömeg zombiként fogja követni. A káosz eluralja a földet – illetve egészen pontosan az emberiséget – ezzel biztos bukásra ítélve azt.

/Angol/ A legendáink szerint Odin vezette istenek és a Loki-t is soraiban tudó óriások vívnak majd meg. Ebben az összecsapásban nem csak a benne részt vevő istenek, óriások és teremtmények többsége hal meg, hanem a világon majdnem minden elpusztul. Angrboda, a Bánathozó együtt hált Loki-val és megszületett Jörmungandr, Fenrir és Hél. A Ragnarok hajnala köszöntött ránk…

Ezekkel a szavakkal és mély meggyőződéssel adott szavai után már tovább sietett. Nem tűnt letörtnek vagy bánatosnak, ellenkezőleg! Tettre és harcra kész, mint aki akkor is szembeszáll az ellenséggel, ha a biztos vereség vár rá. A vereség érzete téged is elönt, ahogy felrémlik Wu és azon lehetőségek, hogy talán lett volna mód segíteni…

De most, Calixto hollétének tudatában indultál útnak, hogy meglepően hamar csatlakozhass a katonanőhöz – némi hálálkodás és illő búcsú után – hogy ott segíts, ahol talán még van remény. Ugyan a halál szimbólumát viszed magaddal a gyógyulás szentélyébe, de nincs senki aki ezt szóvá tenné, így minden választott fegyvered veled van.

Később – mikor már az ágy mellett állsz – ugyan nem teljesen tudod mit jelentenek a képernyőn vibráló számok és grafikonok és ábrák, de úgy véled az egyenletes pityegés megnyugtató. Megnyugodnál, de még nem tudsz, ehelyett választott hited egy apró szilánkját vezet kezedbe és egy halk imát mormolsz a századosért, aki azért valószínűleg rászorul erre. Emellett végül a nő nyakára helyezed e darabot…

Hogy magányodban, pityegéstől és néma szuszogástól övezve a béke egy parányi szikrája ragyogjon fel amit csak a sérült nő árnya tompíthat, a háború és harc, a sebek és halál sötétje homályosíthat el…
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Haldirien - 2016. Január 29. 23:18:50
Evan Mallory

Sosem vallottam magamat ateistának, nem tagadtam semmit, igazat megvallva gyakorta találtam magamat hogy a lelki békét keresem, de mivel sosem sikerült megtalálnom, valamiért, amiről én nem tudok, így egy idő múlva már nem éreztem akkora szükségességét a napi imádkozásnak. Nem véltem azt hogy nem létezik semmi a Mennyekben, csupán csak ritkábban fohászkodtam hozzá, hogy úgy nevezzük.

Majd valami folytán eszembe jut a Csillagok Háborúja film, ami egy remekmű lett, azt kell hogy mondjam, nem is igazán értem meg, hogy miért jutott eszembe, talán az idegenek miatt. Nos, az biztos hogy abban a filmben igen sok ilyesféle lényeket mutattak be, talán... talán lehet hogy az ilyesféle, földöntúli életről szóló történet következtében indították el támadásaikat ezek a törpék? Talán... Talán George... ki volt aki rendezte... valamilyen George készítette el, talán ő tudott erről? Vagy csak úgy döntött hisz a Földönkívüliekben. Az agyamon végigszaladnak a legismertebb idegenek, az a bár jelenet lényei, majd az a Greedo nevűn, aztán elmerengek, hogy ha ilyen törpe lények léteznek, a rendező által megalkotottak is léteznek-e valahol? És vajon a megalkotott szörnyek is? Az ilyen óriás méretű bestiák... nos igen, ez az ami talán jobb ha nem derül ki.

Úgy tűnik a férfi boldogan, izgatottan néz az eljövendő idők felé,
"Csak nehogy letörjön a lelkesedésed"
Ahogy mondja, mintha csak felidézné az emléket bennem, mintha olvastam volna valami ilyesmiről valahol, de igazat megvallva nem is tudom honnan, talán olvastam egy könyvben, ami a Középkori Európáról szólt.

/Angol/ Reméljük sikerül megfékeznünk őket. Sikeres harcot, dicsőt. - mondom, miközben a vállára teszem a kezem, majd aztán már indulok is a Gyengélkedő felé.

Az odavezető úton tovább gyötör Wu elvesztése, de aztán sikerül a figyelmemet egy még bizonytalan, megváltoztatható dologra terelnem, ami pedig a százados hogyléte.
Amint beérkezem a gyengélkedőbe egy hosszú folyosószerű terembe érek, mely ágyakkal van tele, de szerencsére csak egy ember fekszik az egész kórteremben.
Sietős léptekkel haladok a százados felé, majd miután végeztem, tisztelgek neki, szalutálva.

/Angol/  Minden jót a harcaiban, Callixto százados, Evan Mallory közlegény, lelépésre engedélyt kérek.

Megállok pár másodpercre, mintha a nyugvó nőtől válaszra várnék.
Majd három lépést hátrálok, aztán sarkon fordulok és elindulok a hajó felé.
Bekapcsolom a rádiómat

/Angol/ Itt Evan, John, találkozzunk a hajónál ha már... John... Oh öregem... Nyilván kikapcsolta az adót.

Rövid átkozódások kíséretében pillanatok alatt elmúlik mindennemű haragom, feszültség akármi.
Bekapcsolom a walkmanen a már elindított lemezt és hallgatom tovább ahogy a fiú ontja magából a szavakat.
Miután a hangárhoz értünk a hajó fedélzetére felszállok és körbenézek ott, a hajó fegyverzetét, ilyesmiket nézem meg, majd gyorsan elszaladok a fegyverraktárhoz vissza.
Ha ott a raktár a lőtérnek valahol a közelben kell lennie.
A raktároshoz érve megkérdezem tőle:

/Angol/  Jó napot újra, hol találom a lőteret?  - kérdezem tőle udvariasan, bár látszik rajtam hogy sürgős lenne - Köszönöm

Tisztelgek neki majd máris az odasétálok a lőtérre. Nem ártani bekalibrálni a távcsövet, megnézni hord e valamerre...
Tehát nagy céltáblákat kiszemelve először közelre öt lövést, majd távolra is annyit lövök, aztán megnézem a kitérési küszöböket. Aztán elemezni kezdek, ha kell állítgatok a távcsövén is.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2016. Február 04. 09:38:56
John Smith

Elalvás előtt még kátom ahogy Raven távozik. Nem tudok kiigazodni ezen a nőn. Egyfelől nem véletlenül kapta azt a shotgunt, meglehetősen vad tud lenni. Ugyanakkor van benne valami gondoskodó, valami nagyon emberbarát is, és hol az egyik felét mutatja hol a másikat. Lehet csak én nem tudom összeegyeztetni ezeket most félálomban fáradtan.

Ahogy az elalvás, úgy a felkelés sem zajlik egyedül. Egy távozó alak után záródó ajtó neszeire riadok fel. A korábban látott, félszeg nő az, aki Bradfordhoz igyekezett. Ha már úgyis felkeltem, fogom magam és én is távozok a szobából, hogy újdonsült ismerősöm, Raven után nézzek egy beígért fogadás miatt.

/Angol/ Azt hiszem van egy rendezetlen fogadásunk hölgyem - lépek oda hozzá (már ha minden úgy ment ahogy kitaláltam).
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2016. Február 19. 17:54:11
Evan Mallory

Elmélkedésed a Hollywood és a Valóság között, összefüggések és lehetőségek avagy a titkok és azok tudói által a népesség elé tárt képsorozatok valóságtartalma végül oda vezet el, hogy mindig is volt benne valamennyi, de lehet még maguk a készítők sem tudták mennyi. Ugyanez igaz a vallásra. Évszázadok óta nem hallott a közvélemény úgynevezett csodáról vagy bármiről, ami természetfeletti erőnek minősülhetett volna akár a Vatikán vagy az átlagember számára. Ez utóbbi mégis emberek milliárdjait kötötte magához ilyen-olyan formában, míg a földönkívüli élet lehetősége töredékét foglalkoztatja. Viszont te már tudod, hogy ez többé nem misztikus történet amivel a moziba csábítják az embereket, ahogyan azt is, hogy bár csak a kicsi szürkét láttad, egyszerűen képtelen ötlet, hogy csak effélék létezzenek.

Szavaid végső megerősítése annak, amiről az egész beszélgetés zajlott, ami igencsak bajtársi, már-már harcostársi – mintha egy törzsből származnátok – volt, hovatovább baráti. Közvetlen és kellemes, megértő és tenni akarással teli. Éles ellentétben állt a magány és/vagy a bűntudat érzésével, ami elkísért egészen a gyengélkedőig.

Rövid látogatásod végén tiszteletadással búcsúzol, majd távozásod követően már a folyosón szólítod az egyetlen embert, aki még talpon van az alfa rajból. Azonban a hívásodra nem érkezik válasz, helyette néma csend hangjai ütik meg a füled. Még kósza statikus zörej sincs, ami utalhatna valamire, így arra jutsz, hogy a vevő ki van kapcsolva. A következő amit teszel, az egyetlen ami most örömet okoz, hogy tovább hallgatod az eddigi dalt, hagyod, hogy a fiatal férfi szavai töltsék ki a gondolataid helyét miközben visszabandukolsz a fegyverraktárhoz. Keresnéd a lehetőséget, hogy gyakorolhass régi-új fegyvereddel, de pont amikor már úgy véled jó irányban keresel, a bázis hangrendszerén keresztül érkezik egy rövid parancs.

/Angol/ Az alfa raj azonnal jelentkezzen a Hadműveleti Központban, ismétlem, az alfa raj azonnal jelentkezzen a Hadműveleti Központban.


John Smith

A kettőség ami Raven-t jellemzi, meglehetően nagy rejtély. Ez is része lehet a különleges jelenségnek, aki könnyedén válhat bármely raj parancsnokává. Igaz, hogy még nem találkoztál a Béta raj tagjaival, de ki ne fogadná őt felettesének? A gondoskodó tulajdonság révén mindenki tisztában van azzal, hogy törődne az emberivel, de csapattársként is biztos, hogy sem hagy cserben senkit. Nem csak a harcmezőn, de azon kívül is odafigyel embertársaira.
Kérdés az, van e akire különösen…
A másik Raven vad, szenvedélyes és nem kizárt, hogy oly láng ég benne, ami képes felperzselni egy egész idegen inváziót! A kettőség ami jellemzi, pedig a természet kiszámíthatatlanságával csap le az ember érzékeire és egy percig sem hagyja nyugodni azt.

Az ébredés pillanatok alatt történt és már Raven körül forgó gondolatok után… még mindig ő áll az elméd középpontjában. Láthatóan nagyon mély benyomást tett rád, amely hívás egy fogadásként jelenik meg lelki szemeid előtt, így felkászálódsz és nekiindulsz, hogy megkeresd. Elhagyva a Barakkot és a Pihenőt, már a T elágazásnál járva hallod meg a számodra ismeretlennek tetsző hangot, amely egyértelmű utasítást ad:

/Angol/ Az alfa raj azonnal jelentkezzen a Hadműveleti Központban, ismétlem, az alfa raj azonnal jelentkezzen a Hadműveleti Központban.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2016. Február 20. 10:29:12
John Smith

Út közben belegondolok, hogy vajon miért is megyek el a fogadásra. Mármint leszámítva az egyértelmű és első választ, miszerint fogadtunk és ezt illik nem halogatni. Arra jutok, hogy az se teljesen semleges tény, hogy Ravennel kötöttem a fogadást (vagy pontosabban ő velem, mivel én csak a téteket módosítottam kicsit de az alapötlet az övé volt).

Nem sokkal később a hangosbemondó üti meg a fülemet, ezzel végleg kirázva az álmosságot. Egy pillanatig nem tudom eldönteni, hogy merre is van a Hadműveleti Központ, majd arra jutok (némi szarkazmussal), hogy talán az lesz, amelyikben az a marha nagy 3D-s Föld található. Rögvest elindulok arra. Ha rosszul gondoltam és nem ott lenne, akkor megérdeklődöm az első utamba kerülő embertől az irányt, és a helyes helyre megyek.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Haldirien - 2016. Február 26. 21:47:12
Evan Mallory

Éppen már indultam volna, hogy rendbe hozzam a fegyverem, mikor hirtelen felzúg a kommunikátor, és jelzi, hogy gyülekező van.
"Remek... hogy majd a sajátjaimat lőjem le ezzel a szarral. Nem, nem lehet bekalibrálni ezt, mert biztos tökéletes. Nyilván elhord vagy harminc métert." - dühöngök magamban, miközben elindulok a raktár kijárata felé.

/Angol/ Uram!  - fordulok a fegyvermesterhez - Tudja merre is találom... azt a Hadműveleti... Hadműveleti Központot? Tud valamilyen térképet adni a komplexusról?

Majd amennyiben megkapom a választ, az utasításnak megfelelően eljárva felkeresem a fent említett épületet.
Amint megérkezek, tisztelgek, és várom hogy mi volt oly sürgős hogy az egész csapat életébe kerüljön.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2016. Február 28. 18:35:00
John Smith

A gondolat, hogy alig… hm, tizenöt perc sem telt, hogy elbóbiskoltál. Nem vagy a legjobb formádban, így a kérdés csupán annyi, hogy szeretnéd, ha Raven nyerne vagy meg akarod mutatni a legjobb formádat? Mert az bizonyos, hogy találkozni szeretnél még vele, sőt a lőtér ellen sincs kivetnivaló, de az, hogy miképp zárul a megegyezés, már sokkal inkább múlik azon, mennyire erős benned a versenyszellem.

A hangosbemondó szavait követve, némi gyors következtetés után megindulsz a Hadművelet központ felé. Útközben összetalálkozol az éppen kissé elveszettnek tűnő, a Készenléti avagy Fegyverraktárnál tébláboló Evan-ba. Jól láthatóan éppen keres valamit vagy valakit, talán azt, merre kell mennie. Akárhogyan is legyen, rajtatok kívül nincs senki más a helyiségben és nem is siet senki egyik irányba sem. Úgy tűnik, hogy magatoknak kell oda találnotok, akárhol is legyen ez a Hadműveleti… hely.


Evan Mallory

A fegyvered állapota kifogástalan, igaz, nem volt időd a tisztítására a visszatérésetek óta. Mindig történt valami apróság, ami elvonta a figyelmed, lekötötte az időt, de az biztos, hogy nagyon fáradt vagy. Egy pillanatra úgy véled a kommunikátorod jelzett, de aztán kitisztul a kép és rádöbbensz, hogy a Bázisnak van saját belső kommunikációs hálózata és arról hallottad a felszólítást/parancsot.

Sajnos a Készenléti avagy Fegyverraktárnál továbbra sincs senki, így magányosan álldogálsz ott a fegyvereiddel, ellenben nehéz volt nem észrevenni azokat a különféle csíkokat, amik a földön futnak, köztük egy éppen ide. Mikor ezen tanakodsz, a hozzád közeli ajtó nyílik ki hangtalanul, hogy egy ismerős arc lépjen be rajta: az amerikai.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2016. Február 28. 19:13:17
John Smith

/Angol/  Nem ismerik a térkép fogalmát igaz?

kérdezem mesterlövész társamat - a fegyveréből ítélve ő is megúszta a dolgot. Óvatosságból előbb eltartom a kommunikátort hogy ha valaki hallgatózna - ami itt gyakori dolognak tűnik - akkor se halhassa amit mondok. Ugyanakkor ő talán nem ilyen elővigyázatos - lásd korábbi esetek, ezért nem is hagyom válaszolni.

/Angol/ Gyere nézzük meg azt a marha nagy földgömböt, hátha oda kell mennünk.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Haldirien - 2016. Február 29. 17:03:36
Evan Mallory

Éppenséggel tanácstalanul állok mikor megjelenik az amerikai John Smith... közlegény? Úgy tűnik, őt is fentebb emelték a ranglétrán. Meg is érdemelte, az bizonyos. Közelebb lépek felé és a kezemet felé nyújtom.
Amikor a társam megszólal, körültekintően kikapcsolom a rádiót, ki tudja, hány száz módjuk van lehallgatni őket, de most az még nem számít.
Ami azonban számít, hogy nem tudta a fegyverének a távcsövét kalibrálni, ami mesterlövész puska esetén végzetes lehet, hiszen ott még a szél és minden apróságnak óriási szerepe van.

/Angol/ Nem bizony, és ami rosszabb, nem tudtam megállapítani hogy mennyire hord félre a fegyver.

Mutatom felé a lövészpuskámat. Egyszerű, nem a díszítésre, inkább a funkcióra terelték a figyelmüket a készítők, amiért nagy hálát is adtam magamban.
John egy ésszerű tanácsot ad nekem, azt hogy nézzük meg azt a hatalmas földgömböt. Vagy micsodát.
Jobb terv híján, azt hiszem tökéletesen megfelelő.

/Angol/ Menjünk, ha nem is oda kell menni hátha lesz valaminemű térkép ott.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2016. Március 02. 20:48:27
Mindketten

A szóváltástok követően egy halk válasz érkezik. Olyasféle, amibe elég nehéz belekötni, de még ha sikerül is, értelme nem sok lenne. E hangot mindketten ismeritek, talán John egy kissé jobban

/Angol/ A Bázis minden percben fejlődik és épül. Láthattátok vagy most megosztom veletek, hogy számtalan helyiség még nem készült el részben vagy egészben. Igazából az alapokon túl még elég sok minden várat magára.

Közelebb lép, ami picit olyan hatást kelthet, mint egy ragadozó léptei, amely a csordából még nem döntötte el, melyik is legyen a legígéretesebb préda. Megáll mellettetek és a földre mutat.

/Angol/ Az elmúlt órákban, percekben is azon dolgoztak, hogy mindenki megtalálja, amit keres.

A cél felé pillantva több csíkot láttok ott, ahol eleddig mindössze egy (vagy annyi sem) volt látható. Az, amelyik elvezetett Bradford irodájához. Látható, hogy minden vonal folytonossága meg van szakítva és e részen valamilyen felirat olvasható.

/Angol/ Az első, az Alfa raj… ti vagytok. A Béta és Delta pedig nem sokkal előttetek ért vissza első bevetéséről. Ami azt illeti, mi sem töltöttünk itt több időt, mint ti. Ellenben Raptor olyan határozottsággal vezette végig a csapatát a Bázison…

A másik két raj magának fedezte fel a Bázist hulla fáradtan. Úgy tűnik, hogy ők nem tették szóvá, hogy nem találtak még egy csíkot sem, hanem kézbe vették az irányítást és…

/Angol/ Felért egy erőnléti edzéssel, melyben felderítő elemek is szerepeltek – kuncog, majd komolyodik – Erre!

Vezet titeket oda, ahova John szerint menni kellett… és tovább. Igaz, hogy a Hadműveleti Központba hívtak titeket, de így, hogy Raven vezet titeket, már nem kell megállnotok eme köztes helyen, hanem a vad amazonnal az élen folytatjátok utatokat a hangár felé. Mögétek sorakozik a Béta raj négy tagja, köztük Evan által megismert Viking sámán, illetve orvos: 'Szike' is. A köztes folyosón - ami összeköti a hangárt a Hadműveleti Központtal - pillantjátok meg Dr. House-t és Bradford Tisztet, akik élre állnak és elvezetnek titeket egy új, eddig nem látott teremig.

Ez leginkább az egyetemi (vagy középiskolai) időkre emlékeztethet mindenkit, egy biztos, hogy majd teljes kör alakú helyiségben két szinten székek sorakoznak és a középpontban egy kis pulpitus áll. Az összekötő tiszt levezet titeket a képcsőn - amiből szemben is található egy - majd megáll a mikrofon mögött a Doktorral, míg titeket Holló, a bétákat Raptor vezeti az első sorhoz, ahol megálltok a székek előtt. Senki nem foglal helyet, de cserében mindenki vigyázzállásban emeli kezét tisztelgésre

Bradford /Angol/ Üdvözlöm Önöket az XCOM főhadiszálláson! Pihenj!  - viszonozta a tisztelgetést, majd megvárja amíg mindenki felveszi a pihenj-állást - Rövid leszek, lényegre törő. Önök hölgyeim és uraim, átestek a tűzkeresztségen. Eltekintve Calixto századostól, aki még gyengélkedik Önök, mind bizonyították rátermettségüket és különleges képességeiket. Pontosan ennek reményében kerültek e elit, nemzetközi egység sorállományába.

Valamit matat maga előtt, majd:

Bradford /Angol/ John Smith közlegény! Lépjen hozzám! - miután a kellő mód ez megtörtént, látod, hogy egy apró bársony-bélelt dobozt tart a kezében, amelyből egy pajzs alakú medált emel fel - A bevetés során tanúsított helytállása alapján, Önt kitüntetem a Védelmezők Érdemrendjével!

Röviddel ezután a mellkasodra tűzi a medált - összezárja a kis dobozt és leteszi - majd tiszteleg feléd, míg a Doktor csak biccent-bólint egyet feléd.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2016. Március 03. 21:00:29
John Smith

Hirtelen - gyakorlatilag a semmiből - előtűnik Raven, és kommentálja rövid szóváltásommal az ausztrállal. Mi tagadás, sok igazság van abban amit mond. Ahelyett, hogy felfedeztem volna a helyet, inkább vele mászkáltam. Ha vége van a most következő akciónknak, tuti, hogy kialszom magam, aztán elejétől a végéig bejárom ezt a helyet.

Csöndesen megyek a nő után (ha Evan sem akar beszélgetni), és meglepve tapasztalom, hogy nem egészen oda megyünk ahová hívtak minket. Valami kör alakú terem, olyan mint egy iskolai tanterem, csak félkör helyett teljes van (kivéve a két lépcsőt). Körbe állunk az első sorba - a Bétákkal együtt, idő közben ők is csatlakoztak - és egy csoportos vigyázz után pihenő állásban hallgatjuk Bradfordot, amint elmondja az egyébként nyilvánvalót: átmentünk a tűzkeresztségen, hivatalosan is tagok vagyunk. Ami viszont ezután következik, az annál sokkolóbb: engem hív ki. A kellő hagyományos tiszteletadás közepette kimegyek, hogy aztán rám aggasson valamilyen medált. A meglepetéstől a kis kitüntetés nevét is alig tudom megjegyezni, de hála égnek a szalutálás már automatikusan megy, mielőtt visszatérnék a helyemre, a döbbenet enyhe maradékával. Kíváncsi vagyok a többiek is kapnak-e valamit.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Haldirien - 2016. Március 10. 20:49:43
Evan Mallory

Az utolsó percben jelenik meg. Az árnyékból, mondhatni. Magamban káromkodok egyet, majd rávetem a pillantásom aztán megállapodok a mesterlövészpuskámon.
"Ez a nő is mindig akkor jelenik meg amikor nem kéne." - mondom magamban. - "Lehet nem sem képes elszakadni az amerikai bűbájos arcától." - majdnem felnevetek, de sikerül idejében moderálnom magamat. - " Leginkább a lekezelő stílusa és a "mindentudása" zavar."- fut át az elmémen miközben Raven éppenséggel a bázisról és annak is a felépítéséről beszél. - "Elég high technology-nak tűnik az, ahogy megcsinálták. Érdekes. Na és ezt honnan tudod, a madarak suttogták neked esetleg?"

/Angol Ezt csak nem a madarak csicseregték neked, ugye?

Azután, amennyiben nem szólnak hozzám, csendesen haladok végig a folyosón, követve a két gerlepárt.
"Hogy a Raven név után miért minden második gondolatom kapcsolatos a madarakkal, azt nem tudom, de azt igen, hogy ideje lenne abbahagynom, hogy melléktevékenység gyanánt újra meg újra a nő fenekére terül a figyelmem, végül sikerül győzelmet aratnom, mikor is elkezdek foglalkozni a fegyveremmel, kicsit tisztogatom azt.

Amikor megérkezünk, haptákba vágom magamat, majd a kitüntetés során mosolyt villantok amerikai társam felé, mely aztán átvált egy bűnbánó arckifejezésbe, így a tekintetem magam alá helyezem, és az előttem lévő padlót nézem.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2016. Március 11. 19:07:04
Mindketten

/Angol/ Eredetileg itt kellett volna találkoznotok, de így nincs értelme megállni, nem igaz? – mosolyog rátok Raven, majd Evan-ra pillant – Ha a megfelelő madarakkal csipogsz, akkor igen sok dolgot megtudhatsz – kacsint, majd a Tisztképző helyiségben...
 
Úgy tűnik, hogy nem terveztek hosszú beszédet, ami azt illeti talán nem is bánja senki. Újabb apróság, ami bizonyítja, hogy itt bizony a profizmus nem csak üres frázis. Amint John a megfelelő protokoll mellett visszatér a helyére, Bradford azonnal belekezd a mondandójának következő részébe.

/Angol/ Az Alfa raj tagjai: John Smith közlegény, kinevezett szakaszparancsnok. Evan Mallory közlegény, ’Raven’ és a negyedik társuk, aki még a mai nap folyamán fog ideérkezni – itt tart egy kis szünetet, majd – A béta raj tagjai: ’Raptor’ szakaszparancsnok, ’Rock’, ’Kuksi’ és ’Scalpel’ közlegények – lepillant a papírjaira és kissé gondterhelten néz fel belőle – a Delta raj ideiglenesen megszűnt.

Tisztázza végül, hogy egyenlőre csak két szakasz vethető be, de ez hamarost… nos, idővel mindenképp változik. Egyenlőre ti vagytok az emberiség bástyái, az elit, a legjobb a legjobbak között, azok, akik túlélték a tűzkeresztséget. Két egység, nyolc ember akik ténylegesen bevethetőek az idegenek ellen.

/Angol/ Az elvesztett bajtársainktól, helyi idő szerint holnap reggel 0700-kor emlékezünk meg.

Nem mondja, de nem is kell: mindenki ott lesz, aki nem szolgálatot teljesít éppen. Úgy tűnik, hogy ez a pillanat lesz az, ami szinte teljes mértékben összehozz a Bázisra került különleges nőket és férfiakat. Nem elképzelhetetlen, hogy több olyan nemzet is képviselteti magát, amit eddig nem láttatok.

/Angol/ A kommunikátort soha, semmilyen körülmények között ne kapcsolják ki! A Biztonsági Protokoll betartása az egyik legfontosabb a Bázison. Ha magánbeszélgetést kívánnak kezdeményezni, használják a személyes frekvenciákat, amiket Greg Gakis kommunikációs tiszt a Hadműveleti Központban tud átadni Önöknek.

Ezt követően végighordozza a tekintetét mindenkin, hogy végül tisztelegjen, majd annak viszonzása után a Doktor társaságában távozni készül.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2016. Március 16. 15:39:07
John Smith

A beszéd rövidsége - amit zavaromban hosszabbnak érzek mint amilyen valójában - bizonyítja a mostanra már amúgy is nyilvánvalót: itt mindenki komolyan gondolja a világvége-elleni védelmet. Azért valamilyen szinten ez mégiscsak hátborzongató, hiszen ha annyira komoly az ügy, hogy a világ (pontosabban a bolygónk, most már bizonyítottan nem az emberiség az egyetlen értelmes faj a galaxisban) minden részéről verődött össze a legjobbak legjobbjai, hogy megvédjék egyetlen élőhelyünket, akkor bizony jó nagy sz**ban vagyunk.

A folytatás még megdöbbentőbb, mint ami eddig volt. Legrosszabb (ebben a helyzetben az) sejtésem látszódik beigazolódni, ahogy hallom, hogy az Alfa raj vezetője lettem. A taktikai részével még nem is lenne baj, mesterlövészként a terep átlátása "szinte" a kötelezettségem. A gond a felelősség: ha valakit lelőnek a terepen, ha "csak" kórházba kerülnek egy sérülés miatt, akkor az az én hibám. Minden veszteség, ami éri őket az én lelkemen fog száradni. Meglátjuk, mennyire leszek alkalmas...

Megemlítésre kerül még az elhunytak - azaz a Delta Raven kivételével és Wu - temetése (megjegyzés magamnak: szereznem kell egy órát, itt a föld alatt nem nagyon tudom mérni az időt), amire biztosan el fogok menni, illetve a kommunikátor. Akkor ez a Greg Gakis a következő állomás Bradford után. Vajon tudnak olyan kommunikátort is csinálni, mint ami a Men in Black-ben volt?

Pontosítok: az első állomás Evan, aki odajön hozzám gratulálni.

/Agnol/ Kösz, bár vannak kételyeim. - majd kezet fogunk, és csak ezután jutok el Bradfordhoz - Sir. Engedélyt kérek szólni! - ha megadja folytatom - Miért pont én, Uram? Evan több űrlényt lőtt így a terepen tapasztaltabb nálam, Raven pedig személyiségileg alkalmasabb amennyire meg tudom állapítani - hosszabban nem akarok magyarázkodni, de azért kell valamennyi, hogy ne tűnjön lázadásnak a döntés ellen, főleg mivel nem is akarok lázadni.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Haldirien - 2016. Március 17. 23:49:57
Evan Mallory

/Angol/ Biztosan így is van - válaszolom egyszerűen a katonanőnek. - Elvégre a hollót úgy hallottam egykor használták hírvivőként... - utalok Raven nevének lehetséges eredetére.

Mikor megérkeztünk, még talán az egykori parancsnokom is megérzékenyült volna, ha látja azt a tökéletes pontosságot, ahogy szalutáltunk.
A beszéd a szokásos formulákkal kezdődött, majd John kitüntetésével folytatódott, amit nyilván Callixto megmentése ügyében kapott. A bűntudattól erősen lesújtva ekkor a földre szegezem a tekintetemet, hiszen amennyiben nem lép közbe, lehet kivégeztem volna a parancsnokomat.
Azután a csapatokat ismertetik, megkönnyebbülve lélegzem fel annak a hírnek hallattán, hogy John lesz a szakaszparancsnok, talán valahol mélyen van bennem egy kevés irigység, de sosem kívántam vezetni. Nem az a dolgom.
"Csak remélem nem fogod elromantikázni újdonsult bajtársunkkal az időt." - szegezem tekintetem az amerikaira, majd elismerően biccentek egy aprót felé, akkorát amekkora még nem feltűnő.
Majd alig tudom lecsillapítani a belülről fakadó nevető ingert, mikor a főparancsnok is azokon az idétlen neveken hivatkozik a béta raj tagjaira. Igazából csupán Bradford szájából a Kuksi szó... Igazán illúzióromboló volt, hogy úgy mondjam, és ez... Hát lehet nem segítette elő hogy kivívja a tekintélyét.
Végül sikerül magamat rendbe szednem, így semmi sem tör fel belőlem és nem teszem ki magamat annak a szégyennek hogy felnevetek a toborzó tiszt beszéde közben.
Azután, mikor az elesettekröl esik szó, újra elkap a bűntudat valamennyire. Ha nem vagyok fennt. Vagy ha gyorsabban futok, talán sikerült volna lelőni a törpét mielött végzett volna a kínai férfivel. Aki professzionálisnak tűnt a mozgásából ítélve. Talán ő volt a legelitebb. Ki tudja mi folyik Kínában? De a szerencse és a sors két vak és sokszor szemét ellenfél.
Közben eszembe jut egy pillanat, amikor valaki megsorozott engem miközben szaladtam a tetőn. Nem tudom ki volt az, de hirtelen rámjött az érzés. Pár centivel arrébb húzzák a puskát és szétdaráltak volna azok a lövedékek. Olykor pedig a leghűségesebb barát.
Amikor feloszlanak a sorok, megpaskolom John vállát.

/Angol/ Gratulálok, parancsnok, a kinevezéséhez - amennyiben felém fordul a kezem nyújtom felé, amennyiben nem, elfordulok.

Sietősen visszamegyek a raktárhoz, s onnan a lőtérre, szerencsére még az út frissen él az emlékezetemben, és odaérve leellenőrzöm, hogy tökéletes összhangban van e a távcső a puskával, amennyiben nem elkezdem javítani, és csavargatom a kis pöcköket, amikkel mozgatom a távolba látót. Azután visszaindulok a hangárba, és várok további utasításig.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2016. Március 18. 17:05:34
Evan Mallory

/Angol/ Ismert, hogy Noé a galamb előtt hollót bocsát ki a bárkájából, hogy megtudja, lakható-e már a föld a vízözön után – kacsintanak rád

Kissé olyan lehet ez az idézet a Viking harcossal folytatott beszélgetés után, mintha Raven lenne a Világvége lezárásának, egy új kezdetnek hírnöke. Ki tudja? Egy biztos, a profizmus ami körüllengi ezt a helyet, kezd téged is megfertőzni. Természetesen előtte is az voltál, de most mintha tovább fejlődtél volna, legyőztél volna bizonyos akadályokat.

A kitüntetés bizonyossága számodra teljesen egyértelmű, egy élet megér egy plecsnit. Sajnos esetedben a szorgalom a hülyeséggel… tipikus esete állt fent, de szerencsére nem történt baj! Mindenki tanult belőle, így többé nem fordulhat elő. Ahogyan az sem, hogy téged neveznek ki szakaszparancsnoknak.

No nem azért, mert te alkalmatlannak találod magad, hanem… nos, akármi is az oka, biztos, hogy Smith közlegényt ítélték a legrátermettebbnek. Ez valahol azért zavaró, de nem annyira, hogy szót pazarolj rá vagy panaszkodj miatta. Egyetlen aggodalmad van, de erre talán még az illető szakaszparancsnok sem tudja a választ. Csak az idő a megmondhatója, hogy mi fog történni…

Egy elismerő biccentés után a következő szavak elégedetlenséget váltanak ki belőled. Ugyan biztos megvan re az ok, hogy miért így nevezik, számodra elképzelhetetlen, hogy valakinek ilyen nevetséges beceneve-hívójele legyen. Jogodban áll így érezni, de ennél több nem. Ezzel magad is tisztában vagy, így akarattal harcolsz a nevetés és más tiszteletlenség ellen. Sikerrel.

A tekintély… az mindezek ellenére Bradfordé. Oly rutin vezeti minden percben, ami neked talán még évezredek kérdése, de az biztos, hogy nem az elnevezések fogják tompítani a képességeit vagy intelligenciáját. Akárhogyan is nézzük, lehet nem egyetérteni a dolgok jelen állásával, de mivel nem vagy a Béta csapat tagja, így a véleményed…

A következő pillanatban már a megemlékezés miatti érzésekkel harcolsz, mi tagadás, némi önvád merül fel, ami nehezen akar kifakulni. Az biztos, hogy már semmit sem tehetsz és ami történt az már a múlt.  Ahogyan az is, hogy nem zöld halálsugár nyúlt utánad a tetőn, hanem valaki, talán egy társad talált el majdnem és akár Wu sorsára jutottál. Majdnem.

John-al való rövid szóváltásod után elindulnál, hogy végre pontot tegyél a fegyverkarbantartás kérdésének végére. Úgy tűnik minden tökéletesen rendben van, ha valamit kellett is állítani, az lehet, hogy inkább csak a saját magad megnyugtatása végett tetted, vagy amolyan csak azért is mód, hogy minden kétséget kizáróan úgy legyen beállítva minden, ahogy szerinted kell.


John Smith

Igen. Újra és újra szembesülnöd kell, hogy ez a hely a legjobbakat kereste meg és sorozta be az Idegenek elleni harcba, hogy megóvja az emberiséget a teljes megsemmisüléstől vagy valami attól is rosszabbtól. Ugyanakkor itt is csak emberek dolgoznak, és akik ezt teszik, hibázhatnak. Ez olykor apróság, máskor életekbe kerül. Wu-éba, a Delta raj arrogáns tagjaiba vagy éppen olyan civilekébe, akik nem tudtak időben elmenekülni.

Az igazság tehát az, hogy az Univerzum valóban túl nagy hely volt, hogy csak az embereké legyen. Sokak most hitehagyottan kémlelik az eget, mások öngyilkosok lehetettek vagy épp megveszekedett őrültekké váltak. S akkor a legrosszabbról még nem is beszéltünk: az árulókról, az idegen szimpatizáns emberekről, akik a Megváltót vagy ki tudja mit látnak az Odakintről érkezettek idegenekben, akik tevékenységükből fakadóan is meghazudtolják azt.

Akárhogyan is nézed, a Földre súlyos csapást mértek, mindössze maroknyian maradtak talpon, ellenállás alig-alig tapasztalható. A politikusok manőverei most visszaütöttek és a Világ Nemzetei a pusztulás szélére sodródtak. Tökéletesen átlátod, tudod, hogy az USA gazdasági helyzete nem annyira stabil, mint amilyennek az átlagember számára tűnik és bizony a hadsereget (igaz más országok és/vagy államokét) is könnyedén elsöpörték.

Ennyit a Függetlenség Napjáról.

A kinevezésed talán… nos, itt meg kell állj egy vagy több szóra, mert meglepettségedben azt sem tudod, hogy beszívd vagy kifújt a levegőt. Ennek könnyedén lehet köhögés a vége. Az első gondolatod az, hogy valóban képes lennél rá, hogy tudnál irányítani, de aztán egy hang kérdőre von, hogy a mentális terhelés adta kihívásnak is meg tudsz e felelni. Ezt már némi kétség követi, hiszen a könnyebb sérülésektől a halálosig, minden a te döntésed következménye lenne.

Evan-al rövid szóváltásba keveredsz, de láthatóan ő már lélekben máshol van, igaz, a gratulációja teljesen őszintének hat. A kézfogást – mely rövid, de határozott, kellően férfias és mégis valahol bajtársias – követően már Bradfordot csíped el, aki éppen a Dokival indult el kifelé. Könnyedén beérted őket és csatlakozol hozzájuk, ám ezúttal az Összekötő Tiszt eltekint a formalitástól és egy biccentéssel engedélyezi, hogy szólj. A válasza pedig:

Bradford /Angol/ A mennyiség nem egyenlő a minőséggel fiam. Raven pedig bár kitűnő katona, pont a személyisége miatt ítéltük meg úgy, hogy alkalmasabb a szakaszparancsnoki kinevezésre, mint ő.

A Doki – aki eddig csak a botjára támaszkodott, meg sokat tudó ábrázattal bambult maga elé – e szavak után pillant rád, majd:

Doki /Angol/ Ne feledje katona, hogy a Kis Holló nem is oly rég vesztette el a többi kiskakast.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2016. Március 21. 15:51:02
John Smith

Megvárom, míg mind a két tiszt befejezi.

/Angol/ Értem. - minden további vita felesleges és kártékony. Az már ebből látszódik, hogy nem ugyanúgy gondolkodunk: szerintük a veszteség Ravent hátráltatná, könnyebben pánikolna, és idegbajos lenne egy idő után. Szerintem a feszültség csak óvatosabbá tenné, így nagyobb körültekintéssel vezetne minket. A lényeges különbség az ő véleményük és az enyém között azonban nem az hogy más oldalát látjuk az érmének, hanem hogy ők a feletteseim (legalábbis Bradford biztosan, de a Doktor tapasztalata - felteszem van neki, nem véletlenül van itt - nálam ugyanannyit nyom a latban mint egy jelzés a vállon).

/Angol/ Uram, milyen egyéb kötelességeim vannak szakaszvezetőként az Alfa raj harctéri vezetésén kívül?
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Haldirien - 2016. Március 26. 19:40:17
Evan Mallory

Raven válaszára csupán bólintok egyet, már igazán unom hogy az emberek ilyen furcsán fogalmaznak, nemmintha nem ismerném a történetet, de miért kell ennek a nőnek mindig ilyen dilisen fogalmaznia, nem tudom.
Bradford rutinja tekintélyt parancsol, de nem erősiti azt meg az a tény, hogy katonái idétleb becenevét használja. Ez tény.
Azután bekalibrálom végre a fegyverem,, majd visszatérek a halottaktól vett búcsúra, onnan pedig aa hangárhoz megyek
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2016. Március 28. 10:14:52
John Smith

A várakozásod alatt két dolog tűnik fel. Az egyik, hogy a Doktor nem katona, így bár járna neki legalább egy hadnagyi rangjelzés, úgy tűnik a férfi valamilyen civil specialista. A másik pedig, hogy ők valamit tudnak amit te nem és emiatt választottak téged. Ezt említették is, de úgy tűnik, hogy lehet még valami, ami miatt úgy vélik, hogy az osztag vezetése a te kezeid között van a legnagyobb biztonságban. Kell, hogy legyen rá racionális válasz, csak te valószínűleg nem rendelkezel a kirakós minden darabjával.

Az, hogy ők esetleg mi mindent láttak – mert mindketten idősebbek, mint te – az elmúlt évek során, illetve miket tapasztalhattak az Idegen Invázió kapcsán, illetve milyen anyag van a birtokukban, amit elemezve végül Raven nem kaphatta meg a szakaszvezetői posztot... úgy tűnik, hogy bármilyen hibát is vétettél, mindent megtettél szerintük, ami egy jó katona ismérve. Az a medalion is valami effélét sugallhat, ami ott himbálózik a mellkasodon.

House /Angol/ Na fiam, nem tűnik hülye gyereknek. Gondolkozzon! Mit vártak el magától a parancsnokai? Biztos vagyok benne, hogy nem lesz gond!

S valóban, voltál már egyedül és csapatos akcióban, néhány alaptétel azonban minden helyzetre igaz volt. Az egyik legfontosabb, talán mantraszerű a hadseregben, hogy senkit nem hagytok hátra. Az, hogy a parancsot kérdés nélkül végrehajtsák – kivéve, ha az minden kétséget kizáróan hülyeség – és az, hogy a csapat összes tagja és az egész felszerelése minden esetben legyenek harcra kész. Életek múlhatnak rajta…

S persze ez még nem minden…


Evan Mallory

Az unalmad sajnos nem segít. Igaz, hogy számodra ez semmit sem ér, de úgy tűnik sokan fordultak a vallás felé, hiszen egy ilyen esemény minden emberből mást és mást hoz ki, de a legtöbben bizonyosan olyan erők felé fordulnak, amitől védelmet, megértést és biztonságot várnak. Van e ennél jobb egy olyan természetfeletti erőnél, ami állítólag mindenható?

Természetesen megközelíthető ez az egész tudományos módon is, de nem mindenki született matematikus vagy rendelkezik PhD fokozattal, veti bizalmát a technikába. Ami azt illeti, a nagy tömeg, a közel hat-hét milliárd ember elenyésző százaléka képes arra, hogy a félelmét leküzdve olyasmit tegyen, mint amit Bradford. Egy tiszt, aki önként vállalkozott arra, hogy koordináljon egy katonai ellenállást olyan erőkkel szemben, amit még soha nem látott az emberiség…

Könnyedén elképzelhető, hogy mivel minden ember különböző, így bizonyosan a gondolkodásmódjukban is akadhatnak eltérések, sőt, mivel minden változik – még az emberek is, főleg ilyen szélsőséges helyzetben – így az állandósultnak tűnő szemléletek is könnyedén vesznek más irányt. Az emberek, a civilek most világszerte pánikban lehetnek, de még egy edzett katona is vélheti úgy, hogy bizonyos engedmények segítik a halállal dacolókat.

Ezen gondolatok végére már a fegyverraktárban kalibrálod a fegyvered, amin – talán meglepetésedre – nem sokat kell dolgoznod. Úgy tűnik, hogy a fegyver kifogástalan állapotban van és olyan minőségi anyagból készült amit te még nem használtál ezelőtt.

Alapvetően hamar elkészülsz a tervezett karbantartással és indulnál a Megemlékezésre, de egyfelől nem tudod hol lesz – kivéve, ha nem ugyanott, ahol most voltatok – másfelől mikor már ott állsz egyedül rádöbbensz, hogy a helyi idő szerint 0700 az nem most, hanem holnap reggel lesz.

A Hangár eltekintve a hatalmas és eddig még sosem látott szállítóképtől, további két meglehetősen szokatlan vadászgépnek is otthont ad, melyek – akárcsak a nyitott rámpával álló – felszállásra késznek tűnnek. Úgy véled, hogy az igazán fontos dolgok olajozott fogaskerekekként működnek…

Ellenben láthatóan most épp egyedül vagy.
Kivéve talán egy halk, morgó hangot.
Rádöbbensz, hogy ma még nem ettél…
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2016. Március 28. 10:33:39
John Smith

Az eddigi parancsnokaim, akik emberek ellen vetettek be, feltétlen engedelmességet vártak el, mindennemű visszakérdezés vagy bírálás nélkül. De ezek ketten nem ilyenek így ebbe az irányba nem kell gondolkodnom. Ugyanakkor mivel nem voltam még ilyen helyzetben (gondoljunk bele: űrlény invázió, a legjobbak legjobbjai, különc ám emiatt okos és megbízható vezetők és a többi), ezért most bizonytalan vagyok. Így lehet az, hogy valahogy félreértették a kérdést - mivel kicsit hülyén fogalmaztam.

/Angol/ Pontosítanék. A szakasz felkészültségének és hatékonyságának kötelességével természetesen tisztában vagyok. Engem az érdekelne, hogy mit várjak el egy titkos bázistól, amit űrlényinvázió ellen használunk?

Remélem így már érthetőbb lesz. Az, hogy nem hagyunk hátra senkit, és a saját katonáim élete fontosabb mindennél, nos, az nyilvánvaló. A kérdés arra irányulna, hogy itt a bázison milyen dolgunk lesz? Meg kell tanulnunk kezelni a mütyüröket hogyha a technikusok kiesnek, beállhassunk a helyükre? Ne adja ég, mi takarítjuk a bázist "jellemfejlesztés" céljából (ez csak egyszer fordult elő egy különösen hülye parancsnokommal, és Bradfordékból nem lehet kinézni, így erős túlzás, de manapság szélsősége időket élünk).
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Haldirien - 2016. Április 01. 16:50:54
Evan Mallory

A vallás igazán érdekes kérdésként van jelen életemben, hiszem benne, és büszke is vagyok rá, de attól függetlenül ebben az esetben sem mondanám, hogy az Úr Jézus Krisztus, a Bárány visszatérésére kerül sor napjainkban, és a világot a Hamis próféta és a Bestia irányítja. Mondhatnám, de úgy hiszem ez, még legalábbis, más. Elvégre most összefogtak a Föld országai, hogy együttes erővel álljanak ellent a fenyegetésnek. És bár nagyon nehéz, de ki kell tartanunk, nem engedhetjük meg magunknak, hogy vereséget szenvedjünk. Mert bár nem tudják, de bennünk bízik az emberiség. Ez kemény felelősség.
Ellenben mekkora esélye lehet majd az embereknek, amikor maga a Teremtőjük és annak serege indul meg ellenük. Úgy hiszem reménysugár sincsen. És nem hinném hogy ezek a törpék lennének az angyali seregek.
Végül elismerően nézem, hogy a fegyverem remek állapotban van, így nem is szükséges sok módosítás, kissé elállítom, hogy olyan legyen mint amihez szoktam, majd elnézek a ravatal felé, és csak ott döbbenek rá arra, hogy csak holnap lesz majd a búcsúvétel, így hát vissza is megyek a hangárba, ahol szemügyre veszem az új vadászgépeket, igazán remeknek tűnnek, kíváncsi vagyok, hogy a világ légitengerészeteinek ászait választották-e ezeknek a bestiáknak a pilótáinak.
Azután elindulok, hogy megkeressem a menzát, és megtöltsem valami undorító étellel, amit itt készítenek.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2016. Április 05. 20:57:30
John Smith

Nem kizárt, hogy te fogalmaztál félreérthetően, de az sem, hogy a Doktor tévedett, vagy, ami talán a leginkább elképzelhető helyzet: tesztelnek téged, mint vezetőt. Apró kis próba, de lehet, hogy annál nagyobb jelentőséggel bír. Mindenesetre pontosítasz, és továbbra sem tudsz szabadulni az érzéstől, hogy ezzel akartak rávezetni/terelni a helyes szóhasználat fontosságára, melyen akár életek is múlthatnak.

Bradford /Angol/ Nemzetközi összefogás és a fenyegetés mibenléte révén a lehető legjobb és leghatékonyabb. Ha ennél pontosabb részleteket akar tudni, akkor keresse fel a tudósok felelős vezetőjét Dr Vahlen-t és a mérnökökét, Dr. Shen-t. Mivel Önök a harctéren kockáztatják az életüket, úgy joguk van nagy súllyal bíró tanácsot adni a kutatás és tervezés irányának. Remélem maradéktalanul megválaszoltam a kérdését Smith közlegény.

Amennyiben még van kérdésed vagy nem mindenre kaptál kimerítő választ, úgy türelmesen várnak, hogy feltedd őket, de ha nincs más, úgy folytatná a kettős korábban már megkezdett útját… valamerre. Ugyanígy Raven, aki nem tűnik csalódottnak, hogy nem ő lett a szakaszparancsnok, sőt, mintha kissé megkönnyebbült volna. Ebben nem vagy teljesen biztos, de könnyű léptekkel siet a Hadműveleti irányába.


Evan Mallory

A gondolat, miszerint a világ országai összefognak teljesen helyes. Mindegyik? No, ez viszont már egy sokkal érdekesebb kérdés. Ebből még következhet jópár másik is, rögtön kettőnek a kulturális és vallási különbségeké. Lehetséges, hogy… annyi minden, hogy végiggondolni is fejfájdító lehet. Az emberiség vajon képes lesz ellentmondani önnön áskálódóan pusztító természetének vagy azon kevesek, akik tennének, csupán csak elódázzák az elkerülhetetlent?

Mennyire lesz hatással mindenre a politika, azon emberek befolyása akik kellő hatalommal és/vagy anyagi forrásokkal rendelkeznek? Kik döntik el, hogy hova utazzon el az alig négyfős csapat bevetésre, ha több célpontot támadnak? Mi lesz a következménye mindazon döntéseknek amik majd az itteniekre várnak? Elég lesz e a Hit vagy ennél sokkal több kell majd, hogy megbirkózzanak mindazzal ami majd rájuk vár egy olyan háborúban, amit ember még nem látott azelőtt.

A Tisztképző egy téves kitérő volt, de rövid időn belül korrigáltad. Mindezt azután, hogy a fegyvered végre teljes kivizsgálás alanya lehetett és ezek után sem találtál benne semmi kijavíthatatlant. A hangárba érve is azon tűnődsz amellett, hogy – látva a vadászgépeket – elismerően ítélkezel e halálosnak tetsző fémmadarakról, hogy mi vár még az Emberiségre. A gépeket illetően pedig talán úgy véled, hogy akárki is repül rajta/vele csak egy kifejezéssel illethető: Tom Cruise… mármint Top Gun!

A Menza.
Egy hely, ahol az ember pótolhatja az elveszett energiákat.
A hely, ahol mindezt ízek formájában teheti, olyanokban, amelyeket valószínűleg nagyon finomnak talál.
A profizmus itt sem jelent kivételt. Miért tenné?

Ez az a hely, ahol az elit olyan harcba bocsátkozott, ahol minden C-vitamin-ra szükség van.
Ezért az ételek mindamellett, hogy tökéletesen vannak tálalva, de ízre és mennyiségre is pontosan annyi, amennyire csak szükség lehet.
Így a korai feltételezéseidet az undorító jelzővel illetett valamiről…
Csalódnod kell. Nem kicsit, de cserében elég nagyot. Valószínűleg sosem ettél még ilyen ínyenc ételt (és egészségeset)

Senki nem zavar meg, az étkezés nyugodtan telik…
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2016. Április 06. 15:37:13
John Smith

/Angol/ Maradéktalanul Uram, köszönöm! Engedélyt kérek a távozásra!.

Ezután Ravent keresem, remélve hogy még itt van. Csak most tűnik fel, hogy nem gratulált... bár felszabadultnak tűnik, lehet csak elfelejtette megkönnyebbülésében...

/Angol/ Milady, mikor óhajtja megkezdeni lövész versenyünket? - kérdezem szándékosan megcsavarva a mondandómat - Ha megfelel akkor elmegyek magánfrekvenciákat kérni, aztán lerendezhetjük.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Haldirien - 2016. Április 10. 11:12:36
Evan Mallory

Egyszerűen hihetetlennek vélem, hogy az emberiség képes lenne együttesen összefogni, hogy megvédje ezektől a törpéktől. Földönkívüliek ezek, vagy mutánsok, akik valamilyen radioaktív hatás, mondjuk egy új fegyver kísérletének estek áldozatul? Vagy valami koboldok a fantasy könyvekből és mesékből? És ha ilyenek vannak, vannak sárkányok is meg ilyenek? - ez a gondolat széles mosolyt csal az arcomra. - Vicces lenne... - majd belegondolok, mi lenne, amennyiben TÉNYLEG bekövetkezne, és lelohad az a vigyor az arcomról.
Tehát, hogy is várhatnánk el a Föld országaitól, hogy egyesüljenek, hiszen ötven éve még egymás torkát cincálták, és azóta is csak a halálfélelem volt az, ami megállította Amerikát és a Szovjetuniót, hogy szétbombázza a világot, ha tudtak volna hamarabb lesújtani minthogy ellenfeleik elindítsák feléjük a rakétáikat, már az egyik kontinens egy kietlen sivatag lenne, ha nem az egész föld.
Azután ahogy nézem a vadászgépeket, egyből a világ nagy ászain pereg az agyam, egy filmből való szereplőn, a Top Gunból, illetve a Special Air Service kiváló pilótáin, akikkel együtt mentünk bevetésekre. Pontosabban Kevin Halloway és Marvin Smith azok, akikre visszaemlékezem, köztük és a kötelékem között szoros barátság alakult ki, ők voltak a helikoptereink kísérői.

A menza minősége igazán meglep, és nem tudom eldönteni, hogy a jobb vagy a rosszabb értelemben. Úgy tűnik hogy itt is figyelnek arra hogy a bevetések során szükséges anyagokat megkapja a szervezet, de nem tudom mennyire helyes katonákat rászoktatni az ízléses és elit étkezésre. Jól esik persze, de van bennem egy kevés ellenérzés. Minél jobban eszik az ember a fronttól távol, benne a közepébe annál inkább nem lesz megelégedve és megtelítődve az ottani, igen csak hiányos étellel. Ami halálos lehet. Főleg ha elkezd egy mesterlövész gyomra korogni.
Miután végeztem, először a mellékhelység felé veszem az irányt, onnan gyakorlatozni kell mennem. Ha John parancsnok lesz, nekem kell átvennem a lövész szerepét.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2016. Április 11. 19:41:58
John Smith

A távozás engedélyezése mindössze egy biccentés volt, de az teljes mértékben magában foglalta azt. A két férfi elhagyja a helyiséget, amíg te Raven-t keresed. Egy pillanatra nem tudni, hogy az, nem gratulált milyen érzéseknek vagy másnak tudható be, de láthatóan nem is teljesen itt járnak a gondolatai. Azzal, hogy téged neveztek meg szakaszparancsnoknak és nem őt, úgy gondolhatod, hogy a témát magában le is zárta. Elfogadta a döntést és nem kívánt semmilyen formán ellent mondani. Bárhogyan is legyen, sietned kell, hogy utolérd, ha még itt utol akarod érni…

/Angol/ Jöjjön hát monsieur Armand de Sillègue d’Athos d’Autevielle, vívjuk meg csatánkat!

Mosolyog rád, miközben úrhölgyként lépdel előtted, végül megáll a Hadműveletinél

/Angol/ Tégy úgy, addig keresek egy másik Armand-ot, csak ő Armand Jean du Plessis de Richelieu

Igazán fura hangzása van e francia szavaknak, de egyértelműen felismerhető. Egyedi, különleges és állítólag a szerelem nyelve! Ellenben, hogy ki ez a két Armand, az könnyedén lehet, hogy elsőre kifog rajtad.


Evan Mallory

Kétkedéseid oly érzésekkel keverednek, annyira intenzív félével, hogy elmosnak mindent, ami reménnyel töltene el. Elképzelhetetlen számodra, hogy a Föld népe képes legyen arra, amit több ezer év alatt egyszer sem tudott megtenni. Ami azt illeti, könnyen igazad lehet. Sőt, talán te és a hozzád hasonlók látják helyesen. S mindez hova vezet? Ha az ilyen emberek irányítanak… mi lesz azokkal, akik másképp vélekednek?

Az is kérdéses számodra, hogy egyáltalán odakintről, a Nagy Feketeségből érkeztek vagy valami elfajzott genetikai/katonai kísérlet eredményei. Ugyanakkor a fegyverek és a technológia akkor miért nem áll a ti rendelkezésetekre is? Nem beszélve arról, hogy mennyi ideje mehettek ezek a kísérletek, ha már… ki tudja mennyien vannak? A terveik felől nincs kétség, hiszen a Világuralom elég egyértelmű ebben az esetben.

Egyre vadabb ötleteid vannak, egyre könnyebben jönnek a hihetetlennél-hihetetlenebb elképzelések amik már-már  mesékbe illők. Jót is nevetsz mindezen mígnem rádöbbensz, hogy a legjobb tudásod szerint akár még ez is megtörténhet. Könnyedén, hiszen mindaz amit eddig tudtatál/tudott az emberiség, messze nem felelt meg a valóságnak. Sokkal inkább azok dörzsölhetik a tenyerüket, akik elrablásokról és más effélékről beszéltek…

De… kétled, hogy a világ bármit változott volna. Így már az is kész csoda, hogy ez a szervezet létezik, hogy van aki szembeszállt a fenyegetéssel, hogy az ellenállás ezen formája képes tartani magát… még. Vajon kinek fog ez szemet szúrni idővel, milyen UFÓ szimpatizánsok szervezkednek majd az XCOM ellen és milyen elvetemült tervet követnek majd? Képesek lesztek e egyszerre két fronton harcolni, ha az árulás bekövetkezik?

Egyenlőre úgy tűnik, hogy kéz Ace barátod nem kapott meghívott, míg te itt vagy. Az is igaz, hogy helikoptert sem láttál, úgy tűnik nem is nagyon használnak effélét. A madarak – köztük amivel te is küldetésen vettél részt – elavulttá tették ezt a légközlekedési formát. A jelen állás szerint nem kevesebb, mint három pilóta van a bázison, de te még egyikkel sem találkoztál, sőt, azt sem tudod hol lehetnek.

Nem úgy az étkező, ahol épp olyan étket fogyasztasz, ami azelőtt talán nem volt mindennapos az életedben.  Az étel az elképzelésekkel ellentétben igazán finom és elnézve a sokszínűségét, minden benne van amire egy erős igénybevételnek kitett szervezetnek csak szüksége lehet. Véleményed szerint ez legalább annyira rossz, mint amennyire jó, amolyan áldás-átok egyszerre, de lássuk be, a profik megbirkóznak ezzel vagy… nos, kihullanak.

A mellékhelyiség meglátogatása után gyakorlatozni indulsz. Úgy véled, hogy lövész szerepében kell majd tetszelegned, ami könnyedén így lehet majd, de az is, hogy teljesen más parancsot fogsz kapni. Elvégre eddig egyedül Raven közelharci specialista, míg John és te inkább távolabbról szerettek beavatkozni. Útközben nem találkozol senkivel egészen a gyakorlótérig, ahol a teljes béta szakasz jelen van és igen aktívak, hogy tartsák a kiváló eredményeiket!
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2016. Április 12. 16:11:57
John Smith

Elsőre nem értem a célzást - elvégre első hallásra kihallani Athos nevét a sok közül, ám mire elhangzik Richelieu neve is, beugrik, honnan volt ismerős - majd az is, hogy akaratlanul én is idéztem a Három Testőrből, mikor Milady-nek hívtam Ravent. Ugyanakkor kicsit hátrányba vagyok, mivel, ellentétben a Mátrix-al, amit idősebbként is láttam, a Három Testőrt csak kisfiúként olvastam, míg a belőle készült filmeket nem is láttam.

/Angol/ Kérem adja át üdvözletemet Buckingham hercegének.

Ezután megkeresem az említett Greg Gakist, és kérvényezem a privát frekvenciát. Végül megkeresem Ravent - újra -, és megvárom míg végez a dolgával. Egyben megnézem azt is, hogy kihez ment, kit hasonlított a Vörös Eminenciáshoz), és irány a lőtér.

/Angol/ Egyébként nem tudod, ki lesz a negyedik kis csapatunkban?
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Haldirien - 2016. Április 26. 06:37:53
Evan Mallory

Az elmém vadul forog és zakatol ahogy az ujjaink és a géppuskáink tették a terepen.
Ki tudja már, mi folyik itt. Ha űrből jöttek, a NASA mért nem jelezte előre? Vagy megtette, de a vezetőség nem kívánt pánikot kelteni?
Nem tudom, én igazából a mutálódást sem tartom lehetetlennek. Kitudja, lehet az van mint volt Nagasakinál és Hirosimánál 1945-ben, kifejlesztett valaki egy halálos fegyvert és kipróbálta. Szerves élőlényeken. Mint az ember.
De azután hagyom a gondolatatot elszállni, és inkább a pilótákon gondolkodom.
Igazán nem tudom, hogy kik lehetnek a vadászok pilótái mert eddig még a transzport repülőt vezető pilótával sem találkoztam.
Azután teszek egy kisebb kitérőt az ebédlő irányába, ahol egy francia étteremhez hasonlatos ételeket fogyasztottam, amely igazán meglepő volt. Miután felkerestem a mellékhelységet, amely után a gyakorló terembe megyek.
Nem is gondoltam arra, hogy a béta osztaggal nem fogok találkozni.
Igazat megvallva egy pillanatra rajtuk tartom a szememet, majd elhatározom, hogy nem nézek rájuk, persze azért közelebb érve rájuk köszönök.

/Angol/ Jó munkát kívánok, uraim!

Tör fel lelkem mélyéről a brit úriember jelleme, majd hamarosan el is múlik, amikor kezembe veszem a nagy lövészpuskát, lehelyezem a lőtéren egy asztalra, majd gyorsan áthozom a "Királynőt" is, azután elkezdem a gyakorlatot az automata géppuskával, melyet a pontosság kedvéért visszaállítottam egylövetű üzemmódba, majd a mesterlövész fegyverrel kezdem meg az összemelegedést.
"Nah lássuk melyik mennyit ér" - villant át az agyamon, elvégre meglehet hogy engem is ki fog a parancsnok küldeni a közvetlen frontra, meghatározva a fegyvernememet a gépfegyverben. Így hát felveszem a szükséges felszerelésty mely egy pár füldugóban és egy védőszemüvegben kimerül, amennyiben kétszáz lábnál közelebbiek a legtávolabbi célpontok (100 méter az európai mérték szerint) akkor a azokra lövök az egész gyakorlat során egyébiránt úgy százhatvan lábnál kezdem, majd öt találat után kétszáz, és azután ötven lábbal minden ötödik találat után, célba véve a kétezer lábat (1000 métert)
Különösebben nem kapkodom, de dinamikusan csinálom,  nem várok két lövés közt két másodpercnél többet. Lövök, már rá is szegezem a következő célra, és maximum két másodperc a lélegzet visszatartás és szívverés korlátozására fordítódik, majd meghúzom az elsütőbillentyűt. Azután a karabélyt veszem kezelésbe, és meglátom, a Királynővel meddig sikerül elmennem. Egy  nyolcszáz láb, tehát úgy négyszáz méter be van tervezve, addig nem állnék le a gyakorlattal. Aztán keresek egy félreesőbb helyet, ahol egy kis erőnléti edzést tartok magamnak, leginkább az otthoni gyakorlatokból veszek elemeket. Azután visszamegyek és újra megcsinálom a két sorozatot a két fegyverrel.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2016. Április 26. 18:09:48
John Smith

Vajon a nő miért idéz folyamatosan az emberiség alkotásaiból? Úgy vélné, hogy ha nem emlékezik, akkor mindez elveszhet… örökre? Esetleg egészen más dolog motiválja őt ilyen téren vagy egyszerűen csak ilyen a természete? Sok kérdés, csak találgatás a válasz, de végül is ez nem is annyira fontos. Amennyiben mégis, még mindig pótolható az elmulasztott film vagy újraolvasható a könyv.

Egy kérdő pillantás, kis mosoly, vajon te kit gondoltál ily rangosnak, míg végül Raven eltűnik a látómeződből és te a Hadműveletiben állsz keresve, hogy vajon ki is lehet ez a figura, ez a Greg. Ott állsz, de most már önállóan próbálsz cselekedni, így hamar rálelsz az egyetlen férfire, aki szerinted ilyen Gakis figura lehet. Egyedül ő visel fehér és kék színekből álló nemzeti színeket.

Kilenc horizontális vonal, kék-fehér váltakozásban. Kék keretben és a bal felső sarokban egy kék alapon fehér kereszttel…

Greg /Angol/ Üdv Közlegény! – köszönt vidáman feléd fordulva – Itt van, parancsolj! Használd egészséggel! – de mivel mást nem akarsz tudni, fordul is vissza a dolgára elértve, hogy megkaptad, amiért jöttél, mennél is tovább

Sajnos ez a rövid idő is elegendő volt, hogy Raven-t szem elől téveszd, de egy biztos, hogyha máshol nem is, a Gyakorlótéren biztos, hogy utoléred. Ekkor tudod feltenni a kérdést, bár lehet, hogy ez kissé megkésik amikor megpillantod, hogy mindenki itt van és azokra a csatákra gyakorol, amik majd eldöntik az emberiség sorsát. A „teljes” alfa és béta raj fegyvereit tartja karban/készíti fel, esetleg egészen mást: egyediséget ad halálos eszközének…

Raven /Angol/ Mindenképpen egy elsősegélyben jártas nőre/férfire gondolnék. Kisebb eséllyel egy mozgó erődre, de… te mire?
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2016. Április 26. 18:48:14
John Smith

Az ismeretlen Richelieu kiléte továbbra is titok marad, de legalább a csatornánk megvan. Ezután - jobb ötlet híján - a gyakorlótérre megyek - hogy aztán ott találjam csapatom tagjait és a Béta rajt is.

/Angol/ Hmm. Te a shotgunoddal jobbára közelre fogsz lőni. Én minél messzebbről lőhetek annál jobb, Evan pedig amolyan mobilis mesterlövész, így valahol kettőnk közt van ilyen téren. A baj az, hogy mi hárman inkább a mobilitás felé megyünk, mint a páncélra. Ugyanakkor mind egy Heavy mind egy Doki közelharci lenne. A különbség az, hogy a Heavy elterelheti rólunk a figyelmet, míg a Doki gyógyíthat. Mind a kettő hasznos. - elgondolkozok egy pillanatra, ahogy átgondolom elemzésemet - Mit szólnál ha a Tactician nevet kapnám? - közben ellenőrzöm a pisztolyomat, felkészülve a versenyre.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2016. Április 26. 19:47:37
John Smith

A gyakorlóteret már egész rutinosan, könnyedén találod meg. A felfestett csíkok segítségével nem is igazán kihívás és hamar elérkezik az idő, amikor már minden helyiség elhelyezkedését (és azok funkcióját) is ösztönösen tudni fogod. Amikor kevéske pihenésedből a riadó hangja ráz majd fel és sietsz anélkül végig a folyosókon, hogy végiggondolnád milyen útvonalon is haladsz majd.

Raven /Angol/ Köthetünk erre is fogadást!

Kuncog, majd előhúzza a pisztolyát és egy könnyed mozdulattal kitáraz, ellenőriz, majd visszacsúsztat és felhúz, igaz, nem biztosít ki.

Raven /Angol/ Ezúttal te határozod meg a tétet, én pedig az időtartamot!

Mondja határozottan, mint aki eldöntötte, hogy így lesz a legjobb. Talán töredék-másodoperced lehetett volna, hogy átfogalmazd, de aztán csak egy halálosan kecses nő lépteit (és más kerekebb formákat) figyelhetsz, ahogy odasétál a kettes számmal jelölt állásba. Felteszi a védőszemüveget, fülvédőt és amolyan westernhősökre jellemző alapállásba helyezkedik a céltáblával szemben.
Úgy, mint aki vár valakire.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2016. Április 27. 15:19:57
John Smith

Mondanám én kapásból a fogadás tétjét, de a nő mozgása és alakja belém folytja a szót. Átfut a fejemen a gondolat, hogy vajon mindig így jár-e, vagy valami külön oka van rá, de egyből el is hessegetem. Most koncentrálni kell. Hogy nyerjek egy kis időt, válasz helyett odaállok a hozzá legközelebbi szabad pályára ugyanolyan felszerelésben és célra tartok.

/Angol/ Ha nyerek, elmondod a valódi nevedet. - az improvizálás néha sokat segít. - Ha te nyersz, arra találj ki valami hasonlót. Én arra fogadok, hogy egy dokit kapunk.

Majd beleeresztek egy tárat a céltáblába, mindegyik lövés előtt gondosan célozva.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2016. Április 29. 20:32:34
John Smith

A nőiesség egy olyan fegyvertény, ami az emberiség születése óta tiltott fegyver kéne legyen. Az efféle merényletek a férfinép ellen kifejezetten kellemes-alattomos támadásoknak minősülnek és legalább annyira galád, mint amennyire szemet gyönyörködtető. Ami azt illeti Raven olybá tűnik, hogy túl esett a holtponton, míg te picit kába vagy és nem bánnád már a takarodót, de nem tudtál ellenállni a tekintetnek vagy… szóval itt vagy és most te is arra készülsz, hogy elfoglald a helyed és tüzet nyiss a nem túl kihívó, álló célpontra. A többiek, szinte mindenki más – még Evan is – odagyűltek szótlan-érdeklődve, hogy lássák mivé lesz ez a lövöldözés. Egyedül Kuksi az, aki úgy dönt, hogy neki jó ott ahol van, a mesterlövész fegyverének társaságában amit épp úgy babusgat, ahogy csak egy mesterlövész képes.

R. /Angol/ Először legyünk túl az első fogadáson – pillog kihívóan

Majd hirtelen előrántja a fegyvert és pillanatok alatt kilövi a megbeszélt öt töltényt, melyből egy kivételével mind célba talál. Ez a makacsul nem közép-felé tartó lövedék az utolsó volt és kissé lejjebb – képzeletbeli derék alatt – csapódott be adott esetben igen kelletlen érzést sugallva. A te lövéseid is rendre érkeznek – talán kevésbé teátrálisan – de a második tévedésnél már tudod, hogy vesztettél. Mivel nem állapodtatok meg abban, hogy mikor legyen a másik párbaj, így lehetőséged van most felvetni egy esetleges időpontot, míg a többiek, Raptor szótlanul, Rock téged vállon veregetve (amitől lehet nem bánnál egy másikat) távozik. A béta raj dokija nem távozik, ő téged fürkészik azzal a sokat látott veterán tekintettel, ami nem egy nem létező bevetés következménye lehet. Ha néhány másodpercet áldozol rá, akkor látod, hogy nem csak téged fürkészik eképpen, hanem úgy tűnik Raven-t is. Akármire is kíváncsi nem kérdez rá, csak biccent amikor megint felé nézel és visszatér a többiekhez.

R. /Angol/ Az igazi név hatalom! De amikor elérkezik az ideje megmondom mi az ami egyenértékű lehet egy ilyen kinccsel.

Visszacsúsztatja a fegyverét, majd elpillant John felé, aki láthatóan nem egy társasági lény, aztán visszareppen a tekintete rád, hogy végül pimasz mosollyal, de szó nélkül tudassa veled, hogy cudar időknek nézel hamarost elébe. Aztán, hogy döntsön végre a két lehetőség közül:

R /Angol/ Ezek szerint akkor tippeljek a Tank-ra.

Kuncog és bólint, hogy akkor így tesz és a fogadás ezennel hivatalos…


Evan Mallory

Lassan merülsz az összeesküvés-elméletek között, de nem tudod megválaszolni, hogy mi is lehetett. Ki döntött, hogyan és miért, csak a végeredmény egyértelmű. Az, hogy itt vannak és nem igazán barátságosak. Azt, hogy valaki létezésbe szólított egy szervezetet ami nemzetközi erőfeszítéseknek hála a legjobb lehetőségnek minősül, hovatovább a Remény szerepét tölti be az emberiség számára.

A pilóták kiléte meglehetősen homályba vesző, sajnos még a fura szállítóeszközt irányító személlyel sem találkoztál. Könnyedén lehetnek barátok, de akár vadidegen, még náluk is tehetségesebb emberek. Akárhogyan is legyen, a Hangár már nem tartogat neked semmit, ahogyan étkezés után az étterem sem. Innen az időközben magadhoz vett felszereléseddel azon helyiség felé igyekszel, ahol szinte mindenki ott van akit itt megismertél.

A visszaköszönés elég vegyes. Az az ádáz nő, aki tekintettel képes ölni, csak biccent, a férfi, akivel beszélgettél – az orvos – barátságosan vállon vereget, míg a nagydarab férfi egy kézi-ágyúval a lapáttenyerei között a rajparancsok üdvözölésével él, hogy végül a Kuksinak nevezett fickó inkább magával és a fegyverével törődve figyelmen kívül hagyja személyed és mindazt amit kívántál. A Szanitéc lép hozzád és halkan

Scalpel /Angol/ *w* Üdvözöllek Testvérem a Harcban! Kérlek ne szólítsd Uramnak Raptort, mert kifiléz a karmaival!

A jó tanács után sietve elhúzódik, majd a saját dolgával kezd foglalkozni, így neked is van időd mindenféle fegyvert magaddal hozni és állítgatni. Úgy véled, hogy akár még az is megeshet, hogy gépfegyverrel kell harcolnod felsőbb utasításra, de minél többet gondolkodsz ezen, annál bizonytalanabb vagy. Miért tennének ilyet, amikor te egyértelműen mesterlövész vagy? Milyen körülmények miatt változhatna egy alapvető tény oly módon, ami messze nem hatékony?

Mindenesetre előfordulhat, te pedig úgy véled, hogy akkor már akár gyakorolhatsz is. Ezt zavarják meg Raven és John kettőse, akik korábbi fogadásukból fakadó dologra kívánnak pontot tenni. Raven egy igazi nőstényragadozó kecsességével lépdel, John pedig kissé elbambulva-lemaradva követi. Érdekesnek tűnik, hiszen két elit egység, más-más fegyverhez szokva csap össze. De a pisztoly az bizony közös pont.

Ha kívánsz, csatlakozhatsz a lövöldözés utáni csipkelődésbe vagy tehetsz úgy is, mint a béta raj tagjai. Akárhogyan is, idővel bizony eljutsz oda, hogy céltáblákra lövöldözz. Ezek rögzítettek, bizonyos távolságra állítható-látható. Azt a méter/láb éréket adod meg, amelyiket csak kívánod és már el is kezdheted a gyakorlást. Ez pedig vegyes sikerrel történik, nem a legjobb formád, de nem is pihentél eleget.

A fizikai edzéshez picit kóvályogsz, de végül megtalálod az Edzőtermet egy Bár féleség felett. Itt aztán mindenféle gép rendelkezésedre áll, bármilyen izomcsoportot megdolgoztathatsz egyszerre vagy külön esetleg vegyesen, ha úgy kívánod. Itt eltöltött idő alaposan megizzaszt, még inkább kiszívja belőled az erőt, de ez csak később fog jelentkezni. Most még fürgén térsz majd vissza a Lőtérre, ahol továbbra sem a legjobb formádat nyújtod…
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2016. Május 10. 09:12:15
John Smith

Nos, ez igazi nagy beégés volt, és nem csak Raven előtt, de Evan és a Béták előtt is. Szakaszvezetői karrierem nem indul túl jól. Azért próbálok jó képet vágni hozzá.

/Angol/ Úgy néz ki inkább neked kéne mesterlövésznek menned nem nekem.

Közben a Béta raj tagjai szótlan részvétet nyilvánítanak. Nem tudom eldönteni, hogy simán csak a vereségért, vagy azt is tudják, mi volt a tét... Mindenesetre megnyugtató, hogy nem gúnyoltak ki. Legalábbis szemtől szembe nem. Egyébként Raven is megnyugtat, hogy bizony érdekes időknek nézek elébe, de hála égnek csak két napig. Néma imát mormolok magamban az égieknek, hogy ezalatt a két nap alatt ne támadjanak az Ufók, vagy ha igen akkor oda a másik rajt küldjék ki. Végül is, komoly katonák vagyunk, csak nem lehetnek olyan rosszak a nő utasításai... Közben Raven elárulja, hogy a második fogadás tétjét majd később nevezi meg. Na ez már valami. Vajon mi lehet olyan téma, amit még nem akar elmondani?
Közben bólintok arra, hogy neki kéne a Tankra fogadni. Bár lehet hozzá kéne tennem, hogy nem kötelező fogadni, hiszen csak a versengésért nem kéne belemennie. A nevét úgyis megszerezhetem ha kikérem Bradfordtól a szakaszom aktáit - elvileg vezetőként jogom van tudni mindent a beosztottjaimról. Ez egy hagyományos katonai bázison valószínűleg nem működne, de ez ugye most nem egy sima bázis.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Haldirien - 2016. Május 11. 21:12:46
Evan Mallory

Amikor beérkezem a gyakorló terembe, a hölgy, akit Raptornak neveznek csupán a fejét megbillenti, amit a fekete, hatalmas lőfegyvert kezében tartó katona átvesz, míg a mesterlövész, az rám sem hederít, azonban nem úgy a szánitéc, az északi a rá jellemző  modorral és jókedvvel beszél.
Magamat százszorosan megátkozom minden egyes lövés után.
"Nem lehet, hogy ennyire visszafejlődtem volna! Nem lehet!"
Mint a vesztőszériában lévő szerencsejátékos, addig játszom ameddig nem nyerek, aztán addig játszik amíg tart a nyerő szériám, majd újra indul eme ördögi kerék.
Mikor már a fogamat csikorgatom, akkor jelenik meg a John- Raven páros. A nő  magabiztosan vonul be elől, azonban John sem marad le tőle.
Úgy tűnik párbajra készülnek.
"Ideje egy kis pihenésnek, amelyik fegyvernek van vállszíja azt felveszem, amelyiknek nincs, azt kézbe veszem és megállok a béta osztag mögött, és onnan szemlélődik. Hamarosan el is kezdődik az összecsapás, Raven villámgyorsan mozog, de elhibáz egy célpontot, majd utána John jött, aki a kezdeti sikerek után elront egyet, majd még egyet.
Én betudom annak, hogy a rajparancsnokunk egész nap bevetésen volt, látta csapattársát lelőve és másikat neki kellett megóvnia amíg nem értünk vissza a bázisra. Ezzel szemben a Raven nevű hölgy...
Nem tudom, volt e bevetésen, vagy ki volt e téve ekkora megmérettetésnek, de ki tudja, hogy a fáradtság milyen szinten ül ki a közelre lövési képességben.
Úgy vélem, egy délelőtti nap igazságosabb, vagyis kiegyensúlyozottabb összecsapás lehetne kettejük közt. Bár nem tartom jó ötletnek hogy már most rivalizáljanak.
"Igaz, én és John talán versengtünk a csatamezőn, de az nem is volt az."
Vállon veregetem Johnt.

/Angol/ Ne zavarjon, nekem se megy ma, igen durva napunk volt.

mondom egy baráti mosollyal. Könnyű ezt így mondani, én magam sem nyugodom bele hogy nem vagyok formában. De lehet hogy Johnnak menni fog. Majd elmegyek edzeni. Miután ott végeztem, visszamegyek a lőtérre, onnan pihenni megyek, nem tudom hol a szállás, de meg akarom találni
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2016. Május 19. 17:56:28
John Smith

Idézet
/Angol/ Ne zavarjon, nekem se megy ma, igen durva napunk volt.

Evan nyugtatása nem túl hatékony, de azért hálás vagyok érte. Felé fordulok, és halkan válaszolok, hogy Raven véletlenül se hallja amit mondok.

/Angol/ Kösz. De Raven ma mind a három csapattársát elvesztette.

Majd úgy állok hogy háromszögben legyünk.

/Angol/ Nos, Evan Raven, Raven Evan - mondom hogy hivatalosan is be legyenek mutatkozva ha eddig nem tették volna - A titokzatos negyediket pedig majd megismerjük valamikor. Már kaptunk magánfrekvenciát is - majd elmondom nekik a sávot is, és hagyom hogy ismerkedjenek.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Haldirien - 2016. Május 21. 20:51:35
Evan Mallory

Miután a párbaj befejeződött, odalépek Johnhoz hogy megnyugtassam, nem azért vesztett mert roszabb lövész lenne, mint a hölgy. Erre azonban John igazán nem várt választ ad, miszerint mindegyik társát elvesztette Raven az elmúlóban lévő napon.
Azután hátrébb lép, hogy beférhessen közénk Raven, és bemutat minket egymásnak.
 
/Angol/ Örülök a találkozásnak, Raven. Evan Mallory, SAS mesterlövész alakulata

Egészítem ki a bemutatást, majd megköszörülöm a torkomat.

/Angol/ De úgy hiszem már találkoztunk, úgy tűnik szerencsénk van, ahogy láttam igazán jól bánsz a puskával.
 
Ezt az utolsó mondatot egy széles mosollyal zárom, és ügyelve arra, hogy "gun" t mondjak.

/Angol/ Viccet félretéve, örülök a találkozásnak.

Nyújtom felé a kezemet
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2016. Május 26. 19:54:24
John Smith

A vereség nem kell, hogy keserű legyen, de lehet, hogy annak érzed. A kérdés csak az, hogy Raven mit kezd azzal, amit most megszerzett. Úgy véled, hogy kelletlenül kell, hogy érintsen az ami történt, de senki nem teszi szóvá vagy érezteti veled, hogy alkalmatlan lennél a feladatra.

R /Angol/  A pisztoly mindkettőnknek legalább annyira alapkiképzés, mint amennyire nem használjuk egy-egy bevetés során. Biztos vagyok benne, hogy a csipással jobban bánsz.

Míg a béta raj egy kivétellel elszivárgott, időközben bár kétled, de talán tényleg nem gúnyolnak sem most, sem a későbbiekben azért, mert… ahogy Raven mondta.  Valószínűleg a lány nem tudna annyira jól bánni egy mesterlövész puskával, mint ahogy neked is nehézségeket okozhat az ő shotgun-ja.


Evan Mallory

/Angol/ Tetszik az akcentusod!

mondja vidáman Evan-nak, miközben aki szemfüles, az felfedezheti, hogy a lányé sem az a tiszta, mindenki által ismert – talán hollywoodi – angol, hanem inkább afféle délies hangzású. Könnyű elképzelni, hogy mielőtt katona lett, egy farmon élt és naphosszat lovagolt egy winchester társaságában

/Angol/ Eltekintve attól, hogy pisztoly volt, köszönöm!

kuncog, úgy tűnik igen jó a kedve, sőt, ebből a hangulatból némi vidámság akár át is ragadhat. Ő nem lapogat háton, mint tette a Viking harcos, de nem is néz üresen, mint Kuksi vagy oly kegyetlen-ridegséggel, mint Raptor. Ez a lány az eleven élet! Lehet, hogy ez még a korábbi, vele történt események utóhatása?

/Angol/ Szólíts nyugodtan Raven-nek!

Rendes tőle, megengedi! Egy pillanatra elpillant melletted és int a Béta raj medikusának, majd vissza rád-rátok, hogy kérdő-érdeklődő tekintetét rátok szegezze… felváltva.


Mindenki

/Angol/ A külön engedélyezett hullámhossz, sáv – kezd bele – a tied. Ezt Bradfordon kívül csak az ismeri akinek elmondod. Ezen felül van a Bázisé, a rajé és bevetésé! Alapvetően és persze értelemszerűen mindegyiknek megvan a maga helye és ideje, de azt már tudom, hogy nincs miért aggódni

Érint meg titeket vállnál, ott felejtve a kezét. Kissé olyan, mint egy összeesküvés, ahogy halkítja a hangját és esetleg ösztönösen csal titeket közelebb és közelebb, míg leginkább egy futball mérkőzés csapatmegbeszélésére hasonlít az egész pillanat

/Angol/  Szóval… Bradford… nem hallgat bele a frekvenciákba, csak akkor, ha a többin nem tud elérni vagy csak veled akar beszélni. Ezt három rövid csippanás fogja megelőzni

Nevet fel és hullik szét emiatt a pici háromszög, mint egy ’hajrá’ után indulnak a játékosok a posztjukra, de itt ez most nem szükséges, hiszen minden bizonnyal, de legalábbis nagy eséllyel ez egy jó pillanat arra, hogy megismerjétek egymást.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2016. Május 27. 15:33:53
John Smith

Ugyan a gúnyolódás elmarad, de ez nem is nagyon tűnik fel. A probléma, hogy ennyire béna voltam, ugyanúgy ott van. Egy mesterlövész nem attól lesz az, aki, hogy tud bánni egy nagy puskával amire ráraktak egy távcsövet. Egy snipernek tudnia kell célozni, és nem a szó hagyományos értelmében: a célzás nálunk szinte művészet. Kiképzésünkben sarkalatos pont, hogy tökélyre vigyük ezt: le tudjuk lassítani a szívünket egy kicsit, hogy a szívverés ne zavarjon be (hosszú távon sokat számít), pillanatokra kitörlünk mindent az elménkből, hogy a pillanat precizitása áthasson. Egy szakállas katonavicc szerint a csipásoknak tilos gondolkodniuk. És ehhez a tényhez jön hozzá az most, hogy Raven, aki közelharci katona és teljesen más képességeket sajátított el, legyőzött. Na ehhez próbáljon ember jó képet vágni... Bár végül is sikerül.

Közben Evan és a nő ismerkednek. Mivel én már "ismerem" úgy-ahogy kettőjüket, rájuk hagyom a beszélgetést, hogy be tudják hozni a lemaradást. Ugyanakkor az is feltűnik, hogy az egyik Béta (talán Scalpel volt a beceneve) itt maradt, és kérdőn nézek rá, hogy rám vár-e.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Haldirien - 2016. Június 04. 22:33:06
Evan Mallory

Raven megjegyzést tesz az angolomnak a kiejtésbeli hibáira, bár pozitívnak tűnik az. Miközben hallgatom mondandóját, én is kiveszek pár apróságot, melyet rosszul ejt ki.

/Angol/ A tiéd sem rossz, bár lehet a fáradtság miatt tűnik olyannak,  mintha a hangja kissé elnyújtott lenne. Déli? - vonom fel a szemöldökömet.

Déli alatt az Amerikai Egyesült Államokból kivált déli államokbelit értek.

/Angol/ Bár nem vagyok otthonos az Amerikán belüli kiejtésstílusokban, csak egy könyvben találtam rá - magyarázkodom.

Azután, megnevezi magát is.

Idézet
/Angol/ Szólíts nyugodtan Raven-nek!

Huh, ez igazán rendes volt tőle, hogy megengedte ezt. Csodás. Nos akkor legyen

/Angol/ Én inkább megmaradnék a Ravennél.

Ezután megadja nekünk az összes információt a kom sávokról, frekvenciákról, meg egy alapozót.
"Mért ô tud mindent, mért nem a szakaszparancsnokot tájékoztatják ezekről?"
Kicsit furcsállom, talán versenyeztetni akarnak minket? Vagy csak Raven ambiciózus, és könnyen megtud dolgokat? Vagy lehet hogy szimplán ilyen a természete?
Nekem is feltűnik, hogy a Béta raj egyik tagja itt maradt. A doktor, a viking mitológiát hangoztató úriember.
Biccentek a névleges parancsnok felé.

/Angol/ Parancsnok, visszavonulok a hálókörzetbe.  - egy mosoly kíséretében indulok el
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2016. Június 10. 16:07:46
John Smith

Lehetséges, hogy a gondolataid érzelmi alapon ültek ki az arcodra, mert amikor Raven-re pillantasz egy megnevezhetetlen arckifejezéssel találkozol, amiből valahogyan mégis némi rosszallást érzel ki. Egyfajta „Nem történt baj, ne aggódj ennyire” összhatás, de szóban nem hangzik el semmi efféle de még hasonló sem. Olybá tűnik, hogy megérezte a belső tusád, melyet ezzel különös testbeszéddel próbálna enyhíteni, de az is lehet, hogy csak te látod így és valójában semmi hasonló nem történt.

Az bizonyos, hogy Raven bármilyen kiképzést kapott, a választott fegyvere pont ellentéte a tiednek, így nagy valószínűséggel közel-, netalán pusztakezes harcban is képzettebb nálad. Lehetséges, hogy egyszer ki kéne próbálnod, ki tudja, ha tényleg így van a tanultakat még hasznosíthatod egyszer akár harci szituációban is. Nem beszélve, hogy így lehetséges a legális testi kontaktus, ha vágynál effélére a nevén nevezett hölggyel^^

Magadra maradsz képletesen szólva, hiszen Evan-nak adod meg a lehetőséget, hogy pár szót váltson a csapatod új tagjával, miközben feltűnik, hogy annyira nem is vagy egyedül. A neve… igen, pontosan fel tudod idézni, valóban Scalpel ahogy az elsőre beugrott, de a kérdő tekintetedre csak egy enyhe főhajtás a válasz, amolyan „Nem kívántalak feltartani/megzavarni”. Sokkal inkább egyfajta orvosi pillantás volt ez ami az állapotodat fürkészte, mint a várakozás feletti el-eltévedő tekintet.

Tulajdonképpen szabad vagy, de az is igaz, hogy Evan nem soká tartja szóval Raven-t, aki most téged figyel, miközben Mallory közlegény az engedélyeddel távozik.


Evan Mallory

A hölgy nem is a hibára, mint inkább a különleges, számára egyértelműen másképp hangzó kiejtésre tett vidám észrevételt. Ahogy te is inkább effélét, mint hibát vettél észre, sőt a megjegyzésedet követően oly tökéletesen utánozza a tiédet, mintha született Perthi vagy Sydney-i lenne!

/Angol/ Gyakorlás kérdése csupán! – nevet, majd a brit akcentust felvéve – Mallory közlegény, a kiejtésem valóban déli volt!

Könnyű kacagása vonzza a tekintet, a jókedve a társaságot, mert Raptor figyelmét és személyét felkeltette, aki érdeklődve nézi a boldogságtól sugárzó finom arcot. A Viking harcorvos mosolyogva figyel, miközben már csak úgy záporoznak az információk, amikről úgy véled a szakaszparancsnoknak kéne tudnia. A kérdés az lehet ezek után, hogy vajon Raven nem az volt?

Ez magyarázat lehet pár dologra, de az is működő elmélet, hogy mindenki a másikat sarkallja jobb teljesítményre, hiszen nem akármilyen tétről is szól ez az egész! Nos, végül a természet kérdése is fennmarad a rostán, ez is egy választható magyarázat a ki nem mondott kérdéseidre.

De végezetül csak egy dolog: a távozás maradt, amint a parancsnok erre engedélyt adott…
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2016. Június 11. 21:24:38
John Smith

Úgy néz ki, sok minden kiült az arcomra (furcsa, Raven közelében mindig ez van) és a nő a maga módján próbál vigasztalni - vagy épp nem reagál és én látok bele többet. Erről egyenlőre nem tudok meg többet, majd később hátha fény derül erre. Is.
Közben Evan nem nyújtja hosszúra a beszélgetést, és engedélyt kér távozásra. Először Bradfordot keresném magunk körül reflexből, majd rájövök: valóban én vagyok a szakaszvezető.

/Angol/ Megadva.

Bár a katonai stílus megvan, a magabiztosság és vezetői hangnem hiányzik belőle. Ezen még dolgozni kell. A Béta dokija se engem vár, így lényegében azt csinálok amit akarok. Ennél a gondolatnál azonban eszembe jut, hogy ironikus módon nincs így, Ravennek tartozok engedelmességgel. Remélem nem ássa alá nem létező tekintélyemet...

/Angol/ Szolgálatra jelentkezem, hölgyem.

Fordulok felé, utalva, hogy részemről keresztül esnék vesztésem következményein, de figyelek, hogy ezúttal semmi negatív ne látszódjon az arcomon.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Haldirien - 2016. Június 20. 09:10:40
Evan Mallory

"Bevallom, kissé lesokkolt, amikor a nő ausztrál akcentussal szólalt meg"
Azután a brit már nem volt annyira komoly, brittet mindenki tudja így vagy úgy utánozni., sokkal komolyabb lelki ütésként vágódott belém a hazai kiejtés visszhangzása..
"Belém hasít a vészjelző, mintha... Raven valami titkos ügynök volna? Legalábbis igencsak a kém kategóriás csoportba osztanám be, ha kéne... Lehet azok a régi James Bondos filmekhez hasonló?"

/Angol/ Remek kiejtése van, gratulálok, de igazán lenyűgözött.

Mondom egy erőtlen mosoly közben megfogom a kezét. Óvatosan megszorítom, bajtársiasan, nem pedig úgy, hogy a fájdalom legkisebb nyomát is a lányba juttassam, majd hátrálok, és amint John nagylelkűen engedélyt ad, el is indulok.
Csak a gyakorlatlan szem nem vette észre az amerikaiban feltámadó értetlenséget... Mármint nem értetlenséget, zavartságot.
"Megszokott, ha hirtelen kineveznek valakit parancsnoknak."
Így nem vetem meg a férfit, annyiban reménykedek, mint ahogy a többség, az akcióban már meg fog edződni ezen a téren és nem esik zavarba.
Felkapom a fegyvereimet, és mint egy málhás szamár viszem el a karabélyt és a mesterlövészpuskát a lőtérről, majd elindulok, hogy megkeressem a hálókörletem.
"Remélem messze esik a Johnétól, nem szeretnék hajnalban furcsa hangokra ébredni, ha ne talán tán fellángolna valami a csapaton belül. Remélem nem fog történni ilyesmi, mert akkor a jó öreg parancsnok úr lehet vak lesz majd bizonyos opciókra a küldetéseink során.
Amint megtaláltam, feltehetőleg hosszú kutatás után a hálókörzetet, keresek valamilyen beosztást, hogy hol is vagyok elszállásolva, majd az ágyam köré, amennyiben lehetséges egyáltalán kivinni a fegyvertár körzetéből azokat, és megszólnak érte, szertartásosan elosztom a három fegyvert az ágyam körül. Nincs semmi jelentése, de jól néz ki. Természetesen tárak nélkül, azokat kivétel nélkül elrejtettem a matrac alá.
"Azért még nem szabad óvatlanná válni"
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2016. Június 22. 19:27:08
John Smith

/USA-Angol/ Pihenj katona!

Hangja úgy pattan mint egy igazi parancsnoké, de mosolya inkább egy csintalan lányé, aki mindezek után állát érintve és nem létező szakállát simogatva jár körül, mint aki alaposan szemrevételezi mi is került elibé.

/USA-Angol/ Víígyázz!

S miután haptákba vágtad magad úgy dönt, hogy ennyi elég és bár mintha összemosolyognának a norvég katonával, Evan legalább annyira indulófélben van, mint amennyire esetleg visszapillant, de:

/USA-Angol/ A hálókörletbe pihenés céljából futólépésben induuljj!

S ha így tennél, a katonanő maga is elindulna… egy másik irányba.


Evan Mallory

Teljesen ismeretlen nő úgy tűnik fiatal kora ellenére számtalan dologban meglehetősen jártas. Esetleg te nem fordítottál csak erre kellő időt, de talán neked nem is kellett, hiszen egészen más irányú tapasztalatokkal gazdagodtál. Ki tudja viszont, hogy Raven nem azért érkezett e, hogy kiszűrje az alkalmatlanokat? Belülről lássa az egység működését és ha kell jelentsen vagy akár be is avatkozzon adott esetben. Az sem kizárt, hogy már előre meghatározott feladata van…

/USA-angol/ Köszönöm!

Kacsint és… picit mintha meglepetten nézne rád amikor megfogod a kezét, de nem húzza el. Előbb megszorítod, majd picit megkésve érzed a viszonzást, de talán leginkább a tekintet amivel magával ragad. Oly fajta gyengédség van benne, ahogy egy anya tekint a gyermekére, ahogy a szerelmes tekint párjára vagy éppen bajtárs segít másiknak… nevezhetjük bárhogy, a bizalom üzenetét hordozza magában. Tekintete még elkísér az ajtón túlra és…

Útközben már John körül járnak a gondolataid, de semmi kelletlen, csak az amiről úgy véled látható-érzékelhető volt. A Fegyvertárban mindenki fegyvere le volt adva, ugyanakkor nem láttál semmilyen tiltást. Ha gondolod magaddal viheted, de ki tudja, hogy mit szólnak emiatt. Lehetséges volna, hogy Raven és Smith között kialakult valami, ami akár testiségbe is torkollhat? Ha így is van, ez még csak egy lehetőség, egy talán avagy esetleg… abban bízol, hogy nem lesz ebből gond, de biztosra nem tudhatni.

A kutatásod alatt az egyik kanyarnál vagy lépcsőnél úgy tűnik eltévedhettél, mert most egy olyan helyen állsz, amit eleddig nem láttál. Ugyan nem nehéz felismerni, mert hatalmas fehér – vagy világoskék – betűkkel ki van írva: Laboratórium.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Haldirien - 2016. Június 23. 06:57:34
Evan Mallory

A nő igencsak képzettek tűnik a számomra. " Lehet valamilyen CIA vagy FBI ügynök... Hiszen azok is beleférnek a koboldok elleni titkos harcba
 És igencsak magas színvonalú tudással rendelkezik. Talán az IQ hányadosa a zseni értéket elérte, de ezt nem erősíti még. Azért azt mégsem hiszem"
Válaszként csak biccemtek felé, közben az arcáról olvasok. Szébe nézve gyengédséget látok, mely nem tudom mennyire lesz hasznos a küzdelmem során. "Hogyha úgy hozza a sors, képes volna bajtársait feláldozni egy ügyért? Nem hiszem. És ez itt a problémákat szülhet, bár jómagam sem tudom a választ. Hogy mit tennék."
Azután lelépek, bár egy ideig róluk gondolkozom.
"Remélem nem lesz semmi gond. Tehát bármi is legyen John meg Raven közt, nem fog kihatni rám vagy a csapat tagjaira s küldetésére."
Közben, fegyvereimmel a vállamon állok egy gócpontnál, mert sikertelen voltam a lakrészek megtalálásában.
Előttem egy tábla jelzi, hogy a laboratóriumhoz jutottam.
Káromkodok egy rövidet anyanyelvemen, majd elindulok a kiváncsiságtól hajtva.... Mi is lehet odabent
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2016. Június 27. 11:02:13
John Smith

Nos, ez lehetne rosszabb is, de lehetne jobb is. Rosszabb akkor lehetne ha Raven a végletekig kihasználná a bukott fogadást. Cserébe lehetne jobb is ha csak akkor élne "nyereményével" amikor nem szégyenít meg ezzel mások előtt. Bár az is lehet hogy Evan rég hallótávolságon kívülre került, és így csak Raven előtt vesztek nem létező tekintélyemből. Habár az is igaz hogy vállalom vesztésem következményeit, és nem hátrálok meg, ezzel visszaszerezve egy kicsit.
Mindenesetre az utasításnak (és fáradtságomnak) eleget téve a hálóba megyek ledőlni egy kicsit, és beállítva egy ébresztőt hogy véletlenül se késsem le a következő programot.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2016. Július 01. 18:03:52
Evan Mallory

A laboratóriumba lépve két dolog tűnik fel azonnal. Az egyik egy hatalmas üvegkalitka, a másik pedig az, hogy körülbelül semmilyen berendezésről nem tudnád megmondani mit is csinál pontosan. Egy hatalmas teremszerű helyiségbe érkeztél, ahol jelenleg egyetlen személy, egy hölgy tartózkodik. Fiatalos megjelenésű, arca ártatlanságot sugalló míg testalkata kissé törékenynek tetsző. Mindent összevetve a rövid dús barna hajával és fehér köpenyével igen egyszerű, már-már hétköznapi hatást kelt, melyre a szemüveg teszi fel ama bizonyos pontot.

Maga a helyiség előtere alacsonyabb szinten helyezkedik el, mint a nagyobbik, körülbelül kétharmad többi rész. Számtalan konzol látható, több számító- és egyéb gép, ami bármi lehet. Egy ívelt rámpa vezet fel a magasabbik részre – ahol a hölgy áll – körülbelül a helyiségben pontosan középre. Ettől jobbra egy téglalap felületű asztal – felette megfelelő világítással – balra pedig két boncasztalszerűt vélsz felfedezni… többek között.  Akadnak még a falak mentén tárolóegységek és egy csúnya nagy vörös fénnyel és sárga ’Veszély’ felirattal kiemelt ajtó.

Ez vezethet a vallatószobához.

Az előtérben egy kerek, a fenti bal részen két kisebb, kerekített téglatest alakú világítótest ad erőteljes fényt, amiknek a fénye a baloldali részen mindenféle kábelekre, vezetékekre és csövekre esnek. A jobboldalon, miközben beljebb lépsz felismersz egy tárgyat – amiből kettő is akad – s utoljára talán a középiskolában használtál/láttál: a mikroszkóp. Ezen felül sok más kütyü nincs széthagyva, úgy tűnik igen rendezett a Labor, ahogy eddig a Bázis többi része is volt, már amelyik részébe eleddig eljutottál. Közelebb érve a nőhöz – aki éppen valami tabletszerűséget tart a kezében – összevillan a tekintetetek:

/Angol/ Üdvözlöm közlegény, Dr. Vahlen vagyok! Én felügyelem a kutatólaborokat. Itt zajlik az XCOM összes kutató-fejlesztő munkája. Máris megkezdtük az idegenekkel való első találkozásról visszahozott tárgyak elemzését. Előzetes eredményeink alapján úgy véljük, használhatjuk őket néhány új felszerelés kifejlesztésére az önök számára.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Haldirien - 2016. Július 12. 00:44:00
Evan Mallory

Gondoltam arra, hogy igencsak ismeretlen közeg lesz számomra a kutató labor, ezek felé nem is voltak elvárásaim, azonban mégiscsak felkopott az állam a gépek valamelyikének azonosításában is. Szerencsére két dolog "jött" a segítségemre. A hölgy,akire pillantva kitörtem az ismeretlen gépek közül, és a két ismerős, kikkel régen még az iskolapadban és a kiképzésen példaként találkoztam. Mikroszkópos. Apró kis távcsövek, sokkal komolyabb felbontással, mint amiket a fegyvereken használunk.
Ez kissé megnyugtat, elvégre nem vagyok egy olyan idióta marha, aki semmit sem tud és nem ismer fel.
"A mikroszkóp igenis ér!"
Ezek után megcsodálom az ismeretlen masinákat, sokszor visszapillantva a VESZÉLY táblára vagy mire.
Közben lassan lépkedek, mígnem már udvariassági társalgáshoz szükséges közelségbe jutottam.
Gyorsan átvillan a szemem a hölgy arcán, feltérképezve azt, majd a okosnak látszó nő már kezdeményez is, bemutatva magát és a szekciót
Egy pillanatra még átgondolom a dolgokat, majd válaszolok.

/Angol/ Szép jó estét kívánok, Dr. Vahlen. Sok mintát kaptak kutatási célokra? - érdeklődöm, rákérdezve úgymond arra, hogy a béta és gamma egység is büszkélkedhet mintával, avagy sem -  Igazat megvallva nagyon foglalkoztat ez az új felszerelés téma, de mégis hogy merem angoloknak titulálni őseim, elfeledkeztek az udvariasságból. Evan Mallory közlegény. Kérem engedje meg, hogy kijavítsam. Igencsak késő van, esetleg meghívhatom egy kávéra? De, ha túl sok dolga van, ragaszkodom ahhoz, hogy ide hozzák magának egyet, máskülönben álmomban fojtana meg a tősgyökeres angol dédnagyapám.

Választók függően vagy elmegyek egyedül kávét szerezni magamnak és Dr. Vahlennek, és mikor visszatértem faggatom ki a fejlesztésekkel kapcsolatban, vagy elkísér, és ez esetben megpróbálom hátráltatni magát a fejlesztések ismertetését az úton, és inkább az egyéb munkáról és a Veszély feliratú helységről kérdezem, esetleg pár személyes kérdéssel is megfűzve, hogy a friss rágcsálnivaló fejlesztésekre kávé mellett tudunk beszélni.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2016. Július 13. 09:55:29
Evan Mallory

Az, hogy egynémely gép célját nem sikerült beazonosítani, talán nem jelenti azt, hogy oktalan lennél ilyen téren, sokkal inkább az történhetett, hogy a legmodernebb technológia pihen a szemed előtt és mint ilyen nem, hogy nem láthattad, de nem is hallhattál efféléről… egészen mostanáig.

Lehet pár perc a helyiség felmérésével telt, de végül elég közel lépdelsz, hogy mindenféle hangosabb szó nélkül szólhass a Dr. Vahlen-ként bemutatkozó hölgyhöz. Úgy tűnhetett számodra, hogy csak az utolsó pillanatban vett észre, mindenesetre ő szólalt meg először. Hangja fegyelmezett, kissé ridegnek hathatott, de egyben volt benne valami…

/Angol/ Igen, meglehetősen sokat, de hogy ebből mennyit tudunk hasznosítani is azt még nem tudtuk felmérni.

E válaszból úgy tűnhet, hogy legalább a béta csapat behozhatott annyi mintát mint ti, de, hogy a megszűnt delta tudott e valamit magával hozni az már teljesen más kérdés. Amikor két gondolat között csapongsz kissé felvonja a szemöldökét, úgy tűnik, hogy erős volt számára a váltás, lehetséges, hogy még a kutatásnál leragadt volna?

/Angol/ Kijavítson? – ennél értetlenebb arckifejezést valószínűleg nem láttál még – úgy véli nem vagyok tisztában az idő múlásával? – érdeklődik, kicsit talán megbántottan, majd picit távolságtartóbban mint eddig – Köszönöm, nem iszom kávét, de ha mindenképp ragaszkodik efféléhez, egy teát hozhat nekem (engesztelésképpen)

A választ követően minden motyóddal – amit eddig is hurcibáltál – megindulsz, hogy megkeresd a helyiséget, ahol hozzájuthatsz efféléhez. úgy tűnik, hogy korábban több dolog annyira lekötötte a figyelmedet, hogy elfelejtettél lefelé nézni, ahol a különböző színű csíkok egyenesen vezetnek a Pihenő felé…

Itt találsz kávégépet és ital-automatát is, nem is egyet! Innen könnyedén beszerzel mindenféle italt, ami korábban szóba került és a megfelelő csíkot követve már sokkal könnyedebben jutsz vissza a laborba, ahol a Doktornő továbbra is elmélyülten tapogat azt a tárgyat, ami a kezében van. No igen, nem kísért el, de rágcsálnivalót is tudtál szerezni.

/Angol/ Köszönöm! – veszi el a teát, amit méricskél egy ideig, majd illően ajkához emeli és kortyol – ami a Kutatásokat illeti, kifejezetten szükséges lenne, hogy a Parancsnok, ez a bizonyos John Smith, eldöntse melyikbe kezdjünk bele. Személy szerint mindegyiket nagyon érdekesnek találom!

Úgy tűnik tehát, hogy az aktuális alfa raj parancsnokának utasításai – tehát a legjobb a legjobbak között – döntheti el, mi legyen a következő lépés. Miközben elkezdi ecsetelni, hogy jelenleg milyen projektek várnak tüzetesebb vizsgálatra és várhatóan milyen eredménnyel zárul, fogyhat az étel és ital amit hoztál

/Angol/ A beérkezett idegen fegyvermaradványokból további kutatások után úgy vélem képesek vagyunk fejleszteni az emberi fegyvereket is, de ehhez már a gyártás is szorosan kapcsolódik, ez pedig Dr. Shen asztala. Másfelől a beérkezett tetemek egy részét boncolás útján megismerve képesek lehetünk egy olyan eszköz megtervezésére, ami csak megbénítja ezeket a lényeket… és az sem kizárt egyúttal valami mást is megtudunk.

Annyira lelkesen beszél ezekről a lehetőségekről, hogy talán téged is magával ragad, de egy biztos, nem hagy teret más témának, csak erről képes lenne órákon át beszélni, olyan szavakat használva, amiről talán sosem hallottál vagy nem igazán érted mit is jelent, főleg, ha holt vagy olyan idegen nyelven hangzik el, amit nem ismersz.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Haldirien - 2016. Július 20. 08:30:22
Evan Mallory

A mindenféle mechanizmus között lépkedve egy ideig igencsak ostobának érzem magamat, majd rádöbbenek, hogy azért ismeretlenke ezek számomra, mert ezek a legmodernebb technológiai képviselői. Ettől valamelyest megnyugszik a "lelkiismeretem".
Talán egy kevés csalódás ér el hozzám annak fényében, hogy feltehetőleg a béta alakulat is hozott megdöglött hupikék törpikét a tudóscsapat részére, de azután hagyom, elvégre sosem végződött jól ha szakaszok versengtek egymással
Mondandóm és bemutatkozásom igencsak megértetlen maradt, azután meg félreértés áldozatává vált a Dr. Vahlenként bemutatkozó hölgy, így igencsak eljött az ideje annak, hogy megmagyarázzam szavaimat, pontosan.

/angol/ Kijavítani az udvariasságon esett csorbát, és a ká... vagyis a teát ennek okán hoznám, ugyanis, ahogy említettem, dédnagyapám a sétapálcájával kergetne, ha nem próbálnám helyretenni az udvariasságon esett csorbát. Ha félreértett, az biztos azért van mert nem amerikai vagyok, így lehet hogy rossz szót használtam a mondanivalómra.

Ezek után el is indulok, és szerencsére meg is találok egy útmutató csíkot egészen a pihenő felé, így minden fegyverrel megrakodva elbaktatok oda, hogy aztán elcsodálkozzam a Pihenő kiépettségén. Legalább öt autómatát számoltam meg, mely azt jelenti hogy "egy perc alatt akár mindhárom szakasz csinálhatna kávét. Impresszív. Bár a delta szakasznak már csak egy embere maradt... mármint mind a két szakasz, elfelejtettem, hogy Raven hozzánk került."
Ha találok teafüvet, akkor főzök egy teát, máskülönben valamely autómatából vagy valahonnan szerzek egy üvegnyivel, majd azt megmelegítve egy csésze meleg teával és kávéval megyek vissza, ez utóbbit megtartva magamnak, a másikat pedig átnyújtva a tudósnak, a pihenőben ezen felül egy kevés "ropogtatót" is sikerült találnom, sós pálcikát. Mivel nem tudtam volna elvinni a csészéket is meg a fegyvereket is, lehelyeztem azokat átmenetileg ott a pihenőnél, hagyva egy cetlit, hogy hamarosan visszatérek értük, ha esetleg el akarná vinni valaki.

/angol/ Igazán nincs mit, ez volt a legkevesebb - biccentek felé, majd elkezdődik a "szakmai ecsetelés".

Amely igazán érdekesnek tűnik, hiszen a szavai szerint akár a filmekben látott szuper-fegyvereket is tudnak gyártani, vagyis... normálistól eltérőeket. De az igazat megvallva azzal is kellene célozni, hacsak nem egy vállról indíthatós nyomkövetős mini-rakétáról lenne szó, ugyanis az előző akcióban nem igazán voltak sikeresek az alfa raj töb... tagjai.

/angol/ Amennyiben kéri, esetleg megkérhetem rá, hogy jöjjön ide, és akkor pontosabban meg tudják tárgyalni a hadviseleti dolgokat, én nem hinném hogy sokat értenék ahhoz, amit mondani szeretne, hogy milyen fegyvereket vagy egyéb dolgokat lehetne készíteni. Bevallom, a magasfokú modern tudomány egyáltalán nem az én asztalom. De az a kábítófegyver hasznos lehet az ellenfél megismeréséhez.

Amennyiben Dr. Vahlen szükségesnek érzi, a rádiót bekapcsolom, remélve hogy John nem kapcsolta már ki... bizonyos okok miatt, hogy ne zavarják, aztán beleszólok.

/angol/ John jelentkezz, itt Mallory, ha van időd gyere a laboratóriumba. - ezek után megadom neki azt a csíkot, amelyik elhozza ide, vagyis azt, mely innen megy a lőtér felé.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2016. November 22. 21:44:30
John Smith

Fáradtan vonszolod el magad a Barakkba, minden lépés szinte fájdalmat okoz.
Odaérve lehetséges, hogy (vagy tényleg) ruhástól zuhansz a fekhelyedre, mely üresen, hidegen fogadott téged.
Olyasmi, mint az, hogy ki van itt és mit csinál el sem jut hozzád, másodpercek múlva már mélyen alszol.
Talán pontosan emiatt lehet az, hogy nem álmodsz semmit.

Kezdetben.

Aztán felbukkan álmaid között valaki, akinek fekete angyalszárnyai vannak. Esetleg Holló? Hosszú fekete hajzuhatag lenne vagy csak a sötétség takarja el a testét, arcát itt-ott?
Öltözete felettébb ismerős, zöld szín dominál benne és mintha valami lenne a vállán, de nem látszik jól, nem ismered fel mégis úgy érzed valami deltoid féleség lehet.
Ahogy picit jobban ki tudtad venni, a szárnyas jelenség mintha nem is állna, hanem térdelne, de legalábbis féltérden állna, hogy valamit ölelgessen, tartson(?) a kezei között, ami leginkább egy emberre hasonlít.

Egy éles haragos-zöld villanás tépi szét a képet mielőtt részletek tárulkoznának fel, majd a következő kép egy férfit mutat, aki igencsak ismerősnek tetszik.
Kell néhány pillanat amíg magadra ismersz, amint a hollófekete hajzuhatag mögé rejtőző alak karjaiban fekszel mozdulatlanul.
Közeledve e furcsa pároshoz, előbb egy füstölgő lyukat vélsz felfedezni, majd azt is megérted, hogy ez a mellkasodon látható.

Te is lehettél volna!

Hirtelen ébredsz, ki tudja mennyire zihálva-ziláltan, de az biztos, hogy mindezek ellenére valamivel kipihentebben...


Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2016. November 23. 09:59:02
John Smith

Ugyan az alvás nagyon jól jött, fejben kicsit kába vagyok az álomtól. Beletelik pár másodpercbe, mire felkelek agyban annyira, hogy fel tudjam fogni mit is láttam. Sajnos túl sok részlet nem maradt meg, de magamra tisztán emlékszem - pontosabban az átlőtt, élettelen testemre, a fekete... valami ölelésében, és ettől kiráz a hideg. A holttestem - nyilvánvaló, a seb olyan volt mint amit a kis alienek lőnek. De mi lehetett az a fekete izé? A tudatalattim által kreált Halál megtestesülése, vagy mi?

Hasonló gondolatokkal szedelőzködök fel, majd keresem meg a fürdőszobát - vagy bármilyen hasonló helyiséget amit a rendelkezésünkre bocsátottak tisztálkodás céljából - és rendbe rakom magam, illetve a felszerelésemet. Ezután felfedezem a barakk részleget, felmérem mit adnak - esetleg több egyenruhát, töltényeket, stb. - és ha ezzel is kész vagyok, és senki sem keresett engem, akkor elkezdek barangolni véletlenszerűen a bázison, persze csak úgy hogy ne legyek útba senkinek.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2016. November 25. 19:07:35
John Smith

Az álom maradékával harcolva készülődsz, majd indulnál magányos utadra, ahol egyetlen cél lebeg előtted: a tisztálkodás. Előbb azonban a felszerelésedet veszed szemügyre – ami lássuk be, igényel némi gyengédséget, leginkább azt amit magad is elviselnél – és mielőbb végzel a gépfegyver karbantartásával. Nem tartott sokáig, de ha nem kapkodtál is elég rövid idő alatt elkészültél ezzel önmagadnak adott feladattal.

Ami a másikat illeti, elég könnyedén rálelsz a helyzet kulcsára és hamarosan a forró vízsugarak alatt hagyod, hogy a korábbi feszültségeket az aláhulló vízáradat kimossa belőled. Ami azt illeti már az illatok terén is azonnali kellemes változást érzékelsz mikor a frissen mosott és vasalt egyenruhádat öltöd magadra. Akárki is hozott neked egy tisztát a piszkosat is elvitte amiből ebből az következik, hogy a Bázis gondoskodik a megfelelő (és tiszta) öltözékről.

A Barakkba érve két embert találsz ott, az egyik a viking harcos a másik pedig a Béta mesterlövésze, akit éppen érkezésedkor szólít el valami-valaki és sietve távozik. Egy szót annyit sem, csak egy bajtársi biccentést kaptál és már csak a távolból hallod a távozó lépteinek ütemét. A helyiség azonban az ami, egy pihenő ahol vízszintesben lehetsz amíg ilyesfajta alvásnak nevezett muszáj-dolog újra teljesen feltölt energiával.

Ilyen lehet némi étel is, ha esetleg éreznéd a késztetést, hogy engedj az éhségnek, ami elkezdte felütni a fejét. Amennyiben úgy döntesz mégis inkább felfedeznél, úgy előtted a lehetőség, hogy már ismert úton indulj el vagy valami egészen ismeretlent, például – több lehetőségből választva – egy felvonó adta lehetőséggel élve, egészen új mélységeit ismerd meg a Főhadiszállás(od)nak és még…
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2016. November 26. 18:32:33
John Smith

Enyhén meghökkenek a tiszta egyenruha láttán. Már azt is figyelik, hogy mikor fürdök? Kifelé menet, újra teljes felszerelésben, még visszanézek bizalmatlanul, hátha észreveszek valamilyen kamerát, de aztán lélekben vállat vonva folytatom utam a barakkba. Itt két Béta van, de az egyiket épp elszólítják. Válaszul én is biccentek, majd a vikingnek is egyet. Az itteni körülnézéssel gyorsabban végzek korgó gyomrom hatására, és következő állomásnak a kantint nevezem ki, és étkezés közben ott is körülnézek. Ha végeztem az evéssel, folytatom a körutat, szép sorjában fedve fel a bázis termeit.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2016. November 29. 17:24:08
Evan Mallory

Egészséges versenyszellem munkálkodik benned, miközben arra gondolsz, hogy a Béták is legalább olyan jól teljesítettek – ha nem jobban – mint az alfa – hiszen náluk nem volt veszteség. Ugyanakkor a Delta csapat viszont nem tudta végrehajtani a küldetését, egyedül Raven tért vissza élve. Mi történhetett pontosan, azt még most sem tudni, de nem kizárt, hogy egy gyakorlat során az ott lezajlott eseményekhez hasonló – netán azonos – kihívásokkal kelljen megbirkóznia a másik két csapatnak.

A számtalan modern kütyü között álldogálva a kettős – mely Dr. Vahlen és személyedből tevődik össze – olyan megvilágításban állhat ott, mint akik egy romantikus science fiction mozi főszereplői lennének. A nő, aki… mielőtt azonban efféle gondolatok bárkiben tovább szövődnének, úgy döntesz előbb nem árt tisztázni a félreértést, amibe úgy tűnik véletlenül belesodródtál. Azért ott motoszkál a fejedben a gondolat, hogy az ilyen intelligens hölgyek érzelmi intelligenciája általában egy jégtövisével megegyező értékkel bír.

/Angol/ Nem történt baj – mondja halk, megnyugtató hangon, ami éles ellentétben áll a korábbi rideg-távolságtartó csengésűvel - A felvetését pedig azonnali megfontolás után elfogadom, így kérem keresse meg a közlegényt és irányítsa ide. Itt leszek még… – tér vissza a tőle megismert hangszínhez miközben körülpillant – egy jó ideig.

A rádiózásod nem járt eredménnyel, úgy tűnik John akármit is tesz éppen, nincs olyan helyzetben, hogy válaszoljon. Az sem lehetetlen, hogy eleget tett Raven „kérésének” és lepihent.

/Angol/ Magam is úgy vélem, hogy egy élő idegen sokkal több lehetőséget rejt magában, mint néhány holttest. Ne értsen félre, minden behozott tárgyat és tetemet örömmel veszünk, de egy élő egyed…

Természetesen mindehhez ki kell fejleszteni, majd le kell gyártani a megfelelő eszközt-eszközöket, majd találni egy kis szürkét, aki „hagyja magát” élve elfogni. Azonban ennek eldöntése úgy tűnik azon katona birtokában van, akit újabb és talán harmadik hívásra sem sikerült elérned. Egy módja még biztos van, hogy eleget tegyél a kérésnek, de a korábbi utazás, a bevetés és azóta eltelt idő rajtad is megszedi a vámját, kezdesz igencsak laposan pislogni…
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Haldirien - 2016. December 04. 22:27:44
Evan Mallory

A bennem rejlő rivalizáló alak azt súgja, hogy ideje lefeküdnöm. Mert még hosszú napok várnak ránk, és korán kell félnünk, hogy el búcsúztunk Wu-tól.  Az a srác... Kedvesnek tűnt. És sajnos ők a háborúk első áldozatai. Ezt tanította nagyapám is. Sajnáltam, hogy nem tudtam megmenteni. Nem tudtuk. Nem csak rajtam múlott, azt még kell hagyni.. Úgy hiszem ideje lesz valami komolyabb erőfeszítéssel harcolni. Két mesterlövész egy alakulatba... Necces. Lehet maradok egy kis ideig a karabélynál, hogy legyen valaki az első sorokban is. Ne csak EGY hölgy. Az angol vér már megint megszólalt benne.

Aki túlélt valamit, de mi volt ott? Mi okozta a Delta vesztét? Ugyanilyen szörnyek, csak meglepetésből támadtak, vagy többen voltak,? Ha többen, körülbelül mennyien lehetnek? Ennek alaposan utána kell járnunk. Igencsak romantikus pillanat. Nézek körbe a felszerelések százai között. Majd amikor visszatér tekintettem a nő szemébe, lefagynak azok a gondolataim. Aztán mintha a nap olvasztaná őket, amikor megszólal a tudós, és megnyugtató szavakkal válaszol az udvarias bocsánatkérésre. Megváltozott a hangja, és értelmét véltem felfedezni. Érdekes, sose gondoltam volna hogy a tudósok tudnak olyat.

/Angol/ Mit ért a jó ideig alatt?  Egy kérdést megenged? Miért van itt, ebben az épületrészben ilyen kései órán, ahogy látom a tudományos áttörések és kísérletezések már befejeződtek. Legalábbis úgy képzelem el hogy ebben a helyiségben igen sokan dolgoznak... Esetleg szabad tudnom, hogy most ön min dolgozik?

Teszem fel neki a kérdést, miközben egy lépést hátrálok.

/Angol/ Egy élő példány... Hm  nem tudom mennyit bírnának ki, szerintem valamilyen szinten még haláluk idején is közveszélyesek. Van itt egy példány? Azon még tudnám mutatni, bár bizonyosan olvasta a jelentésekben, hogy az a valami rajtuk a haláluk pillanatában robbantak fel azok aaa... Valamik. És a szilánkok szerintem itt komoly károkat is okozhatnak. Nem vagyok abban biztos hogy lé lehetne venni a törpéről, mert akkor nem tudom hogy lehetne az lehetséges, hogy kapcsolatban álljon az a karperec és a törpe. Illetve... Most nem igazán tudom, hogy mi volt a többi raj jelentésében. De nálunk voltak nagyméretű... Gubók vagy valami hasonló. Azokat Callixto százados ellenőrizte le, ő többet tudhat róluk. De valamiféle vér szerű anyag folyt ki belőle, ezt mondta, ha jól emlékszem. Ilyesmikről tud valamit? Mert szerintem annak a kivizsgálása miatt ütöttek rajtunk. Egy gránátot... Azt hiszem egy gránáttal nézzük még micsoda de nem is reagált a robbanásra, ha az emlékeim nem csalnak... Felesleg volt az erőlködés?

Kérdezem még a doktornő, miután befejeztük a tárgyalást, el köszönök.

/Angol/  További szép éjszakát kívánok, kőszönöm hogy szánt rám az idejéből. Sajnos nem tudtam elérni a parancsnokot, de a holnapi ravatal után elhozom ide.

Végül távozás mezejére léptek, először egy teáért megyek, hogy már ne legyen olyan erős élénkítő mint a kávé, és utána reménykedem, hogy végre megtalom a szállókörzetet. Ott kiválasztom az egyik ágyat, és az álmok birodalmába lépek
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2016. December 12. 13:02:02
John Smith

No igen, nem tartózkodtál annyi ideig a zuhanyzóban, hogy… meddig is? Talán valaki megtréfált vagy esetleg Raven… akármi is történt és akárki érintett benne nem sikerül a rejtélyt megoldanod, sőt, még egy (rejtett) kamerát sem találsz ami bizonyos elképzeléseket segítene bebizonyítani. Visszafelé nem találkozol senkivel, nem úgy a Barakknál, de hamarost az itt található kettő is egyre csökken, míg magad az éhségnek – és az amúgy is kíváncsi természetednek – engedve elindulsz valami harapnivalót keresni.

A Kantin elég nagy, hogy akár mindhárom – illetve most épp kettő – osztag akár egyszerre fogyasszon úgy, hogy még a Bázis személyzete is csatlakozzon, ha épp egy időre esne valamilyen étkezés és épp nincs bevetés. A helyiség a korábbiak okán elég nagy, mégis jól felszerelt és kényelmes minden szempontból. Úgy tűnik, hogy itt sincs másképp az, hogy akik az életüket kockáztatják, azok a legjobbat érdemlik!

Ha úgy döntenél, hogy később az Ebédlőt ennél tüzetesebben átvizsgálod, azt megteheted, de lehetséges, hogy az étkezés utáni sétádat inkább másfelé terveznéd, mint például a már ismert részek tüzetesebb vagy eddig nem látott helyiségek felkeresésével. A választás könnyű, hamarost útnak indulsz és egy hosszabb séta alatt eljutsz a Hangárig, ahol felfedeztél érkezéskor egy teherliftet. Ezt kipróbálva egyenesen valami gyártósorféleséggel teli terembe érsz, ahol egy idősebb férfi fogad:

/Angol/ Á, Parancsnok. Azon tűnődtem, mikor néz be. Üdv a Mérnöki Részlegben. Bármit amit a Kutatólaborokban megálmodnak, mi itt meg tudunk építeni. Ha már itt tartunk Dr. Vahlen épp most küldött néhány új tervrajzot. Engedelmével megkezdjük a gyártást.

Közvetlen férfinek tűnik, idős az igaz – látszik a kopaszodó szürke rövidre vágott haján is – de éppen emiatt valószínűleg igen tapasztalt ember lehet. A második dolog ami azonnal szembetűnik, hogy minden bizonnyal ázsiai származású, de hogy pontosan honnan… ahogyan az is egyértelmű számodra, hogy büszke arra amit csinál és arra, hogy itt lehet, sőt, kapott egy saját kis mechanikai paradicsomot-birodalmat, ahol ő irányíthat. A fellépése és viselete alapján legalábbis úgy véled ő lehet a Főmérnök.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2016. December 12. 18:14:29
John Smith

Étkezés közben felmérem a termet ahol vagyok, és újra felmerül bennem egy gondolat. Ez az egész hely nem olyan mint egy katonai bázis. Minden minőségi, ellentétben a "hagyományos" hadseregeknél. Utóbbiaknál mivel az idők során egyre több embert kellett ellátniuk, a minőség lecsökkent a minimálisra, hogy még vállalható legyen, mivel háromszor annyi, rosszabb körülmények közt megedződött katona többet ért, mint harmadannyi pókhasú, lusta katona. És persze mert bármelyik kormányról beszélünk, mindegyik szereti látni, ha kevesebbet kell költenie, de azon többet vesz.

Mivel itt a minőség - ha nem is luxushoteleké, hála égnek - bőven megvan, látható, hogy nem nagyobb haderőkre tervezték, hanem kisebb, elit alakulatokra. Ezeknek minden bizonnyal megvan a maguk előnye, sőt egyes helyzetekben - mint amilyen a "beavatása" volt a három osztagnak - jobban működnek mint a nagyobb, de képzetlenebb emberek, háborút nem lehet nyerni velük. A helyzet viszont az, hogy perpillanat egy invázió folyik, sokkal fejlettebb űrlények támadnak minket, és itt alig van bárki, aki bevethető lenne, tehát adódik a kérdés:

Ha a Föld országai gondoltak erre a lehetőségre és felépítették ezt a helyet (ami nem kis idő lehetett), akkor mi a tervük az invázióval kapcsolatban? Legyünk bármilyen jók, az Alfa és Béta osztag együttes ereje sem képes megállítani egy nagyobb támadást, mi csak arra vagyunk jók, hogy lecsapjunk, majd eltűnjünk. Azt hiszem, utánakérdezek majd Bradfordnál erre.

Étkezés után folytatom a felfedezést, eljutva végül a mérnökökhöz. Ez a felfedezés nem kis kíváncsisággal telít meg, de mielőtt válaszolnék, eszembe jut, hogy kikapcsoltam a kommunikátoromat, és ezt helyrehozandó, visszakapcsolom azt, majd ezután válaszolok.

/Angol/  Üdvözlöm, de azt hiszem összetéveszt valakivel. Én csak az Alfa raj szakaszparancsnoka vagyok.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2016. December 12. 22:34:49
Evan Mallory

Gondolataid, hogy milyen lovagias leszel némiképp ellentmondanak a katonai szabályzatnak, de az is igaz, hogy ez nem egy szokványos egység, így akár a Parancsnok jóvá is hagyhatja a tervedet. A többi terved pedig, nos az sokkal előbb kivitelezhető, mi tagadás, már talán vágyod is az egyiket. Azt, amelyiktől felfrissülten ébredsz majd, kipihenten. Úgy, hogy újult erővel tudj(atok) szembenézni egy társatok elvesztésének tényével, tőle való végső búcsúval.

Raven-t illetően – üti fel a fejét egy gondolat – talán csak hátráltatnád, hiszen ő közelharci kiképzést kapott, te pedig… képes volt túlélni ott, ahol mások elbuktak, ahol majdnem egy egész raj odaveszett. Mi történhetett ott, azt Raven tökéletesen tudja, mint ahogy valószínűleg a Bradford is, sőt, ismerve a korábbi protokollokat, az sem kizárt, hogy megkapjátok azokat a végzetes körülményeket, mint gyakorlati elemek.

Dr. Vahlen maga a megtestesült végtelenség annak minden fagyos csodájával… valószínűleg. Tekintetében mintha apró csillagok lennének, míg éppoly hideg is, mint ahogy azt a természetfilmekből sejteni véled. A pillanatnyi lágyság leginkább egy hirtelen csoda, mint egy üstökös villant fel és tűnt el, ki tudja, lehet újabb kilencven évre. A kérdésre előbb értetlenül, majd a másikra még több értetlenség a válasz, míg végül az utolsó kérdésre egy biccentés.

/Angol/ Sok a tennivaló – úgy tűnik a nő csak a munkájának él – Minden percben születhet egy új felfedezés vagy áttörés, ami segíthet legyőzni az idegen fenyegetést és megmentheti az emberiséget – ez ennyire egyszerű a számára, ezért dolgozik ennyit – Ha nem engedném meg, akkor is feltenné a kérdést… - tulajdonképpen egy fura igent kaptál válaszul – Nem fejeződött be még semmi. – láthatóan megint rosszul fejezted ki magad, legalábbis félreérthetően – négy, a területükön kiváló tudós dolgozik itt rajtam kívül, de messze nem vagyunk elegen a hatékony munkához – majd ama bizonyos biccentést követően – Minden beérkezett idegen eredetű tárgyat kategorizálunk és megvizsgálunk, jelenleg is ezen folyamatok zajlanak.

Rövid szünet, amíg beszámolsz, majd

/Angol/ Ez esetben javasolja Smith parancsnoknak, hogy a tetemek boncolását és vizsgálatát nevezze meg elsődleges kutatási feladatnak. – és akkor meg lehet tudni mennyit bírnak – Ami pedig a boncolásra váró példányokat illeti, természetesen teljes biológiai zárlat alatt vannak. – ez annyira evidens, hogy meg se kellene említenie – Az említett szilánkok pedig az előzetes vizsgálatok alapján a testükhöz, esetünkben a csuklójukhoz rögzített szerkezet darabjai voltak, valószínűleg valamilyen támadó eszköz ami az életjelek megszűnésével azonnali önmegsemmisítést indukált. Elméletünk szerint csak a közvetlen környezetben, úgy értem testközelben tartózkodóakra hat potenciális életveszélyként.

A Gubóknál eltűnődik, majd sóhajt, szomorú tekintete igen kifejező

/Angol/ Azok emberek voltak Mr. Mallory. Eleddig ismeretlen összetevőkből álló a külső erőknek kimagaslóan ellenálló anyag, mely egyfajta sztázisba helyezi azt, akit belehelyeztek. Vagy valamilyen más módon bevonták ezzel a különös szubsztanciával. Egy közvetlen lövés azonban képes áttörni rajta, sőt, meg is sebesíteni, akár ölni a benne tartózkodó embert-lényt.

Rosszul emlékeztél, ez bizonyos. Ez a hiba úgy tűnik távolságot képez Dr Vahlen és közted, hiszen te ott voltál és alig pár órája történt az egész, míg a jó Doktor csak a bevetési naplóból tudhatja mi történt. De a neheztelő tekintet úgy tűnik valahol hatott rád, mert felrémlik, hogy a gyengélkedőn fekvő hadnagy lőtte lábon az egyik gubót és nem történt gránáthasználat. Valahogy meg is érzed, hogy jobb ha lepihensz, talán pihentebben több és jobb gondolatok születnek majd

/Angol/ Kellemes pihenést Mallory közlegény!

Az utolsó kijelentésedre csak egy apró bólintás volt a válasz, úgy tűnik a hölgy igazi tudós fajta, aki előbb bizonyít, csak azután hisz és nem fordítva. Így a szavadnak is csak akkor ad majd hitelt, ha a parancsnok tényleg itt lesz, és nem előbb. Az út visszafelé eseménytelen: mindössze egy teával gazdagodtál, meg a gondolattal, hogy milyen jó lesz lepihenni végre. Nem akadályoz vagy tart fel ebben senki, így ruhástul (vagy kevésbé, ha előtte ledobáltad/vetted egy részét-egészét) zuhansz az ágyba.

A környezeted még felfogod, tudod hol vagy és körülbelül miképp néz ki, de a részletekre már nem figyelsz, helyette inkább az álmokra, melyek lehet igen nyugtalanítóak lesznek, sok kis szürke manóval, amelyek mérgeszöld tekintettel perzselnek halálra… vagy annyira kimerültél, hogy még az álom leghalványabb-ködösebb lehetősége is messze elkerül. Az biztos, hogy jó hét-nyolc óra alvással később ébredsz

egy Raptor társaságában, aki könnyed mozdulatokkal épp a vérkeringését élénkíti fel… egy alsónaciban és topban.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2016. December 13. 02:57:02
John Smith

Miután alaposan szemügyre veszed az Étkezdét, feltűnik, hogy bár nem egy Ritz vagy Hilton, azért a hétköznapi katonai előírásoknak messzemenően megfelel. Ami azt illeti úgy tűnik, hogy rendfokozattól függően azért itt is ízesebbnél finomabb falatokat lehet kérni, míg a ranglétra alsóbb lépcsőfokán állók egyenlőre hétköznapibb falatokkal kell beérjék. Úgy tűnik, hogy a kényelmet is lehet fokozni, mindössze ki kell érdemelni. A konyhán mindenképp…

A Főhadiszállás – vagy csak az egyik Bázis – meglehetősen szokatlan módon bánik az itt állomásozó katonákkal. A korábbi gondolatmenetet figyelembe véve az sem lehetetlen, hogy az alvásnak van más módja is itt, mint az a közös priccs, amiben azért elég jól kipihented magad nem is oly régen. Ellenben, ha a tettek és szavak számítanak, a kitüntetés és előrelépés pedig nem csak kényelmi de adott esetben más joggal is felruház, akkor van e motiváltabb, mint Raven?

Egyelőre tizenkét katonáról tudtál. Az alfa négy tagja – amiből egy KIA a másik a gyengélkedőn – a Béták, és a Delta – illetve annak egyetlen túlélője. Aztán találkoztál egy brit lánnyal és mintha láttál volna még egy férfit, akit azóta sem.  Tehát tizennégyen voltatok, akikből négyen eltávoztak és egy sérült, kettő MIA a Bázison. A személyzet tagjai mennyien lehetnek arról fogalmad sincs, még tippelni is nehéz lenne.

Kutatóorvosok, mérnökök, a vadászgépek és a teherszállító pilótái és a kiszolgáló személyzet, a karbantartók és persze minden férfi és nő aki valamilyen monitor előtt legyen az kommunikációs vagy másfajta különösen képzett ember. No meg ugye ott van legalább egy civil tanácsadó, Dr. House. S az egészre a koronát Bradford teszi fel, aki úgy tűnik tökéletes választás erre a feladatra, egy jó öreg veterán katona, aki mindent megtesz a célért.

Mire ezen gondolatok végére érsz, már az ételt is befejezted, sőt, végigcaplattál a már ismert részeken és eljutottál a Mérnökök Üzemcsarnokába, ahol mindenféle szerszám és gép hever szerteszét valamilyen számodra meghatározhatatlan rendben. Az biztos, hogy minden kifogástalanul üzemel és jól karbantartott eszközök csak azt várják, hogy valami különleges készüljön el általuk. Számodra most a kommunikátor visszakapcsolása a legkülönlegesebb és csak aztán a szemüveges férfi, aki itt fogadott.

/Angol/ Nincs tévedés Uram, ön az Alfa (Raj) Alfája, a Parancsnok. Annak kell lennie, mivel így tájékoztattak – dörgöli meg a halántékát, majd egy kedves mosollyal invitál beljebb – Egyenlőre nem sok mindennel szolgálhatok, de egy Orvosi Eszköz már gyártásra készen áll, csak az engedélyére várunk, ha úgy véli egy vagy több darab szükséges.

Aztán egy vékony téglalap kijelzőjén kezd matatni, ami mintha reagálna az érintésekre

/Angol/ Illetve a Bázis fejlesztésén és Bővítésén is gondolkodhat Parancsnok, de úgy vélem jelenleg minden érték optimális. Igaz, bármikor elkészítünk egy Energiagenerátort, vagy ha a mélyebb geológiai kutatások felfednek termikus forrásokat, Hő-generátort vagy éppen Műholdkapcsolatokhoz szükséges eszközöket. Megjegyezném, képesek vagyunk Műhold gyártásra és feljuttatásra is.

Eközben körbevezet az igen méretes csarnokban

/Angol/ John (Bradford) tud pontosabb információval szolgálni, de az biztos, hogy előnyünkre válik minél több földkörüli pályára állítása. Ellenben amondó vagyok, hogy fel kellene keresnie Dr. Vahlen-t, hogy kiválassza a megfelelő kutatásokat, hiszen azok áttörés esetén akár új, eddig nem látott technológiát tehetnek elérhetővé!
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2016. December 13. 09:19:34
John Smith

Na igen, sokadjára az is feltűnik, hogy a magasabb ranggal nagyobb kényelem jár - bár ezt egyenlőre csak az ételeknél láttam. Ez jó és rossz is egyben: a jobb minőség biztosítja a (sokszor csak tudat alatt megjelenő) különbséget a rangok között, így fenntartva a parancsnoki lánc erejét, azt az ősi motivációt, hogy a másik jobb, ezért többet, jobbat kap. A másik oldalon viszont a tisztek elkényelmesedhetnek - bár ez a hely elég különlegesnek látszik ahhoz hogy ezzel tisztában legyenek és elkerüljék - és váratlan helyzetben ezen nagyon sok múlik.

A Főmérnök - bemutatkozás híján más néven nem tudom hívni - meglep a hírrel, miszerint, nemcsak az Alfa raj, de az egész hely Parancsnoka vagyok. Bal kezem két ujját az orrtövembe nyomom.

/Angol/  Éreztem, hogy nem lesz ez ilyen egyszerű. Rendben, kezdjenek bele az Orvosi Eszköz gyártásába, nem szeretnék még több sérültet látni a gyengélkedőn. A maradékról még tanácskozok egyet a Merre van a Kutatási Részleg?

Válaszára biccentek, és elindulok, ám az utolsó pillanatban visszafordulok kezet fogni.

/Angol/  Egyébként John. John Smith.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2016. December 13. 10:46:33
John Smith

A tisztek… körülbelül pontosan ennyi gondolatot tudsz most szánni ennek, hiszen még annyira új és egyedi itt minden, hogy nehéz a tényeket és a megszokott dolgokat elkülöníteni. Az idős férfi meglehetősen elegánsan van felöltözve, most, hogy így jobban megnézed magadnak: hiszen fehér inget és nyakkendőt visel, igaz van ezen felül valami, ami a kétkezi munka melléktermékeitől védi az alatta lévőeket. A színek az XCOM zöldje, olíva-szín árnyalata, kivéve a rikító nyakkendőt. Az valószínűleg egyedi lehet! A kevés haj alapján legalább, nos, kétszer olyan idős mint te. Lehet, hogy zseniális mérnök és mint ilyen picit a föld fölött jár? Lehet ezért nem mutatkozott be?

/Angol/ Szeretném felhívni a figyelmét, hogy az anyagi forrásaink jelenleg a Bázis fenntartására mennek el, így korlátozott összeg áll rendelkezésünkre, míg a körülbelül havonta érkező utánpótlással nem bővül a keret. Egy ilyen egység legyártása a teljes Mérnöki csapatot lefoglalja, igaz, még ma elkészülünk vele.

Avatnak be egy kényes dologba, talán kettőbe rögtön, ami akár még jó hír is lehet

/Angol/ Egységekben számolok, könnyebb követni a források mozgását. Ez huszonöt egységet von el más felszereléstől és bázisbővítéstől, adott esetben vadászgéptől vagy szatellittől. Mindenesetre a harctéren használható gyógypisztolyunkkal nanovarratok és erős stimulánsok segítségével átmenetileg elláthatóak a katonák sebesülései.

Úgy tűnik nem lesz egyszerű bármilyen döntést is hozol. Talán ez a Bázis eredetileg valamelyik állam politikusait lett volna hivatott elrejteni, esetleg egy mamutvállalat igazgatóságát és csak menetközben lett az emberiség védvonalának utolsó fala…

/Angol/ Bocsásson meg! Dr. Shen. Raymond! – fogadja el a kezet és illendő ideig és erővel szorongatja, hogy aztán – A világoskék vonal! Üdvözlöm Moirát!

Búcsúzik mosollyal és kezdi el – valószínűleg – a Gyógypisztoly gyártásának előkészítését.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2016. December 14. 12:45:43
John Smith

/Angol/ Az elsődleges "forrás" a katonák, nélkülük hiába van felszerelve a bázis, vagy ellenőrizve a bolygó - kezet fogunk, majd elindulok - Átadom.

Ezután a megadott színt követve meglátogatom a kutatókat. Belépve felmérem a helyet, és próbálom megkeresni Dr. Vahlent.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2016. December 15. 11:59:56
John Smith

A megjegyzésedet tudomásul vették, de az is lehetséges, hogy nem is hallották, hiszen Dr. Shen már a gyógypisztoly gyártásának előkészületeibe kezdett a kézfogás után. Lehetséges, hogy egyetértene veled, de azért ez nem teljesen biztos, hiszen műszaki ember és úgy vetted észre szereti a technikai dolgokat. Az is igaz, hogy azért elég közvetlen és barátságos volt, így akár még igazat is adhatna neked a korábbi állításodban.

A laboratóriumba lépve két dolog tűnik fel azonnal. Az egyik egy hatalmas üvegkalitka, a másik pedig az, hogy körülbelül semmilyen berendezésről nem tudnád megmondani mit is csinál pontosan. Egy hatalmas teremszerű helyiségbe érkeztél, ahol jelenleg egyetlen személy, egy hölgy tartózkodik. Fiatalos megjelenésű, arca ártatlanságot sugalló míg testalkata kissé törékenynek tetsző. Mindent összevetve a rövid dús barna hajával és fehér köpenyével igen egyszerű, már-már hétköznapi hatást kelt, melyre a szemüveg teszi fel ama bizonyos pontot.

Maga a helyiség előtere alacsonyabb szinten helyezkedik el, mint a nagyobbik, körülbelül kétharmad többi rész. Számtalan konzol látható, több számító- és egyéb gép, ami bármi lehet. Egy ívelt rámpa vezet fel a magasabbik részre – ahol a hölgy áll – körülbelül a helyiségben pontosan középre. Ettől jobbra egy téglalap felületű asztal – felette megfelelő világítással – balra pedig két boncasztalszerűt vélsz felfedezni… többek között.  Akadnak még a falak mentén tárolóegységek és egy csúnya nagy vörös fénnyel és sárga ’Veszély’ felirattal kiemelt ajtó.

Ez vezethet a vallatószobához.

Az előtérben egy kerek, a fenti bal részen két kisebb, kerekített téglatest alakú világítótest ad erőteljes fényt, amiknek a fénye a baloldali részen mindenféle kábelekre, vezetékekre és csövekre esnek. A jobboldalon, miközben beljebb lépsz, felismersz egy tárgyat – amiből kettő is akad – s utoljára talán a középiskolában használtál/láttál: a mikroszkóp. Ezen felül sok más kütyü nincs széthagyva, úgy tűnik igen rendezett a Labor, ahogy eddig a Bázis többi része is volt, már amelyik részébe eleddig eljutottál. Közelebb érve a nőhöz – aki éppen valami tablet-szerűséget tart a kezében – összevillan a tekintetetek:

/Angol/ Üdvözlöm Parancsnok, Dr. Vahlen vagyok! Én felügyelem a kutatólaborokat. Itt zajlik az XCOM összes kutató-fejlesztő munkája. Máris megkezdtük az idegenekkel való első találkozásról visszahozott tárgyak elemzését. Előzetes eredményeink alapján úgy véljük, használhatjuk őket néhány új felszerelés kifejlesztésére az önök számára. Rögtön három projekt is elérhető – nyújt át egy tabletet – javaslom, hogy csak egy kutatást végezzünk egy időben, tekintve, hogy mindössze öt tudós érkezett meg eddig

Kutatási Projektek
Xenobiológia
Létfontosságú az idegenek fiziológiájának alapos megértése ahhoz, hogy az ellenük való harcra alkalmasabb taktikákat és fegyvereket fejlesszünk ki.
Kutatási idő:  Előzetes becslések alapján legalább 1 hét
Szükséges eszközök/anyagok:  Több tetem (körülbelül 3-5)

Fegyvermaradványok
Mindössze ezek a maradványok maradtak meg azokból az erős idegen fegyverekből, melyekkel eddig találkoztunk. További tanulmányozásuk előrelépésekhez vezethet saját fegyverfejlesztési programunkban
Kutatási idő: Előzetes becslések alapján legalább 1 hét
Szükséges eszközök/anyagok: Különböző fegyvermaradványok (legalább 5)

Idegen anyagok
Úgy tűnik, az idegenek által használt anyagok könnyebbek és erősebbek mindennél, amit valaha láttunk. Egy felületes vizsgálat máris adott ötleteket katonáink jelenlegi testpáncéljainak javításához, de további kutatás szükséges.
Kutatási idő: Előzetes becslések alapján legalább 1 hét
Szükséges eszközök/anyagok: Különböző fegyvermaradványok (legalább 5)

/Angol/ Engedelmével azonnal megkezdjük a kutatást! – miután befejezted az olvasást és kiválasztottad a legfontosabbnak tűnőt
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2016. December 15. 12:51:25
John Smith

A labor egyenlőre üresen áll, Dr. Vahlenen kívül nincs bent senki. Körbenézek, de rövid úton megállapítom, hogy nem egy doktorátusi végzettség kéne ahhoz hogy én ebből bármit megértsek.

/Angol/ Vizsgálják meg az idegeneknél talált anyagokat. Ha képesek leszünk jobb páncélzatot készíteni, a legyártásuk alatt kivizsgálhatjuk a fiziológiájukat, és a kettővel együtt már képesek leszünk elkapni őket. Egyébként John Smith.

Majd innen is távozok, és felkeresem a nagy földgömböt, hátha tudok tájékozódni a jelenlegi helyzetről.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2016. December 15. 14:36:46
John Smith

/Angol/ Egyetértek. Az tűnik a legsürgősebbnek jelenlegi kutatási lehetőségeink közül. Azonnal elkezdjük. Értesíteni fogom, amint rendelkezésre áll a teljes jelentés.

A nevedet illetően azonban úgy tűnik, hogy már tudta vagy nem érdekli, számára te a Parancsnok vagy, aki meghatározza melyik kutatással foglalkozhat elsősorban. Szerencsére úgy tűnt, hogy elfogadta ezt, pedig láthatóan minden terület egyformán érdekelte, hovatovább kifejezetten izgatottan várta, még ha ez annyira nem is látszott rajta. Esetleg egyáltalán nem, mert ami azt illeti éppoly gépiesnek tűnt, mint amennyire Dr. Shen szereti azokat.

Sietve elhagytad a Laboratóriumot és a Hadműveleti Központba sietsz – ez már rutinosan megy – amikor lehet, hogy eszedbe jut nem adtál egy üzentet Dr. Vahlen-nek, Moirának. Ha szeretnél még visszatérhetsz, de az biztos, hogy itt sokkal többen vannak, mint bárhol máshol a teljes Bázison. Ez lehet az egésznek a központi agya, a szíve, ha emberibb szemlélettel akarunk élni, így most is számtalan technikus dolgozik megannyi terminálnál.

Bradfordot találod itt, akin túl nem látsz más ismerős arcot.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2016. December 15. 18:50:11
John Smith

Sajnos későn jut eszembe átadni Dr. Shen üzenetét, de már nem fordulok vissza. Remélhetőleg nem veszik zokon.
A hadműveletiben Bradfordot találom, meg néhány tucat ismeretlent. Odalépek az összekötő mellé.

/Angol/ Uram - egy pillanatnyi kivárás után folytatom - Uram, miért lettem az egész bázis parancsnoka? Úgy tudtam csak az Alfa rajé leszek.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Haldirien - 2016. December 15. 21:15:36
Evan Mallory

Gondolataim ellentmondanak a katonai normáknak, így végül is lemondom róluk. Majd valahogyan megoldjuk. Majd valahogyan megoldjuk. Ebben biztos vagyok. Az emberek nem azért élték túl a világ legvéresebb ütközeteit, harcait, hogy aztán ilyen apró törpék törjék meg őket. Nem tudom  elképzelni. Nem sokkal ezelőtt még a Közel Keleten folytak a harcok, és az amerikaiak megtörték az ellenállást. Nem igazán tudom, hogy alkalmaztak e modern lopakodó repülőket most ezek ellen a szörnyek ellen.
Dr Vahlen visszatér a szabványosnak tűnő rideg hangneméhez, és válaszol a kérdések ezreire, melyekkel megbombázom.

/Angol/ Természetesen majd javasolom neki, ha találkozom vele.

Érdeklődve hallgatom a bemutatóját a szerkezetről, bár én magam már tisztában voltam az összes információval amit közölt, csak nem tudtam volna megfogalmazni ilyen tudományosan. De a lényegi mondanivalóról már tudtam, így kicsit alábbhagy az érdeklődésem a téma felől.
Amikor a gumókról beszél, a gyomrom összerándul a gyomrom.
"Nem. Nem nem, nem! Nem hiszem el! Mégis mit tettünk?" - bevillan a kép ahogyan belelő a hadnagy a gumóba, és az étel felszalad a torkomon, így egy nagyot nyelve tudom csak bent tartani, de utána még egy pár másodpercig az egyik műszernek dőlve öklendezem, majd ott maradok, fejemet fogva, és az önvád rám tör. "Már túlestem a tűzkeresztségen. Jól viseltem. Öltem embert, túléltem, és megcsináltam újra. De egy fogságba esett civilt kivégezni... akit meg kellett volna mentenünk?! Sose. És sose fogom megszokni. Ezt nem."

/Angol/ Jobb lesz, ha megyek, mielőtt... Jó éjszakát kívánok, Dr. Vahlen.

Az álmaimban...
Spoiler: megjelenítés
ki vagyok szolgáltatva az ellenségnek, ugyanis nem volt a fegyveremben lőszer. Kifogytam, és nem találtam újabb csomagot. Néha a  puskatussal egy egy közel merészkedőt leütöttem, de nem sikerült komolyabb kárt tennem bennük ők pedig csak lőttek tovább. Rendíthetetlenül. Végre találtam lőszert, és felsikoltott a karabély hangja, melyre a manók halálsikolya volt a válasz. De túl sokan voltak, és körbevettek, még kilőttem négy-öt lőszert, mire az első zöld lövedék eltalált. Úgy éreztem elkocsonyásodik ott a testem, és a földere zuhantam.
Mikor felkeltem, a Raptor nevű katonával találom szembe magamat aki éppen karjait melegítette be, hogy aztán malomkörzésekkel járassa be megfáradt tagjait.

/Angol/ Szép jó reggelt kívánok. - szólalok fel, majd  felüllök. Jobb híján a katonanadrágomban és az egyenruha alatt lévő atlétában aludtam. Nem igazán volt erőm mást levetni magamról. - Zavar ha csatlakozom bemelegítéshez? - teszem fel a kérdést

Miután az ujjaimmal elseprem a hajamat, elkezdem a saját edzéstervemet, ami erős nyakízület bemelegítéssel kezdődik, majd egy karlenyújtással folytatódik. A lábamra nem edzem túl sokat, csak könnyedén, aztán csinálok ötven fekvőtámaszt, mert a karizom fontos a mesterlövész puska megtartásához, aztán húsz felüllst, aztán még egy fekvőtámasz sorozatot, végül lenyújtok. Közben egyszer a Raptorra emelem a tekintetem, és megállapítom beszédes kedvűnek látszik, vagy sem.
Amennyiben nem, akkor csendesen végzem a feladatom, majd elköszönök tőle egy

/Angol/ További szép napot, nem tudod merre vannak a zuhanyzók? - kal, egyébként pedig megkérdezem tőle a következőt. - Hol voltatok akción? Érdekelne, hogy veletek mi történt. - majd mikor végzem, elköszönök tőle ugyanúgy.

Utam a zuhanyzókhoz vezet, ahol a víz felfrissíti a megfáradt izmaimat, és újult erővel látja el. Azután már lassan itt az idő, ezért felveszem az egyenruhámat, és elindulok a megadott hely felé, hogy méltó búcsút vehessek társamtól.
"Miért nincsenek ravatalon a Delta egység emberei? Ennyire meleg volt ott a helyzet?"
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2016. December 16. 14:19:24
John Smith

Eldőlt hát, nem most kapja meg Dr Vahlen, Dr Shen üzenetét. Igaz, amíg nem beszélnek úgy sem derült ki, hogy a Parancsnok egy ilyen egyszerű kérésre nem képes és kétesélyes, hogy a komolyabb dolgokkal, hogy bánik majd, de az is lehet, hogy valami egészen mást látnak benne, például olyasmit, hogy ennél fontosabb dolgai is vannak! Dr. Shen még a megértő típushoz sorolnád, azonban Dr. Vahlen aki minden apró részletre… remélhetőleg nem veszik zokon. 

A hadműveleti központban immáron egymás mellett állva szólítasz, kérdezel és feltételezel. Bradford nem tiszteleg, úgy tűnik tőled sem várja el, sőt, továbbra is könnyed tartással szemléli a Holo-földgömböt majd téged. Ő is kivár kissé, majd egy megfontolt és tapasztalt katona nyugalmával válaszol a perccel ezelőtt feltett kérdésedre. Hanghordozása nem kioktató, egyszerű tényeket közöl, melyek közül a legfontosabb talán az:

/Angol/ Calixto századossal terveztünk, de mivel ő kiesett, így a második legjobb emberünket választottuk. Mint Parancsnok természetesen teljes hozzáférése van a személyi anyagokhoz, ha szeretné, ellenőrizheti, hogy miért nem Ön volt az egyedüli és első választásunk. Elég sok oka van ennek amire nem térnék ki, de nálam hozzáértőbb emberek választottak több tucat különleges katona közül. Ezúttal fontos, hogy a Parancsnok ne csak az irodájából irányítson, hanem személyes tapasztalatra is szert tegyen a jobb és így győzelemre vezető úton megtett lépései során.

Ha elég, ha nem ez a válasz, úgy tűnik, hogy félreértés történt. A Tanács vagy kik, eleve úgy döntöttek, hogy a legjobb harctéren is jártas katonák legyenek a szakaszparancsnokok és mindközül a legjobb pedig ezé a Bázisé. Bradfordot ez nem zavarja, sőt, úgy tűnik minden támogatást megad, nem vágyakozik a helyedre. Egy dologban azonban teljesen biztos. Senkinek, de senkinek nincs tapasztalata ezekkel az idegenekkel… és még élne, hogy meséljen róla.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2016. December 30. 20:18:40
Evan Mallory

Az öklendezés kellemetlen utóízt hagy maga után.
Valószínűleg a százados megölt egy embert.
S te nem akadályoztad meg.
Bűnrészes vagy…

A búcsú után elbotorkálsz a Barakkba, ahol szinte bezuhansz az ágyba.
Ébredéskor nem semmi lesz a leheleted, de ezt már csak Raptor rövid fintora sugallhatja csak
Ha egyáltalán észreveszed, hogy új tömegoszlató fegyverrel gazdagodtál.
De mielőtt bármi effélét megtehetnél, leheletfegyvert vethetnél be, még egy álommal gazdagodsz.

Rémálommal.

Kavargó képek őrjítő sorozata, ahol villanó zöld sugarak oltják ki ártatlan emberek életét.
Ahol egy nő arca villan fel, egy nőé, aki hibázott, aki nem csak a harctéren vétett, de az emberiség ellen is.
Ezúttal azonban a füstölgő fegyvercső nem az övé, hanem a tied.
Hagytad… és ez olyan, mintha te magad húztad volna meg a ravaszt.
Gyilkos vagy…
Az idegen tetemek között embereké hever, golyó tépte testek, melyek vádlón merednek rád.
Egy holló vagy talán varjú, épp egy szemgolyót tép ki a csőrével…

Az ébredés ennek megfelelő hangulatú, akár a leheleted.
De legalább nem vagy egyedül.
Úgy véled fáradt tagjait mozgatja át, de valójában frissnek és kipihentnek tűnik.
Sokkal inkább egy ébredés utáni frissítő mozdulatsort vélsz felfedezni, mintsem fáradtság elűzésére tett kísérletet.
A köszöntésedre biccent, nem töri meg a légzés ütemét „üres fecsegéssel.”
Nem tiltakozik, így kedved szerint csatlakozhatsz, igaz, némi távolságot tartva a széles mozdulatoktól.

Amikor végzel, Raptor még dolgozik.
Testén csillog az izzadság, s a mozdulatoknál a kellő izmok szépen rajzolódnak ki.
Mi tagadás elég nőies, hogy megakadj egy bizonyos ponton, ha épp nincs jobb dolgod…
Harcias külső, vad tekintet és oly kisugárzás ami egyértelművé teszi számodra, hogy bárhol szolgált...
Halálosnak tetszik, ahogy azt a neve is sugallja.

A kérdésedre nem válaszol azonnal, látod, hogy valami nyújtás félével készül zárni.
Egy-két perc, talán annyi sem kell, hogy egy törülközőt markoljon – ami az ágyán volt – és a nyakára dobva biccentsen.
Rövid idő alatt éritek el a koedukált zuhanyzót, ahol kedvedre választhatsz a modern több-vízsugaras zuhanyfülkék közül.
Amikor már épp úgy vélnéd, hogy nem válaszol, mikor talán épp a nadrágoddal küzdesz ér el a hangja, ami olyan, mintha átvibrálna rajtad.

/Angol/ Rutinküldetés volt. Hibátlanul teljesítve.

Kicsit töri az angolt, de nem tudnád megmondani, hogy milyen akcentust vélsz felfedezni. Az, hogy hol voltak, továbbra is titok marad úgy tűnik, hiszen már csak az alsó lehet rajtad amikor megérkezik a válasz.

/Angol/ Karun gát, Irán.

Aztán mire hátrafordulnál már csak a vízcsobogás hangja és a gomolygó forró gőz látványa fogad. Kilépve visszaveheted a nem igazán tiszta egyenruhádat, vagy férfias jelenségként elindulhatsz a Barakk felé egy tisztát vételezni, bárhogy döntenél a búcsú ceremóniáig még bőven van idő.
Az pedig, hogy a Delta egység túlélői miért nincsenek ravatalon…
Arra egy valaki adhat választ, az, aki maga is ott volt.
Raven.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Haldirien - 2017. Január 07. 00:45:57
Evan Mallory


A sav a torkomon igen kellemetlenné teszi a szájízemet, és mintha megtestesíteni az engem maró önvádat. Azok emberek voltak. Megmenthettük volna őket, de nem tudtuk. Nem tudtuk megmenteni őket, mert nem tudtunk róluk. Tudnunk kellett volna! Miért nem tudtuk, hogy mik voltak azok? Gyilkosokká váltunk, elárulva azt aminek védelmére felesküdtünk?
Még távozás előtt visszafordulok a tudóshoz.
/angol/ Doktornő, egy utolsó kérdést... Maguk már tudták, hogy azok... micsodák? - nem nem hiszem el, hogy ha tudták volna, akkor nem értesítettek volna minket, csak kicsúszott a számon a kérdés, de nem hiszem el. Nem hihetem. - Igaz nem tudták?

Mikor már hajnal környékén felébredem, elakad egy pár pillanatra a lélegzetem, amikor előttem a Béta-raj tagját pillantom meg edzés közben. Azt hiszem a testem is hangot adott ennek átvitt értelemben, ezért nem is bámulom, hanem a kezeimet a tarkómra kulcsolom, és egy tettetett ásítás erejéig a falat nézem, majd körbetekintek a szobán. De a szemeim hunyorogni kezdenek, majd elnehezednek pilláim és lezárulnak.

Láttam ahogy az idegenek mészárolják az embereket. Borzalmas volt, hangok százait hallottam. Majd a fegyver, ami újra és újra lecsapott, Callixto százados kezében jelent meg, aki tovább lövöldözött vele. Majd egy villanás után a kezemben volt a fegyver, és rájöttem arra, hogy én sütöttem el minden alkalommal a fegyvert. Körülöttem emberi maradványok és idegen foszlányok hevertek. Azonban a tekintetek nem a megszokott üveges tekintetek voltak. Élőek.

Zilálva ébredtem, de szerencsére nem voltam hangos, így a béta katona nehezen érzékelhette a felébredésem körülményeit. Amikor meglátom szobatársam, visszatér belém az életkedv, és felállok, hogy aktivizálhassam magamat, és nekifekszek az edzésnek én is. Nem kerüli el figyelmem az izmai, illetve próbálok következtetéseket levonni a vonásairól, bőrszínéről...
Miután végzett, a zuhanyzó felé vettük az irányt, ahol már vetkőzés közben válaszolt miközben éppen egy apró problémát igyekeztem eltűntetni. Szavaiban fennhéjázást hallottam, de nem tartom okvetlennek a teljesítményei után. Lehet nem igazán kedveli, hogy a Béta jelzőt kapták. Én se igazán vagyok elégedett jelen pillanatban. Eléggé lebőgtünk ott a városban, az is igaz, hogy ők egy hídra mentek.
-/angol/ Irán? Érdekes... - nem igazán értem miért lenne az idegeneknek létfontosságú egy híd elfoglalása... - Szürke törpék voltak ott is? - teszem fel a kérdést az ellenségeinkre utalva, közben hátranézek felé, de addigra már eltakarja a vízgőz, melyért hálát adok az Istennek. Nem szabad érzelemmel kötődni a katonatársadhoz. Nem tesz jót. El kell vonatkoztatni. Nem férfiak, nem nők vagyunk. Katonák vagyunk. Évezredek óta fejlesztettük önmagunkat, mire elértük jelenlegi állapotunkat, így nem hinném hogy a szürke lények ráébredtek, mit tettek. Ők eddig a civil emberiséggel találkoztak. Menekültek, rettegtek, könyörögtek, vagy esetlen ellentámadást végeztek. De nem találkoztak katonákkal. A homo sapiens sapiens nem azért fürdött embertársai vérében hogy aztán apró szürke szörnyek áldozatául essen. Harcolni fogunk, és mindenki, aki meghalt, csak erőt fog adni az öklünknek, amikor a visszacsapunk.
Közben a fennmaradó időben az agyamon végigfuttatom a megismert adatokat, hogy kiértékeljem, merről is jöhetett esetleg a nő.

Mivel tördelte az angolt, Észak Amerika, Nagy Brittannia és Írország kiesett, nem lehetett nemzet-testvér sem, mert akkor felismertem volna az akcentusát. Bőrszíne alapján kizárhatom Fekete Afrikát, majd Fehér Afrikát és az arab régiókat, a szemei hatalmasok akár egy kutyáé, emiatt a dél-keleti, kelet-ázsiai régiót is kihúzom. Mivel ha orosz lett volna, biztos megismerem az akcentusát, hiszen az igen közismert. Norvégiában és Svédországban az emberek, ha jól tudom maradéktalanul tudnak angoul, és a nyelv töredezettsége ezeket az országokat is eltüntette. Az olasz megint nem lehetséges, azokról azt hallottam tésztát esznek és nagyon sokat és gyorsan beszélnek, de ez a nő igen lakonikus. Ha spanyol volna, vagy spanyolajkú, egy árnyalattal sötétebb bőre lenne, olyasmi mint Callixtonak, mert a mexikóiak nagy része... spanyol? Franciát se tartom valószínűnek, mert azok orrhangon beszélnek, ami felismerhető. Tehát végül én a Németország és attól keletebbi európai államok valamelyikét tartom valószínűnek.

Négy percet töltök a zuhany alatt, és már kint törölközővel fel is fegyvereztem magam, pontosabban felruháztam, és közben várok a nő válaszaira. Végül folytatom a beszédet, és megkérdezem tőle érdeklődve.
/angol/ - Európa? - nem tolakodóan mondom szavaim. - Kelet-Európa? - teszem fel az utolsó kérdést is.
Majd, ha befejeztük a társalgást, vagy megszakítja a társalgást, felveszem régi uniformisomat, és a barakkban újabbat keresek a ravatalozásra.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2017. Január 15. 21:45:54
Evan Mallory

/Angol/ Igen, tudtuk. Egy orvosnak ezt azonnal fel kellett volna ismernie! Nem is igazán sikerült megértenem, hogyan hagyhatta azt, amit Calixto újonc tett, de ami még ennél is megdöbbentőbb volt, a doktornő döntése maga…

Dr. Vahlen annyira értetlen pillant rád, hogy rá kell döbbenj, nem is tartották lehetségesnek, hogy bárki bele akar lőni egy emberi alakkal rendelkező gubóba. Mire érdemi reakció érkezhetett volna a Parancsnokságról, már régen késő volt. Úgy tűnik annyira evidensnek tűnt, hogy nem tartottak róla külön tájékoztatást. Esetleg valóban úgy vélték, hogy a legjobbak a legjobbak között, azok közül is egy orvos-százados képes felismerni egy embert még akkor is, ha azt valamilyen idegen anyag borítja

Később, már a zuhanyzás közben kezdeményezett párbeszéd alatt tovább elemzed a Béta raj parancsnokát, akiről úgy véled, hogy fennhéjázó, amit némileg megérteni vélsz a teljesítménye alapján. Lehet is ebben valami, hiszen nem kizárt, hogy jobban teljesítettek, mint az Alfa raj, a Deltáról már ne is beszélve. Feltéve, ha az elképzelésed helyes. Ki tudja, lehet, hogy a következő küldetés után ti lesztek a Béta raj, ha nem nyújtjátok azt, amit elvárnak a legjobbaktól.

Erős a gyanúd, hogy míg Raven szeret beszélgetni, addig Raptorra teljesen igaz a neve, hiszen gyors és brutális, ugyanakkor csendes ragadozó, aki tökéletes azon belüli Alfa szerepének betöltésére. A „szürke törpék voltak ott is?” kérdésre egy egyszerű és tömör „Igen” érkezett, míg a korábbi „Irán? Érdekes…” kijelentésedre semmilyen reakció nem érkezett. Későbbiekben a forró gőz gomolygása kötheti le a figyelmed, kevéssé segítve a gondolataid terelését egy ilyen nő testéről és…

Mindent megteszel, hogy pórázra kössed az érzéseidet, a vágyat és más természetes, de nem katonához illő ösztönöket, melyek megzavartak téged pimasz felbukkanásukkal. A tervedet sikerül megvalósítanod és a terelés, hogy az emberiség mióta harcol és most sem fogja feladni, képes téged újra a higgadt és megfontolt ösvényre vinni, ahonnan már csak egy lépés… és ekkor megint Raptor tölti a gondolataidat, igaz, ezúttal a hova-tartozása.

Sorra zárod ki az eshetőségeket és lehetőséget, hogy végül kellően bizonytalan legyél a származását illetően. Igaz, hogy akadnak eléggé magától érthetődő választások mindkét oldalon, végül úgy véled, hogy a születési hely Nyugat Európa lehet. Sietve végzel a zuhannyal, míg a nő úgy tűnik nem kapkodja el a dolgot. Addig is felfedezheted, hogy van egy névre szóló szekrényed aminek az ajtaja csukva van, de nincs bezárva. Odabent tiszta (egyen)ruha vár, majd percekkel később egy talán fura válasz:

/Angol/ Ázsiában van – közlik válaszképp, majd nem is erőltetik a dolgot – Dél-kelet Ázsiában – úgy tűnik nem lesz könnyű megtörni a jeget vagy nem a megfelelő eszközt választottad hozzá…

A szertartásig még mindig akad némi időd…
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2017. Január 16. 15:47:53
John Smith

/Angol/ Értem Uram. - és tényleg értem, tisztában vagyok vele, hogy nem éppen vezetőnek születtem. Talán ezért is maradtam meg mesterlövésznek eddig. - Kiknek felelünk Uram? Úgy tűnik a világ minden országából érkeznek ide a legjobbak, ami tekintve a fenyegetettséget nem meglepő, de a Bázis és a rajok felállításának gyorsasága arra enged következtetni, hogy ezt nem most kezdték el, hanem csak aktív állapotba hozták. Viszont a bolygó legnagyobb országai ha összefognak, egyikük sem akarna kimaradni a felső vezető körből, ez pedig azt eredményezné, hogy egy adag politikus irányítja a Föld utolsó védvonalát, ami - már elnézést - nem egy jó ötlet.

Egyébként semmi bajom a politikusokkal - jó messziről. De személyes tapasztalatom szerint messze nem értenek annyi mindenhez, mint amennyit mondanak, és a háború, pláne egy idegen, űrből jött és sokkalta fejlettebb faj ellen nem a kivételt képző kategória, így aligha célszerű rájuk bízni az irányítást - vagy engedelmeskedni, ha ez már megtörtént. Nem mondanám magamat lázadó fajtának, de ha az emberiség a tét, akkor igenis azt fogom tenni, amit a saját tapasztalataim, illetve a megbízható tanácsadók ítélete alapján jónak látok, és bárki előtt vállalom a felelősséget ezekért a tettekért. Fura érzés irányítani.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2017. Január 16. 20:56:29
John Smith

/Angol/ A Tanácsnak – úgy tűnik, hogy ennél többet Bradford sem tud – lehetne következtetni és más módon kideríteni a részleteket… - de nem igazán tartja feladatának, hogy így tegyen – annyi bizonyos, hogy azok az országok, akik katonákat küldenek, a legjobbjaikat, biztos, hogy valamilyen módon részesei ennek az egész műveletnek.

Kis csend, majd egy bólintás

/Angol/ Nem, valóban nem most. 1962-ben kezdődött. Az „Iroda” akkoriban olyan titkok birtokában volt, aminek nagy része elveszett mire sikerült felülkerekedni az akkori fenyegetésen. A politikát teljesen kizárták a döntéshozatalból. Vezető tudósok és ügynökök hoztak – súlyos – döntéseket, melyek olykor nem kevés áldozatot követeltek… és ez a felelősség most már az Öné, Smith parancsnok.

Közlik egyszerűen, de mintha némi együttérzés lenne az összekötő tiszt hangjában. Akárhogyan is legyen, úgy tűnik, hogy teljesen egyetértenek az általad közölt tényekkel, nem akarják sem megcáfolni sem megmásítani azokat a szavakat, amikben magadra vállalod elődeid terheit…
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2017. Január 17. 13:12:56
John Smith

Ó, 1962 merész év volt. Kennedy "blokád" alá vonta Kubát, és jó néhány ország ideges lett, hogy kitör egy nukleáris háború. A szovjetek végül visszavonták az atomrakétát Kubából, de nem sok kellett ahhoz, hogy a világ - pontosabban a Föld, immár tudjuk hogy nem vagyunk egyedül - két legnagyobb országa háborút kezdeményezzen az általunk ismert legerősebb és legpusztítóbb fegyverekkel. Mindeközben a háttérben megalakult volna az Xcom, annak eshetőségére, hogy az űrből támadna ránk valamilyen faj? Érdekes egybeesés.

És mi van az elveszett titkokkal? Talán az 51-es körzetről lehet szó? Ha igaz a mítosz, és volt vagy van náluk egy űrhajó, akkor mindenképp szert kell tennünk rá. A körzet máig aktív - legalábbis nem hallottam róla, hogy az űrlény veszély óta bezáratták volna - tehát nem teljesen reménytelen az ügy ha erről van szó.

/Angol/ - És mi a helyzet pontosan ezekkel az elvesztett titkokkal? Fel lehet használni valahogy?
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2017. Január 17. 17:23:51
John Smith

Az évszám pillanatok alatt felidézi a korról tanultakat, talán mert elég mély nyomott hagyott és mindez lehet nem is annyira véletlen, mint azt a civilek gondolják. Ki tudja, hogy a történtek – amit a nyilvánosság megismert – pontosan milyen célt is szolgáltak. Lehetséges, hogy egykor sikerült elterelni az emberek figyelmét egy létező külső fenyegetésről, de úgy tűnik, hogy ezúttal ez már nem állja meg a helyét, hiszen a kis szürkék űrhajói városokat tettek földdel egyenlővé.

/Angol/ Pontosan az, hogy elvesztek fiam. Így nem igazán tudjuk felhasználni őket. A legvadabb elképzelések szerint az egykori ügynökök ugyan elrejtettek nem kevés bizalmas anyagot, de hogy ez pontosan hova is történt, azt már nem tudtuk meg. Eltelt évtizedek alatt legalább annyian próbálták megtalálni ezeket a dokumentumokat, mint amennyi régész kutatott Atlantisz után…

Ellenben az 51-es körzet, Roswell és a többi legenda, lehetséges, hogy csak egy hosszú-távú tervezet lépcsőfokai voltak annak, hogy a lakosságot felkészítsék az elkerülhetetlenre. Ugyanakkor az sem kizárt, hogy ezek a helyek tényleg léteznek, az események valóban megtörténtek, de úgy állították be, mintha a valósággal való párhuzamuk mindössze egy ostoba tréfa lenne? El akarták kerülni a tömeges pánikot és évtizedek alatt előkészítettek mindent amit csak különösebb feltűnés nélkül lehetséges volt?
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2017. Január 17. 18:42:11
John Smith

A figyelemelterelés ötlete szinte azonnal beugrik '62-re gondolva. Elvégre nem kizárt, hogy az egész kubai rakétaválságot azért csinálták, hogy a nép ne figyeljen fel egy titkos, nemzetközi bázis felállítására. Ha ez így történt, valószínűleg hálásak lehetünk, elvégre amiről nem tud a felső vezetésen kívül senki, az nehezebben lesz célpont.

/Angol/ Űrből jött, nálunk sokkalta fejlettebb, agresszív fajban állunk háborúban, és nagyon esélyes a kihalás. Ennek fényében mindenre szükségünk van, még ha ez elveszett titkot formájában is jelentkezik. Kérném a kutatások átfogó leírását és lényegét, valamint ha akad a Bázison olyan személy, aki jelenleg is érdekelt ebben, úgy vele is beszélnék.

Sóhajtok egyet, majd inkább csak magamnak hozzáteszem.

/Angol/ És Atlantisz se ártana.

Nos igen, a helyzetünk igencsak reménytelen. A kis szürkék olyan előnyben vannak, amit nem tudunk egyhamar behozni, még rohamtempóban sem. És bár a Rajok hatékonysága kommandós területen megkérdőjelezhetetlen, nem vagyunk hadsereg, így kénytelenek leszünk együttműködni hivatalos szervekkel - ami kompromisszumokat jelent, vagyis nem azt tesszük, ami a győzelemhez vezető legrövidebb út.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2017. Január 19. 20:01:28
John Smith

/Angol/ Azért még nem tennék ilyen korai kijelentéseket parancsnok  –  majd újra a másik témához szól hozzá – Sajnos a titkok azért elveszettek, mert elvesztettünk minden forrást, amely lehetővé tenné, hogy egyszerűen titkoknak nevezzük őket. Így nem is engedhetjük meg magunknak, hogy a szegényes készleteket szellemek üldözésére használjuk.

Szinte hallani véled, ha valójában nem is hangzik el, hogy ebbe Atlantis is bele tartozik. Ellenben igen sok tennivaló van még, ami effektív kézzelfogható, ami segítheti a munkát, esetleg olyan dolgokat deríthet fel, ami eddig elkerülte a kutató figyelmeket. Ilyen lehet egy hatalmas szem az égen, egy magányos kutató optika, amely szinte isteni magasságokban utazza körül a Földet.

Az azonban kétségtelen, hogy az elveszett titkok nélkül is épp elég baj van, és ennek nagy részét azok a kis szürkék okozzák, amely oly technológiát birtokolnak, amit nem látott e Vén Planéta… vagy mégis? Kideríthető e, hogy mi történt 1962-ben vagy örökre a feledés enyészetéé lesz az a Tudás? Egyelőre be kell érni azzal ami ténylegesen elérhető, hiszen még az sem tökéletes.

/Angol/ Az XCOM az idegen fenyegetéssel veszi fel a harcot. Ebben szinte minden támogatást megkapunk. Így a bevetések során nem kell aggódnia a Rendvédelmi Szervek, Helyi Milícia vagy más Fegyveres Szervezet tagjai miatt. A Rajoknak egy és csak feladata van, ami az adott küldetéshez tartozik. 

Ezután némi csend áll be, ha – amíg – nem töröd meg mivel Bradford a Földgömbre pillant, de mintha annál sokkal többet látna…
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2017. Január 20. 12:30:30
John Smith

Lemondóan sóhajtok. Parancsnokságom nem kezdődik túl jól. Bár azt sem ártana tisztázni, hogy Bradford alattam, mellettem, vagy felettem van a ranglétrán, de ez most ráér. Egyébként is az az érzésem, hogy nem számít sokat, ha jó vezető válik belőlem, akkor engedelmeskedik, ha nem, akkor átveszi az irányítást, és nem fogja érdekelni, hogy én milyen hülyeségeket mondok. Remélhetőleg az előbbi fog beteljesülni.

/Angol/ Rendben, akkor kérem mondja el, hogy állunk most.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2017. Január 23. 19:56:59
John Smith

Miközben azon tűnődsz, hogy Bradford hol is helyezkedik el az egészben, rá kell döbbenj, hogy voltaképp mindegy, ha nem felelsz meg az elvárásoknak, ellenben ha mégis, amiben igen erősen reménykedsz is, úgy lehet mégis csak el kéne dönteni ezt. Lehet éppen szóvá tennéd, amikor az érkezéseteket követő percek emléke villan fel:

Idézet
/Angol/ Bradford összekötő tiszt vagyok. Kettős szerepem van a projektben; taktikai támogatást adok a harci műveleteinkhez és tájékoztatom a Századost az aktuális helyzetről. Erőfeszítéseim lehetővé teszik, hogy a Hölgy a nagyobb problémákra összpontosíthasson.

Aztán rögtön egy másiké

Idézet
/Angol/ Calixto századossal terveztünk, de mivel ő kiesett…

Így talán a válasz adott a helyzetről, de az biztos, hogy a kérésedre nem reagálnak úgy, mintha méltatlan lennél arra, hogy vezető legyél, sokkal inkább egy nyugodt és megfontolt választ kapsz, olyat, amiben minden benne van amit Bradford a „Világvége” ügy kapcsán magában már megfogalmazhatott.

/Angol/ Rosszul – itt rád pillant, meg mernél esküdni egy mosolyfélét láttál – az Invázió teljes. Mindenhol ott vannak és bár hol lecsaphatnak. Amit tudunk… az Dr Shen és Dr. Vahlen érdeme – itt elidőzik, majd folytatja, mintha mi sem történt volna – az Alfa, Béta és Delta rajoké, az elesettekké – látod rajta, hogy nem ez lesz az első háború, amit meg kell vívnia, de kétségkívül a legnehezebb. Ahogyan neked is – a Doktorokkal pedig már találkozott. Ha többet akar tudni, kérdezze őket.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Haldirien - 2017. Január 23. 22:23:35
Evan Mallory

A doktornő szavainak a végén csak lemondóan megrázom a fejemet.

"Katonák vagyunk, nem mentősök, nem is tudósok. Ha valami veszélyes, akkor hatástalanítjuk. Ha valami idegen, és olyan mintha valami óriás póknak a bábja lenne, akkor rohadtul szétlőjük. Nem a mi felelősségünk volt ez, persze sosem értik meg a kívülállók, akik nem tapasztalják meg a tűzvonal forróságát, hogy mi függ ezektől a barbár tettektől. Ha az valamilyen idegen lárva lett volna, akkor lehet hogy az egész csapat odaveszett volna. Mégis honnan kellene egy hadifelcsernek tudnia ilyen dolgokról, elvégre még csak nem is hasonlított olyanra, hogy ember legyen benne."
Köhögök egyet.

/Angol/ Vitába tudnék szállni magával ezen a téren, az én szemszögemből nézve nem terheli a századost semmiféle felelősség annak a szétlövése okán. Ha ember is volt, már halott volt. És terepre küldtek minket, ha nem a százados teszi meg, akkor én tettem volna meg. Nem kockáztathatunk, ha az valamiféle idegen lárvája, és meghagyásával talán az egész szakasz megsemmisült volna. Igen, a szavaim embertelenek és kegyetlenek, de nem hiszem hogy aki már háborúban vezetett volna egy egységet, az bűnként róná fel ezt a századosnak. Katonák vagyunk, nem tudósok, parancsoknak és utasításoknak engedelmeskedünk. Nem tájékoztattak minket a civilekről. Annyit közöltek, hogy eltűntek, és az a bábszerű tojás minden volt, de emberi nem. Kérem bocsássa meg szavaimat. - szavaim közben egy lépéssel közelebb lépek a nő felé, de nem fenyegetően, sokkal inkább úgy, mintha a fizikai közelségre lenne szükség a magyarázáshoz.

Miután végeztem a reggeli bemelegítéssel, a Raptor elkísér a fürdőkhöz.
A fürdőben úgy hiszem eléggé sikerül leszűkítenem azoknak az országoknak a listáját ahonnan származhat. A megjegyzésére még hozzáfűzöm az olcsó humort is. Vagy talán a haláli komolyságot... Régen olvastam egy oldalon, hogy a tíz legkevésbé vicces nemzet az orosz, német, koreai, az arabok és az amerikaiak. Ezek szerint a német vagy orosz lehet. De mivel nincsen olyan akcentusa, és a haja világos, valószínűleg német lesz.

/Angol/ Valóban, talán elfelejtettem. - mondom egy vállvonás kíséretében. - Te pedig német vagy? - vonom fel a szemöldökömet, érdeklődöm, nem kijelentem.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2017. Január 24. 19:08:03
John Smith

/Angol/ - Értem. - nos, ennyit a tájékoztatásról. Úgy tűnik, Bradford akció közben fog aktivizálódni leginkább. Ezután egy-két percig figyelem a 3D-s holotérképet, majd visszatérek Dr. Vahlenhez.
/Angol/ - Hát gyorsan visszatértem... Egyébként Dr. Shen üdvözli. Ha nem zavarom, az lenne a kérdésem, hogy mit tudunk a támadókról.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2017. Január 25. 20:26:28
Evan Mallory

Rázogatod a fejed, valószínűleg tagadóan, de ahogy az akkori fáradt és feszült pillanatok már egy kiadós alvás után megszűntek létezni, könnyebben idézed fel, hogy mit is láttatok mindannyian a leszállást követő percben. Oly könnyedén, mintha épp pár másodperce történt volna vagy éppenséggel még most is látnád…

Idézet
Az egész idillre egy olyan látvány teszi fel a pontot, mely valamilyen bebábozott emberi gubónak tűnik… ez pedig pont a sarkon talált elesni, elfeküdni… szóval ott van.

Az igaz, hogy nem vagy tudós, ezt nem is vitatta el tőled senki, ellenben volt veletek egy több éves szakmai tapasztalattal és egy teljes orvosi végzettséggel megáldott rajparancsnok, akinek Dr. Vahlen szerint illet volna felfedeznie és megértenie mit is lát. Nem téged hibáztat, sőt, lehet, hogy senkit, bár ezt nála nehéz értelmezni a rideg maszkja mögött…

/Angol/ A tényekkel feleslegesen vitatkozik katona. Természetesen mindenkit felelősség terhel minden tette után, ezért nem törthetett még át a tudomány olyan határokat, amiket erkölcs és moralitás lánca béklyóz – mintha hallani vélnél valami olyasmit, hogy „Legalábbis hivatalosan nem” – Amit a százados tett az brutális volt és teljesen felesleges. Az ismeretlen szétlőni tipikus katonai hozzáállás, de ezzel nem megismerjük az ismeretlent, hanem elpusztítjuk. Kevésbé végzetes megoldásokból is választhattak volna – nem kiabál, nem cinikus szavak ezek, sokkal inkább rideg és kimért, szinte már analizálóan gépies – Egy igen neves közép-kelet európai oktató és művészember szavait idézzem: „Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, Ember lenni mindég, minden körülményben.” Így számomra elfogadhatatlan az Ön által emelt kifogás, még ha látom is benne a racionalitás magvát

Bár a „bábszerű tojás minden volt, de emberi nem” tévedésed korábban megdőlt, ezt sem rótták fel neked, ahogy közelebb lépsz, úgy tartják tőled a távolságot egy hátralépéssel és egy önkéntelen éppen csak kissé ám láthatóan védekezésre felemelkedő kezekkel. Ha ennek ellenére továbbra is kitartasz az állításaid mellett, akkor csak egy sajnálkozó – úgy véled az lehet – pillantást kapsz, majd mindenki mehet a dolgára…

Később, miután úgy gondolod, hogy a bemelegítésből és a zuhanyozásból is elég volt, úgy véled sikerült teljesen kizárni minden országot, amely az általad ismert legjellemzőbb sztereotípiák alapján akár még igaz is lehet. A tippedet megosztod Raptorral is, aki valamiért nem rajong a gondolatért, hogy ezt a dolgot firtatod. Legalábbis ez lehet a dolgok nyitja, mert egy Velociraptor érzelmi képességével rendelkező nő, nem igazán erősít meg abban, hogy helyesen tippeltél e.

/Angol / Da – mondja olyan orosz akcentussal, amit az amerikai filmekből ismerhetsz

Nem tudnád eldönteni, hogy tréfált vagy teljesen komoly. Könnyedén érezheted úgy, mintha egy mocsárba tévedtél volna és elég egyetlen rossz lépés, hogy…
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Haldirien - 2017. Február 06. 21:25:47
Evan Mallory

Végül is tragikus véget ér a párbeszéd a doktorral, mindkét fél eltántoríthatatlannak tűnik az igazától. Végül mégiscsak én leszek az a fél, amelyik visszavonul a harctérről.
"Felesleges hogy ellenségeskedést szítsak a soraink között. Úgysem lehet az ilyet meggyőzni, mert nem volt élő akcióban. Azok az emberek mindig kritizálják a katonák minden egyes döntését. Nyilván nem is kellett volna lelőnünk a támadókat, hanem miután lelőtték Wu-t inkább meg kellett volna hívni őket teára, mert lehet csak önvédelemből lőttek."
Megrázom a fejemet, kitaszítva ezen gondolatokat a fejemből, amit lehajtok egy pillanatra.

/Angol/ Természetesen, igaza van. Elnézését kérem. - mondom egy szelíd mosoly kíséretében, mintha egy nagyapa volnék, akinek a unokája éppen az előbb javította volna ki, hogyan is folyt le az ütközet amiben részt vett, hosszan visszagondolok az eseményekre. Szavak és mondatok jutnak az eszembe..., ha nem is pontosan, de valami ilyesmik.

Idézet
A tiszt szerint a várost evakuálták. Ha ember is az a valami, aligha tudunk rajta segíteni, ha pedig nem... akkor inkább nem mennék közelebb hozzá.
Uram!  innen nem tudjuk fedezni az onnan érkező támadást.
 Mallory… egy lövést fogok leadni a gumóra… ha bármi élő, és nem emberi bújik elő belőle, darabokra lőheti. A többiek figyeljék tovább a környéket, a zaj talán előcsalja végre őket. És mindenki húzza meg magát, ha az a valami esetleg robbanna… meg kell tudnunk mi ez, hogy a következő ilyen már ne okozzon fejtörést.
 Wu fedezékben, részemről mehet százados!
Te onnan figyelsz, én innen - Dettó Smithnél, mehet a lövés.
 Én belelőnék a közepébe -

/Angol/  De nem a százados hibája volt. Az alfa raj közös elhatározása volt, az ötletadó részben voltam. Nem tudtuk, mi az, lehetetlen volt kideríteni, anélkül hogy céltáblává váljon a százados.

"Az eligazításon azt mondták a civilek evakuálva voltak, tehát aki a városban maradt, olyan gumóban... az nem nevezhető civilnek. És még ha még is, akkor sem ellenkezett senki sem felülről. A csatornát rögzítették, így tudták, mi történik ott lent, mégsem avatkoztak bele, ez is amellett szól, hogy nem volt ellenvetés"
A zuhanyzás során végül sikerül fényt deríteni a Raptor esetleges lakhelyére, melyet egy mogorva DA- szóval reagál le tipikus orosz hangsúllyal.
Igyekszem beazonosítani, vajon mennyire "fake" orosz akcentus, de mivel nem ismerem azt a nyelvet, inkább ráhagyom.
Inkább megnézem a nevemre szóló szekrényt, mi van benne. Amennyiben ruhaneműek, akkor visszamegyek a hálóba, felöltözöm, majd a kantin felé veszem az irányt, hogy egyek egy keveset, mert érzem, hogy a gyomrom az ürességtől morajlik.
"Jobb visszalépni, még mielőtt nekem esik. A német tippel lehet rossz helyre lőttem, amennyiben orosz, mert ha jól tudom nem kedveli egymást a két nemzet. Már sok évtizede."
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2017. Február 11. 14:33:21
Evan Mallory

Igen, úgy tűnik, hogy a doktor némileg másképp gondolja, mint te, igaz, ettől még igaza lehet mindkettőtöknek. Úgy véled, hogy te sem tévedtél, hiába mutattak rá egyértelműen a probléma forrására, szerinted ez nem a ti hibátok. Ha valakié is, akkor az bizonyosan a vezetésé lesz. Mivel azonban nem akarsz ellenségeskedést a Dr. Vahlen-el, így inkább taktikai visszavonulással élsz, igaz, gondolatban azért ezt követően egy sor iróniával és gúnnyal telt gondolattal kell megküzdened!

/Angol/ Nem érti – jegyzi meg csalódottan, majd mély levegőt vesz és hallhatóan megpróbálja elmagyarázni – nem Ön volt az egység parancsnoka, így nem számít, hogy ki mit javasolt, a végső döntés ezé a bizonyos Calixto újoncé volt. Ezért (is) léteznek a rendfokozatok, hogy amikor valami a vártakkal ellentétben nem megfelelően alakul, legyen kin számon kérni az hiba okát. Nos, feltéve, hogy az illető az adott esetben túlélte a tévedést – úgy tűnik, hogy a kioktató/leereszkedő vagy milyennek szánt nagypapás mosolyod nincs rá hatással – ezért kellett jelentkezniük Bradford összekötő tisztnél, aki felhívta az egység tagjainak figyelmét a hibáikra. – úgy tűnik erről is tud – Nézze Mallory közlegény, gondolja, hogy a tudomány megállt csak azért, mert valami veszélyes volt? – kérdezi, mintha szelíden tenné, de nem tudnád bizonyosan megmondani – A Bázison többször elhangzott, hogy Önök nemzetük legjobbjai, s mint ilyen kérdezem én, mennyire képesek az önálló gondolkodásra? Kezdeményezésre és ami még ennél is fontosabb: az alkalmazkodásra? Ez egy teljesen új helyzet, olyan, ahol az XCOM által alkalmazott gerilla taktika minden pillanata az ismeretlen leküzdéséről szól.

Látható, hogy a különbségek közted és a Doktornő között igen élesek, amivel most már mindketten tisztában vagytok és szinte bizonyos az, hogy vezető kutatótiszt, vagy civil (?) hölgy úgy véli, hogy az esetet másképp is meg lehetett volna oldani, így ez minden bizonnyal Bradford felé is így került előterjesztésre. A kérdés az lehet csupán, hogy ennek fényében továbbra sem kívánnak beleszólni a bevetések menetébe vagy éppen ebből okulva időben tájékoztatnak az esetleges hasonló problémák elkerülése érdekében?

* * *

Raptor, Hollywoodot is megszégyenítő orosz akcentusa teljesen meggyőző, ugyanakkor lehet, hogy az eddig néma nő éppen egy efféle nem túl közvetlen módon próbálta lezárni a számára nem kívánatos beszédtémát. Mondhatta volna egyszerűen azt is, hogy nem árulja el, de úgy tűnik, hogy a kitartó elemzésed esetleg felbosszantotta vagy csak passzív-agresszív mód nem árulja el, hogy arra ösztönözzön magad derítsd ki, ne tőle tudd meg. Akárhogyan is, nem tudtad eldönteni mennyire igazi vagy hamis az akcentusa.

A szekrény sokkal barátságosabb, de legalábbis nyitottabb mód fogad. Rögtön fel is kínál számodra váltás öltözéket és tisztálkodó-szereket illetve eszközöket, amikkel lemoshatod magadról a harc vérét-verejtékét. Az öltözködés művelete igen rövid ideig tart, főleg, mivel most már nem kívánod Raptor társaságát élvezni és csak ezzel foglalkozol. A Barakk maga és az odavezető út is magányosan telt, ahogyan a kantin felé veszed az irányt azonban ez megváltozik.

A Parancsnokod személye tart feléd.


John Smith

Útközben Dr. Vahlen-hez találkozol a rajod ausztrál tagjával. Úgy tűnik, hogy alapos tisztálkodás után futottatok össze, mert a haja itt-ott még nedvesen csillog.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Haldirien - 2017. Február 19. 21:54:54
Evan Mallory


A doktornő szavait megjegyzem, de túlságosan fáradt vagyok ahhoz, hogy érdemben válaszolni tudjak, illetve nem is akarom tovább fokozni az ellentétet kettőnk között.
/angol/ Igaza van, ilyenkor tényleg a rendfokozatok számítanak, nekem nem volt igazam kettőnk vitájában. - biccentek a nő felé - Ön nyert, majd másnap meghívom egy teára, amiért hallgatnia kellett. Viszontlátásra, remélem nem ebből fog megítélni.

"Igaza van, ha szigorú szemmel nézzük, akkor valójában a rangidősön van minden felelősség. És akkor IGEN, tényleg Calixto hibája az, ami történt. Ő az egység hivatalos felelőse, mindegy, ma már jobban nem égethettem volna be magam, még akkor se ha direkt arra játszottam volna..."

Másnap reggel, miután sikeresen felöltöztem, akkor a kantin felé haladva a parancsnokot, Johnt veszem észre.
Amint meglátom, féloldalra állok, és mosolyogva tisztlegek.
/angol/  John szakaszparancsnok, Mallory közlegény szolgálatra jelentkezik! Jó reggelt kívánok! Van egy perce, uram?
Amennyiben nemmel válaszol, lehervad a mosolyom, és tisztelgek, miközben megszólalok visszafogottan.
/angol/ Elnézését kérem a zavarásért!
Ha meghallgat, akkor megkérdezem tőle.
/angol/ John, nem tudom, hogy tudtad-e, de amire rálőtt a parancsnok, az egy ember volt. Nekünk azt mondták, ne számítsunk semmiféle civillre, nincsenek már ott. Azonban... voltak, ezek szerint... azokban a gumókban, amiket láttunk. Tudtak róla, de elfelejtettek szólni nekünk arról, hogy igen is vannak emberek. Calixto hibája, azt mondják, szerintem azonban biztonsági okokból helyes volt a százados lépése, ugyanis nem tartóztatott fel minket senki sem, illetve bármi más is lehetett volna... Mit gondolsz?
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2017. Február 24. 11:40:46
John Smith

/Angol/ Persze, de amíg nem teljesítek valamit a harctéren, addig maradjunk a John-nál. - mosolygok, mutatva, hogy nem biztos az a kinevezés megérdemelt. Mondandója elgondolkoztat - Hát nem tudom. Az, hogy nem mondták el, valamilyen szinten érthető, ismeretlen, fejlettebb űrlények ellen kellett harcolnunk ismeretlen terepen, ha még a civilekért is aggódunk, akkor talán nem jövünk vissza. Persze az információ visszatartása csak addig volt indokolt amíg kint voltunk... Másrészt, az oké, hogy embernek nézett ki, de élt-e még? Fel tudtuk volna-e éleszteni, vagy menthetetlen volt? A lényegben egyetértek, a gubó ismeretlen volt, amiről nem tájékoztattak, és kockázat volt, így egyetértek, a százados jól cselekedett. Egyéb kérdés?
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Haldirien - 2017. Február 25. 10:45:35
Evan Mallory

John Smith szavai jól esnek, ezek szerint nem csak nekem vannak ilyen maradi katonai gondolatok a fejembe és már nem egyedüliként gondolom azt, hogy a százados tette érthető volt.
Miközben beszél bólogatok, majd mikor az egyéb kérdéseket említi, felszólalok.
/Angol/ Kicsit fáradtnak tűnsz, jól vagy? - érdeklődöm meg felőle, már félretéve a kamu-uramozást.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2017. Február 27. 14:04:46
John Smith

Mallory rövid taktikai elemzésem közben bólogat, valószínűleg ugyanarra a következtetésre jutottunk, majd rákérdez fáradtságomra.

/Angol/  Csak sok ez így egybe. Meg Tartozok Ravennek egy napnyi engedelmességgel.

Utólag belegondolva talán kihagyhattam volna az utolsó mondatot, de már kicsúszott.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Haldirien - 2017. Március 01. 23:34:32
Evan Mallory

Az alfa-vezető válaszára egy elfojtott nevetés a válaszom, mely hasonlít a Brian életében látott jelenetre, amikor a római katonák igyekeznek elfojtani jókedvüket a helytartó jelenlétében.
/angol/ Elnézését, uram. Milyen sok dolog van egybe? Szakaszparancsnokká válni nem szokott sokkal több felelősséggel járni, most már három másik emberre is vigyáznod kell majd. Nem nagy dolog.  - paskolom meg a vállát. - Ha pedig azokkal a törpékkel kapcsolatos, akkor az nyugtasson meg, hogy a legrosszabb helyen és időben támadtak meg minket, mégis hatszor-akkora veszteséget szenvedtek.

Spoiler: megjelenítés
Evan Mallory nem tud a főparancsnoki kinevezésről, hogy megmagyarázzam itt a szavait.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2017. Március 02. 11:57:53
John Smith

Nos igen, Evannak sikerül rávilágítania a Ravennek tett ígéretem nevetséges mivoltára, és én is megeresztek egy mosolyt magában pukkadozó társam felé.

/Angol/ - Nem röhög együttérez, közlegény. - persze nem gondolom komolyan. - Nem tudom, van egy olyan érzésem hogy ez csak a kezdet, és mi nem vagyunk felkészülve a folytatásra. Egyébként pedig - folytatom elkomorulva - nem érdekelnek az arányok, csak az hogy egy társunk meghalt.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2017. Március 02. 19:58:25
Wang Woo Jin
1999. január 2.
08:00 am (GMT -6 hrs)

Idézet
„Kezdetét vette az az emberiség történetének legnagyobb háborúja.
Emberiség.
Az invázió napjától ez a szó új értelmet nyer.
Többé nem oszthatnak meg minket jelentéktelen ellentétek!
A közös érdek egyesíti a Föld összes nemzetét.
Most nem zsarnokság vagy elnyomás fenyeget minket, hanem a megsemmisítés!
Azért harcolunk, hogy élhessünk, a puszta létünk a tét!
Nem tűnünk el némán a semmiben! Ha el kell vesznünk, harcban vesszünk el!
Harcolunk az életünkért. A túlélésért…”

Körülbelül itt érkezik el az a pont, ahol – életed eddig látott legfurcsább madara elragadott a hazádból, hogy végtelenül hosszú útra vigyen és olyan apróságokkal szórakoztasson, mint ez a Hollywoodi borzalom amiben épp egy amerikai elnököt alakító színész a világűrből érkezett fenyegetés ellen harcba induló pilótáknak tartott beszédet – megkezdje a szokásosnál sokkal rövidebb fordulást, majd az ereszkedést, akárhova is érkeztél meg.

A szállítógép fürgén és könnyedén száll le és még szinte talajt sem ért, már nyílik a rámpája, amelynek alján egyenlőre senkit nem látsz a gép végéből, de az is igaz, hogy ez másodpercek alatt teljesen megváltozik. Nem kellett sokat várnod, szinte semennyit! és máris a padlón csattanhat a bakancsod, mely öltözet darabot az egyenruha többi részével a gépen kaptad meg. No, nem személytől, hanem ott várt az egyik ülésen a te neveddel és újdonsült rendfokozatoddal, aminek formája és színe egyenlőre még (számodra) egy ismeretlen nemzeté lehet.

Az egyenruha a homok-színtől az olíva-zöldig terjedő, melyen: a páncélzat jelen esetben maga az egyen-öltözet, mely védi a törzset, a vállakat és a könyököt illetve a térdet. A bakancsot talán már be tudtad törni, de az is lehetséges, hogy még ez nem történt meg. Két azonosítót viselsz: az egyik egy kékesen matt, és egy másik narancssárgán éktelenkedőt. Míg az első azon szervezet jele, melyhez áthelyeztek benneteket, a másik azon belül elfoglalt helyeteket jelöli. Az első, egyértelműen a földi egységek jelölése, míg a második azt mutatja, hogy a nem túl fantáziadús, de annál többet mondó Alfa raj tagja lettél.

A különleges légi szállítójármű hajtóművei nem sokkal korábban csendesedtek el és az így visszamaradó csend meglehetősen zajosnak tetszik az akár öt gépet is befogadni képes hangárban. A gép egy barlang félében landolt – egy hatalmas kör alakú mozgatható leszállóhelyen – amiben természetesnek ható sziklaképződmények igazolhatnak esetleges gyanút, miszerint az új állomáshely a világ valamely magashegységében található. Nem messze tőled kissé balra egy teherliftnek látszó szakaszon megtörik a talaj egyenletessége és a távolabb álló dobozok, hordók és ládák is ezt funkciót vélik megerősíteni. Ez a lift közvetlenül kapcsolódik a kör alakú leszálló platformhoz, melyen az eleddig sosem látott Szállítógép parkol mögötted nyitott rámpával…

Az ellenben teljesen biztos, hogy ilyen kézifegyvereket eleddig még nem használtál, mégis úgy igazodik hozzád, mintha mindig is ezek álltak volna rendelkezésedre. A pisztoly, mely a combra szíjazva pihen tokjában, láthatóan nagy átütőerő a jellemző, de ezzel feláldozták a tűzgyorsaságot. A kezedben nyugvó géppuska alapállásában a rövid sorozatra van kalibrálva. Mindkét lőfegyver a maga nemében egyedi és biztos, hogy ott nincs is párja. Magukba foglalják a hasonló fegyverek minden pozitív tulajdonságait, a negatívakat azonban nem.

Úgy tűnik, hogy nem sietnek az üdvözletedre, de más módon sem értesülsz arról, hogy merre kellene jelentkezned. Nincs senki más, csak te és néhány színes csík, melyek valahova biztos elvezetnek – kivéve, ha csak valamilyen dekorációs célt szolgálnak, de ennek kicsi a valószínűsége. Úgy tűnik kaptál pár percet, hogy összeszedd magad és csak aztán kezdj azon tűnődni, hogy hova csöppentél és ki az a vonzó jelenség aki széles mosollyal feléd siet…
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Haldirien - 2017. Március 03. 18:46:10
Evan Mallory

A kapitány szavaira habtákba vágom magamat.

/Angol/ Elnézést, parancsnok úr! - arcom halál-komoly, annak ellenére, hogy társam nem komolyan vette a szavait, majd folytatja, és igen meglep az, amit mond.

"Nem, egyáltalán nem vagyunk felkészülve, legalábbis mi nem, még nem." suhan át az agyamon a gondolat. "Vajon több más államot is megtámadtak? Ha megtámadják az oroszokat vagy kínaiakat, nem fogják Amerikát látni a támadás kieszelőjeként?

/Angol/ Uram! Igaza van, borzalmas dolog ami Wu közlegénnyel történt! Én nagyon sajnálom, hogy nem tudtam időben mögéjük kerülni és elkerülni a veszteséget. De uram, ez egy háború. Hozzá kell szoknia a bajtársak eleséséhez. Lehet, hogy a következő én leszek vagy Raven. Hozzá kell szoknia a gondolathoz, uram, de nem megbékélni vele! Nem törhetünk meg minden elvesztett társunk súlyától!  És ha mi megtörünk, önnek kell összekovácsolnia minket! Bízom benned! Nem fogsz cserben hagyni minket, de ehhez az kell, hogy elviseld a halottainkat. Anélkül nem fog menni.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2017. Március 03. 20:51:00
John Smith

/Angol/ Evan, nem megy a parancskövetés, az előbb mondtam hogy ne uramozz! - nevetem el magam - Siratom Wut, de nem arra céloztam, hogy letört volna, hanem hogy nekem minden katona számít, és nem ismerem azt a kifejezés, hogy necessary sacrifice. De ha úgy gondolod, hogy megtörtem, talán versenyezhetnénk egyet. Egy tár a mesterlövész puskáinkból, aki többször talál célba, az nyer. Na?

~Még csak az kéne hogy ellene is veszítsek...~ gondolom magamban.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Haldirien - 2017. Március 03. 21:09:37
Evan Mallory

/angol/ Elnézését kérem, John... parancsnok - válaszolok, miközben nevet Smith.
Miután befejezi a mondandóját, és ledobja elegánsam elém a kesztyűt, felszólalok.
/angol/ De csak óvatosan, én reggel dinamikus edzésen vettem részt a Béta raj tagjával. Tegnap a tudóssal való elnyúló vitatkozás után már nem találtam a körletemet, így visszamentem időszámításunk előtt százezer? Százmillió évvel? Benne vagyok parancsnok, biztos vagyok abban, hogy most jobban fog menni, mert nincsen senki, aki elvonja a figyelmedet. - váltok személyesebb hangnemre.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: seth - 2017. Március 03. 21:32:26
John Smith

/Angol/ Ne mond, hogy a te figyelmedet nem terelte el. - nézek kérdőn félmosollyal Evanra. Nincs semmi bajom ha valaki meleg, de Raven szerintem mindenképp megér néhány pillantást - Akkor találkozzunk a céltábláknál, én még beszélek egyet Doktor Vahlennel.

Várok még egy másodpercet hátha Mallorynak van még mondanivalója aztán ha nincs, az említett tudós felé veszem az irányt. Dr. Vahlen laborjában kivárom az alkalmas pillanatot, majd megszólalok.

/Angol/  Doktor, megkérdezhetem, hogy mért nem lettünk tájékoztatva a gubókba zárt emberekről?
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Haldirien - 2017. Március 03. 22:38:31
Evan Mallory

/Angol/ Sose mondtam, hogy nem ér meg egy pillantást. - válaszolom mosolyogva. - De ha már más célkeresztbe vette nem pazarlok rá töltényt. De óvatosan, mert azzal a hölggyel lehetetlen kicsit beszélni. Evan Mallory közlegény lelép!
Ezután a lőtérre megyek, és leadok pár gyakorló lövést.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Filio Mortale - 2017. Március 05. 10:19:14
Wang Woo Jin
1999. január 2.
08:00 am (GMT -6 hrs)

Az utazás unalmasnak mondható ám az idegen kontaktus már nem annyira főképp, hogy az nem túl barátságos mondhatni ellenséges. A tétlenség idején szorosra húzom a friss ruházat csatjait és ellenőrzöm a rendelkezésemre bocsájtott csúcsminőségűnek tűnő praktikus fegyverzetet.
A barlanghangár kihaltnak tűnik csak a hadifelszerelés kupacai találhatóak minden felé, no meg az eligazodást segítő színkódos vastag feltűnő csíkok itt ott megszaggatva sárga fekete sávos veszélyt jelző területekkel.
A jelenlegi, helyzet a feltételezett idegen invázió kapcsán kicsit a „Szamárnak való málhát rak a szöcske hátára.” idézetre és annak tanúságára emlékeztet mi vagyunk a szöcske és kaptunk a hátunkra egy szamárnak való málhát. Viszont a találgatások helyett inkább megvárom az imént felbukkant és felém tartó vonzó jelenséget, aki széles mosollyal érkezik és természetesen, mint a legtöbb nem keleti származású személy magasabb nálam…
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2017. Március 05. 21:59:40
Evan Mallory

A lőtérre könnyedén odatalálsz – lassan kezded megismerni a Bázis felépítését – ahol tetszőlegesen választhatsz a különböző távolságra lévő célpontok között. Szabadon állíthatod nem csak a célpont mozgását, de nehezítheted szélgép és fedezékelemek bevonásával éppúgy, mint egyéb zavaró elemekként felvonultatható civilekkel is. Annyi időt töltesz itt el amennyit szeretnél, senki nem fog megzavarni, az első harminc percben biztos nem.


John Smith

A doktor nincs a Laboratóriumban, úgy tűnik a hosszú éjszakázás megszedte a vámját vagy épp… nos, akárhol is legyen az bizony nem itt van. Ellenben más sincs itt, látható, hogy jelenleg a többi tudós is valami más helyen tartózkodik-tevékenykedik. Dr. Vahlen szavai alapján még legalább négy-öt kutatónak kellenne itt lennie…


Wang Woo Jin

Úgy tűnik, hogy a területeden tehettél valami kiemelkedőt, esetleg a korábbi küldetések során mutattál valamit amit a többiek nem, mert senki más akit ismersz nem kapott ilyen meghívást és engedték el azonnal az alakulattól. Mit engedték, olyan büszkeséggel parancsolták, hogy azt korábban még nem volt szerencséd megismerni. Ez az ismeretlen szervezet ami igényt tartott rád úgy tűnik felülbírálta a nemzetek közti ellentéteket és most itt vagy, hogy ellenőrizhesd az egyik legkiválóbb felszerelést amit kaphattál. Első szemlélet után persze felfedezhetsz apró hiányosságokat, de azok még az elit szintjén is ritka kiegészítők és lehet előbb itt is bizonyítanod kell és csak aztán kaphatsz speciálisabb felszerelést.

A hangárban érhet még egy meglepetés, sőt talán több is attól függően, hogy az ilyesmit annak nevezethetjük e. Először, másodszor is szemügyre veheted a gépet ami idáig hozott, majd azt a fiatal katonanőt, aki eléd sietett és hazád megszokott legmélyebb, a tiszteletet kifejező meghajlásával üdvözöl. Igaz, kezet is nyújthatott volna, most mégis úgy döntött, hogy a legelterjedtebb formával, formálisan köszönt itt… akárhol legyetek is. A kupacok csak a szemtanúi ennek a találkozásnak, melyek egyhangúságát a korábban már felfedezett, a szivárvány minden színében pompázó felfestések törik meg. Különösen a veszélyes területek jelölése képes erre, amiből akad pár, de semmi kiemelkedő vagy meglepő.

/Angol/ Üdvözlöm itt Uram! A nevem Raven – mosolyog szelíden miközben elpillant mögötted, hogy érkezett e még valaki – Remélem kellemesen utazott! – kedélyes, kedves és láthatóan elég energikus, miközben felfedezed ugyanazon a jeleket, amiket te is viselsz új uniformisodon.

A fiatal jelenség elsőre európainak tűnik, de mintha jártas lenne a keleti etikett fogásaiban, nos, az alapvetőekben biztosan. Könnyed, ragadozószerű mozgása van és élesen csillogó tekintete, mely magas intelligenciáról árulkodik. Van még egy dolog, ami elsőre feltűnhet, mégpedig egy ujjatlan fekete bőrkesztyű formájában. Miután kiegyenesedett, nem nyúl feléd, nem matat irányodban és nem keresi a szemkontaktust, helyette szabályos hátraarc után felfedezed a zöld-fehér-vörös függőleges trikolort, ami, ha ismeretes előtted akkor csak egy különlegességet jelenthet: Folgore-t. Brigata Paracadutisti Folgore-t.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Filio Mortale - 2017. Március 11. 07:39:25
Wang Woo Jin
1999. január 2.

A vonzó jelenséget keleti módra üdvözöl és angolul köszönt úgy tűnik ez lesz a hivatalos eszpereantó az új állomáshelyemen,szerencsére az amerikai és angol vendégkiképzőknek köszönhetően tűrhetően beszélem a nyelvet. Viszonzom a meghajlását a ránk keletiekre jellemző feszességgel és a szemkontaktus címén a ajkai és az orra vonala között tartom tekintetemet.

/Angol/ Üdvözlöm Hölgyem! Wang vagyok – mosolyogok szelíden –  Köszönöm kérdését, eltelt az idő.

A hátraarcát követően szótlanul követem miközben szemem megakad az olasz ejtőernyősök szimbólumán, szóval ejtőernyős….. és tüzér vagy járműelhárító ha lehet hinni a kis szimbolúmnak.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2017. Március 16. 10:15:59
Wang Woo Jin

A gondolatod valószínűleg megfelel a valóságnak és az egységes nyelv e Bázison több, mint valószínű, hogy az angol lesz. Úgy tűnik a kiképzőidnek igaza volt abban, hogy eme nyelvtudás egyszer még hosszútávon a hasznodra válhat. A köszöntés viszonzása egy szelíd mosolyt csalt tőle, de a következő pillanatban már a trikolorral szemezhetsz, amitől ha deréktájék felé tévedne a tekinteted, akár még számodra is vonzó formákban gyönyörködhetsz.

Ami a kis szimbólumokat illeti, azok csalókák lehetnek, hiszen az a kettő amit megpillantottál teljesen más mint, bármi amivel eleddig találkoztál. Ezeket a jelzéseket magad is viseled, mindössze annyit tudsz, hogy egy nem rég alakult nemzetközi csapat tagja leszel és olyan küldetéseken fogsz részt venni, amihez minden nemzet legjobbjaira van szükség nemre és rasszra való tekintet nélkül.

Útközben – vagyis néhány lépés után – melléd zárkóztak fel, hogy aztán végigvezessenek…

Az ajtón túl egy rövid – körülbelül öt bordányi hosszúságú – folyosót fedezel fel. Egyhangúan szürke, mindössze egy spirálisan tekeredő sárga-fekete színű jelölés töri meg azt, ami az ajtó bal oldalán vertikális irányban látható. Ez az ajtó ívét követő figyelmeztető jelzés, hogy pontosan hol nem biztonságos megállni. Nyugodtan haladtok tovább a következő ajtóig – ami halk szisszenéssel feltárul – és indultok is tovább, hogy:

Rögtön szembetűnik egy hatalmas konzol tele monitorokkal, melyek halvány kékes-fehér fénnyel derengenek. Egyetlen gurulós szék áll előtte, most épp üresen. Ha elpillantasz a monitorok felé, akkor felfedezhetsz egy ívben felfelé vezető lépcsőt és megérted azt is, hogy miért előre néz az árnyékod. Megfordítva a fejed, mögötted a falon két hatalmas kijelző függ, de a lépeitek neszei itt nem halnak el:

A Hangár után a harmadik állomás egy… lenyűgöző. Hatalmas hologram foglalja el a terem közepét és igazából, nos jó nagy részét. Annyira meglepő lehet, hogy percekkel később veszed csak észre, hogy egy fémhídon ácsorogsz ahol a hihetetlent vagy a hatalmas szoba vagy mi-ez berendezésére pislogsz, ami számtalan állomást foglal magába.

Több katona is a monitorok és billentyűzetek előtt tevékenykedik s a legtöbben ülve végeznek valamilyen számodra meghatározhatatlan munkát. Felfedezel a terem túl oldalán egy egyenes lépcsőt és egy függő- vagy közlekedőfolyosót. Végül a tekinteted megállapodik egy középkorú, jóképű férfi alakján, aki katonás fegyelemmel, kis terpeszben háta mögött összefogott kezekkel áll tőled alig néhány méterre.

Nem szól, de tekintetén át a lényéből sugárzik a vezetők egyedi aurája. Egy zöld pulóvert viselve (melynek könyökrészeire sötétebb zöld foltokat varrtak) aminek nyaki részénél egy ing gallérja és egy nyakkendő csomója látható. Az elmaradhatatlan khaki árnyalatú nadrág és fekete bakancs is katonás, ahogyan a rövidre nyírt barna haja. Szív felett ugyanazt az emblémát viseli mint amit te is, különbség mindössze annyi, hogy ez zöldes színben látható.

Raven halk tüsszentésére fordul felétek – rangjelzést nem látni rajta – mindössze egy head-set az, ami egyértelműen árulkodhat… valamiről. Egyetlen apró mikrofon ível előre a jobb fülében hordott kommunikációs eszközből, mely most határozottan néma. Esetleg szimplán olyan halk, hogy nem hallatszik belőle semmi. Akárhogyan is, itt áll előtted megdöntve néhány teóriát és feltéve vagy tucat más kérdést…

/Angol/ Üdvözlöm Wang Woo Jin újonc az XCOM főhadiszállásán. Bradford összekötő tiszt vagyok. Két kérdésére van időm válaszolni, aztán Raven közlegény elkíséri a Barakkba és még ahova kívánja.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Haldirien - 2017. Március 19. 23:38:57
Evan Mallory

Először távoli célpontra gyakorlok, majd miután megelégedtem (körülbelül egy félóra után) nehezítek, tehát először a szelet hozom be a játékba, majd a mozgást, végül pedig a civileket.
Körülbelül két órát töltök ott, amennyiben nem érkezett meg John, feltételezem, hogy nem is fog jönni, így elmegyek a kantin felé. Nem tudom miféle szórakozási lehetőségem van, tehát ha látok valami kiírást, akkor megnézem, de elsősorban lézengek, igyekszem megtalálni Ravent. Van pár dolog, amit jó lenne tudni.
Amennyiben fellelem, intek neki, hogy beszélnék vele.
/Angol/ Jó reggelt! Tudnál mesélni esetleg arról, hogy ti mivel találkoztatok? Nekünk semmit sem mondtak, pedig jó lenne ezt tudni, hogy mikkel állunk szemben... - kérdezem tőle, közben az arcát nézem, hogy ha esetleg annak a nyomát meglátom, hogy erről a témáról inkább nem beszélne, gyorsan befejezem a társalgás ezen irányát.
/Angol/ Mármint, nem kell válaszolnod, bocsáss meg hogy felhoztam a témát.
Ha azonban van kedve erről beszélni szívesen hallgatom.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Filio Mortale - 2017. Március 27. 21:12:44
Wang Woo Jin
1999. január 2.

Raven keresztülvezet a báziskomplexum jó részén miközben az állomány élé a napi életét mellettünk valamint teszik a dolgukat a pillanatnyi benyomások alapján hatékonyan. Sétánk végén megérkezünk a taktikai szobába ami inkább terem, mit hűvös angolsággal Bradford összekötő tiszt ural kérdésére röviden válaszolok és bár kíváncsi vagyok, kíváncsiságomat nem lehet két kérdéssel elintézni ezért maradok egynél de célra törőnél, bár közben csintalan szójáték fut át az elmémen, hogy Raven elkísér a barakkba meg ahová még kívánom.... hát.....

/Angol/Uram – feszesen tisztelgek – Egyetlen kérdésem van uram ki lesz a közvetlen felettesem.

Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2017. Április 01. 11:16:21
Evan Mallory

Kedvedre nehezítheted a pályát, okoz is nem kevés bonyodalmat, de azért hellyel-közel megállod a helyed. Idő amíg a fegyver teljesen hozzád idomul és nem egy tárgy, a tested kiterjesztése lesz. Nagy hibát egyszer sem vétettél, de olykor egy-egy nehezítés bizony a cél elvétésével járt míg a tapasztalat le nem győzte az ismeretlent. Az idő rohan és nem is áll meg, de kettőt elhagyva sem látod John-t, így a kantin felé indulsz.

Útközben azon tűnődsz, hogy milyen szórakozási lehetőséget láttál, de először azt kell meghatározni, hogy kinek mit is jelent e fogalom. Lehetséges, hogy valaki edzene, úszna vagy épp más aktív sportszerű tevékenységet tekint annak, míg mások inkább a korábban látott biliárdasztalt, darts-ot vagy rosszabb/jobb esetben nagyképernyős televíziót. Bármelyik mellett is dönts, a mászkálás közben nem sikerül megtalálni Raven-t, ellenben a Kantinban ott találod a Béta egyik tagját, éppen valamilyen korsóval a kezében.

Felismered őt, Scalpel, a Béták Támogatója.
Most tisztán látod a hátán a Norvég Nemzeti Zászlót,
Az XCOM egységes és egy másik, a Béták egyedi szimbólumát:

(http://www.rpgenerations.com/RPGenerations/Karakterképek/XCOM/teambeta2.png)
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2017. Április 04. 17:53:14
Wang Woo Jin

Bradford /Angol/ John Smith parancsnok.

Válaszol minden sallang nélkül a kérdésre, majd viszonozza a tisztelgést, melyet követően már Raven kísér, feltehetően a Barakk felé. A következő helyiség egy rövid T elágazás, de a szemben lévő, a T szárát képező ajtó zárva van és te/ti az érkezésetekkel szemközti ajtón léptek be-tovább. Eközben nem egy dobozt láttál az elágazásban, amik meglehetősen vegyes méretben álltak ott úgy tűnt még a kinyitásra várva.

Aztán beléptek valami pihenő félébe. Rögtön szembetűnik a hatalmas biliárdasztal, a kényelmesnek tűnő kanapék és fotelok, illetve pár szék, amik kissé kaotikusan álldogálnak, mintha csak be lettek volna dobálva ebbe a helyiségbe. Sietve haladtok tovább, de még így is látni a lépcsőt ami felfelé vezet, az ajtót, ami belépés után balra és zárva volt látható, illetve szintén baloldalt, de a helyiség másik végében ital automatákat, hogy aztán az utolsó helyiség következzen…?

Nem, nem az, mert szemközt látni még egy kétszárnyú ajtót, de ez már az utolsók közt lehet: ez a szállásotok. Nemes egyszerűséggel egy helyiség, ahol nyolc fekhely látható. Négy van a falba építve alacsonyan, a másik négy pedig felette kapott helyet. Nincs itt senki, de úgy tűnik, hogy nem is túl sűrűn tartózkodhat itt bárki. Ez tényleg csak olyan, mint a seregben: van egy priccsed és kész. A négy priccs között az oszlopokon létrafokok vannak kialakítva, ettől eltekintve az ajtón már látott figyelmeztető színek az egyetlenek, amik színesítik a helyet.

Raven /Angol/ Érezze magát otthon Wang Woo Jin újonc! – mosolyog szelíden, majd ha nem tartod fel kérdésekkel vagy másképp – Kint leszek! – távozna arra amerről érkeztetek
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Filio Mortale - 2017. Április 09. 20:59:38
Wang Woo Jin
1999. január 2.

Mielőtt Raven távozna pár kérdést azért felteszek neki.

/Angol/Elnézést Raven azért ha nem tartom fel nagyon pár kérdésem lenne.... – mosolygok fel rá a világomból – Van esetleg valami hálózati hozzáférés vagy intranet megfelelője esetleg wi-fi kód, valamint a bázis elérhető részeit büntetlenül bejárhatom? Gondolom az elzárt területeket egyértelműen jelzik... A szakaszom többi tagját merre találhatom meg vajon és az eligazításokról milyen módon értesülhetek ?
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2017. Április 11. 12:40:40
Wang Woo Jin

/Angol/ Nem tartasz fel, mindössze néhány percet akartam adni, hogy elfoglald a priccsedet és kicsomagolj. Azután indulunk tovább és minden kérdésedre, amire tudok vagy engedélyem van, válaszolni fogok! – mosolyog továbbra is kedvesen

Ha szánsz időt arra, hogy jobban megfigyelt ezt az olasz nőt, akkor felfedezheted, hogy bár örökké vidám, a tekintete annál sokkal többet beszél. A teste, a mozdulatai olyan olajozottak és profik, hogy könnyedén oszlathatja el a kétséged afelől az idegenek napjai megszámláltattak. Nem kerülte el a figyelmedet sem a katonai kés a domborodó mellpáncélon, sem a pisztoly a hosszú és izmosan formás combján, de ami azt illeti a fülében lévő kommunikátor sem!

/Angol/ Körbevezetem Wang Woo Jin újonc, de a legfontosabb részeket már látta, igaz, a Bázis folyamatos fejlesztés alatt áll, egy része még csak most épül. Ahogyan be fogom mutatni a kutatás és termelés vezetőit is, illetve a Gyenguszt irányító zseniális embert, Dr. House-t.  Úgy tudom, hogy a többiek is felfedezik a helyet, a legtöbben csak pár napja érkeztek – osztja meg veled ezt az információt – Ha készen áll, akkor indulhatunk is!

Lépne ki, hogy akkor legyen időd mindenre, amire csak szeretnél és ezt megtehesd Raven figyelő tekintete nélkül. Akármit is teszel, ha néhány percen belül csatlakozol az európai szépséghez, akkor láthatod amint épp be akart lépni, hogy… valamiért. Lehet, hogy türelmetlen vagy csak kíváncsi, esetleg mindkettő, de amikor csatlakozol, akkor újra mosollyal fogad és egy illő gesztussal jelzi, hogy indulhattok.

/Angol/ Greg van most (még) szolgálatban, ő fog segíteni nekünk, hogy kommunikációs vonalon minden zökkenőmentes legyen. A Hadműveletiben találjuk, de utána, ha szeretné megkereshetjük a többieket, vagy körülnézhetünk a Főhadiszálláson, ahogy azt korábban felajánlottam – életvidámsága könnyen lehet ragadós, ha valaki nyitott rá
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Filio Mortale - 2017. Április 15. 21:51:53
Wang Woo Jin
1999. január 2.

Raven válaszait mosolyogva fogadom, miközben aprókat bólintok. Majd a szállásra érve minden felesleges mozdulatot elhagyva spórolósan a helyére rakom a kevés személyes poggyászomat amivel érkeztem. Amennyiben a kiutalt géppuskának van rendszeresített hely úgy a szekrénybe akasztom a kapcsokra és megelégszem az oldalfegyverrel elvégre nem terepen és bevetésen vagyunk, kis pluszként az Ultimate Knives által „kovácsolt” komisz bozótvágót szíjazom bal combomra valamint szintén a cég termékét képező két dobótőrt tokjukban tűzőm hátra az övem mögé.

/Angol/Köszönöm a türelmét Raven indulhatunk.... – villantok rá egy kedves keleti mosolyt az ajtóban és zárkózom fel mellé útra készen

(https://i58.servimg.com/u/f58/12/76/47/63/bozotv10.jpg)
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2017. Április 17. 12:07:28
Wang Woo Jin

Raven rád villantja azt a kedves mosolyát, ami valószínűleg civilben elég lenne arra, hogy meghívd egy italra és bár ez most nem az az idő és a hely, azért a fantázia – ha szeretnéd – szabadon szárnyalhat. A kérdés csupán a nyitottság, hogy egy Európai, aki kicsit legalább járatosnak tűnik a hazád kultúrájában, esélyes lehet e arra, hogy érzelmeket ébresszen benned. Az igazság az, hogy mivel ez egy multi-nemzeti egység, nem sok választásod lesz ha megismered a többi – ha van – ázsiai katonát – akik nem is biztos, hogy nők…

/Angol/ Semmiség! Arra gondoltam, hogy ha két bevetés között akad néhány perce számomra, megtisztelne vele, ha megtanítaná a szépséges anyanyelvének alapjait – veti fel, úgy tűnik picit izgatottan, mit válaszolsz erre

Utatok visszafelé – amerről érkeztél a Barakkhoz – tart, egészen a nagy teremig, amit Hadműveleti Központként emlegettek. Bradford még mindig ott áll ahol korábban mikor távoztatok, de most áll mellette egy technikus vagy ki, aki egy fénylő táblát tart felé, miközben halkan beszélgetnek valamiről. A legtöbb állás most üres, de azért akadnak akik serényen nyomkodnak, kapcsolgatnak vagy tekergetnek, jó sok kütyü van itt az biztos

/Angol/ Greg, Greg Gakis nagyon kedves férfi, ő most a felelős Kommunikációs tiszt, de a Rajok hiába viselnek kisebb rendfokozatot, tulajdonképpen a megbecsülésünk okán, olyan, mintha magasabbat birtokolnánk. Erről most annyit, hogy a Bázison túl mi rendelkezünk a legmagasabb rendfokozattal, így ha egy ország rendvédelmi ezredese meglát minket és az ország tagja a Szervezetnek, akkor engedelmeskedni fog a parancsnokunknak. Ez most épp John Smith közlegény.

Közben odaértek a megfelelő állomáshoz, ahol a fiatal Görög férfi – felismered a nemzeti színeket – ül és bár nem értesz hozzá, de ha láttál pár megfelelő mozifilmet, akkor tudod, hogy épp hullámhossz pásztázást végez, amiben „megzavarjátok”

R. /Angol/ Szia Greg! Ő itt Wang Woo Jin újonc, a kezdő csomagot kérnénk neki!
G /Angol/ Üdvözöllek Wang… - itt elbizonytalanodik, nem biztos benne, hogy melyik a keresztneved, így inkább – a Kezdőcsomag, máris!
R /Angol/ Kicsit fáradtnak tűnsz, még mindig nem érkezett meg a váltás?
G /Angol/ Hm? – zongorázik a billentyűzeten, majd felnéz, de közben tovább dolgozik – Bocsánat, nem még nem. De tudtam tegnap éjjel pihenni egy keveset.
R /Angol/ Ennek örülök! Megcsipogtatnád kérlek a Parancsnokot, hogy amint ideje engedi találkozzunk a Gyengélkedőben? 
G /Angol/ Persze! Váltok vele majd pár szót! Az Ausztrál fiút is?
R /Angol/ Csak ha időd engedi – kap a Görög fiú is egy olyan szelíden simogató mosolyt, aki erre mintha elpirulna
G /Angol/ Nem gond Raven! A csomag készen áll! – nyújtanak át neked is egy kis komlink féleséget, amit Ravennél is láttál
R /Angol/ A következő italt én állom! – mosolyog
G /Angol/ Remélem érkezett már némi Metaxa! – nevet fel, amihez kicsit megkésve Raven kuncogása is társul
R /Angol/ Javíthatatlan vagy! – kuncognak
G /Angol/ Akkor később! Szép napot nektek!
R /Angol/ Később Greg!

Itt, az elköszönés előtt természetesen van időd közbeszólni, olykor-olykor rád pillantanak – főleg Raven – hogy van e bármi amit szeretnél megtudni, de ha nincs akkor az elköszönés után elindulhattok a T-elágazás felé, mint az hamarost egyértelműen kiderült. Útközben a készenléti termen is áthaladtok – itt meg is lehet állni, ha úgy szeretnéd – ahol korábban szekrényeket, fegyverállványt és egy padot a szekrények előtt fedeztél fel. Ha nem nézel körül jobban, akkor tovább siettek és a T-elágazásnál a Lift felé veszitek az irányt.

Raven elég csendes most…
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Haldirien - 2017. Április 20. 20:12:24
Evan Mallory

A céllövölde előbb utóbb már unalmas lesz John fogadása nélkül, így elhatározom, hogy valamivel eltöltöm addig az időt, így valamiféle szórakozási lehetőséget keresek. Természetesen már a keresés elején érzem, hogy igen sok minden szolgáltathat szórakozást, de reménykedem abban, hogy van pár tipikus katonai bázist idéző részleg, például valami csocsó, billiárd, kocka vagy póker, esetleg egy kis szórakozóhely.
"Raven természetesen mindig akkor van jelen amikor nem lenne rá szükségem, és amikor szeretnék tőle valamit akkor biztos megbújik valahol..."
Ezt még én magam sem gondolom komolyan, de jólesik ilyenekre gondolnom, miközben keresek valami időtöltést.
A szórakozási lehetőséget végül a kantinban találom meg, ahol a béta raj szanitécére bukkanok. Végre valaki, aki talán többet el hajlandó árulni a missziójukról.
Belépek a szobába, biccentek a férfinek.
/angol/ Scalpel, örülök hogy látlak. - nyújtom felé a kezemet. Kérek egy kávét, majd miután megkaptam, leülök a norvéggal szembe. - Milyen volt a küldetésetek? Tudnál mesélni róla? Beszéltem ma Raptorral, borzalmas jókedéllyel tért ki a válasz elől. - mondom egy apró mosoly kíséretében. - Mármint... ha valakinek, akkor nektek kellene mesélni, hogyan kell ezt csinálni, hiszen nektek volt az egyetlen sikeres akciótok, de az igazat megvallva csak az érdekel, hogy mit láttatok. Ti is ilyen szürke manókkal néztetek szembe?
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Filio Mortale - 2017. Április 23. 08:06:34
Wang Woo Jin
1999. január 2.

Raven válaszára röviden válaszolok miközben megindulunk a bázison

/Angol/Természetesen nem látom akadályát néhány nyelvleckének ám figyelmeztetem, hogy a dallamos olasz nyelvhez képest a koreai nyelv sokszor inkább ugatásnak hangzik mint beszélt nyelvnek.

Átvágunk a hadműveleti termen és a kommunikáció felé vesszük az irányt, miközben Raven tájékoztat.

/Angol/Üdvözlöm és Wang. - erősítem meg a bizonytalankodó Greg Gakis-t.

Miközben tovább beszélgetnek megvizsgálom az átnyújtott komlinket egyenlőre nem nagyon kívánok belefolyni a magántársalgásukba, bár a Metaxa említése megmozgat bennem pár dolgot, de biztos lesz alkalma melléjük csapódni a kantinban egy italozás erejéig ha eléggé szemfüles vagyok, távozáskor még biccentek és köszönök Greg-nek.

/Angol/Köszönöm Greg és minden jót.

A készenléti terembe egy kicsit megtorpanok és elidőzök tüzetesebben szemügyre véve azt.

/Angol/Raven mennyi a csapatok reakció ideje riasztástól felszállásig?
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2017. Április 25. 17:12:11
Wang Woo Jin

/Angol/ Ez máris több, mint amit reméltem! – mosolyog rád, majd – De minden bizonnyal csak szerénykedik, hiszen mindenki számára az anyanyelve a legszebb, nem igaz? – jókedve töretlen

Miután Greg téged is üdvözölt és túljutottatok a bizonytalanságán, már nincs sok dolog amiben részt tudnál venni – egyenlőre – így csendesen kivárhatod míg minden maga medrében siet célja felé: esetedben a kért csatorna felé. A kommunikációs eszköz így elég hamar hozzád kerül, amit alaposan megvizsgálva rá kell jöjj, sohasem láttál hasonlót ezelőtt. Ha létezett is, nem volt hozzáférésed, de most szemmel láthatóan a legmodernebb felszereléseket kapod!

Ha volt látható jele annak, hogy a Metaxa említése felkeltette a figyelmedet, akkor Raven tett kitérőt arra, hogy persze téged is szívesen látnak, de ha nem, akkor majd lesz egy másik alkalom! Miután minden kötelező dolgon átestél, hogy használhasd a frissen kézhez kapott eszközt Raven szavai törnének utat a figyelmed bármily módon elterelő gondolataid közt, hogy kihangsúlyozzon néhány fontos dolgot, olyan információt osszon meg, amit senki nem hagyhat figyelmen kívül. Miközben megosztja veled mindezt, a fülére mutat és látod az apró zöld ledet halványan derengeni, ami a készenléti állapotra utal.

/Angol/ A kommunikátort soha, semmilyen körülmények között ne kapcsolja ki! A Biztonsági Protokoll betartása az egyik legfontosabb a Bázison. Ha magánbeszélgetést kíván kezdeményezni, használja a személyes frekvenciát. Ezeknek az eszközöknek hála, a reakcióidő minimális, de az eddig tapasztalatok – halkabbra veszi a hangját – ami egy bevetésre korlátozódik – majd megint normális hangszínnel – mire a gép felszállásra kész, mindenki a fedélzeten van – picit mintha azt mondaná, hogyha a továbbiakban is itt akar szolgálni


Evan Mallory

Sokáig nem kell keresned, hiszen könnyedén felidézed a Barakk előtti helyiséget, ami valamiféle Edzőterem alatti Bár lehet, ott bizony akad néhány kikapcsolódásra alkalmas sporteszköz! ha egy gondolatnyi időt szánsz ennek megfontolására, akár még Raptor is eszedbe juthat, akinek alapvetően az Edzőterem lehet a legjobb kikapcsolódás, míg neked annál több kell, valami amiben mesteri célzással kiváló eredményt érhetsz el. Ilyen például a darts vagy a biliárd, mindkettőben meglehetősen jó vagy, ha nem a legjobb! Csocsóasztalt nem láttál, ahogyan a szerencsejátékra alkalmas egyéb eszközöket sem, de cserébe akad egy kis bár – némi szeszes ital is – illetve van egy hatalmas tv!

Raven nincs itt, ellenben akad itt más, a korábban látott Norvég katona, akit most örömmel látsz! Mikor biccentesz még nem, mikor odalépsz már üdvözöl, méghozzá oly módon lapogat vállon, hogy szinte leszakadni érzed azt. Erős kezű ember az egyszer biztos! S mint ilyen örömmel tol feléd egy jó félliteres korsót benne habzó itallal – igaz, ha szeretnéd, akkor kávét is kérhetsz helyette. A kérdésedre már nem oly örömteli az arca, de azért még szelíd jókedv honol rajta és minél jobban faggatod annál inkább halványul ez is. Végül amikor minden kérdésből kifogytál, akkor kezd bele a magyarázatba

/Angol/ Örömteli téged is látni Mallory fia Evan! – majd a kijelentésedre úgy reagál: Raptor kiváló vezető – jelenti ki tisztelettel – egy igazi Valkyrie – bólint is rá, majd kitér a milyen kérdésedre – Rázós! A Ragnarok csatái mind véresek és kegyetlenek lészen, hiszen a túlélés a tét! – hangsúlyozza, mindig ilyen rossz lesz, sőt, szerinte egyre csak rosszabb – Ha esetleg nem tudtád eddig, akkor megosztom véled Mallory fia Evan, hogy minden adathoz hozzáférhetünk, pontosan azért, hogy tanulhassunk belőle! De, a kérdésedre a válasz: igen, kis szürke lények voltak! S mi történt véletek Mallory fia Evan? Mily gonoszsággal kellett szembenéznetek?
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Haldirien - 2017. Május 01. 22:59:11
Evan Mallory

Hamarosan meglelem az élvezeti zónát, a kantint, a játszótermet, illetve az edzőtermet, mindent, ami egy egészséges, tartalékban állomásozó katonának dukál. Viszonylag egyértelmű jelzések miatt keresnem sem kell igazán.
Bár elképzelhetőnek tartom, hogy a környéken van valahol Raven. Mindegy, majd csak találkozunk, amikor már kevésbé aktuális.
Jelenleg a kantinban megpillantom a szánítécet, amely felkelti bennem az érdeklődést, ő sokat beszélt a múltkor is, hátha jobban le tudja írna az eseményeket, mint Raptor.
Amikor felém nyújtja a sert, átvillan az agyamon, hogy : "Már most van egy rossz előérzetem..." - egy vontatott Thank you - val köszönöm meg a felém nyújtott korsót.
/Angol/ Mindig duplán kéred ki a korsót? - teszem fel érdeklődve a kérdést, mielőtt a tárgyra térnénk.
Végighallgatom, majd nem késlekedem a válasszal.
/Angol/ Nem, nem emlékszem rá, hogy mondták volna... Az eligazítónál lehet megnézni ezeket a felvételeket, vagy van egy külön terem ezek használatára? Igen, mi egy városba utaztunk... azt hiszem, Fo... Fortaleza volt. Igen. Amint kiszálltunk, tartottunk egy terepfelmérést. Egy parkolóban voltunk, egy U alakú épületnél. Mivel tájékoztattak minket, hogy nincsenek civilek a városban, ellenségnek tekintettünk mindent, ami kitűnt a tömegből. Amiért utólag a századost megfeddték volna, ugyanis elvileg azokban a gumókban, amik borítják a területet, polgárok voltak. Nekünk semmit sem említettek erről, és nem vagyunk hülyék, hogy túlságosan közel menjünk egy idegen tárgyhoz. Utána felmásztam az épületre. Hiszen magaslatról messzebb ellátni, illetve tovább tudtunk volna haladni, mert egy amerre mehettünk volna, nyílt célpontot mutattunk volna még azelőtt, hogy felmérhettük volna a terepet. Ekkor az épület felől támadtak meg minket. Ketten voltak, és az első azonnal megdöglött. - "Hárman lőttünk bele" - toldom hozzá gondolatban - A másikra nem láttam rá igy elindultam hogy hátba kerítsem. Mire leértem a ház túloldalán és lelőttem az idegent, már végzett Wu-val. Ha gyorsabban szaladok, talán nem vesztettünk volna senkit. Aztán többen jöttek, végeztünk velük, de a százados megsérült. Azt hittem, ő is azonnal meghal, de valamiért túlélte. Berángattuk őket a hajóba, és indultunk vissza. Még előtte maga a százados adta ki az utasítást a visszatérésre. Mintával és az elesett katonával, mi pedig siettünk, hogy ne veszítsünk egy második embert is. Szóval SNAFU-volt ott.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Filio Mortale - 2017. Május 07. 16:35:14
Wang Woo Jin

Raven válaszán elmosolyodom

/Angol/Az igaz, hogy mindenkinek az anyanyelve a legkedvesebb nyelv de a koreai nyelv nem a hangzása miatt kedves a szívemnek hanem a tartalmi kifejezése miatt.

Miközben be-üzemelem és a fülembe teszem a kommunikátort figyelmesen hallgatom Ravent

/Angol/Raven kitért a válasz elől mégis mennyi idő és teljesen mindegy, hogy egy vagy több száz bevetésről beszélünk, engem csak az érdekel, hogy mennyi idő alatt kell álmomból fölriadva menetkészen a gép fedélzetén lennem. – mosolygok rá kedvesen.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Thyriel - 2017. Május 09. 21:15:16
Wang Woo Jin

/Angol/ Mindenben ott honol a szépség, az, hogy milyen formában is teszi, már csak attól függ, hogy kinek mit is jelent ez pontosan.

Látszik, hogy örömmel beszél ilyesmiről, tetszik neki a téma és a társaságod, de egyenlőre inkább csak mint bajtárs a közös ellenséggel szemben, afféle csapattárs, semmint ennél több vagy intimebb. A lift előtt állva megemlíted, miszerint Raven nem válaszolt a kérdésedre, ez megtöri a mosolyát és kíváncsi tekintettel kutat téged. Hosszasabban teszi, mint aki nem tudja eldönteni, hogy a mosoly valódi e, a szavak pedig hordoznak e ellenségeskedést, de végül úgy tűnik, hogy a kedvességeddel meggyőzted és visszatér a mosolya is

/Angol/ Nem teljesen ismeretes előttem a Koreai kiképzés, de mint említettem mindössze egyetlen egy bevetés volt eddig, amihez nem riasztás volt, hanem ahogyan megérkeztünk, máris kiküldtek minket egy-egy helyszínre. Ugyanakkor ez nem szintidős játék vagy gyakorlat, hanem a valóság. Itt senki nem méri, hogy mennyi tizedmásodperc alatt képes valaki felvenni… itt azonnal, amint a riasztás elhangzik, eldobunk – még ha az illemhelyiségben is vagyunk – mindent és sietünk, ahogyan csak tudunk! Amint az utolsó katona is a fedélzeten van, a gép felszáll. S bár szerintem nem mindegy, nem én hozom a döntéseket – pici vállvonás, amolyan ő csak követi azokat – valójában mindenki a legtöbbet és legjobbat akarja kihozni magából. De ha segít, szívesen fogadok Önnel, hogy bármikor előbb érek a gépre!– kuncog


Evan Mallory

/Angol/ Ez nem korsó, csak pohár csupán – mosolyog barátságosan, jókedvűen – ez egy igazi harcosnak meg sem kottyan! – nevet, majd elkomolyodik a szavaidra – Az adatokat… a kutatási adatok a Laboratóriumban, a technikai adatok a Mérnöki Részlegen, az orvosi a Gyengélkedőn… - int…

A többi biztos egyértelmű számodra is. Ezután láthatóan minden figyelme a tied és csendesen hallgat végig, egyszer sem vág közbe vagy jelzi szót kérne. Mikor befejezted, úgy véli igen, akkor teszi szóvá észrevételeit, melyek a következőek:

/Angol/ Az óvatosság teljesen helyén való volt Mallory fia Evan. Nem kételkedék senki abban, hogy ezt kellett tennetek! S nem hinném, hogy bárki is szóvá tenné a taktikai hibákat, amikor az ellenség maga a Midgard-kígyó és hozzá hasonlatos óriások! – kis csend, majd – magam is felcser valék és nem kétlem a kisasszony is érti az dolgát, de sok más módja lett volna a gubó vizsgálatának! Tudja van egy másik ó-nemzet, akinek volt egy férfiúja, ki lészen vala azt mondá: „Ne árts!” és ez lett a gyógyítók jelszava! – aztán szótlanság vagy egy percig is – Sajnálom a harcostársunkat, de nem ő az egyetlen, akit elveszejtünk a hosszú harcaink során…

Értetlen pillogás, majd az elkerülhetetlen kérdés:

/Angol/ Mallory fia Evan… mi az a snafu?
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Haldirien - 2017. Május 23. 07:29:00
Evan Mallory

Felhorkantok a skandináv válaszára, és jóízűen belekóstolok. "Addig kell élvezni, amíg megtehetjük." - villan át az agyamon. "Ki tudja, lehet később hónapokig vizen és kávén kell majd tengődni, amikor akcióban leszünk. Jobb esetben lesz kávé."
Utána belemerülök a mesélésbe, így már jókora hátránnyal rendelkezem a társam "poharával" szemben, így a végén egy nagyot húzok rajta.
Kicsit nehézkes megfejteni a beszédét, de helyel-közel sikerül megértenem a sok rejtvénynév mögötti jelentést, vagy legalábbis egy részét.
- Igazad van, de meg sem fordult egyikünk fejében se ez a forgatókönyv, hiszen az volt az utasításban, hogy már nincsenek civilek abban a régióban, nem pedig az hogy lehetnek civilek. Mindenesetre igazad van, valóban a Hippokratészi eskü megszegéseként értelmezhető bizonyos szemszögből. A snafut barátom, a második világháborúban találták ki számos testvére mellett. A kibontott alakja a System Normal: All Fucked Up, ami szarkasztikusan fejezi ki, hogy az a normális szituáció, amikor minden szar. Ez a snafu, barátom. - mondom egy mosoly kíséretében. - Ez ilyen... tengerészeti kifejezés volt. Azt hiszem még valamilyen sorozatról is beszélt nekem nagyapám, amelyet a katonáknak mutattak... Snafu közlegény, azt hiszem ez volt a címe. Vannak testvérei is, de összességében mindegyik egyvalamit jelent. Hogy nagy szarban vannak.
Cím: Re:XCOM: a Bázis
Írta: Filio Mortale - 2017. Június 10. 12:15:30
Wang Woo Jin

Raven továbbra is kerülgeti a forró kását ezért nem feszegetem tovább a kérdést és lehet, hogy valójában nincsenek is pontos válaszai a kérdéseimre csak apró mosolyt eresztek meg

/Angol/Hogyan tovább?

Továbbra is megosztom a figyelmemet Raven és az újonnan kapott füles között, ki tudja hátha érkezik valami érdekes üzenet.