Az ugrálás elég nehézkes. A többórás lepedő-akrobatika és a fürdőszobai kalandok vagy épp a köztes helyek megszedik vámjukat. Előbb a testet elöntő zsibbadás majd az izomláz az ami megnehezít mindent. S aztán erre jön rá a kiszáradás okozta égető érzés valamint a tény, hogy amikor leülnél, érzed, hogy az is érzékeny lesz még egy ideig. Talán annyi vigasztalhat, hogy nem vagy vele egyedül és láthatóan Ricky is eléggé le van harcolva. Kicsit olyan a páros, mintha vihar utáni csendélet, tele romokkal és ás maradványokkal.
Egy varrós-dobozzal beljebb vagy és rekedtes hangon előadod, hogy miért fontos a viselet, amit úgy tűnik ezúttal megértettek és elfogadtak, így csak bólintanak beleegyezésképp. Úgy lesz, ahogy parancsoltad! Elégtétellel tölt el, hogy engedelmeskednek, hogy úgy történt minden ahogy akartad (?) és persze az, hogy elvetted amit akartál. A világ most kellemes és nyugodt helynek tűnik, szép és ragyogó, még ha fájdalmas is. De legalább az üdítő jótékony hatással van rád…
Ricky /Angol/ Igenis, Donna Capitano! – fogadják a parancsot, az irányítást de egy mosoly elárulja értik a célzást is
A hűtőben találsz ebédet, szépen el van csomagolva kis műanyag tárolókba. Zach ma is finomat készített, mint mindig, igaz hogy nem ínyenc szakács, de megéri az „árát”. Mindamellett természetesen azt veszel ki amit csak akarsz, de legyen közte egy kis víz szegény szomjazó matróznak is, aki ennek hangot is adott. Amennyiben nem ebédet, hanem Ricky szendvicsét választod, úgy valóban egy igen pöpec darabot kapsz majd, pontosan úgy ahogyan megígérték.
Ricky /Angol/ Ezek kiváló alapanyagok! – hárítja el az esetleges dicséretet, de tekintete inkább téged fal még mindig – Sajnos akkor sincsenek papírjaim, de cserébe tökéletesen el tudok tűnni, ha szükséges. – mosolyog, jeget is megolvasztaná – lehet azt mondani, hogy úgy horgásztál ki a tengerből – von picit vállat, ez a része annyira nem érdekli – de ha ragaszkodsz a papírhoz abba úgy se nagyon tudsz hiteles adatokat írni. – szóval neki igazából mindegy – Azt hittem, aki tengerre született az sokkal kalandvágyóbb ennél – incselkedik – ez a szenvedély egy lázadóhoz illik, nem a törvény éber őréhez – téved el a tekintete szemmagasságból
Végül csend ereszkedik kettőtökre, amikor a levelet kezded el tanulmányozni és Ricky a szendvicse(ke)t- készíti. Ricky betoppant az életedbe és felforgatta azt. Nincs több bizonytalanság vagy kérdés, hogy miért nem történt valami. Megtörtént. Elsöprő volt és most így belegondolva lesz mit elpakolni a szobádban és a fürdőben azok után ami történt. S persze ott van a két férfi is, akik nem vakok, a félmeztelen matróz és a leharcolt kapitány esete eléggé egyértelmű.
Lehet haragudni a többiekre, sőt, talán elégedettséggel tölt el, de azért van egy apró hang ami azt mondja, hogy ők már évek óta itt vannak, Ricky meg alig pár órája. Igaz, hogy ez alatt többet tett bizonyos módon mint bármelyik férfi az elmúlt két-három hétben, de ez lenne a lényeg? Mindenesetre tény, hogy nincsenek sehol és ez bosszanthat, de ez könnyedén írhatja felül a kába-elégedettség ami olykor rád tör két fájdalmas mozdulat között. Régen volt már…
A szendvicsek elkészültek és előtted pihennek, várják, hogy legyőzd őket! Jár mellé még némi üdítő is, a másik fele annak amit korábban elkezdtél. Ricky is kortyolgat, egy csepp pont emiatt tud az állán át a mellkasán lejjebb elveszni…
S ekkor érkeznek a megszokott (és egy idegen) hangok odakintről.
Egyértelműen közelednek, vidámak és önfeledtek.
Aztán belépnek…