Carmelita Atrayente del Encantador
A városra pillantva – mint minden ragadozónak – nekem is megfordul a fejemben, hogy talán uralkodnom kéne a gyengéken, utat mutatva nekik, hogy felismerjék az igazságot és megértsék, hogy… de ilyen hívságokra nincs időm. A hatalom, az efféle ki a kakas a szemétdombon butaság temérdek időt és még több energiát emészt fel, amit szeretnék másra fordítani. A kötelezettségek, bizonyos korlátok, amiket e pozíció állít fel köréd… mind-mind egy kötél, ami csak visszahúz ahelyett, hogy bármiben segítene.
A lapot hagyom, hogy maga módján – finom érintésre – mint egy virágszirom összezáródjon, majd lágyan visszacsúsztatom a borítékba, hogy aztán a fotel melletti kisasztalkán pihenjen meg. Ezután helyet foglalok a fekete bőrfotelben és egy pillanatra hátradőlve lehunyom a pilláim, hogy kizárjam a külvilágot, hogy a reám váró feladatokra összpontosíthassak. Kiszűröm mindazokat, amikre később kívánok háttér-információt szerezni, amihez még szükséges valamilyen anyagi komponens és a verbálisan végrehajthatóakat veszem előbbre.
/Spanyol/ Lehetséges, hogy ki kéne derítenünk ki a legalkalmasabb senor Lebenitz helyére, ha esetleg idő előtt távozna köreinkből. Nem szeretném, ha egy ilyen remek forrás elapadna. Adott esetben segíthetünk ennek az illetően, hogy elő tudja készíteni a zökkenőmentes átállást.
Gondolok itt mindenféle megoldásra, némelyikben még erőszak, sőt vérvörös szín is szerepel. Természetesen megtehetném, hogy felfedem a kilétem és közlöm vele, hogy igazából két választása van, miszerint: továbbiakban nekem dolgozik vagy a halálnál is rosszabb vár rá, de kár lenne kapkodni és emiatt hibákat véteni: kockáztatni. Az egészsége igencsak megrendült, a tekintélye még kétesélyes, de hosszútávon semmiképpen nem fog ez így tovább működni. Részemről pedig ilyen irányú terveim vannak.
/Angol/ Üdvözlöm Donald! Szép jó estét! Carmelita vagyok. Örömmel tölt el, hogy hallom a hangját, hogy van mindig?
Cameron láthatja az arcomat, melyen pont annyi érzelem tükröződik, mint amennyit egy márványszobor kifejezni képes. Hangom mégis úgy hullámzik, mint a tenger hullámai egy gyönyörű lágy szellős naplementében. Simogatóan ölelnek körül, lágyan cirógatnak és kedvességük mellett, mintha a tisztelet árnyalatával hódolnának előtted. Tökéletes keveréke mindazon dolgoknak, amikre az emberek igen nagy része azonnal felsőbbrendűnek érzi magát és mint ilyen sokkal közlékenyebb a „feletted állok” érzéstől motiválva.
/Angol/ Rég hallottam a hangját, de mintha nemesebben lenne érces. Remélem megkapta az apró figyelmességet amit Önnek szántam, szűzlányok combján sodorták, igazi Kubai (Cohibe Behike). Ön a legjobbat érdemli!
A tiszteletköröket is hihetetlenül felesleges időpocsékolásnak tartom, de azt is megtanultam, hogy segítségükkel mérhetetlenül megkönnyebbül mindenféle ügyintézés. Egy kedves szó itt, egy apró ajándék ott és a gépezet olyan olajozottan működik, hogy szinte mást nem is kell tenni, mint hátradőlni és újabb kortyokkal elfogyasztani a serleg tartalmát. Minden alkonyatkor megfizetem a vámot és azt bizony pótolnom kell. Az egyik Kehely épp a hálószobában pihen, kimerült boldogságban lassan egy órája, de nem zavarom, nem ébresztem fel.
Egy utolsó gondolat – amíg az a darab koleszterin paca felfogja a bókot, majd megered a nyelve – miszerint minden esetben megadom a számomra fontos dolgoknak a kellő tiszteletet. Ilyenek azok a halandók, akik önként hajtanak előttem fejet és vérvörös életükkel táplálnak minden éjjel. Tudják, hogy bármikor szükségem lehet rájuk, de ok nélkül nem zaklatom őket. Azt, hogy ha gondjuk van meghallgatom őket – ha igazi gondjuk van – és ha módomban áll talán még segítek is.
Ilyen apróságok elő-előfordulnak és cserébe olyasmit kapok, ami a mai piacon felbecsülhetetlen értékű. Bizalmat és tiszteletet. Soha nem veszek el többet, mint amennyi még egészséges és nem küldöm őket halálos veszélybe. Nem egy nap alatt épült ki ez a kapcsolat, de minden percét megérte. Kicsinyes vágyaikat kielégíteni pedig szinte szórakoztató a sok más és sokkal komolyabb feladatok között. Egy apróság itt, egy divatos ruhadarab, vagy egy apróság ott, egy fejlett számítógép ott, legyen az „Beszélj kérlek a barátnőmmel”.
A férfi pedig, Cameron… ha még lenne bennem élet… nehéz volt lenevelni a Csók-függőségről, de nem volt lehetetlen vállalkozás. Egy ideig ugyan kétséges volt, hogy megéri e, hogy miért is tettem mindezt, de talán Atyám óvó szemei segíthettek át a bizonytalanság óráin-napjain. Végül a férfi nem csak testileg és lelkileg erősebben került ki belőle, de még a hűsége is megkérdőjelezhetetlenné vált. A vitae pedig amit tőlem kap, olyan képességekkel ruházza fel, ami akár még egy kölykön is felülkerekedik.
