Kalandorkrónikák 1. Az őrült mágus

[KLM]

A térmágusok tornyához hamar eljutok, a bejutással sincs gond - miért is lenne, hacsak nem a késői óra miatt, de hát már négyezer esztendő óta neveli Doran a könyvmolyokat, itt mások az élet szabályai.

Annyira nem, hogy eltévedjek egy egyenes folyosón - pedig a térmágusoknál már volt erre is példa, sőt a könyvtárba is eljutok. A kartotékrendszer
vizsgálata közben aztán rámköszön a könyvtáros hölgy, tekintélyes korral  és konttyal:

-Tudok segíteni, drágaságom?

Már rég belémivódott, hogy a látszólagos kor viszonylag keveset jelent, úgyhogy nem kell megküzdenem a reflexxel, hogy
az erv szokás szerinti tiszteletteljes "nagymama" megszólítást alkalmazzam, de az udvariasság és az "előre is hálás vagyok"
mosoly nem hiányzik.

Ó igen, nagyon remélem. Elakadtam egy elméleti kutatással és valakinek a szobatársának az ismerőse úgy hallotta, hogy Simone Le Tourneau írt erről valamit. Nagyon megköszönném, ha tudna segíteni.

[seth]

-Hmm, lássuk csak. - gondolkozik el a néni, homlokát ráncolva, egyik kezét keresztbe rakva míg a feltartott másikkal állát támasztva.
Felmerülhet benned, hogy talán nem volt jó ötlet felfedni Simone nevét, elvégre nem véletlenül állított rá mestered pont rá. Ugyanakkor a könyvtárosból nem érzel semmilyen rossz szándékot, és az alatt a pár másodperc alatt amíg gondolkodik, nem úgy néz ki mint aki bármilyen rosszban sántikálna.
Mellesleg közben az is eszedbe jut, hogy hallottál már erről az asszonyról: állítólag (és ezt hivatalosan is megerősítették) semmilyen mágikus képessége nincs, viszont minden könyvet ismer a könyvtárában, ezzel megkérdőjelezve a pletyka első felét.
-Ó, meg is van! - mondja, majd meglepő sebességgel vág neki a szekrények és polcok labirintusának, te pedig lemaradva majd felzárkózva követed. Egy hirtelen kanyarral befordul az egyik sorba, elkapja a létrát és a polcok harmadánál állítja meg, felmászik, és biztos kézzel kiemel egy könyvet, majd leadja neked és megy tovább. Menet közben a címre pillantva elolvasod azt:

Közveszélyes mágusok

Szerzője nincs feltüntetve, azaz vagy többen írták, vagy hivatalos kiadás (a dorani Tanács által írt és kiadott könyv). Belelapozni egyenlőre nincs időd, idős vezetőd már adja is a következőt, melynek címe:

A teleportálás előnyei és hátrányai

Ez egy vékonyabb, és öregebb kötet, viszont az írója fel van tüntetve: Simone Le Tourneau.
A könyvtárosnő biccent neked, jelezve, hogy más írás nem áll rendelkezésre, majd tovasiet. Te leülsz egy asztalhoz, magad előtt a két könyvvel.

[KLM]

Követve a könyvek nagyasszonyát bevilant, az az este, amikor kiveséztük, hogy miféle formulákkal lehet akár felruházni egy hétköznapi embert is efféle képességgel - esetleg afféle vad pszi tehetség, akik annak idején a diszciplínák megalkotóinak mintául szolgálhattak, no és mindezek különbnél különb ötvözetei.

Az első kötet  kézhez kapásakor meglepődöm, bár csak egy kicsit. A másodiknál - ha vevőnek látszik a "hálás diák" előadásra,  akkor sűrűn, ha nem, akkor csak egyszer, de őszintén megköszönöm. Nem is kell színlelni, mindkét kötet bizonyosan hasznomra lesz - nem is most, de legkésőbb akkor, mikor hazalátogatok.

Az "igazzy varázsló" öntudatával egyelőre nem veszem elő a noteszemet - elvégre a legjobbat a füleim között hordom és belevágok az első kötetbe.  Az előszóval kezdem, remélem rövid, ám elegendő lesz Simone (hmmm.. tegezem) szócikkéhez és majd annak ismeretében vágok bele kisebbik értekezésbe.

Úgy gyűjtöm az információt, ahogy a vadász cserkel - minden apróságra figyelve, egyre szűkülő körökben közelítve meg a vadat. Az egyre veszélyesebbnek tűnő vadat.

[seth]

A könyvtárosnő mosollyal jutalmazza mielőtt elsuhan.

Megkeresed Simone cikkét a könyvben - mely egyébként viszonylag új, mindössze 1-2 évtizedre saccolod - és nekilátsz a néhány sor elolvasásnak.

Simone Le Tourneau

Simone a tér-, sík, és időmágia mestere volt, és a többi ághoz is értett, ám szélsőséges nézetei miatt sosem jutott magasra a ranglétrán. Úgy vélte, hogy Doran elég hatalmas ahhoz, hogy uralma alá hajtsa egész Észak-Ynevet és felvirágoztassa azt, ám toborzási kíséretei sorra kudarcot vallottak, egyrészt mert kortársai nem értettek egyet vele, másrészt mert nem rendelkezett vezetői képességekkel. Külön kifejlesztett varázslatainak használatát - melyekből sok igen pusztító erejű volt - a Tanács megtiltotta, és minden nyomát megsemmisítette. Simone végül Aramoor környékén tűnt el mindörökre, ezzel eltüntetve varázslatainak utolsó nyomát is.

Ezután hozzálátsz a másik könyvnek is, ám hamar rájössz, hogy mért van a kezedben: Simone igen fiatalon - valószínűleg tanulóként - írta, és nem tartalmazott semmi olyat, amely hasznodra lehet, ami nem is csoda, hiszen ha lenne bármilyen lényeges benne, akkor Tanács elégette volna. A könyvben olyanokat ír, melyekkel te is tisztában vagy, mint hogy egy térkapu nem képes kettészakítani egy egész anyagot, vagy hogy ha a kaput egy szakadék oldalára rakjuk, akkor a ránk támadó lovasságot gyakorlatilag egy varázslattal pusztíthatjuk el, és a többi.

[KLM]

Hmmm... Ez most zsákutca vagy sem?

Ezen eltöprengek egy kicsit és miközben alaposan átnézem a szimpatikus mágiákról szóló részt, azon gondolkodom, mit tudok Aramorról...

[seth]

Aramoorról eddig még semmit nem hallottál. Kis utánanézéssel - akár a könyvtárosnő segítségével, akár anélkül - megtudhatod, hogy Aramoor Dorantól néhány napnyira fekszik északkeleti irányban, néhány tucat lakosú falu, és mindössze 230-240 éve települtek oda az első lakosok, leginkább a háborítatlan környezet miatt, amit azóta is igyekeznek fenntartani. A falu tartományi szinten Doran közvetlen befolyása alatt áll, ám kis mérete miatt nem nagyon foglalkoznak még vele. Kereskedelmi szempontból nincs kiemelkedő helyen, Észak, Északnyugati irányban mocsár van, Déli irányban már erdő. Különös esetet nem jelentettek (vagy igen, de nem publikus). Abban az irányban Doran és Aramoor között egy nagyobb település van, név szerint Tarnstead, szintén nem kiemelkedő.

[KLM]

Némi olvasgatás után - affene, elszaladt az idő, a teleportálás tényleg érdekel - megköszönöm a könyveket és felajánlom, hogy visszaviszem őket a helyükre, majd távozok.

A saját tornyunkba visszatérve az ottani könyvtárból kikeresem Aramoort helyzetét és megsaccolom, hogy a pár napi járóföld mennyi is úgy, ahogy a varjú száll.

Végül a szobámba visszatérve ráfirkantom Aramoor nevét a mester levelének hátuljára, elteszem és valamelyik kifőzde felé veszem az irányt - ami még nyitva van.

Menet közben nem engedem elkószálni a gondolataim, csak mikor valamelyik sarokban az igencsak kései vacsorámmal leülök, akkor gondolom végig az utat - amit nem gyalog tervezek megtenni. Legalábbis csupán apró részét...

[seth]

Aramoort légvonalban körülbelül fél- vagy egynapnyi úttal tudod elérni - függően attól, hogy mennyi probléma adódik út közben és hogy milyen utazási formát választasz.

[KLM]

AZ ajtót kinyitva már oszlófélben lévő füst és ételszag, valamint az álmos pultos fogad - a sarokban két gólya tömi a majmot. A pultoshoz megyek, kérek egy jó tartalmas levest, meg "egyszer élünk" egy gyűszűnyi gianagi gombacefrét. -5 réz

A késői vacsora - vagy a nagyon korai tartalmas reggelim - közben végigveszem a teendőket.

Akkor egy kirándulás Tarnstead-be, onnan meg majd meglátjuk. Állatok, felszerelés, teendők...

A kifőzdéből kilépve pár lépés után behúzódok egy kapualjba, összpontosítok kicsit majd pusztán a varázsjelek levegőbe írásával fedésbe hozom a tér két pontját és megjelenek a szobámban.
Hja, ilyen a teleportfeles. Megiszod és az ágyadban ébredsz, anélkül, hogy végigmentél volna a hazavezető úton - kuncogok kicsit, aztán a mana anyagtalan, de nagyon is valós szövetét határozottan, de kíméletesen megragadva átjár az erő - és az ezzel járó enyhe nyomás a halántékomon. (Teleport Zóna jelhez 20+5 mp, aztán Kivonás és alvással visszatöltés)

Irány az álmok földje...

...a reggeli kakasszóra csak fülemre rakom a párnát...

...és a kollégiumi ébresztő gongszóra is, de aztán erőt veszek magamon, mosdás és egy gyors és határozott rajtaütés az ebédlőn (méregerős tiadlani tea, három lágytojás sajttal csuporban, pár kocka juhsajttal) és indulok utazni. Legelőször is az illemhelyre - több órás koncentrálás áll előttem, rendezzük a folyó ügyeket.

- folyt köv. -

Fehérrel a gondolataim, zölddel a játéktechnika

[KLM]

Aztán a ketrecek közül az egyiket magam elé teszem az asztalra - a fekete tollak közül élénk
karbunkulus pislog rám.  Toró az, az egyik varjúm.  Jeleket rajzolok elébe, majd a mentálsíkon megragadom apró elméjét, gondosan némi manát is koncentrálva a mentálfonál tartósságára,
végül - erőim határán járva - még el is próbálom rejteni a szálat.
(Akaratközpont írása 4 mp + idómágia 1 óra + Leplezés 1 mp )

A következő lépés két aprócska nyakörv, vagy talán hám - az egyiken két bőrkorong fityeg összevarrva, mint egy kis képtartó medál, benne a Zónám.

A másikon a varjú mentálképe szerepel. Amíg az állat hátán van látok a szemével és hallok a fülével.
Alighanem az ízlelését is kipróbálhatnám, ha a döghúst akarom megkóstolni.

Az immár készséges madárra adom a hámokat és egy pillanatra az asztal szélébe kapaszkodom, amíg megszokom a kettős érzékelést.
Volt, aki egész sereget irányított és nem varjakból...


Aztán pár óra önfeledt szárnyalás következik - amikor Torón a mágia a végéhez közeledik, Rá, a másik varjú váltja, közben a társa a jól megérdemelt májat csipegeti a ketrecétben - aztán újra Torón a sor. (A fentiek + 1 MP teleport + 5 MP mert Zónához).

A Tarsteadba vezető utat nagyjából követve meg is érkezünk - Tarnsteadtól nyíllövésnyire, fél mérföldre az út egy alkalmas, a cölöpökből rótt városfalról nem láthatóan megérkezünk. Elsőnek egy magas fán, az úttól kődobásnyira Toró elrejti a Zónát és a Tér szövetén át hazahozom a madarat.

Aztán némi szusszanás után ODALÉPEK (Teleport 22 MP + 5 Zónához + 3 MP Leplezés) és csendesen megcsapolom a manahálót (Kivonással manatöltés) és a magam mellé hozom a kutyámat is.
Az ebbel a hónom alatt eltöltök egy órát a fű növését figyelve (Meditáció, pszi pontok visszatöltése), aztán felkerekedem és odaballagunk a kapuhoz, mint aki reggel óta úton van.

Elvégre reggel óta úton is vagyok.

[seth]

Idődet rendesen osztod be és tartod is magad a tervhez, nem zavar meg semmi út közben. A madarak gond nélkül repülnek, hátszéllel, így gyorsabban érkezel meg a tervezettnél. Miután kipihened magad és feltöltöd erőidet, a kapuhoz sétálsz. Azon keresztül megpillantod a települést: kőből és fából épült házak, függően attól hogy a tulajdonosának mire futotta. Az őrök - szám szerint kettő - láthatóan elszoktak attól, hogy bármit is csinálniuk kelljen, mivel egyikük a földön ücsörög - első látásra feltűnik hogy kicsit díszesebb a bőrvértje mint a másiké, feltehetően magasabb rangú és/vagy származású - míg a másik a lándzsájára támaszkodva mered a semmibe, valószínűleg az élet értelmén gondolkodva ahogy az megszokott mikor az ember munkája nem igazán izgalmas vagy megerőltető. Látványodra azonban felpattannak és félig-meddig hivatalos pózban állnak eléd a kapuban.
-' Napot uram. - mondja a tiszt(ebb). - Megkérdezhetnénk, hogy milyen céllal érkezett és meddig óhajt tartózkodni? - ugyan a mondandója illedelmes, a hangjából azonban nem hallasz felismerést, úgy néz ki nem jöttek rá hogy honnan is jöttél. Nem sok varázsló mászkálhat erre.

[KLM]

Adjon Krad jó napot tiszt úr, Aramoor felé igyekszem, de ma már nem akarok az erdőben aludni, úgyhogy holnap vagy holnapután mennék tovább. Hol tudok megaludni, ahol ezt a jószágot - simogatom meg a kutya fejét - is szívesen látják?

[seth]

Az őrök megnyugodni látszanak.
-Csak egy fogadónk van, a falu közepén, nem lehet eltéveszteni. És nyugodtan viheti a kutyáját is, vannak nála koszosabbak is ott. - válaszol a rangosabb, mire a másik kuncogni kezd. Valamilyen belsős vicc lehetett a koszra tett megjegyzése. Mindenesetre átengednek.

A fogadót a központi térnek szánt szélesebb területen találod meg. Az utca odáig földút, de ezt már sikerült kockakövekkel kirakniuk - több-kevesebb sikerrel a lyukakból ítélve. Magát a fogadót könnyen beazonosítod a szagok és hangok alapján, ám a téren egy másik csoport is felkelti érdeklődésed. A "tömeg" - két-három tucat ember, nagyrészt gyerekek - egy bábos bódéja körül csoportosul, ám az álló felnőttek miatt nem látsz rá magára az előadásra.

[KLM]

Nincs olyan sok csepűrágó, vándorcirkuszos és színházas társulat az Északi Szövetségben - csak pár tízezer fő, úgyhogy van rá esély, hogy ismerős - igaz, nem túl sok. Megnézem a bódét meg a bábszínházas kocsiját, hátha ismerős.

Úgyis megy az előadás, bepillantok a fogadóba, mekkora a tömeg - bár nagyjából dél lehet - ha nem túl nagy, beszélek a fogadóssal, először szállásügyben.

Ha sokan kanalaznak, akkor körbejárom a főteret - ha van varázstudó a városban, itt lesz a "boltja" (templom, varázsló, alkímista), persze nem azok, akik az árnyékban érzik jobban magukat.

[seth]

Egykoron, Doran előtt családoddal bejártátok Északot, és a legtöbb szakmabelivel megismerkedtetek - ha máshol nem, akkor egy összetűzésben, hogy ki is adhat elő az adott városban éppen. Ám mióta varázslói kiképzésed elindult (ami valljuk be, nem épp gyorstalpaló), kicsit kiestél ebből a körből, mivel nem nagyon volt időd arra, hogy ismerkedj.
Talán ennek is a bizonyítéka, hogy a bábmestert nem ismered fel. Azonban érdekesebbnek bizonyul maga az előadás, ugyanis a bábok látszólag maguktól mozognak, nem lehet rajtuk észrevenni semmilyen madzagot.
A fogadóban mivel dél felé jár, csak a népek lustábbja van, így a csend - és a szag - egészen tűrhető. A fogadós is elfogadható, a szobáért normál árat kér, és érdeklődik, hogy fürdőt vagy ebédet óhajtasz-e.