Flynn Douglas
Nem késlekedek, egyből lóra ülök és teljesítem a reám bízott feladatot. Elköszönök újdonsült bajtársaimtól és megindulok a kápolna felé az atyáért. Kis időnyi lovaglás után szemem elé táruló látvány megnyugtat, hogy az atya itthon van legalábbis erről árulkodik az a parányi fény, mely az ablak mögül kiszűrődik. Lovamról leszállva gyalogosan közelítem meg a bejáratot s itt a paripámat le is kötöm valamihez ha tudom.
Nem tétovázom, megköszörülöm torkomat, majd kopogtatok. Ha nem történik semmi újra kopogtatom és az atyát szólítom. Ha érkezik valamiféle válasz, megmondom ki vagyok s mit szeretnék tőle. Ennek bizonyítékául, ha kell a gyűrűt is előveszem, de óva intem, Isten szolgáját, hogy most nem érünk rá a bájcsevejre, sietnünk kell...