Görögország, Égei-tenger
1999. július 25 – 5. nap
Vasárnap – egészen ebédidőig
Amennyire meg tudod állapítani, úgy véled, hogy Ricky téged, illetve Nerine-t látja és akarja ily hevesen. Azt nem tudnád megmondani, hogy ez csak puszta szenvedélytől fűtött testi vágy vagy annál több, esetleg bontakozóban valami, de az biztos, hogy minden perc tökéletes vele. Az is igaz, hogy sok viszonyítási alapod nincs, de ha arra gondolsz, hogy Dimitrios puszta csókja elég volt arra, hogy… s ki tudja milyen férfiak lehetnek még odakint, akikkel nem is találkoztál!
A kínzás kettős dolog, mert nem csak adsz, de kapsz is belőle.
Ricky /Angol/
Ez kötelességem a kapitányom felé! – határozott, ami akár vonzó is lehet számodra –
Ez pedig olyasmi – gondol a monoklira –
ami olykor nem nagy ár, ha cserében rendesen tudsz pihenni!Ellépsz, kimész a kabinból, de nem követnek, hagyják egyedül járd be az utat, melyre indultál. Odakint, a fedélzeten sétálsz körbe először, hiszen ez kapta a vihar nagyját, itt lehetnek problémák, mint ahogy találsz is egy-két kevésbé komoly, de majd javításra várót. Idekint már a vihar lassan teljesen elcsendesedett, ez a kissé szomorkásabb idő is kedvedre lehet, úgy érzed néha ez a legideálisabb, még akkor is, ha a vihar maga sokkal inkább a te elemed.
Néhány műszer – miután a hídra értél – megerősíti a korábbi észrevételeket, de újabbakat nem fed fel, így megállapítható, hogy aránylag szerencsésen vészeltétek át az elmúlt órákat. Az, hogy mi lett volna akkor, amennyiben nem tudod lecsendesíteni a vihart, nos az a gondolat ember(ek) elvesztést is jelenthette volna, illetve sokkal több kárt a szeretett Yachtodban. Eddig jutsz, aztán köszönsz Dimitirosnak, aki épp rutin ellenőrizte, ahogy nézed az útirányt és ki tudja még mi mindent.
Dimitrios /Görög/
Kapitány! – fordul feléd és mosolyog rád –
Remekül köszönöm! – így, hogy nem lett komolyabb baj –
Jelentem, minden rendben van! – közli őszinte, halk hangon
Ami teljesen elhalkul amikor odalépsz és megöleled, sőt, befészkeled magad kicsit. Nem löknek el, mi több, átölelnek, de aztán el is engednek amikor távoznál, hogy aztán éhséggel küzdve, igencsak megindult nyáltermeléssel és korgó pocakkal állj ellen a finom illatú kísértésnek. Ami azt illeti, nehezen gondolkozol, talán ezért tévedtél el egy-egy kanyarnál, mert a több napja nem ettél rendesen, de közben nagyokat hancúroztál most megszedte a vámját.
Talán nem vagy ember, de úgy tűnik örököltél nem egy dolgot, ami igencsak emberivé tud tenni. Nerine átka lenne e, mert elfoglaltad a testét? Nem tudod. De az biztos, hogy lehetett volna rosszabb, akár sokkal rosszabb is. Jogod… egy felől hallod a hangot, amit korábban is az Esszenciád mélyéről, hogy természetesen volt jogod, van egy másik gondolatod, miszerint nem volt helyes, de ha nem ez, akkor vajon miképp?
Mikor kiejted a nevet, azt valami más, valami sokkal ősibb és természetesebb nyelven teszed, de ennél több szó nem jut eszedbe. Valami megmoccant a Tudatod mélyén, de épp csak egy picit. Talán legközelebb már több fog, de most az is lehet, hogy kuncogásod megszakad, amikor válasz érkezik a névre, egy olyan hangon, ami szintén ismerősen cseng, de nem mint eddig szinte minden, ez is csak szerű és nem bizonyos.
Hang /Angol/
Hallak téged. – érkezik kísértetiesen, s ha körülnézel, nem látsz bizony senkit –
Ki vagy és mit akarsz tőlem?!