Roxana
A könyvet elolvastad, és miután sikerült elfogadni a leírt világot és szabályait olyannak, amilyennek megformálták - már együtt tudtál érezni, bele tudtad élni magad a helyzetükbe. Együtt mulathattál velük a helyzetkomikumokon, izgulhattál egy-egy feladat sikeréért, s aggódhattál mikor harc közben megszorították őket. A könyv erejéig barátokat szereztél, akik bár közel sem hibátlanok, de szerethetőnek bizonyultak, és együtt tudtál örülni velük a sikereiknek. A könyv egy érdekes történettel szolgált, mely a különös tájak és hihetetlen helyek és szokások mellett az emberi kapcsolatokról is szólt. Könnyed olvasmány, amely jó érzéssel tölt el, bár az utolsó mondatot is befejezve talán kissé azért sajnálod, hogy véget ért a mese.
Miután végeztél a könyvvel, később Blackkel tudsz leülni a közös helyiség ülőgarnitúrájánál egy kiadós csevejre. Black ekkor igencsak óvatosan fogalmaz - úgy tűnik, hogy nem akar még egyszer úgy járni, mint minap a reggeliző asztalnál. De azt elárulja, hogy neki személy szerint tetszett a könyv - ami várható is volt, mert különben biztos nem javasolta volna.
Közben a mosókonyha segítségével gyorsan sikerül a ruhatáradat frissen mosottá és vasalttá varázsolni - főleg hogy nincs túl sok ruhád - valamint áldhatod az előző doktornő nevét, hogy bőséges készlettel töltötte fel a mosókonyha egyik beépített szekrényét - már ami a tisztasági betéteket illeti.
Három nap telt el, és te mint (majdnem) mindig, akkor kelsz, amikor szoktál. Miután elhagytad a kabinodat, hogy a kialakult napi rutint követve a közös társalgó fele vedd az irányt, hogy megreggelizzél a két férfival - valahogy hiányérzeted támad. Az üres társalgóba lépve látod, hogy Black még nem terített meg - pedig eddig mindig megterített. Visszafordulva a konyha fele közben rájössz, hogy mi okozza a hiányérzetet - nem érzed a friss zsömle vagy péksütemény illatát, ahogy a kávéét sem, amely annyira hozzá tartozik az itteni reggelekhez. A konyhába lépve látod, hogy a reggelinek se híre se hamva - ahogy Blacknek sem. Minden olyan, mint ahogy tegnap este hagyta - a kávé előkészítve várja, hogy megnyomják a gombot, ahogy a sütőben is erre várnak az árván hagyott reggeli sütemények. Az, hogy Joe sincs sehol, az valahol még érthető, mert ő hajlamos reggel pár percet késni. Rina meg akár egy órát is - de ez egyáltalán nem vall a katonás Blackre. Szinte biztos vagy benne, hogy valami történt...