Leanthil
Észak felé veszem útitársammal az irányt, amerre a herceg által javasolt titkos alagutat sejtettük.
Amint akartam, csak sajnos a robbanás mellékhatásokat eredményezett, a figyelem arra az épületegyüttesre terelődött, és számos ember jelent meg ott. Mivel tudja a párbajtársam, hogy ott vettük a fegyvereket, valószínüleg tudni fogja azt is, hogy magam lehetek az események mögött, ezáltal lehet odacsalogatom az amazonokat. Azonban gyorsan el kellett onnan tűnnünk, ami szerencsére könnyedén sikerült, mert az emberek inkább a tűz oltásával és a tovaterjedés megfékezésével, mintsem velünk foglalkoztak. A titkos út érdekes és szerencsére rövid, így hamar a földúton találjuk magunkat. Ott nézem meg az erszény tartalmát, melyet egy halvány mosollyal díjazok az előttem megjelenő húgom felé. Amikor már messzire jutottunk próbára teszem a lány süketségét.
- Javaslom, hogy egy éjszakára, tűz nélkül. Valahol a várostól messzebb, északnyugatra, egy erdőnél pihenjünk meg. Az amazonok bizonyosan el fognak indulni Kaskellon és Toron felé, hogy elkapjanak, mielőtt odaérnénk. Ehelyett. Mi vagy várunk. és utána mögöttük indulunk útnak. Ugyanis jobb magunk előtt tudni a vadászokat, prédaként. Vagy észak felé kerülve szinte lehetetlen, hogy találkozzunk egymással. De. Akár még azt is megpróbálhatjuk, hogy most dél felé indulunk, a városfal tövében megkerüljük ezt a települést, és majd dél felé kerülünk, amire biztosan nem számítanak, mert észak felé megy a titkos átjáró és mi pedig keletre tartunk, azonban ha nem üldöznek, hanem hazafelé veszik az irányt, nagy eséllyel beléjük ütközhetünk.
Amikor már sikerült döntenünk, még haladunk keveset, majd mikor már a sötétség vette át az uralmat az égen, a lányhoz lépek, és átölelem.
- Úgy tűnik, nem volt jó ötlet az a vadászat. Szerencsére itt bőven lesz alkalmunk arra, hogy vadásszunk. Csak ketten. Szerintem jobb lesz így. - igazítom meg a haját, kiseperve az arcába hajló szálakat.