Mesélő: Dierol
Helyszín: San Diego
Időpont: éjfél után
Esemény: Munkaügyek
Brooks inkább udvariasan, mint valóban együttérzően helyesel.
/Angol/ Valóban sajnálatos eset - zárja le a témát.
Ian nem túl lelkes, amikor Jimről van szó. Igaz, ő Jimmel kapcsolatban soha nem lelkes.
/Angol/ Az a gyanúm, hogy előbb utóbb eljön az az idő! - árulja el, hogy miért nem tud felhőtlenül örülni az ígéretednek. Egyszerűen nem bízik Jimben, de mivel amúgy is a te védelmed a feladata - ezt még akár előnynek is tarthatod. Az apró érintésed nem maradt észrevétlen - a szemed sarkából látod, hogy bizony ez másnak is feltűnt, és nem aratott osztatlan sikert. Pont olyan irigy villanásokat látsz a tekintetekben, mint egy tökéletes estélyi ruha, drága ékszer vagy luxusautó láttán. Ian státusszimbólum, és még szemrevaló is. Ráadásul a tiéd! Ha pedig tudnák, hogy nem csak a szemnek kedves, hanem még önálló gondolatai is vannak! Hiába, neked a legjobb jár...
Akárcsak Jim. Aki szintén specialistának mondható. Olyan, aki a saját szakterületén nagyszerű eredményeket tud elérni. Igaz, neki is megvannak a gyengeségei - de pont ezeket kihasználva tudod a kezedben tartani. Most is intézkedik, mutatja, hogy mennyire ott van a szeren. A dolog egy része nem kétséges - neked szól. Hogy lenyűgözzön a hatékonyságával és a figyelmességével. Hogy minél jobban bevágódjon nálad. S ahhoz kellőképpen egoista, hogy fel se merüljön benne - esetleg kudarcot vall. De pont ez is az erőssége - nem ismeri a lehetetlent és azt a szót, hogy nem.
A találkozó mutatja meg, hogy Jim nem jön zavarba, ha nem a teljes igazságot kell mondania. Vajon észre veszed, észre vennéd, ha épp téged etet valamivel? Igaz, eddig lényeges füllentésen még nem kaptad rajta. Ian közben a környéket figyeli - valahogy jobban tart egy távolabbi meglepetéstől, mint hogy Jim beszélgetőpartnere forral valamit. Ian rád vigyáz, az egyáltalán nem érdekli, hogy esetleg Jim is bajba kerülhet. De a többieket sem. Azért remélheted, hogy nem lesz semmi akciózás, mert Ian gondolkodás nélkül végighúz az összes pocsolyán, ha úgy ítéli meg. S pocsolyából ahogy elnézed bőven el van látva a hely. Jim meg csak beszél, és beszél - de most nem sikerül elkábítania a beszélgető partnerét, mert csak lerázza.
A kérdésedre Jim magabiztos sármmal elvigyorodik.
/Angol/ Shadya, pont neked magyarázzam, hogy ebben az üzletben nem szokás teljesen megbízni a másikban? - teszi fel a költői kérdést, mert tudja, hogy ezzel te is teljességgel tisztában vagy - Úgy próbáltalak a nyakába varrni, hogy ne akarja a munkát. Mert azt meg kellett magyaráznom, hogy egy ilyen vonzó nő mit is keres itt. S azt nem mondhattam, hogy te vagy a főnököm! Egyrészt mert erodálja a nevemet az utcán - mert azt hiszik, hogy szabadúszó vagyok - másrészt mert ennek az infónak híre menne secperc alatt. S akkor már nem én lennék az akit ki akarnak csinálni, ha meg akarják szerezni a boltodat, hanem te. Hidd el, sokkal jobban jársz, ha téged közvetlenül nem kötnek össze gyanús üzletekkel, mert akkor aztán fuccs az operaházi és hivatali ismerősöknek! Másrészt ez azért többségében nagyképű, beképzelt, tapló és szexista férfiak uralta piac. Tudom, hogy igencsak kemény nő vagy, de minden tiszteletem mellett azt kell hogy mondjam - sokkal könnyebben néznének téged gyengének vagy eltaposhatónak csak azért, mert fiatal vagy, csinos és ártatlan pofikájú - mosolyodik el. Közben látod, hogy Ian homloka ráncba szalad Jim mögött, mint aki azon töpreng, hogy vajon mit szólnál, ha lábon lőné Jimet.
/Angol/ De visszakanyarodva a kérdésedre, ne vedd magadra, de igazából benned és a melóban nem bízott. Ami pedig a konténeres ügyet illeti - annak megígérte, hogy utána hallgat. Ha talál valamit, akkor biztos fog jelentkezni, mert az neki tiszta és könnyű pénz. Azt meg már tudja, hogy ebben a kérdésben megbízhatóan fizetek. Vagyis fizetsz - javítja ki magát.
Jim kissé csalódott a válaszod hallatán, ahogy elutasítod a meghívást, de ez csak villanásnyi ideig látszik rajta.
/Angol/ Akkor talán majd legközelebb! - villant rád egy harminckét karátos vigyort - Számíthatsz rám! - ígéri a tájékoztatásra, s a tekintete alapján tudod, hogy másban is számíthatnál rá. Jim ezek után beül a kocsijába, és elhajt.
Ian a kocsiban a kérdésere megvonja a vállát.
/Angol/ Nem tudom, de szerintem inkább legyen unalmas - véli, miközben ti is kigurultok az útra.
/Angol/ S nem tudok róla, hogy holnap lenne bármilyen kötelező programpont - árulja el.
Hazáig az út eseménytelen és gyors - hála az esőnek, no meg a késő éjszakai időpontnak. Otthon csend és nyugalom fogad. Mivel éjfél már erősen elmúlt, Alfred már visszavonult. Igaz, ha valamiért szükséged lenne rá, elég csak megnyomnod a kulcstartódon található aprócska gombot, amely az ő személyi csipogójához van kötve. A lakásba lépve az eddigi sejtelmes irányfények automatikusan felerősödnek és a szemnek kellemes fényárba borítják azt. A testőrök szétszélednek, és eltűnnek a szemed elől, hogy ne zavarjanak. Egyedül Ian az, aki továbbra is a nyomodban marad, amíg nem adsz neki más utasítást. A szobádban egy kényelmesebb otthoni viselet van előkészítve, s persze a személyes minibárod is teljesen fel van töltve - ha véletlenül megéheztél volna. A jókora nappaliban - amely teremnek is beillene - a dohányzó asztalon legyezőszerűen kiterítve várnak a mai sajtótermékek. Egy idő múlva átsétálsz az alkotó-szobába, ahol a háromlábú festőállványtól kezdve a fazekaskorongon át az aprócska elektromos kemencéig minden megtalálható benne, ami a festészet, szobrászat, ékszerészet, alkímia és virágkötés műveléséhez szükséges. Most az oltárra szánt szobrocskák készítésével kezdesz el foglalkozni, amiknek a mozdulatai az ujjadba ivódtak már - de sajnos komoly művészi értéket még nem képviselnek, ellenben funkciójukat így is betöltik. Az agyag az akaratodnak megfelelően veszi fel lassan a kívánt formát, hogy aztán az elektromos kemence poklával végleg ebbe az alakba zárd a megfelelően sikerült darabokat.
Az éjszaka maradéka is eltelik, míg végül a kora hajnali nap visszaűzzön a nappali menedékedbe, hogy ismét alámerülj egy időre Szeth birodalmába.
Helyszín: San Diego, menedék
Időpont: 21:30
Esemény: Ébredés
Eleinte az illatok azok, amiket megérzel, s utána kapod vissza a tapintás majd a látás képességét - hogy utána az izmaidba is erő költözzön - lerázva eddigi bénultságukat. Sejtelmes félhomály, amely az első mozdulatodra kíméletesen erősödik, de csak annyira, hogy ne bántsa a szemedet. Amint kiteszed a lábad az ajtón, természetesen azonnal társaságod akad. Egyrészt Ian, másrészt pedig Alfred, aki eddig halkan beszélgetett Iannal holmi termosztátról. Ahogy kilépsz, egyből elhallgatnak, és feléd fordul a két férfi.
/Angol/ Jó estét Miss Stone! - köszönt Alfred.
/Angol/ Jó estét! - mosolyog rád Ian.
Alfred mint mindig most is kifogástalan öltönyben feszít, Ian viszont kicsit lazábbra vette a figurát - felül egy sötétkék hosszú ujjú inget visel csak. Ian mögétek sorol be, Alfred pedig melletted sétálva teszi meg a napi jelentést.
/Angol/ A mai nap kellemesen eseménytelen volt, minden a szokott mederben folyt. Ugyan kiégett egy izzó, de azon kívül semmi érdemleges - tudatja, és az étkezőbe kisér. Udvariasan alád tolja a széket.
/Angol/ Ha megbocsát! - és ezzel elsiet a konyha irányába. Ian is lecsüccsen az asztal mellé
/Angol/ Jim keresett pár órája - tudatja - velem nem akart beszélni, de elég jó kedve volt - feltehetőleg jó hírei lehetnek - találgat Ian, és közben Alfred is visszatér egy jókora metszet ólomkristály pohárral, amit eléd tesz.
/Angol/ Parancsoljon Miss Stone! - majd kissé hátrébb lép. A poharat testmeleg vitae tölti ki, kellemesen csábító illatát semmivel nem lehet összekeverni. Alfred majd minden nap bont neked "konzervet", és gondosan testmelegre melegíti fel számodra. A vér a Vlad vérbankból érkezik, aminek a donorcsalogató szlogenje "folyó vérből a folyószámlájára!"