Görögország, Athén
1999. július 28. – 8. nap
Szerda – Késő délután
Gyermekek. Végtelen hittel és nyitottsággal egy olyan világban, ahol a felnőttek láthatóan kiábrándultak és hitehagyottá váltak. De nem kell nagyon messzire tekinteni vagy keresni, hiszen itt vagy te, aki szintén elég kétkedő, te, aki pontosan tudja mennyivel több van égen s földön…
S itt vannak a gyerekek, akik tudják ki vagy annak ellenére, hogy sosem láttak (míg Thyra bizony addig nem hiszi el, amíg nem lát), akik elfogadták, hogy Jayr bácsi már nincs itt és mégis Jayr bácsinak néz ki, az ő hangján szólal meg és ismeri-szereti őket.
Az egykor elképzelhetetlen, most kegyetlen valóság. A Lázadás idejében a Hit szinte érinthető volt a levegőben, most pedig olybá tűnik, hogy szinte teljesen kiveszett, bizonyos kor felett mindenképp. Sorra veszed a közeli családtagokat, barátokat és ismerősöket, nem tudnál az Atyán kívül mást bizonyossággal mondani, talán csak Sybilt.
Ott tartasz tehát, hogy arra felé fordultál, amerről a legtöbb hitet kaptad, de pontosan tudod, hogy ez nem veszélytelen dolog, sőt! de azt is tudod – no meg érzed – hogy erőtlenül még magadon sem tudsz segíteni, nem hogy bárki máson. Nem csak segíteni, de védelmezni is lehetetlen, ha nincs meg a kellő és erős alap.
Egy halk hang az Esszenciád mélyéről folyamatosan suttog mióta a gondolat gyökeret vert, hogy a gyerekek hisznek, a hitük erős, amitől te is erősebbé válsz, ami lehetővé teszi, hogy védelmezz és esélyt adj másoknak, amitől nem fog el újra az az érzés amikor Leo leterített! Lenne mihez fordulnod, hogy kiállj magadért és a szeretteidért…
Lehetséges, hogy meg kell kérdezned egy másik bukottat vagy magad utána járni, a mikénteknek. Tudod például, hogy a Doktornő pártfogolt, tehát teljes mértékben kompetens, illetve több Bukottat is ismersz, talán valaki tud segíteni. Az, hogy ki döntsön erről és mi a következmény… mindkettő érint téged is, de ahogy az a hang suttogja megint:
Thyrát is megfosztottad attól, hogy Szabad Akarata szerint kérhessen, talán a gyerekeknél nem kéne elkövetned ugyanezt a hibát!
Az a szépségesen szenvedélyes nő, aki azóta sem hívott, nem keresett és bizony őt ismerve igen valószínű, hogy már nem is fog. Nehéz lehet azzal a vággyal teli tekintetet, a közelségét és illatát, hangját vagy huncut mosolyát kiverni a fejedből, mikor minden reggel úgy ébredsz, hogy nem tudtál rendesen hason feküdni.
De visszatérve a gyerekekre. Akármi is a döntés, az biztos, hogy senki nem keresett vagy említette a neved azóta, mióta megtudták, hogy nem Jayr bácsinak kell téged hívni. Akármennyire is gyermekek, bizony nem buták, csak kicsik. Végül bár úgy véled, hogy sikerült dönteni és túlléptél rajta, az a mély hang benned nem hagy nyugodni.
Az, hogy Alexandros mit tehet itt az jó kérdés. Eddigiek alapján egy mindenes férfi, aki ott segít ahol tud, azt teszi amit kell és ezt szívvel-lélekkel. Eközben Sophia a maga kimért módján elindul, hogy visszatérjen a helyére, így hármasban a lányokkal már nyugodtan ki lehet vesézni a virágokat és pillangót, melyekről kiderül, hogy minden igazi és meseszép!
Meg tudtad azt is, hogy bizony virágra szállt, mégpedig Kalidora nevűre, de aztán valamiért Isidora volt a következő, hogy aztán kirepüljön, csodálatos élmény emlékét hagyva maga után. Azt is megtudtad, hogy bár ki volt írva a virág neve, a lányok nem beszélnek azon a furcsa nyelven, ugyanakkor virágosnál is kapni és Sybil néninél is van ilyen.
A pukisusnyás nagy sikert arat, jót nevetnek rajta és már tudod, hogy ez az elnevezés fog mindenhol elhangzani amikor arról mesélnek mit láttak itt. Végül elindultok a teabolt felé, ahol Dalia dolgozik éppen – Sophia már a helyére ért, Alexandros pedig Cassiával beszélget.
Sajnos az imáid azonban nem találnak meghallgatásra, mintegy hetedik érzék, hogy a gyermekek észreveszik az anyjukat és hallod ahogy valamit arról pusmognak, hogy vajon Alex bácsi lesz e az új apukájuk, illetve, hogy talán anyu nem vette észre, hogy ők mindent látnak! Nem néznek rád és nem szólnak, csak iparkodnak a – többek között – tea-bolt felé.