Mesélő: Dierol
Helyszín: San Diego, Apartman
Időpont: dél
Esemény: Costanzo Torre lakása
Luigi nem feszegeti tovább a nőügyeket, amikor látja, hogy nem csapsz le az ajánlatra. Ismered már - pár hónapig biztos nem fogja újra felmelegíteni a témát, még ha találkoztok is. De tudod, hogy véglegesen csak akkor fog felhagyni a "kerítéssel" ha fel tudsz mutatni egy feleséget.
Luigi nem teljesen úgy segít neked, mint ahogy remélted. Mindössze a puzzle egy újabb darabját kapod meg tőle - de hogy hogy illik a képbe, az még nem világos. Az sem lepi meg, hogy nem igazán örülsz a látottaknak
/Angol/ Ha neked nem tetszik, képzeld mi lehet a véleménye Costanzónak! - világít rá, hogy te még a boldogabbik felén vagy az ügynek. Luigi nyomában kisétálsz a ragyogó napfényre, amely továbbra is olyan vidáman süt, mintha minden a legnagyobb rendben volna - és nem egy sorozatgyilkost próbálnál meg elkapni. Luigi odakint elköszön tőled, és mosolyogva indul meg a kapu fele, ahol egy szemrevaló - talán olasz származású - nő és egy kisfiú száll ki egy szedánból. Luigi felesége és a középső gyerek. Közben odalép hozzád egy negyvenes éveiben járó kissé túlsúlyos férfi. Vászonnadrág, vasalt ing, barátságosan csúnya arc jellemzi.
/Angol/ No menjünk, szimatkám - paskolja meg barátságosan a válladat amikor melléd ér.
/Angol/ Ha akar, hívhat Pepének - tudatja veled - A mexikóiaknak nagy szerencséjük van, hogy maga felbukkant. Eddig azt hittük, hogy ők vágták fel szegény Torrest mint egy tortát - árulja el a kocsid fele sétálva. Igazából azt nem értettük, hogy miért pont őt. Nem azt mondom, hogy rendes ember, mert egy utolsó szarházi volt. De nem sok vizet zavart. A három barátnője tartotta el, és hát nagyjából ennyi. Kártya, játékgépek, part, szórakozóhelyek, nők és autók. Ez volt az érdeklődési köre - áll meg a kocsid mellett, és megvárja, hogy beenged. A kocsiban az iránymutatásait követve hamar egy szebb napokat is látott apartman előtt álltok meg. Pepe kiszáll, és elindul az épület mellett hátra, a sikátorba.
/Angol/ Torres három nője Angela, Eva és Emily - áll meg egy nagy méretű gyűjtő kuka mellett.
/Angol/ Itt volt kidobva - mutat a kukára, ami mellett valaki újra meszelte a fal egy darabját, a földet és a fakerítést is. Sötétedés után erre nem sokan járhatnak, és ahogy elnézed, fényforrás sem nagyon van a közelben. Pepe megvárja, hogy a lenullázott helyszínt leírd magadban, aztán int.
/Angol/ Menjünk fel a kecóba! - javasolja, és ráérősen elindul a hátsó ajtó fele, ami a lépcsőházba vezet. Közben futólag érdeklődik tőled
/Angol/ Mondja csak szimatkám! Mi készteti az ember arra, hogy ilyen gyilkossági nyomozónak álljon? Mert biztos nem a fizetés volt amire ráharapott...
Felértek a harmadik emeletre, és a 34-es számú ajtó előtt megállva a zsebéből előkotor egy kulcscsomót, és a harmadik próbálkozásra kinyitja az ajtót. Belépve egy nemrég felújított, tipp-topp lakásban találod magad. Rendszeretetről és jó ízlésről árulkodik a hely, no meg vaskosabb pénztárcáról. Pepe beslattyog a konyhába, kinyitja a hűtőt
/Angol/ Kér valamit inni? Van ásványvíz, tea, kóla, és bor.
Majd egy üveg ásványvízzel leül a nappali egyik foteljébe, és türelmesen várja, hogy kedvedre nézelődjél. Aztán az bejárati ajtón át belép egy jó karban lévő negyvenes nő - és szemet igéző fekete matt krómozású zsebpisztolyt fog rád.
/Angol/ Hogy kerül ide? - szegezik neked a kérdést is. Pepe a fotelből felé fordul
/Angol/ Szia Emily! Én engedtem be! - tudatja, mire a nő ránéz, de nem sok öröm suhan át az arcán amikor meglátja. Ennek ellenére ez elég volt ahhoz, hogy leengedje a fegyvert és a retiküljébe rejtse.
/Angol/ S mégis minek? - tudakolja, immár tőled.