Rina
Piszok gyors ez a Szöszi, biztos, hogy ez a drog gyengített le ennyire! Máskülönben megfejelte volna, nem hogy két lépést tegyen. De most már bezártam, oldja meg odabent. Le is zárom, nehogy megfertőzze nekem az egész hajót! De hála ennek az impotens Átlagosnak, belülről simán nyitható, így azonnal – bár amúgy is léptem volna – ahogy meghallom a szisszenést, már futólépésben tartok az űrruhák felé. Annál biztosabb szűrő nincs. Nem nagyon, hogy a Doki érdekel mit csinál, majd megnézem biztonságos ruciból, addig meg… szóval mivel az egész hajót feltúrtam már csavartól a porcicáig, így rekord idő alatt lelem meg azt ami nekem kell és… választhatok is, így a vörös hajszálas érdekel, abba bújok bele, hogy aztán méretre szabassam. Útközben egyszer álltam meg, mert ennyi veszély kell, a sminkkészletért, de most már beöltözve nyugodtan sétálgatok visszafelé. Azért a biztonság kedvéért feltettem pár tartalék palackot, ki tudja alapon.
Lizzy kis huncut tuti nyitott lány volt, csak be kellett kerülni az intimzónájába. Persze zombiként nem annyira élvezném…
Szóval sétálgatok és aztán festegetek. Ha már ennyire lebénultak a lehetőség adja magát. Visszaérve látom, hogy ő lengén öltözött, de ez legyen az ő baja. Nekem elég az, hogy kezdem visszanyerni az irányítást. Ami azt illeti ehhez a fazonhoz kell is, de nem aggódom. Belépve már látom a problémát, így a pirosítóval pacsmagolok, majd lassan intek is ha felém néznek, de igazából elég volt pár másodpercig eléjük tartani, hogy valahol tudat alatt felfogják mi következik. Nem bántok senkit, csak pirosítgatok, meg leveszem róluk a szennyezett ruhát és bio-hulladékként elégetjük. Aztán egésztestes kifestő jön, hiszen jó dolog a színező, meg látszat tetoválásokat is készíthetek! Jó játék. Lefoglal.
Mivel nem nagyon hallom a normál hangszínnel és erősséggel beszélő Dokit az űrruhában, így azt sem tudom, hogy mit akar. Persze nem is érdekel, de olyan lehet mintha a falnak beszélne. Így a csavarhúzóval sem foglalkozom – kivéve ha útban van az alkotáshoz – és persze a többi motyogása is lepattan az űrruháról. Mikor belerondít az oxigén maszkkal az alkotási folyamatba akkor megpróbálom elhessenteni, de nagyon makacs, ezért kénytelen vagyok hagyni a dolgot, meg végül is tetszik az elmaszatolt újragondolása az eredeti művemnek. Szerintem egy festő veszett el bennem és eddig nem is találtam. Idővel arra leszek figyelmes, hogy a Szöszi terelget. Ez nem szép, hiszen még nem végeztem, most jönnek a legjobb részek!
Kíváncsiságból az Átlagos büszkeségét is megihletem valami pacsmaggal, hogy reagál e, mert ha igen, akkor elégedetten vigyorgok és mutatom a Dokinak, hogy tessék játszani! Persze engem annyira most nem hoz lázba a dolog, azt vettem észre, hogy miután megkaptam amit akartam, már nem is kell annyira. Vajon a kis Lizzel is így lett volna? S a drága Lien ellett volna egy Szöszivel? Node! A Szöszi valami izét ad nekem, én meg hát, na, elveszem. Eltettem, de most még nem sietek bevenni, ki tudja mi ez. El van dolgozgat és én is befejeztem az alkotásomat, amit ha jól látom képes lenne a mosdóban eltűntetni. Ekkor összefont karral elállom a bejáratot és csak tagadóan ingatom a fejemet, hogy ezt nem kéne. Sok munka van benne és különben sem. Persze még az egész fürdés cécó előtt azért néhány képet kellett készíteni és pár tartalékot meg eldugott példányt, de most valami filctollal akar lekenyerezni. Pedig tudhatná, hogy este nálam a minimum, hogy egyáltalán ne haragudjak.
A kezembe nyomja a szivacsot, de azért én nem sietek a dologgal. Mivel így nem tudok inni, így azért kezdek kissé türelmetlen lenni, de még tűrhető a dolog. Akárhová tűnt a doki, megvárom, kedvére moshatja Blacket, de akár a Kapitányt is…
