A történet alakot ölt

[wolftern]

JK: Ibara keselyűje
Helyszín: Warvik tartományban, a határ felé
Időpont: napközben
Esemény: harc egy csapat sznorfuval
-----------------------------------------------------------------------------------------------------

*Kemény küzdelem bontakozik ki a fayuma és amund ellenfele között. A hadzsi ügyesen mozog, ám támadásai satnyák, ahhoz hogy a tagbaszakadt azúr szeműt megsebezze. Ellenben a nála két fejjel magasabb sivatagi rettenet, lomha mint egy Nganga, mellyel Nusar még az el-Qusarmai kitérő során találkozott. Fém pendül fémmen, a kétkezes fegyver minduntalan lecsap, ám a handzsár mindig képes megvédeni gazdáját a hosszú pengéjű veszedelemtől. Hirtelen rés nyílik az ősi nép férfi tagjának védelmén, amit a sivatagi keselyű szempillantásnyi idő alatt vesz észre, s lesújt a védtelen testre. A fegyver mély fájdalmas sebet ejt a hepet hasán, melyből gyöngyözően csillogó vér ömlik a kardra, majd onnan a földre csöppen. A holdimádó dühödtten, mintha hangjába túlvilági lények is költöztek volna, fájdalmtól üvölt fel, és ismét támad. A szállfegyvernek is beillő, leginkább a palloshoz hasonlítható, vaskos és görbe penge a levegőbe bök, messze a hadzsi fejétől. A feketebőrű harcos addig-addig forgolódott, kerülgette ellenfelét, míg az hibára nem kényszerült, a sivatag törvénye nem tűr két baklövést egymás után, ezért a dzsad joggal kerekedett felül azúrszemű ellenségén, melyet egy határozott kivégzéssel véglegesít. A test fejtelenül rogy a földre, gőzölgő vére apró patakban csordogál a fayuma lábához. Amikor Nusar már kifújta magát és körülnéz társai iránt érdeklődve. A dervis épp egy teljes vértben lévő alakkal harcol, ami nem alakul a legjobban. A dzsad jatagánjai szikráznak a páncélon, míg ellenfele szinte sértetlen. Az amund élvezi a helyzetet, játszadozik a fehér theubossal. Ekkor nem messze a harcolóktól, egy hatalmas madarat pillant meg, melyet csak a törzsi mondákból ismer; "a Sheralból hatalmas keselyűk szállnak alá, elrabolva tevéket, embert és mindent ami mozog... a szellemek küldik őket haragjuk jeleként. Kad'zuhrgi vagy ahogy az embernépek hívják Rukh" A madár Jaszef látószögét megkerülve hátulról közelít, majd 15-20 méter távolságra lehet tőle.   

[Con Angilo Guerdo]

Baltás Bodin

Egyre több az ellenség és egyre kisebb a bezáruló kör, ami az udvari orknak fel is tűnik. Nincs sok idő teketóriázni...

[közös nyelv] - Nem tudom jelenleg merre leledzik, de mikor idejöttünk a tábor elején elváltunk... Vagyis még előtte egy ivónál... Most, hogy jobban belegondolok van valami a számára, amit el kell juttatnunk...- válaszolja röviden. Mikor összeszedte az ork a társág a biccentésből ért és megpróbálja az ájult ősz fickó cuccát is vinni a sajátján kívül. Ha nem bírná akkor osztozkodik a goblinnal ha segíteni szándékozik. Majd megindul a hatalmas termetű harcos után, ám de mikor megtorpan a következőket mondja Neki:

[közös nyelven] - Mi az harcostárs? Miért hátráltál meg? Gyere! Sietnünk kell, menjünk az ivóhoz!

[kalidar]

Z'atthrass

Az ork rövid,szavacskákból álló válaszaira csak pislog néhányat.A közös nyelvet majd minden értelmes élőlény beszéli szeltében-hosszában a világnak,így vagy valami nagyon elmaradott vidékről érkezhetett vagy szegény több izmot kapott az istenektől mint eszet.
Megvonja a vállát és a jelzett holmik felé pillant,ha Baltás esetleg nem bírna a tárgyakkal akkor ő maga is felmarkol belőle.

[Közös]-Assz valóban egy kapu!Reméljük nem áccorognak mögötte asz átkozott kutyák lesszben-ismét megvonja a vállát,oly mindegy merre indulnak hiszen az ellenség mindenhol ott hemzseg.Érdekes taktika lenne ha a kitárt kapuk őrzésére nem hagynának hátra katonákat.

[wolftern]

JK: Jaszef ibn Hasszár
Helyszín: Warvik tartományban, a határ felé
Időpont: napközben
Esemény: harc egy csapat sznorfuval
-----------------------------------------------------------------------------------------------------

*Miután a szárnyas majdnem felöklelte Jaszefet, a pap lába mélyen a földbe gyökerezik. A középkorú dzsad, már a következő összecsapására készül, de a sűrű homokfelhőben a madár hirtelen eltűnik. Több pillanatnyi idő telik el, mire a lényt a fogadó irányából, bő 90 lábbal távolabb, az épületek magasságában ismét megpillantja. Azonban ekkor a próféta érzékeinek szemetszúr egy abszurd tény; a keselyű hátán egy nehézvértes alak nyargal. A páros hurrikánként érkezik a csatamezőre, magával ragadva a dervist. Ettől a Hamedi kezében szinte egyszerre mozdulnak a jatagánok, aminek folyamán a dög elernyeszti karmait, s a fehér theubos fickó visszakerül a földre.
A dzsad métereket gurul, amire sikerül megtámasztania magát. Galradzsa felkentje néhány pillanat alatt fel is egyenesedik, de karjai sajognak, mert a túlméretes baromfi majdnem összeroppantotta azokat. Rögtön ezután tompa dobbanás hallható mögülle, s amikor Jaszef a zaj irányába fordul, egy páncélba bújt amund jelenik meg. Sötétkéken világító szemei semmi jóról nem árulkodnak, pajzsát mellkas magasságban, csatabárdját fél- alsótartásban (derékmagasság) tartva, kimért léptekkel közelít. Az isteni kegy kitart még, habár már nem sokáig. A pengék ismét sebesen mozdulnak, a jobb kezes jatagán betalál, míg a második fegyver nagyot szikrázik az ezüst színű vérten. A dervis ismétli a támadást, ám ezúttal minden fordítva történik. A jobb oldali kard megcsúszik a bal oldali talál. A sikert az acélon megjelenő vércseppek jelzik, csakhogy ettől több kell, ha a dzsad újra győzni akar.
Ezután az amund először a pajzsával indít ellentámadást, amit a csatabárd követ. A bárd fájdalmas emléket hagy a vöröshold rend tagjának, s csak nagy önuralommal képes leküzdeni az okozott kínt. A próféta a hitből merített erővel gyorsan visszatámad, azonban ezúttal mintha mit sem érne a gyorsaság. Az azúrszemű száját egy szisszenés, de még egy fintor sem haggyja el. Ellenben a balta ismét lesújt, ami újabb gyötrelmes másodpercek elé állítja a felkentet. Úgy néz ki, az istenség fohásza és jó szerencséje eddig tartott, ettől fogva a saját sorsának kovácsa... 

[wolftern]

JK: Laha, Z'atthrass, Baltás Bodin
Helyszín: Warvik tartományban, A Nagy Gát
Időpont: délután
-----------------------------------------------------------------------------------------------------

*Rövid ismerkedés után két dolog válik bizonyossá: az első hogy az erőd veszélyes minden nem az Ősi Néptől származó fajra. A másik, a Vándort akit Laha csak "a pap" -ként ismer, meg kell találnotok. Ezzel egyetlen probléma akad, az udvariork az Ibara irányába indult meg. Viszont innen, a töltés tetejéről visszatekintve, aligha van esélye bárkinek a Kék Hold istenének ármádiájával szemben.
Percek alatt eléritek a bezúzott kaput. A látvány magáért beszél megcsonkolt holtestek, vér, fullasztó szagok és sötétség. A látótávolság szinte a nullával egyenlő, azonban a bejáratban mégis időztök egy keveset, hátha észrevesztek egy lesben álló amundot. Amikor már a helyzet tisztának látszik, sietve megindultok a gátfalon. A nyomasztó és kellemetlen érzés egyre messzebbre viszi a társaságot. Közben a tájon az ősi mágia hatásai is megfigyelhetőek. A három év mély noymot hagyott a környéken. Egyetlen élőlényt sem látni, kiszáradt növények s romok mindenütt. Izzasztó forróság és homoktenger...   

[Con Angilo Guerdo]

Baltás Bodin

<<...Ez az egyetlen "kiút".... De hogy fogom én odaadni Laha-nak ezt a papírost... Remélem még összehoz a sors vele... Nagyon nagy a káosz és rengeteg a homok szülte démoni fenevad és mi olyan kevesen vagyunk, hogy a kitartás kérdésének felvetése is balgaságnak hangzik, a védelmünkön, mint kés a vajon úgy hatolt át... Csúnya egy világot fogunk itt élni, ha ez folytatódni fog...>>

Társaimra nézek miközben mindannyiunk vállán a fent magamban említett tehertől és a fizikai terhektől görnyedve menekülünk. Közben kémlelem a sivataggá vált kietlen pusztaságot és esetleges barátok/túlélők után nézelődök, mind emellett latolgatva az esélyeinket. Bármilyen támadószándékot mutató dolognál készen állok a küzdelemre.

[kalidar]

Z'atthrass

Kis időbe beletelik mire elérik a szétroncsolt kaput,meg sem lepődnek hogy itt is ugyan az a fajta pusztítás nyoma fogadják őket.
Bár valamelyest hozzá szokott a holttestek és sérültek látványához,mégis inkább próbál nem figyelni a föld felé ahol most olyan sokan hevernek élettelenül.
A fiatalabb népek,élükön az emberekkel is képesek a kegyetlenkedésre,de kétségtelen hogy az ősi népek felülmúlnak minden fiatal fajt e téren.
Kicsit elidőznek a kaput figyelve bármiféle őrség után de úgy tűnik a kutya sem maradt hátra vigyázni,talán nem gondolták hogy bárki élve távozna...
Az alélt sebesülttel és a holmikkal megpakolva elhagyják az immár elátkozott helyet...

[Sol]

JK: Laha , Hirgon, Z'atthrass, Baltás Bodin
Helyszín: Warvik tartományban, A Nagy Gát
Időpont: délután
-----------------------------------------------------------------------------------------------------

Amikor dönteni kellett, hogy az amundok haladási irányát követve Warvik felé menekülnek, vagy azzal ellentétesen, akkor Laha habozás nélkül ez utóbbi mellett döntött.
Most, miközben kivert kutyaként iszkolnak a csatatérről, az újabb vereség biztos tudata marcangolja harcos lelkét. Az sem vigasztalja, hogy ezt a mészárlást aligha lehet csatának nevezni. A védőknek gyakorlatilag esélyük sem volt.
Maradnom kellett volna. Maradnom és harcosként meghalni.
Tépelődik magában. Úgy tűnik, hogy az életösztön mégiscsak erősebb volt a hősi halál utáni vágynál.
[közös]- Pap. Ez a ti pap. Nem erre, mi?
Bár fogalma sincs, hogy merre lehet az aprónépek által említett gyógyító, de aligha tartanak éppen most felé.
Megáll egy pillanatra, amíg egyik kezével megtörli gyöngyöző homlokát, míg a másikkal Hirgont tartja.
[közös]- Víz. Nektek van? Nincs víz, meghal mind. Szerez víz vagy meghal mind.
Ha nem lesz elég vizünk, akkor megdöglünk mindannyian ebben az átkozott sivatagban. Darton irgalmazz!

[Cyrgaan KheaLorn]

Jaszef in Hasszár

Úgy tűnik, az átkozott sivatagi bronzbőrű nép kegyetlen fiai újabb és újabb nehéz pillanatokat szereznek a dervisnek minden egyes alkalommal, amikor megmérkőzni kényszerül velük. Ezúttal a hatalmas termetű keselyű - talán a sivatagi legendákból ismert ősi lények egyike, a rúkh? - és a hátán lovagló páncélos amund okozzák a meglepetést, természetesen kihasználván a mágikus porfelleg adta előnyöket.
Furcsamód a dervisben valamiféle elismerés is van, hiszen felismeri az ellenfélben a sajátjáéhoz hasonló gondolkodást - győzni, mindenáron. Ugyanakkor a harag is fellobban benne, mert az aljas trükkök elszenvedője ezúttal ő maga - nincs más hátra tehát, jatagánjait keresztbe fonva maga előtt, várja a támadást.
Szerencséjére a hatalmas erejű madár csak pár pillanatig tudja megragadni, mielőtt borotvaéles pengéivel lemetszi a lábait, de így is sikerül a későbbiekre nézvést veszélyessé válható sebeket szereznie. Karjai enyhén zsibbadnak, amikor földet ér, és bár gyorsan felpattan, érzi, hogy nehezebben markolja kardjait. Megpróbálja néhány mozdulattal lazítani a karjait, hogy elmúljon a zsibbadás. Összeszedi szakrális hatalmát, és gyógyító imát mormol, kezét sebei fölé tartva. Mire a fehér fény és a gyógyító melegség érzése tovatűnik, a dervissel szemben egy kék szemű, páncélos amund áll. A dzsad oldalra köp.
<Kurafiak.>
Majd villámgyorsan támadásba lendül.
A harc váltakozó sikerrel zajlik, és Jaszef érzi, hogy az isteni támogatás ereje lassan elhagyja a karjait - az amund azonban szinte megállíthatatlanul jön előre. A dervis arcán furcsa fintor fut keresztül - ezúttal úgy tűnik, magára maradt. Doldzsah kegyéért könyörögve magában új taktikát igyekszik kieszelni. Jobb kezével előre szúr, de közben igyekszik a másik kezének helyet csinálni a tisztább találathoz. Utána bal kezével inkább a védekezésre összpontosít, feladva a támadást, majd megcsinálja újra a cselt, ezúttal a bal kezét használva a helycsináláshoz. Amennyire fáradó izmaitól telik, minden erejét és gyorsaságát igyekszik latba vetni.

//Off
Gyógyítás 7 Kegy-pont -->7 Fp -->7 szegmens alatt

1. kör: Ismétlő csel (jobb kéz) + védekező harc (bal kéz)
2. kör: Védekező harc (bal kéz)+ Ismétlő csel (bal kéz)
3. kör: a csata kimenetelétől függően változhat, egyelőre ledobom védekező harcnak (bal kéz)//

[Quator]

Nusar el Ibara

*Újra győzött a gyorsaság a nyers erő felett. Nusar ellenfele fejetlenül dől el, így a dzsadnak jut egy lélegzetvételnyi idő, hogy összeszedje magát és körbe pillantson a harctéren. Szerencséjére jelenleg "a vihar szemében áll" abból a szempontból, hogy körülötte dúlnak a harcok, de őt épp nem fenyegeti senki. ... Nem úgy a dervist! A  fehér kelmék -melyeket több helyen is sötétre színez a kiontott vér - szinte világítanak a szürkés homokszín kavargásban. Viszont nem csak a dervist pillantja meg Nusar, hanem azt a teljes páncélzatba bújt alakot, akivel épp elkeseredett küzdelmét vívja a hívő. Nomeg a páros mögött - jó dárdahajításnyira - kibontakozó nagy sötét testet, mely a lecsapni készülő újabb rukhot jelenti.
Nusar az orra alatt elfojt egy éles szitkot és összehúzott szemmel igyekszik a legjobb utat megtalálni a dervishez. Nem sokat teketóriázik. Nekiiramodik, hogy a porviharon és harcolók csoportjain keresztül a vértes amund hátába kerülhessen és Jaszeffel közrefoghassák, mint a prédát ejtő hiénák. Közben pedig igyekszik túlkiabálni a kavarodást, hogy időben figyelmeztesse a dervist a hátulról érkező veszélyre. ... Igaz ezzel szinte bizonyos, hogy a meglepetést elveszti a vértessel szemben. Ám inkább tudjon róla, hogy közrefogják, mintsem a rukh elragadja újdonsült fegyvertársát és Nusar egyedül maradjon a két amunddal szemben.*

- KAD'ZUHRGI! KAD'ZUHRGI MÖGÖTTED!

[Con Angilo Guerdo]

Baltás Bodin

Tétovázás nélkül követem társaimat, nem akarok elszakadni Tőlük, egyedül szinte semmi esélyem nem lenne a hatalmas amund sereg ellen, bár van annyi beképzelt önbecsülésem, vagy inkább beképzeltségem, hogy egy próbát megért volna, de nem most.

[közös] - Meg kell keresnünk egy csuhás papot a förgetegben, de túl messze van a tábor szélén, valami krimót emlegetett, de áttörnünk egyenlő a biztos halállal jelent. Illetve valami pecsételt papírost nyomtak a ranagoliták a kezembe, hogy adjam oda Neki... Vízem, mintha volna valamennyi... - Nézem át közben a csomagomat.

[wolftern]

JK: Laha, Z'atthrass, Baltás Bodin
Helyszín: Warvik tartományban, A Nagy Gát
Időpont: késő délután
-----------------------------------------------------------------------------------------------------

*Fáradtan, bizonytalanul meneteltek a Cassada mentén. A gát morajlását, és az ütközet zajait már órák óta magatok mögött hagytátok. Habár sosem jártatok e tájon, mégsem érzitek magatok elveszve. Ahogy egyre távolabb kerültök az amundoktól, a vidék először ismerős alakzatokat növeszt, a dűnékből és buckákból dombok emelkednek ki, majd később növények is. Persze az ősmágia hatása továbbra sem szűnt meg, csak mérséklődött. Gyíkok, emufélék s néha kisebb testű emlősök is megjelenek, ám ez nem sokat változatat a helyzeten, továbbra is a túlpart a célotok.
Körülbelül fél mérföldet gyalogoltok még, amikor egy torony tűnik fel a távolban. A sodrás hevessége erősödik azonban a folyó szinte kiszáradt és egykori partja, s medre ingovánnyá változott. Ezért a Cassada szélessége ugyan csökkent, de így is 300-400 méter körül lehet. Mivel hamarosan sötétedik, a különös osztag gyorsít az elcsigázott tempón és a folyókanyarulatot megkerülve a torony rejtélye is megvillan. Az évszázadok során az építmény víz alatt volt, mindaddig amíg az ómágia meg nem szakította ezt a folyamatot...
A víz fölé csupán a bástya felső harmada ér, melyet a törp ösztönösen 3-4 ezer évesre becsül. Tetejéről már régen lemállott a fa, vagy ami hajdanán védte, sőt néhány szint is eltűnhetett az idők során. Ezt főleg a tetőben végződő csigalépcső támasztja alá. 

[wolftern]

JK: Jaszef ibn Hasszár, Ibara keselyűje
Helyszín: Warvik tartományban, a határ felé
Időpont: napközben
Esemény: harc egy csapat sznorfuval
-----------------------------------------------------------------------------------------------------

*A páncélba bújt amundfajzat veszélyes támadássorozattal folytatja, melytől Jaszef kénytelen meghátrálni. A pajzs és a bárd kombinációja lehengerlő ügyességgel követi a dervis minden mozdulatát, amitől a dzsad még reménytelenebnek látja a helyzetét. Ha nem védekezik, az ellenség azonnal a szörnyisten kínpadjára küldi, a kiérdemelt éden helyett.
A hamedi a folyamatos hátrálás mellet, egy halk és utolsó fohászba kezd, hogy a dzsad istenek megemelhessék az életerejét. Épp hogy befejezi a litániát, amikor a fayuma kiálltása megzavarja a cselekményeket.

- KAD'ZUHRGI! KAD'ZUHRGI MÖGÖTTED!

Az újabb Rukh támadás, szinte váratlanul éri Jaszefet. A hatalmas karom rettenetes sebet ejt, melytől a felkent theubja rögtön átvérzik. A roham magával ragadott egy maroknyi emberhúst is. Amíg a dervis a fájdalommal és a sebeivel kínlódik, a köznyelven "homokzabálónak" csúfolt sivatagi harcos, a küzdők közé veti magát. A végzetes csapást, az éjfekete handzsár akasztja meg. Ezután a fayuma egy akrobatikus mozdulattal megtámasztja lábát a mellvérten, majd amilyen erősen bírja ellöki az ősfajzatot. A páncélba bújtatott amund hátrál néhány lépést ugyan, de korántsem annyit amire Nusar számított. Ahme-Ramun szolgája és Ibara keselyűje szemhunyásnyi ideig méregetik egymást, amikor a csatabárd és a handzsár ismét egymásnak feszül. Ekkor a semmiből egy villanás világítja be a teret, mely a Vándor erszényéből fakad. A bíborörvény ami növekszik először az amundokat, majd az eszmélő Jaszefet, Nusart, a páncélost és végül Krad felkentjét szippantja be.
Odaát egy kivilágított köralakú terembe érkeztek, aminek az egyik felén hatalmas kb 3 szekér széles gödör tátong, végtelen mélységgel. Tynnen amundjait a tárgy a gödörbe teleportálta míg a papot, Jaszefet, Nusart és a különc vértest annak széléhez. Az ősfajzat két szívdobbanásnyi időt hagy ellenségeinek, amikor a fegyvereit újra támadásba lendíti. Ezúttal a fayumát szemelte ki áldozatként, aki könnyed és gyors mozgásával azonnal kitér a lomha páncélos elől. A dervis kihasználva a kínálkozó alkalmat szintén odaszúr, ám a jatagánok csak szikrát vetnek, mint már annyiszor...

[Con Angilo Guerdo]

Baltás Bodin

Ahogy megy le a nap és lépteinket sietősre váltjuk elkezdek azon a különös tornyon gondolkozni, főleg, hogy egyre közeledünk felé és a sziluetje egyre jobban kibontakozik. Nem mai építmény akár éjszakára menedéket is nyújhat nekünk és így rejtve maradnánk az árgus kíváncsiskodó szemek elől. Ezt az ötletemet fel is vetem a többieknek.

[közös nyelv] - Uraim látjátok azt a pár ezer éves tornyot? Mi lenne ha éjszakára behúzódnánk oda? Rejtve maradnánk a kíváncsiskodó szemek elől és ki tudjuk magunkat pihenni átgondolni, hogy mi tévők legyünk, hogy tovább?

[kalidar]

Z'atthrass

A menetelés és a folytonos figyelés,hogy nem bukkan e fel a nyomukban az ellenség eléggé kimerítő tud lenni.
Némi reménysugárként egy idő után a táj ismét kezd valamivel pofásabb alakot ölteni és fel-fel tünedeznek a növények és állatkák...Az igaz hogy a folyó láthatóan szinte kiapadt,hiába több száz méteres a szélessége most is.A torony felbukkanása kicsit megtöri a monoton menetelést mert így legalább van miért megtörni a fáradt csendet.A törp kérdésére:

[Közös]-Pessze hogy láttyuk,koma...nekem issz assz volt asz elssző gondolatom hogy esz egy pár esszer évesz torony.Assz ésszakász pihenő remek gondolat,haszudnék ha asztat mondanám hogy remekül érszem magam...nem ccak hogy fáratt lennék,de alaposzan kivéressztettek aszok a homoki kutyák.

Azt nem tudja az udvari ork miként vélekedik,de jómaga majd leesik a lábáról. a pihenő gondolata nagyon is csábító.